37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 39 40 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2020. május 14. 17:31 | Link

Theon, My Valentine Love
this is strictly a joke


Nem hiszem, hogy érti mire gondolok. Vagy ha érti akkor csak direkt nem akar normális választ adni. Mindegy, feladom. A stílusához limitált a türelmem és érzem, hogy kezdek a végére érni, pedig alapjáraton nyugodt természet vagyok. De van, ami még nekem is sok. Ma úgy tűnik igencsak rossz kedve van, így ráhagyom a dolgot.
A pizzájáról hamar megállapítom, hogy nem lesz a kedvencem és megpróbálom neki még egyszer utoljára elmagyarázni, hogy mi bajom a vérivással, de persze erre se nagyon figyel. A fejébe vett valamit és azt hiszi jobban tud mindenkinél mindent. Mit lehet ilyenkor tenni? Valószínűleg semmit. Még a pszichiátria sem ijeszti el, bár sejtem, hogy azért mert arról is csak meséket hallott, és fogalma sincs milyen valójában egy kis fehér szobában ücsörögni aztán beszélgetni valakivel mindenféle baromságról, csakhogy meggyőzd nem vagy őrült. Nagyot sóhajtok, de nem, nem mesélek neki erről. Helyette gonoszka mosollyal kezdek bele az amúgy abszolút nem frappáns, de jelenlegi humoromnak megfelelő történetbe.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiúcska, aki olyan dolgokba ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. - Jelentőségteljesen pislogok rá, hogy értse, róla mesélek. Másról pedig nem fogok. Legalábbis ebben a témában biztosan nem. Más témákban tudnék neki sok mindent mesélni. Épp ezért kezdek a zöldségekről is egy kisebb beszámolóba, hátha neki ez meghozza a kedvét a fogyasztásukra, de nem. Bár helyeselni látszik a dolgot, de akkor meg nem értem.
- Nem hiszem, hogy tudnál olyasmit mutatni, ami meglep. Mondjuk nem értem, ha tudod, mire jó egy-egy zöldség, miért utálod őket ennyire... - persze ha van egy-két mugli kütyüje az jobb, mint egy cukkini, vagy hasonló de nem tudom van olyan ember, aki az ilyesmit elvinné felrúnáztatni, hogy működjön egy varázslóiskolában. Ezt még belőle sem nézem ki. Illetve abban sem vagyok biztos, hogy nem ódzkodna-e valaki, az ilyen eszközök felrúnázásától. Szóval a zöldség minden szempontból jobb opciónak tűnik, még akkor is, ha amúgy rettentően gusztustalan.
A bor közben megérkezik és én egy pillanatig döbbenten figyelem, ahogy a kis srác előbb tölt magának, majd miután a pohárból felhörpinti az adagját az üvegért nyúl és azt próbálja meghúzni. Épp csak nem hagyom neki. Gyorsaságban könnyű szerrel leverem, így mielőtt még az ajkaihoz érne a palack szája megragadom az üveg nyakát és kitépem azt a kezéből, majd nemes egyszerűséggel a földre ejtem.
- Upsz. Ez eltört - a pincérnek persze azt mondom, hogy véletlen volt, és ha kell ki is fizetem, de amúgy nem zavartatom magam miatta különösebben.
- Nos, én ha megettem a pizzámat hazamegyek. A kérdés az, hogy jössz-e? - mondjuk nem tudom, hogy a gyerekes viselkedését akarom-e magamnak otthonra. De talán ha nem veszik körbe emberek, nem akarja majd játszani az agyát ennyire. Majd kiderül. Addig is, két pizzaszeletet egymásra hajtok, mint valami szendvics lenne és úgy harapok bele. Nekem az az egy pohár bor is sok lesz, ha nem eszem rendesen, szóval be kell tömnöm a pizzát, akármit is válaszol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2020. május 17. 04:05 | Link

Berci
őrült vagy | just a lil' bit

Erre a kijelentésre akaratlanul is megemelkedik szemöldöke. Szóval jelent valamit, valakinek, valahol, csak éppen nem Radetzky Bercelnek, minden világos. Szerencsére ez már nincs ráírva arcára, sem rosszallása, ami nem is baj, mert amikor folytatja, Gerda lesüti a szemét. Számára ez ismeretlen dolog: eleve elrendelés, olyasvalakihez hozzámenni, akit nem szeretsz… Olyasmikről beszélnek, amiket ő maga sohasem tapasztalt, így hát pálcát sem tör a fiú feje felett, már csak azért sem, mert közli, nem akarja megcsalni Editet. I’m sorry, I’m a bit confused…
- Szóval nem akarod megcsalni Editet – megismétli a mondatot, mintegy nyomatékosítva, hogy érti, de nem érti. Nincs egyébként probléma sem a felfogóképességével, sem az agyával, egyszerűen csak nem biztos abban, hogy egy nyelvet beszélnek. Elvégre a ’nem csalom meg a feleségem’ és a ’fizetek több százezer forintot, hogy randizzak egy nővel’ között érezhető némi anomália. Persze kinek mi, ha szerinte ez belefér, akkor kicsoda Gerda, hogy megmondja, nem jó?
Mondjuk Bercel igazán kitesz magáért a válaszadáskor. Ha be kéne vallania, azt mondaná, fogalma sem volt egészen mostanáig a fiú létezéséről, de egy ilyen vallomás után talán nem illendő ezt közölni. Így hát a sztori előrehaladtával szép lassan elkezd pirulni, végül, mire eljutnak a végére és kisül, hogy ő egy ilyen első nagy szerelem, már vérvörös az arca. Megnyugtatjuk, kedves Radetzky úr, hogy nem Ön az egyetlen, aki ma belehal a zavarába. Gerdának eközben fogalma sincs, mit mondhatna. Mármint nevezhetjük ezt aranyosnak, de abból talán már kinőttek, hogy ezt ki is mondja ebben a formában. Megtisztelő? Túl hivatalos és nem igazán ezt érzi, mi több, ha tehetné, a hízelgő szót használná, már amennyiben úgy vélné, ez itt a helyes megfogalmazás. Mégis, az érzései hirtelen túlontúl zavarosak: annak idején valakinek, akiről alig tudott, a világot jelentette, beleszeretett, de még csak észre sem vette. Valaki megvédte, míg ő élte a szokásos életét, verekedésbe keveredett és elintézte, hogy többé ne mondhassanak róla rosszat. Nem is hitte volna, hogy ilyesmi történt, míg ő mit sem sejtve próbált dönteni két másik férfi között és végül a rossz választást hozta meg.
Tulajdonképpen meg van illetődve és már épp szavakba öntené minden érzését, mikor Berci folytatja, de nagyon nem úgy, ahogy azt a nő képzeli. Elkerekednek szemei és fogalma sincs, hogy haragot, felháborodást vagy még nagyobb zavart érezzen. Hogyan mondja ezt meg Zlatannak, aki egyébként szintén meg akarta venni? Jó isten.
- Hogy mit csináltál? – mintha nem hinné el, amit hall, azonban rögtön felemeli a mutatóujját, hogy a rellonos meg se merjen szólalni. Ez egy költői kérdés és időnyerés arra vonatkozóan, hogy össze tudja szedni mindenfelé csavargó gondolatait. – Képes voltál felírni egy licitre ahelyett, hogy a háztársamként elhívtál volna valahová? Úristen – hátradől és nem igazán jut szóhoz – ez mostanában amúgy sokszor előfordul vele, nevermind. Végül, miközben villáját kezébe veszi és idegesen kopogtatni kezd az asztalon megenyhülnek vonásai. Mert túl azon, hogy ez a világ egyik legpocsékabb, ha nem a legpocsékabb ötlete volt… Jól esik neki és kedvesnek találja.
- Köszönöm – nem néz a fiúra, nagyon erősen szuggerálja az asztalt, de nem mond többet. Bercelnek lesz éppen elég kérdése, amire ezek után adhat választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. május 19. 12:58 | Link

Gerda

Nem értem, hogy miért hiszi mindenki, hogyha az ember húsz évesen elvesz egy tizenhét évest akarata ellenére, akkor majd az lesz a fő életcélja, hogy megcsalja. Mondjuk nyilván, akinek van egy kis esze és nincs tartása, ezt teszi, de én eleve rendelkezem két hátránnyal is, sőt hárommal: nem vinne rá a lélek, van tartásom, és hogy, hogy nem, de beleszerettem Editbe. Mármint tényleg, tudom, hogy szeretem őt, még ha nem is mondom ki, még ha nem is mutatom ki. Nem, ez nem jelenti azt, hogy egy alpári gyökér vagyok vele, mert nem, de eszemben sincs játszani Rómeót, és hülyét csinálni magamból végigszerenádozni a Macskabagoly utcát. Azt meghagyom a nagyhangúaknak. De vannak gesztusaim, csak mivel nálunk eléggé felborult a sorrend, nem tudok mit csinálni, amúgy se volt meg bennem ez az érzés sosem. Szóval tanulok én is. És kérhetnék tanácsot a két bátyámtól, nyilván, két teljesen más jellemmel, más udvarlási formával, de nem tudom, hogy melyik adna hasznosat, az amelyik hazacipelt egy részeg nőt, üvöltözött vele, majd feleségül vette, vagy azt, amelyik a testvérünk halála után az első szembejövő nővel bejárta a világot, aztán feleségül vette. Így belegondolva nem is lógok ki annyira a sorból azzal, ami Edit és köztem van. Funny. De nem.
- Nem. És igen, tud róla, hogy most itt vagyok, veled. Ő is licitált valakire.
Mondta is, hogy kire, de, hogy aztán megnyerte-e, azt nem tudom, remélem, hogy igen, mert úgy igazságos a buli, ha mind a ketten élvezhetjük kicsit a rahedli pénz elszórását. Nem, nem ilyen lesz a felnőtt életünk, a házasságunk, de most még egyrészt gyerekek vagyunk, másrészt még nem is élünk házas életet, de ugye erről is hallgatunk, mint a sír.
- Én...
Megismételném, de abban a pillanatban felemeli a mutatóujját, ép pedig elhallgatva nézem őt, leginkább a kezét, hogy tudjam, melyik az a pillanat, amikor be kell csuknom a szemem, hogy ne menjen bele ital, mert le fog önteni, ebben az egyben biztos vagyok, és valljuk be, meg is érdemlem, hogy így történjen.
- Nem szeretem az egyszerű megoldásokat.
Fejezem be végül a félbemaradt mondatot, igaz másként, mint terveztem, de teljes nyugalommal, végül is, ez történt, úgy gondoltam, hogy ez látványos. Hát az lett, főleg, ha Bözsi néni rájön, hogy én dézsmáltam meg a virágait, és szétver rajtam pár dolgot. Jó dolog is kamasznak lenni.
- Én köszönöm, hogy ennek ellenére eljöttél. Szóval ez egyfajta búcsú, lezárom a korábbi érzéseimet, a múltamat, és veled kezdtem, mert veled kezdődött minden.
Milyen nevetséges nem? Évek óta vannak fontosabb lányok az életemben, mégsem tudja egyik sem, hogy az. De elmondom nekik, és elköszönök tőlük. Furcsán raktak össze, látszik, hogy késői és nem tervezett gyerek vagyok. Semmit sem tudok normálisan intézni.
- Viszont, nem szeretném rabolni az időtöket Zlatannal, gondolom már vár, és nem tetszik neki, hogy itt vagy, szóval, ha szeretnél elmenni, megértem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2020. május 27. 18:43 | Link

Krumplifej


Nahát, hogy a kis Ombozi már megint viccesnek képzeli magát! A szemtelen visszavágásra úgy döntök, szavak helyett inkább csak egy rendkívül előnytelen grimasszal felelek, viszont amint szóbakerül Nelli meg azok a jó kis tragikus évek, mikor családilag tervezett elmerülni a gót szubkultúra letisztult világában, nem bírok a lelkiszemeim előtt tolongó borzalmas emlékképekkel, muszáj elnevetnem magam. Meg-megrázkódó vállakkal bontogatom a 'chewy candy'-t, aztán jelentőségteljes pillantással nézek át az asztal túloldalán viruló tökfejre.
- Na de csókolom! - vonom fel a szemöldökeimet, majd az orromat ál-sértetten felhúzva, szavaimat már a sószórónak címezve folytatom. - Ha olvasnál újságot, tudnád, hogy a szakáll manapság nagyon is divatos. A 2020-as trend szerint tehát nem hajléktalan, hanem geci stílusos vagyok. Csak mondom. Hogy tudd. Meg hogy felzárkózz.
A mondadóm végére azért csak rápillantok, méghozzá egy igen kaján vigyor kíséretében, hiszen, ha jól tudom, neki sincs épp ellenére az arcszőrzet, már ha az nem rajtam, hanem valaki máson van. Eredetileg nem akartam felhozni a témát, mert igyekszem olyan testvér lenni, aki megadja a húgainak azt az egészséges teret, amit azok amúgy is kiharcolnának maguknak, és ahelyett, hogy minden szarért, amit a világban járva róluk hallok, rivallót meg sóbálványátkot küldenék a nyakukba, inkább türelmesen kivárom, hogy akkor keressenek meg, mikor azt ők érzik jónak, és maguk hozzák fel a dolgot, legyen szó akármilyen, számomra esetleg kínos témáról is. Most viszont, így, hogy beszólt, nem bírom ki, engednem kell a jobb vállamon pöffeszkedő kisördögnek, és...
- Amúgy meg fogalmam sincs, mi bajod a szőrömmel - pislogok át ártatlanul az asztal fölött Boróra, de a számszegletében bujkáló kacér kis vigyor tudom, hogy elárul. Tudom, hogy tudja, hogy tudom. A tekintetét keresem, szuggerálom az Ombozi család nőtagjaira oly jellemző világos szempárt, és várok. Még egy pillanat, és még egy, és még egy. Aztán egyszerre elnyílnak ajkaim, és kimondom:  - Jasoné se szebb.
Úgy dobban meg a szívem, mintha egy fontos, ám mindeddig csupán egy néma, kettőnk között lappangó titokról rántottam volna le a leplet azzal, hogy kimondtam a férfi nevét. Nem tudom, hogy mi van velük, hogy egyáltalán van-e bármi is, de azt, hogy felmondott a mágustanodában, maga Jason árulta el a minap. Nem kérdezek, nem beszél - egyikük sem, így pedig nem könnyű mélyebben belelátni az életükbe.
- Mina tud Fanniról és Nádjáról - válaszolok automatikusan, mindennemű gondolkodás nélkül, és a magát éppen megadó cukorkapapíron felvidulva, széles vigyorral nézek fel Borira. Sikerült!, lelkendezik csillogva a tekintetem, pont mint egy meglett ötévesé hasonló helyzetben, egy pillanattal később azonban, mikor realizálódik bennem, mit is mondtam az előbb, ajkaimról eltűnik a vidám görbület, és homlokomat ezer helyen keresztező ráncokkal kezdem javítani magam. - Úgy értem... hogy izé, Mina, mint... mint egy nagyon jó barát tud róluk. Írország óta nem történt semmi közöttünk. Eskü. Az, hogy Fanni tud-e bárkiről is, egy nagyon jó kérdés, én azt gondolom, hogy nem. Nádja meg... - kelletlen sóhajjal vakarom meg a fejem - ...nem igazán említettem neki, hogy nős vagyok. A gyűrűmet azóta nem viselem, hogy összefutottunk a karácsonyi vásárban. Az mindent megváltoztatott. Úgyhogy ja - sóhajtok egy újabbat, már egy sokkal rövidebbet, mintha az életemben amúgy semmi sem számítana, és ezt erősítve széles mosolyra húzom a számat. - ...hamarosan valszeg tényleg megőrülök ennyi nő között.
Csak adja Merlin, hogy ne lányom szülessen, ha egyszer odajutok, mert akkor biz' isten visszakapok mindent, amit életem során elkövettem - és az koránt sem biztos, hogy tetszeni fog.
- Mit efünk? - az olvadós cukorkától majd megfulladva váltok témát aztán hirtelen, és az összegyűrt papírt az asztal közepére dobva húzok magam elé én is egy étlapot, hogy ha csak egyetlen percre is, de mögé bújhassak. Legalább addig ne kelljen találkoznom Bori megmondtam pillantásával. Pedig megmondta. Mindig megmondja.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2020. május 27. 18:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. július 8. 11:28 | Link

Karola
benézett randi  - kinézet

Emma mondta, hogy ha ennyire nem megy a csajozás, töltsek le egy randiappot. Természetesen szemétkedett, én pedig felháborodtam, de aztán néhány napja mégis letöltöttem egyet. Nem tudom miért, hiszen azért nem vagyok én rosszképű srác, de mégis reménykedtem, hogy esetleg Babunál szóba jöhetek, de legutóbb a medencében azt mondta, hogy randira ment, meg ugye Nate-tel is flörtölgetett, tehát - ahogy Dana szokta mondani - baráti státuszt kaptam tőle. Azóta sem tudom kiverni a fejemből az egész furcsa beszélgetést, meg a fürdőruhás alakját sem, valahogy én azt randiszagúnak éreztem, mégsem lett belőle semmi, sőt. Hát ilyen az én szerencsém! Amúgy meg jó poénnak tűnt elsőre ez az app, képet még nem mertem feltenni rá. Ami amúgy égő szerintem, mert egy csomó srácnak és csajnak van fenn, de valahogy nem érzem még, hogy nekem is kéne. Tuti megtudná Emma és feljelentkezne egy kamu profillal, és randira hívna. Mekkora pofára esés lenne, szent Merlin kabátgombja! Szóval egyelőre rendes leszek és nem is keresek olyan lányt, akinek van képe. Nem lenne fair. De amúgy vicces, mert pont ma találkozom eggyel a Kukoricába Flash néven. Mármint én vagyok Flash, ő pedig Boszi. Egy párszor váltottunk néhány szót már levélben, meg chatben, jó fejnek tűnt. Ki tudja, lehet még szerencsém lesz, és ő lesz az új barátnőm, vagy egy új barát. Inkább az előbbinek örülnék, meg az sem lenne baj, ha legalább külalakban is tetszene, vagy nem mondanám rá, hogy nem. Ha pedig még szép is, hát akkor nyert ügy, mindenkinek. De első tapasztalatnak mindenképpen jó lesz ez az egész. A neve remélem beszédes, és tényleg egy boszi lesz, csak keleti legyen és ne nyugati. Persze bizonyos helyzetekben legyen csak nyugati! Ó, Bence, már megint perverz vagy!? Annyira béna vagyok, hogy néha már én szégyellem magam magam helyett! Amúgy most jöttem rá, hogy bénán beszéltem meg a randit is, mert nem igazán egyeztettünk, csak, hogy itt lesz a Kukoricába, meg én is. De végül is így talán viccesebb? Belépvén a helyre gyorsan körbenéztem. Igazán nem voltak túl sokan, meg még egy kicsit idő előtt is van, szóval nincsenek túl sokan éppen. Azok mind párok, egyetlen egy csaj van nekem háttal, aki egyedül ül egy üdítő felett, szóval nagy levegő és odamegyek hozzá. Egyre hevesebben ver a szívem, ahogy közeledek, mert gy hátulról, tök jól néz ki, de még elölről lehet quasimodo-né. A torkomban gombóc, majd ellépek mellette, kedves mosoly és megnézem.
- Ó, szia Karola! - könnyebbülök meg, mert... hát mert, na! Csak! - Leülhetek, vagy zavarok? - kérdezem, mert tök jó lenne, ha megengedné és én figyelhetném az ajtót. Amúgy tökre ki van öltözve, sőt még smink is van rajta, és rohadt jól néz ki. Basszus. - Rendeltél már? - érdeklődöm, miközben kiteszem a telefonom, hátha a csaj lemondja a randit, vagy valami. Tudnom kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. július 8. 19:29 | Link

Flash
randi? - kinézet


Ostobaság volt letöltenem azt az appot, s még nagyobb butaság volt lebeszélnem egy randit egy ismeretlen sráccal, akinek se a nevét nem tudom, sem pedig azt, hogy mégis hogy néz ki. Még az is lehet, hogy talán nem is a suliba jár, vagy sokkal idősebb, mint amennyinek állította magát. Meg aztán ki tudja, hogy miféle céljai lehetnek, és..és amúgy is, minek is kevertem magam ekkora hülyeségbe?
Arcomat támasztva, gondterhelten, kétségek, s izgalmak viharában ücsörögtem a pizzéria egyik ablak felőli asztalánál, miközben hol a szívószállal kavargattam meg az üdítőben úszkáló jégkockákat, hol meg idegesen tördeltem a kezeimet, vagy épp a telefonom kijelzőjét bámultam.
- Meg fogom fojtani Vecát - motyogtam gondolataimban, hisz ő volt az, aki rávett arra, hogy beregisztráljak egy ilyen randiappra. Pedig még csak nem olyan rég szakítottam Márkkal, meg aztán ott voltak bennem azok a fura, s megmagyarázhatatlan érzések is, amiket persze bőszen próbáltam elnyomni. Lehet, hogy talán emiatt mentem bele végül Veca noszogatásába, s regisztráltam Boszi néven, de minél jobban közeledett a randi időpontja, annál inkább lettem bizonytalan.
Igaz, jókat diskuráltunk Flashel, tényleg nagyon szimpatikus volt a srác, meg vicces, amit nagyon is értékeltem, de fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz, ha majd találkozunk. Talán nem is fog tetszeni, vagy nagyon fog tetszeni. De ha igen, akkor mi lesz? Egyáltalán hogy viselkedjek?
Kérdések milliói kavarogtak a fejemben, egyre izgatottabb lettem, ahogy pörögtek a másodpercek, s már abban sem voltam biztos, hogy jó-e a ruha, amit felvettem. Dana szerint ilyesmi passzol egy randira, én viszont tartottam attól, hogy talán túl öltöztem a dolgot.
Izgatottságom közepette már tényleg mindent babráltam, az asztal sarkától a blúzomon át, a mobilomig mindent. Aztán egyszer csak rám köszönt valaki, s szó szerint majd kiugrott a szívem, mert először azt hittem, hogy Flash érkezett. De "csak" Bence volt az, akitől nem kellett volna zavarba jönnöm, mégis zavarba estem, s némi habogás és bizonytalanság után végül a székre mutattam.
- Hát őőő nem , vagyis.....csak várok valakit...asszem - utóbbit már csak halkan nyögtem ki, s az italomról újra felemeltem a pillantásom Bencére, aki most baromi jól nézett ki. Persze, mindig helyes volt, és a haja is mindig jól állt, de most tényleg nagyon jól festett.
- Nem még...még nem rendeltem, várok valakire - mondtam zavarban, s újra lecsekkoltam a telefonomat, hátha ír a srác, hogy még sem jön. Azt hiszem, nagyon megkönnyebbültem volna, ha ezt írja, mert akkor talán elmúlt volna az az idegesség, amit legbelül éreztem.
- Na és te? Hogyhogy itt a pizzériában? Megéheztél? - sikerült végre elmosolyodnom, de pittyegett a telefonom, így azonnal oda kaptam a pillantásom. Nem Flash volt, csak Veca, érdeklődött, hogy mi a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. július 9. 10:10 | Link

Karola
benézett randi  - kinézet

Végül is az egész átfordult kíváncsiságba. Ha már eljöttem, meg Boszival elbeszélgettem a bagolyköves tanárokról - szerintem titkon ő is Várffy rajongó, de tagadja, inkább Ambrózy-t mondta -, meg hogy a Kukoricás milyen jó hely. Nem véletlenül lett ez a találkahely, amit hirtelen vetettem fel meggondolatlanul, ő meg hirtelen elfogadott, és utána egyikünk sem írt, csak kedvesen elbúcsúztunk. Szóval milyennek képzelem Boszit? Kviddicses talán, vagy szeretne azt lenni, hiszen a mugli boszik  repülnek. Vicces, bátor és kicsit szomorkás. Az utóbbit csak úgy érzem, de nem tudom. Meg talán nem gólya, mert túl jól ismerte a kastélyt, szerintem. De vagy szerencsém van, vagy nem, csak Karolát találom ott, aki annyira meglepődik, hogy lát, hogy össze-vissza beszél, vagy hát, nem annyira rendezettek a gondolatai.
- Azt hiszed vársz valakit? - lepődök meg, de aztán kiderül, hogy tényleg vár valakit. - Remélem nem Márkot várod, hogy megbeszéljétek - vonom fel  a szemöldököm kérdőn, mert nem szeretném, hogy ennyi viszontagság után, új esélyt adjon neki. Karolából kinézem ezt ugyanis, de nagyon remélem, hogy most tévedek. Piszkálgatja a telefonját, mintha várna egy üzenetre, de közben megengedi, hogy leüljek.
- Oké, ha jön valaki, tényleg elhúzok, nem akarok a barátnőd szemei közt meghalni - szemmel verés okozta áldozatul, tenném még hozzá, de végül hagyom, hogy Karola is összeszedje magát. Én is kiteszem a mobilom, és egy picit nyomkodom... Boszi is írhatna, ha esetleg nem jön. Bánnám, de ha nem jön, akkor nem komoly az érdeklődése. Talán, ha teszek majd fel képet.
- Á, én is várok valakit. Ide beszéltem meg egy randit - vonok vállat. - Szóval, ha megjön, elmegyek, ha nem haragszol - mosolyodom el, és elveszek egy kicsit a szemeiben. Dobolni kezdek az ujjaimmal, majd megérkezik a felszolgáló. Rendelek egy narancslevet - azt hiszem ezt is megírtam Boszinak a közös chatre, hogy szeretem -, amit pár perc múlva már meg is kóstolhatok, mert nem rendel éppen senki.
- Na és hogy vagy? Márkot hiába kérdezném, elzárkózik minden ilyesmitől - fintorgok egy kicsit. Nem is tartozik rám tulajdonképpen, de azért látszik a srácon, hogy nem boldog. Mondjuk tényleg sokat tanult, és nem áradozott nekem soha Karoláról, pedig hát... lehetne, szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. július 9. 12:54 | Link

Bence

Merlinre, Bencének is miért épp most kellett itt felbukkannia? Ez volt az első gondolat, ami végig suhant az elmémen, hisz bárki előbb befordulhatott volna a Kukoricás ajtaján, de hogy épp Ő? Nagyjából ez olyan volt, mintha Márk jött volna, valahogy neki sem örültem volna igazán, mert épp randizni akartam, s nem pedig ezen a két fiún agyalni. A randi helyett viszont most szemben találhattam magam Bencével, ami nem hozott megkönnyebbülést, inkább csak idegesebb lettem miatta.
- Nem...nem hiszem, tudom, csak ez olyan...bonyolult - nyögtem ki a szavakat, a feltételezésre azonban rögtön elkerekedtek a szemeim. - Micsoda? Nem! Dehogy! Vele már ezt lezártam - vágtam rá szinte azonnal, mintha még a feltételezés is sértő lett volna számomra. Pedig nem lett volna ebben semmi furcsa talán, de Márkkal a szakítás óta nem beszéltem, és szerintem meg sem fordult a fejében az, hogy megkeressen, ráadásul én sem éreztem azt, hogy újra kellene próbálkoznunk.
- Na ugyan, nem hiszem, hogy bármelyik barátnőmnek is szándékában állna ilyet tenni - még el is nevettem magam Bence megjegyzésén, s talán ma ez volt az első pillanat, hogy egy picit sikerült kizökkentenie a várakozásomból, ami miatt még mindig izgatott voltam. Tényleg kettős érzések kavarogtak bennem, mert kíváncsi is voltam Flash-re, hogy vajon milyen lehet a srác élőben, de volt is bennem némi félsz, ráadásul betoppant Bence, akivel most lett volna lehetőségem beszélgetni. Mostanában ő is elfoglaltnak tűnt, főleg a lányok miatt, mint mondjuk Boróka, Bíborka, Babu. Hm, határozottan úgy tűnt, hogy a B-sekre bukik, ami persze nem baj, örülnöm is kéne annak, hogy sikerült kilábalnia Masaból, de mégis, kicsit talán zavart.
- Randit? - gondolataimból felzavart a válasza, talán még a szemöldökeim is felszaladtak egy pillanatra, bár az nem létezhetett, nem. Biztosan nem, meg amúgy is, tuti tippem lett volna arra, hogy kivel fog randizni Bence. Biztosan azzal a Borókával, mert úgy emlékszem, a buliról őt említette meg. Milyen jó nekik, ők majd randiznak egy jót, én meg tovább várhatom a fantomot, aki talán el sem jön. Mert még mindig nincs sehol, pedig már itt kellene lennie. Ejh, jó hülye voltam, hogy bedőltem ennek a Flashnek.
- Ja, nem gond, menj nyugodtan. Biztos jól fogsz szórakozni majd Borókával...nem zavar. Mármint, nem gond, hogy majd elülsz, mert nekem is randim lesz. Jó szuper randim, egy jófej sráccal, Flash, mint a villám. A humora is oltári, tényleg, kár hogy nem ismered...- na persze, Flash nem villám, hanem a köddé vált ember. Kár volt róla beszélnem, mert ha nem ér ide, akkor majd jól beégek, hogy nem is jött senki. Kínomban inkább a poharam tartalmát kezdtem nézegetni, az olvadó jégkockákat, s csak lopva kaptam a pillantásom a kiérkezett narancslére.
- Azóta, hogy kimentettél a romok alól, remekül. De tényleg, már helyre jött a lábam, és a karom is. Úgy meg...hát, nem is tudom. Tudod, azt gondoltam, hogy Márkkal ez olyan klassz lesz, mint amilyen mondjuk Dana és Soma kapcsolata, vagy amilyen a tiéd volt Masával. És rendes srác, meg helyes, de azt hiszem, hogy talán többet gondoltam bele, mint amit ő. Vagy talán csak nagyon különbözünk, nem tudom - vontam vállat. - Meg talán...valaki más tetszik - magam sem értem, hogy miért, de kicsúszott a számon, s közben pillantásomat Bencére emeltem, s egy pillanatra talán meg is feledkeztem Flashről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. július 9. 16:00 | Link

Karola
benézett randi  - kinézet

Karola ittléte végül is kellemes meglepetés volt. Sokkal jobb úgy levezetni a feszültséget, ha ismerős is van a közelben. Nem, Emma nem. Akkor csak halálra idegesítene és a sarokból írná az üzeneteket, hogy úgysem fog eljönni, meg menjünk át a cukrászdába, amúgy is jobb ott a kaja. Főleg, ha én fizetek. Mégis kicsit vicces volt, ahogy Karola zavarban volt, mert nem engem várt. Számomra már az elején kiderült, hogy valami randiféle lehet, mert megint jól nézett ki, ha jól tudom Danához jár divat-tanácsadásra, a szöszke barátném pedig igen jól ért hozzá, ez a mai is egy jó szett, vagy minek mondják a csajok.
- Ennek örülök - ez hülyén hangzik, de tényleg örülök, hogy nem járnak már. Mert tudom, hogy Karola megszenvedte az egészet, elég csak arra gondolni, mi volt a rellonos buliban. Ha nagy lett volna a szerelem, még becsiccsentve sem csókolt volna meg, főleg azért, mert nem velem lett volna, ha vele.
- Ezt jó tudni. Kik is a barátnőid? - nevetem el magam, mert tényleg viccnek szántam. Nem vagyok annyira elkeseredett, hogy rajta keresztül keresgéljek barátnőt. Amúgy sem értem, hogy mostanában miért ez élvez ekkora prioritást. Szóval nem vagyok szánalmas, csak randiappot használok. Á, miért lenne ez olyan égő? Nem is az!
- Most ez olyan meglepő? Ne már, hogy te sem tudod elképzelni - húzom el a számat. Már csak azért is, ha Karcsi nem hiszi el, hogy randizok, az már rég rossz, ő sokat tud rólam. Még örülnie is kellene neki, hogy van valaki, akit érdeklek. Mondjuk őt is el tudnám képzelni randipartnernek, meg mindenféle partnernek... Bence! Fejezed be! Komolyan mondom kezdem azt hinni, hogy csak szexelni kéne valakivel és akkor lenyugodnék. Vagy legalább nem azt nézném, hogy Karolának átlátszik e egy kicsit a ruhája. Megőrjítenek a nők és a nyári ruháik!
- Borókával? Á, nem hinném, hogy neki bejönnék... - gondolok bele, majd felkapom a fejem arra, hogy ő is randizni jött. Mekkora véletlen már, nem? - Ó, akkor tuti elülök, amint szólsz, hogy ki az! - csillognak a szemeim, és tökre büszke vagyok rá, hogy ilyen gyorsan randizni kezd. Látszik rajta, hogy kell mellé valaki, nem magányra teremtett lány. És milyen jól néz ki, kár lenne veszni hagyni bárkinek is.
- Flash? - képedek el. - A Villám? - zavarodott mosolyom mellé, el is pirulok elég gyorsan. Azért is kérdeztem rá, hogy időt nyerjek. Ha Karola Boszi, az nagyon cink lesz basszus. Ilyen nincs! Szerencsére megérkezett a narancslé, szóval gyorsan kortyolok párat, hogy a dobogó szívem és az elégni kívánó testem kapjon egy kis enyhülést. Közben jól jött a kérdésem, Karola meg ráharapott és mondta és mondta, ahogy ő szokta. Van beszélőkéje, szóval nem féltem, hogy ilyen téren bármi gondja is lenne. És tetszik neki valaki... kérdés, hogy Flash, vagy más? Ez nagyon fura gondolat, nem tudom, hogy ki lehet az. De ha meg Flash, nem is tud róla sokat... mármint igen, de mégsem. De rohadt bonyolult ez, Merlinre!
- Örülök, hogy ki tudtál lépni belőle, nem könnyű szerintem. Szóval tetszik valaki? Ez a Flash srác? - érdeklődöm, de a válasza után nem tudom hitegetni, meg nem akarom kínozni, hogy én tudom, ő meg nem. Ájuljon csak el ő is!
- Amúgy - felállok - ...ha te vagy Boszi, akkor én: Flash - nyújtom a kezem felé mosolyogva, de rohadtul ég a fülem, tuti, hogy izzó szénné vagyok pirulva. Nem tudom, hogy elfogadja-e a kezem, és nagyon remélem, hogy nem tévedek. Akkor nagyon égő lenne ez az egész. De a reakciójából úgyis ki fog derülni mindjárt. A torkom kiszárad, óriási gombóc gyűlik oda és mégis... izgatottan várom a választ. Ez milyen már!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. július 9. 20:12 | Link

Bence

Azt nem igazán értettem, hogy minek is örül pontosan, egy pillanatra elgondolkodva meg is akadt rajta a pillantásom, de aztán el is hessegettem a gondolatot a fejemből, s inkább csak mosolyogtam a megjegyzésén, s megráztam a fejem.
- Hihetetlen vagy, de majd bemutatlak nekik, jó? - még mindig csak a fejemet csóváltam, de azért vicces volt, éppen ezért sze.. kedveltem. Majdnem olyan vicces volt, mint Flash, ha nagyon össze kellene őket hasonlítanom, akkor jó néhány közös vonásuk volt, csak azt nem tudtam, hogy a randipartner vajon szőke lesz-e vagy barna, magas-alacsony. De legalább nem rokon. Igen, azt hiszem ez lehetett a legnagyobb különbség kettejük közt, s az eszem is azt diktálta, hogy talán nem is lenne rossz megismerni ezt a Flasht. Aztán persze egyik pillanatról a másikra változott a gondolatom, és tulajdonképp saját magamon sem tudtam kiigazodni. Ehelyett inkább csak figyeltem Bencét, míg le nem döbbentett azzal, hogy randizni fog, s meg nem szólaltam, amit aztán félreértett. - De én ilyet nem mondtam, csak..meglepett - ehh, ez sem volt túl jó válasz, már így is ciki, hogy kicsúszott a számon a kérdés, azt hiszem ezzel a hozzászólásommal pedig csak rontottam a helyzeten, így inkább sietve kaptam a szívószál után, hogy kortyoljak az italomból, s kerüljem a srác pillantását. Közben a telefonomra is ránéztem, de továbbra sem érkezett semmi, pech. -  Ugyan már, kinek nem jönnél be - két korty közt csúszott ki a számon a megjegyzés, de ahogy ráeszméltem, hogy mifélét beszélek, gyorsan el is hallgattam. Pedig ezzel nem hazudtam, és talán az sem lett volna baj, ha bátorítom őt. Ám ehelyett mégis úgy éreztem, mintha ezzel lelepleztem volna a kis titkomat. Süllyedj csak el Karola, ott helyben pont jó lesz.
Ezt követően aztán inkább beszéltem, főként a randipartneremet fényeztem, mintha csak vissza akarnék vágni ezzel, pedig se okom nem volt rá, meg amúgy sem volt rám jellemző az ilyen viselkedés. Mégis, mikor mondta, hogy randizni fog egy lánnyal, úgy éreztem, hogy valamit csak kell mondanom, pedig legbelül csalódott voltam. Itt most már tényleg csak Flash menthetett volna meg, de ahogy ráébredtem arra, hogy valószínűleg felültetett, úgy került a torkomba is gombóc.
- Igen, így hívják, az igazi nevét nem tudom, mert ilyen randiappon ismertem meg - mosolyodtam el haloványan, mert bár izgatott voltam a randi előtt, most úgy éreztem, hogy talán még sem jön el, ettől pedig nagyon feszült lettem. Tök ciki lett volna Bence előtt beégni, pláne úgy, hogy hozzá pedig hamarosan érkezik egy lány. Az nem tűnt fel, hogy Bence zavarba jött volna, ahhoz túlságosan is lekötöttek a gondolataim, meg hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Ehelyett inkább újra kortyoltam, s ismét sikerült olyan megjegyzést tennem, amit először talán jobb lett volna átgondolnom. De miért is éreztem úgy, hogy most ennyire őszintének kellene lennem? Az egyik részem hevesen tiltakozott ez ellen, a másik pedig arra ösztökélt, hogy gyerünk már, nyögd ki, és mond el, hogy miféle érzések kavarognak benned. Végül csak néztem őt, de éreztem, ahogy zavarba jövök, s elvörösödik az arcom. A pulzusom is felgyorsult talán, nagyon ideges lettem, mert nem hittem azt, hogy erre a beszélgetésre majd sor kerül.
- Hát...ez tudod bonyolult egy kicsit, mert Flash nagyon klassz srác, tényleg tetszik a beszélgetéseink alapján, és kedvem lenne jobban megismerni, de külsőleg nem tudom, hogy milyen. De van más is, aki tetszik, de ez..ez úgyis..mindegy, nem traktállak - ó, édes istenem, hogy mi volt ebben az üdítőben? Miért kellett nekem már megint ostobán fecsegni, miért nem fogtam be inkább a számat, s ültem át egy másik asztalhoz? Süllyedés, második felvétel, jöhet. De lehetőleg valami jó mocsaras vidéken, amit ellep a nád, hogy még a fejem búbja se látszódjon.
Még felocsúdnom sem sikerült a saját ostoba megjegyzéseim után, amikor Bence felemelkedett az asztaltól, majd az ajkai elnyíltak, és kimondta a nevem. Mármint a nicknevem arról az oldalról, meg az övét, vagyis Flashét. - Hogy? Én ezt nem értem, én nekem itt lesz randim Flashel, de te meg Bence vagy - az első pillanatban értetlenül ráncoltam össze a homlokomat, miközben egyik kezemmel megtámaszkodtam az asztalon, majd újra felemeltem a pillantásomat a srácra. Ilyen nincs, ez egész biztos, hogy csak egy rossz tréfa!
- Azt akarod mondani, hogy te vagy Flash? - döbbenten néztem még mindig a srácot, aki ekkor már a kezét nyújtotta felém. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kéne reagálnom, de a szívem hirtelen felgyorsult, talán még a tenyerem is izzadni kezdett, s azonnal mindenféle gondolat átfutott a fejemben. Magam is megemelkedtem ültemből, de nem tudtam, hogyan kéne reagálnom.
- Bence..te tudtad azt, hogy én vagyok Boszi? Mert ha ezt csak egy tréfának szántad, akkor nem túl jó tréfa - most már nem azért ült meg a gombóc a torkomban, mert Flash felültetett, hanem azért, mert hirtelen azt gondoltam, hogy Bence akart megtréfálni engem. - Veca elmondta, és így együtt sütöttétek ki ezt a kis tréfát? - nem tudom, hogy mi ütött belém, de az volt az első gondolatom, hogy ez talán egy átverés akar lenni, s ezt érezve nagyon nehéz volt visszafognom magam, hogy ne kezdjek el sírni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. július 10. 09:11 | Link

Karola
benézett randi  - kinézet

Szeretem felpiszkálni őt, nem tudom miért. Talán nem jó szó, inkább az ugratni a megfelelő, de hihetetlen fogékony rá. Ezzel majd úgyis tanul mindenből, én csak felkészítem az életre, vagy ilyesmi. Azért bűntudatom sokszor van miatta, és van hogy elnézést is kérek. De nem most, mi van, ha tényleg szól nekik?
- Ó, nagyon kedves tőled. Mikor? - nevetem el magam, és helyet foglalok szembe vele, majd ütöm még egy kicsit a vasat és szándékosan félreértem a mondanivalóját. Annyira cuki, meg tudnám... khm Benceeeee! Sosem tudtam igazán rokonként nézni rá, mert ahhoz túl szép és túl távoli rokon. De akkor is, fegyelmezni kellene a hormonjaimat. Nincs erre valami koktél?
- Hát, például sok mindenkinek. Masának például biztos nem, ez már egy - vigyorgok, de nem szomorúan, inkább csak láthatja, hogy rá akarok licitálnia a mondandójára. - Na, meg Babu is mással randizgat inkább, Lilinek sem vagyok az esete, Boróka sem akart semmit, ö... meg még sokan - vonok vállat, de ez már ugye négy szép lány, az pedig már több, mint aminek gondoltam. Haj, haj, de sok a baj. Hagyom kibontakozni, és amikor Flash-hez ér, ledöbbenek, de hallgatom tovább, mert nagyon lelkes. Szóval bejön neki a srác, akit egy randiappon ismert meg. De aztán kiderül, hogy tetszik neki egy másik srác is. Nofene, ezt eddig nem is említetted Karcsikám!
- Ugyan, nem traktálsz. Örülök, hogy van legalább két pasi is, aki tetszik - mosolyodom el, még mindig elpirulva, és kortyolgatva az üdítőt. Mégis úgy érzem, hogy szemétség lenne szívatni ezzel, hogy én tudom, hogy ki az a Flash. És nagyon remélem, hogy én, mert akkor meg én égek be. Ezért gyorsan fellebbentem a fátylat a titok felől, illetve a hülye szituációról. Tényleg milyen már ez, hogy pont ő az, akibe egy randiappaon belebotlok. Egyrészről rém ciki, másrészről meg izgalmas és tök érdekes, hogy tetszett nekem, hogy randira hívjam úgy, hogy nem tudtam milyen ő.
- De én is rajta vagyok azon az appon, Flash néven, nézd - előveszem a telefonom, és miközben keresem az appot, meg a profilom, addig máris jönnek a Karcsi félek elméletek. Úgy belegondolva azért annyira nem ördögtől való az elképzelés, simán benne lennék egy ilyenbe, ha nem róla lenne szó.
- Dehogy tudtam, akkor máshogy állok hozzá, nem gondolod? - nézek rá, kicsit sem vádlón, inkább úgy, hogy értse meg, ez csak a véletlen műve. De, ha már így álla dolog... á, még egy kis konspiráció...
- Dehogy is, nem is ismerem Vecát. Jó csaj? Csak viccelek, nyugi... - emelem fel a két kezem védekezőn, majd odatolom elé a mobilom, ahol látszanak az üzeneteink. - Tök véletlen az egész és én nagyon bírom Boszit, azért is jöttem el. De azért most már randizunk, ha már itt vagyunk? Én szeretnék, hiszen Boszi szép csaj, meg jó ej, megismerkednék vele - mondom, majd visszaülök, és kedvesen nézek rá. Nem tudom miért nem szakítom meg egyből az egészet, hiszen az unokatesóm. De most éppen nem érdekel, mert olyan furcsán természetes, ami semelyik lánynál nincs meg. Nem játssza meg magát és ez nekem nagyon szimpatikus. El kéne tanulni tőle, amúgy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. július 10. 10:48 | Link

Bence

Ahogy teltek a percek, s egyre több mindenről beszélgettünk, úgy kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam a kimondott gondolataim végett. Nem voltam egyszerű helyzetben, s nem is hittem azt, hogy majd ezen a napon éppen Bencével fogok efféle magán jellegű dolgokról diskurálni, ahelyett, hogy Flashel randiznék. De ahogy eltelt negyed óra, s még mindig nem érkezett meg az ismeretlen, úgy vált számomra egyre nyilvánvalóbbá, hogy ebből aztán már nem is lesz semmi.
Megkönnyebbülhettem volna, ehelyett mégis rosszul éreztem magam, egyrészt azért, mert megkedveltem az ismeretlent, és jó lett volna megismerni, másrészt pedig, mert zavart az, hogy Bencének itt lesz randija. Olyan nagy Bogolyfalva, mehetett volna bárhová a B-betűsével, ehelyett mégis a Kukoricást választotta. Hát nem nagyszerű?
Talán az arcomon is meglátszott egy kicsit a csalódottság, már bántam azt is, hogy elejtettem egy mondatot, amit talán nem kellett volna. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy majd kiderül, Ő az, akit eddig vártam, ő a Flash névre hallgató fantom, aki nem fantom többé. Némi hitetlenség volt bennem, aztán meg összezavarodtam, s úgy éreztem, hogy ez csak egy tréfa lehet. Ezt szóvá is tettem, tényleg kis híján múlt, hogy ne fakadjak ki, s ne pattanjak le a helyről, de Bence közben mutogatni kezdte a telefonját,s az érvei is elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy ne gondoljak a továbbiakban rosszat.
- Óh, végül is de...lehet - mondtam kicsit csöndesen, miközben összefűztem mellkasom előtt a karjaimat, s úgy pillantottam fel rá. Tudva azt, hogy ő Flash, nem is tudtam, hogy örüljek-e, vagy inkább meneküljek, mindenesetre volt bennem némi feszültség emiatt.
- Légyszi, ne komolytalankodj - sóhajtva telepedtem vissza az asztalhoz, tenyereimre támasztottam az arcomat, s úgy pillantottam fel rá ismét, hogy fürkészzem pillantását néhány másodperc erejéig. Aztán az elém tolt mobilra néztem, ott voltak az üzenetek, s bár látszott, hogy milyen jót cseverésztünk, mégis volt bennem némi csalódottság. Mert Flash akkor nem létezik, legalábbis nem egy másik ember, hanem éppen Bence. Ó egek.
- Most úgy érted, hogy randiznál velem még így is? - nem igazán értettem, hisz szinte biztos voltam abban, hogy amint megtudja, én vagyok Boszi, rögvest visszahátrál. De akkor ezek szerint talán lehet, hogy az ő fejében is megfordult, ami az enyémben?
- Hűh, ez így nagyon fura - nyögtem ki végül, majd az asztal alatt tördelni kezdtem az ujjaimat, s az arcomra futott egy kínos mosoly. Közben agyaltam, csak úgy jártak a fogaskerekek, és éreztem, hogy ha nem szólalok meg én, vagy ő , akkor bizony ránk fog telepedni az a bizonyos kínos csend.
- Na jó, és mit szólnál, ha azt mondanám, hogy szívesebben randiznék Bencével, mint Flashel? - egy életem, egy halálom, s ha már így hozta az élet, úgy éreztem, hogy talán jobb, ha többé nem Boszi és Flashként beszélünk egymással.
- Flasht nagyon megkedveltem, de.. - egy pillanatra az asztal lapját kezdtem fixírozni, gyorsan rendszereztem a gondolataimat, aztán újra felnéztem rá.
- Tudod, jól éreztem magam veled a buliban, és ott döbbentem rá arra, hogy talán nem Márk az, akivel jól érezném magam. - Süllyedés, csapó, harmadik fejezet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. július 10. 11:31 | Link

Karola
benézett randi  - kinézet

Meglepetés! Boszi és Flash egyenlő Karola és Bence! Háhá, ha ezt valaki megtudná, szétröhögné magát. Szóval senki sem fogja megtudni, szerencsére erre kicsi is az esély, mert alig vannak, ők meg elvannak magukkal. Egyébként sem lehet tudni, hogy ez egy randiappos élő randi, de ezek után biztos le fogom törölni. Vagy legalábbis jóval óvatosabb leszek, és a képes lányokra fogok ránézni.
- Jól van már, jól van, igazad van - veszek vissza, mert tényleg kicsit hülyeség volt, de inkább nagyon. Látszik rajta, hogy csalódott, hogy én vagyok Flash, oké, én sem Karolára számítottam, de, ha már itt van, el tudok tekinteni ettől. Főleg, mert olyan szexi, meg édes, meg imádom a stílusát. Mindig visszafogtam magam a rokoni szál miatt, de most miért ne? Max majd megkapjuk a magunk fekete bárány jelzőjét és kész. Emma kiakad, meg mindenki és... és ha jó páros lennénk? Ki tudja? Oké, egyelőre nem tudom, csak azt, hogy tetszik Karola, mindig is tetszett. Csak hát nekem is mindig volt más, neki meg jött Márk, nekem meg Babu más felé kacsintásai, és akkor ne csapjak le a kínálkozó lehetőségre? Egyszer tényleg meg kéne már emberelni magam és a saját érdekeimet nézni, nem?
- Persze, hiszen szingli szép csaj vagy, akinek vannak értékei - hú azonnal elvörösödöm. - Mármint izé, tetszel is, vagy hogy mondjam, Márk sajnálhatja, ó bocs, ezt nem kellett volna mondanom és izé... szóval olyan lány vagy, akivel randiznék egyébként is - vágom ki magam a végén, csak kár, hogy az eleje meg elég ergya lett. Jó, hogy nem azt mondtam, hogy megnézném az ágyban is mit tud, baszki. Igazán menőn tudok udvarolni, Merlin segíts! Annyira tipikusan fiúként gondolkodom, pedig jobbnak kéne lennem ennél, nem? Biztosan büszkék most rám a szüleim, basszus. Na, mindegy. De, ha már ennyire meg tudom magam lepni, akkor ő is belém tudja forrasztani a szót.
- Hát, ö... - gondolkodom el egy pillanatra. - Örülnék neki, még akkor is, ha mindkettő én vagyok - vonok vállat könnyedén, valahonnan a mélyről előkaparva a lazaságomat. Nyeregbe vagyunk, de hé! Karolának bejövök? Jó, a csókból azért nem volt nehéz kikövetkeztetni, de azért nem gondoltam volna, hogy épp velem akar randizni. Biztos nem titok előtte a rokoni kapcsoltunk, vagy igen? Jaj, de hülye vagy baszki! Aztán meg belekezd valamibe, én meg az ajkaira fókuszálok, ahogy a buliról beszél, meg Márkról, de mégis inkább utal valamire. Mondjuk rám, mert velem volt ott. Igen, meg is csókolt, az nem véletlen lett volna, ahogy mondta annak idején.
- Hanem mondjuk olyan, mint én? Ezért csókoltál meg? - nézek rá, bár a választ tudom, csak hát, ha már ennyire itt van ez az őszinteségi roham, akkor miért ne hozzuk ki belőle a maximumot. Amúgy is tudom, hogy Karola nem egészen olyan, mint ahogy próbálja játszani a jókislányt. Mármint az, de van benne bőven dögösség, meg fél kihasználni azt, ami benne rejlik. Talán most kihozom belőle, és amúgy sem biztos, hogy annyira nekem a helyzet ellen tennem kéne. Komolyan nem érdekel már, hogy ki mit gondol, és ha Babunak más kell, akkor miért törjem érte magam? Eddig törtem volna? Szerintem úgy finoman igen, csak nem vettem észre, hogy mennyire tetszik. Illetve úgy, hogy a többi lányra máshogy néztem. Karolát sem vettem igazán számításba, mert egyrészt ott volt Márk, másrészt pedig rokon, harmadrészt, vagy inkább elsőrészt ott volt Babu és... igen, azt hiszem jobban tetszik, mint a többi lány. De nincs lemaradva Karola igazán, sőt, most már egyáltalán nincs lemaradva. Szétrobban az agyam, mert Babu meg korban, meg mindenben illik hozzám, meg amúgy is ő is izgalmas lány, Karolát meg már ismerem és tudom milyen és ő is nagyon tetszik. Mi a fenét csináljak, hmm? Babu végül is randizik, akkor csak nem én kellek neki, nem? Amúgy sem volt erről igazán szó, á, ne áltasd magad Bence. Babu egy más kategória, te lejjebb vagy, de talán Karola majd értékel. Én biztosan értékelem őt is. És az is nagyon fontos!
- Szóval, értsem úgy, hogy bejövök neked? - mosolyodom el végül, de nem hagyom magára. - Nekem is bejössz, de ezt már számtalanszor mondtam. csak lehet, hogy hülyéskedésnek tűnt, de nem volt az. Szóval beszélgessünk még. Ha van valami kérdésed, most kérdezhetsz, egy nyitott könyv vagyok - dőlök hátra, majd újabbat kortyolok a narancsléből. A dobogó szívem, talán egy pár dobbanással lassabbra vált, de az egész helyzetet furcsa-izgalom lengi be. Csak bámulom őt immár legálisan, és igyekszem nem a melleit bámulni. Nem könnyű, kérdezz meg bárkit!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. július 10. 12:32 | Link

Bence

A csalódást nehéz lett volna letörölni az arcomról, mert mégis csak volt valaki, akit megkedveltem, de kiderült, hogy ugyanaz, mint akit nem kéne kedvelnem. Mégis, ez ellen nem lehetett mit tenni, ennek ellenére ciki volt a helyzet, s nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet lenne-e a randi. A bizonytalanságomat kiérezhette, hisz rá is kérdeztem, a válasza viszont meglepett. Nem gondoltam azt, hogy talán még ő is állhat így hozzám, s ettől persze ujjonganom kellett volna örömömben, mégis csak visszafogottan ültem és néztem őt.
Egy halovány mosoly azért az arcomra szökött, amikor elmondta, hogy tetszem neki, jó érzés volt, s kicsit zavarba is hozott, hisz ő is tetszett nekem. S végül, még ha nehezen is, de csak kiböktem neki azokat a gondolatokat, melyek már egy ideje foglalkoztattak. Utána persze éreztem, hogy elvörösödök, a szívem is gyorsabban vert a kelleténél, s mintha újra izzadni kezdett volna a tenyerem, annyira féltem a reakciójától.
- Igen, te - bólintottam, miközben ujjaimat tovább tördeltem az asztal alatt, s közben egy zavart mosolyt varázsoltam az arcomra. Nehéz volt megszólalni, de úgy éreztem, hogy ha most nem, akkor máskor soha.
- Tudod, azt hiszem, mindig is tetszettél, csak ott volt ez a..nem tudom hányadik unokatesó vagy dolog, meg jött Márk. És igaz, hogy volt amikor vele is jól éreztem magam, de a buliban.. - egy pillanatra elhallgattam, s csak aztán folytattam. - Olyan felszabadultságot éreztem veled, nem tudom megmagyarázni, jó volt , és azt hiszem nem csak az ital, vagy a bűvös cukorka volt az oka annak, hogy megcsókoltalak - vallottam be, s talán már nem is kellett ennél jobban elmagyaráznom, ő is rájöhetett arra, hogy vonzódom hozzá.
- Deh.. tudom, hogy ez neked most fura, meg te nem tekintesz így rám, meg a rokonság, de nem tudok ezzel mit kezdeni. És most kezdem érezni azt, hogy ez baromi kínos és ciki, igaz? - egy mosolyt erőltettem az arcomra, de már próbáltam is eltakarni a tenyeremmel magamat előle, mert rájöttem, hogy talán ez volt a legnagyobb ostobaság, hogy színt vallottam előtte. Nem szabadott volna, ejj Karola!
- Ajh, tudod néha azért meg tudnálak fojtani - jegyeztem meg, elvéve szemeim elől a tenyeremet, miközben Bence épp bizonyosságot akart nyerni arról, amit épp az előbb adtam a tudtára.
- Bence...- nehéz volt megszólalni, vagy szavakba önteni a dolgot, ezért inkább a telefonom segítségéhez folyamodtam, bepötyögtem pár szót, majd a készüléket elé csúsztattam, s így elolvashatta a rövid kis üzenetet, melyben annyi szerepelt csak, hogy "azt hiszem, beléd estem". Közben ujjaimmal már idegesen doboltam az asztalon, s zavart mosoly tűnt fel az arcomon.
- Beszélgessünk? - nagyot nyeltem, hisz csak ekkor döbbentem rá arra, hogy talán tényleg lehet valami, talán nem is olyan nagy ostobaság az, ami már a fejemben lejátszódott párszor. Még akkor sem, ha.
- Én..én fogalmam sincs hogy mit mondjak, miért van itt ilyen meleg? - zavaromban elkezdtem magam a kezemmel legyezni, s mivel kiürült már a poharam, intettem a pincérnek is.
- Kérek még egy-két pohár vizet. Legyen három.. - nem biztos, hogy három pohárnyi víz belém fért volna, de még mindig jobb volt pótcselekvésként vizet kortyolni, mint szembe nézni a tényekkel, s a félelmeimmel.
- Nincs kérdésem. Nem tudom, azt hiszem, hogy ostoba vagyok és ez nagy butaság volt részemről - láthatta rajtam, hogy mennyire össze vagyok zavarodva, már kínomban a hajamat is birizgáltam. De mégis, mit kellett volna tennem? Régóta ismertem már őt, ráadásul rokonok voltunk. S bár távoliak, akkor sem tudtam, hogy mit is kellene kezdeni ezzel a helyzettel.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. július 10. 13:27 | Link

Karola
benézett randi  - kinézet

Szóval én olyan vagyok, akivel szívesebben járna. Azért ez nem esik rosszul, nagyon nem, sőt. Bárki bármit is mond, ez egy elismerés, hogy valakinek tetszem. Főleg nekem jó, szóval nem tudom miért gondolkodok megint ökörségeken, vagy legalábbis más számára elég egyértelmű lehet, hogy nem vagyok éppen normális. Vagy az vagyok? Ha jobban tetszem neki, mint Márk? Márk sem csúnya gyerek, szóval inkább csak a többiről lehet szó. Tény, hogy ott a buliban is incselkedtem, bolondoztam vele, és jól éreztük magunkat. Erre hamarabb is rájöhettem volna egyébként, de akkor más volt a helyzet. Karola párkapcsolatban volt, én pedig nem szedek szét egyet sem, nem úgy, mint mások. Elégtételt érezhetnék, de egyáltalán nem érzek. Nem is tudom, hogy még mindig miért szurkálom magam ilyesmikkel.
- Talán nem, ha nem úgy állunk hozzá, akkor nem az. A rokonság dolog talán egy kicsit, de mint srác és lány... a mai világban ez már fura lassan. Meg most miért ne? De ne értsd úgy, hogy ez olyan könnyed, miért ne. Ajj, én sem tudom már, hogy miket beszélek... - sóhajtok, majd elvigyorodik, ahogy mondja, hogy meg tudna fojtani. - Tudom, néha sok vagyok, meg szemétkedős, de azért nem ez a jellemző... remélem - húzom el a számat, majd látom, hogy pötyögni kezd valamit a telóján. Megmutatja és... na ez a fura. ennyire nehéz kimondani, hogy belém van esve? Vagy bárkibe? Tudom, hogy nehéz, de ez fontos, nem? Vagyis ő Flashhel találkozott volna amikor mást szeret? Miért akarom megkérdőjelezni egyébként? Ha én össze vagyok zavarodva, ő mit érezhet? És akkor, ha eddig kicsit zavarba került, akkor most nagyon. Ez a vizes téma, már nekem is fáj. Fáj, hogy ennyire bátor, én meg csak így hülyén kezelem, ahogy csak lehet. De ez egy nem egészen normális helyzet, hogyan is kezelhetném ügyesebben? Állok előtte beharapott ajkakkal, majd húzok egy lapot 19-re. Odalépek hozzá és félresimítom a haját.
- Figyelj, tudom, hogy most ez fura és hidd el, tetszel nekem. Én ugyan még nem vagyok beléd esve, de semmi sem választ el attól, hogy ez így legyen. Szerintem. Viszont, hagyjuk egy kicsit nyugodni és találkozzunk két nap múlva, amikor alszunk rá kettőt. Jó? - a kezembe veszem az arcát, és tényleg kedvesen mosolygok a gyönyörű szemeibe. - És, hogy ne legyen könnyű a döntés - váratlanul összetapasztom az ajkainkat, hosszan megcsókolom, hagyom elveszni benne mindkettőnket. A puha ajkai a véremet felpezsdítik, és nem mondanám, hogy nem élvezem az egészet, mert túlságosan is. Majd lassan elhúzódom, mosolyogva, nagyot sóhajtva, elpirult fejjel.
- Két nap múlva ugyanitt - mondom, majd lassan felállok és otthagyom őt. Az első dolgom lesz Flasht törölni az appból, csak még túlságosan eleven bennem a csók. Na meg az, hogy közben bevillantak az elmémbe vádlón azok a zöld szemek, és hiába az egész, ha nem tudok szabadulni tőle sem. Egyiktől sem. Talán túlságosan is jó dolgom van, de rettentő fájdalmas lesz ez nekem, mert kétségkívül ott van Babu bennem és úgy érzem, nekem is pötyögnöm kéne a telefonba. Maradjunk annyiban, hogy két nap múlva kiderül, talán jó lesz, ha összeszedem magam addig és döntök, vagy ők döntenek, vagy bármi! Legyen egy jel! Kérlek, Merlin!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. július 10. 14:28 | Link

Karola és Bence randija
csak egy pillanatra | kinézet

Az utóbbi napok úgy teltek, hogy azok szerepelhetnének a képes értelmező kéziszótárban, közvetlenül a depresszió szó mellett mint képi magyarázat. Azonban ma máshogyan keltem. Ma úgy keltem, hogy ez egy jó nap lesz, és elég volt az önsajnálatból. A medencés akció óta nem beszéltem Bencével, ami nagyon sokáig jó ötletnek tűnt, hiszen nem akarok sültbolondot csinálni magamból, de rá kellett jönnöm, hogy nem bírom ki. Beszélnem kell vele, látnom kell őt. Nem lehetünk ennyire igazságtalanok saját magunkkal, hogy esélyt sem hagyunk arra, hogy ezt civilizált, felnőtt gyerekekként meg tudjuk beszélni. Így zseniális ötletem támadt; végre kisminkelem magam, egy egyszerű, de nem slampos szerelést húzom megfáradt testemre, belebújok kedvenc bakancsomba és elsétálok a Félszemű Kukoricába egy jó négysajtos pizzáért. Ez lenne a nagy ötlet? Várj, várj. Dehogy! Nem egyedül szeretném megenni, hanem felszaladok Bencéhez, s néhány becsempészett sörrel szeretném kettesben elfogyasztani, miközben nyugodtan megbeszéljük, hogy mi is történt kettőnk között. Csak képesek vagyunk erre, nem igaz? Ajkamba most már egy apró mosollyal harapva nyomom le a pizzéria kilincsét, ami csilingelve hajt fejet akaratom előtt.
A helyiségbe lépve boldogan szippantok egyet a levegőbe, szinte látom lelki szemeimmel, ahogyan nevetgélve eszegetjük a kalóriabombát. Zöldjeimmel kedvesen pillantok az ismerős pultos lányra és egy mellettem elszaladó felszolgáló elől egy halk „upsz”-szal arrébb sasszézok. Majdnem sikerült kiütnöm a kezéből a tálcát, ezért egy még halkabb, inkább tátogott „bocsi” után az egyik közeli asztal felé fordulok. Ekkor mintha egy lassított felvételbe kerülnék fagy meg minden egy pillanatra. Egy mosolygó fiú, egy megszeppent lány, egy csók. Jéghideg érzés száguld végig gerincem mentén, arcom teljes döbbenettől torzul, miközben a fordulatban összegabalyodnak lábaim, és lassan a mögöttem lévő asztalnak esek. Természetesen kezemmel meg tudtam magam támasztani, de zöldjeimmel egyszerűen nem tudom elengedni, amit látok. Ajkak, szuszogás, szenvedély. Szinte a fejembe hatol a jéghideg fájdalom.
Szívem hevesen kalapálni kezd, ám közben erősen szorítom ujjaimmal az asztallap szélét. Olyannyira nagy erőt kifejtve, hogy érzem egyik körmömmel úgy karmolok a fába, az megreccsen és letörlik. Hogy melyik ujjam az nem tudnám megmondani, de nem is érdekel. Keserű érzéssel nyelek egyet, majd látványosan eltátom a szájamat, ahogyan Bence kézfejére csúszik tekintetem. Kipirosodott arcomon érzem a forró tenyeret, ami most más orcáját érinti. Bevillannak a képek a stégről, majd a folyosón találkozó tekintetekről, a mosolya, a gödör az arcán, a kék szemei, az ajkai. Az ajkai… minden annyira lassú és annyira fájdalmas.
Minden tagom megfeszül, s levegővételem olyan szaggatottá válik, hogy hallom valaki megszólít. A hang mellőlem jön, de nem nézek oda, egyszerűen nem tudom Bencéről levenni a tekintetemet. Mérhetetlen düh és még több keserűség kezd összegyűlni szemeimben könnyformában, majd amikor hatalmasat nyelek, egy kövér csepp gördül végig az arcomon. Ekkor valamiért nyugszik a légzésem, és csak fejet csóválva, keserűen felnevetve nézek végül a mellettem álló felszolgálóra. Érdeklődött, hogy jól érzem-e magam, de válaszra sem méltatom. Szinte arrébb lököm az útból, majd még egyszer az asztal felé tekintek. Elkapom Bence tekintetét könnytől áztatott zöldjeimmel, ajkam megremeg. Mintha mondani akarnék valamit, de már nem akarok. Elfogytam. Nem vagyok elég még ehhez. Lélektükreim végül Karolára kúsznak. Keservesen mosolyogva és vádló tekintetemmel hagyom őket a pizzériában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. július 11. 16:29 | Link

Bence (és Babu )

Túl voltam rajta. Elmondtam. Amennyire igyekeztem elnyomni magamban az érzéseket, nem tulajdonítani nekik nagyobb jelentőséget, most úgy törtek elő belőlem a szavak, s a vallomás, mintha az egy könnyed fuvallat volna. Pedig próbálkoztam. Tudtam, hogy ez nem lehet helyes, hisz szegről-végről rokonok vagyunk, és éppen ezért nem szabadna, hogy olyat érezzek, vagy gondoljak vele kapcsolatban, amit mások kapásból elvetnének. Tudtam jól, hogy el kell feledkeznem erről az őrületről, éppen ezért jött volna jól Flash.
Sok mindenre lett volna megoldás a fantom, de a sors furcsa fintora, hogy éppen azzal sodort össze az élet, aki elől próbáltam elrejtőzni. S furcsa, de most, hogy színt vallottam, részben megkönnyebbültem. Igaz, a vallomás újabb kételyeket, izgatottságot, s félelmet váltott ki bennem, de legalább már kimondtam, vagyis lepötyögtem.
Mégis, zavar kerekedett bennem, féltem a reakciójától, ezt követően szinte meg sem mertem mukkanni, inkább csak összeszorítottam az ajkaimat, s lehajtott fejjel a földet bámultam, várva az ítéletet. Gyerünk, nevess ki, csak mond ki végre, hogy mit gondolsz, és legyen vége. Efféle gondolatok kavarogtak bennem, legszívesebben leléptem volna, azzal viszont nem számoltam, hogy majd odalép hozzám. Meglepetten pillantottam fel rá, amikor megéreztem ujjait a bőröm közelében, amint épp félresimít pár hajszálat. A szívverésem is felgyorsult, a dobogó élet hevesen pulzált bordáim közt, s ahogy elkaptam pillantását, nagyot nyeltem. Szavai hallatán óhatatlanul is halovány mosoly kúszott az arcomra, hisz nem nevetett, nem hajtott el, hanem azt mondta, hogy tetszem neki. És ez nekem épp elég volt. Még akkor is, ha bennem is harc dúlt, s az észérvek vívtak csatát az érzésekkel. Igen, nem, talán. Jó lenne ez? Igen, igen, igen.
- Jó - bólintottam, miközben érintése kellemes borzongást hagyott maga után. Zavart mosollyal pillantottam fel kék szemeibe, nem tudtam, hogy mire is gondolt, de mire rákérdezhettem volna, addigra már ajkai finoman karistolták az enyémeket. Ez lesokkolt. Meg sem tudtam mozdulni, földbe gyökereztek a lábaim, s teljesen elvesztem. Csak egyetlen csók volt, mégis minden porcikámon végig futott a jól eső borzongás. Szívem továbbra is hevesen kalimpált, arcomat pedig elöntötte a forróság.
Olyannyira zavarba ejtett ezzel a megmozdulásával, hogy megszólalni sem tudtam, csak bárgyú értetlenséggel néztem őt, mintha csak az iránt érdeklődnék, hogy ez most tényleg megtörtént? Nem álmodom? A mosolyom aztán kiszélesedett, miközben zavartan fűztem a karjaimat magam köré, s képtelen voltam leplezni előtte, hogy mennyire élveztem a csókját.
- Rendben, két nap - ismételtem a szavait, miközben csillogó szemekkel fürkésztem a tekintetét, miközben az járt a fejemben, hogy wow. Addig ismeretlen érzések kavarogtak bennem, s nem értettem, hogy mi történik velem. Kaptam már csókot, ami kellemes volt, de ez mégis más volt. Olyan jól esett, hogy mikor hátat fordított nekem, hogy távozzon, ujjaimmal simítottam végig az ajkaimon. Még mindig ott ült arcomon a mosoly, s talán csak akkor komolyodtak el a vonásaim, amikor egy pillanat erejéig elkaptam egy lány pillantását. Egy pillantást, mely mintha a vesémig hatolt volna, s mellyel furcsa, megmagyarázhatatlan, ám rossz érzés kerített a hatalmába. Miért nézhetett rám úgy, mintha bűnös lennék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. július 21. 13:28 | Link

Apukám
Ruha

Úgy döntöttem, hogy ma csak apával leszek, mármint így délután meg este, viszont nem akartam csak Budanekeresden lébecolni vele, mert akkor biztos, hogy megkapom ajándékba anyát is, és ha nekem nekiáll megint pszichológuskodni az életem felett, akkor falnak megyek, attól még, hogy ő fiatalon szült, nekem nem kell, különben is, van hét gyerekem, ha azt vesszük, és jelenleg nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy még a fwooper-t és még egy Augurey-t is magamhoz veszek, de frissen menetettek mind a ketten még megfigyelések és kezelések egész sora vár rájuk, viszont jelentkeztem, hogy hozzám jöhetnének.
- Anya nem rágott a szádba egy rakat kérdést, ugye?
Méregetem drága apámat magammal szemben, mert egyrészt tény, hogy az apám nem olyan, akivel ezt el lehet játszani, másrészt viszont az anyám meg olyan, akinek nem lehet nemet mondani. Általában azért felfedezem, hogy melyik apám és melyik anyám kérdése, de futottam én már bele a dologba.
Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, csak nem könnyű velük, ha együtt vannak, és anyával akkor sem, ha külön csak vele vagyok, de apa és a testvéreim rendben vannak, olyan nagyon, hogy a kicsik nálam töltik a következő hetet, és már most annyi programot kitaláltam, hogy harmadik nap megutálnak, mert nem döglődhetnek egész nap. Ha már szabira megyek miattuk, akkor élvezzék. Belekortyolva a sörömbe, kicsit elhúzom a számat, és előre nyúlva előbb az ő poharának tartalmára koncentrálok. Ahogy kezeim közé veszem a poharat, látszani is kezd, ahogy elhomályosul kicsit az üveg a benne lévő folyadék lehülése miatt.
- Hihetetlen, hogy itt sosem adják hidegen az italokat.
Pamacska felpillantva az extrasajtos pizzaszelete rágcsálásából, mintha csak értené, hogy mit magyarázok, oldalra döntött fejjel figyeli az eseményeket.
- Mit csinálsz holnap?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2020. július 21. 15:17 | Link

Warren Mina




Piros kockás papírszalvétáva törli az ujjait, a tekintetét újra és újra visszaemeli a lila, macskaszerű kisállatra. Már megszokhatta volna, mégis a hideg is kirázza, ahányszor a közelébe jön, maga sem érti igazán, miért. Talán a szeme miatt, gondolja, hisz túlságosan emberi, mégis egy macskaféle lila pofájára varrták. Uncanny valley, mondaná, ha ismerne efféle szavakat. Helyette csak megköszörüli a torkát és újabb szeletet szakít a maga paprikás diablo pizzájából.
   -  Tudod, hogy de - fordítja vissza a tekintetét a lányára -, de csak a szokásos. Azt akarja, hogy ne dolgozz egy kocsmában. Mondjuk ebben igazat adok neki.
Sosem ártotta bele magát igazán a lánya magánéletébe, csak akkor, ha ő kifejezetten erre kérte. Hiába ismerik egymást közel tizenöt viharos éve, az apa-szülő kapcsolat mégsem alakult ki olyan erőteljesen közöttük, mint a fiatalabb gyermekeinél. Valószínűleg a kihagyott évek, a felhalmozódott tagadás és gyűlölet és az, hogy isőközben ő maga is felnőtt, felelős azért, hogy Alice-szal szemben már most jóval védelmezőbb, mint Mina esetében valaha. Épp ezért is, bár a szavai akár szemrehányóak is lehetnének, a kiegészítő vállvonás tudatja a lánnyal: különben azt csinálsz, amit akarsz.
Összeszorítja a száját, amíg nézi, hogy Mina megbűvöli az italát. Az elemi mágia, a téma amit mióta csak kiderült, kényesen kerül, és inkább harapná le a saját nyelvét, mint hogy elmondja, amit gondol.
   -  Öööhm... - rántja magát vissza a jelenbe - Orvoshoz megyek. Mióta nincs csecsemő a házban anyád engem akar babusgatni. Most a fejébe vette, hogy rohad a tüdőm.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. július 21. 15:54 | Link

Apukám

Megemelkedik a szemöldököm, amikor azt mondja, hogy egyetért anyával, mert azért na, ingyen van a sör, hát az azért mégsem lehet olyan rossz, de nyilván érthető, az ember nem azt szánja a hamarosan doktor - csak mondom, hogy heteim vannak hátra - kislányának, hogy egy kocsmában flangáljon rövid ruhácskákban, többnyire részeg és többnyire idős urak között. Szóval jogos, de az a piszok nagy helyzet, hogy szeretem csinálni. Jól érzem magam benne, és boldog vagyok ott. Ez talán a nehezebbik része a dolognak.
- Pár hónapig még szeretném csinálni.
Ez a pár hónap ez olyan, mint a "hamarosan találok majd egy rendes fiút", de igazából tudjuk, hogy egy szerencsétlen vagyok, mert Noelt nem zártam le még mindig, és mert mostanában inkább lányok társaságát keresem, nem könnyű egy olyan érdeklődési körrel az élet, mint az enyém, de most kezdjem el anyámnak apámon át üzengetni, hogy lehet, hogy nőm lesz? Áh. Nem akarom én már itt megbonyolítani a világukat.
-  Nos, drága édesapám, most vagy összehozol egy gyereket még, vagy ráveszel valakit, hogy ejtsen teherbe engem, hogy anyát lefoglalja a tény, vagy, beletörődsz, hogy ennyi bagó mellett jogosan aggódik érted, mert szerintem is rohad.
Mondjuk ahhoz képest valljuk be, baromira jól tartja magát. Szerintem jót tett neki, hogy kicsi gyerekei vannak, főleg, hogy van egy kislánya. Bár tutira csak morogna, ha azt mondanám, neki, hogy hercegnős apuka lett. Jó, azért Alice nem csak a hercegnőzésből áll, de azért örülök, már a féltékenységem mellett is, de azt el tudom rejteni. Az övé után a saját poharamra is ráteszem a kezem, és elkezdem azt is hűteni.
- Találtam egy 67-es Plymouth Fury-t, nem is rossz áron, arra gondoltam, hogy lehetne a szerelemprojektünk a helyrehozása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2020. július 21. 17:10 | Link

Warren Mina





   -  Rendben van, te tudod.
Egy elmerengő félmosollyal hagyja rá, mielőtt harapna egyet a pizzájából. A pub közönsége miatt egyáltalán nem aggódik különben, hiszen a környéken mindenki ismeri őt, illetve tudják, hogy Mina történetesen a lánya - ezek után pedig kocsmabútor legyen a talpán, aki bántani vagy zaklatni merészeli a őt. De ha mégis megtörténik, neki továbbra sem alantas verekedni.
   -  Ja... néha gondolok rá, hogy könnyebb lenne még egy gyerekkel. Lehet, hogy egyszerűen veszek neki egy kutyát.
Poopieface Jeremy hosszú évekkel ezelőtt, egy szomorú szombat délelőtt döcögött át a szivárványhídon, és bár sosem vallaná be, hiányzik neki az öreg, fogatlan, szagló négylábú. Zójának akkor azt mondta, a tetemet leadja az állatorvosnál, tegyenek vele, amit akarnak, helyette azonban a Duna partján temette el egy fás, bokros területen. Többször gondolkodott már rajta, talán be kéne szereznie egy újabb kutyát, hisz' bármennyire gyűlölte az esős, hajnali sétákat, a lelkének jót tettek a magányos körök. Majd talán egyszer.
Bár kétli, hogy bárki olyan lesz majd, mint Poopieface.
   -  Na... hol találtad? - élénkül meg azonnal és felejti el a mindössze szájhúzásnyi, kósza melankóliát - Mennyiért? Ha kell, kifizetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. július 21. 22:01 | Link

Apukám

Ezért könnyű vele. Az én apukám egyszerű és tudja, hogy nem vagyok hülye, mind a két tulajdonságot igazán nagyra értékelem, mert szeretem, ha gördülékenyen mennek a dolgok. Emellett az egyik legjobb barátommá is vált az évek alatt, a közös érdeklődési körök összehozzák az embert. Kocsik, sör, Noel. Édes Istenem, hát komolyan, ha hazavinném, esküszöm, hogy apa egész végig lefoglalná, anya meg körberajongná, mint egy őrült tinilány, engem pedig csak akkor vennének észre, amikor kellene egy sör, vagy meg kéne teríteni az asztalt. Nem is rossz taktika, úgy otthon lenni, hogy nem engem pszichologizálnak. Mindenképpen felírom magamnak.
- Istenem, ha anya bejelenti, hogy terhes, nagyon kinevetlek.
Az az érdekes, hogy ugye, amikor én kérdeztem róla, anya mindig azt mondta, hogy apa szuperhős, és teljesen valósághűen beszélt róla, tényleg olyan volt, mint egy hős nekem. Aztán megismertem, és mindenki úgy néz rám, mintha szellem lennék, amikor azt mondom, hogy ő az apám, és kizártnak tartják, hogy az apám, mert hát Dwayne olyan mufurc, hogy csinálta. Pedig a szexhez nem kell mosolyogni, anyát meg tuti az vonzza, hogy káromkodva morog. Csini lány a rosszfiús style főszereplővel, tudjátok, az életem tiszta tini romkom.
- Viszont ne vegyél kutyát, hozz el egyet a menhelyről. Ne okozz nekem csalódást apukám.
Mert hát komolyan mondom, ha vesz egy kutyát, kitérek a hitemből. Én vagyok a helyi macskásasszony, csak macska nélkül hét mentett állattal, és akkor közli velem, hogy ő venne egy kutyát. Komolyan, ki ez az ember itt velem szemben?!
- Az egyik haverom szólt, hogy az unokatesója mostohaapja megszabadulna a garázsát elfoglaló tragacstól. Azt se tudja milyen autó, és apa, hatszázért adná. Nem kedvelem, mert egy barom szóval én nem szóltam neki, hogy akár három milliót is elkérhetne érte, csak szájhúzósan nézegettem, és játszottam az eszem, hogy végül is a hatszáz kicsit magasan van, de legyen. Csak ocsmány arany színe van, de ekkora spórolással azt hiszem, túlélem. Van vele munka, de szerintem ketten megoldanánk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2020. július 24. 23:51 | Link

Warren Mina


Egy halk horkantással engedi el végül a továbbra is kényes témát: nem, már nem kell attól tartani, hogy további családbővítést tervezne. Függetlenül attól, hogy a korábbiakban sem tervezte meg igazán a dolgot, csak hagyta, hogy Zója és a többi nő szeszélye oda sodorja, ahová szeretné. Sok beleszólása valójában nem volt abba, ki mellett köt majd ki; mindössze a felesége az, aki végül megelégelve a viselkedését és a vérmérsékletét nem dbja az utcáta.
   -  Tudod, hogy leszarom, hogy milyen a kutya, csak kutya legyen - belekortyol a Mina ltal jótékonyan lehűtött sörébe, majd rekedten köhög párat. A kézfejével megdörzsöli a szemét.
   -  De megígérem, hogy egy fogatlan korcsot fogok elhozni megint.
Leteszi a poharát, mindkét könyökére támaszkodik az asztalon. Csak tudná, honnan örökölte ez a lány a megmentési kényszerét, mert tőle biztos nem, az hétszentség. Talán az anyjától, vagy azoktól a női ágú rokonoktól, akik korábban körülvették.
   -  Hatszáz mi? Dollár? Galleon? Forint? - vonja fel a szemöldökét kissé - De én benne vagyok különben. Már ha tényleg működik és nem egy roncs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. július 25. 10:17 | Link

Apukám

Elégedetten pillantok apára, amikor megígéri, hogy nem valami többszázezres divatkutyával gazdagodik a család. Az is nagy szó, hogy egy olyan nő, mint az anyám eltűri a kutya gondolatát. Tudom milyen, az a mániákus takarítás amit ő leművel, megér egy misét.
- Ha gondolod, elmehetünk együtt nézni egyet.
Úgyis el kellene mennem a fwooper ügyében is érdeklődni, szóval akkor már kereshetnénk egy kutyát apának, aki az új társa lehet. Nem feltétlenül kell fogatlan, de mindenképpen olyan javasolt neki, aki jól tűri a tényt, hogy azért nem csak Warren, de Mácsai vér is keveredik a vele együtt élőkben, és néha az tud okozni fejfájást. Tapasztalatból beszélek.
- A hétvégén nálam lesznek a srácok, terveztek valamit? Remélem nem azt, hogy megléptek az országból és egy cetlit hagytok hátra, hogy sok sikert.
Mondjuk ezt nem nézem ki egyikőjükből sem. Sean szépen lassan közeledik az iskolás kor felé, tárt karokkal várja a Bagolykő, ha úgy döntenek, míg Alice az előkészítőben érhet el hasonló sikereket. Persze nem idejárnak, de ha tényleg meglépnének a szüleim, akkor sajnos kénytelenek lennének hozzászokni az itteni közeghez, mert most túl jól alakulnak a dolgaim ahhoz, hogy mindent elölről kezdjek. Ennyit arról, hogy én biztos önzetlen vagyok. Hát nem.
- Hatszázezer forint. Nevetséges összeg, ha azt nézem, hogy egy minimálisan jobb állapotú példányt öt és fél millió forintért árulnak. Szóval vagy megvesszük, és lesz egy szuper veterán kocsink, vagy megvesszük, kipofozzuk, és pár millióval gazdagabbak leszünk.
Szerintem nem kell rá sokat költeni, és ha nem tartjuk meg, akkor is kérhetünk érte mondjuk hatmilliót, levonva az árát meg a ráfordítást, akkor is jól jövünk ki, mert szerintem két és fél millióval fejenként szállnánk ki a buliból.
- Akkor a kórház után elugrunk oda is. Ha baj lenne szólnál róla, vagy inkább hallgatnál, hogy ne kelljen anyát hallgatnod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. július 31. 15:20 | Link

Kellene, hogy legyen öt hszem a hónapban part I.

Érzem, ahogy a kezem zsibbad, és ha a jobb lenne, akkor bevallom, most eléggé aggódnék, de mivel nem az, hanem a bal, bevallom, így az aggodalom lejjebb apad. Ezért is, meg azért is, mert a helyzet az, hogy az elmúlt negyvenöt percben a kezemre támasztott arccal bámultam a semmibe, és csak tömtem magamba a pásztorlepényemet. A helyzet az, hogy én próbálok tanulni, de az agyam olyan szinten ki van égve, hogy az már szinte kínos. Fogalmam sincs, hogy órákkal ezelőtt mit olvastam, hogy milyen összefüggésekre világított rá a tananyag, és, hogy az az összefüggés, összefüggés volt-e, vagy ezt a szót tegnap hallottam/olvastam/érzékeltem.
Kezd minden összefolyni, és ez a rohadt meleg nem tesz jót nekem. Éppen ezért gondolkoztam azon, hogy ráveszem az asszonyt arra, hogy az első két-három napban tudjuk le a vizsgáinkat, és utána húzzunk le Orfűre vagy Szalamantonra a nyár további részébe. Persze, gondolom van valami Payne családi izé ilyenkor is, mert mindig vannak izéik, de ha nem lenne, akkor kivételesen a nyarat tölthetnénk valahol egészen máshol. Van hétvégi házunk itt is, ott is, szóval nem lenne gond az sem. Valljuk be, elég csábító minden ami ezen a két helyen vár, hiszen ott lenne a nőm és a víz, másra nincs is szükségem ezekben az időkben, így hát ennek köszönhetően fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mi lenne ha. De a gondolat mindig csak gondolat, sosem tett, és nekem tettekre van szükségem ahhoz, hogy egyik helyről a másikra menjek.
Sóhajtva pillantok le a pitémre, én vagyok a barom amúgy, a legnagyobb hőségben forró kaját enni. Bár valljuk meg, ha Szalamantonra megyünk, akkor is forrót ennék, mert akkor lángosmérgezéssel vészelném át a heteket. Tökéletes lenne. Mindegy, most megkérem majd az asszonyt, hogy tudja a vizsgákat hamar, aztán már csak azzal kell foglalkoznom, hogy bekenhessem a hátát naptejjel. Oké, ez a gondolat egy kicsit megmosolyogtat azért, de különben, csak punnyadok.
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. október 16. 18:36 | Link

Egy galleonért? Egy vámpírnak is szerenádoznék félmeztelenül a Bagolykő egyik tornyának tetején a hűvös éjszakában.
Így, hogy egy képbe ötvöztem három félelmemet is, talán értitek, hogy mennyire könnyű döntés volt eleget tenni a kérésnek, és itt állni elegáns nadrágban, türkizkék ingben, fekete nadrágtartóval és gitárral egy kellemes, földszinti pizzázó előtt, felkeresni egy szép (halandó) lányt - halvány gőzöm sincs, kit, de kaptam róla egy fotót, úgyhogy fel fogom ismerni.
Egy önbátorító sóhajjal belépek az étterembe. Amint hozzászokik a szemem a vakító sárgasághoz, körülpásztázok és elégedetten nyugtázom, hogy valóban kevés vendég van. Direkt egy hétfő délelőtti időpontot választottam. Megbízóm nem kötötte ki, mikor adjam át üzenetét, én pedig nem ismerem a címzettet, de magamból kiindulva jobban örülnék, ha nem tömegben hoznának ilyen sebezhető helyzetbe.
A második megnyugtató dolog, hogy senki más sincs itt, akit személyesen ismernék, és akinek magyarázkodnom kéne. Csak egy pár felnőtt - vagy gondolom mestertanonc. Előttem áll az egész lyukasóra és az ebédidő, hogy végrehajtsam a küldetést.
Egy fal melletti asztalt választok, mert az étkezők inkább az ablakonál rendezkedtek be. Gitáromat kényelmesen a térdemre helyezem, halkan végigpengetek a húrokon. Minden rendben lesz.
Leplezetlen érdeklődéssel, és egy kis izgalommal pislogok a pult felé, de egyébiránt próbálok úgy tenni, mintha teljesen normális lenne, hogy egy ember beül egy pizzériába, és még az asztalnál ülve sem bír megszabadulni a gitárjától.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. október 18. 19:38 | Link

Hunor

egy laza hétfő délelőtt


Eléggé szokatlan, hogy ilyenkor dolgozom. Hétfőn, délelőtt. Alapképzésesként esélytelen lett volna, hogy ilyenkor műszakot vállaljak, jobbára minden második hétköznap délután, illetve a hétvégék voltak a megoldhatóak. De most csak délután lesz órám, és ugyan mivel is üthetném el az időt, mint munkával. Jó, nyilván ki tudnék én találni más elfoglaltságot is, de a lakbérre való nem gyűlik össze magától, úgyhogy ez van.
Egyelőre még nem vagyok biztos abban, hogy szeretem a délelőtti műszakot, nagyon nagy a pangás. Mondhatni unatkozom és egymás után nyomom el az ásításokat. Lehet, hogy okosabb lett volna inkább alvással elütni az időt. Ismét végigpásztázom a vendégeket, hátha valakinek szüksége van valamire és csinálhatok végre valamit. Ők nem igényelnek semmit sem, viszont nyílik az ajtó és érkezik valaki. Reménykedve figyelem, ahogy elhalad a „veszélyes zóna” mellett. Most ezzel a névvel illetem a pultot. Ugyanis aki oda megy, az csak elvitelre kér valamit, szóval unatkozhatnék tovább. De nem! Hála az égnek! A szokatlan öltözéket viselő fiú az egyik asztalhoz igyekszik, én pedig alig bírom kivárni hogy leüljön, és elteljen az a kis idő, amit illendő adni egy vendégnek.
Nagy mosollyal az arcomon közeledek felé, ami egyrészt úgymond munkahelyi kötelességem is, másrészt viszont most aztán tényleg nagyon örülök neki. Csupán egy kicsit szalad fel a szemöldököm, amikor észreveszem a gitárt az ölében. Mármint az rendben van, hogy félti meg szereti a hangszert, de … nem tart attól, hogy véletlenül leönti vagy leeszi? Furcsa. No mindegy, ő tudja.
- Jó napot! – köszönök rá vidáman miközben leteszem elé az étlapunkat. – Hozhatok valamit inni? –  a szokásos körök, vendég bejön, leül, étlapot megkapja, rendel valamit inni, végignézi, hogy mit szeretne, addig én innit hozok, leadja a pizzarendelést, biztosítom róla, hogy nemsokára megkapja, nyugisan eliszogatja az italt és tényleg tök hamar visszatérek a pizzával, amit megeszik én meg vagy kiszolgálok másokat, vagy csak várom hogy végezzen és elvihessem a dolgokat, meg fizessen. A szokásos.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2020. október 18. 19:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. október 19. 17:34 | Link

A célszemély közelít! Magammal hoztam a fotót, hátha puskázni kell, de nem kell elővennem, teljesen könnyű dolgom van. A lány pont olyan élőben, mint amilyen a képen,. Persze, hogy biztosan ne lőjek mellé (még azt is megkérdeztem a sráctól, van-e ikertestvére! Amúgy nincs.), azért rákérdezek.
- Juhász Laura? Ezt neked küldik.
Halkan kezdek bele Shawn Mendes Treat you betterjébe.
A hangom megbízható, de az arcszínem lehet elárulja, hogy némileg zavarban vagyok. Akármilyen temperamentumú is címzettünk, az biztos, hogy a postás nem szokott ekkora figyelemhez. Az első refrénnél azonban megemberelem magam és lerázom a zavart; kizárok minden egyebet az előttem állón kívül. Így sokkal könnyebb. A refrén második felétől kezdve már annyira élvezem, amit csinálok, hogy nem is értem, miért nem játszok gyakrabban másoknak.
Hülyére gyakoroltam ezt a dalt, nehogy belebakizzak, és az ujjaim is tudják a dolgukat. Ennek köszönhetően van lehetőségem olvasni az arcáról. Meghatódott? Zavart? Netán dühös?
Arról nem beszéltünk a feladóval, mindenképpen végig kell-e játszanom a dalt, de felkészültem egy rövidített verzióval arra az esetre, ha Laura láthatóan kényelmetlenül érzi magát. Hiszen nem ez a cél. Mennyivel egyszerűbb volna, ha ismerném őt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. október 20. 16:46 | Link

Hunor

bonyolódik ez a  hétfő délelőtt


Ennyit arról, hogy ez egy szokásos kiszolgálás. Zavarodottan bólintok egyet a nevem elhangzása után. Olyanokat szoktak kérdezni, hogy ugye szerintem is szép napunk van-e, vagy hogy van-e gluténmentesbe az egyik pizza meg hasonlók. Már ebből a kérdésből sejthetném, hogy ez a srác bizony nem a pizzáért jött ide. Belekezd a dalba és nekem nem esik le azonnal, hogy mi is történik. Mert ugyan miért énekelgetne meg gitározna egy pizzériázó kellős közepén? És miért olyan fontos, hogy én vagyok-e én? Aztán leesik a dolog.
Arcszínem rögtön átvált falfehérre, majd paprikapirosra, hátrébb lépek egyet és körbe pillantok. Remek, mindenki minket néz. Gyorsan visszafordítom hát a tekintetem és a fiú ujjait nézem, ahogy a húrokat pengeti. Jól teszem, hogy erre koncentrálok, rövidesen már teljesen ki is tudom zárni a környezetet, fejemet enyhén félrebillentve hallgatom a dalt. Ismerem ezt a számot, de még ha nem is ismerném is tudnám, hogy van tehetsége az ifjú muzsikusnak. Zavart vagyok-e? Hát persze, hogy az vagyok. Dühös? Miért lennék? Jó, nem egy szokványos helyzet, de alig vannak, nem tart fel a munkámban és felettébb élvezhető ez az előadás. Meghatódott? A gitározástól, az énektől mindenképpen, de egyelőre inkább csak ezermillió kérdésem lenne. Ki küldte? Miért? Ki választotta a dalt? A hangszert? Miért? Ja, ez a kérdés már volt, nem baj. És bár sokkal kényelmesebben érezném magam, ha egyetlen egy ember sem lenne a környéken, aki szem- és fültanúja ennek az egésznek, de eszem ágában sincsen félbeszakítani a produkciót. Ez a srác készült, hogy előadja ezt, tökre nem lenne illendő közölnöm vele, hogy kösz de hagyd abba. Halkan dúdolni kezdem a dalt, egyrészt mert fülbemászó, másrészt meg mert ez is segít leküzdeni a zavaromat. Legalábbis egy részét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. október 23. 21:01 | Link

A kezdeti ijedség után (hogy felmérgesedik a házigazda, és máris felkészülhetek, hogy az életem árán is védjem meg a hangszerem), ahogy címzetten testbeszéde is ellazul valamelyest, amennyire lehet, én is megnyugszom. Miközben a fő fókuszom azon van, hogy jól fogjam le az akkordokat és hogy ne vétsek a szövegen sem, azért van időm megfigyelni a pincérlányt. Egyszerűen kedvesnek tűnik. Amire pedig igazán nem számítok, hogy a dal második felében már együtt éneklünk! Vagy legalábbis velem dúdolja a számot, és mozog az ütemre.
Miközben játszom, végleg elhatározom, hogy énekléshez jobb lesz a saját hangom a jövőben. Még ha a lány hang rögtön elárul is majd, sokkal biztosabban tudom használni. Ennél a dalnál igazából mindegy, sőt... Jaj, mellé! Az ujjam rossz bundra csúszott, de rötön korrigálom a hibát. Talán elnyomta az énekem. Talán.
Kiverek minden egyéb gondolatot a fejemből, nehogy még egyszer belesüljek. Hamarosan a végéhez érünk, és nem kellett rövidítenem! Az elején kicsit a Stitches intrójához hasonlóra vettem a figurát, most a végén a refrén unalomig ismétlése helyett visszatérek ehhez. Az utolsó pár sort egy másik dalból lopom. Kitartok egy utolsó C-t, és egy nagy sóhajjal és mosollyal hátradőlök, jobb karomat lazán átvetem a gitártesten. Ez jó volt.
Úgy sejtem, van néhány kérdése a lánynak, nekem pedig megszabták, mit árulhatok el. Szóval bár kevésbé volna ijesztő kereket oldani, nem menekülök. Laura szemébe nézek, várva, mit szól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 39 40 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed