36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. január 18. 20:46 | Link

Adam

- Valóban jó szám. - Valami változott bennem. Életemen mindig ott fog sötétleni ez a féléves ciklus. Sokkal jobban tudtam visszafogni amgam, ha nem muszáj produkálni magam. Nem voltam ám olyan, csak így sokkal könnyebb barátokat találni. De Viktor esete megtanította, hogy ez nem így van.
Ujjaim a fotel régi szövetén köröztek, szórakozottan figyeltem, ahogy a virágmotívumok hajlanak a lenyomott anyagon. Ilyet én is tudnék festeni.
A laptopjáta nézek, majd elmosolyodok.
- Wifid is van? Mázlista. - Kérdésére fáradtan sóhajtok, megforgatom szememet, majd a háttámlára hajtom. A plafonon lévő lámpát figyelem. Nem miatta csináltam ezt, csak ennyiszer egymás után elmesélni a fél év történéseit, kissé fárasztóak.
- Túl sok történt. Túl sok. - ujjaim még mindig a szöveten játszanak, megnyalom szájam szélét, mélyen a szemébe nézek, és rezzenéstelen arccal elkezdem mesélni.
- Találtam egy hegedűdarabot. Kiderült, hogy lejátszhatatlan, de lassan az őrületbe kergetett. Egy diáktól kértem halláserősítő bájitalt, amivel túladagoltam magam, és mikor megszólaltattam az első hangot a hangszeren,, elájulktam. Megroncsolódott a dobhártyám, megsüketültem. Egy gyerek, akit a zene éltetett, elveszíti a hallását. a gyerek, akinek beteges megfelelési vágya van az apja és az anyja iránt, elveszíti az erre használható egyetlen eszközt. Mi jött, a depresszió. De ez nem minden! - emelem fel jobb kezemet - Kiderült rólam, hogy hydromágus vagyok. - ujjammal körözni kezdtem, létrehoztam egy sakkbábut, pontosabban a királyt, megfagyasztottam, majd odadobtam Adamnek, had nézegesse. - Szóval az univerzum elvett sokat, de adott is egy rakattal. Elkezdtem ezzel bepótolni az űrt, és amikor minden rendbejönni látszott, beütött a ménkű.
A szüleim nem válaszoltak a leveleimre, csak a szükséges pénz küldték, és mostanra azzal is felhagytak. Csak a tehetségem kellett nekik, most mondd meg. Ekkor lettem azon a szinten, hogy senkivel nem beszéltem a tanáraimon kívül. Nem kellettek barátok, nem kellett nekem semmi, csak fájdalmat okoz. Aztán lett egy lakótársam, Viktor, rendes srác, elég szókimondó, ő segített rajtam először. Aztán felkerestem Lorelait, egy másik hydromágust, aki.... Nos, meggyógyított. Van valami ijesztő beütése a lánynak, de segített, és valamiért nagyon hasonlítunk egymásra. A feszültség leveztetése gyanánt festeni kezdtem, és nem is vagyok benne rossz. Voltam Ausztráliában, és loptam egy veszélyeztetett állatfajt. Mármint nem egy egész fajt, csak egy példányt. Egy kicsit zavaros most minden, nemrég kaptam vissza a hallásom. És most... Ismerkedek a lehetőségeimmel, amikben eddig gátoltak a szülők. Nos, ezért nem voltam eddig. Nem hallottam, nem zenéltem.

Figyelem arcát, hogy reagál a dologra. Én vonásaim még mindig érzéketlenek.
- És te megvagy? Olyan... más vagy most.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. január 18. 23:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 19. 15:08 | Link

Brandon Norrey
akinél gitár van és nem fél használni

- Nem. Nincs. - rázom meg a fejem a wifis kérdésre, ám azt nem teszem hozzá, hogy még. Egy ideje már készítem elő a terepet hozzá, hogy Kinsnek már csak el kelljen végeznie a rúnázásokat a berendezésen, és végre csatlakozni lehessen a világhálóra a házamban. Ám a történések miatt kissé megrekedt most ez a folyamat. De úgy tervezem, a napokban áthívom Őt magamhoz. Végül is most úgyis itthon vagyok állandóan. Összedobhatnánk.
- Csak írtam valamit. - magyarázom meg, mit csináltam az imént. A szövegszerkesztő telepítve van a laptopomra, nem online érem el. Nem kell hozzá kapcsolat. Meg hát nyilván nem e-mailben fogom elküldeni a Minisztériumnak a javaslatomat. Ki kell majd nyomtatnom.
Meglehetősen részletes és bőséges tájékoztatást kapok róla, mi minden esett meg a fiúval az elmúlt hónapokban. Persze, egyáltalán nem gond ez, hiszen ráérünk. Csak ülök és figyelmesen hallgatom, néha összevonva szemöldököm egy-egy keményebb résznél. Bájital túladagolás? Hallásvesztés? Pompás, mondhatom. Megértem, hogy maga alá került, és természetesen most már világos, miért nem lehetek elégedett a teljesítményével. Ez az egész nagyban visszavetette Őt a haladásban.
Hydromágus? Elkapom a nekem passzolt, látszólag semmiből kreált jégkirályt, és tanulmányozón forgatom fehér ujjaim közt. Az én hűs kezemben nem olvad valami gyorsan, úgyhogy van rá időm. Közben összeáll a kép a kinti ködről is. Nem tudtam mire vélni ezt a természeti jelenséget. Semmilyen környezeti tényező nem magyarázta. Mostmár egyértelmű, hogy varázslat állt mögötte.
- Üdv újra itt! - pillantok Branre tincseim alól, ahogy története végére ért. Nem egyszerűen a házamban köszöntöm, hanem a világban, amit a baleset elvett Tőle és amibe most visszaérkezett.
Az immáron kissé olvadt jégdarabot vérmaszatos poharamba teszem a dohányzóasztalra. Nem szokásom így itt hagyni ivás után, mindig rögtön elmosom, mikor nagyjából kitisztultam a mámorból. Mostanság azonban kevésbé figyelek ezekre a dolgokra. Többek közt ez és gyönge jelenlétem az, amire a srác felfigyelhet és fel is hívja rá a figyelmem, hogy másnak tűnök. Rezignáltan pislogok a lassan halványpiros vízzé olvadó sakkfigurára.
- Egy kicsit a padlón vagyok, de túl leszek rajta. - felelem rekedten, csöndesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. január 19. 16:46 | Link

Adam

Figyelem, ahogy alkotásom a  vörös pohárban landol halk csilingeléssel. Ja persze, az vér. Egy ideig még ezt figyelem, ahogy mozog. Már elkezdett olvadni, így elkezdem mutatóujjammal kimosni a poharat. Kis mennyiségű vér, elenyészik a vízhez képest, a kettőt együtt tudom irányítani. elkezdem újra összerakni a bábut, immáron a rózsaszínes folyadékból, majd mikor már kész van, teljesen befestem vérvörösre. Elégedetten pillantok fel a sápadt vendéglátóra, aki egy szál csíkos köntösben ül a kanapén. Kissé feszélyez a dolog, halvány pír jelenik meg arcomon, de vonásaimat mintha kőből faragták volna.
Nem olyan vagyok, mint legutóbbi találkozásunkkor, és ezt éreztetni akarom. Magamnak is bizonygatom ezt, ugyanis bele kell törődnöm, semmi sem lesz a régi.
Halovány, kérészéletű mosoly suhan végig arcomon, reagálva Adam köszöntésére. Szemem felkapom a gesztus erejére a pohárról, és a báburól.
Már nem tér vissza figyelmem alkotásomra, ezúttal a hangszergyűjteményt tanulmányozom. Szemem csillogásából érezni lehet, egyet kettőt felismerek.
- Nem fogok tovább fejlődni. - égkék szempárjába szúrom csokoládébarna szemem, hogy tudja, komolyan gondolom. Apáéra emlékeztet - Mármint olyan gyorsan nem. Sok dolog fog változni, de véglegesen nem hagyom abba a zenét, az életem része marad.
Lábammal dobogok a szőnyegen, miközben kutató pillantásom megáll egy üres pizzásdoboznál az egyik asztalon.
- Az hittem egyedül laksz itt.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. január 19. 18:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 19. 18:23 | Link

Brandon Norrey
akinél gitár van és nem fél használni

Le sem veszem tekintetem a pohárról. Figyelem, amit csinál vele. Mozgatja benne a vizet, és nem elég, hogy kimossa, eloszlatva benne a vért, ám dús vörössé is varázsolja. Összevonom a szemöldököm, és fejem oldalra biccentem. Gondolataim nagyon megindulnak. Szégyen, nem szégyen, a srác további mondandójának első fele el se jut hozzám, hiába nézek egyenesen a szemébe, mikor beszélni kezd. Azért persze végül összerakom, amit közölt velem és csak bólintok.
- Mik a terveid? - kérdezem meg hát erről, hiszen nagyon úgy hangzik, hogy lemondott a zenei világhírnévről. Ha minden igaz, ilyesmiket dédelgetett. Ez a vallomás viszont most nem úgy cseng, mintha vissza akarna kapaszkodni és erőnek erejével behozni a hátrányt.
Érzem különben rajta, hogy zavarba hozom kissé azzal, ahogy ilyen lazán, köntösben üldögélek itt, és mivel tényleg nagyon természetesen és illendőn viselem, azt sem láthatja, hogy alatta azért van egy alsónadrág. Megértem tehát az enyhe feszültségét emiatt, azonban semmi kedvem felöltözni, meg szerintem Ő se akarná, hogy ezzel fáradjak. Szóval csak remélni merem, leküzdi a zavarát.
- Igen. - nézek el az üres pizzás doboz felé.
- Csak az egyik barátom elég sok időt tölt nálam. - pillantok vissza a fiúra, megmagyarázva a dolgot, és ahogy ezáltal Dwayne a gondolataim közé fészkeli magát, ismét felüti bennem a fejét az iménti ötlet, ami miatt elkalandoztam.
- Amit előbb csináltál... - bökök a fejemmel a pohárra.
- Az megy visszafele is? - kérdezem, megemelve fekete szemöldökömet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. január 19. 19:16 | Link

Adam

- Nem tudom. Sok lehetőségem lett a hydromágiával és a festéssel. Tudod, mondtam, hogy voltam Ausztráliában, nos akkor egy munkában segédkeztem egy ereklyekutató vállalatnak. Tetszik az is. De valószínűleg szponzort is tudnék szerezni magamnak az alkotáshoz. És persze a hydromágus melók, gyógyítás, valami északon, tengerkutatás, ilyenek. Szerinted - nézek vissza rá - mit kéne tennem?
Bámulok mindenfelé, saját szórakoztatásomra vízcseppekkel zsonglőrködök, vékony kis mintákat formálok belőlük, fagyasztom, forralom őket.
Most az egyszer igazán nem más kedvéért csinálom, csak a saját szórakozásomra, eddig az ilyeneket mások lenyűgözéséért produkáltam. Idegesítő lehettem, nagyon.
 Bólintok egyet a barátos történetre, bár kissé borul az agyamban a róla alkotott magányos farkas kép, hiszen most engem is beengedett, és valaki elég otthonosan érzi magát itt.
Érdeklődve figyelem a kérdését amit a folyadékról kérdez. Egy tíz másodpercig csak figyelem a bábut, majd kilebegtetem, és elkezdek vele járszani, először feketévé, majd fehérré, majd csíkossá, kékké, sárgává változtatom. Bégül átlátszóvá, ám aközepe vérvörös marad.
- Mint látod a vér nem megy. Tudok alkoholt, tejet, festéket, tintát, de a vér.... Az már. A válaszom az, hogy egyelőre nem tudom megcsinálni. - nyitva hagyom annak az esélyét, hogy képes leszek a vért is manipulálni.
Elgondolkozok azon, mit lehetne felhozni, és ahogy eszembe jut a téma, elvigyorodok.
- És mit szólsz az Edictumhoz? Csupa pozitív visszajelzést kaptam, talán mert elkerültem a rellonosokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 20. 17:56 | Link

Brandon Norrey
akinél gitár van és nem fél használni

Szeretem, amikor egy kölyök ilyen talpraesett. Mikor ennyire életrevaló. Különösen örülök, ha azt látom, hogy jut neki a lehetőségekből. Ráadásul nem csak megkapja őket, de él is velük. Hány és hány tehetséget láttam már az enyészeté lenni a saját felelőtlenségük miatt, vagy éppen tökéletesen önhibájukon kívül. Jó, amikor ez nem így történik. Bámulatos, amiket a képességével művel. Figyelem, hogyan szórakoztatja magát a víz manipulálásával.
- Amit csak szeretnél. - adok egy olyan választ a kérdésére, aminek hasznát ugyan nem veszi, viszont egy részt őszinte, másrészt remélem, nem várta tőlem, hogy komolyan megmondjam, mit kéne tennie. Akármit tehet ezek közül, csak csinálja!
Nem tudom, miért változik meg az elképzelése a magányos farkas mivoltomról. Hiszen az vagyok. Mindig az leszek. Attól még, mert vannak körülöttem és mert beengedem őket az otthonomba, túlzás lenne azt állítani, hogy nem vagyok egymagam. Néha teljesen elszigetelődöm, máskor ilyen szinten bevetem magam akár még egy közösségi életbe is. Boltot nyitok, szerkesztőséget vezetek, részt veszek a falu mindennapjaiban. Igen. Ettől azonban nem hiszem, hogy kevésbé lennék kívülálló. Hogy valaha is képes volnék beolvadni. Az kizárt. És nem is kell így lennie.
- Szólj, ha mégis! - bólintok neki sokatmondóan a vérrel kapcsolatban. Elég nagy hasznát tudnám venni ennek a képességnek. Nem nagy dolog, de sokszor könnyebbséget jelentene. Akár csak, ha azt vesszük, hogy kevesebben lennének rosszul, ha esetleg a társaságukban vért iszom. Teszem azt, Dwayne.
- Szép munka. - véleményezem az Edictum cikket.
- Már számítottam rá, hogy a festmények a szájukra vesznek. - mosolyodik el kicsit a tekintetem, utalva a rendelőbe rántós, édes hármasos bekezdésre. Régóta figyelnek már engem azok az alakok a kereteikből, ám ahogy az emberek többsége, Ők is kétszer meggondolják, hogy érdemes-e egy vámpírról pletykálniuk. Az Ő vérüket persze nem szívhatom ki, de ettől még akadhat félnivalójuk bőven.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. január 20. 18:31 | Link

Adam

- Ott lenne az aurori meló is, elég effektív lennék, de az olyan nehéz... - nincs igazán kedvem tanulni, akár most is kilépnék, ha nem lenne Merkibácsi, és a nem tűnne fel mindenkinek, hogy nincsenek szüleim. Na igen, ezzel is elsz bőven gondom, akkor most ki a gyám, őket is be kell avatni, nehogy később hagyjanak el ők is. Jobb kezem tenyerébe temetem fáradtan arcomat, és fáradtan sóhajtok. Nem elkeseredetten, csak... Egy tizenöt éves srácnak is megvannak a limitjei, az iskola mellett az elemi mágia, a festés, a szociális élet, és a nagy adag... trutyi, amit a szüleim kavartak nekem még mielőtt leléptek az életemből.
Bocsánatkérően pillantok fel ujjaim közül a vámpírra.
- Első dolgom lesz szólni neked. Gondolom elég sok dolgot leegyszerűsítene. - még egy kicsit játszok a vízzel, tetraédert formálok, közepén a vérből álló gömbbel, amit nem hagyok keveredni a vízzel, majd visszavezetem a karcsú pohár felé, a vizet eltüntetem, és semmi sem marad utána, csak pár csepp vörös folyadék, és egy szisszenő hang.
- Eddig is beszéltek rólad, csak nem igazán az újságnak. Azt hiszem... Tudják mi vagy. Elég egynek kitalálni, tudod... Nektek is ki akartam rtalálni egy nevet, csak fogytán volt az idő, meg hát az három név...
Ráncolom szemöldökömet Adamre nézve. Mintha valamit nem értenék, csak nem is tudom mi az a valami. - Mit szólsz a Zwaydamhez? Lehetne a dolognak folytatása... - fejemben körvonalazódik a cikk képe, amiben Dwayne összeköltözött Adammel, így a háromszög AD szakaszát követhetjük figyelemmel, az előző AZ helyett.
- Figyelj... - elkapom róla tekintetem, rendkívül kínosnak érzem a helyzetet. - Március környékén lesz egy világbajnokság, Szalamantronnál. Nagy dolog ez, és én is szerepelni fogok, és mivel a szüleim nem... szóval az éjszakai, tehetségkutató fordulóra. el tudnál jönni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. január 22. 18:19 | Link

Adam bácsi
~ a kedvenc vemp bácsim ~

Egy ideig tanácstalanul álldogáltam egy számomra ismeretlen szobában valami random ülőalkalmatosság előtt, ami alatt ott leledzett az én drága cicusom. Adam bácsit vártam már-már kétségbeesetten. Mi a jó Istent csináltam volna? Egyedül kevés voltam ehhez. Egy rémült cicát - aki most gondolom valami horrorfilmben érezhette magát - nem könnyű kirángatni onnan. Sőt... valószínűleg lehetetlen is. Viszont némely lehetetlen is lehetséges, ezért is kellett nekem annyira a Bácsi, Ő idősebb nálam sokkal és fogadni merek, hogy többet tapasztalt nálam. A férfi lépteinek a zaja hamarosan felhangzott a folyosón, amely a normális embereket lehet némi egészséges félelemmel töltötte volna el. Csak ezzel egy a gond, én nem közéjük tartozom és ez így is van rendjén. Adam bácsi egy pillanatra megjelent az ajtóban, majd egy laza ujjfenntartást követve eliszkolt valamerre... Vajon mire készülhet? Aktív rendezkedés zajai hallatszottak valamelyik szobából, biztosan pakolt a bácsi valamit, valószínűleg szorgosan keresgélt. Nem telt bele sok idő és megjelent újra az általam hőn szeretett vámpír alakja és egy ketrecet szorongatott. Váltottam pár érdekes pillantást az átlátszó fém izével, majd odamentem a bácsihoz, amint magához intett. Adott egy utasítást és a kezembe adta a ketrecet. Mit volt tenni, megfogtam, erősen tartani kezdtem és pillanatok alatt a kanapé másik oldalán teremtem. Fogalmam sem volt, hogy a férfi mit akar ezzel, de most az egyszer nem kérdeztem rá. A Bácsi személye azon kevés emberek közé tartozik, akikben megbízom, akiket a barátaimnak tekintek, szóval úgy voltam vele, hogy nincs félnivalóm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 23. 17:11 | Link

Brandon Norrey
akinél gitár van és nem fél használni

- Mint valami német parancsszó. - véleményezem a srác által hármunknak kitalált shipnevet. Tudom, hogy van mostanában ez a divat, és meglehetősen érdekesnek találom. Zavarni egyáltalán nem zavar, ahogy egyébként semmilyen szleng sem. Úgy gondolom, az ilyenek nem egyszerűsítik, csökevényesítik a nyelvet, hanem éppen ellenkezőleg: gazdagítják. Más kérdés, én alkalmazom-e őket. Ettől még gondom semmi nincs velük, az ég egy adta világon.
- De tetszik. - bólintok. Nem annyira a folytatás gondolatára, mint a névre. Azonban nem szándékozom a fiú útjába állni. Azt hiszem, amíg nem olyasmit pletykálnak rólam, hogy minden nap más mágustanoncot vacsorázok, addig nem lehet okom a panaszra. Soha nem féltettem a fene jó hírnevemet, attól viszont igenis tartok, hogy páran megpróbáljanak elüldözni és közönséget szerezzenek hozzá.
- Világbajnokság? - pillantok Branre tincseim alól, fürkészőn figyelve Őt. Látom rajta, mennyire kellemetlenül érzi magát a helyzettől. Attól, amit kérdez tőlem. Értékelem, hogy ennek ellenére megtette. Részemről pedig próbálok még semmit sem szólni hozzá. Noha ösztönösen megszületett már bennem rögtön a válasz, azonban ezt nem kell lássa rajtam, főleg nem, hogy lehet, még másként határozok. Az egy dolog, hogy most mennyire magam alatt vagyok, és még ha tudom is, hogy átlagos passzomban is elzárkózó volnék, akkor sem akarok most egyből felelni.
Felkelek közben a kanapéról és a bútor sétálok, a sarokban magát kínálgató hangszergyűjteményem felé. Intek a fejemmel a srácnak, hogy jöjjön csak. Leveszek egy gitárt, ami szerintem érdekelheti, és közlöm róla a fő adatokat, aztán hasonlóan teszek egy másikkal. Közben pedig várom, hogy kifejtse a fellépése részleteit. Hátha így nem feszeng úgy közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 23. 17:43 | Link

Evelin Ordassy
a masnis behatoló
- még a "padlóra kerülés" előtt -

Figyelem, ahogy a lányka szépen követi az utasításaimat.
- Fogd erősen! - kérem erre ismét, így nyomatékosítva, mit várok Tőle. Mikor úgy látom, maradéktalanul eleget tesz annak, amit kiadtam neki, szusszanok még egyet és ami ezután történik, annak Evelin valószínűleg hirtelen csak egy részét képes felfogni. Hiszen egy pillanat az egész. A nappaliban termek, felemelem a kanapét, kikapom a macskát alóla, a ketrecbe rakom és bezárom, aztán ismét a szoba bejáratában vagyok. Mindebből a levitás csak a mozgalmas suhanást érzékelhette. Valószínűleg a macsek se fogott fel belőle sokkal többet, mivel azonban egy ragadozó ösztönlény, egy gyors karmolásra azért még jutott ideje nagy ijedelmében. Most erre a hosszú, mély sérülésre pislogok lefelé karomra, ám nem telik bele egy másodpercbe, és nyoma sincsen. Beforrt.
- Ki kéne vidd innen. - javaslom a lánynak. Az rendben van, hogy most már meglógni nem fog, ettől függetlenül megrázó neki a közeg. A bútor alól való kimentés után változatlanul megtartom a kis lénytől a távolságot, nehogy a közelségem maradandó károsodást okozzon benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. január 23. 18:18 | Link

Adam bácsi


Maradéktalanul teljesítettem a bácsi parancsolatait, mivelhogy megbíztam benne száz százalékig. Pontosan tudtam, hogy nem fog nekem ártani, meg hogy nem is akar. Magától értetődően a cicámnak sem akart ártani. Adam bácsi szerintem pontosan sejthette, hogy a cica mit él át és gondolom emiatt is adta azokat az utasításokat. Gondolom segíteni akart a jószágon. A kanapé megfelelő oldalára álltam, majd kémleltem a bácsit. Fogalmam sem volt, hogy mire készül... Viszont kisvártatva világossá vált számomra. Egy pár pillanat alatt zajlott le az egész haditerv... fel sem fogtam, hogy mi történt. Amire észbe kaptam, a macska már az általam oly erősen tartott ketrecben termett, a férfi pedig az ajtóban egy mély karmolással, ami egyszerre csak összeforrt. A látottak valami eddig nem látott - furcsa reakciót váltottak ki belőlem. Szépen leeresztettem a ketrecet a földre, majd leültem mellé. A macskám szemeibe nézve vontam le azt a következtetést, hogy a jószág valószínűleg jobban fél, mint én. Én tisztában voltam vele, hogy Adam bácsi nem fog bántani engem, bár az imént történtek alapján nem tudtam mit gondoljak. Végre kezdtem felfogni, hogy hol vagyok és hogy kivel. A férfi utasítását megtagadtam a magam módján, a válaszommal.
- Őhh... aham... ki-ki-ki fogom vinni, csak-csak... egy kis időt kérek, hogy... áhh...
Nem szokásom ennyire dadogni, de nah... a mostani sztori kicsit megviselt. Még fel kell majd dolgoznom az imént történteket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 24. 21:53 | Link

Evelin Ordassy
a masnis behatoló
- még a "padlóra kerülés" előtt -

Mindig próbálok tapintatos lenni. Tekintettel lenni másokra. A halandókra. Arra, mennyire különbözőek vagyunk, és hogy ami nekem természetes, számukra teljességgel idegen és sokszor szabályosan rémisztő. Néha nem sikerül elég jól kiszámítanom, mivel mit váltok ki. Olykor nem megy, hogy teljesen körültekintő legyek. Ilyen eset ez a mostani is. Felmértem bár, hogyan a legideálisabb a kisállat biztonságba helyezése, azzal azonban nem számoltam, a gazdája hogyan viseli majd a mentés módját és velejáróit.
Begyógyult karomról a lánykára pillantok, aki dadogva felel nekem. Ó, a francba. Szomorú pillantással fújok egyet, ahogy rájövök, mit csináltam. Ez miattam van. Végigtekintek a levitáson, aki a kalickát szorongatja a kezében.
- Ülj le nyugodtan. - bólintok neki, a kanapé meg a fotel fel mutatva. Nem jövök beljebb. Immáron nem csak a macsek, de Evelin miatt sem. Nyilvánvalóan tart tőlem. Most ébredt rá arra, amire eddig nem. Arra, hogy pontosan mit jelent, ami vagyok. Tudni eddig is tudta, csak eddig érezni nem érezte.
- A konyhában leszek... - jelentem be neki, így biztosítva róla, hogy annyi időt kap, amennyi csak szükséges. Nem akarok kitessékelni egy sokkos kislányt meg a cicáját a házamból. Úgyhogy inkább elsétálok a folyosón a konyhába, ahol leülök a sakktáblám mellé és előre dőlve, számat simogatva gondolkozom a következő lépésen, háttal az ajtónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. január 26. 21:20 | Link

Adam

Megrántom vállamat, miközben egy szégyenlős vigyort engedek arcomra, miközben a falat bámulom. Még egy dolog, ami tetszik, és másoknak is tetszik. Írni persze nem akarok, az túl... Állandó. Én nem bírnék ki ilyen unalmas melót. Esetleg utazóriporter. Áh maradok a folyamatos változásnál, akkor nem törtéhet ilyen.
Olyan kényelmes volt számára a helyzet, hidegnek nem érezte a szobát, a fotel kényelmes volt, és egy nem mindennapi vendéglátóval volt dolga. Lenne még mit kérdezni csak ezzel kapcsolatban is, de türtőztetem magam. Egyelőre.
- Ühüm. - figyelem, Ahogy a magas alak kiegyenesedik, és a hangszerek felé veszi útját. Nagyon megörülök, hiszen ennek csak egy oka lehet, én. Bátortalanul ujjaim a fotel karjaira fonódnak, majd felállok. Nagy koppanás hallok az ablakon, fejem odakapom, de csak egy kövér esőcsepp gördül alá. Egy másodpercig megdermedek, majd nagyot sóhajtok, majd azt suttogom - Amadeus.
Bocsánatkérően a Vámpírra pillantok, kirohanok, és pár pillanattal később a vallámon pihenő, csipogó kék madárkával.
- Bocsánat. Úgy táűnik követett. Szóval... Balaton mellett lesz, és igen, ez egy világbajnokság. Mindenhonnan jönni fognak tanoncok, és összemérjük az erőnket, érdekes lesz. Az első és az utolsót az időpont miatt talán csak  rádiófelvételen, vagy tévén láthatnád, de... A középső. Az a helyzet, hogy senki nem jön el, viszont jó lenne egy ember, akit figyelhetek, vagy tudom, hogy ott van. Tudom, elég kétségbeesett. - hallgatom a hangszerbemutatóját, a nagy részét tudom, mégis rácsodálkozok. Amiatt, mert ő még élt a gyártásukkor, ott is lehetett, a másik pedig az volt, hogy máshogy adta elő, nem úgy, ahogy a könyvek szokták.
- Mennyi ideje gyűjtögeted ezeket?- mutatok karommal az egész házra. Ha szemfüles az ember, észreveszi a gyöngyszemeket a többi hétköznapi bútor és tárgy között. Valamilyen módon, még vicces is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 27. 17:53 | Link

Brandon Norrey
akinél gitár van és nem fél használni

Egy madár koppan az ablakon. A fiún rögvest látom, de a suttogása is árulkodik róla, ismerik egymást. Megvárom, amíg visszatér és folytatom szépen a hangszerbemutatót. Nem kezdek el azon aggódni, a vállán ülő állatka mennyire fél tőlem és mikor repül majd el. Úgyis egy-két perc kérdése az egész. Csak remélem, nem az ajtómon koppan majd, amikor menekülőre fogja.
- Oké, Bran, de... ez milyen világbajnokság? - pillantok a srácra oldalvást, tincseim alól, csöndes kérdésem közben. Ugyanis ezt az egyet még nem közölte velem, noha sejtéseim bőven vannak. Nyilván a képességéhez kötődnek. Legalábbis úgy tűnt, a gondolatai ezen a témán haladnak tovább. Mondjuk ezt az említett tv felvétel dolgot furcsállom kissé, hiszen azt hittem, ez egy varázsesemény. A rádióműsor még belefér, de a televízió... Talán lemaradtam valamiről, vagy csak a fiú félrebeszél. Nem lenne csoda, amilyen zavarban van.
- Majd meglátom. - adom azért meg a válaszom minden esetre. Ígérni nem akarok semmit. Nem igazán szokásom. Remélem, ezt megérti! Már az is teljesítmény a részemről, hogy nem vágtam rá simán egy nemet. Egy-egy estélyre, rendezvényre még csak-csak elmegyek, ez viszont már túl személyes, főleg a körülményekre való tekintettel, amit felvázolt nekem. Félreértés ne essék, akkor se állnék ehhez máshogy, ha valami jó dumával jött volna az őszinteség helyett. Azt kifejezetten értékelem. Talán ezért is hajlok az átgondolásra.
- Nem tudom. Pár évszázada. - felelem, körbenézve a szobában.
- Néha bővül a kínálat, és akad, hogy így vagy úgy megcsappan. A világban több helyen vannak széfjeim. Nem tarthatok mindent egy helyen, ezt már megtanultam. - taglalom a módszereimet, elmerengőn nézve körbe. A jelen lévő tárgyak némelyike igazi muzeális darab és az értékük felbecsülhetetlen. Mégis úgy pihennek a polcokon, mintha tegnap vettem volna őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 27. 20:34 | Link

Adam ^^

Nincs is szebb, mint mikor átmész valakihez, váratlanul, majd pár perccel később a kanapéján fekszel, mint egy tini, és beszélgetni nem tudtok, mert bőgsz. Ez az eset hősnőnkkel is, aki orvosnál járt, majd onnan egy hang nélkül távozott, és visszautazott Bogolyfalvára. Haza azonban nem ment, bár este volt már, mire visszaért, egyenesen Adamhez ment, és amikor meglátta a vámpírt, akkor eltört a mécses. Azóta egy szó se jött ki a torkán, csak sír és sír.
Történt ugyanis, hogy a doktornő, mert, hogy bizony nőből van, megkérdezte szelíden, nem-e számolt el valamit, mire azt mondta, hogy az kizárt, mert az isteni nemzés már megtörtént egyszer, miért ismételnék meg pont vele a történetet? Tekintve, hogy a nő mugli, sejtelme sincs arról, hogy miért is kisebb a gyermek, úgyhogy az alap pánikhoz, ami az Adammel való konzultáció óta ott lappangott, jött még ez a plusz, és itt valahogy eltört a mécses. Annyira fáj attól, hogy elveszíti a gyermeket, hogy a sok negatív és "készüljünk fel mindenre" kijelentés mostanra a maradék nyugalmát is elvette.
Így hát ide jött, alap járaton azzal a céllal, hogy megkérdezze Adamet, hogy mégis mit lát, azonban meg se tudott szólalni, csak a férfi karjai közép vetette magát, most pedig a festék az arcáról, lassan a szép bíbor párnára vándorol. Még szerencse, hogy mágikus képességekkel rendelkezik, így ki tudja szedni belőle.
- Nem tudom ezt végigcsinálni. Nem vagyok felkészülve.
Végre sikerül megszólalnia, de hogy mire is akarja ezt mondani, az jó kérdés. Mondhatja a terhességre is, arra is, amiket az orvos mondott, de akár arra is, hogy ha beigazolódik a félelme. Talán egyszerre mindháromra mondja, hiszen mindhárom kavarog a fejébe. Összébb húzza magát, mint egy kisgyerek, akik egy csínyért nagyon megszidtak. A könnyek még mindig folynak az arcán, szipog és hüppög, de már mintha egy kicsit csillapodna. Egy percre talán, a következőben ugyanis újra rákezd, kétségbeesetten szorítva a párnát, amivel igyekszik a sírás hangját tompítani. Már - már vészesen fullasztja saját magát vele, ami nem a legjobb megoldás. Észre se veszi, hogy amióta ideért A kabátját se vette le, és nem tudja, hogy jutott el a kanapéig.
- Nem tudok semmit rendesen csinálni. Nem is kéne élnem. Miért hiszem, hogy valami menni fog? Mindenhez tehetségtelen vagyok. Nem tudok rendesen kihordani egy gyereket, se felnevelni, a munkámat se érzem elég jónak, nőként is csak kudarcot vallok, nem fog menni. Nem fogom tudni végigcsinálni ezt az egészet.
A mondatokat nagy nehezen mondja csak ki, egy tisztább pillanatában, egyre lejjebb süllyedve a saját depressziójába.
- Meg fog halni, ugye?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2015. január 27. 20:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 28. 20:16 | Link

Dr. Mácsai Zója
a kétségbeesett látogató

Ha ez a kanapé mesélni tudna... Vendégül látott már többek közt egy bajba jutott sellőt, egy husángos betolakodót, egy rozsomák alakot öltött animágust, és úgy egyébként az imént említett férfi szinte állandó menedéke. Most pedig egy nekikeseredett félvéla zokog rajta.
Éppen egy Verlaine kötetet olvasgattam, amikor Zója megérkezett hozzám. Köntösben nyitottam ajtót. Igen, még mindig nem öltöztem fel. Elég az hozzá, csakhamar a karjaimban találtam Őt, ahol arcát a vállamnak nyomva kezdett sírni. Öleltem így egy ideig, majd becsuktam az ajtót és elvezettem a nappaliba. Leereszkedtünk a kanapéra. Ő elfeküdt rajta, én meg maradtam mellette.
Lesütött szemmel üldögélek, csak olykor pillantok le a nőre. Hagyom, hogy hullámokban rátörve kiadja magából. Hagyom, hogy elmondjon mindent, ami csak nyomja a lelkét. Hátha felszabadul tőle, még ha egész haloványan is. Nagy, hűs kezem a derekára simítva tartom a kabátján.
- Ez mind nem igaz. - reagálok csöndesen az önmarcangoló szavakra. És komolyan gondolom. Még ennyi évszázad után is megdöbbent, az emberek mennyire lekicsinylik saját magukat. Hogy mennyire nincsenek tisztában önnön értékeikkel, és még ha tisztában is vannak vele, mindig csak többre áhítoznak, teljesen tönkretéve az életüket ezzel. Tudom, persze, Zóját most főleg a helyzet ösztönzi ilyen ostoba beszédre, ám a baj az, hogy közben tényleg ez a véleménye.
- Ilyesmire ne gondolj! - rázom a fejem a gyerek halálával kapcsolatban.
- Ne gondolj és ne számíts semmire... - halkul el baritonom, miközben a legjobb tanácsot adom, amit adhatok. Nyilván ez baromi nehéz, azonban kevés más választása van. Minden egyébbe csak belebukhat. Egyszerűen élnie kéne az életét, és nem aggódni olyasvalami miatt, ami fölött nincs hatalma.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 29. 16:09 | Link

Adam

Zójánkkal a legnagyobb probléma, hogy ő alapvetően egész életében úgy élt, hogy elhitette magával, pontosan tudja, mit csinál, és azt is, hogy miért. A tény, hogy most egyre több mindent nem tud, és ez a tetőpontjára hágott, és most jött el a pillanat, hogy már nem bírta tovább. Túl sok a feszültség az életében, ő pedig leginkább egy elesett kislány lenne, akit majd megment a hős herceg, neki meg csak a lábát kell lógatnia. Sajnos azonban ez nem így működik, és bizony neki is fel kell nőnie végre.
- Nem tudok nem gondolni rá.
Azzal, hogy beszélnek hozzá, arra kényszerítik, hogy válaszoljon. A sírás és a beszéd pedig nem megy egyszerre, így előbbi kezd elhalkulni, de azért időről - időre még meg – megerősödik, nehogy nyugta legyen tőle.
- Annyira pozitív akarok lenni, és mosolyogni és gyerekszobát tervezni, de mi van, ha meglesz a gyerekszoba, és valami történik, ami miatt nem lesz kisbabám? Akkor majd én is olyan leszek, mint azok, akik nem lehettek anyák. Ülök a kiságy mellett a nagy plüssmacival az ölemben? Nem törhetek össze, Mina miatt, de nem vagyok erős se. Ennyire már nem.
Jobban magához szorítja a párnát, nem néz a férfire, érzi ugyan, hogy a keze a derekán van, de nem pillant felé, inkább a szemközti falat bámulja csak. Elkenődött szemfestékkel biztos kellőképpen rémesen néz ki. Fázik és meggyötört, az elfojtani próbált sírástól remegnek az ajkai, és összességében rendkívül pocsék látványt nyújt.
- Egész életemben mást se csináltam, csak küzdöttem. Mindig fenn akartam maradni a víz felszínén, egy szintet teljesíteni akartam. Senkit sem érdekelt, hogy küzdök, én se foglalkoztam vele. Folyton az lebegett a szemem előtt, hogy Mina mindent megkapjon. Ami teljesen érthető, hiszen a gyerekem, de elfáradtam. Miért nem lehet sima végre valami? Egy sima terhesség, egy kisbaba, valami pozitívum. Miért nem jön össze nekem semmi? Nem akarom, hogy a babám szenvedjen, vagy elvesszen. Annyira szerettem volna egy kisfiút, de most annyival könnyebb lenne minden, ha lány lenne.
A fejét a párnába fúrja, ég az arca attól, hogy sír, és attól, amit most mondott. Kínosan érinti, ha valaki előtt feltárulkozik, nem igazán szokott ő ilyet csinálni.  
- Gyűlölöm magam ezért a gondolatért.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. január 29. 23:15 | Link

Adam

- Öhmm... Bocs. elemi mágia. - Nagyon izgulok, nem is értem miért. Máskor olyan természetesen tudok viselkedni, mégis nem hagy nyugodni, hogy egy több száz éves ragadozó lakásában vagyok. Kopp, megérkezik Amadeus. Valahogy megőrjítem a körülöttem élő állatokat, Ser karom az első hónapban gondolt egyet, és a falnak futott. Bár akkoriban megállás nélkül zenéltem, vagy zenét hallgattam. Lehet, nem szereti az ilyesmit. Azt bezzeg élvezi mostanában, hogy lefestem, ahogy a lemenő nap fényénél lustán fekszik az ablakpárkányon, és lengeti farkát. A gondolattól eszembe jut a teljes jelenet, és arcomon érzem párpillanatra a lemenő nap utolsó, narancssárgás sugarait. Kinyitom szemem, mely találkozik a hűvös kék pillantásával. Vajon mikor látott napot lemenni utoljára….És emlékszik rá milyen? Félek megkérdezni, de van egy érzésem, hogy tudja, mire gondolok épp. Pólómba törlöm izzadó tenyerem, és igyekszem elfordítani tekintetem, nem bírom tovább.
- Mondd… Zavarna, ha… - ujjaim farzsebem felé csúsznak, ahol egy kisebb tok található. A hűvös fém ismerős tapintását érzékelve megfogják a gombot, és felpattintják. Halk kattanás az egész, kezem becsúszik a tokba. Az ecsetekre fonódnak ujjaim. – Szóval ha lefestenélek?
Tértágított zsákomban Egy vászon is lapul valahol, ugyanúgy egy állvány is. Csak az ő válasza kell. Sosem fogok olyan szinte jutni, hogy ezt az arcot vissza tudjam adni úgy, ahogy szemeimmel látom, az auráját, mindenét. Még szerencse, hogy birtokomban van egy, a vélaecsetek közül. Ezzel talán….
Két lépéssel hátrébb állok, mozdulatai, kisugárzása feszélyez. Az elmúlt hónapok gyávát faragtak belőlem.
Nem.
Az elmúlt hónapok eseményei megölték bennem azt, kölyköt, aki nem félt semmitől. Kiirtotta a balgaságot, a naivságot… A gyengeséget. De hogy miért pont ilyen fiatalon kellet történnie? Másoknak nem is kell ilyen problémákkal szembenézni egész életében.
A többi diáknak továbbra is a gyerekes örök mosolygós Bran leszek, ez biztos.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. január 30. 11:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 30. 10:59 | Link

Dr. Mácsai Zója
a kétségbeesett látogató

Innentől kezdve nem mondok semmit, mert úgysem tudnék mást mondani, mint az imént. Már kezdem megszokni, hogy akármit javaslok, tanácsolok, észrevételezek, általában jön a tagadás, az ellenkezés. Megtehetném, hogy éppen emiatt pont mást jelentsek ki, mint amit gondolok, hisz bár a manipulálás nem áll messze tőlem, az ilyen hozzáállás akkor sem megy. Amikor más csinálja és jól csinálja, emelem a kalapom előtte, tényleg. Azonban nekem semmi indíttatásom rá. Pedig nyilván eredményes lenne ez a fordított pszichológia. Igazad van, Zója, egy rakás szerencsétlenség vagy. Nyugodtan heverj itt a kanapémon, zokogva, és várd meg, amíg elvetélsz vagy nem. Végülis teljesen mindegy, úgysem szeret senki. Van egy gyönyörű lányod, saját otthonod, doktori címed, biztos állásod... dehát tényleg, ez kit érdekel? Egy senki vagy. - erre valószínűleg feldühödne, faképnél hagyna, és vagy megpróbálná bebizonyítani, hogy mindez nem így van, vagy máshol folytatná a szenvedést, még nyomorultabbul. Noha az előbbinek jóval nagyobb az esélye, ez a fortély komolyan nem tartozik az én eszköztáramba.
Figyelmesen pislogok lefelé a nekikeseredett nőre. Hüvelykujjam simogatja az oldalát, ahogy ott tartom fehér kezem a bézs kabáton, és csak hallgatom a sirámokat. Nem fogom győzködni, mekkora hülyeségeket beszél. Az most nem segítene. A kölyöknek is jobb, ha az anyja sír egy kicsit, mintha pattanásig feszülten jár-kel. Jobb, ha bőg egy sort és kiadja magából. Alkalmasabb embert és helyet nem is találhatott volna arra, hogy ezt megejtse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 30. 11:23 | Link

Brandon Norrey
akinél ecset van és nem fél használni

Bólintok a pontosításra. Akkor jól sejtettem. Elemi mágia világbajnokság. Hm. Érdekesen hangzik. Ilyesmin még nem voltam, ha minden igaz. De tényleg nem ígérek semmit. Megfontolom a dolgot. Valószínűleg vagy nem leszek ott, vagy egyszerűen, minden előzetes bejelentés nélkül felbukkanok. Meglátjuk.
Mikor nekilát zavart kérdésének, visszateszem a kezemben tartott gitárt a helyére, és csak fürkészőn figyelem Őt, aztán ahogy a végére ér, finoman felszegem állam, így nézek rá tovább lefelé. Szóval le akar festeni. Örökítettek már hasonló módon többször is. Talán egy rajz van is itt nálam a házamban. Ám az alkotások legtöbbje az alkotóknál található vagy valahol a nagyvilágban. Már amelyik nem semmisült meg.
Megváltozott a srác. Ez már azóta nyilvánvaló a számomra, mióta megláttam odakint a házam előtt. Azonban a változás nem feltétlen baj. Még akkor sem, ha szörnyű események következménye. Ráadásul önmagát nem vesztette el, úgyhogy nagy gond nincsen. Figyelem feszültségét. Nem váratom a felelettel, bólintok neki. Ha valaminek nem állnék az útjába, az a művészet, és ha egyszer én ihletek meg egy művészt -ami ugyebár megesik-, miért ne hagynám, hogy használjon?
- Most? - pillantok végig a fiún.
- Hogy akarod? - szólok nyugodt baritonomon, egyből a közepébe vágva. Mit tétlenkedjünk, ha egyszer már rávette magát, hogy felkérjen? Ráadásul elég tettre késznek tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 31. 19:25 | Link

Adam, s majdan Dwayne

- Annyira fáradt vagyok.
Nem is csoda, hiszen olyan mértékű könnyáradat jött ki belőle, hogy a legkitartóbb ember teste is belefáradt volna ennyi zokogásba. A hangja csendes, fáradt, talán egy kicsit szomorú és kiábrándult is. Annyira kusza minden körülötte, hogy egyszerűen nem képes látni a végét csak a nagy csomót, ami eltakarja a fényt.
- Szeretnék olyan lenni, mint te. Nyugodt. Olyan, aki nem izgul a jövője miatt, akinek minden egyszerűen természetes.
Nem biztos benne, hogy Adamnek minden az, ám kifelé azt mutatja. Soha, egyszer sem érezte még, hogy valami miatt aggódna a vámpír, vagy valami kétségek közé taszítaná. Ő a hónap végén harmincöt éves lesz, úton a második gyereke, aki gyenge és nem fejlődik rendesen, a gyerek apja meg... nos ő annyit kért csak, hogy hívja fel a vizsgálat után. Nem akarja őt, lehetőleg látni se, ezek szerint. Ehhez pedig hiába a doktori, a sok tanulás. Nem tudja vele megoldani egyik problémáját sem. Behunyja a szemét, egy hosszú másodpercig csak élvezi a csendet, majd kinyitva szipog egy aprót. Felülve, mint egy kismacska megtörli a szemét és az orrát, majd a haját hátratűrve, nagy levegőt vesz, és végre feláll.
- Jobb, ha megyek, még vacsorát kell csinálnom, Mina hamarosan hazaér és Dwayne-nek is megígértem, hogy elmesélem, mit mondott az orvos. Köszönöm, hogy bőghettem, jól esett.
Zavartan int, és elhátrál, de csak az ajtóig, ahol egy pillanatra megfordul.
- Kérlek, erről ne beszélj másnak. Amint láthatóan terhes leszek, úgyis lesz mivel támadniuk.
Már ha megéri azt, hogy láthatóan terhes legyen, most inkább csak reménykedik. Nem is érti, hogy volt képes, ilyen kijelentést tenni. Ennyire magabiztosan. Mindenesetre már kicsúszott, vissza nem akarja vonni, inkább csak int, megfordul, és gyorsan a bejárati ajtóhoz lép, amin reményei szerint távozna gyorsan, hazafelé. A terv nem rossz, azonban ahogy kilép, sietve, szó szerint falnak ütközik, és ijedten a mögötte csukódó ajtónak hátrál, megnézve, hogy kinek is sikerült ilyen ügyesen nekimennie.
- DWAYNE!
A felsikítás, ami bár nem olyan hangos, mégis olyan indokolatlan, megállásra késztetni, hirtelen még pislogni is elfelejt, majd a fejét megrázva kicsit, gyorsan pislog párat, mielőtt újra a férfire nézne.
- Sajnálom, nem vettelek észre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 2. 15:58 | Link

Dr. Mácsai Zója



Az üdítős dobozt a tenyerei közt roppantja össze, majd dobja el a fák közt, miután már nincs szüksége rá. Lélegzetének kavargó páráján át futólag fölpillant a Holdra, épp annyi időre, hogy ne bukjon fel semmin az ösvényen a férfi házának irányába.
Most, hogy az élete rendeződni látszik, legalább is hozzászokott a zavarhoz, már sokkal kevesebbet tartózkodik errefelé, hetente párszor azonban még mindig benéz hozzá, legalább két mondat erejéig. Elvégre ilyenek a barátok, különben pedig... a fene nem nyitja á az ajtót a vámpíron kívül, ő pedig bármennyire is szereti a magányt, hosszú távon lassan az agyára megy.Jól esik legalább pár naponta beszélni valakivel, aki nem méltatja megvető pillantásokra, mint a munkatársai legnagyobb része. Adam leginkább sehogy se néz. Még csak nem is érdekli.
Ez részben jól van így, részben vérlázítóan dühítő.
Fölsétál a lépcsőn, a cipője talpával sarat és fűszálakat hord föl a teraszra, bár nem úgy tűnik, hogy Adam valaha is foglalkozna ezzel. A kezét kihúzza a zsebéből, hogy a kilincs után nyúljon...
... mikor az ajtó kicsapódik előtte, ezzel egy gyors hátralépésre kényszerítve őt. A sikítás pedig eléri, hogy riadtan összerezzenjen.
   -  Holy... nyugimár...
Leengedi a vállait, a tekintete az ajtó üvegére siklik, majd vissza a nőre.
   -  Te itt...? Miért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. február 2. 21:46 | Link

Adam bácsi

Az imént lezajlott események sokkoló hatásúak voltak rám és a macskára nézve. Nem gondoltam volna, hogy a Bácsi olyan erős, hogy random felkap egy fotelt és pillanatok alatt kikap alóla egy macskát. Mert hogy gondolom ez történt... a kanapé elmozdult, a macska pedig a ketrecben termett, amelyet Én tartottam. És mindezt a Adam bácsi intézte így, a bizonyítékom erre a másodpercekkel ezelőtt még vérző karja volt, amely persze mára már nem is látszik. Ezeken a gondolatokon rágódva ültem le a macska mellé, hiába intett a férfi az ülőalkalmatosság felé. A szavaira először csak bólintottam párat, majd ümmögtem egy keveset. A Bácsi kedves gesztus gyanánt kiballagott a konyhába - ezt a tudtomra is adta - hogy legyen időm feldolgozni az imént történteket, igyekezett nekem időt adni. Először csak ültem ott, majd viszonylag hamar döntésre jutottam. Adam bácsi számomra ugyan olyan, mint bárki más. Sőt, kedvesebbnek bizonyult, mint más emberek. Némely kétlábúnak kéne róla példát venni, mert igenis van mit tanulni a bölcs és minden bizonnyal nagyon öreg Bácsitól, aki tekintélyes kora ellenére még sem néz ki nagyon öregnek. Felálltam, majd a ketrecet hátrahagyva a férfi után iramodtam, egyenesen a konyhát célozva. Kicsit sem zavartatom magam, hogy esetleg megzavarom valamiben... mert hát nah. A konyhaajtóban persze megálltam és kopogtattam az ajtófélfán egy keveset, majd beléptem a küszöbön.
- Őhh... azt hiszem jobban vagyok. Tőlem aztán bármit tehet a Bácsi, Én akkor is szeretni fogom, mivel olyan kedves mindenkivel... és nagyon szépen köszönöm a segítséget. Magamtól ki nem szedtem volna onnan a macskát. Amúgy meg... a ketrecet elvihetem magammal emlékbe? Legalább lenne valamim, ami magától van. És... hogyhogy magának ilyen gyorsan gyógyulnak a sebei? A vámpírok komolyan ennyire furcsa és egyben érdekes lények? Apropó, ugye magát nem zavarja, a magázás és a bácsizás? Csak azért kérdem, mert ezt még azt hiszem soha nem kérdeztem... vagy igen?
A küszöböt átlépve megint beszélni kezdtem, de ez pontosan így van rendjén. Ebből a vámpír bácsi biztosra vehette, hogy rendbe jöttem immáron teljesen.

Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2015. február 2. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 3. 09:52 | Link

Dwayne

- Én nyugodt vagyok.
Csak pont nem úgy néz ki. A szíve hevesen ver, a mellkasa hullámzik a meglepettségtől és attól, hogy kapkodja a levegőt. Nem, egyáltalán nem nyugodt, még akkor sem, ha egy Dunát bőgött ki az előbb Adam párnájába. Még kellett egy kis idő, amíg Dwayne-t felhívja a fejleményekkel. Előbb még hazament volna, talán nekiállt volna a vacsorának, és közben megejtette volna a hívást. Addigra már a hideg levegő is kitisztítja egy kicsit a sajgó fejét, és a hangján sem érződik, hogy bőgött egy sort.
- Csak beszélnem kellett valakivel.
Bár esetünkben a beszélni egy igen furcsa szó, hiszen Adam nem sokat szólt, de így is segített azon, hogy ő kiadjon magából mindent, ami éppen a szívét nyomta.
- Aki meghallgat, akit érdeklem én is.
Ezt még hozzáteszi, bár nem veszekedési alapnak szánja a dolgot, mégis fáj neki az, amit Dwayne mondott, még akkor is, ha olyan nagyon erősnek és határozottnak tűnt akkor. Nem fűzött nagy reményt ahhoz, hogy a terhessége miatt Dwayne talán ott lesz mellette is, nem csak a gyerek mellett, azonban valahol mélyen talán reménykedett. Ezt utálja a női létben a legjobban, hogy mindig reménykedik valami változásban, még a legreménytelenebb pillanatban is. Most is hiszi, hogy talán féltékeny arra, hogy Adamnél van, még akkor is, ha erre igen csekély az esély. Elvégre, miért is lenne féltékeny az, aki nem akar tőle semmit. Bárcsak tényleg tovább tudna lépni, és nem reménykedne ilyen hülyeségben. Önkéntelenül húzza pengevékonyra a száját, és hunyja le egy pillanatra a szemét, mielőtt újra a férfire nézne. Látszik rajta, hogy fáradt, a szeme vörös és csillog a sírástól.
- Na és te?
Nem mintha sok köze lenne hozzá, vagy éppen ne jöhetne ide, elvégre barátok, miért is ne jöhetne Adamhez, amikor csak kedve tartja. Kezeit fázósan a kabátjába dugja, és elindul, hogy a férfi mellett lesétáljon a lépcsőn, mintha tényleg nem lenne egymáshoz semmi közük, csak egy szimpla ismeretség két tanár között.
- Gyenge és alulfejlett, amúgy. Voltam vizsgálaton. Nem biztos, hogy megmarad. Semmi újat nem mondtak, minden bizonytalan, elkeserítő.
~ És olyan jó lett volna, ha eljössz velem, és fogod a kezem. ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 3. 10:18 | Link

Dr. Mácsai Zója



   -  Beszélni...? - élesen kérdez vissza, a szeme az elfüggönyözött ablakokra vándorol.
   -  Pont vele? Mit tud neked mondani?
Pontosan tudja, hogy Adam, az állítólagos legjobb barátja minden szavát hallhatja a vékony falakon át, mégis ez az első észrevétel, ami kibukik belőle. Furcsa érzés kezd hullámzani a gyomra táján, hűvösen és alantasan, amit egyelőre nem tud, de még csak nem is akar értelmezni. Nem kell látnia ahhoz, hogy tudja vagy érezze, mi történhetett itt. Zója sírt, valószínűleg a kanapén, elmondta mi az, ami a lelkére nehezedik, talán őt is elhordta ennek-annak, Adam pedig... nos, ő hallgatott, azon a vérlázítóan idegesítő módon, mintha az élet titkainak birtokában lenne, ezeket azonban nem osztaná meg az összetört halandóval
Sejti, nem csak sejti, hiszen tudja... ez a gondolat pedig egy sor oda nem illő érzést generál benne. Féltékeny lenne? Igen, az. Az őt megillető helyére, Adam hallgatására és igen, Zója szavaira is. Az élete különböző részeit szereti egymástól szeparáltan tartani, úgy, hogy a benne szereplők lehetőleg ne keveredjenek, ezáltal ne szövetkezzenek a háza mögött.
   -  Na várj már...
Ahogy Zója a lépcső felé lép, ő azonnal elkapja az alkarját, hogy maradásra kényszerítse. A mozdulat nem durva, ám határozott.
   -  Miért nem engem hívtál akkor? Neki - bök az ajtó felé - mi köze van ehhez?
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. február 3. 11:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 3. 11:52 | Link

Evelin Ordassy
a masnis behatoló
- még a "padlóra kerülés" előtt -

Nem kell túl sok idő a levitásnak és máris a konyhám küszöbén terem. A mondókája egy részét úgy hallgatom, hogy még mindig háttal vagyok neki, a sakktáblát figyelve, aztán felemelem az egyik bástyát, lépek vele és ezután fordulok a lányka felé a karosszékben. Bólintok neki, ahogy kifejezi háláját.
- Persze, vidd el nyugodtan. - adom rá áldásom, hogy magáévá tegye a ketrecet. Nekem úgysincs mire használnom. Most azonban pont jól jött. Lehet, csak ezért tartogattam idáig, hogy ha egy kismacska beszökne a házamba és elbújna a kanapé alatt, beletehessem biztonságba. Figyelem Evelint, majd intek neki egyet a tábla túloldalán lévő szék felé, hogy üljön le nyugodtan.
- Igen. - felelek ilyen egyszerűen a sok-sok kérdésre a fajtámról.
- Egyáltalán nem zavar. - rázom meg finoman a fejem udvarias érdeklődésére a magázással meg bácsizással kapcsolatban. Sötét, üdén szétálló hajam belerezzen a mozdulatba. Igazából teljesen jogos ez a fajta megszólítás, bár ha úgy nézzük, ugyanannyira az, mintha valaki csípőből letegez. Bőven túl vagyok azon a koron, amire bármilyen szabály érvényes lenne, közben viszont mégsem vagyok öregnek tekinthető. Egészen más ennyi év egy fiatal testben, mint egy idősben.
- Tényleg menned kéne lassan. - közlöm szelíden a diákkal. Nem elhajtani akarom, csak hát az állatkájának tényleg nem jó itt, és nyilván ideje visszatérnie a tanodába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 3. 16:26 | Link

Dwayne

- Szavakat.
Nem akar feltétlenül gonosz lenni, sőt, egyáltalán nem, csak el van fáradva. Amikor végiggondolja, hogy mit is mondott, és hogyan, esdeklően néz a férfire.
- Sajnálom, elfáradtam. Hosszú volt a nap. Nem akartam neked esni.
Megáll egy pillanatra, ki akar mondani valamit, de nem tudja, hogy jó ötlet-e. Végül aztán a kimondás mellett dönt, elvégre több is veszett már. Tekintetét egy pillanatra az égre emeli, majd vissza a férfire.
- Csak őt érdeklem, vagy ha nem is, nem mondja, hogy nem. Olyan jó néha beszélni valakinek magamról, hogy hogyan érzem magam.
Engedi, hogy megállítsák, bár így veszélyesen közel kerül a férfihez, és veszélyesen alacsony úgy, hogy nem magas sarkakon rohangál, így ösztönösen lép felfelé egy fokot, hogy egy szintbe kerüljenek valamennyire. Hogy Adamnek mi köze az egészhez. Semmi. Azonban nem elutasító, és ez az első pillanattól fogva szimpatikussá tette a nő számára. Adam érdeklődő, ami kellemes érzéseket ébreszt bárkiben, aki beszél vele.
- Akartalak, de előbb ki kellett engednem a gőzt. Kellett beszélnem, magamról. Ennyi.
Egyszerűen kellett az, hogy kiadja a saját gondolatait, és pontosan tudta, hogy ez Dwayne-t nem érdekelné. Még ha Adam nem is mondott sok mindent, ő legalább beszélhetett. Megtehette volna Minának is, de a kislány épp most jön egyenesbe, nyilván nem ez lesz ezzel a kétségbeesett énjével fogja traktálni.
- Eljöttél volna velem?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 3. 16:43 | Link

Dr. Mácsai Zója



Szavakat. Érzi, hogy a vérnyomása megugrik Zója érthetetlen visszavágására, azonban rögtön csillapodik, ahogy a nő szabadkozni kezd. nem mintha elfogadná a magyarázatát. Mindenki fáradt, mindenki feszült, őt pedig semmi, de a testében növekvő gyereke sem jogosítja fel arra, hogy elviselhetetlenül viselkedjen. Ám épp az utóbbi okán nyel vissza egy szájára álló megjegyzést, helyette elengedi Zója karját. Tízpercenként emlékeztetnie kell magát rá, hogy a nő történetesen nem egy, hanem két gyerekének az anyja, tehát ne feledjen el gondolkodni rajta, mit válaszol.
Amilyen gáláns úriember, igazán megszavazhatnának neki egy díjat.
   -  Nincsenek saját barátaid?
Ez az első, gyerekes és bántóan éles kérdés, amit kimond, anélkül, hogy gondolkodna rajta. Lénával már összeugrasztottál, folytatja a belső hang, most Adam következik? A súlypontját átteszi a másik lábára, az ajtó kilincséra pillant, majd vissza Zójára, aki időközben egy lépcsőfokkal feljebb majdhogynem vele egy magasnak tűnik. Pillanatokkal később már nem biztos benne, hogy komolyan gondolta, amit mondott vagy, hogy komolyan érezte-e, ám ez végtére is teljesen mindegy.
   -  Hát nem tudom - vonja meg a vállát - Ha hívsz, akkor igen. Mégis az enyém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. február 3. 16:54 | Link

Adam

- Most - bevallom, nem sok ideig akartam maradni, de a pillanat hevében kicsúszott a számon a kérés, és nem gy tűnik, hogy kihátrálna a dologból. Ez számára nem lehet új dolog, hiszen nem egy embert ihletett meg más téren is.
Ellépek a hangszerektől, elkezdem lassan körbejárni a tágas szobát. Kissé hűvös van az iskolai meleg szobámhoz képest, de ezt orvosolni tudom. A körülöttem lévő párára koncentrálok, és azt felmelegítve próbálom a közvetlen környezetemet befűteni. Megállok egy szabad helyen, ahol előveszem zsákomból a festőállványt, és felállítom. A vásznat is, kissé nehezemre estik a félbehagyott művek között. Rossz szokás, ideje befejeznem azt, amit elkezdtem. Előveszem a festékeket, hígítom őket, és apró gömbökként mamgam mellé reptetem őket.A színeket nem keverem ki, csak beállítom magamnak erőm segítségével.
Ráeszmélek, válaszolni kéne a vámpír kérdésére. Kissé elmosolyodok, mivel egyből a Titanic jut eszembe, de tekintetem végig a fehér anyagra szegeződik, nem jöhet rá gondolataimra. Remélem.
- Szerintem... Alkoss előttem. Adj elő valamilyen zenét, az is inspirálni fog engem. - minden álmom volt újra hallani őt, az inspirált muzsikája olyan erőt sugárzott, hogy többre volt belőle szükségem.
Előveszem a Thesztrál-unikornisszőr ecsetemet, hogy megrajzolja a hátteret, és az árnyék-fény játékokat. Rendkívül sikeresnek bizonyult az eszköz, ugyanis nagyon jól átadta a hely szellemiségét. A lámpa kissé pislákolt, így még mozog is a háttér, de majd a Vélaecset elnyomja a mögötte lévő dolgokat.
És akkor elveszem az én drágaságomat, az aranyecsetet, a festőeszközök királynőjét, a mindenemet. Adam bőrének halovány színét kedvelni fogja, már érzem. Egy apró cseppet odareptetek az arcához, az árnyalatot olyanná varázsolom, majd mikor visszavezetem az eredeti gömbjébe, az egésznek olyan küldőt adok. El is kezdődhet a dolog. Apró vonásokkal dolgozok, most nagyon oda kell figyelnem. Minden csuklómozdulatom után korrigálom a korrigálni valót, és lassan az arcához érek. Különösen figyelek a hangszerekre. Lassan de biztosan haldunk, miközben repül az idő, meglehetősen gyorsan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 3. 17:40 | Link

Dwayne

- Nincsenek.
Válaszolja teljesen nyugodtan a férfinek, bár ez nem tejesen igaz, hiszen Kriszta itt, van, már amikor itt van. De a nő is dolgozik, és ott van a saját három gyereke, akikkel foglalkoznia kell. Már nem is tudja mikor beszélgettek utoljára, és ami azt illeti, nem is lenne korrekt, ha a saját kicsinyes aggodalmával odaállna egy nő elég, aki három gyereket old meg nap, mint nap. Igaz, hogy Kriszta jól választott, hiszen neki ott van Balázs, aki imádja őt, de akor is, más a helyzet ott.
- Voltak, de amikor Minával rávettetek, hogy ideköltözzek, akkor elmaradozott az addigi életem.
Kicsit megvonja a vállát is, mintha ez nem számítana annyira, pedig pontosan számít. Imádta azt az életét, amióta itt van azóta saját magán érzi, hogy nem pörög annyira, mint amikor a saját ura volt, amikor maga szabta meg, hogy mikor merre megy, és kivel van. A kötöttségek és Dwayne közelsége se segít neki abban, hogy fel tudjon oldódni.
- Te pontosan tudod, milyen az, amikor váltanod kell.
Egy kicsit elfordítja a tekintetét, nézi, ahogy néma a környék, szinte semmi sem rezdül, mintha egy fényképben lennének, ahol csak a szereplők mozdulnak.
- Csak ha akarsz. Csak azért, mert a tiéd, nem kell. Ha nem akarsz _velem_ jönni, akkor ne gyere. Annak semmi értelme.
Érti ő, hogy itt a gyerek a fontos, azonban ő meg nem egy mugli masina, hogy nulla gondolattal és érzelemmel letudja egyik nap után a másikat.
- Miért marakodsz velem folyton? Miért vagyok mindig én a hibás? Sajnálom, hogy mást nem tudok csinálni, csak ártani neked, azzal is, ha levegőt veszek.
Magát is meglepően nyugodtan beszél, visszapillantva a férfire. Ezen nem fog most nekiállni veszekedni vele. Inkább vesz egy mély levegőt.
- Mennem kell, Mina lassan hazaér, és vacsorát kell még csinálnom. Jöhetsz ha gondolod, van elég étel mindenkinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa