Érdeklődve figyel csak szó nélkül. Nem igazán érzi át személyesen, hogy mekkora dolog is ez a másiknak, de annyira azért mégiscsak képes olvasni a hangulatot, hogy csendben maradjon. Kicsit elfintorodik, mikor az elszopogatott cukorka édes ízére sikerül ráinnia a savas vörösbort.
Kellemetlen gasztronómiai körútjából a pohár éles csattanása a falon rángatja ki. Kicsit eltátja a száját, amolyan "you really dared..." módon. Álljon meg a menet. Saját lakásában a saját dolgait csakis saját maga törheti el.
- William, abból a pohárból már csak öt darab van neked hála. Mit csinálok, ha hat embert kell vendégül látnom? Ha összetörni sikerült, próbáld ki rajta a reparot is.
Most még nem förmed rá, érti ő, régi-új játék a kisgyermek kezében, de azért vannak határai, hogy mit dózerolhat le vele.

Szerencsére hamar magához tér és nem kell sokszor elismételnie a kérését, amit igencsak értékel. Sőt, azt is, hogy perceken belül már újra az asztalon van a pohár, mintha soha semmi baja nem esett volna. Ezt a fajta varázslatot kicsit irigyli, mert ilyesmire nem képest. Nem volt és nem is lesz. Yezebel számára a törött dolgok véglegesek és visszacsinálhatatlanok. Azért is szereti összetörni őket. Van valami romantika a véglegességben.
- Semmi gond, drágám, elhiszem, hogy izgatott vagy.
És az egyéb különlegességeket még el sem mondta Williamnek, de jobb is, hogy nem önt rá minden információt a maga töménységében. A "de hogy.." kérdést automatikus figyelmen kívül hagyja, mintha csupás meglepett kötőszó lett volna, nem több. A másik kérdés viszont már annál hangsúlyosabb. William hamar ráérzett a dolog lényegére.
- Semmi olyat, amit az eddigi beszélgetéseink alapján igazán offenzívnek éreznél. Épp csak arra gondoltam, hogy a szakértelmednek a bájitalok terén szívesen adnék.. egyfajta irányvonalat.
Valóban Maeve nem igazán kért még semmi kompromittálót Williamtől, cserébe azonban megmutatta, hogy őt magára nem érinti érzékenyen vagy negatívan a fiú érdeklődési köre.

- Nem, senki sem. Másképpen nem lenne értelme pálcát adni neked, nem igaz? és valóban az övé.
Csak azért, hogy aztán hamar börtönben találja magát vele, nem adna pálcát Williamnek. Ha pedig ennek ellenére is elrontja és visszakerül.. az meg már a sors. Vagy legalábbis abban az esetben már Yezebel is úgy ítélné, hogy túl könnyelmű és túl nagy kockázatot jelent további erőforrásokat feccölni bele.
- Ami azt illeti, mivel maga a pálca birtoklása problémás, készültem egy kis különlegességgel. Ha megengeded..
Nem veszi el a kezéből a pálcát, de Maeve felkel a helyéről és William mellé lép. A fiú orrát megcsapja a nő diszkrét parfümjének az illata, ahogy odahajol és épp csak néhány ujjal ráfog ő is a pálcára.
- Verto..
A pálca alakja eltorzul, egyre kisebb, egyre kurtább lesz, mígnem mire Maeve hátralép, William egy egyszerű öngyújtót tart a kezében. Nem pálcás mágia, nem egy varázsszó, ez egészen konkrétan csupán egy 'jelszó', így tudja ő is használni.
- Ugyanezzel a szóval ismét pálcává alakíthatod. Nem szeretnénk ugye, ha kiderülne ország-világ számára, hogy ismét pálcát tartasz magadnál.

William nem is tudja, hogy mennyire jó úton jár a tudatalattija, de az a jó Yezebel számára, hogy ez megmarad a tudatalatti szintjén. Ha később ez meg is változna, remélhetőleg akkor már elég közel édesgette magához. Vagy ha mégsem.. a hipnózis mindig opció. Még ha a világ legunalmasabb opciója is.
- Megkapó reakció, de véletlenül sem okoznék csalódást a kedves Adele-nak.
Ezzel kis kedves viccel üti el a fiú felindultságát. Nyilván csak szófordulat, de Yezebel jól szórakozik rajta. Ilyenkor mindig ingere támad felvenni eredeti ifrit alakját, csak hogy lássa William elborzadt, sokkos tekintetét, mikor rájön, hogy még ha hirtelen felindulásból is, de kivel... mivel kapcsolatban is emleget leánykérést.
- Bájitalokat szeretnék majd a jövőben kérni. Emlegetted, hogy hiányzik a bájitalfőzés, gondolj úgy erre, hogy alkalmat adok a gyakorlásra. Kísérletezésre. Akár olyan komponensekkel is, amelyeket nem látsz a boltok polcain.

Kornélia elképzelni sem tudta, hogy akarja Joseph szóra bírni a lényt. A lánnyal sem beszélt soha árnyéka még a paralízisek alatt sem. Csak ha elmutogatja változatos alakváltással, ha mégis akarna valamit. Legalább is eddig csinálta.
Az idősödő férfi figyelme Aladárra terelődött, Kori ezért úgy érezte, hogy innentől neki nincs dolga, tehát óvatos léptekkel elszlalomozott két csótány mellett és Elias mellé húzódva leült a kanapéra minden undorát lenyelve. Fejét annak vállára hajtotta, úgy követte az eseményeket. Aludni? Aludni, ha tudott volna sem merne. Eliason kívül nem ismert senkit, habár itta a rellonos minden szavát, mégsem bízott benne százszázalékosan. Beszippantotta annak illatát, megnyugtatónak találta, hogy vele maradt és nem hagyta kettesben Joseph furcsa figurájával. Vajon miért nem beszél az öreg? Ezen el sem gondolkodott eddig. Autista lenne vagy megátkozták? Majd lehet rákérdez Diabolinál.
Míg a lány elhelyezkedett, Aladár hevesen mutogatott  középsőujjával a pocakos öregre. Gyerekesen felvéve annak alakját. Megfogta a fejét, majd elválasztotta a testétől és hátra dobta - fenyegetően jelezvén, hogy vigyázzon mit írat a lökött pennájával. Továbbra sem volt hajlandó reakcióba lépni a halandóval, a fenyegetést jobb kedvelte. Természetesen tudatában volt, hogy mik a következményei, ha túlságosan soká szipolyozza a lány energiáit, de az Agárdik elég szívósak voltak eddig, legalább is, akikben eddig meglapult. Rég nem használta varázstudó testét. Az első néhány éves egyébként is egész jól tudták kezelni, utána kellett neki is kooperatívabbá válni, nehogy idejekorán elhalálozzanak utód nélkül. Amint utódja volt egy felmenőjének a lánynak, onnantól biztosítva volt Aladár további létezése is valamivel gyengébb formában. Ha... valahogy el tudná érni ez a patkány, hogy ismét olyan erős legyen, mint amikor először szállta meg Erzsébetet, talán hajlandó lenne viselkedni is. Egy kicsit.
Hirtelen ötlettől vezérelve a lány haját kezdte birizgálni, de csak addig, hogy ismét ránézzen. Kezéből pedig hamar betűket alkotott.
- E..err..ő... Erő? Erőt akarsz? Mi? - vonta fel szemöldökét Kornélia. Nem értette.