 Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.
A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.
Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte. Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid
Alkalmazottak:
Markovits Balázs - Pultos
Sadie Sallow - Seprűs futár
Nyitva tartás:
H-P: 11:00 – 21:00
SZ-V: 10:00 – 22:00
|
|
|
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV
Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
|
|
Írta: 2017. január 31. 23:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658068#post658068][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.01.31. 23:16[/b][/url] Mr LaschA vizsgákra való veszett tanulás kifejezetten megviselte a szervezetemet a napokban. Ezért az éjszakák többségét a kastélyban töltöttem, jobb is volt így, legalább azon sem kellett aggódnom, hogy apám majd félhullán benyit hajnalban és rámmorran, miért nem alszom inkább. Azonban a mai nappal a szervezetem úgy döntött, hogy épp eleget tanult már, köszöni, nem hajlandó további ismeretanyagok befogadására. Csak ültem a jegyzeteim fölött, bámultam rájuk, néha elolvastam és mégsem sikerült semmit megjegyezni. Így tehát minden bűntudat nélkül keltem fel az asztal mellől és kezdtem öltözni, hogy találkozzak Mr Nagymenő-minisztériumi-manussal. A kedvéért még arra is képes voltam, hogy az ing helyett egy képregényes pólót és farmert válasszak öltözékképpen. Amúgy is sokkal jobban preferáltam ezt. Végül öt perccel a megbeszélt idő előtt futottam be a Falatozó elé, ahol Ervin már nem meglepő módon ott ácsorgott. - Hova siettél ennyire? Még én is bőven idő előtt vagyok! - horkantam fel végül, megveregetve a vállát, hogy jelezzem: helló, jelen!
|
|
|
|
|
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV
Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
|
|
Írta: 2017. január 31. 23:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658070#post658070][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.01.31. 23:19[/b][/url] Dér Jankó  Valahogyan egyáltalán nem lepett meg a tény, hogy amint karnyújtásnyi távolságba keveredtem Lasch úrhoz, abban a pillanatban már meg is ölelt. Persze, kaphatnék sokkot, hogy miért csinálja meg engem ne ölelgessen, de miért is? Helyette inkább kissé esetlenül ugyan, de viszonoztam a gesztust, megveregetve finoman a hátát. - Hé, nehogy aztán rám kend! Kettőnk közül te vagy olyan hű de elfoglalt. Nehogy sírj nekem, mert ülhetünk pityeregve az asztal mellett két oldalt, mint valami rakás szerencsétlenségek - nevettem el magam halkan, pedig teljesen komolyan gondoltam. Ha nekem valaki fontos volt, akkor néha már túlzottan is fogékony voltam az illető érzelmeire és a nevetésből pillanatok alatt retardált fóka módján történő visítás lett, a szipogásból pedig könnyáradat. Persze, fagyos volt, hát biccentettem, hogy akkor nincs más, irány befelé. Bespuriztam hátra, hogy aztán a melegtől lassan feleresztve megszabaduljak a kabátomtól és egy tincset zavartan lökjek odébb a homlokomból. Ideje fodrászhoz menni. - Áh, semmi sok. Vizsgaidőszak lesz, tanulok ezerrel, de az agyam betompult, asszem túlzásokba estem - nevettem fel kicsit megdörgölve a szemeim, hogy rendes működésre bírjam a bent ketyegő valamit, sikertelenül. - És a minisztériumban? Ahogyan sejtettem, azért ez a póló sokkal jobb hatással volt a kedélyállapotára, mintha kiöltöztem volna és beállítok nyakkendőben. A helyében már csömöröm lenne tőle. - Igen, tudom. És jól is járnál, de nem vagyok nő, szóval buktad. Mit iszunk? - kérdeztem végül felcsapva az étlapot.
|
|
|
|
|
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV
Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
|
|
Írta: 2017. január 31. 23:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658072#post658072][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.01.31. 23:21[/b][/url] Lazánka - Az még nem is hangzik olyan rosszul, mint mondjuk az, hogy szerelmet vallottam a nődnek, aki erre mindkettőnknek kosarat adott. Ez jobban illik a helyi nénikhez - nevettem el magamat kissé. Ha az ember elindít köztük egy pletykát, tíz perc múlva a falu végére ér, de teljesen kifacsarva, nincs mese. Azért látszik rajta, hogy egy jó ideje nem ökörködött már senkivel, az ilyesmi meg le tudja lombozni az embert. Ezért nem szabad korán munkába állni. - Csak ne hagyd, hogy bármibe rángasson, nem fogok bíróságra járkálni a hülye fejed miatt! - jelentettem ki harciasan, de egyértelmű volt, hogy én lennék az első, aki a cellája előtt ugrálna, hogy: "Lasch... Héló! Börtöntöltelék! Hahó". Röhej. A kérdés hallatán futólag eltöprengtem, de aztán lassú fejrázásba kezdtem. Fura is volt kicsit. - Nem tudom, nem hallottam ilyesmiről. De apa mostanság nem beszél annyit az előkészítőről, meg amúgy is ritkán látom... - Persze, erről nem csak ő tehetett, hanem az egész família, az élen velem, majd magával és az előkészítővel, aztán Franci és Valentin. Egyszerűen nem tudtam elképzelni róla, hogy majd pont neki fog hiányozni a vizsgákkal járó stressz. - Cseréljünk! Te bemész, megírod a bájitaltan vizsgámat, én meg nyakkendőt öltök és végzem a dolgod az irodában, aktakukac - néztem rá provokáló pillantással, amit egy pimasz mosollyal körítettem. Azért jó volt kicsit olyannal lógni, aki mégis velem egykorú és nem nőnemű egyed. És Ervin, persze. - Mondtam, hogy nem neked való a minisztérium, papa... - ráztam meg a fejemet, majd lemondó sóhajjal legyintettem nagyot. Aztán jött az a katasztrofális ötlet a részéről, hogy kérjünk napi ajánlatot, ami tényleg rettenetes döntés volt. Így hát evidens, hogy belementem. - Jó, legyen úgy. Legfeljebb kapunk valami undormányt - vigyorogtam szélesen, mint valami hibbant. Azt hiszem, nem vagyunk egymásra jó hatással.
|
|
|
|
|
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV
Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
|
|
Írta: 2017. január 31. 23:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658074#post658074][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.01.31. 23:41[/b][/url] Mer' a nézését... Persze kiröhögött, én meg ettől felhőtlenül boldog voltam, hiszen ez volt ennek a kis találkának a célja: random brainstorm és egy kis lazulás, neki a munka, nekem a könyvek mellől. Az ötletére én törtem ki röhögésben és az arcom a kezeimbe temettem, hogy ne vágjak nonstop retardált fejeket. - Ez jó, ez tetszik! Tuti ez történt, én erre szavazok! - törölgettem a könnyeimet a végére, mert hát ennyire szar ízlésű nő nem igazán létezhet. Először dob engem, majd Ervint? Ugyan! Csak akkor vettem kicsit komolyabbra a hangom, mikor arról volt szó, hogy azért figyeljen, mibe keveredik bele, mert nem akarok csápolni a cellája előtt egy "free kisses" pólóban, amin dementorok vannak. Nem, barátocskám, felejtős. - Hm? Ja, nem tudom... Nem hiszem. Megint hajtják a hülyeségük a másik vén csonttal, lehet összekaptak, vagy nem tudom - vontam meg a vállamat lazán végül. Én szerettem mind a kettőt a magam módján, de néha ingerem lett volna a fejüket az asztalba verdesni, csak egy kicsit, úgy szeretetből. A kérdésére csak röviden biccentettem, hiszen apám kicsattanó formában volt az utóbbi időben, egy rossz szavam nem lehetett rá, még a gyászos dátum ellenére sem. - Úgy nézek ki, mint aki nem? Ugyan már, haver, velem minden oké - legyintettem és nagyjából így is gondoltam. Egy ideje már nem gyászoltam anyámat, úgy gondoltam, egy sokkal jobb helyen van most, ahol nincsen fájdalom és betegség, sem csalódottság. - Akkor ezt lemeccseltük, én úgyis kompromisszum- és segítőkész vagyok, egy rossz szavuk sem lesz rám az irodában. A bájitaltan meg a könyökömön jön ki, hatszor olvasok el egy mondatot és azután sikerül felfognom az első pár szót... Ez az ajánlat annyira vonzó... - gondolkoztam el, de a vigyor az arcomról egy pillanatra sem tűnt el. Túlzottan el tudtam képzelni magunkról azt a bizonyos cserét, még ha nem is túlzottan szabályos vagy erkölcsileg helyes cselekedet lenne. Ebben e mesügében mindig ez volt a különleges: hogy elhitte magáról. A pincér reakciója vagy nagyon színlelt volt, vagy megdöbbent esetleg utalni akart rá, hogy ez tényleg nem jó ötlet, de semmiképp nem volt bíztató. - Szerintem ezt besz.ptuk fiam. Mit kapunk, sárkánygolyókat? Szalamandra-szószban? - vágtam undorodó grimaszt, de ismét kuncogni kezdtem.
|
|
|
|
|
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV
Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
|
|
Írta: 2017. február 1. 00:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658078#post658078][b]Nathaniel Ash Everett - 2017.02.01. 00:25[/b][/url] Tűzről pattant Lazánka  A mondata végére majdnem átugrottam az asztal fölött, hogy befogjam a száját, de végül csak a székben egyre lejjebb süllyedve öltöttem rákvörös színt és túrtam a hajamba. Jó, rendben, a haverom teljesen retardált, nincs mit tenni. A végére már csak rázkódtam a visszafogott nevetéstől, hiszen a környező asztaloktól persze minket figyeltek. - Oh, kapd be, jó?! - vágtam hozzá a kezem ügyébe akadó csomag papírzsebkendőmet, mert valahogyan le kellett vezessem a "feszültséget" rajta, mert előbb-utóbb lehet kiütném. Persze egyáltalán nem haragudtam rá, csak kellett valami kifogás, hogy piszkálhassam. Végül felegyenesedtem és kicsit nyújtózkodtam is, hogy nagyjából kiegyenesítsem a gerincemet, hogy aztán elégedett vigyorral bámuljak rá, enyhén oldalra biccentve a fejemet. Kettőnk közül ő volt a nagy csajozós, én jobban elvoltam magamban. Így voltunk nyerő páros. - Vigyázz, mert szavadon foglak! - közöltem végül pimasz grimasszal az arcomon. Bár a kivitelezését még nem tudtam elképzelni, meg azt sem akartam tudni, mekkorát kapnék, ha fény derülne rá, hogy nem magam mentem be a vizsgára. Nem mintha ez megállítana bármiben is. A gondolat minden esetre nagyon tetszett. Aztán persze produkáltam magam, kitalálva a legundorítóbb kaját, amiről az ember álmodhat, ez persze el is érte a célját. - Finnyás vagy, Ervin! - vágtam rá dacosan, majd ismét elfojtottam egy vigyort. - De én is. Fúj! Ekkor érkezett meg a pincér a két tányérral és az üdítőkkel, amit aztán le is pakolt elénk és én ugyanolyan tanácstalanul meredtem Laschkára, mint ahogyan ő rám. Most ez mi a...? Jómagam csak biccentettem a pincérnek, aztán beleszagoltam a pohárba és evőeszközt szereztem, míg ez az eszement beleivott. - Azért ne okádj az asztalra, légyszi! Ö... ugye nem a szemöldököm fogod lelihegni a helyéről következő körben? - kérdeztem, most már komolyan kétségbeesett fejjel meredve a palacsintára, amit megbökdöstem a villámmal, mintha fennállna annak a veszélye, hogy esetleg megmozdul. - Mit csinálunk, ha visszaharap? - Ez utóbbi kérdést már megszeppent fejjel, de teljes komolysággal tettem fel.
|
|
|
|
|
