Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658067#post658067][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.01.31. 23:14[/b][/url]

Elveszve a munkába, keresve önmagam, meg próbálva lépést tartani azzal a sok elvárással, ami amúgy érkezni szokott, igyekszem a szociális életemet is szinten tartani. Na ez az, ami nagyon pocsék módon megy. Talán tényleg jobb lett volna, ha inkább maradok mestertanoncnak, ellézengek még egy idig a suliban, de neeem, én dolgozni akartam és önállósodni. Hát tessék, sikerült. Ma viszont - hosszú idő óta először - sikerült egészen időben végeznem és lecsapnom arra, aki egész idő alatt az egyik legjobban hiányzott nekem, Ashre. Szerencsére a nagy kihagyás ellenére nem küldött el azonnal a halálba, lehet személyesen szeretné majd megtenni. Mivel igent mondott arra, hogy kajáljunk valamit együtt, így munka után egyből hazamentem, gyorsan lezuhanyoztam és kerestem valami kevésbé hivatalosat, vagyis egy fekete pólót, amint egy fagylalt éppenséggel obszcénnek érthető poént mond, valamint egy fekete farmert. Sokkal jobb. Félreértés ne essék, szeretem az egyenruhámat, szeretek elegáns lenni, de mostanában már annyit voltam abban, hogy a múltkor már alváshoz is majdnem felvettem. Hozzáteszem, eléggé fáradt voltam. Most viszont nagyon is magamnál vagyok és nagyon is fitten, hiszen régen töltöttem együtt hosszabb időt a munkatársaimon kívül bárkivel, aki nem a Simfel család egy tagja vagy a párom volt. A megbeszéltek előtt egy jó negyed órával érkezem a helyszínre, kesztyűs kezeim a hosszított szövetkabátban pihennek, amíg Asht várom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658069#post658069][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.01.31. 23:18[/b][/url]

Amikor meglátom a felém közeledőt, érzem, hogy elérzékenyülök. Kiveszem a kezeimet a zsebemből, kitárom a kezeimet, és amikor a menekülésre alkalmatlan közelségbe ér, megölelem őt.
- Jaj haver, azt hittem már nem látlak többet.
Megveregetem párszor a hátát, mielőtt elengedem, és látványosan kitörlök egy könnycseppet a szememből. A kellemetlen az, hogy tényleg azért csináltam, hogy kitöröljem. Mi a fene van velem?
- Menjünk be, mert megfagyok.
Az ajtónál előreengedem, fázósan lépek be mögötte. Mivel idő előtt érkeztem, ezért gyorsan foglaltam egy asztalt, mielőtt még lecsúszunk a dologról, így egy hátsó helyet kapunk, nem is baj, nem jön ránk legalább a hideg.
- Mi a helyzet mestertanonc fronton?
Kérdezem, miközben kivetkőzzük magunkat a sok rétegből, és amikor meglátom a pólóját széles vigyorral nézek rá.
- Merlinre, ha nő lennél, elvennélek.
Jegyzem meg őszinte örömmel, majd szépen ledobom magam, és az egyik étlap után nyúlok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658071#post658071][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.01.31. 23:20[/b][/url]

- Szép is lenne. Mire eljutunk a levesig a falu végén már indul vissza a pletyka, hogy könnyfakasztó ártást kaptunk. Mondjuk ez egy nem rossz kifogás.
Jó, hát ha kell, akkor azért tudom ám én tartani magam, meg tudok felnőttes is lenni, de nem akarok. Olyan jó végre a koromnak meggfelelően viselkedni, és végre olyan társaságban lenni, ahol nem én vagyok a fiatalka, akit meg lehet szivatni.
- Fejetlenség. A polgármester személyzetfrissítést tart, maga mellé vett. Azt mondta, hogy a fizetésemen is korrigál. Rendes fickó, szerintem, de a híre nem olyan jó a folyosókon, a faluban. Nem akarok a pletykákra alapozni, de ha figyelmen kívül hagyom őket, félek, hogy belerángat valamibe.
Nem könnyű a helyzet, és minél többet hallok, annál nehezebben tudok pártatlan maradni. Pártatlan akarok lenni, de félek, hogy az nem olyan egyszerű, mint ahogy én kitalálom. Egyelőre erős vagyok, de jó végre kiönteni a szívemet.
- Apád nem mondott róla valamit? Nem sanyargatja az előkészítőt vagy ilyesmi?
Mondjuk ezt még nem hallottam róla, de ki tudja. Talán csak keveset vagyok kint a faluban, és azért nem tudom, hogy itt mit beszélnek.
- Hiányzik a vizsgaidőszak. Nem hittem volna, hogy fog, de igen, megtörtént. Az első nem hiányzott, élveztem, de ez a mostani... lenne papírom, azért az nem lenne rossz.
Arra, hogy nem nő, lekámpicsorodik a szám, és látványosan elszomorodva bólogatok, aztán azért, mielőtt még lenyomom a kedvét, idiótán elvigyorodok.
- Elég nekem egy asszony, kettővel már nem bírnék, pedig régen... öregszem.
Tagadhatatlanul, hiszen sosem voltam szent, erről Ella is mesélhetne, nem is keveset. Azonban ő sem, így azt hiszem az a legjobb, hogy nem teszi.
- Mit nem? Mindent. Kérjünk egy napi specialitást. Állítólag csak a bátrak merik bevállalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658073#post658073][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.01.31. 23:22[/b][/url]

- Jaj Merlinre! Ne nevetess!
De azért muszáj nevetnem, hihetetlen, hogy balta arccal ezt elő tudja adni. Mármint komolyan, imádom. Olyan, mint én, de mégis más és ettől vagyunk mi olyan jók. Szimbigyóban élünk.
- Jó, hogy nem azt, hogy mind a ketten jártunk vele, végül elhagyott minket egy harmadikért.
Bár ez sem lehetetlen, a végén lejjebb is halkítom a hangom, nem akarok én itt ötletet adni a közelünkben ülőknek. A tanácsára elhúzom a számat, és bólintok is persze. Nem könnyű, amit kér, hiszen van, hogy az ember észre se veszi, és máris kész a katasztrófa. Persze figyelek, igyekszem észnél lenni, és nemet mondani, ha úgy vélem, szorul a hurok, de valahogy eddig még nem éreztem annyira a vészt, mint amennyire mások állítják. Lehet, hogy ebből még baj lesz, és igen, elhiszem, hogy amint lecsuknak, ő fog először ott lenni, sőt azt is, hogy valami szemétkedős pólóban jelenik meg. Mondjuk egy Freeeeeetime feliratúban vagy valami ehhez hasonlóban.
- Zűr van?
Kérdezem az egyértelműt, mert látszik, hogy annyira nem boldog, mint amennyire boldog lehetne.
- De hát apád most jól van nem? Láttam őt, aznap...az évfordulón. Úgy tűnt, hogy rendben van.
Megjegyeztem, mert furcsa volt találkozni vele, olyan szürreális. Azt hittem, hogy azon a napon otthon lesz, és csak Ash-sel akar lenni.
- Te rendben vagy?
Pont emiatt jutott eszembe akkor is, hogy ő nincs jól, de nem akartam aznap zavarni, hiszen az anyja volt, és az enyémmel ellentétben, aki azt nézi, hogy miként csinálhat belőled érdeket, az övé rendes nő volt.
- Ezer örömmel, bájitaltanból mindig nagyon penge voltam.
Szerettem is, úgyhogy örömmel megcsinálom neki, amúgy is vonzott már a gondolat, hogy akár ki is próbálhatnánk egymás napját.
- De amúgy tényleg. Cserélhetnénk. Te úgyse vagy olyan naiv, mint én, hátha meglátnál bent olyat, amit én nem veszek észre, én meg szerzek neked egy nőt. Tudom, hogy kelletlenül állsz az udvarláshoz, de az én stílusom ellenállhatatlan, így csak rá kell böknöd, hogy őt akarod, és én megszerzem neked.
Magabiztosan dőlök hátra, miközben megjelenik a pincér mellettünk. Ellenállhatatlan vagyok, és ezt olyan magabiztossággal jelentem ki, hogy bárki elhinné.
- Két napi ajánlatot kérünk.
- Biztos?
- Egészen biztos.
A pincér kicsit megforgatja a szemét, de azért felírja, majd amikor tisztes távolságon kívül van, aggódva pillantok a velem szembe ülőre.
- Ajj, azt hiszem, ez fájni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658077#post658077][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.02.01. 00:03[/b][/url]

- Látod végül csak igazad lett, nem tanácsos ugyanazzal a lánnyal járni, mert még a végén itt maradunk egymásnak!
A mondat második felét olyan hangosan mondom ki, hogy a közelünkben lévő asztaloktól akaratlanul is ránk pillantsanak. Hosszú pillanatig komolyan meredek a szőkeségre, kiélvezem, hogy néznek minket, szinte sütkérezem a kínos pillantásban, majd mikor már mindenki visszafordul, a szám elé kapom a kezem, és némán rázkódk a nevetéstől.
- Látnod kellene a fejed ilyenkor.
Vigyorgok rá egy nagy sóhajtással megtoldva a mondandómat. Imádok szemétkedni, de Claire nem partner ebben, mert nagyon komolyan veszi az életet. Milyen sokszor veszekedtünk, sőt szakítottunk azért mert komolytalan vagyok. Bezzeg amikor rá hoztam a frászt azzal a gyűrűvel, amit azóta se kapott meg, akkor egyből nem voltam olyan vicces fiú neki. Viszont ez már hiányzott, nagyon.
- Ennek örülök. És amúgy tényleg, szívesen elmegyek vizsgázni helyetted, meg becserkészem a lányt, vagy lányokat. Mondd mennyi akarsz, megszerzem neked mindegyiket, egyetlen délután alatt.
Még egy szemtelen kacsintásra is futja tőlem, csak, hogy átérezze, mennyire vagyok jó fej. Tényleg szívesen segítek neki, és bevallom, jó lenne egy napig visszatérni az életbe, amit végül nem választottam.
- Amúgy is nagyon érdekel, milyen lehet a testedben mászkálni. Felkavarnám kicsit az állóvizet.
Amúgy is imádok bohóckodni, ha bármi lehetnék, egészen biztos, hogy a karakterszínészi pozíciót nevezném ki sajátomnak. De abból sajnos nem telik a lakbérre, azt meg még sem tehetem meg, hogy mint a minisztérium alkalmazottja, esténként - ha van időm - a színpadon játszok.
- Undorító vagy Nathaniel. Én olyat nem eszek.
Húzom el a számat, még az államat is megemelem kicsit, miközben a pincér visszatér és lerak elénk... Hortobágyi palacsintát. Ez most komoly? A gondolat kiül az arcomra is, úgy pillantok fel Ashre.
- Köszönjük.
Nyögöm ki végül, és az ital felé nyúlok, aminek kellemes baracklé kinézete van, ám amikor belekortyolok, érzem, hogy végigmarja a torkom és elhomályosul a tekintetem is.
- Egy kicsit erős.
Lehellem, de a lehelletemmel együtt egy apró lángnyelv is kicsap a számból. Egy pillanatig nézem a füstfelhőcskét, majd felcsattanok:
- Na ne szórakozzunk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=658366#post658366][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.02.03. 19:03[/b][/url]

- Már most? De hiszen még csak most kezd el terjedni a pletyka, mely szerint dobott minket a közös barátnőnk. Máris úgy döntesz, hogy inkább én kellek neked egy másik lány helyett? Nem mondom, veszélyes fiú vagy te.
A végén megengedek magamnak egy szemtelenül nagy kacsintást, amivel az ajkaim is oldalra húzódnak. Lássa kivel van dolga.
- Szerelmi zálog, ooooh!
Mellkasomhoz szorítottam a zsebkendőt, mintha a legcsodálatosabb dolog lenne valaha, amit kaphattam. Végül persze nem bírom már tovább, muszáj felnevetnem. A zsepit nem adom vissza, úgy van biztonságban ő is és én is, ha inkább magam mellé teszem. Ha hiszitek, ha nem, egy csomag zsebkendő nagyon veszélyes fegyver tud lenni.
- Ennyire nem megy a csajozás? Szomorú. Miért nem villantasz meg valami banki kivonatot arról, hogy mennyit örökölsz majd? Tutira a fenti csajok fele vevő lenne rád. Sokan nagyon rossz háttérrel jönnek a suliba, meg sokan ilyen izésak na, mi az...
Mutatóujjaimat a szemeim széléhez teszem, és húzok rajtuk egyet, amitől hirtelen minden elmosódik, de ahogy megteszem, be is ugrik, így lelkesen kiegészítem magam:
- ÁZSIAI! Na, szóval nem biztos, hogy a sok ázsiai lány itt maradhat a tanulmányai után is, de biztos, hogy van, aki szeretne. Csak ki kell kapnod egyet közülük, és bumm, meg is van. Vagy van esetleg valaki, aki tetszik, de gyáva vagy? Ezer örömmel belebújok a testedbe!
A végén talán egy kicsit túlságosan is lelkes vagyok, de ez az igazság. Én az ilyen lehetőségeket imádom, ezer örömmel vágok bele egy új kalandba, ami egy kicsit kiránt a mostani életemből. Azt hiszem elkezdtem öregedni, de nem akarok sem felnőttes, sem érett lenni, az annyira nem passzol hozzám. Amikor csak eszebe jut, hogy na egész felnőttes vagyok, kedvem lenne kifutni a világból. Ez elég szomorú, főleg mivel a nálam jó pár évvel fiatalabb párom is agyérgörcsöt tud kapni attól, hogy mennyire nem megy nekem a komolykodás.
- Te ezt nem értheted, amíg nem iszol bele.
Lehellem utolsó erőmmel. A fejem tiszta vörös, és vállalva a kockázatot, hogy a vacsorám megharap, én is felvágyom, és bekapok egy falatot. Nem segít a torkomon, de az íze nagyon ott van.
- Lehet, hogy azért ilyen erős az ital, mert éppen kutyát eszünk, és így rejtik el a gyanakvásunkat. Leitatnak. Mondjuk megéri, a kaja jó, akkor is, ha éppen Buksit esszük. Buksira!
Emelem fel a poharam, azonban most már óvatosan égetem végig a torkomat. Jobb is, mint lendületből.
- Ugye tudod, hogy ez az ital mocskosul vállalhatatlanná tesz majd minket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=738018#post738018][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.10.26. 20:24[/b][/url]

Az ember többnyire bulizni megy a péntek este, nem haza, hulla fáradtan. Még tegnap este indultam el, hogy a mai napot Rosie-val töltsem, beszélgessünk kicsit, illetve, hogy meghallgassam az első benyomásokat, amiket az orvosok mondanak. Nem lesz fáklyás menet, sem érzelmileg, sem türelmileg, sem pénztárcailag, de nem érdekel, azt akarom, hogy jól legyen. Azt akarom, hogy egy év múlva egy egészséges nő sétáljon ki azokon a kapukon, és nem azt, hogy a temetésére gyűljünk össze. Hazaértem, lezuhanyoztam, és megállapítottam, hogy nincs otthon semmi, de semmi. A penészes tejföl nem laktató és nem vacsora, így aztán erőt vettem magamon, felöltöztem, és elindultam a falatozó felé, hogy szerezzek valamit enni.
Semmi extra, fekete farmer, egy kapucnis pulcsi, olyan, aminek elől van zsebe, így a kezem se fázik az oda vezető úton. Az első terv az, hogy a mai mexikói kosztból viszek haza, aztán majd elfogyasztom békésen, de végül a hangulat, az emberek, a zaj, ott tart. Emberek között kell lennem, és nem a gondolataim között, szét kell választanom mindazt, amit ma hallottam attól, ami itt van. Ki kell zárnom a sok aggodalomra okot adó gondolatot, ha tisztán akarok látni a mindennapokban.
Quesadilla-t, pastest és sört rendelek, a saroknál pedig egy asztal még szabadon van, arra lecsapok. A kérdésre, hogy a megnövekedett létszám miatt zavar-e, ha hozzám ültetnek valakit, nemmel felelek, sőt igazából szükségem is lenne rá, hogy valaki, akárki, akiben egy kicsit is több élet van most, mint bennem - ami könnyű szint - betársuljon, és egy kicsit kilépjek most úgy mindenből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=738094#post738094][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.10.26. 21:54[/b][/url]

A rendelésemnél is előbb kapok egy lányt. Na nem úgy, hanem csak az asztalomhoz. Azért érdekes ez a mai este, és még bocsánatot is kér. Halványan elmosolyodok, és már mondanám is neki, hogy semmi vész, én mondtam, hogy csak nyugodtan, azonban addigra már el is tűnik az étlap mögött. Kellemetlen. Zavarban vagyok, pedig nem illik hozzám, a figyelmem elterelése érdekében megvakarom kicsit a tarkómat, és nézem a mellettünk lévőket. Hozzájuk biztos nem akarnak senkit sem leültetni, hiszen lassan elvesznek egymásban.
- Nem zavar, egyáltalán.
Felelem végül, kicsit megemelve a hangom, hogy biztosan hallja is. Itt már nyugisabb a helyzet, nem úgy mint elől, de hát azért itt is vannak pillanatok, amikor olyan hangos egy-egy mozzanat, hogy az ember a saját lélegzetvételét sem hallja.
- Ervin vagyok.
Nyújtom ki felé a kezem, és remélem, hogy nem veszi zokon, amiért az adott szituációban csak így átnyúlással üdvözlöm. Kényszer szülte helyzet ez most.
- Pár napja láttalak a pizzázóban, csak egy másik lány adta át a pizzámat, egy szőke.
Bár szerintem hallja, de azért ösztönösen végigmutatok a hajamon, nem mintha azzal, hogy az én barna rövid hajamat mutatom, rájön, hogy egy hosszú hajú szőke lányról beszélek. Semmi vész, ez csak olyan Ervin dolog.
- Igazából a tömeg azt mutatja, hogy ma különösen jó a kaja.
Általában jó, csak én mindig valahogy vagy kedden vagy pénteken találok ide, szóval nincs baj az itteni ételekkel egyáltalán, de a mai tömeg nem tudom, hogy mi mást mondhatna el. hiszen se meccs, se rendezvény nincs. Viszont annak örülök, hogy nem vagyok egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=738159#post738159][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.10.26. 22:26[/b][/url]

Dalma

- Neeeem...
Mondom elnyújtva, de az emlékre el kell nevetnem magam, mert de, pont akkor voltam ott. Emlékszem, hogy felpattant a srác, és ahogy ugrott, úgy lökte meg a mögötte ülőt, aki ivott, és azzal a köpéssel el is oltotta a romantikusnak szánt gyertyát, na meg a romantikát is.
- De.
Jelentem ki végül, de azért egy vigyort megengedek az irányába, viszont még mielőtt azt hinné, hogy gúnyolódok rajta, gyorsan legyintek egyet.
- Ne is foglalkozz vele, az elején én is béna voltam a koktélkeverésben, nagy hiánnyal, gyorsan rúgtak be az emberek. Aztán beletanultam.
Szerettem azt az időszakot. A bárt, az éjszakai életet, a hangulatot. De aztán jött Rosie, jött az öcsém érzelmi világa, és váltanom kellett. Most pedig, gyakorlatilag megint egyedül maradtam. Mert ez a fajta magány is magány.
- Néha, de nem áll jól, próbáltam.
Meg a lilát is, sőt a tűzpiros is megvolt. Elég sokszor voltam én a mindenre rávehető hülyegyerek. Mostanában azonban már csak barna vagyok, csak ilyen szimplán, de ezt egyáltalán nem bánom, kedvelem én a csak simán barnaságomat, a személyiségem amúgy is nagyon sokkoló tud lenni.
- Elég sok minden jó itt. Mondj...
A szó közepén megérkezik a rendelésem, szépen egymásutánban teszik le elém, én megköszönöm, és a pincér elsétál, mintha ezt ketten kértük volna. Na mindegy.
- Szóval, itt elég nagy adagokat adnak, ezek a kedvenceim, úgysem ennék meg ennyit, így szívesen elfelezem őket veled, kivéve a sört, nem nézel ki még nagykorúnak, szóval az nincs. Mit szólsz?
Ez a legegyszerűbb szerintem, mert mire újra előkerül ide valaki, én már az igazak álmát fogom aludni.
- Amúgy itt ilyen tematikus napok vannak, meg nagyon bírják a tésztaételeket, én leginkább kedden szoktam jönni meg pénteken. Ha viszont édességre vágysz, meg egy kedves mosolyra, akkor a Cukrászdát ajánlom, bennem megbízhatsz, én vezetem.
A tulajdonosa ugyan nem én vagyok, de nem is bánom, éppen elég felelősség ez nekem most, nem akarok még nagyobbat a nyakamba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=739490#post739490][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.11.03. 10:32[/b][/url]

Dalma

- Szóval, ha én is meglepetést rendelnék tőletek, akkor csak és kizárólag védőfelszerelésbe menjek, mert betörik a fejem, világos.
Mondjuk ez legalább egy jó szöveg. Amúgy se bántam volna, ha valaki leül, de így még azt is mondhatom, hogy jól alakul az este. Mostanában eléggé bezárkóztam, főleg a Rosie miatt keletkezett űr és némiképp kétségbeeséses bűntudat miatt. Azt hittem, ezt mi is meg tudjuk oldani, ketten, de nem, kellettek olyanok, akik erre vannak specializálódva, és nagyon félek, mert egyelőre még nem látom azt a fényt, és félek, hogy mi van, ha sosem lesz már meg. Vissza akarom kapni őt, de nyilván, nem minden áron. Előbb legyen jól, és után beszélhetünk a jövőről. Viszont ezt most félreteszem, és inkább arra koncentrálok, hogy jól érezzem magam, ha már így meghallgattak az égiek, és normális társaságot küldött felém.
- Persze, simán.
Aranyos, ahogy rácsodálkozik a dologra, de szerintem nincs ezen mit csodálkozni, vagyis, lehet, hogy másoknál van, de engem a szüleim mindig arra neveltek, hogy adjak, ők is mindig adnak. Szóval ez nálam nem téma, simán az asztal közepére tolom a tányérokat, és a mellettem elhaladótól kérek még egy étkészletet, amit meglepően gyorsan ki is hoznak. Így kell ezt.
- Inni ittam, de nem én kevertem, csak fogyasztottam. Nem vagyok én angyal.
Óóó, de mennyire, hogy nem, sőt valószínűleg, ha megérkezik a lift, akkor beszállás után szélsebesen indul el lefelé. Volt egy pár hullámvölgy az életemben. Viszont tény és való, más a pult egyik meg másik végén lenni. Mostanra viszont már abba is, és a cukrászdavezetésbe is elég jól belejöttem, Verocs legalábbis nem akar még kidobni a posztomról.
- Megéri, hidd el, nem tudom, hogy ki főz itt, de valami zseniális a kaja mindig. A tészták meg, ha mondjuk egy körben nem tudod megenni, másnapra csak még jobbak lesznek, komolyan.
Én már jó párszor tapasztaltam ezt, és megéri, tényleg megéri, mondom ezt úgy, hogy imádok is és tudok is főzni, elvagyok vele, mint a befőtt, de vannak ilyen kis "bűnös" napjaim, amikor erre veszem az irányt.
- Gyere csak, nem félek tőled. Néha keresünk íztesztelőket is, ők azok, akik megkóstolják az új bevezetnivalót, és elmondják a véleményüket, javítunk rajta, megint megkóstolják, rátökéletesítünk, megint megkóstolják, szóval rengeteg extra édesség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=739870#post739870][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.11.06. 21:46[/b][/url]

Dalma

- Óóó, szóval ez ilyen igazi vip dolog felétek.
Szökik a mosolyom vigyorba, üdítő érzés kimozdulni, és egy kicsit sem zavar a tömeg, hiszem, hogy ennek így kellett lennie. Ma be kellett jönnöm ide, neki is, és úgy kellett alakulnia, hogy együtt vacsorázzunk.
- Sose vedd biztosra azt, amiben alkohol van.
Mondom nagyon bölcsen, és igyekszem komoly arcot is vágni hozzá, de rólam van szó, nem igazán megy, meg nem is akarom, az elmúlt napokban ép elégszer vágtam olyan fejet, mint aki éppen halálos beteg. Kicsit szórakozhatok én is, nem?
- Szóval nem. És mi vagy, ha kiskorú nem?
Utalnék itt arra, hogy meséljen kicsit magáról, hogyha már megosztom vele az ételemet, akkor kicsit ismerjem meg őt is. Persze, természetesen, ha kérdez, én is felelek neki, hiszen így korrekt a dolog, meg amúgy is, jó az, ha érdeklődnek a másik felől, kissé kevésbé tűnik jelentéktelennek.
- Nem is lányoknak való ital.
A sör az olyan férfias, bár megvan a maga bája, ha egy laza lány sörözik, de azért valljuk be, még ha nem is szándékosan, de ezekhez az italokhoz is képesek vagyunk nemet párosítani. Igazából, nincs ezzel baj, amíg valaki nem lesz megszállottja ennek, és nem érzi úgy, hogy a világ összeesküdött ellene. A feltételezésére, hogy beleszerelmesedtem az itteni konyhába, elnevetem magam, és kicsit megrázom a fejem, majd belegondolva az esetbe, inkább a vállam vonom meg kissé.
- Nem, báááár, sose mond, hogy soha. De azért ami jó, azt szeretem hangoztatni.
Arra, hogy nem édesszájú kissé ciccegek, bár be kell vallanom, hogy én sem vagyok az, és nem, ez nem azért van, mert mindig édességek vesznek körül, csak egyszerűen így alakult. Viszont, mint mindenkinek, nekem is van olyan pillanatom, hogy egyszerűen muszáj valami édeshez jutnom.
- Umm, ez itt a quesadilla. Igazából főleg sajtot tartalmaz a tölteléke, de van benne hús és zöldség is. Szerintem itt csinálják a legjobb tortillát. Az egészet összepakolják, átsütik, így érnek össze az ízek. Ez a másik pedig pastes. Nem tudtam eldönteni igazából, hogy melyiket enném. Ennek a tésztája eléggé olyan, mint a rétesé. A feléd eső almával és ananásszal van töltve, míg a másik hússal.