Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Szóval Erik és Gábor. Alaposan megjegyzem az arcukat, nem nehéz, hiszen a két szőkeség majdnem egyformának hat. Nem mondom, hogy nem látszik meg egy kisebb korkülönbség, de távolról mintha csak ikerek volnának. És ha emellé épp ugyanolyan lusták is, na hát az kész főnyeremény lehet szegény szüleiknek. Livit könnyebb észrevenni, harsány ruhák, élénk hajszín és piercing az orrban. Tipikus lázadó feje van. Integet, mikor rápillantok, mire én kedvesen viszonzom a gesztust. Ha ezentúl üzleti partnerek leszünk nem árt jó kapcsolatot ápolnunk egymással.
- Micsoda lovagias gesztus - jegyzem meg épp csak annyi éllel a hangomban, amennyi talán sértő lehet, de még épp szemet hunyhat felette. Az évek során sikerült kifejlesztenem ezt a hangsúlyt, amivel kifejezhetem ellenvéleményem, de mégsem vádolhatnak meg tiszteletlenséggel. Komolyan, aki nem bírja a kiképzést minek áll tanárnak? Ettől ezerszer rosszabb helyzetek is akadhatnak, azokkal akkor hogy birkóznak meg, ha néhány renitens diákkal sem bírnak el? De igaza lehet, azért nem biztos hogy ilyen érzékeny lelkű, törékeny emberekre kellene bízni őket. Ők túl befolyásolhatóak, túl lágyszívűek ehhez. De még mindig nem értem, ez azért nem elég indok arra hogy önként bevállalja. Na de amit ezután mond, az mindent megmagyaráz. Végül is így elég jó oka van arra, hogy meneküljön az asszony elől.
- Igazából teljesen megértem. Mármint nem mindenki akar gyereket, vagy ha akar is, akkor nehéz elfogadnia a tényt, miszerint lesz - vonom meg vállaimat. Most előadhatnám, hogy milyen rossz férj akkor és ezért milyen borzasztó apa lesz, de el kell fogadni, hogy ilyen is van a világban. Egyelőre én sem tudom elképzelni, hogy öt éven belül gyereket szüljek, de még a tíz éves terveben is nehéz lenne elhelyeznem. Na nem azért, mert nem akarok saját családot, szimplán szeretnék előtte élni egy kicsit és nem úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy milyen kár, hogy meggondolatlanul gyereket vállaltam. Bár gondolom, hogy tanár úr nem egészen ilyen okokból fél ettől a hírtől, de ki vagyok én, hogy itt a lelki dolgaiban turkáljak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Majdnem visszaszólok valamint, de inkább nem teszem. Kedvesnek kell lennem, erre próbálok koncentrálni, szóval még egy halvány, akár bűnbánónak tűnő mosolyt is sikerül arcomra varázsolni. A gyengélkedő említésére azonnal eltűnik a mosoly, helyére egy fintor lép. Elképzelem, ahogy Bálint túlreagálja az egészet és közli, hogy bár nincs semmi bajom, de azért maradjak bent megfigyelésre, hátha.
- Azt hiszem, azt most passzolnám, a bátyám talán kissé túlreagálná az eseményeket. Már ha ő van bent - teszem hozzá elgondolkodva. Amilyen szerencsém van mostanában biztosan nem úsznám meg, és ha jól emlékszem ilyenkor amúgy is ő van szolgálatban. Mostanra sikerült kitanulnom nagyjából, hogy mikor ki dolgozik, így nagy évben el tudom kerülni a gyengélkedőt, ha éppen nem vagyok rá kíváncsi. Nincs semmi bajom, szóval nem ári meg kockáztatnom jelenleg.
Bólintok, mikor azt mondja nincs baja, remélem tényleg nem okoztam súlyosabb károkat egy esetleges kisebb zúzódásnál. Azért ő is elég nagyot esett, még ha nem is mondja ki, gondolom az kicsit sértené a tanári és gyógyítói megítélését. Pedig amúgy ő is ember, de ha nem akar panaszkodni Merlin mentsen attól, hogy erőltessem a dolgokat. Nem kell nekem feltétlenül végighallgatnom, hogy mi kínja is van pontosan.
- Nehéz napok elég nézek és ilyenkor előtte ingerültebb vagyok, mint kellene. - Tipikus női probléma. Már ilyenkor csokival tömi magát, mert elkapja a menthetetlen mélabú én szimplán csak ideges leszek, amire egy kis édesség nem megoldás.Persze gondolom létezik már erre is valami főzet, hogy ne érezzem magam ennyire pocsékul, de eddig még sosem szántam rá magam, hogy utána járjak a dolognak. Bár ez most egy jó alkalom, mert ha létezik, akkor beszélgetőpartnerem biztosan tud róla és eddig leszűrt tapasztalataim alapján minden bizonyára igen előzékenyen figyelmembe is fogja ajánlani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Majd legközelebb jobban figyelsz. - Ennyiben hagyom a témát, nincs ezen mit túlragozni. Én nem sérültem meg, a könyveimnek sem esett baja, így innentől nincs több hozzáfűznivalóm, mint hogy legyen óvatosabb. Én direkt megpróbálok nem itt ragadni, mert tudom, hogy akkor túl gyakran kerülnék hasonló helyzetbe. Olvasás közben pont nem tud érdekelni, hogy ki akar felbukni a lábamban meg ki nem, így teljesen megértem, ha a lány nem is látta vagy hallotta hogy jövök. Ilyenkor én is gyakorlatilag megsüketülök és megvakulok a külvilág felé.
- Ezek épp mugli könyvek, egy beadandó dolgozatomhoz kellenek, de egyébként mindenfélét. - Túlzás nélkül állíthatom, hogy tényleg mindenfélét, mert a mugli és a mágikus regényke, a szakkönyvek és tanulmányok egyaránt el tudnak varázsolni. Ha a tudás hatalom, akkor a hatalomhoz vezető út könyvekkel van kikövezve és én ezer örömmel járom végig ezt az utat, még ha néha nem egyszerű is. Mert persze, találkoztam már olyan olvasmányokkal is, amik megnehezítették az életem, de végül is általuk is gazdagodtam némi tudással, ami segített az előremenetelemben.
- Ha tudnék főzni valószínűleg én is így lennék ezzel - mosolyodom el én is. Nem mondom, hogy felrobbantom a konyhát, ha esetleg arra szorulnék hogy magamra főzzek, de azért nem vagyok egy nagy konyhatündér. Az iskolában elém teszik a kaját, abban a pár hétben meg amíg otthon vagyok elélek azon, amit Bálint kotyvaszt. Lehet ideje lenne mondjuk belehúznom ebbe a projektbe, ha el akarok költözni a testvéremtől, de túl sok minden van amit ennél fontosabbnak találok. Ilyen például a nyelvtanulás, abba szívesebben fektetem az időmet, mert tudom, hogy a jövőben nagy hasznát fogom venni, főleg ha a tolmácsolás irányába fordulok.
- Most csak ezt az egy könyvet választottad? - Két féle típusa van az itt lévőknek: akik leülnek és elolvassák azt az egy könyvet és akik összeválogatnak akár tíz könyvet is elvitelre. Na most én ez utóbbiba tartozom, kíváncsi vagyok, Betti melyik tábort erősíti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

-Oh, imádom a meggyes pitét. - jegyzem meg mosolyogva az információ hallatán és a saját nagyim pitéjére gondolok. Már a gondolattól összefut a számban a nyál. De ennék most meggyes pitét.
-Hát igen, hébe-hóba rajzolok. Főleg olyankor ha jön egy ihlet, vagy van időm kísérletezni.
Úgy teszi fel a kérdést, hogy közben csillog a szeme. - Igen, van mozi filmem, bár nem sok sárkányos. Talán csak egy-kettő. - Tényleg, mióta itt vagyok nem is nyúltam a mugli cuccaimhoz, vajon még működnek? Jó lenne ha igen, akkor tudnánk filmet nézni. Mondjuk ahhoz nem árt visszatalálnom a házamhoz, de amilyen szerencsém van, biztos nem találok vissza egyedül. Kérhetném egy portré segítségét, de csak néhánnyal sikerült összebarátkoznom, és akiket eddig kérdeztem nem tudták megmondani, hogy merre van, csak azt, hogy melyik kép van mellette.
- SÁRKÁNYREZERVÁTUM??? Ilyen létezik? - kérdezem nem leplezett igalommal. De király, én is el akarok menni egy ilyen helyre. - És hol van ilyen rezervátum? -nem hiszem, hogy valaha eljutok, de legalább tudni fogom, hogy hol van.
A beinvitálásra elmosolyodom, lehet korábban is bejöhettem volna, de nem szeretek betörni mások magánszférájába, így inkább megvártam kint. Kicsit lenyűgözve körülnézek, majd leülök mellé. Látom ahogy ránéz a könyvre és magamban kuncogok, esze ágában sincs tanulni.
-A tesóid itt tanulnak? Hány tesód van? - kérdezem, fura lehet egy csomó varázslóval együtt élni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ahogy tiltakozik a gyengélkedő ellen úgy tisztul ki előttem hirtelen a kép. Ez a pukkancs kisasszony lenne Kedvesem testvére? Jóságos ég...Megint remek komédiát hoztak össze a fentiek a főszereplésünkkel. Kicsit ingatom a fejem míg átgondolom mi tévő is legyek. A családi kapcsolatok fontosak. De egykeként nekem fogalmam sincs milyen is a testvérek viszonya. Így most igen furcsán venné ki magát, ha hirtelen sokkal szívélyesebb volnék vele. A kivételezésrő pedig szó sem lehet! Az nem én lennék. Így marad minden úgy, ahogyan eddig.  - Rendben. Az ön felelőssége - jelentem ki és fogadom el egyúttal döntését - Ha panasza lenne a későbbiek során akkor azonban mindenképp keresse fel a gyengélkedőt - szögezem le hangomban az ellentmondás teljes kizárására alkalmas komolysággal és gyógyítói attitűddel. Ezután már indulnék, amikor úgy dönt mégis csak elmondja mi is a gondja és miért ilyen smirglipapír. Egy megértő mosolyt kap az elhangzottakra első nekifutásból, mint nőtárstól. Aztán jön a többi a gyógyítótól - Próbált már ilyenkor viselni egy malachitból, krizokollából, rózsakvarcból és holdkőből készült karkötőt vagy ezen ásványok kis darabkáit a zsebébe süllyesztve közel hordani az érintett területhez? - teszem fel a költőinek szánt kérdést majd gyorsan folytatom is mielőtt megkapnám a nemleges választ - Ezek segíthetnek enyhíteni a piros betűs napok előtti és alatti hadiállapotokat azaz a hárpia szindrómát - miközben beszélek hangomból kiérezheti a szaktudás mellett az együttérzést is természetesen. Nőből vagyok én is és nem vagyok ellenség. Lehet nem jól indult az ismeretségünk és nem is lesz belőle felhőtlen viszony. De emberek vagyunk. Legyünk egymáshoz humánusak. Úgy állunk egymással szemben mint két kivénhedt veterán a hadszintér ellentétes oldalán. Sajgó izmokkal, felpeckelt idegszálakkal és robbanásra készen, de titkon a tűzszünetre vágyva. Ki hinné, hogy ilyesmi megtörténhet egy ilyen szépnek induló napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A lány megkönnyebbült arcát látva úgy érzem nem lesz gond a gyógyító-pácien kommunikációval. A felkészült betegekkel is sokkal gördülékenyebben lehet progressziót elérni, mint az állapotukról teljesen tájékozatlanokkal vagy a szimplén érdektelenekkel. A tiltakozókat meg már nem is említem. Szerencsére ez esetben Olívia pontosan annyit tud amennyit kell. Azaz hallgat a szakértő tanácsokra, de megkérdőjelezi azok helyességét, ha annak szükségét érzi. Mint most az általam adott és az ááltala viselt kő esetbében. Pufogtathatnék olyan szakszavakat, hogy e két ásvány egyidejű viselése nem kontraindikált. Azonban már első évben a fejünkbe verték, hogy a köznyelven való kommunikáció a biztos alapja a megfelelő orvos-beteg viszonynak. Ha az emberek értik mi történik, velük akkor nem érzik annyira kiszolgáltatottnak magukat. Ha tudják mit miért kell tennünk velük akkor jobban elviselik az esetleges kellemetlenségeket is és partnerek lesznek a gyógykezelés folyamatában. Ezért most én is lefordítom a mndandómat. - A hematit és a holdkő nagyszerű munkatársak - mondom megnyugtatóan mosolyogva, majd kifejtem ezt a szófordulatot az érthetőség kedvéért - A holdkő a szervezet vízháztartására hat, ezen kívül a női ciklusra. A hematit segtít megkötni a vasat, ezáltal támogatja a vérkeringést. Ez a kettő pedig szorosan összefügg. Egymásért dolgoznak a kövek. Ha jól működik a keringés, nem lesz gond a vízháztartással sem. Természetesen ehhez a megfelelő folyadékbevitel is nagyon fontos - zárom monológomat. Ugyan nem tértem ki a két kő pszichére gyakorolt hatására, de mindkettő támogató. Míg a holdkő a negatív gondolatokat blokkolja, így védve a depressziótól, addig a hematit erősíti a pozitívakat, így növelve az életösztönt. Lepillantok Lexre, aki úgy néz fel a lányra, hogy az már szinte kunyerálásnak tűnhet. Szegénykém most lehet hoppon marad. Nem mindenki szereti a macskákat. Allergiás szerencsére nem lehet rájuk, mert minden szolgálat előtt rávetek egy antiallergén bűbájt az én kedves terápiás segítőmre, hogy feladatát minden körülmények közt elláthassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nagyon iskolaellenes vagy most, ahogy látom. Van valami különösebb oka? – vetem fel a meglátásomat óvatosan. Igen, kábé ha két perce beszélgetünk, és két mondatból nekem tökre ez jött le. Nem az, hogy teljesen normális módon ki nem állhatja a hétfőt, mint mindenki más. Sem pedig azt, hogy nagyon örülne neki ha egyáltalán nem kéne órákra járnia. Ami szintén tökre általános dolog az iskolások között. Nem, én valahogy ezeket simán odébb söpröm és valamiféle összeesküvés elméletet vélek itt felfedezni. Bőven lenne rá oka szerintem a lánynak ugyanis. Már azok alapján, amiket ugye tudok. Hát még amiket nem tudok. De a lényeg, hogy szerintem ha egyszer a fiú, akivel jár házat vált, és egy körletbe vannak, meg egy évfolyam is, szóval sok közös óra … és akkor beüt valami és szakítanak … nos, ez eléggé meg tudja nehezíteni a mindennapokat. Legalábbis azokat, amikor ki kell dugnia az orrát mondjuk a szobájából.
- Ez egyre rosszabbul hangzik – kezdek el lesápadni, ahogy ő ecsetelgeti azt a bulit. Hajnalban kelés? Ez viccnek is rossz. Én … sokszor dolgozom mostanában késő estig, utána még tanulni szoktam. Pompás lesz ezek mellett jóval korábban kelni. Mert nem, nem fogok kevesebb műszakot vállalni, valamiből fizetni kell a lakbért is ugyebár. A tanulást sem akarom elhanyagolni. Akkor már inkább kihagyom az egészet. – Ha nem mi választhatunk, akkor kizárt, hogy én részt vegyek benne.
Jegyzem meg látványosan megforgatva a szememet. Remélem, hogy Masának leesik ennek az oka. Pánikrohamot kapnék ha valaki megpróbálna megérinteni. Jó, nem biztos, elvileg, mondom elvileg talán tudnám uralni a dolgot, valamennyire. De … de … a helyzet az, hogy nem is akarok mással táncolni, mint a barátommal. Igyekszem ugyan megérteni, hogy a levitás lány szerint mégis mi a jó ebben az egészben de nem megy. Túlságosan beparáztatott ezzel most. Lépjünk tovább gyorsan.
- Na, hajrá! – vigyorodom el rögtön, ahogy válaszol, kissé félrebillentett fejjel nézve a sikertelen produkciót. – Gyakorold sokat és menni fog.
Biztos menni fog, vagy nem? Nem képes ilyenre az ember?
- Ó, vagy válts alakot, és akkor simán megy! – kiáltok fel hirtelen, ahogy eszembe jut ez a megoldás. Háh, ennyi. A mosoly még kitart egy darabig, az arcomon díszeleg miközben bólogatva hallgatom a fejtegetést. Aurorság, ez érdekes. Nem is emlékszem, hogy ezt eddig említette volna.
- Nem is tudtam, hogy az a szakma érdekelt. Miért vetetted el? – érdeklődök tovább. Nem könnyű szakma annyi szent. Viszont izgalmas, mozgalmas. – De persze, van még időd kitalálni. Meg, akár válthatsz is gondolom, ha mégsem jönne be az amit elkezdtél tanulni.
Profin tudok én tanácsokat adni, miközben én … miközben én … miközben nekem eszembe se jut, hogy vissza fogom kapni ezt a kérdést. Csak tudnám, hogy miért nem, mikor eléggé adja magát.
- Én … nem tudom. Gyógyító nem leszek, az tuti. A pincérkedés jól megy, de nem hiszem, hogy ez lenne a hivatásom. Talán, elemi mágia felé indulok tovább mesterképzésen, azt legalább tuti, hogy élvezem csinálni és jó is vagyok benne. Bájitaltanban is jó vagyok, de azt nem élvezem. Az csak az elemizés miatt megy könnyen – felelem kibámulva az ablakon. Mondjuk, ez úgy egész tűrhető opciónak hangzik. Az, hogy azon belül hova meg mire megyek, nos majd meglátjuk. De szívesen foglalkozom a vízzel az egyszer tuti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

hétköznap délelőtt|o

Nyilván totál unalmas lehet nézni, amit csinálok. Hiszen látszólag semmit nem teszek. Semmi extrát. Mert minek? Minek irányítsam ki a bögréből a zöldteát és táncoltassam keresztül a szobán, majd vissza a bögrébe immár normális színben? Minek ugrándozzanak ki belőle kis halak, vagy békák, vagy akármik? Egyébként valami ilyesmit tennék. Nem azért, hogy látványos legyen, hanem mert egy elemi mágiás feladat sem pusztán csak egy elvégzendő dolog nekem. Hanem egyfajta szórakozás is. Van, hogy nehéz megcsinálni és jobban kell koncentrálni, de akkor is, mindig van benne valami végtelenül örömteli az egészben. Valami, amiből egyértelműen érzékelhető, hogy nem csupán erős a kapcsolatom az elememmel, hanem az is, hogy pozitív. Ha boldog vagyok, a víz arra reagál. De most ez más. Most ez csak egy egyszerű feladat. Valami, amit el kell végeznem, és ha kész vagyok akkor mehetek. Valami, ami hiába lenne pompás szórakozás nekem, meg az igazgató úrnak is, most afféle semleges dolog.
Akkor pillantok csak rá a férfire, amikor átadom neki a bögréjét, arcom teljesen szenvtelen, mintha csak egy adag sima vizet adnék neki. A hümmögésből rájövök, hogy ízlik neki, bólintok is egyet, mintegy konstatálva ezzel a tényt. Meg azt is, hogy még édesebben kedveli a teáját, mint ahogy eredetileg elkészítettem. A pincérnősködésnek hála ezt is elraktározom magamban, noha nem valószínű, hogy megjelenne a pizzériában a diri és ott teát kérne és pont nekem kéne kiszolgálnom. Mármint, ugye nem valószínű?
Fogalmam sincs, hogy mire gondol, miközben mesélek. Azt sem tudom, hogy egyáltalán hall-e engem. Vagy ha hall, nos akkor sem valószínű, hogy érdekli. A teája tuti jobban érdekli, mint az, amit előadok. Ez valahol örömmel tölt el, mert legalább nem fog kérdezgetni. De leginkább még jobban összezavar csak a teljes érdektelenségével.
- Tudom – felelem, némán átkozva magamat, hogy egyáltalán elmondtam. Minek? De tényleg minek? Mi lett volna ha nem teszem, semmi. Mindegy most már. – Ennek örülök. Köszönöm, a teát is – mondom kissé monoton hangon, pedig tényleg jó, hogy ízlik neki az ital. Az meg pláne jó, hogy elküld, naná, hogy azt köszönöm meg. És még a teásdobozról sem feledkeztem meg, amit nekem adott. Nyúlok is érte gyorsan, majd vetek egy pillantást a már továbbténykedő férfira.
- Öhm, viszontlátásra – motyogom elköszönésként, hiszen úgy illik vagy mi a szösz, majd amilyen gyorsan csak tudok megfordulok és kisietek az irodából. Gyors lépteim kopognak az üres, csendes folyosókon, majd amikor elég messze vagyok akkor megállok, a hátamat a falnak vetve veszek pár mély levegőt, reszketegen fújva ki azt. Jézusom! Én ide soha, de soha, de soha többé nem akarok jönni. Legközelebb küldjenek a tanárok valaki mást az igazgatóhoz valamivel!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Szívesen megnéznék egy mozifilmet! - erősítem meg. - A Levitában van is valahol egy filmszínház. Nem tudom, nálatok hogy van ez, de a mi házunk pont olyan, mint a kastély többi része: egy labirintus. És gyanakszom, hogy néha megváltoznak az útvonalak.
Persze marhára érdekel, milyen a többi ház. Kit nem?
Nagyon aranyos, hogy így meglepődik ezeken a dolgokon, amik nekem annyira egyértelműek. Na, nem sajnálom le. Valószínűleg gondolkodás nélkül kivágna öt szót, amiről nekem fogalmam sincs, pedig minden mugli ismeri, pedig én még csak el sem voltam zárva sosem a varázstalan világtól.
- Hát van egy a magyar-román határon - mi ott voltunk -, de van Tolna megyében is egy - sorolom a sárkányrezervátumokat, amikről tudok.
Aztán a tesóimra terelődik a szó.
- Nem, most ballagtak el. A fiatalabbik Bende, ő hamarosan el is költözik, seprűbájolónak tanul egy mesternél. Az idősebb meg Flóri, ő itt csinálta a tanárszakot, de szerintem nem akar benne dolgozni. Ennyi, hárman vagyunk. Neked van tesód?
Most tűnik fel, hogy éhes vagyok. Rányomok az okosórám számlapjára - persze három hete, mikor ideérkeztem, bedöglött, most sem mondja meg az időt.
- Amúgy tudod, hány óra van? Nincs még vacsora?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hát, ha gondolod adok egy pár filmet és akkor meg tudod nézni őket. Hát nagyjából estére sikerül visszakeverednem a szállásunkra és reggel már megyek is tovább órára, így nem igazán volt még időm körbenézni. De lehet, hogy vannak ilyen dolgok. Majd hétvégén körbenézek jobban, felfedezem a házamat. -de most egyelőre annak is örülök, hogy tudom hol az ágyam, persze miután sikerül visszakeverednem. nem ártana most már Navinés diákokkal ismerkedni, sok szempontból hasznos lenne.
- Oooo, de jó. Akkor nálunk is van, úgy képzeltem csak más országokban van. - lelkesedem a hallottakra, Magyarországon sárkányrezervátum, ez király.
- Az tök jó. Nem, nekem nincs testvérem. Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne. - nevetek fel feszengve. Hát igen, bizonyos dolgokra nem mondhatja azt az ember, hogy nincs valakije, ha nem tudja biztosan állítani. Tök király lehet, ha valakinek van tesója. Bár nem biztos, hogy örülnék, ha hirtelen a semmiből felbukkanna egy tesó, akit nem is ismerek.
- Hát most, hogy mondod én is éhes vagyok. Szerintem lassan már vacsiidő van. -felelem és a karórámra nézek. - Hát igen már majdnem annyi az idő. Tudod merre kell vissza menni a étkezőbe? -kérdezem reménykedve. Jó lenne nem lekésni a vacsorát, legalábbis ma este nem. - Az előző két vacsorát kihagytam, mert nem találtam vissza időben. -vallom be neki töredelmesen. Legalább is is tudni fogja milyen szerencsétlen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Számomra kezdenek természetessé válni az ilyen apró gesztusok. Sok mindent tanultam az utóbbi időben, és rengeteget szocializálódtam. Ivett barátnőm hatalmas közönségkedvenc, egy igazi energiabomba, aki szeret nagy társaságokban nyomulni, míg én eddig legszívesebben a szobámban ücsörögtem. Sakkoztam vagy gitároztam. Minden olyan dolgot csináltam, amit egyedül a legjobb. Elvégre azt hittem, hogy ez kell nekem. Igaz, hogy így sem tartok vele minden buliba, de próbálom nem az összes alól kihúzni magam. Legfőképpen azért nem, mert sokszor reménykedek abban, hogy esetleg Bence is megjelenik. Mélyet sóhajtok, s miután átnyújtom az ajándékot aprócska mosollyal tekintek Dana szemeibe. – Tényleg? – kérdezek vissza, hiszen a csinos, modellalkatú lányoknál sosem tudom eldönteni, hogy esznek-e ilyesmit vagy sem. – Örülök. Nekem – lépek közelebb és mutatok a dobozkára. – Ez a kedvencem. Kiskorom óta ezzel tömöm magam – forgatom meg szemeimet egy idétlen vigyorral, s észreveszem, hogy kezeimmel megint össze-vissza hadonászok. Ezen észrevételre kissé összébb húzom magamon taláromat amolyan pótcselekvésképpen, és a minket körülölelő szekrénysorra emelem kékeszöld szempáromat. Mennyi minden, te jó ég! Voltam már itt, amikor véletlenül elemeltem egy üvegcsekészletet, de akkor annyira lefoglalt a szégyenérzet, hogy nem néztem szét rendesen. – Nem, köszi – legyintek kába fényt csillantva szemeimben, de még nem tekintek Danára, amíg nem fordulok egyet tengelyem körül. – Remek – állok habtákba azonnal a buli ötletére. Én sem vagyok benne biztos, hogy rögtön sikert aratunk, de ki tudja. Jó páros vagyunk.
A hajszálas sztorira csak hümmögve bólogatok, aztán kissé rémült vonások kerülnek pirospozsgás arcomra. Én nem vagyok benne olyan biztos, hogy jó ötlet lenne.
– Hát – kezdek bele sután vigyorogva. – Kicsit Frankenstein szörnyetegének hangzik így, nem gondolod? – még fel is kacagok, majd ajkamba harapva tekintek a már előszedett dolgokra. – Persze, értem – bólogatok mellé. – De nemt’om.
Természetesen semmi jónak nem vagyok az elrontója; legalábbis nem szeretnék az lenni. Hogyha Dana ezt a vonalat képviseli, akkor teljes vállszélességgel kiállok mellette, elvégre társak vagyunk ebben a történetben. Szívesen kipróbálok bármit.
– Akkoooor – szájam belsőjét rágcsálva gondolkodok el, majd összefont karokkal falnak dőlök. Érzem a nyirkos hideget, de most mégsem foglalkozom vele. Úgyis ki kellene már mosnom a talárt. – Szerintem kezdésnek azokból legyünk a legkevesebbet, amiket a leginkább elhanyagolnánk – nem hagynám ki teljesen őket. – És ha beigazolódik a gyanúnk, akkor ki is hagyhatjuk – tartok egy kis szünetet. – Habár nekem a pióca a legkevésbé szimpatikus – mosolygok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Hevesen bólogatok, hogy igen, bizony az én felelősségem, de mivel még mindig nem érzek semmi érdekeset, ezért végkép elutasítom magamban a gyengélkedő ötletét. Hogy arra rájött-e hogy ki vagyok nem tudom, de nem is érdekel. Előbb vagy utóbb úgyis muszáj lesz találkoznunk gondolom Bálintnál egy oltári kínos vacsora keretében. Már előre látom, ahogy ő mit sem sejtően bemutat minket egymásnak, mi meg kínos mosollyal úgy teszünk, mintha még nem ismernénk egymást, hogy ne hozzuk kínos helyzetbe őt. Bár igazából elmesélhetném, hogy milyen remek körülmények között találkoztunk először, de hiába nem a világ legjobb bátyja néha, azért csak a testvérem. Ráadásul ő az egyetlen az egész famíliából akit érdekel, hogy mi van velem így nem akarom elszúrni az esélyét. Szóval ha Strakhova nem beszél én nem fogok. Az eddigi jelöltek közül messze ő a legbiztatóbb, egyelőre nincs okom megfúrni kettejük kapcsolatát így, hogy nem is lakom otthon gyakorlatilag. Ők azt csinálnak amit akarnak, csak ne akkor kezdjék el a babaprojektet, mikor véletlenül muszáj hazamennem.  
Eddig kicsit szkeptikusan álltam a gemmológiához, valahogy ezt nehezemre esik feldolgozni, hogy néhány kavicsdarab ekkora hatással lehet egy emberre. De kettőnk közül ő a téma szakértője és lehet, hogy egy próbát megérne igazából. Maximum lesz egy szép, de haszontalan karkötőm, nemde?
- Esetleg valami tuti beszerzőhely? Mert gondolom nem fog az ölembe pottyanni egy ilyen darab. - Mosolygok, szóval érezheti, hogy nem gúnyolódásnak, hanem viccnek szánom. Meglepő, de ilyet is tudok néha. Gondolom lent a faluban is biztos van egy bolt, ahol lehet kapni ilyen köveket, nem kell érte túl messzire mennem, annyit azért nem érne meg nekem. De mivel még sosem akartam önszántamból felkeresni egy ilyen üzletet sem így sajnos nem vagyok valami jól tájékozott az elhelyezkedésükben sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hordozható mozifilmet?
Őrület! És mihez kezdek velük?
- Reméltem, hogy megmutatod.
Ez furán hangzik.
- Mármint hogy te indítod el.
Ez meg idiótán. De elengedem a témát, ugyanis lassan cihelődnünk kell, hogy megtaláljuk embertársainkat ebben a 40.000 négyzetméternyi varázslatos útvesztőben.
Felállok, a hónom alá csapom a salátát, és körbenézek, hagytam-e még valamit itt. Semmit.
- Azt nem - mármint hogy nem tudom, hogy hogy kell az ebédlőbe visszamenni. - De azt igen, hogy kell eljutni a bikás festményig, és azt is, hogy onnan hogyan kell a bejárati csarnokig. Úgyhogy nyert ügyünk van - hunyorgok rá.
- Hacsak meg nem mozdulnak a folyosók.
Az ajtóhoz ballagok, és nyitva tartom neki, hogy kiléphessen.
- Ajsa - szólítom meg, ahogy utánaindulok én is. - Szerinted tudsz mondani 5 olyan mugli dolgot, amit én nem ismerek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Á, értem, akkor már tudom, mit vegyek neked karácsonyra! Vagy valami ünnepre... - lőttem le a hülye poént, de valahogy ez kívánkozott ki a számból. Végül is, ha a lány szerette ezt az édességet, és ez volt a kedvence, biztos örülne neki bármikor. Bár, lehet, másnak is örülne, nem ismertem még annyira, de úgy gondoltam, hogy majd idő közben megismerem még jobban, persze, csak ha lesz rá lehetőségem.
- Amúgy mit szeretsz csinálni a szabadidődben? - kérdeztem tőle nagy mosollyal az arcomon.
- Én sportolni szoktam, bulizni, olaszt tanulni, meg bajt keverni - közöltem vele vidoran. Úgy tűnt, hogy a lány a buliban is szívesen benne volt, ennek pedig kifejezetten örültem. Gondolatban már el is képzeltem, ahogyan a győzedelmünket, sikerünket ünnepeljük, miután megalkottuk ezt a tökéletes bájitalt, amely bárki számára rendkívül hasznos lehet.
- Haha, valóban igazad lehet! De ne feledd, ezek itt közel tökéletes összetevők. Nem akárkiktől gyűjtöttem ám be őket! - vigyorogtam Babettre, reméltem, hogy nem ijesztem el a merészségemmel, de ha egy bizonyos célt kellett elérnem, abban bizony nem ismertem határt.
- Na, de akkor először is próbálkozzunk az összetevők mérséklésével, akkor legyen a bájitalban kevesebb a disznópázsit és a pióca - feleltem csillogó szemekkel hiszen már tiszta volt számomra, hogy mely összetevőket kell csökkentenünk a jelen lévő anyagokból.
- Na, és akkor mely hozzávalót erősítsük? Mi lenne, ha az összes többit egy picivel felturbóznánk? - kacsintottam Babettre egy cinkos pillantással, végül is elképzelhető volt, hogy így össze tudunk hozni valami eredményes munkát. Na, de mi legyen a hajakkal? Kihagyjuk vagy egyelőre egyet használjunk fel, vagy mindent bele elsőre? Bár a összes hajat elegyítve a legvégére tartogattam, de ha a lány azt szerette volna, hogy használjuk fel mindet, akkor benne voltam abban is simán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Elég meglepő dolgokról fantáziálsz azért - félmosollyal közöltem a véleményem, miközben számomra elég felfoghatatlan volt az, hogy élhet valaki ennyire álomvilágban. Szép dolog az, hogy sellőkről, meg egyéb meseszerű lényekről fantáziálunk, de a való élet inkább szörnyekkel van teli, hús vér emberi szörnyekkel. Ezt azért nem kötöttem az orrára, valószínűleg ő egy teljesen más világban nőtt fel, mint amilyenben én, talán ez a varázsvilág megvédte őt minden szarságtól, és volt ideje manókon agyalni, míg nekem minden nap azon kellett aggódnom, hogy vajon majd melyik szippantás lesz az utolsó anyám életében.
A csaj kedvét viszont nem akartam elvenni, higgye azt, hogy sellő vagyok, addig is talán megnyugszik a sokktól, mert hát gondolom, azért csak megilletődött attól, hogy beesett a tóba, és majdnem belefulladt. Nekem kellett néhány perc a víz alatt, de végül csak sikerrel jártam, és miután sikerült őt kipakolnom a stégre, magam is kifújhattam a levegőt. A ruha a víz miatt teljesen rám tapadt, szerintem még a fülemből és az orromból is víz csöpögött, nem beszélve az arcomról, amit a tenyereimmel dörgöltem meg, majd egy szusszanásnyi szünet után hozzá is láttam a további munkálatokhoz. A csajra úgy rágabalyodott a madzag, hogy ennél jobban már nem is lehetett volna. Nálam meg pech, de nem volt se olló, se bicska, és még pálca sem.
- Bírd ki, mindjárt kész vagyok - két csomózás közben feltűnt, hogy mennyire didereg a lány, elhiszem hogy nem volt kellemes, magam is éreztem, hogy kezd lefagyni szó szerint mindenem, ezért is igyekeztem még gyorsabb lenni, hogy minél előbb mozgásképessé tegyem őt. Szavaira azért csak felkaptam a fejem, és el is nevettem magam. - Akkor most szemtanúja lehettem annak, hogyan kell extrém papírsárkányeregetésre gyakorolni? Várj, nem te vagy a tavalyi bajnok? - viccelődve szúrtam oda a kérdést, majd újra a rágubancolódott madzagra koncentráltam, amiből végül sikerült teljes egészében kicsomagolnom őt. - Na meg is vagy, most már mehetsz arra a versenyre - mondtam nevetve és még a fejem is megcsóváltam, mert nem igen tudtam elképzelni, hogy ő ezt most komolyan gondolta.
- Szívesen! Lucas - kezemet nyújtottam egy kézrázás erejéig, ha viszonozta, nem szorítottam rá túl erősen, csak annyira, amennyire illik.  
- Viszont mára szerintem hagyd abba a gyakorlást, mert ebből tüdőgyulladás lesz a végén. Mondanám, hogy profi sellő vagyok, és van nálam hősugárzó, pléd meg miegymás, de nincs, szóval vissza kéne menni a kastélyba. Vagy hát, nem tudom, te hol laksz? - ki tudja, lehet hogy ő nem is volt diák, és talán tényleg itt táborozott a közelben ez az extrém sárkányeregető csapat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Valahogy még mindig nem sikerült megtalálnom a helyem Bagolykőn, pedig azt hittem, hogy ez majd sokkal könnyebben fog menni. Odahaza Bostonban volt jó néhány haverom, meg egy-két közelebbi barátom is, velük lehetett bandázni, bringázni a parkban, elmenni moziba, vagy csak a rakparton sétálgatni, és kavicsokat hajigálni a folyóba. Itt viszont totál úgy éreztem, mintha minden körből kilógnék, mert igazán sehová nem illettem be. Még csak azt sem mondhattam, hogy lettek volna korábbi tapasztalataim más varázslósuliból. Nem voltam a legjobb és legügyesebb tanuló, eléggé el voltam maradva a többiektől, így nem illettem be a szorgalmasok csapatába. Engem nem hívtak, hogy hé, menjünk már bájitalt főzni, vagy hogy repkedjünk az égen. A kviddicsedzéseket is ámulattal, csöndben néztem végig, mert tré, de ahhoz sem volt tapasztalatom, és még ha a labdajátékokban jó is voltam, ez akkor is egész más terep volt számomra. Néha irigyen figyeltem, hogy az edzések után milyen jó hangulatban hagyják el a pályát. Szóval jah. Nem volt egyszerű dolgom, amolyan magányos farkasként tengettem a napjaimat, és kezdett egyre inkább honvágyam lenni. Hiányzott Boston. Még akkor is, ha sok mocsok dolog történt ott, ami megviselt, de minden rossz ellenére odakötött néhány szép emlék. Itt meg se bringám nem volt, se egy jó kis mozi.
Még szerencse, hogy legalább a testedzésre volt lehetőség, egy viszonylag jól felszerelt teremben. Le is mentem, hogy egy kicsit edzzem magam, meg hogy ezzel is elüssem az időt. Pedig nem voltam az a gyúrós fajta, megedzett más, de itt tényleg nem volt más lehetőség. Kezdésnek futottam pár kört a bemelegítés után, aztán a súlyzóknál kötöttem ki. Elöszőr a kis kézieket használtam, aztán elnyúltam a padon, és a kétkezessel próbálkoztam.
Nem ment könnyen, de öt-hat alkalommal azért kinyomtam, igaz bele is remegett minden porcikám, és bele is izzadtam rendesen. De hát valamivel csak meg kell erősítenem magam. Ez a gondolat nagyjából öt erőteljes percig motivált, míg végül feladtam, és fáradtan a nyelvemet lógatva próbáltam levegő után kapni, és megpihenni. Oldalra hajtva a fejem, ekkor vettem észre, hogy már nem egyedül bohóckodtam a teremben, mert feltűnt egy csajszi is, aki megválva a cipőjétől, elkezdett bemelegíteni.
- Khm, te mindig leveszed a cipőd meg a zoknid edzésnél? - bukott ki belőlem a kérdés, majd kimászva a súlyok alól, felültem a padon, megtöröltem homlokomról az izzadságot a magammal cipelt törölközővel, aztán felállva közelebb sétáltam hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A szfinx elismerését egy mélyebb fejbólintással, amolyan jelképes meghajlással köszöni meg, aztán kissé félreáll az útból, és int társának, hogy nyugodtan menjen előre. A kérdések hallatán azonban felnevet. Nem akarja megbántani az elsőst, de... olyan cukinak találja, ahogy ezen aggódik, pedig egy éve még őt is hasonló problémák emésztették.
 - Igen, bele lehet jönni, és nem, nincs ilyen óra - foglalja össze gyorsan a lényegesebb válaszokat. - Ha elég sok ilyen találóst meghallgatsz, rá fog állni az agyad, meg kiismered a szfinx észjárását is. Többnyire - vonja meg a vállát, mert hát még a mai napig is előfordul olykor, hogy ő sem tudja kapásból, vagy egyáltalán, a választ egy-egy talányra.
 - Senki nem szokott mindig kint éjszakázni. Ha más nem, a prefektusok megszánják a kint rekedteket. Amíg pedig te is ebben a cipőben jársz, azt ajánlom, csapódj egy csapathoz, mert minél többen vagytok, annál nagyobb az esélye, hogy valakinek beugrik a megfejtés! De egyébként is be tudsz surranni olyanokkal, akik éppen kinyitják a bejáratot. Csak ne maradj kint olyan sokáig, hogy egyedül maradj, mint ma!
A tanácsokkal próbál segítséget nyújtani háztársának, és enyhíteni némileg a korábbi nemtörődöm, rideg viselkedésének hatásait.
 - Ritka név - jegyzi meg a bejelentkezésre reagálva. - Az én nevem Csenge, és igazán nincs mit - ereszt meg egy mosolyt Hunor irányába, majd ha még nem történt meg a belépés, beljebb tereli a gólyát a levitások birodalmába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lili nem értette igazán, Karola miért ilyen szerény és bizonytalan, biztos volt benne, hogy sokkal okosabb, meg tehetségesebb őnála, és ő mégis meg volt magával békélve így. Akkor aztán a másik lánynak végképp nem kellett volna ennyire tanácstalannak lennie önmagát illetően. Pláne, hogy mennyivel nőiesebb és csinosabb is volt nála, meg minden. Szóval még akár irigykedhetett is volna rá, hogy Lilinek szokása lett volna az ilyesmi.
- A tánc nagyon szuper dolog! Ha az jól megy, hát akkor az lesz az - lelkendezett felcsillanó szemekkel a szőke.
Elég volt Sárira gondolnia, aki szintén táncolt és nem is akárhogy. Mármint.. nem mintha látta volna ténylegesen táncolni, de bemelegíteni igen, és lényegében már abból leszűrte, hogy mennyire jó.
Visszaterelődött azonban a szó a levelekre, és Lili nem tudott nem egyetérteni Karolával, valóban nem tűnt helyénvalónak közkinccsé tenni őket. Viszont felkutatni nevek, vagy akár monogrammok és dátumok alapján volt Bagolyköves diákokat, és befogni az iskolai baglyok kétharmadát egy ilyen küldetésre már annál izgalmasnak hangzott.
Össze is rakosgatta a borítékokat egy kupacba, a könyvet pedig, amiből kipottyantak, jól kiforgatta, hátha talál még benne. Illetve egy-két másik kötetet is levett ugyanarról a polcról, és még két rég nem használt könyv lapjai közt rálelt még néhány önjóslatra.
Elosztotta Karola és maga között őket, és kutakodásba kezdhettek. Nem igérkezett egyszerű vagy akár rövid munkának, de cserébe közben elolvashatták őket, és jókat derülhettek némelyik képtelenségén.
Jó kis nap volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem nagyon díjazta Lili sem a sötétet, legalábbis úgy nem, hogy minden második mozdulattal vagy beletérdelt, vagy -könyökölt valamibe, vagy kis híján megint a földre esett, miután megbotlott egy eldőlt seprűben, vagy elgurult kvaffban. Márpedig miután Bence leszállt róla, ő is elindult az ajtó felé, hátha segíthet, és még csak sokat sem kellett ehhez sétálnia, a leszűkült tér miatt. Mi a fene történhetett a tértágító bűbájjal?
- Aha, én vagyok - feleli ösztönösen bólogatva, mintha ugyan látná őt a srác. Nem igazán tudja, melyik a jobbik eset, hogy vele zárták össze, vagy ha egy idegennel tették volna, akit később talán meg sem ismer. Megnyugtatta jelenleg, hogy Bence az, akit igazán normális, rendes fiúnak ismert meg, de tartott tőle, hogy később kínos lesz erre visszaemlékezni.
Odapréselődött Bence mellé, hogy ő is verje kicsit az ajtót, bár ha a srác dörömbölése nem hatotta meg a kintieket, az ő kopácsolása se fog sokat számítani. Mindenesetre meg kellett próbálja. Pálca ugyanis..
- Nincs nálam - sóhajtotta csalódottan, és most, ha lehet méginkább bánta, hogy nem ment előbb vissza érte az öltözőbe. Igaz, akkor eleve nem lenne ide beszorulva és úgy szüksége sem lenne rá, de a végeredmény ugyanaz lenne.
- Tényleg vicces amúgy - szalad ki száján egy halvány kis nevetés, főleg a helyzet képtelensége miatt. Mekkora ennek a valószínűsége, hogy éppen rossz a bűbáj a szertáron, és éppen nincs egyiküknél se pálca? Azt persze tudiuk kellett a Móka Mikiknek, hogy Bencénél nincs, Lilivel viszont nem számolhattak, így ez valóban a sors furcsa humorának számlájára írható.
- Jól vagy amúgy? Nincs klauszfóbiád vagy nem félsz a sötéttől vagy ilyesmi? - érdeklődött, miközben tett egy lépést hátra, de csak annyit ért el, hogy beleütközött egy seprűnyélbe, ami jól megütötte a hátát.
- Au!
Néhány seprű el is dőlt, némelyik a fején koppant, vagy a földön, és egy nehéz doboz is a lábuk mellett csattant. Lili egy pillanatra levegőt is elfelejtett venni, mert bár nem látta, volt egy tippje, mi lehet a tartalma. És nem díjazta volna, ha ezen a szűk helyen kinyílik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elgondolkozva emészti pár másodpercig Milan szavait. Nem lehet könnyű helyzete egyik helyen sem, de úgy tűnik, mintha a rezervátum kultúrája, értékrendje, sokkal közelebb állna hozzá, mint az európai életszemlélet. Ezt valamilyen szinten a lány meg is tudja érteni - a magyar kultúra és társadalmi szabályok időnként neki is furcsának tűnnek, pedig azért neki ugyanerről a kontinensről van csak összehasonlítási alapja.
- Ha egyszer nyilvános kiállításod lesz, örülnék neki, ha esetleg szólnál. Bár személyesen is érdekelne az indián kultúra, de van egy olyan érzésem, hogy sok minden már a fényképeidből át fog jönni róla - válaszolja. A fiú elhivatottságából és lelkesedéséből adódóan a szőkeség biztos volt benne, hogy valami nagyon maradandót alkot.
- Legtöbbször ezt a kérdést el szoktam intézni annyival, hogy Pesten nőttem fel - viszont Milan is részletesen válaszolt, ezért nem érezné fairnek, ha ebben az esetben is ennyiben hagyná - De igen. Finnországban születtem, ezért ragadt rám a nyelv, és még mindig az az elsődleges nyelvem, bár valamennyit svédül is beszélek. Az első pár évben sokat ingáztunk. Apám a lelke mélyén soha nem tudott beilleszkedni Magyarországra, de a nyarakat kivétel nélkül itt töltöttük. Három-négy éves lehettem, amikor véglegesen Pesten telepedtünk le, de időnként apuval és a nagyobbik öcsémmel még járkáltunk ki, aztán tíz éves koromban, amikor apám... - egy pillanatig hezitál, keresi a jó szót rá, mert szó szerint nem tudja kifejezni, mi történt, majd marad inkább a hivatalos és egyben legegyszerűbb verziónál - eltávozott, többet nem mentünk ki, sőt, senkiről nem tudok kint semmit. Anyám nem igazán rajong se a varázsvilágért, se a finn kultúráért - arca rezzenéstelen, csak egy apró mozdulattal megvonja a vállát. Tessék, többet mondott Milannak a történetéről, mint eddig bárki másnak itt, talán csak Sári tudhatja róla mindezt, de Lin ebben sem volt teljesen biztos.
- Köszi az őszinteséget - bólint rá. - Jó lehet. Hivatásszerűen új dolgokat alkotni - most már amúgy is minden mindegy alapon, hiszen már úgyis sok mindent elárult magáról, hozzáteszi - Én legfeljebb az esetleges büntetés terhe mellett csinálom - halványan el is mosolyodik hozzá, megint cseppet érdekesen sikerült megfogalmaznia a mondanivalóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Őszinte és pimasz mosolyra húzódik a szám, amikor meghallom az enyhe élt. Valóban éppen, hogy nem sértő, de azért az érzékenyebbek biztos, hogy megjegyeznék ezt a bánásmódot. Nos, van ilyen is. Azt hiszem, belőlem elég sok érzelem hiányzik, vagy működik rosszul, ami nem túl szerencsés, tekintve, hogy tanár vagyok és férj, illene talán kedvesebbnek lennem. Illene, illene, igen, én is nagyon jól tudom. Ez persze nem jelenti azt, hogy leszek is, sőt, mintha az évek előrehaladtával egyre csak rosszabbodna a helyzet. Kellemetlen.
- Igen. Nem azt mondom, hogy ne legyen, mert, amikor egy óvónőt vettem feleségül tudtam, hogy kelleni fog az a gyerek, csak hamar eltelt hét év, és már túl két költözésen, egy kávézónyitáson, nem nagyon találok már okot arra, hogy azt mondjam most ezért vagy azért nem lesz.
Különben is, lehet, hogy már úton is van. Megmondtam, hogy lehet - köszönjük pálinka -, és ha kicsit is ismer az asszony, akkor nem nagy bejelentések közepette teszi, hogy akkor ő mától nem védekezik a gyerek ellen sehogy sem, mert, hanem csak úgy sunyiban elhagy mindent, és szépen terhessé válik. Mert higgye el mindenki, ha nem így jár el, akkor nem tudom, hogy hogyan hiszi, hogy össze fog jönni, mert olyan stresszt szerintem ember nem élt még meg. A kötelező teljesítés eléggé vad, és nem szeretek igásló lenni. Amikor úgy éreztem, hogy megfelelő egy-egy lépés, akkor megtettem. Egyik tett követte a másikat, volt eljegyzés, házasság, házvásárlás, vidékre költözés, újabb házvásárlás, biztos munkahelyek, szóval most már semmi sem akadályozza meg a dolgot.
- Mondjuk ön még fiatal a felnőtt problémákhoz, ne is akarjon nagyon felnőni.
Mostanában minden lány felnőtteset játszik, amit nem is értek, hogy miért szeretnek. Addig jó, amíg nincsenek ott a súlyok, a kötelezettségek, amíg tényleg szabadon lehet hülye az ember, mondhatnék ezer jó okot, hogy miért ne, de helyette inkább lepillantok a könyvére.
- Iskolaelsőnek készül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Megforgatom a szemeimet a feleletét hallva. Nem tudta, persze, hogy nem tudta. Nem szoktunk rendszeresen összetalálkozni, elcseverészni egymással. Tisztes távolból követem figyelemmel az életét, de nem járok a nyakára. Ahogy ő sem az enyémre. Sok időt töltöttünk egymástól távol, talán ez is teszi. Meg az is, hogy tudom hogy meg tudja magát védeni. Ritka tehát, hogy keresem őt. És talán kissé ijesztő is, hisz tessék, most is megszeppen, rögtön feltételezi, hogy valami van. Valami baj.
- Az jó. Nehéz az elemi mágia, de minél többet gyakorlod annál stabilabb lesz a kapcsolatod az elemeddel – a válaszából kiveszem, hogy még nem profi, bőven van mit tanulnia, szóval automatikusan jönnek ezek a megnyugtató, bíztató szavak. – Legalábbis ezt hallottam.
Egészen pontosan utána jártam ennyire, mert hát azért az nagy dolog, hogy az ember kishúga irányítani tudja valamelyik elemet. Nem árt kissé belemélyedni a témába. Hátha egyszer kiselőadást szeretne tartani belőle. Na meg inkább ebbe legyek képbe, mint hogy például a különféle divatirányzatokba mélyedjek bele. Ha arról óhajtanak csevegni, akkor igencsak sietősen magára hagynám a fenébe. Azt beszélje csak meg a férjével.
- Jobb? Mit vártál? – érdeklődöm kíváncsian. Mégis mire számított vajon? A magyarázatra biccentek csupán, naná, hogy más. Hiszen férjezett asszony vagy miafene. Háztartásvezetés meg ilyesmi na. Azt, hogy nem érzi magát rosszul az sejthető volt, elcsevegtem én Bercikével, tudom, hogy tisztességesen bánik Edittel. De engem az ő véleménye, meglátása is érdekel. Hogy ő hogy éli meg a dolgot. Már tenném fel a következő kérdéseimet, amikor hirtelen visszadobja a labdát.
- Melyikükre gondolsz? – kérdezek vissza gyanúsan kedvesen, ártatlanul. Jó, sejtem én, hogy nem apánkra, de menjünk azért biztosra, mielőtt azt mondanám, hogy nem. Mert őrá nagyon, sőt, egyre jobban, egyre inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A kedves ajándékötletre széles mosoly terül szét az arcomon. Én nem poénnak vettem, hanem nagyon is komolyan, mert ez már egy újabb lépést jelent egymás felé. Hatalmas dolgok ezek tőlem, nagyon örülök, hogy egyre több ember felé nyitok. Egyedül is képes vagyok barátkozni és nem feltétlen kell hozzá a nagyszájú barátnőm sem. Bólogatok a még mindig széles vigyorommal, majd táskámhoz sétálok. A kérdésre hanyagmód vállat vonok. Ezzel csak azt jelezném Dana felé, hogy bennem aztán semmi izgalmas nincsen az ég egyadta világon. – Az utóbbi években nem sokat mozdultam ki a Levitából – keserédes mosollyal fordulok vissza a lány felé zöldeskék szemeimet az övébe fúrva. Nem kényelmetlen a téma, de azért tisztában vagyok azzal, hogy nem volt teljesen normális ez a viselkedés. – Mostanság megyek ide-oda – attól függetlenül nem nagyon jellemző a bulizás, még ha többször is mozdulok meg társaságban. – Szeretem a varázslósakkot és gitározni is szoktam – mondom ismét őszintén mosolyogva.
S amióta Bencét ismerem, azóta ide-oda el szoktunk menni néha. Érdekes, mert eddig nem voltak barátaim, nem volt kivel ismerkednem, nem voltak kölcsönös érzelmek vagy vonzalom. Furcsa dolgok ezek, amikkel nem feltétlen untatnám Danát.
– Megpróbálhatjuk egyre több összetevővel – mondom már komolyabb hangnemben. – És akkor kiderül, hogy miket is kellene elhagyni.  
A lány lelkessége egyre jobban betalál az én belsőmbe is, és nagyon jó előérzetem kezd lenni az egész bájital-készítéssel kapcsolatban. Varázslatos dolog, amikor valakivel egy hullámhosszon vagytok a munkában, de amikor emberileg is kellemes társaság vesz körül minden helyzetet vált, és ekkor jön a képbe a boldog Babett-vigyor.
– Te szeretnéd használni az összes hajszálat? – kérdem szájamat gondolkodón elhúzva. Természetesen ez nem egyértelmű „nem” a részemről, csak várom a megerősítést Dana oldaláról is. Önmagamban nem vagyok túl erős személyiség; mindig kell egy kis löket. – Benne vagyok, de próbáljunk annyival többet adni hozzá, mint amennyivel kevesebbet teszünk a piócából és a pázsitból – ellököm magam a faltól és a pult mellé lépek, előkapom talárom zsebéből kis jegyzetfüzetemet, és levésem, amit eddig beszéltünk. Fontos a pontos dokumentáció. – Lássunk is hozzá – mondom szélesen mosolyogva, a pennát a füzetre hajítva. De izgalmas!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A ma éjszaka még sötétebbnek tűnik, mint az utóbbi hónapok bármelyike. Sokáig csak az ágyamban feküdtem, és csak a mennyezetet néztem, miközben törékeny ujjaimmal a hasamra rajzoltam különböző betűket, neveket és érzéseket. Jó kis terápiának gondoltam, noha egy idő után a betűk széjjel folytak, a nevek erőszakossá váltak az érzések pedig beleégtek a lapos felületre. Szinte felszisszentem, ahogyan valósággá alakultak a gondolataimban megjelenő emóciók, így felhagytam a további rajzolgatással. Kivételes este a mai, hiszen Ivett már nyitott szájjal horkol a mellettem lévő ágyon. Ma igazán jó barátnőként hallgatott engem, miközben mindenféle édességgel szeretett volna kínálni. De az igazat megvallva; nincsen ma sem étvágyam. Hosszan figyeltem őt az oldalamra dőlve, ám miután minden tagom elzsibbadt a nem megszokott pozíciómban, úgy döntöttem, hogy felpattanok az ágyról, és máshol folytatom a mérhetetlen önsajnálatot.
Így történik most az, hogy lábaim a folyosó márványpadlójáról tompán koppannak az erkély kövezetén. Át sem öltöztem; csupán piros-kék csíkos papucsomat húztam lábszárközépig érő zoknimmal lábamba. Nem éppen az a stílus, amiben általában megjelenek emberek között, de most… nem is nagyon számítok rájuk. A legőszintébb pedig az, hogy nem is érdekel. Farmerszoknyám rövidebb a megszokottnál, ami arra engedi következtetni azt, aki ismer, hogy ez Ivett tulajdona. És nagyon jól gondolja. Szűk, fehérszín pólóm börtönrácsként szorítja össze vékonyka felsőtestemet, amire én marha még egy kockás inget is magamra húztam; hátha megsülök, mi baj lehet.
Bamba tekintettel meredek a Holdra, amivel azonnal szemben találom magam az erkélyen. Sehol egy lélek, elvégre jóval takarodó után vagyunk már. Suta léptekkel közelítem meg a korlátot, aminek nekitámaszkodva figyelem tovább az égitestet. Látom mosolyát, s nevetőgödröcskéit, amire fájdalmasan felhorkanok. Már csak egy kék szempár hiányzik hozzá, és máris levetem magam innen. Ujjaim idegesen szorítják a hideg, szépen megmunkált vasat, majd mélyet sóhajtok. A távolban elterülő Bogolyfalvára tekintek, és közben csak arra tudok gondolni, hogy holnap talán már jobb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egyvalami jó van legalább az egészben, hogy nem egy ismeretlen tartózkodott itt a szertárban, Egyébként vicces lenne, mert idefelé jövet senkit sem láttam bejönni, habár az ajtó nyitva volt. De sokszor hagyják mások is nyitva, mert elfelejtik... na, mindegy, most nem erről van szó. Legalább Lili az, és vele egész jóban vagyok. Legalábbis az én olvasatomban. A fiúk ugyan bezártak, de nem számítottak arra, hogy más is lesz itt, szóval hajrá Lili, robbantsd ki a bejáratot és szabadok vagyunk. Persze, miért is lenne ennyire egyszerű az egész?
- Ó, ne már! Az, hogy engem tőrbe csaltak még hagyján, de, hogy szerencsém sincs veled ebből a szempontból, az már nem vicces - fintorgok, bár tök mindegy a sötétben úgysem látszik semmi. Tök jó, össze vagyok zárva valakivel és semmi helyünk sincs, ráadásul Lili "kopogása" csak még jobban elszomorít. Jó, nem annyira, hogy kétségbe essek, de na, nem sokat tud tenni ellene. Ha esetleg egy másik srác lenne, talán nekirohanhatnánk az ajtónak, de a törékeny lánnyal nem tervezek ilyesmit. A fájós váll egyikünknek sem kívánatos eredmény a végkifejletet elnézve.
- Jól hát, csak bosszantó. Nem nincs semmi ilyen fóbiám, meg sötétbajom, szerencsére. Ugye neked sincs? - a hangom aggódóbra vált, mert eddig főleg magammal voltam elfoglalva, mintha Lili csak egy kellemetlen potyautas lenne az ügyben. Kicsit fel kell ráznom magam ebből az állapotból, mert így nem haladunk sehova. Sóhajtok egyet, de valami jól fejbe vág, tippre egy gurkóütő lehet és szinte egyszerre au-zok fel Lilivel.
- Óvatosan már, nem lenne jó egy olyan ládát felnyitni, amiben van egy gurkó, nem? - ez csak egy költői kérdés volt, de minden bizonnyal kapok majd rá választ is. Valamit ki kellene találni gyorsan, mert kezd kínossá válni, hogy ha "nem verünk le semmit, akkor meg hozzásimulok egy csajszihoz" dolog. Mármint alapvetően nem zavarna, de nem hiszem, hogy Lili erre vágyna, vagy legalábbis nem velem.
- Amúgy minden oké? Téged sem kaptak el reggel a prefik az erkélyen, igaz? - addig is, amíg agyalok, próbálom oldani a feszültséget. A szemem kezdi megszokni a sötétséget, de csak halvány kontúrokat látok, valami fény érkezik be, de éppen csak ad valami támpontot a szemeinknek. Egy kicsit odébb rugdosom a sportszereket, amiket levertünk, hogy legyen helyünk, amit nem tudom hogy képzelek, de nagyon erősen tudok képzelni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kérdésre csintalan mosoly ível ajkaira, szemei élénken csillognak. Nem hiába: azon morfondírozik, milyen is lehet Sándor, mikor épp rossz? Bizonyára remek társaság és le merné fogadni, hogy kimondottan jól szórakoznának, ha elengednék magukat teljes mértékben. Sanyi, a rosszfiú. Tell me more. Eközben a férfi példáját követve maga is egy homárollóért nyúl, s mikor szabaddá válik a nyitó, rögtön kézbe is veszi, hogy egy gyors mozdulattal felszabadítsa íncsiklandozó ételét.
- És mondd csak, honnan ered ez az imádat? - láthatóan komolyan érdekli a dolog, hisz ilyen hobbival nem gyakran lehet találkozni. Sokat hallott már a sportlövészetről is egyébként, egy időben eljátszott a gondolattal, mennyire menő lenne, ha ő maga is kipróbálná, de végül a kosárlabdába szeretett bele. Nem bánja, de így el kellett engednie fantáziaképeit a hihetetlenül vagány fegyverektől.
Egy kicsit incselkedik, miért is ne? Ha már kimondottan randevún vannak, akkor igazán nem nagy bűn egy kicsit felforrósítani a hangulatot. Az már más kérdés, hogy egyetlen szava sem volt hazugság: tényleg imádja a hosszú fürdőket és egy jó könyv elől nehéz kirobbantani. Látván Sándor mosolyát, ő sem tudja visszatartani sajátját, bár nem is az a típus, aki ilyesmit tenne. Nem hitte volna az első pillanatban, hogy eljön az a nap, mikor ennyire fogja élvezni a másik társaságát, elvégre a könyvelés felett görnyedve sok mindenre gondol az ember, csak épp erre nem. - Sokkal jobb, mint a szokásos gyors zuhany - egyetértően bólogat, miközben elismeri, ő is elmerülne most a habokban. Ha akarna, hazamehetne és megmártózhatna akármikor, de amikor a férfi ismét szóra nyitja ajkait, valahogy ez a lehetőség elhomályosul. Miközben azon gondolkodik, hogy lehetséges, hogy még mindig egyedül van, mi több, nem is nagyon vannak barátai - nem lehet mindent a zárkózottságra fogni -, végre rátérnek az izgalmasabb részekre. Egy kagylóért nyúl, hogy roppant nőietlenül elpusztítsa, s szerencséje, hogy megteszi, mert az utcai gettó kosár dolgon fel kell nevetnie.
- Még szerencse, hogy nem vagyunk Bronx-ban - hamiskásan mosolyog, majd megtörölve kezét és száját kihívóan könyököl fel az asztallapra, hogy némiképp előrébb hajoljon. Íriszei elárulják, hogy most valami botrányosat fog mondani, de azt is, hogy szórakoztatónak tartja. - Van a közelben egy elég jó pálya, beszökünk és játszunk egy keveset - a hangsúly természetesen azon van, hogy valamilyen rafinált, egyébként törvénytelen módon bejutnak és használják majd a felszerelést, azonban Jules-nak szeme sem rezdül. Az más kérdés, hogy ő tudja nagyon jól, ha le is buknak sincsenek bajban, hisz tagsági kártyája van, ami feljogosítja a belépésre. De higgye csak azt Sándor, hogy valami irtó kemény dolgot fognak tenni.
- Persze, ha nem mered, azzal sincs gond, teljesen megértem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csintalan mosolyra csintalan mosoly a válasz. Összehúzott szemhéjjal figyelem, ahogyan az eddig ismeretlen fény megcsillan a másik tekintetében. Azonban nincsen elég időm kiélvezni – s leginkább megfejteni mivoltát –, hiszen Jules máris nyúl a félretett homártörőért, én pedig zavartan nyelek egyet, miközben hátra dőlök a székben. Annyira el tudok mélyedni a gondolataimban, hogy teljesen kizökkent, hogyha valami más megszakítja a fejemben tévelygő képzeteket. Jobb kezem ujjai közé fogom a fehérborospohár szárát, majd egyet-kettőt köröztetek a benne lévő itallal, miközben figyelem mennyire tapad fenn az üvegen. Szemem sarkából azonban észlelem, hogy Jules közel sem olyan sután áll neki a homártörésnek, mint ahogyan én tettem néhány perccel ezelőtt. Elismerő mosolyra húzódnak széles ajkaim, amik szinte már zsibbadnak a jókedvű kacagások tucatjától. Játékosan, már majdnem szórakozottan döntöm meg poharamat, hogy a benne lévő bort vizsgáljam néhány másodpercre, majd felkapom fejemet, amikor a fegyverekről kezdünk el beszélgetni.
– Minden kisfiú faágakkal játszik kiskorában, amíg nem kap pálcát – kezdem, majd kicsit előre dőlök, s a tányért is az asztal közepe felé tolom jelezvén; én végeztem. Egy újabb korty után felkönyökölök az asztalra, és bohókás vállvonással folytatom mondandómat. – A világ leghatalmasabb mágusa szeretne lenni – hangnemem szokatlanul közvetlenné válik, közben mosolyogva figyelem, ahogyan Jules megküzd a homárral. Egy idő után viszont a pult irányába tekintek, mert azért nem a legelegánsabb húzás evés közben ennyire figyelni őt. – Édesapám legjobb barátja varázstalan, ő mutatta be nekem a fegyvereket. Alig voltam tíz éves – mosolyom múltat idéző, miközben szenvedélyem eredetéről ábrándozok. István meg akarta mutatni nekem, hogy a mugli kissrácok mivel játszanak. Fakardok, fafegyverek. Majd végül a gyűjtött fegyvereit is bemutatta nekem. – Miután meghalt, én kaptam a gyűjteményét – teszem hozzá kissé jókedvet veszítve, de egyáltalán nem porba tiporva az eddigi jó érzéseket. Keserédes mosoly jelenik meg arcomon. Éppen annyira teszem ezt, hogy mindkét arcomon kirajzolódjon jellegzetes mosolycsíkom. Ezután inkább csendben maradok egy időre, így nem csoda, hogy szórakozási szokásaim – vagy éppen szokatlanságaim – Julest is elgondolkodtatják egy időre. S hogy mi az a zárkózottságomon kívül, ami valamiért eltaszítja az embereket? …
– Még szerencse – mondom kölyökmód vigyorogva, miközben ismét foglyul ejtem a nő tekintetét. Aztán hallom, hogy újabb mázli; van egy pálya a közelben, ahová… zöld szempárom ugyan inkább a meglepettségtől tágul, mint az ijedtségtől, de nem is Jules lenne, ha ezt nem használná ki egy „mered vagy nem mered” játékkal. Mosolyomat némi csücsörítéssel és szájhúzogatással próbálom leplezni, majd lehúzom a pohár tartalmát, és újfent előre dőlök az asztal felett. – Ezt megbeszéljük a helyszínen – kacsintok felszabadultan, majd egy finom mozdulattal kérem is a számlát.
Miután mindent elintéztünk az étteremben, és kifelé sétálunk a magunk kényelmes tempójában, karomat nyújtom Jules felé. Szemem sarkából tekintek felé, s ha elfogadja azt, egy elfojtott, ám kifejezetten elégedett mosollyal lépünk ki az ajtón. Biztosan a bor beszél belőlem, s a bizonyítási vágy, de; csapjunk bele.
Kifelé menet még visszaintek a pincérnek, majd az ajtó csilingelve záródik mögöttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mikor beléptem és nekikezdtem a bemelegítésnek még tényleg nem láttam senkit. De aztán a fekvenyomó pad felől olyan erőteljes és idegesítő lihegés hallatszott, hogy csak a süket nem vette volna észre, hogy van itt még valaki. Engem különösen nem zavar, amíg nem szól hozzám addig én sem piszkálom. Fentről lefelé és lentről felfelé is. Mindent alaposan átmozgatok, a nyakamtól a bokámig. A jóga olyan műfaj, amiben könnyen meg lehet húzni és el lehet szakítani bizonyos izmokat és arra nincs szükségem.
Még mielőtt nekikezdhetnék az első gyakorlatnak a lihegő fiú hozzám szól. Vagyis gondolom hogy ő az és hozzám beszél, mert egyedül én vagyok itt mezítláb. Lustán arrafelé pillantok, ahol van, ha ezt kötözködésnek szánja jobb ha még azelőtt befejezi, hogy elkezdené. Sajnálom, hogy még nem látom az arcát, úgy egyszerűbb lenne megmondani.
- Csak jógázáshoz – válaszolok őszintén. Futáshoz igazán vicces lenne, tekintve, hogy általában terepen futok, odakint. Ha ott is mezítláb futnék valószínű összeszednék jó pár vágást, karcolás és fertőzést. Nem vagyok ennyire hülye. De persze ezt nem tudhatja, szóval talán nem kéne ennyire ellenséges gondolatokat táplálnom iránta.
Ügyet sem vetek rá, nem zavar, hogy közelebb jön. Ha gyönyörködni kíván a látványban hát tegye csak, amíg csak néz talán nem töröm el a kezét. Megállok, kihúzom magam, majd jöhet a be - és kilégzés. Ez segít az ellazulásban. Nagyjából másfél, vagy két percig csinálom ezt, aztán felnyújtózok és tenyeremet a talpaim elé teszem. Kinyújtózom, hogy a térdeim egyenesek legyenek. Alapvetően sem volt nagy problémám a hajlékonysággal, de mióta jógázom ezek a gyakorlatok még kevésbé okoznak problémát. Hátra nyújtom a lábaimat, jöhet egy fekvőtámasz és abból a felfelénéző kutya. Ekkor nézek csak fel a fiúra ha addig nem szült hozzám, hogy még mindig ott áll-e és engem néz-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Úgy tűnt, hogy az ajándékötletemre a lány pozitívan reagált, így arra gondoltam, hogy a végén még talán meg is valósulhat, hogy megajándékozzuk egymást karácsonykor. Viszonylag gyorsan és egyszerűen kötöttem ismeretségeket, de Babett esetében azt éreztem, nem biztos, hogy túl jó ötlet ajtóstul a házba rontani, így inkább óvatosabb lépésekben haladtam feléje. Mindenesetre nekem nagyon szimpatikus volt, ráadásul megvolt a magához való esze, simán el tudtam volna képzelni, hogy egy idő után akár jó barátok is lehetünk.
- Ó, értem. Jól teszed, kell azért egy kis kimozdulás. A varázslósakkot én is szeretem, ha gondolod játszhatunk majd valamikor! - csillant fel a szemem, hiszen kevés embertől hallottam a környezetemben, hogy lekötné ez a logikai és egyben taktikai játék. Egyre több közös vonást véltem felfedezni bennünk, amelynek ugyan nem adtam hangot, viszont elégedetten mosolyogtam. Közben a lány már a bájital összetevőknél tartott, így kénytelen voltam magam visszarántani a valóságba, amely éppolyan érdekesnek ígérkezett, mint az iménti beszélgetésünk.
- Rendben, benne vagyok! Végül is bőven van időnk kísérletezgetni! - feleltem neki lelkesen, majd a hajszálas kérdésén kissé elgondolkodtam.
- Szerintem kezdetben mérsékeljük a hajszálak mennyiségét is. Először elfelezhetnénk őket, aztán egyesével hozzáadhatnánk a főztünkhöz. Ha meg mégsem működne a dolog, akkor a másik felüket egyben összegyűjtve felhasználhatnánk végső megoldásként. Szerinted? Vagy ez így nem működik? - kértem megerősítést a másiktól, hiszen nem igazán volt ebben a témában tapasztalatom, csak reménykedni tudtam, hogy nem téves az elgondolásom.
- A te verziód is jó ám! Végül is belecsaphatunk rögtön a lecsóba! - néztem rá tágra nyílt szemekkel, végül is simán megállta a helyét, amit mondott, hogy próbáljunk annyival többet adni a főztünkhöz, mint amennyivel kevesebbet rakunk a pázsitból és a piócából. Nem értettem, hogy miért voltam ennyire határozatlan, nem ez volt a jellemző rám, de ez a terület mindig is nehézkes volt számomra, szóval fontos volt, hogy Babett mit szól az egészhez, mert úgy tűnt, hogy ő jóval inkább a helyzet magaslatán állt, mint én.
- Ha sikerül ám a főzet, vagy nem... akkor komolyan gondoltam ám az ünneplést. Buli is lehet, vagy akár beülhetünk kajálni is valahova, ha gondolod - nyitottam végül feléje. Arra gondoltam, hogy baj ebből nem lehet, végül is max azt mondja, hogy nem. De idáig úgy tűnt, hogy az ünneplés szócska elnyerte a tetszését, nekem pedig mindkét opció szóba jöhetett, szerettem partizni, és szerettem jókat eszegetni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Figyelmesen hallgatom, amit mond, fontosnak tartom az ilyen információkat, mert egyrészt érdekel, a neve alapján tudom, hogy a tárgyát is felvettem - elég különleges név, könnyen megjegyzi az ember -, másrészt az egészségem kiemelten fontos a számomra, elvégre, ha hosszútávon is sikereket szeretnék elérni a kviddicsben, akkor egyben kell lennem, és ez elengedhetetlen a megfelelő mentális és fizikai állapot nélkül. Az egy dolog, hogy edzek, de az nem elég, csak edzeni sosem elég.
- Többet szoktam inni, mint az előírt minimum, de többet is veszítek, mert rendszeresen edzek, kviddicsezem.
Vagyis, remélem, hogy fogok, mert az elmúlt éveket végigjátszottam Dániában, megerősödtem, koncentráltabb lettem, jó vagyok abban, amit csinálok, és szeretnék a tehetséggondozóig eljutni. Most persze még csak nagy, reménykedő szemekkel figyelem Volkov-ot, remélve, hogy ha eljön az én időm, meglát bennem valamit, valamit, ami ahhoz kell, hogy jobban foglalkozzon velem. Valami pluszt.
- Értem, köszönöm. Annyira nem értek hozzá, de az unokatestvérem kapott a barátnőjétől egy pecsétgyűrűt, ami kettejük uralkodó köveiből, azt hiszem így mondta, lett összerakva, és szerintem elég nagy mázlija van azóta, hogy viseli.
Ebben biztos vagyok, mert bár Lili és Ricsi már szakítottak, amit még mindig nem értek, a gyűrű ott van Ricsi ujján és nagyon nagy mázlista, hogy még egyben van. Láttam az utóbbi napokban, hogy miket művel, és tudom, hogy most azt hiszi jó neki a hirtelen jött szabadság, de nem. Erre pedig remélem, hogy még mielőtt baj lenne, ráébred ő is. Én nem értek a szerelemhez meg a párkapcsolatokhoz, még barátaim sincsenek, nemhogy ilyen dolgaim. Szemlélem a világot, kicsit hontalanul, de azért van egy minimális érzelmi szint, amit én is felismerek. Látom, hogy mi a jó és mi a rossz.
- Nagyon szép állat.
Pillantok le a harmadik félre, miközben leveszem a nyakláncom, hogy gyakorlott mozdulatokkal ráakasszam a most kapott követ, és a kettőt együtt tegyem vissza a nyakamba. Sajnos tényleg belefutottak egy olyan emberbe, aki nem igazán simogat állatokat. Nem azért, mert nem szeretem őket, hanem mert kényszeresen kezet kell mosnom, mert egyszerűen érzem magamon, és nem szeretem. Ez viszont kiskoromban rontódott el, amikor anya minden miatt egyből kezet mosatott velem, szóval tudom, hogy lehetne ezen változtatni, de azt az erőt is inkább a kviddicsbe fektetném.
- Nem tudom, hogy mindent elhoztam-e, amit kértek, vagy szükség van-e esetleg még valamire?