Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A feszültsége egyenlegesen csap át hitetlenkedésbe, majd egy pillanatig egyetértésbe, végül masszív elutasításba. 'Megoldom'. Mit? Miért? Miért nincs beleszólása? A felháborodás erőteljesen rezegteti meg a lelkét, hogy ellenállásra késztesse, noha a pánik még mindig mardossa. Két napja ezzel kel és fekszik.
- Ki mondta, hogy vissza akarom csinálni? - Nagyon halkan, de érthetően beszél, közben végig a földön fekvő, most már messze nem boldognak kinéző férjét bámulja átható szemeivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Végül ő is felül. Az egyik lábát felhúzva törzsből fordul szembe a lánnyal, az egyik kezét a térdére ejti. Ismét lenéz a földön fekvő zacskóra, amiben a tesztek fejjel lefelé fordultak, így nem láthatja az előlapjukra vágott kis ablakocskát. De nem is kell; megadja Adélnak azt a tiszteletet, hogy elhiszi, egyedül is el tud számolni kettőig.
   -  Te mondtad? - értetlen arccal a válasza egyszerre kérdés is - Mert mégis mi másban tudnék segíteni? Szerzek neked cuccot, nem kell beszarni. Észre se fogod venni. És senkinek se kell megtudnia sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lassan megrázza a fejét, most már Willel szemben ücsörögve tovább a fa alatt, a táskát még mindig a hasán nyugtatva.
- Csak a megerősítésed kellene. Hogy ezek a tesztek mennyire megbízhatóak. Hogy... Nincs-e valami konkrétabb, mielőtt elkezdek megint folyamatosan hányni majd. - Ami még pár hét számításai szerint. Ha valóban állapotos, nemsokára elkezdik majd kínozni a brutális rosszullétek.
- Én nem akarom elvetetni, ha tényleg terhes vagyok. - Most már biztos benne, hogy félreértették az előbb, ezért kimondja inkább nyíltan és érthetően, mit gondol, mit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ismét lepillant a zacskóra, de most utána is nyúl. Felveszi, megfordítja, feljebb emeli, hogy a fólián keresztül először az egyik, majd a másik tesztet is megnézze. Megdörzsöli a szemét, majd kissé arrébb csúszik, hogy kikerüljön a fa lombjának árnyékából, a zacskót pedig a tűzó napon is megvizsgálja. A szemei összeszűkülnek, az alsó ajkát rágcsálja, a mutatóujja vége párszor megkocogtatja a műanyagot a fólián át. Halovány. A másik már kevésbé.
   -  Ezt honnan kéne tudnom? Nem vagyok nőgyógyász.
Indokolatlanul mar vissza, bár a hangját nem emeli fel. Végképp összezavarodott azzal kapcsolatban, mit vár tőle Adél: segítsen rajta vagy csak bólintson, hogy igen, jól lát?
   -  Na ezzel azért még várj, jó? Csak a pánik beszél belőled. Mondom, ne aggódj, megoldom. Még kvázi nem történt semmi meg ilyenkor még úgyis bármi lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most már azért kezdi kissé felidegesíteni magát. Mintha teljesen hülyének néznék.
~ Csak egy genetikus, de semmi gond. ~ Ez a kutatók gyöngye úgy tesz, mintha keveset értene a nőgyógyászat ezen részéhez. Megtanulta már, hogy kár az acsargó kutyával vitáznia és felesleges köröket futnia, de az felettébb zavarja, hogy Will ignorálja, amint mond.
- Mint például? Fals pozitív tesztek? - Csak egy nagyon picit vegyül idegesség  a hangjába, összességében most elég jól uralja önmagát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Mint például...
Barom, hogy hagyta magát egyenesen bevezetni az erdőbe. Inkább csak fogd be a szád és számolj el tízig mielőtt ismét kinyitod. Fals pozitív, igen, olyasmi is létezik... az emberek fantáziájában. Egy pozitív, majd napokkal később negatív teszt általában nagyon korai vetélést rejt, olyasmit, amiről általában nem is venne tudomást az ember lánya. Mély levegőt vesz.
   -  Mint például bármi. Ez ilyenkor még nem jelent semmit, van rá esély, hogy megoldódik magától is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most már láthatóan megráng az arca a folyamatos 'megoldódik'-tól. Nem akarja, hogy megoldódjon, hanem azt, hogy ne kínozza a bizonytalanság és a stressz máris. Hogy ne forgolódjon az ágyában már második éjszaka óta azzal a tudattal, hogy talán ez a baba is beteg lesz és abortálni kell. Nem szeretne ilyenekbe belegondolni. Másfelől érzi az izgalmat is felbuzogni a belsőjében, ma reggel például volt egy momentum, amikor örült a gyerek gondolatának. Aztán persze eszébe jutott, hogy az apja hallani sem akar felőle, csak úgy, mint az előző apa. Ekkor már nem bírta cérnával és elbőgte magát a négy fal között.
Üres tekintettel néz maga elé, hosszú másodpercekig nem mond semmit Will szavaira, míg összekapargat magában egy többé-kevésbé akkurátus választ a heves tagadásra. Látja, hogy Will nem kér ebből az egészből, és ez olyan, mintha másodszorra is beledöfte volna a méregfogait, hogy még hamarabb kivéreztesse.
Végül felszusszant és rápillant a férjére- az arcán most már nyoma sincs az eddigi megjátszott könnyedségének, amit a találkozásaik során produkált, vagy az utolsó napokban a kényszernászútjukon- egyszerűen fáradt és megtört, a tekintete fakó és üres.
- Ne aggódj, ha meg is marad, nem foglak terhelni a felelősséggel. Megtanultam már a lecke ezen részét. Csak úgy tartottam fairnek, ha tudsz róla, de nem kell semmiben sem részt venned, ha meg tudom szülni. Ha pedig ő sem marad meg, akkor... - Csak megvonja a vállát. Nem tud mit mondani, nem szeretné kimondani, hogy akkor nem biztos, hogy megmarad az épelméje, vagy hogy valaha ismét meg akarja próbálni az anyaságot.
- Szóval mindegy, ennyi lett volna a lényeg. Gondolom, ez tovább komplikálja majd az egész válást, szóval, ha lesz valami konkrétum a kezemben pár hét múlva, ultrahang és hasonlók, akkor majd elküldöm neked, hogy továbbítsd az ügyvédeknek. Nehogy az legyen, hogy elhallgattam. - Az utolsó mondata tagadhatatlanul egy keserű, cinikus marás, ugyanazon a fásult, szürke hangon megfogalmazva. Nincs kedve belerúgni Willbe, de ez ösztönösen csúszott ki a száján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Adél arca mintha megváltozna. Ő megdermedve ül mellette a fűben, az eddigi "semmi gond, minden rendben lesz, bármit vissza lehet csinálni" hangulata mellé pedig egy ismeretlen súly telepszik a gyomrába. Volt már ilyen helyzetben, akkor még hagyta, hogy megbénítsa a pánik és úgy érezze, hogy az életének ott és akkor vége. Az évek és a tapasztalat azonban szinte teljesen érzéketlenné tették hírrel és a gondolattal szemben, amitől Adél láthatóan meginog. Tudja, hogy a probléma negyed óra alatt orvosolható, hát nem érti, miért ellenkezik ennyire vehemensen a lány? Kutatón fürkészi az arcát, a tekintete a két fakó szem közt jár.
   -  Te mégis miről beszélsz, Adél?
Eddig oldalvást ült, most feltérdel vele szemben. A rumos üveg, amit a combjának döntött, eldől a fűben.
   -  Hogy lettem megint én a rosszfiú, mi? Mégis milyen kibaszott mentális gimnasztikával szülted meg azt a konklúziót, hogy a felelősséggel van bajom? Fuck it. Ha ez igaz, akkor elfelejthetjük a válást, te pedig a szabadságodat, ezt tényleg nem akarhatod. Nem: én nem akarom, hogy bezárkózz egy gyerekszobába tizennyolc évesen, mint az anyám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most rajta a sor, hogy megütközésbe forduljon át az arckifejezése. Nem érti, hogy ez meg honnan jött? Mások is elválnak és a gyerekelhelyezést ugyanúgy végigjárják. Abszolút nem érti, honnan jött ez a kifakadás most.
- Merlinre, dehogy vagy rosszfiú. Te honnan szedted ezt a badarságot? Nem mindig az volt a baj, hogy hazudtam? Végre egyszer nem hazudok, de ettől nem váltál bűnössé, azért ezt tisztázzuk. - Bár utána kezdi érteni, mire gondol Will... de mégsem. Megrázza a fejét elég vehemensen, még egy pillanatra két ujjal megmasszírozza a halántékát is.
- Figyelj, attól, hogy esélyesen terhes vagyok, téged ez nem kell kötelezzen... túl sokra. Ahogy mondtad - Itt ráng egyet az arca. - lehet, hogy elhal a magzat, akár holnap, akár néhány héten belül. És az is lehet, hogy megmarad. De attól, hogy megszülöm, nem, nem fogok bezárkózni egy gyerekszobába és téged sem magamhoz láncolni a gyerek kifogásával. Ezen azt hiszem, már túllendültem az előző nyomorult próbálkozásommal. Nem sikerült, tanultam belőle. Te nyíltan és egyenesen kifejtetted, hogy nem kérsz belőlem, de ez nem olyasmi, amit a hátad mögött el akarnék sunnyogni továbbra sem. - Szinte egy lélegzettel hadarja el mindezt, mintha félne, hogy a szavába vágnak.
- Nevezz idealistának, de gyerekkel vagy anélkül, biztos nem fognak bezárni egy szobába, hogy csak a fiam vagy a lányom szórakoztassam és neveljem. Szóval messze nem látom ennyire drámainak a helyzetet, de a válásunkat, na azt komplikálja már egy közös gyerek megléte. Viszont nem akadály, ettől még ugyanúgy végigmehetünk vele. - Sokszor elismételte magában, hogy igen, a válásnak végig kell mennie. Minden porcikája utálja mostanra ezt a gondolatot, hányni tudna tőle, nem akarja elengedni Willt. De sokkal jobban fél attól, hogy a férje örökre megutálja, csak úgy, mint Jean-Paul. Nem akarja, hogy minden kapcsolata megszakadjon ezzel a kiszámíthatatlan, mégis mostanra kedvessé vált emberrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Túl sokra - ismétli meg hitetlenkedve. Nem kell kötelezze túl sokra, hát elment ennek az idiótának a maradék esze is? A sarkaira ül, a kezei erőtlenül esnek le az ölébe, a szája résnyire nyílik, a tekintete üres csodálkozással figyeli a lányt. Komolyan gondolja. Nem blöfföl, látja az arcán az elszántságot, amivel lényegében közli vele: nélküle, de végig akarja csinálni.
Nélküle.
Az ingerültség áramütésként rázkódik végig az izmain. Hirtelen mozdul, a lány bal csuklója után kap, hogy azt közelebb rántsa és felemelje kettejük közé, valószínűeg ezzel meg is billentve a lányt. A két levehetetlen karkötő fém rúnái egymás mellett megcsillannak a napfényben; egy az ő csuklóján, egy pedig Adélén.
   -  És azt mondd meg, mégis melyik gyámod akarod, hogy felnevelje a gyereked helyetted? - ránt egyet a lány kezén - Egy gyerek vagy, aki magára se tud vigyázni. Ha elveszed tőlem, elveszik tőled is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hirtelen éri a rántás- egyensúlyát majd elvesztve épphogy sikerül feltérdelnie, de meglehetősen zavarodottan pillant fel Willre. Nem érti miért dühös rá, mikor épp tehermentesítette a felelősség alól?
A szemei úgy kitágulnak a hirtelen jött idegtől, mint mindig, ha a férje seperc alatt képes felingerelni. Megpróbálja kirántani a csuklóját Will ujjai közül.
- Nem is akarod, akkor meg mit számít neked, mi lesz vele? Sosem hagynám, hogy az anyám vagy a nagyanyád nevelje a gyerekünket. Akkor inkább eltűnök vele a fenébe, rohadt messze! - Váratlanul csattan fel, végképp elveszítve a türelmét. Még azt sem veszi észre, hogy a kis sejthalmot máris közős gyerekként emlegeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érzi a rántást, az ujjai azonban csak erősebben szorulnak a lány csuklója köré. Ha akarná, fájdalmat okozhatna neki és lehet pont az kellene, hogy végre észhez térjen és elkezdjen felnőttként gondolkodni. A nők és az ő ködös szentimentalitásuk, ha gyerekükről van szó, még akkor is, ha az nem több egy kósza gondolatnál. Ezerszer látta már ezt a kétségbeesésbe forduló, mégis agresszív arckifejezést. The animal instinct.
   -  Nem. - még nem emeli fel a hangját,csak a hangsúlya válik keményebbé. Az ujjai végül ellazulnak a bőr körül, hogy elengedjék a lány csuklóját, fehér foltokat hagyva maguk után - Erről még csak ne is álmodj. Nem mész sehová. És nem viszed sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem tudja kirántani a kezét, és ettől még feszültebbé válik. Csak akkor nyugszik meg picit, mikor Will vaskapcsú ujjai eltűnnek a csuklójáról, ismét szabad mozgásteret biztosítva neki.
- Eddig megoldásról beszéltél, most meg nem vihetem sehova... Mit akarsz egyáltalán? Nem értelek. - Ahogy néha magát sem. Ha később belegondol majd ebbe, hogy vakmerőn kijelentette, felnevel majd egy egész gyereket, nem fogja látni mögötte a logikát és a tervet, hogya fogja mindezt kivitelezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Honnan tudjam?! - fakad ki őszintén, széttárva a karjait. Kissé hátradőlve maga mögé nyúl, a fűben kitapogatja az üveget, az ölébe veszi és kihúzza a dugóját - Két perce se tudom, fogalmam sincs, hadd gondolkodjak, jó?
Mély levegőt vesz, beleiszik a rumba. Kesernyésebbnek érzi, mint általában, az arca is megrándul. Ha a lány szólni próbálna, ő az ujját felemelve inti csendre; most hallgasson, hadd tegyen rendet az agyában. Két galamb álmatagon búg fölöttük a fán, az italon keresztülszűrődő napfény narancssárga foltokat hagy a térdén.
   -  Szóval - kezd bele végül a hallgatást követően. A térdéről visszaül a fűbe a tó tükre felé fordulva. Az üveg ismét visszakerül a combja mellé - Annyit tudunk csak, hogy még semmi sem biztos. Szóval most kár ezen stresszelni - ismétli meg a már nyilvánvalót nyomatékosan - De ha mégis úgy alakul, akkor... biztos ezt akarod? - néz végül a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Az jó lesz. - Most először epés hosszú idő után, de hagyja Willt meditálni. További szómenés helyett ismét hátradől, és a lassan föléjük vándorló Nap lombok közé beszűrődő sugaraiban merül el inkább.
Egyszerre abszurd és izgalmas ez a helyzet, kétségbeejtő és tettekre sarkalló. Bizarr, hogy pár hónappal ez előtt ugyanebben a szituációban volt, rettegett, de közben elkezdte akarni a dolgot. A bűntudata azóta is mardossa, van, ami nem enyhül csak úgy, viszont megtanulta irányítani valamennyire, és rájött Szonján keresztül pár dologra.
Will kérdésére felpattannak a szemei, s ahogy a zöld párost ráfordítja a férjére, végre némi élet költözik a tekintetébe.
- Biztos. Ahogy az is, hogy lesznek napok, amikor majd elsírom magam és nem akarom, aztán továbblendülök. De nem ez a lényeg. Nimcs normális családom, és Szonja ráébresztett, hogy ha alapból rossz helyen kezdtem, csinálhatok magamnak saját családot. Így vagy úgy. Ha megmarad a gyerekünk, szeretni akarom és vigyázni rá. Egyelőre ebben vagyok biztos. Minden más jöhet ezután, megugrom. - Nem fog a padlón csúszni és örökké sírdogálni, hanem eldöntötte, majd magában megalkot mindent amit hiányol. Főleg a családot.
- De egy adott ponton el kell majd döntened, hogy szeretnél-e az élete része lenni. Ha megszülöm. Te leszel az apja, tied ez a döntés. De előre mondom, egyik vén satrafa sem nevelheti. Nem lesz belőle aranyvér-őrült. - Vannak azért már most elég határozott elképzelései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Állja a lány átható, elszánt tekintetét, ami olyasmi, amit még nem látott csillogni a szemében. Dacot, önfejűséget és hajthatatlanságot már igen, ez azonban... más. Agresszívebb. A makacsságát ugyanis nem ártó szándék, hanem egy ösztönös önzőség szülte: a magánytól való rettegése. Ezt megérti akkor, amikor a lány a családjáról beszél - és ez olyasmi, amivel könnyen azonosul. Hosszan pislog egyet, a mellkasa mély levegővételre tágul, az arcát ismét a Nap felé fordítja, hogy az ágak közt átsütő fény elvakítsa őt.
Most kurva jól szórakozol, apa, igaz?
   -  Kénytelen lennék szemen köpni magam, ha most azt mondanám, hogy menj Isten hírével és hallani se akarok róla. Apa se tette. - csukott szemhéja összébb szorul - Ráadásul én megígértem neked, hogy ha egyszer ezt akarod, akkor az a te döntésed lesz. Csak... csak egy dolgot tegyél meg nekem, jó? - lebiccenti a fejét, szaporán pislogva néz le a fűbe, a foltoktól azonban ismét semmit sem lát - Gondold végig még egyszer. Ha három nap vagy egy hét vagy két hét múlva is így akarod, én nem leszek az, aki megállít. De ha meg akarsz szabadulni tőle, akkor sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vár valamiféle ellenkezést, további megrovást, vagy úgy bármilyen tiltakozást. És ez elmarad. Nagyon fura, hogy nem falba ütközik, hanem egy vívódó, elgondolkodó Willbe, de nem szeretne ennek semmilyen különösebb jelentőséget tulajdonítani. Nem akar csalódni.
- Nem kell követned apád példáját. - Lazának szánt vállrándítással próbálja elintézni a kényszeredettnek csengő szavakat. Olyan, mintha most kicsikarta volna Willből, hogy felelősséget vállaljon érte és a meg nem született gyerekükért. Ebből pedig nem kér. Ha valaki csak azért marad vele, mert muszáj, az régen rossz. Másfelől aljas módon örül, hogy Will nem akar meghátrálni, mert mi van, ha...
- Rendben. Végiggondolom még egyszer. - Tényleg végig fogja, ő is érzi, mennyire hirtelen felindulásból született szavak hagyták el a száját, de mégis igaznak érzi a kijelentéseit. Ettől függetlenül érdemes átrágnia magát egy esetleges gyereknevelés részletein, hogyan, hol, miből. Fontos kérdésekre kell választ adjon saját magának elsősorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ő is csak megrántja a vállát, a maga melletti fűbe nyúl, hogy azt kezdje tépkedni. Persze, hogy nem kell Martin példáját követnie... hivatalosan. Még csak nem is arról van szó, hogy nehezen nézne tükörbe aztán, hogy leköpte az apa emlékét és mindent, amit vallott, hiszen erről szó sincs. De ismeri a családját, mi több, mint már Adélét is. Ha ez kitudódik, márpedig nincs az a bő ruha, ami örökre titkolna egy terhességet, akkor leghamarabb őt fogják satuba fogni a matrónák egész addig, amíg bele nem roppan.
   -  Akkor... - letép egy lóherét - akkor majd beszélünk. Ha meg van valami, szólsz.
Feltápászkodik a fűből, felveszi az üveget is, aminek már csak az alján löttyen meg némi ital. A tó felé fordul, egy lendítéssel hajítja felé, az üveg pedig hangos loccsanással tűnik el a tükröződő víztükör alatt. Nem néz vissza a lányra, csak a kezeit nyomja a zsebébe, egy elmormogott viszlát kíséretében hagyja ott őt a tó partján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden létező és fantáziabeli istennek hálás voltam, hogy Kolos végre ott volt nekem. Pár diákom megrökönyödve sétált el mellettem, talán még soha nem láttak ennyire emberinek az elmúlt években, mint most, hogy Kolost öleltem.
A mosolyom visszafogottá vált, ahogy elkezdte keresni a szavakat. Éreztem a nyomást a mellkasomban, az elmúlt három év szomorúságát, haragját. Emlékeimben ott volt a kép, ahogy magamra hagyva sírok a ház nappalijában, és egy pillanatra mindenben elbizonytalanodom amit az addigi életemben tettem. Talán el kéne ezt mesélnem Kolosnak. Az agyam azt mondta, hogy tegyem meg. Nehezítsem meg, de a szívem egyszerűen képtelen volt. Hogy tudnék rá haragudni? És különben is mi értelme lenne? Újabb éveket vennénk el, pedig épp eleget vesztettünk már el.
- Értem. Mindig értem - simítottam meg a karját megnyugtatóan, és egy félmosolyt elengedtem. Megváltozott, és valahogy mégsem. A szememben talán mindig az a kisgyerek lesz, akivel az erdőben játszottam.
- És most maradsz? - kérdeztem hatalmas kővé vált szívvel. Szerettem volna, ha nem megy el. Ha nem csak két napig látom újra, hanem bármikor, mint régen. De azt is tudtam, hogy az elmúlt három év nagyon sokat változtatott mind a kettőnkön, és nem kérhetek tőle ilyet.
- Menjünk el hozzám, és mesélj el mindent. Péntek örülni fog, hogy lát - böktem meg a vállát játékosan. Mintha nem maradt volna ki ennyi idő. Hiszen testvériségben az ilyesmi nem számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Úgy tűnt egyikünk sem találja igazán a szavakat. Az érzéseink teljesen összezavarták a józan eszünket, míg már nem voltunk képesek máshogy kommunikálni, csak abban az egyetlen megosztott csókban. Hiába tudtam, hogy nem helyes, hogy el kéne húzódnom, egyszerűen képtelen voltam. Szorosan öleltem magamhoz, hiszen erre a pillanatra első találkozónk óta vágytam, azóta pedig csak még jobban. Olyanok voltunk, mint két mágnes, amiknek eleinte a két azonos pólusát próbálták volna összenyomni, és most végre az összetartozó részek kerültek volna egymáshoz közel.
Ahogy elvált tőlem, ajkaimra szerelmes mosoly ült ki, amiket szavai csak még inkább kiszélesítettek. Én is rá vágytam egész testemben, a lelkem kivirágzott egyetlen szavától.
- Hogy micsoda? - kérdeztem még mindig mosolyogva, aztán fokozatosan halványult el. - A feleséged? - kérdeztem vissza, mintha nem érteném a szavakat. Nem is értettem. Egyik pillanatban még pap, a másikban már férj? Kezemet lassan kihúztam az övéi közül.
- Balázs ez... - túl sok. Gyors. Nagyon sok minden átfutott az agyamban hirtelen, de egyiket se tudtam kimondani. - Jobban át kéne gondolnunk, nem? Hiszen az előbb még... - sóhajtottam. Hirtelen realizáltam, hogy mégis hol vagyunk. Hogy mit csinálunk. Olyanok vagyunk mint két szerelmes tinédzser, miközben már ennél sokkal okosabbak lehetnénk.
- Mit szólnál, ha este átjönnél. Az estély után, és megbeszélnénk - csúsztattam jobbomat arcára gyengéden simítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Szokták mondani az okosak, hogy ne igyál, ha nem bírod.
Azt is szokták mondani, hogyha feleslegesen pofázol bele mások magánügyeibe, akkor véletlen kimetszhetik a nyelved. Látod mekkora mázli, hogy ennyi bölcsességet megosztanak a világgal a brit tudósok? Nélkülük el lennénk veszve basszameg! És különben sem csak ittam, úgyhogy tényleg nem kellene pofáznod. Már csak azért sem, mert ha ennyire be vagyok állva, el tudlak vonatkoztatni a valóságtól. Mégis itt vagy. Ez lehet azt jelenti, hogy én vagyok ennyire rottyon?
- Most erre tényleg válaszoljak?
Inkább ne. Mióta az a ribanc elhagyott, ráadásul az egész kibaszott putri előtt tette mindezt, kicsit mintha sértve lenne az önérzetem. Ami odáig vezetett, hogy a whisky meg a vodka már nem volt elég, szóval a saját cuccomtól álltam be. Apropó, szerintem hoztam is magammal.
Imbolyogva állok meg az utca közepén, szabad kezem nyúl ki oldalra, hogy megtartsam az egyensúlyom, másikkal nyúlok zsebem felé, de az abban lévő üveg megnehezíti a dolgokat. Aha. Homályos tekintettel, minden második objektumot felfogva nézek körbe - ott egy pad! Akadozott léptekkel indulok el felé, leteszem az üveget, majd túrok bele a zsebbe végre.
- HAH! Zseniális vagyok! - emelem a magasba lendületesen a fiolát, aminek hatására tántorodok hátra. - Az anyámat. Faszt ugrándozok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Annie

Nem akar rideg és távolságtartó lenni, de a hely és maga a helyzetük nem a legmegfelelőbb arra, hogy ő itt most pitizzen, esdekeljen, lemenjen arra a szerencsétlen és esetlen szintre, amin jó pár évig tartozkodott. BArnabás még mindig ugyanaz az ember, az emberekhez való viszonya vajmi keveset formálódott és ugyanúgy képes cikisebbnél cikisebb helyzetekbe keveredni. Ezen a diákok is jókat szoktak nevetni, s bizony a férfi még az órákon is megengedi magának olykor a lazaságot. Mert a gyerekeknek kell, s mert nem lehet őket szíjjal verni azért, hogy valamit benyaljanak, ami esetleg nem is érdekli őket. Ő ezt teljes mértékben elfogadja.
A felnőtt emberekkel a kapcsolatai azonban eléggé nehezen tudnának formálódni, hiszen nem sok idejét fekteti ilyesmibe. Így még eléggé gyerekes, vagy a másik véglet az, hogy túlságosan merev és szigorú, mint most. Annie nyilvánvalóan nem ezt érdemli, s Bánki ezt jól tudja, ám a jelenleg még nem tud mit kezdeni a helyezettel, s mivel a nő kéri, hogy tegyenek úgy, mintha.. Hát akkor ő vált, s még lépés távolságot is növel.
- Annie.. Nem kell ezért ruhatár csere. Biztosan vannak olyan ruháid, amik megfelelőek - ereszt meg egy halovány mosolyt a nő felé.
- Nem kell apácának lenni, te is tudod jól.. Én csak azt kérem, hogy nos.. Igen, szóval most nyilvánvalóan nem kéne ezt mondanom, mert nem, de tudod.. Pfúú, segíts már ki, had ne kelljen tovább tipródnom ezzel. Bólints, hogy érted vagy valami – vakarja meg a tarkóját egy kissé zavartan. Hogyan mondja pont neki azt, hogy figyelj ne dobd ki a melleid, meg a formás segged, mert nem csak a diákokat, de talán még engem is kikészítesz vele? Na ugye, így inkább csak hátrál megint és hozza az átkozott papírokat, hogy valami érdemit is alkossanak.
- Nézd, én nem bánom, ha rávilágítanak a hibáimra és jelzik, ha valamit nem úgy kellene csinálni, ahogy akkor ott éppen teszem. De megvan mindennek a helye, te is tudod - enyhül kissé, mert nem szeretné, ha Annie azt hinné, hogy akkor most a főnök és beosztott szerep az akkora falat von közéjük, mint a Trónok Harcában lévő Másokat visszafogni hívatott jégfal. Ő amúgy sem az a hideg ember, akinek néha tűnik, csupán csak a megfelelően kell megközelíteni.
- Annie, ne nekem akarj megfelelni, hanem magadnak és annak, amit kitűztél a szemeid elé. Nyilván ez egy olyan helyzet, ahol az ember mindenképpen bizonyítani annak, aki a mentora, akitől tanul, de elsődlegesen mindig magadat helyezed előre. Ha valami neked kellemetlen, nem tetszik, nem szeretnéd leadni vagy bármi van, akkor szeretném, ha azt jeleznéd és találunk megoldást. Szerintem nem lesz itt gond - néz biztatóan a másikra. Annie kérte, hogy tegyék félre, s ha ezt nem kérte volna, akkor is gondolja magukat annyira felnőttnek, hogy képesek legyenek egy ilyen helyzetet kezelni. Ha meg nem, akkor még mindig ott a lehetőség arra, hogy találjanak valakit, aki megfelelőbb lehet arra, hogy Annienek segítsen.
- Részemről miden rendben, van még valami esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

- De perszeeee. Pont nekem mondod a házassági szerződést, aki amúgy teljesen ki van ezektől a hacacáréktól??? - néz nevetve a másikra. Nem az, biztos benne, hogy van ennek jó oldala is, de az a papír, hát csak egy papír nem? Mit ér vele, ha aláírta a dolgot, aztán amúgy meg tökre nem változik semmi, főleg ha előtte is tök jó volt minden.
- Amúúúgy meg várjá’ most jár a második a jelű osztályomba, akkooooor őőő nyolc, vagy kilenc asszem’ - tök gáz, de na, nem mindig van még a saját korával sem tisztában. Imádja a kislányt, azt meg főleg, hogy nem az ő nyámsága alá került, hanem Barnihoz, bár mostanában többet van vele és Jasonnel, mint a bátyjával, de ez már lényegtelen. Karola egy kis mini Zorka lesz és jajj a világnak emiatt.  
- Fogalmam sincs, hogy mi a bátyjád terve, vagy egyáltalán a sárákányokon kívül jelenleg van-e valami – vonja meg a vállait lezserül. Spontenaitás na az aztán jellemző rájuk. Még jó, hogy mindketten képesek idomulni a másikhoz, mert különben ezernyi vitájuk lett volna abból, hogy egyik percben még otthon vannak a másikban meg gondolnak egyet aztán már máshol. Így kell ezt, ezért jó gyerek nélkül lenni.
- Szabad-e? Ha én hoztam volna a kávénkat, akkor lett is volna benne.. - hol érdekli őt, hogy Barni mit enged és mit nem. Háború van, nem is akármilyen. Mondjuk az állásával nem játszana, mert szereti, de azért Bánki Barnabás sok mindenre számíthat tőle a jövőben.
- Adj fel valami hirdetést az újságban, hogy keresel egy párt, akik most házasodnak.. Biztos lenne jelentkező, aki bevállalná, hogy megszervezd nekik. Lehetne belőle sorozat, tuti nézné néhány unatkozó boszi – neveti el magát és úgy érzi, hogy ezzel tökéletesen hárította azt a dolgot, amire gyanakszik, hogy Cath célzott. Azért nagyon hálás, hogy nem vágta direktbe az arcába, hogy vegye már el Jasont. Igen. Ő vegye el.. Véletlenül se fordítva.
- Na kezdődik az őrüleeet - bök fejével az érkező gyerekek és emberek felé, s már tolja is magába a kávé még hátralévő adagját, hogy érezze a jótékony hatását és még annál is jobban pörögjön, mint máskor.
- Ahh, néha úgy érzem, hogy ezért nem fizetnek meg eléggé.. Panaszkodni is fogok az Igazgatóhelyettes úúúrnak - rárúgja majd az ajtót az tuti, ha ennek a mainak nem lesz jó vége. Persze csak és kizárólag testvéri szeretetből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem lenne szabad, hogy a gyomrom megremegjen, amikor kimondja a nevem, mégis, érzem, ahogy azok a kis pillangók a kérésem ellenére is megrebbentik a szárnyaikat. Olyan sok történtet olvastam arról, hogy a fiúk és lányok egymás legjobb barátai voltak, vagy csak ott voltak egymás mellett, munkatársakként, vagy rokonokként, mármint nem vérszerintiként, hanem mert más rokonaik összeházasodtak, és ahogy egymás mellett voltak, egyszer csak elkezdték máshogy szeretni a másikat. Persze a bökkenő csak az, hogy nálunk már volt máshogy, és csúnyán elrontottam, szóval nem is tudom, hogy ha lehetne megint, az egyáltalán működne-e. Miért is agyalok én ezen. Ne rebegjünk, ne piruljunk, ne agyaljunk.
- Ugye tudod, hogy értem?
Kérdezem lányan, kedvesen, nem bántón, még óvatos mosoly is megjelenik ajkaimon. Nem szeretném megsérteni, de értem, hogy mit szeretne mondani. Illendően öltözzek fel, mert a fiatalok jellemükből adódóan amúgy is kiidegelnek majd a tanítási gyakorlat alatt, nem kell még az is, hogy közben beszólogassanak, meg hát hol jó az, ha kilátszik valamim? Én nem vagyok sem olyan, mint Zorka, sem olyan, mint Cath, én ezeket nem tudnám úgy kezelni, ahogy ők kezelik.
- Tudom, és ígérem, hogy nem fogok ellenkezni veled, és kellemetlen helyzetbe hozni téged az osztály előtt. De örülök, hogy elmondhatom a véleményemet, és annak is, hogy te segítesz nekem. Mert őszinte vagy, és ez nagyon fontos a számomra.
Meg amúgy te is, de hát most miért rontsak a helyzetemen? Alsó ajkamba harapva, lopva közelebb lépek hozzá, hogy kéztávolságon belül legyen, és nagyon óvatosan megsimítom az arcát. Nem tolakodón, nem úgy, hogy azt félre lehessen érinteni, de szükségem van rá, hogy érezzem őt. Tudom, tudom, furcsa vagyok.
- Semmi, holnap jövök, és köszönöm.
Nem várok viszonzást, időt sem hagyok rá, hogy ő úgy érezze, meg kellene neki is tennie. Nekem jó volt, örülök, hogy megkaptam, kifelé haladva azért lopva visszanézek, mert a filmekben is mindig ezt teszik a főszereplők. Vagy összeakad a tekintetünk, és akkor elmosolyodom, vagy, csak egy pillanatig nézem, hogy pakol tovább. Túlestünk rajta, és Istenre esküszöm, ennek a szervezetem örül a lejobban, mert végre újra kaphat bogolyfalvi pizzát, aminél az egész világon nincs jobb. Nekem az otthon íze az a pizza, komolyan mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Óóó, hát láttad, hogy milyen család jár Jasonnel. De ne idegeskedj ezen, mindenkinek van házassági szerződése, mindegyik kb ugyanazt tartalmazza, ha elválsz, akkor a házasság előtti vagyonodat veheted ki, meg annak a felét, amit együtt teremtettetek meg. Kivéve a házat. Az apám mindenkinek házat vesz nászajándékba. Szóval ha nem akartok a Tündérmanó elején maradni, hanem máshová költöztök, akkor ő veszi a házat, és ha elváltok, a ház Jasoné marad. Ha nem kell a ház... hm, nem is tudom, hogy akkor mi van. Majd megkérdezzük Editet. Nekik se lett saját házuk, mert tudod, a Radetzky-k mind egy kupacon laknak.
Editnek gondolom semmi újdonságot nem jelent, de például nekem Isten mentsen, hogy együtt kéne élnem mindenkivel. Tökre élvezem azt, hogy Jason-nel meg Annie-vel vagyok. Sőt, Jason gyakorlatilag már Zorkánál lakik, nagyon ritkán látom otthon, így még kényelmesebb, egyre több a nőiesség a házban. Nem mintha eddig ne ez lett volna a divat.
- Akkor csak kicsit idősebb, teljesen belefér. Majd megbeszéljük a részleteket.
Még kacsintok is hozzá. Mondjuk a fene se tudja, hogy most mi lesz majd. Mármint, ha Andrássy asszony meghal vagy nyugdíjba megy, akkor gondolom lesz majd egy új házasságszerző. Nem mintha láttam volna nála gyakornokot. De sosem tudhatja, hogy mikor jön egy szívroham, vagy esetleg mikor öli meg az egyik jelölt a kapott pár miatt. Mai zaklatott világunkban nem mindenkinek juthat egy Jason vagy egy Denis, habár, nálunk elég necces volt az ugye, hogy mind a két fél eljut-e idáig élve, most meg olyan felnőttesek és kedvesek vagyunk, hogy gyakorlatilag hányni tudnék magunktól. Imádom!
- Miért, ha én hozom, akkor nincs?
Kacsintok és a pohár karimája felett rámosolygok. Helló helló, nem mondta senki, hogy én ártatlan vagyok. Rendben, egy fokkal jobban tartok a bátyjától, de ő a testvére, szóval neki szabad, én meg elég bonyolult, hogy végül is ki vagyok, ha végigvesszük az opciókat. Szerencsétlen Barnabás. Én azért sajnálom, nem lesznek könnyű hetei, ahogy nem is voltak azok.
- Merlin menten meg minket, és este menjünk el inni, mozduljunk ki, éljünk.
Nem mintha most ne élnénk, és nem mintha a mai nap után még kedvünk lenne bármi máshoz, mint eljutni az ágyig, és egy nagyon nagyot aludni. Egy igazán nagyot. De most koncentráljunk, mert indul a buli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Boldizsár nevetése mintha az egész téren visszhangot verne. Nagyon szereti az iskolában töltött hétköznapokat, a könyvtár áporodott illatát, a tanárok bölcsességeit, ám semmi sem ér fel azzal, mikor péntekenként végre átölelheti húgát. Azt az örökké életvidám, eszes és gyönyörű kislányt, aki bizony már nem is olyan kicsi. Ahogy szorosan magához öleli, bizony érzi a nyakában lógó amulett kemény érintését és Artemis iránti büszkesége még tovább nő. Egy erős, fiatal hölggyé érett. Egy pillanatra elfogja Boldizsárt még a félelem is, hogy lassan túl nagy is lesz már az ő meséihez. Őszintén reméli, hogy az a pillanat sosem érkezik majd el.
Ám ahogy a csillogó szemek az ő kékjeibe bámulnak, minden kétsége és riadalma egy pillanat alatt tova is száll. Ajkain őszinte mosoly terül el és lágyan végigsimít húga rövidre vágott haján.
- Biztos tudnak várni addig? - kérdi kedvesen. Tudja, hogy Artemis bizony igen fontos pozíciót tölt be az előkészítősök körében. Párszor látta is már a távolban, egy csapatnyi gyerek körében, mikor ő maga Pánként került-fordult az iskola udvarában. Olyan elfoglalt volt, hogy észre se vette bátyja hófehér bundáját a vörös lányka kezei között.
- Nézzük csak... tudok? - tanakodik hangosan, amint átkarolja húga vállát és elindul vele. - Mondd csak, mennyit tudsz a sárkányokról? - kérdi, miközben próbál komoly arccal nézni testvérére, ám mosolya minduntalan ott bújkál ajka szegletében.
- Úgy látom van még időnk bőven. Mit szólnál ahhoz, ha egy fagyi mellett folytatnánk? - kérdi. Szíve szerint rohanna haza, hogy szabadon, négy mancson rohangálhassanak a kertben és édesanyjuk főztje várja őket utána. Ám sajnos se az időt, se a vonat menetrendjét nem tudja befolyásolni. A türelem pedig fagylalttal kiegészülve még jobban viselhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem éppen szokványos a helyzet, de nem sikerült odaérnem a szülőértekezletre. Mármint a szülőértekezlet. Eddig egy alkalommal sem sikerült odaérnem időben, vagy a jó napon, vagy úgy általában a jó hónapban. De most már illendő volna megismerkednem az osztályfőnökkel, akiről Tala áradozik. Nem szép dolog, de a másik munkahelyén keresem fel, amíg a gyereket üdítővel az egyik asztal mellé ültetem.
- Elnézést, ha jól vettem ki, ön a hely tulajdonosa. Én Atala gyámja vagyok, a kislányé, aki nem tud beszélni.
Rendben, ehhez a bemutatkozáshoz még mindig nem szoktam hozzá, és a nagy magabiztosságom sincs hirtelen sehol.
- Elkéstem az elmúlt három szülőértekezletről, de esetleg tudnánk néhány szót váltani?
Tudom, hogy nem a legjobbkor zavarom, de muszáj, egyszerűen muszáj most zavarnom.
- Nem vagyok jó még ebben a szülő szerepben, és kéne egy kis segítség, hogy hogyan csináljam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

Fáradt. Kezdi belátni, hogy egyszerre sok mindent vállalt magára, s bár a célja pont az volt, hogy ne igazán legyen szabadideje, azért néha mégis jót tenne neki egy-egy nap, amikor nem történik valami váratlan. A pulton támaszkodik, testben jelen van, na de fejben nem igazán, ezért először fel sem fogja, hogy Erik hozzá beszél.
- Bocsánat, mi? – nyilván nem a legjobb bemutatkozás egy szülőnek, s tekintélyét hamar el tudja ásni, de ha azt állítjuk, hogy Barnabás a szájával néz mostanában, nem hazudunk nagyot.
- Elnézést, Bánki Barnabás – nyújtja a kezét, majd az említett kislány felé fordul és küld számára egy mosolyt.
- Ne szabadkozzon, mikor hozzám került az unokahúgom, akkor elég sok minden új volt és sok minden kimaradt – tulajdonképpen az első félévből semmire sem emlékszik. Karola feladta számára a leckét és arra volt a legjobb, hogy ne akarjon sajátot.
- Miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Én is látom rajta, hogy fáradt, de ki vagyok én, hogy felrójam ezt, amikor Atala előtt az egész életem abból állt, hogy dolgozzak. Ne agyaljak a múlton, se a jelenen, se a jövőn, csak csináljam a dolgom.
- Tudom, hogy a helyzete speciális, így, hogy jelnyelvvel kommunikál, és speciális a helyzete is. Én azt látom rajta, hogy egészen jól van, szokott mesélni az osztálytársakról, Önről, a kolléganőjéről, de nem tudom, hogy tényleg minden rendben van-e vele.
Tudom, hogy látszik rajtam, hogy zavarban vagyok, érzem, ahogy meg kell köszörülnöm a torkom, és zavartan a pultra pillantanom, majd vissza.
- Akkor megérti. Én próbálom a legjobbat kihozni. Valójában unokatestvérek vagyunk, de a szülei, hát ezt inkább hagyjuk is. Nem tudom, hogy lemaradtam-e valamiről, ami elhangzott, még nem ismerem jól a szülőket. Nézze, én varázsbankokat vezetek, de ehhez nagyon nem értek. Nem tudom, hogy hogyan fejlődik egészségesen egy gyerek, hogy mi kell neki, olvasom ezeket a könyveket, de teljesen el vagyok veszve, és szívesen venném a segítségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erik

- Én nem láttam jelét annak, hogy bármi probléma lenne. Nyilván az osztálytársainak is új helyzet ez, de szerintem koruk ellenére szépen idomulnak Atalához - hihetnénk, hogy a sok tennivaló ellenére nem tartja szemmel őket, de nem így van. Barnabás maximalista, ha gyerekekről van szó.
- Tudja nekem annak idején azt mondták, hogyha kételkedem magamban az az első jele annak, hogy jól csinálom - mondjuk ezt Zorka mondta, akinek gyerek nevelés téren aligha hinne bárki. Aztán mikor Barnabás lelépett, csak átvette tőle a lányt és sokkal jobb munkát végzett, mint a férfi.
- Tudja nem biztos, hogy tőlem kellene ilyet kérnie, mert én bevallom, teljes szerencsétlen vagyok, de ha gondolja kereshetünk valakit, aki segíthet önnek.