Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mivel Zina nem igazán reagált a festős megjegyzésre, Lin ennyiben hagyja. Ha valaki, hát ő tisztában van vele, milyen az, amikor valaki jobban szereti elhallgatni a művészeti tevékenységeit. Bár a szőkeség esetében ennek nem csak a félénksége szab határokat, sokkal inkább a lebukás veszélye, ha éppen olyan helyen kezd el alkotni.
A lány egyre jobban szórakozik Zina mellett - bár a portrék harsogása (és fenyegetőzése) folyamatosan élénkül. Ez is egy elég zavaró tényező lesz a keresésben - könyveli el magában, majd egy új ötlet jut eszébe. Mi lenne, ha megpróbálnák felhasználni a rikácsoló népséget a kereséshez?
- De most mindenki arról a pletykáról beszél, hogy a következő akcióban egy macskának is szerepe lesz. Vöröses, pici, de meglehetősen vérszomjas, és eléggé nem bírja a zajt - jelenti ki fennhangon, és reménykedik, hogy sikerül bármilyen pozitív hatást elérnie ezzel. Meg abban, hogy Zinának leesik, mit tervez.
Be kell ismernie, hogy a lánynak igaza van - tényleg nem volt élete ötlete a petrificus mindenkire, főleg, hogy társa sem tűnt nagyon magabiztosnak. Tehát a mágiás segítség nem opció és lassan már a tappancs-követés sem, mert a diákok tömkelege össze-vissza hordja cipőtalpán a festéknyomokat. - Eredetileg pont a konyhába indultam nasiért mindkettőnknek, teljesen üresek a zsebeim - válaszol az egyik kérdésre, és nagyon igyekszik nem elkezdeni pánikolni. Egyre inkább kezdi felvenni a szokásos érzelemmentes arckifejezését, hogy Zina ne is sejtse, hogy a lelke mélyén már szinte kezd kétségbeesni. De csak szinte.
- Oké, új ötlet. El kell terelnünk a diákokat, valahogyan kifelé a folyosóról - habozva megáll és halkan folytatja, nehogy egy portré elrontsa a dolgot - Mi az, amire mindenki ugrik? Mi lenne egy támadásveszély felkiáltással? Vagy tűz van, vagy süti ígérete - egyre randomabb gondolatmorzsákat zúdít Zinára és átkozza magát, hogy miért nem képes több időt eltölteni az évfolyam-, vagy háztársaival, hogy tudja, mik a prioritások mostanság. Vagy mi milyen reakciót vált ki itt Bagolykövön. - Trollal példálózni nagyon sablonos lenne, igaz? - ugrik be a régen, finnül olvasott varázslós könyvsorozat egy részlete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szeretem felpiszkálni őt, nem tudom miért. Talán nem jó szó, inkább az ugratni a megfelelő, de hihetetlen fogékony rá. Ezzel majd úgyis tanul mindenből, én csak felkészítem az életre, vagy ilyesmi. Azért bűntudatom sokszor van miatta, és van hogy elnézést is kérek. De nem most, mi van, ha tényleg szól nekik?
- Ó, nagyon kedves tőled. Mikor? - nevetem el magam, és helyet foglalok szembe vele, majd ütöm még egy kicsit a vasat és szándékosan félreértem a mondanivalóját. Annyira cuki, meg tudnám... khm Benceeeee! Sosem tudtam igazán rokonként nézni rá, mert ahhoz túl szép és túl távoli rokon. De akkor is, fegyelmezni kellene a hormonjaimat. Nincs erre valami koktél?
- Hát, például sok mindenkinek. Masának például biztos nem, ez már egy - vigyorgok, de nem szomorúan, inkább csak láthatja, hogy rá akarok licitálnia a mondandójára. - Na, meg Babu is mással randizgat inkább, Lilinek sem vagyok az esete, Boróka sem akart semmit, ö... meg még sokan - vonok vállat, de ez már ugye négy szép lány, az pedig már több, mint aminek gondoltam. Haj, haj, de sok a baj. Hagyom kibontakozni, és amikor Flash-hez ér, ledöbbenek, de hallgatom tovább, mert nagyon lelkes. Szóval bejön neki a srác, akit egy randiappon ismert meg. De aztán kiderül, hogy tetszik neki egy másik srác is. Nofene, ezt eddig nem is említetted Karcsikám!
- Ugyan, nem traktálsz. Örülök, hogy van legalább két pasi is, aki tetszik - mosolyodom el, még mindig elpirulva, és kortyolgatva az üdítőt. Mégis úgy érzem, hogy szemétség lenne szívatni ezzel, hogy én tudom, hogy ki az a Flash. És nagyon remélem, hogy én, mert akkor meg én égek be. Ezért gyorsan fellebbentem a fátylat a titok felől, illetve a hülye szituációról. Tényleg milyen már ez, hogy pont ő az, akibe egy randiappaon belebotlok. Egyrészről rém ciki, másrészről meg izgalmas és tök érdekes, hogy tetszett nekem, hogy randira hívjam úgy, hogy nem tudtam milyen ő.
- De én is rajta vagyok azon az appon, Flash néven, nézd - előveszem a telefonom, és miközben keresem az appot, meg a profilom, addig máris jönnek a Karcsi félek elméletek. Úgy belegondolva azért annyira nem ördögtől való az elképzelés, simán benne lennék egy ilyenbe, ha nem róla lenne szó.
- Dehogy tudtam, akkor máshogy állok hozzá, nem gondolod? - nézek rá, kicsit sem vádlón, inkább úgy, hogy értse meg, ez csak a véletlen műve. De, ha már így álla dolog... á, még egy kis konspiráció...
- Dehogy is, nem is ismerem Vecát. Jó csaj? Csak viccelek, nyugi... - emelem fel a két kezem védekezőn, majd odatolom elé a mobilom, ahol látszanak az üzeneteink. - Tök véletlen az egész és én nagyon bírom Boszit, azért is jöttem el. De azért most már randizunk, ha már itt vagyunk? Én szeretnék, hiszen Boszi szép csaj, meg jó ej, megismerkednék vele - mondom, majd visszaülök, és kedvesen nézek rá. Nem tudom miért nem szakítom meg egyből az egészet, hiszen az unokatesóm. De most éppen nem érdekel, mert olyan furcsán természetes, ami semelyik lánynál nincs meg. Nem játssza meg magát és ez nekem nagyon szimpatikus. El kéne tanulni tőle, amúgy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy teltek a percek, s egyre több mindenről beszélgettünk, úgy kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam a kimondott gondolataim végett. Nem voltam egyszerű helyzetben, s nem is hittem azt, hogy majd ezen a napon éppen Bencével fogok efféle magán jellegű dolgokról diskurálni, ahelyett, hogy Flashel randiznék. De ahogy eltelt negyed óra, s még mindig nem érkezett meg az ismeretlen, úgy vált számomra egyre nyilvánvalóbbá, hogy ebből aztán már nem is lesz semmi.
Megkönnyebbülhettem volna, ehelyett mégis rosszul éreztem magam, egyrészt azért, mert megkedveltem az ismeretlent, és jó lett volna megismerni, másrészt pedig, mert zavart az, hogy Bencének itt lesz randija. Olyan nagy Bogolyfalva, mehetett volna bárhová a B-betűsével, ehelyett mégis a Kukoricást választotta. Hát nem nagyszerű?
Talán az arcomon is meglátszott egy kicsit a csalódottság, már bántam azt is, hogy elejtettem egy mondatot, amit talán nem kellett volna. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy majd kiderül, Ő az, akit eddig vártam, ő a Flash névre hallgató fantom, aki nem fantom többé. Némi hitetlenség volt bennem, aztán meg összezavarodtam, s úgy éreztem, hogy ez csak egy tréfa lehet. Ezt szóvá is tettem, tényleg kis híján múlt, hogy ne fakadjak ki, s ne pattanjak le a helyről, de Bence közben mutogatni kezdte a telefonját,s az érvei is elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy ne gondoljak a továbbiakban rosszat.
- Óh, végül is de...lehet - mondtam kicsit csöndesen, miközben összefűztem mellkasom előtt a karjaimat, s úgy pillantottam fel rá. Tudva azt, hogy ő Flash, nem is tudtam, hogy örüljek-e, vagy inkább meneküljek, mindenesetre volt bennem némi feszültség emiatt.
- Légyszi, ne komolytalankodj - sóhajtva telepedtem vissza az asztalhoz, tenyereimre támasztottam az arcomat, s úgy pillantottam fel rá ismét, hogy fürkészzem pillantását néhány másodperc erejéig. Aztán az elém tolt mobilra néztem, ott voltak az üzenetek, s bár látszott, hogy milyen jót cseverésztünk, mégis volt bennem némi csalódottság. Mert Flash akkor nem létezik, legalábbis nem egy másik ember, hanem éppen Bence. Ó egek.
- Most úgy érted, hogy randiznál velem még így is? - nem igazán értettem, hisz szinte biztos voltam abban, hogy amint megtudja, én vagyok Boszi, rögvest visszahátrál. De akkor ezek szerint talán lehet, hogy az ő fejében is megfordult, ami az enyémben?
- Hűh, ez így nagyon fura - nyögtem ki végül, majd az asztal alatt tördelni kezdtem az ujjaimat, s az arcomra futott egy kínos mosoly. Közben agyaltam, csak úgy jártak a fogaskerekek, és éreztem, hogy ha nem szólalok meg én, vagy ő , akkor bizony ránk fog telepedni az a bizonyos kínos csend.
- Na jó, és mit szólnál, ha azt mondanám, hogy szívesebben randiznék Bencével, mint Flashel? - egy életem, egy halálom, s ha már így hozta az élet, úgy éreztem, hogy talán jobb, ha többé nem Boszi és Flashként beszélünk egymással.
- Flasht nagyon megkedveltem, de.. - egy pillanatra az asztal lapját kezdtem fixírozni, gyorsan rendszereztem a gondolataimat, aztán újra felnéztem rá.
- Tudod, jól éreztem magam veled a buliban, és ott döbbentem rá arra, hogy talán nem Márk az, akivel jól érezném magam. - Süllyedés, csapó, harmadik fejezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Meglepetés! Boszi és Flash egyenlő Karola és Bence! Háhá, ha ezt valaki megtudná, szétröhögné magát. Szóval senki sem fogja megtudni, szerencsére erre kicsi is az esély, mert alig vannak, ők meg elvannak magukkal. Egyébként sem lehet tudni, hogy ez egy randiappos élő randi, de ezek után biztos le fogom törölni. Vagy legalábbis jóval óvatosabb leszek, és a képes lányokra fogok ránézni.
- Jól van már, jól van, igazad van - veszek vissza, mert tényleg kicsit hülyeség volt, de inkább nagyon. Látszik rajta, hogy csalódott, hogy én vagyok Flash, oké, én sem Karolára számítottam, de, ha már itt van, el tudok tekinteni ettől. Főleg, mert olyan szexi, meg édes, meg imádom a stílusát. Mindig visszafogtam magam a rokoni szál miatt, de most miért ne? Max majd megkapjuk a magunk fekete bárány jelzőjét és kész. Emma kiakad, meg mindenki és... és ha jó páros lennénk? Ki tudja? Oké, egyelőre nem tudom, csak azt, hogy tetszik Karola, mindig is tetszett. Csak hát nekem is mindig volt más, neki meg jött Márk, nekem meg Babu más felé kacsintásai, és akkor ne csapjak le a kínálkozó lehetőségre? Egyszer tényleg meg kéne már emberelni magam és a saját érdekeimet nézni, nem?
- Persze, hiszen szingli szép csaj vagy, akinek vannak értékei - hú azonnal elvörösödöm. - Mármint izé, tetszel is, vagy hogy mondjam, Márk sajnálhatja, ó bocs, ezt nem kellett volna mondanom és izé... szóval olyan lány vagy, akivel randiznék egyébként is - vágom ki magam a végén, csak kár, hogy az eleje meg elég ergya lett. Jó, hogy nem azt mondtam, hogy megnézném az ágyban is mit tud, baszki. Igazán menőn tudok udvarolni, Merlin segíts! Annyira tipikusan fiúként gondolkodom, pedig jobbnak kéne lennem ennél, nem? Biztosan büszkék most rám a szüleim, basszus. Na, mindegy. De, ha már ennyire meg tudom magam lepni, akkor ő is belém tudja forrasztani a szót.
- Hát, ö... - gondolkodom el egy pillanatra. - Örülnék neki, még akkor is, ha mindkettő én vagyok - vonok vállat könnyedén, valahonnan a mélyről előkaparva a lazaságomat. Nyeregbe vagyunk, de hé! Karolának bejövök? Jó, a csókból azért nem volt nehéz kikövetkeztetni, de azért nem gondoltam volna, hogy épp velem akar randizni. Biztos nem titok előtte a rokoni kapcsoltunk, vagy igen? Jaj, de hülye vagy baszki! Aztán meg belekezd valamibe, én meg az ajkaira fókuszálok, ahogy a buliról beszél, meg Márkról, de mégis inkább utal valamire. Mondjuk rám, mert velem volt ott. Igen, meg is csókolt, az nem véletlen lett volna, ahogy mondta annak idején.
- Hanem mondjuk olyan, mint én? Ezért csókoltál meg? - nézek rá, bár a választ tudom, csak hát, ha már ennyire itt van ez az őszinteségi roham, akkor miért ne hozzuk ki belőle a maximumot. Amúgy is tudom, hogy Karola nem egészen olyan, mint ahogy próbálja játszani a jókislányt. Mármint az, de van benne bőven dögösség, meg fél kihasználni azt, ami benne rejlik. Talán most kihozom belőle, és amúgy sem biztos, hogy annyira nekem a helyzet ellen tennem kéne. Komolyan nem érdekel már, hogy ki mit gondol, és ha Babunak más kell, akkor miért törjem érte magam? Eddig törtem volna? Szerintem úgy finoman igen, csak nem vettem észre, hogy mennyire tetszik. Illetve úgy, hogy a többi lányra máshogy néztem. Karolát sem vettem igazán számításba, mert egyrészt ott volt Márk, másrészt pedig rokon, harmadrészt, vagy inkább elsőrészt ott volt Babu és... igen, azt hiszem jobban tetszik, mint a többi lány. De nincs lemaradva Karola igazán, sőt, most már egyáltalán nincs lemaradva. Szétrobban az agyam, mert Babu meg korban, meg mindenben illik hozzám, meg amúgy is ő is izgalmas lány, Karolát meg már ismerem és tudom milyen és ő is nagyon tetszik. Mi a fenét csináljak, hmm? Babu végül is randizik, akkor csak nem én kellek neki, nem? Amúgy sem volt erről igazán szó, á, ne áltasd magad Bence. Babu egy más kategória, te lejjebb vagy, de talán Karola majd értékel. Én biztosan értékelem őt is. És az is nagyon fontos!
- Szóval, értsem úgy, hogy bejövök neked? - mosolyodom el végül, de nem hagyom magára. - Nekem is bejössz, de ezt már számtalanszor mondtam. csak lehet, hogy hülyéskedésnek tűnt, de nem volt az. Szóval beszélgessünk még. Ha van valami kérdésed, most kérdezhetsz, egy nyitott könyv vagyok - dőlök hátra, majd újabbat kortyolok a narancsléből. A dobogó szívem, talán egy pár dobbanással lassabbra vált, de az egész helyzetet furcsa-izgalom lengi be. Csak bámulom őt immár legálisan, és igyekszem nem a melleit bámulni. Nem könnyű, kérdezz meg bárkit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A csalódást nehéz lett volna letörölni az arcomról, mert mégis csak volt valaki, akit megkedveltem, de kiderült, hogy ugyanaz, mint akit nem kéne kedvelnem. Mégis, ez ellen nem lehetett mit tenni, ennek ellenére ciki volt a helyzet, s nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet lenne-e a randi. A bizonytalanságomat kiérezhette, hisz rá is kérdeztem, a válasza viszont meglepett. Nem gondoltam azt, hogy talán még ő is állhat így hozzám, s ettől persze ujjonganom kellett volna örömömben, mégis csak visszafogottan ültem és néztem őt.
Egy halovány mosoly azért az arcomra szökött, amikor elmondta, hogy tetszem neki, jó érzés volt, s kicsit zavarba is hozott, hisz ő is tetszett nekem. S végül, még ha nehezen is, de csak kiböktem neki azokat a gondolatokat, melyek már egy ideje foglalkoztattak. Utána persze éreztem, hogy elvörösödök, a szívem is gyorsabban vert a kelleténél, s mintha újra izzadni kezdett volna a tenyerem, annyira féltem a reakciójától.
- Igen, te - bólintottam, miközben ujjaimat tovább tördeltem az asztal alatt, s közben egy zavart mosolyt varázsoltam az arcomra. Nehéz volt megszólalni, de úgy éreztem, hogy ha most nem, akkor máskor soha.
- Tudod, azt hiszem, mindig is tetszettél, csak ott volt ez a..nem tudom hányadik unokatesó vagy dolog, meg jött Márk. És igaz, hogy volt amikor vele is jól éreztem magam, de a buliban.. - egy pillanatra elhallgattam, s csak aztán folytattam. - Olyan felszabadultságot éreztem veled, nem tudom megmagyarázni, jó volt , és azt hiszem nem csak az ital, vagy a bűvös cukorka volt az oka annak, hogy megcsókoltalak - vallottam be, s talán már nem is kellett ennél jobban elmagyaráznom, ő is rájöhetett arra, hogy vonzódom hozzá.
- Deh.. tudom, hogy ez neked most fura, meg te nem tekintesz így rám, meg a rokonság, de nem tudok ezzel mit kezdeni. És most kezdem érezni azt, hogy ez baromi kínos és ciki, igaz? - egy mosolyt erőltettem az arcomra, de már próbáltam is eltakarni a tenyeremmel magamat előle, mert rájöttem, hogy talán ez volt a legnagyobb ostobaság, hogy színt vallottam előtte. Nem szabadott volna, ejj Karola!
- Ajh, tudod néha azért meg tudnálak fojtani - jegyeztem meg, elvéve szemeim elől a tenyeremet, miközben Bence épp bizonyosságot akart nyerni arról, amit épp az előbb adtam a tudtára.
- Bence...- nehéz volt megszólalni, vagy szavakba önteni a dolgot, ezért inkább a telefonom segítségéhez folyamodtam, bepötyögtem pár szót, majd a készüléket elé csúsztattam, s így elolvashatta a rövid kis üzenetet, melyben annyi szerepelt csak, hogy "azt hiszem, beléd estem". Közben ujjaimmal már idegesen doboltam az asztalon, s zavart mosoly tűnt fel az arcomon.
- Beszélgessünk? - nagyot nyeltem, hisz csak ekkor döbbentem rá arra, hogy talán tényleg lehet valami, talán nem is olyan nagy ostobaság az, ami már a fejemben lejátszódott párszor. Még akkor sem, ha.
- Én..én fogalmam sincs hogy mit mondjak, miért van itt ilyen meleg? - zavaromban elkezdtem magam a kezemmel legyezni, s mivel kiürült már a poharam, intettem a pincérnek is.
- Kérek még egy-két pohár vizet. Legyen három.. - nem biztos, hogy három pohárnyi víz belém fért volna, de még mindig jobb volt pótcselekvésként vizet kortyolni, mint szembe nézni a tényekkel, s a félelmeimmel.
- Nincs kérdésem. Nem tudom, azt hiszem, hogy ostoba vagyok és ez nagy butaság volt részemről - láthatta rajtam, hogy mennyire össze vagyok zavarodva, már kínomban a hajamat is birizgáltam. De mégis, mit kellett volna tennem? Régóta ismertem már őt, ráadásul rokonok voltunk. S bár távoliak, akkor sem tudtam, hogy mit is kellene kezdeni ezzel a helyzettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szóval én olyan vagyok, akivel szívesebben járna. Azért ez nem esik rosszul, nagyon nem, sőt. Bárki bármit is mond, ez egy elismerés, hogy valakinek tetszem. Főleg nekem jó, szóval nem tudom miért gondolkodok megint ökörségeken, vagy legalábbis más számára elég egyértelmű lehet, hogy nem vagyok éppen normális. Vagy az vagyok? Ha jobban tetszem neki, mint Márk? Márk sem csúnya gyerek, szóval inkább csak a többiről lehet szó. Tény, hogy ott a buliban is incselkedtem, bolondoztam vele, és jól éreztük magunkat. Erre hamarabb is rájöhettem volna egyébként, de akkor más volt a helyzet. Karola párkapcsolatban volt, én pedig nem szedek szét egyet sem, nem úgy, mint mások. Elégtételt érezhetnék, de egyáltalán nem érzek. Nem is tudom, hogy még mindig miért szurkálom magam ilyesmikkel.
- Talán nem, ha nem úgy állunk hozzá, akkor nem az. A rokonság dolog talán egy kicsit, de mint srác és lány... a mai világban ez már fura lassan. Meg most miért ne? De ne értsd úgy, hogy ez olyan könnyed, miért ne. Ajj, én sem tudom már, hogy miket beszélek... - sóhajtok, majd elvigyorodik, ahogy mondja, hogy meg tudna fojtani. - Tudom, néha sok vagyok, meg szemétkedős, de azért nem ez a jellemző... remélem - húzom el a számat, majd látom, hogy pötyögni kezd valamit a telóján. Megmutatja és... na ez a fura. ennyire nehéz kimondani, hogy belém van esve? Vagy bárkibe? Tudom, hogy nehéz, de ez fontos, nem? Vagyis ő Flashhel találkozott volna amikor mást szeret? Miért akarom megkérdőjelezni egyébként? Ha én össze vagyok zavarodva, ő mit érezhet? És akkor, ha eddig kicsit zavarba került, akkor most nagyon. Ez a vizes téma, már nekem is fáj. Fáj, hogy ennyire bátor, én meg csak így hülyén kezelem, ahogy csak lehet. De ez egy nem egészen normális helyzet, hogyan is kezelhetném ügyesebben? Állok előtte beharapott ajkakkal, majd húzok egy lapot 19-re. Odalépek hozzá és félresimítom a haját.
- Figyelj, tudom, hogy most ez fura és hidd el, tetszel nekem. Én ugyan még nem vagyok beléd esve, de semmi sem választ el attól, hogy ez így legyen. Szerintem. Viszont, hagyjuk egy kicsit nyugodni és találkozzunk két nap múlva, amikor alszunk rá kettőt. Jó? - a kezembe veszem az arcát, és tényleg kedvesen mosolygok a gyönyörű szemeibe. - És, hogy ne legyen könnyű a döntés - váratlanul összetapasztom az ajkainkat, hosszan megcsókolom, hagyom elveszni benne mindkettőnket. A puha ajkai a véremet felpezsdítik, és nem mondanám, hogy nem élvezem az egészet, mert túlságosan is. Majd lassan elhúzódom, mosolyogva, nagyot sóhajtva, elpirult fejjel.
- Két nap múlva ugyanitt - mondom, majd lassan felállok és otthagyom őt. Az első dolgom lesz Flasht törölni az appból, csak még túlságosan eleven bennem a csók. Na meg az, hogy közben bevillantak az elmémbe vádlón azok a zöld szemek, és hiába az egész, ha nem tudok szabadulni tőle sem. Egyiktől sem. Talán túlságosan is jó dolgom van, de rettentő fájdalmas lesz ez nekem, mert kétségkívül ott van Babu bennem és úgy érzem, nekem is pötyögnöm kéne a telefonba. Maradjunk annyiban, hogy két nap múlva kiderül, talán jó lesz, ha összeszedem magam addig és döntök, vagy ők döntenek, vagy bármi! Legyen egy jel! Kérlek, Merlin!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nemigen veszi már észre magát, miközben nem olyan határozottan figyel felé, tényleg leginkább olyan, mint valami ösztönös védekező mechanizmus, mert ugye a szem a lélek tükre és az övé nem mindig van rendben. Most persze egész jó, mégis, annyira megszokta, hogy észre se veszi. Azt se talán, hogy zavarja-e a füst a másikat, de úgy tűnik, nemigen, legalábbis fintort és azt a kamuköhögést se hallja, amit ilyen esetekben nyomnak be, hogy vegyék már észre magukat. Meg valóban nemigen figyel. Nos. Sose volt tökéletes.
Fejét felemelve végül pillant vissza rá, bólogatva húzódik arca barátságosabb vonulatra.
-Igen, igen és annyira nem – áll meg a mozdulatban, mielőtt belekezd. Nem itt nőtt fel, neki lehet sok kaja neve semmit se mond, ő meg olyan alak, aki imád főzni, enni, erről beszélni ritkán szokott, de akkor azt is szeret. – Nem feltétlen kell bele kolbász. Van aki hús nélkül, van aki virslivel, szalámival, ki tudja mivel csinálja. Nekem is inkább az íze miatt kell, ad neki pluszt és huh. Annyira nem olajos, amúgy. Olyan... Közepes? Talán – próbálja felvázolni, hogy miről is van szó, gyomra pedig egyelőre csendesen kordul egyet, jelezve, hogy jó lenne tettekbe önteni a gondolatokat de nem figyel az éhező belére. És ahelyett, hogy a földön tologatná a cuccokat, tényleg pakolhatna, ha már itt fel is ajánlja a segítséget. Aprót nevet a „na, ugye” kifejezésre és mert valóban, azért kicsit leakadt, hogy már hangosan gondolkodik, mivel azonban nem valami nagyon titkos dolgot kotyogott ki, pánik sincsen. Nagyban teszi is a dolgot, amikor leguggol mellé. Oldalról sandít a szeplős arc felé, apró mosolyt enged es hagyja, nem tiltakozik vadul, ahogy nem olyan rég tette volna, de most csak emlékszik rá. Fura. Mintha valaki más lett volna és mégsem, mert a nagy lényeg mit se változott. Sőt.
- Köszönöm, megint. Sokkal fogok így tartozni – csóválja meg a fejét, mintha ez gond lenne, pedig nem, nem érzi annak. Hamar eltűnik a halom így, kész öröm, a tetejére teszi a kolbászt, tejfölt, szusszanva nyújtózik egyet, miközben térde kicsit recseg, vádlija húzódik.
- Tudod? Hu, te is látod a gondolataim? – picit riadt tekintettel figyeli, nem mintha lenne mit nagyon elrejteni, mégis, igy jobb az összkép. Közben a lány elindul, talán ennyi volt tőle, így lepillantva szedi össze a zacskót, a csikket, a szatyrot a karjára akasztva áll fel – nyekereg egy kicsit, pár napja tört szét, belefér -, és a közeli kukába dobja azokat.
- Így ni. Több ilyen szart se veszek – fintorog a nejlongalacsinra, fordulnak ismét egymás felé és vár a válaszra, ha már nem ment el. Mondjuk kicsit berezel, mert na, hirtelen jött, ő meg ritkán vendégel meg bárkit, ki tudja, hogy lakótársa otthon van-e, vagy Mihail lepi meg, ő meg beállít vele. Mindegy. Nincs semmi ebben.
- Csak? – lehet neki se megy könnyen az ilyen dolog, de végül a kerítés elé guggol vissza. Apró „Ó” -t hallat végül csak, miközben a javítást figyeli. Na igen. Ezt irigyli néha, bele is bambul, ahogy végül fejét rázza meg, mert na, beszélnek hozzá.
- Szia Nelli. Az lehet, ott tanulok, meg minden – bólogat is mellé. – Igen, a Levita prefektusa. Te pedig... Rellon, ott láttalak múltkor azt hiszem. Angol vagy, ugye? Ha jól hallom.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az utóbbi napok úgy teltek, hogy azok szerepelhetnének a képes értelmező kéziszótárban, közvetlenül a depresszió szó mellett mint képi magyarázat. Azonban ma máshogyan keltem. Ma úgy keltem, hogy ez egy jó nap lesz, és elég volt az önsajnálatból. A medencés akció óta nem beszéltem Bencével, ami nagyon sokáig jó ötletnek tűnt, hiszen nem akarok sültbolondot csinálni magamból, de rá kellett jönnöm, hogy nem bírom ki. Beszélnem kell vele, látnom kell őt. Nem lehetünk ennyire igazságtalanok saját magunkkal, hogy esélyt sem hagyunk arra, hogy ezt civilizált, felnőtt gyerekekként meg tudjuk beszélni. Így zseniális ötletem támadt; végre kisminkelem magam, egy egyszerű, de nem slampos szerelést húzom megfáradt testemre, belebújok kedvenc bakancsomba és elsétálok a Félszemű Kukoricába egy jó négysajtos pizzáért. Ez lenne a nagy ötlet? Várj, várj. Dehogy! Nem egyedül szeretném megenni, hanem felszaladok Bencéhez, s néhány becsempészett sörrel szeretném kettesben elfogyasztani, miközben nyugodtan megbeszéljük, hogy mi is történt kettőnk között. Csak képesek vagyunk erre, nem igaz? Ajkamba most már egy apró mosollyal harapva nyomom le a pizzéria kilincsét, ami csilingelve hajt fejet akaratom előtt.
A helyiségbe lépve boldogan szippantok egyet a levegőbe, szinte látom lelki szemeimmel, ahogyan nevetgélve eszegetjük a kalóriabombát. Zöldjeimmel kedvesen pillantok az ismerős pultos lányra és egy mellettem elszaladó felszolgáló elől egy halk „upsz”-szal arrébb sasszézok. Majdnem sikerült kiütnöm a kezéből a tálcát, ezért egy még halkabb, inkább tátogott „bocsi” után az egyik közeli asztal felé fordulok. Ekkor mintha egy lassított felvételbe kerülnék fagy meg minden egy pillanatra. Egy mosolygó fiú, egy megszeppent lány, egy csók. Jéghideg érzés száguld végig gerincem mentén, arcom teljes döbbenettől torzul, miközben a fordulatban összegabalyodnak lábaim, és lassan a mögöttem lévő asztalnak esek. Természetesen kezemmel meg tudtam magam támasztani, de zöldjeimmel egyszerűen nem tudom elengedni, amit látok. Ajkak, szuszogás, szenvedély. Szinte a fejembe hatol a jéghideg fájdalom.
Szívem hevesen kalapálni kezd, ám közben erősen szorítom ujjaimmal az asztallap szélét. Olyannyira nagy erőt kifejtve, hogy érzem egyik körmömmel úgy karmolok a fába, az megreccsen és letörlik. Hogy melyik ujjam az nem tudnám megmondani, de nem is érdekel. Keserű érzéssel nyelek egyet, majd látványosan eltátom a szájamat, ahogyan Bence kézfejére csúszik tekintetem. Kipirosodott arcomon érzem a forró tenyeret, ami most más orcáját érinti. Bevillannak a képek a stégről, majd a folyosón találkozó tekintetekről, a mosolya, a gödör az arcán, a kék szemei, az ajkai. Az ajkai… minden annyira lassú és annyira fájdalmas.
Minden tagom megfeszül, s levegővételem olyan szaggatottá válik, hogy hallom valaki megszólít. A hang mellőlem jön, de nem nézek oda, egyszerűen nem tudom Bencéről levenni a tekintetemet. Mérhetetlen düh és még több keserűség kezd összegyűlni szemeimben könnyformában, majd amikor hatalmasat nyelek, egy kövér csepp gördül végig az arcomon. Ekkor valamiért nyugszik a légzésem, és csak fejet csóválva, keserűen felnevetve nézek végül a mellettem álló felszolgálóra. Érdeklődött, hogy jól érzem-e magam, de válaszra sem méltatom. Szinte arrébb lököm az útból, majd még egyszer az asztal felé tekintek. Elkapom Bence tekintetét könnytől áztatott zöldjeimmel, ajkam megremeg. Mintha mondani akarnék valamit, de már nem akarok. Elfogytam. Nem vagyok elég még ehhez. Lélektükreim végül Karolára kúsznak. Keservesen mosolyogva és vádló tekintetemmel hagyom őket a pizzériában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egy újabb ágdarab hullik szandálos lábfejemre. Rosszalló arckifejezéssel mozgatom meg lábujjaimat, hogy azokkal játsszam le róluk a famaradványt. Végül nem sikerül a mutatványom, és így mesehősszerűn kezdem lerázni róla, a levegőbe rugdosva. Bizonyára egyszerűbb lenne lehajolni, és pusztán kézzel arrébb hajítani a miniágat, de most sajnos értelmi- és érzelmiszintem legalján vagyok egy ideje. Ezért aprótermetű hegyi trollként rugdosom a levegőt, s néhány perc szenvedés után végre az egyik szobor alján köt ki. Elégedetten horkantok fel, majd folytatom a metszést. Ami leginkább egy horrorfilmbe illő csonkítás, hiszen fogalmam sincsen, hogy mit csinálok.
Teljesen máshol járnak a gondolataim, ezért történt meg az is, hogy büntetőmunkára ítéltek. Éjszaka mászkáltam, ráadásul olyan helyen akartam Gerda egy dugi-cigijét elszívni, ahol igazán nem kellett volna. Fintorogva vágok egy újabb darabot a fából, mintha tehetne arról, ami mostanság velem történik.
Felrázom magam depresszív kis álomvilágomból, és inkább a padra felnyitott könyv fölé hajolok. A lapok illatára végre egy kedves kis mosoly húzódik végig arcomon, miközben újra átnézem, hogyan is kell fát metszeni. Annyi bizonyos, hogy amit eddig csináltam egyáltalán nem volt szakszerű. Hümmögve nyúlok vastag ajkaimhoz, amit most összeszorítva varázsolok valamivel kissebbé.
– A vágás síkja legyen ferde, hogy a vágásból a víz eltávozhasson – suttogom magam elé, majd fancsali képpel nézek a fára. Hát, ha ferde kell hogy legyen, akkor ebből a fából hamarosan megindul az özönvíz. – Argh – morgok az ágakat bámulva.
Kedvem sincsen hozzá, s látszólag az érzékem is nulla az egészhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Amikor a fiú vonásai rendeződnek, és talán valami mosolyfélét is megpillantok rajta, szemeim felcsillannak és egy széles mosollyal mutatom felé, hogy mennyire örülök annak, hogy végre megérkezett közénk. Nem sok embert ismerek még a kastélyból, ezért nagyon sokat jelentenek nekem ezek a pillanatok. Új emberek, új érzések, új helyszínek, új illatok és talán még új színeket is vélek felfedezni a kastélyon belül és kívül egyaránt. Halkan hümmögve hallgatom az további információkat az ételről, s érzem, ahogyan beindul a nyálelválasztásom, ezért egy ideig ugyan nyitott szájjal figyelem a srácot, de hamarosan nyelnem kell egy hatalmasat. Mindkettőnk éhsége meg-megmutatkozik ezekben a percekben, mert a halk korgás az én figyelmemet sem kerüli el, azonban csak egy pillanatra tekintek a másik hasára, hiszen nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni. Ez mindig olyan kényes téma tud lenni. Miért?
Nem tudom. De annyi szent, hogy sokan kínosabbnak találják, mint egy pattanást az orrod hegyén, az iskolai fotózás napján.
– Közepes – ismétlem droid módjára, enyhén bólogatva és információt raktározva. Meg is nézem, hogyan kell csinálni ezt az ételt, hogy apámat meglephessem vele valamelyik szünetben, amikor végre hazalátogathatok. Meg szeretném mutatni neki, hogy hálás vagyok azért, amiért magához fogadott itt. És ehhez mi lenne a legjobb? Valami magyar, amit szeret. A magyarok perverz módon imádják a krumplit, ahogy’ észrevettem.
Készségesen pakolászom a gumókat a szatyorba, s közben egy-egy pillantást lopok az előttem guggoló fiútól. Az egyik ugyan kissé hosszabbra sikeredik; ahogyan előre hajol, egy másodpercre belátok fehér pólója alá, s mintha látnék ott valamit, de gyorsan elkapom a tekintetemet. Ezután egy újabbat lopok, de csak azért, mert miért ne. Végig futnak szürkés szemeim orrnyergén majd, amikor egy újabb mosolyt látok, lesütöm szemeimet és én is hasonlóan teszek. – De még mennyire sokkal – kacsintok játékosan, ám a következő pillanatban inkább magamba fojtom a szót, hiszen látom eléggé komolyan vesz néhány szót. Tiltakozón emelem a magasba vékonyka karjaimat. – Dehogy – húzom össze a szemöldökömet. – Dehogy is. Nem – csóválom meg hozzá vörös hajkoronámat. – Ha tudnék sem tennék ilyet – mondom a legtermészetesebben, mielőtt a kerítéshez lépnék. Bájosan felhorkanok arra, hogy ilyen silány szatyrot sem vesz többet, itt újfent lopok egy pillantást, majd a kerítéshez sétálok. – Ó? – fordulok munkám végeztével felé, és a zsebembe rejtem a pálcát. – Eléggé hétköznapi mutatvány – teszem hozzá értetlenül, de bizonyára nem a varázslat lepte meg, hanem ez a megvilágosodás „ó”-ja volt.
– Levita – húzom el a szót egy hamiskás mosoly kíséretében. – Akkor majd hozzád járok korrepetálásra – azt beszélik, hogy itt a Levita a Hollóhát, ezért biztosan nagyon művelt, okos a srác, akivel ismét szemben találom magam. – Rellon – bólintok. – Igen – majd újabb lépéseket teszek felé. – Yes – mondom mosolyogva, és egy aprót pukedlizve. – A te neved pediiiig… - mutatok rá szemeimet hunyorítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kérdésemre elég kurtán válaszol, nem is mutatja meg, mit csinál, nem is fűz hozzá többet. Gondolom, nem publikus. Pedig már első találkozásunkkor elmesélte, hogy mágikus képessége van a rajzhoz, és úgy tűnt, büszke rá.
Míg ez végigmasírozik a fejemen, padtársam újra megszólal. Na, hát ezt kicsikartam a kivert kiskutya fejemmel, úgy látszik - fintorodom el vidáman.
- Mi az, hogy! - felelem kicsit hangosabban, amiért a tanárnő elég szúrós pillantást vet rám. De legalább nem vesz el pontokat a Levitától. Kicsit lejjebb csúszok a padban, meghúzom magam és kötelességtudóan, de teljesen összefüggéstelenül levések néhány dolgot, amit éppen mond.
A továbbiakban néha Ajsára pislogok, hogy áll - szorgalmasan rajzol -, illetve a tanárnőn legeltetem a szemem.
A minap hallottam egy beszélgetést két srác között, hogy olyan, mintha a Bagolykő tanárait szexiség alapján vennék fel. Azóta jól megnézem magamnak az oktatóinkat, és meg kell állapítsam, igazuk lehet. Csak egy professzort fedeztem eddig fel a tanári asztalnál az ebédlőben - engem nem tanít -, aki nem az a kifejezett szépség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ez látod, ez egy nagyon jó kérdés. Lassan bólintok, úgy, mint aki épp azt mérlegeli mennyit mondjon el, de a fejem mindeközben üres. Még a szedd össze magad féle hangok is szőrén-szálán eltűntek, a fülem zúg, ahogy egy pár hosszú másodpercig csak ülök, és nézek magam elé. Fogalmam sincs mi történik, vagy miért, és felrázni sem igazán tudom magam belőle, egyszer csak... vége szakad. Akkor pedig már nem tűnik olyan furcsának, olyan ijesztőnek, nem több egy apróságnál, egy kis csöndnél, szünetnél. - Neeem? - automatikus válasz, automatikus nem kívánt és nagyon nem kéne kimondani válasz. Rögtön meg is köszörülöm a torkom, és felteszem a kezem, megállítva ezzel, hogy felpattanjon idegességében. - Nézd... - csak szépen lassan - ezt nehéz így megfogalmazni. Kíváncsi vagyok - rád -, de hogy így nem egyvalahogyan, hanem amikor épp akkor. Sze - nyújtott hang - re - nyújtott hang - tem - nyújtott hang - hogy tudunk beszélni. - Le sem esik, hogy hangozhat ez kívülről, annyira elmerülök abban mit is szeretnék mondani. Megkockáztatom, hogy nem is fog, nem marad meg, csak továbblendülök, válaszokat keresve a kérdéseire melyek egyben az enyémek is. - Mármint általában nem szoktunk, meg úgy igazán nem tudom miről vagy mire gondolok, de hát ha érzés, hát te kérted, hogy érzést mondjak, ez egy érzés, meg... Hát nyilván, amikor veszekszel velem akkor például ideges vagyok feléd.. mondjuk ezt egyáltalán így? Rád. Szóval valami ilyesmi?
Nem hibáztatom, ha nem ért meg ebből semmit, de egyelőre az én fejemben is ugyanez a káosz uralkodik, így ez az egyetlen helyes válasz amit adhatok neki. Talán nem tetszik, talán ideges lesz az összefüggéstelen mondatok hallatán, de megpróbáltam, én tényleg meg. Zavartan húzom össze magam, kényelmetlenül fészkelődve. Furcsán tisztában vagyok azzal hogyan ülök, valahol azon gondolkodok vajon ő hogyan láthat. Minden kis mozgás, minden ficergés önkéntelen, a zavarommal jár, mégis most kínzóan tudatában vagyok a kisujjam megrezdülésétől kezdve a gyomrom vérre éhes savvértes kannibálpillangóin át még a pislogásaimnak is. Nem érted mi ütött belém? Akkor már ketten vagyunk.
Megijedek? Én? Neem, nem, sosem vallanám be, hogy megijedek. Ez csak... Nem tudok mit kezdeni magammal, belefagyok a mozdulatba, és még levegőt venni sem merek, várom mire készül. A legutóbb, amikor ezt csinálta sírás lett a vége. A legutóbb valami nevetséges bájital miatt kerültünk hasonló helyzetbe, és ahogy bámulok rá, szinte érzem a tenyerét a derekamon, az apró libabőrt a karomon. Miért? Miért, miért, miért? Ő az aki elhajol. Tehát jól tettem, hogy nem tettem semmit? Csak játszani akart, vagy tesztelni, vagy- nem tudom. Nem értem miért nem húzódtam el se akkor, se most. Nem fáj annyira a fejem az asztallaphoz verés után, mint fog egy északa után amit ébren töltök, forgolódva téve fel magamnak ezeket a kérdéseket újra és újra.
Megpróbálok elszelelni, de még ez sem jön össze, csupán a gyakorlatnak és az izommemóriának köszönhető, hogy nem esem hasra a tessék-lássék módon megkötött fűzőknek hála. Könyv könyv után kerül a helyére, mielőtt a nem várt segítég megakaszt a mozdulatban. Értetlenül nézek fel a rohangálásban kipirult arccal, csak lassan esik le mit szeretne. Bólintok, egy halk hümmögéssel engedve el kezét, ujjaim egy lélegzetvételnyi ideig bátortalanul lebegnek a testem előtt.
- Köszi - motyogom, némán figyelve ahogy eltűnik a polc mögött. Aztán spuri. Mire a könyv a polcon koppan, én már az ajtót teszem be magam után, szorosan rámarkolva táskám szíjjára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Válaszára nem igen figyelek. Ismét minden figyelmemet a papírnak szentelem. Az elvarázsolt grafit szép lassan kezd formát ölteni a papíron. Szürke, halott fenyők képzete erdő a háttér. A fák egy részén még a lángok égnek, a többin hamu és korom telepedett meg. A fák felett a magasban a repülő lény még mindig nem teljesen kivehető, de már sejthető, hogy egy sárkány az. Bármennyire is szeretem a sárkányokat, ettől most kiver a víz. Sejthető, hogy ez a sárkány volt, ez a sárkány pusztította el az erdőt, és még ki tudja mi mást. Lassan, ahogy az óra az utolsó öt perchez közeleg, úgy én is végzem a képpel. Az utolsó vonás után lerakom a ceruzát és fellélegzem. A neheze még talán hátra van.
- Na jó. - suttogom Hunornak - Kész a kép. Szeretnéd látni? Néha, ha hozzá érintem a pálcámat a képhez az életre kell. Előre nem tudom, hogy mi fog történni. Néha szép és barátságos dolgok történnek, viszont néha sötét és borzasztó dolgokat mutat meg. Most a kép komorsága miatt, biztos vagyok benne, hogy nem lesz túl boldog. - mondom fanyaran.
Aztán sejtve, hogy úgyis látni akarja úgy helyezem a képet, hogy ő is jól lássa és a pálcámat meg rákoppintom a papírra.
A következő pillanatban életre kell a kép. A halott fák mozognak, mintha a szél lengetné őket. A lángok pedig feljebb és feljebb szökkennek a fákon. Aztán a lény, a sárkány alakja egyre nagyobb és nagyobb lesz. -Pedig reménykedtem, hogy távolodik.- A sárkány nem csak átrepül a képen, hanem egyenesen felénk tart. Mintha mi lennénk a célpontjai. A vörös, pikkelyes szörny állkapcsát szét nyitja, a fogai élesek akár a kard. Aztán mikor már olyan közel van, hogy csak a kitátott száját látjuk tüzet okád egyenesen ránk.
Rémületemben felordítok és olyan messzire dobom a képet, hogy az a tanári asztal alatt áll csak meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Jobban belegondolva, azt hiszem meg kell értenem, hogy miért mondja ezt. Egyszer csinálnom kell majd valamit ami minden egyes tanárt és diákot meglep, nincs mese, hát igazán nem járja hogy azt hiszik itt, hogy én már semmi meglepővel nem szolgálhatok!
- Mindenképp - bólintok a kérésre, majd már jön is kedvenc témám, a mi leszel ha nagy leszel. Miért nem elfogadható válasz senkinek sem az, hogy boldog? Heló, a többi nem érdekel.
- Nem t'om, így születtem - vigyorgok. - Mindig azt mondják, nem vagyok az, úgyhogy én elhiszem, ezen ne múljon, majd keresek valami olyan munkát ami felelősségmentes, igen igen, tudom, hogy nincs de hát majd valahogy lesz, nem igaz? - Ez a válaszom mostanában mindenre. Majd valahogy lesz. Eltévedek? Majd valahogy lesz. Szakirányválasztás? Majd valahogy lesz. Helyrerakni elfuserált kapcsolatokat? Majd valahogy lesz. Könnyű, könnyű, majdnem olyan mágikus szavak mint az alohomora, vagy a pietotum locomotor.
- Oooott a pont - ismerem el, de ő is tudja hát, hogy nem így értem, a válaszra meg tényleg kíváncsi vagyok, így várom a kifejtést. Valahogy eddig nem gondoltam úgy a képességre mint valamire, amivel munkákat lehet szerezni... se az elemire, se a sajátomra. Azaz sajátjaimra. Tanár mi? Hümmögve bólogatok. Mondjuk cuki lenne gyerekek között rohangálni, és szidni őket a rohangálásukért, és Launak még óriási türelme is van, de ha nem szeretne, hát akkor kérdés nincs is több. Meg aztán biztos nagy felelősség lehet oktatni, pláne ha jól értem ilyen elemi mágiás képességes dolgot. - Úúúú a mélytengeri kutató nagyon jól hangziiik - csillan fel a szemem a beszámoló végére. - Simogathatnál tengeri csillagokat!
- Hát az ilyen lopakodós surranós dolgokhoz biztosan, akcióhőős, figura, de úú, szerinted felvennének állatdublőrnek? - hirtelen ötlet, ennek utána kell nézzek. Még jobb mint az állatkert, a színészek tök sokat keresnek nem? Fogom magam, ráülök valakinek a vállára, szépen végrehajtom az utasításokat ha éppen van hozzá kedvem, etetnek, szeretnek, és pénzt is kapok. Lehetek én a következő Julien király!
Elmebeteg ötletem hatására kiülő vigyorom mérséklődik az újabb kérdésre, és mire a lány a mondat végére ér, már csak egy halvány mosoly játszik az arcomon. - Azért nem futunk össze olyan gyakran, hogy fura legyen. Nem igazán beszélünk, inkább elmegyünk egymás mellett, max biccentünk, de nem tudom... Furának biztosan fura, de... jajj, hogy mondjam, igyekszem minél kevesebb gondot okozni neki, szóval nem igazán vagyunk egy légtérben, nem feltűnő - annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Egyszer fenyegetek meg valakit, és ő közli, hogy még csak nem is jár az órámra, hát az eszem megáll.
Játékos elégedetlenkedéssel, ciccegve csóválom meg a fejem, sőt még a szemem is megforgatom erre a tényre. Hát komolyan mondom, az eszem megáll. Én itt végre nekiállok keménykedni, erre tessék, az egyetlen ember, akiben látom a potenciált jelen pillanatban, hogy talán még meg is hatná a kijelentésem, közli, hogy nyugodtan, mert ő úgysem tanulja a tárgyam. Na most akkor kérdem én, hogyan legyek jó tanár? Fel kéne szednem egy diákot. Koromból adódóan inkább mestertanoncot, akkor biztos, hogy rendben lenne a tanárérzetem. Ahj, ma is de bunkóra sikeredtem. Kedvelem a kollégáimat, de tényleg.
Éppen megjegyezném neki, hogy a sok tanulás és nyelvtudás mihez illik a legjobban, de aztán ő már válaszol is a kérdésemre, és olyan hitelességgel, hogy megdermedek a mozdulataimban. Hosszan nézek rá, és elképzelem, ahogy éppen megöl valakit. Simán látom magam előtt a dolgot, még azt is, ahogy egy halvány mosoly húzódik ajkaira, mert kijátszotta a másikat, mert sokkal okosabb volt megint.
- Megvallom őszintén, elhittem, hogy tényleg bérgyilkos szeretne lenni.
Még bólintok is az ötlet és a hitelesen előadott produkció kettősének adózva. Mondanám, hogy színésznek az ilyen nőszemélyt, de valljuk be, ő tipikusan az lenne, akiért kár volna. A színészek nagyon okosak, tehetségesek, de szerintem ő nem találná meg a helyét abban a világban, neki más kihívás kell. Kicsit talán elszomorít viszont, hogy az átoktörőn gondolkozik. Van egy ilyen hobbim, hogy szeretem megtippelni, kiből mi lesz. Mondjuk eddig vegyes sikereim vannak, de van, akit például nagyon el tudtam találni, és arra eléggé büszke is vagyok.
- Vaaagy, mit szólna a nemzetközi máguskapcsolatokhoz? Szerintem a maga képességével és tudásával elég hamar eljuthatna a konzuli posztig, és képviselhetné hazánkat nemzetközi vizeken. Szerintem testhezálló lenne.
Nem akarom persze rábeszélni, csak ez egy olyan terület, amin lehet, hogy nem gondolkozott el. A minisztérium állítólag a fiatalítás útjára kíván lépni. Új mágiaügyi miniszter, új szabályok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egy pillanatra eltéved a gondolatom, hogy vajon ha Odett nem velem beszélgetne, megemlítené-e Otets-t. Végül is idősebb, olyan férfias... megráztam a fejem, ahogy igyekeztem elfelejteni ezt a kósza gondolatot. Annyira furcsa és természetellenes lenne ezt a kettőt együtt látni.
- Nem csak a keze, de a mosolya, a hangja, a feneke - méláztam el, ujjaim között a penna össze-vissza forgott. - Hmm... - fújtam ki a levegőt ingatva a fejem. Régebben sose buktam az idősebb pasikra, és most se nagyon tudnám elképzelni, hogy valamelyikkel úgy kikezdjek, ahogy Odett teszi nos... minden mondatával. Inkább csak olyan távoli csodálásnak lehet nevezni az enyémet. Meg hát a szöszi jelenléte valahogy mindig kihozza belőlem, hogy ki is mondjam ezeket a mondatokat.
- Hey! Lehet, hogy te öreg vagy, de én még csak 21 vagyok. Az a hat év vagy mennyi van köztem és Mr. Szépszemű között pont elég - tettem felháborodottságot, de igazából Odett is tudta, hogy csak szeretem húzni az agyát azzal, hogy pár évvel idősebb tőlem.
- Hát amikor behívott, megkérdezte, hogy én vagyok-e az orosz táncos - vontam vállat. - Orosz vagyok, és tánc szakra járok a művészetiben. Túl új voltam ahhoz, hogy ezt másképp értelmezzem - magyaráztam meg egyszerűen. Elég csúnya félreértés volt, azt meg kell hagyni. És egy remek sztori.
- Dehogy! Amint kiderült mit akar, leléptem. Mint már mondtam, egy hete se voltam Magyarországon. Nem tudtam, hogy itt így működnek a dolgok - húztam el a szám. Bár az igazi ok inkább az volt, hogy összesen egy ember került hozzám annyira közel, hogy az a dolog megtörténjen. Furcsa lett volna mással.
- Tudod, ha egyszer oroszhonban jársz, bemutatlak Ivannak. Biztosra veszem, hogy egy pillanat alatt levesz majd a lábadról - mosolyogtam a szőkére. Habár a cirkusz vezetője volt úgymond a pótapám, vele még mindig jobban el tudtam képzelni Odettet, mint Otets-szal.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hm. Lehet, hogy át kéne mennem a Levitába.
Nem mintha ne lenne nekem jó az apjával, de nyilván nem vagyok ostoba, nem fogom éppen neki azt mondogatni, hogy mennyire jó meg szép ember az apja, hogy mennyire vonzó. Mert vonzó, de valahogy az ő esetében van egy olyan érzésem, mintha tényleg az apám helyett az apám lenne. Kicsit azt hiszem félrement a nevelésem szülői részről, és most először életemben találtam egy férfit, aki nem mint férfi vonz, hanem mint ember. Amúgy is furcsa lenne, nem? Összejönnék az apjával, és akkor ő lenne a barátnőm és a mostohalányom egy személyben. Mondjuk nem hiszem, hogy utána nagyon szeretne még velem barátkozni.
- Darya Mikhaila Kazanova, te most leöregeztél engem?!
Felcsattanok, mert hát fel vagyok háborodva. Két év van közöttünk, nem huszonkettő, szóval na, azért a pofátlanságnak is van egy olyan határa, amit én nagyon nem lépnék át a helyében, ő meg még kuncorászik is előtte. Hát nem hiszem el, de komolyan! Minek nekem ellenség, ha ilyen barátom van, nem igaz? Rápillantok Ambrózy professzorra a hosszú pilláim alatt, mert nem akarom, hogy kiküldjön, pedig nagyon érik már a dolog. Jól van szexim, kiküldhetsz, csak előbb hajolj ide közel, hogy lássam azokat a szép szemeidet.
- Szerintem a hat egy tök ideális. Mármint általában annyi szokott lenni nem? Mert a fiúk később érnek, meg efféle okosságok. Szóval most hat év, hát nem gáz. A mi korunkban. Mestertanoncként felszedni egy elsőst, na az már furcsa.
Pedig, ha azt veszik az ember, ott is pont ugyanannyi a korkülönbség. Az elsősök tizenhárom - tizennégy évesek, a hatodévesek meg tizenkilenc-húsz év körül mozognak, szóval nem lenne akkora nagy difi és mégis az. Furcsa egy világ ez. Mondjuk én egy szót sem szólhatok, az én szeretőm túl van a negyedik ikszen is, csak nem látszik rajta. Mocsok mázlista.
- Ez azért elég durva, mintha tök természetes lenne, hogy a diákok a tanárokkal szexelgetnek.
Pedig ennek annyira nem kellene rendben lennie, de kevés tanár van, akit nem környékezett meg már diák, és meglepően sokan vannak, akik ajánlatot tettek vagy ajánlatot kaptak. Ki gondolta volna, hogy iskolába járni ennyire durva.
- Alig várom, hogy megismerjem. Nyáron talán csökken a korlátozásom, és eljutunk odáig, hogy ne csak két emberrel hagyhassam el a sulit és a falut, hanem mehessek szabadon. Akkor vigyázzon a világ, na meg Ivan, mert jövök.
Még egy vigyor is belefér, ahogy kicsit billegek a széken, de végül csak keresztbe fonom a lábaimat, és kissé felé fordulok.
- Tudod mi jutott eszembe? Ha téged orosz táncosnak nézett, akkor a kastélyba rendszeresen feljárnak hivatásosok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Természetesen - vágja rá automatikusan. Persze, teljesen más lehet azért élőben látni egy, az eddig ismertektől eltérő kultúrát. Ha lesz rá lehetősége, biztos, hogy ilyen helyeket szeretne meglátogatni és nem a népszerű turistaközpont városokat.
Arra számít, hogy Milan rá fog kérdezni, mi történt az apjával, hiszen a legtöbben ezt tették volna, de őszintén megkönnyebbül, hogy nem teszi. Nem feltétlenül azért, mert annyira fájó emlék, hanem mert nem tudna rá releváns választ adni.
- A nagyobbik öcsém és húgom biztosan, ők már kezdenek fejfájást okozni a mugli általános iskolában - feleli mosolyogva. Múltkor Aleksei számolt be neki levélben, hogy sikerült porrá őrölnie az egyes matekdogáját. Amivel nem is lett volna semmi baj, ha a papír nem a tanár kezében lett volna, a naplóba való beírás pillanatában. - A kicsiknél még nem tudjuk, de erősen gyanús, hogy ők sem ússzák meg. Neked a húgod is varázsló? Vagy van még rajta kívül testvéred? - kérdez vissza.
- Igen, gyönyörű. Bár én az emberek felfogását szeretem a legjobban kint, mi a sisu szóval jellemezzük - megáll, keresi a megfelelő kifejezést, hogy át tudja adni, miben is különleges - Kívülálló szemével furcsának tűnhet, de egyben távolságtartóak és nyitottak... - soha nem tudja, hogy ha erről beszél, a "mi"-t vagy az "ők"-öt használja - Nem tudjuk értelmezni a small talkot, de ha rákérdezel valamire, őszinte választ kapsz. A csendnek kultúrája van, ahogy az egymás közti bizalomnak és a kitartásnak is. - picit ellazulnak a vonásai, ahogy erről beszél. Nem biztos benne, hogy teljesen érthető, amit mond, de nem kezd el magyarázkodni. - Bizonyos szempontból számomra könnyebb az ottani gondolkodásmód.
Milan ragadozó mosolya nem hagy kétséget, hogy ezzel a megjegyzésével felkeltette az érdeklődését. Lin elneveti magát, de megvárja, amíg a fiú varázsol. Egy pillanatra meglepődik, nem hitte volna, hogy ilyen egyszerű ez a bűbáj. - Ennyire azért nem nagy dolog, legtöbbször csak házirendet sértek. Jó, magánterület esetében minden bizonnyal törvényt is - teszi hozzá nagy mosollyal. - Nem csinálok belőle amúgy nagy titkot, csak azokban az esetekben, amikor van esély rá, hogy kicsapjanak miatta. Graffitiket rajzolok. - kíváncsian várja a fiú reakcióját. Vajon vandálkodásnak fogja-e gondolni, vagy művészetnek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem bírtam ki. A kifakadása nevetésre ösztönzött. Kuncogtam, és a szám elé tartva a kezem adtam ki furcsa orrhangokat, ahogy igyekeztem visszatartani a ki-kitörő nevetőhullámokat. Még a szemem is belekönnyezett az erőlködésbe. Láttam, hogy Henriknek ez már eléggé az utolsó csepp a pohárba, de nem bírtam ám olyan gyorsan visszanyerni a komolyságom, szóval ráhagytam Odettra, hogy szemmel lekommunikálja ezt a dolgot a proffal. Sokkal meggyőzőbb tud lenni, mint én.
- Igen, de ha egy tizenpár évessel csinálja ezt, akkor azért börtönbe kerülhet fiatalok megrontásáért. Meg amúgy is, lehet, hogy múlt századi a gondolkodásom, de nem jönnék össze tőlem fiatalabbal - vontam meg a vállam. Talán egy év, amire azt mondom, hogy ESETLEG. De a felállított sorrendünkből is kiderül, hogy melyik irányba húz a szívünk Odettel.
- Várj... nem az? - húztam össze a szemöldököm egyszeriben. Ebben a mozdulatban most nem volt semmi cinizmus vagy szarkasztikus kétértelműség. Tényleg azt hittem, hogy a magyaroknál ez másképp működik. Legalábbis abból amit hallottam, és láttam nagyon is ez jött le. - Mármint gondolom nincs nyíltan kimondva, mert szabályok tiltják, de... Akkor ebben az iskolában ilyen furcsa ez a rendszer? - hajoltam kicsit közelebb Odetthez, hogy most végre felfedje előttem a titkokat.
- Beviszlek az izmos, szexi artisták közé és elveszted a fejed is - nevettem a lányon. Annyira el tudtam képzelni, ahogy besétálok vele, és mindenki odaáig lesz érte. Ő meg csak Ivanra fog koncentrálni, aki annyi idős mint apám. Még a gondolatra is ingatnom kellett a fejem.
- Hát... - csücsörítettem a szám, miközben gondolkodtam. - Szerintem Várffy-hoz biztosan. A többi tanár meg elvan a diákokkal - szűrtem le a beszélgetésünk lényegét. Már nem azért, hogy az igazgató-helyettes ne kezdene ki a diákokkal is, csak hallás alapján neki nagyobbak az igényei. Vagyis nem nagyobbak, hanem inkább több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Én sem. Nem tudom, hogy mit kezdenék vele.
Már harminc alatt se nagyon tudom, hogy mit kezdenék egy-egy emberrel, nem, hogy valakivel, aki a huszonhármat se töltötte be. Félelmetes még csak az elképzelés is. A nagy helyzet az, hogy valahogy mind a ketten apakomplexussal küzdünk, a ciki mondjuk az, hogy én az apát az ő apjában megtaláltam, de Isten mentse Daryát, hogy az én apámba találja meg a maga apját. Valahogy nem tudom elképzelni. Bár biztos büszkébb lenne rá, mint rám, mert hát okos is, meg tehetséges is. Én tudok énekelni, és ennyi. Nyilván Darya jobb gyereke lenne, mert szorgalmas és nálam sokkal tisztelettudóbb.
- Képzeld el a párkapcsolatodat, amiben a pasid tizennyolc-húsz éves. Hát félelmetes. De mondjuk szerintem abban van élvezet és izgalom, ha egy tizennyolc-húsz éves lány van együtt egy Henrik korabeli férfival. Hogy is mondják?
Jaj, annyira rossz, amikor hirtelen nem jut eszembe a szó. Ott van a nyelvemen, és egyszerűen, mintha hirtelen stroke-om lenne, képtelen vagyok kimondani.
- Nem kordában, hanem, tudod, lendületben, na... megfiatalítja.
Nem tudom, hogy mi a szó, és annyira rosszul érzem magam tőle, de komolyan, hogy már szinte üvölteni tudnék, de nyilván Henrikre se fogok ráüvölteni, hogy "mondd már meg, hogy mit éreznél, ha egy húsz évessel járnál!" Eléggé furcsa eset és olyan sok büntetni való pont van emögött a mondat mögött, hogy most nem szeretném kijátszani. Terveim vannak az estére, és ha itt megbüntetget, akkor nem tudom a kisbarátját elcsábítani nudizni.
- Nem, ez tényleg nem az. Én is csodálkoztam rajta, hogy ennyi összekavarás van.
Hozzáteszem, hogy tudom, pont én beszélek, de Damyan az életem része volt már jóval azelőtt is, hogy a szüleim úgy gondolták, hogy attól majd megjön az eszem, ha iskolába járok. Az fel sem merült bennük, hogy az amúgy se jó tulajdonságaim a vérfarkas léttel csak fokozódtak. Pedig ennyi a titka a dolognak.
- Amikor Damy kitalálta, hogy ő most tanítani fog, meg házat vezetni, akkor volt egy beszélgetésünk arról, hogy az iskola szabályai szerint kellene egymáshoz viszonyulnunk nyílt téren. Neki fontos a kviddics, fontos a tehetséggondozó, nekem meg ő a fontos, így bármennyire is nehéz, de betartom a játékszabályokat.
Sőt, talán csak mi, akikről számos cikk jelent meg, és a bulvár fel-felkapott kedvencei vagyunk, csináljuk ezt az egész tanár-diák viszonyt a legfeltűnésmentesebben. Mindenki más olyan nyíltan, hogy néha én is csak nézek.
- Mondjuk a szexi és izmos jól hangzik. Bevallom, szeretem nézni a fiatalabbakat.
Csak kezdeni velük nem igazán az én asztalom, de már látom is a lelki szemeim előtt a képet, ahogy egy kanapén elnyúlva figyelem a megfeszült izmokat.
- Mondjuk ez durva, úgy megnéznék egy sztrippert végigmenni a folyosón. De akkor ezek szerint Várffy ideálja úgy néz ki, mint te. Elég jó ízlésű fickó, csak nekem túl egoista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Öhm... megrontás, kihasználás? Ohh Sugar Daddy. Erre gondoltál? - soroltam fel az agyamba ömlő szavakat gondolkodás nélkül. Aztán Odett csak kinyögte, hogy ő mire gondolt. Nem mondom, elég távol álltam tőle, de senki nem mondhatja, hogy azok ne lennének igazak. Bár a sebe papika lehet kicsit túlzás volt, de már egy pár évtized, és talán abba a korba léphet majd a férfi.
- Igazából szerintem nem csak a szexualitásról van szó, de egy tizenéves az se érti meg, amit papolsz neki. Totál más intelligencia szinten mozognak még - húztam oldalra a számat. No nem azért, mert szerettem volna egy tizennyolc évessel kezdeni, hanem csak arra utaltam, hogy azért jönnek be nekünk a Henrik korú pasik, mert ők már nem úgy viselkednek, mint egy tejfölös szájú kisgyerek.
Vártam, hogy barátnőm végre valami okos kiokítással szolgáljon, de helyette csak elmondta, hogy igazak a meglátásaim. Szóval tényleg ilyen bűnös Magyarország. Vagyis hát nem mindenki, mert ő csak félig az. Nem Volkovval, csak amúgy. De a nézésbe meg flörtölésbe még nem köthet bele senki. Már ha tényleg csak ennyiről lenne szó.
Igazság szerint a cirkusz említése is már felpezsgette kicsit a véremet, hát még annak a gondolata, hogy valakit el is vihetek oda. Esetleg egy előadásra is képes leszek beültetni majd...
- Áhhh... nem hiszem. Szerintem neki mindenre feláll a pálcája, nem csak az ideáljára - legyintettem egyet. - Különben is úgy hallottam a szőkék jönnek be neki - vontam fel fél szemöldököm Odett felé, jelezve, hogy ő még esélyesebb is, mint én. - Egy ideig együtt volt a házvezető-helyetteseddel is. Nem is értem hogy bírta ki mellette. Az a bő fél óra is bőven elég volt belőle - jelentettem ki, bár biztos voltam benne, hogy segített volna a helyzeten, ha nem hiszi, hogy le fogok neki vetkőzni. De legalább a vodka jobb volt, mint amire számítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Túl voltam rajta. Elmondtam. Amennyire igyekeztem elnyomni magamban az érzéseket, nem tulajdonítani nekik nagyobb jelentőséget, most úgy törtek elő belőlem a szavak, s a vallomás, mintha az egy könnyed fuvallat volna. Pedig próbálkoztam. Tudtam, hogy ez nem lehet helyes, hisz szegről-végről rokonok vagyunk, és éppen ezért nem szabadna, hogy olyat érezzek, vagy gondoljak vele kapcsolatban, amit mások kapásból elvetnének. Tudtam jól, hogy el kell feledkeznem erről az őrületről, éppen ezért jött volna jól Flash.
Sok mindenre lett volna megoldás a fantom, de a sors furcsa fintora, hogy éppen azzal sodort össze az élet, aki elől próbáltam elrejtőzni. S furcsa, de most, hogy színt vallottam, részben megkönnyebbültem. Igaz, a vallomás újabb kételyeket, izgatottságot, s félelmet váltott ki bennem, de legalább már kimondtam, vagyis lepötyögtem.
Mégis, zavar kerekedett bennem, féltem a reakciójától, ezt követően szinte meg sem mertem mukkanni, inkább csak összeszorítottam az ajkaimat, s lehajtott fejjel a földet bámultam, várva az ítéletet. Gyerünk, nevess ki, csak mond ki végre, hogy mit gondolsz, és legyen vége. Efféle gondolatok kavarogtak bennem, legszívesebben leléptem volna, azzal viszont nem számoltam, hogy majd odalép hozzám. Meglepetten pillantottam fel rá, amikor megéreztem ujjait a bőröm közelében, amint épp félresimít pár hajszálat. A szívverésem is felgyorsult, a dobogó élet hevesen pulzált bordáim közt, s ahogy elkaptam pillantását, nagyot nyeltem. Szavai hallatán óhatatlanul is halovány mosoly kúszott az arcomra, hisz nem nevetett, nem hajtott el, hanem azt mondta, hogy tetszem neki. És ez nekem épp elég volt. Még akkor is, ha bennem is harc dúlt, s az észérvek vívtak csatát az érzésekkel. Igen, nem, talán. Jó lenne ez? Igen, igen, igen.
- Jó - bólintottam, miközben érintése kellemes borzongást hagyott maga után. Zavart mosollyal pillantottam fel kék szemeibe, nem tudtam, hogy mire is gondolt, de mire rákérdezhettem volna, addigra már ajkai finoman karistolták az enyémeket. Ez lesokkolt. Meg sem tudtam mozdulni, földbe gyökereztek a lábaim, s teljesen elvesztem. Csak egyetlen csók volt, mégis minden porcikámon végig futott a jól eső borzongás. Szívem továbbra is hevesen kalimpált, arcomat pedig elöntötte a forróság.
Olyannyira zavarba ejtett ezzel a megmozdulásával, hogy megszólalni sem tudtam, csak bárgyú értetlenséggel néztem őt, mintha csak az iránt érdeklődnék, hogy ez most tényleg megtörtént? Nem álmodom? A mosolyom aztán kiszélesedett, miközben zavartan fűztem a karjaimat magam köré, s képtelen voltam leplezni előtte, hogy mennyire élveztem a csókját.
- Rendben, két nap - ismételtem a szavait, miközben csillogó szemekkel fürkésztem a tekintetét, miközben az járt a fejemben, hogy wow. Addig ismeretlen érzések kavarogtak bennem, s nem értettem, hogy mi történik velem. Kaptam már csókot, ami kellemes volt, de ez mégis más volt. Olyan jól esett, hogy mikor hátat fordított nekem, hogy távozzon, ujjaimmal simítottam végig az ajkaimon. Még mindig ott ült arcomon a mosoly, s talán csak akkor komolyodtak el a vonásaim, amikor egy pillanat erejéig elkaptam egy lány pillantását. Egy pillantást, mely mintha a vesémig hatolt volna, s mellyel furcsa, megmagyarázhatatlan, ám rossz érzés kerített a hatalmába. Miért nézhetett rám úgy, mintha bűnös lennék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Koránt sem igaz az, hogy semmi meglepővel sem szolgálhat! Rengeteg meglepetéssel szolgálhat, főleg akkor ha előtte nem mondja el, vagy nem én utalok rá. Mert akkor ugye már tudom előre, hogy lehet hogy lesz ilyen, nem? Vajon ez érthető? Na mindegy.
- Hm, értem – felelem elgondolkodva. Vajon mennyire jó az, hogy elhiszi amit mondanak róla, és elfogadja azonnal a tényt. Nem is próbált meg rájönni, hogy igaz-e vagy sem? Erre alapozza az életét? Miért töprengek én ezeken ennyit? - Igen, valahogy majd lesz. Olyan még nem volt hogy ne lett volna valahogy.
Egyetértek vele ebben, nanáhogy. Hisz tényleg úgy van. Lehet, hogy a téma miatt vagyok ennyire elgondolkodó, talán nem kellett volna felhoznom most ez az egészet, ilyen gyönyörű napsütéses időben. Mintha egy rakás viharfelhő árnyékolná most be az eget, a vidám derűs hangulatúból borússá, kilátástalanná változtatva mindent. Vagy csak bennem van ez? Jaj ne, már megint kezdem. Nincs valami gondolkodás-gátló főzet? Most nagyon kéne!
Óriási türelmem? Nekem? Tényleg? A pizzériában valóban van türelmem, de ott nem egy rakás kiskölyök van. Legalábbis nem egyfolytában. Meg szerintem pocsékul magyarázok. A felelősséggel nekem nincs különösebb gondom.
- Igen, bár kétlem, hogy örülnének neki. Viszont klasszul megfigyelhetném őket. Csak hát … szóval, mélytenger az nem igazán van itt a környéken. Bár van még időm, elvégzem a mestertanonci szintet belőle, aztán meglátjuk – jutok végül valamiféle elhatározásra. Igen, ez lesz. Így elodázhatom a tényleges döntést.
- Ó, akcióhős! Az nagyon klassz lenne! De, akkor kell neked szuperhős név, meg landolás is. Tudod, amikor leugrassz valahonnan és földet érsz. Kell, hogy legyen speciális szuperhős pózod! – kezdek el azonnal lelkesedni a képtelen ötlet hallatán. Nem valószínű, hogy ilyen szakma létezik, de tény hogy nagyon izgalmasan hangzik. Az állatdublőr sem hangzik jól. – Mármint akkor te szerepelnél filmekben? Tuti van ilyen! Sztár lehetnél képzeld csak el!
Már látom is a lelki szemeim előtt, ahogy a piros szőnyegen az Oscar-díj átadón ott szedi kicsi tappancsait Masa-maki. Mekkora klassz lenne már?! Jókedvem lassan lohad csak le, ahogy elhatározom, hogy megkérdezem azt.
- Ó, értem. És … ő is így van ezzel? Igyekszik kerülni? Szerinted lesztek valaha olyan jóban, mint előtte? Hogy rendesen tudjatok dumálni, mint haverok? Nagyon … nagyon nehéz volt neked? – árasztom el további kérdésekkel. Tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy van, hogy mennek most a dolgok köztük meg ilyenek. Aztán észbe kapok, hogy milyen tolakodó vagyok, így azonnal visszakozom, mielőtt még felelhetne. – Bocsi, nem akartam beletrappolni a dologba, nem kell válaszolnod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kimerülten, a félelemtől még mindig kissé reszketegen kuporog az eldugott fülke mélyén, közvetlen az ablak melletti ülésbe fúrva magát. Nem sokat aludt éjjel, hiszen ahogy lefeküdtek a többiek, neki a lehető legnagyobb csendben kellett összepakolnia a dolgait. Sajnos az eredeti elképzelése, miszerint képes lesz az összes cuccát visszazsúfolni a kofferjébe csődöt mondott, de legalább a legfontosabb dolgait képes volt becuccolni. Finoman megharapja a nyelve hegyét, ahogy lassan lecsukódik a szeme. Most nem lát, a vonat zötykölődése pedig egy egészen távoli, halk morajként hallatszik. Kényelemben van, csendben, egyedül, átjutott a legnagyobb nehézségeken, amivel a szökése járhat, de odabent mégsem nyugodt. Egyrészt nagyon bántják az elmúlt napok eseményei, főleg a tegnapi, ami után egy órán át sírt az Eridon toronyban elbújva, viszont ami még inkább félelemmel tölti el, az a szüleivel való találkozása. Mi van, ha nagyon mérgesek lesznek rá és emiatt nem jönnek ki? Ha nem jön rá, hogy jut el Tatáig, akkor vissza kell majd utaznia, ha nem akar a pályaudvaron egy kartondoboz ágyon aludni? Timi, akivel már évek óta azon dolgoznak, hogy könnyebben menjen a beilleszkedés, vajon mit fog szólni? Majdnem minden nap baglyot váltottak egymással, annyira örült neki, hogy végül bevállalta, hogy elköltözik otthonról és nagylány lesz. Utálni fogja, örökké?
Szinte filmként látja maga előtt, a csalódott szeretteinek arcát, úgyhogy inkább kinyitja a szemeit. Furcsa, hogy máskor megnyugtatja, ha behunyja a szemeit, most meg még jobban felzaklatja. A bal kezével finoman kapargatni kezdi az ülést, miközben jobbjával a hátizsákja elülső zsebből előkapja a kedvenc stresszlabdáját, ám közben megüti a fülét a fülkeajtó hangja. A belépő irányába fordulva látja, hogy egy fiatal lány az, aki nem valószínű, hogy kalauz. Halkan szóló hang szűrődik át a vonat morgásán keresztül, ezt már felismeri, milyen, amikor hozzászólnak. Nemeket el tud különíteni a füldugóján át, de embereket hangról megismerni már nem. Gyorsan, kissé remegve kipattintja a füléből, és miközben a tokját próbálja előszedni a lányhoz fordul, a kulcscsontjánál lévő nyakláncot nézi ki magának.
- Sz-szia... Ne haragudj, nem hallottam! A fülemben volt. – Feleli lesütött szemmel. Nem tűnik iskolai ellenőrnek, aki éppen vissza készül vinni, de azért ki kell tapasztalnia.
- Polli vagyok. Én… haza kell utaznom. Családi okokból, mondtam a jegyárus boszorkánynak is. – Folytatja baljával a stresszlabdát szorongatva. – Szép nyaklánc. – Teszi hozzá, ahogy tekintete átsiklik a lány bal füléhez. Reméli, hogy nem bámulta kínosan sokáig azt a részt, a saját időérzéke stresszhelyzetben nagyon becsapós.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Már kívülről tudtam a könyvtárosok beosztását. Kedd volt, szóval a mai nap  Barkóczy Gellért ült a pultban délelőtt, egészen délután háromig. Őt pedig  Choi Min Jong váltja estig. Tehát ezen a napon teljesen Otets mentes a hely, így ezen a napon mindig meglátogattam kedvenc könyvtáros uraimat. Choiról tudtam, hogy szereti a kávét is, így néha egy-egy bögrével meg is leptem, hiszen mindig olyan sok idejét rabolom szegénynek.
Beléptemkor köszöntem Gellértnek, és azonnal a sorok közé vetettem magam. Mélyen tüdőmbe szívtam az áporodott könyvek illatát, miközben ujjammal végigsimítottam az egyes könyvek gerincét, mintha csak valami háziállatok lennének. Édes gyönyör volt ez számomra, amelyet nem szívesen osztottam meg másokkal.
Pár óráig csak bóklásztam a könyvek között, és jó párat belőlük fel is stócoltam az egyik asztalhoz. Volt ott barna, kék, piros és zöld. És mind azért, hogy a délután folyamán engem szórakoztassanak majd. Leülve a kényelmes kis székre felcsaptam az 'Okklumencia a kezdetektől' című könyvet. Reménykedtem benne, hogy találok valami olyat benne, melyet majd Keserű tanár úrnak elmondva segítségére lehetek. Akár csak a szorgalmi lista bővítésével kapcsolatban, vagy a vizsgákkal. Meg amúgy is, a házvezetőmnek előszeretettel segítettem bármiben.
Ölembe helyeztem hát a mélykék könyvet, s a szék hátsó lábain hintázva komoly olvasásba kezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Először tényleg arra gondolok, hogy hülye, aki szenvedni akar, de mond valamit.
- Igazad lehet - fontolom meg a választ. - Hallottam róla, milyen veszélyes, amikor az ember nem érzi a fájdalmat, mert lehetséges, hogy nagy baja van, mégsem megy soha orvoshoz, nem derül ki, és bele is halhat.
Visszaemlékezem arra, amikor majdnem eltört a kezem, hogy leestem a seprűről. Jó volt, hogy kicsit tompán még fájt, mert így mindig tudtam, milyen szögben ne tartsam.
- Nem nézlek bolondnak - mosolyodom el. A következőkben meg már nevetek.
- Szia, Hunor vagyok! - ismétlem meg, hogy megjegyezhesse a nevem. - Említettem már, hogy Hunornak hívnak?
Látom, hogy észreveszi a könyvemet, de nem kérdez rá, én meg jobbnak látom nem ráönteni a levitás szóáradatot arról a dologról, ami lehet, teljességgel hidegen hagyja. Mivel eridonos, pláne valószínű, hogy nem hatják meg a versek. Inkább én kérdezek.
- És te mit tanulsz? Vagy csak beszélgetésre vágytál?
Ezt magam sem hiszem. Mármint, hogy a gyanútlan tanulni kényszerülők esélyeit akarja nyírbálni. De ebből egy jó poén is lehet.
- Vagy a gyanútlan tanulni vágyókat akarod ellehetetleníteni, hogy így nyerd el az évfolyamelső címet? - leplezem le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Choi szeret csevegni, ezért tudom, hogy édes lányom keddenként jár be a könyvtárba, amikor én egész nap távol vagyok. Néhány hónapja még kiváló ötletnek találtam volna, hiszen ez tökéletes stratégia arra, hogy még véletlenül se kerüljünk egy helyiségbe. De a levelek felnyitották a szemem. Azok, amiket Tánya bontatott fel velem, mert nem volt jobb dolga, mint az öreget pesztrálni. Nyilván, ilyenek a nők.
MJ belement, hogy műszakot cseréljünk. Egyszeri alkalomról volt szó, úgy voltam vele, hogy a mostani próba lesz az első és az utolsó. Ha kosarat kapok akkor ennyi. Elfogadom a vereséget.
Ahogy belépek intek Barkóczynak, ő már indulásra kész, tehát pillanatok választanak csak el attól, hogy egyeduralkodóvá váljak a könyvtáron belül. A lányom sincs túl messze, ugyan nekem háttal ül, de azért annyira nem vagyok szerencsétlen, hogy ebből a szögből ne jöjjek rá, hogy ő az. Mégsem megyek egyenesen hozzá. Kicsit megállok. A pultnak dőlök, kezem a papírt markolja, ami érkezésem óta nálam van.
Néha azt kívánom bárcsak Odett lenne a lányom. Vele nem kell semmi hasonló kínosság, ő jön és körbeugrál, én pedig ésszerű keretek között próbálom olyan útra terelni, hogy egy nap ne csak híres legyen de boldog is. Bár lehet, ha ő lenne a lányom, nem lenne ilyen a kapcsolat kettőnk között, tény, hogy ez a titulus nálam inkább hátránnyal indít mintsem előnnyel. Mély levegőt veszek, aztán megindulok az asztal felé.
Néhány nagyobb lépés és már ott is vagyok, hogy le tudjam tenni az könyv mellé, amit olvas egy fényképet. Egy fényképet az anyjáról. Nagyjából annyi idős itt a nő, mint most Darya. Talán picit fiatalabb, de nagyon hasonlítanak. Ha nem lenne a cirkuszi ruha meg a fekete-fehér kivitelezés, talán azt lehetne mondani, hogy ő az.
- Mesélhetek róla, ha szeretnéd... - kezdem zavartan. Nem ülök le, sőt fel vagyok készülve az elküldésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Láttam Nathaniel-en, hogy nagyon meglepődött a gyámsági téma révén. Ahogy belegondoltam, nekem ez egyáltalán nem volt egy megterhelő dolog, sőt, még én ajánlottam a kis Navine-s diáknak, hogy költözzön bátran hozzám, majd én gondoskodom róla.
- Nos, úgy lettem gyám, hogy elég volt meghallgatnom az adott illető történetét, látni a reakcióit hogy hova jutott akaratán kívül. Nekem ez igazából nem jár semmiféle kényelmetlenséggel, sőt, még örülök is neki, hiszen így tudok segíteni egy másik emberen, plusz lesz egy szobatársam is, akihez szólhatok - feleltem a fiúnak mosolyogva, határozott hangnemben. Szerintem ismert már annyira, hogy tudja, másokon mindig is szívesen segítettem. Lehet, hogy ez egy rendhagyó történés volt, de mégis úgy éreztem, hogy nem hagyhatom annyiban a dolgot, és segítenem kell a lánynak. Közben a képességem került előtérbe, azaz az adottságom, amiről senkinek semmi fogalma sem volt a legjobb barátnőm és a jóslás tanáromon kívül.
- Sajnos ez nem gombnyomásra működik, az álmok véletlenszerűen jönnek. Annyit tudok mondani egyelőre, hogyha veled kapcsolatban álmodom valamit is, azaz a jövődre vonatkozólag, akkor rögtön szólok neked - feleltem a barátomnak őszintén. Sokan hitték, sőt, reménykedtek benne, hogy képes vagyok csak úgy megálmodni mások jövőjét, de ez sajnos nem így működött. A jövőt illetően az álmaim igencsak véletlenszerűen jöttek, nem szisztematikusan. Közben Nathaniel átnézte az albumomat, kíváncsian vártam, hogy fog tetszeni neki, és amit vártam azt is nyújtotta, sőt, még többet is! Ő rögtön észrevette, hogy nálam a fekete részek hangsúlyosabbak voltak a képek esetében, mint az átlagnál, és ezt pozitívumként tartotta számon. Ráadásul a kedvenc képünk is megegyezett, azaz a zongorázó lány volt a középpontban.
- Nos, igazából nem is tudom, persze az elképzelt összeg egyelőre nem találkozik a vágyaim által elképzeltekkel.. az egyelőre csak álom marad. De te mennyit adnál érte? - kérdeztem kíváncsian a férfitól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Szélesen elmosolyodom Bogi bólogatására. Örülök, hogy egyetért velem.
 - Valószínüleg - helyeselek én is neki. - Mondjuk nem irigylem azokat a muglikat, akik láttak mondjuk egy főnixet, de senki nem hisz nekik. Nem lehet jó úgy élni, hogy te tudod az igazat, míg mások nem hisznek neked. Aztán egy idő után te is kételkedni kezdesz abban, hogy igaz-e, amit láttál.
Elképzelem, ahogy a mellettem ülő lány a konyhában áll, majd az arcába robban a főztje. Persze biztosan nem szó szerint értette a dolgot, de hát élénk a fantáziám. A képre viszont hangosan felnevetek. Már amennyire a boltocska csendje engedi, és nem hívom vele magamra minden bent tartózkodó figyelmét.
 - Ha van egy kis időd, segíthetnél egy házidolgozattal -  hatalmas bociszemeket meresztek a lányra.
Általában nem szoktam könyörögni, de valahogyan fel kell zárkóznom bájitaltanból. És ha már így összefutottam egy levitással (nem mintha nem futnék össze minden órában párral), aki történetesen még ért is a bájitaltanhoz, megragadom az alkalmat, és segítséget kérek tőle. Ellenben nagy erőfeszítésbe kerül az a mondat, mert nem szeretek segítséget kérni. Úgy érzem, magamnak kell megoldanom a problémákat. Úgy érzem, ha segítségre szorulok, akkor gyenge vagyok. Így inkább magamnak oldom meg a dolgaimat. De be kell látnom, hogy van, amikor nem megy egyedül.
 - Ó, az a legjobb. Esetleg egy esős napon, bebújva egy pokróc alá, egy bögre forró csoki! A legjobb hangulat olvasáshoz. Bár én akár egy zajos nagytermi reggelin is tudok olvasni - kár, hogy evés közben  mindig sikerül leennem a könyvet. Volt már, hogy egészen nagy zsírfoltot sikerült a lapokra nyomnom lapozás közben.
Nagyon érdekel, mit tud nekem Bogi ajánlani, hiszen látszólag hasonló az ízlésünk. Ha pedig magamtól indulok neki a boltnak, holnapig vissza nem megyek a kastélyba. Átveszem a felém nyújtott könyveket, és a felső borítóját végig simítom. Jól megszemlélem, mindenestül. Szerző, cím, kiadás, borító. Egy átlagos regénynek tűnik, de az első oldalba beleolvasva nagyon megtetszik. Felcserélem a két könyvet, és az alsóbbat is megvizsgálom. A borító igen ismerősnek tűnik, ahogy a cím is. Beleolvasva azonnal rá is ismerek.
 - Ezt már olvastam. Nagyon jó könyv - nyújtom vissza a kötetet. - De a másik nagyon szimpatikus. Nem bánod, ha elviszem én? Aztán pedig odaadom, ha már elolvastam.
Reménykedem, hogy elfogadja az ötletet, mert nagyon megtetszett a könyv, így minél hamarabb szeretném elolvasni. Persze csak miután kiolvastam a kezemben tartott olvasmányt.
 - Majd még körülnézek, hogy egy jó nagy kupaccal térhessek vissza a kastélyba. Ha van kedved, nézelődhetünk együtt - ajánlom fel. Azt remélem, meglát még valamit, amit tud nekem ajánlani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hogy hány kockám? - meglepő volt a kérdés, még egy mosoly is az arcomra futott, mert ha épp nem a modellkedésről diskuráltunk volna, akkor ezt flörtnek vettem volna, de mivel épp a fotózás és az efféle munkalehetőség állt a terítéken, a kérdést betudtam szakmai érdeklődésnek.
- Annyi akad szerintem, hogy jól mutasson egy poszteren - adtam meg a választ, s még mindig mosolyogtam, nem hittem volna, hogy ilyen dolgok kellenek a modellkedéshez. Mi lesz majd a következő kérdés?
- Azért mosolygok, mert azért ebbe így nem gondoltam bele, hogy majd ha elmennék egy ilyen fotózásra, akkor ilyen kérdések jönnének. Hogy mutassam meg ezt, meg azt - még mindig nevettem, meg is ráztam a fejem, de aztán komolyabbra váltottam.
- Rendben van, köszi, azért megpróbálom, ha lesz ilyen lehetőség, max elzavarnak a francba a hat kockámmal - magam is elmentettem közben a lány számát, aztán még folytattuk egy kicsit a beszélgetést.
- A jobbak...elég sznob társaságba járhatsz, pedig itt jó a kaja, még akkor is, ha egészségtelen - jegyeztem meg, s egy kicsit meglepett, hogy előjött ezzel a franciás vonallal, mert így nem tűnt olyan nagyon különcnek, még ide is szívesen beült, szóval csakis a társaság lehetett rá rossz hatással.
- Ó értelek, tehát a kapcsolat miatt jársz velük ilyen helyekre. Néha azért elég nehéz lehet elviselni, nem? Hogy be kell ülnöd oda, és mosolyogni, miközben tolhatnád magadba a hagymakarikát ezerrel, miközben jó kis taco szószt locsolsz rá.
- Fúh, na ez lehet az árnyoldala. Nekem ez nem menne, nem tudnék ilyen világban élni, szóval még ha készülne is rólam fotó, szerintem nem futnék be, mert nekem nem lenne idegzetem ahhoz, hogy ilyen flancos bulikba járjak csigát zabálni, meg smúzoljak valamelyik kopasz divattervezővel - el is nevettem magam, bizarr volt ebbe belegondolni. Közben észrevettem, hogy mennyi az idő, s már vár rám a haverom, így muszáj volt indulnom.
- Nekem sajnos mennem kell, mert születésnapi buliba megyünk és már várnak, de örülök a találkozásnak, meg köszi a kaját! Öhm, ha útbaesik, elkísérhetlek a metróig - mivel tudom, hogy korábban odakint egy fószer zargatta, úgy gondoltam, ez a minimum, s ha a lány igényli, akkor elkísérem a járatáig, csak hogy biztonságban érjen oda ő is a baráti társaságába. Ha nem kérte, akkor egyedül indultam tovább.