Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Lili ugyan nem volt mugliszületésű, mégis gyakran csodálkozott rá úgy a varázslatos dolgokra, mintha csak most először hallana arról, hogy a világot boszorkányok és varázslók népesítik be. Sőt, képes volt úgy is elámulva, csillogó szemekkel figyelni a mágia vívmányait, hogy közben ott figyelt a kezében a pálcája, arra várva, hogy csináljon már végre vele valamit a lány.
De talán maga a varázsvessző is olyan volt, mint a gazdája, valahányszor sikeres varázslatot hajtott végre vele, úgy tűnt, úgy meglepődött azon, hogy működött, hogy szórt még egy kis csillámot is maga után, vagy pukkant egyet. Persze Liliben az is felmerült, hogy talán csak defektes szegény (mint ő, de ezt már a nővére tette hozzá nevetve).
Ezúttal ráadásul el sem tudta dönteni, hogy amit lát, azt boszorka, varázsló, netán egy manó csinálja, vagy tényleg csak a természet játszik-e. Lenyűgözötten csodálta a látványt a mellette álló lánnyal együtt, és látszólag egymásra próbáltak rálicitálni, hogy melyikük tud elképedtebb képet vágni, vagy nagyobbat hűházni.
- Nem tudom. Az illúzió az ami igazából nincs is, csak azt hisszük, ugye? - kérdezett vissza a szőke, és ő is szívesen keresgélte volna a varázslat forrását, ha le tudta volna venni a szemét a virágok keringőjéről.
A hely, amit rögtönzötten kitalált, ebből a tulajdonságából fakadóan nem létezett, pedig szívesen elvitte volna oda a másik lányt, meg magát is, mert őt is érdekelte, milyen előadást tolnak, amiért szotyi jár. És ő is szeretett volna szotyit kapni! Énekel ő meg minden, táncol is, Sáritól elleste, hogy kell rá bemelegíteni legalábbis.
- Öhmm.. persze, csak még meg kell tudjam a pontos helyszínt. - Nem akart persze hazudozni, de letörni a lelkes kis lányt sem azzal, hogy beismeri, nincs ilyen hely. Meg aztán.. mi van, ha mégis van? Ki tudja, mit képes teremteni, csupán rágondolással? Lehet, hogy ha elég erősen szugerálja, egyszercsak alakul egy ilyen társulat.
De hamar másra is terelődik figyelme, és egyúttal lelkesedése is új alapot talál magának.
- Mit kell hallani? - kérdezett vissza, de aztán arcára kiült a felismerés, legalábbis azt felismerte, hogy dallama van a feléjük érkező hangoknak.
- Hogy néz ki egy diófa? Jaj, ne segíts! Dió van rajta? - kérdezte vigyorogva, mert bár nem értette, miért kéne ólomkatonának lennie itt, és csak a varázsló kőszobrát látta, remélte, hogy ha meglelik a diófát, majd ott fog strázsálni az a katona, és megemeli nekik ólomsipkáját.
El is indult, hogy körbejárja az udvart, potenciális diófák után kutatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ha lett volna fogalma arról, hogy itt ilyen klassz dolgok vannak, akkor már óvodába is idekéri magát. A következő levelében egészen biztosan elmeséli Pannának, hogy mesés dolgot látott és hallott, pont olyat, mint amiket az esti mese olvasásakor képzeltek el. Meg pont olyan varázslatos, mint amikről órákon át fantáziáltak ők ketten még nem is olyan régen. Arca finom mosolyra húzódik, de hamar el is húzza a száját. Minden emlék Pannával örömöt okoz neki, de amint eszébe jut, hogy milyen messze van még a nap, amikor találkozhatnak, szinte sírni támad kedve. Vajon észreveszik, ha ő is valamivel belekaparna vonalakat az ágyába és úgy számolná a napokat, akárcsak a rabok?
- Hisszük, igen. Meg látjuk is. De azt nem tudom, hogy ha nem hisszük, de látjuk, akkor működik-e. Meg hogy látjuk-e, ha hiszünk, de igazából nincs is ott. Ha nem hisszük és nem látjuk, akkor biztosan nincs ott. Legalábbis azt hiszem. –
A végére maga is belezavarodott az egészbe, nem egészen biztos benne, hogy így volt, amit hallott, viszont néhány részletre azért visszaemlékezett. Szóval valami ilyesmi. A tölgyfaszínház megkeresésére csillogó szemekkel hálálkodik a lánynak.
- Köszönöm! Majd megkérdezed tőlük, hogy használhatom-e a zongorájukat? Itt nincs. – Feleli szemét forgatva, fejével a kastély irányába bökve. Azt ígérték neki, hogy hamarosan valahogyan meg fogják oldani, hogy tudjon úgy gyakorolni, hogy másokat ne zavarjon, de ez azzal jár, hogy most őt zavarja nagyon a hangszer hiánya, csak kottát tud olvasni, meg gondolatban játszik. Hallja ő úgy is a muzsikaszót, de mégsem ugyanaz, mintha gyakorolhatna. – Szotyit is tudok vinni, ha kell. – Erősíti meg, bár nem tudja, hogy mit kezdenek vele. Olyasmi lehet, mint a leprikón arany. Lehet ebből csinálnak hamis leprikón aranyat, pont úgy, mint a hamis gulyást szokták az emberek. Igen, bizonyosan így lehet.
- Csajkovszkijj Virágkeringője! – Válaszolja kezét széttéve, a j-t erősen megnyomva, hátha úgy jobban felismeri a Levitás lány a darabot. – Hallgasd, épp a refrén jön! Pámpápám-pámpápám piripámpá…  - Énekelgeti nagyot kacagva, miközben egy általa keringőnek vélt táncot kezd el táncolni a levegővel. Észre sem veszi, de pont úgy teszi a kezét, mintha egy nőt vezetne. Egy-két-há’, egy-ké-há, pörgés. Fogalma nincs mit csinál, időnként megfordul, úgyhogy biztosan valamiféle keringő. – A virágok ügyesebbek nálam. Nem csoda, Csajkovszkij a rózsáihoz írta ezt, nem embereknek készült. – Csipogja egy utolsót fordulva, majd megtorpan az álla alatt kettőt tapsikolva. Ilyen jót még sosem látott, mint ez itt. – Van rajta dió, meg szerintem ilyen a levele. – Mutatja háromfelé választva hosszú, vékony ujjacskáit, amiknek nem okoz gondot a manőver a sok év zongorának köszönhetően. – Keressünk egyet! – Kurjantja Lilit követve. Olyan nagy ez az iskola, biztosan lelnek egyet. Lennie kell egynek, ha már virágkeringő van. Vagy ott az a hatalmas erdő a birtok mellett, abban csak megbújik egy. – Ez egyébként balett. A darab, egy balett. Csak keringő is van benne. – Csicsergi tovább, ahogy lábujjhegyre próbál állni a tornacipőjében és azon ugrálva követi tovább az ismeretlen szőke lányt. – Nézd, egy fa! – Mutat a közelükben legmagasabbnak tűnő növényre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kósza mozdulat, ahogy karját vakarja meg és kapja le akaratlan a sebtetőt, az apró karcok csak ilyenkor kellemetlenek és mióta nem rágja a körmeit, annyira, nehezebb vakarózni, de kellemesebb is. Jóleső libabőr fut végig a karján, ahogy elhúzza ujjait onnan és figyeli a másikat, akit kávéval fog kínálni, mert az olyan egyszerű dolog és amúgy az, a filmekben is mindig így történik, egy apró, véletlen találkozás, majd beszélgetés, noha ez is rövid volt ahhoz, hogy megtörténhessen, de a cselekmény, amely kiváltotta, indokolja. Agya persze szajkózza, hogy túl gyors, túl gyors, valóban, de igazából mihez képest? Minden kapcsolata hirtelen és váratlan érte, egyik pillanatban még élte a kis magányos életét, pár perc alatt lett lakótárs, lett és lettek barátai, ismerősei, hirtelen volt maga az első csók is, majd az, amelynek hitelt tudott adni. És lám, még mindig bírja, él, szóval nem panaszkodik, görcsöl, vagyis, igyekszik. Miért ne. De a változást ő érzi, tudja honnan és hogyan jött és a tükörben is látja néha, nem azt mondva ezzel, hogy hiányolja. Csak amikor rossz, akkor vágyik vissza az erdőbe, ahonnét jött.
- Ó, értem, értem. Ő angol – bólogat, hogy akkor érti a felállást, vegyes házasság, nincs ezzel semmi gond, a két kultúra ugyan eltér, de meg is fér egymás mellett, szerinte. Szeretett volna kijutni oda, csak az élet közbeszólt alapon maradt az, hogy csak annyit lát, amennyit a média mutogat belőle. Már kérdezne ismét, amikor felszisszen. Na tessék, most már biztos, hogy érzéke van arra, hogy a kényelmetlen témákba belekérdezzen. Nem ez az első, túl sokszor tapasztalta, hogy telibe, nem kellene néha meg se szólalnia, bár nem látja rajta, hogy kesereg, dühös, vagy bármi, de nem mindig mutatkozni, elég érezni azt. Szusszan egyet végül.
- Ne haragudj a kellemetlen téma miatt, nem volt szándékos – mert na, lehet elfogadni, egy gyereknek akkor is apa és anya egy egység, még ha ők nem is működnek már nagyon régóta egységként. - A legújabb. Hát akkor gondolom... na mindegy, semmi közöm hozzá. És te akkor úgymond, két helyen élsz? - mert ha kint az anya, itt az apa, nyilván mindkettőt látogatja, ahhoz idős, hogy láthatási jog meg ilyenek kellenek, de mégis, a szülei. Neki is lett volna rá lehetőség, ha bevállalja és nem hallgat arra a bizonyos „ajánlatra”, amely a kényelmet nyújtotta a minisztériumnak, az mindegy, hogy ő azóta meggondolta magát, de mersze nincs cselekedni, talán esélye se akad. Csak reménykedni tud, hogy minden rendben van otthon, mindenkivel. Ennyije maradt, meg pár apró holmi.
- Sajnos nem. Nemigen voltam külföldön, egyszer ühm... még régen, a régi ismerősökkel, meg mikor az iskola szervezett sítúrát. Jó, meg az iskolával a tipikus „bécsi karácsonyi vásár” úton – családja belföldi utazós volt mindig, idehaza nagyon sok helyen jártak, az Alföldtől a Mecseken át, fürdők, parkok, üdülők, amikor épp mire futotta. Ezért is kapott rá arra, amikor saját maguk mentek, messzire, csak hát, rá is járt a rúd, elég rendesen.
- Mindenki eszik nehezet, csak másképp. Ott ha jól tudom, a vacsora a fő étkezés és a reggeli is kiadósabb – vakarja meg állát gondolkodva, valami rémlik neki. Sonka, tojás, paradicsomos bab talán, hol mi a szokás. - Bár valljuk be, a legdurvábbak az amerikaiak – elég csak a hamburgerre, a cukros lőrékre gondolni, amiket a filmjeikben látni és azt valójában tolják befele. Meg is látszik, bár itthon is, nem kell messzire menni. Nem is fognak, csak a házig, ha már sikerült kinyögnie.
- Ugyan, hát semmiség - megint a túl gyors érzet, érzi, hogy pulzusa kicsit emelkedik is, a lemenőbe forduló nap sugarai melegítik bőrét és pár izzadságcseppet is érez bőrén, saját magát múlja felül ezzel az egésszel. Most megint kicsit kerüli a tekintetét, akaratlan, de ha ismerné, tudná, miért. Vagy hát lehet, hogy üvölt róla, hogy ő távolságtartóbb és lassabb, mint az átlag. Néha irigyli a bátor, a szabad szellemű és semmi és senki nem akadály felfogást, azt, amivel ő is élt, a határozott és erélyes jellemmel, amely nem aggódik semmi miatt, csak teszi, amit csak akar. Irigyli, majd aztán el is engedi. Neki ez kényelmes, lehet nem a leghatározottabb, nem a „macsó”, ez van, háttérember és annak pont ilyennek kell lennie. Így is több figyelmet kap néha, sokszor, mint amennyit szeretne, de ezzel jár, ha az ember népszerűbb ember mellett cövekel le, vagy épp csak mugliként varázslóiskolába iratkozik. A másik meg fogja várni, amíg ő főz. Annyira nem hosszú idő, de nem is öt perc, ő mágia nélkül dolgozik ugye, szóval, talán nem is tudja, hogy mire vállalkozik. Persze, nem fogja lelakatolni az ajtókat, ha út közben meggondolná magát. Inkább mégis ellövi a poént alapon teszi le azt a kártyát, amin mindene van. Meglepi, látszik az arcán, ő meg a tarkóját vakarja, hogy na igen, erre sose számít senki, biztosan mindenki azt hiszi, hogy ő is pálcával hadonászik, de csak a fakanállal szokott, amikor épp a macskának magyarázza, hogy jó lenne, ha nem nyervogna úgy, mint akit nyúznak, mert épp ő abból a csirkéből akar enni.
- Annyira nem, sőt. Egyszerű, meg ilyenek – von vállat, mert valljuk be, a mágia mellett a semmi, nos, lehet épp unalmas. De ezt gondolja ő, a mágusoknak a villanykörte is izgalmas, meg egy görkorcsolya, hát ezek után lehet egy személy is.
- Köszi – nevet aprót arra, hogy szép. - A másik meg a Balázs, de sokan az előbbit jegyzik meg – nem zavarja, sőt, neki még mindig mindegy, a „hé, te” is megszólítás. Egy lépést tesz épp, mire Nelli fordul vissza, hogy tiltakozzon, elsőre azt hiszi az egész ellen, de csak a későbbi időpont az, amit nem akar. Meglepve pislog rá, hogy ez a ragaszkodás a most-hoz kicsit új neki, de végtére is, saját maga hozta fel, szóval...
- Oké, oké. Most. Akkor ühm, erre lakom – mutat az utca felé, és elindul. Kicsi idegességében gyújt rá automatikusan, pedig a terv az volt, hogy kevesebbet teszi. Mindegy annak már. - A lakótársam nincs otthon, vagyis nem volt, mikor eljöttem. Remélem nem vagy allergiás a kis kupira és a macskaszőrre – mert nem rámolt el mindent teljesen, de így is, pasikhoz képest patika rend fogja fogadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elnyomja az újra meg újra feltörő kényszert erre az egész témára, miszerint most fogja és lecsapja a francba, majd élvezi a csendes. Nem, majd pont őrá fog hallgatni abban, hogy vitassák meg, meg úgy egyáltalán beszélni kelljen róla. Ő egy hiú pöcs, aki alatt elegen nyögtek valójában, hogy tudja, amit kell, azt nagyon is jól tudja, ha most aztán a nő és a nő közötti megértés varázsa, meg ők tudják mi a jó a testüknek és bla, bla, bla a téma, leszarja. Legyen, sírjon felőle a következő bige, akit az égbe juttat, nem érdekli, mert irritálja, jelenleg főleg. Meg na, pöcsre mindig szükség lesz és az ő mindensége nyugodt a biztosságban.
- Dehogy gondolom. Gyerek vagy, elhiszem, hogy érdekel ki köp messzebbre és ki pisálja szebben a nevét a hóba, de na. Engedd el – forgatja meg a szemeit, és ez inkább a jobb, ha elengeded, mert unlak hangsúllyal mondja ráadásul. Oké, sejti ő, megint mire akar kilyukadni, de nem, nem adja meg neki azt az örömet, hogy elismeri megint a témát, azt, hogy megtörtént és vele történt. Nem, kikerüli hanyagul, tereli rá, minden másra, miért is ne alapon, mert megteheti. Ő már eleget rágta át magában mit és hol cseszett el, mit kapott érte és mennyire érte meg vagy sem, vagy kevés volt, esetleg sok. Nem, erről senkivel sem „lelkizett”, magának oldotta és oldja meg, még ha most ez a kölyök itt azt köpködi, mennyire szarul áll és szedje össze magát. Persze, mert nem azt műveli, amit szokott, érti ő, de nem, nem fog neki ugrálni. Még mit nem.
- Az az apád volt, én meg én vagyok. Különbség – nem mintha érdekelné, hogy milyen volt az öreg és azt se hitte, hogy egy után nem torolná meg akár azt, hogy csak hozzáért, hát még hogyan. Sőt, benne volt szint a mondat vonzatában, nem ostoba, hogy azt higgye egy pillanatig is, hogy hagyná magát. Ó nem.
- Na kezdődik megint. Ez a kedvenc témád? - horkan fel, hogy megint utal és megint üti a vasat. - Tehetek fejet az ágyadba, mire felkelsz, lovat, emberit, amit kívánsz. Ha használom, ha nem, szeretem a helyén tudni – még a saját nyakát is megtapogatná, ha lenne rá idő, azonban a pillanatnyi nyugalom szinte máris átcsap vérmes acsarkodásba. Nem mintha nem lett volna jele és valószínűleg erre is ment ki a játéka. Ám legyen. Beledől abba, ami a másik akarata és ami ellen oly annyira lázadt és azt mondja, nem és nem. Lehet tényleg csak egy báb, amely visszapofázik és akaratos, de közben pedig ha olyan kapja el, akkor oda lehet tenni, ahova kell. Hiába a „botlás”, a hiba, még mindig itt van, nem ott és azzal, nem máshol, nem a föld alatt. Tény, hogy egyelőre egy felület, amit csépelni lehet az ilyeneknek, mint Nairobi, de tény az is, hogy tesz ellene és visszaszerzi a renoméját. Ahhoz előbb nem árt megtartani a tökeit, ha már szerencsétlennek nézi, nem fogja magát abban hagyni, de egy lágyéki vérzés, nos... igencsak halálos. Morog, miért ne tenné, elpattanna ha az a kicsi is, eltűnne, ami fogja, vérmes tekintet, ha vissza akart valamit hozni, akkor ennyi sikerült.
- De jól mulatsz – persze hogy, úgy megy, ahogy mennie kell, nem? Megadta neki a műsort, kusza tincseit tűri hátra, nem ül le, úgy nyúl a dobozért és gyújt rá, legalább ujjai le vannak foglalva és nem kívánkoznak simán a nyakára. Szorosan. Most rajta a sor a röhögésben.
- Hogyne. Ennyire azért ne áss már el – forgatja a szemeit. Csak parancsra cselekszik olyat, de semmi élvezet nincs benne. Nem olyan az. - Azt mondtam, tedd le azt a szart és mutasd meg, mit tudsz. Mert ha nem lesznek a kések, csak a nagy szád marad és más bizisten kiklopfol. Bár nem mondom, hogy nem tenném meg, amúgy is, nő. Az előbb bizonygattad, hogy farok nélkül is pasi vagy, hát akkor miről beszélünk? Sokat hiszel magadról néha – vigyorodik el, próbál nem figyelni az agya hátsó szegletében ülő kattogásra. Azért direkt közelebb lép, várva, mi a reakció rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ha valaki, hát én igazán nem ítélhetem el őt azért, mert nem tud a szemembe nézni, valljuk be, én se tudok mit kezdeni a ténnyel, hogy más emberek is vannak körülöttem, és én sem tudok jól beilleszkedni, vagy rendesen szót váltani az iskolatársaimmal. Tudok beszélgetni a kviddcsről, a kviddicsről és ha valami másik téma kellene, akkor fel tudom ajánlani még a kviddicset. Valljuk be, elég szánalmas vagyok, mert a családomban nem az a megszokott, amit én produkálok. Én magam kínosan próbálom a fejem felszegve, egyenes háttal, nem kínossá tenni a mosolyom, de egy-egy nem teljesen családi összejövetelen arra törekszem, hogy ne foglalkozzon velem senki. Ne kelljen úgy csinálnom, mint aki tud emberként viselkedni.
Most talán azért megy mégis könnyen, mert egy olyan emberrel utazom, aki gyakorlatilag a tükörképem jelenleg, hiszen, ahogy nekem, úgy neki se megy az, hogy úgy viselkedjen, mint az iskolatársaink többsége: normálisan. Ha nem mondanám ki a családnevem, senki se hinné el, hogy én közeli rokona vagyok Vajda Richárdnak, vagy Vajda Ádámnak. Szerintem a húgom, Hanna is kétszer annyira Vajda, mint én. Ez pedig eléggé szomorú és szánalmas azon a szinten, ahol nekem elméletileg a helyem van, úgymond.
- Nem, én egy Vajda vagyok.
Még a fejem is picikét megrázom, jelezve, hogy se nem vagyok prefektus, se nem vagyok begyűjtő ember, viszont a származásomra büszke vagyok, ahogy arra is, hogy szóba mertem állni vele. Tudom, hogy fiatalabb, mint én, de azért, ha a fejembe látna bárki, akkor tudná, hogy a kor nem számít. Ma fejlődtem egy kicsit, legalábbis nagyon remélem.
- Nem szokott, mert a kapu hiheti, hogy a faluba mész. Sokan laknak a faluban, illetve vannak, akik ott vállaltak diákmunkát vagy önkénteskednek, például a menhelyen. Inkább akkor riaszt, ha olyan ember lép a birtokra, akinek nincs ott keresnivalója.
Mondjuk nem hiszem, hogy mostanában olyan sok sötét mágus szeretne a mi iskolánkba bemenni, de sosem tudhatja az ember, éppen ezért nem árt az óvatosság, mert érhet minket komoly meglepetés is. Arra, amit mond, felvonom a szemöldököm, és kicsit közelebb hajolok hozzá, megtámaszkodva a térdeimen.
- És erre az a megoldás, hogy elszaladsz? Akkor az, aki téged bántott, másokat is bántani fog. Túl azon, hogy mind kívülállók vagyunk, vagy a származásunk, vagy az anyagi helyzetünk, vagy a képességeink miatt, mind beleillünk ebbe a helybe. Neked ugyanannyi jogod van a kastélyban lenni, mint nekem.
Ez az a pont, ameddig úgy vélem, hogy bármely házvezető vagy tanár büszke lenne a gyermekére, amiért ilyen szép szavakkal nyugtatja a másik felet, éppen ezért tartok egy leheletnyi szünetet és húzom kisebb mosolyra az ajkaimat.
- Ha pedig valaki piszkál, akkor keresni kell egy jó arc rellonost, aki ezer örömmel megleckézteti azt, aki téged bántott. Ha elmondod, hogy nézett ki, hidd el, még ma megkapja a méltó büntetését. De ahhoz előbb vissza kell mennünk a kastélyba.
Mondjuk az nem lesz könnyű, az elsuhanó fákat elnézve ez egy gyorsított járat, vagyis maximum egy vagy két helyen áll meg Budapest előtt. Azt hiszem a büntetőmunka már mind a kettőnknek garantált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hálás, hogy nem kap hisztit, csak egy picit, ahhoz ma nincs türelme, amúgy sincs, szerinte felesleges, mert nem oldaná meg a dolgot, mert hiába az eltelt idő, akkor is meglett, meg van és már mindjárt oda is érnek. Akkor lesz majd kíváncsi arra, hogy az előbbi puffogásból mennyi marad meg benne, hogy na tessék, nem valami koszlott pizzéria, vagy gyorsétterem, ami manapság divatos, vagyis egyszerű, mert a randik nagy része kimerül abban, hogy szexre keresnek társat, ahhoz elég egy hamburger és mehet a menet. Olcsó is volt és megérte. Nem hazudna, ha azt mondaná, ez után nem folytatná úgy és csendesebb helyen, avval viszont bőven tisztában van, hogy egy kaja miatt nem fogja megváltoztatni a véleményét és szétpakolni a lábait, hogy tegyen azt, amit csak akar. Gyerekes ábránd lenne, amit nagyon régen gondolt és remélt, amiért ott koslatott és eleve ment oda, hogy na, történjen meg, csak a dolgok másképp alakultak, már akkor kemény dió volt és makacs, nem adta magát és ő sosem kapta meg. Ennek ellenére van itt, mint valami tök hűséges akárki, mert aztán rá ez a jelző nemigen süthető a kapcsolatok ezen terén, mégis, még mindig nem a sliccét húzza lefele, hogy na, álljanak csak félre. Annyira nem is állatias és valamelyest már szelídült a tempója, nem tini, akit csak az irányít, van más, rosszabb, még rosszabb, de abba most jelenleg bele sem gondol, mert felesleges és nem való ide. Nem is tud róla, semmit sem mesélt arról, hogy merre járt, mit tett, fel sem jött témának, ami érdekes, mert jöhetett volna, de inkább ment minden úgy tovább, mintha el sem telt volna idő és csak a betelt oldalt folytatták volna. Mondjuk, jobban is kedveli a helyzetet, hogy nincsenek kínos kérdések. Sokkal jobban.
- Meddig válogattad a szekrényed? - ejti meg vigyorogva a keresztkérdést, hiszen tény ami tény, ha a randi akármely formája kerül szóba, jön a végtelen ötletek tára, a túl slampostól elkezdve a túl kirívóig, vagy ami már kicsit szűk, vagy épp túl bő és a többi. Párszor nézett végig ilyet, amikor épp valaki epizódszereplő hirtelen királylánynak hitte magát, mert nem valami szakmunkás életébe került bele és volt miből válogatni, mert az előtte lévő trófeák is megtankolták eléggé és rájött, ha még egyszer végig kell néznie, azzal a ruhával fogja magát felakasztani, amit először dob le. Nem. Elvonul, teszi a dolgát, majd jön alapon hagyja ott, itt is kimaradt belőle, hiszen eleve névtelen volt, de névvel írva se állt volna a háló ajtajában, türelmet imitálva, mert akkor most kevésbé lenne békés azzal, mit rejtett a blézer alá. Az is hamar kiderül. Elmutat a hely fejé, majd vár, kezét leengedve sandít rá oldalról, hogy mégis milyen reakciót vált ki belőle a látványt. Még a saját szemeinek is olyan hely ez, amire azt mondja, „ez igen”, pedig nem romantikus alkat, messze nem, csak tudja, mit kell eladni a nőnek, hogy pontosan úgy nyíljanak el az ajkak és pislogjon előre, ahogy a nő teszi mellette. Somolyog csak, szép haloványan, ahogy igazítja lépéseit és lelassul, majd felveszi ismét a tempót.
- Na? - mintha türelmetlen lenne a választ illetően, holott nem. Megvette most ezzel, legalábbis arra biztos, hogy tényleg ne akadjon ki ma már és rájöjjön, ez volt a jobbik ötlet, nem a pizza. Meg hát, ő, nem valaki más. Önzőség vagy sem, tudatosan építette fel a dolgot, valahogy amúgy is érezte, hogy ez a tavas, megvilágított hely tetszik neki, bár, az is igaz, meglepni könnyebb, mint megbékíteni, maradjunk annyiban.
Beérve mondja a nevet, amire az asztalt foglalta, pár pillanat, ahogy végül már indulnak is az asztalhoz, amely a kilátások közül is az egyik legszebb, mert nem fog a konyhabejárat melletti szinten kuporogni, a levegő itt jár, kellemes szellő és illatok, ritkásabb asztalokkal. Megállva engedi el, lazítja ki a zakót magán és felé pillant, mert érzi, hogy most már biztos meg fog szólalni, ha eddig rágta is magát. Megbánta vagy sem, utálja, vagy épp imádja, fogalma sincs, nála nem tud értelmeset tippelni.
- Hű – meglepetve figyeli, ahogy végül kimondja mi gyűlt fel benne és hogy hiába várt sokat, megérte. Egoját simogatja a tény, mégis, illedelmes arcán mosoly ül meg szintén, ahogy biccent felé, hogy köszöni az elismerést. - Nem haragudtam akkor sem. Igazából számítottam rá, azért ez a hely, eredetileg egy olasz vendéglő lett volna – no az sem utolsó, sarki valami, de kellett a nagyobb „hűha” faktor és lám, hatásos is volt. Fene azt, hogy mindenre gondol. - De csak igyekeztem. Kész öröm, hogy beletrafáltam – figyeli, ahogy végül leveszi a blézert és ha nem is alpárias, mégis halk füttyentést enged arra, amit sikerült magára húzni. Talán kicsit merész ide, ha csak körbelesne – de nem teszi, mert nem hülye -, neki mégis jobban tetszik, mint egy másik verzió. Csendben lépked oda, hogy kihúzza neki a széket majd, ha leülne, egyelőre azonban figyeli. Nos, ezt nem vetkőzi le, ahogy finoman de láthatóan méri végig.
- Most mondjam azt, hogy te is kitettél magadért? - kapja el a pillantást, a másik íriszeit, amint ismét felé néz. - Csodálatos vagy ma. Ragyogsz – az is igaz, hogy így valóban nem látta és valóban tetszik neki, arca nem hamis mosoly vagy épp ami szokott lenni. Hát na, szereti a szépet és ha olyat lát, akkor értékeli. Még mielőtt leülne, mozdulna, finoman fog rá a kezére, emeli meg, hogy lágy kézcsókot hintsen rá, hogy aztán a széket végül tényleg kihúzva engedje leülni. Helyet foglal saját maga is, a széktámlának dőlve engedi meg magának a nevetést végül.
- Ugyan, miért? Sosem voltam jó a naptári napokban, de a memóriámmal semmi gond nincs. Bár... nos, szólni szólhattam volna előbb is, de úgy véltem, így jobban jön ki – emeli meg az itallapot, hogy belekukkantson. - Ó, és kérlek, ne szerénykedj salátával meg a vízzel, az nem állna jól. Csak ami jól esik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szíve legtisztább dobbanásával együtt kúsztak ki ajkain a szavak, melyek tanúbizonyságai, mennyire nem ér fel Bercelhez, csakhogy ő ezt félreérti. A lány szemei elkerekednek, s látván a szomorú mosolyt bűntudata kerekedik. Nem fogalmazott elég világosan, ugye ez a baj?
- Tudom, hogy van szíved. Csak nem hittem volna, hogy a szíved képes lenne pont egy olyan lányt szeretni, mint én - keserédes ívbe görbül ajka, s íriszeiben is bánat néz vissza a rellonosra. Sohasem tartotta magát érdemesnek mások szeretetére, sohasem hitte, hogy valaha kijár majd neki olyan luxus, mint a szerelem vagy egy párkapcsolat. Miután rendszeresen bántották szavakkal és tettekkel a versenytársak, elkönyvelte, hogy rossz ember és valamit rosszul csinál. Mégis, amikor Berci kiöntötte a szívét és szerelmet vallott, hirtelen csordultig telt boldogsággal és reménnyel: ezek szerint igenis megérdemli, igenis jár neki ugyanaz, ami másnak megadatik. Csak úgy tűnik, nem a fiú oldalán.
Át kell ölelnie, éreznie kell a közelségét, hogy elhiggye, tényleg igazak voltak a kedves, becéző szavak. Ez egy néma bizonyíték arra, amit érzett és egy emlék, mely lezárja azt a korszakot. Nem megy egyik napról a másikra, de elindít egy úton, ami elvezeti majd Edithez. Végre elmondhatta, a lelke könnyebb lett egy súllyal és csak ez számít. Hogy közben Layla szíve beleszakad saját tudatlanságába, már más lapra tartozik.
- Nekem adod a seprűdet? - döbbenten, remegő szembogárral pislog a fiúra. Ez nem egy egyszerű seprű, nem egy jelentéktelen ajándék, ennek súlya van, értéke és ereje. Gondolkodás nélkül veti magát Berci nyakába ismét, vékony karjai szorosan fogják a szálkás testet. Ha a tiéd nem lehet, majd én vigyázok rá, kedves. - Köszönöm, nagyon sokat jelent nekem - mélyet szippant, hogy magába ihassa kellemes illatát, ami egyszerre idézi fel a tavaszi hajnalok zsenge csípősségét, de közben a nyári esték gyümölcsös, fűszeres hangulatát. Különleges egyveleg, mely teljességgel egyedi, csakúgy, ahogy a rellonos is számára. Sohasem lesz egy a sok közül. Viszont valóban ideje indulnia most már. Miközben elhúzódik, hatalmas, őzhöz hasonlatos szemeivel megkeresi Berci lélektükreit és közel hajolva hozzá egy puszit nyom arcára, hogy utána megsimíthassa.
- Rendben. Vigyázok magamra, Te pedig le se vedd a szemed rólam. Te vagy az őrangyalom - elmosolyodik még egyszer, majd a seprűt megragadva futásnak ered, mert valóban el fog késni a meccsről. Mindenki számít rá, nem hagyhatja cserben a csapatot. Nyerniük kell és Merlin segítségével nyerni is fognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Erre a leintésre ismét csak fel kell nevetnie, de most sokkal gonoszabbul, mint korábban. Nem tart sokáig, de nem is tűnik el nyomtalanul, megtörténtének bizonyítéka az a bujkáló mosoly, mely jelenleg is nevetőráncokat hagy szemei sarkában.
- Miért érzed szükségét annak, hogy ennyiszer kihangsúlyozd: gyerek vagyok? Mit akarsz ezzel bizonygatni? - és tényleg. Minden második mondatában terítékre kerül, hogy milyen kemény férfi, hogy mennyire felnőttes, meg hát úgy összességében felnőtt férfi. Lehet, hogy Nairobi a maga huszonhat évével kimondottan fiatalnak számít, de annyival azért nem gyerekesebb, hogy lépten-nyomon az orra alá kelljen dörgölni... Hacsak nem szeretné meggyőzni magát, hogy jobb, mint a nő, de erre meg kár szót fecsérelni, hisz nem igaz.
- Különbség. Na az nincs sok köztetek - megforgatja szemeit, s csak egyetlen hajszál választja el attól, hogy kibukjon belőle: mindketten ugyanolyan szar emberek, csak Ruben magasabbra jutott a ranglétrán. Bár ez is nézőpont kérdése, mert az eddig látottak alapján komoly mélyrepülésbe kezdett, s noha Nana épp csak most kezdett, már most többet tett, mint a férfi egész idáig. Hupsz. - Legalább Te szereted a helyén tudni - az is több, mint a semmi, nem igaz? Egy embert már boldoggá tesz a fejével, ami így is pontosan eggyel több a szükségesnél. Amúgy azt említettem már, hogy alapvetően nem utálja őt? Jogos a kérdés: mi lenne, ha esetleg nem szívlelné, ha ilyen akkor, mikor éppenséggel megtűri, netán kedveli? Senki se akarja tudni, néha jobb a boldog tudatlanság.
S provokációja végre célba ér, szinte már kéjes elégedettséggel fogadja a nyakára fonódó ujjakat. Szemeiben ott csillog a kihívás, egy pillanatig sem fél attól, hogy valóban baja esnék, hisz amennyiben vesznie kell, vinné magával társát is. Dominik nem biztos, hogy örülne, ha két halottat találna itthon, de ez legyen a legnagyobb problémája.
- Ne haragudj, ha ismét beletapostam a hamvas lelkedbe - drámaian kap a szívéhez, egy pillanatig még hihető alakítást is nyújt, csakhogy utána vonásai rendeződnek és cseppet sem kedvesen néz farkasszemet Rubennel. - Tanulj már meg értelmezni Weiss. Azt mondtam farok nélkül is jobb pasi vagyok, mint te. Ez inkább vonatkozott az én tökösségemre és a te balfaszságodra, de miért is lepne meg, hogy ismét értelmi fogyatékos vagy? - töprengőn mered a plafonra egy pillanatra, majd, mintha csak megvilágosodna, tovább fűzi a gondolatot. - Lehet, hogy a mester közbenjárása kellett ahhoz, hogy megcsillanjon az a kőkemény három agysejted, ami matchboxot játszik a bent maradásért - széttárja karjait, mintha csak találgatna egy madárcsicsergős reggelen, finom angol tea és keksz társaságában. Szinte várja, hogy a férfi ismét támadjon, de közben kezdi unni is kettejük kakaskodását. Hogy is szokták mondani? Okos enged, szamár szenved.
- Na de depizz tovább, én addig dolgozom helyetted is - azzal hátat fordít neki, hogy meginduljon szobája felé, átöltözzön, majd készítsen kaját magának. Szinte már kedélyesnek mondható, s túlontúl lazának a korábbi diskurzushoz képest.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Ha itt végeztem mindenképp beszélek vele. - Nem tudom melyik házba jár, bár a feje alapján azt mondanám, hogy Eridon vagy Rellon, ott vannak ilyen léhűtő tagok, mint ő is. Ezért is vagyok büszke arra, hogy a kékek táborát erősítem, mert közöttünk alig, vagy soha nem fordulhat elő, hogy ilyen ügyek miatt kössünk ki büntetőmunkán. Az már más kérdés, hogy a tudásunk és tájékozottságunk könnyedén bajba tud sodorni. Hát én tehetek róla, hogy rossz évszámot hajtogatott nekem mágiatörin? Én csak felívtam a figyelmét, hogy az a kobold lázadás bizony nem akkor volt, erre kizavart az órájáról és még büntit is kaptam. Jó, lehet nem azt kellett volna mondanom, hogy ezt mindenki tudja aki nem egy dilettáns barom, de igazán nem kellett volna úgy magára vennie.
- Köszönöm az ajánlatot, megragadnám a lehetőséget. - Rendes tőle, hogy ezt felajánlja. Kacérkodtam már a gondolattal, hogy beszökök néhány órára, de így gyakorlatilag hivatalosan is lesz rá engedélyem, ami megkímélhet jónéhány kínos szituációtól. Nem szeretem megszegni a szabályokat, legalábbis azokat, amikről tudok.
Míg mi ilyen kedélyesen cseverészünk az egyik rendbontó úgy gondolja, nincs kedve a maradék tíz percet itt töltetni, inkább lelép, ha már a tanár úgysem rá figyel. Pechjére én viszont látom, hogy mire készül, így teketóriázás nélkül megátkozom.
- Levicorpus! - Használhattam volna a lábbilincselő vagy a sóbálvány átkot is, de az nem lett volna ennyire vicces. Legalább mindenki látja, hogy így jár az, aki szökni próbál. - Bocsánat - pislogok kedvesen az előttem álló férfira. Addig nem engedem le a levegőben lógó srácot, míg tanár úr el nem dönti, mi legyen vele. Én biztosan újabb büntetőmunkára küldeném, de mondjuk a bagolyház kitakarítására, vagy ilyen alja munkára. Kicsit gonosz vagyok, lehet, de könyörgöm, ha eddig kibírta a fenekén akkor ez a tíz perc sem okoz neki gondot már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót kacagok a lány hirtelen válaszán. Gondoltam, hogy nem fogja elnyerni a tetszését az ötletem. Odett lehet kívánós, de ez nem jelenti, hogy az eszét nem tudja használni. Várffy meg nem olyan ember, akivel kikezdene egy normális ember. Vagy csak mi vagyunk túl elítélőek. Ki tudja.
- Szerintem is. Mármint amikor a navinébe kerültem év elején, csak ő tudta kezelni apámat és a kitörő dühét - forgattam meg a szemem. Kicsit dramatikusra vettem a figurát, mert azért én se voltam piskóta, ezt tudom. De ő akkor is rosszabb volt és kész. - Szóval ha Tánya tényleg beugrott a csalijának, akkor nagyon sajnálom, mert biztos megszenvedte - ingattam a fejem. Hihetetlen volt belegondolni, milyen kis pletykás lettem ebben a környezetben. Régebben én voltam az a gyerek az első padba, akihez semmi infó nem jut el, mert mindenki kerüli mintha pestises lenne. Most meg még én mondok újakat a szőkének.
Ránéztem a lapjaimra. Hezitáltam, mert a hetedik kérdés közben szakított félbe Odett, és habár a lényeget már leírtam, de a plusz információmorzsákat, melyeket a könyvtárba szedtem fel, még nem tudtam leírni. Pedig olyan funfact-ekkel tudtam volna szolgálni, amit talán még maga Henrik se tud.
Sóhajtottam egyet, és megadóan néztem Odettre, miközben összeraktam a lapokat szép sorba. - Na jó, menjünk. De csak ha benézünk abba a könyvesboltba amit annyira szeretek - mosolyogtam barátnőmre. Egyszerűen imádtam, hogy csak úgy ki-be hozhatok onnan könyveket, és ha már nem kell, visszatalál magától. Komolyan, mintha nekem találták volna ki ezt a rendszert, mert legalább nem halmoztam fel miliárdnyi könyvet a Levitában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az elején még cinkosan elmosolyodik, ez a görbe viszont rögvest arcára fagy, mikor meghallja a "termékenységi szobor" kifejezést. Kicsit arrébb hajolva Andrástól felé fordítja fejét és hitetlenül mered rá, majd kibuggyan belőle a nevetés.
- Kinek sikerült ilyen remek ajánlatot tenned? - szórakozottan emeli fel kávéját, hogy belekortyoljon, hisz ez már jóval érdekesebb így a hajnali órákban, mint néhány szám a könyvelésben. Komolyan, miért van az, hogy őt mindig csak akkor keresik, mikor a piszkos anyagiakkal kapcsolatban kell cselekedni? Hát hihetetlen, de tényleg! Ezek az érdekkapcsolatok...
- Nem fogok veled vallásról beszélgetni - ellentmondást nem tűrően szögezi le gyorsan ezt a tényt, mert bár András nagy tudású, s bizton állítja magáról, hogy ő maga szintén nem tartozik a vallásosak körébe, előbb hinné el, hogy létezik lila tehén, mint ezt a badarságot a férfiról. - Túlzottan magabiztos vagy. Én nem az a nád vagyok, amelyik hajlik, hanem az, amelyik törik - mosolya töretlen, s mondandója végén rá is kacsint. Sohasem gondolta úgy, hogy választania kéne magának hitet. Meg, bár ez abszolút butaság, de valahogy nem is érzi magáénak, hogy egy pénzügyes olyan földtől elrugaszkodott dolgokban higgyen, mint az istenek. Persze a muglik a mágiáról sem tudnak, aztán mégis igazi, ugyebár.
- Na de András - megint csak nevetnie kell, azonban mikor abbahagyja, akkor ujjai bizalmasan a férfi kézfejére csúsznak és közelebb hajol, mintha egy szigorúan titkos dolgot kívánna megsúgni. - Ez azt jelentené, hogy protekciós vagy, de itt ilyesmi nem fordulhat elő. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy várom a pályázati anyagodat a kiírás után - némi irónia azért akad szavai mögött. Mindenhol van diszkrimináció: ha csak egy kevés is, de van, ami abból adódik, hogy az emberek ösztönösen szimpatizálnak vagy éreznek ellenszenvet egymás iránt. Jules-nak Bandi kellemes csalódás, de ez még nem jelent semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Érdeklődve, kíváncsian figyeli, ahogy Sándor arckifejezése folyamatosan változik, végül közvetlenné, szinte már gyermekivé válik. Ez érdekli igazán, milyen az igazi Szigethy felügyelő a maszkja alatt, amikor nem komoly és nem komor, amikor ugyanolyan emberi, mint bárki más. És az a helyzet, hogy ez a kicsit kölykösebb, elkalandozósabb jobban tetszik neki. Ahogy elpusztítja a maradékot, a szalvétával megtörli ajkait és tányérját maga is arrébb tolja, hogy aztán az asztalon támaszkodva partnere vonásait vizslassa. Talán illetlenség ilyesmit tenni, de nem tudja levenni róla a szemét, miközben beszél, hiszen igyekszik átlátni a páncélon, mely valamelyest lehullni látszik.
- Sajnálom a veszteséged - nem ejt könnyeket és nem is hal kínhalált az eddigi felhőtlen hangulat. Tekintetében se szánalom, se sajnálat nem tükröződik, egyszerűen csak egy őszinte részvét ez, amely pontosan addig tart, ameddig Sándor nem konstatálja, mert ezután a kedélyes mosoly újfent Jules arcára ível.
Mivel ellenvetése nincs a továbbiakban, így elrendezvén a kötelező köröket kilépnek az étteremből, a nő pedig különösebb tétovázás nélkül fogadja el Sanyi karját. Hát hogy is ne tenné. A ruhájából áradó kellemes, férfias illat jobb, ha beissza magát tudatába, hogy bármikor felismerhesse, ha megcsapja orrát. Az sem utolsó szempont, hogy a férfi nem kevéssé vonzó, ami csak újabb megerősítése annak, hogy ez az este pont jókor és pont a megfelelő személlyel zajlik.

- - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - -
A pályához érve persze felmerülhet bennük a kérdés, mégis hogyan jussanak be? A válasz igencsak egyszerű. Jules, a pálcáját előkapva emeli meg a kerítést, majd egy elegáns mozdulattal int, hogy menjenek be. Ha már mágusok és elvileg tilosban járnak, akkor csinálják rendesen. A hátsó bejárathoz érve egy Alohomora segítségével hatolnak be, hogy pár pillanat múlva már az öltözők előtt sétáljanak el. A felszereléseket sem nehéz összeszedniük, a biztonság kedvéért két kosárlabdát is kimenekít a helyéről, hogy a pályára lépve szinte azonnal megtorpanjon.
- Cipőt le - ő sem teketóriázik sokáig, két rántás és már engednek is fűzői, hogy lerúghassa magáról bakancsát és harisnyás lábával vehesse birtokba a pályát. Hajgumit nem hozott, ahogyan váltás ruhát sem, de hé, épp ettől lesz olyan izgalmas az egész. Gyorsan a terem széléhez sétál, hogy a falon kitapogassa a kapcsolót és felkattintva azokat fényárban úsztassa el a helyiséget. Végezvén befut, kezében a lasztival és sunyin mosolyogva néz Sándorra.
- Nos, itt foglak én téged ronggyá verni. Készen állsz? - elkezdi pattogtatni a labdát, majd nekiiramodik, hogy egy gyors csellel kikerülje a férfit és egy három pontost csont nélkül bedobjon. Talán nem szoknyában kéne ezt játszani, de majd vigyáz. Végül is, mi történhet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Gondolom igen, nem hinném, hogy túl sok más lehetőségük lenne - feleli elgondolkozva. Az anyja már Lin esetében is erősen ellenezte az iskolát, de az, hogy Finnországba járjon, még nagyobb vitát váltott ki - Bármennyire is szeretne anyám nekik egy átlagos mugli szakközepet, ha Alekseien múlik, az első héten kicsapják megmagyarázhatatlan viselkedési zavarok miatt - picit elhúzza a száját. Ezen indok szerepelt az öccse eddigi összes osztályfőnöki vagy szaktanári figyelmeztetésében. Márpedig azokból nem volt kevés.
A szőkeség meglepődik a kérdésen. Payne-klán? Értetlenül rázza meg a fejét. Amikor már azt hiszi, hogy kezd valamennyire belerázódni a varázsközösségbe, mindig rá kell jönnie, mennyire hiányosak az ismeretei.
És még úgy gondolta, ők vannak sokan testvérek. Nos, a tizenöthöz képest határozottan kis család.
Hű - keresi a jó szavakat, de nem biztos benne, hogy mit is lehet erre mondani - Súlyos lehet akkor a kapcsolatod édesapáddal - jegyzi meg végül. Lehet, hogy magyarul nem ez a leghelyesebb jelző rá, de valahogy Milan szavaiból erre következtet. - Akkor gondolom szét vagytok szóródva teljesen a világban. - teszi hozzá. Furcsa lehet, főképp, ha a többséggel nem is igazán tartják a kapcsolatot. Lin már azt sem tudná elképzelni, milyen lehet egy ennyire...csélcsap apa, nemhogy a szerteágazó rokoni szálakat.
- Pontosan, viszont ezzel együtt mégis kevesebb a tabutéma - bólint a lány is - valahol örül neki, hogy végre valaki megérti. Milan következő szavait félig bóknak, félig ténynek veszi, egy halvány mosollyal reagál rá, de ez nem csak rá igaz. - Ahogy te is.
Tudja, hogy igaza van, már többen is mondták, sőt, volt olyan, aki eleve azt javasolta, hogy inkább a házvezetője engedélyét szerezze be a graffitihez. De Lint valahogy nem vitte rá a lélek, félig-meddig még ezt a tilosban járást is élvezi. - Észben tartom - természetesen, csak az nem biztos, hogy meg is fogja fogadni.
- A hova a könnyebb kérdés, bármilyen üres falfelületre. Van már egy-egy kevésbé ismert folyosókon, illetve a faháznál. De azért csak mértékkel játszom ki a szabályokat, itt a kastélyban még nem rajzoltam olyan felületre, ami mellett mindenki nap mint nap elmegy - még. Bár ez nagyrészt Sárinak köszönhető, aki beszélte már le elvetemült ötletekről. - Mennyit mond neked Banksy neve? - próbálja egy egyszerűbben megfogható oldalról nézni a "milyeneket" kérdést. - Ő a példaképem ebben. Van egy-egy olyan graffitim, ami inkább csak művészeti szempontból van, de olyan is, ami kicsit kritizál. Soha nem szöveggel, csak képekkel - talán így megfoghatóbban hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Szélesen elmosolyodom a bólintására.
 - Köszönöm! Napok óta szenvedek vele - kimerülten fújok egyet, ahogy eszembe jutnak véget nem érő órák, amiket a szak-  és tankönyvek közt töltöttem. Aztán mikor már elaludtam a papírok felett, és Felagund proffal álmodtam. - Remélem nem nagy teher. Gyorsan tanulok, maximum egy negyed óra kéne! - kicsit könyörgés, kicsit mentegetőzés ez a mondat. Igaz, már igent mondott a kérésre. Csak nem szeretek mások terhére lenni. Lelkem megnyugtatása végett próbálom kimagyarázni magam.
A szó viszont hamar visszaterelődik a könyvekre és az olvasásra. Hevesen bólogatok, hiszen nekem is az esős napok a kedvenceim.
 - Bár bevallom, volt már, hogy elaludtam egy könyv felett, és ráömlött egy kis kakaó. Mondjuk az közel nem olyan idegesítő helyzet, mint mikor valaki meglök reggeli közben, és az összes kaja a lapokra hullik - bosszús arckifejezésem elárulja, hogy bizony tapasztalatból beszélek.
Megforgatom a kezem közt a könyvet. Keményborítós, de régi kiadás. A cím aranyszín betűkkel van írva, ahogy a szerző neve is.
 - Köszönöm! Megkereslek és odaadom - ígérem. Persze be is fogom tartani. Amint elolvastam, átviszem majd neki.
Hálás pillantással elfogadom a felém nyújtott kezét, és feltornázom magam. A könyveket egymásra rakom, és a hónom alá csapom. Majd követem Bogit. Gondosan átfésülöm a polcokat. Néhány könyv gerincén végig húzom a kezemet. Majd ráakadok egy régi kedvencemre?
 - Ezt olvastad? - torpanok meg. Kezemben az Anne otthonra talál kötetet szorongatom. Egy 20. század eleji történet, egy mugli írónő tollából. De megragadott az álmodozó kislány története, aki vörös hajjal járja Avonlea városkáját, és mindenkit magára haragít, miközben csak jót akar. Szemem csillog, ahogy a régi kötetre nézek. Ez volt első olvasmányaim egyike. És az első amit megnéztem filmben. Varázsló családban nőttem fel, így a filmnézés nálunk nem volt mindennapi dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Figyeltem, ahogy ide-oda tekeri a nyakát, meg minden testrészét, mintha egy komolyabb gyakorlathoz melegítene, gondoltam, meg is tudakolom tőle, hogy mégis mire készül, hisz levette a cipőjét. Ebből mondjuk talajtornára tippeltem volna, régen láttam a tévében versenyeket, amikor a csajok bukfencből kézre álltak, meg spárgáztak, és szaltóztak a szőnyeg egyik végéből a másikig. Végül nem ez történt, kibökte hogy ő bizony jógázni készül. Hm, jóga, azt hiszem, hogy Maggie is nagy híve volt ennek a testedzésnek, s bár magam nem űztem, úgy tudtam, hogy ehhez nyugalom kell, meg koncentráció. Még az is lehet, hogy majd törökülésbe fog, és lemegy alfába, akkor meg jajj, hogy hozzászóljak. Amúgy is úgy tűnt, hogy zavarom a köreit, és egyáltalán nem voltam olyan forma, hogy rátukmáljam a társaságom olyanra, aki arra nem vevő.
- Király - csak ennyit reagáltam, aztán sarkon fordulva sétáltam vissza a gépekhez, a használt súlyzókat visszapakoltam a helyükre, aztán még birtokba vettem az egyik biciklit, hogy tekerjek egy kicsit. Ez persze nem volt olyan bicaj, mint az én saját otthoni biciklim, de ha máshogy nem tekerhettem, legalább így adtam az érzésnek. A gép háttal helyezkedett el a talajgyakorlatokat művelővel, így bármit is csinálhatott, nem láttam belőle semmit, szóval még csak azt se mondhatta, hogy kukkolnám, nem mintha szándékomban állt volna. Azért egy kicsit lelombozódtam, hogy a suliban ennyire nehéz ismeretségeket kötni, Bostonban ez valahogy sokkal könnyebben ment. Talán a homlokomra volt írva, hogy nem vagyok vérbeli varázsló, vagy ilyesmi. Mindenesetre a mai napra feladtam, hogy új ismeretségeket kössek, ehelyett tekertem még egy ideig, majd leszállva a gépről, nyakamba csaptam a törölközőm, kezembe vettem a vizes flaskám, s még vetettem egy utolsó pillantást a jógahercegnő felé.
- Aztán nehogy lesérülj a nagy jógázásban - jegyeztem még meg, bár a nagy koncentrálásban talán meg se hallotta. A termet magam mögött hagyva indultam el, hogy feltérképezzem a kastély egyéb részeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondhatja senki, hogy nem végeztem alapos kutatást az esemény előtt. Megvizsgáltam, hogy melyik az az időpont, amikor a legkisebb esély van rá, hogy a város polgármestere bárki mást is küldhetne maga helyett, mivel a küldött levelemben kifejezetten őt kértem. Itt nem álltam meg, hiszen egy levél olyan, amit az ember félretehet egy ilyen magas beosztásban, így természetesen bejelentkeztem hozzá időpontra, olyankorra, amikor amúgy is elhagyná az épületet, hogy egyen. Az étkezésre mindig nagyon odafigyelek én magam is, és remélem, hogy ő sem viselkedik másként. A kiegyensúlyozott étkezés a napunk egyik alappillére.
Szerencsére olyannak neveltek, aki jó felesége lenne bárkinek, tudok és szeretek főzni és sütni, képes vagyok arra, hogy a véleményem megtartsam magamnak, emellett illő információmennyiséggel tudok beszélgetni művészetekről, kultúráról és vallásról, kerülve a politikát és a sportot, ami a férfiak dolga. Lehet, hogy inkább gésának neveltek? A gondolatra vidám mosoly-szarkalábak jelennek meg a szemem körül, ahogy az üvegen át a poros és kissé elárvult helyiségbe pillantok.
Bejelentkeztem hozzá, de nem a saját nevemen, mert az a nagy helyzet, hogy nem tudom, ő kapott-e rólam bármit is. Én róla csupán egy pár évvel ezelőtti képet, és a pár alatt most vagy tízet értsen az ember, meg egy titulust. De ez nekem nem elég, és nem akarom őt úgy először látni, hogy mindenki ott van. Annyira kínos lenne és lesz is, a közeljövőben. De ma van a születésnapom, ez a nap elméletileg rólam szól. Talán emiatt szabályszegőnek gondol majd? Talán nem akar majd? Nagyon remélem, hogy nem. A levelemben, amiben az időpontot kértem a feltörekvő Berety-Zod család lányaként mutatkoztam be, aki patikát kíván nyitni a városban, és aki, ha úgy adódik, szívesen támogatja politikai berkekben is Daróczy urat. Nem volt valami szép lépés tőlem, megvallom, de talán megbocsátja nekem, hogy nem Berety-Zod Lia vagyok, hogy kicsit összekevertem a nevem betűit, kiadva magam egy nem létező embernek. Csak egy kis időt szeretnék, hogy lássam, hogyan csillog a szeme, hogy úgy halljam a hangját, hogy ne más válaszait mondja nekem vele. Tudom, hogy nem szép csak így idejönni, de az sem igazán az, ami ránk vár. Aztán persze lehet, hogy kitalálta ki vagyok, vagy látott ő is képen, és nem örül majd nekem. Holnap szombat, akkor amúgy is találkoztunk volna. De nekem ma kell látnom őt. Csak hagyd meg a szabadságom, kérlek. Még hat perc... egy örökkévalóság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mielőtt elindultam ide, meglepett a hűvösség, ami az utcára lépve fogadott. Az ember júliusban nem számít rá, hogy megborzong és libabőrössé válik a csípősségtől, de olyan szépnek találom a vásárolt szoknyámat, hogy a szívem szakadna meg, ha le kellene cserélnem. Éppen ezért pálcámat elővéve csupáncsak vékony felsőm anyagát és ujjainak hosszát módosítottam kissé. Szeretem a mágiát, de nem kell azt hinni, hogy én leszek a világ legcsodálatosabb bűbájolója, én bájitalokban utazok, ám annyit elértem már az évek során, hogy legalább ne fázzak.
Vonattal érkeztem a városba, hogy megismerkedjek vele, azon egyszerű oknál fogva, hogy hamarosan ideköltözöm. Szeretnék az itt elkezdett élet első napján már otthonosan mozogni, és ha szóba kerül esetleg a település egy-egy beszélgetés során, valós információkat megosztani. Puderrózsaszín, finom arannyal átszőtt noteszem egyik lapjára a könnyen elintézhető feladatokat jegyzem fel, végighaladva a településen. Egy másik részen térképet rajzolok, egy harmadikon az üzleteket vezetem fel, míg egy negyediken az ötleteimet.
Nem tudom, hogy valaha, valaki meghallgat-e majd, de szeretnék hasznos tagja lenni a településnek, éppen annyira, amennyire a jövendőbelim is az. Tudom, hogy én elsősorban kirakat leszek, egy arc, aki támogatón áll a cselekvő mellett, de másodsorban szeretnék az lenni, aki tevékenyen él, aki valóságos, kézzel fogható dolgokat ad az itt élőknek és ide látogatóknak.
Le kell festeni a seprűtárolókat. Írom fel magamnak az igen fontos, de könnyen megvalósítható dolgok közé, mert valljuk be, pár vödör festékkel máris látványos változást lehet elérni. Emellett szerintem az előkészítő udvara nem elég vidám, azzal is mindenképpen kell valamit kezdeni. Nem szeretném szomorú helyre járatni a gyermekemet. Ez is igazán fontos szempont.
A sok eltérő vendéglátóipari-egység azonban előhozza belőlem a vágyakozót, de nem tudom, hogy hova lenne érdemes mennem. Éhes vagyok vagy csak a finom illatok keveredése miatt érzem, hogy egy nagy tál valamit meg kéne ennem? Szomjas vagyok? Igen, kellene valami, ami meleg, de hova menjek? Mivel nyár van, mindenhol hideg italok vannak, kávét pedig nem szeretnék fogyasztani. Boldog tanácstalanságban nézelődök, és még a végén egy gyermeki eccpeccel döntöm majd el, mi legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Még a jobb napokon is megterhelő számára az iskolai környezet. Nem kell rossz élmény érje ahhoz, hogy a világgá menetel mellett határozza el magát. Persze ez nem mindig olyan nagyszabású, mint a vonatos kis incidense, amikor ténylegesen elhagyta a környéket, van, hogy elég közelebb is megszöknie. Ez sokszor az iskola udvarát, esetleg valamelyik eldugott kis folyosóját takarja, de van olyan, hogy egy távolabbi menedékre van szüksége a gondolatai rendezéséhez, ilyenkor pedig a falu irányába viszi a lába. Vinné az erdőhöz is, de ahhoz még nagyon gyáva, mert nagyon sok rosszat hallott az ott élő bestiákról és egyéb rémséges rémekről, akiktől óvakodnia kell egy magafajta elsős lánykának.
A mai napon nagyon sok emberrel volt kapcsolata, viszonylag jól elbeszélgetett többekkel is az órák közötti szünetben, viszont rengeteg éles hang zaklatta fel a lelki világát, amit akkor valamelyest tudott kezelni, ennek ellenére úgy érzi, hogy szüksége van arra, hogy kiengedhesse a gőzt. Az utolsó órája után felsietett a hálójukba átöltözés céljából, mert hát ugye szereti az ember meghódítani a világot, de csakis kényelmesben. Kissé borongós idő köszöntött a kastélyra, amit ő nem feltétlen bán, hiszen így fel tudta venni a kedvenc kapucnis melegítőjét, hozzá a kedvenc leggingsét és vízhatlanító bűbájjal ellátott tornacipőjét. A kenguruzsebébe csapta a fülvédőjét tokjával, a legújabb, csillámzselés extrapuha pink stresszlabdáját, a fejére csapta a kapucniját, s már útrakészen is állt a csöppméretű lány. A lépcsőket különösen gyorsan szedte, egyszer majdnem fel is bukott az egyik mestertanoncban, de őt ez nem zavarta, csak menni és menni akart.
A falu tömegét sem különösebben szerette sosem, viszont az ilyen jellegű kényelmetlenségekre jobban fel volt készülve, ugyanis városban élt egész életében, míg a bentlakásos iskola intézménye teljesen új élmény a számára. Úgy döntött, hogy a Boglyas térről most másfelé kanyarodik, hátha egy békésebb részére lyukad ki a falunak.
Maga sem tudja, hogy milyen útvonalon, de egy tónál lyukadt ki, ahol viszonylag kevesen voltak, nagyon nagy örömére. Bizonyosan félnek, hogy bármikor rájuk szakadhat az ég. Sajnos a stégen még mindig lát embereket, így lekanyarodik a tópartra, s egy távolabb eső részére siet, ahol nem tartózkodik senki a közelében. Fejét a borongós ég felé fordítja, tüdejét megtölti a víz friss illata. A nagy szabadságban, lehet, hogy egy kicsit közelebb áll a part széléhez, mint az biztonságos, de ez őt most egyáltalán nem zavarja. Mondták, hogy ő már nagylány, jöjjön a Bagolykőbe. Ő már nagylány, vigyázni fog magára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Új nap, új lehetőség, hogy ma is felfedezzek valamit. Elmaradhatatlan füzetemet magamnál tartva, talpig zöldben indulok el a mai túrára egy olyan ruhában, amit Katalin hercegné is viselt. Mondanám, hogy egy vagyon volt, de nem. Sok ruhám van, azonban a többségét az egyik barátnőm varrja, én csak a képeket küldöm neki, jó, hogy az embernek vannak kreatív barátai, akik úgy is elfogadják, hogy a saját családja fekete báránya. Nálunk mindenki tehetséges a szép és finom dolgokkal való bánásmódban, a szép szavak használatában, én pedig a bájitalokban. Édesanyám már egész korán frászt kapott, ráadásul a nővéreim sem repestek értem. Jadviga szerint figyelemzavaros, Nana szerint figyelemhiányos, Pamína szerint depressziós voltam, holott mind nagyon messze állt a valóságtól, mivel nekem tényleg sokszor túlpörgött, majd elfáradt az agyam. Fejben számolok, emlékszem olyan versekre, melyek létezéséről se tudnak, a legtöbb bájitalt rutinból csinálom, és nem kell hosszasan gondolkoznom, mert tudom a válaszokat. Lehetnék tökéletes, de sajnos így vagyok a legtökéletlenebb.
Azt persze, hogy stikkes vagyok, ahogy apa fogalmazott az egyik közös vacsoránk alkalmával - a mi családunkban a vacsoraidő szent - nem nagyon hozták fel, amikor a kiházasításomat előkészítették, és megkérték, hogy ezt én se közöljem a jövendőbelimmel, majd csak már akkor, amikor nem lehet visszacsinálni. Nem akarok férjhez mennyi egy fényképhez, de nem is ellenkezek, mivel szeretném megőrizni a szabadságom, és úgy vélem, hogy egy sokat dolgozó, jó háttérrel rendelkező, ambiciózus férfi mellett megőrizhetem azt, aki vagyok. Csak gondolja ő is így.
A sarkaim mélyen a fűbe vájnak, még úgy is, hogy próbálok inkább a talpam első felére terhelni, de azért haladok, tudom rajzolni a térképemet. Most például csak páran vannak kint, kutyát vagy crupot sétáltatnak, vagy éppen babakocsiban kisgyerekeket. Utóbbiakat kicsit hosszabban szemlélem, és talán felébred benne valami. Vajon akar majd a férjem gyermeket? Engem azért házasítanak ki, mert lassan értéktelenné válok, de vajon neki kell ez az érték? Nem látom magam anyaként, de a kéri, azzá válok. Most azonban még van egy kis elintéznivalóm. Előbb meg akarom ismerni ezt a helyet.
- Szia, ne haragudj, zavarhatlak egy kicsit?
Nem is tudom, hogy elfoglalt-e, vár-e valakit, de ő az egyetlen, aki jelenleg egyedül van, és talán néhány perc erejéig feltarthatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem teljesen idióta, természetesen nem lehetetlen a megtévesztése, viszont igencsak nehéz. Az, hogy Mester Adrián képes kijátszani megérzéseit és éles érzékeit, nem azt jelenti, hogy bárkinek sikerülhet, éppen ezért a Berety-Zod Lia néven érkező megkeresés is kellően átlátszó volt. Az elmúlt időszak eseményei jócskán felgyorsultak: eldöntetett, hogy házasodnia kell, ráadásul nem is akárkivel, Odry Elizabettel. Ez a család nem kevéssé bonyolult, kezdve az őket jellemző művészi vénával és a kultúráért való értelmezhetetlen rajongásukkal. Azonban, fájjék bármennyire is a tény, egybekelésük jövedelmező üzletnek lett minősítve, s noha ezidáig ügyesen lavírozott a feleségjelöltnek szánt hölgyek között, ezúttal nem volt menekvés. Megérezvén a nyomást nem is tiltakozott, meglepően könnyen ment bele ebbe az érdekalapú eljegyzésbe, melynek megalapozása a holnapi napon történne meg... A feltételes mód nem véletlenül indokolt, elvégre Liza születésnapja épp a mai nap van és, hacsak nem teljesen tájékozatlan valaki, pontosan jól tudja, hogy a bejelentkező nő egy kitalált családnévvel rendelkezik, mi több, ez egy anagramma, mely felfedi valódi kilétét. Ugye senki sem gondolta, hogy nem néz majd a körmére? Komplett aktát rakott össze, melyben szerepelnek a legfontosabb tudnivalók, többek között az olyan mások által jelentőségteljesnek talált adatok, mint születésnap vagy kedvenc virág.
Konrád, elterelvén a figyelmet, tizenegy órakor egy harminchárom szálból álló rózsakosarat küldetett Liza otthonába, mely figyelmességéről és kedvességéről tesz tanúbizonyságot, ezzel egyidejűleg imponál a szülőknek. Jövendőbelijét azonban másképp kívánja lenyűgözni így, hogy tisztában van érkeztével. Nem adhat neki nagy ajándékot, így inkább csak figyelmessége jeléül rejtette el azt az apróságot, mely minden bizonnyal elnyeri majd hitvese tetszését.
A lepusztult épülethez ér nagyjából öt perccel a találkozó időpontja előtt, s rutinosan be is pillant, így felfedezheti, hogy partnere, legnagyobb bánatára, megelőzte. Nem mintha bosszús lenne, felőle már órák óta várakozhatna itt, főleg annak tudatában, hogy ő elvileg semmiről sem tud. Lezseren feltűrve ingujjait - mely nem mellesleg kiemeli szürkéskék szemeit, amik örvényként áramlanak és titokzatosan rejtegetik a szörnyű valót - lép be, hogy Lizára nézve elmosolyodhasson. Tipikusan az a szívdöglesztő, ámde komoly, határozott hatás, melyet imádnak a nők, ám ezzel sem érdemes túlzásokba esni. A férfi sem szándékozik. - Elnézését kérem, ha megvárakoztattam - azonnal közelebb lép, hogy megvárja, míg a ő nyújt kezet. Illem, meg ilyesmi. Ha azonban ez megtörténik, akkor hamiskásan elmosolyodva kulcsolja rá ujjait, majd finoman, épphogy csak szájához érinti. Kicsit műmájer, de nem nyálas, pont belefér.
- Szóval, ha jól tudom, egy patikát szeretne itt nyitni, ugye? - körbepillant a helyiségben, mintha csak mérlegelné a lehetőségeket, de valójában tudja, hogy igen nyomós érvekre lesz szükség, ha ezt komolyan gondolja. Talán a felesége lesz, de bolondot nem csinál belőle. Születésnap ide vagy oda, nem kaphat meg mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom nem észrevenni, hogy az idő mennyire jó hatással volt rá, és ha már egyetlen kép is meggyőző volt számomra, akkor élőben még inkább megvan az érzés, hogy jó döntés volt. Pedig mennyire nem, ó, elképzelni se tudom, hogy mennyire nem. Most egyelőre csak örülök a látványnak, annak, hogy eljött, annak, hogy férfias, hogy úgy néz ki, mint aki képes engem megvédeni. Bizsereg a bőröm, és bizsereg a bőröm alatt az, amit kivált, ám, ha azt hiszi bárki is, hogy ez pozitív, téved. Jelenleg az aggodalom az, amit futkos a testemben, ugyanis, ahogy közeledik felém, kétségtelenül azt érzem, hogy képes lennék érzelmileg is nyitottá válni felé, és ha valamit, ezt igazán nem szeretném. Az érzelmi kötődést nem tartom szerencsésnek, mert elvakítja az embert és kifordítja önmagából. Nem akarok kifordulni miatta. Mégis, ahogy közeledik, felé fordulva egy kósza tincset finoman kisöprök az arcomból, és ajkaimon pihenő mosolyom egy hangyányit szélesebbé válik. Meg fog sebezni, ebben biztos vagyok.
- Örömömre szolgált polgármester úr.
Nyújtom felé a kezem, és igazából azt hiszem a kézcsók az, aminél ráeszmélek, hogy rájött az én kis játékomra, hogy a szépen felépített Berety-Zod családot csak a titkárnője vette be, ő már nem. Nem mutatkozom be, barnáimmal arcát vizslatom, és elkönyvelem magamban, hogy nem minden feladvány megfejthető. Ha jól tippelek, ő sem lesz az. Egyszerre vonz, űz, taszít. A szívem megremeg tőle. Kétségtelenül tökéletes úriember, ahogy én is úrikisasszony, de ismerem magam, tudom, hogy mi vagyok valójában, és úgy sejtem ő sem az, akinek mutatja magát. A sötétben tapogatózom, és talán ott is végzem majd. Most viszont játszunk. Egy kicsit még, hiszen már tudom, hogy lebuktam.
- Így van. Azonban a tudásom és a pénzem nem elég, a leendő férjemet is meg kell győznöm arról, hogy a gondolat nem ördögtől való.
Ellépve tőle a piszkos üveg felé fordulok, azon át tekintek rá. Én látom magam előtt, hogy ez egy virágzó üzlet lehetne, ő mégis kételkedik benne, bennem. Nem ismer, jogos.
- Úgy vélem, minden férjet örömmel tölt el, ha felesége talál egy kimerítő napi programot, és nem kérdezgeti feleslegesen olyan dolgokról, amiket nem szeretne elmondani. Emellett igazán különleges, hogy éppen patikát nem nyit itt senki. Elátkozott talán a hely?
A kérdés előtt visszafordulok felé, és érdeklődve pillantok rá. A szemeim csillognak, még akkor is, ha tudom, romba fogja dönteni az életem, és nem biztos, hogy utána építésbe kezd.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A vízzel kapcsolatos dolgok valahogy egészen kicsi korától kezdve megnyugtatóan hatott rá. Mindig is szeretett nagyokat fürdeni, sokáig ázni a meleg, habos kádban – bár a kiázott ujjacskák látványa a mai napig viszolygással tölti el, mert hát borzasztóan néznek ki, ez mindenkinek belátható tény -. nagyot strandolni a felnőttek medencéjében a fánk alakú kis úszógumijában meg a fodros kis halászkalapjában. Sosem szerette a gyerekmedencéket a strandon, mert más gyerekek is voltak benne, akik nagyokat sikítva ugráltak be a vízbe, pocsoltak és általában úgy viselkedtek, mint egy átlagos gyerek, ami Pollit viszolygással töltötte el.
Ez a tó csendes és békés, a víztükör a közelgő eső szelének hála lágyan ringatózik. Legszívesebben belemenne, de egészen biztosan nagyon mély a víz, ő pedig egyáltalán nem egy profi úszó, annak ellenére, hogy szereti a vizet. Fejét finoman oldalra biccentve mereng el gondolataiban erről a helyről, az iskoláról, az otthonáról. Tudja, hogy eddig egészen más élete volt, emiatt lehetett számítani beilleszkedési nehézségekre, de akkor is nehéz, még a jobb napokon is, mint a mai. Legalább jön a hétvége, nemde? Ilyenkor kötetlenebb a hely és az idő, ahol lennie kell, úgyhogy ez csak hoz majd némi felüdülést. Csak intéznének már neki zongorát, attól egészen biztosan jobban érezné magát. Tudja ő, hogy nem megy könnyen meg gyorsan, főleg úgy, hogy az sem 100% még, hogy marad. Néha úgy érzi, hogy elég jól elvan itt, meg különben is ez az élet rendje, máskor meg majd’ megfojtja a vágy, hogy minden újra olyan legyen, mint régen. Mi szüksége van neki arra, hogy nőjön emberileg? Hogy érjen? Nem eper ő.
Félszegen hátralép egyet, mert annyira nem fenegyerek, hogy a part pereméről hajoljon le a víz felszínéhez, hogy megnézze annak hőmérsékletét. Mielőtt előre dőlhetett volna egy nő hangja húzza ki a saját sajnálatából. Kissé megriad, egy pillanat alatt vigyázzállásba vágja magát, kezeit egyből bedugja a kenguruzseb rejtekébe, úgy fordul meg.
Egy csinosan öltözött, sötét hajú fiatal nővel találja magát szemben, akit még sosem látott. Furcsa, hogy pont ő hozzá jött, lehetséges, hogy a szüleit keresi. Ez sajna gyakrabban előfordul, mint szeretné.
- Szia… öhm… csókolom… öööhm…. – Motyogja tágra nyílt szemekkel a nő homlokának. Hirtelen azt sem tudja, hogy hogyan köszönthetné, diáknak nem elég fiatal, de a nénizéshez meg igen. – Nem zavar, tudok segíteni valamiben? – Préseli ki végül magából a választ. Közben a zseb mélyén szorgos kis kezek gyúrják a labdát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A mai nap is a maga fájdalmasan lassú tempójával, és a maga kis szokásos nehézségeivel telt. Egy-egy kirívó esetet leszámítva be kell vallania, hogy nem olyan borzalmasan nehéz az ittlét. No, nem azért, mert annyira könnyű, meg annyira hű, de nagyon jól érzi magát, hanem egyszerűen csak szokja. Bizonyos dolgok, amik az elején zavarták, most már kevésbé teszik azt. Pontosan ezt mondták, hogy így fog történni. Persze, a hangok, meg az undorító állagú kaják, meg a fények, meg a számtalan olyan dolog, amikről nem tehet, hogy zavarják, azok mindig meglesznek. Meghagyták neki, hogy a beilleszkedését könnyítendő feltétlenül keresse meg az itteni pszichológust is, ne csak Timi néni leveleire hagyatkozzon. Picit vágyott is rá, hogy megismerje, már ki is kereste a nevét, sőt az irodáját is tudja merre találja, már kétszer is elment előtte, ám sosem vette a bátorságot, hogy bekopogjon. Gyanítja, hogy a férfi – hallotta a hangját, egyébként idegen nevű- már tud az ő létezéséről. Nem nézi ki Timi néniből, hogy ne vette volna fel vele a kapcsolatot. A levelekben szerencsére ráhagyják, hogy ő szokott találkozni Rilly bácsival, csak mégis attól fél, hogy tudják a helyzetet.
A tanítási nap végén lerótta a szokásos körét: Toronyba fel, talár le, kapucnis pulcsi meg leggings fel, Polli pedig balra el. Múlt héten úgy tapasztalta, hogy ebben az időben nem tartózkodnak olyan sokan az erkélyen, tehát az úticélja ismét ez a hely. Van egy kedvenc kihalt kis része a birtokon, de az annyira messzire van, a leckéje meg rengeteg, így azt ma kihagyná. Nagyon szereti ezeket a fejszellőztetéses időket, ilyenkor szokta kisajnálni magát.
Fürge léptekkel fordul be az erkélyre, ahol szerencsére csak szórványosan leli a diáktársait, pont úgy, ahogy szerette volna. Egyből becélozza a többiektől legtávolabbi sarkot, s a friss, kinti levegőből nagyot szippantva rátenyerel a korlátra, mely alatt furcsa dolgot lel. Először hátra ugrik, mert azt hitte, hogy egy hatalmas rágóba nyúlt, de aztán rájött, hogy ez nem is ragad. Lassan, lopakodva közelíti meg a gyanús objektumot. Egy szorosan összehajtott papírlapot pillant meg, ahogy a korlát szegélyében van elrejtve. Nyakát nyújtogatva, tekergetve néz farkasszemet a lappal, majd egy gyors, kicsit sem feltűnő mozdulattal kikapja onnan. Mi ez? Egy puska eltűntetve? Egy titkos üzenet? Üzenet a jövőből? Az ujjai szélsebesen nyitják szét a sokfelé hajtott fehér lapot, a kíváncsiságtól szinte lelkesebben bontogat, mint egy ovis karácsonykor.
Egy kusza, fiús írás fogadja a papíron, rajta elvétve pacák, néhány sor áthúzva.
- Hmm… - összegzi, ahogy tekintete egyből a címzésre siet. „Kedves Dorottya!!”. Lehet, hogy Dorottya nem kért a titkos imádóból? Lehet, hogy direkt hagyták itt valakinek? Fel kell erre is készülni, így körbe pislog. Ott egy lány nem is túl messzire, még az is előfordulhat, hogy ő a kiválasztott. – Te vagy Dorottya? – Lép oda hozzá a levelet szorongatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem biztos abban, hogy a nő rájött-e, lelepleződött, de nem is különösebben foglalkoztatja a kérdés, elvégre az irányítás az övé, csakúgy, mint mindig. Ami azt illeti, nem tartaná ördögtől valónak, hogy a falubeliek odalegyenek jövendőbelijéért, azonban semmiképp sem ildomos engedni, hogy ezt a szeretetet túlzásba vigyék. Ismeri magát, a vágyait, a jellemét - már amennyiben egy pszichopata esetében lehet ilyesmiről beszélni -, tekintetét végigfuttatja az érintetlen, puha bőrön, amin hegeket, sebeket és liluló foltokat vizualizál. Nem mer majd szólni senkinek arról, hogy Konrád miképp is bánik vele, hiszen senki sem hinné el róla, hogy valóban képes lenne kezet emelni egy nőre. Ezen túl az sem elhanyagolható tény, hogy akármikor ellehetetlenítheti az Odry családot, alááshatja nevüket és renoméjukat, ezt pedig legyen bármily agyafúrt, még a kis Lizi sem kockáztathatja meg. Lesz egy saját, külön bejáratú babája, akivel azt tesz, amit csak akar. De mindent a maga idejében, egyelőre meg kell szereznie magának, el kell altatnia a gyanút, el kell nyernie a szívét - még ha röhejes is.
- Miért gondolja, hogy a férje nem támogatná egy patika nyitását? - lássuk, mit is gondol róla. Miért tartja úgy, hogy Konrád rigorózus módon engedné elillanni a pillanatot, amikor hitvese még inkább beleszerethetne, amiért valóra váltja álmait? Talán feltételezi, hogy jóval racionálisabb, mint a férfiak nagy többsége, akik csak az asszony békéjét áhítják? Ugyan. Meglehet, hogy átlát a maszkon és sejti, hogy milyen is valójában, de ha egy patika nyitása kell ahhoz, hogy lefoglalja és elhitesse, odaadó pár, még az is elképzelhető, hogy hajlandó meghozni ezt az áldozatot. - Azt szokták mondani, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Ön nem hisz ebben? - szórakozottan mélyeszti kezeit zsebeibe, miközben íriszei pimaszul csillannak Lizire. Teljesen emberi reakciók, akár még flörtölésnek is lehetne nevezni, ha nem ismernénk kellően jól egyébként kiszámíthatatlan természetét.
Lassú, óvatos léptekkel kerüli meg a piszkos üveget, hogy partnere mellé kerüljön, majd úgy téve, mintha körülnézne, háta mögé helyezkedjen. Ekkor jön el a pillanat, hogy előhúzva színházjegyeit, vigyázván, hogy ne érintse meg tiszteletlen, netán illetlen módon a nőt, elé nyújtsa őket. Pestseholséra érkezik a híres orosz balett társulat, akik egyetlen estén nem csak a Diótörőt, hanem a Hattyúk tavát is előadják. Minden évben egyszer van alkalom megtekinteni, akkor is szinte elérhetetlen a laikusok számára. Igen körültekintően megválogatott társaság juthat csak el rá, mint nevesebb politikusok, fontos emberek, meg persze néhány alvilági figura. Konrád már számít valakinek, így csupán annyi volt a dolga, hogy a listára felírassa jegyesét, melyet meg is tett. Egy hét múlva lesz az esemény, de bizonyos, hogy telitalálat. - Én osztom ezt a véleményt. Éppen ezért örülnék, ha a feleségem velem tartana erre az eseményre - hangjából kihallatszik az a mosoly, melybe ajkai görbülnek, s csak akkor folytatja mondandóját, ha Liza szembe fordul vele. Ideje bőven van. - Boldog születésnapot - annyira gyengédnek tűnik, annyira normálisnak! S hogy a hely el van-e átkozva? Talán sohasem tudják meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom, hogy értené-e, hogy azért nem ellenkeztem a házassággal kapcsolatban, mert úgy éreztem, hogy egy polgármester feleségeként szabad maradhatok. Nem úgy szabad, hogy aztán a kertésztől a postáson át az iskola igazgatójáig bárkivel intim viszonyba kerüljek, hanem úgy, hogy továbbra is élhessek azoknak a dolgoknak, amiket szeretek csinálni. A patika is ilyen lenne, de talán túl nagy kérés lenne azonnal, hiszen még csak házasságot sem kötöttünk.  
- Hiszek és ezért is érzem kétségesnek a dolgot. Talán azon aggódna, hogy túlságosan belemerülök, és nem tudom majd teljesíteni a házastársi kötelezettségeimet. Nem szeretném, ha a férjem úgy érezné bármikor is, hogy nem ő az első a számomra.
Ez nem egy szerelmi házasság, talán sosem lesz az. Vonzó férfi, vonzóbb, mint a képen. Szépen csillog a szeme, ami előcsalja belőlem is a nőt. Érzem, ahogy a belső hangom abban reménykedik, hogy tetszem neki, mint asszony, hogy szépnek, kívánatosnak tart, legfőképpen azért, mert nem szeretném, hogy azt mondja holnap, nem talál elég érdekesnek. Ismerem és tisztelem az aranyvérű szabályokat, tudom, hogy a lényem legnagyobb része felett az esküvőt követően a férjemnek lesz döntési joga, és én nem ellenkezhetek, mégis remélem, hogy egy kis részem szabad marad. Vágyakozva nézem az üresen álló épületet, mert szeretném, de nem olyan ember vagyok, hogy csak mert a polgármester a férjem, alanyi jogon jár nekem.
- Szeretném előbb a házasságunkban megtalálni a helyem, szeretném, ha a férjem alkalmasnak találna arra, hogy a szenvedélyemnek élhessek, amíg ő maga is ezt teszi.
Ezzel pedig nem másra gondolok, mint a polgármesterségre, és valljuk be, igencsak idealizáltan látom a jövőnket, túl egy bizonyos ponton. Az eleje nem lesz könnyű, de már elfogadtam azt, hogy egy számomra idegen férfi felesége leszek, hogy a testem az övé lesz, hogy a nevem az övé lesz, hogy minden vagyonom az övé lesz. Van bennem némi tartás vele kapcsolatban, de azt hiszem, ez természetes. Nem holnap akartam megismerni, nem úgy, hogy ott van mindenki, tudom, hogy ez a lépés illetlen, mégis, látnom kellett azon túl, ahogy holnap fogunk viselkedni egymással, mikor árgus szemek figyelnek majd minket. Tetszik, amit látok, és ahogy mellém lép, látom a közös jövőnket. Nyilván egy túlidealizált jövőt, de engedjük meg most annak a rózsaszín lufinak, hogy felfújódjon.
- Balett?
Szinte suttogok, de a hangomban minden ott van a jegyeket látván. A gyermeki öröm, a szerető csilingelés, a lelkes asszony és a nő, aki igazán fontosnak érződik. Tagadhatatlan örömmel a tekintetemben fordulok felé, hogy az utolsó két szó már szemtől szemben érjen minket. Rendben leszünk. Ő lesz a férjem, én leszek a felesége, és ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz. Hiszen a sárga rózsák, a balett, az, hogy tudja, ma van a születésnapom, hogy belement a játékba, és nem hárította el a találkozást. Minden olyan örömre ad okot, melyből táplálkoznom kell, mely bizakodóvá tesz. Annyira naiv vagyok, annyira naivvá tesz. Szeretném megérinteni, szeretném jobban érezni az illatát, szeretném, lebontani a falat kettőnk között, szigorúan ügyelve arra, hogy a védvonalaink megmaradjanak. Nem értek egyet azokkal a nőkkel, akik mindent tudni akarnak a férjük dolgairól, én szeretnék abban boldogságot találni, amit a férjem magától ad nekem.
- Köszönöm, hogy a férjem leszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Neki rettentően kedvez ez az idő, hűvös, kellemes, mint mindig, az erdő közepe felé menetel mikor kánikula van és a lakásban már csak úgy tudna lehűlni, ha ki se mászik a zuhany alól. Körbenézett már, de sehol nem talált egy kiselejtezett kádat, amit nem lenne rest a ház mögött elhelyezni az árnyékban, feltölteni vízzel és abban ülve olvasni addig, ameddig ki nem folyik a szeme. Azonban ez várat magára, lehet amúgy is hülyeség, mint az, hogy sétálni viszi a macskát, akit végül megsajnált, annyira nem volt hozzá kedve és nem akarta végighúzni az utcákon, így otthon hagyta a vádló tekintetével együtt és egymaga indult el. Semmi terve, az iskolába most nem kell mennie, kötelezettsége nincs, egyelőre Mihail-ról sem hallott semmit, ami aggodalommal tölti el, de közben saját magát nyugtatja, hogy bizonyára szüksége van rá, vagy akadt valami más. Talán már a féltékeny gondolatai is eltűntek és mégsem, mert valahol benne vannak, csak nem rágja magát rajta újra meg újra. Nem akar az lenni, aki mindenre haragosan néz és hisztérika válik belőle, ennek a gondolatától eleve rosszul van és nem is képes rá, de tudott az is, hogy a rossz gondolatoktól befordul és visszaesik oda, amit már sikerült elhagynia. Szóval, ő megpróbál nyugodt lenni és feltalálni magát, egyedül, bár ötlete semmi sincs. Nem is kell.
Tornacipőt húzott, ami már eléggé ütött-kopott ahhoz, hogy lecserélje, de még mindig nem indult el semerre, valahol bosszantó, hogy nem talált olyan üzletet, amely az egyszerű és kényelmes dolgokat árulja elsődlegesen. Rövidnadrág és egy póló, épp elég, a póló ujjait feltűrve próbálja mutatni, mennyire laza és inkább vett volna trikót, nem számít, ahogy az üzletek előtt halad el, úgy csapja meg orrát a kellemes illatok egyvelege. Akkor teszi azt, amihez ért a legjobban; eszik valamit, bár mielőtt eljött, belapátolt egy nagy adagot. Így döntött a desszert mellett, a teaház pedig közel volt, itt sosem evett, talán be sem tért, nem emlékszik, annyi tea van otthon, hogy mindig feleslegesnek érezte erre sétálni. Miért ne alapon, persze nem teát kér, hanem limonádét fog, miután lebeszélte magát a borról, mellé némi süteményt, szerencse, hogy gyűrt a nadrág zsebébe pénzt indulás előtt, ezzel semmi gond nincs. Bólogat magának és fordul, talán figyelmetlensége és kavargó gondolatai miatt koccan a válla a fiatal hölgynek, aki úgy tűnik, épp azon van, hogy valamit válasszon maga is, vagy csupán ugyan úgy el van mélyedve. Kezét feltartva pillant rá.
- Bocsánat – lép el, majd rövid hatásszünet után nyúl az ajtóhoz és nyitja ki azt neki. - Csak ön után – ha már bamba, akkor legyen illedelmes, vagy mi, sosem néz ki úgy, hiszen ő inkább a toprongyos, de üsse kő, ide jó ez is. Reméli, hogy van valami teraszos kiülő is, mert pont olyan az idő, de na, majd elválik. Egyelőre még kérnie kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Próbálok mindent úgy rajzolni, hogy méretarányos legyen. Az azonos távolságra lévő pontok a füzeten segítenek, így ha nem is századmiliméter pontosan, de jól besaccolva adnak támpontot a város egyes helyeiről. Láttam, hogy tényleg van itt minden, vásárolhatok élelmiszert akár késő este is és van lehetőségem nővényekkel körbevenni magam. Azt hiszem, ha bármikor is bánatosnak érzem majd magam az új életemben, akkor a virágboltot látogatom meg majd, és egy-egy új növénnyel vigasztalódom. Talán lehetne egy saját kertem, erre még nem gondoltam, de most, hogy ne felejtsem el a lehetőséget, felírom. Már csak néhány napom van addig, hogy találkozzak a jövendőbelimmel, és szeretnék tőle hasznos dolgokat megtudni, mint, hogy gondja van-e a növényekkel és ha vigyázok a kezeim épségére és puhaságára, lehet-e saját kertem. De mindent a maga idejében, most először még be kell fejeznem a térképemet.
Jártam a művelődési házban, és a dekoratív kislánytól, aki ott dolgozik, kaptam prospektusokat. Megismerhetem belőlük a falu történelmét, az ismertebb alakokat, a látványosságokat. Van benne térkép, menetrend, nyitva tartások. Tényleg nagyon hasznos kezdőcsomag, ha valaki itt akar élni, de szeretem magam megtapasztalni a dolgokat. A város vezetőjének feleségeként pedig nagyon fontos, hogy mindennel tisztában legyek, ezért is rajzolok, mert így tanulok, tudom, hogy mi mi mellett van. Éppen befejezem a "teázó" feliratot, éppen csak elemelem a tollat, amikor érzem a vállamnak csapódó másik testet, és kicsit riadtan nézek fel a nálam jóval magasabb férfira. Az igazság az, hogy bujkálok Konrád elől, mert nem akarom, hogy tudja, napok óta idejárok és csak vele nem akarok találkozni. Akarok, csak nem most. Előbb még a helyet ismerem meg.
- Semmi baj.
Nem szerettem volna bemenni, de ha már így alakult, akkor egy apró fejbiccentéssel és köszönéssel lépek előre, majd mint aki csodás ötletet talált ki - mert ez a helyzet -, fordulok meg lelkesen.
- Nem szeretne csatlakozni hozzám? Hamarosan a városba költözök, de még senkit sem ismerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Csak utólag esik tekintete arra, hogy valamit tart a kezében, pontosabban egy füzetfélét. Na szép, ha most aztán keresztbe lett húzva az a valami, vagy pacázva, mert tudja, hogy az mennyire bosszantó, főleg saját magának, aki nem tudja pálcaintésre eltüntetni azt, ami odakerült, ezért is van az, hogy jegyzetein néhol kávéfoltok vannak, ha épp elvágja az ujját a papír, talán még egy pici vér is, de nem, nem kell igénytelen dologra gondolni, egyszerűen ami a sajátja, azzal figyelmetlen. Ezzel szemben a könyvtári könyvekben lévő szamárfüleket is kisimítja és visszarendezi, kaját és kávét se visz a közelébe, azoknak sem, amiket lakótársától kölcsönöz. Fura kettősség, és csak röpke pillantást vet arra, amit a lapokra vésett és neki egyelőre kusza, második nézésre azonban mintha valami térkép lenne vagy vázlat, lehet valami művész dolgaiba lökött bele akaratlanul. Az ajkát szívja be, hogy még jobban kifejezze szavakkal, mennyire sajnálja, de ahogy letekint, nem tűnik haragosnak az arcocska, sem a tartása, még jobban lát rá a vonalakra. Igen, ez valami térkép, de nem akar szemtelen lenni, tekintetét visszavezeti rá, majd a teázóra, még a végén azt hinné, direkt ment neki, hogy aztán az orrát lógassa bele a dolgaiba. Közel sem, még ha érdekesnek is tartja a dolgot, holott, amikor idejött, minden vagyonát adta volna néha egy olyan papírért, ami megmondja mi és merre. Arcára barátságos mosoly ül ki, amikor megszólalva nyugtatja meg, hogy semmi baj azzal, ami történt, ezek szerint a műbe sem rondított bele. Biccent felé, ahogy előre engedi, úgy indulna ő is befele, de még lépni sem lép, amikor felé fordul ismét nő, ő pedig pislog párat.
- Ó, hogy új. Nos, ellenemre nincs a dolog, hátha tudok valamiben segíteni – valamiért ez most a második ebben az időszakban, hogy valaki azt akarja, csatlakozzon hozzá. Most is érzi, hogy kicsit kizökkenti a komfortzónából, ez tény, talán látni is, hogy ő most ebben a szituációban a hátrébb levő és szerényebb, de tény és való, hogy ő is volt elveszett, tudja milyen az és így tud azonosulni vele. Így engedi, hogy belépkedjen, miután rábólintott és ő pedig utána.
- Ühm, kint, bent? Ezt a helyet annyira nem ismerem, bevallom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Dehogyis, szívesen segítek - válaszolom ajkaimra kedves mosolyt varázsolva. Aranyos, hogy így mentegetőzik, csak mióta megegyzetem Livivel és a fél iskola házidolgozatait én írom kicsit kevesebb időm marad ezekre az ingyen és bérmentve tartott korrepetálásokra. Bár tény, hogy baromira megéri vele üzletelni, igaza volt tanár úrnak, mikor őt ajánlotta. Már most meghökkentően sok pénzt kapartam össze gyakorlatilag igazi munka nélkül. Mindenki boldog, én a pénztől, ők a jó jegyekről. Na persze azért arra figyelek, hogy ne legyen túl jó egyik munka sem, különben még a végén lebuknék. Így minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy olyan épp csak átcsusszanó, vagy középszerű beadandók kerüljenek ki a kezem közül. Még senki nem reklamált, szóval valami biztosan jól csinálok.
- Ezért ülök mindig egyedül, jó messze mindenkitől. - Néha megesik, hogy Veroccsal reggelizem, de olyankor inkább nem viszek könyvet az asztalhoz. tudom, hogy mi ketten milyen kelekótyák tudunk lenni együtt és annál jobban féltem az értékes olvasmányokat, minthogy ilyen felelőtlenül szándékos veszélynek tegyem ki őket. Meg olyankor jobban esik beszélgetni kicsit, még ha a mindennapokban ez nem is az erősségem. Szeretem, hogy ilyen fura dolgokat hoz ki belőlem az a bolond.
Nem viszem magammal a könyvkupacom, tudom, hogy senki nem fogja magához venni, míg teszünk egy rövidke sétát. Ha meg mégis majd megszerzem tőle. Mélyeket szippantok a csodálatos levegőből, imádom ezt az illatot. Ahogy a régi és az új könyvek aromája keveredik létrehozva valami utánozhatatlan, leírhatatlan illatot. Ha tehetném ezzel az illattal venném magam körbe életem végéig. túl jó ahhoz, hogy ne gondoljak ilyeneket.
- Olvastam, de annyira nem fogott meg. - Feledhető olvasmány volt, nem is tudnám felidézni pontosan a cselekményt. Tipikus egyszer olvasós, nem volt rossz, de nem szerettem bele annyira, hogy mondjuk saját példányt vegyek belőle. Joggal gondolhatnák az emberek, hogy annyi könyvem van, amennyit meg sem tudok számolni. Tény és való, hogy a könyvtáram elég sok kötetet magába foglal, de csak azokat vagyok hajlandó megvenni, amiket tényleg szeretek is.