Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=628079#post628079][b]Almásy Boróka - 2016.10.15. 00:33[/b][/url]

A mai napra úgy döntött, hogy szabadnapot vesz ki. Meglocsolta a szobájában burjánzó növénytenyészetet, amit már lassan ideje lenne elköltöztetni, hiszen nem épp a legmegfelelőbb hely nekik, de még nem vette rá magát erre a feladatra. Úgy vette észre, az eridonosokat kissé zavarja a sok zöld. Legalábbis a szobatársait biztosan. Legelőször inkább az Üvegházba ment volna, ám ott mindenféle diákok mászkáltak, és neki most nem fűlött hozzá a foga, hogy másokkal is találkozzon. Így búcsút intve a kastélynak rögvest a falu felé vette az irányt. Vidám mosollyal ment el a színház mellett, ha választania kellett, akkor ezt mondta volna az egyik kedvenc helyének a faluban. A nagy császkálásban észre sem vette, hogy eltelt az idő, ezt csak hangosan megkorduló gyomra jelezte számára. Na igen, bőven itt lenne az ideje enni is valamit. Zsebében kotorászva gyorsan összeszámolta, hogy vajon futja-e valamire itt a faluban, vagy esetleg kénytelen lesz visszamászni egészen a kastély konyhájáig. De tulajdonképpen ez egy szerencsés nap volt számára, hiszen zsebe tartalma azt mutatta, hogy igenis megvendégelheti magát a gyorsétteremben. Ettől a ténytől jókedvre derülve nyitott be az étterembe, hogy ott hangosan köszönve rögtön megszemlélje a kínálatot. Végül egy végtelenül egyszerű menü mellett dönt, krumpli, rántott hús. Igazi klasszikus.
Kiszámolja a kért összeget, némi földet söpörve le a zsebéből előkerülő pénzről. Majd keres egy helyet és lehuppanva tömni kezdi magába a krumplit. Két kecsapba tunkolt falat között feltekintve akad meg a szeme a vele szemközt lévő asztalnál ülő lányon.
- Ó, én téged ismerlek! - kiált fel csodálkozva, ahogy kérdés nélkül átcuccol a másikhoz. - Téged láttalak a múltkor a sikátorban, vagy a csárdában, már nem is emlékszem... - legyint egyet, mintha nem is lenne fontos. Halkát jóval halkabbra fogja, mint előbb tette.
- Hermésszel üzleteltél, mi? Vigyázni kell vele, furfangos egy fickó – mondja vigyorogva, ujjai között egy újabb krumpliszállal nyomatékosítva. Persze, nem akarja annyira hangosan reklámozni, hogy ismeri az alvilági fazont, akit a többség csak Hermészként azonosít, de a tavalyi évben tőle sikerült beszereznie egy ritkább, kicsit veszélyesebb növényt otthonra. Az már más kérdés, hogy csúnyán átverte a lányt, aki ezért persze némi revansot követelt, de a helyzet tulajdonképpen megoldódott. Érdeklődő tekintettel néz a másikra, hiszen ha már van egy közös ismerősük, az jó kiindulópont, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=628216#post628216][b]Ombozi Zsigmond - 2016.10.15. 13:23[/b][/url]

Akár egy kisfiú somolyog, és boldogságát leplezetlenül mosolyodik el. Arcára kiülő zavarától először le, az asztalon érintetlenül fekvő késére, és csak azután, hogy lánya elhallgat, pillant fel élettel teli szemeibe. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, hiszen ha efféle apa-lánya beszélgetésre kerül sor, egyből nyilvánvalóvá válik, hogy a férfi nem a szavak embere.
Rebus, hála az Ezüstleplű Merlinnek nem tőle örökölte kommunikációs készségét, hanem édesanyjától, egyértelműen, akiről azt hiszem elhinthetem, hogy anno is inkább ő dumálta ki Zsigát az övcsatjából, mint fordítva. Dehát megesik az ilyesmi.
- Mért gondolod, hogy az agyamra mész? - ütközik meg csibéje gondolatán, és minden mást félretéve, ennél a pontnál be is húzza a kéziféket. Sehova tovább, míg nem tisztázták van-e a gyereknek új, azaz a közelmúltban szerzett defektje, amit itt és most, a rántott hús felett be kell foltozniuk. Pont ahogyan azt nemrégiben egy szülőknek szóló pszichológiai könyvben olvasta.
Hátradőltében megreccsen a szék. Barna tekintetében megcsillan az a mihaszna, apai aggodalom, ami ahelyett, hogy lecsitulna, csak napról napra gyarapodik, és amihez egyszerűen nem lehet hozzászokni.
- Meglepne, ha azt mondanám, hogy a második alkalom után küldettem neki vagy húszféle csokrot? - büszke mosollyal szívja be alsó ajkát, arca az emlékre nyomban kipirosodik. Vállait mint aki semmiségről beszél megvonja. - Nem tudtam mi a kedvence, ezért gondoltam az összes létező összeállításból kap egyet.
Ha csibéje történetesen azt is gondolja, hogy szerencsétlen faterja - Ő - kénytelen éhbérért dolgozni a csárdában, mert sem neves diplomája, sem széfben tartott megtakarítása nincs egy jobb élethez, nem baj, egyelőre jól is van ez így. Csakhogy némileg téves.
Igaz, hogy az Ombozi család egy másik ága jóval nagyobb vagyonnal bír, mint ő, de Zsiga szívvel-lélekkel hisz abban, hogy a sírba csak és kizárólag élményekkel, utazással, emlékekkel, és egy igazán, minden tekintetben megélt élettel érdemes menni - nem pedig pénzzel, ami önmagában, halomban állva mit sem ér. Neki pedig ez megvan. A bátyja vajon elmondhatja mindezt magáról?
- Te vagy az egyedüli örökösöm - mondja két falat között, átpillantva egy közeli asztalhoz, ahol éppen málnás túrótortát esznek. Nyálelválasztása azonnal beindul. - Még nem beszéltünk anyagiakról. Szeretnél?
Neki nem jelent túl sokat ez a téma, de elég ideje ismerik már hozzá egymást és Rebeka is nagylány már, így ha szeretne, Zsiga nem zárkózik el előle.
- Emlékszem erre a gyerekre - nyeli le a falatot, majd szemöldök ráncolva bólogatni kezd. - Egyszer találkoztam vele a csárdában. Volt nála egy rúnákkal foglalkozó könyv. Értelmesnek tűnt.
Nincs mit szépíteni ezen. Ha a csibéje körül kukorékoló kiskakas a színes tollain kívül még egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik, akkor neki - még ha nehezen megy is - örülnie kell, nem pedig elfordítani a fejét és büntetni meg tiltani. Úgyse sikerülne. Ezt is olvasta.
Ha Rebekát odakötné az ágy lábához, és ő találkozni akarna Krisztiánnal, akkor egészen biztosan elhúzná az ágyat. Ezt nem olvasta, ezt tudja.
- Nem fura - a tányérját vizslatva ingatja meg a fejét. - Csak ritka. De nincs ezen mit meglepődni. Értékes vagy és szerethető, ő róla meg elmondható, hogy nem vak.
Zsiga meg a nagy szavak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=628674#post628674][b]Mai Hamada - 2016.10.16. 17:45[/b][/url]

A levél sorait újra és újra átfutottam, közben mögöttem nyílt és csukódott az ajtó, de egy pillanatig sem voltam képes ezzel foglalkozni. Megdöbbentett mindaz, ami benne állt és amilyen formában. Mégis erről én miért nem tudtam? Mikor történhetett mindez? Dátum ugyan nem állt a levélben, de képtelen voltam felidézi magamban egyetlen emléket is, ami ehhez az incidenshez kötődne. Márpedig én biztosan észre vettem volna, ha valami nincsen rendben.
Hátradőltem a székemen és egy röpke pillanat erejére lehunytam a szemeimet és a levelet visszaejtettem a könyvre. Összefontam a kezeimet a hátam mögött és megfeszítettem a vállamat, hátha elmúlik a görcs, ami hirtelen beleállt.
A papírt figyeltem és az emlékezetemben kutattam –abszolút eredménytelenül. Közben láttam a szemem sarkából, hogy felemelkedik a kislány a másik asztalnál, de csak akkor tudatosult bennem, hogy hozzám akar leülni, amikor már visszafordíthatatlan volt a folyamat.
Szerettem volna csendben elfogyasztani az ebédemet. Olyan nagy kérés ez? Most komolyan, miért van az, hogyha az utóbbi időben kimerészkedem a kastély falai közül –szorosabban véve a szobámból–, akkor valaki szinte azonnal a nyomomba szegődik? Miért vonzom én ennyire az embereket? Mintha a homlokomra lenne tetoválva, hogy barátokra van szükségem.
-Szerintem összekeversz valakivel, kislány. –igyekeztem egy mosolyt villantani, ahelyett, hogy elküldtem volna kapásból melegebb éghajlatra. -Nagyon rossz ajtón kopogtatsz, ha alvilági ügyekről van szó. De mondd csak, mióta vagy te ilyen jóban velük?
A kérdés már-már egy kihallgatásra hasonlított. Fejemet enyhén oldalra billentettem és felvontam a szemöldökömet. Más esetben egyszerűen csak leépítem a lányt és magára hagyom, mit sem törődve azzal, hogy ő milyen ostobaságokat hadovál, de kissé aggasztott, hogy esetleg másoknak is mesél a kis feltételezéséről –ami úgy, ahogy volt ostobaság. Nem szerettem volna, hogy egy alaptalan pletyka kelljen szárnyra.
Hát támadtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=628919#post628919][b]Almásy Boróka - 2016.10.17. 12:01[/b][/url]

Nem, az eridonost cseppet sem zavarja, hogy esetleg a másik lánynak semmi kedve a társaságához. Valahogy a Boróka-univerzumban élő lány nem tudja elképzelni, hogy kinek ne lenne kedve az ő társaságában tölteni az időt. Hiszen ő együtt él saját magával, és ez eddig nem okozott problémát neki, akkor mást miért zavarna? Mozdulatai megdermednek arra a feltételezésre, hogy esetleg téved.
- Nem, az nem lehet, biztosan te voltál! - szemöldökét ráncolva fürkészi a vele szemben ülő arcát. Az az óriási bizonyosság kicsit meginogni látszik, de ezt a göndör lány még véletlenül sem vallaná be. Az tény, hogy sötét volt, de bízik benne, hogy nem gágyult még meg annyira, hogy ne ismerje fel az arcot. Kicsit bántja a kislány megszólítás is, ezért önkéntelenül is kihúzza magát. Vegye csak észre a másik, hogy már nem elsős, hanem bizony a második évét tapossa a tanodában, az már nem annyira kicsi.
- Hát jó, tagadhatod, de szerintem akkor is téged láttalak! - von vállat, hogy figyelmét ismét a tekintetes méretű krumplihalom felé fordítsa. Újabb falatokon rágódva figyel fel a rellonos kérdésére. Kivételesen uralkodik magán és előbb lenyeli a falatot, aztán válaszol, nem próbálja meg kivitelezni egyszerre a kettőt, hiszen annak a múltkor sem lett jó vége.
- Én? Hát én nem vagyok jóban velük, csak Hermésszel beszéltem, még tavaly. De persze jól átvágott – húzza fel az orrát bosszúsan, hiszen még mindig tüskeként él benne az emlék. Igazi buta, naiv kislány volt. Sőt, még mindig az, de saját elmondása szerint már bizony rendelkezik némi tapasztalattal – ami valljuk be, még így is édeskevés. - Szóval csak valami növényvédőt akartam venni – szépít egy kicsit azokon a bizonyos ügyleteken, hiszen mostanra a sötét hajú hölgy elég nagy bizonytalanságot keltett benne. És van Bóróka számára valami nyugtalanító abban, ahogy kérdezte. Jobb lesz talán vigyázni. Figyelmét ismét a kaja felé fordítja, már az egyharmadát eltüntette a tányérjára halmozott éteknek.
- Amúgy te nem eszel? - kérdez, ezúttal fittyet hányva az illemre, egy falattal a szájában. Késével a másik előtt heverő érintetlen tányér ételre bök. Igen, persze, mutogatni sem kéne. Számára teljesen érthetetlen, hogy valaki kikéri a kaját, aztán csak várja amíg kihűl. Fejét csóválva lát neki, hogy egy újabb falat húst vágjon magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=631321#post631321][b]Mai Hamada - 2016.10.27. 21:45[/b][/url]

A kislány rendkívül beszédes és ez már kezdett az idegeimre menni. A könyvet félre toltam magam elől és összekulcsolt kezeimet az asztal lapjára helyeztem, miközben igyekeztem úgy tenni, mintha minden figyelmemet neki szentelném. Halvány fogalmam sem volt róla, miről fecseg össze vissza, de egészen addig nem is érdekelt, amíg megingathatatlanul nem állított ostobaságokat. Összecsattant a fogsorom és kicsit közelebb hajoltam hozzá az asztal felett.
-Mégis miből sikerült kikövetkeztetned, hogy én voltam? –szegeztem neki megvillantó íriszekkel a kérdést.
Nem csak az bosszantott, hogy a kislány ennyire határozott, hanem a téma is, amit feldobott. Nem szerettem a pletykákat, főleg nem akkor, ha azok rólam szóltak. Persze tökéletesen hidegen tudott hagyni egy-egy szóbeszéd, az emberek mindenfélét fecsegnek, de ez nem abba a kategóriába tartozott. Így elnézve a lány könnyedén osztja meg másokkal a felfedezéseit és valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem örültem volna neki, ha felreppen, hogy én alvilági alakokkal üzletelek. Ártott volna a lehetőségeimnek, a gyakornoki munkámnak és nagy valószínűséggel még apa is a fejemet vette volna.
-Szerinted. Pontosan ezen van a hangsúly! –mutattam rá. -Ha valamiben nem vagy biztos, akkor kérdezz. Ez egy elég jó taktika lehet. –javasoltam neki és még magamat is sikerült meglepnem vele, milyen kedves vagyok.
Alapjába véve nem rajongtam az emberekért. Valószínűleg ők sem rajongtak értem. Ez a része a dolognak már egyáltalán nem érdekelt. Most is csak azért jöttem ide, hogy nyugodtan olvashassak és megehessem az ebédemet, erre tessék! A nyakamba kaptam egy újabb koloncot. Komolyan, miért járok így folyton? Mintha a fejemre lenne ragasztva egy neonvillogó „szeretetszolgálat” felirattal.
A kislány könnyedén választ adott minden kérdésemre, én pedig enyhén félrebillentett fejjel figyelmesen hallgattam a szavait. Gyanítom érezte, hogy valamiféle szándék húzódik a kérdésem mögött, mert egyik pillanatról a másikra vált sokkal óvatosabbá.
-Növényvédőt. –ismételtem meg a szót, abban bízva, hogy ezzel majd további magyarázkodást tudok kicsikarni belőle.
Tetszett, ahogy szegény szenved a válaszadással. Halvány görbület látszott az arcomon, miközben lepillantottam a tányéromon csücsülő salátára és csirkemellre. Lassan húztam magam elé tálcát és vettem fel a kést meg a villát, miközben végig a kislányt tanulmányoztam.
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet ilyen nyíltan beszélni a piszkos kis ügyleteidről? –vontam fel a szemöldökömet. -Nem aggódsz, hogy esetleg nem megfelelő személynek mondod ezt el?
Vágtam egy falatot a csirkéből, így adva a kislánynak lehetőséget, hogy végre egyszer átgondolja a mondanivalóját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=633961#post633961][b]Kováts Marcell - 2016.11.03. 23:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=634017#post634017][b]Rözge Csongor - 2016.11.04. 00:02[/b][/url]

Hétvége, ebédidő. Anyáék nincsenek otthon, az pedig még túl kényelmetlen a számomra, hogy visszamenjek kajálni a kastélyba. Elvégre éveken keresztül a falu jelentette a világ közepét, révén hogy az előkészítőbe jártam. De azon túl is rengetegszer ettünk valamelyik étteremben a családommal. Most is valami nosztalgikus érzés fog el, amikor felkeresem a gyorséttermet. A tömegnek persze nem örülök. Ahhoz általában gyorsan elfogy a türelmem. Jelenleg azonban olyan éhes vagyok, hogy muszáj türtőztetnem magam. A kedvenc ételeimen jár az eszem, így mondhatni teljesen kizárom a külvilágot. Nyűgösen ugyan, de beállok a sorba és várom hogy rendelhessek. Ki is választok magamnak egy nagyobb szelet rántott húst, köretnek pedig krumplit. Akarom mondani hasábburgonyát. Üdítőnek a kólát rendelem, hála az égnek nem rakták tele jéggel, mert novemberben már nincs olyan meleg. Amint fizetek - és ezzel együtt búcsút mondok a heti zsebpénz jelentős részének - a szabad helyeket kezdem el keresni. Ilyenkor nagyon nehéz találni, mondanom se kell. Hiába néztem ki várakozás közben egy tuti helyet, szinte biztos voltam benne, hogy az előttem lévő be fogja foglalni. És így is lett. Bakker. Még szerencse, hogy nem olyan régen ült le az asztalhoz, mert így még gyorsan odamehetek hozzá. Megfogom a tálcámat és a sorban hárommal előttem álló fiúhoz megyek. Ahhoz a vörös hajúhoz, mert a sorból ő volt a legszimpatikusabb. Megköszörülöm a torkomat és udvariasan megszólítom, remélve, hogy nem vár senkire. Amikor így hajtanak el, az olyan ciki tud lenni.
- Szia, leülhetek ide? - azt hiszem nem kell magyarázkodnom, a helyek csak fogynak és fogynak. Közben óvatosan egyensúlyozom, hogy még véletlenül se borítsam fel a tálcát vagy lötyögtessem ki az italt.
Amennyiben megengedte, úgy helyet foglalok a vele szemben elhelyezkedő széken és el is kényelmesedem. Közben nem bírom ki, hogy ne egyek néhány falatot a krumplimból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=634041#post634041][b]Kováts Marcell - 2016.11.04. 00:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=634053#post634053][b]Rözge Csongor - 2016.11.04. 00:50[/b][/url]

Nem kerülök kellemetlen helyzetbe, a jellegzetes hajú fiú hellyel kínál asztalánál. Udvariasan megköszönöm, s csak ekkor veszem észre, hogy enyhe túlzással pont a legjobbkor jöttem. Szeme könnybe lábadt, már-már a halálán van, amit én pillanatnyi kétségbeeséssel, majd egy elfojtott mosollyal reagálok. Hirtelen azt se tudtam mi van. Komoly baj, netán velem gúnyolódik, de aztán rájöttem, hogy csak túl forró volt a pizzája. Azért mégse lenne szép kinevetnem őt, főleg hogy mondhatni az imént kértem tőle szívességet. Nem értem egyébként, hogy miért nem valami üdítőt vett, talán minden pénze elment a kajára.
- Ja. Pedig amúgy szeretek itt enni, ha nincsenek sokan - vonom meg vállaimat - Jobban vagy? Furcsa, hogy ennyire túlmelegítették a pizzád, általában jobban szoktak figyelni a vendégekre. Biztos kapkodniuk kell a forgalom miatt. Biztos nem zavarok? Vársz valakit?
Próbálok a lehető legudvariasabb lenni. Jóval idősebb lehet nálam, nem akarok bajt a nagyokkal. Kicsit sajnálom, hogy megzavartam az ebédjében, de igyekszem majd jó társasága lenni. Eddig senki se ugrott ki az ablakon miattam. Közben apró szeletekre vágom a húst és hagyom hűlni, hogy véletlenül se történjen meg velem egy hasonló baleset. Aztán néhány pillanat és egymás után pakolom a számba az ételt, szinte alig győzök helyesen megrágni egy-egy falatot.
- Igen, most kezdtem. Gondolom neked már a sokadik éved. Szereted? - érdeklődöm teli szájjal. Kicsit furcsállom a kérdést, hiszen nem vagyok kisebb a többi elsősnél. Az utánunk jövő évfolyamon pedig tökre alacsonyak a fiúk - Nem láttalak még, azt hiszem nem egy házba járunk. Én levitás vagyok- árulom el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=634070#post634070][b]Kováts Marcell - 2016.11.04. 01:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=634443#post634443][b]Rözge Csongor - 2016.11.04. 20:40[/b][/url]

Nem lehet kötődése a faluhoz, máskülönben furcsállnám, hogy eddig még nem látogatott el ide. Ez azért elég népszerű hely ahhoz, hogy az ember csakúgy kihagyja. Mindenesetre nem ad túl sok időt ezen agyalni, ugyanis rögtön nyugtatni kezd. Örömmel konstatálom, hogy nem csak formaiságból engedett maga mellé. Ilyenkor jobban szeretek száz százalékosan meggyőződni arról, hogy tényleg nem zavarok, ez amolyan furcsa szokásom, ha olyan emberrel beszélek, akitől egy kicsit tartok. Mert hát csak rá kell nézni... Jóval idősebb nálam. Eddig én voltam a legnagyobb, meg egyébként sincs se bátyám, se nővérem, aztán most mindenki gólyának hív. Nem igazán tudom még, hogy hogyan alkalmazkodjak.
- Akkor jó - nyugszom meg egy halk sóhajtással. Szavaim lassúak és megfontoltak. Nem szeretek sokat és egyszerre beszélni, mert akkor csak összevissza hadarnék. Még mindig arra törekszem, hogy jó benyomást keltsek a fiúban, hátha később a korkülönbség ellenére jóban leszünk, s nem csak egy idegen leszek a számára. Elvégre ideje bővíteni kapcsolati köröm a kastélyon belül.
- Jobb és érdekesebb. Annyira jó, hogy varázslók vagyunk - mosolyodom el büszkeséggel az arcomon, miközben arra gondolok, a muglik most mennyire hülyének néznének, ha hallanák. Bemutatkozására kissé megemelkedek a székből és enyhén megszorítom a kezét - Csongor.
Akik egy kicsit jobban ismernek, azok már szólíthatnak Csonginak is, de ez mostanság egyre inkább kisfiúsnak hat. Hívjanak csak így otthon, az előkészítőben, meg a közeli barátaim. Közben én is haladok az evéssel, hogy ne maradjak le Marci iramától.
- Örülök, hogy oda osztottak be. Még elég új ez az egész, de már nagyon vártam, hogy a Bagolykőbe járhassak. Amúgy neked hogy megy a tanulás? Mennyire kemények a tanárok és a tantárgyak? Könnyű volt elsőben a vizsga? - végre valaki, aki már átélte ezeket, nem csak úgy a levegőbe beszél. Tavaly még nagyon riogattak minket, hogy majd milyen nehéz lesz itt. Kíváncsi vagyok mennyi igaz ebből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=635366#post635366][b]Almásy Boróka - 2016.11.06. 14:25[/b][/url]

A diáklány számára alig tűnik fel, hogy Mai kérdését megvillanó szemekkel teszi fel. Lerak kést villát, mutató és hüvelykujjaiból keretet formálva szemléli a másik arcát, kicsit hunyorítva is hozzá. Enyhén hátrébb dől, hogy távolabbról is szemlélje a képet. Majd bólint.
- Az arcod ívéből. Egészen ilyenre emlékszem – Most, hogy ezt így tisztázta, újból visszatér az evéshez. Az előbbi kételyt ez a méricskélés el is oszlatta. Bizonyos benne, hogy ő volt. Hacsak nincs egy ikertestvére, vagy valaki felvette az alakját. De Borónak eszébe sem jut metamorfmágiára gondolni, szerinte ő volt és pont. Makacsságából nem enged. Igazából valószínűleg elfelejtette, hogy nem egy vajsör után látta meg a két alakot, de akkor sem hülye. Ha rá emlékszik, akkor biztos ő volt.
- De most már biztos vagyok – húzza fel az orrát sértődötten, tulajdonképpen ellent mondva korábbi bizonytalan állításának. - És most kérdeztelek, de az is lehet, hogy csak nem akarod bevallani. De ne aggódj, előttem nem kell szégyenkezni emiatt – kacsint bizalmasan a másikra. Az ő agya ebben a kérdésben tényleg addig terjed, hogy szegény Mai azért tagad, mert nem tudja Boró mennyire nagyon megbízható ebben a kérdésben. Ő aztán nem árulja be senkinek, efelől biztos lehet.
- Igen, igen, növényvédőt, mi mást? - bólogat szaporán, és értetlenkedve felvonja a vállát. - Te nem tudod elképzelni milyen hatékony varázsszerek vannak a közönséges mugli meztelen csigák ellen. Mert azok is nagy károkat okoznak ám – magyarázza tudálékosan, hevesen gesztikulálva hozzá. Ez számára elég egyértelmű, de megszokta, hogy ha keveri a mugli meg a varázslatos dolgokat, akkor bizony nem árt némi magyarázatot biztosítania boszorkány vagy épp varázsló társainak.
Mai kérdése teljesen összezavarja, egy apró minutáig még a villa is megáll félúton a szája felé. Meglepetten pislog Maira. Na, ebbe nem gondolt bele, egyáltalán nem.
- Hát.. nem.. én.. - hebeg meg habog. Általában nem áll el a szava, de most kicsit belezavarodott a dolgokba. Kezd egyre inkább fenyegetésként tekinteni a rellonosra. Majd hirtelen összeszedi magát, és nagy határozottságot sugallva csapja le az evőeszközét mérgesen támadva a másikra. - Azok nem voltak illegális ügyletek, csak növényvédőt vettem. Sokkal inkább érdekelne, hogy te mit szereztél be! - Mutatóujjával a másikra bök. Nem mondhatni, hogy a teljes igazságot mondta, de nem is hazudott akkorát. Vett növényvédőt. Is. Meg mást is. De persze, hogy tagad, mert Mai felvillantotta előtte, hogy az aranyos göndör fürtökkel nem mindenkit vesz le a lábáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=637033#post637033][b]Mai Hamada - 2016.11.09. 11:54[/b][/url]

Megingathatatlanul állította az igazát, én pedig már régen megbántam, hogy belementem ebbe a sehová sem vezető csevegésbe. Teljesen biztos volt benne, hogy tudja miről beszél, én pedig teljesen biztos voltam benne, hogy a lánynak szüksége lenne egy jó barátnőre, akit nem zavar, hogy ennyit fecseg teljesen feleslegesen.
Érdekelt volna, hogy milyen indíttatásból ült le mellém, még akkor is, ha ismerősnek vélt. Talán látott valakit akkor, aki hasonlított rám és talán még abban is biztos volt, hogy engem látott, de ez nem jogosította fel rá, hogy idejöjjön és elrontsa az ebédemet.
- Gondolod, hogy szégyenkeznék? -kérdeztem meg csak úgy, mellékesen és összefont karjaimat az asztallapra helyeztem.
Már régen elment az étvágyam és a levéllel sem volt időm foglalkozni, ugyanis a kislánynak, akit nagyon zavart, ha kislánynak szólítottam, megeredt a nyelve. Ha nem ebben a helyzetben lettünk volna és engem akár csak egy pillanatig is foglalkoztatott volna a kérdés, hogy vajon a lánynak mi járhat a fejében, mi a háttere és mi mindennel foglalkozik szabadidejében, akkor most kifejezetten aranyosnak találtam volna, hogy ennyire próbálja nekem bebizonyítani a növényvédők jótékony hatásait. Naná, majd pont egy alvilági alakot fogok megkeresni, hogy ugyan adjon már nekem valamit meztelencsigák ellen. Ezt most komolyan mondja?
Egy mosoly költözött az ajkaimra -számító és sötét görbület.
Ő is észre vette, hogy a kérdés kicsit keményebben csattant, mint feltétlenül szükséges lett volna és azonnal visszakozni kezdett, majd rám terelte a szót. Védekezett. Hát persze, én is ezt tettem volna a helyében, ha van valami titkolnivalóm.
Nem hittem, hogy akkor én most a lányka segítségével lebuktathatok egy komplett csempészhálózatot, de érdekelt volna, hány ilyenről beszélhetünk az iskola közvetlen közelében. És egyáltalán! Miért nem foglalkozik senki sem ezzel a problémával? Itt gyerekek vannak.
Hátradőltem a székemen és kissé elsötétülő íriszekkel méregettem a kislányt.
- Miért vagy ennyire ideges, ha nincsen semmi rejtegetni valód, kislány? -figyeltem, ahogy levágta az evőeszközeit és én tudtam, hogy nyert ügyem van. A dühös ember nem gondolkodik racionálisan. - Én nem találkoztam a te kis beszerződdel, de ha mégis én lettem volna ott akkor éjjel, neked semmi közöd sem lenne hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=637076#post637076][b]Kováts Marcell - 2016.11.09. 16:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=651639#post651639][b]Almásy Boróka - 2016.12.28. 15:20[/b][/url]

Az biztos, hogy ez a mai ebéd sem unalmas Boróka napjában, hiszen egész érdekes társaságot talált magának még akkor is, ha néhány kérdése bizony kellemetlen és Mai is pontosan jól tudja mit mondjon ahhoz, hogy összezavarja az eridonos bongyorkát.
- Abból gondolom, hogy szégyelled, hogy annyira tagadod. Szóval a válasz igen, gondolom, hogy szégyenkeznél – következtet végül egykedvűen megvonva a vállát. Ő talán nem szégyenkezne miatta, de, hogy nem kürtölné világgá az is biztos.
Kislányos sértettsége elárulja Mai számára egyelőre még éretlen mivoltát. Akármennyire is zavarja, ő a másik szemében tényleg csak egy huncut kislány, akinek esetleg van némi vaj a füle mögött, mint azt már a rellonos is gyanítja. Ezért is hebeg, mert Mai bizony érti a dolgát, de ettől Boró óvatosabbá is válik, és ha mondjuk a rellonos kedvesebb lett volna az elején, gondolkodás nélkül mesélt volna el mindent Hermészről, meg arról, hogy miket is vett tőle. De így már ez a hajó elúszott, kamaszosan dacos, sértődött mozdulatai arról árulkodnak, hogy Mai esetleg jó nyomon jár.
- Nem is vagyok ideges, csak... csak..., ááh – legyint egyet, majd vesz egy mély levegőt, és kerülve a másik tekintetét inkább visszatér az evéshez. Tulajdonképpen már kezdi bánni, hogy itt foglalt helyet. A mestertanonc mondatára csak szemeit forgatva pillant fel. Persze, persze, sok minden van, amihez neki nincs köze, de Borókánk bizony elég kíváncsi lány ahhoz, hogy mindenbe beleüsse az orrát. Lenyelve az utolsó falatot is leteszi az evőeszközt.
- Én csak próbáltam kedves lenni, meg társaságot biztosítani, ha nem, hát nem. Békén hagylak – ajkait enyhén lebiggyeszti, megbántottan áll fel, hogy a tálcáját a helyére téve, még visszalépjen Mai asztalához búcsúzóul.
- Akármit mondhatsz, én tudom, hogy te voltál ott – Makacsságával nem tud mit kezdeni, ő csak azért is odaszúrja még ezt az utolsó mondatot, majd hamiskás vigyorral az arcán indul ki a gyorsétteremből, hogy hátra se nézve intsen és otthagyja Mait. Van egy olyan érzése, hogy nem fog jól kijönni a rellonossal, és talán okosabb lenne a jövőben elkerülni a mestertanoncot.

//Tudom, hogy már emlék vagy, de mégis úgy tiszta, ha lezárom a játékot - még ha jól el is késtem vele. Köszönöm szépen!   //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658067#post658067][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.01.31. 23:14[/b][/url]

Elveszve a munkába, keresve önmagam, meg próbálva lépést tartani azzal a sok elvárással, ami amúgy érkezni szokott, igyekszem a szociális életemet is szinten tartani. Na ez az, ami nagyon pocsék módon megy. Talán tényleg jobb lett volna, ha inkább maradok mestertanoncnak, ellézengek még egy idig a suliban, de neeem, én dolgozni akartam és önállósodni. Hát tessék, sikerült. Ma viszont - hosszú idő óta először - sikerült egészen időben végeznem és lecsapnom arra, aki egész idő alatt az egyik legjobban hiányzott nekem, Ashre. Szerencsére a nagy kihagyás ellenére nem küldött el azonnal a halálba, lehet személyesen szeretné majd megtenni. Mivel igent mondott arra, hogy kajáljunk valamit együtt, így munka után egyből hazamentem, gyorsan lezuhanyoztam és kerestem valami kevésbé hivatalosat, vagyis egy fekete pólót, amint egy fagylalt éppenséggel obszcénnek érthető poént mond, valamint egy fekete farmert. Sokkal jobb. Félreértés ne essék, szeretem az egyenruhámat, szeretek elegáns lenni, de mostanában már annyit voltam abban, hogy a múltkor már alváshoz is majdnem felvettem. Hozzáteszem, eléggé fáradt voltam. Most viszont nagyon is magamnál vagyok és nagyon is fitten, hiszen régen töltöttem együtt hosszabb időt a munkatársaimon kívül bárkivel, aki nem a Simfel család egy tagja vagy a párom volt. A megbeszéltek előtt egy jó negyed órával érkezem a helyszínre, kesztyűs kezeim a hosszított szövetkabátban pihennek, amíg Asht várom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658068#post658068][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.01.31. 23:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658069#post658069][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.01.31. 23:18[/b][/url]

Amikor meglátom a felém közeledőt, érzem, hogy elérzékenyülök. Kiveszem a kezeimet a zsebemből, kitárom a kezeimet, és amikor a menekülésre alkalmatlan közelségbe ér, megölelem őt.
- Jaj haver, azt hittem már nem látlak többet.
Megveregetem párszor a hátát, mielőtt elengedem, és látványosan kitörlök egy könnycseppet a szememből. A kellemetlen az, hogy tényleg azért csináltam, hogy kitöröljem. Mi a fene van velem?
- Menjünk be, mert megfagyok.
Az ajtónál előreengedem, fázósan lépek be mögötte. Mivel idő előtt érkeztem, ezért gyorsan foglaltam egy asztalt, mielőtt még lecsúszunk a dologról, így egy hátsó helyet kapunk, nem is baj, nem jön ránk legalább a hideg.
- Mi a helyzet mestertanonc fronton?
Kérdezem, miközben kivetkőzzük magunkat a sok rétegből, és amikor meglátom a pólóját széles vigyorral nézek rá.
- Merlinre, ha nő lennél, elvennélek.
Jegyzem meg őszinte örömmel, majd szépen ledobom magam, és az egyik étlap után nyúlok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658070#post658070][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.01.31. 23:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658071#post658071][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.01.31. 23:20[/b][/url]

- Szép is lenne. Mire eljutunk a levesig a falu végén már indul vissza a pletyka, hogy könnyfakasztó ártást kaptunk. Mondjuk ez egy nem rossz kifogás.
Jó, hát ha kell, akkor azért tudom ám én tartani magam, meg tudok felnőttes is lenni, de nem akarok. Olyan jó végre a koromnak meggfelelően viselkedni, és végre olyan társaságban lenni, ahol nem én vagyok a fiatalka, akit meg lehet szivatni.
- Fejetlenség. A polgármester személyzetfrissítést tart, maga mellé vett. Azt mondta, hogy a fizetésemen is korrigál. Rendes fickó, szerintem, de a híre nem olyan jó a folyosókon, a faluban. Nem akarok a pletykákra alapozni, de ha figyelmen kívül hagyom őket, félek, hogy belerángat valamibe.
Nem könnyű a helyzet, és minél többet hallok, annál nehezebben tudok pártatlan maradni. Pártatlan akarok lenni, de félek, hogy az nem olyan egyszerű, mint ahogy én kitalálom. Egyelőre erős vagyok, de jó végre kiönteni a szívemet.
- Apád nem mondott róla valamit? Nem sanyargatja az előkészítőt vagy ilyesmi?
Mondjuk ezt még nem hallottam róla, de ki tudja. Talán csak keveset vagyok kint a faluban, és azért nem tudom, hogy itt mit beszélnek.
- Hiányzik a vizsgaidőszak. Nem hittem volna, hogy fog, de igen, megtörtént. Az első nem hiányzott, élveztem, de ez a mostani... lenne papírom, azért az nem lenne rossz.
Arra, hogy nem nő, lekámpicsorodik a szám, és látványosan elszomorodva bólogatok, aztán azért, mielőtt még lenyomom a kedvét, idiótán elvigyorodok.
- Elég nekem egy asszony, kettővel már nem bírnék, pedig régen... öregszem.
Tagadhatatlanul, hiszen sosem voltam szent, erről Ella is mesélhetne, nem is keveset. Azonban ő sem, így azt hiszem az a legjobb, hogy nem teszi.
- Mit nem? Mindent. Kérjünk egy napi specialitást. Állítólag csak a bátrak merik bevállalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658072#post658072][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.01.31. 23:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658073#post658073][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.01.31. 23:22[/b][/url]

- Jaj Merlinre! Ne nevetess!
De azért muszáj nevetnem, hihetetlen, hogy balta arccal ezt elő tudja adni. Mármint komolyan, imádom. Olyan, mint én, de mégis más és ettől vagyunk mi olyan jók. Szimbigyóban élünk.
- Jó, hogy nem azt, hogy mind a ketten jártunk vele, végül elhagyott minket egy harmadikért.
Bár ez sem lehetetlen, a végén lejjebb is halkítom a hangom, nem akarok én itt ötletet adni a közelünkben ülőknek. A tanácsára elhúzom a számat, és bólintok is persze. Nem könnyű, amit kér, hiszen van, hogy az ember észre se veszi, és máris kész a katasztrófa. Persze figyelek, igyekszem észnél lenni, és nemet mondani, ha úgy vélem, szorul a hurok, de valahogy eddig még nem éreztem annyira a vészt, mint amennyire mások állítják. Lehet, hogy ebből még baj lesz, és igen, elhiszem, hogy amint lecsuknak, ő fog először ott lenni, sőt azt is, hogy valami szemétkedős pólóban jelenik meg. Mondjuk egy Freeeeeetime feliratúban vagy valami ehhez hasonlóban.
- Zűr van?
Kérdezem az egyértelműt, mert látszik, hogy annyira nem boldog, mint amennyire boldog lehetne.
- De hát apád most jól van nem? Láttam őt, aznap...az évfordulón. Úgy tűnt, hogy rendben van.
Megjegyeztem, mert furcsa volt találkozni vele, olyan szürreális. Azt hittem, hogy azon a napon otthon lesz, és csak Ash-sel akar lenni.
- Te rendben vagy?
Pont emiatt jutott eszembe akkor is, hogy ő nincs jól, de nem akartam aznap zavarni, hiszen az anyja volt, és az enyémmel ellentétben, aki azt nézi, hogy miként csinálhat belőled érdeket, az övé rendes nő volt.
- Ezer örömmel, bájitaltanból mindig nagyon penge voltam.
Szerettem is, úgyhogy örömmel megcsinálom neki, amúgy is vonzott már a gondolat, hogy akár ki is próbálhatnánk egymás napját.
- De amúgy tényleg. Cserélhetnénk. Te úgyse vagy olyan naiv, mint én, hátha meglátnál bent olyat, amit én nem veszek észre, én meg szerzek neked egy nőt. Tudom, hogy kelletlenül állsz az udvarláshoz, de az én stílusom ellenállhatatlan, így csak rá kell böknöd, hogy őt akarod, és én megszerzem neked.
Magabiztosan dőlök hátra, miközben megjelenik a pincér mellettünk. Ellenállhatatlan vagyok, és ezt olyan magabiztossággal jelentem ki, hogy bárki elhinné.
- Két napi ajánlatot kérünk.
- Biztos?
- Egészen biztos.
A pincér kicsit megforgatja a szemét, de azért felírja, majd amikor tisztes távolságon kívül van, aggódva pillantok a velem szembe ülőre.
- Ajj, azt hiszem, ez fájni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658074#post658074][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.01.31. 23:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658077#post658077][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.02.01. 00:03[/b][/url]

- Látod végül csak igazad lett, nem tanácsos ugyanazzal a lánnyal járni, mert még a végén itt maradunk egymásnak!
A mondat második felét olyan hangosan mondom ki, hogy a közelünkben lévő asztaloktól akaratlanul is ránk pillantsanak. Hosszú pillanatig komolyan meredek a szőkeségre, kiélvezem, hogy néznek minket, szinte sütkérezem a kínos pillantásban, majd mikor már mindenki visszafordul, a szám elé kapom a kezem, és némán rázkódk a nevetéstől.
- Látnod kellene a fejed ilyenkor.
Vigyorgok rá egy nagy sóhajtással megtoldva a mondandómat. Imádok szemétkedni, de Claire nem partner ebben, mert nagyon komolyan veszi az életet. Milyen sokszor veszekedtünk, sőt szakítottunk azért mert komolytalan vagyok. Bezzeg amikor rá hoztam a frászt azzal a gyűrűvel, amit azóta se kapott meg, akkor egyből nem voltam olyan vicces fiú neki. Viszont ez már hiányzott, nagyon.
- Ennek örülök. És amúgy tényleg, szívesen elmegyek vizsgázni helyetted, meg becserkészem a lányt, vagy lányokat. Mondd mennyi akarsz, megszerzem neked mindegyiket, egyetlen délután alatt.
Még egy szemtelen kacsintásra is futja tőlem, csak, hogy átérezze, mennyire vagyok jó fej. Tényleg szívesen segítek neki, és bevallom, jó lenne egy napig visszatérni az életbe, amit végül nem választottam.
- Amúgy is nagyon érdekel, milyen lehet a testedben mászkálni. Felkavarnám kicsit az állóvizet.
Amúgy is imádok bohóckodni, ha bármi lehetnék, egészen biztos, hogy a karakterszínészi pozíciót nevezném ki sajátomnak. De abból sajnos nem telik a lakbérre, azt meg még sem tehetem meg, hogy mint a minisztérium alkalmazottja, esténként - ha van időm - a színpadon játszok.
- Undorító vagy Nathaniel. Én olyat nem eszek.
Húzom el a számat, még az államat is megemelem kicsit, miközben a pincér visszatér és lerak elénk... Hortobágyi palacsintát. Ez most komoly? A gondolat kiül az arcomra is, úgy pillantok fel Ashre.
- Köszönjük.
Nyögöm ki végül, és az ital felé nyúlok, aminek kellemes baracklé kinézete van, ám amikor belekortyolok, érzem, hogy végigmarja a torkom és elhomályosul a tekintetem is.
- Egy kicsit erős.
Lehellem, de a lehelletemmel együtt egy apró lángnyelv is kicsap a számból. Egy pillanatig nézem a füstfelhőcskét, majd felcsattanok:
- Na ne szórakozzunk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658078#post658078][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.01. 00:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658366#post658366][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.02.03. 19:03[/b][/url]

- Már most? De hiszen még csak most kezd el terjedni a pletyka, mely szerint dobott minket a közös barátnőnk. Máris úgy döntesz, hogy inkább én kellek neked egy másik lány helyett? Nem mondom, veszélyes fiú vagy te.
A végén megengedek magamnak egy szemtelenül nagy kacsintást, amivel az ajkaim is oldalra húzódnak. Lássa kivel van dolga.
- Szerelmi zálog, ooooh!
Mellkasomhoz szorítottam a zsebkendőt, mintha a legcsodálatosabb dolog lenne valaha, amit kaphattam. Végül persze nem bírom már tovább, muszáj felnevetnem. A zsepit nem adom vissza, úgy van biztonságban ő is és én is, ha inkább magam mellé teszem. Ha hiszitek, ha nem, egy csomag zsebkendő nagyon veszélyes fegyver tud lenni.
- Ennyire nem megy a csajozás? Szomorú. Miért nem villantasz meg valami banki kivonatot arról, hogy mennyit örökölsz majd? Tutira a fenti csajok fele vevő lenne rád. Sokan nagyon rossz háttérrel jönnek a suliba, meg sokan ilyen izésak na, mi az...
Mutatóujjaimat a szemeim széléhez teszem, és húzok rajtuk egyet, amitől hirtelen minden elmosódik, de ahogy megteszem, be is ugrik, így lelkesen kiegészítem magam:
- ÁZSIAI! Na, szóval nem biztos, hogy a sok ázsiai lány itt maradhat a tanulmányai után is, de biztos, hogy van, aki szeretne. Csak ki kell kapnod egyet közülük, és bumm, meg is van. Vagy van esetleg valaki, aki tetszik, de gyáva vagy? Ezer örömmel belebújok a testedbe!
A végén talán egy kicsit túlságosan is lelkes vagyok, de ez az igazság. Én az ilyen lehetőségeket imádom, ezer örömmel vágok bele egy új kalandba, ami egy kicsit kiránt a mostani életemből. Azt hiszem elkezdtem öregedni, de nem akarok sem felnőttes, sem érett lenni, az annyira nem passzol hozzám. Amikor csak eszebe jut, hogy na egész felnőttes vagyok, kedvem lenne kifutni a világból. Ez elég szomorú, főleg mivel a nálam jó pár évvel fiatalabb párom is agyérgörcsöt tud kapni attól, hogy mennyire nem megy nekem a komolykodás.
- Te ezt nem értheted, amíg nem iszol bele.
Lehellem utolsó erőmmel. A fejem tiszta vörös, és vállalva a kockázatot, hogy a vacsorám megharap, én is felvágyom, és bekapok egy falatot. Nem segít a torkomon, de az íze nagyon ott van.
- Lehet, hogy azért ilyen erős az ital, mert éppen kutyát eszünk, és így rejtik el a gyanakvásunkat. Leitatnak. Mondjuk megéri, a kaja jó, akkor is, ha éppen Buksit esszük. Buksira!
Emelem fel a poharam, azonban most már óvatosan égetem végig a torkomat. Jobb is, mint lendületből.
- Ugye tudod, hogy ez az ital mocskosul vállalhatatlanná tesz majd minket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=678693#post678693][b]Varga Nóra - 2017.04.30. 22:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=678853#post678853][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.05.01. 23:48[/b][/url]

Szombat este volt és azt hallottam, hogy az aznapi vacsora nem éppen az én ízvilágomat adja vissza majd. Szóval elhatároztam, hogy meglátogatom azt a hírhedt gyorsétteremet a faluban. Tök fura.. na mindegy!
Felöltöztem, és Himét Sparkle társaságában a  szobánkban hagytam, pedig vittem volna mindkét szőrgombócot magammal, csak.. nem tudom ott mennyire örülnének nekik. Szóval a saját kis nyugitempómba elbandukoltam az étteremhez, belépve az ajtón megcsaptak az illatok. A nyál összefutott a számba ahogy elképzeltem, hogy vajon minek az illatát érezhettem. Először leültem a pulthoz, ahol azonnal megkaptam az italom. Ez tulajdonképpen egy Dr. Pepper volt, megőrültem érte, egyszerűen mást sosem ittam azon kívül, maximum energia italt, de csak néha. Ahogy nézelődtem kiszúrtam a szemeimmel Nócit. Jééééé... Felpattantam és oda száguldottam hozzá, leültem vele szembe.
- Te se akarsz bent vacsizni, mi? - kérdeztem vigyorogva, szinte kuncogva, ahogy figyeltem a barátosnémet. Köszönni meg minek? Ma már találkoztunk a toronyban meg... mindennap találkozunk. De ha nagyon hiányolja, azért köszönök, mert nem vagyok egy paraszt.
- Becsatlakozhatok? Volt már itt a pincér? Melyik volt a pincéred? - a nyakamat nyújtogatva kerestem az esetleges személyzettagot, hogy rendeljek magamnak én is valami kaját.
- Egyébként mizu?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=680652#post680652][b]Varga Nóra - 2017.05.13. 12:54[/b][/url]

Már a Fantát iszogatom, mikor egy fekete-fehér hajú lány jön felém. Jé, Fanni! Szélesen elmosolyodok, mikor leül velem szemben. Olyan ritkán tudunk hosszabban beszélni, de most úgy tűnik, a sors összehozta.
- Nem hát, nincs most kedvem bent enni. Még sosem voltam itt, gondoltam, kipróbálom -válaszolok neki, közben iszok egy kortyot.
- Gyere nyugodtan, úgyis rég tudtunk hosszabban beszélni. A pincérem? Hmmm... - A pult felé nézek, de most hirtelen nem látom. Aztán az asztalok felé pillantok, pont egy párocskát szolgál ki. Pont felé mutatok, remélem Fanni is látja.
- Ott van, látod? Én már rendeltem, de ha kihozza a tésztámat, rendelhetsz majd te is. Amúgy megvagyok, járok órákra, meg gyakorolgatom a varázslást, de még nem megy minden. Veled mizújs? - Érdeklődök felőle, közben pedig nagyot kordul a gyomrom. Hú, elég éhes vagyok már. Remélem lassan kész lesz a kaja, délután óta nem ettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=685607#post685607][b]Eric Wright - 2017.06.14. 07:42[/b][/url]

Én nem tudom, hogy ma mi van, de csak a szokásos ebédemért álltam sorba. Igen, sorba, mert ma hosszú sorok kígyóznak kifelé a gyorsétteremből, amit nem is értek, ilyen még soha sem volt, amióta itt vagyok. A jól megérdemelt chimichangámért jöttem, erre megbolondult a diákság. Ma a mexikói nap van, és hát… egyelőre nem vágom, hogy mi lehet ez a sor, de hamarosan ki fog derülni. Az egy dolog egyébként, hogy várakozni kell – pedig a már majdnem kilyukad a hasam, ami eléggé frusztráló -, de az, hogy közben a sarkamat rugdossák, rálépnek, lökdösődnek egyesek, már kezd túlmenni a tűréshatáromon. Egy fél óra múlva unom meg a show-t mögöttem, megfordulok, beszóljak a következőnek, de mákja van, mert egy csinos csaj. Éppen nem rám figyel, de a lába még most is jár, mintha nézelődni akarna – termetileg nem egy égimeszelő -, és természetesen észre sem vesz. Sóhajtok egyet, és hagyom a francba, már csak tízen vannak előttem, majdcsak kibírom „Türelmet Lenkétől” az atrocitást. Már alig tizenöten vannak előttem, azt már fél lábbal végigállom. A Nap azért nem kedvez, mert ontja magából a meleget – nem tudom mit vártam tőle -, ezért egy pálcamozdulattal kisebb ernyőt varázsolok felém, ami mindig belebeg a nap és a fejem búbja fölé, nem zavarva senkit. Nagyjából átmérő ötven, szóval nagyon keveset árnyékolhat be másból tényleg.Ez egy kicsit azért jól esik, és ha már árnyék, akkor előkapok egy vizes kulacsot is, és iszom. Na, így már tényleg gyerekjáték lesz. Közben az étterem bejáratához érek, ahol látom, hogy egyet fizet, kettőt kap akció van éppen. Hát így már értem, és dörzsölöm a kezem, hogy ma bizony jól fogok lakni. Nekem a felet fizet, egyet kap is tökéletesen megfelelő lenne, de akkor már zabáljunk egy jót. Előkészítem a tíz knútot, és szívom is egy kicsit a fogamat. Talán a chimichangáról le kéne már mondanom egy időre, mert így hó végére tényleg csak a parizeres kenyér marad, nagyjából öt napon át, vaj nélkül. Oké, az Akadémián tudok enni, de néha jól esne egy plusz üdítő, vagy egy ital a Mátrában. Esetleg elmenni a cukrászdába, mert ez a havi éhezési periódus lassan depresszióba zavar. Mikor belépek, eltüntetem az ernyőt és máris keresgélni kezdek a menüben. Ha már ilyen lehetőség adott – és mégiscsak van nálam tizenöt knút is, csak akkor holnap nem eszek, de már nem érdekel, majd az egyiket elteszem holnapra! -, csak végignézegetem az egészet. A nyálam széjjelfolyik, tényleg, ahogy látom a megjelenített ételeket. Közben sorra is kerülök, de még mindig nem választottam. Nagy sóhajjal lemondok végül vagy két perc keresgélés után a még jobb falatokról, amikor is maradok az eredeti tervemnél.
- Akkor kérnék egy… hééé! – nem , nem vagyok retardált, de egy mögöttem lévő valaki meglökött és kiejtettem a knútjaim egy részét a földre, amik csilingelve szóródnak szét. – A fenébe már, mit képzelsz? – nézek a csajra, aki közben meg is előz! Azért ennek is rinocérosz volt az anyja, mert elég vastag bőr van a pofáján! Gyorsan összekapkodom a pénzt, majd odalépek hozzá.
- Előbb én jövök, állj csak vissza szépen! – mordulok rá. – Éppen elég volt, hogy végigrugdostad a lábam, amíg sorba álltunk – továbbra sem vagyok túl jó fej. Éhes vagyok.