38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 42 43 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6322
Írta: 2020. május 31. 17:26 | Link



Könnyű, libegős minden léptem, és talán mintha friss, halványan érezhető akácillat is keringne körülöttünk. Szemem lehunyva csak érzek, nem nézek semerre, a ritmust is odabent hallom, nem kívülről szól. Arcom az ég felé fordul, mint késve érő napraforgó tányérja tenné, miközben halkan szusszanok, mégis fáradhatatlanul lépkedve tovább. Orrom rezdül meg először a finom ébresztőre, fújok egy rövidet, szempilláim is megrebbennek vele egyszerre. Lassan lebegek ki az álomból, de jó hangulatát, finomságát húzom magammal, mosolyom kiül az arcomra már azelőtt, hogy laposakat pislogva lassan ráfókuszálnék a mellettem megtorpanó szöszke lány arcára. Mély levegőt véve nyújtózom egyet, félig-meddig beleásítva a végébe, s ujjaimmal megdörgölöm arcomat, hogy felpezsdítsem agytekervényeimet. - Szia Lau - húzódik szélesebbre mosolyom, miközben hátrébb csúszok, félfekvő pozícióm helyett immár teljesen ülve hunyorogva a mellettem állóra. - Be kellene tiltani a hétfőket, milyen galádság már tőlük, hogy léteznek - értek egyet kicsit még kásás hangon. - Tök szépet álmodtam, táncoltam és meleg és fényes volt… szerinted mikor kezdünk el gyakorolni a végzős bálra?
Talán meglepem a kérdéssel, ami csak így eszembe jut, talán nem, mindenesetre így, kora reggel nem fékezem meg csapongó gondolataimat (jó, máskor sem), és elmélkedésem hangosan is hallhatóvá válik. Amúgy nem is tudom, szoktak egyáltalán gyakorolni, vagy csak így ki leszünk lökve, hogy táncoljatok és jó napot? Brr, azért az kicsit durva lenne, inkább nem szeretném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. május 31. 19:13 | Link

Thomas

 
péntek délelőtt, Bűbájtan terem előtt ácsorogva| o


Nem tudnám megmondani, hogy felfogom-e azt a furcsa hangot, ahogy levegő után kap. Biztos, hogy hallom, talán az is hozzátesz ahhoz, hogy megpróbálom mielőbb értelmesen előadni mindazt, ami bennem van. Mert eddig katasztrófa az, ahogy nekiálltam. Tényleg igyekszem minél gyorsabban értelmesebbé tenni, hogy ne tűnjön annyira baljóslatúnak, de nem könnyű. Nem könnyű, mert így, ennyire még nem hagytam ezeket a gondolatokat bolyongani magamban, nem tudtam őket összerakni egy értelmes egésszé. Csak kuszán kavarodtak, így kuszán is törnek felszínre. De bár ne tennék! Inkább maradtam volna csendben! Azt kellett volna. Hiszen hányszor fordult meg a fejemben az, hogy nem akarom elmondani, nem akarom szabadjára engedni, nem akarok belegondolni sem. Miért nem tartottam magam ehhez? Igen, joga van megtudni, hogyne lenne, de … de nem így kellett volna. És ezt világosan alátámasztja az, ahogy erőtlenül a párkányon landol.
Felemelem a fejemet, rápillantok, az eddig sem éppen vidám vonásaim megvonaglanak, ahogy meglátom mit okoztam, már megint. Mintha gyomorszájon vágtak volna, de esküszöm még az is jobb lenne, mint ez. Miért kellett belekezdenem ebbe egyáltalán? Miért nem tudtam egyszerűen megkönnyebbülni attól, amit mond és csak ott lenni neki, támogatni, ahogy … egy normális barátnőnek kellene? Meg úgy eleve, mi a jó fenéért jutottak nekem eszembe azok a gondolatok? Miért? Miért? Miért? Oké, félek attól, hogy bekövetkezik, egyetlen porcikám sem kívánja azt. De … hát pont ezért lehetne annyi eszem, hogy akkor nem csinálok, mondok ilyen hülyeségeket. Mert pontosan így fogom elveszíteni. Tönkreteszem őt. Miért hittem azt, hogy az, amit elmondok azt erősíti meg, hogy semmi baj nincs vele, velünk? Istenem, nem kellett volna ezeket elmondanom.
- Thomas – lehellem csupán a nevét meg-megremegő szájjal, kezem hasonló módon nyúl az övé után, de végül csupán letámasztom az ujjaimat a térdére. Nem simítok rá, nem szorítok rá, pedig szívesen tenném azt. Szívesen ölelném át, megnyugtatva ezzel talán őt is, de magamat mindenképpen. De teljes erejéből rám zúdul a felismerés, hogy igen, szerencsétlenül kezdtem az egészbe bele de akármilyen gyorsan folytattam, talán még sem sikerült azonnal érthetően, felfoghatóan kifejeznem magam. Szó sincs arról, hogy én azt akarnám, hogy  … jézusom, dehogy is.
Sajnálom, én csak … én csak azt próbáltam elmondani, hogy nem miattad vagyok ilyen magam alatt. A saját hülyeségem miatt. Bocsánat, hogy ennyire … sajnálom, hogy így … ne haragudj, hogy egyáltalán … - már a hangom is remeg, úgyhogy jobbnak látom inkább befogni végre a számat. Még mielőtt csak tovább rontanám a helyzetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. május 31. 20:17 | Link

LAU
péntek délelőtt a BBT terem előtt egy párkánynál | #thatstoughGIF

Lehet, hogy durva az, ahogyan érint most ez engem... mármint az aggódás a feltevéseim miatt. Hiszen nem is az a baj, amit mond, hanem a felvezetés. Szóval lehet, hogy durva, viszont az még sokkal-sokkal rosszabb lett volna, ha utólag mondja el, hogy egyébként nem annyira igaz, hogy nem volt semmi gond. Egy részt nem értettem volna, miért nem árulta el, ami nyomasztja, és miért tett úgy, mintha minden oké lenne; más részről meg megint megtörtént volna az, hogy nem tudtam volna ezt utólag már beilleszteni, a helyére rakni. Még nehezebb lett volna, még jobban megterhelt volna hát, mint most ez. Vagyis... mondjuk lehet, akkor el tudja úgy mondani, hogy ne kezdjek el rémeket látni. De mindegy, ezen kár töprengeni, mi hogyan lett volna.
Nagyon szédülök. Talán így lehunyt szemmel még jobban. Ki kéne nyitnom. De nem tudom. Lau közelebb lép és megérint és szól hozzám. Erőtlenül bólogatok. Bólogatok, hogy értem már, mit akart mondani. Mostmár világos és örülök is neki, csak amit előtte hittem, annak a rám gyakorolt hatásán nem tudok még hirtelen túllépni. Szerencsére ahhoz sincs most energiám, hogy tovább forgassam azt magamban. Hogy felfogjam, hogy Istenigazából most először vágott így belém ez a félelem. A félelem, hogy elhagy. Hogy akárhogy is, de többé már nem lesz a barátnőm. Ő is ilyeneket érezhetett. Ő hosszabb ideig, úgy egy fél napon át, viszont nála eloszlott ez, kellemetlenül formálódott. Az enyém csak pár másodpercig tartott, ám annál élesebben csapott le. Ezt próbálja most feldolgozni a szervezetem, gondolom.
A folyosó nekiáll kiürülni, ahogy lassan mindenki elkezd a termekbe vonulni, hiszen mindjárt kezdődik a következő óra. Hozzám ez nem nagyon jut el. Csak barátnőm mentegetőzése tompán és ujjai érintése a térdemen. Jobbom lecsúszik oda combomról és megfogom, balom pedig kinyújtom felé, megmarkolva blúza szélét -mert éppen azt találom meg- és magam felé húzom. Ahogy erre mozdul, derekára csúszik kezem, úgy vonom még és még közelebb, teszem ezt addig, míg mindkét karom köré nem fonhatom, ahogy előttem áll. Homlokom mellkasának nyomom és fújok egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. május 31. 21:11 | Link

Thomas

 
péntek délelőtt, Bűbájtan terem előtt ácsorogva| o


Félek, rettenetesen félek attól, hogy ellöki a kezem. Hogy azt mondja, nem vagyok normális, és hagyjam én őt inkább békén. Hogy besokall. Ezért nem érek hozzá jobban, talán kevésbé fáj majd, elviselhetőbb lesz így ha megteszi.
De egyelőre nem tesz semmi ilyesmit, csak jelzi, hogy érti, amit mondok. Remélem, hogy tényleg megérti, hogy egyáltalán nem az ő hibája, ő nem csinált semmit. És ezt komolyan is gondolom. Ha nem fordítja félre a keresztje, amit mond, ha nem kerül bele ebbe a félreértésbe, nos lehet akkor is minden további nélkül végigszáguldott volna a fejemen a gondolat egy ilyesmi pletykánál. Vagy ha nem most, akkor majd máskor, egy másik esetnél. Viszont pontosan tudom azt, hogy ő önmagát okolja, hogy úgy hiszi, hogy megbántott. És nem akartam, hogy ezt higgye. Most meg fogalmam sincs, hogy mi jár a fejében. Azt látom, hogy teljesen kikészült a szavaimtól.
Elhallgatok és várok, ujjaimat a térdén nyugtatva, szinte lélegzetvisszafojtva. Meg könny-visszafojtva, ugyanis nagyon erősen sírhatnékom van. Nem csak ettől a pillanattól, de úgy az egésztől, tegnap délután óta mindentől. Próbálom megakadályozni, de ahogy megfogja a kezemet egy könnycsepp gördül le az arcomon. Aztán azt az egyet rövidesen követi egy másik miközben engedelmeskedem a húzásnak. Nem is nagyon kell húznia, hiszen mindennél jobban szeretnék az ölelésében lenni. Közelebb is lépek, amíg teljesen át nem tud karolni. Könnyáztatta arcomat a fürtjei közé rejtem, kezeim a nyaka köré vándorolnak, erősen de azért nem fájdalmasan ölelve őt magamhoz. Szívem rendszertelenül kalimpál össze-vissza, a légzésem sem szabályos, de legalább kezd a szomorúság felengedni bennem. Semmi baj. Minden rendben lesz. Semmi baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. május 31. 21:25 | Link

LAU
péntek délelőtt a BBT terem előtt egy párkánynál | #thatstoughGIF

Ellökni a kezét? Nem igazán hiszem, hogy képes lennék ilyesmire. Nem tudom, minek kéne ahhoz történnie, hogy ilyet vagy hasonlót tegyek. Ahogy átölelem őt, többször is mélyről szusszanok, próbálván hagyni kiszökni belőlem a feszültséget, feloldódni a közelségében és a gondolatban, hogy tényleg semmi baj. Ettől még hibáztatom magam. Ezzel nem nagyon van mit tenni. Viszont próbálok most nem ezen agyalni.
Amennyi hajam van, abban elvesznek könnyei, nem érnek el bőrömhöz, hogy megérezzem őket. Akkor felnéznék talán. Így viszont maradok álla alá bújva. Fejem oldalra fordítom, így simítva neki arcom, mellkasán pihentetve. Közben pedig magunk maradunk a folyosón. Valahogy elér a tudatomig ez és nyűglődőt szusszanok.
- Mennünk kéne Bűbájtanra - hívom fel erre figyelmünket tompa, kedvetlen hangon, miközben megsimogatom a hátát és lassan feltárom a szemem, így is megbizonyosodva róla, hogy bizony, egy teremtett lélek, nem sok, annyi sincs már itt körülöttünk. Már most látom, hogy ez nem lesz életem legeredményesebb órája. Ahogy sejtem, nagyjából csak ülök majd ott és annyit fogok tenni, amennyit muszáj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. május 31. 21:55 | Link

Thomas

 
péntek délelőtt, Bűbájtan terem előtt ácsorogva| o


Lehunyt szemhéjaim alól lassan csordogálnak azok a fránya könnyek, egyre lassabban, ahogy fokozatosan megnyugszom a karjai között, belélegezve az illatát. Szerencsére nem törtem ki zokogásban, pedig volt egy pillanat, amikor ettől tartottam. Talán más körülmények között úgy lett volna, talán tudat alatt is tartottam magam, hisz itt van nézőközönségünk. Vagyis volt valameddig.
Aprót nyüsszögök válaszként, egyáltalán semmi kedvem sincs megmozdulni. Nemhogy órára menni. De igaza van, be kell mennünk. A fenébe.
- Essünk túl rajta – bólintok egy aprót, majd lazítok a fogáson és kelletlenül elengedem a nyakát, végül távolabb húzódom, hogy ő is fel tudjon kelni. Kezemmel gyorsan megtörlöm az arcomat, ám a kissé pirosas szemeimmel nem fogok tudni mit kezdeni. Majd makacsul az asztalt fogom bámulni órán, és kerülöm a feltűnést végig. Valahogy csak kibírom ezt az egy órát. Túlélésre játszom, a szavaim is pontosan ezt tükrözik. Miközben én rendbe szedem magam Thomas is felkel a párkányról. Óvatosak a mozdulatai, így nem is nagyon lepődöm meg amikor előkerít egy cukorkát. Halvány mosolyra húzódik a szám, jól teszi hogy eszeget egy kicsit, nem árt az energia. Majd kérdőn felhúzom a szemöldököm, hogy felkészültünk-e, mehetünk-e órára. Mintha valamiféle sárkánybarlangba készülnénk mindenféle felszerelés nélkül, ahol a biztos halál vár minket. Jó, ennyire azért nem vészes a helyzet, de na. Körbepillantok még a folyosón, nem hagyunk-e itt valamit, de végül már nem tudom tovább késleltetni a pillanatot, és belépünk a terembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 2. 19:20 | Link


outfit|kalandtúra


- Természetesen, csupán önvédelmi célokra meg ilyesmi, tudom, tudom. – A legtöbb ilyen hasznos apróságot az idősebb barátai tanították neki, ezek amolyan nyílt titokként terjedtek az ilyesmi körökben. Az idősebbek tovább adják a fiatalabb generációnak, akik majd az utánuk jövőnek. Néhány ilyen rontás kikopik a köztudatból és újak épülnek a helyükre, így csökkentve a lebukás kockázatát.
- Lehet úgy tényleg lenne bennük valami szépség. De lehet elfogadom majd az ajánlatod, hogy ne unatkozzak annyira. – amennyire szeretett olvasni az ilyesfajta könyvek épp annyira nem kötötték le. Ő csak a szórakoztató irodalmat kedvelte, az unalmas száraz tanulmányokat meghagyta a strébereknek. Azokban nem talált semmi izgalmasat ami képes lett volna másfél percnél tovább fenntartani az érdeklődését. Ezzel szemben a mugli regények elég kalandosnak bizonyultak ahhoz, hogy akár órákra elragadják a valóságtól. Bár hozzá kell tenni, hogy ez mindössze évi néhány könyvet jelentett csupán, annyira azért nem volt lelkes olvasó, hogy hetente kivégezzen egy-kettőt. Csak szép lassan, nyugodtan olvasott akkor, amikor épp úgy gondolta, hogy ráér, tehát általában vizsgaidőszakban tanulás helyett vagy valami hasonló időszakban, mikor amúgy valami fontossal kellett volna foglalkoznia.
- Azt hiszem, ilyen bűbájt nem ismerek, de a mugli módszer szerintem nem hagy csendben majd. – Szóval ha már így kijelentette, akkor ki is próbálta, lehunyta szemeit, majd ujjával sokáig körözött rajza felett. Az első kísérlet nem járt sikerrel, ügyesen kiválasztott egy tök üres felületet, ahogy másodjára is. Végül harmadjára sikerült találnia egy helyszínt, mégpedig az udvart választotta ki. Végülis, jó döntésnek bizonyult, hiszen arra még nem jártak aznap.
- Na gyere, indulás – ugrott le vigyorogva a tanáriasztalról, majd szökdécselve kilépett a folyosóra, hogy mutassa az utat szőke barátnőjének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. június 3. 19:03 | Link

Masa


Azt ugyan nem tudnám megmondani, hogy végül aludt-e, de azt igen, hogy örül nekem. A mosolya erről árulkodik. Tehát nem zavartam meg, az jó, az jó. Nem szerettem volna felugrasztani a legszebb álmából, vagy éppen a legmélyebb gondolataiból.
- A baj csak az, hogy akkor a keddet utálnád ugyanennyire. Mindegy milyen nappal kezdődik a hét, ha egyszer pár nap pihi meg nyugi után újra bele kell vetni magunkat a tanulásba meg ilyenek – felelem neki grimaszolva. Jómagam is el tudnék viselni hosszabb hétvégéket, még úgy is, hogy akkor legtöbbször végigdolgozom az egyik napot. De tényleg oly’ mindegy hogy milyen nappal kezdődik a suli, mindenképpen valamiféle utálat övezi a diákság jóvoltából.
Még javában ezen agyalok, amikor hirtelen témát vált, és őszintén szólva kicsit nehezen követem le most. Oké, szóval álmodott meg táncolt, eddig nagyjából képben vagyok. Na de, milyen bálról van szó?
- Öö, hogy micsoda? – kérdezek vissza inkább döbbenten pislogva, majd pár másodperc után felvidul az arcom, ahogy összerakom a dolgot. Majd el is komorodok. – Uhh, végzős bál. El is felejtettem, hogy idén miattunk lesz rendezve. Kell … szerinted mindenképpen kell táncolni? – biztos érzi ebből Masa, hogy kihagynám a dolgot legszívesebben. Nem azzal van a baj, hogy táncolunk, hanem hogy mindenki minket bámul, amolyan műsort adunk nekik. Pff.
- És … és mi választhatjuk meg a partnerünket? Vagy a tánctanár vagy kicsoda? – érdeklődöm még fojtott hangon. Ez nálam komoly problémát tud okozni, ha nem én választhatom meg a táncpartnerem. Esélytelen hogy bárkit is tánctávolságba engedjek magamhoz, nemhogy még meg is érintsen hacsak nem Thomas az illető. Áh, nem, nem akarok én most ezzel a végzős dologgal foglalkozni na. Túl sok kérdést vet fel.
- Te tudod, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel? Hova tovább? – árad ki belőlem a gondolat folytatása. Ehgen, ez az egyike az engem foglalkoztató, aggasztó dolgoknak. És ezzel a komoly témával lehet, hogy én lepem meg őt, így hétfő délelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6322
Írta: 2020. június 22. 20:54 | Link



Teátrális sóhajom talán egész az igazgatói irodáig elhallatszik, sőt, miattam lebbennek meg a pálmafalevelek Afrikában, és érnek be a... hm. Afrika a pálmás kontinens, vagy keverem valamivel? Mindegy.
- Túl igaz. Akkor örökké hétvége - ásítom el magam kényelmesen, határozottan elutasítva még a gondolatát is annak, hogy az utóbb felvázolt eset azt jelentené, hogy hétvégén kéne órákra járni. Hű, ez még gondolati szinten is borzalmasan hangzik, sírhatok?
Bólogatok, ahogy megismétli a kérdést, bár míg rajta ború látszik, az én szemeim csillognak. Biztos vicces lesz! Mármint ha csak abból indulunk ki, hogy ott állunk majd egymás hegyén-hátán fura ruhákban, és arra várunk, hogy megtanuljunk ritmusra lépegetni. Toty toty, mint a kiskacsák. - Hát szerintem biztos nem mondják azt, hogy akkor is táncolj, ha nagyon nagyon nagyon nem akarsz, de miért hagynád ki? - mosolygok bátorítóan. - Biztos tök buli lesz. Hajnalban kelés a próbákra, kényelmetlen ruhák és cipők, ideges vicsor mindenki arcán, ah - széttárom a karom - csak belegondolok és fülig ér a szám.
- Szerintem mi - vonok vállat, miközben lábaim lassan dobolni kezdenek, ahogy lábfejeimet ritmusosan egymáshoz ütögetem. Kezdek ébredezni, indulnak a kerekek, kezdődik a mocorgós időszakom. Igen igen, tudom, másnéven hiperaktív, nem kell zazerálni. Azt ugyan még nem mondták - vagy csak nem figyeltem -, hogy hogy lesz ez a táncpár dolog, nem tudom ki kérne fel... vagy kit kérhetnék fel, és jobban belegondolva egy kicsit zavarbaejtő is a kérdés, de egyelőre figyelmen kívül hagyom. Majd gondolkodok rajta ha eljön az ideje, nem igaz? Mindenesetre töprengésemből Lau is segít kiszakadni, újabb kérdésére hümmögve vetem hátra a fejem, hogy csak úgy koppan a falon. Jó, nem olyan koppan-koppan, fájni legalábbis nem fáj.
- Meg akarom nyalni a könyököm - viccelem el a kérdést csípőből, még fel is emelem balom, hogy lássa, jelenleg még nem elsajátított partitrükkről van itt szó. Egy pár pillanatig kiélvezem az arcomra ülő vigyort, aztán azonban picit visszább veszek, és hümmögve próbálom megválaszolni rendesen is a kérdését. - Fogggalmam sincs. Már az auror sem hangzik olyan jól. Lehet, hogy egyelőre maradok általános mesterképzésen, hogy nyerjek még pár évet kitalálni.
Furcsa, hogy ahogy közeledik a választás ideje mennyivel kevésbé vagyok ideges, mint mondjuk másodikban, amikor berongyoltam Dimi bácsi ajtaján. Azt hiszem elfogadtam, hogy nem kell sietnem? Rájöttem, hogy idő mire körvonalazódik előttem? Vagy csak bebeészelem magamnak, hogy ne legyek parában? Úúú, lehet titkon hipnozitázátáltak, hogy ne aggódjak, csak nem emlékszem mert azt is elfelejtettették velem. Az tök menő lenne, úú, meg kell tudnom ki volt! - És te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. június 25. 20:13 | Link

Masa


- Nagyon iskolaellenes vagy most, ahogy látom. Van valami különösebb oka? – vetem fel a meglátásomat óvatosan. Igen, kábé ha két perce beszélgetünk, és két mondatból nekem tökre ez jött le. Nem az, hogy teljesen normális módon ki nem állhatja a hétfőt, mint mindenki más. Sem pedig azt, hogy nagyon örülne neki ha egyáltalán nem kéne órákra járnia. Ami szintén tökre általános dolog az iskolások között. Nem, én valahogy ezeket simán odébb söpröm és valamiféle összeesküvés elméletet vélek itt felfedezni. Bőven lenne rá oka szerintem a lánynak ugyanis. Már azok alapján, amiket ugye tudok. Hát még amiket nem tudok. De a lényeg, hogy szerintem ha egyszer a fiú, akivel jár házat vált, és egy körletbe vannak, meg egy évfolyam is, szóval sok közös óra … és akkor beüt valami és szakítanak … nos, ez eléggé meg tudja nehezíteni a mindennapokat. Legalábbis azokat, amikor ki kell dugnia az orrát mondjuk a szobájából.
- Ez egyre rosszabbul hangzik – kezdek el lesápadni, ahogy ő ecsetelgeti azt a bulit. Hajnalban kelés? Ez viccnek is rossz. Én … sokszor dolgozom mostanában késő estig, utána még tanulni szoktam. Pompás lesz ezek mellett jóval korábban kelni. Mert nem, nem fogok kevesebb műszakot vállalni, valamiből fizetni kell a lakbért is ugyebár. A tanulást sem akarom elhanyagolni. Akkor már inkább kihagyom az egészet. – Ha nem mi választhatunk, akkor kizárt, hogy én részt vegyek benne.
Jegyzem meg látványosan megforgatva a szememet. Remélem, hogy Masának leesik ennek az oka. Pánikrohamot kapnék ha valaki megpróbálna megérinteni. Jó, nem biztos, elvileg, mondom elvileg talán tudnám uralni a dolgot, valamennyire. De … de … a helyzet az, hogy nem is akarok mással táncolni, mint a barátommal. Igyekszem ugyan megérteni, hogy a levitás lány szerint mégis mi a jó ebben az egészben de nem megy. Túlságosan beparáztatott ezzel most. Lépjünk tovább gyorsan.
- Na, hajrá! – vigyorodom el rögtön, ahogy válaszol, kissé félrebillentett fejjel nézve a sikertelen produkciót. – Gyakorold sokat és menni fog.
Biztos menni fog, vagy nem? Nem képes ilyenre az ember?
- Ó, vagy válts alakot, és akkor simán megy! – kiáltok fel hirtelen, ahogy eszembe jut ez a megoldás. Háh, ennyi. A mosoly még kitart egy darabig, az arcomon díszeleg miközben bólogatva hallgatom a fejtegetést. Aurorság, ez érdekes. Nem is emlékszem, hogy ezt eddig említette volna.
- Nem is tudtam, hogy az a szakma érdekelt. Miért vetetted el? – érdeklődök tovább. Nem könnyű szakma annyi szent. Viszont izgalmas, mozgalmas. – De persze, van még időd kitalálni. Meg, akár válthatsz is gondolom, ha mégsem jönne be az amit elkezdtél tanulni.
Profin tudok én tanácsokat adni, miközben én … miközben én … miközben nekem eszembe se jut, hogy vissza fogom kapni ezt a kérdést. Csak tudnám, hogy miért nem, mikor eléggé adja magát.
- Én … nem tudom. Gyógyító nem leszek, az tuti. A pincérkedés jól megy, de nem hiszem, hogy ez lenne a hivatásom. Talán, elemi mágia felé indulok tovább mesterképzésen, azt legalább tuti, hogy élvezem csinálni és jó is vagyok benne. Bájitaltanban is jó vagyok, de azt nem élvezem. Az csak az elemizés miatt megy könnyen – felelem kibámulva az ablakon. Mondjuk, ez úgy egész tűrhető opciónak hangzik. Az, hogy azon belül hova meg mire megyek, nos majd meglátjuk. De szívesen foglalkozom a vízzel az egyszer tuti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6322
Írta: 2020. július 3. 10:45 | Link



A kérdésre legyintek, nem iskolaellenesség ez, csupán morgok magamban egy sort ezen a gyönyörű reggelen, ennyi az egész. - Ugyan - s ezzel annyiban is hagyom a kérdést. Szeretek én órákra járni, de még a legelvetemültebb levitásoknak is vágya néha pár nap... hét szünet, nem vagyok ezzel én sem máshogy.
- Szerintem mi, ha ez megnyugtat - nevetek fel, mert bár biztos nem lehetek benne, hiszen eddig egyik évben sem érdekelt eléggé ahhoz, hogy utánakérdezzek, megnézném ki az a tanár aki szétválasztja Lauékat. Mármint, így nem mondta ki, de valószínűsítem, hogy ez áll a dolog hátterében, pillantása pedig csak elméletemet igazolja. Tudom, hogy nincs egyszerű dolga, ha számomra olyan természetes és alapvető is a fizikai kontaktus, megértem, hogy ezzel ő nincs így. Persze, nem érzem azt amit ő, sőt, szerintem nem is fogom, de érteni, érteni meg lehet.
- Meglepődnél ha innentől kezdve csak kinyújtott nyelvvel mennék mindenhová - rázom meg a fejem széles vigyorral, elképzelve a jelenetet. Masa a nagyteremben a könyökéről próbálja lenyalni a lekvárt hátha az édesség jó motiváció, és ellazulnak miatta az ízületek. Masa a tanóra felénél elkezd nyújtózkodni, kifogása, hogy "de Tanár Úr, muszáj, ha nem csinálom sose leszek elég hajlékony hozzá". Masa minden éjjel óránként beállít egy ébresztőt, hogy felkeljen ugyanezen céllal. Masa, ahogy... makiként... megnyalja... hmmm. HMMM. - Ezt ki fogom próbálni - pislogok előbb döbbenten magam elé, majd egyre lelkesebben bólogatok, előkelő helyet találva az ötlet számára a képzeletbeli listámon. Most csak azért nem ugrok neki, mert az egyenruhám nincs elbűvölve, nem szeretnék a folyosó közepén meztelenkedni, viszont a pálcámat sincs kedvem előbányászni. Ha a lustaság fájna...
- Nem tartott sokkal tovább mint a pilóta, vagy az állatkerti gyűrűsfarkú - legyintek, hogy igazából nem olyan komoly ez mint amilyennek hangzik. - Nem vagyok elég megbízható én az ilyesmihez - vonok vállat somolyogva, és már repül is vissza a labda, nehogy Lau kimaradjon a jóból. Hümmögve bólogatok válaszára, egy apró mosoly is arcomra szökik az elemi említésére. Furcsa, mennyire az élete része, bár ha úgy vesszük valószínűleg nekem is az lenne, ha a helyében lennék, és olyan szoros kapcsolatot ápolnék vele, mint ő teszi. Szép, nézni is szép, de átélni még különlegesebb lehet. - Jó tervnek hangzik. De amúgy elemivel mit tudsz csinálni? Mármint gondolom az nem... munka, hogy apró vízgolyókkal lövöldözöl rám az erdőben, szóval így mi az ami az?
Széles gesztusokkal próbálom kifejteni mit is szeretnék kérdezni, és bár nem vagyok biztos benne, hogy értelmesen fogalmaztam meg amit akartam, de reménykedek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. július 4. 07:11 | Link

Ajsa          
                                                                               
Káros szerek Ismerete

Hát ez a reggel kihívás volt.
Már letöröltem az arcomról a vigyort, mert most káros szerek ismeretén ülök Ajsával. Az ember gyereke akármennyire is a fellegekben jár, annyira nem szállhat el, hogy ne járjon be az órákra.
Szóval arra keltem, hogy túlontúl könnyű vagyok. Mármint hogy annyira könnyű, mint egy tollpihe; mint akire nem hat a gravitáció. Annyira nem ijedtem meg; hamar hozzászokik az ember a furcsaságokhoz itt. Minden héten van valami különös a Levitában: elátkozott gólyák, buborékbűbájjal és rókázó rágcsával őrültködő ötödévesek, különös lények rohangásznak fel-alá. Szóval az első gondolatom az volt, hogy ma én vagyok a soros. A többiek is hasonlóképpen vélekedhettek, ők sem lepődtek meg, csak jót szórakoztunk a készülődés közben. Néhány háztársam tök jófej volt és türelmesen megvárta, amíg eljutok a nagyteremig, együtt jöttek velem. Nehéz az erőmet csoportosítani, lassan megy a mozgás. A leghatékonyabbnak az bizonyult, ha nagy huppanásokkal közlekedtem. De mivel mind az ugrás, mind a földet érés sokkal lassabban megy, nem sok idő maradt a reggelire.
Az első órán Parszek tanár úr megnyugtatott, hogy nem lehet nagy gáz, de azért elküldött szünetben a gyengélkedőre. Ott kiderült, hogy valószínűleg a tegnapi cukorka okozta, amit valaki a tányérom mellé készített. Hihetetlenül finom volt, úgyhogy simán megérte. Azt mondta a gyógyító, pár napnál tovább nem fog tartani. Ennek azért örülök, még ha a hirtelen jött lebegés szerzett is egy pár új ismerőst nekem.
- Vajon ki rakta oda? - motyogok magamban.
Hopp. Ezt tényleg kimondtam. Felkapom a fejem, a tanárnő nem hallotta-e meg. Ha a szavaimat nem is, a megkorduló gyomromat biztosan. De kínos!
Utoljára módosította:Demeter Hunor, 2020. július 4. 07:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. július 4. 23:26 | Link

Ez a reggel teljesen nyugodtan és normálisan indult. Ma már természetes magabiztossággal mentem az óráimra. Tudtam merre van a nagyterem és hogy onnan, hogyan jutok el a következő órámra. Haladok mormoltam lelkesen és képzeletben a levegőbe bokszoltam, de csak képzeletben, mert megérkeztem a káros szerek ismeretére és nem akartam, hogy mindenki agyalágyultnak nézzen. Na igen, egészen eddig volt nyugis és normális a helyzet. Nem sokkal az óra kezdete előtt ugyanis Hunor belebegett az ajtón. Azt hiszem egy fél pillanatra az állam is leesett, mármint szó szerint nem csak képletesen. Hunor teljes nyugalommal és egy nagy vigyorral az arcán beköszönt, majd nagy nehezen el jutott mellém, aztán leült.
A tanár persze nem nagyon zavartatta magát. Érzékelve, hogy az utolsó diák is megjött az órájára felállt és belekezdett a kissé száraz és monoton órájába. Az óra elején Hunor suttogva elmesélte, hogy most miért is lebeg. Vagyis hát nem lebeg, csak nem úgy hat rá a gravitáció, mint normál esetben. Életemben nem hallottam arról, hogy valakire ilyen hatást gyakorolna néhány cukorka. Közben fejben feljegyeztem magamnak, hogy minden édességet alaposan meg kell vizsgálni mielőtt megenném. Még a végén áttetsző leszek, vagy oroszlán üvöltést hallatok. Mivel őt nem nagyon zavarta a dolog, így én sem aggódtam különösebben miatta. Majd pár nap és elmúlik.
Persze, ezt az órát is azért vettem fel, hátha valami ilyesmiről tanulhatunk, de sajnos tévedtem. Nem baj, legalább nem érdekli a tanárt, hogy figyelünk-e, így tudok rajzolgatni mint most is. Na jó, csak titokban a pad alatt. Annyira mégsem vagyok szemtelen. Meg így legalább senki nem látja, még talán Hunor sem, mert ő jelenleg a gondolataiba mélyedt. Ilyenkor akár egy háború is kitörhetne mellette, azt sem venné észre. Na jó az talán nem, kuncogok fel halkan. De néha azért se kép se hang. Aztán egyszer csak megkordult a gyomra és ő újra köztünk van. Ijedten körbenéz, de senki nem teszt megjegyzést.
- Éhes vagy? Van nálam egy szendvics amit későbbre tartogattam. Kéred? - kérdezem tőle együttérzően, mégis csak nehezen indult a reggele és nem tudott rendesen enni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. július 5. 19:25 | Link

Ha kollektív röhögés nem is tört ki, azért Ajsa figyelmét felkeltette a hasamban dúló háború. Neki szendvicse van! Nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy elrakok két lekváros pirítóst a reggelinél. Nem baj, megérte órára jönni, ma is tanultam valami hasznosat a jövőre vonatkozóan. Kösz, Ajsa.
- Á, nem, köszi. Nem akarom elzabálni a kajád - suttogom oda, amikor úgy ítélem, a tanárnő nem fogja hallani.
Valójában azt sem tudom, szabad-e enni az órán. Eddig még senkit nem láttam. Az általánosban tilos volt, ezért fel sem merült bennem, hogy itt lehet. Előveszem inkább az üvegem a táskámból, és eltüntetem a benne lévő víz felét. Ez ellötyög odabent egy darabig.
Államat a kezembe támasztva bámulom tovább az előadást. Protoanemonim, protoveratrin A, protoveratrin B... azt hittem, érdekesebb lesz ez a tantárgy. Az az egy nyugtat, hogy ehhez csak seggelni kell majd. Néhány szinte kimondhatatlan idegen szó egy varázslóiskolában heti három bűbájtan után nem tudja megfeküdni a gyomrom.
Mi lenne, ha az ember kitalálna egy pálcamozdulatot, és kipróbálná ezeket a szavakat, mint varázsigéket? Ez jó!
Lecsapok a füzetemre - vagyis a terv ez, de új antigravitációs valómban inkább csak kínosan lassan ráteszem a tenyerem -, amibe a jegyzetelést már egy ideje abbahagytam, és felfirkantom az ötletet. Ebből jó sztori lesz!
- Rajzolsz? - suttogom oda lehajtott fejjel a padtársamnak. Nem látom, mit csinál, csak a ceruza ütemes mozgását.
Utoljára módosította:Demeter Hunor, 2020. július 5. 19:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. július 7. 20:17 | Link

Drága Ambrózy professzorom

Annak ellenére, hogy a napjaim nagy részében egy rohadék dög vagyok, vannak egész kedves pillanataim is, és igen, olyan kedves pillanataim is vannak, amikor nincs oda Damy. Jellemfejlődés, hölgyeim és uraim, valami ritka pokemon, amire a családtagjaim azt mondták, hogy esélytelen, hogy birtokoljam. Ha pokemon GO-ztál már életedben, tudod, hogy van pár esélytelen példány, mert kellene, de mintha nem is lenne belekalibrálva a játékba. Na nálam ez a bizonyos jellemfejlődés ekkora misztikum pont, és akkor lehet jönni itt azzal, hogy biztos ezért van apakomplexusom, meg alakult ki a hőskomplexumom akkor, amikor kicsit meghaltam az erdőben. Amúgy azóta tök jól vagyok, pedig még pszichológushoz is elküldtek. Hát komolyan mondom... nem is mondom inkább.
Na de a lényeg, hogy nekem tervem van. Egy olyan terv, amihez szükségem van a szépfenekű Henrikre, szóval túl azon, hogy egész óra alatt meg a popóvizit, gondolkodok is ám, mert igen, erre is képes vagyok. Csengő szól, Odett ugrik, és kivételesen nem én vagyok a leggyorsabb gepárd a csapatban, sőt, ami azt illeti, ahelyett, hogy kiözönlenék a folyosóra, áthelyezem a székhelyem, méghozzá a gyönyörű szemű asztalára.
- Csókolom, kérdezni szeretnék egy hajmeresztőt.
A lábaimat szépen keresztbe teszem - úrilány vagyok, a szoknyám meg azért elég rövidre lett "véletlenül" szabva -, és még lopva a kezét is megsimítom, hát az is milyen szép neki. Bevallom, amikor láttam őket Damy-vel összemosolyogni a kviddicspályán, hát én is elmosolyodtam egy picit a fejemben lejátszódó gondolaton, de ilyeneket tanárral állítólag nem szabad megosztani. Nekem jó volt, párszor, az a lényeg, nem?
- Nem is kertelek meg nem udvarolok. Egy csomó könyvet végigböngésztem, de eléggé ellentétesen írnak erről a témáról, meg belemennek ilyen lélekhasításos dolgokba, amiktől a frász is kijön rajtam. Szóval figyeljen.
Amikor az utolsó ember is kimegy, és kulturáltan becsukja maga mögött az ajtót - na lesz ebből még pletyka, csak szólok -, komolyabb hangnemre váltok, mintha nem is én lennék. Sose mondtam, hogy normális vagyok.
- Létezik-e bármilyen mágia, akár okkult vagy fekete, amivel a stílusomat kicserélhetem valaki máséval, úgy, hogy az alap lényem megmaradjon? Szóval én egy eléggé spontán és nyitott ember vagyok, ezt szeretném átadni valakinek és cserébe megkapni az ő letargikus búskomorságát. Vagy akár csak egy részét. Mondjuk, ha csak egy része cserélődne, az király lenne, de ha az egész, azzal sincs baj. Szóval, érti, hogy mit szeretnék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. július 7. 22:04 | Link

Darya

Túl azon, hogy hivatalosan Dante a padtársam, megesik az a rémes eset, hogy nincs közös óránk vagy ő éppen nem jelenik meg rajta. A padtárs a fizetség azért, mert nem a farkasölőt szedem, hanem az ő kísérleti bájitalait. Hát most na, vérfarkas vagyok, szóval idő kérdése, hogy elpatkoljak, így aztán a dolog egy érdekes orosz rulettbe csapott át. Ma túl éltem, de mi lesz holnap? Rendesen izgalmas játék, és azt hiszem, hogy nem vagyok normális.
Ahogy az sem teljesen van rendben - hű, de szép a magyarom ma is -, hogy ennyire vonzódom Ambrózy tanár úrhoz. Mondják, hogy sokat akar a szarka, mert hát ugye az én Volkovom megvan még nekem rendesen, de, hogy mellé még egy Ambrózy-m is legyen, na az már elég nagy luxus. Viszont elméletben érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ez a két szép szál...
- Mit írtál a kettesre?
Egy hosszú pillanatig lehunyom a szemem, és kezdem azt sejteni, hogy alkatilag gyenge vagyok én az ilyen Henrik-féle férfiakra, és igen, köszönöm, a pszichológusom éppen most épít medencét a kezeléseim árából, szóval nem kell azt mondani, hogy talán pszichológushoz kellene fordulnom. Persze, a kérdést kicsit hangosabban teszem fel - hát nem tanítottak meg suttogni, jó! -, így naná, hogy vagy nyolc szempár, köztük Henrik is ránk szegeződik, én pedig nem félve tőle, érdeklődőn vonom fel a szemöldökeimet, miközben ajkaim közé veszem a tollat. Ő járkál tovább, én meg végre foglalkozhatok Daryával.
- Szóval...
Próbálom csendesebben, de hát na, én pont annyira vagyok navinés, mint Kazanov, mármint nem ő, hanem az idősebb verziója. Talán ezért is nincsenek annyira jóban, pedig én imádnám, ha olyan apám lenne, mint amilyen neki van. Isten bocsássa meg az irigységem, ugyebár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. július 7. 23:08 | Link

A szemem sarkából látom ahogy lecsapja a kezeit és magamban felkuncogok, hát izgalmas néhány napja lesz. Lehet kéne súlyokat szerelnie a kezeire, lábaira, akkor jobban menne ez a gravitáció dolog.
- Igen, lett egy ötletem. -felelem tömören Hunorra nézve. Azt hiszem egy kicsit zavarban vagyok, még senki nem látta ahogyan rajzolok. Bár biztos vagyok benne, hogy Hunor nem látja mi történik a kezeim alatt, azért egy kicsit mégis csak fura. A rajzolás énem egy része, és most olyan mintha Hunor ennek egy rejtett részét látná. De attól még rajzolok, nem hagyom abba. Nem is igazán tudnám. Ilyenkor le kell rajzolnom azt ami ott lapul az álmaimban, különben egészen addig fog kísérteni míg meg nem teszem.
A mostani rajz egy kietlen domb felett repülő lényt ábrázol. Innen nem lehet megmondani, hogy mi lehet az. De túl sok jót nem ígér. Kicsit félek, hogy mi lesz a vége. Néha a rajz elkészültével a papíron lakó lények és dolgok életre kelnek és bepillantást engednek a másodperc tört részeibe amikor a rajz játszódik. Ez lehet egy-egy boldog perc, de lehetnek sötét dolgok is.
Látom az arcán a kíváncsiságot. Talán jobb ha nem egyedül tudom meg a végkifejletet.
- Nem sokára kész. Szeretnéd majd látni? -kérdezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. július 7. 23:37 | Link

Partner po prestupleniyam | ¤


Ez a második év kicsit leszedett a lábamról. Mást se csináltam, csak a könyveimet bújtam. Meg másét kértem kölcsön. Az év eleji Navinés indítás valahogy nem segített sokat az apámmal való helyzeten. Olyan volt, mintha összezártak volna egy morcos pókkal, aki bár nem bántott mert túl távol volt, már a létezésével is éreztette, hogy rossz helyen vagyok. Ezek után persze nem voltam hajlandó betenni a lábamat a könyvtárba, csak mikor már megbizonyosodtam - valakit beküldtem, aki megnézte -, hogy ő nincs ott. Az egyedüli safe place-em így vált egy élő ruletté.
Az egyedüli pozitívum abban az állapotban Odett volt, akivel egészen jól kijöttünk. Esténként órákon keresztül pletykáltunk mindenkiről. Volt ott fiú, lány, tanár és dolgozó egyaránt. Senkit sem hagytunk ki. Az egyetlen kivétel Otets volt. Tabu téma. Ezt Odett is megtanulta.
Olyannyira jóba lettünk, hogy több órán is átpateroltuk az embereket - persze csak kedves szavakkal, ahogy szoktuk -, hogy egymás mellé férjünk. Így volt ez az Okkultizmus órán is. A szokásos elfoglaltságunkat - a tanár úr stírölését - ezúttal egy papírlap bambulása váltotta fel. Levitás létemet nem megtagadva már plusz lapot is kellett kérnem, ugyanis bármennyire is próbáltam apróba írni, az egyetlen kis lapocska nem bírta el az én rengeteg tudásomat. A lendületből pedig csak egyetlen ember tudott kirángatni - igazából kettő, csak hát Ambrózy prof nem zavart sok vizet.
A hangos felszólalásra majdnem elnevettem magam. Nem is lett volna Odett, ha nem akart volna ennyire hangosan segítséget kérni tőlem. Tipikus. Azonban álcámat megőrizve inkább csak dühös pillantást vetettem a motyogó lány felé, hogy a prof ne is gyanakodjon arra, hogy én bármiféle gubancot okoznék. Hiszen tanár gyerek vagyok vagy mi...
Kettes kérdés, oké. Visszalapoztam, hogy ránézzek pontosan melyikről is van szó. Hát persze, hogy az egyik leghosszabbról. Akkor rövidítsük le. Odett-styleba.
- Négy fázis. A démon megszáll, de béna az alany és nem fedezi fel. A démon benned fel és szerencsétlenül felfedi magát. Aztán jön a pap kántálni egy adj Istent, hogy eltűnjön a szörny, majd az uccsó mikor megiszod a söröd a fáradalmakra. - Be kellett vallanom, egészen elégedett lettem az összefoglalással. Ez alapján Odett már biztosan le tudja majd szűrni a lényeget. Vagy ha azt is írja, amit mondtam, akkor is minimum plusz pontot kap a kreativitásért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. július 8. 10:16 | Link

Masa


Megkönnyebbülten fújok egyet, igen, megnyugtat. Nagyon is megnyugtat, hogy mi választhatunk táncpartnert magunknak. Furcsa, hogy nekem eddig egyébként eszembe sem jutott, hogy olyan is lesz. Mármint végzős bál, amiben most mi leszünk a végzősök. Erre a gondolatra furcsán összerándul a gyomrom. Áh, hagyjuk inkább ezt a témát.
- Igazából, nem hiszem, hogy meglepődnék – vonom meg a vállamat. Masától elég sok minden kitelik, és szerintem simán beleférne, hogy nyelvet öltve látnám a továbbiakban. Olyan … Masás lenne a dolog. Mint ahogy az is, ahogy reagál a felvetésemre. Hihetetlen, hogy eddig nem jutott eszébe! Ha animágus lennék nekem nagyon természetesek lennének az ilyen gondolatok. Amit nem tudok emberi formában megtenni, azt rögtön megpróbálnám állatiban. De nyilván nem lehet mindenki úgy, mint én.
Majd meséld el, hogy sikerült-e – kérem vigyorogva, hiszen most ugye nem áll neki átváltozni és korántsem biztos, hogy megvárja a következő, olyan megfelelő alkalmat a dolog kipróbálásával, amikor én is ott vagyok.
- Nos, utóbbi már majdnem megvan. Csak be kell költöznöd egy állatkertbe – világítok rá erre a tényre, kicsit leplezve a meglepődésemet. Pilóta? Hűha, micsoda elképzelései vannak, voltak. Majd a meglepődést felváltja a döbbenet. – Hogyhogy nem vagy megbízható?
Még a fejemet is megrázom, annyira nem tudom hova tenni azt a mondatot. Azt, hogy nem tud koncentrálni, vagy túl sokat kellene tanulni, vagy nem lenne elég erélyes vagy ilyenek azt úgy értem. De a megbízhatóság? Én teljesen annak találom őt.
- Hát, ha túl fürgén rohangálsz össze vissza akkor az eléggé komoly munka, hogy el is tudjalak találni – nevetek fel a furcsa kérdés hallatán. Egyébként a kérdés jó, ugyanis az elemizés valahol a munka és a szórakozás keveréke nálam mindig. Az arányok változnak. Például Masára lövöldözni majdnem teljesen szórakozás.
- Hát, lehetnék például tanár de az nem vonz – váltok komolyra némi töprengés után. – Aztán hasznosíthatnám gyógyítói szakirányon, vagy kutathatnék olyan körülmények között, ahol mások nehezen. Mélytengeri környezetben például. Lehetnék valamiféle tanácsadó, aki ül a minisztériumban. Növényekkel is foglalkozhatnék akár. Ilyesmi – fejezem be végül a felsorolást. Sikerül pont úgy előadnom, mint aki egy leckét mond fel, nagyjából érzelmek nélkül, hisz tényleg arra koncentráltam, hogy ne felejtsem ki a már ismert foglalkozásokat. – A gyógyító az kizárt, a tanácsadó sem a legjobb, olyan … unalmasnak tűnik naphosszat csak ülni egy helyben és magyarázni. Animágiával nem tudsz elhelyezkedni valahol? Mármint, amihez kifejezetten jól jön?
Elhallgatok és tűnődve nézelődöm kifelé az ablakon, kezemmel a hajamat csavargatva. Úgymond rossz szokásom ez, most annyit jelez előre, hogy kevésbé vidám téma jut az eszembe, amit talán nem is illendő felhozni és hogy emiatt kicsit zavart vagyok.
- Hallottam, hogy Bence átment a Levitába. Nem … nem fura, hogy a körletben is folyton összefuttok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. július 8. 16:04 | Link

Odett

Ez az óra is rendben lezajlik, mint a legtöbb. A diákok persze a jó idő miatt dekoncentráltabbak, de télen meg depressziósak, amiért minden borús és hideg. Tulajdonképpen minden évszakban van valamiféle kifogás, ami miatt nincsenek teljesen ott fejben az óráin, bár szerencsésnek mondhatja magát, mert ez már a második tanéve itt, de még egyszer sem kellett órai fegyelmezetlenség miatt büntetést kiosztania. Kollégái már nem ilyen szerencsések, sokan panaszkodnak, hogy nehezen kezelhetőek a diákok. Nos, ez valószínűleg adódik abból is, hogy az okkultizmus és a fekete mágia jószerével tiltott témakörök, amiket nem igen szokás kitárgyalni a nagy plénum előtt. Az, hogy legálisan szerezhetnek biztos lábakon álló információt, igen nagy előnye a tárgynak és nem véletlenül kelti fel ezáltal a többség érdeklődését. Ilyen ez.
Szélnek ereszti tanulóit, azonban mikor elkezdene pakolni, a szőke fürtök tulajdonosa közelebb tipeg hozzá, mi több, ahelyett, hogy leülne valahová, helyet foglal az asztalán. Henrik csupán kérdőn vonja fel szemöldökét, nem tudván mire vélni a jelenetet, de nem tesz megjegyzést. Még. Megérzi, hogy kezük összeér, de ahelyett, hogy szexuális zaklatást üvöltve kirohanna, csak sóhajt egyet, mert bevallottan egészen másra számít, mint amit pillanatokon belül hall.
- Figyelek - szórakozottan szedi össze a jegyzeteit, hisz tudja, hogy Odett úgysem kezd bele mondandójába, legalábbis kellő részletességgel, míg más is a teremben tartózkodik. Ez egyébként nem tart sokáig, mert pillanatokon belül záródik az ajtó, ő pedig érdeklődve szegezi acélkék tekintetét a navinésre.
A kérdésre összeráncolja szemöldökeit és homlokán mély barázdák jelennek meg, ahogy folytatja a kifejtést. Mégis ki a fene akarna ilyesmit csinálni? Íriszei egy pillanatra megremegnek, majd megcsóválja fejét. - Gondolod, hogyha tudok is ilyesmit, megosztom veled? - némiképp hitetlenül mered a másikra, azonban tudja, hogy vannak bizonyos... módszerek. Ezek azonban nem csupán komplexek, de nagyon veszélyesek is. Ki van zárva, hogy elárulja a lánynak, hogyan lehetséges ilyesmi, mert egy dologban biztos: ő meg fogja próbálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. július 8. 16:37 | Link

Drága professzorom

- Nem valószínű, de igazából nem is ez a lényeg.
Vagyis, hát azért de, mert nem ártana tudni, hogy létezik-e ilyesmi, vagy mondjuk teljesen esélytelen a dolog. Nagyon szeretném, hogy ne az esélytelen kategóriába sodródjon a beszélgetés, viszont tudom, hogy nincs sok időnk, így sem akarom az egész szünetet elrabolni tőle.
- Igazából, ha ez lehetséges, szeretném, ha megcsinálná.
Állom a tekintetét, mert elszánt vagyok, és mert azt szeretném, ha tudná, ez nem egy kislányos hóbort, nem egy hirtelen jött fellángolás, nem valami, amit most éppen nagyon vagánynak gondolok, aztán később hisztériás rohamot kapok tőle.
- J. E. Ellison szerint van rá mód, hogy lényünk egy részét emlékek nélkül átültessük egy másik emberbe, oly módon, hogy egy ugyanakkora darabot kihasítva belőle, saját magunkba fogadunk be. Nincs emlékezetromlás, módosulás és átadás, de mégis a másikban élünk úgymond tovább. Ez a darab hatással lesz a másikra, ahogy a másiktól kapott lénydarab is ránk.
Utánaolvastam én rendesen a feladatnak, noha ez a könyv a tiltott részlegen van, de ha kell, bármit megszerzek, így teljes nyugalommal olvastam ezt is a könyvtárban, csak akkor volt egy kis bűntudatom, amikor a tekintetem Kazanovéval találkozott.
- Én meg tudok küzdeni a depresszióval és a szomorúsággal, de az, akiből ki szeretném venni ezt nem. Őt gátolja, pedig egy nagyon okos ember, akire szüksége van a világnak, rám nincs, én nem tudok semmi olyat adni, amivel fejlődne az emberiség, de Belián igen. Csakhogy, ahogy engem is, őt is vérfarkassá tették, elveszítette a világát, én odaadnám neki azt, még ha úgy is, hogy erőt adok neki, hogy elfogadja azt, aki, és meglássa az élet szép dolgait.
Annyira furcsa erről beszélni, főleg neki, de mégis megteszem, mert túl azon, hogy beskatulyáztattam magam az ostoba szőke celeb kategóriába, nagyon is van eszem, meg szívem, de ezt nem igazán hirdetem. Szusszanva pillantok rá.
- Nézze, tudom, hogy ez egy túlmisztifikált dolog az emberek jelentős részénél, de hiszem, hogy Isten okkal adta nekem Damyan-t, és ezt szeretném úgy meghálálni, hogy megmentem Beliánt. Kérem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. július 8. 21:58 | Link

Darya Love

Vicces azért úgy jóban lenni egy apa-lánya párossal, hogy ők nincsenek jóban, de ez az ő dolguk. Igazából haragudtam anno, amiért nem engedték, hogy a Rellon berkein belül folytassam a tanulmányaimat, de lássuk be, jobb nem is történhetett velem, mint az, hogy Kazanov felügyelete alá raktak. Azt hiszem, enélkül nem ismertem volna meg azt az oldalát, amit most kapok, és ahogy Damyan, úgy ő is nagyon nagy, már-már jellemformáló erővel bír rám. De nem beszélünk róla, megértettem, amikor Darya nyomatékosan mondta, hogy nem, és hát valljuk be, nekem ő a második igazi lány barátom, szóval nem nagyon szeretném elveszíteni. Kicsit olyan, mintha belőle és belőlem született volna Norina, az első lánybarátom, aki szeret bulizni és szereti a könyveket, meg a tanulást.
Lassan már a pótlapot is teleírja, én meg írtam valamit mindenhova, csak ezt a kettest nem fogja most az agyam, de hát nem is kell, mert majd ő jól megmondja. A második sokkal halkabb után rá is emelem kékjeimet, ő meg olyat mond, hogy megemelkedik a szemöldököm, és kitör belőlem a nevetés, amit próbálok két tenyeremmel tompítani, mert valljuk be, ez most csak várakozáson felüli lenne, ha a professzor elvenné, és azt nem szeretném. Elég nekem, hogy gyógynövényes család sarjaként pont a gyógynövénytan nem megy kiválóra. Nem értem, hogy ott mit blokkol az agyam, mert minden növényről tudok mindent, de nem ott is nem akkor. A nevetés végén könnyezek, és próbálom bénán köhögésnek álcázni. Ki fog zavarni, pedig ma különösen nagyon szexi.
- Szerinted szándékosan egy számmal kisebbek a nadrágjai vagy ilyen feszes fenékre nem kapható nadrág? Állítólag simán szét tud törni egy diót is a popójával.
Közben elkezdem lejegyzetelni a választ is, olyan Odettesen. Szóval megszáll a démon, rájön, hogy nem igazán kiadó a kéró, mert van már itt elég baj, de azért a cimbi befogadja, nekem meg nem szól, hogy itt felezzük a lakbért. Aztán a béna kis démon lebukik, és rájövök, hogy nem szóltak róla, jön a pap meg tolja a nagyöreggel a szeánszot és végül iszunk. Még azt is odabiggyesztem Ambrózy professzornak, hogy "ön mit inna meg velem?", hogy érezze, mennyire törődök vele. Már a második kérdésnél flörtölök, hát az eszem megáll magamtól.
- Oké, tételezzük fel, hogy Henrik kiesik. Ki a második legszexibb tanár?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. július 9. 12:03 | Link

Partner po prestupleniyam | ¤


A lány nevetése miatt majdnem belőlem is kitörik a kacaj. De hát az milyen lenne már. Körülöttünk mindenki csöndben belemélyedt a saját kis feladatlapukba, mi meg mint a kocsmában jót szórakozunk. Így jobban belegondolva, nem is nagyon tudnám elképzelni magunkat másképp.
A lényeg a lényeg, hogy mind a ketten megőrizzük hidegvérünket, és bár nem fájdalmak árán, kissé kikönnyezett szemekkel bár, de újra képesek vagyunk a lényeggel foglalkozni: a tanárral. Komoly fejjel méregetem azt a kemény hátsó felet, kicsit még oldalra is döntve a fejem, hogy még jobb rálátásom legyen, miközben ő folyamatosan jobbról-balra és balról-jobbra caplat. Majd élesen rám nézett. Én erre rámosolyogtam, és visszafordult a lapom fele, közben sutyorogva Odettnek.
- Szerintem nem képes rá. Esetleg akkor, ha ráül nagy hévvel. De nem elég jó a farmunkája - villantok a szöszire egy huncut mosolyt. Valószínűleg túl sok izmos artistát láttam már egy szál gatyában ahhoz, hogy ezt ne tudjam megállapítani. Anno Nyikitával is rengeteg nevetséges versenyt csináltunk, és habár pont ilyenre nem került sor, azért még róla se tudtam elképzelni, hogy megcsinálja.
- Húha - sóhajtottam, kicsit hangosabban is, mint kellett volna. De hát nah, ez egy baromi nehéz kérdés. - Először is ott van Volkov, aki hát igen... őt már bőven kibeszéltük - legyintek. A navine berkein belül talán minden második nap ő volt topikon. - Másodszor pedig láttad az idei évi felhozatalt? Nem mondom, van pár akiket nap hosszat nézegetnék, amint bekötik a cipőjüket - néztem oldalra, mintha már csak a gondolatuk is meg tudna rontani. Néha úgy is éreztem. - De azért Keserű professzort se kell szerintem félteni - tette hozzá. Lehet, hogy ő volt a házvezetőm és nem mellesleg a tanársegédje is voltam, és ezért nem illendő, de hát ez az igazság. Kicsit idősebb, mint az átlag esetem, de be kellett vallanom, hogy azzal a tiszteletet parancsoló hanggal egészet lenyűgözött múltkor is.
- Jajj nem is meséltem neked - csaptam a pennám az asztalra, mire mindenki felém fordult. Megköszörültem a torkom. - Bocsánat - húztam el a szám, de amint elfordultak, mosolyra is görbült.
- Szóval - fordultam Odett fele rögtön. - Tavaly nem sokkal a megérkezésem után az igazgató-helyettes magához hívatott. Tudod az a híres... hogy is hívják? - kérdeztem. - Na szóval ő. És amikor odaértem, beinvitált és meginvitált egy jó kis orosz vodkára. Én meg ki vagyok, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot. Ittunk párat, és közben furcsa utalgatásokat tett. - Akkor még furcsa volt, most már teljesen logikus. - Mire kiderült, hogy azt hitte sztriptíztáncos vagyok, akit valami fogadáson nyert! - böktem ki a sztori végét somolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. július 9. 22:12 | Link

Darya Love

- Ah, mit meg nem adnék, ha dolgozna velem a farmunkáján. Vagy csak rajtam.
Még egy hosszan kiengedett sóhajt is megeresztek, és Dary-val szemben, nekem eszemben sincs úgy tenni, mint aki a dolgozatával és nem Henrik fenekével foglalkozik, így amikor rá néz, akkor valószínűleg azt láthatja, hogy én oldalra döntött fejjel a fenekét, valamint a fordulásából adódóan a férfiasságát nézem elnyílt ajkakkal. Hát most na, állítson össze hosszabb kérdéssort, nem köthet belém, a várakozáson felüli mindenképpen megvan. Én meg aztán egészen biztosan nem fogok extra lapokat kéregetve kint pózolni, mint évfolyamelső. Kérlek, nem illik a profilomba, nekem ez az elevickélek és huszonhárom évesen itt szórakozok azzal, hogy iskolába járok, teljes mértékben elég. Különben is, többet keresek néha mint a szüleim ketten együtt és garantáltan már csak éveim vannak hátra, most mit aggódjak azon, hogy mi lesz, ha már nem tudok dolgozni?
- És ahogy már mondtam, csak ajánlani tudom Damyan khm korrepetációs csomagját.
Huh, de még mennyire, és ha kipróbálná, megértené, hogy miről beszélek. Imádom Damy-t, és tudom, hogy nagyon sok emberben felmerül, hogy miért nem, de mi ketten nem vagyunk azok a kapcsolatban lévő típusok, ami égi áldás, mert sajnálnám elveszíteni, akár nála, akár nálam kattan el a dolog. Na nem mintha hat év együttlétet nem lehetne annak hívni, de nem szeretnék ilyen szinten frászt kapni a ténytől, én nem vagyok az a leköthető típus. Tudom, tudom, szörnyű egy felfogás, de lapozzunk.
- Húú, neki a keze iszonyat szexi. Olyan nagy és emlékezetes.
Lehet ilyet mondani egy kézre? Emlékezetes. Na mindegy, hát én se vagyok az udvarlás istennője az is igaz már, de ez ilyen kis részletkérdés, tényleg, igazán, csak engedjük el, ennél már csak rosszabb jöhet. A lényeg, hogy nagyon adom a Keserű professzornak járó harmadik helyet. Simán megérdemli, hogy ott csücsüljön Henrik és Damyan mellett.
- Idén meg ott van az a kisfiú, Sébastien. Egy jó tíz… tizenöt év múlva ő lesz itt a legdughatóbb tanár.
Csak addigra mi már nem leszünk itt, kivéve akkor, ha Henrik sorozatosan megbuktat vagy tíz éven át, mert akkor de, nem lesz jobb dolgom, mint itt rohadni vagy menet közben elpatkolni az átváltozásaim során. Mondjuk még mindig foghatnám magam, örökbe fogadhatnék egy hatévest, aztán mire éppen jó korban lenne, mehetnék Bastit megdolgozni a jobb jegyért. Szép jövőkép, mi? Mondjuk eléggé el tudom képzelni ezt, de csak elméleti szinten. Az én ízlésemnek az ilyen korombeliek nagyon gyerekek, sosem gondolkoztam bennük. Harminchárom alatt nincs olyan, hogy férfi, szóval bocsi mindenki, én így lettem összerakva.
- Várffy.
Még bólintok is egyet a névhez, mert ő nekem annyira nem szimpatikus, de amikor kilátogattam egy-egy meccsre, el kellett ismernem, hogy nagyon élte az önéltetést. Szerintem a suli is úgy szerzi a pénzt, hogy őt löki az oroszlánok elég.
- Az igazgatóhelyettes azt hitte, hogy sztripper vagy?! Aztaaaa! Hogyan?!
Elnyíló ajkaimat most Darya-nak ajándékozom, és úgy nézek végig rajta, mint aki keresi a nyomait annak a ténynek, hogy sztrippernek néz ki. Én nem vonzódom a lányokhoz, maximum Ravenhez, de valljuk be, drága barátnőm azért okozhat kisebb zűröket a férfiaknál.
- Na és pörögtél neki a rúdon?
Utoljára módosította:Angyal Odett Abigél, 2020. július 9. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. július 10. 19:39 | Link

Kérdésemre elég kurtán válaszol, nem is mutatja meg, mit csinál, nem is fűz hozzá többet. Gondolom, nem publikus. Pedig már első találkozásunkkor elmesélte, hogy mágikus képessége van a rajzhoz, és úgy tűnt, büszke rá.
Míg ez végigmasírozik a fejemen, padtársam újra megszólal. Na, hát ezt kicsikartam a kivert kiskutya fejemmel, úgy látszik - fintorodom el vidáman.
- Mi az, hogy! - felelem kicsit hangosabban, amiért a tanárnő elég szúrós pillantást vet rám. De legalább nem vesz el pontokat a Levitától. Kicsit lejjebb csúszok a padban, meghúzom magam és kötelességtudóan, de teljesen összefüggéstelenül levések néhány dolgot, amit éppen mond.
A továbbiakban néha Ajsára pislogok, hogy áll - szorgalmasan rajzol -, illetve a tanárnőn legeltetem a szemem.
A minap hallottam egy beszélgetést két srác között, hogy olyan, mintha a Bagolykő tanárait szexiség alapján vennék fel. Azóta jól megnézem magamnak az oktatóinkat, és meg kell állapítsam, igazuk lehet. Csak egy professzort fedeztem eddig fel a tanári asztalnál az ebédlőben - engem nem tanít -, aki nem az a kifejezett szépség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. július 10. 20:55 | Link

Válaszára nem igen figyelek. Ismét minden figyelmemet a papírnak szentelem. Az elvarázsolt grafit szép lassan kezd formát ölteni a papíron. Szürke, halott fenyők képzete erdő a háttér. A fák egy részén még a lángok égnek, a többin hamu és korom telepedett meg. A fák felett a magasban a repülő lény még mindig nem teljesen kivehető, de már sejthető, hogy egy sárkány az. Bármennyire is szeretem a sárkányokat, ettől most kiver a víz. Sejthető, hogy ez a sárkány volt, ez a sárkány pusztította el az erdőt, és még ki tudja mi mást. Lassan, ahogy az óra az utolsó öt perchez közeleg, úgy én is végzem a képpel. Az utolsó vonás után lerakom a ceruzát és fellélegzem. A neheze még talán hátra van.
- Na jó. - suttogom Hunornak - Kész a kép. Szeretnéd látni? Néha, ha hozzá érintem a pálcámat a képhez az életre kell. Előre nem tudom, hogy mi fog történni. Néha szép és barátságos dolgok történnek, viszont néha sötét és borzasztó dolgokat mutat meg. Most a kép komorsága miatt, biztos vagyok benne, hogy nem lesz túl boldog. - mondom fanyaran.
Aztán sejtve, hogy úgyis látni akarja úgy helyezem a képet, hogy ő is jól lássa és a pálcámat meg rákoppintom a papírra.
A következő pillanatban életre kell a kép. A halott fák mozognak, mintha a szél lengetné őket. A lángok pedig feljebb és feljebb szökkennek a fákon. Aztán a lény, a sárkány alakja egyre nagyobb és nagyobb lesz. -Pedig reménykedtem, hogy távolodik.- A sárkány nem csak átrepül a képen, hanem egyenesen felénk tart. Mintha mi lennénk a célpontjai. A vörös, pikkelyes szörny állkapcsát szét nyitja, a fogai élesek akár a kard. Aztán mikor már olyan közel van, hogy csak a kitátott száját látjuk tüzet okád egyenesen ránk.
Rémületemben felordítok és olyan messzire dobom a képet, hogy az a tanári asztal alatt áll csak meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6322
Írta: 2020. július 11. 00:31 | Link



Jobban belegondolva, azt hiszem meg kell értenem, hogy miért mondja ezt. Egyszer csinálnom kell majd valamit ami minden egyes tanárt és diákot meglep, nincs mese, hát igazán nem járja hogy azt hiszik itt, hogy én már semmi meglepővel nem szolgálhatok!
- Mindenképp - bólintok a kérésre, majd már jön is kedvenc témám, a mi leszel ha nagy leszel. Miért nem elfogadható válasz senkinek sem az, hogy boldog? Heló, a többi nem érdekel.
- Nem t'om, így születtem - vigyorgok. - Mindig azt mondják, nem vagyok az, úgyhogy én elhiszem, ezen ne múljon, majd keresek valami olyan munkát ami felelősségmentes, igen igen, tudom, hogy nincs de hát majd valahogy lesz, nem igaz? - Ez a válaszom mostanában mindenre. Majd valahogy lesz. Eltévedek? Majd valahogy lesz. Szakirányválasztás? Majd valahogy lesz. Helyrerakni elfuserált kapcsolatokat? Majd valahogy lesz. Könnyű, könnyű, majdnem olyan mágikus szavak mint az alohomora, vagy a pietotum locomotor.
- Oooott a pont - ismerem el, de ő is tudja hát, hogy nem így értem, a válaszra meg tényleg kíváncsi vagyok, így várom a kifejtést. Valahogy eddig nem gondoltam úgy a képességre mint valamire, amivel munkákat lehet szerezni... se az elemire, se a sajátomra. Azaz sajátjaimra. Tanár mi? Hümmögve bólogatok. Mondjuk cuki lenne gyerekek között rohangálni, és szidni őket a rohangálásukért, és Launak még óriási türelme is van, de ha nem szeretne, hát akkor kérdés nincs is több. Meg aztán biztos nagy felelősség lehet oktatni, pláne ha jól értem ilyen elemi mágiás képességes dolgot. - Úúúú a mélytengeri kutató nagyon jól hangziiik - csillan fel a szemem a beszámoló végére. - Simogathatnál tengeri csillagokat!
- Hát az ilyen lopakodós surranós dolgokhoz biztosan, akcióhőős, figura, de úú, szerinted felvennének állatdublőrnek? - hirtelen ötlet, ennek utána kell nézzek. Még jobb mint az állatkert, a színészek tök sokat keresnek nem? Fogom magam, ráülök valakinek a vállára, szépen végrehajtom az utasításokat ha éppen van hozzá kedvem, etetnek, szeretnek, és pénzt is kapok. Lehetek én a következő Julien király!
Elmebeteg ötletem hatására kiülő vigyorom mérséklődik az újabb kérdésre, és mire a lány a mondat végére ér, már csak egy halvány mosoly játszik az arcomon. - Azért nem futunk össze olyan gyakran, hogy fura legyen. Nem igazán beszélünk, inkább elmegyünk egymás mellett, max biccentünk, de nem tudom... Furának biztosan fura, de... jajj, hogy mondjam, igyekszem minél kevesebb gondot okozni neki, szóval nem igazán vagyunk egy légtérben, nem feltűnő - annyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. július 11. 11:39 | Link

Partner po prestupleniyam | ¤


Egy pillanatra eltéved a gondolatom, hogy vajon ha Odett nem velem beszélgetne, megemlítené-e Otets-t. Végül is idősebb, olyan férfias... megráztam a fejem, ahogy igyekeztem elfelejteni ezt a kósza gondolatot. Annyira furcsa és természetellenes lenne ezt a kettőt együtt látni.
- Nem csak a keze, de a mosolya, a hangja, a feneke - méláztam el, ujjaim között a penna össze-vissza forgott. - Hmm... - fújtam ki a levegőt ingatva a fejem. Régebben sose buktam az idősebb pasikra, és most se nagyon tudnám elképzelni, hogy valamelyikkel úgy kikezdjek, ahogy Odett teszi nos... minden mondatával. Inkább csak olyan távoli csodálásnak lehet nevezni az enyémet. Meg hát a szöszi jelenléte valahogy mindig kihozza belőlem, hogy ki is mondjam ezeket a mondatokat.
- Hey! Lehet, hogy te öreg vagy, de én még csak 21 vagyok. Az a hat év vagy mennyi van köztem és Mr. Szépszemű között pont elég - tettem felháborodottságot, de igazából Odett is tudta, hogy csak szeretem húzni az agyát azzal, hogy pár évvel idősebb tőlem.
- Hát amikor behívott, megkérdezte, hogy én vagyok-e az orosz táncos - vontam vállat. - Orosz vagyok, és tánc szakra járok a művészetiben. Túl új voltam ahhoz, hogy ezt másképp értelmezzem - magyaráztam meg egyszerűen. Elég csúnya félreértés volt, azt meg kell hagyni. És egy remek sztori.
- Dehogy! Amint kiderült mit akar, leléptem. Mint már mondtam, egy hete se voltam Magyarországon. Nem tudtam, hogy itt így működnek a dolgok - húztam el a szám. Bár az igazi ok inkább az volt, hogy összesen egy ember került hozzám annyira közel, hogy az a dolog megtörténjen. Furcsa lett volna mással.
- Tudod, ha egyszer oroszhonban jársz, bemutatlak Ivannak. Biztosra veszem, hogy egy pillanat alatt levesz majd a lábadról - mosolyogtam a szőkére. Habár a cirkusz vezetője volt úgymond a pótapám, vele még mindig jobban el tudtam képzelni Odettet, mint Otets-szal.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. július 11. 12:28 | Link

Darya Love

- Hm. Lehet, hogy át kéne mennem a Levitába.
Nem mintha ne lenne nekem jó az apjával, de nyilván nem vagyok ostoba, nem fogom éppen neki azt mondogatni, hogy mennyire jó meg szép ember az apja, hogy mennyire vonzó. Mert vonzó, de valahogy az ő esetében van egy olyan érzésem, mintha tényleg az apám helyett az apám lenne. Kicsit azt hiszem félrement a nevelésem szülői részről, és most először életemben találtam egy férfit, aki nem mint férfi vonz, hanem mint ember. Amúgy is furcsa lenne, nem? Összejönnék az apjával, és akkor ő lenne a barátnőm és a mostohalányom egy személyben. Mondjuk nem hiszem, hogy utána nagyon szeretne még velem barátkozni.
- Darya Mikhaila Kazanova, te most leöregeztél engem?!
Felcsattanok, mert hát fel vagyok háborodva. Két év van közöttünk, nem huszonkettő, szóval na, azért a pofátlanságnak is van egy olyan határa, amit én nagyon nem lépnék át a helyében, ő meg még kuncorászik is előtte. Hát nem hiszem el, de komolyan! Minek nekem ellenség, ha ilyen barátom van, nem igaz? Rápillantok Ambrózy professzorra a hosszú pilláim alatt, mert nem akarom, hogy kiküldjön, pedig nagyon érik már a dolog. Jól van szexim, kiküldhetsz, csak előbb hajolj ide közel, hogy lássam azokat a szép szemeidet.
- Szerintem a hat egy tök ideális. Mármint általában annyi szokott lenni nem? Mert a fiúk később érnek, meg efféle okosságok. Szóval most hat év, hát nem gáz. A mi korunkban. Mestertanoncként felszedni egy elsőst, na az már furcsa.
Pedig, ha azt veszik az ember, ott is pont ugyanannyi a korkülönbség. Az elsősök tizenhárom - tizennégy évesek, a hatodévesek meg tizenkilenc-húsz év körül mozognak, szóval nem lenne akkora nagy difi és mégis az. Furcsa egy világ ez. Mondjuk én egy szót sem szólhatok, az én szeretőm túl van a negyedik ikszen is, csak nem látszik rajta. Mocsok mázlista.
- Ez azért elég durva, mintha tök természetes lenne, hogy a diákok a tanárokkal szexelgetnek.
Pedig ennek annyira nem kellene rendben lennie, de kevés tanár van, akit nem környékezett meg már diák, és meglepően sokan vannak, akik ajánlatot tettek vagy ajánlatot kaptak. Ki gondolta volna, hogy iskolába járni ennyire durva.
- Alig várom, hogy megismerjem. Nyáron talán csökken a korlátozásom, és eljutunk odáig, hogy ne csak két emberrel hagyhassam el a sulit és a falut, hanem mehessek szabadon. Akkor vigyázzon a világ, na meg Ivan, mert jövök.
Még egy vigyor is belefér, ahogy kicsit billegek a széken, de végül csak keresztbe fonom a lábaimat, és kissé felé fordulok.
- Tudod mi jutott eszembe? Ha téged orosz táncosnak nézett, akkor a kastélyba rendszeresen feljárnak hivatásosok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2020. július 11. 13:42 | Link

Partner po prestupleniyam | ¤


Nem bírtam ki. A kifakadása nevetésre ösztönzött. Kuncogtam, és a szám elé tartva a kezem adtam ki furcsa orrhangokat, ahogy igyekeztem visszatartani a ki-kitörő nevetőhullámokat. Még a szemem is belekönnyezett az erőlködésbe. Láttam, hogy Henriknek ez már eléggé az utolsó csepp a pohárba, de nem bírtam ám olyan gyorsan visszanyerni a komolyságom, szóval ráhagytam Odettra, hogy szemmel lekommunikálja ezt a dolgot a proffal. Sokkal meggyőzőbb tud lenni, mint én.
- Igen, de ha egy tizenpár évessel csinálja ezt, akkor azért börtönbe kerülhet fiatalok megrontásáért. Meg amúgy is, lehet, hogy múlt századi a gondolkodásom, de nem jönnék össze tőlem fiatalabbal - vontam meg a vállam. Talán egy év, amire azt mondom, hogy ESETLEG. De a felállított sorrendünkből is kiderül, hogy melyik irányba húz a szívünk Odettel.
- Várj... nem az? - húztam össze a szemöldököm egyszeriben. Ebben a mozdulatban most nem volt semmi cinizmus vagy szarkasztikus kétértelműség. Tényleg azt hittem, hogy a magyaroknál ez másképp működik. Legalábbis abból amit hallottam, és láttam nagyon is ez jött le. - Mármint gondolom nincs nyíltan kimondva, mert szabályok tiltják, de... Akkor ebben az iskolában ilyen furcsa ez a rendszer? - hajoltam kicsit közelebb Odetthez, hogy most végre felfedje előttem a titkokat.
- Beviszlek az izmos, szexi artisták közé és elveszted a fejed is - nevettem a lányon. Annyira el tudtam képzelni, ahogy besétálok vele, és mindenki odaáig lesz érte. Ő meg csak Ivanra fog koncentrálni, aki annyi idős mint apám. Még a gondolatra is ingatnom kellett a fejem.
- Hát... - csücsörítettem a szám, miközben gondolkodtam. - Szerintem Várffy-hoz biztosan. A többi tanár meg elvan a diákokkal - szűrtem le a beszélgetésünk lényegét. Már nem azért, hogy az igazgató-helyettes ne kezdene ki a diákokkal is, csak hallás alapján neki nagyobbak az igényei. Vagyis nem nagyobbak, hanem inkább több.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 42 43 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély