36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. október 13. 23:32 | Link

Boróka

Az órámra pillantottam, miközben unalmamban egyenletesen doboltam az asztal lapján. Egy könyv fölé hajoltam újra meg újra, de egyszerűen képtelen voltam felfogni a szavak értelmét. Nem mintha untam volna -á, dehogy, elvégre még csak három órája ültem különböző pozitúrákban a szobámban. Hol a térdemet átkulcsolva, hol hason fekve, most beszabadultam a gyorsétterembe és a tálcámon az érintetlen étellel bámultam csak magam elé.
Egyáltalán nem voltam éhes, de nem bírtam már tovább bent aszalódni és ez a kellemeset a hasznossal dolog elég jó megoldásnak tűnt. A könyvet még a legutóbbi születésnapomra kaptam aputól és bár egyáltalán nem az én világom volt, ezt soha, semmilyen körülmények között nem vetettem volna a szemére.
Kim írt.
Ő kérte, hogy lapozzam át. Szerinte érdemes lenne megpróbálnom kibékülni apuval, szerintem pedig érdemes lenne nem beleszólnia most ebbe az egészbe. Félreértés ne essék, imádtam őt, de a mi kapcsolatunk még jóval azelőtt romlott el, hogy ő megjelent volna az életünkben és nem sokat javult az elmúlt időszakban. Annak ellenére sem, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem. Apa egyre inkább magába fordult, mióta én elköltöztem otthonról.
Na meg itt volt Ricsi is.
A srác az idegeimre ment, de el kellett ismernem, hogy zseniálisan csinálta. Sikerült a lehető legrosszabb hangulatomban megtalálnia és még így sem küldtem el melegebb éghajlatra, szóval mondhatni fejlődtem.
Lapoztam és a kezem megállt mozdulat közben. A két oldal közé egy vékonyka papírra írt levelet szorítottak be. Óvatosan húztam ki és hajtottam két felé, hogy felfedjem az apró, dőlt betűkkel szedett írást.
Elszorult a torkom.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. október 15. 00:33 | Link

Mai Hamada


A mai napra úgy döntött, hogy szabadnapot vesz ki. Meglocsolta a szobájában burjánzó növénytenyészetet, amit már lassan ideje lenne elköltöztetni, hiszen nem épp a legmegfelelőbb hely nekik, de még nem vette rá magát erre a feladatra. Úgy vette észre, az eridonosokat kissé zavarja a sok zöld. Legalábbis a szobatársait biztosan. Legelőször inkább az Üvegházba ment volna, ám ott mindenféle diákok mászkáltak, és neki most nem fűlött hozzá a foga, hogy másokkal is találkozzon. Így búcsút intve a kastélynak rögvest a falu felé vette az irányt. Vidám mosollyal ment el a színház mellett, ha választania kellett, akkor ezt mondta volna az egyik kedvenc helyének a faluban. A nagy császkálásban észre sem vette, hogy eltelt az idő, ezt csak hangosan megkorduló gyomra jelezte számára. Na igen, bőven itt lenne az ideje enni is valamit. Zsebében kotorászva gyorsan összeszámolta, hogy vajon futja-e valamire itt a faluban, vagy esetleg kénytelen lesz visszamászni egészen a kastély konyhájáig. De tulajdonképpen ez egy szerencsés nap volt számára, hiszen zsebe tartalma azt mutatta, hogy igenis megvendégelheti magát a gyorsétteremben. Ettől a ténytől jókedvre derülve nyitott be az étterembe, hogy ott hangosan köszönve rögtön megszemlélje a kínálatot. Végül egy végtelenül egyszerű menü mellett dönt, krumpli, rántott hús. Igazi klasszikus.
Kiszámolja a kért összeget, némi földet söpörve le a zsebéből előkerülő pénzről. Majd keres egy helyet és lehuppanva tömni kezdi magába a krumplit. Két kecsapba tunkolt falat között feltekintve akad meg a szeme a vele szemközt lévő asztalnál ülő lányon.
- Ó, én téged ismerlek! - kiált fel csodálkozva, ahogy kérdés nélkül átcuccol a másikhoz. - Téged láttalak a múltkor a sikátorban, vagy a csárdában, már nem is emlékszem... - legyint egyet, mintha nem is lenne fontos. Halkát jóval halkabbra fogja, mint előbb tette.
- Hermésszel üzleteltél, mi? Vigyázni kell vele, furfangos egy fickó – mondja vigyorogva, ujjai között egy újabb krumpliszállal nyomatékosítva. Persze, nem akarja annyira hangosan reklámozni, hogy ismeri az alvilági fazont, akit a többség csak Hermészként azonosít, de a tavalyi évben tőle sikerült beszereznie egy ritkább, kicsit veszélyesebb növényt otthonra. Az már más kérdés, hogy csúnyán átverte a lányt, aki ezért persze némi revansot követelt, de a helyzet tulajdonképpen megoldódott. Érdeklődő tekintettel néz a másikra, hiszen ha már van egy közös ismerősük, az jó kiindulópont, nemde?
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. október 16. 17:45 | Link

Boróka

A levél sorait újra és újra átfutottam, közben mögöttem nyílt és csukódott az ajtó, de egy pillanatig sem voltam képes ezzel foglalkozni. Megdöbbentett mindaz, ami benne állt és amilyen formában. Mégis erről én miért nem tudtam? Mikor történhetett mindez? Dátum ugyan nem állt a levélben, de képtelen voltam felidézi magamban egyetlen emléket is, ami ehhez az incidenshez kötődne. Márpedig én biztosan észre vettem volna, ha valami nincsen rendben.
Hátradőltem a székemen és egy röpke pillanat erejére lehunytam a szemeimet és a levelet visszaejtettem a könyvre. Összefontam a kezeimet a hátam mögött és megfeszítettem a vállamat, hátha elmúlik a görcs, ami hirtelen beleállt.
A papírt figyeltem és az emlékezetemben kutattam –abszolút eredménytelenül. Közben láttam a szemem sarkából, hogy felemelkedik a kislány a másik asztalnál, de csak akkor tudatosult bennem, hogy hozzám akar leülni, amikor már visszafordíthatatlan volt a folyamat.
Szerettem volna csendben elfogyasztani az ebédemet. Olyan nagy kérés ez? Most komolyan, miért van az, hogyha az utóbbi időben kimerészkedem a kastély falai közül –szorosabban véve a szobámból–, akkor valaki szinte azonnal a nyomomba szegődik? Miért vonzom én ennyire az embereket? Mintha a homlokomra lenne tetoválva, hogy barátokra van szükségem.
-Szerintem összekeversz valakivel, kislány. –igyekeztem egy mosolyt villantani, ahelyett, hogy elküldtem volna kapásból melegebb éghajlatra. -Nagyon rossz ajtón kopogtatsz, ha alvilági ügyekről van szó. De mondd csak, mióta vagy te ilyen jóban velük?
A kérdés már-már egy kihallgatásra hasonlított. Fejemet enyhén oldalra billentettem és felvontam a szemöldökömet. Más esetben egyszerűen csak leépítem a lányt és magára hagyom, mit sem törődve azzal, hogy ő milyen ostobaságokat hadovál, de kissé aggasztott, hogy esetleg másoknak is mesél a kis feltételezéséről –ami úgy, ahogy volt ostobaság. Nem szerettem volna, hogy egy alaptalan pletyka kelljen szárnyra.
Hát támadtam.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. október 17. 12:01 | Link

Mai Hamada


Nem, az eridonost cseppet sem zavarja, hogy esetleg a másik lánynak semmi kedve a társaságához. Valahogy a Boróka-univerzumban élő lány nem tudja elképzelni, hogy kinek ne lenne kedve az ő társaságában tölteni az időt. Hiszen ő együtt él saját magával, és ez eddig nem okozott problémát neki, akkor mást miért zavarna? Mozdulatai megdermednek arra a feltételezésre, hogy esetleg téved.
- Nem, az nem lehet, biztosan te voltál! - szemöldökét ráncolva fürkészi a vele szemben ülő arcát. Az az óriási bizonyosság kicsit meginogni látszik, de ezt a göndör lány még véletlenül sem vallaná be. Az tény, hogy sötét volt, de bízik benne, hogy nem gágyult még meg annyira, hogy ne ismerje fel az arcot. Kicsit bántja a kislány megszólítás is, ezért önkéntelenül is kihúzza magát. Vegye csak észre a másik, hogy már nem elsős, hanem bizony a második évét tapossa a tanodában, az már nem annyira kicsi.
- Hát jó, tagadhatod, de szerintem akkor is téged láttalak! - von vállat, hogy figyelmét ismét a tekintetes méretű krumplihalom felé fordítsa. Újabb falatokon rágódva figyel fel a rellonos kérdésére. Kivételesen uralkodik magán és előbb lenyeli a falatot, aztán válaszol, nem próbálja meg kivitelezni egyszerre a kettőt, hiszen annak a múltkor sem lett jó vége.
- Én? Hát én nem vagyok jóban velük, csak Hermésszel beszéltem, még tavaly. De persze jól átvágott – húzza fel az orrát bosszúsan, hiszen még mindig tüskeként él benne az emlék. Igazi buta, naiv kislány volt. Sőt, még mindig az, de saját elmondása szerint már bizony rendelkezik némi tapasztalattal – ami valljuk be, még így is édeskevés. - Szóval csak valami növényvédőt akartam venni – szépít egy kicsit azokon a bizonyos ügyleteken, hiszen mostanra a sötét hajú hölgy elég nagy bizonytalanságot keltett benne. És van Bóróka számára valami nyugtalanító abban, ahogy kérdezte. Jobb lesz talán vigyázni. Figyelmét ismét a kaja felé fordítja, már az egyharmadát eltüntette a tányérjára halmozott éteknek.
- Amúgy te nem eszel? - kérdez, ezúttal fittyet hányva az illemre, egy falattal a szájában. Késével a másik előtt heverő érintetlen tányér ételre bök. Igen, persze, mutogatni sem kéne. Számára teljesen érthetetlen, hogy valaki kikéri a kaját, aztán csak várja amíg kihűl. Fejét csóválva lát neki, hogy egy újabb falat húst vágjon magának.
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. október 27. 21:45 | Link

Boróka

A kislány rendkívül beszédes és ez már kezdett az idegeimre menni. A könyvet félre toltam magam elől és összekulcsolt kezeimet az asztal lapjára helyeztem, miközben igyekeztem úgy tenni, mintha minden figyelmemet neki szentelném. Halvány fogalmam sem volt róla, miről fecseg össze vissza, de egészen addig nem is érdekelt, amíg megingathatatlanul nem állított ostobaságokat. Összecsattant a fogsorom és kicsit közelebb hajoltam hozzá az asztal felett.
-Mégis miből sikerült kikövetkeztetned, hogy én voltam? –szegeztem neki megvillantó íriszekkel a kérdést.
Nem csak az bosszantott, hogy a kislány ennyire határozott, hanem a téma is, amit feldobott. Nem szerettem a pletykákat, főleg nem akkor, ha azok rólam szóltak. Persze tökéletesen hidegen tudott hagyni egy-egy szóbeszéd, az emberek mindenfélét fecsegnek, de ez nem abba a kategóriába tartozott. Így elnézve a lány könnyedén osztja meg másokkal a felfedezéseit és valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem örültem volna neki, ha felreppen, hogy én alvilági alakokkal üzletelek. Ártott volna a lehetőségeimnek, a gyakornoki munkámnak és nagy valószínűséggel még apa is a fejemet vette volna.
-Szerinted. Pontosan ezen van a hangsúly! –mutattam rá. -Ha valamiben nem vagy biztos, akkor kérdezz. Ez egy elég jó taktika lehet. –javasoltam neki és még magamat is sikerült meglepnem vele, milyen kedves vagyok.
Alapjába véve nem rajongtam az emberekért. Valószínűleg ők sem rajongtak értem. Ez a része a dolognak már egyáltalán nem érdekelt. Most is csak azért jöttem ide, hogy nyugodtan olvashassak és megehessem az ebédemet, erre tessék! A nyakamba kaptam egy újabb koloncot. Komolyan, miért járok így folyton? Mintha a fejemre lenne ragasztva egy neonvillogó „szeretetszolgálat” felirattal.
A kislány könnyedén választ adott minden kérdésemre, én pedig enyhén félrebillentett fejjel figyelmesen hallgattam a szavait. Gyanítom érezte, hogy valamiféle szándék húzódik a kérdésem mögött, mert egyik pillanatról a másikra vált sokkal óvatosabbá.
-Növényvédőt. –ismételtem meg a szót, abban bízva, hogy ezzel majd további magyarázkodást tudok kicsikarni belőle.
Tetszett, ahogy szegény szenved a válaszadással. Halvány görbület látszott az arcomon, miközben lepillantottam a tányéromon csücsülő salátára és csirkemellre. Lassan húztam magam elé tálcát és vettem fel a kést meg a villát, miközben végig a kislányt tanulmányoztam.
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet ilyen nyíltan beszélni a piszkos kis ügyleteidről? –vontam fel a szemöldökömet. -Nem aggódsz, hogy esetleg nem megfelelő személynek mondod ezt el?
Vágtam egy falatot a csirkéből, így adva a kislánynak lehetőséget, hogy végre egyszer átgondolja a mondanivalóját.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. november 6. 14:25 | Link

Mai Hamada


A diáklány számára alig tűnik fel, hogy Mai kérdését megvillanó szemekkel teszi fel. Lerak kést villát, mutató és hüvelykujjaiból keretet formálva szemléli a másik arcát, kicsit hunyorítva is hozzá. Enyhén hátrébb dől, hogy távolabbról is szemlélje a képet. Majd bólint.
- Az arcod ívéből. Egészen ilyenre emlékszem – Most, hogy ezt így tisztázta, újból visszatér az evéshez. Az előbbi kételyt ez a méricskélés el is oszlatta. Bizonyos benne, hogy ő volt. Hacsak nincs egy ikertestvére, vagy valaki felvette az alakját. De Borónak eszébe sem jut metamorfmágiára gondolni, szerinte ő volt és pont. Makacsságából nem enged. Igazából valószínűleg elfelejtette, hogy nem egy vajsör után látta meg a két alakot, de akkor sem hülye. Ha rá emlékszik, akkor biztos ő volt.
- De most már biztos vagyok – húzza fel az orrát sértődötten, tulajdonképpen ellent mondva korábbi bizonytalan állításának. - És most kérdeztelek, de az is lehet, hogy csak nem akarod bevallani. De ne aggódj, előttem nem kell szégyenkezni emiatt – kacsint bizalmasan a másikra. Az ő agya ebben a kérdésben tényleg addig terjed, hogy szegény Mai azért tagad, mert nem tudja Boró mennyire nagyon megbízható ebben a kérdésben. Ő aztán nem árulja be senkinek, efelől biztos lehet.
- Igen, igen, növényvédőt, mi mást? - bólogat szaporán, és értetlenkedve felvonja a vállát. - Te nem tudod elképzelni milyen hatékony varázsszerek vannak a közönséges mugli meztelen csigák ellen. Mert azok is nagy károkat okoznak ám – magyarázza tudálékosan, hevesen gesztikulálva hozzá. Ez számára elég egyértelmű, de megszokta, hogy ha keveri a mugli meg a varázslatos dolgokat, akkor bizony nem árt némi magyarázatot biztosítania boszorkány vagy épp varázsló társainak.
Mai kérdése teljesen összezavarja, egy apró minutáig még a villa is megáll félúton a szája felé. Meglepetten pislog Maira. Na, ebbe nem gondolt bele, egyáltalán nem.
- Hát.. nem.. én.. - hebeg meg habog. Általában nem áll el a szava, de most kicsit belezavarodott a dolgokba. Kezd egyre inkább fenyegetésként tekinteni a rellonosra. Majd hirtelen összeszedi magát, és nagy határozottságot sugallva csapja le az evőeszközét mérgesen támadva a másikra. - Azok nem voltak illegális ügyletek, csak növényvédőt vettem. Sokkal inkább érdekelne, hogy te mit szereztél be! - Mutatóujjával a másikra bök. Nem mondhatni, hogy a teljes igazságot mondta, de nem is hazudott akkorát. Vett növényvédőt. Is. Meg mást is. De persze, hogy tagad, mert Mai felvillantotta előtte, hogy az aranyos göndör fürtökkel nem mindenkit vesz le a lábáról.
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. november 9. 11:54 | Link

Boróka

Megingathatatlanul állította az igazát, én pedig már régen megbántam, hogy belementem ebbe a sehová sem vezető csevegésbe. Teljesen biztos volt benne, hogy tudja miről beszél, én pedig teljesen biztos voltam benne, hogy a lánynak szüksége lenne egy jó barátnőre, akit nem zavar, hogy ennyit fecseg teljesen feleslegesen.
Érdekelt volna, hogy milyen indíttatásból ült le mellém, még akkor is, ha ismerősnek vélt. Talán látott valakit akkor, aki hasonlított rám és talán még abban is biztos volt, hogy engem látott, de ez nem jogosította fel rá, hogy idejöjjön és elrontsa az ebédemet.
- Gondolod, hogy szégyenkeznék? -kérdeztem meg csak úgy, mellékesen és összefont karjaimat az asztallapra helyeztem.
Már régen elment az étvágyam és a levéllel sem volt időm foglalkozni, ugyanis a kislánynak, akit nagyon zavart, ha kislánynak szólítottam, megeredt a nyelve. Ha nem ebben a helyzetben lettünk volna és engem akár csak egy pillanatig is foglalkoztatott volna a kérdés, hogy vajon a lánynak mi járhat a fejében, mi a háttere és mi mindennel foglalkozik szabadidejében, akkor most kifejezetten aranyosnak találtam volna, hogy ennyire próbálja nekem bebizonyítani a növényvédők jótékony hatásait. Naná, majd pont egy alvilági alakot fogok megkeresni, hogy ugyan adjon már nekem valamit meztelencsigák ellen. Ezt most komolyan mondja?
Egy mosoly költözött az ajkaimra -számító és sötét görbület.
Ő is észre vette, hogy a kérdés kicsit keményebben csattant, mint feltétlenül szükséges lett volna és azonnal visszakozni kezdett, majd rám terelte a szót. Védekezett. Hát persze, én is ezt tettem volna a helyében, ha van valami titkolnivalóm.
Nem hittem, hogy akkor én most a lányka segítségével lebuktathatok egy komplett csempészhálózatot, de érdekelt volna, hány ilyenről beszélhetünk az iskola közvetlen közelében. És egyáltalán! Miért nem foglalkozik senki sem ezzel a problémával? Itt gyerekek vannak.
Hátradőltem a székemen és kissé elsötétülő íriszekkel méregettem a kislányt.
- Miért vagy ennyire ideges, ha nincsen semmi rejtegetni valód, kislány? -figyeltem, ahogy levágta az evőeszközeit és én tudtam, hogy nyert ügyem van. A dühös ember nem gondolkodik racionálisan. - Én nem találkoztam a te kis beszerződdel, de ha mégis én lettem volna ott akkor éjjel, neked semmi közöd sem lenne hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. december 28. 15:20 | Link

Mai Hamada


Az biztos, hogy ez a mai ebéd sem unalmas Boróka napjában, hiszen egész érdekes társaságot talált magának még akkor is, ha néhány kérdése bizony kellemetlen és Mai is pontosan jól tudja mit mondjon ahhoz, hogy összezavarja az eridonos bongyorkát.
- Abból gondolom, hogy szégyelled, hogy annyira tagadod. Szóval a válasz igen, gondolom, hogy szégyenkeznél – következtet végül egykedvűen megvonva a vállát. Ő talán nem szégyenkezne miatta, de, hogy nem kürtölné világgá az is biztos.
Kislányos sértettsége elárulja Mai számára egyelőre még éretlen mivoltát. Akármennyire is zavarja, ő a másik szemében tényleg csak egy huncut kislány, akinek esetleg van némi vaj a füle mögött, mint azt már a rellonos is gyanítja. Ezért is hebeg, mert Mai bizony érti a dolgát, de ettől Boró óvatosabbá is válik, és ha mondjuk a rellonos kedvesebb lett volna az elején, gondolkodás nélkül mesélt volna el mindent Hermészről, meg arról, hogy miket is vett tőle. De így már ez a hajó elúszott, kamaszosan dacos, sértődött mozdulatai arról árulkodnak, hogy Mai esetleg jó nyomon jár.
- Nem is vagyok ideges, csak... csak..., ááh – legyint egyet, majd vesz egy mély levegőt, és kerülve a másik tekintetét inkább visszatér az evéshez. Tulajdonképpen már kezdi bánni, hogy itt foglalt helyet. A mestertanonc mondatára csak szemeit forgatva pillant fel. Persze, persze, sok minden van, amihez neki nincs köze, de Borókánk bizony elég kíváncsi lány ahhoz, hogy mindenbe beleüsse az orrát. Lenyelve az utolsó falatot is leteszi az evőeszközt.
- Én csak próbáltam kedves lenni, meg társaságot biztosítani, ha nem, hát nem. Békén hagylak – ajkait enyhén lebiggyeszti, megbántottan áll fel, hogy a tálcáját a helyére téve, még visszalépjen Mai asztalához búcsúzóul.
- Akármit mondhatsz, én tudom, hogy te voltál ott – Makacsságával nem tud mit kezdeni, ő csak azért is odaszúrja még ezt az utolsó mondatot, majd hamiskás vigyorral az arcán indul ki a gyorsétteremből, hogy hátra se nézve intsen és otthagyja Mait. Van egy olyan érzése, hogy nem fog jól kijönni a rellonossal, és talán okosabb lenne a jövőben elkerülni a mestertanoncot.

//Tudom, hogy már emlék vagy, de mégis úgy tiszta, ha lezárom a játékot - még ha jól el is késtem vele. Köszönöm szépen!  Kiss Love//
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed