Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ha nem lenne ciki, fix, hogy toporzékolni kezdene Császár felett, de amilyen az ő formája, a vörös ezer százalék, hogy akkor libbenne ki a ház ajtaján és azt a kevés esélyt is végleg bukná, amit esetleg a jövő nyomokban tartalmazhat. Lemondóan felsóhajt és megcsóválja fejét, ekkor nyílik az ajtó és kilép rajta Rebeka. Ervin pislog kettőt és bárgyú mosolyt varázsol arcára - igazság szerint valami sármos, hódító görbének szánja, de az emberek iszonyat hülyén tudnak viselkedni, ha olyanok közelébe kerülnek, akiknek imponálni akarnak.
- Teljes életnagyságban - biccent egyet a kérdésre és, bár nem vár hatalmas ölelést, puszilkodást és üdvözlőrituálét, kicsit sérti egóját, hogy a semmirekellő, mihaszna házi kedvenc még ily tétlenül is maradéktalanul ellopja a showt.
Ágyelő lesz belőled: gyönyörű, zsemle színű ágyelő.
Figyeli, ahogy a nő leguggol a corgi mellé, aki gondolkodás nélkül oldalára dől, széttárja lábait és kidugja nyelvét. Csináld, te állat, üzeni minden rezdülésével, Ervin pedig csak arra tud gondolni, hogy mekkora ribanc ez a kutya. - Szerintem önmagán kívül senkire sem veszélyes. De önmagára legalább nagyon - unottan pislog társára, aki helytelenítve a hangnemet megemeli fejét és valami nyávogó-morgásszerű hangot ad ki, kifejezve nemtetszését. - Igen, rólad van szó - ekkor már nem tudja megállni, hogy elmosolyodjon, így a kezdeti bódult görbét végre egy őszinte, minden körülmény ellenére szeretetteljes verzió váltja fel. - A neve Császár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Jó tudni azért, hogy ebben nem csak én voltam kezdő. Valószínűleg sokkal idegesebben értem volna a helyszínre, ha tudom, hogy Gracie már ezer ilyen eseményen járt és nagyok az elvárásai, mint úgy, hogy tudom, mindketten csak próbálunk úgy tenni, mintha tudnánk, mit csinálunk.
- Akárcsak nekem. Szeretek örömöt okozni - mosolyodtam el, bár a mama már mondta, hogy ezt így ne nagyon hangoztassam, mert nem mindenki arra fog gondolni, mint ahogy én azt elképzeltem. Ez amúgy szerintem abszolút nem fair. Miért kell mindenkinek rosszra gondolni egyből? Inkább udvariasan előre tessékeltem Graciet és csak aztán csuktam be magunk mögött az ajtót. Mikor a kiválasztott helyhez értünk, csak akkor ültem le, mikor már ő is helyet foglalt.
- Hu, ez nagyon jól hangzik. Őszintén, én még nem ettem lávasütit. De elvileg van ilyen karamellás labdacs, aminek folyik a közepe, én szerintem olyat fogok kérni és egy epres turmixot - bólogattam, és meg kell mondjam, meglepően határozottak vagyunk lányok létére. Megy ez. - És hogy vagy, te kedves? Csináltál mostanság valami jót?
Nem szorultunk rá a bájcsevejre, de én tényleg szerettem volna tudni, hogy van, mit érez, mi teszi boldoggá vagy szomorúvá, azt pedig csak úgy lehet, ha beszélsz. Igazából ez tesz minket emberré, maga a kommunikáció. Sokan ezt elfelejtik
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Két dolog van, amire képes ennyire koncentráltan elvinni a figyelmet: gyerekek és kutyák. Főleg a corgik. Komolyan, szerelmes a fajtájukba, legalább húsz velük foglalkozó oldalt követ, ha valamelyik sorozatban feltűnik egy azonnal elolvad. És most itt teljes életnagyságban egy igazi kis zsemleszínű csoda. Nagyjából három másodperc kell hozzá, hogy fülig szerelmes legyen az állatba.
- Önfejű? - édesen kuncog a kutya morgolódását hallva, majd ujjai békítőleg eltűnnek az állat szőrében. Simogatja, gügyög neki, szeretgeti, ha Ervin nem beszélne hozzá, tutira képes lenne másfél-két órát is így ellenni. - Szóval Császár? Valóban nagyon fenséges, illik hozzá. - Igazából mondjuk inkább a cuki vagy a hipercuki jelzőket használná, de van benne valami királyi is. Bár Rebeka valószínűnek tartja, hogy ez inkább nevelés, mintsem természet kérdése. Egészen biztos képes lenne még kiélvezni a dögönyözést, de tudja, hogy a gazdival is illendő lenne foglalkozni egy kicsit, így talpra kászálódik. Elvégre sokkal komfortosabb úgy beszélgetni, ha nem kell közben fölfelé pillantgatva kitörnie a nyakát. - Merre indultatok? - Mert valamerre biztosan indultak, nem keveredhettek csak úgy erre, valahová biztos tartottak, mielőtt Császár úgy döntött, tart egy kis pihenőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Még egy hangos sóhajtással sem meri megtörni a temető mélységes csendjét. Ugyan rokonai, szerettei nem itt nyugszanak, mégis sokszor fordul meg erre, abból a célból, hogy segít: növényeket gondoz, pár, a faluban élő, már nagyon idős hozzátartozói sírját, vagy csak úgy, mert éppen erre van kedve sétálni. Nem kér cserébe semmit sem, szívesen teszi, mint mindenhol, ahogy a növényekről van szó és foglalkozhat is velük. Van, aki nem, van, aki megtalálja azt, ami ki tudja kapcsolni. Temetőből nem illik lopni, így ő sem teszi. Fizetségének tekinti mókásan azt, hogy amikor mag, hajtás vagy valami más zöld kell, kijön és vesz, szed. Így történt ez most is, ahogy kezeiben a kis táskában pihennek a zsenge hajtások, hiszen a magokat még csak majd ez után keresgélgeti. Egyrészt az iskolai, másrészt a saját, házi kis gyűjteményébe tervezi eltenni, miután kikeveredett innen.
Éppen kikerüli az egyik sírt, amikor egy füstfelhőt pillant meg. Nem ijed meg, hiszen tűzhöz kicsi, hideg már nincs, és mivel a saját zsebében is pihen egy doboz, tudja, mi hozza. Csak a kíváncsiság miatt a közelebbi soron megy, ahonnét megpillantja a női alakot, aki hamarosan ismerőssé válik. Nem kívánná megzavarna, ha nem üti meg a fülét a mondat, amit a morbid humora nem enged el oly könnyen. Így csendben lépdel közelebb, legalább köszönni utána és aztán hagyni, hogy szerettei között pihenhessen kicsit, gondoljon rájuk. Rá meg vár egy nagy adag virágföld és a kosz, amit okoz vele. De már okos, leteríti az újságot is az asztalra és könnyebben takarít.
- A nikotin függőségeddel? - nevetős hangja csendül fel a nő mögött, ahogy futólag a csikkekre pillant, majd vissza rá, immáron szégyenlős mosollyal. - Ne haragudj, nem tudtam kihagyni. Szia – megérti azt is, ha ezek után messzire küldik, de ő ilyen. Most már. Csendben gyújt rá, majd nyúl oldalra és az egyik, csak a vázába csípett fehér rózsát helyezi a sírra, amint térdkattogással guggol le mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Csak mint a gazdája - széttárja karjait, hisz ennél jobban le sem írhatná sem a kutyát, sem önmagát. Azért sokat elárul róla, hogy képes volt megbukni a VAV-on csak azért, hogy eltolhassa a pályaválasztást. Elég lett volna kihagynia egy évet, de nem, ő elhatározta, hogy ez egy több, mint remek ötlet, érkezhetnek a tapsok, köszönöm.
Császár teljes mértékben egyetért azzal, hogy létezése fenséges. Átadja magát az élvezeteknek, a hátán vergődik, vonaglik, amikor pedig épp nyakát vagy mellkasát dögönyözik, ha teheti, igyekszik szétnyalni Rebeka kezét. Hát az ilyen törődő kezeknek csók jár, kérem szépen! - Akkor a legfenségesebb, mikor így fetreng - egyetértően bólogat, de a kutya ezúttal rá sem hederít, helyette hasra gördül és nyújtózkodni kezd, farktövét jelzés értékűen a lány felé nyomva, hogy ott azért igazán nagyon jó lenne némi vakarászás, ha nem probléma. A legfelháborítóbb persze az, hogy a vörös figyelmét inkább Ervinre fordítja, ezt ugyanis Császár semmilyen módon nem tudja értelmezni. Mégis hogyan lehetséges ez? Leül és farkát csóválva nézi a lányt, mint valami égi istennőt, miközben gazdája szinte izzadni kezd. Merre indultatok? Hozzád, ki máshoz, felelné, de nem biztos, hogy ez volna a tökéletes válasz.
- Csak úgy sétálgattunk, bár a végső cél a tó lett volna, csak Császár úgy érezte, meg kell pihennie, hosszú ez az út - ha épp cukkolós kedvében lenne, biztos azt mondta volna, hogy a corgi termetes popója túlzottan nagy súlytöbbletet jelent, így kénytelen megállni pihenni. Mégsem kell kimondania, mert az állat pontosan jól érti ezt is, szinte félelmetes, mennyire össze vannak hangolódva. - Na és, Te merre mész? - felvonja szemöldökeit, kezeit zsebre vágja és érdeklődve várja a választ - csak nem elkísérnéd, Ervin fiam? Eközben Császár hátsó lábaira ágaskodik és elkezdi piszkálni Rebekát, hogy hagyja a tojásokat másra, szeretgesse Őt, hát nem látja, hogy a teremtés koronája várja, hogy kényeztessék? Mocskos pórnép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Mosolyogva csóválja a fejét, hogy az önfejűség bizony nem annyira jó dolog, de igazából ő sem sokkal jobb. Hajlandó őrültségekbe lovalni magát, és akkor azoktól nem szabadul, amíg végig nem viszi. Elképesztően lobbanékony, ami számtalanszor bebizonyosodott már, hogy nem vezet semmi jóhoz.
A cukiságmérője kiakad, úgy olvad el, mint a napon felejtett csokoládé. Fel nem tudja fogni emberi ésszel, hogy lehet valaki, valami ennyire édes. - Bizony, bizony - ért egyet vigyorogva. Hagyja, hogy a keze nyáltengerben ússzon, megszokta. Bár Archie, macskalétéből adódóan nem szokott ilyenekre vetemedni, de elég sok kutya van a környéken, akivel jó barátságot ápol. Általában az ilyen események után szokott a háromlábú terroristája egy fél napot duzzogni, mert érzi ám a rivális állatok szagát rajta, és vérig sértődik, hogy miért nem vele, a kiskedvencével tölti a napot.
- Rémesen hosszú ez az út, igaz? - Igen, pontosan úgy csinál, mintha Császár tökéletesen egyenrangú beszélgetőpartner lenne. - Igazából boltba indultam, de szívesebben kísérlek el benneteket. - Nem dől össze a világ, ha nem ma vesz tojást, hanem holnap. Így legalább kimozdul kicsit otthonról. Ráfér igazából a jó társaság és a friss levegő sem árt meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egyáltalán nem állt szándékomban mindazok után, ami ott történt, hazamenni. Helyette valóban Bogolyfalva felé vettem az irányt, egy olyan helyre, ahol nyugalmat reméltem, ez pedig a nagymamám volt. Ő pedig, ahogy annak lennie is kell, tette a nagymamai kötelességeit, mert mindegy, hogy hány éves az ember, a nagyi nagyiként funkcionál. Ehettem pirítóst és csokit reggelire, aludhattam sokáig, kaptam kakaót lefekvéshez, és a nagypapa újabb trükköket tanított sakkozás közben, mialatt persze, szépen kiszedte belőlem, hogy mi is a problémám. Aztán nevetett. Igen, simán kinevetett. Már értem, hogy miért mondják, hogy ugrik egy generációt a stílus. Az öcséim köszönnek vissza benne. Vagy ő az öcséimben, mindegy is.
Viszont a bújkálásnak és a titkoknak megvan a maga ára, többek között az, hogy sétáltathatok kutyát. Hiába van nagy udvar, az nem elég neki, mert olykor szeret a tóban megmártózni, és hát igazán, én is kimozdulhatnék. És hiába esik, a kutya éppen ezt szereti. Így hát egy kölcsönkapott gumicsizmában, egy jól tartott Husky és Golden Retriever keverék ebbel, Mucikával, akinek bejegyzett neve amúgy Sarolta - ne, ne menjünk bele a részletekbe -, nekivágok annak a harci feladatnak, hogy a kutya meg legyen sétáltatva, és ha kedve úgy tartja, az esőben még a tóba is megmártózzon. Nagyobb égés már úgysem érhet, nem?
Nos, de. Történetesen az, hogy mostanra már hallucinálok is, ugyanis, ahogy a vízparton teszem a kört a kutyával, kezemben a sárga esernyővel, egyszer csak életem megkeserítőjét pillantom meg, amint a romantikus esős jelenetben álldogál a csónakház teteje alatt. Kiváló. Meghibbantam, hivatalosan is. Remek. Behunyom a szemem, finoman megingatom a fejem, és helyette inkább Mucit engedem el, hogy csobbanjon. Komolyan megteszi, nagyobb élvezettel, mint a környékbeli gyerekek. Én pedig nagyon erősen megpróbálom elkerülni, hogy rápillantsak a nőre. Nincs ott, és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ez csak egy kis eső, ez csak egy kis eső. Nem lehet baj, nem lehet baj. Mantrázza magának a mondatokat újra és újra. Az esővel semmi baja nincsen, szereti a természetet, amikor ébredezik egy kevéske eső után. Az illatok fenségesebbek, mint máskor, a virágok éppen úgy nyitnak a világ felé, mint a most született új élet. Egy csendes záporban mezítláb sétálni maga a mennyei manna, még akkor is, ha mások emiatt olykor bolondnak nézik az embert.
Ám egy vihar, égi zengés, fényjáték, durva széllel és végeláthatatlan csapadékkal az már nem csak a természetet sújtja, hanem őt is. Fél tőle azóta, hogy gyermekként egy majdnem az életét vette.
Eleinte azt gondolta, hogy most is csupán egy kedves, barátkozós, magát éppenhogy megmutató eső felhő érkezett, ami üdvözölni akarta őt a faluban. Ám a szellőből lassan leveleket, port hordó szél kerekedik, az esőcseppek durvábbak, szaporábban érkeznek a csónakház fedelére és Mirella ettől kezd pánikba esni. Nem vesz észre magán kívül senkit, Márton és a kutya jelenléte nem viszi el messzi földre, hogy gondolataiba elmerülve, sikerüljön nem arra koncentrálni, hogy ebből akár nagyobb vihar is kerekedhet.
Jobb híján mit csinál? Bemegy a csónakházba és ott keres magának menedéket egy sarokban, egy pokróccal, mert természetesen pálcája nincs nála, hiszen ő csak egy kellemes, nyári sétára indult, hogy kicsit szellőzhessen a feje. Ehelyett, most lábait felhúzva, nyugtatgatja magát, remélve, hogy ez a vihar éppen olyan hamar tovább áll, mint ahogy érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Abszolút nem vágom - világosítottam fel, hogy amúgy nálunk otthon nem voltak ilyen fura dolgok, mint itt a dohánybolt, hogy bemész, kérnek tőled papírokat, meg minden, azért, hogy egy fa maradványaiba csomagolt, szárított növényt vehess. Akkor a teázóban miért nem kellenek a papírok? Magyarázza már meg nekem valaki, hogy működik ez az egész. A hozok nekedre hálásan elmosolyodtam és megfogadtam, hogy legalább tizenöt percig nem vádolom meg vele, hogy billegteti a hattyút.
- Ha... az mondjuk nem hangzik rosszul - gondolkoztam el mélyen, még a homlokomon is elmélyedtek a ráncok, ahogy filozofáltam az esztétika és praktikum arányáról. Ha apa egyszer ezt meghallotta volna a számból, biztos, hogy arcon vert volna érte. Mint anyát. Szegény anya.
- Jaj ne sírj, ha baj, majd nem iszom többet... oh - realizáltam, hogy amúgy irónia, meg büszkeség, akkor biztos nem rossz, inkább az öngyújtóval lepattintottam a bacardi tetejét, ahogy a videóból tanultam. Az internet a tudás és állatos videók végtelen tárháza. Szép hely.
- Szóval... alkoholos...paradicsomleves - dolgoztam fel az infókat lassan, szavanként ízlelgetve, hogy most pontosan miről is beszélünk. Nem tetszett, amit hallottam, én nem fizettem volna ilyenért. Eleve a paradicsomért sem voltam annyira oda. A sötétség ellenére szemügyre vettem Borka karját, bár nem láttam semmit, de bólogattam.
- Hogy MIK élnek itt?! - csattantam fel, a lábam kihúzva a vízből, beljebb is csúszva a hattyún, akaratlanul is mozgatva azt. Elborzadva meredtem a vízre. - És mit csinálnak azok egész nap????

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nincsen semmi baj. Éppen csak megkattantam, mi is az, amin aggódnom kéne? Eljövök ide, direkt ide, ahol mindig megvédenek, ahol nem érzem a kényszert, ahol nem kell aggódnom azon, hogy belébotlok, és mi történik? Ide képzelem. Hát teljesen normális! El fogom venni a húgát feleségül, szép életünk lesz, kissé unalmas, de kellemes, és ő nem lesz jelen, sem akkor, sem most. Zille nem ezt érdemli, nem azt, hogy ne legyen a nővére jelen, és persze azt sem, hogy ne szerelemből házasodjon, de az élet nem kívánságműsor,  ha az lenne, az apám élne, én meg szerelemből házasodnék.
- Mucika.
Láttam, hogy bemegy, és ez egy picit gyanús képzelgés, mert reális esetben csúnyán nézne rám, nem reálisban meg vetkőzni kezdene. De nem. Nem eltűnt, bement. Ennek kapcsán utána indulok, a kutya pedig éppen nem tud vizet érni, amiért lehet, hogy utál, de mindegy is, mert a nagy helyzet az, hogy csúnya vihar lesz, és ha meghal, megölnek. A csónakház viszont nagyon is vonzó jelenleg, így elindulok felé. Az is lehet ám, hogy egy sötét démon megszállt, megkereste a gyengepontom, és őt találta, mint az új, ám érzelmileg igen aktív eshetőséget, és belőle táplálkozik. A lényeg, hogy haza kéne mennem, de nem teszem, helyette belépek a kutyával, aki egyből abba az irányba indul, ahol a nő van, és hozzá közel fekszik a földre. Jobban kellett volna figyelni SVK-n, és akkor most tudnám, hogy milyen babonázó lénnyel van dolgom…talán banshee? Mire a gondolat idáig elér, már óvatosan mellé telepedek, és kérés vagy kérdés nélkül átölelem, szótlanul a haját simogatva. Ez most egy ilyen helyzet, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Het komt goed, het komt goed - mantrázza halkan, s egészen addig, míg a kutya egy halk nyűszítés közepette meg nem érkezik, fel sem tűnik neki, hogy valaki szintén a házat választja menedéknek. Csak meredten néz előre, nem akar tudomást venni arról, aki jött és jól is megy neki. Hollandul mantráz, magára figyel és akkor két kar tekeredik köré, ő pedig gondolkodás nélkül temeti arcát a férfi vállgödrébe.Orrába lassan kúszik a már ismerős illat, a boróka keveredik a mandarinnal és lágyan simogatja meg Mirella lelkét a kevéske só, ami a tengert idézi egy pillanatra.
- Márton!? - halkan, lágyan kérdezi, úgy, ahogy még sosem szólt a másikhoz. Fejét nem emeli, mert éppen dörren egyet az ég, melytől ő még jobban elveszik az ölelésben.- Megint meg akarsz menteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Itt van. Fizikailag. Érzem őt, és hirtelen az a nem kimondottan illő gondolat jut eszembe, hogy ha megnyalnám a nyaka hallatán, vagy válla ívét, pont olyan íze lenne, mint néhány napja, amikor magamhoz vonva csókoltam őt, úgy, mintha az életem múlna rajta.
A gondolat megmosolyogtat, ahogy reszkető testét határozottan tartom. Férfiasan, biztonságot sugárzóan. Nem akarok olyat tenni, amit támadásnak, vagy kellemetlenségnek élne meg, mégis vannak ösztönös cselekedeteim, amelyeken nem tudok uralkodni. Ilyen az is, ahogy simítom a haját, vagy akaratlan is megcsókolom a feje búbját.
- Most megpróbálom jobban csinálni. Mi a legrosszabb, ami történhet? Megversz? Majd beperellek.
A gondolatra elmosolyodom, és remélem ő is, bár azt jobban szeretném, ha megnyugodna, aggasztó egy olyan határozott nőt, mint amilyen ő, ennyire védtelennek látni. Hogyan is lennék képes magára hagyni, vagy bántón viselkedni vele, amikor ennyire ki van szolgáltatva?
- Régen én is féltem a vihartól, de aztán megszülettek az öcséim, és nekem nagy és erős testvérnek kellett lennem. Mindig azt mondták, a családtagjaimnak kell egy biztos pont, mert az a legfontosabb, így azzá akartam válni. Nincs félelmetesebb, mint legidősebbnek lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Márton szavaitól teste lassan rázkódik, nevet az ölelésben, s megjegyzi magának, hogyha már sokkal jobb állapotában lesz, kérjen bocsánatot. Elvégre majdnem eltörte a másik orrát, s ez tőle szokatlan viselkedés, még annak tükrében is, hogy a másik kiprovokálta.
- Csak mesélj tovább, hogy valami elterelje a figyelmemet - kéri halkan, fejét egy pillanatra sem megemelve. Teljesen ki van attól, hogy ennyire gyenge és esetlen. Senki előtt nem kellene ilyennek lennie, főleg nem Bontovich előtt.
- Én nem, én, én nem félek. Kikérem magamnak - most mozdulna, de kintről hatalmas dörrenés adja tudtukra, hogy valahol a közelben csapott be a villám. Mirella pedig még közelebb bújik, minden parányi levegőt kiprésel maguk közül.
- Het spijt me, het spijt me - búgja halkan ismét a holland nyelvet használva. - Sajnálom, nem kellene így látnod, sőt sehogy sem kellene, sajnálom, tényleg, sajnálom - 28 évesen ennyire félni egy vihartól, nevetséges. Tudja jól, hogy most dől össze a kártyavár, pedig egész jól felépítette Mártonnal szemben a falakat.
- Legidősebbnek lenni néha átok - ehhez sajnos csak ennyit tud hozzátenni. Ha nem ő lenne idősebb, hanem Zille, akkor valószínűleg most minden más lenne.. De nem így van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Tőlem senki se fogja megtudni, hogy mi a gyengepontod, megőrzöm a titkod.
Mást akarok mondani, azt, hogy védelmezem, hogy egész életemben fogom, hiszen hamarosan a családom lesz. De nem mondhatok ilyet, mert a húgát kell feleségül vennem, mert attól még, hogy a családjaink egyesülnek, és ő a rokonom lesz, nem én leszek a férfi, aki érte él. Nem én fogom ölelni a következő viharos éjjelen, és ez a tény szomorúbb, mint bármi az elmúlt napokból.
- Itt akartam élni, gyerekként. Még tervrajzot is csináltam arra, hogy hogyan fogom átalakítani. Megnöveltem volna a verandát, hogy ott ülhessünk ki, és húztam volna rá még egy szintet. Muglimód, saját kezűleg. A szüleim elhűltek, amikor azt mondtam, hogy kőműves akarok lenni. Egyszer, hogy elrettentsenek, megmutatták nekem a legsztereotípabb munkást, akit csak találni lehetett. Mindig részeg volt, és a feneke kilógott a nadrágból. Szerinted elijesztett?
Lágyan beszélek hozzá, a hangom megtelik azzal a szeretettel és kellemes nosztalgikus hangsúllyal, amilyen valójában szokott lenni. Ujjaimmal a felkarját simogatom, és amikor jobban hozzám bújik, szorosabban ölelem magamhoz. A gondolataim, melyek egyértelműen szexuális töltetűek voltak, tovaszálltak, és helyüket átvette az a megnyugtató és mégis kínzó gondolat, hogy én vele akarom ezt, hogy vele, bármennyire is impulzív ez az egész, bármit képes lennék otthonnak nevezni, sőt vágyom a közös otthonra. Nem akarok erre gondolni, így inkább folytatom a történetet. Ahogy kinéz ez most, elég hosszan elhúzódik majd a vihar.
- Már aznap megvolt a terv, reggel elloptam Milán egyik farmerját, ő gyerekként elég vézna volt, én meg masszív, beleerőszakoltam magam, és anya tükre előtt guggolgattam, míg be nem állt a fenékívem olyanra, mint a férfié. Elloptam egy bort, pocsék íze volt, de ittam, mert láttam, hogy ő is azt teszi. A különbség kettőnk között az volt, hogy ő négyszáz forintnál kevesebbet költött a tablettásra, én viszont egy közel húszezer forintos borral rövidítettem meg a családot. Nem érte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Hallgatja s szinte látja a szemei előtt a képet, amit Márton szavaival lefest. Hangja most lágy, édesen cseng, olyan, mintha bátorságot és erőt kapna tőle. Ezenfelül pedig.. Úgy érzi, hogy viharos estéken a kandalló előtt ülve, el tudná hallgatni, ahogy ez a hang duruzsol neki és álomba ringatja.
Szedd össze magad.
Mélyen szívja magába még egyszer a férfi parfümjének illatát, majd lassan, már nem remegve kezd el kibontakozni az ölelésből.
- Tévedtem. Ez így nem jó. Ez. Nem jó. Inkább ne mesélj- ez kérés, mindkettejük érdekében.- Gyönyörű elképzelés amúgy, látom magam előtt az egészet. A szüleid pedig irtó jó fejek, hogy ezt csinálták, nagyon tetszik a megoldásuk, de... Ha tovább mesélsz, akkor másképpen kezdek rólad gondolkozni és nekem most gyűlölni kéne téged, nem? - bizonytalanul teszi fel a kérdést, talán csak magának, nem is Mártonnak. - A kutya?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Furcsán üres és hideg az érzés, amit maga után hagy azzal, hogy eltávolodik tőlem. Nem akarom, hogy ne legyen itt, velem, hiszen már volt, tetszett, akarom. Mégsem tartom ott erőszakkal, zavartan helyezkedem inkább törökülésbe, és félszegen bólintok.
- Igen. Igen, mindenképpen. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha gyűlölsz.
Ez mondjuk tényleg igaz, mert ha nem tenné, akkor megkérdezném, hogy nem-e akarja mégiscsak újragondolni azt, hogy nem megy férjhez, és ha nemet mond, akkor ugye visszamegyünk a startra, és megint gyűlölni fog, igazán. Inkább csak mondjuk, hogy utálnunk kell egymást.
- A nagymamámé. Fura kutya, eleve furán néz ki, így, hogy félig husky. Saroltának nevezték el, amire hallgat is, de általában akkor szólítják így, ha valami rosszat tett. A mucikát szereti. Előző életében vizikutya volt, imád nagyokat sétálni. A papám volt a falu orvosa, negyvenpár évig, az utolsó aktív évében ő találta ezt a kutyát, és hazavitte a mamámnak, mint legújabb unoka. Azért is lett Sarolta, mert nálunk a fiúk m, a lányok s betűvel kezdődnek. Ezen az ágon persze, és akkoriban mint itt tobzódtunk náluk. Meséltem nekik rólad. Hogy találkoztunk, hogy most itt vagy, és, hogy mennyire furcsa ez a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem ezt akarta hallani. Tudja, hogy így kell lennie, mégis az elmúlt napokból kiindulva arra számított, hogy Márton ellenzi majd a dolgot. Furcsa, hogy egyetértenek, olyan idilli és veszélyes.
- Sarolta, aki Mucika.. Érdekes párosítás - mosolyodik el szeretettel, s a furcsa ebre néz, aki békés a kinti idő ellenére. - Meséltél rólam? Mármint, miért? Mit? Ez így eléggé furán hangzik Márton.. Félnem kellene? Most meg fogsz ölni és elásol? - nyilván viccel, de csak azért, mert a saját gátlásait szeretné oldani, hogy ne legyen ennyire feszült a másik jelenlététől és attól, hogy ennyire esetlen. Nem tudja, hogy mi van vele, de Márton jelenlétében egy olyan énje kerül elő, melynek létezéséről sem tudott. Eldönteni még nem igazán sikerült neki, hogy most ez akkor jó vagy sem.
Most jó. Túlságosan is.
- Szerettem idejárni. Azt terveztem, hogy mesteren is maradok.. Aztán.. El se végeztem még az alapot se - nevet fel halkan és Mártonra néz, mintha ebből tudnia kellene, hogy végül is, miatta nem.
- Ne hagyd, hogy Zille ne fejezze be, esetleg ne tanulja azt, amit szeretne, kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Rájöttél a titokra. Sajnos túl okos vagy, de látod, így már legalább nem kell rettegned, hogy mi vár rád a mai nap végén. Elég erősen esik, valószínűleg senki se hallja meg a sikításodat, ha esetleg meg is erőszakollak. Ráadásul igencsak puha a föld, ez pedig a nagypapám csizmája.
Teljesen nyugodtan beszélek, mintha tényleg beletörődtem volna, hogy bizony, most itt ez fog történni. Az arcom végig kedves, szinte már szomorú, amíg kicsit lejjebb nem hajtom, és elő nem jön az a sunyi, ördögi mosoly, ami olyan komolytalanná és groteszkké tesz. Nagyon rosszul áll, de nagyon vicces is, és remélem, hogy meg tudom nevettetni vele. Legalább valami örömöm legyen az életben. Olyan jól esik hallani a nevetését, ezért is szeretem a családomat, mindenki olyan vidám lett benne, ahogy Misi bejelentette, hogy házasodik. Előtte is mindig nevettünk, aztán hirtelen zúdult le minden, majd jött helyre a világ, csak én ragadtam ott, de most valahogy minden olyan más, és ez nagyon tetszik. De véget fog érni, és nem tudok jó érvet hozni, hogy ez ne így legyen.
- Elmeséltem nekik, hogy eljöttél, és felforgattad az egész életemet. Valamivel meg kellett magyaráznom, hogy miért vagyok itt náluk, és miért nem akarok hazamenni. A nagymamám szerint csodálatos nő vagy, örül, hogy jöttél, és beverted a képem, így nem neki kellett. Szívesen megismerne, hogy megköszönje személyesen is.
Kicsit elnevetem magam a végére, és nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról, valóban ezek hangoztak el. A nagyi imád minket, imádja az unokáit, a dédunokáit, és alig várja, hogy üknagymama legyen, mert egyáltalán nem gondolja úgy, hogy nem fogja megérni. Mondjuk mi sem gondoljuk úgy, az is igaz. Ő egy elég határozott német asszony, olyan, akinek nem mersz ellenkezni. Szóval, ha azt mondja, hogy hülye vagy, akkor megköszönöd neki, hogy rávilágított erre.
- Miért nem fejezed be? Vannak mások is, akik idősebbek, mint a korosztályuk. Az unokatesóm nem tudta, hogy terhes, szó szerint kijött a VAV-ról, azt hitte, hogy csak a stressz miatt van rosszul, délutánra megszült két babát is. Mondták, hogy a testében olyan furcsán helyezkedtek el, hogy csak egy kicsit hízott, amit a rendszertelen evésnek tudott be. A család nagyon kiakadt, főleg, mivel tanárral volt kapcsolata, ami szintén akkor robbant ki, szült még egy babát nem sokkal később, és öt év után ment vissza mesterre. Én támogatnálak ebben.
Na nem mintha az én támogatásom számítana neki, és ahogy kimondta Zille nevét szusszanok egyet. Igaz is, még mindig ő a menyaszonyom.
- Én nem akarom kényszeríteni semmire, és elvenni tőle sem akarok semmit. Én nem mondhatok nemet, de ő igen. Ő elutasíthatja ezt a házasságot, reméltem, hogy valakit szeret, hogy azt mondja, van szerelme. Mire ő nővé érik, én impotenssé válok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem ijed meg egyetlen egy pillanatra sem, de csak azért, mert Márton creepy arca nem félelmetes, inkább nevetséges. Nevet, halkan, mintha félne attól, hogy valaki meghallja őket, de nevet. Aztán érdeklődve hallgatja a nagyiról a történetet, melyet megmosolyog.
– Ne haragudj, én nem akartam. Nem azért jöttem, hogy bármit felforgassak. Azért jöttem, mert a húgom levélben áradozott a jegyeséről és megkért, hogy készítsem el a ruháját, legyek itt a nagy napon, támogassam, legyen együtt a család. Én úgy jöttem ide, hogy nem tudtam, hogy rólad van szó, azt gondoltam, hogy ez tényleg igazi és rohadt gyorsan bekövetkező valami, merthogy csak pár hónappal ezelőtt említette a dolgot.. – akkor nem is igazán értette, hogy miért, de most azért már összeállt a kép. Nem akarták, hogy idő előtt jöjjön vissza és mindent megtegyen, amit csak lehet a dolog ellen.
– Azért lennék csodálatos, mert bevertem a képedet? – nevet fel immár hangosan, jó ízűen kacarászva. – Bírom a nagyidat, a legtöbb felmenő inkább átkot szórna egy ilyen nőre, nemhogy még csodálatosnak is titulálja – ő is átkozná azt, aki az unokáját bántja. Vérmes harci mamává alakulna és minimum gennyedző, viszkető hólyagokat varázsolna rá.
–Miért fejezném be? – dönti oldalra kissé a fejét. – Tökéletesen alakult az életem. Van egy saját márkám, több nyelvet beszélek, a magam ura vagyok, szabad vagyok.. Miért akarnám másként? – jól alakult minden azzal, hogy meglépett. Nem tudja, hogy ha marad, akkor miképpen lenne most, de ahogy alakult, az tökéletes. Nem akarná másképpen.
- Márton. Te találkoztál már apánkkal, igaz? – néz kedvesen a másikra, választ mondjuk pont nem vár a kérdésre, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy folytatja a mondandóját. –Mit gondolsz, egy Zille kaliberű lány, szembe tudna menni vele? Azok után, hogy én megtettem, szerinted volt esélye szegény lánynak nem abban felnőni mondjuk úgy tízen akárhány éves korától, hogy ő nem annak a menyasszonya, felesége lesz, akit Arnold választ? – elhúzza kissé a száját, mert ha nem is mondja ki, de azért érződik, hogy hibáztatja magát. – Én tudom, hogy egyetlen szavamba kerülne, hogy ez az egész másképpen alakuljon, s elmondom őszintén a legelső pillanatban, mikor tálalták, hogy kihez megy hozzá, még meg is fordult a fejemben, de.. Önző vagyok. Én nem azért szeretnék valakit majd a férjemmé fogadni, mert tíz évvel ezelőtt apáink megegyeztek valamiben – teljesen őszintén beszél. Most először nem támad, nem fröcsög, nem feszül be. Elmondja a véleményét, mint egy érett felnőtt nő, ha már mindketten erre a helyre menekültek a másiktól, akkor legalább tudjanak szépen beszélni. – Ő szerelmes, beléd.. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Lettél volna kevésbé daliás vagy nem tudom mi voltál.. – neveti el magát halkan, majd kitekint, hátha kissé csillapodik a kinti háború, de nem úgy néz ki. – Tudod, az elmúlt napokban azért rá kellett jönnöm, hogy nálad csak rosszabbakat kaphatna, szóval áldásom adom rátok – sóhajtja halkan, egy kevéske fájdalom érzettel a mellkasában. Ki kell ezt mondania, mert így mindenkinek könnyebb lesz. Ha ő hadakozik az egész ellen, akkor ismét elveszíti a testvérét, azt pedig nem szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- A családom nem olyan, mint más családok. Nálunk nem a pénzed és nem a rangod számít, hanem, hogy szeress. Esetünkben ne csak engem, hanem az egész családot. Viseld el, hogy sokan vagyunk, hangosak, helyenként köcsögök. Főleg az öcséim és főleg velem, de ez a legtöbb embert megnevetteti. Zille talán egy kicsit zavarban van még ettől. A nagymamám apácának készült, mert nem találta a helyét a világban, és arra gondolt, hogy ha nincs jelen, akkor rálel a békére. Aztán jött a nagypapám, és mire észbe kapott, már a jóképű doktor úr feleségeként hivatkoztak rá. A papa mindig azt mondja, hogy a mama az igazi példája a karrierszédelgésnek, mert egyik Istentől a másikhoz vándorolt.
- Nem tudom. Csak felmerült bennem, hogy azt érzed, valamiről lemaradtál, de igazad van, az önmegvalósítás sokkal jobban sikerült neked, mint a legtöbb embernek. És nem, egyáltalán nem bánom, hogy itt vagy.
Sőt, ami azt illeti, mostanra egy egészen kellemes irányba indult el ez az egész, ami közöttünk van. Jól érzem magam most itt vele, és legyen bármilyen vihar is kint, az a reszkető, védtelen kislány már nincs jelen, és ezt egy kicsit személyes sikernek is elkönyvelhetem, amire nagyon büszke vagyok, még akkor is, ha nem érinthetem, hiszen elhúzódott. Olyan jó lenne még nosztalgiázni, megosztani egymással az életünket, kérdezni, ölelni, csókolni. Nagyon vágyom rá, hogy megcsókoljam, és erővel kell kényszerítenem magam, hogy ne közeledjek hozzá, hogy ne keressem a lehetőséget a megérintésére.
- Nem hiszed, hogy képes lennél szeretni? Tudom, őrültség, de amióta itt vagy, próbálok koncentrálni, de téged kereslek a tömegben, próbállak kerülni, de közben mégis melléd akarok sodródni, és az előbb szentül meg voltam győződve, hogy elment az eszem, hogy ideképzellek, hogy már nem csak álmodom rólad, de ébren is látlak, és ha nem látom, hogy bejössz, ha csak eltűnsz, mire visszanézek, hazamentem volna.
Arra, hogy a húga szerelmes belém, csak megingatom a fejem. Ne, egyszerűen ez nem a valóság. A húga szerelmes a menyasszony létbe, abba, hogy feleség lesz, a készülődésbe, hogy dicsérik, és ezért ő maga elhiszi, hogy valóban boldog, szerelmes. De hát beszélgetni is alig beszélgetünk, és Mirellát már most jobban értem, ismerem, mint a húgát.
- Ne mondd ezt, ne, kérlek, csak ne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Semmi kétsége afelől, hogy a Bontovich család mennyire hangos, szeretett teljes és egymást támogató. Ő még csak Miksával találkozott azon a bizonyos reggelen, de az fantasztikus volt. Már az első pillanatban látta rajta, hogy ők ketten jó cimborák lesznek a nagy családi találkozókon.
- Jól érzem magam a jelenlegi életemben és egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármi hiányozna - tényleg nem. Az egész élete teljes, senki sem parancsol neki, ha éppen balra akar menni, akkor balra megy, ha jobbra, akkor arra. Ez így tökéletes.
- Kőszívűnek tűnök, hogy ezt kérdezed? - húzza fel picit a nóziját, mintha megsértődött volna. Mi az, hogy nem lenne képes szeretni, milyen kérdés ez? - Márton. Ne mondj nekem ilyeneket - süti le a szemeit zavartan. Márton szavai nagyon mélyre hatnak és az a legnagyobb gond, hogy ő éppen ugyanígy érez. Minden pillanatban, mikor a férfi nincs a közelében, keresi, kellemes a társasága, vicces lehet vele csatázni. Kifejezetten vérpezsdítő egy-egy találkozásuk.
- Miért ne? Nem ez a lényeg? Nem az a fontos hogy mindenki elfogadja? - néz a másikra érdeklődve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nagyon kevés közös dolgot fedezek fel benne és a húgában, és a helyzet az, hogy ettől csak még kívánatosabbá válik. Tény és való, hogy Zille és én kellemes életet élhetnénk, lennének gyerekeink, lenne egy feleségem, akit kedvelek, és aki kedves, de igaza van abban, hogy nem szeretem, hogy az a kislány megérdemli a szerelmet, és azzal, hogy hozzám jön, elveszíti. Elveszem tőle.
- Nem, csak…
Nem tudom, hogy hogyan fejezzem ki magam nem félreérthetően. Hogyan magyarázzam meg, hogy én sokkal inkább látom, sőt, akarom a jövőmet vele, mint a húgával, hogy ha lenne bármi, akármi, amivel meggyőzhető lenne, akkor azt mondanám. De ő elégedett, ha erre kényszeríteném, akkor tőle vennék el valami nagyon lényegeset, a szabadságát, és elvenném azt is, hogy az eszményei szerint házasodjon. A kérdésére lágyan megingatom a fejem, és már-már szomorúan elmosolyodom azon, amit kérdez.
- Azt hitem, hogy a szerelem a lényeg.
Felelem csendesen, de a szemébe nézve. Annyira érzem a vibrálást, a vágyat, hogy nem tudom elhinni, hogy ez csak nálam van, és hogy ő nem érzi. Tényleg nem érzi, tényleg nincs meg nála? Csak én vagyok ennyire elfuserált?
- Hol laksz most?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Csak, mi? -dől kissé közelebb, hogy ezzel is éreztesse, érdekli a mondat befejezése. Szeretné hallani Márton szavait, mert issza őket, hiszen az előítéletei ellenére a férfi igenis értékeseket tud mondani. Ráadásul ahogy mesél, teljesen elvitte egy olyan helyre, ahol képes volt elfelejteni mindent, ami kint van.
- Igazad van. Megfogtál - neveti el magét zavartan. - Mikor fordult meg ez az egész? Eddig én bizonygattam ezt.. - nevet továbbra is, s keresi az elmúlt napokban azt a pillanatot, mikor ez átfordult. Eddig mindenki azt bizonygatta neki, hogy hagyja ezt az egészet, hiszen Zille szerelmes, jó lesz így neki. Most meg simán szemet hunyna efelett.
- Hollandiába mentem az esküvőnk elől, anyai nagyszüleimnél nevelkedtem, vigyáztak rám és segítettek mindenben. Így hát hálából és tiszteletből is ott maradtam a közelükben - úgy tűnik, hogy ezek a nagyszülők már csak ilyenek. Bármikor segítenek az unokáiknak abban, hogy eltűnjenek a világ elől.
- Márton, beszélhetnénk komolyan? Mármint.. Magunkhoz képest az elmúlt percek is azok voltak, nyilván. De beszéljünk kicsit komolyabban, lehet? - oldalra billenti a fejét, s ha már belekezdett, akkor nyilvánvalóan folytatni is fogja, gyakorlatilag bármit is fog mondani a férfi.
- Nézd én is érzem, komolyan érzem azt, amin gondolkozol, de nem lehet.. Egyszerűen nem akarhatok veled lenni, nem gondolhatok rád úgy. Nem tehetem ezt a húgommal - sóhajtja halkan és kissé fájdalmasan az egészet. Egyiküknek muszáj kimondania, s láthatóan kettejük közül neki ez egyszerűbb, így magára vállalja a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Nem tudom jól megfogalmazni.
Ez az igazság, nem csak úgy mondom, hanem tényleg nem tudom jól megfogalmazni azt, hogy amióta itt van, hibának látom az esküvőt. Eddig nem láttam? Nem. Egyetlen ok miatt, mert pontosan tudom magamról, hogy tisztességes vagyok. Nem szándékoztam mással kefélni, nem akartam ütni, vagy éppen szavakkal bántani Zillét. Nem helyeseltem, de nem is ellenkeztem. Mirella jelenléte azonban megbonyolított mindent.
- Velük akarsz maradni?
A kérdés csak úgy kicsúszik, és rögtön meg is bánom. Nekem, nem lesz szabad tudnom, hogy ő hol van, hogy mit csinál, hogy kivel van, és azt, akivel van, szereti-e. Nem szabad azon gondolkoznom sem majd, hogy vajon jön-e, és ha jön, azon, hogy mennyire kívánatos nő. A kérésre bólintok, és próbálom tényleg elengedni az engem kínzó kérdéseket, és a tényt is, hogy egyre közelebb és közelebb van.
- És azt megtehetjük, hogy egymásra vágyunk, és közben mosolygunk rá? Ő is boldognak akarna tudni téged, hiszen nagyon szeret. És ha én vagyok az? Vagy, ha eljön egy pillanat, amikor már nem fogunk tudni megálljt parancsolni? Azt nem bocsátanánk meg egymásnak, és én nem akarom, hogy hibának érezzük, de azt se, hogy ne legyen. Minél jobban idegesítesz, annál jobban kívánlak. Ez lehet, hogy beteges, de igaz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Őszintén? Nem tudom. Ott alakítottam ki mindent, ott a műhely a munkatársaim, az életem - amit szépen lassan, a semmiből épített fel. Az elején sok veszteséggel járt, sok könnyel és rengeteg kudarccal, de most már szerencsére úgy néz ki révbe ér. - Biztosan van olyan élethelyzet, ami miatt változtatnék ezen, nem tudom - nem volt miért ezen gondolkoznia és ezzel ő teljesen ki van, illetve volt békülve. Minden odaköti, azért is építette így az életét, hogy minél messzebb legyen Arnoldtól. - Te soha nem vágytál máshova, mint ami jutott? - mert ez jutott neki, s bár biztosan tehetett volna ellene a férfi, nem tett, így a kérdés jogos. Nem vágyott máshova? Nem akart más életet? Jó neki ez így? Mirella tényleg kíváncsi erre, talán túlságosan is.
Ahol a part szakad. Ott vannak, ahol pár napja a szórakozóhely ajtajában. Ugyanaz a nóta, melynek a végét már jól ismerik, ő pedig ezt most szívesen elkerülné.
- Mondtam, hogy elmegyek. Hogy nem leszek itt az életetekben, hogy többet nem is kell látnunk egymást.. A fene se gondolta, hogy ugyanoda menekülsz, ahova én, te átkozott Bontovich.. - elneveti a végét, mert ezen már csak azt lehet. Ilyen maximum amúgy is csak a filmekben van, mint az ő helyzetük, ez egy igazi tragikomédia.
- Majd felejtés átokkal megoldjuk. Az lesz a legjobb. Ezt még itt kell elfojtani Márton. Egy csók... Már az is több, mint amit szabadott volna, de pont lehet az egész, el sem kezdődött valami végére - olyan meggyőzően beszél, hogy még ő maga is elhiszi, hogy ennek így kell lennie. Más út nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Gyerekként kukás akartam lenni, mugli kukás. Utazni az autó hátulján, úgy nézni a várost. Aztán sírásó, gyászhuszár. Úgy gondoltam, hogy bár én vagyok az örökös, nem veszem át a nemeskei házat, hanem meghagyom a szüleimnek, majd, mivel sokan vagyunk, megmaradna a családi találkozók, esküvők helyszínének. De itt szerettem volna élni, Bogolyfalván. A Bagolykőben tanítottam volna, vettem volna egy üres telket, házat terveztem volna rá a családomnak, és ott lettem volna az építésnél. Egy új kezdet lett volna.
Úgy beszélek róla, mint, ami nem fog megvalósulni, és valóban így is van. Zillével nem tudom elképzelni ezt az egészet, így valószínűleg a birtokon maradunk majd, ahonnan fokozatosan költöznek el a testvérek.
- Ha messzebbet kellene mondanom, a svédekhez vagy a dánokhoz mentem volna. Vagy a finnekhez, ők állítólag igazán boldog nép. Csak aztán, az apám elaludt, és hajnalban már nekem kellett koordinálnom a nyolc fős családunkat, az összeomlott anyámat, a temetést. Még szerettem volna egy kicsit gondtalan lenni, azt hiszem.
Nem vagyok rá büszke, hogy olyan szinten megmakacsoltam magam, hogy a végén már el is felejtettem, milyen boldognak lenni, milyen nevetni, játszani. Túl hamar és túl komolyan kellett felnőttnek lennem, és ennek meglett a maga következménye.
- Maradj az esküvőre. Úriember leszek, és többet nem lépem át a határokat. A húgodat boldoggá teszi a jelenléted, én pedig szeretném, ha minél több boldogság érné. Nem lesz nagy öröm az én feleségemnek lennie.
A felejtésátkot elengedem a fülem mellett. Nem akarom kitörölni, mert nekem viszont, bármennyire is mazochista a gondolat, ő a boldogságom forrása, akiből erőt nyerek, nem akarom elfelejteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- De hát.. - mondaná, hogy ez még simán megvalósítható és badarság eltemetett vágyként beszélni róla, de inkább nem megy bele. Hát Márton tudja igazán, hogy most mit érez és mit gondol erről. - Tanítani így is tudnál nem? - teszi fel végül bátortalanul a kérdést. Csak erre tér ki, a többiről úgy érzi, hogy jobb nem beszélni, nehogy valami fájó legyen belőle.
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen korán elvesztetted, biztosan remek ember volt- ezt arra tudja alapozni, amit lát. Márton és Miska is jól nevelt, s nem hinné, hogy ez csupán az anyjukon múlt volna. - Nem mindenki ragaszkodna ennyire egy régen tett ígérethez, mint te. Közel álltatok egymáshoz? - hülye kérdés, tudja a választ, hiszen ha nem lettek volna, akkor Márton valószínűleg nem ragaszkodik az egészhez. Eléggé patthelyzet ez.
- Nem szeretnék maradni - közli fájdalmasan egyszerűen. Nem szeretné végignézni, bár nem tudja, hogy az ami most van, pár hét múlva is fent fog e még állni. De jelenleg úgy érzi, hogy nem szeretne ott lenni. - Nem tudom mi ez az egész és azt sem, hogy van e értelme, lenne e valaha is értelme, nem csak egy hirtelen jött fellángolás - e, nem az jött e ki rajtunk, hogy hoppá te lettél volna a házastársam és csessze meg, lásd mit vesztettél.. Egyszerűen semmit sem tudok, ráadásul nevetséges, hogy pár nap után ilyen mélyen kell erről beszélnünk.. Hát nézz ránk, mint két kis tini, akik nem tudják mik azok az érzelmek - tényleg olyan, mintha újra tinédzser lenne és most találkozna először valakivel, aki miatt a hormonjai teljesen megzavarodnak.- De azt tudom, hogy most, ebben a pillanatban biztos vagyok abban, hogy nem szeretnék ott lenni az esküvődön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

Azonnal közelebb lépett, és hevesen rázta meg Tivadar kezét. Szokásához híven most is túltengett benne az energia, és egyszerűen nem bírta megállni, hogy ezt ne mutassa ki összes porcikájában.
- Jaj de örülök ennek, tudod mindig gondom van a magázással. Dániában se szokás nagyon, az angolban végképp nem, szóval mindig nagyon félek, hogy megsértek valakit, mert helytelenül használom. Szerintem a tanárok egy része is ezért néz rám mindig gonoszan az órákon. Főleg ha lendületbe jövök, mert akkor egy idő után elfelejtek figyelni arra, hogy mit mondok, és csak úgy kiszaladnak a számon a tegező mondatok - bólogatott a lány, hogy erősítse a szavait. Az emberek többsége nem egy ilyen beszédes barnára számítanak, amikor megpillantják. De cserébe Marina mindig figyel másokra is. Főleg, ha érdekli is a téma. Valószínűleg ezért tudott olyan sokmindent felszedni Ádámtól az utóbbi fél évben a mugli filmes világot illetően.
- Nagy fanja vagyok a Sherlock sorozatnak, és ott hívja a főszereplő elmepalotának, nem palotát szeretnék. Bár emeletes házra gondoltam. És a családom házai eléggé hasonlítanak palotára, legalábbis dán viszonylatban - gondolkodott el, és egy pillanatra a távolba révedt a tekintete, miközben nemes egyszerűséggel egy hatalmas koppanás kíséretében levetette magát Tivadar mellé. Összébb húzta magán a kabátját, és megigazította a félrecsúszott sapkáját, mielőtt folytatta volna.
- Na szóval arra gondoltam, hogy a nagyiék régi lakását használnám fel. Igazából nem voltam ott soha, mert másik országban éltünk, de mutatott egy képet róla, meg nagyon nagyon sokat mesélt, szóval alapjáraton el kellett képzelnem, és olyan mintha már jártam volna ott, de mégis tudok új dolgokat hozzáadni, ha kell. Például arra gondoltam, hogy az egyik szoba ahova bemennek lehetne egy hatalmas medence, ami tele lenne krokodilokkal. És azon kéne végigugrálnia az embernek anélkül, hogy meghalljon, hogy tovább jusson. Azt hiszen kalandos lenne a fejem - bizonygatta Marina, és nagy kíváncsi szemeivel a tanár arcát fürkészte, hogy mit szól az ötleteihez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gyermekeim száma nulla. Hogy hogyan értem el ezt a szép teljesítményt? Sean átment az egyik haverjához, aki olyan furcsán sajtszagú - biztos a hormonok okán -, Alice ottalvós osztálykirándulós hétvégén van, Sarah pedig éppen Tati által van kényeztetve otthon. Mármint Minánál, aki nincs otthon, de hát mind laktunk abban a házban, ami tulajdonképpen félig az enyém, félig meg Tatié, szóval otthon. Na. Lényeg a lényeg, hogy mivel senki sincs, akit életben kellene tartanom, így úgy döntöttem, hogy sétálok egyet, veszek magamnak egy olyan ételt, amit egyedül ehetek meg, és hát a legegészségetelenebb módon rengeteg sültkrumplit és egy nagy csirkés hamburgert vettem, meg extra jegeskávét. Ezekkel együtt pedig az étterem helyett a boglyas tér egyik padját választottam, ahol rendes ember módjára, törökülésben helyezkedtem el, ölemben a zsákmánnyal. Az élet szép, falni jó.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Igen, azt így is megtehetném, de amikor jelentkeztem, nem engem vettek fel, aztán jöttek a birtok körüli gondok, elteltek az évek, és nem is tudom, hogy most ki tanít a Bagolykőben. Majd megkérdezem a kisebbeket.
A kellemetlen, hogy ebbe a kisebbekbe a saját menyasszonyom is beletartozik, nem kellene így hivatkoznom rájuk, tudom. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy az apámra terelődik a szó, kedves emlékek egész sora önt el szinte azonnal.
- A legközelebb. Mindig magával vitt, tanított, bölcsességre, igazságosságra. Nem ért váratlanul az, hogy nekem kell a birtokot átvennem, csak nem hittem, hogy ilyen hamar lesz. Szó szerint, csak lefeküdt aludni. Korán ment lefeküdni, mert fáradtnak érezte magát. Egész álló nap a könyvelést ellenőrizték, amikor anyu utána ment, én nassoltam éppen a konyhában. Sosem felejtem el a sikítását.
Akármikor az ajtó mellett megyek el, az agyam egy hátsó zugában hallom őt, ahogy ott kérleli az apámat, hogy ébredjen fel, és ez szörnyű. Szomorúan pillantok rá, a múlt és a jelen keveredik benne. Az anyám szomorúságát most érzem magamhoz a legközelebb, azzal, hogy el fogom veszíteni őt. Hát nem nevetséges?
- Bárcsak volna még időnk, lehetőségünk. Bárcsak ne szeretne a húgod. Olyan egyszerű volna akkor minden. Mert, így azt se kérhetem tőled, hogy tölts velem időt, másabbat mint amilyet most töltesz, hogy el tudjuk dönteni mi ez. És ha megbánjuk, hogy nem volt esélyünk?