A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=840884#post840884][b]Rothstein Elektra - 2021.12.26. 19:19[/b][/url]

Megüti érzékeny fülét a gyermek őszinte kijelentése. Azonnal oda is pillant rá, ahogyan kiejti a száján, majd szinte rögtön visszaemeli tekintetét a férfira, aki "nem szereti az embereket", hogy tanult tudását latba vetve bizonyosságot keressen minderre. Közben lánya karját elengedi, aki érdeklődve néz fel anyjára, várva, hogy akkor most mi is lesz ennek a furcsa találkozásnak a vége, mert az előbb még arról volt szó, hogy sietnek. - Megnyugtató a tudat, hogy legalább a húga ezek szerint szereti az embereket - mondja egy cinkos mosoly kíséretében, majd folytatja - Vele sem volt szerencsém találkozni még, de akkor úgy sejtem ez változni fog a jövőben - teszi hozzá, ezzel burkoltan megtudakolva, hogy az a bizonyos húg ott van-e a szomszédjukban. Ezután lányához fordul, hogy elé guggolva nyakában megigazítsa a sálat, ami apjáé volt régen, amikor még levitás diákként a Bagolykőbe járt. Elektra terve tehát megváltozott. Érdeklődését ez a mizantróp alak és gyermeke, egyként felkeltette. - Mit szólnál hozzá, ha előbb hazamennénk? Közben tudnátok Zsinivel beszélgetni - javasolja és bár az aprónép arca felragyog az örömtől, mégis összevonja szemöldökét, átgondolva a kialakult helyzetet. Tiszta anyja ez a lány. - Tomi vár bennünket, azt mondtad - szólal fel kétkedőn érvelve - Ez igaz, de otthon felejtettem valamit, amiért amúgy is vissza kellett volna mennünk. Így most egy okkal több adódott - simítja meg lánya arcát gyengéden hősnőnk, aztán miután biccentett a kicsi lány, anyja válla felett átpillant Mihálovics úrra. - Ha nem bánja, csatlakoznánk mégis - aztán, ahogy visszanéz mosolyogva rákacsint Imolára. Felegyenesedik és amennyiben nem utasítják el, úgy megfogva gyermeke kezét elindulnak otthonaik felé. Nincs messze, de ahhoz elég, hogy kielemezze a férfi mozgását, hangját, szóhasználatát. Elektra ugyanis él a gyanúperrel, hogy annak valami komoly oka kell legyen, hogy még sosem találkoztak. Ennyi év alatt egyszer sem futottak össze. Amnézia ide vagy oda, a nagy számok törvénye alapján is legalább egyszer látniuk kellett volna egymást. Felettébb gyanús, hogy erre mégsem volt precedens. Firkász kopó énje immár visszavonhatatlanul felneszelt, mert úgy érzi, szagot fogott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841031#post841031][b]Rónaky Erik - 2021.12.27. 12:58[/b][/url]

A mai nap különleges jelentőségű, és egyáltalán nem úgy alakult, mint, ahogy annak idején el lett tervezve. A húgom érett személyiség volt, pontosan tudta már gyerekként, is, hogy mit szeretne. Most pedig eljött az idő, hogy megvalósuljon. Őszinte leszek, nem emlékeztem erre, sem arra, hogy már ennyi idő eltelt. De emlékeztettek rá.  
Az elmúlt héten az ünnepi időszak közeledtével megkeresett az ügyvédünk, hiszen a különleges évforduló közeleg, úgy jelentette be, mintha valami csodálatos várna ránk. Az lett volna, abban az esetben, ha életünk története másként alakul. Így azonban, csak csendesen hallgattam, ahogy közölte velem a tényeket. Kedvem nem sok volt ehhez, de ellent semmiképpen sem szerettem volna szegülni az akaratának, így hát időpontot egyeztettem, majd eljöttem. A portáshölgy nehezen engedett ugyan be, de szerencsémre a tűréshatáromon belül engedett tovább, így most az igazgatói iroda előtti titkárságon állok, és nyugodtan várakozom. Karjaimat magam előtt keresztezve, a hosszú, szürke szövetkabát előtt, ujjaimat egymásba fonva, tekintetem egy festményre szegezve, mintha azon valami rendkívüli volna. Kiváló taktika a beszélgetés kerülésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841033#post841033][b]Farkasházy Teodor - 2021.12.27. 13:14[/b][/url]

Talán túlzás nélkül mondhatom azt, hogy mind Flórián, mind Teodor nagyon meglepődtek, mikor megkereste őket a tehetős Rónaky család sarja, a még igencsak ifjúnak számító Erik. Időpontot kért, hogy egyeztethessenek néhány fontos üggyel kapcsolatban, ők pedig mindent számba véve úgy határoztak, hogy mielőbb meg kell ejtsék a találkozót.
A sors fintora, hogy Keserűnek épp most kellett elrohannia, mivel egyik gyermeke rosszul lett és haza kellett vigye. Sajnos a felesége nem tudott elmenni a gyermekért, de azt ígérte, siet haza és utána már majd ő vigyáz rá. Ebből kifolyólag egyedül várakozik irodájában, hogy az asszisztens egyszer csak bekopogjon és jelentse, vendégük megérkezett. Pszichoterapeutaként sok esettel találkozott, így a napilapokban olvasottak alapján nagyjából biztos abban, hogy egy zárkózott, magának való emberrel lesz dolga, aki inkább introvertált, semmint kimondottan élénk társasági személyiség. Erre készült, amikor megtudta, hogy érkezik, s talán ezért is van az, hogy teljesen szerényen lép ki irodájából egy halvány mosollyal arcán.
- Üdvözlöm Rónaky úr, Farkasházy Teodor vagyok, az előkészítő igazgatóhelyettese. Flórián sajnos késik egy keveset családi okok miatt, de hamarosan ő is megérkezik. Kérem, fáradjon beljebb - nem fecsérli a szót feleslegesen. Nem kérdezi meg, milyen napja van, hogyan vélekedik az időjárásról, s ezeken túl sem tartja szóval feleslegesen. Minden olyan információt megoszt, amire szükségük lehet, ennél sem többet, sem kevesebbet nem mond. - Foglaljon helyet, miben segíthetek? - szobájába érve behajtja az ajtót maguk mögött, s a székébe ülve keresztbe teszi bokáját lábán, maga előtt éppcsak összekulcsolva kezeit, könyökeit a támlán nyugtatva. Minden figyelme a férfié.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841035#post841035][b]Rónaky Erik - 2021.12.27. 13:42[/b][/url]

Nem ismerem az urat, aki kilép az irodából, de ismerem a Farkasházy családot, a kisebbikkel találkoztam is, hiszen volt időszak, amikor ő maga is vizsgálta a húgom állapotát. De, ha most előttem állna, nem biztos, hogy meg tudnám mondani, hogy ő az.
- Köszönöm szépen, uram. - Biccentek egyet felé, és belépek az irodába. Kedvelem az olyan embereket, akik nem fecsérlik az időt, a csendet mindennél jobban értékelem, és itt is próbáltam arra törekedni, hogy olyan időbe jöjjek, amikor oktatás van.
- Köszönöm. A húgom miatt jöttem. - Ez így némiképp groteszk lehet, de éppen ezért folytatom egy rövid levegővétel után. - A húgom ma tölti be a tizenhetedik életévét. Ön is tudja, hogy egy ideje már kómában van, azonban a mi családunkban, amikor tíz évesek vagyunk, a szüleink létrehoznak egy jótékonysági alapot, amit a nagykorúvá válásunkkal adunk át. Esztella az Önök intézményét jelölte meg, szeretett ide járni. Emellett azt javasolták, hogy a gyermekkori játékait is ajándékozzam el. Ha esetleg igényt tartanának rá, szívesen Önöknek ajándékoznám őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841037#post841037][b]Farkasházy Teodor - 2021.12.27. 14:19[/b][/url]

Figyelmesen hallgatja a férfi beszámolóját jöttének okáról, néha biccent egyet, s bár igyekszik leplezni meglepettségét, nehezen sikerül csak palástolnia azt. Talán azért van ez így, mert ez minden bizonnyal azt jelenti, a Shanes jelentős összeget fog kapni fejlesztésre, oktatásra, felújításra, ráadásul a gyermekek körülményein is javíthatnak, amire már jelenleg sem lehet panasz, hála Konrádnak. Nem sok jót tud róla elmondani, Elizabet őrlődését látva, de az szent igaz, hogy jól csinálja, amit csinál.
- Nagyon köszönjük. Úgy vélem, nem a sajnálatom miatt érkezett, de szeretném, ha tudná, hogy reménykedünk húga felépülésében - érzékeny terület ez, nem szabad bolygatni, már csak azért sem, mert biztos abban, hogy a rideg, kemény külső mögött gyász és aggodalom húzódik meg. Mégis csak a családjáról, a testvéréről van szó. - Viszont, ami az üzleti részét illeti a dolognak, hálásan fogadjuk az adományt, ahhoz viszont szeretnénk ragaszkodni, hogy Önök is belefolyjanak ennek felhasználásába. Úgy vélem, a Shanes hatalmas változásokon esett át, mióta a város új polgármestert tudhat magáénak, de rengeteg dolog van, amin még lehetne fejleszteni. Ezekről ki fogjuk kérni az Ön véleményét is, amennyiben nem jelent túlságosan nagy terhet - több oka is van e felajánlásnak. Egyrészt fontos, hogy tudják, nem elherdálni szándékozik a vezetőség ezt a bizonyára szemérmetlenül nagy összeget. Másrészt azzal, hogy bevonódik, tulajdonképpen terápiás jelleggel gyógyul is. Hiába Teodor még ott is segíteni akar, ahol nem áll módjában.
- A játékokat nagyon megköszönjük, sajnos ezek fogyóeszközök a gyermekek kezében, bármennyire is igyekeznek vigyázni rájuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841043#post841043][b]Rónaky Erik - 2021.12.27. 15:27[/b][/url]

- Köszönöm. - Senki sem tanácsolja, hogy Esztella ennyi év után felébredjen, én viszont képtelen vagyok elengedni, mert mi van, ha a következő napon mégis megtenné. Tizenéves kislány volt, amikor megmérgezték, ma pedig felnőtté vált. Átaludta a tinédzser éveit, és ha fel is kelne, fogalmam sincs, hogy mit tudnék neki mondani, de még él, még nem adta fel. Még most sem adta fel.
- Csak én vagyok. - Akaratlan köhintek egyet, furcsa, hogy ennyi idő után el kell mondanom ezt, valahogy megszoktam már, hogy a környezetem tudja, és most újra el kell mondanom. - A szüleimet és a feleségemet is elveszítettem az eset során, és nem házasodtam újra, gyermekem pedig nem született. Esetleg egy általános összefoglalót ha kérhetek, az tökéletesen megfelelő lenne. - Elvinném a húgomnak, elmesélném neki, hogy teljesült a kívánsága, és örültek annak, amit adott az iskolának, amibe olyan nagyon szeretett járni. A mérgezéskor utolsóéves volt itt, és bár várta a Bagolyköves éveket, szeretett volna önkéntesként visszatérni. - Természetesen, ha valamiben tudok segíteni, akkor mindenképpen megteszem. A húgomnak kedves intézmény volt, szeretett itt tanulni. Esetleg, ha lenne olyan nevelőjük, aki jól ért a gyermekekhez, eljöhetne Budanekeresdre, megnézhetné, hogy mi az, aminek örülnének. A szállítást megoldom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841230#post841230][b]Mihálovics Iván - 2021.12.29. 08:07[/b][/url]

Csak biccentek, bár szívem szerint az orrom alatt dörmögném, hogy egyet biztosan, azt a kistanárt, akivel végül Pécsett találta meg a számításait, és odaköltözött. Egy idő után feltűnt, hogy túl sokáig van távol, hogy nagyon lassan érnek haza az előkészítőből, és a sok cinkos összenézés a lányommal. Aztán a bomba. A férfi jött és vitt, és bár nekem nem jött a legjobban, hiszen a lányommal töltött idő valójában nem volt annyi, mint kellett volna ahhoz, hogy megismerjem és kiismerjem, el kellett engednem Margót. És most el kéne engednem ezt a furcsa helyzetet is, mégis, érzem, ahogy a gerincem kissé megfeszül. Nem kedvelem a hirtelen jövő változásokat, és bár eddig sietett ahhoz a férfihoz, most mégis inkább velünk akarna jönni. Szeretnék nemet mondani, mert nem tudom, hogy mik lehetnek a szándékai, de mire szólásra nyitom a számat, Zsini már el is lép tőlem, hogy újra Imola kezét fogja. Csodálatos.
- Természetesen nem. A lányok láthatóan kedvelik egymás társaságát.
Feljebb tolom a szemüvegemet, ami a nagy öltöztetésben lejjebb csúszott, és úgy pillantok a nőre. Nem értem, hogy mi ez a hirtelen jött érdeklődés, és nem tudom, hogy rendesen helyén tudom-e kezelni a dolgot. A terveim szerint, ahogy a férfi Margó életében, én is olyan szeretnék lenni, csak jövök, fogom a kislányt és viszem. Semmi iskolai színdarab, meg szülők gyűlése, meg ki tudja még, hogy az osztályfőnök vagy napközis nevelő mire tudna még rávenni, meg a többi, amúgy valószínűleg normális szülő mit szokott csinálni. Nekem az is elég nagy lépés, hogy ki kell jönnöm a házból, el kell jönnöm ide, mert bármikor, bárki megszólíthat, és azt nem akarom. Erre tessék, csak sikerült kifognom valakit, aki hirtelen megváltoztatja a terveit. Túl sötéten látom a világot, de hát így jár az, aki krimiket és drámákat ír, mindent és mindenkit gyanúsnak lát.
- Induljunk akkor.
Javaslom, és az ajtó felé mutatva a kezeimet, előre engedem a nőnemű egyedeket. Jó képet, azt mondta Margó, mindenhez vágjak jó képet. Azért vigyorogni biztos, hogy nem fogok, de megpróbálok kedves lenni, vagy mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841247#post841247][b]Rothstein Elektra - 2021.12.29. 15:48[/b][/url]

Gyanakvás, kétségek, kíváncsiság és a megfelelő helyen feltett jól irányzott kérdések. Egy riporter legalapvetőbb szériatartozékai. Ezek nélkül hivatásában, mondhatni eláshatja magát. Hősnőnknek ezeken felül még éleslátás és lelkiismeret is jutott. Zsigereiben érzi, hogy ő a kialakult szituáció ügyeletes persona non grataja. Mégis megmásítja szándékát és előbb hazamennek. Nyelve hegyén ott ül az éles riposzt, hogy azért ennyire ne örüljön már a férfi, ám inkább visszanyeli és hallgat. Szavak helyett hűvös mosollyal megtámogatott biccentéssel nyugtázza, az úgyszólván kényszer hatására megkapott engedélyt. Bezzeg a két lányka! Vidám beszélgetéssel indulnak meg kifelé. - Kicsim, valamit elfelejtettél! - szól gyermeke után, aki alkalmi siketnek tettetve magát, le sem veszi sötét szemeit Zsiniről. Eltanulta miként fürkészi anyja a vele beszélőket, s legalább annyit ért az emberekhez a maga szintjén - Imola! - szólal meg újra Elektra, kevéssé bársonyos tónussal ejtve ki az aprónép nevét - A sapkát is tessék felvenni, mert megfáik a fejed - folytatja, mire csemetéje megtorpan. Hátra pillant, majd kicsit csálén ugyan, de ráhúzza sötétbarna fürtjeire a kötött fejfedőt. Összemosolyognak, a gyerkőcök pedig mennek is tovább. - Néha a lánya nyugodtan átjöhet hozzánk, ha akar. Így legalább maga is kiélvezheti a mizantróp lét szépségeit - fordul menet közben a férfi felé Elektra, kíváncsian várja vajon a mondtba rejtett megjegyzés célt ér-e a kedves szomszédnál. Vére szinte felpezsdül a gondolatra, hogy itt sétál valakivel, aki kihívást jelenthet számára. Olyan embert szóra bírni, akiről még a tulajdon gyermeke is úgy nyilatkozik, hogy nem szereti az embereket, mi ha nem a kihívás kvintesszenciája? Tekintetét menet közben oldalvást ráveti szülőtársára. Felméri arcát, alkatát, s mozgását egyként. Hiába morózus a kisugárzása, a szemében hősnőnk felfedez valami furcsát. Alsó, ereszkedett szem és szemhéj állása van, ami a hűség, valamint az eredendő önzetlenség jele. Jámbor ember jegye. Ugy is hívják a fiziognómusok egymásközt az ilyen szemet, hogy kutya szem, vagy még kifejezettebb megjelenésében bernáthegyi szem. Elektra ezt az anomáliát az elméjében felvetett lapra listázza. Tabula raza. Két idegen, egy helyen, akik valójában szomszédok...Döbbenet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841260#post841260][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.12.29. 18:20[/b][/url]

Tudta, miről beszél. Mindig szerette a zenét, és bár legotthonosabban a klasszikus és pop műfajokban mozgott, belehallgatott már néhány másba is, főleg, amiből a testvérei kiművelték. Azt viszont nem tudta megérteni, hogy valaki ne szeressen táncolni. Neki ez volt az élete, már egészen kicsi kora óta. Imádta, ha mozoghat, ha karcsúnak és szépnek érezheti magát, vagy úgy, mint aki repül. Ha jó zenét hallott, nem bírta ki, hogy ne mozduljon meg rá, legalább egy kicsit. Akár gyors, akár lassú, Lenke mindenben jól érezte magát. Tehetsége is volt hozzá, alkata is, sőt, a kitartása és kedve is kellően nagy volt mindig is. Tervei voltak még a tánccal, és a legjobb akart lenni benne, amiért kellően meg is dolgozott. Belián dolgába viszont most nem kötött bele, ha nem szereti hát nem szereti. De nem tudhatja, miből is marad ki.
Sokkal jobban érdekelte, sőt, sértette, hogy gyereknek nevezték, és azt gondolták, van olyan, aki nem kedvelné őt. Ugyan! Abban is biztos volt, a trollokat elűzi ő egyedül is. Megtette már, mikor Nándi pitypangokat gyűjtött neki az udvaron. Világosan megmondta a fiúnak, hogy nem kellenek neki a virágok, sem ő. Lenke helyette Adriánt szemelte ki magának, aki a legfelső osztályba járt. Még sosem beszéltek, és a lány nem is gondolta, hogy bármi lesz kettőjükkel, így álomképeit megtartotta magának, és pusztán álmoknak.
- Meg tudom én védeni magamat is - rántotta meg vállait, majd beleharapott a szendvicsbe, így a következő szavakat teli szájjal mondta ki: - De azért az még arrébb van. -Ezt még Lenke is belátta. Ő és a fiúk gondolata együtt egyelőre marad kislányos álmodozás. Még ha ő maga nem is így fogalmazott volna.
Az első válaszokra csak bólintott, aztán a másodikra válaszolt csak: - Nekem jó tanáraim vannak - mosolygott rá a férfire. - De a gyerekeket utálom -vallotta be, kicsit halkabban kimondva szavait. Sokan nem szerették, hogy ezt így fogalmazta meg, az apukája is rászólt néha, hogy fejezze ki magát szebben. A lány mégsem tudta ezt máshogy mondani. - Biztos, hogy nem leszek tanár. De szívesen lennék táncosnő - húzta ki magát, s közben harapott még egy szép nagyot a fél szendvicsből. - Vagy seprűakrobata, bár ahhoz nagyon jól kéne repülnöm. Vagy akár szívesen lennék énekesnő, ha megtanulom használni a hangomat. Az biztos, hogy egyszer szeretnék jelentkezni a művészetibe - méghozzá amint a szülei engedik, mert ezen múlt a dolog. Hiába csillogott most is a szeme, ahogy a szenvedélyeiről mesélt most is, a szülei féltették attól, hogy túlhajtja magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=841917#post841917][b]Kolozsvári Gertrúd - 2022.01.09. 00:55[/b][/url]

Karba font kezén ujjai úgy vájtak bőrébe, hogy már teljesen elfehéredtek. A hirtelen méreg úgy telepedett szét az agyába, mintha száz millió kis hangyát szétengedtek volna ott, és most azok csipkednék. Bár a srácok lábán másznának fel az ő agya helyett, akkor biztosan engednének a kérésének.
A tanár úr hangjára egyáltalán nem mozdult. Ugyanolyan eltökélten nézte az osztálytársait, mint előtte, annyi különbséggel, hogy most már egy kicsit felengedett a teste. Érezte, hogy most végre ő van nyeregben, mégha nem is akart eleinte abban lenni. Annyival másképp működött most ez itt, mint mikor az anyukájával csak ketten voltak. Ő partnerként tekintett rá a legtöbb esetben. Mint most a tanár.
Engedett a terelésnek, és örülve vette át a műanyag palackot. - Köszünüm - örömködött, és odaszaladt az ablakhoz. Lábujjhegyen pipiskedve kioldotta a zárat, és kitárva az üveget gyorsan a kupakhoz kapott. Óvatossan kopogtatta meg a nyakát a fán, míg ki nem esett belőle pici lány.
- Gyerünk, febbenj fél - biztatta, á ma poloska csak pár tétova lépést tett meg csupán. Segélykérőn nézett vissza a tanárra. - Nüm lesz baja, ügye? - kérdezte szomorkásan. Az előbbi követelőző lány már nem is volt sehol, szimplán csak Gertrúd volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=844118#post844118][b]Tóth-Kiss Anabella - 2022.03.05. 20:17[/b][/url]

Nagyon nehezen viseltem az unalmas tanórákat az előkészítőben. Anya szerint minden órára nagyon oda kellett volna figyelnem, de ez valahogy nem sikerült most. A tanár bácsi nagyon unalmas dolgokról beszélt végig. Most épp arról volt szó, hogy szerinte milyen a helyes vizuális ábrázolás, majd megkért minket, hogy az utasításai alapján rajzoljuk le az elénk tett gyümölcsöket. Elkezdem megrajzolni őket a magam módján, azaz az almát kerek formában, a körtét pedig nehézkesen, de az elhangzottaknak megfelelően próbáltam ábrázolni. Nem sok időt töltöttem el a megrajzolással, úgyhogy kissé untam magam, mikor már elvégeztem a feladatot. Kínomban rajzoltam egy papír fecnire egy szomorú szmájlit, majd eldobtam találomra egy laza mozdulattal. A rajzom Vivinél landolt, akit nagyon bírtam, mert elég mencsinek tartottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=844958#post844958][b]Rónaky Atala Kamilla - 2022.03.29. 22:23[/b][/url]

Mióta idejár egyértelműen úgy tekint Beliánra, mint a második, apukájára, mert hát Erikkel azért mégiscsak egy kicsivel több időt tölt, így neki jár az első hely. De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretné, hiszen itt, az iskola fala közt ő volt az első ember, akivel megtalált a közös hangot. Annyi mindenben hasonlítanak, hogy az lenne csoda, ha ez nem történt volna meg.
Épp most fejeződik be az egyik közös órájuk, és int, hogy várjon egy kicsit, mielőtt elmenne. Mostanában kezdi kibontakoztatni szárnyait a versírás terén, és Belián az első, akinek megszavazza azt a bizalmat, hogy megmutatja neki a kis alkotásait. összerántja táskáján a cipzárt, egyedül azt a kopott kis jegyzetfüzetet hagyja elől, amibe firkálgat. Ez nem az, amivel kommunikálni szokott, azt nem használja ilyen célokra. Egyetlen szó nélkül csapja le elé a füzetet, egyelőre nem szeretné kommentálni, majd csak akkor, ha már tanára elolvasta az egyszerű kis versszakokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=844959#post844959][b]Helvey Belián Balázs - 2022.03.29. 22:42[/b][/url]

Kellemesen könnyedén tartja már óráit, de a fáradtság akkor is vele van. Ez persze szellemi, kibírható és kell, hogy minden maradjon abban a mederben, amelyben jól érzi magát. És ebbe robbant bele egy apró lány.
Rövid idő volt ismerkedni, annál rövidebb idő alatt gondolkodott el azon, hogy, kisebb és aranyosabb verzióban, no meg lányban, de lemásolta az élet. Vagy, hogy mégis sikerült valahol, valamikor egy zabigyerek. Persze, tudatosan neveli bele magát abba, hogy neki sosem lesz és sosem ismeri meg az érzést, azonban a nagytesó szerepe korábban is és most is kiválóan illik rá. De attól még gondolkodik erősen, mit művelt tizenpár éve és hol.
Orrnyergét dörzsöli meg éppen, amint hátradől a széken. Ekkor pillant felé, ahogy marad, míg a többiek már kint is vannak. Egy füzet kerül elébe, ami fölé hajol is, hogy mit rejt. Ez a másik, nem az ismert és más is van benne. Visszatolja orrára a szemüvegét és már falja is a sorokat.
Hosszú, csendes pillanatok múlva emeli rá arcát, amin egyelőre semmi nem ül, mint valami kritikus, úgy méricskéli fejben. Aztán hamar megtörik az álca, ajkai felfelé görbülnek, mutatva, nem szánta komolynak az előbbit.
- Ezt az oldalad eddig hol rejtegetted? - tolja vissza a füzetet, fejében pedig fel-felcsendül a számára igencsak tetsző sor az egyik versszakból. - Nagyon szép lett. Mi volt a múzsád, mesélj róla - mindig, mindenről meghallgatja vagy épp ő beszél. Beszélt akkor is, amikor először tért be az erdőbe, az első éjjel, ahol már együtt üvöltöttek az éjszakába.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=844963#post844963][b]Rónaky Atala Kamilla - 2022.03.30. 12:12[/b][/url]

Ha nem tudná ilyen-olyan elejtett híresztelésekből, hogy az apja valami lecsúszott drogos volt, és ha nem gondolná Beliánt kicsit fiatalnak az apasághoz, akkor még lehet, hogy benne is felmerülne a gondolat, hogy azért hasonlítanak ennyire kísértetesen egymásra, mert vér szerint is van valami közük a másikhoz. Így azonban  maradnak a szerencsés véletlenek, és a végtelen boldogság, hogy vele is bővült azok köre, akiket szeret, és akikben megbízik. Ez ritka, nehezen tud bízni.
Amíg Belián a versét olvassa, Tala előpecázza táskájából a beszélgetőfüzetét. Buta gondolat volt eltenni, gondolhatta volna, hogy viszonylag hamarosan szüksége lesz rá. Elvégre nem jó lenne beszélgetni is róla egy kicsit, vagyis igazából ebben egyáltalán nem biztos, mert egy kicsit kínosan érzi magát a témától. Olyan, mintha szégyellenie kellene, holott igazából nincs ebben semmi rossz, vagy elítélni való. Egyszerűen talán csak nincs hozzászokva, hogy ennyire megbízzon valakiben, hogy így kitárulkozzon.  
Mosolyogva vonja meg vállát a kérdésre, ő sem tudja, hogy eddig hol bujkált benne a költő. Igazából még most sem érzi úgy, hogy alkotói énje felszínen lenne, de tudja, hogy ez a jövőre nézve egy egész jó irány lehet. Előtte még az egész élet, hogy nagy műveket írjon. - Köszönöm! A múzsám? Nem is tudom így kifejezetten megmondani... - Ha nagyon megerőltetné magát mindenbizonyára vissza tudna emlékezni, hogy pontosan mi volt az ihlete, azonban talán inkább nem is szeretne erre gondolni. Gyorsan el is súvasztja a füzetet táskája mélyére, és eltereli a témát. - Mi újság az üvegházban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845116#post845116][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.04.03. 22:18[/b][/url]

Nem tudom, hogy a világ melyik pontja olyan még, mint a miénk, ahol nagyon hideg van, ám vakítóan süt a nap, így úgy kell az embernek közlekednie, mint egy soknapos és sok szert használó hollywood-i nőszemélynek: Nagykabátban és napszemüvegben. De annak érdekében, hogy ne égjen ki a szemem, ne könnyezzek be, és ne kenjem el ezáltal azt a leheletnyi sminket, amit feltettem, muszáj úgy kinéznem, mint egy kikent-kifent dívának. Csak amíg beérek persze, ott egyből el is teszem. Az igazgató úr megmondta, hogy hova menjek, melyik terembe, és, hogy addigra már ott fog várni az oktató. Szerintem, amikor megkerestem, még nem tudta, hogy kire fog ráosztani, hogy hetekig egy plusz feladat legyek a gyerekek és a saját tárgya mellett. Nos, kedves Bánki bárki, megnyertél.
Szusszanok egyet, lopva lesimítom a szoknyám, megigazítom a hajam, és megnézem, hogy a rúzs, amit felkentem éppen eléggé tesz idősebbé. Van az arcomnak egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy smink nélkül simán Bagolykövesnek néznek, pedig minden vagyok már, csak az nem. Lényeg a lényeg, hogy megvan minden, ami kell, és nem is remegek. Most éppen. Persze, az ember az ilyen pillanatok előtt ideges, ez természetes, de nagyon remélem, hogy kedvelni fog annyira, hogy ezt az egészet tényleg nagyon szeressem.
Kopogok a nyitott ajtón, és belépek, mivel háttal áll nekem, így elsőre nem is gondolom végig az egyértelműt, hogy ismerem. Valójában sokkal jobban izgulok, mint azt kimutatom, éppen ezért is vagyok olyan nyugodt, amikor csicsergő hangon megszólalok:
- Üdvözlöm, Annie vagyok, én jöttem az egyetemről, az igazgató úr biztos említette Önnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845141#post845141][b]Bánki Barnabás - 2022.04.04. 21:40[/b][/url]

Annie

Ha őszinte akar lenni, akkor be kell vallania, hogy nem sok galleont tett volna arra, hogy újra a Shanes falai között lesz. Ne legyen félreértés, kifejezetten szeretett itt dolgozni, hiszen a menedék is arról árulkodik, hogy neki szívügyei a gyerekek, ám távozása mögött volt részéről némi sértettség, hiszen szeretett volna vezetői babérokra törni, ám hiába.
De új góré, új szemlélet. S mikor fülébe jutott, hogy Keserű jobb kezet keres, hát megpróbálta, s lám itt van. Megnyerte magának az igazgató helyettesi széket, meg mellé a két legkamaszabb osztályt. Mondjuk utóbbinak nem feltétlen örül, hiszen számára azok már nagyok és betörhetetlenek, de majd valószínű lekenyerezi őket pizzával.
Barnabás most életének azon szakaszában van, hogy igyekszik mindent megvalósítani abból, ami igazán kiteljesítheti az életét. Már betörődött abba, hogy se nő, sem pedig vér szerinti gyermek nem lesz mostanában az életében, így hát bőven van ideje mindenre..
Ezért vállalta be azt is, hogy segít az előkészítőbe érkező ifjú hölgynek, hogy eldönthesse ezt a pályát szeretné - e választani.
Órájára pillant, Keserű berendelte egy órával előbb, mint az első órája, azért, hogy találkozhasson a nővel, akivel kiadták, hogy legyen kedves, ám szigorú. Nos, Barnabásunkat ismerve a szigorú résszel lesznek némi bajok, de majd igyekszik sokszor összeráncolni a homlokát.
Hallja a cipősarkak halk, ütemes kopogását, s csak akkor fordul az érkező felé, mikor a lábbelik keltette zaj elcsitul. Készült ám, előre begyakorolt szívélyes üdvözletet kívánt iderittyenteni, ám egyetlen egy hang sem jön ki a torkán, mikor szembe találja magát Annievel.
Hosszú pillanatokon keresztül nézi, nyel néhány nagyobbat, végül az óra hangos zaja téríti észhez.
- Szervusz, a bátyádat keresed? - ó igen a másik Brightmore, aki a minap volt oly kedves és berongyolt a pizzázóba.. Maradjunk annyiban, hogy Barnabás még nem igazán érti, hogy miként lehetséges az, hogy még él. De az biztos, hogy jobb szerette volna, ha a nő nem sétál ma be ide.
- Azt hiszem később kezd, még nem vagyok teljesen tisztában a kollégák munkaidejét illetőleg.. - de, ami késik az nem múlik. Egyszer majd bemagolja kivel mikor találkozhat a Shanes falain belül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845143#post845143][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.04.04. 22:00[/b][/url]

Valahogy a mondat közepénél válik ismerőssé a háta, de nyilván próbálok ennyi távol töltött idő után nem mindenkiben egy élő Bánki Barnabást felfedezni. Hogy is mondjam, nem ment túl jól eddig, és már majdnem, hogy büszke vagyok magamra, hogy itt egy hím nemű egyed, és én elszántan csak a munkára tudok koncentrálni majd, és jó leszek ebben, nagyon jó, olyan jó, mint még senki. Csakhogy van egy apró, pici, nüansznyi probléma a tervvel. Hogy ez a férfi nagyon is Bánki Barnabás.
- Nem.
A mondat olyan rekedten jön ki, mintha az elmúlt nettó négy és fél órát sírással töltöttem volna, pedig az előbb még tisztán csengett a hangom, most meg, mintha kiszáradt volna mindenem, és olyan lennék, mint a sivatag. Köhintek egy aprót, mert azért nem vagyok buta lány, nagyon gyorsan összerakom a helyzetet. Jó, nem is nehéz mondjuk, de némi önfényezés most nagyon kell.
- Én téged kereslek. Neked adtak egy évre, hogy csinálj velem, amit akarsz.
Vonom meg a vállaimat, körbepillantva az üres tanteremben, és igen tudom, hogy ez mennyire rosszul hangzott, de azt tanították, hogy a kimondott mondatokat sose magyarázzam, hanem tegyem helyükre őket, ha van helyük. Mondjuk, azt, hogy tegyen velem azt, amit csak akar, nehezen teszem a helyére.
- Az egyetemen hospitálnom kell, és valószínűleg te leszel a gyakorlatvezetőm. Mivel levelezőn csinálom, így a hétköznapokban neked fogok segíteni, te pedig nekem, hogy jól tanítsak. Jó kis évünk lesz.
Rendben, ezt az utolsó mondatot visszaszívnám, de már mindegy, kicsusszant. Erősen szorítom a mappát, már az ujjaim vége is elfehéredett, és szusszanva pillantok el, körbenézve a termen, majd vissza rá. Nem rejtegetem az érzéseimet, a döbbenetet, a zavart, a szeretetet, amit iránta érzek. Sosem rejtettem őket, azonban tudom, hogy azért, mert féltem elmondani valamit, ami már nincs is, elvesztettem őt. Nehéz év lesz, de talán a végén, mint kedves ismerősre, úgy pillant majd rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845291#post845291][b]Helvey Belián Balázs - 2022.04.07. 13:50[/b][/url]

A bizalom értékét nagyszerűen élte át már akkor, amikor Hayden bízott meg benne először, majd később is, mikor már szavait hallotta, nem csak kanyargós betűit. Így, mikor ez a lányka füzettel állt előtte, könnyedén vette és adta a válaszokat, mintha csak azt mondta volna az élet, elég szart éltél meg mostanság éld át azt újra, ami szép. Lehet így is van, nem lehet tudni és nem is akarja, mert eléggé beleült már ebbe a szituációba és szereti annyira, hogy nem keresi az „okokat”. A sorokat olvasta ebben nem ismer magára, mert ő ennyi idős korában csak zeneszámok sorait tudta felmondani – bezzeg a verseket nem –, vagy épp átkölteni valami szépet trágárrá, ennyire futotta. Örül, hogy a mini-másának ennél azért jóval több jutott, mint neki. Hiába vezeti a kis naplóit Riley vagy épp a maga nyugalma kérésére, a fogalmazása továbbra sem egy nagy mesemondóé, nem ő lesz az új üdvöske az irodalomban. De attól még szereti tanítani, olvasni, nem csak azért, mert „ez volt, erre vették fel” és jobb nincs címen. Elég fásult, életunt tanára volt már ebben az életben, vagyis a korábbiban, mert szerencsére a Bagolykő falai között a jókat fogta ki.
- Ugyan, ez nem is komoly kérdés. Van, amikor csak jön, innen bentről – bök saját mellkasára, mert attól még neki is vannak olyan gondolatai, amit papírra lehetne vetni, csak senki sem teszi. Nyilván a lány is az érzelmeit hagyta előtörni és alkotni. Megérti, ha most zavarban van inkább, mintsem beszélne róla, nem is húzza tovább a témát, csendben mosolyogja meg a témaváltást. Mintha csak ő tenné.
- Ó, nagy buli még nincs. Jönnek szépen a bimbók, hajtások. Néhány növényt megrágott valami, most ők nálam gyógyulnak. Ha gondolod, hozok neked be egyet, szelíd, nem harap – veszélyes dolgot nem is bízna senkire, azoknak meg bajuk most nincs is, csak a szokásos körök. - A növényeid is jól vannak? - hátha erről szívesebben beszélget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845376#post845376][b]Podlovics Yulia Lenke - 2022.04.08. 22:19[/b][/url]

Hát, durcizni azt tud a lányka. Mesteri fokon. Aleksz pedig pontosan tudhatja ezt, hiszen látta, mennyit gyakorolt. Akaratán kívül is szemtanúja lett néhány esetnek. Sokszor néhánynak. Ez is egy ilyen eset. Nem csoda hát, hogy Lenkus nem tudta meghatni a bátyját. Nem is azzal próbálkozott igazán. Már ösztönösen jött nála a düh és a hiszti, mint reakció. Igazi legkisebb kölök. Ez egy olyan szerep, amibe Lenke beleszületett, és nem tud kilépni belőle, ahogy a hisztis lányka szerepéből sem, amit olyan régen öltött magára. Ennek a jellemzője volt az is, hogy csak fújtatott egyet Aleksz kifogására. Lenke azonnal rohant volna a fiúhoz fordított esetben. Még hogy csak most derült ki! Pffft! Most már Lenke sértett, nincs mit tenni, és végig sem gondolta a válaszokat. Csak átengedte magát a mély sértettségnek, és nem is akart kilépni belőle.
- Pff! - úgy döntött, hangot is ad annak, nem érzi megfelelőnek az indokot. Azt nem tudta, a fiú keres-e mást, csak azt, hogy bármit mondhat, az neki nem lesz jó. - Én azonnal elmondtam volna neked! Te lettél volna az első - vágta a másik fejéhez durcás hangon. Csak nehezített a helyzeten, hogy többi testvérük számára előbb felfedte a hírt. Mi az, hogy többet találkozik velük? Az nem lehet!
Azt persze nem gondolta végig a lány, hogy nagy testvérei mind egy házba járnak, hogy egy iskolába járnak, és csak ő az, aki külön van tőlük. Egyelőre. Még egy ok, amiért nagyon a Bagolykőbe akart már kerülni. No de hát hol lesz már addigra Alekszej?
- De akkor mostantól velem is többet fogsz találkozni, igaz? - Megjelent a reménysugár Lenke szeme előtt. Ez a történet jó pontja. Így pedig el lehet majd kerülni, hogy legközelebb is utolsónak tudjon meg ilyen fontos dolgokat. - Mennyit leszel itt? - Rögtön a lényegre. Csak olyan Lenkésen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845650#post845650][b]Bánki Barnabás - 2022.04.18. 13:44[/b][/url]

Annie

- Úgy látom még mindig nem tanultad meg, hogy mit hogyan illik a szádon kiejteni - rázza meg a fejét, arcán pedig egy halovány mosoly jelenik meg. Nem fog nosztalgiázni, egyáltalán nincsen ez az eszében, de azért egy enyhe leszúrást csak megejthet a másiknak, ha már ő a kisfőnök itt vagy mi fene.
- Ó, te vagy az? - kerekednek ki a szemei. Nem, csalódottság nem ücsörög ábrázatán, inkább lejátszódik benne eddigi élete, meg a találkozása Denissel.
- Nézd Annie, előre bocsájtanám, hogy nem azért, mert bármi bajom lenne veled, sőt.. De azt gondolom, hogy nem a legjobb ötlet az, ha én mentorkodom felette - s nem amiatt, ami kettejük között történt, ezt szeretné, ha a nő is tudná. Sokkal inkább azért, mert megígérte a bátyjának, s nem szeretné, ha ebből a teremből kilépve, máris egy átkot kapna a seggébe.
- Belián vagy Zorka biztos szívesen segítene neked. De, ha gondolod a bátyáddal is megbeszélhetjük, bár megérteném, ha őt nem akarnád. A húgom, amióta kiderült, hogy a főnöke vagyok, napi szinten lep meg különböző átkokkal, szóval elég az előkészítőnek egyetlen egy családi viszály... - no meg nem szívesen menne oda Denishez és közölné vele, hogy figyelj már a húgost átpasszolnám, mert valami univerzumi viccnek köszönhetően az én kezeim közé került..
- Szóval, igen. Gyere keressük meg Keserűt és találjunk valami olyan megoldást, aminek a végén a fejem, a tökeim és a valagam is egyben marad. Kérlek - mutat az ajtó felé, hogy érzékeltesse ő tényleg indulna és keresne valami opciót arra, hogy mindenki - beleértve a másik Brightmoret is - a lehető legboldogabb legyen ennek a történetnek a végén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845656#post845656][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.04.18. 14:53[/b][/url]

Finoman összehúzom a szemeimet, mert nem nagyon tudom, hogy mi nem tetszett neki, hát elmondtam a tényeket, na persze a rám jellemző magyarsággal, ami mint tudjuk, olykor nagyon zavarbaejtő tud lenni. Egy pár pillanat kell csak, hogy én magam is érzékeljem, hogy mit mondtam rosszul, és kis homlokráncolás után megvilágosodásom arcomra is kiül.
- Vagy úgy. Gondolom Denis miatt gondolod ezt.
A hangomban talán van egy hangyányi számonkérés, de eszemben sincs veszekedni. Lenne értelme? Ha legalább most az egyszer ne a bátyám lenne az oka annak, hogy távolságot tart, hanem mondjuk mondta volna azt, hogy a közös múltunk miatt, hogy azért, mert egykor szeretett. De nem. Denis. Mindig Denis. Az ő kezét kellett volna megkérnie anno, ha ennyire a rögeszméje. Annyi kínos elutasítás után sem tudom a mai napig eldönteni, hogy mint nőhöz valaha vonzódott-e volna hozzám, de egyre inkább az a gyanúm, hogy nem. Sokkal inkább aggasztó az, hogy Denis miatt félt nekem nemet mondani, és a kapcsolatunk vége kiváló alkalmakat adott arra, hogy valóban vége legyen. Szusszanva pillantok rá. Szeretnék kiabálni, valószínűleg azok az emberek, akik elég bátrak hozzá, hogy megtegyék, jobban alszanak, azonban rám nem jellemző a veszekedés.
- Huszonnégy éves vagyok. Egy felnőtt nő, aki ha nem kíván munkakapcsolaton kívül mást egy ellenkező neműtől, akkor nem tesz mást. Elég sokszor a tudtomra adtad, hogy tartani kívánod a távolságot, és ahogy látod, tartjuk is.
Hiszen méterek választanak el minket egymástól, ami riasztó, most mégis úgy tűnik, hogy a leghelyesebb, hiszen ilyen távolságból szinte a szóbeli erőszak se talál be. De ha betalálna is, az az én dolgom lenne, és nem másé.
- Én nem félek Denis Brightmore-tól. Ha agyvérzést kíván kapni azért, mert melletted vagyok, akkor kapjon. Majd kiheveri. Az igazgató úgy véli, hogy szakmailag és emberileg melletted fejlődhetek a legjobban, és talán azt is gondolhatja, hogy ha van valaki, aki megerősít a döntéseidben, megszilárdulsz itt, mint vezető. Ha továbbra is Denis kénye-kedve szerint élnél, akkor elmegyek én az igazgatóhoz, egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846174#post846174][b]Bánki Barnabás - 2022.05.05. 11:14[/b][/url]

Annie

Ha valaki most megkérdezné a mélyen tisztelt igazgató helyettes urat, hogy máshol kívánna-e lenni, akkor a válasza egyértelműen, gondolkodás nélkül egy határozott nem lenne. S ez még mindig nem Annie személye ellen irányul, csupán csak a szituáció végett. Nézi a nőt, még véletlenül sem méri végig, s nem gondolkozik el azon, hogy az elmúlt időszak mennyire jót tett neki. Nem, ilyeneknek nem ad helyet, mert nyilvánvalóan nem szabad, ám a látnivalóval ellentétben a szavak, melyek egyre csak gyűlnek és előtörnek Annieből, felidézik benne a kislányos naivitás aprócska jeleit.
Megérti a sértődöttséget, s valahol még örvendezik is a ténynek, hogy a nő így kiáll magáért. Ám Annievel ellentétben Barnabás tudja, hogy hol állnak éppen, ezért kezdi el ráncolni a homlokát, hiszen a stílus az viszont már nem olyan, melyet ezen a helyen megengedhet a másiknak.
- Rendben Annie, ha szeretnél félretenni mindent és így kívánod, legyen – süti le szemeit, s hangjából is érződik, hogy most ebben a pillanatban nem az a szerencsétlen, aki a tökét is képest lett volna elhagyni az utcán, ha egy nő ránézett. Benne van még ez, ó de még mennyire.. Viszont most a munkahelyén vannak, ahol példát kell mutatnia a jövő generációjának.
- Ez esetben viszont szeretnélek figyelmeztetni néhány dologra – egy pillanatra bizonytalanodik el, erről pedig tarkójának megvakarása árulkodhat a másiknak. Aztán köhint egyet, kettőt és kihúzza magát.
- 14 évesek járnak ebbe az osztályba, fiúk is, akik ha minszoknyát vagy kivágott felsőt látnak, nem biztos, hogy odaillő gondolatokkal lesznek a teremben. Van közöttük olyan, aki lazán szót is ad ennek, így hát kérlek, ezen ruházkodást itt mindenképpen kerüld – olyan monoton és hivatalos, mint Annievel szemben még soha. Talán ez mutatja igazán azt, hogy képes ő kizárni bármit, de nem feltétlenül jelent az jót.
- A szavak nagyon fontosak. Jól meg kell válogatnod őket, s nem csak akkor mikor tanítasz. Tudom, hogy nem idegen számodra gyerekek között lenni, de a kétértelmű kifejezéseid nem feltétlen ideillőek – sőt. Ha egy kiskamasznak elejti véletlenül azt, hogy állok rendelkezésedre, azt csinálsz, amit akarsz.. Hát maradjunk annyiban, hogy a nap végére még mehet kihozni Anniet az auror parancsnokságról.
- Minden órára készülsz, arra is, amit papíron nem te tartasz, s mindig megmutatod nekem az óravázlatodat. Maximalista vagyok, szóval hanem tetszik, ígérem, hogy úgy dobom vissza majd, mint macskát szarni – és ezzel egyáltalán nem viccel. Mondta volna azt, hogy hát ismersz..de mivel ezt félreteszik, kissé erősebben fogalmaz.
- Végül, de nem utolsó sorban, a felettesed vagyok, aki nem feltétlenül nyeli le, ha egy tanteremben, ahova bármikor beléphet bárki, számonkérik vagy olyan stílusban beszélnek vele, ahogy… -te. Nem mondja ki hangosan, mert nem akarja a tüzet még jobban felszítani, lenyeli. Be tudja ezt annak, hogy hosszú idő után most találkoztak először, s örülhet, hogy ennél nem kapott durvábbat. Mert megérdemli, s áll is elébe, de nyilvánvalóan nem itt.
Megmozdul, az asztalról felemeli az előkészített dokumentumokat, amiket Annie felé nyújt.
- Tanmenet, projektek, csoportmunkák, minden, ami az évben készül. Jövő hétig nálad lehet, nézd át, válaszd ki mi az, amit megcsinálnál. Az elején hospitálsz, megegyezünk, hogy hány órát, aztán tiéd a terep. Ez így megfelel? – hűvös, mintha tárgyalna, de ha Annie ezt kívánja, hát ő belemegy. Addig sem kell máson agyalnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846249#post846249][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.05.07. 21:37[/b][/url]

- Muszáj.
Suttogom magam elé, az ajkaim szinte nem is mozdulnak. Most követtem volna el életem legnagyobb hibáját? Hiszen szeretem őt, sosem szerettem mást. Minden nap gondoltam rá, minden nap álmodtam vele, reménykedtem… valójában nem is tudom, hogy miben, hogy van jövőnk, hogy valahogy a múlt a múltban maradhat, és nem lesz hatással a jelenre? Azt hiszem. De, ahogy visszatértem, és nem volt meg a nagy pillanatunk, az az elcsépelt, nyálas romantikus találkozás az esőben, a fellibenő lábas csók és még sorolhatnám a kliséket, úgy állandóan azt kezdtem el figyelni, hogy mások hogyan érik el, hogy azt, akit szeretnek, a közelükben tudják. Így. Kizárással. Nem akarom kizárni, szívem szerint térden csúszva kérnék bocsánatot, és mégsem mozdulok, csak figyelem őt, és próbálok elég felnőttnek kinézni ahhoz, hogy komolyan vegyen. Csak egy kicsit komolyabban.
- Értem, ez a meglátás jogos. Sajnos nincs sok ruhám, mert amik voltak, azokat elajándékoztam, és Cath… ő egy kicsit másabb felépítésű, mint én.
Ezt próbáltam a lehető legszebben megfogalmazni. Cath mellben dinamikus, széles a csípője, nagyobb feneke van, azt mondják rá, hogy ilyen ősanyás teste van, ezt ő mondta, mert, hogy olyan, mint egy termékenységi szimbólum, de ezt a kifejezést azért Barni előtt mégsem használhatom.
- Elmegyek délután, és veszek megfelelő ruhákat, amikben nem zavarok össze senkit.
A senkit alatt nagyjából tizennégy éves kamaszokat érthetek csak, tekintve, hogy ő láthatóan könnyedén hűvös velem. Vajon tényleg ilyen lenne, vagy csak azért mondja így mert megkértem. Képes lenne ennyire semleges lenni? Lesütöm a szemem, mert tudom, hogy az én arcomra minden ki van írva, hogy én nem tudok teljesen úgy tekinteni rá, ahogy ő rám. Neki olyan könnyen ment…Tudom, tudom, ezt akartam, de így most ez nem olyan jó. Inkább, hogy ne gondoljak rá, figyelek a mondataira. Nagyon szeretném megkérdezni tőle, hogy élvezi-e, hogy kritizálhat, mert ezek szerint semmi sem jó, ami én vagyok, se kívül, se belül. De csak bólogatok.
- Ahogy én veled.
Elveszem a mappát, és védekezőn magam elé szorítom, majd otthon megnézem. Miért is mondtam azt, hogy úgy viselkedjen? Olyan rossz, hogy megteszi, és én annyira nagyon szeretnék bocsánatot kérni tőle, de nem az jön ki a számon. Egy kicsit be vagyok rekedve, túl erősen nyomtam vissza azt a gombócot a torkomba.
- Nagyon szeretném ezt csinálni, jónak lenni benne, megfelelni az elvárásaidnak, felnőni ehhez. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy elégedett legyél, és, hogy ne kelljen miattam kellemetlenül érezned magad.
Nem leszek más, mint ahova eljutottam, nem fogok olyan lenni, mint amilyen nem vagyok. Másabb lettem, ismerem a hibákat, amiket elkövettem, amik miatt elveszítettem. Elrontottam, egész életemben semmit sem rontottam el annyira, mint a vele való kapcsolatomat, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ne érezze élete legszörnyűbb évének azt, ami most ránk vár. Éppen ezért kinyújtom a kezem, a béke jeleként, remélve, hogy elfogadja.
- Rendben leszünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846620#post846620][b]Bánki Barnabás - 2022.05.21. 11:17[/b][/url]

Annie

Nem akar rideg és távolságtartó lenni, de a hely és maga a helyzetük nem a legmegfelelőbb arra, hogy ő itt most pitizzen, esdekeljen, lemenjen arra a szerencsétlen és esetlen szintre, amin jó pár évig tartozkodott. BArnabás még mindig ugyanaz az ember, az emberekhez való viszonya vajmi keveset formálódott és ugyanúgy képes cikisebbnél cikisebb helyzetekbe keveredni. Ezen a diákok is jókat szoktak nevetni, s bizony a férfi még az órákon is megengedi magának olykor a lazaságot. Mert a gyerekeknek kell, s mert nem lehet őket szíjjal verni azért, hogy valamit benyaljanak, ami esetleg nem is érdekli őket. Ő ezt teljes mértékben elfogadja.
A felnőtt emberekkel a kapcsolatai azonban eléggé nehezen tudnának formálódni, hiszen nem sok idejét fekteti ilyesmibe. Így még eléggé gyerekes, vagy a másik véglet az, hogy túlságosan merev és szigorú, mint most. Annie nyilvánvalóan nem ezt érdemli, s Bánki ezt jól tudja, ám a jelenleg még nem tud mit kezdeni a helyezettel, s mivel a nő kéri, hogy tegyenek úgy, mintha.. Hát akkor ő vált, s még lépés távolságot is növel.
- Annie.. Nem kell ezért ruhatár csere. Biztosan vannak olyan ruháid, amik megfelelőek - ereszt meg egy halovány mosolyt a nő felé.
- Nem kell apácának lenni, te is tudod jól.. Én csak azt kérem, hogy nos.. Igen, szóval most nyilvánvalóan nem kéne ezt mondanom, mert nem, de tudod.. Pfúú, segíts már ki, had ne kelljen tovább tipródnom ezzel. Bólints, hogy érted vagy valami – vakarja meg a tarkóját egy kissé zavartan. Hogyan mondja pont neki azt, hogy figyelj ne dobd ki a melleid, meg a formás segged, mert nem csak a diákokat, de talán még engem is kikészítesz vele? Na ugye, így inkább csak hátrál megint és hozza az átkozott papírokat, hogy valami érdemit is alkossanak.
- Nézd, én nem bánom, ha rávilágítanak a hibáimra és jelzik, ha valamit nem úgy kellene csinálni, ahogy akkor ott éppen teszem. De megvan mindennek a helye, te is tudod - enyhül kissé, mert nem szeretné, ha Annie azt hinné, hogy akkor most a főnök és beosztott szerep az akkora falat von közéjük, mint a Trónok Harcában lévő Másokat visszafogni hívatott jégfal. Ő amúgy sem az a hideg ember, akinek néha tűnik, csupán csak a megfelelően kell megközelíteni.
- Annie, ne nekem akarj megfelelni, hanem magadnak és annak, amit kitűztél a szemeid elé. Nyilván ez egy olyan helyzet, ahol az ember mindenképpen bizonyítani annak, aki a mentora, akitől tanul, de elsődlegesen mindig magadat helyezed előre. Ha valami neked kellemetlen, nem tetszik, nem szeretnéd leadni vagy bármi van, akkor szeretném, ha azt jeleznéd és találunk megoldást. Szerintem nem lesz itt gond - néz biztatóan a másikra. Annie kérte, hogy tegyék félre, s ha ezt nem kérte volna, akkor is gondolja magukat annyira felnőttnek, hogy képesek legyenek egy ilyen helyzetet kezelni. Ha meg nem, akkor még mindig ott a lehetőség arra, hogy találjanak valakit, aki megfelelőbb lehet arra, hogy Annienek segítsen.
- Részemről miden rendben, van még valami esetleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846623#post846623][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.05.21. 15:04[/b][/url]

Nem lenne szabad, hogy a gyomrom megremegjen, amikor kimondja a nevem, mégis, érzem, ahogy azok a kis pillangók a kérésem ellenére is megrebbentik a szárnyaikat. Olyan sok történtet olvastam arról, hogy a fiúk és lányok egymás legjobb barátai voltak, vagy csak ott voltak egymás mellett, munkatársakként, vagy rokonokként, mármint nem vérszerintiként, hanem mert más rokonaik összeházasodtak, és ahogy egymás mellett voltak, egyszer csak elkezdték máshogy szeretni a másikat. Persze a bökkenő csak az, hogy nálunk már volt máshogy, és csúnyán elrontottam, szóval nem is tudom, hogy ha lehetne megint, az egyáltalán működne-e. Miért is agyalok én ezen. Ne rebegjünk, ne piruljunk, ne agyaljunk.
- Ugye tudod, hogy értem?
Kérdezem lányan, kedvesen, nem bántón, még óvatos mosoly is megjelenik ajkaimon. Nem szeretném megsérteni, de értem, hogy mit szeretne mondani. Illendően öltözzek fel, mert a fiatalok jellemükből adódóan amúgy is kiidegelnek majd a tanítási gyakorlat alatt, nem kell még az is, hogy közben beszólogassanak, meg hát hol jó az, ha kilátszik valamim? Én nem vagyok sem olyan, mint Zorka, sem olyan, mint Cath, én ezeket nem tudnám úgy kezelni, ahogy ők kezelik.
- Tudom, és ígérem, hogy nem fogok ellenkezni veled, és kellemetlen helyzetbe hozni téged az osztály előtt. De örülök, hogy elmondhatom a véleményemet, és annak is, hogy te segítesz nekem. Mert őszinte vagy, és ez nagyon fontos a számomra.
Meg amúgy te is, de hát most miért rontsak a helyzetemen? Alsó ajkamba harapva, lopva közelebb lépek hozzá, hogy kéztávolságon belül legyen, és nagyon óvatosan megsimítom az arcát. Nem tolakodón, nem úgy, hogy azt félre lehessen érinteni, de szükségem van rá, hogy érezzem őt. Tudom, tudom, furcsa vagyok.
- Semmi, holnap jövök, és köszönöm.
Nem várok viszonzást, időt sem hagyok rá, hogy ő úgy érezze, meg kellene neki is tennie. Nekem jó volt, örülök, hogy megkaptam, kifelé haladva azért lopva visszanézek, mert a filmekben is mindig ezt teszik a főszereplők. Vagy összeakad a tekintetünk, és akkor elmosolyodom, vagy, csak egy pillanatig nézem, hogy pakol tovább. Túlestünk rajta, és Istenre esküszöm, ennek a szervezetem örül a lejobban, mert végre újra kaphat bogolyfalvi pizzát, aminél az egész világon nincs jobb. Nekem az otthon íze az a pizza, komolyan mondom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848049#post848049][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.18. 21:53[/b][/url]

A tény, hogy itt vagyok, azt sejteti, hogy az elmúlt szombat hajnali események maradásra bírtak. Nem is akartam igazándiból elmenni, csak azt éreztem helyesnek, aztán meg maradni akartam, de nem tudtam, hogy hogyan maradhatnék, majd megjelent, és olyan édes volt, hogy nem volt kérdés, hogy hogyan. Egyszerűen csak bejövök. Csendesen, szinte osonva közelítek, még cipősarkam sincs, ami hangot verhetne, és teljes természetességgel ülök le a mellette lévő székre.
- Olcsóbb lett a szállás, így az osztálypénzből kifutja az év végi jutalomkönyvekre. Ott elírtad a vezetéknevet, most megint az apja nevén van a kislány.
Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy itt ülök mellette, és közelebb hajolva még oda is bökök, ahol rontott.
- Hoztam kávét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848050#post848050][b]Bánki Barnabás - 2022.06.18. 21:58[/b][/url]

Annám

Olyan hirtelen csapja meg az ismerős illat, hogy ijedtében majdnem leugrik a székről. Nagyra nyílt szemekkel néz a mellé érkezőre, aztán tekintetével követi az ujját, majd az arcát nézi.
- Mi a..? - most vagy ő a hülye vagy Annie, s látva a nőt tutira biztos abban, hogy ő az. Mi a szart csináltál Bánki?
- Ő, köszönöm!? - a kávét, meg a hiba jelzést egyaránt. Nézi a nő arcát, gyanús neki
Nagyon gyanús.
- Mi, mi a helyzet Annie? - ugrál közben odébb néhány centit a székével, hát csak kell némi távolság, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848051#post848051][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.18. 22:02[/b][/url]

Elmosolyodok azon, hogy zavarba jön tőlem, és valójában fogalmam sincs, hogy emlékszik-e arra, ami történt, éppen ezért apró kuncogással ingatom meg a fejem.
- Boldog vagyok. És te?
Pillantok rá érdeklődőn, megtámaszkodva az alkaromon, közelebb hajolok megint a papírokhoz.
- Csak megfelelt? Reménykedtem benne, hogy sikerül javítania. És, hogy tetszett a hétvége, milyennek érzed magad most?
Nem veszem le róla a tekintetem, igazán érdekel az, hogy hogyan reagál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848052#post848052][b]Bánki Barnabás - 2022.06.18. 22:07[/b][/url]

Annám  

Beleszimatol a kávéba, majd Anniere tekint.
- Megmérgezted, igaz? Azért vigyorogsz rám így, mert ha megiszom lefordulok a székről? - teljesen biztos abban, hogy csak erről lehet szó. Hát legutóbbi találkozásuk alkalmával nem éppen egy ilyen mosolygós nőt hagyott maga mögött. - Vagy te vettél be valamit? -néz rá gyanakodva. - Annie, ha bevettél valamit... Komolyan mondom kiakadok. Mit csináltál?? Kit hívjak? - menten elájul, ha lesz itt valami a nővel. Nem képes ő újra élesztésre vagy ilyesmire.
- Jó volt, Beliánnal ittunk egy keveset szóval a tegnap fájt, de már semmi nyoma - nem is kicsit fájt neki, de ezt most nem tartja fontosnak. - Neked milyen volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848053#post848053][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.18. 22:13[/b][/url]

- Sosem bántanálak. Főleg most.
Hát mi ez, ha nem bántás? Sőt, még meg is simítom a karját, mielőtt mosolyogva elpillantanék. Nem akarom hosszan bosszantani, de egy kis játék jár nekem is. Mert ha nem emlékszik, hát majd emlékeztetem. Mondjuk lehet, hogy nem azonnal.
- Csak aludtam. Na persze nem szombat hajnalban, és utána még sokáig képtelen voltam, te ma éjjel nagyon jót aludtam, nagyon szépet álmodtam. Valószínűleg amiatt, ami szombat hajnalban történt.
Imádom, hogy ki van akadva, de nem akarok rögtön berontani az ajtón, hogy azt mondtad szeretsz, hát akkor tényleg szeress is, és ne csak udvariaskodj. Azért az nem lenne illendő. Az nem mondom, hogy nem tenném meg.
- Emlékszel rá, hogy mi történt az ivás után? Hogy mit csináltál?