Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A kérdésem után sajnos ugyan az az arckifejezés fut át az arcán, mint az enyémen is , teljes, totális elveszettség. És a válaszával sem tudott megnyugtatni. "Szárnyas bika?" Ja igen, az a fura teremtmény a fehér ruhás kislány portréja mellett. Igen, azt hiszem innen vissza találok oda, de onnan megint nem jutok semerre. Reménytelen, itt fogok bolyongani egész életemben ebben a kastélyban, ahol amúgy bármikor rám támadhat egy szellem.

-Hát az az igazság, hogy nem vettem fel a bájitaltan órát, de amikor sikerül összefutnom egy-egy társammal, akkor ők szoktak mesélni róla. Esetleg tudok segíteni. Legalább addig sem egyedül bolyongok ebben a túlméretezett kastélyban. -felelem nem túl határozottan és közben reménykedem, hogy elfogadja a társaságomat és nem kell tovább bolyonganom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

-Hát nekem azt mondták nem kötelező és annyira nem is érdekelt mint a sárkánytan. - a sárkányok gondolatára elmosolyodom, viszont ez a kötelező dolog kicsit megzavar, nem akarok bajba kerülni azért mert nem vettem fel egy tárgyat amit kellett volna.

-Nos mi lenne ha együtt nekiülnénk annak az altatónak? Ha megvannak hozzá a szükséges alapanyagok, akkor megpróbálhatnánk együtt elkészíteni. Ha nincsenek... Hát bár nem sok mindent ismerek ezen a helyen, tudom, hogy hol lehet szerezni hozzávalókat. - mosolygok rá a zavarban lévő lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

-Igen, van nekik egy egész tantárgy. - mesélem lelkesen -Bár még nem tudom, hogy miért kell nekik plusz tárgy, mert csak ritkán lesz óránk. Talán mégsem olyan nagy az anyag. - gondolkodom hangosan. - Még sosem láttam sárkányt, de nagyon szeretnék. -teszem még hozzá, bár magam sem értem miért árulom el ez ennek a lánynak.
-Örülök, hogy megismerhetlek Hunor, én Ajsa vagyok. -mosolygok rá az új ismerősre. -Hát... az van, hogy nagyon szeretem csodálni a portrékat és hát az egyik festménnyel, egy volt tanárral, hát sikerült összebarátkoznom és ő tud adni alapanyagokat. -mondom büszkén és egy kicsit kihúzom magam, mert bár sok mindent nem ismerek, de legalább a portrékat már úgy ahogy igen. - Szóval ha megkérem biztos ad. Utána meg neki tudunk állni megcsinálni. Nagymamám mindig azt mondta, hogy könnyebb egy receptet úgy megtanulni, ha meg is főzöd nem csak a receptkönyvet bújod. - Igaz ezt a konyhára értette, nem pedig egy varázsló iskola órájára, de hát az elv ugyan az, mi baj lehet belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hát az a helyzet, hogy nálunk a sárkányok nem létező teremtmények, csak a film ipar kitalált lényei. - válaszolom kicsit feszengve. Az összes sárkány amit eddig láttam mind filmes trükk volt valamelyik mozifilmben. Mondjuk ott voltak barátságosak is, meg persze agresszív szörnyek is. És igaz ami igaz, némelyik filmben háziasítják a sárkányokat, de azok elsősorban animációs filmek mind.
- Hát nem azt hiszem olyat nem tud. Mármint kiadni valamit a vászonból. Vagy de? - nézek rá megdöbbenve - Viszont a kép mögött van egy üreg ahova valaki évekkel ezelőtt elrejtett bájital cuccokat, legalábbis a portré azt állítja, hogy azok azok és már unja,hogy neki kell rá vigyázni, így szívesen tovább adná másnak. Mondjuk egy bájitalokat kedvelő kisdiáknak. - felelem lekesen - a bájital elkészítésében segítek, így nem kell egyedül unatkoznod, és legalább én is tanulok, hamár az órát nem vettem fel. - mosolygok rá barátságosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hát... Valami olyasmi. Anya varázstalan... Mugli ahogy ti mondjátok. Az apám elvileg varázsló, de ezt anya nem tudta biztosan megmondani. A te szüleid mindketten varázslók? - válaszolok kicsit megszeppenve. Mióta itt vagyok mindenki olyan lelkesen meséli, hogy ő aranyvérű, félvér vagy mugli szülők gyermeke és ő a nagy csoda a családban. Én meg azt sem tudom megmondani, hogy én mi vagyok.
- Nos, igen. Nálunk is van szárnyuk meg minden, az agyarukban nem vagyok biztos, az nem egy kötelező tartozék. Viszont igen, tüzet okádnak és repülnek. Hát vannak kisebbek, de a felnőtt sárkányok nagyok nálunk is. Hát sok varázstalan hisz a sárkányokban, annak ellenére, hogy még nem láttak egyet sem, de attól még úgy gondolják, hogy sárkányok márpedig igen is léteznek. - pár hónapja még én is ilyen voltam, azóta meg már tudom, hogy tényleg léteznek. Most meg itt mesélek egy feltehetőleg ízig vérig varázsló felmenőkkel rendelkező, a varázsvilágról mindent tudó tanulónak arról, hogy mi (mármint a varázstalanok) hogyan látjuk a világot. Világ életemben utáltam különc lenni, erre tessék, megint az lettem. - Majd mutatok rajzot az általunk ismert sárkányokról és akkor majd te eldöntheted, hogy mennyiben tér el a valóságtól. Igaz is, te láttál már sárkányt?
-Anya nem akadt ki rajta. Tudta, hogy valami nem oké körülöttem, és örült, hogy végre kiderült. Én sosem gyógyultam ilyen gyorsan, igazából nem volt ennyire kirívó dolog. Nem csak igazából furamód különös képességem volt a rajzoláshoz és a festéshez. Már már mágikusnak is mondható. -mesélem, bár ezt még senkinek nem mondtam, de valamiért megnyerő a személyisége. Igaz, lehet magában azt gondolja rólam, hogy milyen szánalmas vagyok, de legalább az arcán ez nem tükröződik. - De igazából a levélből derült ki, hogy valójában más vagyok mint a többiek.
-Akkor te mindig is tudtad, hogy varászló vagy? Vagy ez nálatok hogyan működik? - kérdezem érdeklődve. Kíváncsi vagyok, hogy van-e egy plusz nyomás ilyenkor a gyerekeken, hogy valami varázslatosat produkáljanak, vagy szégyenben maradnak.
-Amúgy... Bejöhetek? - kérdezem kicsit zavarban, mert még mindig az ajtóban téblábolok és órák óta fel alá sétálok, leülnék már egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

-Oh, imádom a meggyes pitét. - jegyzem meg mosolyogva az információ hallatán és a saját nagyim pitéjére gondolok. Már a gondolattól összefut a számban a nyál. De ennék most meggyes pitét.
-Hát igen, hébe-hóba rajzolok. Főleg olyankor ha jön egy ihlet, vagy van időm kísérletezni.
Úgy teszi fel a kérdést, hogy közben csillog a szeme. - Igen, van mozi filmem, bár nem sok sárkányos. Talán csak egy-kettő. - Tényleg, mióta itt vagyok nem is nyúltam a mugli cuccaimhoz, vajon még működnek? Jó lenne ha igen, akkor tudnánk filmet nézni. Mondjuk ahhoz nem árt visszatalálnom a házamhoz, de amilyen szerencsém van, biztos nem találok vissza egyedül. Kérhetném egy portré segítségét, de csak néhánnyal sikerült összebarátkoznom, és akiket eddig kérdeztem nem tudták megmondani, hogy merre van, csak azt, hogy melyik kép van mellette.
- SÁRKÁNYREZERVÁTUM??? Ilyen létezik? - kérdezem nem leplezett igalommal. De király, én is el akarok menni egy ilyen helyre. - És hol van ilyen rezervátum? -nem hiszem, hogy valaha eljutok, de legalább tudni fogom, hogy hol van.
A beinvitálásra elmosolyodom, lehet korábban is bejöhettem volna, de nem szeretek betörni mások magánszférájába, így inkább megvártam kint. Kicsit lenyűgözve körülnézek, majd leülök mellé. Látom ahogy ránéz a könyvre és magamban kuncogok, esze ágában sincs tanulni.
-A tesóid itt tanulnak? Hány tesód van? - kérdezem, fura lehet egy csomó varázslóval együtt élni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hát, ha gondolod adok egy pár filmet és akkor meg tudod nézni őket. Hát nagyjából estére sikerül visszakeverednem a szállásunkra és reggel már megyek is tovább órára, így nem igazán volt még időm körbenézni. De lehet, hogy vannak ilyen dolgok. Majd hétvégén körbenézek jobban, felfedezem a házamat. -de most egyelőre annak is örülök, hogy tudom hol az ágyam, persze miután sikerül visszakeverednem. nem ártana most már Navinés diákokkal ismerkedni, sok szempontból hasznos lenne.
- Oooo, de jó. Akkor nálunk is van, úgy képzeltem csak más országokban van. - lelkesedem a hallottakra, Magyarországon sárkányrezervátum, ez király.
- Az tök jó. Nem, nekem nincs testvérem. Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne. - nevetek fel feszengve. Hát igen, bizonyos dolgokra nem mondhatja azt az ember, hogy nincs valakije, ha nem tudja biztosan állítani. Tök király lehet, ha valakinek van tesója. Bár nem biztos, hogy örülnék, ha hirtelen a semmiből felbukkanna egy tesó, akit nem is ismerek.
- Hát most, hogy mondod én is éhes vagyok. Szerintem lassan már vacsiidő van. -felelem és a karórámra nézek. - Hát igen már majdnem annyi az idő. Tudod merre kell vissza menni a étkezőbe? -kérdezem reménykedve. Jó lenne nem lekésni a vacsorát, legalábbis ma este nem. - Az előző két vacsorát kihagytam, mert nem találtam vissza időben. -vallom be neki töredelmesen. Legalább is is tudni fogja milyen szerencsétlen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez a reggel teljesen nyugodtan és normálisan indult. Ma már természetes magabiztossággal mentem az óráimra. Tudtam merre van a nagyterem és hogy onnan, hogyan jutok el a következő órámra. Haladok mormoltam lelkesen és képzeletben a levegőbe bokszoltam, de csak képzeletben, mert megérkeztem a káros szerek ismeretére és nem akartam, hogy mindenki agyalágyultnak nézzen. Na igen, egészen eddig volt nyugis és normális a helyzet. Nem sokkal az óra kezdete előtt ugyanis Hunor belebegett az ajtón. Azt hiszem egy fél pillanatra az állam is leesett, mármint szó szerint nem csak képletesen. Hunor teljes nyugalommal és egy nagy vigyorral az arcán beköszönt, majd nagy nehezen el jutott mellém, aztán leült.
A tanár persze nem nagyon zavartatta magát. Érzékelve, hogy az utolsó diák is megjött az órájára felállt és belekezdett a kissé száraz és monoton órájába. Az óra elején Hunor suttogva elmesélte, hogy most miért is lebeg. Vagyis hát nem lebeg, csak nem úgy hat rá a gravitáció, mint normál esetben. Életemben nem hallottam arról, hogy valakire ilyen hatást gyakorolna néhány cukorka. Közben fejben feljegyeztem magamnak, hogy minden édességet alaposan meg kell vizsgálni mielőtt megenném. Még a végén áttetsző leszek, vagy oroszlán üvöltést hallatok. Mivel őt nem nagyon zavarta a dolog, így én sem aggódtam különösebben miatta. Majd pár nap és elmúlik.
Persze, ezt az órát is azért vettem fel, hátha valami ilyesmiről tanulhatunk, de sajnos tévedtem. Nem baj, legalább nem érdekli a tanárt, hogy figyelünk-e, így tudok rajzolgatni mint most is. Na jó, csak titokban a pad alatt. Annyira mégsem vagyok szemtelen. Meg így legalább senki nem látja, még talán Hunor sem, mert ő jelenleg a gondolataiba mélyedt. Ilyenkor akár egy háború is kitörhetne mellette, azt sem venné észre. Na jó az talán nem, kuncogok fel halkan. De néha azért se kép se hang. Aztán egyszer csak megkordult a gyomra és ő újra köztünk van. Ijedten körbenéz, de senki nem teszt megjegyzést.
- Éhes vagy? Van nálam egy szendvics amit későbbre tartogattam. Kéred? - kérdezem tőle együttérzően, mégis csak nehezen indult a reggele és nem tudott rendesen enni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A szemem sarkából látom ahogy lecsapja a kezeit és magamban felkuncogok, hát izgalmas néhány napja lesz. Lehet kéne súlyokat szerelnie a kezeire, lábaira, akkor jobban menne ez a gravitáció dolog.
- Igen, lett egy ötletem. -felelem tömören Hunorra nézve. Azt hiszem egy kicsit zavarban vagyok, még senki nem látta ahogyan rajzolok. Bár biztos vagyok benne, hogy Hunor nem látja mi történik a kezeim alatt, azért egy kicsit mégis csak fura. A rajzolás énem egy része, és most olyan mintha Hunor ennek egy rejtett részét látná. De attól még rajzolok, nem hagyom abba. Nem is igazán tudnám. Ilyenkor le kell rajzolnom azt ami ott lapul az álmaimban, különben egészen addig fog kísérteni míg meg nem teszem.
A mostani rajz egy kietlen domb felett repülő lényt ábrázol. Innen nem lehet megmondani, hogy mi lehet az. De túl sok jót nem ígér. Kicsit félek, hogy mi lesz a vége. Néha a rajz elkészültével a papíron lakó lények és dolgok életre kelnek és bepillantást engednek a másodperc tört részeibe amikor a rajz játszódik. Ez lehet egy-egy boldog perc, de lehetnek sötét dolgok is.
Látom az arcán a kíváncsiságot. Talán jobb ha nem egyedül tudom meg a végkifejletet.
- Nem sokára kész. Szeretnéd majd látni? -kérdezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Válaszára nem igen figyelek. Ismét minden figyelmemet a papírnak szentelem. Az elvarázsolt grafit szép lassan kezd formát ölteni a papíron. Szürke, halott fenyők képzete erdő a háttér. A fák egy részén még a lángok égnek, a többin hamu és korom telepedett meg. A fák felett a magasban a repülő lény még mindig nem teljesen kivehető, de már sejthető, hogy egy sárkány az. Bármennyire is szeretem a sárkányokat, ettől most kiver a víz. Sejthető, hogy ez a sárkány volt, ez a sárkány pusztította el az erdőt, és még ki tudja mi mást. Lassan, ahogy az óra az utolsó öt perchez közeleg, úgy én is végzem a képpel. Az utolsó vonás után lerakom a ceruzát és fellélegzem. A neheze még talán hátra van.
- Na jó. - suttogom Hunornak - Kész a kép. Szeretnéd látni? Néha, ha hozzá érintem a pálcámat a képhez az életre kell. Előre nem tudom, hogy mi fog történni. Néha szép és barátságos dolgok történnek, viszont néha sötét és borzasztó dolgokat mutat meg. Most a kép komorsága miatt, biztos vagyok benne, hogy nem lesz túl boldog. - mondom fanyaran.
Aztán sejtve, hogy úgyis látni akarja úgy helyezem a képet, hogy ő is jól lássa és a pálcámat meg rákoppintom a papírra.
A következő pillanatban életre kell a kép. A halott fák mozognak, mintha a szél lengetné őket. A lángok pedig feljebb és feljebb szökkennek a fákon. Aztán a lény, a sárkány alakja egyre nagyobb és nagyobb lesz. -Pedig reménykedtem, hogy távolodik.- A sárkány nem csak átrepül a képen, hanem egyenesen felénk tart. Mintha mi lennénk a célpontjai. A vörös, pikkelyes szörny állkapcsát szét nyitja, a fogai élesek akár a kard. Aztán mikor már olyan közel van, hogy csak a kitátott száját látjuk tüzet okád egyenesen ránk.
Rémületemben felordítok és olyan messzire dobom a képet, hogy az a tanári asztal alatt áll csak meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A tanév végéhez közeledve szokás szerint az iskola folyosóit járom. Most már kevésbé elveszve mint mikor idekerültem, de azért még most is hagyom, hogy a lábaim oda vigyenek ahova akarnak (aztán meg majd jól nem találok vissza). Ma a vizsgákon gondolkodva a nyugati szárny második emeletére keveredtem. Erre már akkor eszméltem mikor meghallottam a Dámák kissé heves és már már túlságosan is hangos eszmecseréjét. Na igen, ők már csak ilyenek. Rejtélyesek meg minden, de ha tudsz nekik pár izgalmas információval szolgálni már a "barátaid is" persze csak képletesen, hiszen bármikor te lehetsz a pletyka alanya. Bár engem a származásom miatt (mivel félvér vagyok) kicsit lenéztek, végül csak hasznosnak bizonyult, hogy a portrék többségével beszélgetek, így ők is hamar megkedveltek. Főleg, hogy időnként érdekes információkkal tudok szolgálni a Dámáknak az iskola bizonyos "helyes" tanárairól. Bár ezek az információk más portréktól származnak, ez őket már nem szokta zavarni.
- Szép napot Hölgyek! - köszöntem illedelmesen.
- Még, hogy napot! - Hördültek fel a Dámák, hiszen az idő már igen csak a délután vége és a kora este felé hajlott. - Hiszen már majdnem este van. Most kell felvenni a csinos szoknyákat és blúzokat és lehet menni táncolni a helyes férfiakkal. - Álmélkodott az egyik Dáma.
- Köszönöm, de én inkább kihagynám. - mosolyogtam rá mire amaz teljesen elfehéredett.
- Hogy micsoda? - kérdezte élesen - Te kihagynád a csinos ruhákat és a helyes férfiakat, és a csodás táncot, meg koktélokat? Aztán meg egy jó férfi társaságában a meleg kandalló mellett. - álmélkodott a Dáma.
- Hát ami azt illeti ebből a szoknyát és a férfiakat kihagynám, a többivel nem lenne gond. Mondjuk azt leszámítva, hogy még nem mehetek bálba, mert fiatal vagyok. Én inkább egy jó könyv társaságát élvezném a kandalló melegénél. - mosolyogtam a hölgyekre.
- Lári-fári. Nem tudod mi a jó neked. Hiszen ez mind része a nők életének. - torkollt le egy másik Dáma.
- De ha te nem tudod mi a jó neked, akkor majd megkérdezünk mást. - morogta egy idősebb hölgy. - Úgy hallom jön valaki, hátha neki jobb az ízlése mint neked. - nézett rám gúnyosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Messziről hallom Hunor üdvözlését, így mosolyogva felé fordulok. Ahogy közelebb ér látom az arcán, hogy kicsit ledöbben, hogy a portrékkal beszélgetek, de már megszokhatta volna.
Körülöttem a Dámák egyáltalán nem halk pusmogásba kezdtek.
- Ő most fiú? - kérdezte az egyik.
- Nem, szerintem lány. - felelte a másik.
- Szerintem se nem fiú, se nem lány. - okoskodott egy harmadik Dáma.
- Szia Hunor. - köszönök a mellém érő társamnak, közben felettünk a Dámák még mindig Hunor kilétén diskurálnak. Végül az egyik megelégeli a dolgot és egy fülsiketítő "Elég" sivítással belefolytja társaiba a szót.
- Ritkán szokott velünk olyan előfordulni, hogy valakiről nem tudunk valamit. És most te ilyen vagy. - néz Hunorra - Ezért hát két kérdést szeretnénk neked feltenni. Az első ami a legfontosabb, hogy te Kedvesem hogy állsz a szoknyákhoz, blúzokhoz, esti táncokhoz helyes férfiakkal? Ugyanis a kis barátod ezekből mind nem kér. Unalmasan olvasásra használná a kandalló melegét. - nézett rám lenézően a Dáma.
- A második kérdésünk pedig az lenne, hogy te ugye lány vagy? Hiszen ilyen helyes pofival nem is lehetnél más. -  mosolyog Hunorra inkább kíváncsian, mint barátságosan. Most már minden portré Hunort nézi, én már nem is létezem számukra, hiába állok itt. Igaz ez kicsit sem zavar, a Dámákat kedvelem a legkevésbé. Csak most szegény Hunorra szálltak rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- De. - felelem lecsapva a lehetőségre, hogy otthagyjuk a mostanra eszeveszett Dámákat. - Hova menjünk? - kérdzem. - Mi lenne, ha a Csendes szobába mennénk, aaa. Hát nem is tudom, hogy az most melyik emelet, melyik folyosója. De a szakács portré van mellette és vele tök jókat lehet beszélgetni kajákról. - mosolyodom el a gondalatra. Hát igen, milyen sokat is beszégettem azzal a portréval amikor nem találtam vissza a vacsorához és nagyon, de nagyon éhes voltam. Bár étellel nem tudott szolgálni nekem, így az éhségem nem csillapodott, de azért akár álmomban is el tudok már készíteni egy sufflet. - kacagok fel.
- Nem tudod, hogy hogyan kell eljutni abba a szobába? - kérdezem kicsit elgondolkodva. - Tudod, azt a szobát keresem ahol találkoztunk. - mosolygok rá boldogan, ahogy eszembe jut az a nap amikor megismertem a csupaszív, bohókás Hunort.
- Csak nem akartok már elmenni? - kérdezi sipítva az egyik Dáma. - Még nem fejeztük be a beszélgetést. Még válaszolnia kell a kérdéseinkre és neked is felelned kell még pár kérdésre.
- Sajnálom, de most más dolgunk van. Majd legközelebb beszélgetünk. - Ígérem a Dámáknak, majd elindulok a folyosón Hunort meg sem várva nehogy még itt ragadjunk pár órára. De azért nem túl gyorsan és magabiztosan, mert ugye nem tudom, hogy hova is akarok eljutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Elmélyülten járkálok fel-alá a "Praktikus varázslatok kezdőknek" című könyvtárból szerzett könyvemmel. Annyira lúzer vagyok a varázslásban, hogy az már nevetséges, így minden létező könyvön átrágom magam ami a témához kapcsolódik. -Ennek köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban teljesen elfelejtettem kapcsolatot teremteni a barátaimmal. Mármint, hogy Hunorral, mert a zárkózottságom és a nyusziságom nem segít abban, hogy igazán barátokat szerezzek.- Pedig valamit kéne produkálni átváltoztatás tanra. Az asztalon heverő tükör viszont csak nem akar csinálni semit, bármit próbálok ki rajta a könyvből. Már már arra jutok, hogy hagyom az egészet a francba, mikor eszembe jut Hunor, aki penge a varázslatokban. Örömömben, hogy talán ő tud segíteni ledobom a könyvet a tükör mellé, a táskámból kiveszek egy pergament és írok neki egy levelet.

Amint megvagyok a levéllel hajtogatok belőle egy repülőt és használom rajta az egyetlen bűbájt amit eddig normálisan sikerült megtanulnom. A repülő aztán kisiklik a kezemből és az ajtó alatt átslisszanva már keresi is a címzettet. Hát legalábbis nagyon remélem, hogy Hunort keresi és meg is talája.
Aztán fogom a könyvet és keresek benne valami könnyebb varázslatot míg megjön Hunor, vagy a levele, hogy nem tud segíteni, meg nem is akar mert x hónapig nem is beszéltem vele. Amit persze tökre megértenék, már nem is tudom mi a helyzet vele. Megrázom a fejem, hogy a gondolataim kitisztuljanak és rácélzok a tükörre. Majd kiejtem a kicsinyítő bűbáj szavait a számon és elvégzem a szükséges pálca mozdulatokat.
A világ olyan hírtelen fordul velem, hogy a pálcám kiejtem a kezemből és én beesek a kanapé alá. Kicsit megütöm magam, szédülök, becsukva tartom a szemem míg megáll a forgás. Amint kicsit jobban vagyok kinyitom a szemem. Közben a szoba teljesen megváltozott. Először meg sem ismerem az előttem fekvő tárgyat. Majd rájövök, hogy az a táskám és vagy háromszor akkora mint én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Még kissé szédülve az eséstől talpra kecmergek és körbenézek. Nem csak a táskám lett hírtelen nagy, hanem minden más is körülöttem. Vagy tán én mentem össze fut át az agyamon a képtelen ötlet. Nem, az nem lehet. Egyenesen kizárt, hogy sikerült összehoznom a kicsinyítő bűbájt, csak magamon. Akkora pechem még nekem sem lehet. Mélázásomból egy hangos dörömbölés ráz ki, amitől annyira megrémülök, hogy beugrom a biztonságot nyújtó kanapé alá. A dörömbölést követően furcsán messze kinyillik az ajtó és Hunor ront be az ajtón. Látszódik az arcán egy kezdődő mosoly, majd helyét a meglepetség veszi át. Körbenéz, majd elindul felém. Távolról is nagynak tűnik, de mikor a kanapé elé ér egyenesen oriási. Talán a bokájáig érek. Ez a tény az ami meggyőz, hogy higgyem el, valóban összementem. Keserűségemben felhorkantok, majd a saját nyomoromon nevetve kimászom a kanapé alól. Hunor nem vesz észre. Érthető ki nézne a kanapé alá ha a barátját 160 centi magasnak véli, nem pedig 8 centisnek.
Oké, akkor most valahogy fel kéne hívnom magamra a figyelmét. "Vajon ha üvöltök azt meghallaná? Vajon milyen lehet most másoknak a hangom? És ha erősen megrúgok valakit azt megérzi?" futnak át az agyamon a gondolatok.
Na jó foglalkozzunk egyszerre csak egy kérdéssel.
- Hunor! Hunor! Itt vagyok idelent! - üvöltöm teli torokból és közben a cipőjére mászva a nadrágját rángatom azt remélve, hogy észre vesz és nem pedig lepöcköl magáról mint egy kellemetlen kis bogarat.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hát igen, abban biztos vagyok abban, hogy észrevett. Térdei közé hajolva néz rám közelebbről, arcán aggodalom ül. Mikor kijelenti, hogy megkeressük a bűbájtan tanárt elfog a félelem. Eszembe villan, hogy mi lehet ennek a következménye és jobban megijedek tőle, mint hogy életem végéig kicsi leszek.
- Ne, kérlek! Nem akarok tanárhoz menni. - üvöltöm neki, aztán elbizonytalanodok. Elmondjam neki, hogy félek nem tartanak igazi varázslónak mert nem is tudok rendesen varázsolni. Hogy azt fogják mondani ez csak egy tévedés volt, egy évet kihúztam itt, de most mehetek vissza a muglik közé, aki eddig voltam. Az elszomorító gondolatok egymást követik a kis kobakomban. Végül elszánom magam.
- Nem tudnál esetleg te segíteni? - kezdem halkan - Félek, hogy majd a tanárok le fognak nézni emiatt és senki nem fog boszorkánynak tartani. - vallom be neki szomorúan, közben a cipőm orrát nézem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hunor megnyugtatónak szánt szavai ellenére a tekintete aggódó. Megérti, hogy mitől félek és megpróbál segíteni. Kicsit bizonytalan mikor lerakja nekem a kezét, de engem nem érint rosszul, hogy kicsi termetem miatt liftnek kell használnom a kezét, különben nem jutnék fel a kanapéra. Legalábbis addig míg fel nem emel, akkor kicsit elbizonytalanodom, hogy ez valóban jó ötlet volt-e. De végül épségben feljutok a kanapéra, Hunor elém helyezi a Bűbájtan tankönyvet azzal a felszólítással, hogy keressem ki belőle a nagyító bűbájt. Ő pedig lelkesen veti magát bele a saját könyvébe, hogy segíthessen nekem. A bűbáj megkeresésével amúgy nem lenne semmi gond, csak a könyv akkora mint én vagyok és a súlya is kicsit megnőtt mióta utoljára forgattam a kezeim között. Tehát a könyv kinyitása és a lapok hajtogatása nem éppen a legegyszerűbb feladat. Két kézzel markolom meg a könyv borítóját és arrébb sétálva megpróbálom kinyitni. Nagy nehezen sikerült, majd nekiállok a lapokkal bajlódni, hogy eljussak a nagyító bűbájig és közben reménykedem, hogy Hunor annyira belemelegedik a saját könyve olvasásába, hogy nem veszi észre a szerencsétlenkedésemet. Végül csak sikerül eljutnom a nagyító bűbájhoz, közben kicsit kiizzadva, de boldog vagyok, hogy eljutottam idáig. A következő feladat, hogy elolvassam a varázslat mire alkalmas. Ez sem a legegyszerűbb feladat. Ugyanis a betűk is megnőttek, így ahhoz, hogy bármi értelmeset megtudjak hátra kell lépnem a kanapé háttámlájához.
- Igen, azt írja használható embereken is. - felelem végül és aztán a biztonság kedvéért még hangosabban elismétlem, hogy Hunor biztosan meghalljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Persze, kibírom. - felelem biztatóan rámosolyogva - Nincs szükség tanárra, bízom benned. - megnyugtatásnak szánva ráteszem a kezem a combjára. Nem tudom, hogy ő észreveszi-e, mert aztán belemerül a könyvbe. Milyen groteszk látvány az én pici kezem az ő hozzám képest óriás lábához képest.
Vajon milyen lenne, ha örökre pici maradnék? Vajon akkor is járhatnék iskolába? Vagy onnantól kezdve én is egy varázslény lennék. Bárcsak a pálcám is összement volna velem. Bár nem mintha bármi hasznát venném. Nem vagyok túl jó boszorkány. Erre a gondolatra szomorúan felsóhajtok és inkább elterelem a figyelmemet. Egy kis időbe beletelik míg Hunor átgondolja a dolgot, miért ne mehetnék felfedezőútra? Elindulok a kanapé széle felé. Semmi különös ezen a tájon, takaró tenger, mely most inkább tűnik homok nélküli sivatagnak, mint takarónak. Oldalt némi párnahegy. A kanapé meg sem érzi, hogy rajta járkálok, nem süpped be alattam. A takarósivatagon átszelve elérek a kanapé végébe. Itt nem sok választásom van, vagy visszamegyek Hunorhoz, vagy megpróbálok lejutni a kanapéról és lent körbenézni. Ez utóbbit választom. Van egy szakasz ahol a takaró pont úgy helyezkedik el, hogy a magamfajta törpék csúszdának tudják használni. Kicsit félve, hogy lepottyanok egy mély lélegzetet veszek aztán ellököm magamat és leszánkázom a kanapéról. Kicsit keményen érkezem, de nem ütöm meg magamat szerencsére. Mellettem a kanapé alja sötétlik veszélyeket rejtve. Másik oldalt az asztal magaslik. Kissé elgondolkodom, de végül a kanapé mellett döntök, ki tudja mi lehet itt. Mintha kicsit remegne a lábam mikor elindulok a kanapé alatti világot felderítő expedíciómra. A szürkületben magam köré tekintgetve sietek az egyik oldalról a másikra. Olyan érzésem van mintha valaki figyelne, de biztos csak a paranoiám. Halk, csattogó hangot hallok. Oldalra nézek és meglátok néhány szőrös lábat. Kicsit gyorsabbra fogom az iramot, de az alakot ez nem izgatja. Már kiérek a kanapé másik oldalán, mikor a közelembe érnek a lábak és azok tulajdonosai. Egy szőrös, nyolc lábú pók méreget pár centire állva tőlem. "Ha sikítok, azt Hunor meghallja? Vagy majd csak arra ocsúdik fel, hogy már csak a darabjaimat találja?" De a pók hosszabb méregetés után inkább visszafordul a kanapé alvilágba, én pedig jobbnak látom visszatérni Hunorhoz ezután a kaland után. Bár az nem kockáztatom meg, hogy megint a kanapé alatt haladjak át, így inkább a hosszabb és biztonságosabb utat választom, megkerülve ezt a hatalmas ülőalkalmatosságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már a sarkon járok és hallom Hunor hangját, ahogy a nevemen szólít. Elgondolkodom, hogy vissza üvöltsek, de nem biztos, hogy meghallaná amit mondok. Viszont jobban félek attól, hogy a pók meghallja és esetleg mégis úgy dönt inkább mégis én leszek a főfogás. És bár még nem próbáltam ki milyen ha meg akar enni egy pók, nem szeretném most pótolni ezt a hiányosságomat.
A sarkon befordulva látom ahogy Hunor ide oda forgatja a fejét és engem keres. Felemelem a kezeim és csápolok neki míg felé közeledem. A szemem sarkából mozgást látok a kanapé alatt, így jobbnak látom megszaporázni lépteimet és futva közeledek Hunor cipőjéhez, hogy ott biztonságban legyek. A lába mögött kikémlelve nézek vissza, de sehol egy nyolc lábú pók. Hál isten.
- Nem szeretnék pók vacsi lenni. - kiáltom, hogy Hunor is hallhassa és közben a nadrágjába kapaszkodom. - Nem akarlak siettetni, de már nem olyan jó buli kicsinek lenni, szóval mi lenne ha megpróbálnál visszavarázsolni? - kérdezem és közben reménykedem, hogy sikerülni fog neki a mihaszna boszorkány visszaváltoztatása naggyá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kicsit feszengek mikor elhatározza magát és a földre tesz, hogy bele kezdjen a varázslatba. Nem attól tartok, hogy elrontja, hanem attól, hogy mi lesz ha nem hat a varázsige. Aztán kimondja a varázsigét és egyszerre elmúlik a félelmem. Elkezdek nőni, magamon nem igazán érzem, de a külvilágon igen. Már nem olyan nagyok a tárgyak körülöttem, már nem vagyok olyan pici. Aztán végül szemmagasságba érek Hunorral és ő megszakítja a varázslatot. Nem érzek semmi változást magamon. Lenézek a lábamra, normál méretűnek tűnik, aztán végig nézem magam lentről felfele haladva. Lábak pipa, törzs pipa, karok pipa, kézfejek és ujjak pipa. Közben még ellenőrzöm magam előtt forgatom a kezeimet. Majd végig tapogatom a fejem. Igen, minden olyan mint amilyen volt pár órával ezelőtt. Hunor remek munkát végzett. Boldogan felkacagok, majd a nyakába ugrom ujjongva.
- Sikerült! Sikerült! - kiáltom és közben szorosan magamhoz ölelem. - El sem hiszem, hogy sikerült. Mármint bíztam benned, csak magamban nem. - mosolygok rá. - Köszönöm, hogy segítettél, nagyszerű barát vagy. És én meg az adósod vagyok. - hálálkodom miközben elengedem és ismét végig nézek magamon.
- Na most gyere te szőrös pók, már nem vagy olyan nagylegény. - kacagok fel ismét boldogan és a kanapé alját kémlelem, már amennyit látok belőle így állva.