Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy kellemes őszi nap mi másra is lenne jó, mint arra, hogy nyakig sálba meg pulcsibab bugyolálva magát az ember kimerészkedjen a rétre, hogy szép őszi levelek után kajtasson. Na igen, a mi Borókánk sem olyasvalaki, aki hagyna parlagon heverni egy ilyen lehetőséget, így egy terebélyes kosárral felszerelkezve lép ki a kastély kapuján. Tudja, hogy Beni és Gréti odáig lesznek a színes szerzeményekért, és ha majd megint együtt ütik el az időt, megtanítja nekik, hogyan csináljanak szép levelesfüzetet. Csak ahhoz előbb le kell préselni őket. Dudorászva kezd el sétálni a réten, közben tekintetével egyre csak a földet fürkészi, hátha szembetalálkozik egy szép példánnyal. Az idő tulajdonképpen kellemes, a gyenge őszi nap elő-előbukkan a felhők mögül, és Borókának már ez elég okot ad az örömre.
- Áhá, szóval ide bújtál! - kiált fel nevetve, mikor lábai előtt meglátja az eddigi legtökéletesebb, hibátlan levelet. Ezek után bizony nehéz lesz ennél jobbat találni. Bár tulajdonképpen nem bánná, ha valaki segítene neki, akkor biztosan hamarabb gyűjtene össze nagyobb mennyiséget. Hiszen sokra lesz szüksége. Jó sokra, mert a kedves testvérei – akik igazából féltestvérek – körülbelül a levelek háromnegyedét biztos szétszaggatják majd, osztozkodás címén. Felveszi a megtalált kincset, amit a szél elé fújt, és a kosárba helyezi. Nem lesz ez így túl gyors meló, de tulajdonképpen ráér, nem hajtja a tatár, meg ilyenek. Vidáman pattan oda egy másik szép, ezer színben pompázó tölgyfalevélhez. Na igen, az lenne a legjobb, ha mindenféle fa levele a kosarába kerülne, és akkor Gréti tudna válogatni, meg bevinni az iskolába, hogy megmutogassa a fafajtákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A mai napra úgy döntött, hogy szabadnapot vesz ki. Meglocsolta a szobájában burjánzó növénytenyészetet, amit már lassan ideje lenne elköltöztetni, hiszen nem épp a legmegfelelőbb hely nekik, de még nem vette rá magát erre a feladatra. Úgy vette észre, az eridonosokat kissé zavarja a sok zöld. Legalábbis a szobatársait biztosan. Legelőször inkább az Üvegházba ment volna, ám ott mindenféle diákok mászkáltak, és neki most nem fűlött hozzá a foga, hogy másokkal is találkozzon. Így búcsút intve a kastélynak rögvest a falu felé vette az irányt. Vidám mosollyal ment el a színház mellett, ha választania kellett, akkor ezt mondta volna az egyik kedvenc helyének a faluban. A nagy császkálásban észre sem vette, hogy eltelt az idő, ezt csak hangosan megkorduló gyomra jelezte számára. Na igen, bőven itt lenne az ideje enni is valamit. Zsebében kotorászva gyorsan összeszámolta, hogy vajon futja-e valamire itt a faluban, vagy esetleg kénytelen lesz visszamászni egészen a kastély konyhájáig. De tulajdonképpen ez egy szerencsés nap volt számára, hiszen zsebe tartalma azt mutatta, hogy igenis megvendégelheti magát a gyorsétteremben. Ettől a ténytől jókedvre derülve nyitott be az étterembe, hogy ott hangosan köszönve rögtön megszemlélje a kínálatot. Végül egy végtelenül egyszerű menü mellett dönt, krumpli, rántott hús. Igazi klasszikus.
Kiszámolja a kért összeget, némi földet söpörve le a zsebéből előkerülő pénzről. Majd keres egy helyet és lehuppanva tömni kezdi magába a krumplit. Két kecsapba tunkolt falat között feltekintve akad meg a szeme a vele szemközt lévő asztalnál ülő lányon.
- Ó, én téged ismerlek! - kiált fel csodálkozva, ahogy kérdés nélkül átcuccol a másikhoz. - Téged láttalak a múltkor a sikátorban, vagy a csárdában, már nem is emlékszem... - legyint egyet, mintha nem is lenne fontos. Halkát jóval halkabbra fogja, mint előbb tette.
- Hermésszel üzleteltél, mi? Vigyázni kell vele, furfangos egy fickó – mondja vigyorogva, ujjai között egy újabb krumpliszállal nyomatékosítva. Persze, nem akarja annyira hangosan reklámozni, hogy ismeri az alvilági fazont, akit a többség csak Hermészként azonosít, de a tavalyi évben tőle sikerült beszereznie egy ritkább, kicsit veszélyesebb növényt otthonra. Az már más kérdés, hogy csúnyán átverte a lányt, aki ezért persze némi revansot követelt, de a helyzet tulajdonképpen megoldódott. Érdeklődő tekintettel néz a másikra, hiszen ha már van egy közös ismerősük, az jó kiindulópont, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Lelkesedése egy cseppet sem csökken, ám a levelek a kosarában kezdenek gyülekezni. Fel sem tűnik neki, hogy nem ő az egyetlen levélvadász a réten a mai nap folyamán. Annyira bele van borulva a saját kis világába, hogy csak akkor eszmél föl, mikor a hasonló cselekedeteket folytató lány megszólítja. Ijedtében ugrik egyet.
- Huh, bocsi, nem láttam, hogy jössz! - mentegetőzik vigyorogva, miközben jobb kezével mellkasában doboló szívét igyekszik lenyugtatni. Kicsit szégyelli magát, hogy eridonos létére így megijeszti egy másik lány, de azért annyira nem, hogy oltári nagy jelentőséget tulajdonítson neki.
- Szia Lucy, én Boróka vagyok – nyújt kezet immár nyomát sem mutatva annak, hogy pár pillanattal ezelőtt a gondolataiból Lucy kérdése rángatta ki. - Persze, ha akarsz segíthetsz gyűjteni, még csak most kezdtem - Kezeivel invitáló mozdulatot tesz, körbemutatva, ezzel mintegy meghívva a szőke lányt a mókára. Igaz, hogy azért a réten nincsen túl sok fa, de akad néhány, és a szél bizony az erdőből is idehordja az avart.
- Ezt nézd, ez olyan, mint egy elefánt! - lebegteti meg a levitás orra előtt a levelet, hogy aztán, ha a másik nem akarja tüzetesebben megvizsgálni, akkor végül a kosarában landoljon. Igazából nem rémlik neki Lucy arca, és oda-odasandítva veszi szemügyre. Nem mondhatni, hogy az egész diáksereg arcképestül – nevestül a fejében sorakozik, de ha valakivel beszél két szót, azt általában megjegyzi.
- Elsős vagy? - teszi fel végül az oldalát fúró kérdést, egy kis szünetet tartva a nagy munkában. Egy pillanatra eszébe ötlik az apja. Biztosan nem díjazná, hogy szabadidejét ilyen – szerinte ostobaságokkal – üti el. Erre a gondolatra a kezében forgatott, kicsit csonka, apró, csúnyácska levelet inkább visszadobja a földre, száját enyhén lebiggyeszti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem, az eridonost cseppet sem zavarja, hogy esetleg a másik lánynak semmi kedve a társaságához. Valahogy a Boróka-univerzumban élő lány nem tudja elképzelni, hogy kinek ne lenne kedve az ő társaságában tölteni az időt. Hiszen ő együtt él saját magával, és ez eddig nem okozott problémát neki, akkor mást miért zavarna? Mozdulatai megdermednek arra a feltételezésre, hogy esetleg téved.
- Nem, az nem lehet, biztosan te voltál! - szemöldökét ráncolva fürkészi a vele szemben ülő arcát. Az az óriási bizonyosság kicsit meginogni látszik, de ezt a göndör lány még véletlenül sem vallaná be. Az tény, hogy sötét volt, de bízik benne, hogy nem gágyult még meg annyira, hogy ne ismerje fel az arcot. Kicsit bántja a kislány megszólítás is, ezért önkéntelenül is kihúzza magát. Vegye csak észre a másik, hogy már nem elsős, hanem bizony a második évét tapossa a tanodában, az már nem annyira kicsi.
- Hát jó, tagadhatod, de szerintem akkor is téged láttalak! - von vállat, hogy figyelmét ismét a tekintetes méretű krumplihalom felé fordítsa. Újabb falatokon rágódva figyel fel a rellonos kérdésére. Kivételesen uralkodik magán és előbb lenyeli a falatot, aztán válaszol, nem próbálja meg kivitelezni egyszerre a kettőt, hiszen annak a múltkor sem lett jó vége.
- Én? Hát én nem vagyok jóban velük, csak Hermésszel beszéltem, még tavaly. De persze jól átvágott – húzza fel az orrát bosszúsan, hiszen még mindig tüskeként él benne az emlék. Igazi buta, naiv kislány volt. Sőt, még mindig az, de saját elmondása szerint már bizony rendelkezik némi tapasztalattal – ami valljuk be, még így is édeskevés. - Szóval csak valami növényvédőt akartam venni – szépít egy kicsit azokon a bizonyos ügyleteken, hiszen mostanra a sötét hajú hölgy elég nagy bizonytalanságot keltett benne. És van Bóróka számára valami nyugtalanító abban, ahogy kérdezte. Jobb lesz talán vigyázni. Figyelmét ismét a kaja felé fordítja, már az egyharmadát eltüntette a tányérjára halmozott éteknek.
- Amúgy te nem eszel? - kérdez, ezúttal fittyet hányva az illemre, egy falattal a szájában. Késével a másik előtt heverő érintetlen tányér ételre bök. Igen, persze, mutogatni sem kéne. Számára teljesen érthetetlen, hogy valaki kikéri a kaját, aztán csak várja amíg kihűl. Fejét csóválva lát neki, hogy egy újabb falat húst vágjon magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A nagy vadászatot csak a kézszorítás erejéig hagyja félbe, aztán tekintetével máris újabb kincsek után kutat a földön. Már maga előtt látja, hogy az lesz a vége a dolognak, hogy négykézláb túrják majd föl az egész rétet, mindenféle érdekesség után kutatva.
- Mindjárt gondoltam, mert eddig nem láttalak itt. Mármint tavaly. Mert én is még csak tavaly óta vagyok itt – bólogat szaporán, ahogy vázolja a helyzetet. Kicsit kihúzza magát, hogy éreztesse, ő bizony már nem gólya, hanem második évét tapossa itt, figyeljen erre mindenki és jól jegyezze meg.
- Áh, semmi, butaság – néz fel a másik szemébe, rögtön mosolyt varázsolva az arcára, ami mellé még egy mellőző legyintés is elfér egy maréknyi levéllel a kezében. Fejét megcsóválja, hogy kiűzze belőle az ilyen buta gondolatokat, és inkább egy újabb marék levelet emel fel, sajnos ezek már elég gyűröttek meg szakadtak.
- Na, ez a baj. Látod? - mutatja Lucy felé a sok megtépázott szépséget. - Ezekkel már nem tudok mit kezdeni, teljesen szétszakadtak – húzza el a száját. Persze, természetes, hogy a levelek nem maradnak tökéletesek, hiszen olyan kis sérülékenyek, főleg ugye ősszel, mikor megszáradnak és lehullanak. - De sebaj, konfettinek még lehet őket használni – egészíti ki, majd feldobja őket jó magasra, a fejük fölé, hogy ahogy szépen leesnek, beterítsék a két lány haját, ruháját. Borókát nem túlzottan zavarja, hogy teli van levéllel, mindig is jól esett neki a természet közelsége. Felnevet, két kezét kitárva forog a rövid ideig tartó levélesőben.
- Ha segítesz még egy kicsit szedegetni, utána meghívlak egy teára a konyhában – mondja Lucynek ismét visszatérve a rakosgatáshoz. Kezd egy picit hideg lenni, szóval a meleg tea vagy kakaó, az már csak ízlés kérdése, biztosan jól fog esni a két levélvadásznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A diáklány számára alig tűnik fel, hogy Mai kérdését megvillanó szemekkel teszi fel. Lerak kést villát, mutató és hüvelykujjaiból keretet formálva szemléli a másik arcát, kicsit hunyorítva is hozzá. Enyhén hátrébb dől, hogy távolabbról is szemlélje a képet. Majd bólint.
- Az arcod ívéből. Egészen ilyenre emlékszem – Most, hogy ezt így tisztázta, újból visszatér az evéshez. Az előbbi kételyt ez a méricskélés el is oszlatta. Bizonyos benne, hogy ő volt. Hacsak nincs egy ikertestvére, vagy valaki felvette az alakját. De Borónak eszébe sem jut metamorfmágiára gondolni, szerinte ő volt és pont. Makacsságából nem enged. Igazából valószínűleg elfelejtette, hogy nem egy vajsör után látta meg a két alakot, de akkor sem hülye. Ha rá emlékszik, akkor biztos ő volt.
- De most már biztos vagyok – húzza fel az orrát sértődötten, tulajdonképpen ellent mondva korábbi bizonytalan állításának. - És most kérdeztelek, de az is lehet, hogy csak nem akarod bevallani. De ne aggódj, előttem nem kell szégyenkezni emiatt – kacsint bizalmasan a másikra. Az ő agya ebben a kérdésben tényleg addig terjed, hogy szegény Mai azért tagad, mert nem tudja Boró mennyire nagyon megbízható ebben a kérdésben. Ő aztán nem árulja be senkinek, efelől biztos lehet.
- Igen, igen, növényvédőt, mi mást? - bólogat szaporán, és értetlenkedve felvonja a vállát. - Te nem tudod elképzelni milyen hatékony varázsszerek vannak a közönséges mugli meztelen csigák ellen. Mert azok is nagy károkat okoznak ám – magyarázza tudálékosan, hevesen gesztikulálva hozzá. Ez számára elég egyértelmű, de megszokta, hogy ha keveri a mugli meg a varázslatos dolgokat, akkor bizony nem árt némi magyarázatot biztosítania boszorkány vagy épp varázsló társainak.
Mai kérdése teljesen összezavarja, egy apró minutáig még a villa is megáll félúton a szája felé. Meglepetten pislog Maira. Na, ebbe nem gondolt bele, egyáltalán nem.
- Hát.. nem.. én.. - hebeg meg habog. Általában nem áll el a szava, de most kicsit belezavarodott a dolgokba. Kezd egyre inkább fenyegetésként tekinteni a rellonosra. Majd hirtelen összeszedi magát, és nagy határozottságot sugallva csapja le az evőeszközét mérgesen támadva a másikra. - Azok nem voltak illegális ügyletek, csak növényvédőt vettem. Sokkal inkább érdekelne, hogy te mit szereztél be! - Mutatóujjával a másikra bök. Nem mondhatni, hogy a teljes igazságot mondta, de nem is hazudott akkorát. Vett növényvédőt. Is. Meg mást is. De persze, hogy tagad, mert Mai felvillantotta előtte, hogy az aranyos göndör fürtökkel nem mindenkit vesz le a lábáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Halkan igyekszik becsukni maga mögött az ajtót. Ő tényleg nagyon szeretné, de túl nagy ahhoz, hogy ezt teljesen némán tudja kivitelezni, így egy tompa döndülést hagy maga után. Behúzott nyakkal tekint körbe, jócsán takarodó utánra jár az idő, így ilyenkor néptelen a bejárati csarnok. Mivel Boró nem ismer más utat, ahol visszajuthatna, kénytelen ehhez folyamodni. A jobbjában lévő dobozból tompa puffanások hallatszanak, megkopogtatva a fadobozt csitítja őket.
- Psszt, meghallanak – dorgáló hangja mégis szeretetteljes, holott tulajdonképpen fogalma sincs róla, hogy milyen magok vannak a dobozban. Annyit tud róluk – tapasztalatból -, hogy amint lemegy a nap, nagyon izgágák lesznek. Igazán jutányos áron, tizenöt sarlóért jutott hozzá, és Hermész, az egyre többet látott alvilági alak is azt mondta, hogy különleges magokról van szó. A naiv lány meg persze elhitte, és tudásvágytól hajtva meg is vette őket, a szokásos növényvédő mellett. De ezeket az ügyleteket a kutya se tudja nappal intézni, ezért settenkedik ilyenkor vissza a kastélyba.
Éppen megindulna, de szerencsétlenségére valaki pont ott hagyott el a lába előtt valami könyvet, amiben megbotlik, és kezéből kirepül a doboz.
- A kéköves ménkű essen az idiótába, aki ezt itt hagyta! - suttogás helyett immár normális hangerővel szólal meg, miközben kétségbeesetten figyeli az éjfekete magok táncát. Ugyanis a doboz fedele kinyílt, és a tartalma pattogó hangokat hallatva ugrál szét a padlón. Na, már csak az kell, hogy valaki így találjon rá. Akkor aztán igazán szép történetet köríthet. Gyorsan felpattanva kap markába három rakoncátlan növénymagot. Legalább ennyivel előrébb van, hárommal kevesebb...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Boróka akkor döbben rá, hogy nincs egyedül, mikor észreveszi a növekvő fényt. Valószínűleg a fáklyák nem maguktól döntöttek úgy, hogy kisegítik a lányt, világosságot biztosítva neki, bár az ember egy ilyen kastélyban sose tudhatja...
- Persze, semmi bajom, köszi – mondja, oda se pillantva az érkezőre, csak megdörzsöli kicsit a könyökét, miközben kutakodó szemei a pattogó apróságokat követik. Bár most már igazából úgyis mindegy, a magok nagy része szanaszét repült. De érdekes módon nem tűnt el mindegyikük a folyosókon, ajtók alatti résekben, hanem jó néhány a közelben maradt. Így azért nem teljesen reménytelen, hogy az eridonos összegyűjtse őket. Csak pár perc késéssel emeli barna tekintetét a kérdezőre, és szemei kitágulnak a csodálkozástól. Eddig nem foglalkozott vele, hogy ki lehet az illető, de nagyon úgy tűnik, hogy sikeresen belebotlott valami új tanárba. Legalábbis a korát tekintve nem feltétlen tűnik diáknak, de meg nem mondaná, hogy mit tanít, vagy egyáltalán látta-e már itt. Gondolatban a fejét veri a falba, amiért olyan flegmán szólt oda az előbb. Ő igazán nem akart tiszteletlen lenni...
- A nagymamámtól kaptam – feleli szemrebbenés nélkül. Nem annyira gondolta ezt végig, csak kimondta ami először az eszébe jutott. A tényleges forrást mégsem fedheti fel, abból baj is származhatna. Jobb kezének markában ott ficánkol a három magocska, ő pedig egyre szorosabbra fonja ujjait köröttük. Azért arra igyekszik figyelni, hogy ne ártson nekik. Riadt tekintettel figyeli, amint a friss tanerő felemeli a dobozt.
- Tanár úr.. visszakaphatnám? - kérdése óvatos, bal kezét tétován nyújtja a doboz felé. Nagyon szeretné ezt most megúszni, és gyorsan összeszedve a kincseket érő magokat lelécelni innen. - Tudja, össze kéne szednem őket, mielőtt mind elszabadulnak – nagyban bizonygatja, hogy mennyire szüksége van most arra a dobozra, miközben kérlelő tekintetét a férfira függeszti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kifejezetten mázlista, hogy az új tanár nem egy sértődős fajta, és szó nélkül hagyja a tiszteletlenségét. Határozottan jó pontként írja fel hozzá. Hangosan felnevet az abszurd képen, amit a másik szavai festenek elé. Az ő nagymamája meg a feketepiac. Na persze, szép is lenne, ha a mugli nagyija betoppanna a varázslók közé egy maréknyi galleonnal, hogy ugyan milyen kis ajándékot is vegyen unokájának. Pár percig nem is jut szóhoz a kacagástól, hogy aztán kifulladva válaszolja meg a képtelen feltevést.
- Ugyan, el sem tudnék képzelni ilyesmit a nagyiról – fejét csóválva figyeli, amint Magnus tanár úr egy egyszerű begyűjtőbűbájjal oldja meg a lány problémáját. - Nahát, ez eszembe sem jutott! - szólal meg csodálkozva. Na igen, hiába aktív része az életének a varázslat lassan két éve, még mindig hajlik arra, hogy két kézzel kapjon a dolgok után, néha még a pálcáját is elfelejti magával vinni. Aztán csodálkozik, mikor elő kell kapni órán...
- Illegális?! - ismét elkerekednek szemei a  tettetett csodálkozástól. - Dehogy illegális, ezek csak ártatlan magok. Semmi kárt nem tettek senkiben – kel rögtön a védelmükre. Biztos, hogy felfedezhetőek valamelyik könyvben, csak még nem talált rá, hogy melyikben is kereshet hasonlót. - Eddig legalábbis nem... - teszi még hozzá csendesen, mert az tény, hogy hosszú távú tapasztalatokkal még nem rendelkezik a fekete mitugrászok terén.
- Persze, el kell őket ültetni – vonja meg a vállát vigyorogva. Na, talán tényleg ideje lenne állítania azon a pofátlanság-szabályozón. De a göndör csak vigyorog, mellkasa előtt keresztbe font kézzel. - Aztán majd mikor kikelnek, meglátom mire lehet használni őket – vázolja fel kísérletező terveit. De komolyan, mi büntetni való lehet egy lelkes diák kutatóvágyában? Ő csak építi a jövő tudományát. Feltéve, ha a növényt nem fedezte már fel valaki előtte – ami elég valószínű. De jobb szeret maga rájönni a dolgokra. Azért majd előtte biztosan elolvas néhány könyvet a fekete, ugráló magokról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Igazán szimpatikusnak tűnik neki ez a vigyorgó tanár. Nem olyan karót nyelt valaki, aki még azt is rosszallóan nézné, hogy az ember rendesen kikacagja magát. Olyan élettel teli, és akármennyire is az lesz a vége, hogy ő húzza a helyzetből a rövidebbet, biztos nem fog nagyon haragudni a tanár úrra.
- Hát, ha muszáj – húzza el a száját, kicsit rosszkedvűen. Majd néhány pillanatnyi vívódó tétovázás után a másik tenyerébe ejti a három megmentett magocskát. Már reménykedett benne, hogy legalább ez a pár darab megmarad neki, de lebiggyesztve az alsó ajkát végül megválik tőlük. Igazán keserű most így ez az este, bár nem mondanám, hogy az esemény olyan igazán mély nyomot hagy az eridonosban. Barnái felcsillannak az ópium említésére.
- Aztaaaa, hát én nem is tudtam, hogy ilyen menő cuccot vettem – lelkendezve kalandoznak el gondolatai. Már teljesen elképzelte, amint a félreeső sarkokban árulja az ópiumot. Bár... nem valószínű, hogy ez tenné őt igazán boldoggá, nem az a diáktársait kizsákmányolós fajta, szóval valószínűleg hamar csődbe menne a dolog. - Mármint, a nagyi vette; elég fiatalos nagymamám van, nem gondolja? - vigyorogva pillant a férfi szemeibe, igyekezve leplezni – meglehetősen sikertelenül – az előbbi elszólását. Jól belemászott a pácba, de ezt csak magának köszönheti. Be se kellett volna hoznia a magokat, csak elültetni valahol az erdő szélén. Ám mivel nem volt biztos bennük, meg kellett volna vizsgálnia őket.
- Akkor majd én megkeresem, hogy milyeneket – bólogat szaporán, hogy a tanár is tudja, ő bizony szorgalmas, ha növényekről van szó. Ha kell még házidolgozatot is írna belőle. Versben. - Pedig milyen vicces lett volna, mikor az eridonból sorra lépnek ki az órára igyekvő felhőtlenül boldog diákok – kacaja ismét betölti a teret, amit könnyeit törölgetve képzeli el a vigyorgó háztársait.
- Csak egy-két magot nem tarthatnék meg? Tényleg csak párat, ígérem vigyázok velük! - a nevetéstől kicsorduló könnyeit törölgetve kérlelőn néz a férfira, még kezeit is imádkozóan fonja össze. - Nem tudja meg senki! Majd azt mondom, hogy csak elgurultak és megtaláltam őket – igyekszik magyarázatot biztosítani, hátha sikerrel jár. Végül is új itt az illető, és eddig elég rendesnek bizonyult, Boró pedig úgy véli, egy próbát igenis megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Habár pontosan érzékeli a tanár szavaiban csendülő iróniát, ami nagymamájára vonatkozik, nem zavartatja magát, csak kitartóan bólogat vigyorogva. Határozottan állíthatjuk, hogy Boró megkedvelte az újdonsült tanárt. Van annyi esze, hogy felfogja, nem tehet másként a magokkal, de az a tény, hogy rendesen bánik az eridonossal, és még a viccet is érti egyértelműen nyerő pont a lány szemében. A főnixlány lelkesedését még az aurorfenyegetéssel sem lehet lelohasztani. Ismét felcsillanó szemekkel szólal meg.
- Hú, ott még úgysem jártam, majd egyszer meg tetszik mutatni? Vagy ahhoz ilyenekkel kell mászkálnom? - bök rá a dobozra – Csak úgy látogatni nem lehet? - Záporoznak a kérdések, mert tulajdonképpen a göndör fürtös barnát minden érdekli, amit még nem látott a varázsvilágból. Mugli rendőrségen már járt ugyan, de egy aruroriroda sokkal menőbben hangzik a lány fejében, és biztos benne, hogy sokkal érdekesebb dolgok vannak ott, mint mugli megfelelőjében. Vigyorgó fantáziáiból egy hang riasztja fel, kimeredő szemekkel, meglepetten néz Lilire. Ismerős neki, járnak együtt órára, de arról, hogy hogyan is hívhatják, fogalma sincsen. Nem túl tökéletes a névmemóriája, na.
- Mi a...?! - kezdene bele, miközben kővé meredten bámulja a jelenetet. Majd mikor tekintete találkozik a másik lányéval – aki szerinte meglehetősen furán viselkedik, totál kattant -, ő igyekszik nyugtatólag ránézni, nem sok eredménnyel.
- Nem, nem félreérted – próbál magyarázkodni neki, de nem hinné, hogy Lili meghallja, hiszen olyannyira kiabál, és nem is igazán figyel oda Borókára. Aztán mikor a lány megiramodik az eridonosnak egy perc sem kell, máris fut utána, csapot-papot, illetve doboz-tanárt otthagyva. - Hé!! Várj már, gyere vissza! - lihegve rohan utána, és ha elég közel ér hozzá, igyekszik elkapni a csuklóját, hogy megértesse vele, Alastair Magnus nem dealer és nem is bűnöző. Közben reménykedik, hogy nem nyílik ki a tanári ajtaja, és sikerül még időben utolérnie a másik diákot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsit kifújja magát, amint sikerül megállítania Lilit. Éppen megnyugodna, hogy akkor most szépen el tud neki mondani mindent. Akár bevallva, hogy igen, igazából az egész esetben ő a ludas, illetve bogyós. Meglepettségében felsikkant egy kicsit, amint a másik lány megragadja az alkarját. Igyekszik kiszabadítani magát, úgy, hogy közben Liliben se tegyen kárt.
- He? Hagyjál már, azt sem tudom miről beszélsz. Senki nincs benne semmiben! - morcosan próbál úrrá lenni azon a késztetésen, hogy jól megrúgja a másikat, hátha attól elengedi. Igazán büszke lenne rá édesanyja, ha tudná milyen szépen viselkedett. Mármint a magokra nem, de arra, hogy ilyen finoman bánik a másik lánnyal, az biztos melegséggel töltené el a szívét. Legalábbis Boró így gondolja. Amikor Lili elkezdi a beszédet Boróka pislogás nélkül hallgatja végig, rámeredő szemekkel. Aztán hangosan felkacag. Ugyan már, ő nem az a drogos fajta.
- Értem, értem – csak bólogat, mert jobbnak látja, ha most a másikra hagyja a dolgot. Bár azért reménykedik benne, hogy nem terjed el semmi hasonló pletyka, mert aztán a végén megtalálják azok is, akiknek komolyan cuccra lenne szükségük, ő meg nem tud majd mutatni nekik semmit, és a végén tényleg valami bajba keveredik. - Mi? Figyelj, én nem megyek sehova, majd inkább mutasd meg holnap, amit akarsz – próbálja javasolni Lilinek, hogy végre engedje el, de évfolyamtársa csak kitartóan ráncigálja. Szerencséjére Alastair pont jókor érkezik, és mikor megragadja az eridonost, az behúzott nyakkal pillog fel a tanárra.
- Senki nem jelentget fel senkit, ugye? - néz kissé kétkedve a másik lányra. Reménykedik benne, hogy észhez tér, és nem szól senkinek. - Ez csak egy apró kis félreértés volt – igyekszik menteni a menthetőt, megvonva a vállát. Persze elég nagy az esély rá – főleg Lili eddigi ámokfutását elnézve -, hogy ennek még nem itt lesz a vége. Tulajdonképpen még kíváncsi is rá, hogy vajon a lány hova akarta elráncigálni, azon kívül persze, hogy innen el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Boróka elsőre észre sem veszi, hogy Lili elengedi, olyannyira lefoglalja a másik lány reakciója. Az este folyamán már ki tudja hanyadszorra mered döbbenten valakire. Az ő fejében nem tudja összerakni, hogy mi boríthatta ki ennyire a lányt. Illetve sejti, hogy Alastair érintése lehetett ilyesféle hatással a másik lányra, de képtelen felfogni, hogy miért vált ki ilyen erős érzelmeket belőle.
- Psszt, semmi baj. Nem bánt, ígérem! - nyugtatólag fordul oda Lilihez, egy mosolyt is megereszt, de valószínűleg hatástalan lesz. Nem lép hozzá közelebb, és nem is érinti, fél, hogy csak még jobban felzaklatná. Nem is tudja, hogy miért védi Magnus professzort, hiszen végül is elvette az újonnan szerzett magokat. Alaistair fejrázása megnyugtatja, azért nem szívesen keveredne valami bonyolult ügybe, ami soksoksok hercehurcával jár. Az ilyenektől borsódzik a háta.
A felcsillanó szemű Lili tekintetére hasonlóval válaszol. Milyen szép kis történetet kerekíthetne. De alapjáraton szeret igazat mondani, még ha ezt a korábbiak nem is bizonyítják.
- Hát úgy kezdődött az egész, hogy az a doboz tulajdonképpen az enyém – vonja meg a vállát rávigyorogva a másik lányra. - De igazából mit szólnál ha – itt egy ásítást ékel közbe, gyorsan kitátott szája elé kapva a kezét – ezt inkább holnap mesélném el? - Laposakat pislogva tör rá hirtelen az álmosság, nem is érti, igazából jól szokta bírni a strapát, nem alszik el hamar, de valószínűleg már igen későre járhat az idő, és a sok izgalom sokat vett ki belőle.
- Na gyere, nem akarom megrövidíteni az Eridont néhány ponttal – egy vigyorra azért még futja, miközben a háló felé vezető irányba int. Persze nem bírja ki, hogy még egy tétova pillantása a dobozára ne tévedjen.
- Esetleg.. biztos, hogy nem..? - kérdése befejezetlen marad, még egy erőtlen próbálkozással tekint a tanárra, hátha vajszívű lesz, és kitartó kérésére visszaadja a dobozt. Ehhez nem fűz túl sok reményt, ám addig nem mozdul, míg biztos megerősítést nem kap arról, hogy a magok visszaszerzésének semmi esélye. Kicsi kis szíve fájón sajdul meg, még mindig nem képes elfogadni a tényt, hogy ilyen gyors búcsút kell vegyen apró fekete barátaitól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Igen, talán lehetne – hümmög a feltevésre, kezében forgatva egy megtépázott darabot. - Bár ha mind tökéletes lenne, akkor elveszne az egészek, a szépek után való kutatás varázsa – egészíti ki a dolgot egy gondolattal. Elvégre ez így valós, micsoda álomkép lenne, ha minden megtépett levelet rendbe hoznánk egy pálcaintéssel. Mint egyformák és unalmasak lennének. Ezen a gondolaton elindulva a szakadt darabot is berakja a kosárba. Talán nem lesz jó semmire, de igazából nem diszkriminálhat egy levelet csak azért mert sérült, noha ezzel ellent mond korábbi kijelentésének, miszerint a probléma a megtépázott levelekkel van.
Töprengéséből az újabb adag levéleső ébreszti fel, és nevetve táncol a hulló őszi csodák alatt. Majd kicsit kifulladva megáll, és felszed még pár színes szépséget. Aztán jó nagyot nyújtózkodva ropogtatja ki a hátát. Talán tényleg ideje menni, a gőzölgö tea gondolatára rögtön vágyik bekucorodni valami meleg sarokba egy könyvvel.
- Na, akkor gyerünk, biztos találunk valami finomságot odabent! - közli amint felkapja a kosarat, karjára akasztva, hogy kacsintson egyet Lucy-re. Ugyan a teameghívás nem annyira állja meg a helyét, hiszen bárki beosonhat a konyhába érte, de mégis jobban hangzott így.
- Ó, majd elfelejtettem, ezek legyenek a tieid, ha már ennyit segítettél – nyújt a levitás felé egy pár darab csodaszép levélpéldányt, két nagyobbat meg egy kisebbet. Sárgás-barnás-vöröses színűk igazi őszt idéz. Reméli, hogy Lucy elfogadja őket. Ezek után indul meg a kastély ajtaja felé, mosolyogva, karján a kosárral, hogy aztán pár méter után hátranézzen.
- Na, jössz? - csillogó szemekkel kérdi levélgyűjtögető társát; habár a tea megvár, de jó lenne a sötétedő rétről mihamarabb a kastély biztonságos falai közé érni.

//Bocsánat a késlekedésért ): //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az biztos, hogy ez a mai ebéd sem unalmas Boróka napjában, hiszen egész érdekes társaságot talált magának még akkor is, ha néhány kérdése bizony kellemetlen és Mai is pontosan jól tudja mit mondjon ahhoz, hogy összezavarja az eridonos bongyorkát.
- Abból gondolom, hogy szégyelled, hogy annyira tagadod. Szóval a válasz igen, gondolom, hogy szégyenkeznél – következtet végül egykedvűen megvonva a vállát. Ő talán nem szégyenkezne miatta, de, hogy nem kürtölné világgá az is biztos.
Kislányos sértettsége elárulja Mai számára egyelőre még éretlen mivoltát. Akármennyire is zavarja, ő a másik szemében tényleg csak egy huncut kislány, akinek esetleg van némi vaj a füle mögött, mint azt már a rellonos is gyanítja. Ezért is hebeg, mert Mai bizony érti a dolgát, de ettől Boró óvatosabbá is válik, és ha mondjuk a rellonos kedvesebb lett volna az elején, gondolkodás nélkül mesélt volna el mindent Hermészről, meg arról, hogy miket is vett tőle. De így már ez a hajó elúszott, kamaszosan dacos, sértődött mozdulatai arról árulkodnak, hogy Mai esetleg jó nyomon jár.
- Nem is vagyok ideges, csak... csak..., ááh – legyint egyet, majd vesz egy mély levegőt, és kerülve a másik tekintetét inkább visszatér az evéshez. Tulajdonképpen már kezdi bánni, hogy itt foglalt helyet. A mestertanonc mondatára csak szemeit forgatva pillant fel. Persze, persze, sok minden van, amihez neki nincs köze, de Borókánk bizony elég kíváncsi lány ahhoz, hogy mindenbe beleüsse az orrát. Lenyelve az utolsó falatot is leteszi az evőeszközt.
- Én csak próbáltam kedves lenni, meg társaságot biztosítani, ha nem, hát nem. Békén hagylak – ajkait enyhén lebiggyeszti, megbántottan áll fel, hogy a tálcáját a helyére téve, még visszalépjen Mai asztalához búcsúzóul.
- Akármit mondhatsz, én tudom, hogy te voltál ott – Makacsságával nem tud mit kezdeni, ő csak azért is odaszúrja még ezt az utolsó mondatot, majd hamiskás vigyorral az arcán indul ki a gyorsétteremből, hogy hátra se nézve intsen és otthagyja Mait. Van egy olyan érzése, hogy nem fog jól kijönni a rellonossal, és talán okosabb lenne a jövőben elkerülni a mestertanoncot.

//Tudom, hogy már emlék vagy, de mégis úgy tiszta, ha lezárom a játékot - még ha jól el is késtem vele. Köszönöm szépen!   //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

A franc se tudja, hogy már megint mit keresett idekint. Egyszerűen nem volt éppen dolga és unva az Eridon békés körletét egy újabb felfedezőtúrára indult a kastély falai között, hogy aztán valami békés zugban olvasgatva elnyomja az álom. Persze, aki legény, illetve esetünkben leány éjjel, az legyen leány nappal is. De Boróka békésen szuszogva töltötte a késő délutánt meg a kora estét is, így most arra ébredt fel, hogy megkordul a gyomra. Kénytelen volt tehát még a konyhába is ellátogatni, mielőtt az ágyába mászna.
A délutáni alvás egyik nagy hátránya, hogy az ember estére olyan éber lesz, hogy csak úgy lehet ágyba parancsolni, ha leütik. Nos, Boró is ilyen állapotban találta magát, miután jóllakottan csámborog a kastélyban, az Eridon felé indulva. A kalandvágy meg a felfedezési hajlam kezd úrrá lenni rajta, fene se akar ilyenkor aludni, csak azt sajnálja, hogy ilyen sötét van már a folyosókon, pedig ha jobban belegondolna, hálás lehetne, hogy a jótékony homály elrejti az illetéktelen szemek elől. Éppen körbepillant a folyosón, mikor egy tompa puffanás üti meg a fülét. Szoborrá merevedve hallgatózik. Fogalma sincs, hogy mi lehetett az, de ösztönösen indul meg a hang irányába. Lábujjhegyen merészkedik oda az ajtóhoz, ahol pár percnyi hallgatózás után megállapítja, hogy van mögötte valaki vagy valami. Legalábbis a neszezés erre utal. Egy gyors pillantással ellenőrzi a terepet, majd halkan koppant párat az ajtón. Nem olyan megszokott kopogás, hanem olyan, mintha valami titkos üzenet lenne. Pedig semmi jelentősége sincsen, de mégis, mennyivel izgalmasabb, mint simán bekopogni.
- Hahó, van ott valaki? - a suttogásnál egy árnyalatnyival hangosabban leheli bele kérdését az ajtó fájába, miközben mindkét tenyerét a fára simítja ott álldogálva előtte. Egyelőre eszébe sem jut, hogy kinyissa a válaszfalat, mi van, ha valami undok bestiával hozza össze a sors? Boró ezúttal a szokásosnál óvatosabb; fura, hogy egy délutáni szunyóka mit hoz ki az ember lányából, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Máris megannyi hálát rebeghet az égnek, amiért némi izgalmat csempészett az estéjébe az egyelőre ismeretlen valami az ajtó mögött. A valamiről elég hamar kiderül, hogy fiúhangja van és szentként tiszteli az ember nemesebbik feléből származó jól ismert barna dolgot. Boróka, a hős, a megmentő rögvest siet is a bajba jutott úr segítségére.
- Hogy mi? Mi az, hogy nem lehet pálcával kinyitni? Próbáltad? - emeli meg kicsit a hangját kételkedve, hogy közben meg lehajolva vegye szemügyre a beszorult zárat. Talán csak trükkös egy kicsit. Gondolkodva nyúl a saját pálcája után; ám mikor hiába tapogatja végig a zsebeit rádöbben, hogy az bizony valahol a szobájában maradhatott. - A franc essen beléd, te feledékeny lány, egyszer még a fejedet is elhagyod valahol – morogja magában, még egyszer megbizonyosodva róla, hogy tényleg nincs nála pálca.
- Öhm, most nincs nálam pálca, szóval tényleg mugli módon kell kinyitnunk – válaszolja az ismeretlennek bosszúsan, majd kezeit ismét az ajtóra helyezi. Azt mondta a srác, hogy tolja, nem? - Na jó, akkor háromra? Egy. Kettő. Három – számol, majd minden erejével nekifeszülve kezdi nyomni az ajtó fáját. Majd meglepetten hagyja abba, ahogy rádöbben, hogy fölöslegesen erőlködik. Ujjaival végigszánt göndör fürtjein, itt-ott megakad a loboncban a mozdulat, de végül eléri végcélját. Homlokát ráncolva morfondírozik egy kicsit, majd a kulcslyukhoz hajolva vonja le a következtetést.
- Ha én tolom, te pedig nyomod, azzal szerintem semmit nem érünk el! Ahogy nézem... - itt éppen megfelelő mennyiségű szünetet iktat közbe, ahogy szemügyre véve az ajtót aházik meg hümmög. - ...neked húznod kell, mert befelé nyílik. Elvileg – vázolja fel a helyzetet, de azért kicsit bizonytalanul teszi hozzá az utolsó szót. Nem egyszer fordult már vele elő, hogy a kastélyban lévő dolgok nem egészen bizonyultak olyannak, mint amilyennek első látszatra tűntek. Lehet, hogy ez az ajtó is a trükkösebb fajtából való. Alaposan megtapogatja a fát, keres egy biztos pontot a vállának, hogy egész súlyával (ami körülbelül összesen negyvenöt kiló lehet) neki tudjon feszülni a feladatnak.
- Kész vagy? Mehet megint háromra? Egy.. kettő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Boróka, hogy neked mindig valami csíntevésen jár az eszed… ejnye, nem gondolod, hogy lassan fel kéne nőni?
Egy leterített pokrócon üldögél az eridonos a szertár egyik kevésbé koszos felületén. Fölötte lóg az olajmécses. Percekig szenvedett vele, hogy meggyújtsa, és most is csak gyér fényt ad neki. Reméli, hogy ahhoz azért elég lesz, hogy ne keverje össze a hozzávalókat. A fonatba kötött hajából pár göndörödő tincs máris kibomlott, hogy az arca körüli vad táncba kezdjen, amint a lány megmozdítja a fejét. Pálcájával meggyújtja a tüzet az üst alatt, amibe már önti is bele a vizet. Szemöldökét ráncolva bogarássza ki a bájital elkészítésének módját. Elég sok idejébe tellett, amíg idehurcolt mindent, most már nem kéne elszúrni, hiszen olyan remek ötletnek tűnik - valószínűleg bármelyik felnőtt erről ellenkezően vélekedne, de az eridonos sosem tartozott azok közé, akik sokat adnak a felnőttek véleményére. Egy szám a lapon, csak egy életkor, ettől lenne valaki több?
- Na, akkor most jön aaa… méregölő fű, ez az! Nem is olyan nehéz ez egyelőre - az meg persze teljesen normális, hogy magában beszél. Az embernek egy valakivel kell egész életében kibírnia, és az önmaga, hát akkor miért ne beszélgetne vele? Beledobálja a füvet, amint kihalássza a táskából, és kavargatni kezdi a bájitalkezdeményt. A táskából kikandikál a borosüveg nyaka. Igazán szimpatikus bájital az, amibe bor kell, bár a főnixlány szerint mehetne bele több is. Előhalássza az üveget, majd vállat vonva húzza ki a dugót. Nem árt ha megkóstolja az ember lánya, amit a bájitalába önt…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

A vörösbor jótékony hatásairól írott cikket a múltkor saját anyja mellékelte a levelében. Persze tulajdonképpen az egésznek a mondanivalója a mértéktartás volt, ezért is küldte neki a gondos anya. De hát Boróka felelőtlen fiatal, a mértékkel törődni ráér később. Ám most van, ami miatt tartania kell magát, mégpedig az előtte fortyogó üst az, amibe bizony hagynia kell a szőlőnedűből. Elhúzza a száját, amint lassanként kialakul a receptben említett zöldes-pépes trutyi.
- Ahamm, most jön a lényeg, a bor! - ragadja meg az üveg nyakát, hogy nagy lendülettel loccsantson az üstbe. Csak aztán pillant ismét alaposabban a leírásra, mire egy kicsit elfehéredik. Éppen pont fontos lett volna kimérni, ő meg csak itt felelőtlenül öntöget. Valószínűleg jóval több ment bele a kelleténél. Hát, csak remélheti, hogy ettől nem lesz nagy gondja a lének. Most talán az lenne a vicces, ha a leszámolt keverések mellé sejtelmesen kántálna, arcába hulló hajjal, hogy igazán beleilljen a mesék rémisztő boszorkány-képébe. Valószínűleg azonban itt csak nevetséges lenne, pedig igazán kipróbálná, hogy a latin praepositiók folyamatos ismételgetése vajon milyen hatással van a tetszhalál bájitalra. Valószínűleg semmilyen, de egy próbát megérne.
- Ante, apud, ad, adversus, circum, circa, citra, cis.. - kezdi az egészet, közben meg fel sem tűnik neki, hogy jól elszámolja a kavarásokat. Pedig olyannyira mulattatja, hogy boszorkányosat játszik. Jöhet a mantikór köröm, péppé zúzza, amikor meghallja a nagyon is ismerős szavakat. Összerezzenve önti bele az egész porrá zúzott hozzávalót, mire furán sűrű, égkék füst száll fel belőle.
- A francba is, mit akarsz?! Most miattad lehet, hogy tönkrement az egész - háborodik fel a másikra pillantva. Na persze, hogy megint ezzel a rellonos istencsapásával hozta össze a sors bal keze. - Különben is itt az a kérdés, hogy te mit csinálsz itt, nekem van engedélyem - hazudja szemrebbenés nélkül, miközben feltápászkodva áll meg a sráccal szemben, csipőre tett kezével „pótolva“ a közöttük lévő magasságkülönbséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fél óra. Negyven perc. Ennyi ideje feküdhet a fűben félálomban. Néha érzi a nap előtt elsuhanó felhők árnyékát, félig-meddig tudatában van annak, hogy a füvön fekszik, de tulajdonképpen fejében álomföldön jár. Tudatába lassan szűrődik be a gitárhúrok pengése, eleinte csak mintha álmodna, aztán lassan-lassan ébred rá, hogy keveredik álom és valóság. Egészen könnyedén kúszik vissza az utóbbiba, amint kinyitja szemét. Feje fölött még mindig süt a nap, és immár határozottan állíthatja, hogy itt valaki gitározik. Márpedig ha egy személy efféle elfoglaltságot űz a közelben, akkor neki bizony ott a helye. Felkapja a maga mellé hajított szövegkönyvet, hogy a hóna alá csapva induljon a hangok irányába.
Szinte két percet sem kell sétálnia, mire az ismerősbe botlik.
- Szia NemTomi! - köszönti vigyorogva eridonos pajtását, miközben kényelmesen lehuppan a fűbe. Egyáltalán nem zavartatja magát amiatt, hogy esetleg a háztársa szeretne egyedül lenni, hát a gitározás mellé mindig jól jön a társaság, nem? - Azt hittem csak az Eridon népét tiszteled meg ezzel, de ha már kihozod nagyközönség elé, akkor talán belépési díjat kéne szedni. Biztos vannak jópáran, akik szívesen fizetnek ezért - neveti el magát körbepillantva a néptelen közönségen. Már amennyiben a fűszálak milliós seregét nem nevezzük értő fülű rajongóknak. Mindeközben napszemüvegét az orrára biggyeszti, és elterül a fűben Andris mellett. Pár percig csak elmerül a hangokban, hogy aztán hirtelen hasra gurulva könyököljön fel, napszemüvegét a fejére tolva.
- Ú, a kedvemért játszol Cseh Tamást? Azt a Sékszpíreset! - lelkesedése a szokásos szélviharral érkezik, amint letámadja a dalkéréseivel szerencsétlen srácot. - Vagy, az izét, a Jobbik részemet, vagy a Csönded vagyokot, az olyan szép - mondja elmélázva, miközben ismét hátára fordul és azt játssza, hogy el tudja kapni a futó felhőket.
- Ha szeretnéd énekelek hozzá, tudom kívülről - dicsekszik, miközben karjai még mindig az ég felé kalimpálnak, arcán pedig a szokásos mosoly görbülete játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Hát Merlin egy ekkora tökfejnek tuti nem küld látomásokat - közli a sértést egészen kedves hangon, miközben arcán a megszokott vigyor látszik, ahogy felpillant a srácra. De azt meg kell hagyja, igazán teátrális az a szívhez szorított kéz, még a végén elcsábítja játszani a színházba. Vagy a színjátszóba. Akkor majd ott kiélheti Merlin látomásait.
Nem kérte, hogy üljön le, de ameddig nem zavar túl sok vizet, nem is küldi el. Meg különben is, ezerszer érdekesebb társaságban kutyulni ezt az izét, mit egyedül. Sőt, talán a Black fiút még a csínybe is beavathatja.
- Kérlek, ez igazán gonosz tőled, biztos vagyok benne, hogy nem én rontottam el, csak a te negatív kisugárzásaid vannak ilyen rossz hatással a főzetre - fonja keresztbe maga előtt a karjait, ami talán annyira nem is látható az éppen felszálló párafelhőtől. Boró köhög párat, és eközben konstatálja, hogy ahhoz képest, hogy milyen undi a füstje, egészen jó illata van. Csak ne kéne tőle köhögnie. Meglegyezi az arca előtt a levegőt, hátha egy kicsit kitisztul tőle.
- Nos, nem éppen erre, hanem a takarításra van engedélyem, de mentségemre szóljon, hogy találtam itt néhány hozzávalót, szóval az végül is takarításnak minősül, nem? - vonja meg a vállait az újabb hazugság közben. Mégis ki a franc venné rá Borókát a takarításra? De komolyan, utálja a házimunkát, valószínűleg csapnivaló feleség lesz, hacsak addigra be nem nő a feje lágya.
- Khm - ismét torokköszörülés, tudálékos hangnem, és még ki is húzza magát az idegesítő okoskodáshoz. - Nem lehetsz túl jó bájitaltanból, ez itt kérlek tetszhalál bájital - bólint egyet nyomatékosításként, aztán belekukkant a receptbe. Elvileg most egy ideig főzni kell. Mondjuk a barna tekintet nem igazán tudja kibogarászni, hogy ebből a színből hogyan lesz lila.
- Te, szerinted ebben van egyáltalán lilás szín? - kérdezi, és hangjában bujkál maga a megtestesült KÉTELY, csupa nagybetűvel, hiszen kezd erősen rossz irányt venni ez a kis főzőcske.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A zene maga a csoda. Hallható, érezhető, beleborzongató csoda. És Boróka most megtöri ezt a csodát az érkezésével. Általában igyekszik figyelni a másik emberre, meg arra, hogy ne csak saját magával foglalkozzon, mégis most csak így berobban Andris nyugodt délutánjába. Nézzük el szegénynek, tényleg nem akart ártani, de hát hogyan is állíthatna meg bárki egy ilyen elszabadult vidám energiabombát? Magában mulat egy kicsit Andris zavarán, persze nem rosszindulatúan, csak úgy, mint aki észrevette és, hát igen, jó, egy kicsit talán mulatságosnak találja.
- Sose tudhatod! Ha gondolod szervezek neked egy koncertet, biztos nagyon jó móka lenne - lelkesül be egy kicsit talán túlzottan is. Nem áll szándékában a srácra tukmálni a segítségét, ő csak szimplán felajánlja. Persze ez nem garancia, hogy nem tűnik tolakodónak az ajánlat. Még persze ecsetelné tovább a koncert lehetőségét, meg, hogy milyen szuper, ha az embernek saját számai vannak, de beléfojtja a szót a felcsendülő zene. Csak bólogat szaporán, tudja ő, az az egyik kedvence. Lehunyja a szemét ahogy belekezd a fütyülésbe. Nem éppen tökéletes, de talán nem is kell annak lennie.
- Most elmondom mid vagyok, mid nem neked… - és teljesen magával ragadja a zene. Sosem lesz olyan tökéletes mintha Cseh Tamás énekelné, mégis van valami varázs az egészben, ami meglebbenti a levegőt, ami megérinti az ember lelkét. Boróka halkan énekel, nem akarja elnyomni a gitár pengését, és akarja, hogy Andris hangja is hallatsszon. - ..ha vártál lángot az nem lehetek,…
Azt hinné az ember, hogy nem ismerik ezt a dalt egy varázslóiskolában, de Borónak igazán szerencséje, hogy Andris ilyen művelt. Vagy lehet, hogy a varázslók is hallgatnak mugli zenéket? Elgondolkodtató kérdés.
- …mi más is lehetnék, csak csönd neked - fejezi be végül, majd megvárja, míg elhal az utolsó hang is. Aztán csak csönd. Majd sóhaj.
- Hát ez gyönyörű volt - suttogja, majd egy fűszálat kezd babrálni a lábainál. - Köszönöm - mosolyog háztársára sokkal kevesebb vehemenciával, mint amennyivel ideérkezett. Egészen megnyugtatta a zene.
- Na és mesélj, mi az a nemrég elkészült dal, amit játszottál? - kérdezi még mindig az ajkai között bujkáló mosollyal, amint újból hátára fekszik, hogy tovább bámulja a felhőket. Nem akar tolakodni, és igyekszik visszafogni magát, de ha egyszer olyan kíváncsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Hát nem én kértem Merlint, de látod ő meglátta bennem a lehetőséget - feleli vigyorogva széttárva a kezét, minek következtében a fakanálról - amivel keverget - tetemes mennyiségű csepp landol a padlón, hogy aztán sisteregve fekete lukat égessenek a fába. - Hoppá - behúzza a nyakát, majd gyorsan visszadugja az üstbe a kanalat. Lehet, hogy jobb, ha befejezi a hadonászást. Inkább gyorsan a receptre pillant, majd az órájára. Csak telne már el az a harminc perc.
- Na jól van Pozitív Herceg, megsemmisítem, takarítok, nem tök mindegy? Úgyis mindketten tudjuk, hogy kamu az egész, inkább segíts, hogy megmentsem ezt az izét - bök az üst felé, miközben a szemeit forgatja, de persze egy elmaradhatatlan vigyorral is megspékeli az összképet. Tulajdonképpen néha nem is érti, hogy férhet el ennyi érzelem egyszerre az arcán. Na meg hogyan tudja ilyen gyorsan váltogatni az arckifejezés-skálát. Biztos a sok gyakorlat teszi. Elvégre Almásy kisasszony színésznő vagy mi!
Fél szemöldökét felvonva mered a másikra egy pár pillanatig, majd kimeredt szemmel néz Adrian-re. Pislog párat, majd felnevet.
- De hát ez hihetetlenül király! Ez azt jelenti, hogy feltaláltam egy úgy bájitalt! - lelkendezik mit sem törődve azzal, hogy az üst fölött lebegő füstfelhő haragos mélyzöldbe vált. - Bár lehet, hogy kéne egy jobb név, mint az instant halál - morfondírozik, és igazából most éppen tudomást sem vesz a srácról, olyannyira lefoglalja az újdonsült felfedezése. Aztán persze előkerül, hogy ez az izé egyáltalán nem lila. Pedig jó lenne ha lila lenne, mert persze tök menő, hogy az eridonos éppen új bájitalt alkot, csak rohadtul nem arra lenne szüksége. Káromkodik egy sort, amint megerősítést nyer a fiú szájából, hogy ez itt bizony nem lila. Az üst fölé hajol, de elfelejti visszafogni a lélegzetét, így megszédülve huppan vissza a helyére.
- A francba is! - fejét fogva hunyja le szemeit egy pár pillanatra. Ez kezd most nem olyan vicces lenni, mint eddig. - Amilyen zöld ez a cucc, ezt is vihettem volna hozzátok a rellonba, akkor nem én szédelegnék itt tőle, hanem ti - villant egy kaján vigyort a Black fiúra az üst fölött, amint eszébe jut, hogy a múltkor micsoda üvegházat csinált a rellonosok klubhelyiségéből.
- Na, most mit csináljak ezzel - sóhajt fel, és amint kifújja a levegőt, az fűzöld füstként bodorodik felfelé. Vagy ezt csak Boró látja így? Egy kicsit kezdi elveszíteni realitásérzékét. Csillogó barnákkal bámulja a füstöt. Most akkor zöld füstöt fújó sárkány lett vagy csak valami rossz vicc az egész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nyelvet ölt a csipkelődésre, vonásain eluralkodik a jókedv. Tulajdonképpen örül a srác társaságának, így rögtön sokkal érdekesebb ez az egész bájital-projekt. Az már más kérdés, hogy maga a főzőcske kicsit rossz irányba halad. Meglepetten pislog az angol káromkodásra, amint belegondol Adrian igazába. Lehet, hogy ez a cuccos tényleg veszélyes.
- Szerinted, hogy lehet, hogy a fakanál még nem olvadt bele? - kerekre tágult szemekkel figyeli a kezében tartott keverőeszközt - Tuti valami bűbáj védi - összeráncolja a homlokát a nagy morfondírozásban, majd végül csak megrántja a vállát, és visszanyomja a trutyiba. Bár, hogy minek, azt ő maga sem tudja, mert ebből már nem lesz semmi jó.
- Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte! - kiált fel heves szenvedéllyel, ismét elterülő vigyorral. Menthetetlen optimizmusa előtör belőle, biztos van valami, ami semlegesíteni tudja a halálos, padlókiégetős hatásokat.
- Máris hozom a szappant, ha a tiedet is kimoshatom - szemeit forgatva utal Adrian korábbi „F*ck my life“ megszólalására. Szabad országban él, azt enged ki a száján, amit szeretne, ha másnak ez nem tetszik, ne hallgassa.
- Szédelgést? Ja, hogy az… hát persze, nagyon jó - réveteg vigyorral bólogat, miközben arcából félresöpri a göndör fürtöket. Megint kifújja a levegőt, és ezúttal lilás füstöt észlel. Lehetséges, hogy sárkánnyá vált?
- Neeeem, azt hiszem elrakok belőle egy kicsit, későbbi tanulmányozás céljára. Vagy ilyesmi - bólogat, de egyelőre semmit nem tesz ennek érdekében, csak ül tovább az üst fölött. Figyelve a színes füstfelhőket, amit ereget. Mi van, ha kék lángot fog okádani, az tényleg menő lenne.
- Te, szerinted ettől sárkánnyá válok? Egészen olyan, mintha az lennék, te nem látod? - nagy szemekkel pislog a mestertanoncra, miközben vidáman nevetgél. Halványan még érzékeli tudatának némiképp józan felét, de a többi már csak a boldog mámor szédelgésében lebeg.
- Próbáld ki, oltári ez a cucc! - bíztatja a másikat. Nem tudja pontosan mikor hagyta abba a trutyi kavargatását, ami most egyre sűrűsödik, de talán a fakanálnak sem tesz jót, ha sokáig áll egy ilyen ismeretlen eredetű lében.