Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez a második év kicsit leszedett a lábamról. Mást se csináltam, csak a könyveimet bújtam. Meg másét kértem kölcsön. Az év eleji Navinés indítás valahogy nem segített sokat az apámmal való helyzeten. Olyan volt, mintha összezártak volna egy morcos pókkal, aki bár nem bántott mert túl távol volt, már a létezésével is éreztette, hogy rossz helyen vagyok. Ezek után persze nem voltam hajlandó betenni a lábamat a könyvtárba, csak mikor már megbizonyosodtam - valakit beküldtem, aki megnézte -, hogy ő nincs ott. Az egyedüli safe place-em így vált egy élő ruletté.
Az egyedüli pozitívum abban az állapotban Odett volt, akivel egészen jól kijöttünk. Esténként órákon keresztül pletykáltunk mindenkiről. Volt ott fiú, lány, tanár és dolgozó egyaránt. Senkit sem hagytunk ki. Az egyetlen kivétel Otets volt. Tabu téma. Ezt Odett is megtanulta.
Olyannyira jóba lettünk, hogy több órán is átpateroltuk az embereket - persze csak kedves szavakkal, ahogy szoktuk -, hogy egymás mellé férjünk. Így volt ez az Okkultizmus órán is. A szokásos elfoglaltságunkat - a tanár úr stírölését - ezúttal egy papírlap bambulása váltotta fel. Levitás létemet nem megtagadva már plusz lapot is kellett kérnem, ugyanis bármennyire is próbáltam apróba írni, az egyetlen kis lapocska nem bírta el az én rengeteg tudásomat. A lendületből pedig csak egyetlen ember tudott kirángatni - igazából kettő, csak hát Ambrózy prof nem zavart sok vizet.
A hangos felszólalásra majdnem elnevettem magam. Nem is lett volna Odett, ha nem akart volna ennyire hangosan segítséget kérni tőlem. Tipikus. Azonban álcámat megőrizve inkább csak dühös pillantást vetettem a motyogó lány felé, hogy a prof ne is gyanakodjon arra, hogy én bármiféle gubancot okoznék. Hiszen tanár gyerek vagyok vagy mi...
Kettes kérdés, oké. Visszalapoztam, hogy ránézzek pontosan melyikről is van szó. Hát persze, hogy az egyik leghosszabbról. Akkor rövidítsük le. Odett-styleba.
- Négy fázis. A démon megszáll, de béna az alany és nem fedezi fel. A démon benned fel és szerencsétlenül felfedi magát. Aztán jön a pap kántálni egy adj Istent, hogy eltűnjön a szörny, majd az uccsó mikor megiszod a söröd a fáradalmakra. - Be kellett vallanom, egészen elégedett lettem az összefoglalással. Ez alapján Odett már biztosan le tudja majd szűrni a lényeget. Vagy ha azt is írja, amit mondtam, akkor is minimum plusz pontot kap a kreativitásért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szóval nincs több kviddics. Oké, jogos, hogy egy iskolai bajnokságon talán ne tanárok és egyéb iskolai alkalmazottak vetekedjenek egymással, csúnyán kiütve testvérpárokat a mérkőzés alatt, de ez akkor sem fair. Főleg azért, mert jelenleg a tény, hogy Henrikkel kviddicsezhetek volt az egyetlen olyan dolog, ami igazán fel tudott spannolni. Erre készültem már hetek óta, és lebeszéltem mindenkivel, hogy ha extrán odafigyelek, akkor rendben van. Szóval készültem az extra odafigyelésre, meg persze Henrikre és az ő felsőtestére, aztán egyszer csak derült égből jött a villámcsapás, hogy itt nem lesz semmi felsőtest vizit az öltözőben, mert nincs helyünk a kviddicsesek között. Szóval jogos, de mégis nagyon rosszkor jövő tény volt ez.
Mondhatjuk, hogy ha annyira akarom a dolgot, akkor miért nem megyek vissza mestertanoncnak, de valljuk be, Henrik akkor sem lenne ott, és a gurkóparámat még mindig csak ő tudja leküzdeni, még akkor is, ha csak a kispadon van. Másrészt pedig, láttam én Olívián az elszántságot, szóval saját magam vittem el a felszerelésemet és adtam át a lánynak, ami egyfajta békeajándék is volt. Nem mintha neki haragudnia kellene rám, de jobb a tiszta karma, ugyebár. Szóval vége.
- Furcsa lesz azért, nem együtt edzeni.
Pillantok át a másikra, ahogy a meleg vízbe csúsztatom a lábaimat. Maga a barlang hűvös, a benne található víz viszont kellemesen meleg, így télen is, nyáron is jó választás. Hogy nekünk milyen, az majd elválik, de nem akartam uncsi helyre menni vele, ha már egyszer rá tudtam venni, hogy tartsunk egy kétszemélyes búcsúbulit. Jó, hát nem mondhatjuk, hogy nem alaptalanul kétszemélyes, mert azért amióta rájöttem, hogy férfiból van, és láttam azokat az izmokat, elég sokszor felrémlik előttem a jelenet. Ketten az öltözőben. Óóó, ha én akkor szingli lettem volna! De most az vagyok, szóval kellőképp odatettem magam, hogy teljesen hétköznapinak tűnjek, de azért a kis női praktikákat bevetve vonzónak. És mivel jó kislány módjára a saját házibulimat józanul vészeltem át, így most úgy vélem, ha kicsit becsiccsentek, abban sincsen semmi.
- Talán el kellene kezdenünk köpkövezni. Nem nagyon hiszem, hogy lenne ellenfelünk. Vagy robbanó snapszli bajnokokká válni. A helyi nyuggerklub lealázása után pedig vár minket az országos döntő.
A hangomban enyhe lelkesedéssel beszélek, mert látom magam előtt, ahogy még Joli néninek is a nyála folyik attól a ténytől, hogy Henrik ott ül az asztalnál. Tuti sikerünk lenne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Megkönnyebbülten fújok egyet, igen, megnyugtat. Nagyon is megnyugtat, hogy mi választhatunk táncpartnert magunknak. Furcsa, hogy nekem eddig egyébként eszembe sem jutott, hogy olyan is lesz. Mármint végzős bál, amiben most mi leszünk a végzősök. Erre a gondolatra furcsán összerándul a gyomrom. Áh, hagyjuk inkább ezt a témát.
- Igazából, nem hiszem, hogy meglepődnék – vonom meg a vállamat. Masától elég sok minden kitelik, és szerintem simán beleférne, hogy nyelvet öltve látnám a továbbiakban. Olyan … Masás lenne a dolog. Mint ahogy az is, ahogy reagál a felvetésemre. Hihetetlen, hogy eddig nem jutott eszébe! Ha animágus lennék nekem nagyon természetesek lennének az ilyen gondolatok. Amit nem tudok emberi formában megtenni, azt rögtön megpróbálnám állatiban. De nyilván nem lehet mindenki úgy, mint én.
– Majd meséld el, hogy sikerült-e – kérem vigyorogva, hiszen most ugye nem áll neki átváltozni és korántsem biztos, hogy megvárja a következő, olyan megfelelő alkalmat a dolog kipróbálásával, amikor én is ott vagyok.
- Nos, utóbbi már majdnem megvan. Csak be kell költöznöd egy állatkertbe – világítok rá erre a tényre, kicsit leplezve a meglepődésemet. Pilóta? Hűha, micsoda elképzelései vannak, voltak. Majd a meglepődést felváltja a döbbenet. – Hogyhogy nem vagy megbízható?
Még a fejemet is megrázom, annyira nem tudom hova tenni azt a mondatot. Azt, hogy nem tud koncentrálni, vagy túl sokat kellene tanulni, vagy nem lenne elég erélyes vagy ilyenek azt úgy értem. De a megbízhatóság? Én teljesen annak találom őt.
- Hát, ha túl fürgén rohangálsz össze vissza akkor az eléggé komoly munka, hogy el is tudjalak találni – nevetek fel a furcsa kérdés hallatán. Egyébként a kérdés jó, ugyanis az elemizés valahol a munka és a szórakozás keveréke nálam mindig. Az arányok változnak. Például Masára lövöldözni majdnem teljesen szórakozás.
- Hát, lehetnék például tanár de az nem vonz – váltok komolyra némi töprengés után. – Aztán hasznosíthatnám gyógyítói szakirányon, vagy kutathatnék olyan körülmények között, ahol mások nehezen. Mélytengeri környezetben például. Lehetnék valamiféle tanácsadó, aki ül a minisztériumban. Növényekkel is foglalkozhatnék akár. Ilyesmi – fejezem be végül a felsorolást. Sikerül pont úgy előadnom, mint aki egy leckét mond fel, nagyjából érzelmek nélkül, hisz tényleg arra koncentráltam, hogy ne felejtsem ki a már ismert foglalkozásokat. – A gyógyító az kizárt, a tanácsadó sem a legjobb, olyan … unalmasnak tűnik naphosszat csak ülni egy helyben és magyarázni. Animágiával nem tudsz elhelyezkedni valahol? Mármint, amihez kifejezetten jól jön?
Elhallgatok és tűnődve nézelődöm kifelé az ablakon, kezemmel a hajamat csavargatva. Úgymond rossz szokásom ez, most annyit jelez előre, hogy kevésbé vidám téma jut az eszembe, amit talán nem is illendő felhozni és hogy emiatt kicsit zavart vagyok.
- Hallottam, hogy Bence átment a Levitába. Nem … nem fura, hogy a körletben is folyton összefuttok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Emma mondta, hogy ha ennyire nem megy a csajozás, töltsek le egy randiappot. Természetesen szemétkedett, én pedig felháborodtam, de aztán néhány napja mégis letöltöttem egyet. Nem tudom miért, hiszen azért nem vagyok én rosszképű srác, de mégis reménykedtem, hogy esetleg Babunál szóba jöhetek, de legutóbb a medencében azt mondta, hogy randira ment, meg ugye Nate-tel is flörtölgetett, tehát - ahogy Dana szokta mondani - baráti státuszt kaptam tőle. Azóta sem tudom kiverni a fejemből az egész furcsa beszélgetést, meg a fürdőruhás alakját sem, valahogy én azt randiszagúnak éreztem, mégsem lett belőle semmi, sőt. Hát ilyen az én szerencsém! Amúgy meg jó poénnak tűnt elsőre ez az app, képet még nem mertem feltenni rá. Ami amúgy égő szerintem, mert egy csomó srácnak és csajnak van fenn, de valahogy nem érzem még, hogy nekem is kéne. Tuti megtudná Emma és feljelentkezne egy kamu profillal, és randira hívna. Mekkora pofára esés lenne, szent Merlin kabátgombja! Szóval egyelőre rendes leszek és nem is keresek olyan lányt, akinek van képe. Nem lenne fair. De amúgy vicces, mert pont ma találkozom eggyel a Kukoricába Flash néven. Mármint én vagyok Flash, ő pedig Boszi. Egy párszor váltottunk néhány szót már levélben, meg chatben, jó fejnek tűnt. Ki tudja, lehet még szerencsém lesz, és ő lesz az új barátnőm, vagy egy új barát. Inkább az előbbinek örülnék, meg az sem lenne baj, ha legalább külalakban is tetszene, vagy nem mondanám rá, hogy nem. Ha pedig még szép is, hát akkor nyert ügy, mindenkinek. De első tapasztalatnak mindenképpen jó lesz ez az egész. A neve remélem beszédes, és tényleg egy boszi lesz, csak keleti legyen és ne nyugati. Persze bizonyos helyzetekben legyen csak nyugati! Ó, Bence, már megint perverz vagy!? Annyira béna vagyok, hogy néha már én szégyellem magam magam helyett! Amúgy most jöttem rá, hogy bénán beszéltem meg a randit is, mert nem igazán egyeztettünk, csak, hogy itt lesz a Kukoricába, meg én is. De végül is így talán viccesebb? Belépvén a helyre gyorsan körbenéztem. Igazán nem voltak túl sokan, meg még egy kicsit idő előtt is van, szóval nincsenek túl sokan éppen. Azok mind párok, egyetlen egy csaj van nekem háttal, aki egyedül ül egy üdítő felett, szóval nagy levegő és odamegyek hozzá. Egyre hevesebben ver a szívem, ahogy közeledek, mert gy hátulról, tök jól néz ki, de még elölről lehet quasimodo-né. A torkomban gombóc, majd ellépek mellette, kedves mosoly és megnézem.
- Ó, szia Karola! - könnyebbülök meg, mert... hát mert, na! Csak! - Leülhetek, vagy zavarok? - kérdezem, mert tök jó lenne, ha megengedné és én figyelhetném az ajtót. Amúgy tökre ki van öltözve, sőt még smink is van rajta, és rohadt jól néz ki. Basszus. - Rendeltél már? - érdeklődöm, miközben kiteszem a telefonom, hátha a csaj lemondja a randit, vagy valami. Tudnom kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A válaszra kérdőn emelkedik meg szemöldöke. Tehát nem utálja Őt Mária, az viszont biztos, hogy nem is szereti, elvégre senki sem viselkedik így azzal, akit kedvel. Persze nem ez lenne az első alkalom, hogy Henrik fordítva van bekötve, meg se kottyan neki, lélekben felkészült a legnagyobb agymenésre is. Máriához illő vértezet.
- Akkor felvilágosítanál, hogy egészen pontosan mit is érzel irántam? - talán nem itt és nem most kéne feltennie ezt a kérdést a lánynak, de ha már ilyen őszinteségi rohamot kaptak, akkor gyerünk. Lássuk. Karba font kezei azt sugallják, hogy elzárkózik a továbbiaktól, azonban kíváncsi, várakozó tekintete leleplezi: érdekli, mit felel majd a levitás. Olyan régóta megy közöttük a huzavona, egyszer kell, másszor nem, ideje, hogy döntésre jussanak végre már. - Értem - szóval már nem egy a sok közül, de akkor mi? Vajon Zippzhar Mária Stella számára mit jelent ez a név és kit rejt? bizonyosan nem az okkultizmus és fekete mágia tanárt, ahogyan nem is egy ellenfél csapatának játékosát. De akkor kit? Ezt szeretné tudni már nagyon rég.
Ha ki akarja ugratni a nyuszit a bokorból, akkor ismételten neki kell lépnie, melyet meg is tesz azzal, hogy kimondottan közel hajol a másikhoz. Arcuk közel sem ér össze, de ha csak egy cseppnyi akarat is lenne bennük arra, hogy találkozzanak, nem kéne sokáig erőlködniük. Érzi az illatát, a hajából áradó sampont, viszont látja a szemében tükröződő ijedtséget is. Nem akarná, hogy újra megtörténjen, s erre rájőve ugyan érzelem nem tükröződik Henrik arcán, valamiféle keserűség járja át, ami kísértetiesen hasonlít a csalódottsághoz. Nem is érti, mit remélt ettől. Hogy Máriában hirtelen fellángol valami sohasem tapasztalt érzelem és térden csúszva könyörögni fog, hogy történjen köztük valami? Nem, ennyire naiv még ő sem lehetett, az viszont megviseli, amit a riadt íriszekben látott. Persze jobb, mintha undor lett volna benne, de nem vigasztalja különösebben, miközben felegyenesedve pakolni kezd. Mint egy csapdába ejtett vad, úgy nyüszített fel és az asztalon koppanó feje sem épp azt sugallja, hogy jó élményben lett volna része.
A hirtelen felpattanásra meglepetten hőköl kissé hátra, majd némán figyeli, ahogy a lány szerencsétlenkedni kezd. Amikor már úgy tűnik, hogy kisétál és maga mögött hagyja a kupit, hirtelen visszafordul, majd saját magában esik el, hogy tovább folytassa azt a valamit, amit épp csinál. A forgószél nem olyan szeleburdi és kaotikus, mint ő, de valamiért a férfi arcára még így is egy apró mosolyt csal. Figyeli, ahogy idegesen, durcásan próbálja bekötni cipőfűzőjét, majd némiképp ziláltan lát neki futkosni a sorok között. Egy megadó sóhajjal mozdul meg, hogy az asztalon maradt könyvhöz érjen és éppen akkor emeli meg, mikor Masa visszafordul, hogy tornádóként magával rántsa azt is. Ebből kifolyólag csak azt éri el, hogy kis túlzással fogják egymás kezét. Henrik szórakozottan pillant le rá, egyértelmű, hogy a bosszúsága jórészt elpárolgott - ami nem azt jelenti, hogy nem dühös.
- Mielőtt romba döntöd a könyvtárat, ezt majd én visszateszem a helyére. Menj, mielőtt meggondolom magam és megbüntetlek - arckifejezése szigorú, de a kedves, csintalan nevetőráncok ott gyülekeznek szeme sarkában. A könyvet fogva lép el a levitástól, hogy kikerülje és nyugodt léptekkel induljon el a sorok között és a helyére tegye. Ez volt az utolsó. Mire végez, talán Máriának is sikerül elszelelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Jobb karomat, amolyan macskamód vakargatva állok meg a játszótér kerítésénél. Szeplős orromat erős fintorra húzom, miközben vizsgálni kezdem a válaszfalat és megpillantom rajta azt a számomra hatalmas szőrcsomót. Sajgó és viszkető jobbomat lóbálva eresztem le magam mellé, majd a bal vállamról lógó fehérszín vászontáskát a homokos talajra eresztem. Szinte érzem ugyanazt a fájdalmat, amit tegnap éjszaka, ezért a még mindig porcelánarcomat csúfító fintorral tekintek a fájdalmas részre felkaromon. Tegnap este portyáztam egy keveset, miután végre letettem a pennát, ami az egyik újabb zseniális házifeladatomat véste az eperillatú pergamenemre. Bogolyfalvát szerettem volna felfedezni magamnak, és olyannyira hívogatónak találtam a hinta tetején üldögélő, már hajnalban ébredező pacsirtát, hogy be szerettem volna mászni a kerítésen tátongó lyukon, hogy játszadozhassak vele. Természetesen nem sikerült olyan jól a manőver, mint terveztem és pöttyös kis bundám beleakadt a kerítésből kilógó drótdarabba. Belső fülemmel hallom a macskaszerű fújással megspékelt, fájdalmas szerválnyávogást, de egy fejrázással el is tüntetem gondolataimból. Ez sem gyereknek, sem cicának nem való, ezért úgy döntöttem, hogy ma visszajövök, és rendbe teszem azt. Egy reparo bizonyára megteszi majd, amire már hajnalban nem voltam képes, ezért lehajolok táskámhoz, és előveszem pálcámat.
Késő délután van, és már a gyerekeknek bizonyára takarodóközeli állapotban kell fogat mosni az esti vacsora után, ezért most teljesen enyém a terep. Néhány, a távolban röhögcsélő tinédzsert hallok csupán, de nem közeledő hangok ezek, így leguggolok a kerítéshez, és megnézem, hogy hová is akadtam fel cicaformámban. Nem szép. Nagyon nem. A kissé véresebb szőrcsomóért nyúlok, és szürkés szemeimmel vizsgálgatni kezdem. – What an unlucky bastard you are, Martha – motyogom csak úgy magamnak megerősítésként, hogy mekkora szerencsétlenség vagyok, majd felállok és egy közeli kukához sétálok és beledobom bundám maradványát.
Légies lépteim végül újfent a kerítés mellett puffannak, majd leguggolok, és varázspálcámat a kerítésre szegezve kezdem meg a javítást. Jó kis pénteki program.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kissé vonakodva mondott igent a kviddicses búcsúbulira kettesben. Az öltözői beszélgetésük óta ott motoszkált agyának egy eldugott részében, hogy amennyiben az élet úgy hozza, Lilivel úgy tesznek, mintha járnának. De vajon milyen lehet vele lenni, akár csak pletyka szintjén is? Henrik mindig is óvta a magánéletét, amennyire csak lehetséges volt, így a sajtó csak hosszú hónapokkal az eljegyzés felbontása után értesült a "szomorú fejleményekről". Nyilván rémesen váratlan volt, miután élni sem hagyták őket.
Pillantása elkíséri a nőt, míg belecsúsztatja lábait a vízbe, majd ő is hasonlóképp tesz, bár ő ledobja nadrágját és pólóját is, hogy mindössze egy fürdőalsóban foglaljon helyet mellette.
- Vagy inkább furcsa lesz nem edzeni. Megszoktam már, hogy vegyülök a diákokkal - ami azt illeti, tanárként így is jóval több időt fog velük tölteni, mint amúgy sokszor akarna, de ez egészen más volt. Amikor csapatban kell dolgoznotok, egymásra vagytok utalva, akkor egészen más viszony jön létre, ott már nincs olyan, hogy tanár és diák. Ott társak vannak, akikkel együtt mentek a győzelemért. Biztos benne, hogy ettől függetlenül edzősködni, de legalábbis szurkolni visszatér majd, csak még azt nem tudja, milyen felállás várható az idényben.
- Igazán kecsegtetően hangzik, de a minap összefutottam Jolika nénivel és félek, hogy nem élném túl az összecsapást. Megölne a rajongásával - nevetve idézi fel, ahogy az idős hölgy - aki egyébként nem csupán a falu réme, de a nyugdíjas maffia méltán elismert vezére is - leszólította a boltban és a fiatal éveiről beszélt, majd egyáltalán nem burkoltan flörtölni kívánt. Ha fiatalabb lenne, Henrik biztos nem lenne most facér! Na hát attól mentse meg őt Merlin, hogy Jolikával összeszűrje a levet. - De esetleg kitúrhatjuk a kommentátorokat és szórakoztathatjuk frappáns dialógusainkkal a nagyérdeműt - nem kételkedik benne, hogy ahogyan a pályán, úgy a közvetítői székben is remek párost alkotnának. Meg talán máshol is. Félre ne értse senki, Henrik egy csodálatos ember és amióta nincs párja, vagy úgy szólván szerelme, azóta nem igen töltött... Szemérmetlenül időt női társaságban. És mondjon bárki bármit a barátságról, meg a csukott szemű, udvarias férfiakról, két év bizony két év. És Lili kimondottan gyönyörű teremtés, most pedig már szabad is. Szóval, ha esetleg úgy adódna, hogy kéne neki egy álbarát, talán már nem tiltakozna annyira, mint először.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mit mondjak még erre? Azon kívül, hogy bosszantó ez az egész, bezárnak egy lánnyal, aki még félre is ért. Ráadásul még megfogtam a melleit is kérés nélkül, akkor is, ha véletlen. Nem hiszem, hogy annyira különösen jól esett neki. Legalábbis nem Diára estem, aki még ott tartotta volna, hogy zavarba hozzon, vagy másba menjen át az egész szertáros jelenet.
- Jaj, nem úgy értem, Lili! Csak figyelhették volna, hogy van bent valaki más, te nem érdemled meg, hogy... oh, semmi gond - most Lili ütközik belém, és bár sok fiú irigyelne, ha tudná, hogy kivel vagyok itt, most inkább csak bosszús vagyok. Egyrészt tudom, hogy Lilinek tetszik valaki, ha nem is tudom, hogy ki, de annyit igen, hogy nem én vagyok, másrészt mégiscsak együtt szívunk idebent. Inkább megpróbálom oldani a helyzetet, de persze félreérti. Viszont imádom, hogy a csajok is egyből rosszra gondolnak, csak hát Lili nem olyan, mint Csenge és a másik lány. Vicces a történet, még kuncogni is kezdek.
- Hát pedig elég egyértelmű, hogy cseréletetek - bólogatok bőszen, és össze is koccan a fejünk. - Ó, bocs, itt mindenre vigyázni kell - nevetgélek, mert úgy tűnik, hogy moccanni sem nagyon tudunk, vagy nem nagyon anélkül, hogy fel ne borítsunk valamit. - Szerintem arra gondolt az a lány, hogy egy ágyban a sráccal aludtál. Azért nem értették, mert ők máris arra gondoltak. Izé, piszkos a fantáziájuk, vagy hogy mondjam - zavarodom össze én magam is, majd kissé kuncogva hozzá teszem. - Akkor azt már ne meséld el nekik, hogy bezárva maradtál ugyanazzal a sráccal a szertárba, mert összeboronálnak minket - a kuncogásom nem marad abba, így kicsit furán jönnek ki belőlem a szavak. - Te látsz már valamit? Valahogy ki kell jutnunk... bár előbb utóbb jön valaki, remélem - nyugszom meg egy kicsit, és igyekszem magam mögé tenni a kezem, hogy nehogy illetlenségbe keveredjek. Próbálok még jobban szétnézni, de ahogy Lili levert mindenfélét, tényleg nem sok hely maradt. Majd felvetem a tértágító búbáj ötletét a tanároknál, és akkor hátha lesz még hely több cuccnak, de minimum nagyobb lesz a tér. Na, meg valami világító bűbájt is... igaz pálcával lenne, de nincs pálcánk. A fenébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez az óra is rendben lezajlik, mint a legtöbb. A diákok persze a jó idő miatt dekoncentráltabbak, de télen meg depressziósak, amiért minden borús és hideg. Tulajdonképpen minden évszakban van valamiféle kifogás, ami miatt nincsenek teljesen ott fejben az óráin, bár szerencsésnek mondhatja magát, mert ez már a második tanéve itt, de még egyszer sem kellett órai fegyelmezetlenség miatt büntetést kiosztania. Kollégái már nem ilyen szerencsések, sokan panaszkodnak, hogy nehezen kezelhetőek a diákok. Nos, ez valószínűleg adódik abból is, hogy az okkultizmus és a fekete mágia jószerével tiltott témakörök, amiket nem igen szokás kitárgyalni a nagy plénum előtt. Az, hogy legálisan szerezhetnek biztos lábakon álló információt, igen nagy előnye a tárgynak és nem véletlenül kelti fel ezáltal a többség érdeklődését. Ilyen ez.
Szélnek ereszti tanulóit, azonban mikor elkezdene pakolni, a szőke fürtök tulajdonosa közelebb tipeg hozzá, mi több, ahelyett, hogy leülne valahová, helyet foglal az asztalán. Henrik csupán kérdőn vonja fel szemöldökét, nem tudván mire vélni a jelenetet, de nem tesz megjegyzést. Még. Megérzi, hogy kezük összeér, de ahelyett, hogy szexuális zaklatást üvöltve kirohanna, csak sóhajt egyet, mert bevallottan egészen másra számít, mint amit pillanatokon belül hall.
- Figyelek - szórakozottan szedi össze a jegyzeteit, hisz tudja, hogy Odett úgysem kezd bele mondandójába, legalábbis kellő részletességgel, míg más is a teremben tartózkodik. Ez egyébként nem tart sokáig, mert pillanatokon belül záródik az ajtó, ő pedig érdeklődve szegezi acélkék tekintetét a navinésre.
A kérdésre összeráncolja szemöldökeit és homlokán mély barázdák jelennek meg, ahogy folytatja a kifejtést. Mégis ki a fene akarna ilyesmit csinálni? Íriszei egy pillanatra megremegnek, majd megcsóválja fejét. - Gondolod, hogyha tudok is ilyesmit, megosztom veled? - némiképp hitetlenül mered a másikra, azonban tudja, hogy vannak bizonyos... módszerek. Ezek azonban nem csupán komplexek, de nagyon veszélyesek is. Ki van zárva, hogy elárulja a lánynak, hogyan lehetséges ilyesmi, mert egy dologban biztos: ő meg fogja próbálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Próbálok, esküszöm, hogy én tényleg nagyon próbálok a vízre koncentrálni, és nem nyáladzva nézni Henriket, aki úgy nekivetkőzött, hogy mellette szinte szűzlánynak érzem magam, pedig aztán én se mondhatom, hogy hú de nagyon fel lennék öltözve. Viszont, ha hirtelen itt most nekiállnék nagyon vetkőzni, akkor lehet, hogy nagyon rosszul alakulna a dolog. De valljuk be, egy privát buli, ahol lekerül a ruházatod jó része egy pasival, akinek a felsőtestét látva kérted a segítségét egy kamujárásban, eléggé árulkodó. Nem, nem fogom leteperni - még, ugye Lili -, hanem csak élvezem a látványt, mert azért el-elelmélkedek azokon a kockákon és izmokon, miközben valahogy, teljesen véletlenül elkezdem kibontogatni a felsőmet.
~ Részeg voltam, hogy ennyire szorosra kötöttem? Basszus, de elszoktam a pasizástól! ~
Mióta is? Öt hónapja, de lassan hat vagyok egyedül, és valljuk be az utolsó hetekben tehettem bármit, fel se tűnt, szóval na, béna vagyok, és valljuk be, akaratlanul is feltör belőlem egy hálás sóhaj, amikor végre enged az anyag a szorításon. Na, akkor legyünk megint szexik. Szóval koncentrálva az arcára, mert hát szerencsére ott is van mit nézni, kuncogok egyet a gondolatra, hogy pont belefutott Jolikába.
- Őszinte részvétem. Emlékszem, Ricsit is próbálta felszedni, meg az apáimat. Azért képzelheted, hogy mennyire kellemetlen volt, amikor ott sétálok a két apámmal, akik nem melegek, de csak, hogy Jolika leszálljon róluk, egymás farzsebébe dugott kézzel álldogálnak.
Azt már nem teszem hozzá, amikor még egy gyors szájrapuszit is láttam, mert abba én se szeretnék belegondolni. Szeretem az apukáimat, és édesek voltak együtt, de valahogy sosem tudtam elképzelni, hogy baráton kívül ők ketten mások is lehetnek.
- Szóval Ambrózy Henrik, szívesen dolgoznál velem a jövőben?
Még egy kacér kis kacsintást is megengedek, mielőtt kuncogva döntöm hátra a fejem. Jó, hát picit azért már hat ebben a melegben az a kis pezsgő, amit elkortyoltam, amíg Henrik vetkőzött. Pedig egy jó kis sztriptíz! Ne igyatok, nem éri meg. Lemaradtok életetek legszebb pillanatairól.
- Tetszene a gondolat, de ha ez nem is, akkor legalább a meccsekre kimehetnénk. Van bejárásom a kastélyba a színjátszók miatt. Bár vicces lenne, ha a tanárom lennél, és magáznom kellene téged.
Elképzelhetetlennek tartom, viszont jó átkötés arra, hogy kiemelve a lábaimat, felkeljek, és kigombolva a nadrágom lecsússzon a lábamon.
- Mit gondol, professzor úr, bár nem vagyok a diákja, de vegyülne velem a vízben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nem valószínű, de igazából nem is ez a lényeg.
Vagyis, hát azért de, mert nem ártana tudni, hogy létezik-e ilyesmi, vagy mondjuk teljesen esélytelen a dolog. Nagyon szeretném, hogy ne az esélytelen kategóriába sodródjon a beszélgetés, viszont tudom, hogy nincs sok időnk, így sem akarom az egész szünetet elrabolni tőle.
- Igazából, ha ez lehetséges, szeretném, ha megcsinálná.
Állom a tekintetét, mert elszánt vagyok, és mert azt szeretném, ha tudná, ez nem egy kislányos hóbort, nem egy hirtelen jött fellángolás, nem valami, amit most éppen nagyon vagánynak gondolok, aztán később hisztériás rohamot kapok tőle.
- J. E. Ellison szerint van rá mód, hogy lényünk egy részét emlékek nélkül átültessük egy másik emberbe, oly módon, hogy egy ugyanakkora darabot kihasítva belőle, saját magunkba fogadunk be. Nincs emlékezetromlás, módosulás és átadás, de mégis a másikban élünk úgymond tovább. Ez a darab hatással lesz a másikra, ahogy a másiktól kapott lénydarab is ránk.
Utánaolvastam én rendesen a feladatnak, noha ez a könyv a tiltott részlegen van, de ha kell, bármit megszerzek, így teljes nyugalommal olvastam ezt is a könyvtárban, csak akkor volt egy kis bűntudatom, amikor a tekintetem Kazanovéval találkozott.
- Én meg tudok küzdeni a depresszióval és a szomorúsággal, de az, akiből ki szeretném venni ezt nem. Őt gátolja, pedig egy nagyon okos ember, akire szüksége van a világnak, rám nincs, én nem tudok semmi olyat adni, amivel fejlődne az emberiség, de Belián igen. Csakhogy, ahogy engem is, őt is vérfarkassá tették, elveszítette a világát, én odaadnám neki azt, még ha úgy is, hogy erőt adok neki, hogy elfogadja azt, aki, és meglássa az élet szép dolgait.
Annyira furcsa erről beszélni, főleg neki, de mégis megteszem, mert túl azon, hogy beskatulyáztattam magam az ostoba szőke celeb kategóriába, nagyon is van eszem, meg szívem, de ezt nem igazán hirdetem. Szusszanva pillantok rá.
- Nézze, tudom, hogy ez egy túlmisztifikált dolog az emberek jelentős részénél, de hiszem, hogy Isten okkal adta nekem Damyan-t, és ezt szeretném úgy meghálálni, hogy megmentem Beliánt. Kérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ostobaság volt letöltenem azt az appot, s még nagyobb butaság volt lebeszélnem egy randit egy ismeretlen sráccal, akinek se a nevét nem tudom, sem pedig azt, hogy mégis hogy néz ki. Még az is lehet, hogy talán nem is a suliba jár, vagy sokkal idősebb, mint amennyinek állította magát. Meg aztán ki tudja, hogy miféle céljai lehetnek, és..és amúgy is, minek is kevertem magam ekkora hülyeségbe?
Arcomat támasztva, gondterhelten, kétségek, s izgalmak viharában ücsörögtem a pizzéria egyik ablak felőli asztalánál, miközben hol a szívószállal kavargattam meg az üdítőben úszkáló jégkockákat, hol meg idegesen tördeltem a kezeimet, vagy épp a telefonom kijelzőjét bámultam.
- Meg fogom fojtani Vecát - motyogtam gondolataimban, hisz ő volt az, aki rávett arra, hogy beregisztráljak egy ilyen randiappra. Pedig még csak nem olyan rég szakítottam Márkkal, meg aztán ott voltak bennem azok a fura, s megmagyarázhatatlan érzések is, amiket persze bőszen próbáltam elnyomni. Lehet, hogy talán emiatt mentem bele végül Veca noszogatásába, s regisztráltam Boszi néven, de minél jobban közeledett a randi időpontja, annál inkább lettem bizonytalan.
Igaz, jókat diskuráltunk Flashel, tényleg nagyon szimpatikus volt a srác, meg vicces, amit nagyon is értékeltem, de fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz, ha majd találkozunk. Talán nem is fog tetszeni, vagy nagyon fog tetszeni. De ha igen, akkor mi lesz? Egyáltalán hogy viselkedjek?
Kérdések milliói kavarogtak a fejemben, egyre izgatottabb lettem, ahogy pörögtek a másodpercek, s már abban sem voltam biztos, hogy jó-e a ruha, amit felvettem. Dana szerint ilyesmi passzol egy randira, én viszont tartottam attól, hogy talán túl öltöztem a dolgot.
Izgatottságom közepette már tényleg mindent babráltam, az asztal sarkától a blúzomon át, a mobilomig mindent. Aztán egyszer csak rám köszönt valaki, s szó szerint majd kiugrott a szívem, mert először azt hittem, hogy Flash érkezett. De "csak" Bence volt az, akitől nem kellett volna zavarba jönnöm, mégis zavarba estem, s némi habogás és bizonytalanság után végül a székre mutattam.
- Hát őőő nem , vagyis.....csak várok valakit...asszem - utóbbit már csak halkan nyögtem ki, s az italomról újra felemeltem a pillantásom Bencére, aki most baromi jól nézett ki. Persze, mindig helyes volt, és a haja is mindig jól állt, de most tényleg nagyon jól festett.
- Nem még...még nem rendeltem, várok valakire - mondtam zavarban, s újra lecsekkoltam a telefonomat, hátha ír a srác, hogy még sem jön. Azt hiszem, nagyon megkönnyebbültem volna, ha ezt írja, mert akkor talán elmúlt volna az az idegesség, amit legbelül éreztem.
- Na és te? Hogyhogy itt a pizzériában? Megéheztél? - sikerült végre elmosolyodnom, de pittyegett a telefonom, így azonnal oda kaptam a pillantásom. Nem Flash volt, csak Veca, érdeklődött, hogy mi a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mielőtt idejött, mondták neki, hogy nagyon sok érdekességről marad le, ha továbbra is az otthona védelmét kívánja élvezni ennyi idősen is. Ez egyfelől izgalmasan hangzott, hiszen ki ne akarna menő újdonságokkal megismerkedni, másrészről pedig nagyon rémisztően hangzott. Mi van, ha az új dolgok hangosak? Tömegben vannak? Vagy csak úgy, nem tetszenek, mert… nem. Polli egy nagyon lelkes ember, nagyon tud örülni is dolgoknak, de ugyanilyen könnyen lehet kikergetni a világból is.
Ez is egy ilyen furcsaság. aminek a hiányát bizonyosan nem érezte volna, de most, hogy itt van előtte, egészen megbabonázza, a legkisebb részletet is alaposan megvizsgálja a látványnak. A kedvenc része az, amikor a maragaréták egyszerre bólogatnak a mélyebb hangoknál, a tátika virágok pedig a magasabb hangoknál nagyra nyitják szirmaikat, úgy csinálnak, mintha csak áriát szeretnének énekelni. Igaz, a dallamban áriának nyoma sem volt, de inkább szerette volna azt hinni, hogy ezt csinálják, mint azt, hogy éppen segítségért kiabálnak. Reálisan belegondolva inkább ez történhet, hiszen ki szeretné, hogy varázslattal rángassák a testét? De Polli romantikus gondolkodású, így ez fel sem merült benne. Tekintete a Lili irányában lévő virágokhoz vándorol, így jobban szemügyre tudja venni az akrobatikus mutatványokat, mely legalább akkora ámulatba ejti, mint a margaréta meg az oroszlánszáj. A hipnotikus állapotból a szőke levitás harsány hangja rázza fel, amitől összeszorult torokkal rezzen össze, melyen éppen lecsúszik a rágója. Nem az első eset, hogy rágózás közben megrémül és lenyeli, mindig mondták neki, hogy nem kéne annyit csinálnia, mert ha egyszer félrenyeli, amikor nincs a közelben segítség, meghal, ez őt nem tudja érdekelni. Szemét összeszorítva nyel még kettőt, hogy csökkenjen a kellemetlen érzés a torkában, amit még a hirtelen menekült rágó okozott, majd gyenge hangon végül csak válaszol Lilinek a játékát kattogtatva: - Én nem tudok ilyet. Pedig jó lenne. – Biztosan a húgának is ugyanennyire tetszene, mint neki. Már ezért megérné idejárnia, ha ennek a varázslatnak a tudásával menne haza. – Ez milyen varázslat? Illúzió? – Kérdi egy nagy levegőt véve, miközben a közelben állók bokáját vizsgálva próbál meg rájönni, hogy ki tehetett szert a jelenlévők közül ilyen tudásra, majd csípő magasságban is próbál pillogni néhányat, mert a csípők nem hazudnak (nem úgy, mint a bokák, azok megbízhatatlanok). Közben persze figyelmesen hallgatta Lilit, így amikor sikerült befejezni a sejhajok vizsgálatát a lány vállához fordul tágra nyílt szemekkel. – Juj, az hol van? Elviszel oda, én is szeretném megnézni! – Lelkesedik balját finoman megremegtetve, de most az első ámulatnál sokkal kevésbé. – Hallod?! Te is hallod?! – Kérdi hangosabban, majd alsó ajkába mélyeszti a felső fogait, hogy leplezni tudja az izgalmát. – Ez a virágkeringő! – A szökőkút irányából jövő dallam erősen hajaz az egyik mugli zeneszerző balett darabjára, aminek zongora átiratát többször játszotta már. – Diófa! Van itt diófa? Vagy ólomkatona?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Vicces azért úgy jóban lenni egy apa-lánya párossal, hogy ők nincsenek jóban, de ez az ő dolguk. Igazából haragudtam anno, amiért nem engedték, hogy a Rellon berkein belül folytassam a tanulmányaimat, de lássuk be, jobb nem is történhetett velem, mint az, hogy Kazanov felügyelete alá raktak. Azt hiszem, enélkül nem ismertem volna meg azt az oldalát, amit most kapok, és ahogy Damyan, úgy ő is nagyon nagy, már-már jellemformáló erővel bír rám. De nem beszélünk róla, megértettem, amikor Darya nyomatékosan mondta, hogy nem, és hát valljuk be, nekem ő a második igazi lány barátom, szóval nem nagyon szeretném elveszíteni. Kicsit olyan, mintha belőle és belőlem született volna Norina, az első lánybarátom, aki szeret bulizni és szereti a könyveket, meg a tanulást.
Lassan már a pótlapot is teleírja, én meg írtam valamit mindenhova, csak ezt a kettest nem fogja most az agyam, de hát nem is kell, mert majd ő jól megmondja. A második sokkal halkabb után rá is emelem kékjeimet, ő meg olyat mond, hogy megemelkedik a szemöldököm, és kitör belőlem a nevetés, amit próbálok két tenyeremmel tompítani, mert valljuk be, ez most csak várakozáson felüli lenne, ha a professzor elvenné, és azt nem szeretném. Elég nekem, hogy gyógynövényes család sarjaként pont a gyógynövénytan nem megy kiválóra. Nem értem, hogy ott mit blokkol az agyam, mert minden növényről tudok mindent, de nem ott is nem akkor. A nevetés végén könnyezek, és próbálom bénán köhögésnek álcázni. Ki fog zavarni, pedig ma különösen nagyon szexi.
- Szerinted szándékosan egy számmal kisebbek a nadrágjai vagy ilyen feszes fenékre nem kapható nadrág? Állítólag simán szét tud törni egy diót is a popójával.
Közben elkezdem lejegyzetelni a választ is, olyan Odettesen. Szóval megszáll a démon, rájön, hogy nem igazán kiadó a kéró, mert van már itt elég baj, de azért a cimbi befogadja, nekem meg nem szól, hogy itt felezzük a lakbért. Aztán a béna kis démon lebukik, és rájövök, hogy nem szóltak róla, jön a pap meg tolja a nagyöreggel a szeánszot és végül iszunk. Még azt is odabiggyesztem Ambrózy professzornak, hogy "ön mit inna meg velem?", hogy érezze, mennyire törődök vele. Már a második kérdésnél flörtölök, hát az eszem megáll magamtól.
- Oké, tételezzük fel, hogy Henrik kiesik. Ki a második legszexibb tanár?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tegnap már egész jó volt, ma pedig bőven akadt ereje arra, hogy kimozduljon így bement az órákra is, bár talán még kicsit sápadt, de épp azon van, hogy a hétvégi elégedett kalóriákkal életet leheljen magába és magára is. Ez egy örök körforgás, fogni a nem alvásra, minden vacakra, aztán most már nem is érdekli, biztos tudja az, aki figyel és szemfüles és ő inkább nem figyel, nem görcsöl rá, mert valahogy mindig előjön benne az, hogy izzadni kezd a tenyere, ha feljön a téma. Van, amit nem lehet levetkőzni még ennyi idő után sem, de ugye a nép véleménye annak is fontos – lenne – aki annyira nincs ebben bent. Benézett mindenhova is, ahova csak kellett, onnan igyekszik hazafelé, hogy aztán valami kiadós vacsorát főzzön és bámulja a tévét, mert nincs még hangulata tanulni, a házat meg már rendbe vágta a napokban unalmában. Mikre nincs ideje...
Jobb karján ficeg a szatyor, amelybe a nemrég vásárolt cuccok pihennek, hogy egy jó rakott krumplit egyen végre, vágja is a karját rendesen a belerámolt krumplik hada is, bánja a fene. Azt mondjuk jobban, hogy bal nagylábujján a köröm haragos színű, fogalma sincs, hogy mibe és mikor rúgott ennyire bele, de legalább a szeme alatti vékony sebecske, amit a zsenge ág arcba csapódása okozott, már kevésbé kellemetlen. Az erdő már csak ilyen, a holdkóros reggelek pedig érdekesek. Azért mégis papucsot húzott, rövidujjas nadrágot és fehér pólót, melege van kicsit mégis, hiába, amit gyereknek órákig bírt a tűző napon, most kevésbé, a kertben kipróbálta milyen, bőre ezért is vörös itt-ott, rosszabb már nem is lehetne, komolyan. Megkerüli épp a teret, épp valaki szemetet szed, mert egy csaj épp onnan lépked vissza, legalább valaki megteszi, így is egy csomó csikket lát, mint minden játszótér mellett, ahol életében megfordult, szóval lélekben meg is tapsolja. Épp leguggol és pálcát húz elő, műsor kezdődik, a mugli pedig kíváncsi így befékez, távolabb persze és ahogy megállva csapódik oldalának a szatyor, mert ugye kezek a zsebben, úgy jajdul fel, kétszer, mert a szatyor anyaga gyenge és az árú nehéz, kiszakadva pedig, káromkodásától fűszerezve gurulnak a burgonyák össze vissza.
- Nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el – még jó, hogy túl van rajta, mármint az agresszión, mert még ordítana is, ellenben időben kapja el a maradékot, hogy legalább a kolbász meg a tejföl ne csattanjon a földön, hogy aztán mély szusszanással guggoljon le ő is, és azzal a lendülettel gyújtson rá. Káosz. És akkor itt a csaj, aki majd jót néz, hogy mit művészkedik. Csak egy szégyellős vigyort ejt előtte, majd homlokát fogja. Ilyen nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nemsokára indul az első vonat a budanekeresdi vasútállomásra. Terve még nincs, hogy mi lesz, amikor megérkezik, de a tegnapi napja egészen biztosan az utolsó volt a kastélyban. Ez eldőlt. Megígérték neki, hogy egy hónap után hazamehet, már majdnem három hete itt van, úgyhogy ez már közelebb van az egy hónaphoz, mint a semmihez, így már biztosan ér. A kofferját nem tudta elhozni magával, mert egyszerűen képtelen volt bepakolni, ahogy az anyukája csinálta mielőtt idejöttek. Neki valahogy még a pakolj bűbáj sem pakolta olyan katonás rendbe a pólóit, mint a szüleinek. Így csak a kék-rózsaszín színű batikolt vászon hátizsákja társaságában indul útnak, amibe bepakolta a legfontosabb dolgokat, ami a hosszú út során segítségére lehet: a kedvenc teája és pirítósa (egy süteményt is elcsórt a klubhelyiségből, ha esetleg megkívánná), a hangszigetelő füldugója, az aktuálisan tanult darab kottája, meg persze egy rakat kattintgató, pörgettyű, puha stresszlabda és vagy két csomag rágó. Ez elég lesz Budanekeresdig, de arra még nincs felkészülve, hogy mit fog ott csinálni, mert nem tudja, hogy onnan hogyan juthat el Tatáig, ha esetleg a szülei nem érnek oda. Tegnap küldött nekik egy baglyot, hogy most fog indul, jöjjenek ki reggel érte. A múltkor már pedzegette nagyon is komolyan, de csak egy órát nyert az iskola pszichológusával, meg kapott pár megnyugtató baglyot a szüleitől, hogy hamarosan meg fogja itt szeretni. De ők nem érthetik. Nincsenek itt, írásban pedig képtelen elmondani nekik mindent.
Maga sem tudja, hogy hogyan sikerült kisurrannia az iskola kapuján, lehet, hogy ilyen időben is szabad kijárásuk van, talán bénán volt feltéve a védőbűbáj, esetleg átengedik a kétségbeesett diákokat. Fel volt készülve arra, hogy a kapu megrázza, felgyújtja, hátra löki, de nem történt semmi. A kaput átlépvén valamiféle borzongás járta át, ami lehetett a védőbűbáj erőtere, de az is benne van, hogy csak a szabályszegés okozta félelem dolgozott benne. Az kicsi, kapucnis alak remegő térdekkel szeli a métereket, eleinte még hátra-hátra pislog, hátha valaki követi, mert túl egyszerűnek tartotta a kijutást, ám a falu határához érve a félelmeinek ez a része megszűnni látszott, de ezen kívül is bőven volt oka aggodalomra. Egyáltalán, hogy jut ki Budapestre, ha nem jön ki senki?
A sírás kerülgeti ettől a helyzettől, de muszáj higgadnak tűnnie. Tudja, hogy fiatalabbnak tűnik a koránál, így sokkal nehezebb lesz átjutni a vasút dolgozóin, mintha legalább 16-nak látszana. Félelme beigazolódni látszódott, amikor a jegypénztáros boszorkány faggatni kezdte, meg bizonyítékot kért tőle, hogy valóban elmúlt-e már 14 éves, és hogy tényleg az iskola tanulója. Szerencséjére nem látta a pult mögül, hogy milyen erősen rángatta pulóvere ujját, mert akkor talán még elbocsátási papírt is kért volna tőle. Talán azt hihette, hogy meghalt valakije, mert családi okokra hivatkozott, a zaklatottság pedig minden mozdulatából kiabált.
Jegyét zsebrevágva közelíti meg a vágányokat, szíve valamiért még hevesebben vert, mint a jegypénztár előtt. Most már tényleg zöld az út, már csak meg kell tennie, hogy felszáll a vonatra. A kalauz már nem fogja elküldeni. Ugye miatta nem fordítanak vissza egy szerelvényt, ha a szülei utána üzennek? Hamarosan meg is hallja a hangosbemondó süvítését – amitől erősen összerezzent-, mindjárt érkezik a Budanekeresd irányába közlekedő szerelvény. Reszketve nyúl a füldugója után, a pályaudvarok hangját sosem szerette. Feszültséglevezetésként tett egy kört a peronon, miközben félelmei tovább visítanak a fejében. Ezeket kizárandó megtorpan, becsukja szemeit, majd a tanult 4 másodperces légzéstechnikát próbálja bevetni, ami nagyon sokszor segített neki. A harmadiknál hallja a vonat érkezését, érzi az orrában az olajszagot. Lassan kinyitja szemét és tétován a legközelebbi ajtó irányába indul, majd egy utolsó nagy levegőt véve felkapaszkodik, hogy elfoglalja a helyét egy, az bejárattól távoli fülkében. Táskáját egyből az ölébe veszi, és plüssjátékként kapaszkodik bele. Megcsinálta, itt van. De mi lesz majd ezután?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egész éjjel csak forgolódtam, képtelen voltam elaludni, és nem tudom, hogy a meleg vagy a kétségbeesés, vagy a kettő együtt, de valami nagyon betett nekem ma. Azt hiszem a tény, hogy a minimális szociális igényem sincs kielégítve teszi ezt velem, és nagyon furcsa gondolatok kezdenek a fejemben motoszkálni. Például, hogy ha Ricsi nem ér rám, akkor elmegyek Lilihez, és beszélgetek vele. De vajon megtehetem-e én ezt. Nem igazán, ugye? Szóval lányos zavaromban most csak fekszem, és próbálok aludni, ami nem igazán megy, szóval muszáj felkelnem. Ha nem, hát nem. Akkor edzek egy kicsit.
A terv egészen addig jól is működik, amíg meg nem látom őt. A lányt, aki úgy surran ki, mintha profi betörő lenne, és valahogy ösztönösen tudom, hogy ez az, szökni készül. A fal rejtekében nyugodtan végignézem ahogy kisétál, és hiába süllyesztem zsebeimbe a kezeimet, nincs nálam pénz. Milyen Vajda vagyok én? Visszajöttem ide, és megint kezdek Vajdátlanul viselkedni. Erre a gondolatra még az állam is felszegem kissé, de valljuk be, itt most az következik, hogy én minél gyorsabban visszajussak a szobámba, és a nadrágot nem cserélve, az edzőspólómat egy ujjatlan topra cserélve, némi pénzt, iratokat egy kistáskába dobálva, némi szájfényt felkenve, mert az fontos, sietve induljak el utána. Nem akarom megriasztani, de nagyon elveszíteni sem, viszont szerencsére gyorsan futok, így van esélyem beérni őt a vonaton, ha előbb nem is.
És valóban nem, az utolsó pár méteren ugyan lelassítottam, de ez csak arra volt jó, hogy remegő kezekkel nyújtsam át a jegy árát és a diákigazolványomat a pénztáros boszorkánynak, aki még fel is horkant, hogy vonatra ülök. Nem mondom, hogy minden indok nélküli ez a felhorkanás, de vannak még olyan csodák, hogy a tömegközlekedést választjuk. Például én ide is vonattal jöttem, teljesen egyedül, és nem az unikornisok húzta aranyhintómon. Mindegy, a jegy megvan, és még pont sikerül elérni a vonatot is, meg látni, hogy a lány hova kapaszkodott fel.
Hogy miért is akarok én megmenteni egy kislányt, akihez semmi közöm sincs, ahelyett, hogy a kviddicsválogatóra készülnék vagy a hűvös hajnal érkezésével elaludnék végre? Fogalmam sincs. Ez most csak úgy jött, én meg megyek, és csinálom. Nem valószínű, hogy normális lépés ez, tekintve, hogy így én is engedély nélkül hagytam el a kastélyt, és oké, én nagykorú vagyok, de alapképzéses. Azt hiszem, a szüleim meg fognak ölni. De legalább az utolsó cselekedetem érjen valamit. Ahogy elindul a vonat veszítek egy pillanatra az egyensúlyomból, de a kis tántorodáson kívül nem történik katasztrófa, így sikerül elindulnom, és csakhamar megtalálnom a szökésben lévő egyedet.
- Helló, láttam, hogy éppen megszöksz, és gondoltam csatlakozom.
Vagyis majdnem, de neki ezt még nem kell tudnia, egyelőre csak annyit, hogy láttam őt. Lehuppanva szembe vele ledobom magam mellé a táskám, és kipillantva nézem, ahogy távolodik a kastély és a város nagyobb épületei. Meg fognak ölni, ha ez kiderül.
- Olcsi vagyok, mi a terv, hova megyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Végül is az egész átfordult kíváncsiságba. Ha már eljöttem, meg Boszival elbeszélgettem a bagolyköves tanárokról - szerintem titkon ő is Várffy rajongó, de tagadja, inkább Ambrózy-t mondta -, meg hogy a Kukoricás milyen jó hely. Nem véletlenül lett ez a találkahely, amit hirtelen vetettem fel meggondolatlanul, ő meg hirtelen elfogadott, és utána egyikünk sem írt, csak kedvesen elbúcsúztunk. Szóval milyennek képzelem Boszit? Kviddicses talán, vagy szeretne azt lenni, hiszen a mugli boszik  repülnek. Vicces, bátor és kicsit szomorkás. Az utóbbit csak úgy érzem, de nem tudom. Meg talán nem gólya, mert túl jól ismerte a kastélyt, szerintem. De vagy szerencsém van, vagy nem, csak Karolát találom ott, aki annyira meglepődik, hogy lát, hogy össze-vissza beszél, vagy hát, nem annyira rendezettek a gondolatai.
- Azt hiszed vársz valakit? - lepődök meg, de aztán kiderül, hogy tényleg vár valakit. - Remélem nem Márkot várod, hogy megbeszéljétek - vonom fel  a szemöldököm kérdőn, mert nem szeretném, hogy ennyi viszontagság után, új esélyt adjon neki. Karolából kinézem ezt ugyanis, de nagyon remélem, hogy most tévedek. Piszkálgatja a telefonját, mintha várna egy üzenetre, de közben megengedi, hogy leüljek.
- Oké, ha jön valaki, tényleg elhúzok, nem akarok a barátnőd szemei közt meghalni - szemmel verés okozta áldozatul, tenném még hozzá, de végül hagyom, hogy Karola is összeszedje magát. Én is kiteszem a mobilom, és egy picit nyomkodom... Boszi is írhatna, ha esetleg nem jön. Bánnám, de ha nem jön, akkor nem komoly az érdeklődése. Talán, ha teszek majd fel képet.
- Á, én is várok valakit. Ide beszéltem meg egy randit - vonok vállat. - Szóval, ha megjön, elmegyek, ha nem haragszol - mosolyodom el, és elveszek egy kicsit a szemeiben. Dobolni kezdek az ujjaimmal, majd megérkezik a felszolgáló. Rendelek egy narancslevet - azt hiszem ezt is megírtam Boszinak a közös chatre, hogy szeretem -, amit pár perc múlva már meg is kóstolhatok, mert nem rendel éppen senki.
- Na és hogy vagy? Márkot hiába kérdezném, elzárkózik minden ilyesmitől - fintorgok egy kicsit. Nem is tartozik rám tulajdonképpen, de azért látszik a srácon, hogy nem boldog. Mondjuk tényleg sokat tanult, és nem áradozott nekem soha Karoláról, pedig hát... lehetne, szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A lány nevetése miatt majdnem belőlem is kitörik a kacaj. De hát az milyen lenne már. Körülöttünk mindenki csöndben belemélyedt a saját kis feladatlapukba, mi meg mint a kocsmában jót szórakozunk. Így jobban belegondolva, nem is nagyon tudnám elképzelni magunkat másképp.
A lényeg a lényeg, hogy mind a ketten megőrizzük hidegvérünket, és bár nem fájdalmak árán, kissé kikönnyezett szemekkel bár, de újra képesek vagyunk a lényeggel foglalkozni: a tanárral. Komoly fejjel méregetem azt a kemény hátsó felet, kicsit még oldalra is döntve a fejem, hogy még jobb rálátásom legyen, miközben ő folyamatosan jobbról-balra és balról-jobbra caplat. Majd élesen rám nézett. Én erre rámosolyogtam, és visszafordult a lapom fele, közben sutyorogva Odettnek.
- Szerintem nem képes rá. Esetleg akkor, ha ráül nagy hévvel. De nem elég jó a farmunkája - villantok a szöszire egy huncut mosolyt. Valószínűleg túl sok izmos artistát láttam már egy szál gatyában ahhoz, hogy ezt ne tudjam megállapítani. Anno Nyikitával is rengeteg nevetséges versenyt csináltunk, és habár pont ilyenre nem került sor, azért még róla se tudtam elképzelni, hogy megcsinálja.
- Húha - sóhajtottam, kicsit hangosabban is, mint kellett volna. De hát nah, ez egy baromi nehéz kérdés. - Először is ott van Volkov, aki hát igen... őt már bőven kibeszéltük - legyintek. A navine berkein belül talán minden második nap ő volt topikon. - Másodszor pedig láttad az idei évi felhozatalt? Nem mondom, van pár akiket nap hosszat nézegetnék, amint bekötik a cipőjüket - néztem oldalra, mintha már csak a gondolatuk is meg tudna rontani. Néha úgy is éreztem. - De azért Keserű professzort se kell szerintem félteni - tette hozzá. Lehet, hogy ő volt a házvezetőm és nem mellesleg a tanársegédje is voltam, és ezért nem illendő, de hát ez az igazság. Kicsit idősebb, mint az átlag esetem, de be kellett vallanom, hogy azzal a tiszteletet parancsoló hanggal egészet lenyűgözött múltkor is.
- Jajj nem is meséltem neked - csaptam a pennám az asztalra, mire mindenki felém fordult. Megköszörültem a torkom. - Bocsánat - húztam el a szám, de amint elfordultak, mosolyra is görbült.
- Szóval - fordultam Odett fele rögtön. - Tavaly nem sokkal a megérkezésem után az igazgató-helyettes magához hívatott. Tudod az a híres... hogy is hívják? - kérdeztem. - Na szóval ő. És amikor odaértem, beinvitált és meginvitált egy jó kis orosz vodkára. Én meg ki vagyok, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot. Ittunk párat, és közben furcsa utalgatásokat tett. - Akkor még furcsa volt, most már teljesen logikus. - Mire kiderült, hogy azt hitte sztriptíztáncos vagyok, akit valami fogadáson nyert! - böktem ki a sztori végét somolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Merlinre, Bencének is miért épp most kellett itt felbukkannia? Ez volt az első gondolat, ami végig suhant az elmémen, hisz bárki előbb befordulhatott volna a Kukoricás ajtaján, de hogy épp Ő? Nagyjából ez olyan volt, mintha Márk jött volna, valahogy neki sem örültem volna igazán, mert épp randizni akartam, s nem pedig ezen a két fiún agyalni. A randi helyett viszont most szemben találhattam magam Bencével, ami nem hozott megkönnyebbülést, inkább csak idegesebb lettem miatta.
- Nem...nem hiszem, tudom, csak ez olyan...bonyolult - nyögtem ki a szavakat, a feltételezésre azonban rögtön elkerekedtek a szemeim. - Micsoda? Nem! Dehogy! Vele már ezt lezártam - vágtam rá szinte azonnal, mintha még a feltételezés is sértő lett volna számomra. Pedig nem lett volna ebben semmi furcsa talán, de Márkkal a szakítás óta nem beszéltem, és szerintem meg sem fordult a fejében az, hogy megkeressen, ráadásul én sem éreztem azt, hogy újra kellene próbálkoznunk.
- Na ugyan, nem hiszem, hogy bármelyik barátnőmnek is szándékában állna ilyet tenni - még el is nevettem magam Bence megjegyzésén, s talán ma ez volt az első pillanat, hogy egy picit sikerült kizökkentenie a várakozásomból, ami miatt még mindig izgatott voltam. Tényleg kettős érzések kavarogtak bennem, mert kíváncsi is voltam Flash-re, hogy vajon milyen lehet a srác élőben, de volt is bennem némi félsz, ráadásul betoppant Bence, akivel most lett volna lehetőségem beszélgetni. Mostanában ő is elfoglaltnak tűnt, főleg a lányok miatt, mint mondjuk Boróka, Bíborka, Babu. Hm, határozottan úgy tűnt, hogy a B-sekre bukik, ami persze nem baj, örülnöm is kéne annak, hogy sikerült kilábalnia Masaból, de mégis, kicsit talán zavart.
- Randit? - gondolataimból felzavart a válasza, talán még a szemöldökeim is felszaladtak egy pillanatra, bár az nem létezhetett, nem. Biztosan nem, meg amúgy is, tuti tippem lett volna arra, hogy kivel fog randizni Bence. Biztosan azzal a Borókával, mert úgy emlékszem, a buliról őt említette meg. Milyen jó nekik, ők majd randiznak egy jót, én meg tovább várhatom a fantomot, aki talán el sem jön. Mert még mindig nincs sehol, pedig már itt kellene lennie. Ejh, jó hülye voltam, hogy bedőltem ennek a Flashnek.
- Ja, nem gond, menj nyugodtan. Biztos jól fogsz szórakozni majd Borókával...nem zavar. Mármint, nem gond, hogy majd elülsz, mert nekem is randim lesz. Jó szuper randim, egy jófej sráccal, Flash, mint a villám. A humora is oltári, tényleg, kár hogy nem ismered...- na persze, Flash nem villám, hanem a köddé vált ember. Kár volt róla beszélnem, mert ha nem ér ide, akkor majd jól beégek, hogy nem is jött senki. Kínomban inkább a poharam tartalmát kezdtem nézegetni, az olvadó jégkockákat, s csak lopva kaptam a pillantásom a kiérkezett narancslére.
- Azóta, hogy kimentettél a romok alól, remekül. De tényleg, már helyre jött a lábam, és a karom is. Úgy meg...hát, nem is tudom. Tudod, azt gondoltam, hogy Márkkal ez olyan klassz lesz, mint amilyen mondjuk Dana és Soma kapcsolata, vagy amilyen a tiéd volt Masával. És rendes srác, meg helyes, de azt hiszem, hogy talán többet gondoltam bele, mint amit ő. Vagy talán csak nagyon különbözünk, nem tudom - vontam vállat. - Meg talán...valaki más tetszik - magam sem értem, hogy miért, de kicsúszott a számon, s közben pillantásomat Bencére emeltem, s egy pillanatra talán meg is feledkeztem Flashről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Karola ittléte végül is kellemes meglepetés volt. Sokkal jobb úgy levezetni a feszültséget, ha ismerős is van a közelben. Nem, Emma nem. Akkor csak halálra idegesítene és a sarokból írná az üzeneteket, hogy úgysem fog eljönni, meg menjünk át a cukrászdába, amúgy is jobb ott a kaja. Főleg, ha én fizetek. Mégis kicsit vicces volt, ahogy Karola zavarban volt, mert nem engem várt. Számomra már az elején kiderült, hogy valami randiféle lehet, mert megint jól nézett ki, ha jól tudom Danához jár divat-tanácsadásra, a szöszke barátném pedig igen jól ért hozzá, ez a mai is egy jó szett, vagy minek mondják a csajok.
- Ennek örülök - ez hülyén hangzik, de tényleg örülök, hogy nem járnak már. Mert tudom, hogy Karola megszenvedte az egészet, elég csak arra gondolni, mi volt a rellonos buliban. Ha nagy lett volna a szerelem, még becsiccsentve sem csókolt volna meg, főleg azért, mert nem velem lett volna, ha vele.
- Ezt jó tudni. Kik is a barátnőid? - nevetem el magam, mert tényleg viccnek szántam. Nem vagyok annyira elkeseredett, hogy rajta keresztül keresgéljek barátnőt. Amúgy sem értem, hogy mostanában miért ez élvez ekkora prioritást. Szóval nem vagyok szánalmas, csak randiappot használok. Á, miért lenne ez olyan égő? Nem is az!
- Most ez olyan meglepő? Ne már, hogy te sem tudod elképzelni - húzom el a számat. Már csak azért is, ha Karcsi nem hiszi el, hogy randizok, az már rég rossz, ő sokat tud rólam. Még örülnie is kellene neki, hogy van valaki, akit érdeklek. Mondjuk őt is el tudnám képzelni randipartnernek, meg mindenféle partnernek... Bence! Fejezed be! Komolyan mondom kezdem azt hinni, hogy csak szexelni kéne valakivel és akkor lenyugodnék. Vagy legalább nem azt nézném, hogy Karolának átlátszik e egy kicsit a ruhája. Megőrjítenek a nők és a nyári ruháik!
- Borókával? Á, nem hinném, hogy neki bejönnék... - gondolok bele, majd felkapom a fejem arra, hogy ő is randizni jött. Mekkora véletlen már, nem? - Ó, akkor tuti elülök, amint szólsz, hogy ki az! - csillognak a szemeim, és tökre büszke vagyok rá, hogy ilyen gyorsan randizni kezd. Látszik rajta, hogy kell mellé valaki, nem magányra teremtett lány. És milyen jól néz ki, kár lenne veszni hagyni bárkinek is.
- Flash? - képedek el. - A Villám? - zavarodott mosolyom mellé, el is pirulok elég gyorsan. Azért is kérdeztem rá, hogy időt nyerjek. Ha Karola Boszi, az nagyon cink lesz basszus. Ilyen nincs! Szerencsére megérkezett a narancslé, szóval gyorsan kortyolok párat, hogy a dobogó szívem és az elégni kívánó testem kapjon egy kis enyhülést. Közben jól jött a kérdésem, Karola meg ráharapott és mondta és mondta, ahogy ő szokta. Van beszélőkéje, szóval nem féltem, hogy ilyen téren bármi gondja is lenne. És tetszik neki valaki... kérdés, hogy Flash, vagy más? Ez nagyon fura gondolat, nem tudom, hogy ki lehet az. De ha meg Flash, nem is tud róla sokat... mármint igen, de mégsem. De rohadt bonyolult ez, Merlinre!
- Örülök, hogy ki tudtál lépni belőle, nem könnyű szerintem. Szóval tetszik valaki? Ez a Flash srác? - érdeklődöm, de a válasza után nem tudom hitegetni, meg nem akarom kínozni, hogy én tudom, ő meg nem. Ájuljon csak el ő is!
- Amúgy - felállok - ...ha te vagy Boszi, akkor én: Flash - nyújtom a kezem felé mosolyogva, de rohadtul ég a fülem, tuti, hogy izzó szénné vagyok pirulva. Nem tudom, hogy elfogadja-e a kezem, és nagyon remélem, hogy nem tévedek. Akkor nagyon égő lenne ez az egész. De a reakciójából úgyis ki fog derülni mindjárt. A torkom kiszárad, óriási gombóc gyűlik oda és mégis... izgatottan várom a választ. Ez milyen már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Érzem, ahogyan a kényelmetlen pozícióban zsibbadni kezd először jobb, majd bal vádlim, ezért szabad kezemmel odanyúlok, hogy megpaskolgassam a „hangyásodó” részt, ám közben léptekre leszek figyelmes. Vállam fölött tekintek a hang irányába, amikor is meglátom az iskolából már ismerős arcot. Ő még nem tekint rám, ezért inkább vissza is fordulok a kerítés felé. Lábaim egyre jobban zsibbadnak. Számomra teljesen érthetetlen módon, hiszen eléggé jó az állóképességem, most mégis itt szerencsétlenkednek a küllők. Biztosan a tegnap éjszaka hozománya ez is, elvégre nem sikerült túl jól tegnap a mutatványom. Bundát szakítottam, végül a madarat is elveszítettem, így nem tudtam kivel játszani a hajnali órákban. Megsemmisülve tértem vissza a kastélyba még napkelte előtt, hiszen egy szervál nem éppen a megszokott, őshonos fajta a Kárpát-medencében. Azért szeretek az éjszakában átváltozni, mert akkor egyszerűen nagyobb macskának láthatnak az emberek, így nem bukok le, hogy ez bizony animágus alak. Éppen kirajzolódik néhány homályosabb kép a reggeli napfénnyel keveredve, amikor meghallom a puffanást.
Ösztönösen húzom össze magam, miközben egy gyors fordulattal szemben is találom magammal a kíváncsi fiúval. A káromkodásra féloldalas mosolyra húzódnak vörös ajkaim, majd lassan felegyenesednék, amikor elvonja a figyelmemet az egy földön guruló krumpli. Felállok, s sebtében szoknyám kötényzsebhez hasonló részébe dugom a pálcámat. Teszek néhány játékos lépést feléjük, az egyikbe meggondolatlanul bele is rúgok – elvégre gurul és játék – de hamarosan kapcsolok, és zavartan motyogva, hasonló szégyenlős vigyort ejtek meg a srác felé. Nem igazán kellene rugdosnom a kajáját. A mosolyom végül ajakszorításba feszül, majd azt a néhány krumplit felveszem a homokból, megfújkálom, szoknyám anyagjába törlöm, és a fiú felé fordulok.
Teszek néhány lépést felé, majd az egyik krumplit szorongató kezemmel intek.
– Hi – köszönök természetes angolsággal. – Azt hiszem, hogy ezek még a tieid – döntöm oldalra vörös koponyámat, és arcomra újfent barátságos mosolyt varázslok. Akcentusom erős. Hallani, hogy nem itt születtem. Esetlenül formálom a szavakat, de egyáltalán nem látszik rajtam, hogy ez különösebben zavarna. Szürkés szemeimmel a srác tekintetét keresem, néha mintha bele is bújnék szemeinek útjába, hogy végre megkaparinthassam kék szempárját. – Mi készül? – bökök fejemmel a többi hozzávalóra, majd a cigarettafüstöt követve szemeimmel tekintek a Nap irányába, így látványosan hunyorogva fordulok vissza a guggoló srác felé. Elgondolkodva tekintek a kezemben szorongatott krumplikra, s még mielőtt zsonglőrködni kezdek velük én is leguggolok, hogy a többi mellé tegyek őket, egy helyre. Ezután megfordulok, és vászontáskámat felkapva térek vissza a szőkés fiú elé. Mosolygósan felé nyújtom. – Tessék. Pakolj ebbe – közben még egy pillanatra magam elé veszem, hogy kivegyem pénztárcámat, amit gyorsan a zsebembe is rejtek pálcám mellé. Majd a napszemüveg kerül a táskából a fejem búbjára. Emiatt aztán igazán kellett nekem a vászonszatyor. – Ez jobban fogja bírni – teszem hozzá tagoltan, és nyújtom felé újra a táskát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Elég volt a lányra pillantania, tekintetében ott volt az a határozottság, amivel egyértelműen azt üzente, hogy nem tűr ellentmondást. Rossz tulajdonsága volt a már-már akaratosságba átcsapó makacssága. Nem mintha ahhoz lett volna szokva, hogy mindig az van amit ő akar, ezt inkább az elmúlt évek alatt vette fel nagyon rossz szokásként. De úgy tűnt bevált a terv, hiszen Lili nem állt le vitatkozni.
Majdnem elnevette magát a lány zavarán, igazán édesnek gondolta, hogy ennyi idősen két év bentlakásos iskola után még így zavarba tudott jönni egy vetkőző lány látványától. Ugyanakkor megértette, hogy nem mindenki viseli egyformán jól az ilyen helyzeteket. Míg a lány öltözködött addig alaposan megvizsgálta a padló repedéseit jobb dolga nem lévén. Jobb lábával ütemesen dobolt a deszkákon, mintha egy cseppet ideges lett volna, holott igazából csak nem tudott mit kezdeni magával. Nem volt nála semmi ami szórakoztatná, barátnője meg ugye mással volt elfoglalva.
- Ügyes vagy - dicsérte meg vigyorogva, mintha tényleg valami nagy dolgot vitt volna véghez a szőke.  - De minden oké? Valami baj van? - kérdezte aztán összevont szemöldökkel, mert valahogy furcsának tűnt. Hiányzott belőle az életkedv, a vidámság és az energia, ami Lilit igazán Lilivé tette. Persze mindezt betudhatta volna a hidegnek is, sőt talán még el is hitte volna, ha a lány ezzel a kifogással áll elő. Ő sem volt éppen olyan jó állapotban, mint szokott, nem várhatta el a levitástól sem.
- Én köszönöm, hogy felajánlottad. - Leghálásabb mosolya ragyogott fel a szavak kíséreteként, tényleg sokkal jobban érezte magát így, hogy legalább félig száraz volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt nem igazán értettem, hogy minek is örül pontosan, egy pillanatra elgondolkodva meg is akadt rajta a pillantásom, de aztán el is hessegettem a gondolatot a fejemből, s inkább csak mosolyogtam a megjegyzésén, s megráztam a fejem.
- Hihetetlen vagy, de majd bemutatlak nekik, jó? - még mindig csak a fejemet csóváltam, de azért vicces volt, éppen ezért sze.. kedveltem. Majdnem olyan vicces volt, mint Flash, ha nagyon össze kellene őket hasonlítanom, akkor jó néhány közös vonásuk volt, csak azt nem tudtam, hogy a randipartner vajon szőke lesz-e vagy barna, magas-alacsony. De legalább nem rokon. Igen, azt hiszem ez lehetett a legnagyobb különbség kettejük közt, s az eszem is azt diktálta, hogy talán nem is lenne rossz megismerni ezt a Flasht. Aztán persze egyik pillanatról a másikra változott a gondolatom, és tulajdonképp saját magamon sem tudtam kiigazodni. Ehelyett inkább csak figyeltem Bencét, míg le nem döbbentett azzal, hogy randizni fog, s meg nem szólaltam, amit aztán félreértett. - De én ilyet nem mondtam, csak..meglepett - ehh, ez sem volt túl jó válasz, már így is ciki, hogy kicsúszott a számon a kérdés, azt hiszem ezzel a hozzászólásommal pedig csak rontottam a helyzeten, így inkább sietve kaptam a szívószál után, hogy kortyoljak az italomból, s kerüljem a srác pillantását. Közben a telefonomra is ránéztem, de továbbra sem érkezett semmi, pech. -  Ugyan már, kinek nem jönnél be - két korty közt csúszott ki a számon a megjegyzés, de ahogy ráeszméltem, hogy mifélét beszélek, gyorsan el is hallgattam. Pedig ezzel nem hazudtam, és talán az sem lett volna baj, ha bátorítom őt. Ám ehelyett mégis úgy éreztem, mintha ezzel lelepleztem volna a kis titkomat. Süllyedj csak el Karola, ott helyben pont jó lesz.
Ezt követően aztán inkább beszéltem, főként a randipartneremet fényeztem, mintha csak vissza akarnék vágni ezzel, pedig se okom nem volt rá, meg amúgy sem volt rám jellemző az ilyen viselkedés. Mégis, mikor mondta, hogy randizni fog egy lánnyal, úgy éreztem, hogy valamit csak kell mondanom, pedig legbelül csalódott voltam. Itt most már tényleg csak Flash menthetett volna meg, de ahogy ráébredtem arra, hogy valószínűleg felültetett, úgy került a torkomba is gombóc.
- Igen, így hívják, az igazi nevét nem tudom, mert ilyen randiappon ismertem meg - mosolyodtam el haloványan, mert bár izgatott voltam a randi előtt, most úgy éreztem, hogy talán még sem jön el, ettől pedig nagyon feszült lettem. Tök ciki lett volna Bence előtt beégni, pláne úgy, hogy hozzá pedig hamarosan érkezik egy lány. Az nem tűnt fel, hogy Bence zavarba jött volna, ahhoz túlságosan is lekötöttek a gondolataim, meg hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Ehelyett inkább újra kortyoltam, s ismét sikerült olyan megjegyzést tennem, amit először talán jobb lett volna átgondolnom. De miért is éreztem úgy, hogy most ennyire őszintének kellene lennem? Az egyik részem hevesen tiltakozott ez ellen, a másik pedig arra ösztökélt, hogy gyerünk már, nyögd ki, és mond el, hogy miféle érzések kavarognak benned. Végül csak néztem őt, de éreztem, ahogy zavarba jövök, s elvörösödik az arcom. A pulzusom is felgyorsult talán, nagyon ideges lettem, mert nem hittem azt, hogy erre a beszélgetésre majd sor kerül.
- Hát...ez tudod bonyolult egy kicsit, mert Flash nagyon klassz srác, tényleg tetszik a beszélgetéseink alapján, és kedvem lenne jobban megismerni, de külsőleg nem tudom, hogy milyen. De van más is, aki tetszik, de ez..ez úgyis..mindegy, nem traktállak - ó, édes istenem, hogy mi volt ebben az üdítőben? Miért kellett nekem már megint ostobán fecsegni, miért nem fogtam be inkább a számat, s ültem át egy másik asztalhoz? Süllyedés, második felvétel, jöhet. De lehetőleg valami jó mocsaras vidéken, amit ellep a nád, hogy még a fejem búbja se látszódjon.
Még felocsúdnom sem sikerült a saját ostoba megjegyzéseim után, amikor Bence felemelkedett az asztaltól, majd az ajkai elnyíltak, és kimondta a nevem. Mármint a nicknevem arról az oldalról, meg az övét, vagyis Flashét. - Hogy? Én ezt nem értem, én nekem itt lesz randim Flashel, de te meg Bence vagy - az első pillanatban értetlenül ráncoltam össze a homlokomat, miközben egyik kezemmel megtámaszkodtam az asztalon, majd újra felemeltem a pillantásomat a srácra. Ilyen nincs, ez egész biztos, hogy csak egy rossz tréfa!
- Azt akarod mondani, hogy te vagy Flash? - döbbenten néztem még mindig a srácot, aki ekkor már a kezét nyújtotta felém. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kéne reagálnom, de a szívem hirtelen felgyorsult, talán még a tenyerem is izzadni kezdett, s azonnal mindenféle gondolat átfutott a fejemben. Magam is megemelkedtem ültemből, de nem tudtam, hogyan kéne reagálnom.
- Bence..te tudtad azt, hogy én vagyok Boszi? Mert ha ezt csak egy tréfának szántad, akkor nem túl jó tréfa - most már nem azért ült meg a gombóc a torkomban, mert Flash felültetett, hanem azért, mert hirtelen azt gondoltam, hogy Bence akart megtréfálni engem. - Veca elmondta, és így együtt sütöttétek ki ezt a kis tréfát? - nem tudom, hogy mi ütött belém, de az volt az első gondolatom, hogy ez talán egy átverés akar lenni, s ezt érezve nagyon nehéz volt visszafognom magam, hogy ne kezdjek el sírni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mivel a eleségét nem ismerem, így nem állíthatom száz százalékban, hogy jó családba érkezik a poronty, de szerintem lesznek nagy gondok. Legalábbis nem hiszem, hogyha mondjuk kvibli lenne a gyerek kitennék hazulról, mert nem olyan, mint aminek várták. Ha szóba kerül a család téma, esetleg a gyerekvállalás egyszerűen képtelen vagyok túl tenni magam az engem ért sérelmeken.  Mindemellett rettegek, hogy belőlem is olyan pocsék szülő lesz, mint anyámékból. Na nem azért, mert nem fogadnám el olyannak amilyen, egyszerűen csak a maximalizmusom lehet visszacsapna és ő inná meg a levét. Azért meg nem kell nekem gyerek, hogy szenvedjen.
- Nem is járok tanár úr óráira – válaszolok vigyorogva. Tavaly még lett volna esélye megbuktatni, de sajnos így járt, túlnőttem az óráin. Bár lehet el tudná intézni, hogy meghúzzanak néhány tárgyból, de tudm, hogy cska viccel. És különben is, mégis ki akarna Rentai Boglárkának bármiből bukót adni? Amennyire utálnak annyira szeretnek a tanárok, egyszerűen képtelenek lennének nem átengedni. Túl jól tanulok ahhoz.
- Angolból már van, most a másodikra gyúrok. – Valóban, nem vesztegetem a diákéveimet. Mikor máskor tanulnék, ha nem most? Főleg ha tényleg tolmács akarok lenn, akkor az egyetemi tanulmányaimhoz – mert nyilván mugli egyetemre fogok járni, ha tényleg ezt választom – szükségem lesz a valós tudásra. Ráadásul kihívások nélkül dögunalom lenne az életem, és mint tudjuk csak a buta emberek unatkoznak. Nem is tudom mikor éreztem utoljára olyan kifejezett tömény unalmat.  Jó néhány éve lehetett, ha ennyire nem rémlik egyáltalán.
- Bérgyilkos – vágom rá olyan gyorsan és határozottan, mintha egy percet sem gondolkodtam volna a hazugságon, hanem tényleg ez lenne az álmom évek óta. Várok néhány másodpercet, kíváncsi vagyok, milyen arcot fog vágni. – De ha esetleg nem jönne be a biznisz akkor tolmács vagy átoktörő – egészítem ki végül ártatlan képpel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Közelebb érve szemeinek ismerős arc bontakozik ki, hiszen járkál ő eleget a zöldek háza táján – mert rettentő jó memóriája ezt is megjegyezte, hol látta -, hogy egyszer-kétszer úgymond közös térben mozogtak. Valahogy szégyentelen módon nem érzi azt, hogy rossz helyen jár, ha pedig igen, akkor üsse kő, nem számít. Nem is ez a lényeg, semmi sem lenne, igazából csak sunyi módon kilesi, miközben megpihen kicsit, hogy mit akar a kerítéssel, sose árt, meg minden, de a kíváncsiságnak és részben kotnyelességnek meg is lesz az ára. A krumplik állnak bosszút, hogy ideje lenne már tovább indulni és nem bámészkodni, de nem hallgat rájuk, sőt mi több, semmire sem, végül pedig megsemmisült érzettel nézi, ahogy szanaszét gurulnak a földön. Remek. Immáron guggol, tökre elhiszi, hogy a bagófüst és a keze, amivel a homlokát fogja, majd elrejti bármi elől, egy tekintet elől. Az a szerencse, hogy a népek sem erre járnak, legalább nem lesz látványosság belőle. Annyira.
Kezét leengedve szív egy mélyet, fújja ki az ég felé a füstöt, majd a nő felé pislant, aki közben már felállt és határozottan felé néz. Nem mintha jobb bemutatkozóra számított volna, sőt, semmire sem, egyelőre azon agyal, hogy össze kellene szedni amíg látja is azt, amit kell, de mégsem moccan, nem fagyott ugyan le, de mintha. Inkább nevetne, hangosan, de lenyeli, csendben maradva követi azt a darabot, amelybe akaratlan rúgott bele a másik. Szépen állunk. Az előtte heverő pár darabot a szatyor maradékára pakolja, a többi cucc mellé, pöccint egyet, a hamu a földre kerül, lépések zaja, persze, hisz ki kell kerülnie, ha inkább odébb állna. Nem is ítélné el, pakolászik, megáll a keze a mozdulatban mégis, ahogy felpillant rá, hiszen oda lépkedett hozzá, egy kissé hunyorogva szemléli, mintha nem látna jól, de épp megint hosszabbra nőtt tincse csusszan előre.
- Ööö... hello – csak bátran, ugyebár. Még mindig nem szociális lény, hiába történnek a dolgok, oldódik más mellett, új közegben, ráadásul ilyen nyitánnyal, nagyon nem az ő terepe. - Hú, és tényleg. Köszönöm – pillant le a krumplikra, igaz, kell egy kis idő, mire az egyik szóból azt hallja ki, amit kell, az akcentus ilyen, hallott már, de most nem nosztalgiázik azon, hogy segített megérteni a tekervényes szavakat. Nem olyan ember ő, aki ezt megszólja, elvégre, fordítva, ha angolul kellene beszélnie, eret vágna az oxfordi brigád, az is biztos. Így, mintha nem is lenne, int ő is, majd elpakolja az eddig gyűjtött kis a szép kis halomra, ami gyűlik, de ha nem figyel, akkor megint szét fognak gurulni, így egyik kezével tartja az oldalát a krumpli-dombocskának. - Rakott-burgonyát csinálok, ha valaha odaérek velük – pillant le, majd vissza, hagyja, hogy elkapják a tekintetét egy kis időre, majd elszakítva azt, saját kezére és annak környékén árválkodó szemre figyelnek, amit gyorsan a többihez tesz, a másik pedig kiegészíti. Oké, így tényleg gyorsabb. Épp megköszönné, ezt is, amikor már szatyorral ér vissza, amire bambán pislog csak pár másodpercig.
- Hát én... – igen, jönne a szokásos, nem fogadhatom el, túl nagylelkű és minden tiltakozás, de azóta fejlődött, nyel egyet, mielőtt kiakad és elveszik, meg be kell vallania, vagy ez, vagy a pólóját felhajtva kosarazik. - Oké, tényleg szükségem van rá – mondja ki hangosan a gondolatot, köhint egyet, hogy ez így nem a legjobb és óvatosan kinyúlva veszi el azt. Látta, hogy pakolászott, amit most meg is kezd, bele a szatyorba, de előbb elnyomja a csikket, egyelőre a földön hagyja, mindjárt megy a szemétbe a nejlonnal együtt.
- Életmentő vagy, köszönöm. Természetesen visszaadom, ha... eljött pár utcányit, azonnal. Adhatok cserébe kávét, ha holnap látlak, akkor meg a kajából is, na? - hirtelen jött bátorsággal mondja ki a szavakat, ahogy a halom tűnik el a szatyorban, de illik a segítséget viszonozni, ez egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tekintetem érdeklődően fúródna a másikéba, azonban ő rendkívüli alapossággal és gyakorlattal kerülni az enyémet. Van valami bájos az egész jelenetben, ami ismét megmosolyogtat, miközben figyelem, ahogyan egyik kézzel pakolászik, a másikkal pedig cigarettáját szívja. Amikor beleszív a „füstösbe” akaratlanul csúsznak szürkéim ajkaira, és figyelem, ahogyan folytatja a műveletet. Nagyritkán én magam is elszívok egyet-kettőt, de ma eszembe sem jutott volna, hogyha nem találkozunk. Azt mondják, hogy a passzív dohányzás rosszabb, mint az, hogy szívja az ember. Baromság. Mélyet szívok a levegőbe, szinte szemeimet is lehunyom, majd meg is kapom a választ a vacsorát illetően. Rakott burgonya. Gondolkodón húzom el ajkaimat, és az egyik közeli fa lombjait kezdem figyelni. A szél meg-megfújja az ágakat, így a levelek boldogan táncolnak a napfényben. Arcomra újra mosoly kerül, és a fiú felé fordulok.
– Aaaaz – kezdem bizonytalanul, kínosan vigyorogva. – Az ilyen nehéz, kolbászos cucc, nem? – nem vagyok nagy szakértője a témának. Bármilyen húsos pitét elkészítek bárkinek. Sőt nekem van a legfinomabb zöldborsópürém az egész univerzumban, de ha rakott krumpliról és magyar társairól van szó, akkor igen csak nem vagyok lőve. Bár ezt mintha ettem volna már a kastélyban egyszer vacsorára, de az is lehet, hogy egyszerűen összekeverem valamelyik másik krumplis kajával. Na, de már így is eléggé sokat agyaltam a kajákon, ezért zavartan vakarom meg jobb karomat, s visszatekintek a fiú kékjeibe.
Közben megjárom a táskabeszerző-körutat, és azt nyújtva állok előtte arra várva, hogy elvegye tőlem. Hezitálására megrázom a felé tartott szatyrot, és kedves félmosoly száguld végig szeplős arcomon. – Na, ugye – bólintok egyet elégedetten. Szüksége lesz rá, mert ezek a nejlon vackok se nem túl környezetbarátok, se nem megbízhatók. – Várj, segítek – guggolok le én is mellé, és szórakozottan teszem bele a krumplikat a zsákba. Amikor a fiú keze éppen kikerül onnan, akkor én azon nyomban akcióba lendülök, és így pakolászom egyesével a zöldségeket. A félretett csikkre csúszik egy pillanatra tekintetem, de nem szólok egy szót sem. Biztosan kidobja majd.
– Tudom – válaszolom hamiskásan mosolyogva a köszönetre, és az „életmentő” jelzőre. Még mindig vidám arccal fordulok újra a lombok felé, ám amikor meglátom ott a pacsirtát elkomorodik arckifejezésem, pedig éppen egy kávémeghívás hangzott el a másik szájából. Néhány másodpercre csendben maradok, és macskaszerű rezdületlenséggel teszek két lépést a fa irányába. Emiatt a kis rohadék miatt – vagy valamelyik rokona miatt – akadtam fel tegnap. Nem is a magam bénasága miatt, persze. A madár csiripel egy keveset, majd hirtelen tovább száll. Ekkor fordulok vissza a srác felé. Tekintetem ugyan picit homályos, de kedves mosolyra ível vörös ajkam.
– A kávé jól hangzik – fúrom szemeimet az övébe. – Csaaaaaak – emelem a magasba vékonyka mutatóujjamat, és színpadiasan a kerítés felé fordulok. – Ezt még befejezem – lépek a lyuk mellé. Pálcámat a kezembe veszem, és elmormolok egy reparot, amire a kerítés szépen lassan visszanyeri hajdani, veszélymentes állapotát. Elégedetten biccentek egyet csak úgy magamnak, és ismét a másik felé perdülök. – Nelli vagyok, by the way – mondom csilingelő hangon. – Láttalak már a kastélyban – húzom össze szemeimet, és teszek felé egy lépést. Éppen annyira, hogy belepofátlankodjak az aurájába. – Prefektus vagy, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ah, mit meg nem adnék, ha dolgozna velem a farmunkáján. Vagy csak rajtam.
Még egy hosszan kiengedett sóhajt is megeresztek, és Dary-val szemben, nekem eszemben sincs úgy tenni, mint aki a dolgozatával és nem Henrik fenekével foglalkozik, így amikor rá néz, akkor valószínűleg azt láthatja, hogy én oldalra döntött fejjel a fenekét, valamint a fordulásából adódóan a férfiasságát nézem elnyílt ajkakkal. Hát most na, állítson össze hosszabb kérdéssort, nem köthet belém, a várakozáson felüli mindenképpen megvan. Én meg aztán egészen biztosan nem fogok extra lapokat kéregetve kint pózolni, mint évfolyamelső. Kérlek, nem illik a profilomba, nekem ez az elevickélek és huszonhárom évesen itt szórakozok azzal, hogy iskolába járok, teljes mértékben elég. Különben is, többet keresek néha mint a szüleim ketten együtt és garantáltan már csak éveim vannak hátra, most mit aggódjak azon, hogy mi lesz, ha már nem tudok dolgozni?
- És ahogy már mondtam, csak ajánlani tudom Damyan khm korrepetációs csomagját.
Huh, de még mennyire, és ha kipróbálná, megértené, hogy miről beszélek. Imádom Damy-t, és tudom, hogy nagyon sok emberben felmerül, hogy miért nem, de mi ketten nem vagyunk azok a kapcsolatban lévő típusok, ami égi áldás, mert sajnálnám elveszíteni, akár nála, akár nálam kattan el a dolog. Na nem mintha hat év együttlétet nem lehetne annak hívni, de nem szeretnék ilyen szinten frászt kapni a ténytől, én nem vagyok az a leköthető típus. Tudom, tudom, szörnyű egy felfogás, de lapozzunk.
- Húú, neki a keze iszonyat szexi. Olyan nagy és emlékezetes.
Lehet ilyet mondani egy kézre? Emlékezetes. Na mindegy, hát én se vagyok az udvarlás istennője az is igaz már, de ez ilyen kis részletkérdés, tényleg, igazán, csak engedjük el, ennél már csak rosszabb jöhet. A lényeg, hogy nagyon adom a Keserű professzornak járó harmadik helyet. Simán megérdemli, hogy ott csücsüljön Henrik és Damyan mellett.
- Idén meg ott van az a kisfiú, Sébastien. Egy jó tíz… tizenöt év múlva ő lesz itt a legdughatóbb tanár.
Csak addigra mi már nem leszünk itt, kivéve akkor, ha Henrik sorozatosan megbuktat vagy tíz éven át, mert akkor de, nem lesz jobb dolgom, mint itt rohadni vagy menet közben elpatkolni az átváltozásaim során. Mondjuk még mindig foghatnám magam, örökbe fogadhatnék egy hatévest, aztán mire éppen jó korban lenne, mehetnék Bastit megdolgozni a jobb jegyért. Szép jövőkép, mi? Mondjuk eléggé el tudom képzelni ezt, de csak elméleti szinten. Az én ízlésemnek az ilyen korombeliek nagyon gyerekek, sosem gondolkoztam bennük. Harminchárom alatt nincs olyan, hogy férfi, szóval bocsi mindenki, én így lettem összerakva.
- Várffy.
Még bólintok is egyet a névhez, mert ő nekem annyira nem szimpatikus, de amikor kilátogattam egy-egy meccsre, el kellett ismernem, hogy nagyon élte az önéltetést. Szerintem a suli is úgy szerzi a pénzt, hogy őt löki az oroszlánok elég.
- Az igazgatóhelyettes azt hitte, hogy sztripper vagy?! Aztaaaa! Hogyan?!
Elnyíló ajkaimat most Darya-nak ajándékozom, és úgy nézek végig rajta, mint aki keresi a nyomait annak a ténynek, hogy sztrippernek néz ki. Én nem vonzódom a lányokhoz, maximum Ravenhez, de valljuk be, drága barátnőm azért okozhat kisebb zűröket a férfiaknál.
- Na és pörögtél neki a rúdon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy kéne csinálnom, mintha rettenetesen sajnálnám, hogy megsérült az esés közben, de az esetek nagy részében elfelejtek figyelni az arckifejezésemre. Szerintem ezek a dolgok inkább izgalmasak, és - bár ki nem mondom, legfeljebb halvány mosolyom árulkodik róla - tüneményesnek találom az ügyetlenségét.
Persze rajtakapom magam, hogy megint elfelejtettem együttérző lenni, és gyorsan korrigálok.
- Ó, sajnálom.
Jó, nem zengtem ódát, de tényleg őszinte a hangom. Még dolgozok rajta.
- Nagyon fájdalmas?
Bár biztos nem az. A mágia egyik nagy előnye, hogy bájitalokkal és bűbájokkal szintre bármit el lehet érni.
Apropó bájitalok.
- Nekem az a bajom, hogy minden idegszálam ellenkezik azzal, hogy hajszálpontosan kövessem az utasításokat. - Közben feljebb tornászom magam, mert ebből beszélgetés lesz. - Bárcsak mindegy lenne, hogy mi van a jegyzetben! Miért nem elég belerakni, ami kell, mint a normális ételekbe? Beleszórod a hagymát, a húst, a krumplit, a répát, egy kis fűszer és bumm! Gulyásleves - nevetek.
Félrerakom a bájitalos könyvet a földre, és inkább kihúzom a kicsi haikusat a combom mellől. Nem, mintha ráérnék most kinyitni.
A lány a bal kezét nyújtja, pedig pont az a sérült, de egy másodperc alatt kapcsolok, és szintén a balommal óvatosan megfogom a kis kezet, nehogy fájdalmat okozzak.
Izgatottságán megint mosolyognom kell. Vajon úgy nézek ki, mint egy idióta? - próbálom elhessergetni a gondolatot.
- Demeter Hunor, Levita, szintén első. De már nem sokáig! Persze erről még lesz egy köröm Felagunddal...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba