Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Saját lakásának nappalijában ülnek, amit kifejezetten Maeve-ként használ - és amit William ismerhet már akkorról, mikor a titokzatos támadása után itt épülgetett fel a sérüléseiből. Azóta nem sokat változott a lakás, ugyanolyan rendesett, szép, a maga esztétikus módján rongyrázós, hiszen minden bútor, minden kiegészítő vagy drága anyagokból készültek - vagy a márkájukból és brandjükből adódóan designer darabok. Estefelé van, kint viszont már teljesen sötét, de az ablakot így is brokátfüggönyök fedik. A benti világítás kellemes, meleg fényekkel töltik meg a szobát, barátságosabbá téve a kimért esztétikát.
Maeve a kanapén ül, keresztbe tett lábakkal, díszes fekete ruhájának felvágott dombrésze alól fehér bőr villan. A szokásos 'túlöltözött' elegancia: mintha mindig valami fontos helyre készülne éppen. Pedig pont fordítva van - ahol ő van, az a fontos hely már a kezdetektől fogva. Saját maga nagyszerűségéhez öltözik hozzá.
- Nem volt egyszerű megtalálni. Néhány hónappal ezelőtt könnyebb lett volna, de valakinek a lefoglalt emlékei között találtak olyan információt, amelynek köszönhetően újranyitottak egy régi ügyet.
Nincs feszültség a hangjában, legalábbis a felszínen. Már kihisztizte magát. Ettől függetlenül a levegő nehéz a kimondatlan .. kérdőrevonástól és nehezteléstől. Még ha ez nem feltétlenül az előtte ülő játéksz.. Williamnek szól. Nem örült ennek az egész felhajtásnak, kicsit sem. Legszívesebben saját lakkozott körmeivel (vagy iftit körmeivel) tépte volna szét Mester kis 'tanítványát'. Nem örül, hogy ebben a szituációban az ő játékát ítélték feláldozhatóbbnak mások, miközben ő viszont sokkal jobban ragaszkodik hozzá nyilván, mint egy buta kis föggőhöz.
Szóval a maga kontójára ugyan, de tesz róla, hogy William jobban fel legyen 'fegyverkezve', hogy máskor egy ilyen szituációból ő jöjjön ki győztesen.
- Nehéz volt kicserélni a skót aurorhatóságoknál egy hamisítványra, de...
Egy hosszúkás dobozt tol ki az előttük lévő asztalra. Csinos, becsomagolt ajándékdobozocska.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860952#post860952][b]Yezebel - 2023.03.18. 18:36[/b][/url]

Saját lakásának nappalijában ülnek, amit kifejezetten Maeve-ként használ - és amit William ismerhet már akkorról, mikor a titokzatos támadása után itt épülgetett fel a sérüléseiből. Azóta nem sokat változott a lakás, ugyanolyan rendesett, szép, a maga esztétikus módján rongyrázós, hiszen minden bútor, minden kiegészítő vagy drága anyagokból készültek - vagy a márkájukból és brandjükből adódóan designer darabok. Estefelé van, kint viszont már teljesen sötét, de az ablakot így is brokátfüggönyök fedik. A benti világítás kellemes, meleg fényekkel töltik meg a szobát, barátságosabbá téve a kimért esztétikát.
Maeve a kanapén ül, keresztbe tett lábakkal, díszes fekete ruhájának felvágott dombrésze alól fehér bőr villan. A szokásos 'túlöltözött' elegancia: mintha mindig valami fontos helyre készülne éppen. Pedig pont fordítva van - ahol ő van, az a fontos hely már a kezdetektől fogva. Saját maga nagyszerűségéhez öltözik hozzá.
- Nem volt egyszerű megtalálni. Néhány hónappal ezelőtt könnyebb lett volna, de valakinek a lefoglalt emlékei között találtak olyan információt, amelynek köszönhetően újranyitottak egy régi ügyet.
Nincs feszültség a hangjában, legalábbis a felszínen. Már kihisztizte magát. Ettől függetlenül a levegő nehéz a kimondatlan .. kérdőrevonástól és nehezteléstől. Még ha ez nem feltétlenül az előtte ülő játéksz.. Williamnek szól. Nem örült ennek az egész felhajtásnak, kicsit sem. Legszívesebben saját lakkozott körmeivel (vagy iftit körmeivel) tépte volna szét Mester kis 'tanítványát'. Nem örül, hogy ebben a szituációban az ő játékát ítélték feláldozhatóbbnak mások, miközben ő viszont sokkal jobban ragaszkodik hozzá nyilván, mint egy buta kis föggőhöz.
Szóval a maga kontójára ugyan, de tesz róla, hogy William jobban fel legyen 'fegyverkezve', hogy máskor egy ilyen szituációból ő jöjjön ki győztesen.
- Nehéz volt kicserélni a skót aurorhatóságoknál egy hamisítványra, de...
Egy hosszúkás dobozt tol ki az előttük lévő asztalra. Csinos, becsomagolt ajándékdobozocska.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860961#post860961][b]William Martin Krise - 2023.03.18. 20:01[/b][/url]

Kifejezetten hosszú mutatóujjával a félig töltött boros pohara szélén babrál, ami a legelső ma este, bár nem valószínű, hogy az utolsó is. A véralkoholszintjét, mint mindig, tökéletesen tükrözi a beszélgetésük témája: most kényelmesen belesimul a felületes és teljesen érdektelen csevegésbe politikáról, időjárásról és mindenféle szarról, amiről fogalma sincs. Erről a verbális előjátékról a második pohár környékén szoktak áttérni absztrakt kutatási kérdésekre, szürke zónás kísérletekre - ahogy pedig elérkezik a harmadik, ő rendszerint mitigánatlan panaszkodásba kezd. Maeve így minden bizonnyal jóval többet tud a magánéletéről, mint valaha szeretett volna.
Az elegáns, hosszúkás doboz az asztalra csúszik, ő pedig érdeklődve hajol közelebb. A homloka ráncba szalad a magyarázattól, ami egyelőre semmit sem mond számára, azonban egy néma, engedélykérő pillantást követően letesz a poharát, hogy a dobozt vegye kézbe.
   -  Mi ez?
Ostoba kérdés, ami valójában inkább időhúzás, amíg megbontja a selyemszalagot, majd pedig az ajándékdoboz fedelét az ujjai közé fogva megrázza azt cseppet, hogy annak alja az ajándékkal együtt az üveglapra pottyanjon.
A doboztető kiesik a kezéből. Ő pedig, mint akit áramütés ért, hőköl hátra a kanapén.
   -  Mi ez? - ismétli meg a kérdést ismét, most azonban furcsa, hisztérikus számonkéréssel a hangjában. Tudja, hogy nem érhet varázspálcához, ahogy Maeve is tisztában van ezzel Will korábbi, mindenre kiterjedő panaszkodása nyomán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860964#post860964][b]Yezebel - 2023.03.18. 20:26[/b][/url]

Az asztalon a bor, a poharaik és a csomag mellett még egy tálka gyümölcsös keménycukorka van, abból vesz kis egyet és veszi a szájába. Szórakozottan forgatja a nyelvével, miközben figyeli William reakcióját az ajándékára. Amikor utoljára beszéltek erről a pálca témáról, látta a fiún, hogy borzasztóan izgatott. Nem csoda, eddigi tapasztalatai szerint a varázshasználók számára, legalábbis itt nyugaton mindenük a pálcájuk vagy fókusztárgyuk.
- Amit ígértem. Szerinted miért kellett egészen Skóciáig mennem? - Mosolyra húzódó ajkán megcsillan a barackszín rúzs.
- Csak visszaszolgáltatok egy családi vagyontárgyat a jogos örökösnek. Ennek a pálcának az eredeti tulajdonosa Hidoi Mononoke.
Hagy időt Williamnek feldolgozni az információt. Az is érdekes lesz, hogy a pálca egyáltalán kompatibilis-e a férfival, mert bár a családi kötelékek sokat segítenek ezen ugyan, de mindig van esély az ellenkezőjére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860967#post860967][b]William Martin Krise - 2023.03.18. 20:37[/b][/url]

Hitetlenkedve bámul hol a pálcára, hol a nőre, egészen hátrahúzódva a kanapén. Néma másodpercek telnek el, amíg feldolgozza a hallottakat, ennek lépcsőfokai pedig hűen tükröződnek a mozdulataiban. Először a reflexből, védekezőn maga elé emelt kezeit ereszti le, majd a megrökönyödéstől résnyire nyíló szája csukódik be. Végül pedig lassan, mintha egy ismeretlen relikviát közelítene meg, hajol közelebb az asztalon heverő dobozhoz.
   -  És hogy került ez hozzád?
Több, mint két évtizede látta utoljára az bársonyban pihenő ébenfa pálcát, az mégis olyan ismerős, mint egy gyerekkori emlék illata. Az egyik kezével az asztalra támaszkodik, a másikkal a doboz teteje után nyúl és annak a csücskével piszkálja meg a pálcát.
   -  Én ehhez nem nyúlhatok hozzá - közli, amit mindketten tudnak: ha varázspálcához ér, a karjára csatolt pánt azonnal egy kisebb hadosztályt küld utána, akik percekkel később már a nyakán térdelnek majd. Kisfiús zavarában azonban az már nem tűnik fel neki, hogy a karkötő általában pusztán attól vészjóslóan melegedni kezd, ha pálca közelébe kerül. Ez azonban most elmarad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860969#post860969][b]Yezebel - 2023.03.18. 20:45[/b][/url]

William
- as Maeve -

- Csak feltelefonáltam néhány kedves ismerőst, akik hajlandóak voltak szívességet tenni.
A mosolya változatlan. Aranyosnak találja William bizonytalanságát és bizalmatlanságát. Talán jó is ez a mértékű awereness, amit most mutat, legalább nem fogják megint úgy csőbehúzni legközelebb. Illetve Yezebel is boldogabb azzal a tudattal, hogy az illető, akibe mostanában egész sok erőforrást forgatott, nem annyira védtelen és kiszolgáltatott. Lehet, hogy talált volna tehetséges bájitalkészítő mestert, jobbat Williamnél. Viszont William érzelmi sérülékenysége az ő malmára hajtja a vizet, sokkal biztosabban érzi az irányítást a kezében a férfi esetében. Ez a 'biztonság' bőven ellensúlyozza azt, hogy szakmailag más lehet jobb nála. Arról nem is beszélve, hogy amire neki legtöbbször szüksége van, erősen kívül esik a törvényes határokon: olyasvalaki kell, akinek nem homályítja a tekintetét holmi erkölcs és nem készteti remegésre a kezét mindenféle morál. Aki nem csak azért főz ilyesmiket, mert megfélemlítik, hanem mert ő magát is érdekli és izgatottá teszi.
Ehhez viszont varázserőre van szüksége. Pontosabban annak szabad használatára.
- Hozzányúlhatsz. Elvágtuk a pálca kapcsolatát a mágushatóságokkal. Olyan, mintha nem létezne a világ számára. A varázslataid nem kerülnek be semmilyen nyilvántartásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860973#post860973][b]William Martin Krise - 2023.03.18. 21:07[/b][/url]

Érzi, hogy kiszárad a szája, az ujjai végén pedig különös, izgatott bizsergés fut végig, aminek semmi köze sincs a korábban megkezdett borhoz. A doboztetőt tartó keze megrezzen, mielőtt lassan, nagyon óvatosan visszatenné az asztalra azt.
Felhívott néhány kedves ismerőst.
Belőle sem hiányzik az egészséges intuíció ami ilyenkor kérlelhetetlenül azt suttogná: valami egyáltalán nincs rendben. Maeve ha nem is nyilvánvalóan hazudik, de nem kell idiótának lennie hozzá, hogy megértse, ez a magyarázat túl gyér az igazsághoz. Ezt a kételkedő belső hangot azonban most túlharsogja valami, ami nála jóval agresszívebb és türelmetlenebb: ezzel majd ráérsz foglalkozni később is, hiszen erre vágytál, nem?
Az arcára kiül az a néhány lélegzetvételnyi pillanat, amíg megpróbálja elnyomni az impulzivitását. Majd, amikor az kérlelhetetlenül felülkerekedik raja. Az ujjai röviden elidőznek a doboz fölött, egyszer pedig még rezzenésnyit vissza is rántja a kezét. Végül azonban óvatosan kiemeli a pálcát a dobozból.
A pálca végén nem gyúl drámai fény, a mágia nem kezd kavarogni türelmetlenül az ujjai alatt. Csak az adrenalintól bizsereg a bőre. A jobb tenyeréből a balba gurítja a pálcát, majd pár pillanattal később vissza. Végül pedig a markába szorítja és anélkül hogy tovább gondolkodna, a boros pohárhoz koccintja.
   - Evapores - mondja ki szinte suttogva évek óta a legelső bűbáját.
A bor köddé válik az érintés nyomán.  Belőle szakadozott, izgatott sóhaj szakad fel. Képtelen uralkodni magán, észre sem veszi, hogy ahogy feláll, a pálcát pedig újból az üres pohárra szegezi, most már lendületesebben. Ahogy pedig lendít a karján, a pohár, mintha láthatatlan kéz söpörte volna arrébb, végigcsúszik az asztalon és a szemközti falon törik szilánkokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860980#post860980][b]Yezebel - 2023.03.18. 21:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861013#post861013][b]William Martin Krise - 2023.03.19. 00:25[/b][/url]

Az üveg éles csattanására röviden felnevet. Úgy érzi, él. Mintha egy izmot lazított volna el, amit évek óta akaratlanul szorított görcsbe, hosszú ideje úgy nem regisztrálta már a mágia hiányát, csak most, hogy ismét a kezébe került. Ez a felszabadító érzés pedig időlegesen minden egyebet kitöröl az agyából: a kérdéseit, amit fel kellene tennie most, a pánikot afelett, hogy perceken belül aurorok nyomulhatnak fel a toronyház lépcsőin, vagy akár azt, hogy épp Maeve becses tárgyaiban tesz kárt. A nő szavai így pont időben érkeznek, mielőtt túlontúl elragadtathatná magát.
Zavartan pislog le a pálcát tartó kezére. Majd az üvegszilánkokra, amik konfettiként szóródtak szét a márványpadlón. Majd a kezére ismét. A szabad öklét a szájához emeli és röviden köhint egyet.
   -  Bocs.
Leereszti a pálcát és csak az oldala mellett int egy aprót. A szilánkok megremegnek, majd összegurulnak, hogy pillanatokkal később sértetlen kristálypohárrá álljanak össze. Az utóbbi szomorkás kötelességtudattal visszalebeg az asztalra - ő azonban ekkor már a tenyerén forgatja a pálcát és azt bámulja.
   -  De hogy..? - lehajtott fejjel felsandít a vele szemben ülő nőre. Ő túl ideges hozzá, hogy helyet foglaljon egyelőre. Sötéten gomolygó felismerés hasít belé. - Szeretnél valamit cserébe... igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861014#post861014][b]Yezebel - 2023.03.19. 00:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861016#post861016][b]William Martin Krise - 2023.03.19. 00:54[/b][/url]

A pálcát az ujjai közé fogva kezdi billegtetni és azzal csapkodni lazán a másik keze tenyerét. Mint általában, ha irritált, ideges vagy izgatott, matatnia kell valamivel, különben úgy érzi, a feszültség szétrepeszti az agyát. A gondolatai egymást túlordítva követelik a választ a maguk kérdéseire - Maeve lágy hangja így kifejezetten megnyugtatóan hat ebben az overwhelming masszában.
   -  És azt mondod, ezt nem tudják lekövetni. Sehogy sem. Senki sem.
A kijelentése nyilvánvalóan kérdés, ezzel együtt pedig úgy tűnhet, mintha eleresztené a füle mellett a nő ellenszolgáltatásra vonatkozó válaszát. Nem, felfogta a szavakat, ő azonban egyelőre képtelen koncentrálni rájuk. Előre-hátra lépked, ha pedig most a felesége is a szobában lenne, valószínűleg rászólna, hogy hagyja abba ezt az epilepsziás totymorgást.
   - És ez komolyan az övé?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861017#post861017][b]Yezebel - 2023.03.19. 01:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861019#post861019][b]William Martin Krise - 2023.03.19. 01:34[/b][/url]

Amikor a nő feláll és közelebb ér hozzá, ő anélkül, hogy ezt észrevenné, hátrál egy apró lépést. Ez az ösztön az, amit az első találkozásuk óta passzívan elnyom magában és mára egyáltalán nem regisztrál. Előfordul persze, hogy kirázza a hideg Maeve közelében, vagy számára is érthetetlen okból - és eddig mindenki legnagyobb szerencséjére, megvalósítatlanul - elfogja a vágy, hogy megüsse vagy ellökje őt. Most azonban cognitive és érzelmileg is túlságosan elfoglalt hozzá, hogy a hirtelen fight or flight reakciója gyökerein töprengjen.
Hagyja, hogy Maeve a pálca után nyúljon és nem mozdul meg addig, amíg az apró, lime zöld öngyújtóvá nem formálódik a tenyerén. Szórakozottan veszi át azt a másik kezébe.
   -  Ha nem lennék házas, most megkérném a kezed.
Hitetlenkedve görgeti az öngyújtót az egyik tenyeréből a másikba, majd egy elmotyogott Verto kíséretében ismét visszaváltoztatja azt.
   -  Szóval bájitalok. Vagy mi. Bájitalokat akarsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861020#post861020][b]Yezebel - 2023.03.19. 01:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861051#post861051][b]William Martin Krise - 2023.03.20. 19:16[/b][/url]

Túl sok dolog történik egyszerre, így annak a részletnek a szentimentális súlyával, hogy kinek a pálcáját tartja a kezében, már nincs ereje foglalkozni. Majd akkor, ha majd egyedül lesz, talán eltűnődik az elhangzottakon, azon, mit jelent az újranyitott nyomozás és, hogy az ő két évtizede halottnak nyilvánított anyjának ehhez mi köze lehet. Egyelőre azonban csak újfent ártalmatlan öngyújtóvá formálja a pálcát és az ujjait összezárja rajta.
   -  Ssuuuuure...
Lassan válaszol, felpillant a nőre, az arca pedig azóta, hogy a doboz az asztalra került előtte, ismét óvatosabbá válik. Nem kételkedik, ugyan, a vonakodó szóban pedig semmi elutasító nincs, ami azt jelezné, hogy akár be is tagadhat a kérésre. Mindössze csak...
   -  Olyasmi kell akkor, amit nem lehet megvenni a boltban, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861074#post861074][b]Yezebel - 2023.03.20. 23:37[/b][/url]

William
- as Maeve -

Visszaül a kanapéra végül és újratölti a saját poharát. Williamét nem, nagyfiú majd és kiszolgálja magát, de egyelőre nem szeretné feltétlenül túlitatni, amíg ennyire friss az élmény az új pálcával. Egy szegény pohár már megbánta, a többi dizájner bútort nem akarja veszélyeztetni.
- Nem kell ennyire feszültnek lenned, hát olyannak ismersz, aki ártott neked valaha?
Elmosolyodik, mert tudja, hogy William nemigen tudna precedenst mondani, amikor a nő nem volt vele épphogy igencsak nagylelkű. Hogy Rúbent annak idején ő kérte meg arra a kis találkozásra a sikátorban.. az jobb, ha a feledés homályába vegyül.
- Azt nem lenne érdekes neked sem megfőzni, nemigaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861078#post861078][b]William Martin Krise - 2023.03.20. 23:52[/b][/url]

Nem kifejezetten feszült... nem, sosem érzett ilyesmit a nő társaságában, legfeljebb azt a különös, visszataszító borzongást, ami azonban nagyon könnyen oldódik borban. Így nem válaszol, csak még utoljára lepillant a tenyerén melengetett öngyújtóra, mielőtt a farmerja zsebébe süllyesztené azt. Legszívesebben most azonnal venné a kabátját és hazautazna - nem is, egyenesen az erdőbe menne, hogy akár egy lelkes gyerek, hajnalig próbálgassa frissen visszakapott varázserejét. Köveket akar kettétörni, vizet fagyasztani, összevagdalni azokat a kurva gnómokat és felgyújtani az otthonukat. Maeve mozdulata azonban, amint visszaül a szemközti kanapéra, furcsamód őt is lehiggasztja, legalább is groundolja annyira, hoy úrrá legyen ezen a késztetésén. Ahogy pedig a nő tölt magának, ő is visszaereszkedik a kanapéra, ahol korábban ült.
   -  Ehhez kell egy hely is. Adél állandóan otthon van, a faluban pedig mindenki és annak az anyja is gyorstárcsázón hívja az Aurorparancsnokságot, ha valaki hangosabban tüsszent a kertben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861081#post861081][b]Yezebel - 2023.03.21. 00:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861118#post861118][b]William Martin Krise - 2023.03.21. 20:11[/b][/url]

Türelmetlenül bólogat. Hogyne, persze, nyilván. Valójában azonban nem tudná visszaidézni a nő szavait, mert már csak minimálisan figyel rájuk. A helykeresés a holnap problémája lesz, ahogy az is, hogy fogja titokban tartani a pálcát az orrát mindenbe beleütő felesége előtt, aki mostanában szinte sosem hagyja el az otthonukat. Ismeri magát annyira, hogy tudja, esélytelen, hogy hosszú távon képes lesz tartani a száját.
Másrészt... az obliviate még sosem hagyta cserben.
Hogy felrázza magát, az üresre bűvölt pohár után nyúl és ismét karimáig tölti azt.  A gondolatai rég Maeve lakásán kívül járnak, ő pedig meg sem próbálja értelmes mederbe terelgetni őket. Tudnia kell, hol vannak a Maeve által lehetővé tett új mágiájának határai. Vajon a parancsnokság érzékelné, ha zsupszkulcsot bűvölne? Mi történne, ha ismét megpróbálkozna az animágiával, ami a húszas évei elején a börtönbüntetése miatt maradt félbe? Talán... és csak talán, de ha most nyomást gyakorolna Júliára, visszaszerezhetné tőle az elveszett jegyzeteket és végre folytathatná a munkát ott, ahol a nagyapja abbahagyta.
Szaporán pislog a pohara fölött. Végül pedig aprót ráz a fején és ismét felpillant a nőre.
   -  Azt nem mondtam még, de az öcsém újfent a faluban ólálkodik - kezd bele végül, a felszínen óvatosan ajtót zárva a témára. Ahogy pedig az órákkal együtt a poharai is telnek, lassan elfelejti a zsebében lapuló pálcát és átadja magát annak, amiben a legjobb. A panaszkodásnak.