BK Fórum - Bogoly Burger

Amélia
Egy pénteki napom, déltájt

Én nem tudom, hogy ma mi van, de csak a szokásos ebédemért álltam sorba. Igen, sorba, mert ma hosszú sorok kígyóznak kifelé a gyorsétteremből, amit nem is értek, ilyen még soha sem volt, amióta itt vagyok. A jól megérdemelt chimichangámért jöttem, erre megbolondult a diákság. Ma a mexikói nap van, és hát… egyelőre nem vágom, hogy mi lehet ez a sor, de hamarosan ki fog derülni. Az egy dolog egyébként, hogy várakozni kell – pedig a már majdnem kilyukad a hasam, ami eléggé frusztráló -, de az, hogy közben a sarkamat rugdossák, rálépnek, lökdösődnek egyesek, már kezd túlmenni a tűréshatáromon. Egy fél óra múlva unom meg a show-t mögöttem, megfordulok, beszóljak a következőnek, de mákja van, mert egy csinos csaj. Éppen nem rám figyel, de a lába még most is jár, mintha nézelődni akarna – termetileg nem egy égimeszelő -, és természetesen észre sem vesz. Sóhajtok egyet, és hagyom a francba, már csak tízen vannak előttem, majdcsak kibírom „Türelmet Lenkétől” az atrocitást. Már alig tizenöten vannak előttem, azt már fél lábbal végigállom. A Nap azért nem kedvez, mert ontja magából a meleget – nem tudom mit vártam tőle -, ezért egy pálcamozdulattal kisebb ernyőt varázsolok felém, ami mindig belebeg a nap és a fejem búbja fölé, nem zavarva senkit. Nagyjából átmérő ötven, szóval nagyon keveset árnyékolhat be másból tényleg.Ez egy kicsit azért jól esik, és ha már árnyék, akkor előkapok egy vizes kulacsot is, és iszom. Na, így már tényleg gyerekjáték lesz. Közben az étterem bejáratához érek, ahol látom, hogy egyet fizet, kettőt kap akció van éppen. Hát így már értem, és dörzsölöm a kezem, hogy ma bizony jól fogok lakni. Nekem a felet fizet, egyet kap is tökéletesen megfelelő lenne, de akkor már zabáljunk egy jót. Előkészítem a tíz knútot, és szívom is egy kicsit a fogamat. Talán a chimichangáról le kéne már mondanom egy időre, mert így hó végére tényleg csak a parizeres kenyér marad, nagyjából öt napon át, vaj nélkül. Oké, az Akadémián tudok enni, de néha jól esne egy plusz üdítő, vagy egy ital a Mátrában. Esetleg elmenni a cukrászdába, mert ez a havi éhezési periódus lassan depresszióba zavar. Mikor belépek, eltüntetem az ernyőt és máris keresgélni kezdek a menüben. Ha már ilyen lehetőség adott – és mégiscsak van nálam tizenöt knút is, csak akkor holnap nem eszek, de már nem érdekel, majd az egyiket elteszem holnapra! -, csak végignézegetem az egészet. A nyálam széjjelfolyik, tényleg, ahogy látom a megjelenített ételeket. Közben sorra is kerülök, de még mindig nem választottam. Nagy sóhajjal lemondok végül vagy két perc keresgélés után a még jobb falatokról, amikor is maradok az eredeti tervemnél.
- Akkor kérnék egy… hééé! – nem , nem vagyok retardált, de egy mögöttem lévő valaki meglökött és kiejtettem a knútjaim egy részét a földre, amik csilingelve szóródnak szét. – A fenébe már, mit képzelsz? – nézek a csajra, aki közben meg is előz! Azért ennek is rinocérosz volt az anyja, mert elég vastag bőr van a pofáján! Gyorsan összekapkodom a pénzt, majd odalépek hozzá.
- Előbb én jövök, állj csak vissza szépen! – mordulok rá. – Éppen elég volt, hogy végigrugdostad a lábam, amíg sorba álltunk – továbbra sem vagyok túl jó fej. Éhes vagyok.