38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 23 24 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. november 8. 15:22 | Link
Mindenki


Radúzra egyébként nyugodtan lehet különféle szemeket meregetni, többnyire teljesen immúnis az ilyesmire, úgyhogy ki-ki kedvére kiélheti rajta a vasvilla- és gyilkos tekintetek teljes tárházát. Mármint, érzékeli ő, csak épp nem veszi magára és ritkán ér el nála bármit - gyerekként pont ez tette istencsapásává, hogy jóformán semmivel sem lehetett rá hatni, már ami a klasszikus nevelési módszereket érinti. Szegény szülei egy ponton kicsit talán fel is adták és még automata tasliszóróval felszerelt dédije is csak a fejét ingatta.
Aztán jött a sámán meg a magyar puszta és Radúznak rengeteg ideje volt átértékelni az életét.
Persze, mint a mellékelt ábra mutatja, sokkal normálisabbá ettől sem vált, legfeljebb kicsit kezelhetőbbé. Ahogy Marcsus is feloldódik lassan, egész hadsereget megszégyenítő galoppal ropják, útjukból pedig előzékenyen menekül mindenki. Mégsem akarja prefektáját teljesen leamortizálni, így néhány zeneszámmal később megköszöni neki a táncot és engedi visszatérni a teájához, jómaga pedig körülnéz, számba véve a megjelenteket. Hmm, nagyjából mindenki itt van - vajon hol lehet Sebby? - úgyhogy talán ideje lerántania a leplet az este naaagy meglepetéséről. Kezeit felemelve tapsol, egy kis figyelmet kérve a mulatozóktól.*
- Fiókák! Van ma estére még egy vendégünk, akit szeretnék nektek bemutatni, viszont ehhez egy kis csöndre és fegyelemre lenne szükség. Mit gondoltok, menni fog?-*Az igenlő válaszokat követően hagy még egy kis időt, hogy kicsit lecsituljanak az izgatott Eridonosok és utána a házát övező tisztás egyik végébe terelgeti őket egy kupacba, majd nekifog rövid magyarázatának.*
- Két dolgot kell tudnotok: egy, ez az állat vad és nem szeretnénk, hogy emberhez szokjon, úgyhogy jó lenne, ha nem beszélnétek, amíg itt van. Kettő, nem tesztek hirtelen mozdulatokat és nem tolongtok. Szereti, ha simogatják, de egyszerre ne túl sokan, jó?-Ha megkapta a beleegyezéseket, mindenki nagy derültségére állathangokat kezd hallatni. Amilyen mókásnak tűnik, hogy egy ekkora torzonborz ember hirtelen huhogni kezd, annyira effektív. Talán egy perc telik el és bár semmit sem hallani, hirtelen jókora árny tűnik fel a levegőben, hogy kicsivel később puhán landoljon előttük, gondosan összehajtogatva szárnyait és kíváncsian nézve körbe. Ő az a tytogriff, aki eddig is segítette a munkájában, egy gyöngybagolyra hajazó, közepes méretű bestia. Radúz beharangozója ellenére elég barátságosnak tűnik, ahogy fejét tekergetve veszi szemügyre a kunyhót és környékét, megpróbálva megcsipegetni az egyik égősort, de hamar elveszti az érdeklődését. Meglehetősen fiatal és kíváncsi, úgyhogy lassan közelebb sétál, az asztalokat azonban elkerüli és az Eridonosok felé veszi az irányt.

//Egyesével-kettesével meg lehet simogatni és vakargatni, utána lassan zárunk ^ ^ //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 10. 00:32 | Link
Lilith

A szőke egy pillanatig nem volt teljesen biztos benne, hogy jó helyen jár és tett néhány tétova lépést az erdő felé, arra az esetre, ha valaki kirontana a házból és megpróbálná eltenni láb alól. Mert az erdő sokkal biztonságosabb, ott el lehet rejtőzni és nincsenek mindenhol hatalmas szörnyetegek, akik csak arra várnak, hogy őt szőröstül bőröstül felfalják.
Megcsóválta a fejét, csak úgy magának és megindult a ház felé. Az apja gyerekkorától arra nevelte, hogy nincsen mitől félnie és ő a legerősebb kislány a világon, akit ismer. Csakhogy már legalább nyolc éve nem látta és fogalma sem lehet róla, milyen esendővé is vált ez idő alatt. A terápián mindig azt mondogatták neki, hogy kitartó, meg céltudatos, meg erős. Szerette volna ezt elhinni az utolsó szóig, csakhogy aztán visszacsúszott és komoly erőfeszítésbe került, mire végre sikerült úgy, ahogy normalizálnia a helyzetet.
Ez volt az oka, hogy az anyja nem örült, amiért el akarja hagyni a családi fészket, hogy aztán egy, az otthonától távol eső kastélyban tengesse mindennapjait és ne legyen mellette senki, aki esetleg észreveszi, ha ismét baj van. De Szofi ragaszkodott hozzá, hogy a pszichológus zöld utat adott, az édesanyja meg elhitte. Nem mintha lett volna más választása, de végső esetben a lány eljátszott a gondolattal, hogy felkapja a nyúlcipőt és egyik éjszaka a hatodik emeleti lakásuk ablakából -mert az anyja nagyon muglibarát... Szofi már jóval kevésbé- kiveti magát, majd herot játszva megpattan a tett színhelyéről.
A gondolataiba merült lány elérte az épületet és úgy döntött, annak fala mellett lecsüccsenve lesz a legnagyobb biztonságban. Hozzá volt szokva az éjszakázáshoz, csakhogy ezt a terepet egyáltalán nem ismerte és tartotta magát a régi mondáshoz: jobb félni, mint megijedni. Ez volt az oka, hogy a következő percben, ahogy meghallotta a közeledő által keltett zajt a pálcájáért nyúlt.
Nem tervezte leátkozni az idegen fejét, amíg az nem ad rá okot, de ez nem jelentette azt, hogy ne készülhetne rá fel, ha esetleg rosszul végződik az esti séta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 10. 01:06 | Link
Szofia


Néha mielőtt lefekszem aludni elmegyek egyet sétálni, hogy kicsit gondolkodhassak és leadjam a nap fáradalmait. Még mindig jobb így, miközben hallgatom a ciripelést és a baglyokat, mint síri csendben feküdni a sötét szobában. Hallgatva mások horkolását.
A legtöbbször a vadőrlakhoz szoktam menni, mert szeretem az ottani állatokat és ők is engem. Plussz ők nem beszélnek annyit. Ami nálam pozitív.
Kissé hideg volt, de annyira nem vészes. Egy fekete szagatott farmer, egy trikó és melegítő pulcsi volt rajtam. A kabátom ott felejtettem, mivel sietve távoztam. Ezt az ostoba lépésem megbántam, de már túl messze jártam a kastélytól, hogy érdekeljen.
Közel jártam a kunyhóhoz, mert láttam a tetőt és az ahhoz kapcsolódó kéményt. Kiléptem a fák közül és a gyér világításban megláttam egy gubbasztó lányt, aki a pálcájával mutogat felém.  Furcsa hatást keltett, de mivel láttam az ijedtséget az arcán, ezért mosolyogtam egyett és közelebb mentem lassan.
-Nyugi, nem vagyok vérfarkas, azt elteheted.- Körbeforogtam, bizonyítva igazamat és a végén pukkedliztem egyet.  Mivel telihold volt így világosabb volt, mint általában ilyenkor. Ezért is szeretek ilyenkor sétálgatni, meg valahogy hangulatosabb is.
A pálcám a boztonság esetére a zsebemben lapult,mert bármivel lehet az erdőben találkozni.  Azt nem tudom ő mit keres itt ilyenkor, de biztos olyasmi miatt amiért én is. Még jó, hogy nem prefektus, mert nem hiszem, hogy jó pont ilyenkor járkálni.
Én Lillith vagyok, de hívj ahogy szeretnél. És te?- Gondoltam ha már találkoztunk akkor mutatkozzunk is be.
Nem tudom hanyadikos lehet, de nem tűnt soknak. Neki is szőke haja volt mint nekem, de többet nem láttam a holdfényben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 10. 01:15 | Link
Lillith

Szofi, a vakmerő.
Így próbálta ebben a pillanatban jellemezni önmagát, de hamar rájött, hogy felesleges ez az erőlködés. Nincsen mitől tartania, hiszen ez egy iskola, nem pedig egy börtön, ahol mindenki csak a pillanatot lesi, hogy eltörhesse legalább az egyik karodat. Nem jelentett volna jó reklámot a helynek, ha az egyik diák már az érkezése estéjén darabokban kerül elő. És az apja sem örült volna, úgy mellesleg.
Eleresztette a pálcát és szemét arra felé meresztgette, amerről a jövevényt sejtette. A szintén szőke haj birtokosa előbukkant a sűrűből, Szofi pedig csak megforgatta a szemét a kijelentésre. Nem volt mindig ilyen harapós, de ma kifejezetten barátságtalan hangulatban fogta ki a lány. Elfáradt a vonatúton és a fenének sem volt kedve a kastély falai között ücsörögni. Mindössze annyi nyugalomra vágyott, hogy egyedül kiül a holdfénybe, erre tessék.
- Még nem döntöttem el, hogy csak a vérfarkasokat átkozom-e meg. -jegyezte meg, de azért előzékenyen eltette a pálcáját és kinyújtóztatta a lábait.
Nem igazán tervezett ma este senkivel sem cseverészni, örült, hogy egy kicsit nem nyaggatják és nem kell azon gondolkodnia, hogy hol rontotta el ezt az egész szépen felépített kis tervet, hogy márpedig ő önálló életet kezd. Nyilván ott, amikor jelentkeztek nála az első tünetek, minden esetre az anyja reggel addig szorította a kezét, amíg fel nem szállt a vonatra. Mintha legalábbis azt tervezte volna, hogy elé veti magát.
- Ülj csak le Lilith, ennél kényelmesebbel most nem tudok szolgálni. -erőltetett ki magából egy majdnempoént, majd a lány tekintetét kezdte keresni a sötétben. - Szofia vagyok. És mielőtt te is megkérdeznéd, mint az a tizenöt másik lány bent, igen, ma érkeztem.
Halvány mosoly jelent meg a lány szája szegletében, ahogy arra gondolt, hogy is sikerült elérni a szobáját. Hatan adtak neki útbaigazítást, mikor meghallották, hogy ma érkezett, anélkül, hogy kérnie kellett volna, másik kilenc lány pedig úgy nézett rá, mint valami csodabogárra, amiért elfelejtette a portré jelszavát. Istenem, megesik az ilyen!
- Szóval gyakran járnak erre vérfarkasok? -próbálta előre vinni a beszélgetés menetét, ha már így alakult.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2015. december 10. 08:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 10. 20:45 | Link
Szofia


Emlékszem amikor én érkeztem meg ide. Elég rossz állapotban voltam, mert az anyámnak akkor volt balesete. Viszont a levitások nagyon kedvesek voltak és segítőkészek. Nekem ez tetszett, de úgy látszik Szofia nem így gondolja.
Mostanában bárkivel találkozok olyan gyors haragúak és gorombák. Bár az is lehet, hogy ezt én idézem elő, ki tudja. Nem gondoltam volna, hogy ilyenkor találkozok bárkivel is, de hát ez van.
-Nem csak neked van pálcád.- És miközben ezt mondtam leültem mellé a hideg földre. Nem mintha vágytunk volna egymás társaságára, de az kínos lett volna ha csak így itt hagyom.
Furcsa volt elképzelni, hogy a rellonosok ilyen érdeklődök, bár az újoncok miatt mindenki ilyen. Engem nem nagyon szokott érdeklődni, mivel egyszer úgyis összefutok velük valahol. Mint például most is.
Szép névnek gondoltam a nevét, olyan mint egy hercegnőé, de ő nem túlzottan úgy viselkedik. Nem tudom miért gondolkozok ilyeneken, de csak úgy beugrott.
-Biztos szívás volt az út.- Azt tudom, hogy én gyűlöltem. Vonattal érkeztem és az egész dugig volt új diákokkal. Plusz meleg is volt és a szűk helyen alig fért el a bőröndöm.  
Miután megérkeztem már minden simán ment. Anyámmal minden nap leveleztem, de aztán csak hetente egyszer. Nem nagyon volt miről írni.
-Hát szerencsére én még nem találkoztam eggyel sem.- válaszoltam neki mellékesen és aztán csak bámultam az erdő sötétjébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 11. 08:47 | Link
Lillith

Szofia arra jutott, hogy elengedi a füle mellett a lány utolsó megjegyzését. Elkezdhetett volna vitatkozni arról, mekkora ostobaság lenne, ha a lány is pálcát rántana és elkezdenének őrült fúriák módjára hadakozni, csak mert egyiküknek sokkal rosszabb volt a napja, mint azt a másik el tudta volna képzelni, de úgy döntött felesleges lenne. Lillith is egészen biztosan tudta mindezt. Így tehá Szofi bölcsen hallgatott és csak megvonta a vállát.
Bár ő maga hívta a lányt, hogy üljön le mellé, egyáltalán nem állt szándékában még csak a társalgás gondolata sem. A vonaton alig volt hely, a többi elsős úgy taposta egymást, mintha legalábbis muszáj volna feljutniuk, mert ha nem az első tízben szállsz fel, akkor bizony elmegy nélküled a vonat. Mikor a szöszi végre talált magának egy fülkét, ahol viszonylagos nyugalom uralkodott már lejárta a lábát és legalább három emberen átráncigálta a csomagjait. Az a három ember már most nem kedvelte őt, pedig tényleg elnézést kért… miután fennhangon közölte, hogy talán nem az útban kellene szerencsétlenkedni.
- Az volt. –ismerte el végül pár másodperc gondolkodás után. - Ez mindig ilyen? Mármint az elsősök mindig ennyire lelkesek?
Szofi továbbra sem tervezett hatalmas eszmecserét futtatni, de ha már a szőke lány leült mellé, akkor muszáj volt valamilyen formában legalább úgy tennie, mintha nem lenne annyira neveletlen, amennyire ebben a pillanatban érezte magát. Írjuk ezt a fáradtság számlájára, de tény, hogy valamiért a rellonba került. Nyilván az apja tehet az egészről, aki már hét határon túl jár, nehogya minisztérium a nyomára bukkanjon. Csakhogy a lány ezt nem akarta elhinni. Ő szerette.
- Az nem jelenti azt, hogy nincsenek. –szúrta oda mellékesen.
Hiába ült le Lillith a szőke mellé, elég egyértelmű volt, hogy a nem túl barátságos indítás után egyiküknek sincsen sok kedve a cseverészéshez. Szofi egy röpke másodpercig a másikat méregette, majd visszafordult az erdőhöz, arra amerre Lillith is nézett és hagyta a felesleges beszédet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 12. 21:05 | Link
Szofia


Nem mintha elővenném a pálcám. Én sem vagyok már olyan felelőtlen és persze a teszlegsüveg sem véletlenül osztott be a levitába.
Automatikusan elkezdtem tépkedni a füvet, mindig ezt csinálom ha a földön ülök. Nem mintha olyan sokszor ülnék a földön.
Nem tudom meddig mehet ez a roppant izgalmas beszélgetés a vérfarkasokról. Nem igazán tudok róluk sok mindent. Nem hiszem, hogy a suli környékén olyan sok lenne. Legalábbis remélem.
Még mindig beakarok menni, hogy megnézzem a kis állatkákat, de azért még egy kicsit beszélgetek.
-A legtöbben azok, bár én nem különösebben voltam.- Ez azért volt, mert leginkább anyám miatt kellett jönnöm és hát kicsit aggódtam mi lesz vele ha magára hagyom. Csalódott se voltam, mert varázsolni szeretek és itt ezt kiélhetem. Bizonyos határokon belül.
Szofia arcán látszott a fáradtság és nem hiszem, hogy az éjszakázás jót tesz neki. De ki vagyok én, hogy ezt mondjam? Azt nem tudom mennyi lehet az idő, de biztos késő és én még mindig nem vagyok fáradt.
Hirtelen mocorgás hallatszott az erdő felől, gyorsan felpattantam. Megfogtam a pálcám végét, de a zsebemből még mindig nem vettem ki.
Egy ártalmatlan kis nyuszi ugrándozott felénk. Én meg kifújtam a levegőt és elengedtem a pálcám. Leguggoltam amikor elég közel ért és megsimiztem a bolyhos bundáját.
-Igazi fenevad.- Mondtam mosolyogva a nyuszira nézve. Különösen sokat mosolygok a mai estén, nem tudom miért van ez.
A nyuszi még mindig nem ment sehova, csak hagyta, hogy simogassam.
Utoljára módosította:Lillith Holloway, 2015. december 14. 19:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 3450
Írta: 2015. december 24. 21:22 | Link
Eridonos ajándékozás. - Radúznak.


Íme, eljött a szenteste, én meg még mindig a cukorlázban éltem. Még jó, hogy már hetekkel ezelőtt beszereztem a kedvenc házvezetőm ajándékát, mert ha ebben az állapotban kellett volna még az ajándékára vadásznom, lehet nagyobb megpróbáltatás lett volna, mint a cikesz befogása a meccseken. Hála a torkosságomnak és annak a szaloncukornak, amit előző este bezabáltam és miatta mindent édességnek láttam.
Magamhoz öleltem a mikulászacskóba csomagoltajándékomat, így siettem kifelé a kastélyból. Úti célom vége a vadőrlak volt, ahol Radúz a lehető legtöbb idejét töltötte, és feltehetőleg akkor nem volt ott.
A kastélyból kifelé igyekezve néhány nevető, beszélgető mézeskalács mellett elsuhantam, igyekeztem nem beléjük harapni. Ám amikor megláttam azt a piros-fehér csíkos cukoroszlopot, nem bírtam megállni, hogy ne kóstoljam meg. Odasunyultam és megnyaltam, de csak valami fura cementes-poros ízt éreztem vagy azt a tipikus kő ízt. Igen, aki arra járt, láthatta, hogy Fanni egy kőoszlopot nyalogatott, ezért járt nekem a keksz. A francba már ebbe a bódult állapotomba. Grimaszolva, köpködve húztam el a fejemet az oszloptól.
- Fúj.... ez sem cukorból van, az is tuti... Ember a búzában, de rossz íze van...pfujj - a nyelvem kinyújtva haladtam tovább, megfogadtam, többet nem nyalok meg egy ilyen hívogató cukoroszlopot sem.
A kastélyból kiérve belőttem a múltkori eridonos buli helyszínét, vagyis a vadőrlakot. Azonnal oda sprinteltem, majd megálltam a mézeskalácsajtó előtt és bekopogtam. Az a habcsókból készült kilincs igazán vonzó volt, de türtőztettem magamat és nem haraptam bele, helyette csak megragadtam és lenyomtam utána beléptem az épületbe.
Bent az ajándékomat elhelyeztem a keserű csokiból felépített kandalló mellé és óvatosan kioldalaztam a helyiségből, vissza a kastélyba. Az ajándék mellett egy kis levelet is hagytam.
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
jan. 24. ( vasárnap, 17 óra környéke )
Írta: 2016. január 20. 17:38
 | Link
Rien


Néha tényleg érzem, hogy sok. Hogy ebben a világban két iskolában teljesíteni, így sem olyan könnyű, de… de vagyok annyira makacs, hogy szemet hunyjak pillanatnyi problémáim felett. Igaz, épp, hogy csak bicegni tudok a vasútállomástól a kastélyig, és most az egyszer hálát is adok azért, mert a peronon nem vár rám Ward, de kellett, és kell is.
Nem vagyok adrenalin függő, nem is szoktam lépten nyomon bajba keveredni, időm sincs nagyon rá, meg valahogy nem az én műfajom, marad hát a tánc, amiről sose tudnék lemondani. Így nem is siránkozok, vagy épp játszok tetszhalottat, elvégre, még csak sajnálni sem kell, bármikor mondhatnám azt, hogy most lett ebből elég.
Egyedül attól félek, hogy ez az alkalom rövidesen el is fog jönni, hogy az ottani tanárok fogják kimondani a végítéletet, és ismerem magam annyira, hogy tudjam, az felérne nekem egy döféssel. Na, de most vizsgák közelednek Bagolykőn, s noha annyira nincs szükségem arra, hogy a könyvekbe mélyedjek, ne adj Isten, megfenyegessek valakit – mintha én tudnék olyat -, hogy írja meg helyettem a vizsgákat, annyira félvállról mégse veszem. Rossz tulajdonságom, hogy ha belekezdek valamibe, azt próbálom erőmhöz mérten jól is befejezni. Maximalizmus? Talán… kicsit, de sajgó térddel és a méretes bőröndöm kerekeinek zenéjével kellően le tudom foglalni magam ahhoz, hogy még csak ne is gondoljak ilyesmikre.
Már a birtok határán járok, mikor eszembe jut, hogy én mára még programot is terveztem be, csak mert sose szeretem utoljára hagyni a leckéket, és nem kis szívességet tett nekem Adrian azzal, hogy bevállalta ezt az időpontot, szóval egy stílusos hátraarcot vágok, hogy a pince helyett a Vadőrlak felé vegyem az irányt, mert így már az is rémlik, oda beszéltük meg azt a „randit”.
Azért kicsit sóvárogva tekintek a kivilágított kastély felé, hisz így a kávém is késni fog, de egye fene, ennyi áldozatra még képes vagyok. Nem kedvenc elfoglaltságom az erdő mellett való sétálgatás, nekem ez túl félelmetes, most mégis próbálom másfelé orientálni a gondolataim, mintsem a félelem miatt vágjak egy stílusos hátraarcot.
Persze, sejthettem volna, hogy ilyenkor már sötétedni fog, de nem ez volt az elsődleges tényező, ami miatt ezt az időpontot választottam, amit a bőröndöm hűen demonstrál is. Akár hihetnék azt is, hogy naponta cipelem magammal, csak mert a női keceréim nem férnek bele egy kisebb táskába, de.. csak rám kell nézni. Most sincs rajtam festék, minek? És az itt lakókhoz képest még tök szolidan is öltözködök – konkrétan most is csak egy bélelt melegítő van rajtam -, mert valamiért nem érzem úgy, hogy a külsőmmel kéne kitűnnöm a többi közül, valahogy az a sugallat sem ér el hozzám, hogy ki kéne tűnnöm, de már kezdek megbarátkozni a gondolattal, itt a hiba velem van.
- Ne haragudj, késett a vonat – nézek a srácra bocsánatkérőn, de sejtem, a hangom előbb elér hozzá, mint én magam, így fogalmam sincs, mire fel már most ez a gesztikuláció.
Egyébként nem hazudok, tényleg álltam egy kicsit Tatán a muglik miatt, de amúgy sem tudok hazudni, egyszerűen nekem nem megy, túlságosan hamar le szoktak buktatni, így egy idő után már fel is hagytam a próbálkozással.
- És a pontosságot se rólam mintázták – sóhajtok fel, ahogy a ház elé érek végre – valamiért hosszabbnak tűnt most ez az út a megszokottnál -, és a lépcső mellé helyezem „útitársam”.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2016. január 20. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 20. 22:51 | Link
Helena


 - Hhhhrrrrgh - fejezte ki magát egy rétor ékesszólásával, miközben levegő után kapkodva, kétrét görnyedve támaszkodott térdein a vadőrlak közelében. Szörnyen nem volt formában, és mivel az alapbeállítása szerint is úgy néz ki, mint egy téliesre öltöztetett madárijesztő, szinte csodálkozott, hogy nem zörögnek a csontjai mozgás közben. Szerencséjére viszont A Lány, Akinek Nem Jegyezzük Meg A Nevét (Mert Képtelenek Vagyunk Ilyen Rövid Idő Alatt Ennyi Nevet Memorizálni), még nála is többet késett, így nem kellett magyarázkodnia, hogy a., miért rohangászik a vaksötét birtokon, b., miért nem fizikai képtelenség ennyire puhánynak lenni. És hát...A Lány mégiscsak lány, mint ahogyan azt beszédes neve is jelzi, Rian pedig - minden androgüni látszat ellenére is - fiú, szóval örült neki, hogy talán életében először sikerült egy kínos helyzetet megúsznia. Sőt, még egy kicsit korán is érkezett - ilyen csoda is valószínűleg csak egy évben egyszer fordul elő, általában még ahhoz is túl szétszórt, hogy emlékezzen rá, hogy megbeszélt valakivel egy találkát. Ennek orvosolására elindulása előtt kapott egy határidőnaplót, amelyik ordibálni kezd, ha valamilyen jeles időpont közeledik - csak hát ahhoz bele is kellene írni ezeket, ami, mint tudjuk, szörnyen nagy meló.
Teltek a percek, s noha a sietős érkezésben rendesen átmelegedett, ez rohamsebességgel múlt el és adta át a helyét a vacogásnak. Hozott magával teát egy termoszban, de az volt az érzése, ha ennyi idő után már kezdenek jégcsap módjára töredezni a végtagjai, később valószínűleg még rosszabb lesz és még nagyobb szükség lesz a teázásra - már ha egyáltalán felbukkan A Lány.
Lassan kezdte fontolgatni, hogy meglép, de úgy alkudozott magával, hogy legalább egy fél órát illene várnia a másikra, mielőtt elszelel - az évfolyamtárs pedig csodával határos módon befutott, mielőtt ez még letelt volna, ami - ha teljesen őszinték akarunk lenni - némi csalódottságot is keltett Rianban, mert pillanatnyilag szívesen meglépett volna.
 - Én is most jöttem - hazudta, abba az irányba fordulva, amerről a hangot hallani vélte; sem a sötét, sem pedig saját látásélessége nem volt kifejezetten segítségére abban, hogy megpillanthassa a lányt, és hát világítani se nagyon tudott, mert még ezt a bűbájt nem tanulta.
Lassan azonban megérkezett fizikai valójában is a várva várt hölgy, aki valószínűleg egész szekrényekkel járkált, amekkora bőröndöt hurcolt magával.
 - Hova tervezed az expedíciónkat? - ráncolta a homlokát, miközben kikötötte magában, hogy ennél csak melegebb vidékre hajlandó menni, máskülönben a lánynak emberrablást kellene elkövetnie ahhoz, hogy magával hurcolja.
 - És, öm...mi a terv? - tette fel a kérdést. Fogalma sem volt, hogy az LLG tanár mit vár tőlük, vagy úgy egyáltalán, hogyan képzelik el a páros munkákat ebben az iskolában, tekintve, hogy még egy hete sincs itt. És amúgy is, nincs kedve tanulni - sokkal jobban is képes lenne eltölteni a szabadidejét, minthogy értelmetlen adatokat biflázzon.
És mindehhez még az is hozzátartozott, hogy a lánytól is tartott egy kicsit, elvégre ismeretlen volt - azon a két mondaton felül, amivel megbeszélték a találka időpontját, még nem váltottak egy szót se -, Rian pedig határozottan utált ismerkedni.
 - Hoztam könyvet meg teát, mással lehet nem fogok tudni hozzájárulni az előrehaladásunkhoz... - zavart mosollyal túrt a hajába pótcselekvés gyanánt, de legalább őszintén lefektette az alapokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2016. január 21. 19:28 | Link
Rien


Igazából megszokhattam volna már, hogy a terveimnek már akkor lőnek, mikor kieszelem őket. Terveztem én ugyanis, hogy ma még korábban visszaérek a megszokottnál, de mit ad Isten, valahogy csak sikerült keresztülhúzni a számításaim.
Legalább a vonaton tudtam tanulni, ez az út másra amúgy sem alkalmas, lévén nem szoktam ismerkedni – főleg mert nem túl bizalomgerjesztő emberek csüccsennek mellém -, mert valahogy senkiben nincs meg a késztetés, hogy velem vitassa meg a döcögős út okozta fáradalmakat, vagy épp bármit. Általában zenét hallgatok, vagy a jegyzeteimbe mélyedve – na jó, ez enyhe túlzás – vészelem át ezt az időt, sőt olyan is van, mikor vegyítem a kettőt, mint például most is.
Azt ugyan meg nem tudom mondani, páromnak megint mi dolga akadt, az utóbbi időben neki is feltornyosultak teendői, én meg nem vagyok az a fajta, hogy kérdőre vonjam, vagy számon kérjem, amiről tudnom kell, azt általában úgyis elmondja.
 Kicsit nyomott a kedvemen, hogy az út hosszabb lett a vártnál, de tudom, ez is egy olyan probléma, amin könnyedén túl tudok majd lendülni, mihelyst már az ismerős falak között tobzódok.  Csak később jut eszembe, hogy még ez a precedens is várat magára, mert én még mára le is beszéltem valamit. Sose voltam híve mások felültetésének, sőt, valójában elvetendő hozzáállásnak találtam, így a körülmények fényében próbálom megszaporázni lépteim, bármennyire is nehezemre esik jelenleg, mert nem szeretném, hogy Adrian azt higgye, elfelejtettem, vagy épp teszek a közös tanulás adta lehetőségre.
- Na, szuper, akkor nem vártál sokat… sültgesztenyét? – nyújtom mosolyogva felé a zacskót, s remélem, senki nem lepődik meg azon, hogy most is birtokomban van ezen finomság.  Sajnos egyre csak fogyóban van a készlet, szóval jó lenne még egyszer meglátogatni a falut, mielőtt a vásárosok sátrat bontanak és lelépnek. Mert igazából isteni egy édesség ez, egyszerűen lehetetlennek tartom betelni vele.
- Sehová, nyugi…. az emberrablás és hasonlók, nem szerepel a bakancslistámon – kuncogva állítom a bőröndöm olyan helyre, ahol kevésbé zavar majd minket.
- Hétvégente a Grosserliebben tanulok. Az egy művészeti suli – osztom meg vele annak okát, miért is jöttem egy tankkal mögöttem. Most, hogy magamnak kellett végigcipelnem, el kell ismernem, Wardnak nincs olyan könnyű dolga ezzel.
- Szerintem előbb meg kéne beszélnünk, melyik négy x-es állatról akarunk írni – vakarom meg a tarkóm, miután szép csendben átgondoltam, tulajdonképp, mi is a feladatunk. Igazából, nem nagyon értem, miért lett ez páros feladat, nem tűnik annyira bonyolultnak, hogy egy ember saját maga, ne tudná azt megoldani, de ebből a szempontból ez teljesen lényegtelen.
- Ennyi bőven elég lesz – nevetek fel, majd kezeim összekulcsolva roppantom ki őket, miközben az ajtót vizslatom, mert nem feltett szándékom itt téblábolni a fagyhalál küszöbén, bent meg melegnek tűnik az idő, vagyis… oda legalább nem fúj be a szél annyira.
- Nos, csak nem fognak kiakadni, ha mi most kölcsönvesszük ezt a helyet – indulok fel a lépcsőkön, s megrökönyödve konstatálom, ennek az ajtónak a kinyitásához, nem igazán szükséges egy kelta rituálé, de annál jobb.
- Egyébként a kávét jobban favorizálom – mosolygok a fiúra, aztán a bőröndömmel együtt lépek be a házba, amit le is rakok eztán a sarokba, majd némi nehézség árán, de csak sikerül kiszenvednem belőle az LLG-s cuccaim.
- Jééé, van egy sütis kuponom a Cukrászdába… kéred? – nyújtom felé, elvégre nekem nem igazán van erre szükségem, Ádinak hála annyit eszek ott, amennyit csak akarok.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2016. január 21. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 21. 21:38 | Link
Helena

Kezdte érezni, hogy lábai a hidegnek köszönhetően permanens kapcsolatot alakítottak ki a talajjal, így elképzelhető, hogy kénytelen lesz a vadőrlaktól néhány méterre kissé aránytalan díszként befejezni varázslói pályafutását.
 - Nem vagyok túl édesszájú - rázta meg a fejét a felkínált gesztenyére, meg egyébként is...valamiért nagyon nehezére esett elfogadnia másoktól bármit is. Többnyire maga sem értette, miért érzett ilyen erős ellenállást ilyen egyszerű dolgokkal kapcsolatban, de úgy volt vele, már azzal is kilép a komfortzónájából, hogy mások társaságában van, nem kell a továbbiakat erőltetni.
Némiképp elmosolyodott a válaszon; lehet, nem utasította volna vissza az emberrablást egyébként, tekintve, hogy olyan nehéznek érezte az elmúlt fél hetet, amit itt töltött, hogy igen erős kétségei merültek fel a továbbiakkal kapcsolatban, de úgy döntött, legalább egy hónapot túl kellene élni az első ideg-összeroppanás előtt, úgyhogy az összeomlást vizsgaidőszakra tartogatta inkább.
 - Mit művészkedsz? - mérte végig a lányt. Nem mintha lelke mélyére látott volna röntgenpillantásával - bár azzal amúgy is legfeljebb a bordája mélyére látott volna -, de a melegítős megjelenésből valami sportra tippelt volna. És ami lényegesebb: miért nem elég egy iskola?!
 - Egyáltalán miért akarnánk bármelyikről is írni - morgott kicsit, de már belenyugodott a sorsba, hogy bizony, az oktatás végeredménye a házifeladat (vagy annak sorozatos elfelejtése és a tanári megrovás az ellenőrzőben). - Legyen aaaa...harmadik.  - Felütötte a hóna alatt tartott kötetet, hogy megnézze, mi is az valójában. - Erkling. Jóleszaz - csapta be a könyvet és vágta ismét a hóna alá. Nem igazán mozgatta meg a fantáziáját se a feladat, se a tantárgy, így nem is érdekelte túlzottan, hogy milyen eredménnyel fog mindez zárulni.
 - A kávét még nem próbáltam, szóval nem tudom, hogy állok vele - mosolyodott el halványan a haj- és sáltömeg mögül, várva a kijelentését általában követő őszinte felhördülést. De hát ha egyszer nem szeretett új dolgokat kipróbálni, és még sose volt igazából szüksége a koffeinlöketre...akárhogy is, ez az esetek többségében a földönkívüli kategóriába szokta sorolni.
A lány nagyon magabiztosan tartott az aprócska kalyiba felé, Rian viszont nem volt ennyire fesztelen azt illetően, hogy egy ismeretlen, szemmel láthatóan szépen rendben tartott házba besétáljanak minden további nélkül.
 - Biztos vagy benne, hogy be lehet ide jönni csak úgy? - aggályoskodott, miközben zsebébe dugott ujjai idegesen babráltak a kabát anyagával. Kizártnak tartotta, elvégre az előző iskolájában már abból is balhét csináltak, ha valaki az ablakpárkányra ült, és a termeket is többnyire kulcsra zárták, nehogy egy kósza lélek meglovasítsa a fonnyadozó cserepesvirágokat, vagy a felbecsülhetetlen értéket képviselő krétagyűjteményt.
 - Állj meg, szerintem itt lakik valaki - suttogta, majd hirtelen megragadta a lány kezét, mielőtt még benyithatott volna, majd szinte nyomban el is engedte - meglehetősen udvariatlan dolog engedély nélkül a másik intimszférájába mászni, ő sem kedvelte az ilyesmit.
 - Szerintem inkább...menjünk máshova, mielőtt rátörjük valakire az ajtót vacsi közben - javasolta, bár attól jobban tartott, hogy a tulaj az otthoni nudizmus, vagy egyéb kellemetlenség odaadó híve.




Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 21. 01:00 | Link
Radúz
-inkább csak a környéke-

Hát ez remek!
Tényleg meg van áldva azokkal a diákokkal, akiket ő kell felügyeljen a büntetőmunkájuk során! Csodás, mesés, egyszerűen fantasztikus és remek, és lehetne ezt még a végtelenségig ragozni - a lényegen viszont nem változtat. A lényeg pedig az, hogy tavasz ide vagy oda, de az esték még hűvösek, ő pedig a birtokon grasszál, kezében a pálcával, maga előtt egy kékes, hideg fénnyel derengő lumos gömbbel, és keres. Hogy mit keres? Ez egy nagyon jó kérdés, a válasz pedig nagyjából 150 centiméter és nagyjából 50 kiló. Elsős diák, még csak nem is volt komoly a büntetése, épp egy picit takarítani kellett volna, és ennek ellenére mégis olyan riadt őzikeként szaladt el, hogy Ethan tényleg csak bottal üthette a nyomát.
És ütheti is még mindig. Egyedül azért nem vacog, mert volt elég esze a dzsekijére melegítő bűbájt tenni, így talán legalább holnap nem kell majd rendszeresen orrot fújnia. A kipirosodott orr és úgy alle zusammen a betegség amúgy sem áll jól neki, csupa kosz, csupa testnedv (a nem jó fajtából), csupa nyűg és kidörzsölt orrcimpa.
Egyelőre nem sok mozgást lát, a pokolba, hogy az elsősök még olyan kicsik, hogy bármi mögött elférnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 21. 02:03 | Link
Sosem értette igazán, mi vezérli a diákokat arra, hogy az éjszaka közepén kirándulásokat tegyenek az erdőben, többnyire bármiféle szükséges túlélési alapismeret és felkészültség nélkül. Ha minden egyes emberért, akit visszaterelgetett a kastélyba, egy galleont kapott volna, már gazdag lenne, így viszont csak újra nyakába vette az erdőt, megszokott bűbájainak rejtekében. Az idő már tavaszi, azonban a derült éjjelek még bőven fagypont alá hűtik a levegőt - nem mintha őt zavarná, az öltözete a "ridegtartásnak" köszönhetően vékony és élvezi a sok hó után az ázott föld friss illatát. Nem kell azonban messzire mennie a kunyhójától és furcsa dologra lesz figyelmes, hunyorogva próbálja kivenni, mihez is van szerencséje. A távolban előtte imbolygó pálcafény semmi szokatlan, azonban amikor hoppanálva megközelíti, ismerősnek tűnik az alak, mozgásról. Ő is felemeli a pálcáját, Lumost intve, miközben megközelíti a srácot - á, igen, az egyik mestertanonc.*
- Helló!-*Köszön rá, mintha nem épp a rengeteg mélyén járnának, hanem randijuk lenne valami kellemes, otthonos kis helyen.*- Rellonos prefektus vagy, ugye? Mi járatban errefelé?-*A másik a legkevésbé sem tűnik megfelelően öltözöttnek vagy derűsnek, ráadásul nem is ösvényt követ, csak úgy a semmi közepén sétál.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 21. 13:43 | Link
Radúz

Nem olyan könnyű terep ez éjszaka, alig látni ebben a sötétben, és le merné fogadni, hogy majd ha nappali fényben látja az elsősét, alaposan le lesz horzsolva a lába és könyöke. Még így is, "lassan, de biztosan" tempóban és lumosszal világítva sem a legbarátságosabb. Vagy egyszerűen Ethan nincs berendezkedve ehhez - a legtermészetközelibb élménye az még mindig a mugli Coachella fesztivál, amire Iannel rendszeresen ellátogatnak. Nos, az például szabad ég alatt van, zöldövezetben, nincs a közvetlen közelben felszerelt fürdőszoba. Az már végül is természet.
Szabad kezével fáradtan a hajába túr, szíve szerint kedve lenne visszamenni a kastélyba: nagyjából biztos, hogy a diáknak valahol sikerült kicseleznie őt, és már a mágiával fűtött folyosókon sunnyog vissza a klubhelyiségébe. A felelősségérzete ennek ellenére még nem hagyja feladni, legalább egy negyed órát még mindenképpen szánna a keresésre, hogy később ne legyen lelkiismeret-furdalása, vagy ne úgy feküdjön le aludni, hogy lehet, kinn hagyott éjnek évadján egy azért még bőven védtelen gyereket.
Szerencsére Radúz nem out of the blue, csak úgy a teljes csendből és sötétségből köszön rá, hanem előtte még gyújt egy lumost, így a hirtelen felbukkanó fényforrást már korábban kiszúrja. Kicsit koncentrálnia kell ezekkel a látásviszonyokkal, hogy ki bújik meg a lidércfény mögött, de aztán köszönésképpen szintén maga is biccent.
- Jó estét, igen. Egy elsős, akit a felügyeletemre bíztak, elfutott és kiszökött az udvarra. Őt keresem, mint látszik, nem túl sok sikerrel.
Amiatt, hogy eltévedne, annyira nem aggódik, mert egyrészt esze ágában sincs mélyen az erdőben bóklászni, másrészt mindig ott van egy hasznos iránytű-bűbáj, amivel be tudja magát tájolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 21. 22:55 | Link
Azért annyi jóérzés van a vadőrben, hogy ne rémissze halálra az erdőbe tévedőket - na meg ha az ember mégsem szeretné kockáztatni, hogy egy barátságos hátbaveregetésért cserébe valaki leátkozza az arcát, akkor nem ijesztget pálcával felfegyverkezett diákokat, akik hajlamosak kicsit elhamarkodottan reagálni.*
- Á, tegezz csak!-*A látszat ellenére nem olyan sokkal idősebb a másiknál - sőt, alaposabban megnézve valószínűleg mindketten azok táborát gazdagítják, akik nem véletlenül viselnek arcszőrzetet, hanem mert elkopna a személyijük, ha nem tennék.*
- Elsős?-*Radúz hangsúlya leginkább egy lassú facepalmot idézett, míg pálcáját kissé leengedve az erdő felé fordította tekintetét, egy bernáthegyit idéző pillantással méregetve a sötétet. Annak valószínűsége, hogy valami bekövetkezik, általában fordított arányban áll azzal, mennyire szeretnénk, hogy megtörténjen, ami egy ilyen gyerek esetében nem zárta ki a küszöbön álló katasztrófát sem.*
- Mennyire juthatott messzire?-*Érdeklődött, visszafordulva Ethanhez, mert igazából nem is a diák megtalálása volt számára kérdéses, hanem a leghatékonyabb módszer kiválasztása - bár nem sajnálta az erőfeszítést, a gyakorlatiasság mindig arra intette, hogy ne fecsérelje feleslegesen az energiáját. Mert Murphyt ismerve, a diák nem fog csak úgy egyszerűen megkerülni, hanem csak a változatosság kedvéért összeakad majd valamelyik tavaszi nász-lázban égő, vagy épp költési időszakban ingerlékeny lénnyel, amiktől egyre inkább hemzseg az erdő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 23. 21:06 | Link
Radúz

- Ah, rendben. - A mondat végére egy barátságos mosolyt tűz. Valóban könnyebb így beszélnie neki is, mikor korban ennyire hozzá közelítő személlyel társalog. Még akkor is, ha pillanatnyilag az iskolai hierarchia alapján meglehetősen távol állnak egymástól. Már amennyire mestertanoncként, illetve annak is egy kiegészítő képzését végezvén az ember szemében túl sokan érnének ezek a különbségek. Úgy működhet ez, minthogy felnőtt fejjel már csodálkozva tekintünk vissza, hogyan tűnhettek régen a tanáraink olyan idősnek, nagynak és mindenekelőtt tökéletesnek. Aztán az ember felnő, s rájön, hogy a tökéletesség csak a gyermek perspektívájából látszott olyan tisztán, olyan megkérdőjelezhetetlenül.
- Elsős. Kicsi és gyors. Bár van egy sejtésem, hogy csak túljárt az eszemen, és már rég visszalopódzott a kastélyba, de azért nem jó szívvel mennék most még vissza.
Mondaná ő, hogy az embertársa iránti aggodalom nyomasztja így, de inkább az a tény, hogy a felelősség, mint kijelölt prefektust, őt terheli, bármi is történjen, a pozícióját és persze a renoméját pedig igencsak félti.
- Nagyjából negyed órája tévesztettem szem elől, szóval passz, gyakorlatilag bárhol lehet.
És valóban. Negyed óra alatt a világot meg lehet váltani és ugyanígy romba is lehet dönteni. Ethan Saint-Venant fáradtan dörzsölte meg az orrnyergét, az irritált emberek félreérthetetlen mozdulatával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 23. 23:41 | Link
Visszamosolyog, elvégre ő nem tanár, csak a vadőr - az erdőben a helye és itt ő a helyi góré, de egyébként tök laza meg közönséges halandó. Mármint, amíg nem húzzák ki nála a gyufát, de ez elég sok elhivatottságot igénylő feladat.
- Nem Eridonos volt, ugye? A házamból vezet egy rövidítés a kastélyba.-*Reménykedett benne, hogy a válasz "nem" lesz, ugyanis bár a kastélyból nem lehetett kijutni így (az illető csak a szekrényében ragadt, bár igyekezett kibélelni puha párnákkal, azért nem volt annyira kényelmes hosszútávon), viszont ha Eridonos lépett a szekrénybe, akkor könnyedén visszatérhetett a toronyba. Egyebek iránt a legkevésbé sem firtatja Ethan motivációját, elvégre amíg nem hagyja csak úgy magára a másik diákot, addig nincs mit a szemére vetnie.
- Azért hál'azégnek ez nem igaz. De némi segítségre lesz szükségünk.-*Ezzel kioltja a Lumost és szótlanul nekifog, hogy erdőkompatibilissé tegye a mestertanoncot - pár pálcaintés és a fiatalúr immár nem illatozik, valamint szőr-, toll- és sárálló.*
- Na, kész. Pálcát el és sss, amíg nem szólok!-*Derűsen vezényel, majd lehunyja a szemét egy pillanatra és amint kinyitja, messze hallatszó, mély huhogás hasít a sötétbe, amire távolról rövid válasz is érkezik. Két-három perc telik el, teljes csöndben és sötétben, mielőtt hirtelen megzizzen előttük az avar - ha Ethan szeme jó, kiveheti egy jókora lény sziluettjét, ahogy a vadőr odalép hozzá és meghajol.*
- Ő egy tytogriff. Nem hallja, hogy beszélek hozzád. Gyere ide és mutatkozz be.-*A vadőr a bestia tarkóját vakargatja, amit az meglepő élvezettel tűr, kicsit felborzolva nyaktollait.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 23. 23:59 | Link
Radúz

Tény, hogy Ethant nem éppen az erdő gyújtogatásán kapta rajta, ez talán némileg pozitívabb benyomást kelt, mint a másik eshetőség. A rellonos mestertanonc kurta mozdulattal megcsóválja a fejét. Nem távolságtartóak a gesztusai, de tény, hogy valószínűleg alaptermészetéből adódóan távolabb állnak tőle az éles és szélsőséges megnyilvánulások, legalábbis amikor viszonylag ismeretlenekkel van, biztosan.
- Nem, rellon diákról van szó.
A segítség említésére kissé értetlenül emelkedik meg a szemöldöke, de nem kérdez rá szóban, úgy van vele, hogy valószínűleg úgy is mindjárt kiderül. Hála a bűbájokban való jártasságának, néhány pálcamozdulatra ráismer, egész hálásan is gondol erre a nem túl nagy, de egyértelműen figyelmes gesztusra, ugyanakkor kíváncsivá teszi, mihez kell így előkészülni?
Ettől függetlenül a lumost engedelmesen kioltja, a pálcáját pedig visszateszi a helyére, majd vár. Ezalatt az idő alatt azon dolgozik inkább, hogy a szemét hozzászoktassa a teljes sötéthez. Eleinte, közvetlenül azután, hogy a kékesen derengő fény kihuny, semmit sem lát, ezen a felhős éjszakán még a holdfény sem nyújt túl sok fogódzkodót, csak a valamivel arrébb álló kastély ablakaiból kiszűrődő fénypászmáknak köszönhető, hogy később, néhány lapos pislogás után már kiveszi a mellette álló vonalait, és a tőlük nem messze kezdődő erdő szélének éles demarkációs vonalát a birtok tisztásától.
Végül az emlegetett segítség is megérkezik - fény nélkül kifejezetten hasznos Radúz magyarázata is az állat mibenlétét illetően, így legalább vannak elképzelései, hogyan bánjon vele. Sosem volt a legendás lények gondozása a szakterülete, de mégis csak elvégzett egy iskolát, ilyen tárgyat is tanult, alapvető ismeretei, mint a legtöbb varázslónak és boszorkánynak, neki is vannak.
Nem lép azért oda rögtön, pont abból kifolyólag, mert rég voltak ezek az órák, a biztonság kedvéért kicsit megfontoltabban idézi vissza azokat az órákat; nincs akkora rutinja, hogy nagy mellénnyel csak úgy belevesse magát. Végül azonban erre is sor kerül, a papírforma szerint hajol meg az állattal szemben, várva a reakciót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 24. 00:27 | Link
Élvezi a csendet, bár már emberek társaságában mindig nehezen állja meg, hogy jártassa a száját - imád beszélni és beszélgetni, de ez most nem az a helyzet, amikor ráérnek cseverészni. Előbb meg kell bizonyosodniuk róla, hogy a diák nincs az erdőben, és nem azért, mert valami útközben már megette. Gyalog is megtehetné, de sokkal gyorsabb, ha valakinek szárnya van, plusz úgyis rég látta a bestiát, legalább képbe kerül.
Ethan némi habozást követően megindul feléjük és a tyto tollait mereszti az ismeretlen közeledésére. Radúz felhagy a simogatással - bár mindig szörnyen élvezi, ha szörnyeket molesztálhat - amíg figyeli a lény reakcióját Ethanre. Módjában áll megakadályozni, hogy a tanoncnak baja essen, amennyiben nem nyeri el a bestia kegyeit, de néhány pillanatnyi mérlegelés után a bagolygriff lesimítja tollait és leereszkedően biccent a Rellonos irányába. A vadőr derűsen vállon veregeti, melodimágiáját használva továbbra is az állat számára nem hallható módon társalogva.*
- Segít nekünk átfésülni azt az erdőrészt, ami szóba jöhet. Próbáld nem meghúzni a tollait, azt rémesen utálja.-*Közben felkapaszkodott a tyto hátára, óvatosan helyezkedve, majd előrehajolt, a karját nyújtva Ethan felé, hogy segítsen neki - nyereg híján kénytelen lesz benne bízni és kapaszkodni. Amint sikerül a mestertanoncnak is elhelyezkednie, Radúz kiadja a felszállásra való kérést (egy tytot, főleg egy vad példányt, nem lehet csak úgy utasítgatni!) és a griff néhány ugrás után elrugaszkodik a talajtól, hogy nesztelen kapjon szárnyra. Most a vadőr sem beszél, helyette fejét szisztematikusan jobbra-balra forgatva szondázza a környéket, csak az élőlényekre fókuszálva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 24. 00:38 | Link
Radúz

- Remek, köszönöm, ez így tényleg sokkal gyorsabb lenne.
Elfogadja a felajánlott segítő kezet, főleg azok után, hogy Radúz külön megjegyezte, mennyire utálja a lény, ha meghúzzák a tollait - pedig amennyire gyakorlott ő a tytogrifflovaglásban, előre elkönyvelhető lenne már a felülés alkalmával egy ilyen baleset. Nem szégyelli, nem éppen természetközeli ember.
Az egyetlen előnye, hogy mint rendkívül tradicionális nemesi családba született ember, gyerekként volt néhány órája, ahol a lovaglással ismerkedett, abból legalább annyi megmaradt, ja nem is több, hogy ilyenkor ne a sarkával próbáljon kapaszkodni, belemélyesztve azt az állat oldalába, hanem a combizmok és a vádli dolgozzon.
Lehet, hogy nem volt ez olyan jó ötlet - fut át a fején a gondolat, amikor egyre magasabbra érnek, benne pedig tudatosul a tény, hogy semmiféle nyereg, kengyel vagy biztonsági kötél nem akadályozza meg abban, hogy netán lezuhanjon. Nem félős ember alapvetően, de akárkitől természetes lenne az ilyesfajta bizonytalanságérzés, akinek nem megszokott ez a közlekedési forma. Bele is kapaszkodik az előtte ülőbe, jobb híján. Miután a repülési magasság beáll, egy kicsit már jobban ellazulnak az izmai, de nem marad teljesen felkészületlen. Csak éppen a közvetlen veszélyérzet múlik el benne. Arra nem is tesz kísérletet, hogy innen fentről kémlelje a lenti területet. Lenne rá bűbája, de nincs az az isten, hogy most elengedje Radúzt akár csak az egyik kezével is csak azért, hogy elővegye az eszközt és varázsoljon. Más elfoglaltsága nem lévén, egyelőre inkább lefoglalja magát azzal, hogy megállapítsa, bár Radúz jó erőben van, a dereka például sokkal vékonyabb, mint arra számított.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 24. 01:46 | Link
Ugyan nincs ideje szóval is méltatni, de sokat segít, hogy Ethannek legalább valamelyest van fogalma arról, hogy ülje meg a bestiát. Ha szól is, a tytoval beszél csak, amíg az a fák kopasz koronái felett suhan, hallásával és óriási, borostyán szemeivel egyaránt kutatva. Minden ilyet azonban kurta szavakra korlátoz, hogy minél effektívebben tudjon keresni, sokszor szemét is lehunyva, összhangban mozogva együtt a griffel. Egyedül utastársa félelme zökkenti ki, ahogy belékapaszkodik és megértően fordítja hátra a fejét, hogy hangja könnyebben találjon utat Ethanhez, miközben érdes tenyerével is mutatja közlendője lényegét.*
- Feljebb kapaszkodj kicsit! Könnyebben követed a mozgást.-*Ő magabiztosan és nem kevés rutinnal repül, seprűn sokkal kevésbé érzi magát ennyire jónak, valahogy nehezére esik egy darab fára bízni az életét, ami ennyire vékony és kevés kapaszkodót nyújt. A szárnycsapások sem olyan vészesek, a le- és felszállást leszámítva, így a tanoncnak nem kell aggódnia, nem repülnek túl gyorsan és éles kanyaroktól vagy hullámvasutazástól sem kell tartania. Leginkább egy nagy, lusta kört írnak csak le, hogy Radúz megbizonyosodhasson róla, nincs senki az erdőben. Miközben a fák csúcsa felett siklanak, újra és újra echozik, emberi elme után kutatva, míg számba veszi a környéken időző bestiákat is, ellenőrizve, nincs-e olyan a közelben, ami komolyan veszélyeztethetne egy eltévedt elsőst. Jó húsz perc röpséta után azonban megkönnyebbülten sóhajt, megpaskolva a jókora bestia oldalát, furcsán kedveskedő hangokat hallatva, amik leginkább dorombolásra hasonlítanak. A tyto erre irányt vált, pár perccel később pedig feltűnik a vadőrlak apró ablakainak fénye.*
- Készülj, landolunk!-*Figyelmezteti a Rellonost, ahogy a lény ereszkedni kezd, mert most nem szabad pánikolnia vagy csapdosnia, ha nem akar nagyot esni és még a bestiát is összezavarni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 24. 02:02 | Link
Radúz

Neki ponthogy az jut eszébe, amikor újabb - számára - hirtelen mozdulatot tesz az állat, hogy nem hiába érzi magát biztonságban inkább egy seprűn, Iannel kviddicsezve. Pedig az sem egy életbiztosítás, a srác néha (mindig) igazán komolyan tudja venni a játékot, ami az Ethanhöz hasonló hobbikviddicsesnek még veszélyforrás is lehet. Szóval nem magával a magassággal van baja, akkor síelni sem tudja kényelmesen és még ki tudja, mennyiféle sporttal kéne felhagynia. Viszont egy, hogy egy élőlény, egy saját akarattal bíró állat szállítja, rá van bízva, ez így ebben a formában már kevésbé pálya. A rendszeres sportolásnak hála legalább az nagyobb biztonságérzetet nyújt, hogy a lábaival stabilan tudja magát tartani.
A tanácsra hümment egyet, és megfogadja azt, kezeit valamivel feljebb csúsztatja menet közben. Nem most fog amiatt szégyenkezni, hogy kapaszkodnia kell, felőle aztán lehet más hősiesebb a helyében: a hősiesség és a zuhanástól összezúzódó teste, valamint a kevésbé dicsőséges kapaszkodás közül ő inkább az utóbbit választja, köszöni szépen.
Viszont tényleg nem repülnek olyan vészesen ahhoz, hogy egész végig, mint valami riadt kisállat, úgy szorongjon, szóval a kezdeti bizonytalankodás után Radúz is érezheti, hogy ha nem is engedi el teljesen, de valamivel biztosabb nem csak a tartása, de úgy egyébként is a hangulata.
Csak akkor lesz ismét feszültebb, amikor a sikertelen keresés végével ereszkedni kezdenek, az állat mozdulatai ismét darabosabbá válnak, ahogy lassítva, a levegőt uszályként befogva hatalmas szárnyaival közelít a föld felé.
Földet éréskor nagyot döccennek, de szóltak neki előre, hogy készüljön, készült is, így csak annyira lendül előrébb, amennyire a fizika amúgy is megkövetelné tőle. Összességében nem mondaná, hogy rá fog szokni erre, de tény, nem volt ez olyan vészes, mint amire számított, amikor átvetette a lábát a griff másik oldalán felszálláskor. Most megismétli ugyanezt a mozdulatot visszafelé, és mintha csak a lóról szállna le, finoman lecsusszan.
- Sajnálom, hogy feleslegesen raboltam az idődet, úgy tűnik, hogy sikerült kicseleznie, és egy másik útvonalon visszament a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 24. 02:17 | Link
Ethan alkalmazkodik és kicsivel később már úgy tűnik, akár élvezheti is éjjeli sétarepülésüket, úgyhogy kevésbé figyel rá, amíg kutat. Egész kellemes így, már ha eltekint a körülményektől, amik összehozták ezt a kis nem tervezett utat neki, szívesen elrepdesne ő így, társasággal akár egész éjjel is.
Mindenesetre, diák sehol, úgyhogy ideje leszállni, ami egész simán megy. Utastársa ügyesen csusszan a földre, ő viszont még pár pillanattal odázza a dolgot, hogy jó alaposan megvakargathassa a tyto fején és nyakán azokat a pontokat, amiket a bestia maga nem érne el, hogy meghálálja neki a segítséget. Na meg hogy ő is kiélvezhesse a helyzetnek ezt az oldalát, mielőtt leginkább leugorva csatlakozna a Rellonos prefektushoz.*
- Ugyan, minden este kötelezően ellenőrzöm az erdőt, teliholdkor pedig egész éjjel kint vagyok.-*Csak derűsen biccent, mert neki ez a munkája, míg búcsúzóul még megveregete a griff vállát, mielőtt az nekiiramodna és felszállva egykettőre eltűnne a sötétben, éppoly hangtalanul, mint ahogy érkezett. Ekkor fordul csak teljes testével és figyelmével ismét Ethan felé.*
- Remélem, hogy nem rázott meg nagyon az út, de ha mégis, légy vendégem egy szíverősítőre. Esetleg némi forralt borra, az most jólesne.-*Ritkán van vendége, pedig imádja a látogatókat, mert mostanában kevesebb ideje van lemenni a faluba szocializálódni, ráadásul Csege is nagyrészt az egyetemen tölti az idejét, úgyhogy meglehetősen magányosan telnek estéi. Igazán örülne némi beszélgetésnek, amennyiben a mestertanonc nem tartja méltóságán alulinak az apró vityillót meg tarzanküllemű jómagát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 24. 02:28 | Link
Radúz

Nem rossz szilárd talajt érezni a lába alatt, és a friss élmény miatt ez a felismerés csak még inkább kontrasztos az imént tapasztaltakkal. A lovaglással is így volt, amikor először ült az állaton, furcsa volt aztán a különbség. Aztán persze hamar túlteszi magát rajta, ismét két lábbal a földön, ahogy igazából neki a legmegfelelőbb és komfortosabb.
- Teliholdkor nem is csodálom. Tényleg, az ide járó diákokon kívül járnak ide más likantrópok is, vagy a faluban élők inkább a környező erdőségeket választják?
Ez egyszer régebben merült fel benne, de nem volt akkor sem kitől megkérdezni, így hamar feledésbe merült a gondolatfoszlány. Most mégis beugrik neki, s ha már megfelelő társaságban van hozzá, előhozakodik vele. Az invitálásra kiszélesedő mosollyal megvakarja a tarkóját.
- Nem mondom, hogy hozzá vagyok szokva a tytogrifflovagláshoz, de a végére már nem folyton arra koncentráltam, nehogy leessek. És elfogadom az ajánlatod, egyébként sem vagyok mára beosztva.
Illetve be van. A diák mellé, felügyelni a büntetőmunkáját. Hát... majd bepótolják máskor. Azt úgy sem gondolhatta komolyan az elsőéves sem, hogy ezzel majd megússza a dolgot. Ennél Ethan sokkal állhatatosabb és kíméletlenebb, még úgy is, hogy már fele annyira nem zsarnoki, mint amilyen biztos és szigorú kézzel vezette a Beauxbatons-ban a Diák Bizottságot, ami ott a prefektusi szerveknek megfelelő rendfenntartó munkát is végezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 24. 21:38 | Link
- Mikor hogy. Átváltozás után nem kis távolságokat tudnak megtenni, így aki az erdőt választja, messze elkószálhat. Mindenkinek megvannak a kis szokásai, szóval mostanában azokat csekkolom főleg, akik kilógnak.-*Ugyan elég macerás volt elintézni, hogy valamennyi vérfarkassal mágikus kapcsot létesíthessen, megérte a fáradságot, mert könnyebben tudta követni, ki mit csinál és milyen karban van a teliholdak alkalmával. Jónak látta feljegyezni ezeket, még ha nem is adott le túl sűrűn jelentéseket a minisztériumnak, pusztán azért, mert tudta, milyen terheket ró ez a kór a fizikumra és a pszichikumra egyaránt. Tudni akart róla, ha valamelyikük gyengélkedik.*
- Ó, a tytok még egész puhán repülnek, sokkal kellemesebb rajtuk, mint egy tesztrálon vagy sima griffen. Bár az is tény, hogy ez egy vad példány, nem igazán van tekintettel a hátán ülőkre.-*Morfondírozik, azonban gondolatai hamar a meghívás és a forralt bor felé terelődnek, ahogy Ethan igent mond, vigyora szinte ijesztő méretet ölt.*
- Pöpec! Akkor irány a ház!-*Vezényel, belekarolva vendégébe, hogy esélye se legyen meggondolni magát és kereket oldani. Ahhoz túl jó mókának ígérkezik egy ismeretlent elrabolni és kedélyes alkoholizálásra kényszeríteni, némi felszabadult eszmecsere reményében.*
- Csak utánad! Vörös vagy fehér bor?-*Érdeklődik, ahogy kitárja az ajtót a tanonc előtt, majd belépve megválik bakancsától és vékony kabátját is az akasztóra dobja. Épp csak megvárja a választ, mielőtt a konyha felé indulna, hogy felszerelést, bort és fűszereket kerítsen. Közben válla felett szól hátra, Ethanre bízva, követi-e vagy inkább a központi szobában teszi le magát.*
- Dobd csak le magad, ahol jólesik, vagy nézelődj nyugodtan. Akartam is kérdezni, hogy honnan van tapasztalatod? Láttam már kviddicsest, aki a lábtartót kereste szerencsétlen bestián, ehhez képest te profin ültél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 24. 21:55 | Link
Radúz

Nem hangzik úgy, mintha vadőrnek lenni túl időt kímélő munka lenne. Bár ő sem panaszkodhat már gyakornokként sem az elvégzendő feladatok mennyiségére, mégis ez akkor gyakorlatilag azt foglalja magában, hogy Radúz minden éjjel hosszú órákat tölt odakinn. És valljuk be, egy varázslóiskola esetében elcsellengő diákok az erdőben.. nos, nem az a legrosszabb, ami történhet, hogy elkeveredik.
Bár elsőre meglepődik, hogy így belé karolnak - ösztönösen és teljesen feltűnésmentesen még egy pillantással körbe is néz, látja-e ezt valaki, de aztán hamar belehelyezkedik ebbe a bizalmas stílbe, érezhetően nem is zavarja különösebben. Nem éppen az archetipikus rellonos, aki agresszív ésvagy elutasító ésvagy irtózik az érintéstől.
- Ha forraltbor, akkor inkább a vörösből választanám. - Az jobban illik szerinte, jobban is szereti ebben a formában a vörösborokat. Amiatt sem kell aggódnia, hogy ezzel valami rosszat tenne, mivel már felnőtt korban van, neki már gyakorlatilag lehet. S bár a birtokon vannak, ez tény, de már nem a kastély területén.
Belépve a házba leveszi a bőrdzsekit, amit addig viselt, és a márkás cipő is lekerül a lábáról - csak ezután kezd el bámészkodni, jobban felmérni a terepet. Igencsak bohém, színes, de végső soron meglepően jól felszerelt és civilizált hely ez belülről, ahogy elnézi. Egy vadőr laktól ennél valamivel rusztikusabb formákat és megoldásokat gondolt előzetes várakozásai alapján. Egyelőre nem is ül le, körbesétálja a szobát. Valahol félúton érkezik a hangos kérdés a másik helyiségből.
- Tapasztalatnak túlzás lenne nevezni. Gyerekként kötelező volt részt vennem néhány lovasórán, amolyan tradicionális berögzültség ez a franciáknál. Az alapokat nagyjából meg is tanultam, de sosem érdekelt vagy kötődtem annyira a műfajhoz, hogy túl gyakran nyeregbe üljek.
A marseilles-i nyaralóként funkciónáló birtokon az anyja még ma is tartja a szeretett lovait, illetve a birtok alkalmazottai gondozzák őket, a középkorú, magát jól tartó nő pedig néha passzióból fel-felül rájuk, de ez inkább az ő hobbija, nem a férjéé vagy a fiaié.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 24. 23:46 | Link
Radúz a világ legrellonosabb, százfejű sárkányát is vígan hátbaveregetné, ha nem lenne hozzá túl kicsi - ugyan valamennyire érzékeli, ha neheztelnek rá, bőven lepereg róla minden ilyen és eltökélten hiszi, hogy lelke mélyén mindenki csak egy nagy-nagy ölelésre vágyik. Ennek ellenére mégis kellemesebb, ha a másik is enged kissé rendhagyó bájainak és nem próbálja csuklóból leátkozni a fejét az első fizikai kontaktus alkalmával (amit a vadőr mellett lehetetlen megúszni. de tényleg.).
Odabent nincs túl meleg, de ha látogatója igényli, szívesen befűt kicsit, hogy teljes legyen a kényelme, legfeljebb majd lefekvés előtt kinyitja az ablakot, hogy kiszellőzzön a felesleges hő, mert ő már annyira megszokta, hogy fel sem tűnik neki a kastélyhoz mérten hűvös levegő.*
- Vétel!-*Jelez vissza, miközben a megfelelő palackot bűvöli elő, hogy nekifogjon az ital elkészítésének, de otthonosan mozog a konyhában, úgyhogy bőven marad ideje cseverészni vendégével.*- Ha éhes lennél, szólj nyugodtan, összeütök valamit. De lehet, hogy maradt még némi ropi is valahol, ha érdekel.-*Megérti, ha valaki nem bízik a főztjében, elvégre néha meglehetősen ijesztő dolgokat kreál és fogyaszt, de sosem erőlteti vendégeire az ilyesmit. Ethan jelenleg relatív biztonságban van, mivel még sem a pitypang, sem a csalán nem hajt olyan mértékben, hogy esetleg friss salátát szervírozzon neki, de azért akadna nála olyasmi, amitől a világfi alighanem gyorsan és angolosan távozna, francia létére.
Radúz otthona valóban meglepően színes és meglepően civilizált, amennyiben az ember eltekint a szekrény tetején szunyókáló öt csókától, a konyhájában tavalyról megmaradt, még üres madárfészektől és hasonló apró furcsaságoktól. Legalább a denevérek nem lógnak még a függönyén (bár lassan ők is felébrednek és beköltöznek majd). Meg Robi sincs idebent.*
- Pedig nem válna belőled rossz lovas szerintem. Tényleg, mi leszel, ha nagy leszel?-*Nevetés hallatszik a konyhából, de kommentálás közben azért a keze is jár. A háztáji bűbájokkal gyorsabban is halad, mintha mindent mugli módra csinálna, úgyhogy van ideje bögréket készíteni elő, valamint az igénynek megfelelően esetleg beleállni parallel valami más kotyvasztásába is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 25. 00:26 | Link
Radúz

Nem mondaná, hogy túl gyorsan jár furább helyen. A minisztérium nagyon visszafogott, diszkrét hely bizonyos szempontból, legalább az az osztály, ahol ő ül nap mint nap, pedáns és vonalzóval húzott. Máshol mondjuk látott már érdekes mágikus megoldásokat. A Beauxbatons is amolyan "nett" hely, ahogy mondani szokás, az otthoni környezetéről nem is beszélve.
Megakad a szeme a csókákon, egy kis időre megütközve el is időzik rajtuk, aztán megcsóválja a fejét. Miután kinézelődte magát, mégis inkább úgy dönt, hogy csatlakozik a konyhában Radúzhoz. Könnyebb ott beszélgetni addig is mindkettejüknek.
- Vacsoráztam a nagyteremben, azután viszonylag ritkán eszem már. - Hülyén hangzik azt mondani, hogy vigyáz a vonalaira, de igazából tényleg erről van szó. Nagyon szeret jókat (és sokat) enni Iannel, de rendszeresen mozog is mellé. Tény, nem rossz géneket örökölt, de ha teljesen elhanyagolja magát, akkor bárki kidobhatja a génjeit az ablakon.
Robit a kecskét pedig tudja hiányolni. Kezd túl sok kecske lenni az életében, aminek nem örül különösebben.
- Köszi, ezt olyan gyakorlott embertől, mint amilyennek tűntél, bóknak veszem. De tény, hogy a lovas jövő helyett én inkább a jogi pályát választom.
Előbbivel kapcsolatban pedig megmarad inkább a "lovi" szintjén, ahova néha tehetősebb ismerősökkel puszta szórakozásból kinéznek. Figyeli Radúz mozdulatait, miközben szétnéz a pulton.
- Szoktál bele gyümölcsöt is tenni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 25. 01:01 | Link
- Ahogy érzed. Én sajna szinte bármikor, bármennyit képes vagyok enni, főleg annak fényében, hogy a fene se tudja, mikor látok legközelebb kaját.-*Ez is a munkájával jár, bár sosem panaszkodna ilyen miatt, elég jól bírja a koplalást, viszont mint minden cseh (pontosabban, morva), imádja a hasát. Nem véletlenül tanult meg főzni és gyarapítja azok táborát, akik igenis jó kajákat tudnak készíteni. És ugye tudjuk, hogy ami élvezetes, az vagy erkölcstelen, vagy hizlal, vagy illegális, úgyhogy még talán ez a legkisebb vétke.
- Hát, idestova tíz éve foglalkozom bestiákkal, úgyhogy elég sokféle lényen ültem már. Az mondjuk másik kérdés, mekkora sikerrel maradtam nyeregben, de néha a puszta tény, hogy le tudtam ülni, dícséretes.-*Nem szerénykedik, ám nem is csinál belőle nagy ügyet. Azért csinálja, mert élvezi, mert elemében van és mert tényleg jó benne, természetének és mágiájának hála. Időközben szétengedi idáig meglehetősen szigorúan feltűzött loboncát, mert most már nem lesz útban és nem fenyegeti, hogy fészket rak benne egy rövidlátó állatka.*
- Jogi pálya? Paragrafusizó!-*Nevet Ethanre, aki ezen szerint profi lovagol vesszőparipán, míg ő egyszerűen elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha is többet verjen a fejébe, mint amennyi a munkájához szükséges. Így is vért izzadt helyenként, mivel a puszta olvasással gondjai vannak.*- Azért le a kalappal előtted, nem könnyű pálya. Százszor inkább szelídítenék sárkányt, semhogy a jogszabályok útvesztőjébe merészkedjek. Meg folyamatosan rettegnék, hogy a nyakkendőm meg akar fojtani...-*Ez elég mókásan hangozhat egy olyan ember szájából, aki simán spanol óriáskígyókkal, de kinek a pap, kinek a papné, ugyebár. A másik téblábolása eközben a legkevésbé sem zavarja, sőt.*
- Aha. Remélem, szereted az erdei gyümölcsöket.-*Az egyik apró kompót-forma üvegcse tetejét kopogtatja meg, mintegy jelezve, hogy nyugodtan bontsa fel. A tartalmának szamóca, áfonya, szeder és málna illata van, de nem az a boltban kapható, hanem a vadon termő bogyósok fűszeres, erős aromája érezhető. Alapjáraton ez sült tea, azonban tökéletesen felhasználható aktuális itókájukba is, úgyhogy kisvártatva hozzá is adja a keverékhez, ami most már tényleg csak néhány percet igényel, hogy szervírozni lehessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 23 24 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék