31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 12. 20:55 | Link

Moondance

 Kemény dió a lány, nem az az érzelgős típus, akit bármivel le lehet venni a lábáról, de amíg élek remélek. nem volt jó a kezdésem, de szerintem nem van még esélyem, mg ha most nem is látszik annyira.
 - A bajkeverőket is szeretik. Ők is tetszenek valakinek. Ha nem gond a számodra, hazakísérhetlek? -
 Elég szegényes próbálkozás, de ez is egy lehetőség.Próbálok olyat mondani ami igaz, és nem sablon, kevés siker koronázza a próbálkozásom. Bár egy mondatban csökkent annak az esélye, hogy egyáltalán lehetne valami ismeretség köztünk. A faluban lakik a barátjával. Ez lehet lekoptató is, vagy igaz, de nem jelenti ez azt, hogy együtt lennének, vagy egyáltalán biztos az, hogy pasi. Most azon dolgozom, hogy kicsit megenyhüljön, és legalább egy kötetlen beszélgetés legyen köztünk, a mostanival ellentétben.
 - Aranyos kutyád van, és szelíd. Legalábbis eddig annak mutatja magát. Mióta vagy a gazdája? Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? Nekem még az jött le, hogy te egy nagyon határozott nő vagy, ami nagyon illik hozzád, ás vonzó egyben.-
 Kitérek a kutyájának a dicsérésébe. Nem sokat tudok mondani neki, de az utolsó mondatommal próbálok bókolni neki egy újabb jelzővel, ami nagyon is illik rá, teszi egyben vonzóvá számomra Moondance-t.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2017. november 13. 07:22 | Link

Benedek



Kicsit meglepődtem, mikor megszólalt, hogy a bajkeverőket is szeretik. Először nem tudtam mire gondolt, de aztán leesett. Szegény kölyök, megkérdezte haza kísérhet e. Erre most még is mit válaszolhattam volna? Se elkeseríteni, se biztatni nem akartam szerencsétlent. Ezért csak ép vállamat megvontam.
- Tőlem, ha nincs jobb dolgod. - mondtam nyugodtan. Mások, már ennyi után menekültek volna de alá kellett írjam a kölyök kitartó volt. Továbbra is próbálkozott. Majd újra a kutyára tértünk, rá, de rögtön utána kérdéseket kaptam, megy egy bókot is. Ami igazán meglepett.
- Köszi, nem mindig ilyen szelíd. Most csak biztos elfáradt, egész nap rohangált. Amúgy öt éve van velem, de ő maga hat éves, egy menhelyről van - mondtam nyugodtan. - Mit szeretek csinálni? Bármi ami extrém sportnak minősül. Vagy legalább legyen sport. Leginkább snowboardozni szeretek. - Mondtam.
- És te? - kérdeztem tőle, hogy azért ne csak rólam legyen szó. És végül is haverok még lehetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 13. 16:34 | Link

Moondance

 Kezd megenyhülni, de azért távolságtartó még nagyon, ami érthető. Hiszen nem is ismer még, és ahogy indítottam az nem éppen egy nyerőhúzás volt. Belegyezik, hogy hazakísérjem, vagyis lehetne úgy is mondani, nem ellenkezik.
 - Rendben. Ha kihozzák amit rendeltél, mehetünk is, csak addig felöltözök. -
 Gyorsan odalépek a fogashoz, ahova raktam a kabátom. A szendvicsem maradékát, azt a két három falatot, gyorsan lenyomom a torkomon. Nem feltűnően, hogy ne az jöjjön le a lánynak, kapkodok. Snowboardozik, ez érdekes. Lehet emberek közt nőtt fől, hiszen aranyvérűek nem nagyon szokták ezt a sportágat űzni.
 - Én szolidabb vagyok egy kicsit. Szeretek olvasni meg a többi szokásos, kissé visszahúzódó srác vagyok, amit most lehet nem venni észre. Mondhatom úgy is, szeretek néha magányosan lenni. -
 Felsoroltam neki egy rakás olyan dolgot, amit hétköznapinak is mondhat az ember. Nem említettem meg én mit sportoltam eddig, az idekerülésem előtt.
 - Én is sportoltam. Vívtam, és nem is ment rosszul. Sajnos be kellett fejeznem, mert ide jöttem tanulni. Nem bántam meg eddig. -
 Mondom elég szűkszavúan az előbbi közhely után, remélem nem unja. Legalább nem koptatott le eddig. Van lehetőségem, míg hazakísérem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2017. november 15. 19:54 | Link

Benedek

Ismét csak vállat tudtam vonni mikor kijelentette akkor haza kísér. Láttam, ahogy gyorsan felöltözött, és a szendvicse maradékát letuszkolta.
- Azért bele ne fulladj, ennyire nem sietünk. - mondtam neki mikor visszajött hozzánk. Hallgattam mit mondott. Azt állította, hogy szolid visszahúzódó srác, bár ez nem ez látszott hirtelen.
- Néha nincs is jobb a magánynál. - mondtam csak úgy spontán és tovább hallgattam amit mond. A vívás már érdekesen hangzott.
- Jól hangzik a vívás, bár sose próbáltam. Nem elég izgalmas nekem. - mondtam, ahogy Démon hirtelen felpattant, és a pulthoz rohant. Mivel előre fizettem, csak oda adták a kutyának a szatyrot és oda hozta nekem. Elköszöntem a pultban állóktól majd én is felkeltem. - Akkor induljunk. Démon már türelmetlen. - néztem az ajtóban álló kutyára és megindultam felé. A kutya csak állt az ajtóban és farkát csóválta. Elég vicces látvány volt szatyorral a szájában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 15. 20:13 | Link

Moondance

 Szokásom kapkodni, ezt eddig nem nagyon tudtam leküzdeni, de még nagyon az út elején járok még ezen a területen is. Figyelmeztet is, hogy nem kell annyira sietni, mikor látja milyen gyorsan zúzom be az ételt. Egyetértett azzal, néha egyedül kell lennie az embernek. Ez nagyon is így van. Időközben kész lett a rendelés, így figyelmeztet az ajtóban, ideje menni.
- Valakinek már a vívás is extrém sportnak számít. Én nem tartom annak, bár ennek lehet az az oka, hogy űztem ezt a sportot. Nagyon szeretem most is, kicsit hiányzik. -
 Démon nagyon türelmetlenül vár minket, vagyis leginkább a gazdáját. Indulásra készen vagyunk.
- Snowboard-ot szabadidős elfoglaltságként szoktad csinálni, vagy jársz versenyekre is? Én jártam elég sok versenyre, az volt a legjobb szerintem az egészben. A hangulat tetszett a legjobban, jöttek is az eredmények mellé. így volt egy kis sikerélményem is hozzá. -
 Fejtem ki bővebben ezt a sport témát, úgy, hogy ne legyen túlreagálva. Bár beszúrtam egy kérdést, hogyan áll a kedvencével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2017. november 18. 23:35 | Link

Benedek

Miután felöltözött, meg is kaptam a rendelést, és a kutya azonnal az ajtó felé vette az irányt. Nagyon türelmetlen volt, már haza akart menni, hisz egész nap a lovardában voltunk. Közben hallgattam a fiút amit mondott.
- Lehet hogy van akinek extrém sport, de ha nem gyors, magas vagy veszélyes az nem számít nekem extrém sportnak. Nincs is annál jobb mikor száguldasz lefelé a meredek hegyoldalon, és sose tudhatod mi fog következni a következő pillanatban. - mondtam nyugodtan ahogy az utcán sétáltunk. Démon előttünk ügetett, de nagyon figyelt, nehogy túlságosan előre szaladjon.
- Szóval versenyeztél? Az nem rossz. Egy két versenyen én is indultam már. Főleg Alaszkában, és Kanadában. De jártam már Németországban is versenyekre. - válaszoltam a kérdésére. Sajnos a Junior korosztályból kiöregedtem, és eléggé riaszt, hogy a profik közé merészkedjek. De nincs menekvés előle. Ahogy beszélgettünk az új negyed felé haladtunk, hogy minél hamarabb haza érjek. A kis sráccal semmi bajom nem volt, de már fáradt voltam. És érdekesnek találtam, hogy az enyhén bunkó modorom ellenére is kitartott annál, hogy haza kísérjen, és ismerkedjen velem.
- És eddig hogy tetszik a suli? - kérdeztem tőle kíváncsian, ne csak rólam legyen már szó.
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2017. november 18. 23:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 19. 13:57 | Link

Moondance

Nem a gyorsaságáról híres a vívás, eléggé megosztott ebben az extrém témában. Én azok közé tartozom akik nem tartják annak. Na mindegy, nem gondolom fontosnak, hogy nagy téma legyen.
 - Nem gyors, vagy változó. Attól függ, gyorsan mennek a dolgok, de eléggé tagolt. Sok a megállás benne. Látod, mindenki máshogy látja, mitől tartja estrémnek, vagy éppen nem. -
 Elég volt ebből a témából nem akarom túlragozni. Snowboard témában viszont szeretném erősíteni.
 - Szerintem adj időt magadnak a profik közt. Azt érzem meg fogod állni a helyed. Ügyes nő vagy, megcsinálod simán. Szépségeddel, bájosságoddal meg tarolni fogsz a pasik közt. -
 Ezzel a sportot lezártnak tekintem, mint téma persze. Az utolsó mondatot nem bírtam kihagyni, de féltem is, mert bejön nekem Moondance, bár sokat nem gondolok magamról nála, hiszen idősebb. Bókolni szabad. Rá tér az iskola témára.
 - Eddig tetszik. Meg kell szoknom a dolgokat. Még az sem nagyon sikerült, hogy van varázsló képességem. A kastély meg elvarázsolt, vannak furcsa dolgai, de idővel megszokom, úgy érzem. Legjobban a szellemek voltak szokatlanok, őket lesz szerintem megszokni. Sűrűn jársz versenyekre? Szeretnél ebbe az irányba menni? -
 Visszatérek csak a sporthoz, de ez érdekel engem, így nem tudtam magamban hagyni, remélem nem bánja.
Utoljára módosította:Lugosy Benedek, 2017. november 19. 13:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. május 3. 22:31 | Link

Marci - Mert én gyorsabb vagyok

Törökülésben kuporgok a székemen és magam előtt rendezgetem a nagy tányér spagettit. Eléggé megéheztem az egész délelőttös vázlatrajzolás után, de illedelmes kislányként még hajlandó vagyok várni, mielőtt egy kulturálatlan ősember vehemenciájával rávetném magamat a tésztára. Az asztal közepére már elhelyeztem egy nagy tányér sült krumplit is, mert bár nem tudom Marci mit fog enni, de az mindenhez megy. Tényleg mindenhez.
Mióta hivatalosan szakítottunk, ritkábban látom, de ez nem változtat azon, hogy ő az egyik legjobb barátom. Jó néhány ismerősöm mind a mai napig értetlenül áll az előtt, hogy miért nem próbáltam megtartani őt - például anyám szerint is Marci az isten lába, de legalább a kisujja, és hülye vagyok, amiért hagytam elmenni. Az ember pedig nem szívesen vallja be az anyjának, hogy az említett ex valójában soha nem is volt a pasija. Az ilyesmi eléggé lelombozó tud lenni.
Megunva a várakozást, felkapok egy hasábnyi burgonyát, beletunkolom a bolognais szószba, majd lassan elrágcsálom. Fura, hogy mind a ketten sárgán kezdtünk és most egy másik házban vagyunk prefektusok. Két szögesen ellentétes házban. Ez minimum ironikus.
Mikor belép az ajtón intek neki, hogy észrevegyen, aztán várom, hogy ő is szerezzen magának valami kaját mielőtt helyet foglal az asztalomnál. Miközben figyelem őt van időm elmerengeni azon is, hogy miről is meséljek neki és hogy érdemes-e bizonyos részleteket eltitkolnom előle. Ha utóbbi mellett döntök, tutira bűntudatom lesz. De maximum meghívom magam valami desszertre a cukrászdában. Egy remegős, habos-krémes biztosan enyhítene a problémán, legalábbis ezen a problémán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 4. 07:23 | Link

Fannim

Ki hitte volna, hogy mostanra elmondhatom magamról azt, hogy minden házból szereztem már magamnak exbarátnőt. Igaz, ehhez sokban hozzátett az is, hogy Fanni házat váltott. Lehet, hogy mivel ő most kék, illendő volna keresnem egy sárga barátnőt, hogy tökéletes legyen a paletta. Szörnyen ironikus vagyok amúgy a témával kapcsolatban, és humorral igyekszem egyben tartani magam. Eléggé szánalmasnak érzem a történetet, de hát ez van. Túl kell lendülnöm.
Ez most nem olyan könnyű. Fanni és Lina a barátságon túl egyfajta eszközt is szolgáltak számomra, még ha ez csúnya kifejezés is. De így éltem túl, hogy ne tegyek bármilyen ostobaságot Kamilla miatt. A társaim voltak a bajban. Mind a ketten tudták, hogy miért kérem tőlük a kapcsolatot, és nem hittem volna, hogy később ennek bármilyen negatív vonzata is lesz. Linával a mai napig nem tisztáztam rendesen a dolgot, messze is van, de talán egy nap erőt gyűjtök hozzá, és meglátogatom, elvégre megígértem neki. Fannival könnyebb a helyzet, hiszen barátok vagyunk. Számomra ő az egyik legfontosabb ember a világon. Biztos, hogy benne van abban a top tízes listában, akiket például egy zombiapokalipszis idején megmentenék.
Az utóbbi időben mégis távol maradtam tőle is. Teljesen átadtam magam az edzésnek, és a fájdalomnak, mely az estéimet kitette. Az elején azt hittem, meghalok, ez van, ha valaki vagy hús évig csak vegetál, és az összes mozgása kiteljesedik a kastély folyosóin való haladásban. Most hirtelen akartam néhány hét alatt sok évet behozni, és ez nem egyszer okozott olyan fájdalmat, hogy azt hittem, nem lesz holnap. De jót tett. Erősebb lettem, és határozottabb. Most is, mikor felé haladok, a mélykék pólómban és a sötétbarna nadrágomban, olyan határozottságot érzek saját magamban, mely korábban elképzelhetetlen lett volna.
- Levitásnak öltöztem.
Még egy halvány mosolyt is kifacsarok magamból, ahogy széttárt karokkal megállok előtte. Lehajolok, és csókot nyomok a homlokára. Szeretem és védelmezem őt, mindig. Helyet foglalva közelebb húzom a krumplit, és kérdés nélkül veszek belőle egyet.
- Azt hallottam, hogy újratárgyalják a kentaurok ügyét, de nem igazán lelkesek a témában, mert kötelező viselkedési formákat akarnak előírni nekik.
Elhúzom a számat, miközben a menüt húzom magam felé. Teljesen feleslegesen nézek rá, tudom, hogy carbonarat akarok enni, de azért adok esélyt másnak is. Végül azonban a tekintetemet visszaemelem Fannira.
- Hogy vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. május 4. 07:59 | Link

Marci *-*

Figyelem, ahogy felém tart, és meg kell állapítanom, hogy jó színben van. Nemcsak azért, mert az új házamhoz öltözött, hanem egyébként is. Talán magasabbnak is tűnik, és ahogy az asztalokat, székeket kerülgeti megállapíthatom, hogy magabiztosabban is mozog.
 - Látom készültél - vigyorgok a felsőjére pillantva, bár egy pillanatig sem hiszem, hogy miattam választotta a kék pólót. Mondjuk belőle kinézem, hogy még ezzel is segíteni akar a hirtelen váltást átvészelni. Nem mutatom, de nem egyszerű egyik pillanatról a másikra hozzászokni egy új házhoz és egy teljesen más mentalitású közösséghez. Ha valakivel beszélnék erről, aki tudom, hogy megértene, az Marci lenne.
Mikor homlokon puszil, beszívom az illatát és elmosolyodom az ismerős érzéstől. Sosem voltunk ténylegesen romantikus kapcsolatban, de volt, hogy hozzábújtam, megöleltem, szorongattam a kezét, vagy éppen nálunk filmet nézve rátehénkedtem a kanapén. Mikor apum átölel, mindig mélyen beszívom a levegőt, mert mellette mindig az otthon illatát érzem. Marci valamiféle meghitt biztonságot ad nekem, amihez erősen hozzátartozik az a jól ismert illat. Nem olyan mint egy báty, nem is a pasim, de több egy egyszerű barátnál. Egyszer majd kitalálok rá valami jó szót.
 - Hülyeség az egész - csóválom meg a fejem. - Eleve, aki kitalálta, egyáltalán nem ismeri a kentaurokat.
Magamban és Adélnak is kibosszankodtam már magam, de azért jól esik újra elővenni a témát valakivel, aki hasonlóan gondolkodik. Ezért is sikerült fenntartani az álkapcsolatunkat: érdeklődési körünket tekintve összeillettünk. Csak éppen a szerelemhez kellett volna egy rakás más dolog is.
 - Kéken - mosolyodom el, miközben meghúzkodom az egyik levitásra festett tincsemet. - És prefin. El tudod rólam képzelni, hogy jó prefektus legyek?!
Hitetlen arckifejezéssel rázom meg a fejem, felemás festett tincseim csak úgy repkednek egyik oldalról a másikra. Államat a könyökömre támasztom, elveszek egy újabb krumplit a közösből, és kutató pillantással végigmérem a pasast. Beszélhetek neki vajon róla? Van egyáltalán mit mondani? Vagy csak én értem félre mindig, amikor csak úgy felbukkan az életemben? Az ilyesmit az ember a barátnőivel beszéli meg, nem? De Marcinál kevés fontosabb ember van az életemben.
Végül csak sóhajtok és felkapom a villám. Ideje nekiállni az ebédnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 4. 11:57 | Link

Fannim

- Mindent a kedves ügyfélért.
Teljesen tudatos választás volt, azt hiszem. Az első három darab az új ruhatáramban a barna nadrág, a kék póló és egy ugyanilyen zöld póló. Mondjuk utóbbi a szememhez nem, de a házamhoz megy. Nem tudom, egy elsőéves mondta, miután úgy nézett rám, mintha szellemet látna. Legalábbis én így fogtam fel, aztán elmesélték, hogy teljesen belém van szerelmesedve. Pont ez az életcélom, a tizennégy évesek szerelmévé válni. Szerintem az már pedofília. Tuti, hogy törvénytelen, mert még kiskorú, nem is fiatalkorú. Ha legalább már tizenhat lenne, azt mondom, elgondolkodtató. De nem, nagyon nem. Szóval nem illik a szememhez, nem is fogom akkor nagyon erőltetni. Pedig amúgy szeretem a zöldet.
- Nonszensz. Hogyan gondolhatják egyáltalán, hogy ennek van jövője? Egy egész kultúrát kiirtani és a helyébe egy másikat telepíteni. Így elveszik az érték, a hagyomány. Kiszakítunk csak egy darabot a világunkból.
Nagyon fel tudok mérgesedni az ilyesmin. Nem lenne szabad ennek így történnie, mert ez nem természetes. Mondjuk én a területkorlátozással sem értek egyet, tekintve, hogy eleve korlátozással indult, és nem úgy, hogy üljünk le, és beszéljük meg, hogy nem kell nyilat ereszteni feltétlenül az eridonos fejébe, csak mert hangos. Nem, eleve korlátozunk. Persze, hogy az ilyen lépések miatt meg elharapózik az egész helyzet. Néha annyira logikátlannak látom a történelmünket, hogy nagyon. Viszont most nem ezért vagyunk itt, hanem mert végre van alkalmunk egy kicsit beszélgetni. Hiányzik a társasága, az, hogy a hasonló nézeteinket és az életünket megosszuk. Imádom a lényét, a felfogását, és szükségem is van rá, hogy együtt legyük, mert ilyenkor feltöltődök.
- Dehogy. Furcsa a gondolat. Nálad is és azt hiszem nálam is. Te kék lettél, és prefektus, én meg zöld és prefektus. Baj van a világban Fanni, hatalmas nagy baj, azt hiszem. Hogyan történt?
Nem beszélgettünk még erről sosem, de mindig érdekelt, hogy mások is úgy lettek-e prefektusok, mint ahogy én, vagy náluk másként zajlott. Azt tudom, hogy az Eridon pályáztat, és azt hittem, máshol is ez történik, aztán rellonos lettem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. május 4. 20:37 | Link

Marci

- Aki nem is biztos, hogy annyira kedves, de értékeli a gesztust. - Mosollyá szelídül a vigyorom, ahogy feltekintek rá. Jó érzés, hogy itt van, és beszélhetek vele. Az utóbbi időben valahogy pont egymásra nem jutott időnk.
- Szerintem nem gondolkodtak. Illetve dehogynem, de csak azt nézték, hogy ők hogy járnak jól, nekik mi az egyszerűbb. Mindenki másra meg magasról tojnak. - Én már nem húzom fel magam rajta, csak fásultan legyintek. A kentaurok úgyse hagyják magukat.
Szóba kerülő prefektusságunk előtt viszont mindketten értetlenül állunk. Hogy lett belőlünk a szabályokat kreatívan alkalmazóból - gyakran semmibe vevőből - betartató?
 - Fogalmam sincs. Hiszen ismersz. Egyik nap úgy kelek, hogy bekattan valami, aztán addig nincs nyugtom, amíg meg nem valósítom. És akkor előfordul, hogy random tarkón vágok valakit, és a következő pillanatban arra eszmélek... De mindegy is. A szüleim is forszírozták, hogy vállaljak valami "felelősségteljes, közösségi munkát". Úgy tűnik a DÖK tagság nem volt elég nekik. És ahogy napról napra mind többször került elő a gondolat, valahogy eljutottam a megvalósításáig is - vonom meg a vállam. Sosem bonyolítom túl a dolgokat.
 - De mesélj te is! Mivel töltöd ki a napjaidat a hülyeségeim helyett? - kérdezem, miközben a villámra felcsavarok egy kis tésztát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 14. 16:25 | Link

Fanni

- Ami tegyük hozzá egy nagyon szép erény. Sokan manapság nem értékelik a gesztusokat, mert mondjuk nem eltalált a dolog. A minap láttam egy kislányt, az édesanyja vett neki unicorn-t, tudod, azt a szivárványos, édes pattogatott kukoricát.
Egy pillanatra megállok, ahogy megkapom az ebédemet, hálásan megköszönöm, és csak utána fordítom vissza a tekintetem Fanni felé. Közben a villámat is a kezembe veszem, és elégedetten szúrom a tészták közé.
- A kislány meg egy kuma szó nélkül elvágta magát, és olyan hisztériát rendezett, hogy ő nem unicorn-t kér, hanem unikornis alakú gumicukrot, hogy én szégyelltem már magam miatta, meg szegény anyukája is. Eszembe nem jutott volna soha ilyet tenni, pedig én egy hangos lánytestvérrel nőttem fel, eleve elnyomott életem van.
Nem bánom amúgy, nem is szoktam soha panaszkodni, jó ilyen megjegyzéseim vannak, de aki ismer, tudja, hogy ez csak olyan tetetett dráma. Nem cserélném el az életem, nem akartam soha, hogy fiúvá változott, vagy bármi ilyesmi. Szerintem az egész úgy jó, ahogy van.
- Egyetértek. Megint előjött a ki ha nem mi, a tökéletes emberi faj szindróma.
Nem egy ilyen megnyilatkozásuk volt már, és nagyon utálom. Nem is kellene nekem ilyenekkel foglalkoznom, de a szüleim mellett is és aztán Fanni mellett is egyre erősödött bennem az, hogy nincs ez így jól. Nem röstelltem egyszer sem felemelni a hangom, vagy megosztani a nézeteimet. Szerves részévé vált ez az életemnek, és azóta is  rendszeresen követem az aktuális kérdések alakulását.
- Felelősségteljes közösségi munka. Eléggé ijesztően hangzik. Túl sok időt töltesz távol a szüleidtől. Hallottam viszont, hogy a nagypapád emlékére alapítottak egy ösztöndíjprogramot. Ez nagyon szép gesztus.
A kérdésére, hogy én mit csinálok, amikor nem itt vagyok, szépen beveszek egy falatot a számba, és komótosan meg is rágom, mielőtt válaszra nyitnám a számat.
- Eléggé pocsékul állok éppen az élethez. Az írással gondjaim vannak, Kamillával gondjaim vannak, azt hiszem, boldogabb volt akkor, amikor csak plátóian szerettem, nem tett jót a kapcsolatunknak, hogy együtt vagyunk. Vaaaagy nem tudom. Olyan érzésem van, hogy nem boldog, el kellene engednem, de olyan önző vagyok, mármint ő Kamilla… nem tudom elengedni őt.
Ez amúgy tudom, hogy tényleg egy nagyon önző dolog, és tényleg nagyon rosszul is érzem magam miatta, de tudom, hogy amíg ő nem mondja, hogy legyen vége, addig nem tudok neki véget vetni. Nem lehet.
- Egy csődtömegnek érzem magam, leginkább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. október 26. 20:24 | Link

Dalma

Az ember többnyire bulizni megy a péntek este, nem haza, hulla fáradtan. Még tegnap este indultam el, hogy a mai napot Rosie-val töltsem, beszélgessünk kicsit, illetve, hogy meghallgassam az első benyomásokat, amiket az orvosok mondanak. Nem lesz fáklyás menet, sem érzelmileg, sem türelmileg, sem pénztárcailag, de nem érdekel, azt akarom, hogy jól legyen. Azt akarom, hogy egy év múlva egy egészséges nő sétáljon ki azokon a kapukon, és nem azt, hogy a temetésére gyűljünk össze. Hazaértem, lezuhanyoztam, és megállapítottam, hogy nincs otthon semmi, de semmi. A penészes tejföl nem laktató és nem vacsora, így aztán erőt vettem magamon, felöltöztem, és elindultam a falatozó felé, hogy szerezzek valamit enni.
Semmi extra, fekete farmer, egy kapucnis pulcsi, olyan, aminek elől van zsebe, így a kezem se fázik az oda vezető úton. Az első terv az, hogy a mai mexikói kosztból viszek haza, aztán majd elfogyasztom békésen, de végül a hangulat, az emberek, a zaj, ott tart. Emberek között kell lennem, és nem a gondolataim között, szét kell választanom mindazt, amit ma hallottam attól, ami itt van. Ki kell zárnom a sok aggodalomra okot adó gondolatot, ha tisztán akarok látni a mindennapokban.
Quesadilla-t, pastest és sört rendelek, a saroknál pedig egy asztal még szabadon van, arra lecsapok. A kérdésre, hogy a megnövekedett létszám miatt zavar-e, ha hozzám ültetnek valakit, nemmel felelek, sőt igazából szükségem is lenne rá, hogy valaki, akárki, akiben egy kicsit is több élet van most, mint bennem - ami könnyű szint - betársuljon, és egy kicsit kilépjek most úgy mindenből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 26. 20:41 | Link

Ervin


Mestertanonci élete alatt nem sokszor fordult eddig meg, hogy a kastályban húzta volna álomra a fejét. Nem degradáló ez számára, csupán mindig volt valami, ami elszólította. S még mielőtt arra következtetne egy gyanútlan lélek, nem a szórakozás, nem a férfiak és még csak nem is egy nő.. Család. Ennyivel szépen ki is fejezhető az állapot.
Most egy kivételes eset van. Úgy tűnik lehiggadtak a kedélyek, dolgoznia sem kell. S mivel a pizzát kezdi egy kissé megutálni, így a Falatozó színes választéka csábította be egy randevú erejéig. Ha pedig a mindig emlegetett szocializációt nézzük, hát szemeit körbejártatva, kissé meghökkenve veszi észre, hogy itt bizony rengetegen vannak. Fülledt és meleg a levegő, szinte már érzi, hogy pánikroham kezd kialakulni benne, mikor valaki kedves mosollyal elébe lé. – Kérlek, valahol hátulra – ennyi a kívánsága, s reménykedik abban, hogy véletlenül üres asztalkát kap.
Arcán egy kényszeredett mosoly jelenik meg, mikor észreveszi, hogy bizony valaki mellé be kell csatlakoznia. Bár hálát ad mindennek, hogy legalább nem egy öt-hat fős társasághoz kell ledobnia a sejhaját.
– Szia – tekint a másikra egy mosoly kíséretében. – Ne haragudj – s most az egyszert tényleg őszintén hagyják el száját ezek a szavak miközben helyet foglal a másikkal szemben. Nem egy olyan lány, aki sokszor lenne zavarban, viszont annak köszönhetően, hogy a kommunikációs készségei kissé hiányosak, illetve nem nyomdafestéket tűrők, ez a helyzet számára igencsak zavart okoz. Így inkább elbújik az étlap mögé, hogy addig se kelljen a kínját mutatni a másik felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. október 26. 21:54 | Link

Dalma

A rendelésemnél is előbb kapok egy lányt. Na nem úgy, hanem csak az asztalomhoz. Azért érdekes ez a mai este, és még bocsánatot is kér. Halványan elmosolyodok, és már mondanám is neki, hogy semmi vész, én mondtam, hogy csak nyugodtan, azonban addigra már el is tűnik az étlap mögött. Kellemetlen. Zavarban vagyok, pedig nem illik hozzám, a figyelmem elterelése érdekében megvakarom kicsit a tarkómat, és nézem a mellettünk lévőket. Hozzájuk biztos nem akarnak senkit sem leültetni, hiszen lassan elvesznek egymásban.
- Nem zavar, egyáltalán.
Felelem végül, kicsit megemelve a hangom, hogy biztosan hallja is. Itt már nyugisabb a helyzet, nem úgy mint elől, de hát azért itt is vannak pillanatok, amikor olyan hangos egy-egy mozzanat, hogy az ember a saját lélegzetvételét sem hallja.
- Ervin vagyok.
Nyújtom ki felé a kezem, és remélem, hogy nem veszi zokon, amiért az adott szituációban csak így átnyúlással üdvözlöm. Kényszer szülte helyzet ez most.
- Pár napja láttalak a pizzázóban, csak egy másik lány adta át a pizzámat, egy szőke.
Bár szerintem hallja, de azért ösztönösen végigmutatok a hajamon, nem mintha azzal, hogy az én barna rövid hajamat mutatom, rájön, hogy egy hosszú hajú szőke lányról beszélek. Semmi vész, ez csak olyan Ervin dolog.
- Igazából a tömeg azt mutatja, hogy ma különösen jó a kaja.
Általában jó, csak én mindig valahogy vagy kedden vagy pénteken találok ide, szóval nincs baj az itteni ételekkel egyáltalán, de a mai tömeg nem tudom, hogy mi mást mondhatna el. hiszen se meccs, se rendezvény nincs. Viszont annak örülök, hogy nem vagyok egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 26. 22:09 | Link

Ervin


Fogalma nincsen arról, hogy mik szerepelnek az étlapon. Nézi azt, de a betűk gyakorlatilag táncot lejtenek előtte, még úgy is, hogy nem igazán szokott zavarban lenni, úgy érzi, mintha a szíve ki akarna ugrani. Pedig aztán ez nem nagy dolog. Csak le kellett ülnie valakivel egy asztalhoz.. Mások is túlélték már ezt, nem is egyszer.
Mikor meghallja a szemben ülő hangját és nevét, lejjebb ereszti a kezeit, így néz farkasz szemet a másikkal. – Dalma – nyújta a kezét ő is, s kissé esetlen kap Ervinébe, hogy azt megrázza. HA most kívülről nézné magát, akkor biztosan nevetne, sőt még másoknak a figyelmét is felhívná arra a szerencsétlenre, aki itt próbálkozik. Fejben már meg is ássa magának a legmegfelelőbb fekvésű sírt, ám ekkor Ervin szavai lendítenek rajta, nem is keveset.
– Ugye nem pont akkor láttál, mikor éppen egy srác ölébe dobtam a pizzát? – néz vigyorogva a másikra. Mi a hangulatváltozásának oka? Az, ahogy Ervin még a haját is képes mutogatni, miközben köze nincs az említett színhez – Ugye tudod, hogy a te hajad nem szőke? – de még mielőtt válaszolhatna gyorsan ki is egészíti mondanivalóját. – Bár, ha belül annak érzed magad.. – mosolyodik el szelíden. Igen, még egy idegennel is képes élcelődni és viccelődni azért, hogy felmérje a határokat. Ő olyan, hogy szereti kiismerni az embert a maga módján. Ebből a stílusból azonban már nem egy darab vitája és harca volt már.. Most ezt valahogy inkább elkerülné.
– Még egyszer sem ettem itt – teszi le maga elé végül az étlapot. – Szóval, ha te már ekkora szakértő vagy, tudsz valamit ajánlani? – tekint a másikra. Végül is, Ervin kezdte a beszélgetést, ezzel azt sugallva, hogy tényleg nem bánja a társaságát. Akkor pedig illendő kimaxolni a társalgást, nem pedig depressziós üzemmódba kapcsolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. október 26. 22:26 | Link

Dalma

- Neeeem...
Mondom elnyújtva, de az emlékre el kell nevetnem magam, mert de, pont akkor voltam ott. Emlékszem, hogy felpattant a srác, és ahogy ugrott, úgy lökte meg a mögötte ülőt, aki ivott, és azzal a köpéssel el is oltotta a romantikusnak szánt gyertyát, na meg a romantikát is.
- De.
Jelentem ki végül, de azért egy vigyort megengedek az irányába, viszont még mielőtt azt hinné, hogy gúnyolódok rajta, gyorsan legyintek egyet.
- Ne is foglalkozz vele, az elején én is béna voltam a koktélkeverésben, nagy hiánnyal, gyorsan rúgtak be az emberek. Aztán beletanultam.
Szerettem azt az időszakot. A bárt, az éjszakai életet, a hangulatot. De aztán jött Rosie, jött az öcsém érzelmi világa, és váltanom kellett. Most pedig, gyakorlatilag megint egyedül maradtam. Mert ez a fajta magány is magány.
- Néha, de nem áll jól, próbáltam.
Meg a lilát is, sőt a tűzpiros is megvolt. Elég sokszor voltam én a mindenre rávehető hülyegyerek. Mostanában azonban már csak barna vagyok, csak ilyen szimplán, de ezt egyáltalán nem bánom, kedvelem én a csak simán barnaságomat, a személyiségem amúgy is nagyon sokkoló tud lenni.
- Elég sok minden jó itt. Mondj...
A szó közepén megérkezik a rendelésem, szépen egymásutánban teszik le elém, én megköszönöm, és a pincér elsétál, mintha ezt ketten kértük volna. Na mindegy.
- Szóval, itt elég nagy adagokat adnak, ezek a kedvenceim, úgysem ennék meg ennyit, így szívesen elfelezem őket veled, kivéve a sört, nem nézel ki még nagykorúnak, szóval az nincs. Mit szólsz?
Ez a legegyszerűbb szerintem, mert mire újra előkerül ide valaki, én már az igazak álmát fogom aludni.
- Amúgy itt ilyen tematikus napok vannak, meg nagyon bírják a tésztaételeket, én leginkább kedden szoktam jönni meg pénteken. Ha viszont édességre vágysz, meg egy kedves mosolyra, akkor a Cukrászdát ajánlom, bennem megbízhatsz, én vezetem.
A tulajdonosa ugyan nem én vagyok, de nem is bánom, éppen elég felelősség ez nekem most, nem akarok még nagyobbat a nyakamba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 27. 14:05 | Link

Ervin

Nem érinti rosszul, hogy Ervin látta a kis showt. Valószínű volt, hogy egyszer majd belefut valakibe, bár egy pacsinak azért jobban örült volna, mint ennek a kis füllentésnek.
- Hé, nem az én hibám volt. - Emeli fel védekezően a kezeit, míg hátát neki dönti a szék háttámlájának. - A kiskrapek csak nézett és nem látott, hát nekem futott.. végülis a rellonos srác meg meglepetés pizzát kért.. Sajátos módon kapta meg. - Nevet az egészen már. Ott a pillanatban hirtelen megijedt, de aztán Vajda rákérdett a hisztire és máris nem érezte olyan gyökérnek magát mellette.
- Hmm, jól jártak akkor veled a vendégek. - Ó, mennyire örült volna ő ennek a kis akciónak. Egy darabig biztosan törzsvendégként fordult volna meg ezen a helyen.
A szőke kérdéshez nem tud már mit hozzátenni. Mindenkinek van olyan korszaka, amikor kipróbál ezt azt, biztos benne, hogy Ervin sem véletlenül kísérletezett. Ám ismeretségük hajnalát élik még csak, így nem igazán menne bele a részletekbe, ha a másik nem kezd rá magától.
Nagy szemekkel nézi az adagokat, melyek Ervin elé kerülnek. A vékony, nyúlánk testével nem tudja összeegyeztetni azt, amennyi mindent elé tesznek. Kicsit jobbra majd balra dönti a fejét, mintha csak keresne valamit, leginkább azt, hogy hova férne bele ennyi minden. A felmérésből a szemben ülő szavai zökkentik ki.
- Osztoznál? Velem? - Hitetlenkedve néz rá és egyből azon kezd el gondolkozni, hogy mennyire kell jó fejnek és kedvesnek lenni ahhoz, hogy valaki egy ismeretlennel megossza az ételét. Nem irigy ember ő sem, viszont csak úgy nem ajánlana ilyet. Az étel az szent és sérthetetlen.
- Ez most nem mondod komolyan, ugye? - Egyik szemöldöke felszökken. Végül is, örülhet, hogy nem néz ki annyinak amennyi. - Ne, mondd nekem, hogy fiatalként nem ittál..- Ezt senkitől sem hiszi el, hiszen amilyen világot élünk manapság.. az öregek itatják a fiatalokat, mindenféle családi alkalommal. Utána meg kiosztják őket, amikor esetleg illuminált állapotban mennek haza. Nevetséges.
- Na a tésztákkal megnyernek még a végén. - Mosolyodik el. Igazából majdnem mindent megeszik, egyedül a vízből származó növények és állatok nem jöhetnek szóba nála. Azokat valahogy még televízión keresztül nézni sem képes.
- Hidd el nekem, jobban jársz, ha én nem megyek oda.- Nem azért, mert annyira édes szájú lenne, sokkal inkább az bújik meg a dologban, ha Ervin nem akar az aznapi bevétel jelentős részétől megszabadulni, akkor inkább kívül tartja a lányt.
- Viszont, ha majd véletlenül elkap a depresszió és valag növelő édességre vágyom, meg pár kedves szóra, akkor feltétlenül ott leszel az elsők között, akik eszembe jutnak. - Legfőképp azért, mert általában nem ajánlanak neki mosolyt. Jó, most ez a helyzet más, mert gyakorlatilag a kényszer szülte. Ezért is vett erőt magán, ezért nem bunkó még. De ki tudja, hogy a továbbiakban miket hoz majd még elő belőle az este.
Utoljára módosította:Rácz Dalma, 2018. október 28. 10:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 3. 10:32 | Link

Dalma

- Szóval, ha én is meglepetést rendelnék tőletek, akkor csak és kizárólag védőfelszerelésbe menjek, mert betörik a fejem, világos.
Mondjuk ez legalább egy jó szöveg. Amúgy se bántam volna, ha valaki leül, de így még azt is mondhatom, hogy jól alakul az este. Mostanában eléggé bezárkóztam, főleg a Rosie miatt keletkezett űr és némiképp kétségbeeséses bűntudat miatt. Azt hittem, ezt mi is meg tudjuk oldani, ketten, de nem, kellettek olyanok, akik erre vannak specializálódva, és nagyon félek, mert egyelőre még nem látom azt a fényt, és félek, hogy mi van, ha sosem lesz már meg. Vissza akarom kapni őt, de nyilván, nem minden áron. Előbb legyen jól, és után beszélhetünk a jövőről. Viszont ezt most félreteszem, és inkább arra koncentrálok, hogy jól érezzem magam, ha már így meghallgattak az égiek, és normális társaságot küldött felém.
- Persze, simán.
Aranyos, ahogy rácsodálkozik a dologra, de szerintem nincs ezen mit csodálkozni, vagyis, lehet, hogy másoknál van, de engem a szüleim mindig arra neveltek, hogy adjak, ők is mindig adnak. Szóval ez nálam nem téma, simán az asztal közepére tolom a tányérokat, és a mellettem elhaladótól kérek még egy étkészletet, amit meglepően gyorsan ki is hoznak. Így kell ezt.
- Inni ittam, de nem én kevertem, csak fogyasztottam. Nem vagyok én angyal.
Óóó, de mennyire, hogy nem, sőt valószínűleg, ha megérkezik a lift, akkor beszállás után szélsebesen indul el lefelé. Volt egy pár hullámvölgy az életemben. Viszont tény és való, más a pult egyik meg másik végén lenni. Mostanra viszont már abba is, és a cukrászdavezetésbe is elég jól belejöttem, Verocs legalábbis nem akar még kidobni a posztomról.
- Megéri, hidd el, nem tudom, hogy ki főz itt, de valami zseniális a kaja mindig. A tészták meg, ha mondjuk egy körben nem tudod megenni, másnapra csak még jobbak lesznek, komolyan.
Én már jó párszor tapasztaltam ezt, és megéri, tényleg megéri, mondom ezt úgy, hogy imádok is és tudok is főzni, elvagyok vele, mint a befőtt, de vannak ilyen kis "bűnös" napjaim, amikor erre veszem az irányt.
- Gyere csak, nem félek tőled. Néha keresünk íztesztelőket is, ők azok, akik megkóstolják az új bevezetnivalót, és elmondják a véleményüket, javítunk rajta, megint megkóstolják, rátökéletesítünk, megint megkóstolják, szóval rengeteg extra édesség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 4. 10:34 | Link

Ervin


- Neeeeem - mosolyodik el. - Nem mindenkinek jár ki az ilyen kiszolgálás - még mindig mosolyog. Nem kíván mindenkinek az ölébe dobni egy pizzát, mert valószínűleg hamar repülne ő is a pizzázóból. Pedig a hely jó, ott tényleg tud szocializálódni.
- Hát, akkor ez egyszer megbízok a döntésedben - tényleg meglepődik ezen, mert n em szokta meg. Ő olyan, hogy amit kap, azt ad. Szóval jó mélyen megjegyzi, hogy Ervin jó fej és kedves, így ha véletlenül legközelebb összefutnak, akkor a szemei nem fognak szikrát szórni szegény srác felé az már biztos.
– Akkor, ha nem te keverted, biztos nem volt olyan ütős, hogy másnap ne emlékezz az estédre – próbálja nevetését elrejteni azzal, hogy beleharap alsó ajkába, de esélytelen, mert testének apró rezdülései elárulják. – Mellesleg nem vagyok kiskorú – veti még oda a mellékes információt. – De szerencsédre nem szeretem a sört – számára túl kesernyés, talán egyszer kétszer ivott ízesíttetett, de azok sem győzték meg annyira, hogy ilyesmin akarjon osztozni bárkivel. Így mikor hozzák még a kért tányért, akkor egy almalevet rendel magának. Ma estére ez tökéletes lesz számára.
– Olyan lelkesen beszélsz róla, mintha beleszerelmesedtél volna az itteni ételekbe – mosolyodik el. Nem szokott ételekről társalogni, mert nem tartja nagydologra az ilyesmit, ám Ervin tényleg olyan szépen beszél az itteni konyháról, hogy az már irigylésre méltó.
– Az igazság az, hogy nem vagyok egy édes szájú – mosolyog rá kissé sután a másikra. Néha napján lecsúszik neki egy-egy falattal, de nem élteti annyira, mint a legtöbb lánykát. Talán ezért is tűnik annyira megsavanyodottnak?
- Ervin, mi is ez, amit megosztottál velem? – pillog végül az előtte lévő tányérra. Gasztronómiai szempontból eléggé visszamaradott a lány, névről nem n agyon tud beazonosítani mást a megszokott, hétköznapi ételeken kívül. Mindennek ellenére mindenevő, többnyire.
– Hát, jó étvágyat – rebbenti meg szempilláját a férfi felé, aztán kissé bátortalanul piszkál bele az ételbe, s egy kisebb adagot emel a szájához, mintha attól félne, hogy valaki meg akarja mérgezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 6. 21:46 | Link

Dalma

- Óóó, szóval ez ilyen igazi vip dolog felétek.
Szökik a mosolyom vigyorba, üdítő érzés kimozdulni, és egy kicsit sem zavar a tömeg, hiszem, hogy ennek így kellett lennie. Ma be kellett jönnöm ide, neki is, és úgy kellett alakulnia, hogy együtt vacsorázzunk.
- Sose vedd biztosra azt, amiben alkohol van.
Mondom nagyon bölcsen, és igyekszem komoly arcot is vágni hozzá, de rólam van szó, nem igazán megy, meg nem is akarom, az elmúlt napokban ép elégszer vágtam olyan fejet, mint aki éppen halálos beteg. Kicsit szórakozhatok én is, nem?
- Szóval nem. És mi vagy, ha kiskorú nem?
Utalnék itt arra, hogy meséljen kicsit magáról, hogyha már megosztom vele az ételemet, akkor kicsit ismerjem meg őt is. Persze, természetesen, ha kérdez, én is felelek neki, hiszen így korrekt a dolog, meg amúgy is, jó az, ha érdeklődnek a másik felől, kissé kevésbé tűnik jelentéktelennek.
- Nem is lányoknak való ital.
A sör az olyan férfias, bár megvan a maga bája, ha egy laza lány sörözik, de azért valljuk be, még ha nem is szándékosan, de ezekhez az italokhoz is képesek vagyunk nemet párosítani. Igazából, nincs ezzel baj, amíg valaki nem lesz megszállottja ennek, és nem érzi úgy, hogy a világ összeesküdött ellene. A feltételezésére, hogy beleszerelmesedtem az itteni konyhába, elnevetem magam, és kicsit megrázom a fejem, majd belegondolva az esetbe, inkább a vállam vonom meg kissé.
- Nem, báááár, sose mond, hogy soha. De azért ami jó, azt szeretem hangoztatni.
Arra, hogy nem édesszájú kissé ciccegek, bár be kell vallanom, hogy én sem vagyok az, és nem, ez nem azért van, mert mindig édességek vesznek körül, csak egyszerűen így alakult. Viszont, mint mindenkinek, nekem is van olyan pillanatom, hogy egyszerűen muszáj valami édeshez jutnom.
- Umm, ez itt a quesadilla. Igazából főleg sajtot tartalmaz a tölteléke, de van benne hús és zöldség is. Szerintem itt csinálják a legjobb tortillát. Az egészet összepakolják, átsütik, így érnek össze az ízek. Ez a másik pedig pastes. Nem tudtam eldönteni igazából, hogy melyiket enném. Ennek a tésztája eléggé olyan, mint a rétesé. A feléd eső almával és ananásszal van töltve, míg a másik hússal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 3837
Írta: 2019. január 18. 23:54 | Link

LAURA
az étterembe érkezve még téliszünet előtt | x


[a karácsonyi vásárból jöttünk ide KATT ehhez archívum nézetre kell váltanod]

Csak helyeslek nagyban arra az ötletáradatra, ami a karácsony kapcsán kitör belőle. Szívesen megismerném más nemzetek hagyományait. Mondjuk elég sokat tudok szerintem, hiszen imádom az ünnepeket. Azonban mégis más mondjuk egy olyan esemény, ahol tényleg meg is tapasztalhatnád ezeket.
Nyelek egy nagyot, mikor azt mondja, pofon vágná azt, aki csak úgy megcsókolná a fagyöngy alatt. Nem mintha én ilyenre készültem volna, ettől függetlenül rosszul érint.
- Tényleg képes lennél csak így megütni valakit, aki éppen azt fejezi ki, hogy te meg tetszel neki? - bukik ki belőlem a kérdés, mint olyasvalakiből, aki ugyan kapott már párszor verést, ám vissza soha nem vágott. Meg kezdeni se kezdett. Egyszerűen hihetetlenül távol áll tőlem ez. Erre bevillan, hogy még mindig feltett szándékom küzdősportba kezdeni, ami nem tudom, hogy fog összeférni ezzel a mentalitással.
- Mármint az érthető, ha eltolod vagy elhúzódsz... oké, az is számít, hogyan csókol meg az illető meg milyen szándékkal. Mármint, ha például valaki menőzve csak úgy magához ránt, az nem szép, viszont, ha mondjuk felpillant a fejed fölött a fagyöngyre, aztán rád mosolyog és elkezd feléd hajolni... érted, az szerintem más - vázolok fel elé egy-egy kifejezetten konkrét helyzetet. Érdekes, mennyire megmozgatta az agyam most ez a téma, és hát nem átallom Laura elé tárni mindazt, ami megfordul a fejemben.
Izgalmas ez a Mikulássá válás. Lepillantok magamra, megtapogatom a ruhámat, meghúzogatom a szakállamat. Ez utóbbinak a megsimogatását a lány sem bírja megállni. Persze, hogy pihe-puha! Az én szakállam milyen lenne? Vigyorogva hagyom, hogy tapintgassa. Közben a szemem sarkából látom, milyen jót derülnek a mellettünk elsétálok is a télapóságomon.
Mikor végül visszaalakulok fiatalabb, vékonyabb hohohótlanságomba, valahogy akkor esik le, hogy mit mondott háztársam. Hogy még úgy is jól néztem ki. Ezek szerint így is jól nézek ki szerinte. Így, ahogy vagyok. Kellemesen elmosolygok ezen. Tán még akkor is így teszek, amikor már kéz a kézben ballagunk a Falatozó felé.
- Nagyon szereted a sokféleséget - állapítom meg, mikor belépünk. Hiszen az ünnepek kapcsán is arról beszélt, mennyire érdeklik az egyes nemzetek tradíciói, most meg az ennivalókat illetően is ezt hozza fel, a változatosságot.
- Én is - adom tudtára, hogy ebben partnerére akadt.
- Akkor te a napi ajánlatot választod? - pislogok körbe, a kirakott kínálatot nézegetve, miközben letekerem a sálamat meg leveszem a kabátomat és egy jól irányzott pálcamozdulattal a fogashoz lebegtetem őket szépen. Különben nekem még fogalmam sincs, mit eszek, vagy hogy eszek-e egyáltalán. Nem jutott eddig eszembe, hogy éhes lennék. Jó, azért néhány falatot mindenképp magamhoz veszek, hogy ne hagyjam cserben a lányt. Micsoda önfeláldozás! Micsoda tettrekészség!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 868
Összes hsz: 3081
Írta: 2019. január 19. 14:16 | Link

Thomas



A fagyöngyös megszólalásomra egy jó nagy nyeléssel reagál, amitől a gyomrom egy pillanat alatt gombostűfejnyire zsugorodik össze. Nem túl kellemes érzés. Ahogyan az sem, ami a verbális reakciója után következik. Azonnal elsápadok és képtelen vagyok értelmesen gondolkozni.
- Nem-nem tudom. – nyögöm ki nagy nehezen miközben  a fiú szavait visszhangozza egy belső hang a fejemben. Szinte látom magam előtt a jelenetet, amit felvázol, annyira de annyira élethűen adja elő. Végig amíg a Falatozó felé bandukolunk ezt látom magam előtt. Néha fel-felvillan egy-egy arc, amiken meghökkenést, irigy pillantásokat, és sejtelmes vigyorokat fedezek fel, de nem tudom hova tenni őket.  Csak nem képzelgek úgy, hogy megelevenedik előttem az egész! Vagy igen?
Mindenesetre kellemesen megkönnyebbülök, amikor belépünk az étterembe. Végre nincs több kíváncsi pillantás! Itt annyian vannak, hogy a kutya nem törődik velünk. Gyorsan lepillantok a sárkányleopárdra és biccentek neki egyet, tudja a dolgát.  A kicsi jószág el is inal kerülgetve a betérő vendégeket. Ahogy beljebb jutunk már a szemem elé tárul az üvegpult, ami mögött a rengeteg finom étel áll sorban, de persze a karácsonyi dekoráció is jól láthatóvá válik. Naná, hogy itt is vannak fagyöngyök. A végén még indítok egy fagyöngy-ellenes klubbot.
- Hát, mondhatni igen. Annyiféle nép van, annyiféle szokással és különféle ételekkel. Egyszerűen érdekesnek találom őket, és izgalmasnak. Egy rakás újdonságot lehet kipróbálni, aztán vagy bejön a dolog, vagy nem. De szerintem érted te ezt. – magyarázom mosolyogva a fiúnak. Találtam egy közös dolgot, és ez szuper. Legszívesebben örömtáncot is lejtenék, csak azt nem tudom, hogy miért.
- Profi. – dícsérem meg a szép bűbájt, majd hirtelen beugrik, hogy miért volt az a sok fura nézés odakinn. – Oh, a kezed! – kiáltok hát fel önkéntelenül is. Halvány pír szökik az arcomra, hiszen nyilván a minket látott emberek szerint nagy jelentőségű a dolog. Legalábbis az emberek nem szoktak csak úgy kézen fogva mászkálni, miután elértek egy bizonyos kort. Rásandítok Thomasra, aki valószínűleg vagy lököttnek néz, vagy pedig valamiféle pontosítást vár, hogy mit ordibálok én itt értelmetlen dolgokat.
- Úgy értem, a kezed már nincs buborékba. Észre se vettem. – magyarázkodok még jobban elpirulva. Ez bizony hazugság a javából. Vagyis az a része nem, hogy nem vettem észre, mert tényleg nem. De ennek semmi köze nem volt a felkiáltáshoz. Én pedig utálok füllenteni, hazudni meg még jobban, és szóval ez bizony meglátszik rajtam azonnal.
- Igen, valószínűleg kipróbálom azt a rózsaszínű izét. Borsos neve van. – mondom a kirakat felé mutatva, ahol ott díszeleg ez a hagyományos orosz leves. Elveszek hát egy tálcát, majd a kiszolgáló legnagyobb derültségére kérek is belőle egy kis adagot.
- Ó és olyan habos fahéjas kávét is kérek szépen. Azt meg kell kóstolnod, isteni! Ilyen speciális ünnepi különlegesség, sajnos nem szokott mindig lenni.– teszem hozzá Thomasnak címezve az ajánlást. Szinte nyálcsorgatva várom, hogy felbukkanjon a hatalmas bögre, tele isteni, gőzölgő forró kávé, rápúpozott csavarogva tekergő tejszínhabbal, megszórva a fantasztikus fahéjjal. Kisvártatva fel is bukkan az ital, majd miután Thomas is végzett jelzem, hogy indulás az asztalunk felé.
- Benito foglal nekünk helyet, ha szerencsénk van akkor az ablak mellett. – magyarázom, ahogy céltudatosan vonulok el pár üres asztal mellett. És valóban, sárkányleopárdom ott kuporog egy ablak melletti asztal közepén, égnek meredő szőrrel a tarkóján. Amikor odaérünk mellé, akkor persze azonnal megnyugszik, és levonul az asztal alá, valószínűleg aludni egyet. Belekóstolok az italomba, ami úgy tűnik kellő bátorságot ad az elkezdett beszélgetésünk folytatására.
- Igazából fogalmam sincs, hogy mit tennék. Soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy valaki meg akart volna csókolni. Hisz, miért pont engem?! – mondom zavarodottan, egy ügyetlen mozdulattal végigmutatva magamon. A fiúk mindig is egyértelműen kifejezték a véleményüket arról, hogy nem éppen vagyok számukra eléggé tetszetős. De ha híre megy, hogy én pofánverek mindenkit, aki közel merészkedik hozzám, akkor ez soha nem is fog változni.
- Ha valami ápolatlan hajléktalan jönne felém a fagyöngy alatt, lehet hogy megütném. De valószínűbb, hogy annyira meglepődnék, hogy teljesen lefagynék, és csak pislognék nagyokat.  Az ahogy te leírtad az úgy olyan…tökéletes, biztos madarat lehetett utána fogatni a szerencsés lánnyal, de te mit akkor csinálsz, amikor valaki olyan csókol meg, aki iránt nem érzel úgy? – kérdezek vissza teljesen kizárva az ilyen eset fordítottját, miszerint van olyan lány, aki ellenezné ha ő meg akarná csókolni. Elég népszerűnek tűnik a lányok körében a velem szemben ülő fiú, hallottam ám egy-két társam róla áradozni, és ábrándozni. Mialatt leveszem a vastag pulcsimat eszembe jut, hogy mennyien akarnák kitekerni a nyakamat ha megtudnák, hogy jöttünk ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 3837
Írta: 2019. január 19. 22:11 | Link

LAURA
egy asztalnál a téliszünet előtt | x

Értem, persze, hogy értem. Nagyon szeretem, ha sokféle ember vesz körül, vagy ha sok dologból válogathatok. Nem is értem azokat, akik elzárkóznak mindattól, amit nem ismernek vagy ami nem veszi őket körbe állandóan. Ezek mind csak lehetőségek, amikkel szabadon lehet élni vagy nem élni. Részemről inkább élni szeretek velük.
- Sokat gyakoroltam - fedem fel a titkomat vigyorogva. Meg sem próbálok úgy tenni, mintha ennyire menő varázsló lennék, aki kiráz a kisujjából ilyen bűbájokat. Egyszerűen csak lelkes és kitartó vagyok. Figyelem, amint a kabátom szépen akasztót ér, aztán szemöldököm megemelve nézek a lányra, mikor a kezemet említi. Mi van a kezemmel? Hamar megmagyarázza aztán, viszont mivel fura a magyarázat, furán is mosolygok rá.
- Persze, hát azt a csodacicád csinálta - ráncolom homlokom derűsen. Naná, hogy már nincs buborékban a kezem, hiszen már nem simogatom őt. Meg hogyhogy nem vette észre, amikor ő volt az, aki megfogta a kezem és elhúzott ide? Na mindegy is.
Részemről elmorfondírozom egy jó darabig, mit szeretnék. Mindig ezt csinálom. Többeket előre engedek, amíg töprengek. Végül csak összejön a választás és kérek magamnak egy brassóit paradicsomsalátával, inninek meg egy narancslevet és egy feketeteát is. Szomjas is vagyok, ám meleget is szeretnék.
- Ó, de ügyes - dicsérem az állatkáját, mikor a lefoglalt asztalunkhoz érek tálcámmal. Leülök a lánnyal szemben és jó étvágyat kívánok, aztán már lendíteném a kezemet a homlokom felé, ám zavartan megállok a mozdulatban. Soha nem tudom, mennyire jó ötlet, vagy mennyire illik imádkoznom érkezés előtt, ha közösségben vagyok. Azt már valahogy megszoktam, hogy a Nagyteremben nem csinálom, máshol viszont csak úgy jön. De mivel most már félbehagytam, lemondok róla. Torkot köszörülök és iszom egy korty narancslevet, aztán megragadom a villám. Közben Laura visszatér a témához. Kell egy kis idő, mire leesik, miről beszél, viszont aztán csak figyelmesen hallgatom.
- Miért ne téged? - kérdezek vissza csípőből, hitetlenül. Nem is értem, amit mond. Miért ne akarnák megcsókolni? Közben falatozgatok.
- De ez... mármint... - kezdek kicsit dadogni, mikor a hajléktalannal jön.
- Nem az a fontosabb, hogy idegen az illető, mint hogy ápolatlan vagy sem? - alkotok azért végül egy értelmes kérdést. Kicsit összeszorult a szívem a gondolatra, hogy pont azt üti meg valaki, akinek amúgy sincs jó sora. Sok koszos utcagyerek került az otthonba. A legtöbbjüknek háromszor akkora szíve volt, mint bárkinek. De feltételezem, egy öltönyös ismeretlennel is hasonló érzései lennének, csak most valamiért ez a példa jutott eszébe.
- Milyen lánnyal? - kérdezek vissza, miután lenyeltem a falatot.
- Ja nem, ez nem történt meg - árulom el aztán nevetve, mikor leesik, mit hitt. Nem voltam sem tanúja sem résztvevője ilyen romantikus pillanatnak. Csak én így képzelem ezt el, ha fagyöngy alatti első csókról van szó. Akiket viszont eddig láttam ott összebújni, általában már eleve közel álltak egymáshoz.
- Biztos megilletődnék. Szerintem csak nem viszonoznám - vonok vállat.
- Ha meg ebből még nem érti, hogy én nem érzek ugyanúgy, akkor megmondanám valahogy szerintem. De nem tudom én se, mit csinálnék pontosan - morfondírozok, ahogy próbálom ezt elképzelni. Azonban az nincs a változatok között, hogy tettlegességig fajuljon a dolog. Ha nagyon-nagyon nem lenne ínyemre az ügy, tényleg inkább csak elhúzódnék.
Különben nekem fogalmam sincs ám arról, miket beszélnek a lányok rólam vagy hogy tetszenék nekik. Észrevenni nem veszem ezeket, meg foglalkozni sem nagyon foglalkozom velük. Feltételezni meg főleg nem feltételezem. Mondjuk az ellenkezőjét sem. Én tényleg egyszerűen csak nem gondolkozom ezekről. Nagyon gyerek vagyok még, amivel tisztában is vagyok és bánni sem bánom. Ez van, én ilyen vagyok. Majd leszek másmilyen. Vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 868
Összes hsz: 3081
Írta: 2019. január 20. 15:00 | Link

Thomas



- Gyakorlat teszi a mestert. –bólogatok lelkesen örök érvényű igazságokat közölve. – Mi az, ami zsigerből megy? Miből vagy a legjobb? – láttam már pár olyan esetet, akik életükbe először fogtak a kezükbe mondjuk seprűt és mégis kiderül, hogy vérprofik repülésben. Na, én például nem tartozom közéjük. Komolyan el kellene gondolkoznom, hogy én miben is vagyok a legjobb, de mivel jelenleg sokkal de sokkal jobb dolgom is van annál, így nem teszem.
Csupán mosolygok a csodacica elnevezésen, örülve, hogy ezt nem hallotta a szóban forgó állat. Tuti, hogy most Thomas nyakába vetné magát hálásan végignyalogatva az arcát. Azért meg külön hálás vagyok, hogy nem hozza fel jobban ezt a kezes témát, mert így több esélyem van hamar lenyugtatni felborzolódott idegrendszeremet és buta gondolataimat. Mostanság elő szokott ez jönni nálam, és ilyen esetekben azt veszem észre, hogy megint az a hebegő habogó félős lány leszek, aki voltam.
Türelmesen megvárom, amíg Thomas is választ, bár nagyon éhes vagyok. A választása meglep, elég egyszerű és főleg szokványos étel. De nem lehet mindenkinek mindig gusztusa a fura kajákhoz, szóval nem is teszem szóvá a dolgot.
- Sima fekete tea? Tej nélkül? – ezt viszont már nem bírom megállni. Két okból hökkenek meg rajta, az egyik, hogy nem fogadta meg a tanácsom, de majd talán máskor. A másik meg hogy anno ő ajánlotta, hogy kóstoljam meg úgy a teát mert isteni. Az emlék egy fájdalmas grimasszal elevenedik meg előttem, mivel én akkor megfogadtam a tanácsát. És körülbelül fél órát öleltem is a porcelánt utána.
- Emlékszel, hogy mondtad, hogy kóstoljam meg? El is felejtettem mondani, hogy megtettem, és a barackos feketeteámba kértem tejet a teaházban. Őszintén és főleg finoman szólva nem az én gyomromnak való a dolog. – osztottam meg vele is a fintorgásom okát, mialatt letelepedtünk a helyünkre. Mosolyogva viszonzom a jó étvágyra vonatkozó kívánságot, már nem is tudom, hogy mikor hallottam ezt a kifejezést. Odahaza nem szokás nálunk, a nagyteremben meg mindenki össze-vissza beszél, maximum lakomáknál kezdik meg egyszerre a diákok az evést. Elkapom a fura mozdulatot, amit a kezével tesz és hirtelen nem is nagyon tudom hova tenni a dolgot. Aztán lassan beugrik a speciális fordító amulettje, meg az, hogy misére mennek a gyámjával, ezekből pedig arra következtetek, hogy a valláshoz van köze a mozdulatnak.
- Áh, csináld nyugodtan, amit ilyenkor szoktatok. Csak mert én nem szoktam imádkozni vagy hálát adni vagy ilyenek attól neked még nem kell másnak lenni. – azt tudom, hogy sokféle vallás van, és mindegyik hajlamos totálisan más kifejezéseket alkalmazni, mint a többi. Csak, hogy könnyű legyen megkülönböztetni őket….mondjuk a keresztből kiindulva alaposan lecsökken a lehetőségek száma. – Tényleg, Liam bácsival milyen vallási irányzatot követtek? Római katolikus? Anglikán?
A gyerekkori szokásomhoz híven csak azután kezdek bele az evésbe, hogy az asztaltársam megkezdte ugyanezen tevékenységet. Teljesen logikátlan módon sikerült kicsavarnom azt az illemszabályt, hogy nem kezdünk bele amíg mindenki nem ül le és nem kezd el enni. Kanalammal kíváncsian beletúrok a levesbe – szintén „jó” szokásaim egyike – majd valami pirosas izét és persze rózsaszín lét lapátolok a számba. Az arcom az izgatott érdeklődésből egy pillanat alatt vált át az undor és hányinger kifejezésbe. Legszívesebben kiköpném az egészet, úgy ahogy van, de mivel vagy Thomason landolna, vagy pedig csak simán nem illendő és gusztustalan tett lenne, így nagy küszködés árán lenyelem a falatot.
- Ez….fúú, ez nem finom! – azt is mondhatnám rá, hogy ritka szar, de hátha valaki más épp ezt eszi és a kedvence. A köhögőroham közben újra kanalat ragadok és kihúzom a tányér szélére az egyik piros karikát. Alapos szemlélgetés után már meg is van a diagnózis: cékla.
- Azt hittem, hogy ez valami meggy, vagy eperleves. – most aztán tényleg csalódott vagyok, mehetek majd vissza valami ehetőért a pulthoz. – Hogyhogy miért ne engem? Az unalmas szürke kisegeret, akivel egy épkézláb mondatot nem lehet váltani? – legyintek mosolyogva. Sokat fejlődtem az elmúlt években, de én még élénken emlékszem az első találkozásunkra, amikor még nagyon hasonlítottam az előbb leírt Laurához. Nem nehéz még több félénkséget hozzátenni, és máris megértheti a dolgot. Azt viszont nagyon nem sikerül megértetnem vele, hogyan érzek ezzel az engedély nélküli közelítéses dologgal kapcsolatban, legyen szó akár fagyöngyös akár fagyöngy nélküli dologról. Egészen elkomorodom, hiszen már látom, hogy hova fog ez vezetni.
- De az idegenség az fontos, csak az iskola háromnegyede idegen számomra….és…hajléktalan, mert….félek tőlük. Volt egy … - dadogok egyre jobban, ahogy próbálom elmagyarázni anélkül, hogy nagyon belegondolnék. – Szóval volt egy nem túl kellemes incidensem kiskoromban egy hajléktalannal. Ho-hozzám ért, meg … nem … akartam .. és nem volt jó és bántott. Kicsi voltam, nem értettem, hogy mit akar. Végül szerencsém volt, de akkor azt mondta Apu, hogy ha még egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy valaki közelebb jön hozzám, mint szeretném, akkor üssem meg és kiabáljak. – és siker. Sikerült sírás nélkül végigmondanom, szerintem egészen érthetően. Ha meg nem, akkor ez van. Ennél érthetőbben biztos, hogy nem fogom elmagyarázni mi is történt akkor. Zavaromban egy újabb kanál leves kerül a számba, de most meg sem érzem az ízét. Az egyet aztán még kettő követi, aztán odébb tolom a tányért mielőtt folytatom.
- Szóval nem, nem tudom, hogy mit tennék, ha egy olyan ember közelíteni, akinek a kisugárzásától a frász kerülgetne. – az eddig lesütött tekintetemet most felemelem és határozottan belenézek Thomas szemeibe. Nem várok sem szánakozást, sem együttérzést, sőt még megértést sem, csupán egyetlen dolgot, amit közlök is vele. – Ez maradjon köztünk, Apámon kívül senki más nem tudja, és ez így is van jól. Viszont, egy jó tanács: amikor találsz olyan lányt, akit érdemesnek tartassz rá…fagyöngy ide vagy oda, de valahogy úgy csináld, ahogy leírtad. Tuti siker. – sikerül egy huncut kacsintást is összehoznom, majd a két kezembe véve a bögrét, halkan dobolva rajta pislogok kifelé az ablakon. Az jár a fejemben, hogy nem is csoda, hogy világ életemben féltem a fiúktól, az már annál inkább, hogy sikerült egész jól felülemelkednem a félelmeimen. A fiú tükörképét szemlélve rájövök, hogy vele például tök biztonságban érzem magam. Kellemes érzés, amíg valami marhaság az eszembe nem jut.
- És tudod, hogy mit veszel neki? Vagy saját készítésű ajándékot adsz? – teszem fel az első kérdéseket, amik eszembe jutnak, hogy újabb vidámabb témák felé tereljem a beszélgetést. Természetesen a nagy igyekezetemben el is felejtem megnevezni, hogy kire gondolok, de remélhetőleg hamar leesik Thomasnak a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 3837
Írta: 2019. január 22. 22:40 | Link

LAURA
egy asztalnál a téliszünet előtt | x

Ez egy remek kérdés. Elbizonytalanodva töprengek, vajon miben vagyok jó. Miben vagyok őstehetség. A nagy igazság viszont az, hogy semmiben. Legalábbs nem tudok róla. Mindent tökre élvezek és irtó lelkes vagyok, azonban zsigerből semmi nem megy. Oké, ez nem igaz: pont a lelkesedés az, ami megy zsigerből. Abban nagyon jó vagyok. Ez számít?
- Az állatok simogatásából - vonok aztán vállat ál-menőzve és nevetek egyet.
- Dehogy sima, persze, hogy... - állok neki derűsen háborogni a feltételezésen, hogy tejszín nélkül iszom a feketeteámat, amikor meglátom, hogy tényleg nem kaptam hozzá tejszínt. Sóhajtok egyet, kérek egy pillanatot és elsétálok szerezni. Meg akkor már cukrot is hozok. Aztán már itt is vagyok.
- Legalább kipróbáltad - nyugtázom ennyivel, hogy neki nem adja a tejes tea.
Megemelem szemöldököm és egy pillanatra nem is értem, mire céloz, mikor azt mondja, csináljam nyugodtan. Aztán, ahogy folytatja, megértem. Már letettem róla ugyan, viszont most már fura lenne nem megejteni, ha így észrevette.
- Római katolikus - bólintok, majd a tányéromra nézve keresztet vetek, imára kulcsolom a kezem, és látszólag csak némán pislogok ezután az ételemre, ám igazából mondom magamban az imát. Hangosan csak otthon szoktuk Liam bácsival. "Édes Jézus, légy vendégünk! Áldd meg, amit adtál nékünk! Uram, add, hogy jól essék! Jézus neve dícsértessék! Ámen" Pár másodperc az egész, aztán ismét keresztet vetek és csak ezután veszem kézbe a villámat.
- Nekem új a dolog, de szeretem - árulom el Laurának, hogy igazából csak azóta húzok a kereszténység felé, mióta a bácsikámmal találkoztam. Ennek ellenére persze koránt sem arról van szó, hogy rám erőltette volna. Sőt, éppen ellenkezőleg. Dehát tényleg tetszik, úgyhogy örömmel merülök el benne egyre jobban és jobban.
Azonnal kiül a lány arcára, mennyire nem elégedett a kajájával. Együttérzően fintorgok, amikor kifejezi nemtetszését. Eleve nagyon bátornak tartottam, hogy ilyet kért. Lehet, sokkal inkább vakmerő volt, mint bátor. Mondanék valamit, azonban még a falatom közepén járok, amikor előjön a válaszféleségével azt illetően, miért nem csókolnák meg a fagyöngy alatt. Homlokráncolt mosollyal nézem őt.
- Soha nem értettem, hogy lehet egy szürke kisegér unalmas. Hogy lehet bármilyen kisegér unalmas? - hadonászok a villámmal, szinte forradalmi hangulatban. Azt hihetnénk, terelem a témát, viszont pont hogy teljesen témába vágok. Furán látják az emberek magukat.
Miközben a lány mesél, egyre lassabban rágom az újabb falatomat, mígnem le is nyelem, aztán csak hallgatom őt. Nem kell részleteznie, mi történt. Feszülten sütöm le a szememet magam is. Velem nem történt még hasonló. Bár amilyen naív vagyok, elképzelhető, hogy csak nem vettem észre. Viszont az otthonban sok olyan gyerek volt, akivel megestek ilyesmik vagy ennél még sokkal rémesebbek. Úgyhogy tudom, mi ez.
- Persze, hogy köztünk marad - motyogom csak szinte, továbbra sem nézve fel az asztallapról. Azt nem most fogom neki megmondani, hogy ettől még nem kell minden hajléktalantól félnie és hogy nem kéne minden váratlan közeledésre ilyen durván reagálnia. Valószínűleg soha nem mondom meg neki. Rájön majd ő. Ha nem, akkor meg nem én fogok változtatni ezen. Az átélt élmények mindig erősebbek, mint valaki kéretlen győzködése arról, hogy ne általánosíts.
- Ó, én ezt nem merném - nézek végre ismét háztársamra, zavartan elmosolyodva a tanácsán. Nem nagyon szoktam azon gondolkozni, hogyan csókolnék meg valakit először, azonban ha már itt tartunk: biztos megkérdezném, szabad-e. Akármennyire béna ez. Viszont mivel én túl nyitott vagyok a világ felé, másokban is ezt látom és téves feltételezésekre jutok. Jobb biztosra menni tehát.
- Ja, hogy Liam bácsinak! - jövök rá, kiről kérdez.
- Készítek valamit. Még vacillálok néhány ötlet közt - bólogatok, és kicsit félbehagyom az ennivalómat. Megtörlöm a szám és iszom inkább.
- Tuti kell, hogy legyen gyümölcslevesük különben. Hozzak neked? - kérdezem meg azt, amit pár perce akartam, és már emelkedek is fel a helyemről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 868
Összes hsz: 3081
Írta: 2019. január 23. 19:55 | Link

Thomas


Kíváncsian várom a válaszát, hogy ő szerinte miben remekel. Elég sok mindent meg lehet tudni abból, hogy mit tart magáról az illető. Főleg úgy, hogy háztársként azért egy vadidegennél jobban ismerem, igaz nem sokkal. Azonban arra nem számítok, amit mond.
- Az biztos! Ezt bárhol bármikor hajlandó vagyok tanúsítani is! Sőt, Beni is! – nevetek vele én is. Képes volt egy bizalmatlan vadóc sárkányleopárdot egy pillanat alatt doromboló kiscicává változtatni. Mi ez ha nem Isten adta tehetség!? Jobban belegondolva viszont, egy érdekes dolgot fedezek fel. Benito nagyon hasonlít hozzám, és ez eddig fel sem tűnt. – Akkor neked valami zoológiás dolog fekszik. Az mennyire érdekel?
Csupán bólintok, jelezve hogy oké, persze semmi gond, menjen csak vadászni tea ízésítéshez szükséges dolgokra...és amíg távol van kihasználom az alkalmat és szépen hozzáírom a fejemben lévő kis listához az új információkat Thomas jellemrajzáról. Ha már „előző életemben” nem voltak barátaim, hát megfigyeltem az embereket. Sok dolgot előbb megláttam másokban, mint ők magukban. Vagy másokban. Magány ellen kiváló szórakozási mód.
- Lehet, hogy pont a gyümölcsös íz volt a gond. Ahogy nézem a tiéd natúr tea. – vonok vállat, figyelve ahogy beleszór még egy kevés cukrot a teába és precízen belecsurgatja a tejszínt. Nem tejet, tejszínt, újabb feljegyzés magamnak.
- Az a lényeg, hogy neked jó. Más nem nagyon számít. Persze el lehet menni misére meg hittanra meg mindenre, anélkül, hogy az ember bármit is komolyan venne belőle, mert azt várják el tőle, de sok értelme úgy nincs. – micsoda bölcsességek áradnak belőlem, egek. Pedig ha tudná, hogy fogalmam sincsen ám róla, hogy mi a különbség a kétféle katolikus között – jó nyilván a nevük, meg hogy honnan „származik”, de itt ki is merül a dolog – na meg az összes többiről se sokat tudok. Ha választanom kéne tuti valami reinkarnációs dolgot választanék. Azon mindenesetre csak pislogok, hogy a szokásos imapóz után csönd van. Azt gondoltam, hogy nem fog dalra fakadni, de hát ugye a templomban általában hangosan megy az ima. Mindegy, ő jobban tudja, hogy mit hogy kell.
- Hát úgy… - kezdek bele az egeres kifejtésbe, de félbehagyom a mondatot, amikor a villára tapadt krumplidarab kezd el felém repülni. Elő is jön rögtön az ösztönös mozdulat, arcom elé kapom a kezem, elhárítva ezzel a brassóis esőt, a célját tévesztett krumpli szinte szomorkásan pottyan a fehér terítőre. Felkapom és gyorsan a számba pottyantom, magamban kuncogva azon, hogy micsoda heves reakciót sikerült kiváltanom társamból.
- Nézőpont kérdése a dolog. Egy színpompás hiperszuper dolgokra képes madárhoz képest például egy egyszerű szürke kisegér nem épp a legjobb választás. De amúgy meg iszonyat okosak az egerek. Megnézném, hogy a labirintusos IQ teszteket mikor végez el olyan gyorsan egy madár. Ráadásul cukik is. Rózsaszín farkinca, pici folyton mozgó nózi, gomb szemek. De sokan nem szeretik őket mert nem látják meg bennük az értéket vagy nemtom. – nyugtatom meg Thomast, hogy nem vagyok egérellenes, meg semmilyen állat ellenes sem. Esetleg pók-ellenes, vagyis azt nem szeretem, nem is tartanék, de attól még nem irtom őket sem.
A múltba történt túrám után szinte tapintható a feszültség és zavartság az asztalnál, igazából nem is tudom, hogy melyikünket viseli meg jobban a dolog. Bárcsak tudnám, hogy miért mondtam el neki? A reakciója mindenesetre bíztató, nem néz rám sem undorodva sem gúnyosan, szóval végülis nem bánom, hogy megtettem. Hatalmas utat jártam be, lehet, hogy ő már nem emlékszik az első találkozásunkra, amikor egy mozdulatra pánikba estem, szinte képtelen voltam bármit is kinyögni. És most tessék….itt ülünk, egész normálisan beszélgetünk. És legnagyobb megdöbbenésemre az is kiderült, hogy megbízok benne. Jesszusom, csak ne legyek teljesen olyan, mint Benito! A dorombolás fura lenne, talán még ciki is!
- De nézd, már tök jól haladok! Beszélgetünk, meg meg minden! – mondom gyorsan, mielőtt felröhögök a képtelen gondolataimtól. Nagy lelkesen, hogy alátámasszam az állításomat kinyújtom a kezem és hozzáérek Thomaséhoz pár pillantra, hogy lám, ezzel sincs gond. Azt mondjuk nem közlöm vele, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy ezt kikkel tenném meg. – Egyszer talán minden gond nélkül odasétálok egy hajléktalanhoz adni neki valamit, ami boldogabbá teszi, még ha csak pár percre is.
Sejtelmesen mosolygok Thomasra, ahogy őszintén bevallja, hogy nem merné megtenni úgy a fagyöngyös dolgot, ahogy lefestette. Félénk, és őszinte. És marhára nem látja magát tisztán.
- Több van benned, mint hinnéd. – mondom neki lágyan. Úgysem fogja nekem elhinni, sose szokta senki sem. Majd rájön, amikor szükséges lesz megtalálja magában azt az elveszett bátorságot, ami nem is veszett el, csak ő nem tudja hol keresse.
- Például? Lehet, hogy tudok segíteni a technikai részében ha olyanról van szó. – jövök lázba a gondolattól. Kézműves dolgokban egész otthon vagyok, saját kezűleg készteni valamit meg izgis. Kár, hogy én már szinte az összes értelmes dolgot megcsináltam a szüleimnek. Tehát marad a vásárlás.
- Hű, köszi! Inkább valami tésztát, ha van. Levesből ennyi elég volt. – pislogok hálásan a fiúra. Igazából a repülő krumpli esete óta azon agyalok, hogy vajon mekkora bunkóságnak számít kunyerálni a kajájából. De hála a lovagias angol neveltetésnek, vagy szimplán a lovagiasságnak erre nem kerül sor.
Amint eltűnik az asztaltól, hogy beálljon a sorba, Benito dugja ki a fejét az asztal alól, szemében huncut, mindent tudó csillogással.
- Ne, egy szót se szólj. Tudom. - morgom neki. Szinte hallom a válasz gondolatot: "oké, de vigyázz!". Nincs szükségem a sárkányleopárdra, sem senki másra, hogy tudjam, hogy totál idiótán viselkedem néha. Össze kéne szednem magam, de hogy ha egyszer minden csak úgy jön magától?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 3837
Írta: 2019. január 24. 23:05 | Link

LAURA
egy asztalnál a téliszünet előtt | x

Nem semmi tanúim vannak. Bármilyen pert megnyernék, azt hiszem. Jól elmosolygok magamban azon, hogy Liam bácsi biztos örülne, ha tudná, milyen jogi dolgok járnak a fejemben. Viszont ebből a gondolatból kizökkent a zoológus felvetés.
- Érdekel. Sok minden érdekel - vonok vállat, ilyen nagyon finoman fogalmazva meg, hogy akármiért képes vagyok oda meg vissza lenni. Ez ráadásul állatos téma. Na azzal meg kenyérre lehet kenni. Oké, akármivel kenyérre lehet kenni. Szóval az állatos dolgokkal meg annyira, hogy beleolvadok a kenyérbe.
- Én gyümölcsösbe is szoktam - árulom el neki csöndesen, kicsit odahajolva az asztal felett, mintha valami titkot közölnék vele. Aztán kevergetem tovább teámat.
- Hupsz. Bocs - kérek elnézést a krumpli lövedékért nevetve.
- Minden állat a legjobb választás - szögezem le saját álláspontomat az ügyben.
Igazán jól esik a bizalma. Sokat jelent. Remélem, látszik rajtam! Különben nekem tetszene, ha dorombolna. Nem tartanám furának. Két kezem van végülis, jut egy a csodacicának meg egy neki is. Mármint jutna, ha éppen nem lenne tele az egyik villával, amire krumplikat meg husikat döfködök fel nagy elánnal.
Egészen felragyog az arcom, amikor felvázolja a képet arról, hogy esetleg egyszer majd túllép a félelmein a hajléktalanokkal kapcsolatban. Már látom is, ahogy odamegy valakihez, aki az utcán üldögél, ad neki mondjuk valami finom ételt, az illető meg őszintén és boldogan megköszöni neki, és mindkettejük napja bearanyozódik. Bólintok egyet. Igazán tetszik.
Csak elmosolyodok arra, hogy méltat engem. Kedves, amit mond. Viszont nem tudja, mit hiszek magamról. A helyzet az, hogy nem sok mindent. Mármint nem úgy értve, hogy lekicsinylem magam, hanem egyszerűen nem szoktam nagyon gondolkozni magamról. Tudom, a legtöbb embernek nagyon gyakran jár az az eszében, vajon jól néz-e ki, vajon elég tehetséges-e valamihez, vajon képes-e megtenni valamit. Bennem ilyenek nem igazán vannak. Nem azért nem merném. Tényleg csak nem tudom elképzelni inkább. Különös egy helyzet az első csók. Nem csak a fagyöngy alatt.
- Gondoltam valami rajzra vagy festményre; esetleg öntök gyertyát; vagy köthetnék valamit... - sorolom, amik eszembe jutottak. Többek között.
- Valami tészta rendel - bólintok vigyorogva és bandukolok kérni. Viszont rájövök, hogy nekem hiába tetszik ez meg az, nem akarok neki semmiképp olyat vinni, amit nem szeret. Úgyhogy odaintegetek neki, hogy felém nézzen, mikor pedig így tesz, tátogok pár tésztanevet, közben a kirakott táblákon mutogatva is őket, várva, melyikre bólint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 868
Összes hsz: 3081
Írta: 2019. január 25. 13:04 | Link

Thomas



Meg se lepődök a válaszán hiszen illik hozzá, hogy többrétű az érdeklődési köre. Na meg hogy nem agyal azon, hogy mi is lesz belőle ha nagy lesz. Vagy, hogy miben jó. Sajnos én nem vagyok ilyen nyugodt ezen a téren, hiszen egy totál ismeretlen világba csöppentem, ami ezerszer jobb, mint amiből jöttem. Elég erősen él bennem az az érzés, hogy szeretnék helyt is állni itt….nehogy visszakerüljek oda. Nem, azt semmiféleképpen nem akarom.
- Hogyhogy nincs még állatod? – teszem fel a kérdést, hiszen ő pont olyan ember, akinek való egy állat. Ért hozzájuk, imádja őket. Azok is őt. – Ha a bácsikád engedné akkor mondjuk örökbe is fogadhatnál egyet, megmentve egy szerencsétlen sorsút. Biztos nagyon hálás lenne a második esélyért, bármit is választanál. Csak egy ötlet. – vonulok vissza az óvatos megjegyzéseimből. Lehet, hogy nem akar elköteleződni, sok olyannal találkoztam már. Meg végül is ő tudja. Azt most inkább nem mondom neki, hogy ha nem kaptam volna Benitot, akkor én biztos hogy az örökbefogadást választottam volna, és már gondolkoztam is azon, hogy mim legyen. De jött ez az egész vízmágiás dolog és lett egy állatom. Aki tuti megharagudna, ha azt hangoztatnám, hogy nekem más gondolatom támadt valaha kisállatka téren.
- Hümm, akkor velem van a baj. – vonok vállat a teatémára. Az ő gyomra már hozzá van edződve a dologhoz, ki tudja, lehet hogy idővel nekem is menne. De mivel szeretem a teát úgy, ahogy most szoktam inni, így nem valószínű, hogy ezen változtatok valaha is. De azért nem mondom soha. – Legalább biztos lehetsz benne, hogy nem nyúlom le előled a teádat. A kajádat viszont féltheted, ez nagyon finom! Semmi gond, bár fura módja a másik megkínálásának. – kacagok egy nagyot a dolgon. Mini-kajacsata, jó dolog az, mókás. Valószínűleg ha az arcomra vagy a ruhámra meg a hajamra került volna akkor is így nevetnék. Letörölni, lemosni, megmosni, kimosni lehet, bele meg nem halok. Úrilány meg végképp nem vagyok, aki sikítófrászt kap ha letörik egy körme.
- Csak nem mindenkinek ugyan az. – tessék, még egy klisé tőlem. Könyvet fogok írni a leghülyébb mondatok, amik elhangzanak egy kellemes beszélgetés közben címmel. Bár úgyse akarná elolvasni senki se.
Hálás pillantással nyugtázom a fiú reakcióját, nem húzta el a kezét! Egy kicsit azért tartottam ettől, de szerencsére alaptalanul. Nem is kerít neki nagy feneket, szóval nem is jövök zavarba én sem. És ez így van jól. Határozottan szerencsés vagyok, hogy pont egy ilyen normális sráccal akadtam össze, sőt barátkoztam össze.
- Gondolom varázslat nélkül. – teszem hozzá az ötleteit hallgatva. Na ez sem szokványos. – A gyertya jó dolog, lehet különféle illatokkal és formákkal játszani, egészen különleges dolgok tudnak kijönni belőle. A kötés sem rossz, bár sokáig tart teszem azt egy sálat összehozni, muglimódon tuti. De jó dolgokat lehet csinálni például bőrből is, karkötőt meg minden. – igen, ezek jó ötletek, gond nélkül szerzek hozzájuk alapanyagot, amennyiben nehézségei akadnának. Sőt szakirodalmat is tudod adni, amibe remekül részletesen le van rajzolva minden. Rajz… ó a rajz. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hogy rajzol vagy fest. Milyen technikával, milyen témát. De amíg ő sem tudja, hogy mi is lesz, addig nem terhelem egy rakás infóval, feleslegesen meg pláne nem. Zenei dolgot nem mondott, vajon csak nekem jutna eszembe zenét ajándékozni?
Teljesen a gondolataimba mélyedek amikor feltűnik, hogy a falatozó egy része egy irányba néz. Furcsállom a dolgot, aztán megértem az okát. Thomas igyekszik felhívni a figyelmemet a választékra. Hupsz, szegény.
- Mi? – rázom meg a fejemet értetlenül. Aztán belekezd egy némajátékba, ha nem mutogatna, akkor egy kukkot sem értenék az egészből. Egy darabig csak figyelek, majd amikor egy brokkolis tésztakölteményre bök akkor felemelem a hüvelykujjam, hogy az nyerő lesz, tuti finom. Remélem tejszínes is, bár ha sima sajtszószos az is tökéletes. Amíg ő visszaér az asztalunkhoz addig lassan kortyolgatom a félig kihűlt kávémat, jobban telik az idő, mint gondoltam.
- Köszönöm szépen, egy hős vagy! – hálálkodom neki mosolyogva miután hallótávolságon belülre ér. Gyorsan be is kapok pár falatot , ami valóban mennyei, végre a gyomrom sem háborog annyira. – Hamarosan vissza kell majd mennünk, különben elkapnak a.. – intek az ablak felé, hogy felhívjam Thomas figyelmét a sötétedő utcára, de a mozdulat félbeszakad. Azt akartam mondani, hogy különben elkapnak a prefektusok, viszont ő is az. Ha miatta szegem meg a házirendet akkor az enyhítő körülmény vajon? – Mond csak, ha nem érek vissza időben, akkor megbüntetsz?
Nem tudom megállni, hogy ne kezdjek el vigyorogni az elképzelésen. Az csak késve esik le, hogy mivel ő nem fog visszajönni a kastélyba, így nem fog tudni megvédeni a többi prefitől. Tehát egy jó kis büntetés kinéz nekem, ha összefutok valakivel. Hacsak nem indulunk hamarosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed