Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A pózokat egymás után váltja, nagyjából úgy ötpercenként, inkább fotómodellt játszva így, mint festőmúzsát, de hát a lány védelmére legyen szólva, hogy ugyan ki a nyenyere tudna ott állni egy helyben mondjuk tizenöt vagy ne adja ég húsz percig is, meg se moccanva, meg se rezdülve, csupán bambán meredve állni és hagyni, hogy az egyedüli mozgás a testen csak a szél fútta szőrszálak legyenek. Nem, nem, ezt Luca elképzelni sem bírta, így pózai rövidek voltak, azonban nem mozdult annyira drasztikusan sokat, így ha Daliah ügyes lesz, akár össze is tud rakni egy ügyesebb végeredményt az izgő-mozgó ebről.
Amikor úgy a hatodik pózt is megunta Luca önkéntes módon véget vetett a modellkedésnek. Aprócska, kunkori lábacskáin attól függetlenül, hogy a kislány befejezte-e a művét vagy sem, odatipegett hozzá. Néhányat vakkantott, majd hurkatestével mókás-ügyetlen módon feltornázta valahogy magát a padra. Egy-két szín nyilván a földre esett, mert hát, mégiscsak egy mini dombérről volt szó, de azért már sokkal ügyesebben ült le a lány mellé, mint az előbb.
Aztán szépen elkezdte szemlélni a filmet jobbról is, meg balról is. Azonban kicsit sántított neki a dolog. Igaz, kutya módban úgy látott, mint egy kutya, de még így sem stimmelt minden, szóval hamar átalakult, mit sem törődve azzal, hogy esetleg megrémítette ezzel a kislányt.
- Cleo vörös nem rózsaszín - pislogott le Daliahra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem volt olyan szép az idő, mint a napokban, most inkább amolyan lóg a lába idő volt, legalábbis a dada szerint. Mégis ketten Bence és Luca csak tudtak hatni a nőre és elintézni, hogy kicsit kijöjjenek. Bence a játszótérig jutott, a dadus pedig a legközelebbi padig, amiről tökéletes rálátása volt a mászókákra és csúszdákra. Luca egy picit játszott a fiával, aztán a kis rosszcsont talált valami korabelit, akivel leült homokozni. Ez már ulta unalmas volt a lány számára, úgyhogy úgy döntött inkább kicsit elmegy sétálni. A séták nála általában kutya formában zajlottak, mert úgy lehetett érezni olyan dolgokat, amiket ember formában nem. Ilyen volt például az, ahogy a pocakját csiklandozta a sok, magasra nőtt fűszál, vagy, az, ahogy az emberek ráköszöntek, rámosolyogtak, játszottak vele. Nem egészen értette az okát, de az állatokkal mindenki nyitottabb, mint egy lánnyal aki random odaszökken hozzájuk, hogy " Hello Luca vagyok! ".
A nagy sétában aztán egyszer csak egy hangocska jutott el füléig. Síp. Síp. Megint síp volt. Ez valahogy annyira izgatta a kutyarecesszorait, egyszerűen csak lázba tudta hozni. Azonnal elindult a kis tappmacsaival a hang irányba, aztán meglátta a forrást. Néhány játék egy takarón, sok kölyökkutya között. Nos ez volt az a szituáció, amit az emberek úgy jellemeztek volna, hogy olyan könnyű, mint cukrot lopni egy újszülöttől.
Valamilyen módon az is volt, tehát a kis corgi, aki még így is nagyobb volt, mint a kutyakölykök ( bár nem sokkal, de az előny az előny ha bolha ha elefánt, az már nem számít) berobogott és amennyi játékot csak el tudott kapni és a szájába tömni azt megtette. S aztán sípoló pofival elkezdett rohanni az első pad felé, ami amolyan piknik asztal és pad volt egyben, amire a családok szoktak kiülni.
A kölyökkutyák rögtön utána, azonban Luca fifikásan kihasználva a magasságát felkapaszkodott a padra, onnan pedig az asztalra és ott elégedetten kipakolta a zsákmányát s, hogy az összes kicsi, akik a pad körül hömpölyögtek, mint a tenger még jobban lázba jöjjön elkezdte csipogtatni az egyik gumijátékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Különvonattal, hogy nehogy felismerjék – nevetek fel. – Hát, mert lány és a lányok jobban be kell tartaniuk az ígéreteiket, mert lányok és… kész – vonok vállat, mert szerintem ez így jogos. Nekik nagyon is be kell tartani az ígéreteiket, mert milyen világ az olyan, hogy senki sem tartja akkor be? Kiben bízzanak a varázslók, ha már a boszorkányok sem tartják be, hmm?
- Ó, hát talán jobb is, remélem azért nem lett bajod – nézek rá, mondjuk úgy, hogy végigmustrálom őt. De nem látok rajta olyan maradandó sérülést, ami indokolná a kérdésemet igazából, csak hát, meg szokták az ilyet kérdezni. Én meg nagyon jó fej vagyok, nem, de bár? Aztán elmondom én is, az esetemet, amin jót nevet. Hát nem tudom, akkor nem volt annyira nevetséges, de így visszagondolva és kívülről nézve tényleg vicces. Azért a kérdése kicsit bosszant, de nem annyira, hogy komolyan vegyem azt, hogy szórakozik velem.
- Jaj, szegény. És én? Az már nem is baj, ha egy jó barátod megsérül? – a nyelvem kicsusszan az ajkaim közül vádlón mutatva rá. Persze a szemeim és az az egész arcom mosolyba költözött, szóval látszik, hogy nem igazán sértődtem meg. – Szerencsére neki semmi baja sem lett, és én sem lettem pár kék folton kívül gazdagabb többel – vonok vállat, de, hogy ne kelljen a témába belemélyedni jobban, gyorsan az „égető” problémára visszaterelem a szót. Bizony, még vissza is kísérném most a Navinéig, de akár tovább is. még mindig furdal a kíváncsiság más házak privát részlegei iránt. Mondjuk szerintem nincs az a diák, aki még nem próbált meg belógni valahova, ami nem az övék. Szerencsére a Levitások, miután annyira feldobtam a bulijukat megengedték, hogy maradjak még pár napot. Masa pedig elvisz a tavi barlangba, vagy hova pár nap múlva, arra nagyon kíváncsi vagyok.
- Jó, hát majdcsak kibírom addig – olyan sóhajt hallatok, ami úgy tűnhet, hogy csalódott vagyok. Jó, egy kicsit igen, de, ahogy mondtam kibírom már azt a kis időt, amíg megkapom. Közben pedig kiderül, hogy azért ilyen a hangulata a fél szobának, mert vizsgázni fog. Nem értem, hogy mit parázik, ne parázzon már, ő Laura, az ügyes jégkockahajlító, vagy mi.
- Csak nem fognak megoldhatatlan feladat elé állítani. Amúgy igazad van, nem ismerek mást, de te meggyőző voltál és én bízom benned, oké?! – emelem meg a szemöldököm. Talán most jól esne neki egy ölelés, de hát az olyan béna, nem? Meg még félreérti, és mit tudom én, megijed. Nem tudom, hogy használna-e neki ilyesmi, és nem is rajta fogom kipróbálni. Majd Masát megkérdezem, hogy hogyan megy az ilyen, vele bármiről el lehet beszélgetni. Lehet ugyan, hogy a végére már másról dumáltok, de van esély arra is, hogy megtudd tőle, amit kérdeztél. Na, vissza a tabletre!
- Ö… hát jó. Azért, megnézem - vigyorgok. - Hát, akkor minek kellett neked olyan? Vagy csak úgy kaptad? Én biztos tapicskolnám egész nap… persze, ha visszaadom, megtörlöm, meg minden – teszem fel a két kezem úgy, hogy a tenyereim felé mutatnak. Most is láthatja, hogy adok a higiéniára.
- Ö… oké. Bocs, nem tudtam, hogy nem tudod, hogy anyukád ki – legalábbis gondolom azért mondta így, mert nem tudja, hogy ki az anyukája, vagy elváltak, vagy ilyesmi. Nem, akkor nem így mondta volna, még akkor sem, ha nem szeretné „apukája feleségét”.
- Ó, dehogynem. Sőt, megmutathatnád, hogy működik az áram, meg a kocsi. Szoktam ilyen videókat nézni a Magestream-en. Ott mutogatják a varázslók, hogy mi, meg hogyan, de jobb lenne élőben megtapasztalni ezeket – na, most fellelkesültem és közelebb is ülök hozzá, úgy látom, nem zavarja még. Mondjuk nem is nagyon figyelem, csak meg akarom győzni, hogy ugyan hívjon már el egy ilyen kirándulásra, akár magukhoz, akár csak olyan helyre, ahol muglik vannak, és ezt ki lehet próbálni. Hát milyen menő lenne már!
- Elmondom neked a nagy titkot! – sejtelmesen ejtem ki a szavakat, persze aztán nevetek egy jót az egészen. – Szóval gondold el, mennyire kreatívnak kell lenni varázslatok nélkül, és ők repülnek, meg mindenféle. Még a bolygót is elhagyták! – lelkesedésem az egeket verdesi, szivárványszínben pompázik az én részem. – Nem? Most tényleg. Amúgy meg nem tudom, érdekel mindenféle, ez miért ne érdekelne – már egész közel vagyok hozzá, és a szemeit bámulom. Persze nem vagyok még túl közel, hogy a barátságon túl bármit is gondoljon, de ki tudja, hogy ki mit gondol? Nézzétek meg az Edictumot!
- Téged mi érdekel? Hátha én is tudok olyat, amit te nem! - nézek a szőke hajkoronás lány szemeibe továbbra is. Hát de tényleg, lehet, hogy én meg a mágusvilágról tudok neki többet mondani, sőt biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem bírom megállni, hogy fel ne kacagjak a fiú szavain. A bulin is feltűnhetett volna, hogy mennyire jó humora van, de annyira nem vettem észre. Az a sokféle fura hatású ital! Pfúj!
- Tehát, a lányok lányok. Hát, ezzel nehéz vitatkozni. – válaszolom még mindig nevetve. Bombabiztos érvelés, nincs az az ügyvéd, aki ez után meg tudná győzni a tisztelt bíróságot, hogy bizony ez egy téves megállapítás.
- Kikúráltak, bár gyanítom, hogy valamit nagyon elronthattak idebent – mutatok rá a fejemre tréfálkozva. Villan egyet a szemem, amikor észlelem, hogy végig mér, de elég ártatlannak tűnik a dolog, így más reakciót nem vált ki belőlem a dolog.
- Egy jó barátom? – kérdezem alig hallhatóan. Ez a kifejezés eléggé váratlanul ér, kezdek teljesen elveszni ezekbe a címkékbe, amikkel az emberi kapcsolatokat ruházzuk fel. De komolyan, képes ugyanaz a szó teljesen mást jelenteni attól függően, hogy ki használja. Hát hogy igazodjak én el ezen? Ismerősök, haverok, barátok, jó barátok, közeli barátok … mi van még? A fejem is belefájdulna, ha be kellene kategorizálni az összes embert, aki szembe jön velem a suliba.
- Ugyan, neked kutya bajod se lett, ez csak természetes. Nem vagy az a könnyen megsérülős típus. A jég hátán is képes lennél megélni. De majd legközelebb jobban megrémülök és féltelek a széltől is, úgy jobb lesz? – forgatom a szemeimet válaszként. Nyelvet nem nyújtok, kis koromban mindig azzal fenyegettek, hogy levágják, vagy leharapják. Egyik se hangzott túl jól, szóval leszoktam róla. – Örülök, hogy nem lett nagyobb baj belőle. Te pedig gondolom másféle életveszélyes szórakozás után néztél ezután.
Hát én pedig pont az a fajta diák vagyok, aki nem próbál meg belógni oda, ahova nem szabad. És nem azért, mert prefektus vagyok. Ha nem lenne muszáj hát esténként ki se jönnék a Navinéből, de járőrözni ugye kell, szóval, nincs választásom. Ha bulit tartanak, vagy nyílt napot a többiek, akkor elmegyek persze, de amúgy nem. Jól megvagyok én a sárgák között. Meg messze a sulitól és a falutól. Ott még jobban.
- Oké. – hűha, Bence bízik bennem? Ez, hát ez tök jó. Végülis én is benne, de nem annyira, hogy ölelgetősre vegyük a figurát.  Mindenki olyanokat ölelgessen, akik ettől nem kapnak frászt, én meg ölelgetem a macskámat vagy a kispárnámat. Mindenki jól jár, nem?
- Kaptam, igazából szivatásból. Mert itt ugye úgyse tudom használni. Legalábbis így gondolják. Aztán a lányok mondták, hogy meg lehet ám csináltatni és akkor tudnám, de annyira azért nem akartam kipróbálni. Szóval felőlem akár össze is törheted – újabb vállvonás, nekem aztán tényleg mindegy. Csak azért nem mondom azt, hogy neki adom, mert tuti hogy a becsületesség úgy kívánná meg, hogy valamit adjon érte cserébe. De tulajdonképpen neki adom, mert ha nem jönne x idő múlva, hogy visszaadja én nem hoznám fel a témát.
- Nem gond. Most karácsonyig azt hittem, hogy az a nő az anyám, aki felnevelt. Aztán kiderült, hogy nem. Vicces sztori, igazán ünnepi – kicsit szomorkásan de elmosolyodom. Tényleg nem baj, hogy felhozta a témát, és tényleg nem zavar különösebben a dolog. Már nem.
- A min? Ja, értem. Amúgy nem tudok ám vezetni, szóval a kocsit nehéz lesz megmutatni – jobban belegondolva az áramot is. Tanultuk egyáltalán fizikából vagy bármiből, hogy működik? Nem emlékszem. A villanykapcsoló rajza viszont nagyjából feldereng, vagyis annyi, hogy azt tanultuk technikából. Vagy más tárgyból? Hűű, rég volt már.
Aztán lekapcsol az agyam, képtelen leszek gondolkodni, már nem fogom fel, hogy mit mond. Csak annyit látok, hogy közelebb jön, közel hajol, hallom, hogy lehalkítja a hangját. Kikerekedik a szemem, az izmaim annyira megfeszülnek, hogy szinte fáj. De képtelen vagyok megmozdulni, vagy akár megszólalni. Zihálva veszem a levegőt, de szédülök, mint ha olyan magasságba lennék, ahol szinte semmi oxigén nincs a levegőben.
~Kérlek, menj hátrébb, kérlek, kérlek. Ne gyere közelebb, ne érj hozzám. Kérlek! ~sikítja bennem egy hang, továbbra is meredek a fiúra, de látni már alig látom. A falam már régen átment feketébe, sőt, most már elkezdte teljesen felülírni Bence részét is. Gondolom ha elájulok, akkor majd visszavált fehérbe. De nagyon, de nagyon nem szeretnék elájulni. Az ég szerelmére, hiszen ő Bence, a barátjának tart, biztos nem akar bántani! Nem akar, nem akar, nem akar. Talán, mintha egy icipicit tisztulna a látásom, talán. Talán ha hátrébb megy a biztonságos távolságba akkor képes leszek lenyugodni. Remélem így lesz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

szombat délelőtt | o

Cat? Mint macska? Tyűha, oké. Legalább könnyű megjegyezni, meg kimondani. Bólintok egyet, jelezve, hogy felfogtam, megjegyeztem a nevét. Néha ez eléggé nagy dolognak számít nálam. Aztán picit összeráncolom a homlokomat, ahogy számokkal jön. Na azok nem az erősségeim.
- Szóval ha jól értem, akkor nem rögtön utána tanultál tovább. Hogyhogy? – feladom, hogy kiszámoljam hány éves lehet. Matek. Miért kell a varázsvilágban is használni? Persze ha kényelmetlenül érinti a kérdésem, vagy ilyesmi akkor nem haragszom ám meg, ha nem válaszol. Hirtelen elvigyorodom, amikor találgatni kezd velem kapcsolatban. Nem nyert.
- Majdnem, harmadikos vagyok. Itt nőttél fel, vagy külföldön? – teszek fel egy újabb kérdést. Nem akarok tippelgetni, hogy pontosan milyen nemzetiségű, valószínűleg nem találnám el, megsérteni meg nem akarom. Mindenesetre figyelmesen végignézem a ruházatát és a kiegészítőit, hátha felfedezek valamit, ami arra utalna, hogy fordítóbűbájos dolgot használ-e vagy ténylegesen magyarul beszélne. Régen bezzeg feltételeztem volna, hogy tud magyarul, de már sokat tanultam azóta. Kafa, mi?
- Persze, belecsípnek a másikba, kitépkedik a tollakat, csapkodják a másikat a szárnyaikkal, meg ilyenek. Ha sokat figyeled őket, akkor majd te is meglátod – világosítom fel Catet a kacsák vad természetéről. Az etetési módszere mellesleg kíváló. Pontosan így lehet jól elkerülni a bunyót. Úgyis az éhenkórász főnök-kacsa fog elsprintelni először, a többi meg se mer moccani.
- Egy idő után tele lesz, és akkor jön a második fontos dolog. Elkezd a csajokkal foglalkozni, meghódítani az összeset, meg ilyenek. A többiek akkor nyugodtan ehetnek. Kivéve a lánykacsák, akiket kerget. Nem lennék a helyükben. – magamat is meglepem, hogy mennyire járatos vagyok a hápik viselkedésében. Mindenesetre, amikor legközelebb a srác eldob egy nagyobb kenyérke darabot a gonosz főnöknek, akkor én is elkezdek a kekszből dobálni az itt maradtaknak. Az omegámnak is jut természetesen, és nem úgy néz ki, mintha zavarná, hogy a többieknek is jut belőle. Jó kis kacsa.
- Szerinted fog jönni hattyú is? Még csak képről láttam olyat, de nagyon szépnek nézett ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Eltaláltad. Nem tudtam mit akarok kezdeni az életemmel. De aztán rájöttem! - vigyorgok, és dobok még jó sok kenyeret a kacsuszoknak. És végre nem csak a gonosz főnök zabál, király!
- Oh, majdnem eltaláltam. Nyolc éves koromig Thaiföldön, utána meg Magyarországon, nem mondom egyik országra se hogy ott nőttem volna fel. Te hol? - mert ugye nem mindig él az ember a szülőhazájában. Én se ott élek!
- Naaa kacsuk, ez nem megoldás. - már majdnem büntetésből nem adok nekik több kenyeret, de olyan cukiiiik hogy muszáj.
- Szegény lány kacsák, nem lennék a helyükben. - nézek részvétem fejjel a nőstényekre. De a gonosz főnök kacsának is miért jó ez? Á, nem értem. De mondjuk azokban a filmekben meg olvastam pár könyvet is amiben a vezérnek, mondjuk valami bandavezérnek volt vagy húsz... hát nem barátnője, hanem valami olyasmi.
- Uuu az milyen király lenne! Még sose láttam élőben hattyút én se! - és egyből látótávolságon belül minden élőlényt, vagy bármit ami mozog rendesen megnézek, hátha látok hattyút.
De nem, csak a kacsák falják itt a kenyeret. Pontosabban a gonosz főnök eszik, a többiek meg csak próbálnak. De szegények elől mindig feleszi az a mocsok. A többi kacsa meg miért nem állítja kivégzőosztag elé, vagy nem tudom? Haha, most elképzeltem egy csapat egyenruhás kacsa pisztollyal a... szárnyukban? Na de pisztollyal állnak a gonosz főnök előtt és lövik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Az epreimet csak a testemen keresztül, a-a. Mit mondok otthon a gyerekeknek? - kérdeztem teljesen felháborodva, mert hát, hogy magyaráznám én meg a bevásárlás hiányát Bencééknek? Jó vagyok az álcázásban, a lopakodásban, meg egy rakás más dologban, de van, amit nem tudtam volna kimagyarázni nekik és asszem, hogy ez is abba tartozik.
Kicsit furcsa volt ez az egész, mármint, persze, emlékezett arra, hogy mit mondtam, de a kínos eloldalgás helyett inkább megpróbált beszélgetni velem. Mint említettem, furcsa.
- Kicsit. De annyira összességében nem is fontos, lesz még olyan, ami érdekel - vontam meg a vállam, mert az az isten még nem született, hogy én bemenjek egy rajzfilmre, egyedül. Voltam már és nagyon rossz ötlet volt. Legalább a helyi szinglianyuknak tetszett. Meg a mese is. - Persze, ez egyértelmű. Különben honnan tudnám, hogy varázslatos?
Mármint, hogy repül. Vagy ilyesmi. Jaj, de rossz vagyok ebben, nem is értem, miért nem ütöttem még el magamat... Párszor.
Inkább megkérdeztem, hogy megvan-e mindene, a válasz pedig nemleges volt, ami azért pozitívum, mert nekem sem volt még karfiolom és az isten se tudja, mit tett volna velem Dorothy, ha nem viszek haza fehér brokkolit, mikor külön megkért rá. Nem lett volna élő ember, aki kimos ebből.
- Pár standdal odébb póréhagyma tutira van. Azzal találkoztam. - Fizettem ki időközben én is az epreimet, majd a kosaramba pakoltam, óvatosan, nehogy valami baja legyen, megnyomódjon, vagy ilyesmi.  Kicsit mutogattam aztán abba az irányba, amerre a társaslakás volt.
- Hja, annyira én sem. És... amúgy mi újság veled? Hogy vagy? - kérdeztem, miközben elindultam a póréhagymás stand felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem sokszor van tele  a tököm helyekkel, de akkor viszont cserébe nagyon. Ezzel a választási időszakkal végeztem Bogolyfalvával, slussz-passz, finito, a nemkívánatos elemek nagy részét eltávolítottam a hivatalból, a feladatom elvégeztetett. Szóval a munka ünnepét azzal tettem emlékezetessé, hogy bevittem az osztályvezetőnek a lezárt jelentéseim, a megfigyeléseim a helyiekről és a javaslatom, hogy Bencénét ugyan már rakják vissza Pestre. Ha már egyszer ő is volt szíves pozitív visszajelzést csapatni rólam.
Elég hamar ment az átcuccolás, de Stella ma még valamit ügyködött a kastélyban, meg a lányokkal a faluban, szóval én addig kihasználtam az alkalmat és rendezkedtem. M
Most is éppen ezt teszem. Az ábrázatomat igyekeztem rendbe tenni, mielőtt végérvényesen elunom és letolom a hajam nullással, középen egy szép csíkban. Összességében elég jól sikerült,  mármint nem a letolás, az upgrade, szerintem elégedett lehetek magammal. Előszedem pár régebbi, alig használt göncöm is a szekrényből és átöltözöm, még közvetlenül azelőtt, hogy a macskákért mennék, ez a nap egy véget nem érő rohanás. Szeretem, leköt, megmozgat, lefoglalja az agyam és nincs okom vagy időm arra, hogy szarságokon kattogjak.
Még épp időben haza is érünk a két kislánnyal, mielőtt Stella megjelenhetne, rá is gyújtok egy cigire a kávém mellé, miközben figyelem, ahogy Bubu a lábával Sunny felé nyúl. Édesek ezek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

KapHaTSz úJ sZObaTárSaKat. Hogyne, pont ehhez van kedvem, szóval egész nap csak fintorogtam, mire vége lett az óráimnak és végre kisétálhattam a kastélyból. Dobtam is egy nagyot és látványosat a hajamon, aztán a szürcsögésig fogyasztott shake-es poharam repült a kukába én meg elindultam Celhez, hogy még megbeszéljünk ezt-azt a ruhája aljáról. Csinos, de ahhoz, hogy nagyon stimmeljen, nagyon mérni kell minden millimétert. De eléggé hamar elrendeztük meg beszélgettünk is, így időben fent csücsült a fenekem a vonaton.
Igazából furcsa volt az egész, talán meg is ijedtem, amikor elsőre topogtam be a társaslakásba és minden, amit eddig láttam Gabe-ből, dobozokban hevert. Beleértve a Bubunk holmijait is. Értetlenül álltam és azt hiszem szomorúan is, hogy mi történik. Láttam már ilyen "elköltözést" eleget, egyik sem esett jól és hagyott bennem túl kellemes emlékeket, de ez nem tartozik ide ugye. Bár be kell lássam, nekem amúgy sincs kifejezetten egy otthonom, költözök jobbról balra. Anyánál már egész más a szitu, Dávidtól is tovább álltam, az eridonból is, Ezránál is megfordultam napokat, de az ugye más. Aztán itt volt ez a hely, ahol viszonylag sokat időztem. Többet, mint pár ember szerint normális, de szerettem. Mert szeretek Gabe-bel lenni. Szeretem őt, mindegy hol és azt hiszem, mikor közölte, hogy ő úgy gondolta én is jövök, sokkal megnyugtatóbb volt, mint bármi más.
- Buta kulcs - nyekeregtem az ajtónál, mert nem állt kezemre melyik való még
a zárba és harmadikra találtam csak el, de bejutottam. Aztán...sziaBubutenemBubuvagyjajdeszépvagy. Szóval vinnyogva futottam helyben - meglepően nem lépet meg a macska, csak bután nézett a tisztes távolból -, hogy aztán levágódjak a térdeimre, jó nagy huppannással a cicát közelítve.
- De gyönyörű vagy, te honnan jöttél? - éreztem a füstöt, így tudtam, hogy nem vagyok egyedül, de egyelőre nem jutottam sokkal beljebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Sosem bántanék piciket - ingattam is meg a fejem szinte egyből. Igazából másokat sem, éppen ezzel ellentétes az életutam és a hivatásom is, egyszerűen csak nehéz néha megfelelően cselekednem. Persze bántam utólag a sütis dolgot, furának és nagyon nem kedvesnek hathattam, de reméltem, hogy el lehet felejteni, picit sóhajtottam is a kosaram rendezgetve, pedig nem volt már benne mit.
- Ebben biztos vagy, most sok aranyos lesz, láttam - közöltem kicsit vidámabban, mint az előző incidens hozta volna. Kezdtem érteni, hogy inkább talán heccel, mint bántani akar vele, ettől még nem lesz kellemesebb a tény. A mozi viszont. Én is láttam, hogy érkezik a Dumbó, az Aladdin, lesz az a mugli mesés feldolgozás, a Pokémonos. Meg jön majd a Toy Story 4 is. Képben vagyok, annak ellenére, hogy mivel sosem volt kivel, nem beszélgettem ezekről. Én annak ellenére, mait mondott, ha arról volt szó, elmentem egyedül megnézni, másképpen lehet el sem jutok. - Ez igaz, és működtek, vagy volt ami csak olyan... hétköznapi perzsaszőnyeg maradt?
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek a végére, de leszegtem a fejem, így annyira nem volt feltűnő, meg a nénivel is végeztem és el is mehettem volna innen, de annyira nem vittek a lábaim, csak billegtem rajtuk fogva a kosarat még láttam, hogy ő is végez lassan.
- Akkor az már meg is van - bólintottam nagyot elnézve a belátható standokra, valamelyiknél egy-egy szebb paprika után, nem kell sok, nem túl gazdaságos az nekem. - Az majdnem a szomszédban van, én a Macskabagoly utczában lakom éppen - tettem hozzá, nem mintha ezt megkérdezte volna, de ha már kedves volt meg tényleg segíteni akart ez a legkevesebb. De örülnék, ha elkísérnél, esetleg visszaadhatnám azt a lenyúlt sütit... már nem pont azt, csak sütöttem nemrég -vonogattam a vállam, hogy végül el is induljak, amerre mutatta.
- Jól vagyok, köszönöm szépen. Bár vannak betegek, akik szeretnek engem diagnosztizálni és szerintük nem, de ez előfordul - vicceltem el a dolgot, de valós gond volt. Sok itt a furcsa néni meg bácsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elégedett mosoly húzódik az arcomra Andrej döbbent szavait hallva. Naná, hogy készültem. Az óráim után rögtön a Levitába siettem, fel a konyhánkba, ahol reggel már előkészítettem a sütnivaló torta és pizza alapanyagait, és egészen háromnegyed órával ezelőttig meg sem álltam. Lisztfoltos köténnyel, és pizzatésztával a hajamban rohangáltam fel-alá, miután az első adagot odaégettem, úgyhogy minimum egy év diákja díjat kiérdemlek azért, hogy időben érkeztem, ráadásul tiszta hajjal és ruhában.
Fejcsóválva nevetek fel Andrej túljátszott izgatottságán, és a piknikkosár tetejét levéve emelem ki a kerek fekete tálcát, rajta a még meleg pizzával.
- A meglepid első fele - fordulok arccal felé, hogy lássa, mi van a kezemben - El sem tudod képzelni, mennyit szenvedtem vele, hogy kinézzen valahogy - nevetek fel. A sütés-főzés nálam valahogy mindig a szélsőségek felé megy el, csúnya, de finom dolgokat készítek, ez a pizza viszont kivételesen gusztán néz ki.
Kést és villát veszek elő, majd vigyorogva kiemelem a jéggel hűtött gyerekpezsgőt is a kosárból.
- Bár már a mugli világban is felnőttnek számítasz, azért remélem nem bánod - nyújtom felé az üveget, hogy kinyissa, amíg a pizzát szeletelem - A Levita konyhájában nem volt pezsgőspohár, úgyhogy be kell érnünk ezekkel - teszem le közénk a két üdítőspoharat.
Teljes testemmel visszafordulok az ünnepelt felé, és a fejemet a tenyeremben megtámasztva mosolyogva figyelem, ahogy a pezsgősüveggel birkózik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kedvencem a lakásban a gombnyomásra kész, iható, finom kávé és az élhető kávézó a közelben. Mármint, komolyan, iszonyatosan nagy motiválóerő tud ez lenni, mikor reggel fel kell kelni és ki kell mászni az ágyból. Illetve, jót tesz az is, hogy Márti nem járt még a légtérben.
A kinézetemnek meg nem ártott meg az a váltás. Persze, általában tartom magam hozzá, hogy egy hely, egy ruhatár és stílus, most is ez volt, így nem is igen variáltam, míg vissza nem helyeztek. De most szabad vagyok. Szabad és boldog.
Ezért is megyek el a macskákért, akik már ki vannak fizetve, meg le vannak papírozva, csak a költöztetésük okoz még megoldandó feladatot, de az is viszonylag hamar megy, miután betuszkolom őket az autóba. Már hogy a dobozuk, a cicák annyira nem kövérek, hogy gondot okozzanak.
Fel is pakolom a lábam a dohányzóasztalra a nappaliban, ahogy ellazulok kicsit, aztán meghallom, ahogy nyílik az ajtó.
- Remélem, hogy ez pozitív zaj volt és nem epilepsziás görcsöd van az előtérben - jegyzem meg talán kicsit epésen, a hamutál széléhez ütögetve a cigarettám, miközben megvakargatom a félig az ölemben fekvő Bubu füle tövét. Úgy dorombol, mint egy rossz, 82-es MTZ traktor.
- A konyhából, még nem tudja, hogy nem illik összejárni a pultot. Hát te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rá kellett ébrednem már az ajtóban azt a bizonyos új kulcscsomót nézegetve, hogy igazából az életemben sosem voltam egyedül. Nem is vágyom rá, szerintem nem is menne, de mindig volt mellettem valaki, szükségem volt erre. Most pedig már ez se az igazi, szeretem Ezrát és Dávidot is, de ahogy kicsit tovább vagyok nézegetem a telefont meg bennem van, hogy haza kell menni. Haza?
A kérdésre viszont nem volt sok időm, mert csak becsuktam a hátam mögött a bejáratit, mire elém sétált bentről az a csodacica. Az az ismeretlen vendég. Hát mennyire csoda szép? És milyen szemekkel néz. És milyen baba. Fel sem tűnt a hang, amit kiadtam, és az se, milyen hangosan zuhantam meg, hogy térdelve és könyökölve csússzak felé. A popsit legalább csak ő tolta égnek, na.
- Epi...mi? - kiabáltam befelé, de nem is nagyon értettem, bármit akart vele. Aztán csak gügyögtem a picihez, és egész gyorsan meg is környékezett, így bár nem szíve vágya volt, fel tudtam venni az ölembe, hogy simogatva vele sétáljak befelé. - Bubu tudja, mégis csinálja. Meg teszteli a pohár mennyire törékeny - billentettem oldalra a fejem, de aztán csak ledöbbentem. Mint mikor a filmben jön a baljós zene, aztán az a DJ-s csúsztatós bevágás, hogy wat.
- Úr-IS-TEN - mármint értitek, nem hívom le a teremtőt, és most éppen nem is olyan a helyzet, hogy ezt az imát magáénak érezhesse Gabe - bár most is neki szól és kísérteties ahogy a végén még nyögök a dolgon, mert a vinnyogást elvitte a cica. Az a kéz. Az a haj. Macska. Meg kellett kapaszkodnom, ez most dráma, de meg!
- Én... hát... voltam már ilyen csöndes? - Költői kérdés. Nem. Csak össze akartam fogdosni, mindenhol, de a cicát is. Jézus, mennyi minden egyben.
Azt hiszem gyorsabb voltam, mint mikor reggel azzal keltett, hogy van hambi. Egyszer csak ott voltam mellette-rajta. Inkább utóbbi, mert bevetődtem, és Bubu ismer mert már a kanapé másik végébe suhant. Kinek s mi, de a kezét úgy szakítottam el magamhoz, mintha vétkes lenne, meg is nézett a kis pufi, de csak megsimiztem a másik kacsómmal, miközben a nálam lévő szőrmókot is lepakoltam szépen. Ú, a puszi. Nyitott szemmel meg mindennel hajoltam oda, hogy mikor éppen nem zavart be a cigi megcsókoljam. De gyakorlatilag a másik felénk odatotyogó cica - MACSKÁK! -, a haja, a minden... Duh. Én se értem. Ti se. Akkor jó. - A cicák? A hajad... a tetkó? Ez mikor... hogy...honnan? Miiiiiii.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Olyannak tűnhetek, mint egy kisgyerek. Az előhúzott pizza látványától azon sincs időm töprengeni, hogy hogyan férhetett el ezidáig feltűnésmentesen a kosárban, főleg ha torta és meglepetés is lapul még abban. Hiába szimatolok, eddig nem éreztem az illatát. Erről minden bizonnyal tértágító bűbáj tehet, hiszen idefele jövet többször megpróbáltam kifürkészni, hogy mit is rejthet, sikertelenül. A pizza a kedvenc kajám, persze sok más étel is szoros versenyben van a címért. Egyébként meg az olasz gyökereimre emlékeztet. Ebből a gesztusból is látszik, hogy mennyire figyelmes lányt találtam magam mellé.
- Nagyon jól néz ki! - dicsérem meg Maját. Látszik az eredményen, hogy valóban dolgozott vele, szívét-lelkét beleadta. Remélem az íze is finom lesz. Nem akarom zavarni a pakolása közben, hagyom hogy kivegye az evőeszközöket, s ahogy látom, gyerekpezsgővel is készült. Hát igen, maradjuk példamutató és szabálykövető prefektusok, mégiscsak az iskola területén belül vagyunk.
- Azt hiszem eleget fogok még inni - fut végig agyamon az esedékes falubeli italozás a haverokkal, de nem tervezem szétcsapni magam. Az üveg felbontásához jó aranyvérű varázslóhoz híven pálcát veszek elő, és egy laza pöccintéssel tüntetem el a kupakot anélkül, hogy kifolyna. A kapott poharakba pincéreket megszégyenítő határozottsággal töltöm ki a pezsgőt. Hiába, az otthoni fogadónk éttermében töltött nyaraknak nagy hasznát veszem ilyenkor.
- Kettőnkre - koccintok, majd közelebb hajolva megcsókolom. Most már csak azon kell aggódjak, hogy ne repüljön bogár a kajára. Kényelmi okokból egyik kezemben a poharat, a másikban egy szelet pizzát tartok, úgy kezdek neki a lakomának. - Szóhoz se jutok... Azt hiszem most már kifújhatod magad. Minden tökéletes. Én igazán nem számítottam erre - pirulok el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha eddig valami gondja akadt, egyszerűen hazaugrott, kért magának egy jó erős kávét és megitta a tengerparton. A hullámzó víz mindig lenyugtatta annyira, hogy visszatérve megoldja a problémáit higgadtan. Már apróbb varázslatokat simán megcsinált, a hoppanálással még azonban várt, és nincs az az isten, hogy repülőre üljön. Nem fél a magasságtól, sem a mugli tákolmányoktól, csak az a röpke 14 órás út tette volna tönkre idegileg. Már ha az még a jelenlegi állapotában lehetséges. Szóval maradt az, hogy a munkába temetkezve átvészeli a nehezét. Nem fog megállni a világ csak azért, mert Eleonore Santos sikerszériája kicsit alábbhagyott.
- Halihó - huppant le a férfival szemben, amikor végre kiszúrta a megbeszélt kávézóban. A táskájában ott lapultak a papírok, amiket csak álcának használt. Igazából csak helyszínváltozást akart, kicsit levegőhöz jutni az otthoni dolgok után.
- Bocsi, hogy így ide rángattalak, nem akartam zavarni - villantott rá egy elnézést kérő halvány mosolyt. - Mi a helyzet egyébként? - kezdett bele egyszerűen. A legunalmasabb kérdés a világon, de a kreatívságát elhagyta valahol Bogolyfalván időközben. Majd azt is vissza fogja szerezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mostanság viszonylag sokat jártam Pesten, ilyen meg olyan üzleti ügyekben. Mondjuk az utóbbi napokat leginkább külföldön töltöttem, mert Kölntől nem messze voltak Military napok és ugye, ami halaszthatatlan, az halaszthatatlan. De mikor megkaptam Eleonore üzenetét, természetesen pozitív visszajelzést kapott, holott két és fél napja nem aludtam. Nem színtiszta mazochizmusból, de valakinek haza kellett vezetni is a lószállítót és a verseny utolsó napja előtt mindig sok a stressz.
De most itt voltam, felöltözve, egy nagy bögre kávéval, meg egy könyvvel az egyik asztalnál, mikor megjelent a Nő.
- Helló -  emeltem rá a tekintetem, majd bebiggyesztettem a könyvjelzőt a kötetbe és be is csuktam azt.
- Nem zavartál - közöltem rezzenéstelen arccal, holott nem volt igaz, lett volna jobb dolgom is - aludni -, de gondolom fontos volt az ügy. Különben nem keresett volna meg. - Semmi különleges vagy fontos, hajnalban értem haza Németországból. És feléd?
Elé is toltam az itallapot, mert gondolom nem csak azért jött, hogy a társaságomat élvezze.
- Nem szeretem körbejárni a szart, miért is vagyunk itt, Ellie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

szombat délelőtt | o

Megerősítést kapok, hogy jól gondoltam és rámosolygok a srácra. Hát persze, hogy rájött, ha még mindig nem tudná akkor most nem lenne itt. Érdekesnek találom ezt a dolgot, hiszen én egész eddig tudtam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, hogy merrefelé mennék tovább. De már korántsem vagyok benne olyan biztos. Már látom a buktatóit a dolognak, és azóta van, ami jobban érdekel, ami jobban tetszik. Szóval, megváltoztam na.
- És mi lenne az? Mi leszel ha nagy leszel? – tipikus kérdés, mennyiszer hallja ezt egy ember, de maga a kifejezésmód tetszik, főleg mert Cat tulajdonképpen már nagynak számít. Hozzám képest legalábbis, aki még nagykorú sincs.
- Thaiföldön? Milyen ott? Mik a legnagyobb eltérések ehhez képest? – felcsillan a szemem, a kekszes zacskót az ölembe teszem – mielőtt beleejtem az egészet a vízbe - és minden figyelmemet a srácra fordítom. Mindig is érdekeltek a különféle kultúrák, a hiedelmek, a szokások, az ételek. Minden. És mivel egyelőre lehetőségem nincs világ körüli útra menni, így megelégszem azzal, hogy másoktól szerzem be az információimat.
- Áh, én Magyarországon. Egy icipici faluban. Soha nem jártam külföldön, sőt igazából a falum közvetlen környezetén kívül máshol se. Amíg ide nem kerültem. Szigorúan fogtak a muglik – eresztek meg egy vigyort ellensúlyozva ezzel a szavaim szomorkás felhangját. A kérdést, hogy kik vagy mik a szüleim is profi módon megelőztem, így legalább majd nem kell belemennem a témába.
- Hát szegények, ilyen a sorsuk. Elviselik, mert ezáltal jutnak a legnagyobb örömhöz, ami csak létezik számukra. Az életük értelméhez: a kicsinyeikhez. A főnök kacsa meg teljesíti a küldetését és a genetikai állományának terjesztését. – na, legalább biológiából odafigyeltem anno. Látszólag tényleg nem bánik túl jól a nőstényekkel, viszont odaadóan gondoskodik róla és a kicsikről, vagyis megvédi őket inkább. Az is valami.
- Akkor hátha szerencsénk lesz és láthatunk egyet! Mondjuk a kacsák is királyak, sőt! Állítólag finom a hattyú, bár van aki szerint száraz a húsa. A kacsa tuti, hogy finom. De ezeket nem enném meg! – nevetem el magam a fecsegésem után, mielőtt Cat azt hinné, hogy gonosz szándékkal etetem itt ezeket a jószágokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kicsi corgi popó az a dolog, ami soha nem lehet elég kicsi. Hiába apró a kutya és hiába nagy a lyuk, a popó mindig mindenhová túl nagynak bizonyul és beszorul. Nem ez az első eset, hogy valami ilyen mód ejtette csapdába a lányt, s feltehetőleg nem is ez volt az utolsó eset. Azonban ilyenkor mindig annyira el tud szontyolodni Luca, mert mindig rémületében azt képzeli, hogy örökké itt ragadt.
Most éppen a kerítés két lyuka között sikerült csak félig átjutnia, feje komoran lapult a fűbe, lába és hátsója pedig a másik oldalt az ég felé állt, mert nem volt elég nagy ahhoz, hogy le tudja őket tenni, tehát csak kalimpáltak, össze-meg vissza, gyúrva a levegőt.
Egy ideig így próbálkozott, aztán, hogy látta nem jut se előrébb, se hátrább, inkább úgy döntött segítséget kér, s ezt hangos vonyítással és csaholással próbálta a világ tudtára adni.
Közben tartott azért szüneteket is, mert a kornyikálást is megunhatja könnyen az ember lánya, pláne ha a koncentrációs ideje kevesebb, mint két perc. Tehát az ilyen kis pihenőkben megpróbálta megharapni a kerítést. Aztán az előtte lévő pitypangot, hogy majd azt húzva kihúzza magát, amiből nem lett semmi, csak esetleg, hogy csupa sárga szirmos lett a feje teteje, s végül már a füvet rágta kínjában, hogy ha esetleg úgy táplálkozik mint egy tehén, akkor hátha testileg is olyanná lesz mint egy tehén,  s akkor majd kitör börtönélből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

Senki nem tudná elképzelni, hogy mennyire boldoggá tesz engem ez a srác. Nem gondoltam, hogy egyszer én is olyan barátnő leszek, aki nehezen talál magára, amikor nincs mellette a párja. Nem mintha nem találnám fel magam; gyakran próbálgatom a pyromágiát, továbbra is eljárok dolgozni, és a jegyeim is ugyanolyan jók, mint eddig. Egyszerűen csak nem ugyanaz nélküle, mellette vagyok igazán boldog.
Még akkor is, amikor nem tudom befejezni a házimat. Az elején még próbáltam a tételekre koncentrálni, de hogy lehetne ellenállni neki? Remélem sosem fogom megtalálni a választ. Először csak felnevetek a tervein, ami utána egyre jobban tetszik.
- Pedig van olyan, ami nekem sem megy - jelentettem ki félig komolyan. Imádom, hogy előtte nem kell megjátszanom magam, mert ugyanazokat szeretjük. És Geri az egyetlen, aki képes elérni, hogy még egy online játék se érdekeljen, amikor hozzámér. Kit érdekel, hogy nem lehet megállítani? Fontosabb, hogy ő van mellettem. Meg persze az sem elhanyagolható tényező, hogy eszméletlenül csókol.
- Akkor készülj, mert imádok turistáskodni. A véremben van szerintem - megforgattam a szemeim, mert hát igaz volt. Csak remélni mertem, hogyha felteszem a fényképezőgépet a nyakamba, nem fog elhagyni valahol.
Kicsit fészkelődni kezdtem, hogy a kezemet könnyebben a nyaka köré tudjam fonni. Egész közelről nézhettem a szemeibe, így már minden jobb.
- De akkor szólnom kell Franknek, szombatra be vagyok írva - vontam össze a szemöldököm. Egy kis fizukiesés nem fog a padlóra küldeni, de ő volt az első normális főnököm. Nem akartam megbántani, sem bonyodalmat okozni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most

Életem és halálom a Marvel, a legtöbb filmet, sorozatot és terméket úgy tiszteltem, mintha maga az Isten küldte volna hozzánk, mégsem akartam Pestre menni csak ezért. Jó lett volna ott is császkálni, de a tömegben nem éreztem annyira jól magam. Sokkal jobb, hogy bármikor odabújhatok Gerihez, hogy bárhol nyugodtan tudunk kézen fogva sétálni. Mondanám, hogy ez a kedvenc tevékenységem, de bármit is csinálunk éppen, nekem megfelel.
A mozi előtti sorban állva szembefordulok vele, így mind a két kezemet az övébe tudom fűzni. Lábujjhegyre állok, hátha így tudom csökkenteni egy kicsit a köztünk lévő távolságot. Komolyan hihetetlen, mennyire magas. Nem mintha nem szeretném ezt is; a legjobb érzés, amikor átölel.
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk - jelentem ki vigyorogva. Már a filmre is vártam legalább ezer éve, de a legjobb, hogy együtt jutottunk el ide. - Ugye nem fogsz kinevetni, ha sírni fogok?
Mert tuti, hogy az lesz a vége. Akármi is fog történni, ez egy lezárás lesz. Nyílt titok, hogy Amerika kapitánytól búcsút veszünk és pontosan tudja, hogy mennyit jelent nekem Rogers.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Már nem akarom becsapni magamat, pontosan tudom, hogy ha közel engedem apámat magamhoz, akkor megint el fog taszítani egy idő után. Kicsiként nehéz volt, mert ugyan hogyan magyarázod meg egy kislánynak, hogy az apukája egyszerűen nem áll készen olyan elköteleződésre, amit egy gyerek jelent neki? Anyu is tudta ezt, amikor kiderült, hogy terhes, de sosem gondolta volna, hogy egyszer annyira meg fogja elégelni a helyzetet, hogy inkább otthagy csapot-papot és visszaköltözik a világ másik felére. Na, igen a távolság sem tett jót nekünk, de néha úgy gondolom, ő csak időszakokra vállalja apai mivoltát. Régen minden nyáron megígérte nekem, hogy eljön és meglátogat. Tudom, milyen három hónapot várni egy emberre, aki augusztus végén közli, hogy, oh sorry, sok volt a munka. És minden egyes évben elhittem, hogy akkor majd most, végül mégis csak akkor láttam, amikor én voltam Londonban. Azóta nem várok el tőle semmit, így nem is csalódhatok. Most pedig koszorúslányt akar belőlem, én viszont nem tudom, hogy megérdemli-e, hogy betartsam az ígéreteimet. Itt már nem számít, hogy az apám vagy nem, szerintem nem tartozok neki ennyivel, főleg miután ő sem tett semmit azért, hogy nekem talán egy kicsivel is jobb legyen lelkileg, sőt. Mindig a pénzzel akarta kompenzálni, és teljesen elhitte, hogy engem meg lehet venni. De azért mégiscsak magamat minősíteném, ha nem mennék el, hiszen akkor az ő szintjére süllyednék.
- Erről jó lett volna, ha valaki felvilágosítja őt is, úgy tíz éve. Vagyis inkább arról, hogy ez mivel jár - ezzel nemigen volt tisztában sose. Olyan volt, mintha fogalma sem lenne arról, hogy egy apának mit kell tennie. Amikor veszekédesekben megemlítettem ezt neki, csak annyit válaszolt, hogy reméli, anyámnak is ilyeneket mondok, mert ő sem mintaanya. Annyi a különbség, hogy neki nem csak akkor kellettem, amikor neki kedve volt hozzá, daddy. Közben elém rakják a forrócsokimat, és bár kedvesen megköszönöm, nem vetem rá magam rögtön. Jól esik egy kis csend, szinte egész nap ordibálás megy a rendelőben, amit igazából semmiért nem cserélnék el, de ezek után hazározottan felszabadít, amikor nem kell kiabálnom, hogy meghalljanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Ja, t'om, mondták má mások is egy párszor, szerintem túl rendes is vagyok, ha engem kérdezel - vonogattam meg a vállamat lazán, de aztán csak elővettem egy sajtburit és el is kezdtem beburkolni, mielőtt tényleg kihűl és száraz lesz, meg ehetetlen, kinek hiányzik az? Undorító. Bence odébb tolta a zacsit, pedig szerintem az nem ártott senkinek. Utána mutatta fel az irataimat, ismertem már a saját munkám, nem kellett hozzá több pár pillanatnál, hogy tudjam, azokról van szó. - De ismersz. Juhu. Szóval, minek kell ez az egész hercehurca? Szerintem ezekről eddig is tudtál, Stella nem arról híres, hogy mindig és mindenre vigyázni tud.
Itt talált hamis személyi, ott talált eredeti lakcímkártya, vannak gondok, de ettől még nem vagyok előrébb, hogy miért s kellett bejönnöm ide. Inkább galacsinba gyűrtem a papírt és a tasiba dobtam, hátradőlve, a lábam félig magam alá húzva.
- Nem, egyértelműen felsoroltad a prioritásaim. Most zsarolsz vagy fenyegetsz? Nem mintha bármelyikre rábólintanál, túl ügyvéd vagy te ahhoz - szűkítettem össze kicsit a szemeimet, miközben a gatyámba töröltem a kezem, majd összefontam az ujjaim az ölemben. Miről is van szó?
Elég hamar kint is volt a szög a zsákból, én meg oldalra billentettem a fejemet kicsit, mielőtt még szöget ütött volna a fejembe a dolog. Mármint... már nem kellett a szemkontaktus, a pálcaintés, vagy a varázsige hangos kiejtése, így elég hamar be is adtam a derekam. Erősen az asztal másik felén fontoskodó hivatali elméjére koncentráltam, elszeparálva a saját gondolataimat, lecsendesítve őket.
- Miért is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

B@sszameg. Hát ezt most azt hiszem nagyon elszúrtam. Vagy valami ilyesmi. Mert ha egy olyan konyhában ülök, ahol legalább kétnapi mosatlan hever a mosogatóban és már a sokadik cigire gyújtok és a kezem még mindig remeg, az nem jelent túl jót. Az meg pláne nem, ha velem szemben meg az az ismerős ül, akit talán most egy kicsit szeretnék mégis ismeretlennek tudni…
Szóval amikor hajnalban felkeltem a srác mellett, még nem hittem, hogy sokkal-sokkal kényelmesebb és nyugodtabb lenne ott maradni és továbbra is békésen szuszogni. De nem, én úgy döntöttem ideje angolosan távozni, így a srác (nevezzük Petinek, de valószínűleg nem így hívták és az események szempontjából ez tulajdonképpen lényegtelen), szóval Peti mellől óvatosan kimászva  indultam el a hajnali utcákon, hogy az unokatestvérem barátnőjének címét keresve kóvályogjak. Mert hát mondta, hogy aludhatok nála, és igazából csak egyszer láttam, de az végül is azt jelenti, hogy ismerem, nem? Amikor benyitottam az ajtón, meg sem fordult a fejemben, hogy nem kéne ilyen könnyen nyílnia. Azt meg pláne nem hittem, hogy amikor Grétát másodszorra is látom, akkor már élettelen tekintettel fog rám meredni.
És akkor valahol itt fordult meg velem az egész világ, majdnem összehánytam a szőnyeget is, és minden olyan kicseszett gyorsan történt, és olyan homályos volt, mintha egy emléket néznék a merengőben. Aztán hirtelen többen lettünk a lakásban...
- És akkor most mi lesz? - nyelek egyet, és iszonyatosan zavar, hogy a hangom erőtlen, és csak próbálom magam győzködni, hogy ne sírjam el magam, de azzal hogy véresre kezdem harapni az ajkaimat nem érek el sokat.
- Mit csináljak? - kérdezem suttogva, és a tekintetemet a padló fixírozásából inkább Ombozi szemeire emelem. Akármi is volt, most valahol végtelenül megnyugtatónak kéne lennie, hogy itt van.