Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Artemisia Rubya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Artemisia Rubya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ombozi Noel

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ombozi Noel

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szó se róla, kocsmája nagyobb tisztaságnak örvend manapság, mint a Macskabagoly utczában fekvő házikó. Lakótársa hazalátogatásában a legrosszabb a kosz feltűnése. A por, a felszaporodó kávéscsészék és tányérok és a mugli mosógépük idegensége miatti gigantikus mennyiségű szennyes ruhája míves oszlopokban sorakozik a parányi fürdőben. Zsigmond ruhatára az utolsókat rúgja, lassan ott tart, hogy mosás helyett új ruhákat vásárol magának, vagy felfogad maga mellé egy házimanót. Legutolsó - ám legegyszerűbb - lehetőségként persze megfordult fejében a nősülés rémisztő gondolata is, de egyelőre a mosógépet választaná jegygyűrűk helyett. A pultot tisztítja fekete feltűrt szárú ingében, mikor az ajtó csilingelve kinyílik, és egy zavart arcú nő belibben rajta. Zsigmond halványan felvonja szemöldökét, majd a mosogatóba dobja rongyát, és a belső asztalra támaszkodva várja a vetkőző nő kívánságát.
- Fahéjjal? - vigyorogva kérdez vissza, de kezei fürgén járnak. Korsóért nyúl, vajsört csapol, türelmesen hagyja felhabosodni a nedűt, majd megfordul, egy másik asztalkánál kezd a fűszerek között kotorászni, végül a megfelelő tasakkal lép vissza a külföldi sejtelmű vendéghez. A fahéjból egy apró, mosolygó arcot szór a habra, s egy szalvéta társaságában teszi fel a korsót a pultra.
- Kedves egészségedre - mondja késő esti vendégének, majd egy másik, távozni készülő férfinek intézi a számlát. Az érmék csörögnek a kasszában, az ivó lassacskán üresedni kezd.
- Milyen zenét szeretsz? - a gramofonhoz lép, közben hátrapillant a fahéjas lányra, majd a válasznak megfelelő dallamot indítja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vikohino

A fahéjas tasakot egy mozdulattal zárja vissza, s a kis asztalhoz fordulva precízen nyomja a többi fűszer közé. Zavartnak tűnő  legújabb vendég még meg sem kóstolta italát, máris árakról kérdez, és csinos kis erszényében kutakodik. Zsigmond elmosolyodik, úgy könyököl fel a pultra, és néz a fahéj-mosolytól önmaga is mosolygó nőre.
- Egy sarló, 6 knút lesz, és a második körre a vendégem vagy - mondja komoly arcvonásai mellett az extrahabos, fahéjas vajsör árát. Látszik rajta, hogy bár tekintetében játékos huncutság bujkál, valós szándéka van a hölggyel. A pulttól ellökve magát aztán a régi gramofonhoz sétál, és néhány ügyes, bejáratott mozdulatot követően egy kedves, mugli nóta dallamai csendülnek fel. A zene ütemére kezd járni feje, s elindul a helyiségben, hogy egy tálcára összeszedje az asztaloknál maradt poharakat. Jókedvű, kellemes hangulatban van, egy-egy asztal között még csípője is megmozdul a régi slágerre. Visszaútja az idegen nő felé vezet, aki mellett csak azért megy el, hogy illatát megérezze, zavarát pedig jócskán fokozza.
Vigyorogva teszi a mosogató mellé megpakolt tálcáját, és kezdi öblíteni az üvegpoharakat. Közben fel-felnéz a sörbe bújó nőre, biztató mosolyt küld felé, majd ismét munkájába temetkezik. Időközben újabb sebhelyes arcú vendégek köszönnek el, ki az emeletre tér nyugovóra, ki a csárdán kívül keresi tovább helyét a világban.
- Tetszik a zene? - teszi fel kérdését a fekete hajú, visszafogottnak látszó fiatal nőnek, s közben mosogatórongyával végigtörli a pultot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vikohino

A korsóba bújt nő tetszését nem kifejezetten nyeri el a muglik bombabiztos hangulatmuzsikája, de Zsigmond egy pillanatra sem keseredik el, na hogyisne. Féloldalas vigyorral dől a pult belső felének, és ad lehetőséget arra, hogy ma esti utolsó vendégével akárcsak egy pillanat erejére is, de farkasszemet nézhessen. Zabolátlan tekintettel, egészen nyugodtan bámulja a különleges vonásokkal megáldott nőt.
- A Bibircsók nélküli boszorkányok bandájától mondjuk... a Sáros seprű című világklasszis már jobban tetszene, jól mondom? - kérdezi nevetősen, és ellöki magát a pulttól, hogy kedvelt mugli slágerét a gramofonhoz sétálva a varázsvilágban is ismert nótákra váltsa.
- Kérlek - néz vissza válla fölött, derűjét tettetett komorral nyomja el. - A csárda csak azóta él igazán, hogy én műszakot kaptam itt.
A gramofonból egészen másfajta, varázsfüleknek megszokott dallam kap szárnyra, mialatt a kocsmáros visszasiet a pult mögé, és tölt magának egy pohárka scotchot, majd leül a nővel szemben, és koccintás nélkül, végignézve az újabb távozókon kortyol bele a tölgyfa hordóban érlelt nedűbe.
- Tudhatnád ezt, ha sűrűbben járnál erre - egészíti ki előző gondolatát, s újra szájához emeli a poharat. - Átutazóban vagy?
Nem látta még erre az idegent, pedig minden másnap itt húzza az igát. Látványára mindenesetre kacér gondolatok kelnek cikázó útjukra fejében, képzelete bizony nemcsak a hölgy lelkét csupaszítaná csontig.
- Mit kérsz következő kör gyanánt? - kérdezi természetes lendülettel az üresedő korsóra pillantva, majd feláll, és míg válaszol a vendég, addig újratölti saját poharát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A csárdában zárórát diktál a már maga is kissé tintás állapotban pakolászó vendéglátós. Az asztalokról az utolsó poharakat is tálcára szedi, mozdulatai közben egyesével helyükre tolja a székeket, és vállán pihenő ronggyal sorban letörli az itt-ott nedves felületeket. Rajta kívül már senki sincs a kocsmában, így kedvére táncolhat kedvenc zenéire, melyek a sarokban álló ósdi gramofonból hangzanak fel. Csípője ring, a tálcával forog, s halkan dúdolászik, míg a mosogatóhoz nem ér. Ott tisztára öblíti a poharakat, elmossa a nap végére mindig ragadó tálcát, végezetül hideg rongyával a pultot is áttörli. Aztán végignéz az ivóban, és miután mindent rendben talál, a gramofonhoz sétál, hogy az utolsó dalt kegyetlenül megszakítva, elnémítsa azt. A fények leoltódnak, az ajtó zárul, Zsigmond pedig összegombolja magán szövetkabátját, és némi édeskés ízt felbüfögve útnak indul a sötétségben.
Haza még mindig nem szívesen menne, a kosznál és a mosatlantól roskadozó pultnál minden hívogatóbbnak tűnik. Az, hogy a tiszta ruhái napokon belül elfogynak, még oké, de hogy egy hete nincs használható kávéskanala, az téboly. Léptei csendesek. Egészen halkan dalol valami érthetetlen, mugli nótát, néhány percre teljesen el is feledkezik magáról. A Boglyas tér felé halad, úgy tervezi, hogy hazatérése előtt még leül a szökőkútnál, és elszív egy szál kellemes cigarettát. A tökéletes tervbe azonban hamar hiba csúszik, merthogy akárhogy is kotorászik zsebeiben, nem találja az életmentő szálakat. A francba.
- Hé, van egy szál cigid? - nagy reményekkel kérdezi a tér közepén csobogó kút környékén időző lánykát. Odalép hozzá, magához hű nyugalommal néz a kis feketére, tintás tekintetében bizakodás tükröződik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Éjszakás műszak. Alighogy visszatért Bogolyfalvára, rögtön egy tipikus, késő esti munkával, s részeg falusiakkal mulathatja az időt. Éjszakás, holott úgy tervezte, egy pesti bárban ünnepli meg visszatérését, és csakúgy, mintha huszonéves izomlegény volna, becsűr a tömegben riszáló csajok közé, és teszi, amit tennie kell. De nem. Nem teheti. Számításait ugyanis gyorsan áthúzta a kedves kolléga náthája, meg az ágynyugalom, így bár fintorog és grimaszol, derekasan áll a pult mögött, ing fedte vállán még makulátlan törlőrongy pihen, és buli helyett kiszolgál. Aztán rákönyököl a márványra, hogy lusta tekintetét újra meg újra végighordozza a bent ivó banyákon és varázslókon, de a gondolatra, hogy bármelyikkel is közelebbi kapcsolatot alakítson ki, még a hideg is kirázza. Blöáh. Nyakát undorodva húzza be, fejét megrázza, szemeit egy pillanatra lehunyja, és lebiggyesztett ajkakkal relaxálni kezd.
Aztán nyílik a csárda csengettyűs ajtaja, mire kénytelen-kelletlen kinyitja szemeit és odapillantva egészen fellelkesül. Na, az érkező csaj nem pont a pesti kacsaszájú csitrik klubját erősíti, de egy motorosbuliba pon' jó lenne. Egy ilyen helyen meg egyenesen főnyeremény.
- Mit kérsz? - kérdezi, s ellöki magát a pulttól, hogy az elkeseredett választ hallva egy dupla whiskyt töltsön ki neki. Baljával rutinosan a vállán fekvő rongyért nyúl, letörli a pohár vízcseppes alját, s úgy teszi azt a tetkógyűjtő elé, hogy a pult mögötti bárszéket odahúzza, és ő maga is leül. Jó vendéglátóhoz mérten, szembe a vendéggel. - Rossz napod van, csibém?
Érdeklődik a tiszta poharak mögött, karjait ráérősen pihentetve közben a márványlapon. Száját ide-oda mozgatja, így hetyke kis bajusza jobbra-balra hintázik.
- Dögösek a tetkóid - jegyzi meg kis szünet után, és ha a lány ránéz, láthatja a férfi tekintetében félreérthetetlenül megcsillanó jelzést: nemcsak a tetkóid dögösek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Sajátos, idillikus csendjében hallgatja a pult másik oldalán üldögélő fiatal lányt. Már nem stíröli a tetoválásait, nem törődik a falatnyi ruhával, amit visel és ami elfedi előle a lényeget, hiszen... ki tudja, ha most jól figyel, talán műszak után megterem a korai gyümölcs, és láthat, amit csak akar. Mutatóujjával olykor megpiszkálja világos, néhány ősz szállal tarkított bajszát, majd várakozásra int egy italáért dörömbölő, ismerős alkoholistát. Ő most nem ér rá, mert épp jó hallgatóság és figyel.
A lány bohó, aligha a visszahúzódó, szende fajtából való, és nincs ellenére az erős ital sem. Zsiga, ha tíz évvel fiatalabb lenne, most leplezetlenül megnyalná mind a tíz ujját, de így, hogy lassan közelebb jár a negyvenhez, mint a harminchoz, már van annyira megfontolt, hogy csak a kipipált menet után tegye.
- Mér, az még bejön? - kérdezi, tekintetét egy pillanatra sem választva el a motorosbigéétől. Micsoda kis bestia! Huhuhú!
Addig tartja a szemkontaktust, míg bírja az ellenfél, majd, mikor az elpillant, ő szélesen vigyorogva feláll, és mialatt kiszolgálja a hosszú márványpult másik oldalára görnyedő tintás varázslót, vissza-visszapillantgat az este legdögösebb csibéje felé.
- Szóval sűrűn jársz erre. Remek. Ezek szerint fogunk még találkozni - kacsint oda a lánynak, s közben erős, vegyes italt tölt az így is tartozáslistás férfinak. - Egy ideig nem tartózkodtam Magyarországon. Világot jártam, éltem, tapasztalatot szereztem. Mikor máskor, ha nem most, míg élek, nem így van?
Nagyon, talán túlságosan is hosszú időt töltött külföldön, már azt sem tudja pontosan, hogy egyáltalán mikor lépett le. Egy pillanatra eszébe jutnak unokahúgai és unokaöccse is, emlékképükre nagyot dobban szíve, majd egy mosollyá szelídült görbével pillant a pult mögött ülő metal ladyre. Amolyan van mit bánnom, van mi miatt szánakoznom mosoly ez, ami tökéletesen illik egy olyan kocsmároshoz, mint amilyen ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nemcsak, hogy nem csípi a női haragot, egyenesen retteg is tőle. Minden sejtjében, részében és tagjában irtózik az őt szavakkal, s olykor tettekkel is megvető nőktől. Merthogy az ordításon túl nem egyszer volt már példa pofonra, csapkodásra meg püfölésre. A lány összeszűkült tekintetére óvatosan hátrébb lép, jobbját megtámasztja a márványon. A kijelentés, mely szerint Anett meghalt, csak mostanra jut el tudatáig. Súlypontját a pultot támasztó alkarjára helyezi át, azonnal elkomorodó arcát elfordítja Rebekától. A metsző lámpafényben beszélgető vendégekre pillant, elnyíló ajkait erőszakkal zárja vissza. Nem tudott róla.
- Soha nem leszek az apád - szólal meg végül, teljes egészében visszahátrálva a pult mögé. Hangja kedves, egy pillanatig sem harsány vagy undok, viszont az is jól kihallható belőle, hogy a férfi gondolataiba mélyedve mereng. Válláról leveszi a rongyot, és egy tiszta felületet kezd el vele dörzsölni. Arcára palástolatlan szomorúság, csalódottság és önmagával szemben érzett harag költözik. Torka összeszorul a gondolatra, hogy amit mondani fog, az mennyire igaz, s azzal együtt milyen fájó. Ahogy Rebekának, úgy neki is. - Az az apád, aki felnevelt. De azért azt tartsd szem előtt, hogy talán nem minden történt úgy, ahogy azt neked elmesélték.
A márványfelület dörzsölése közben pillant fel a pulton mérgében áthajolt lányára. Keze megáll a mozdulatban, szorítástól elfehéredett bütykei visszabarnulnak. A rámeredő gúnyos mosoly idegesíti, a hozzávágott szavak mindinkább gerjesztik a mellkasában növekvő mérget. Rebi temperamentumos lány, ami valahol egészen vicces, hiszen valószínűleg éppen tőle örökölte. Az anyja volt mindig a türelmesebb fél, aki igyekezett minden helyzetben lehiggasztani. És annak már húsz hosszú éve...
- Te vagy az egyetlen gyerekem, és ha így haladok, az is maradsz - feleli aztán, mikor már képes megütni a normális hangszínt. Nem néz a lányára, a pult mögött tevékenykedik, törölget, mosogat, kiszolgál. Közben a már-már teljes egészében felnőtt, számára mégis kicsi gyermek rá kivetülő haragját hallgatja, szíve bordáit püföli. Nem a legjobb érzés, mikor szembesítik az embert a hibáival. Főleg, ha azok ennyire súlyosak. A csapot elzárja, s miután kezeit megtörli a nedves rongyban, visszasétál Lilihez, és ha elcsendesedik, megszólal. - Elhagytalak, igen, tudom. De belegondoltál abba csak egy pillanatra is, hogy ezáltal normális körülmények között nőhettél fel? Mit gondolsz, nem szakadt meg a szívem, mikor... - hirtelen harapja el mondandóját, majd megköszörülve torkát, elpárásodott tekintettel folytatja. - Kicsapongó voltam, megbízhatatlan, hűségre képtelen. Velem szemben, egy ilyen emberrel szemben állt ott apád. Nincs olyan nő a Földön, aki a biztos helyett a bizonytalant választaná.
Miután elhallgat, elfordul, és ajkait beszívva tölt ki magának egy pohár erőset. Háta leizzadt szavai közben, kezei remegnek az idegtől. A döntés még most is képes belemarni a szívébe, de továbbra is tartja, hogy akkor a lehető leghelyesebb, legfelnőttebb megoldást találták meg.
- Ilyen ember vagyok. Ezért röhögtek körbe az unokatestvéreid. Heh. Még ők sem hiszik el, hogy nekem gyerekem lehet - erőltetett mosollyal pillant hátra, aztán felhörpinti az italt, és eltorzuló vonásokkal cuppant. A pohár talpa koppan a fán, ő felemeli tekintetét, s az italos üvegek mögötti tükörben megpillantja Rebekát. Itt az ideje változni. Lezárni azt, aki volt és nyitni egy új fejezetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Órákkal ezelőtt szólalt meg a csárda vékony hangú, utálatos csengője, s jelezte csinos unokahúga érkeztét. Hosszú, kínkeserves órákkal ezelőtt. Addig egész jó napja volt, kevés vendéggel, csupán egy-két ócska poénnal, amiken tettetett kedélyességgel nevetett, és már töltötte is újra a pultot támasztó vendég korsóját.
Aztán a szőke lány gondterhelt arccal leült, kért egy italt, és azóta jóformán be sem áll a szája. Tiszta anyja. Merlin fülére, ez a csaj Bori kettő. Csak blabla és hablabla és igen és ez történt és így történt és blablabla és... mi van?
Zsigmond fáradt, álomkóros szemekkel pislog az artikuláló, hadaró ajkakra - pont mint az anyjára szokott -, hallgatja a pult másik oldalán sóhajtozó, élete drámájáról esszéző nőt, és közben arra gondol, hogy vajon bejött-e a két napja feladott tippmixe. Merthogy belekezdett ebbe a remek mugli sportágba, mi több, most, hogy megízlelte a szerencse fanyar forgandóságát, fel sem akar vele hagyni. Egek, hát izgalmasabb, mint a kviddics!
- Sacika - mutatóujját figyelmeztetően felemelve szólal meg végre, mikor bátyjának legidősebb gyermeke két gondolatmenet közben levegőért kap. - Csibém, ugye tudod, hogy most egy szerelmi kapcsolatot érintő kérdésben vársz tőlem tanácsot?
Igazán nem akarja megzavarni a gintonikját szórakozottan lötykölgető, egyértelműen zavarodott nőt, de amiket az elmúlt órákban kénytelen volt végig hallgatni, nos... enyhén szólva sem az ő műfaja. Bármiben szívesen segít a négy ivadéknak, bármikor elkíséri őket boltba, gyógyítóhoz, meg vesz nekik cigit, alkoholt, tampont, de hogy megoldást találjon egy amúgy is bonyolult, egynemű viszony érzelmi kérdéseire, hát nem, inkább a tippmix.
- Ide figyeljé' - mondja, de mielőtt folytatná, lelki és szellemi erősítésként megfogja a mellette álló, érintetlen poharat, s felhörpinti tartalmát. - Asszem ezt tőlem örökölted. Hogy nem vagy kapcsolatban élő típus. Bocs érte. Az is lehet, nem is leszel, de nem kell ezen így behisztizni, attól még lehet boldog életed. Há' nézz rám, én is tök megvagyok!
Még bólogat is szavai mellé, úgy néz a tipikus Ombozi szempárba. Sárika édes egy teremtés, akit nem lehet nem szeretni. A becsiccsentett csettintésre elneveti magát, aztán rácsap a márványlapra, s felsóhajtva kiegyenesedik.  
- De most akkor várjá', nem értem a problémát. Régóta együtt vagytok, amúgy jól érzed vele magad, szeretitek egymást, oszt most mégis itt szenvedsz nekem. De, ha minden klappol, akkor mér is? - kérdése végére szemöldökei összeszaladnak, homlokán elmélyülnek az értetlenségért felelős ráncok. Valahol, mielőtt figyelme a tippmix felé terelődött, elvesztette a fonalat. - Sárika, az van, hogy azért szenvedsz, mert bugyit hordasz és nem gatyát. Ez mán csak így megy. De azé' ne add fel, lesz ez még jobb is. Azé' a Cameron gyereknek se lehet könnyű veled. De tudod, én nagyon bírlak. Tök szép vagy, hála a magasságos Merlinnek, nem apád szépségét örökölted. Meg okos is vagy, nem félek, hogy eladnak sárkánytojásért.
Hogy tématerelésben mennyire jó, arról fogalma sincs, de mikor Sára gyönyörű, nőies mozdulattal ráfekszik a pultra és énekelni kezd az inggombjának, egészen lassú, óvatos mozdulattal lép hátrébb, és két ujjával ráfogva a vékony csuklóra, emeli azt el a felsőjétől.
- Izé, most berúgtál, vagy mi van? - kérdezi kikerekedett szemekkel, megfelelő, biztonságosnak hitt távolságból figyelve maximálisan kínlódó unokahúgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Gondolataiba befészkeli magát Anett egykori, nekiszóló mosolya, az orcáin elmélyülő gödröcskék és egy pillanatra még hangját is képes felidézni. Kedves, könnyed nevetése éppen, hogy felhangzik fejében, közös lányuk bosszús, gúnyos hangja azonnal félbe is szakítja.
Zsigmond nehezen, de nyugalmat erőltet magára, úgy pillant fel Rebekára, akit - hogy őszinte legyen magához - most legszívesebben vállainál megragadva rázna, eltorzult arccal üvöltene vele, talán még meg is pofozná, hogy hallgasson el, maradjon végre csendben, üljön le és gondolkozzon végre tiszta aggyal! Ehelyett azonban összeszorított ajkakkal, erős tekintettel állja a sokszor sértő, mindkettejüknek fájó szavakat.
- Fogd be - kínos lassúsággal suttog a rámeredő, gyűlölettel megtelt szempárba, és közelebb hajolva hozzá, ujjaival idegesen ráfog a pulton doboló kézre. Szorítja a vörös csuklóját, hogy az ne mozdulhasson, ne dobolhasson többé. Tizenkilenc év óta ez az első érintése, első érintkezése lányával, és tessék, ezt is az elfojtani próbált düh szüli meg. Ugyanolyan összeszűkült, mérges szemekkel néz Rebekára, mint ő rá. Ugyanaz a szemforma, ugyanazok a ráncok. Csak az övéi már mélyek, míg lányáé alig észrevehetők, még puhák. - FOGD BE!
Hirtelen mozdulattal engedi el a nyomástól bizonyosan pirosra színeződő csuklót, s hátrál a vodkakülönlegességeket hirdető polcokig. Maga mögött támaszkodik meg, bosszús pillantását először a padlóra, végül lányára vetve. Fejét ingerülten megcsóválja, szapora légzését közel s távol jól hallani.
- Én anyádat választottam - szűri fogai között, akár egy ítélőszék elé kényszerített vádlott. - De akkor már képben volt Barnabás is. Értsd már meg te nyavalyás!
A húr elszakad, türelmetlenné válik, és mert még soha nem volt része apa-lánya beszélgetésben, gőze sincs arról, hogyan kell helyesen kezelnie a dührohamokat. Mert azok aztán vannak ám dögivel. Noha három unokahúga is akad, ilyen formában még egyik sem esett neki, de még csak hasonlót sem tapasztalt részükről. Pedig Nelli közel sem nevezhető normálisnak és mostanában Sára is furcsán sokszor nézi őt zsebkendőnek.
- Ne nevezz önzőnek - hangosabban közöl, mint az elvárható volna, mire két varázsló fel is áll a pulttól, hogy egy félreeső, nyugodtabb asztalhoz telepedjenek át. - Egyedül téged néztünk. Ha én neveltelek volna, az... nem olyan lett volna, mint amilyen volt, vagy tudom is én. Nem lettem volna otthon, nem lettem volna ott, ha szükség van rám. Épp, hogy veled kapcsolatban nem voltam soha önző. Hát nem érted meg?! Odaadtalak egy másik férfinak!
Hangjában rekedtség képében jelenik meg a feszültség, kezei teste mellett, a fára támaszkodva remegnek. Azt sem tudja, mit mondjon, már alig emlékszik arra, hogy majd húsz éve mit ígért meg Anettnek, de úgy érzi, hamarosan eljön az idő, mikor teljesen mindegy lesz, Rebeka úgyis kiharcolja magának a teljes igazságot. Dacos pillantása a lány tekintetén időzik, szótlanul harcol vele.
- Ez van. Én vagyok az apád, tetszik vagy sem. És amíg én élek, nem vagy egyedül, akarod vagy sem. Most pedig innom kell - fejezi be első, valóban apai észosztását, azzal a sörcsaphoz lép, és a mellette álló, saját poharáért nyúl, hogy tömény whiskyt öntsön bele. Egy utolsó pillantás Rebekára, s az ital volt, nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Igen, én is nagyon szeretném, ha benőne a fejed lágya és végre normálisan viselkednél - gondolja, de akkor sem mondaná ki hangosan, ha tetemesebb összeget ajánlanának fel érte. Nincs apa, legyen az igazi, vagy épp nagybácsi, aki ezt belemondaná a felnőttkor küszöbén álló lánya - jelen esetben unokahúga - szemébe. Ahhoz ugyanis túlságosan félnek.
A pult belső, alacsonyabb részén támaszkodik, úgy nézi Sárát, mintha egy absztrakt festmény lenne, ami szép-szép, de egy magafajta ember soha az életben nem fogja tudni értelmezni. Halkan szuszogva hallgatja a nővé cseperedő lányt, aki nemrég még babákért könyörgött, most meg úgy iszik, mint ő, és olyan gondjai vannak, amiket nem tud megoldani. Tekintete komoly, ajkai összezárnak, valóban figyel Sárikára.
- Szóljá' Noelnek, hogy verje meg, biztos örömmel megtenné - szólal meg végül, mikor már olyan mélyen áll be közéjük a csend, hogy a csárda leghátsó asztalainál folyó beszélgetéseket is tisztán érteni. Sára részegségtől csillogó szemei közben mindvégig a férfi arcán időznek, olyan vágyakozón nézik a szőrzetét, hogy Zsiga kezdi magát nagyon kellemetlenül érezni. Ellöki magát a pulttól, s kiegyenesedve, kissé megbillentett fejjel kezdi fixírozni a rellonos mestertanoncot. - Sárika, ugye nem akarsz tőlem semmi olyat?
Egészen halkan kérdez rá, vonásai eltorzulnak, szemei összeszűkülnek, aurája megtelik páni félelemmel. Ezen nemrég túlesett a lányával, és már a gondolattól is, hogy ha csak egy rövid perc erejéig is, de bizony úgy nézett Rebekára, felfordul a gyomra. Baljával oda is kap, hastájékon lapogatja magát, aztán böfög egy embereset és a pult másik oldalára sétál, hogy kiszolgáljon egy törzsvendéget.
- Mi? Honnan tudsz te... - kérdőn pillant vissza Sárára, de nem fejezi be mondatát, hiszen felrémlik előtte az emlékkép, amint lánya vérszemet kapva kiabál vele, hogy miként is kellett találkoznia az unokatestvéreivel. - Ja, vagy úgy.
A törzsvendég fizet, ő pedig fejét vakargatva, száját balra-jobbra húzkodva ballag vissza a vallatónak felcsapó, részeg unokahúgához. Vele szemben könyököl fel a pult szélére, és néhány csendes pillanat után megvonja vállait. Nem mondhatta el senkinek, és bár ez így utólag gyér kifogás, ennyi a történet. - Szerelmes lettem - zavartan jelenti ki, kiszáradó száját benedvesíti, tehetetlenül felsóhajt. - Anettnek hívták a lányt, édes kis pofija volt, meg szép nagy, almaformájú mellei - mosolyogva mesél, barna szemei a semmibe révednek, arca kipirosodik az emlékre. Kezeivel közben megpróbálja hűen ábrázolni az említett mellformát. - Hát tudod, hogy van ez, nem vagy már kislány. Történtek dolgok. Élveztük az életet. Aztán teherbe esett.
Élettel teli vigyora lehervad arcáról, révedező tekintete visszatalál Sára zölden világító szempárjához.
- Inkább arról mesélj, hogy vannak apádék? Él még az öreg? - köszörüli meg torkát, és gyenge próbát tesz a téma elterelésére. Rebeka még bizony egy nagyon fájdalmas pont. Szúrja a mellkasát, fojtogatja a lelkiismeret. Kérlelőn pillant fel szemben ülő unokahúgára. Kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megfeledkezve az előtte fekvő tippmix szelvényről, s az amellett nyitva várakozó újságról, a márványpultra felkönyökölve bámulja az egyik közeli asztalnál ülő nőt, vörös ajkai között egy félig leégett cigarettával. Nem a nőt bámulja - azon már jó húsz perce túl van, sokkal inkább a szájában füstölgő szálat, ami után már kerek tíz órája epekedik. Még négy óra és vége a mai napi munkaidőnek. Négy óra és ő is rágyújthat. Négy óra és...
- He? - unokaöccse gyakori szóhasználatával élve fordul a hozzáérkező szőkéhez, és haragosan összehúzott szemöldökei alatt pillant rá. Arcán a sértettség és értetlenség vegyes keveréke telepszik meg, avagy fejében a mégis hogy a viharba vetted te a bátorságot és kértél tőlem italt? kérdés száguld végig. De nem bukik ki belőle. Nincs hozzá ereje. Dohány nélkül nincs. - Beöeh meh.
Fáradt-lustán löki el magát a pulttól, és akár egy lomha lajhár sétál át az erősebb italkínálathoz. Végignéz az üvegeken, aztán érdektelenül visszapillant a márványon túl ülő lányhoz.
- Mit mondtál, hány éves is vagy? - kérdezi nagy sóhajjal, de mielőtt vendége bármit is felelhetne, továbbfűzi szavait. - Nem is erőset kértél, mi? Vajsör kell? Mer' nálam csak azt kaphatsz.
Lassan, egy pillanatra sem erőltetve meg magát sétál vissza a sörcsaphoz, és egy öblös korsóért nyúlva felpillant az idegenre.
- Cuki a gyűrűd, kislány - morogja őszes szálú, fekete bajsza alatt, majd kitölti neki a kért italt. Bár komótosan dolgozik, munkája tökéletes, mozdulatain látszik a rutinosság. Az évek csak nem múltak el nyomtalanul. A túlfolyt habot letörli a vállán pihenő tiszta ronggyal, majd a teli korsót áttolja a lánynak. - Egészségedre!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A pult belső felének támaszkodva hallgatja bátyja legidősebb gyermekét. Sára mámoros, édes-ábrándos szavaira először csak elmosolyodik, később el is neveti magát. Nos, kétségtelen, hogy unokaöccse nem a legtürelmesebb fiatalember, akit valaha is ismert, és bár soha nem mondaná ezt el sem neki, sem Farkasnak, Noel bizony pontosan olyan, mint fiatalkori apja volt. Nem ért a szép szóból, nem ért az ordításból és a pofonokból sem, míg azok nem csattannak akkorát, hogy a fal adja a másikat. Hiába okos, ha nem használja az eszét. Farkast Bori elkapta, az utolsó pillanatban ugyan, de visszarántotta a helyes útra. Noel... örülhet, hogy ilyen nővére van.
- Apátok is ilyen volt. Vagy még ilyenebb... te rögtön elsőre mégis normális letté' - vigyorog rá a szösszenetre, aki hamarosan kétségbeejtő pillantásokkal kezdi őt méregetni. Kiegyenesedik, tenyerei eltávolodnak a márványlaptól, s a biztonság kedvéért még egy lépést is hátrál. Attól aztán pedig, amit Sára mond, egy pillanatra elnyílnak ajkai. Úgy, tátott szájjal nyel egy nagyot, s kikerekedő tekintetét a szőke Ombozi-zöld szempárjára függeszti.
- Te csak hagyd békén a szőrömet, jóvan? - összeráncolt homlokkal, és kissé sértődött vonásokkal veszi el a felé nyújtott, ismét üres poharat, hogy fejét csóválva újratölthesse azt. Valójában nem sértődött, még csak nem is haragszik unokahúgára, egyszerűen csak kétségbeesett. Be van tojva. - Mi ez a perverzió, hogy mindenki fogdosni akar, he? Le lehet rólam szállni, néz'má'.
Ezt már csak úgy mellékesen jegyzi meg, míg az újratöltött pohárkát visszailleszti Sárácska nyújtva felejtett ujjacskái közé. Talán már nem szabadna őt kiszolgálnia, de nemhogy felelősnek nem tartja magát érte, de még csak nem is aggódik azért, hogy műszak végén nem fog tudni visszaimbolyogni a kastélyba, és nála kell aludnia. Hát, ha már érzelmileg nincsenek egy szinten, és sajnálatos módon nem tudja megélni, amit ez a kis drága minden percben meg- és átél, legalább az italról gondoskodjon. Jó sokról.
- Ne sóhajtozzál már ennyit, még azt hiszik belém estél - halkabbra fogott hangon dorgálja meg Sacikát, majd megvonja vállait. - Nemt'om. Nagyon odavoltam érte, de egyikünk sem volt biztos abban, hogy jó apja lennék a gyereknek. Hát tudod milyen vagyok. Na, hát mindig ilyen voltam. Rossz gyerek. Rossz udvarló. Rossz apa.
Úgy tűnik, már régen beletörődött abba, hogy Rebeka valószínűleg soha az életben nem fogja őt szeretni, sem apjaként elfogadni. Ha egészen őszinte akar lenni magához, akkor bevallaná, hogy ő se tenné. Annak ellenére sem, hogy tudja, nem csak ő volt abban a kérészéletű kapcsolatban. Régen beletörődött már, hiszen nem kevés ideje volt erre.
- Akkor jóvan - bólogat, majd egy aprót sóhajt. - Igen, nem volna rossz. Talán nálatok tölthetném az ünnepeket. Hazamentek mindannyian?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Sokatmondó - hát ez engem egyáltalán nem érdekel - pillantással néz fel a lányra, majd szótlanul kitölti neki a falu legtökéletesebb vajsörét. Őt aztán hidegen hagyja hány évesnek mondja magát ez a szöszke itt vele szemben, amíg nem mutat hivatalos okiratot. Ha mutat, és az valódi, na akkor onnantól beszélgethetnek erősebb italokról is. Addig viszont... mosolyoghatsz kisanyám, Zsiga bácsinál maximum vajsör kapható. De a legjobb! Rutinos mozdulattal csinosítja ki a szökő habot, szépen megtisztítja a korsót, majd a mindig vállán pihenő tiszta törlőruhával megtörli az üvegfelületet, és csak eztán, még egyszer ellenőrizve a rendelést, tolja át a márványpulton azt, egészen a szőke elé.
- A bizsura buknak a srácok, vagy mi? - a macskás gyűrűvel kapcsolatos kérdését félvállról veti oda, még éppen azelőtt, hogy az újabb vendég leülne hozzájuk, és kérne egy rövidet. - Jobbat, szebbet!
Csak egy pillantást vet az öltönyös vendégre, de rögtön tudja, hogy valahol már látta őt. Azt nem tudná megmondani, hogy hol, azt sem, hogy mikor, de abban holtbiztos, hogy valamikor ők ketten már találkoztak. Néhány másodperc erejéig elgondolkodva méregeti a férfi arcát, majd elfordul tőle, és egy tiszta feles pohárért nyúl.
- Egészségére! - tolja át a férfi elé a rövidet, majd elfordul, s néhány lépést el is távolodik tőlük, hogy így egyfajta kocsmai meghittséget kölcsönözzön beszélgetésüknek. Megtámaszkodik a pult belső oldalán és mugli szerencsejáték újságját kezdi tanulmányozni. Tervezi, hogy következő szabadnapját egy pesti lottózóban fogja tölteni, talán még Rebekának is küld egy baglyot, hogy ha van kedve, kísérje el feladni a tuti befutó szelvényt, aztán, ha már úgyis ott vannak, kaparhatnak is egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nincs ínyére a ma esti meghívott "fiatalok tipikus kedvenc együttese" meg a hömpölygő tömeg, amit ezek a majmok idevonzanak. A pultot támasztva vallja be magának az eddig minduntalan elutasított igazságot: megöregedett. Ez a nagy helyzet. Beigazolódott, amit szeretett anyja annyit mondogatott; eljátszotta az életét, állásból állásba ugrált, egyik országból a másikba utazott, és ma pénzen kívül nincs semmije. De legalább az van. A gondolatra fintorba szalad a szája.
Vele szemben, a pult másik oldalán kacagva csápoló fiatalkorú, de bőven húsznak kinéző diáklányokra pillant, és egy, a munkaidőben kötelező vigyorral az arcán eltolja magát a márványlaptól, és egy már bontott whiskysüvegért nyúl. Vonásai vidámak, szemei huncutul csillognak, és nem rest flörtölni a fizetővendégekkel. Talán még kedvére is vannak, nála soha sem tudni.
Aztán oldalra pillant, mire jobb szemöldöke rosszat sejtve felszalad. Noel? Még kiszolgálja a mindenen nevetgélő lányokat, és két témázgató srácot is, majd a pult másik oldalához sétál, és kérdő tekintetét végighordozva az unokaöccse mellett álló szőkén, némán üzen a rellonosnak: ő ki? vigyázol rá? minden oké? ne csinálj hülyeséget!
- Óhajok-sóhajok? Vannak hát. Két erőset, vettem - széles mosollyal néz újra a lányra, és a márványra csapva visszaindul, hogy felvegye a régebb óta várakozók rendeléseit. Sör, whisky és különböző női italok mennek leginkább ma este, és minél hangosabban szól a zene, annál több és több pohár és korsó kerül elő a pult alól.
- Bocs gyerekek a hosszú várakozásért, de egyedül vagyok - mondja, mikor leteszi Noelék elé a feles poharakat. Tekintete az ismeretlen lány arcán állapodik meg. - Aztán vigyázz ezzel a gazfickóval, egy szavát se hidd.
Félmosolya felett kacsint oda a csinos szőkének, majd egy sokat sejtető pillantást küld unokaöccse felé, s végül magukra hagyja őket. Visszasétál a többi pultot támasztó, sarlót tartó kezüket italért nyújtó kamaszhoz. Néha persze visszales Noelékre, hiszen van egy olyan érzése, hogy nem árt szemmel tartani őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Reissner "Haalányomhoznyúlszbajlesz" Krisztián

Bal vállán a szokásos, egyszerű fehér törlőrongy pihen, úgy dől a drágább kategóriájú italkínálat alatt álló fakredencnek. Karjai mellkasa előtt fonódnak össze, szájában gyerekrágó olvad, amiből olykor-olykor nagy, rózsaszín lufit fúj.
A vele szemben ökörködő két, már régen férfikorba lépett varázslót nézi kitartóan, tekintete nemhogy érdektelen, már-már unatkozónak tűnhet. A kifújt lufi hangosan csattanva durran szét.
- A berendezés helyett egymás arcát üssétek - jólesően csámcsogva kiált oda az ingerült kettősnek, közben ujjaival szedegetni kezdi a bajuszába ragadt, összepöndörödött rágódarabokat. A fene enné meg, hogy mindig elfelejti, ha ekkora a szőre, akkor bizony nem kevés munkával jár eltünteti a rózsaszín maradványokat.
- Te, ott a rúnákkal - szól oda egy egész pofás fiatalembernek, majd állával a felborított szék felé bök. - Állítsd már fel, cserébe meghívlak egy sörre.
Nem vár választ, már nyúl is egy tiszta korsóért, hogy teletöltse az évszak legfinomabb mézsörével. Legszívesebben ő maga is inna egyet, de... ahhoz még korán van, meg hát a csárdaszabályzat is tiltja. Mondjuk azzal eddig se nagyon törődött. A hab tetejére fahéj különlegességet szór, majd rongyával óvatosan körbetörli a krigli oldalát és peremét, hogy ha a pult legszélén üldögélő megtette az apró szívességet, odatolhassa azt elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Reissner Krisztián

A pult legszélén gubbasztó fiatalember felfigyel a megszólításra, és a férfi tiszteletteljes kérésének udvariasan - és meg kell hagyni, igazán úriasan - eleget téve fordul vissza hozzá.
- Köszönöm - biccent oda neki Zsigmond, és már tolja is át a márványon a tökéletesen megtöltött hálakorsót. - Mézsör, valami isteni jó fahéjas ízesítéssel.
Beszéd közben lehajol, és homlokát ráncolva zsebkendőt keres a pult alatt, hogy kiköphesse ízetlenné váló rágógumiját.
- Engem nem érdekel, holnaptól a színemet se látják a kedves vendégek. Legközelebb csak vasárnap este jövök - dörmögi a pult alól, rágóját ügyesen csomagolva egy illatos papírba. A labdává gyűrt csomagot, akár ha kosárra dobna, ajkát beharapva dobja ki. - Holnap viszem a gyereket Pestre. Megtanítom tippmixelni.
Abba nem gondol bele, hogy mondandója valószínűleg egyáltalán nem érdekli a rúnákkal foglalkozó könyv felett ücsörgő alakot. Hát ő se rajong az órákig pultnál kotló vendégek szóf*sásának, de hát mit van mit tenni?
Kiegyenesedve a csaphoz sétál, kezet mos, majd vet egy pillantást a verekedő páros felé.
- Mondd már meg, hogy ez mér jó? - fejét rázva figyeli a menetet, aztán összehúzott szemöldökei alatt visszanéz a rúnásra. - Na, ízlik a sör?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Reissner Krisztián

A mézsört illető dicséretre elégedett, féloldalas vigyorral biccent. Amíg ő nem dolgozott itt, addig effélét kapni sem lehetett. A csaposok a maradtak a jó öreg italkínálatnál, és ha néha eszükbe is jutott egy-egy ötlet, végül legyintettek. Zsigmond még Roxmortsban ismerkedett meg ezzel a fahéjas finomsággal, amit a hely tulajdonosának tudta nélkül, saját kénye-kedve szerint készít.
- Egészségedre! Aztán gyere máskor is - mondja, beszéd közben sötét bajszát simogatja. Szavaiban természetesen némi üzletpolitika is felsejlik, ez a hosszú vendéglátós évek alatt kéretlenül is ráragadt.
- A gyerek? Hát, már nagylány korba lépett... egy ideje - fejét billegtetve, ajkait félrehúzva, elgondolkodva felel. - Rebeka már kész nő. Úgy is beszél. Olyan szövege van öcsém, besz*rsz. Lényeg a lényeg, itt az idő, hogy elvigyem egy lottózóba, mert aztán férjhez megy, és sose lesz ideje az apjára.
Meglepi, hogy pultot támasztó vendége ismeri ezt a mugli játékot, hiszen ő is csak nemrég, teljesen véletlenül talált rá. Azóta viszont megszállottan bújja az újságot és töltögeti a szelvényeket, és ha ez nem volna elég, a varázstalanok ötforintosaival rendszeresen kaparja a milliókat ígérő sorsjegyeket. Felcsillanó szemekkel mesél a fiatalembernek, észre sem veszi, hogy mennyire belelendül a dumába.
- Ne is. Eszes gyereknek tűnsz, inkább azzal harcolj - adja a kéretlen tanácsot, mutatóujjával saját halántéka felé mutatva. - Még diák vagy?
Talán nem illendő, de megkérdezi. A mai fiataloknál már nem egyszerű csupán szemmértékkel eldönteni, hogy hány évesek, és hogy alap-, vagy mesterképzésben okulnak. Mind olyan... fejlett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A tavacska közvetlen közelében, néhány nagyobb kő közé telepszik le, bakancsainak sarkát éppen, hogy nem éri víz. Kezei háta mögött, a puha fűben támaszkodnak, sötét szemeit fekete napszemüveg takarja. Olyan vággyal s élénkséggel figyeli a lemenő Napot, mint anno húszévesen tette, és bár akkor más nőt várt egy másik, ehhez hasonló helyen, mostani partneréért is egészen odavan. Csű, de még mennyire!
- Szia! - fordul a felcsendülő hang irányába, szája szegletébe azonnal bekucorodik egy kedves, de még mindig zavar ihlette mosoly. - Hoztam kenyeret a kacsáknak.
Baljával esetlenül nyúl a lába mellett pihenő kiló vekniért, hogy felmutassa egy szem gyermekének. Lássa csak a nagylány, ő biza' készült, hozott száraz kenyeret, és bár a kacsák most épp sehol, ő rá aztán senki fia ne mondja, hogy a lányával való egyetlen közös program a pénteki tippmix az egyik lepukkant pesti lottózóban. Mondjuk annál jobb nincs, azt hozzá kell tenni.
- Ja - bólintva dobja vissza maga mellé a kacsaeledelt, majd feljebb, lánya mellé tornázza magát, s tenyereit összedörzsölve, mentolos rágóját edzve bólogat továbbra is. Néha-néha felpillant Rebekára, majd vissza a víz irányába. - Mi újság a... - nyaki ütőere kezd már ugyan dagadni, de egyelőre még minden oké. - A fickókkal?
Nem hülye ő, tudja, hogy a lánya korában már tombolnak a hormonok, és mikor ő volt annyi idős, mint most Rebeka, nos, már javában élvezte az életet. Érdeklődve, ámbár a választól előre rettegve pillant ki napszemüvege alól. A legrosszabbra készül, mire már most jóval hevesebben kezd verni a szíve, mint illene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rebeka mosolygó szemei láttán az ő szája is kiszélesedik, pillanatnyi vigyorát azonban gyorsan lehervasztja tüneményes gyermeke. Szavaira felháborodottan összehúzza szemöldökeit, s hunyorogva fordul a tó vize felé.
- Édes kislányom, válaszolj a kérdésemre, legyél szíves - mondja, hangjában felfedezhető némi sértettség, amit a hiányzó kacsák miatt érez. - Ez itt egy tó, vagy nem?
Ha válaszolt a mellette ülő vörös, ha nem, ő erősen bólint, és anélkül fűzi tovább okfejtő szavait, hogy esélyt adna bármilyen ellenkezésnek.
- Na már most, ha ez egy tó, akkor tartoznak hozzá kacsák is - jobbját feltartva dörmögi, szavai inkább a víznek szólnak, mint tanult lányának. - Galambok... a galambok Pestre kellenek, nem ide, no.
Csöppet durcás az öreg, de nem érdekes. Lesz ez még rosszabb is, majd mikor jön a reuma meg a prosztatamegnagyobbodás.
- Hova kerteljek? Túl vagyunk már a pett*ngidőszakon - szelíden legyint egyet, ő amúgy sem híve a felesleges körök lefutásának. Legalábbis, ahogy ő fogalmazna: kinőttem már a kamaszkort. Ideges mosollyal néz fel a gyönyörű, vörös hajú nőre, akit - míg meg nem szólal - kész felnőttként könyvel el magában. Aztán, ahogy kinyitja a száját, és újabb és újabb szó hagyja el ajkait, úgy látja egyre fiatalabbnak, kislányosabbnak, az ő kis hercegnőjének, akihez csak ne nyúljon senki, mert ő biz'isten, de menten agyvérzést kap.
- Áh, egy srác - dünnyögi bólogatva - Ó, nem is, inkább egy férfi, mmm - méltóságteljesen bólogat tovább, követi a cselekményt, egy pillanatra sem veszíti el a fonalat. - Bejön. Hát kislányom, ennek roppantmód örülök.
Meg sem próbálja tettetni, hogy csak mondja, de még nem teljesen, sőt, mondhatni egyáltalán nem tudja átérezni azt a csontig hatoló, meghatódott örömöt, amiről most remek szülőként zagyválnia kellene. Ideges, feszült, minden baja van, Rebeka meg nem úgy néz ki, mint aki ennyivel befejezte a történetet.
- Áh, szóval van még... - suttogja csak úgy magának, s jószerével bólogat tovább. - Facér, színház, randi... - motyogja, közben arra gondol, hogy Haroldra vajon miért nem emlékszik? Egy ilyen név igazán megragadhatott volna az emlékezetében. - Meleg? Frigid? - a napszemüveg sötét lencséi mögött kikerekednek szemei, tenyere már nyirkos az izzadtságtól. - Áh, vibráló feszültség, aha, nagyon jó - elhaló hangon ismétli a lányt, de amit az ezután mond, végleg lakatot tesz apja tátva maradt szájára. Csak pislog, mint hal a szatyorban, aztán, mikor már ő maga is kínosnak érzi a rájuk telepedő csendet, felsóhajt, előredől, tenyereit újra összedörzsöli, majd leveszi a szemüvegét.
- Ide figyelj, Rebeka - válla fölött fordul a lányhoz, kivételesen vonásai és szemei is komolyságról árulkodnak. - Azt most szögezzük le, hogy jóból kicsit adnak. De! Pont akkora melled van, amekkora kell, a szeplőid meg azért jók, mert így nem vagy olyan átlagos kiscsaj, mint a többi.
Nagyon próbálkozik. Halántékán végigpörög egy izzadtságcsepp, de nem foglalkozik vele.
- Sz'al csórikám nem mert megcsókolni? - nincs mese, muszáj elvonatkoztatnia a ténytől, hogy ezt most a lányával beszéli meg, különben itt helyben felrobban. Szíve a torkában ver, erei lüktetnek, fülei fenemód zúgnak. - Talán megközelíthetetlennek tart. Erős személyiség vagy, határozott, aztán megijedt. Vagy mit tudom én. Ha ilyen kis anyámasszonykatonája, akkor válassz nála tökösebb gyereket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hangja feszes, fegyelmezett, akár még szigorúnak is mondható, azonban ez nem lányának szól, sokkal inkább a felette oly gyorsan elszaladó éveknek, a világ változásának és a... rucák hiányának. Hiszen ő kristálytisztán emlékszik még arra, hogy legénykorában minden tóhoz tartozott legalább kéttucatnyi kacsamadár. Ha nem több! Kis barna tojók és a zöld fejükkel meg rikító tollazatukkal közülük is kitűnő királyi gácsérok. Mögöttük általában három-négy piciny csibe pancsolt. Mert így volt kerek a világ. És a tó, természetesen.
- A bátyámmal néha lejártunk a birtokvégi tavacskához... - kezdi atyai visszaemlékezését, de Rebeka alig hallható, visszafojtott kuncogására megáll mondandójában, és fél szemöldökét kérdőn felhúzva hátrapillant már hangosan hahotázó, elterült, éppen hasába kapaszkodó lányára.
Csendesen nézi őt egy hosszú pillanatig, és bár gondolatai közé máris beszökik néhány mi lett volna, ha? képzet, nem enged a merengés csábításának. A múlton rágódni teljesen hiábavaló, úgysem tud változtatni rajta. Ez van, ezt kell szeretni. Némán sóhajt egyet, és míg a fűben röhögcsélő lányt nézi, csámcsog egyet-kettőt megkeményedett, ízét vesztett rágóján. Borostás arcán végül megrándul egy izom, szájának íve felfelé görbül, és a következő percben már együtt is nevet saját kis csibéjével.
- Na, ne szemtelenkedjél - mutatóujját játékosan megrázva, igen bárgyún mosolyog le a vörösre, hangjáról és arckifejezéséről is tökéletesen lerí, hogy még soha nem mondott ilyet, de talán még csak hasonlót sem. Nem ő a világ leghitelesebb apja. Tudjuk. Ő inkább a tudod, a jófej szomszéd fickó kategóriába esik, akinek füstölgő cigi lóg ki a szájából és töretlenül tesz mindenre, amin más, normális ember ha mást nem is, de legalább elgondolkodna.
- Mi? - fintorogva, már-már haragosan pillant a látványosan elszontyolódó gyermekre. Értetlenségében szemei összeszűkülnek, orrát felhúzza, legszívesebben téglafalba verné a fejét, hogy a női nem miért ennyire... miért?! Egyébként is sokszor, de most különösen jó volna, ha itt lenne velük az édesanya is, és olyan tanácsokkal látná el a kamaszt, amivel ő minden igyekezete ellenére is képtelen. - Az agyad a kövér, felpuffadt a fejedben, azért mondasz ennyi hülyeséget!
Úgy is van, Zsiga, ismét egy helytálló jogi magyarázattal szolgáltál. Csak mint mindig. Pacsit rá!
- Hát hol lennél már kövér? - idegesen hajol Rebekához, és szavai szemléltetéseképpen belecsíp a hasába. - Ha ennél vékonyabb lennél, olyan gebe lennél, hogy senki fia-borja rád se nézne!
Idegesen csóválgatja a fejét, csűri-csavarja szájában a rágóját, de már nem szólal meg újra. Komolyan feszültté teszi a hír, hogy Rebeka kövérnek látja magát, hiszen annyi mindent hall testképzavaros fiatalokról, ő meg aztán mit tudna kezdeni a vörössel, ha róla is kiderülne, hogy furcsa krikszkrakszok vannak az agya helyén? Lópikulát. Se.
Egyszeriben aztán rázkódni kezdenek a vállai, elnyílik a szája, a rágó majd' kiesik belőle, úgy röhög csibéje hadaró szavain. Felé fordul, s könnyes szemekkel, hitetlenkedve hallgatja az előadást. Imádja ezt a csibét, az a nagy helyzet.
- Olyat haza ne hozz! - mondja két erőteljes nevetés között, levegőért kapkodva. - Vagy na, izé. Olyat ne mutass be.
Tétován megvakargatja a pajeszát, hiszen az előbb jócskán megfeledkezett magáról. Ők ketten soha nem laktak együtt, és nagy valószínűséggel már nem is fognak, így kissé zavartan pillant le a fűbe, majd kezdi tépkedni ő is a zöldet.
- Gyeeeereeeek? - sűrűn pislogva kapja fel a fejét, keze még a mozdulatban is megáll. - Én azt hittem te még... - elharapja így is nyegle mondanivalóját, hangja vékonyka, akár egy kisegéré. Nos, nemcsak a gyerekeknek nehéz elképzelni szüleiket ágytorna közben. Ez fordítva még kellemetlenebb!
- Vigyázz a szádra, hát úgy beszélsz, mint... én - hökken meg egy pillanatra, majd gondolatban legyintve egy újabbat, továbbfűzi szavait. - Szeretnék találkozni ezzel a Dávid gyerekkel - jelenti ki, miután túlteszi magát a vajon ártatlan-e még az én kislányom? és a miért beszél ez úgy, mint egy kocsis? kérdéskörökön. Komolyan kíváncsi mekkora kandúr jött búgni az ő privát udvarába. Mondjuk mi tagadás, a színház jó jel. Dagad is Zsigmond mellkasa a büszkeségtől, hogy a lányát megbecsülik, és tartják annyira értelmesnek, hogy színházba vigyék. Hát csak jó munkát végeztek Anettel annak idején...
És akkor beúszik a képbe egy jól szituált, életerős kacsalány, szárnyait boldogan csattogtatva, éhesen hápogva a parton ülőknek. Még hogy itt nincsenek rucák! Hö.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A férfiak nagy része, ha gyerekvállalásról van szó, fiút akar első - és olykor másodkörben is. Ezt ráadásul nemhogy le sem tagadják, még előre le is szögezik: asszony, nekem fiút szüljél, mert ihaj-csuhaj, ha nem!
Zsigának eddig a szép napig egyszer sem jutott eszébe, hogy most akár egy lassan felnőttkorba lépő fiatalemberrel is ücsöröghetne itt, sörről, fociról meg dúskeblű csajokról diskurálva, félszavakból megértve a másikat. Merthogy ő valahogy így képzeli a dolgot; szerinte a fiú az apjával, a lány az anyjával képes a leginkább egy hullámhosszra kerülni, ahol tabuk nélkül, mindenről őszintén, szabadon lehet beszélgetni. A helyzet viszont az, hogy Rebeka életében egy ideje már neki, férfiként kell betölteni az űrt, amit az édesanya elvesztése hagyott maga után. Nos, nem titok, hogy nem könnyű egyszerre apának és anyának is lenni úgy, hogy még az apaszerepet is csak éppen kezdőszinten gyakorolja.
Pajeszát vakargatva sandít át lányára, a szemében némi értetlenség, de annál több figyelem és egyre erősebben pislákoló szeretet egyvelege játszik. Egyelőre nem szólal meg, bölcsen hallgat, hagyja, hogy kiscsibéje minden önmagával kapcsolatos kínjáról számot adjon. Vicces, hogy ez az egész, a szavak, az előadásmód, a lány stílusa, egész lénye úgy, ahogy van mennyire szórakoztatja. Milyen boldoggá teszi.
Érdekes, hogy lánya született. Pont neki, aki soha a büdös életben nem értett a nőkhöz, cudarul bánt velük, cudarul bántak vele is, senkinek nem volt a jingje vagy jangja, sem lelki - vagy hálótársa. Ő csak jött és ment, járta a nagyvilágot, élvezte az életet. Megmondta neki az apja, úgy éljen, hogy az életből csak egy van.
- Ó, a manóba! - végül nem bírja tovább, elneveti magát, s védekezően feltartott kezekkel pillant le a zöldellő földre. - Bocsánat, nem tudtam, hogy ilyen érzékeny a...
Képtelen kimondani, hogy "háj". Egyrészről, mert roppantmód fél a lányától, másrészről pedig mert nincs neki. És nem fog hazudni, főleg nem képzeletbeli, amúgy nem létező zsírrétegekről. Pont.
Jó, sőt mi több, a lehető legjobb dolog, ami élete során történhetett vele az az, hogy lánya született. Kár, hogy nem tért hamarabb észhez, és erre csak mostanság kezd rádöbbenni.
- Mit nekem puska? - elkerekedő szemekkel pillant fel Rebekára, kezeit maga előtt szorítja ökölbe, majd úgy tesz, mintha éppen vérengző vadállatként fojtogatna valakit. - Ha egyetlen ecsetfejű is átlépi a küszöbömet, a saját kezemmel végzek vele.
Szőrös arca egyik pillanatban még piros, bütykei elsárgulnak a nagy erőlködésben, a másik pillanatban meg már mintha mi sem történt volna, rendezett arcizmokkal vigyorog.
- A vadászpuskát annak tartogatom, aki érdemes is lesz rá - lassú, megfontolt bólogatással toldja meg szavait, hogy a kis vörös érezze, apja most hihetetlenül fontos méltóságnak, teljhatalmú embernek, minimum Julius Caesar-nak, ha nem rögvest Merlinnek képzeli magát, aki hüvelykujja fel - vagy lefordításával dönthet a fiatal udvarlók további sorsáról. Hát igen, most mit mondjak, gyakorló apuka a szentem.
- Hé! - összeszorított szemekkel mutatja fel mutatóujját, és már pisszeg is, hogy a gyerek ki ne mondjon valami olyat, amit ő még véletlenül sem szeretne hallani. - Cssss! Css, css, csss! Csssssss.
És csend. És ő visszapörgeti csibéje szavait addig a pontig, hogy apa, és sír a lelke, és sír a szíve, hullajtja a hatalmas, boldogságtól duzzadó krokodilkönnyeket, és hallja, hogy a háttérben minden harang kong és minden szirén énekel a tó fenekén. Visszapörgeti és lejátssza újra meg újra meg újra, míg azon nem kapja magát, hogy a kelleténél hangosabban és sűrűbben veszi a levegőt, és nagyobbakat szuszog. De nem sír! Nem, a felszín még száraz, mint a Góbi-sivatag, de belül minden odaveszett, zokog, rí, legszívesebben győzelemittasan verné a mellkasát és éljenezne, hogy aztán a kocsmában és a lottózóban is elújságolja a nagy hírt: apa lett! Há' éppenséggel nem most, de most először a gyerek úgy is szólította! Apa!
És akkor a bal szeméből szolidan kicsordul egy könnycsepp, mire ő rekedtes hangján krákogni, s köhögni kezd.
- Ez a szmog... - csóválja meg a fejét tettetett felháborodással, míg farmernadrágja zsebében zsebkendő után keresgél. - A muglik miatt van, tudtad?
Kérdése a mellette lévő szottyadt bokornak szól, ugyanis egy pillanatra sem néz Rebekára. Hát milyen ciki már, hogy a lánya éppen most szólította apának - mert most látta meg benne az erős, legyőzhetetlen férfit, aki képes őt megvédeni mindentől, ugyebár -, erre ő richtig elsírja magát. Oda minden erő! Ezt nem hagyhatja. Zsepi elő, hangos trombitálás, némi szipogás, és máris mehetünk tovább.
- Ne, ne, ne! Nem akarom tudni! - kiáltja a védekezés szót meghallva, mutatóujját ismételten a gyerek arcába tolva. Aztán gondolkodik egy kicsit, hümmög, billegteti a fejét, és egy hatalmas, színpadiasan eltúlzott sóhajjal kinyitja szemeit, hogy Rebeka felé fordulva bólintson egy tisztességeset. - Oké, ezt jó, hogy tudom. Ügyes vagy, büszke vagyok rád!
És tényleg az. Nem elég, hogy szép a csibe, de még okos is. Mi lenne vele, ha tyúkeszű lenne?
- Jaaaj, nem kell a befoscsi, kislányom - legyint cinkosan, a szemeiben azért szépen gyűlő viharfelhőkkel. Elképzeli a találkozó minden lehetséges változatát, a bemutatkozástól egészen a búcsúzásig. Már azt is tudja, hogy melyik pólóját fogja viselni akkor. - Re...
Lemerevedve, csak szemeivel mozdulva figyeli a kibontakozó jelenetet. Kacsalány jön, totyog, hápog, Rebeka dühbegurul, kenyér repül, ő meg csak olyan kicsire zsugorodik össze, amennyire ez méltóságteljesen lehetséges.
- Mi a hét szentség?! - suttogja elhűlten, majd a gyerek felé fordul, persze csak óvatosan, nehogy leszerelje az ő fejét is. - Na látod, most már tuti biztos, hogy nem lesz ennek a tónak kacsája!
Fejéhez nyúl, megdörzsöli homlokát, aztán röhögni kezd lánya kacsaetetési szokásain. Még, hogy ő a kulturálatlan paraszt! Drága Marcsi, Zsiga innen üzeni, hogy járhattatok volna többet állatok között, mert a felnőtt lánynak f*ngja nincs mi fán terem a kenyérmorzsa. Na de nem baj, itt van apa(!!!), majd ő rendet tesz.
- Na figyu, csibe! - azonnal jön a válasz, vigyor nélkül, komoly arccal, azért csak meg-megránduló szájjal. - Az van, hogy tökre bírlak, de a látottak alapján volna mit csiszolni a stílusodon. Mer', ha így fogsz bánni a Dávid gyerekkel, mint ezzel a szegény kacsalánnyal, az hót ziher, hogy nem lesz a férjed, és nem fogsz neki rahedli utódot szülni, és nem lesztek boldogok sem, mert úgy elhagy, kiscsillag, hogy nézhetsz.
A végére már nem bírja ki, elcsuklik a hangja és hangos nevetésben tör ki. Vette a célzást, és ha a bőréből kibújni nem is tud, azt megígérheti, hogy rendes lesz.
- Imádlak - nyúl Rebeka felé, hogy gyorsan megsimogassa a combját. - Igyekszem nem paraszt lenni, no. Holnaptól oszthatod az észt, min kell javítsak, hogy megfeleljek annak a kölyöknek, jóvan?