31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. május 14. 20:36 | Link

Maegor


Nagyon izgatott lett, mikor hírét vette, az iskola környékére érkezett ritka lénynek. Ha jól emlékszik, talán ebédkor vagy a vacsora alkalmával az igazgató suttogott erről a helyettesével. Tulajdonképpen még abban sem volt biztos, hogy valóban igaz, jól hallotta, de nem hagyhatta ki a lehetőséget. A két diri csak nem terjeszt butaságokat. Persze izgalmában arra nem gondolt, hogy azt is megkérdezze az ingától. Most már mindegy, a találkozás nem csak ennyi kétséges dolgot foglalt magában. Ha nem jön senki, akkor csak két lehetőség van, vagy nem igaz a pletyka, vagy a lény nem tud olvasni. Ha viszont itt lesz, akkor egyéb bonyodalom is akadhat. Hogy fognak beszélgetni? Milyen hangnemet kell megütnie? Nem lesz-e félreérthető, amit mondd? Hogyan szólítsa? Nem ijed-e meg tőle. Akkor tudatosul benne, hogy a levelet nem is írta alá. Az is lehet, hogy nincs jelentősége, hiszen úgysem ismeri őt névről. Amíg várakozás közben mindent végig gondol, egyre bizonytalanabb magában. Erősen pásztázza a horizontot a lebukó Nap gyenge fényében, de egyelőre senki. Látni nem lát, de hall. Apró neszek, ágak recsegése jut el a füléhez, messziről és tompán. Az erdő azon részét a ház takarja, ezért kicsit odébb húzódik, hogy kilásson mögüle. Megdobban a szíve, mikor meglátja a kentaur erdőből kilépő, félénk alakját. Attila lóimádó, de igazán nem ért a nyelvükön, viszont roppantul tiszteli a bölcsesség lényeit. Értelmesebbnek tartja őket az embereknél. Ők is tudnak gondolkodni, csak kicsit másként, de ettől még értelmesek. A különbség a két faj, az ember és a ló között csak annyi, hogy mások. Levegőt venni is elfelejt, miközben határozottan, de lassan elindul Maegor felé. Azon drukkol, hogy csak el ne szaladjon, mielőtt meggyőzné arról, hogy szándékai tiszták és egyenesek. Tisztes távolban megáll, hogy a másik ne érezze fenyegetve magát, nem néz a szemébe, mert az a támadás jele, legalábbis az állatok többségénél az. Ügyel arra, hogy testtartásával se fejezzen ki agressziót, majd megszólal. Nem ereszti ki a hangját, jó lehet a hallása és a hirtelen, erős zajok megriaszthatják.
- Maegor vagy? Én írtam a levelet, köszönöm, hogy eljöttél. Barátként állok itt. - Szakadozva jönnek belőle a szavak, elvégre gondosan figyel minden szótagra, hanglejtésre, szóra. Nincs tapasztalata a kommunikáció ezen formájával. Lehet, hogy túlontúl óvatos, de az elővigyázatosság sosem árt.
Utoljára módosította:Huszthy Attila, 2016. május 14. 20:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Maegor
INAKTÍV


A Csillagszülött
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 22
Írta: 2016. május 14. 20:59 | Link


Nem kell sokáig ácsorognia itt a felételezett "vadőrlaknál".
Legalábbis szerinte jó helyen lehet... vagy ha mégsem... hát még nem érkezett meg az a bagoly. Ám ekkor egy alak bontakozik ki a félhomályból. Egy ember, egy hím. Bizonyosan varázsló, és nem olyan másik, egyszerűbb.
A kentaur érdeklődve fordul felé, és ahogyan a férfi közeledik, ösztönösen tesz hátra egy-két lépést, de nem megy el. Csak oldalra döntött fejjel szemléli őt.
Nem néz a szemébe. Miért nem? Talán valami rosszat akar tenni? Nem őszinte? Csikó korában megtanították neki, hogy ha valaki szánt szándékkal oldalra néz, akkor biztosan van valami, amit titkol. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy inkább elmegy innen, de aztán mégis csak erőt vesz magán. Egy ember van itt, nem egy kentaur. Lehet, hogy náluk másképpen mennek a dolgok. Lehet, hogy valamit ki szeretne fejezni ezzel. Talán azt, hogy nem akar ártani?
Elvégre lassan közeledik felé, aztán meg is áll, tisztes távolságban. Talán mégis csak ez lehet. Hogy barátságosan közeledik. És milyen apró... mit árthatna neki? Habár sok regét hallott a szikrázó botokról, amelyek különös varázzsal bírnak, nem látja a férfi kezében azt. Így nyugton marad, és tovább figyeli, amíg ő megszólal.
A neve hallatán csak biccent... aztán a férfi máris bizonygatni kezdi, hogy barátként van itt. Furcsa szó ez a barát az emberek körében. Náluk, kentauroknál van a család... ebbe tartoznak a vér szerinti testvérek... de minden más kentaurt testvérnek hívnak ugyanúgy. Akik sokkal közelebb állnak hozzájuk a testvéreiknél, majdnem úgy, mint a család, azokat hívják barátjuknak. Az ennél is közelebbit pedig párjuknak. Hogy mit jelenthet az embernél a barát szó? Ki tudja. Talán még a csillagok sem.
Talán csak egy jelző... talán az emberek első látásra tudják, kik lesznek a barátaik, és kik nem. Talán sokkal erősebbek és okosabbak, mint sem azt gondolta volna. Talán ők csillagok nélkül is előre láthatnak ilyen dolgokat.
Próbál úgy viselkedni, hogy ő se riassza meg a másikat. Halkan megköszörüli a torkát. Szeretne valami olyasmit mondani elsőre, aminek van értelme, és amit a másik meg is érthet.
- Te hív engem, egy kentaur jön. Adom oda bizalmam a csillagok szemei alatt. Nem bántlak téged. Ezt megígérni... - elgondolkodik egy pillanatra. - Ígérem.
Talán túl fellengzősre sikeredett. Kissé zavarban van, ami azt illeti. Idegesen hintázik egyet egyik mellső patájáról a másikra.
- Te honnan tudni rólam? Hogyan érni el? Miért hív?
Fogalma sincsen róla, mennyire törheti a nyelvet még. Nem volt könnyű sohasem megtanulni ezt, ám teljesítményével így is jóval kiemelkedett a többiek közül. De van mit gyakorolnia még, annyi szent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. május 14. 21:34 | Link

Maegor


Azt hitte, könnyebb lesz ez az egész és kezdetben nagyszerű ötletnek tűnt, igaz nem gondolkodott sokáig, mint általában semmin. Viszont a jóslásról volt szó, és annyit még ő is tudott a kentaurokról, hogy abban kiemelkedően jók. Azt viszont nem tudhatta, hogy ez az egyed hozza-e az átlagot vagy náluk is vannak gyengébb képességűek úgy, mint az embereknél. Most, hogy tulajdonképpen egy kezdő tanárként végül egyedül visz nyolc évfolyamot...ez is elég kihívás lenne...ám ő rátesz még egy lapáttal...tanoncokat fogad, akikre jobban kell figyelni, többet kell foglalkozni, lehetőségeket kell adni, feladatokat, erőpróbákat, gyakorlási lehetőséget. Még elképzelni sem tudja, hogy ez mennyi pluszt igényel, nem csak tőle, de a tanítványoktól is. Minden csak utólag fog kiderülni. Mennyire működik az elképzelése, meg mennyire nem. Van benne kicsi feszültség ezért. Az is egy új, szokatlan helyzet, meg ez is. Ebben a pillanatban meglehetősen idiótának érzi magát, ahogy beszél ezzel az idegennel, akiről nem derült ki, hogy lehet-e vele beszélgetni. Mindegy. Ha már kifőzte, meg is kell ennie és jó jel, hogy a kentaur nem fut el, sőt emberi nyelven válaszol. Mondatai némileg kuszák, de érthetőek, így Attila is megnyugszik, hogy legalábbis ebből a szempontból legalább nem rúgott öngólt. A neheze azonban csak most jön.
- Ne haragudj, ha esetleg más dolgod lett volna, én meg idehívtalak, de szerettem volna beszélni veled egy fontos dologról. - Nem biztos benne, hogy a szavai megfelelőek, de már kimondta, visszaszívni nem lehet. A furcsa helyzet, amiket ő általában élvezni, sőt előidézni szokott, most feszélyezi. Nem akar rosszat mondani, pont ezért sokkal nagyobb az esély rá, hogy valamit el fog szúrni. Vesz pár mély lélegzetet, megkísérli lenyugtatni nyugtalan elméjét, elvégre nem a Világ vége jött el. Nincs semmi gond, csak lazán, mint szokta. Mintha egy kollégával beszélgetne - győzködi magát, míg végre használ a nyugtatás.
- Én sem bántalak, te sem fogsz, tudom. Nincs nálam semmilyen fegyver, amivel árthatnék. Attila a nevem. - A vezeték nevét feleslegesnek tartotta volna elmondani, de ezen is vacillált pár pillanatig, aztán úgy döntött, nincs jelentősége annak.
- Jóslástant tanítok az iskolában, ott hallottam, hogy ideköltöztél. Segítséget kérni jöttem. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Maegor
INAKTÍV


A Csillagszülött
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 22
Írta: 2016. május 14. 23:01 | Link


Kicsit fél attól, hogy nem a legjobb szavakat használja, és a másik majd félreérti emiatt.
De nem történik semmi katasztrofális. Látszólag csak beszélgetnek. Ettől pedig kezd megnyugodni a kentaur. Figyeli a férfit, annak különös öltözetét, az övéhez annyira hasonlatos, mégis teljesen más arcot... a furcsa, két lábat. Ha négy volna belőle, lehet, hogy még egy furcsa kentaurnak is hihetné. Annyira sok közöttük a hasonlóság... legalábbis így elsőre. A népe többi tagja is észrevenné vajon ezt?
Hallgatja amit az ember mond. Bal füle megrezzen egy kissé, ahogyan próbál felé koncentrálni mindenhogyan. Kezdi magát bátrabbnak érezni, habár a közelség még mindig furcsa.
Ne haragudjon? Miért haragudna? Hiszen csak akkor hívnak valakit, ha valami fontosról van szó. Legalábbis náluk ez így megy. Akkor pedig teljesen mindegy, hogy mit csinált eddig, úgyis fontos, amiért hívták, és úgyis lényegesebb, mint az, amit csinálhatott. Csak olyan dolgokért szakítják félbe egymás tevékenységét. Vagy az embereknél ez nem így van?
De, minden bizonnyal. Hiszen mondja is a másik, hogy fontos. De mi lehet az a fontos? Ám nem adja meg rögtön a választ a férfi. Egyértelmű dolgokat mond ki. Érdekes. Az emberek szeretnek egyértelmű dolgokat kimondani? Ám a szavait bizonyára megnyugtatónak szánja, így, hogy jelezze felé, nincs gondja vele, tesz pár bátrabb lépést a férfi felé. Így a távolság ugyanannyira nő közöttük, mint kezdetben volt, mielőtt hátrált egy kissé.
Bemutatkozik a másik. Maegor pedig nyomban a szívére helyezi a kezét, ökölbe zárt ujjakkal. A név kiadása mindig nagy dolog. Összefügg a lélekkel és a jellemmel.
- Öröm a szívem, hogy hallom a Te név.
Kissé nehezen jönnek a szavak a nyelvére. Ám talán majd belejön előbb vagy utóbb. A további szavakat hallva viszont már igazán kíváncsivá válik.
- Te tanít? - kérdezi aztán, hatalmas fekete szemeivel méregetve a férfit. Nem ártóan, csak afféle érdeklődő pillantásokkal. - Tanító vagy?
Náluk legalábbis így hívják őket, és mindig nagy tiszteletnek örvendtek a hordában. Nyomban meg is indul a férfi felé, elvetve minden bátortalanságot és leküzdve a félelmeit.
- Iskola? Mi az, iskola? - kérdezi közben. - Jóslás... mi az? Én tudok neked segíteni? Miben? Tanító kér segítséget, nagy tisztelet, nekem. - áll meg nem sokkal Attila előtt, felé tornyosulva több mint két méteres valójában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. május 15. 23:57 | Link

Radúz

Az élet része végül is, hogy az ember olyanokkal találkozzon, akik egészen eltérnek tőle - ezek a kihívások, vagy inkább csak a mindennapok tesztje. Mármint, hogy mennyire vagy toleráns az embertársaiddal, elviseled-e a különbözőséget, az eltérő neveltetést, körülményeket, lelki alkatot, gondolkodásmódot. Vagy akár az olyan triviális dolgokat, mint a kellemetlenül magas vagy éles hang, a hangos, erőszakosan tolakodó magyarázatok, szóáradatok. Közel sem lehet azt mondani, hogy Ethan türelme tökéletes és kikezdhetetlen. Ahogy azt sem lehetne állítani, hogy az erkölcs és morál szobrának egyszer majd ő kölcsönzi az alakját, attól igencsak távol áll. Ahogyan egyébként mindenki, elvégre azért vagyunk emberek, mert a szokásaink rabjai vagyunk, és tökéletlen, gyarló és a kísértésre kapható teremtmények. Még csak nem is kell ennek jó vagy rossz színezetet kölcsönözni, egyszerű tény. Más, hogy mit kezd ezzel az ember. Azt mondja, hogy legyen, rendben, gyarló vagyok és ennek rendelem alá magam, megetetem a hiúságom a mohóságom, hogy aztán jóllakottan térjek álomra; vagy olyasvalaki, akiben megvan az erkölcsi szilárdság a jobbá váláshoz, ami minden, csak nem az egyszerű út. Folyton tudatosítani magadban a választásaid, lelkiismereted ítélőszéke elé állni ahelyett, hogy elmenekülnél.
Aztán vannak olyan emberek, mint Ethan. Elmegy a maga tárgyalására - éljünk azzal a dicsőséges kifejezéssel, hogy - becsülettel, aztán beáll a védő pulpitusa mögé, felszegett fejjel, magabiztos és "mindennel tisztában vagyok" mosollyal, majd tisztára mossa magát és a cselekedeteit. Mindig csak éppen addig megy el, hogy a vád ne legyen túl súlyos. Túl védhetetlen. Túl kikezdhetetlen. A hiedelmekkel ellentétben az ő ítélőszéke se nem süket, se nem vak, van, hogy kifejezetten nehéz meggyőznie, és semmiképp sem kockáztatna meg egy vereséget ellene. Tulajdonképpen ezt hívják óvatosságnak.
- A tankönyvek elég sok dologról hallgatnak, pedig biztos vagyok benne, hogy ez olyasmi, ami érdekelné a pad mögött ülőket.
Tartása épp csak leheletnyit változik, ahogy az érdeklődés előrébb helyezi a fiú súlypontját, kezében az italával.
- Sajnos épp csak az alapokról hallottam a tanóráim során a melodimágiáról, pedig szívesen felfedezném a mágia ezen ágát is. Kár, hogy az itteni képzésem törzsanyagában nem szerepel.
Annyira meggyőzően lágy sajnálkozás, nem túljátszott, mégis ott van az az apró mosoly, amely teljesen elüti a mondat élét, és egészen más jelentést csempész mögé titokban. Odasompolyog a szája sarkából, körbepillant, aztán a helyzethez mérten szemtelenül nyíltan hagyja ott ajánlatát a küszöbön.
- Tégy próbára. Bár elvileg azt mondják, hogy a magyar szavakat igencsak viccesen ejtem, szóval nem biztos, hogy ez az ajánlat túlontúl dicsőséges eredményt fog szülni.
Ő maga angolul beszél, aki pedig ezzel a nyelvvel nem boldogul, a fordító bűbája dolgozik helyette, ami enyhén tompít a magyar nyelv sokszínű árnyalatain, nem fordítja elég precízen azokat a nüansznyi különbségeket, amelytől anyanyelvi beszélő valaki. A semminél viszont mégiscsak jobb. Az angol nyelv használata közben viszont meglepően nincs egy szemernyi akcentusa sem, hála annak, hogy Iannel már fiatalabb koruk óta rendszeresen beszélnek. Kár lenne azt mondani, hogy az apjának nem voltak ilyen praktikus megfontolásai, amikor barátkozni hagyta a két fiút.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2016. május 16. 00:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. május 16. 15:00 | Link

Maegor


Ahogy beszél a tanár, figyeli Maegor reakcióit. Nehéz a helyzete, mert hozzászokott az embereknél a szituáció adta visszajelzésekhez, meg persze a megérzései vezérelték, de most nem érez semmit az erdő párás, nedves illatán, a hűvösödő levegőn, a haját borzoló enyhe szellőn kívül. Üres, mint egy kiszáradt babhüvely, de ennek az ürességnek most nincs termékenyítő ereje. Mintha a kentaurt védfal venné körül, sem az érzései, sem a tiszta gondolatai nem adnak támpontot. Az embereket nagyon sok felesleges, másoktól átvett gondolat és viselkedési minta szennyezi, de ennél a lénynél ezek nincsenek jelen és megzavarja Attilát. Zavarja, hogy csak az van, amit lát, nincs mögötte semmi egyéb, kacifántos rafináció. Sokszor azért is viselkedik furcsán, hogy a másikat kizökkentse ebből a mesterkélt állapotból, mert olyankor elveszíti a követett minta fonalát, elkezd önmaga lenni, de itt ez szükségtelen. Ha sok minden ködös is, erre az egyre bizton ráérez. Valamint azok az apróbb jelek, amik mégis árulkodnak, nem hátsó szándékkal telt játszmák. Szépen, lassan esik le a tantusz a tanárnál, ahogy megismeri Maegor világát, és rájön arra, egyszerűbben kell megfogalmaznia mondandóját, ha azt akarja, beszélgetőtársa megértse.
- Tanító vagyok, de azt nem tudom, amit te, és a néped tud. - A Nap már jócskán lebukott a horizont mögé, így a fák sötétebbek lettek, a Kentaur alakja is félelmetesebb és misztikusabb is egyben. Az egész helyzet, ahogy ott állnak ketten, két külön világ egyedei, Attila számára különleges élmény, az meg pláne, ahogy a másik a tanító szóra reagál. Amint feléje mozdul, a férfi ösztönösen húzódna hátrébb, de tudatosan megállítja a mozdulatot. Nem moccan, mert tudja, hogy ez nem megfélemlítés, hanem egy nagyfokú bizalom jele. Ha hátrálna, azt fejezné ki, hogy fél, vagyis bizalmatlan, de erről szó nincs. Így folytatja, nyugodt hangon.
- Vannak...olyanok, akik...képesek meglátni a jövőt...de még nem elég jók. Én arra tanítom őket, hogy biztosak...hogy magabiztosak legyenek....hogy higgyenek a tudásukban. - Keresi a szavakat arra, ami nem önthető szavakba, de valahogy mégis meg kell kisérelnie, hacsak nem próbálkozik azzal, hogy meghagyja a lehetőséget a kentaurnak, hogy a lelkéből olvasson. Már annyira közel állnak egymáshoz, hogy hallja a lélegzetét is, a rezgései is átjönnek, ennek oda-vissza kell működnie. Járnak sebesen a gondolatai, míg le nem csendesíti őket és rezgéseit harmóniába hozza.
- Te is tanító vagy. Tanítsd arra őket, amit csak Te tudsz, a csillagok erejére! - Felnéz a ragyogó égitestek halmazára a sötétülő égbolton, remélve, hogyha a szavai nem is, a minden más egyéb metakommunikáció, hűen fogja tükrözni, mit szeretne. Tiszták és igazak a szándékai és ezt a Kentaur bizonyára érzékeli. Mit is kér ettől a lénytől? Hogy hozza le a tanoncainak a csillagokat! bagatell semmiség, bár ha valaki képes rá, akkor Maegor és a népe igen. Kérdés, hogy nyitott-e rá. Utóbbi már talán kétséges.
Utoljára módosította:Huszthy Attila, 2016. május 16. 23:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 22. 23:29 | Link

Hamiskásan kunkorodó mosollyal szája szegletében kortyol egyet, magában hümmögve csupán - az este és Ethan is tele vannak kellemesebbnél kellemesebb meglepetésekkel, így most rajta a sor, hogy gyarapítsa ezek számát. Mégis, nem árt a körültekintés, ha nem akar ellenkező hatást érni el, elvégre elég kevesen tudatosítják, mi mindenre képes egy ereje teljében lévő igéző (bár Radúznak még jó tizenöt éve van addig). Uralni mások érzelmeit, gondolatait, cselekedeteit, szétszabdalni és újraszerkeszteni a lelküket... Nem az a felismerés, amit csak úgy odavág az ember mások elé, feltéve, hogy nem akarja magát meglincseltetni, de minimum megutáltatni.*
- A mestertanoncok képzése nem az én asztalom, de Rochard prof csak nem haragszik meg, ha kicsit belekontárkodom, ha már ilyen lelkes érdeklődők vannak.-*Válasza olyan sima, hogy egy olajozott angolna megirigyelhetné, szinte fel sem tűnik a pillanatnyi szünet, ami alatt átfutott lehetőségein és kiválasztotta a legmegfelelőbbnek tűnőt. Velejéig Eridonos tulajdonság, de gondolkodás helyett sokkal inkább érzésből döntött, nem is annyira sötétben tapogatózva, elvégre a számos bestiák mellett eltöltött év megtanította rá, hogyan használjon fel és ki minden apró jelet. A csokoládébarna szemek megvillannak, újabb apró mosoly serken és a szobát lassan megtölti az egyre hangosodó dorombolás. Semmi egyéb, csak a macskáktól unalomig ismert, mégis megunhatatlan szólam, ami végtelenül kellemes, lusta érzéssel tölti el Ethant és könnyen lehet, hogy kedve támad megvakargatni a vadőr füle tövét, esetleg ő maga hiányolna egy simogató kezet. Radúz elszórakozik egy darabig ezzel, kíváncsian kísérletezve, mennyire hajlandó elengedni magát a másik, bár nem szeretne semmi olyat rákényszeríteni, ami nem esik jól.*
- Az első szinten nem tudsz senkit rávenni olyasmire, ami nem természete, ahogy haladsz azonban felfelé, egyre inkább ki tudod forgatni magából. Ez az apróság első lépcsős,-*magyarázta kicsivel később, míg kortyolt az italából. Úgy érezte, ennyivel tartozik a mestertanoncnak, így fair - ha tetszett neki és kíváncsi, szívesen mutat mást, többet, de hagy húzza meg a határokat és tegye fel a kérdéseket Ethan.*
- Valašské Meziříčí.-*Radúz irigylésreméltó könnyedséggel ejti a szót, majd kegyes mosolyt villant Ethanre.*- De ha gondolod, megpróbálkozhatsz a fagyival. Az 'zmrzlina'.-*Viszonylag hamar elneveti amúgy magát, ezzel is elárulva, hogy a legkevésbé sem várja el a másiktól, hogy valóban szenvedjen ezekkel a szavakkal, csak számára túl mókás ahhoz, hogy kihagyja a lehetőséget. Egyébként egyáltalán nem zavarja az angol, azt lazán megérti, ahogy a szláv nyelvek többségét is, a képességéből fakadóan könnyen tanult nyelveket, bár kevéssé kamatoztatta ezt a tudását, már ami az embernyelveket illette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 23. 00:47 | Link

Farkas és Sebby

- A hitetlenek és az ostobák. Pedig tele szoktam pakolni figyelmeztetéssel minden hirdetőtáblát telihold előtt,-*lemondóan vállat von, kortyolva és újabb pirítós után néz, míg Farkas a papírjaival szöszmötöl, amikbe akkor se próbálna beleolvasni, ha egyenest az orra alá nyomnák. Fránya nyomtatott kis hangyabetűcskék, ugrálnak a szeme előtt, helyet cserélve meg viháncolva.*
- Azt hiszem, mindenképp jót tenne neki, ha megfelelő szakemberrel beszélne. A problémák java nem közvetlenül a vérfarkasságból vagy a felelőtlenségből szakad, inkább lelki okot tippelnék.-*Ugyan nem terapeuta, állatoknál felismeri az ilyesmit és a likantróp alakon világosan kiütközött, hogy a kóron túl is marcangolja valami belülről a fiút. Persze, nem tisztje ítélkezni, ő csak segíteni szeretne, mert lénye javarészt szelíd és jóindulatúan egyszerű. *
- Aha, ciánkék haj, meg trikófoszlányok, kockás ing, tépések és biztostűk nadrággal, tornacsuka, ja és millió fém.-*Élénk gesztikulációval szemlélteti a számára roppant pozitív benyomást keltő srácot, aki még nála is alacsonyabb és az ember azt hinné, az első szél elfújja, közben meg olyan, mint a csík, csupa izom.*
- Oh, okés, azt könnyebb lesz megjegyezni.-*Még szép, állatnév, ugyebár...*- Valahol itt vannak a jelentések,-*tápászkodik fel, hogy a szekrényből előhalásszon egy dobozt, amiben különösebb rendszer nélkül megtalálható valamennyi általa véres veríték árán begépelt jelentése. Turkál benne kicsit, mert többségében mégis a rendszeres jelentései foglalják a helyet, nem az ilyen esetek, aztán néhány lapot a felügyelő kezébe nyom, ügyet sem vetve a frissen rájuk került ujjlenyomatokra.*
- Ó, igen, két melodimágus lesz az éven a kastélyban, amiből az egyik spec eset. Biztosan fenn fog akadni a jelzőketyeréiken, mert szinte folyamatosan használja az erejét, de örülnék, ha nem nyaggatnák emiatt. Szüksége van rá és relatíve ártalmatlan, amúgy kvibli is.-*Nevet ismét nem tud mondani - mily' meglepő - de szerencsére van segítsége.*- Sebby, segíts, hogy is hívják?,*néz könyörgően a prefektusára, mert a delikvens negyedikes Eridonos és emlékei szerint hozzá osztotta be szobára, hogy a prefik segítsenek neki meg rajta tartsák a szemüket. Egyébként kedvelte a kis albínót, minden furcsasága ellenére egész jól szót értett vele, ha zenéről vagy állatokról volt szó, számára pedig mindkettő kimeríthetetlen beszédtéma.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2016. május 23. 00:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2016. május 23. 17:56 | Link

Radúz és Farkas

Szép csendesen rajzolgatott magának, de közben a fülét nyitva tartotta és figyelt arra, hogy mit beszélt a másik kettő, hiszen fontos lehetett még akár neki is. Egy részéről most hallott először, ami talán részben annak is volt köszönhető, hogy a tavalyi év nagyjában egyszerűen nem érintkezett szinte senkivel a kötelező dolgokon kívül, aztán meg nagyon sokat tanult a vizsgáira, szóval bizonyos események egyszerűen elsiklottak a lényegtelenség tengerében.
Nem is szólt közbe egészen addig, amíg a kicsi kék figurára nem terelődött a szó, akkor viszont tett némi kiegészítést Radúz magyarázata mellé.
- Konstantin. Édesanyám unokatestvérének a párja - mondta, de közben fel se nagyon nézett, csak firkált tovább. - Arvidnak dolgozom a faluban, úgyhogy időnként találkozom vele. Nincs vele gond - összegezte. Akárhogy is, nem szerette volna, ha a rokonait zaklatják a felügyelők, úgyhogy remélte, hogy Farkasnak számít valamennyit az ő véleménye is abban, hogy ezt megelőzze.
Ezután csak úgy szolidan felnevetett Radúz névtévesztésén, de nem sietett kijavítani. Kálmán. Hát ez szép. Az ő nevét is eltartott mondjuk annak idején egy darabig megjegyezni, az tény, de az ilyeneket mindig nagyon viccesnek találta.
Közben Radúz is elindult, hogy valamilyen jelentéseket szedjen elő, ő meg felnézett a mozgásra és ivott egy kis teát. A szemével végigkövette a házvezetőjét, míg az vissza nem tért hozzájuk. Mikor a melodimágusokra terelődött a szó, akkor már épp vissza akart fordulni a papírjához, mikor Radúz őt kérdezte.
Egy pár pillanatig döbbenten pislogott rá, aztán csak kibökte a választ, ami eszébe jutott.
- Hát én azt honnan tudjam..? - ráncolta a homlokát értetlenül. Eddig nem tudott róla, hogy a munkaköri leírásában lenne az is, hogy ismerje a melodimágusokat, azt meg pláne nem, hogy a kvibliket is. - De hogy lehet egyébként kvibli egy melodimágus? - kérdezte aztán, mert így elsőre hallva ez számára teljesen összeegyeztethetetlen volt. Akkor most van neki varázsereje vagy nincs?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. május 24. 18:26 | Link

Radúz és Sebastian

Száját elhúzva vesz nagy levegőt, hogy aztán lemondó sóhajnak beillő módon fújja ki. Egyes emberek csak akkor tanulják meg, hogy a tűzzel játszani nem jó ötlet, ha már megégették magukat, vagy éppen akkor sem. Gondolatban értékeli azért a vadőr igyekezetét, ami a figyelmeztetéseket illeti, mások ostobaságáért és hitetlenségéért viszont már nem ő felel, hát nem is érzi fontosnak, hogy erre további szavakat pazaroljanak. A vérfarkast illetően is csak bólint jegyzetelés közepette, sajnos tenni nem sokat tud, mert bár a fiúról van aktájuk, falulakóként már hivatalosan nem kezdhetnek vele semmit, amennyiben nem okoz galibát. A támadásért feltehetőleg számon kérik majd más alkalmazottai a Minisztériumnak, az ő megbízásuk ugyanis csak az iskolára vonatkozik, még ha figyelnek is néhány falulakót. Mégiscsak van, aki a kastélyba is bejárhat ilyen-olyan teendők okán. A bestiaszakértő leírását hallva először kissé meglepetten pislog - ennyit a gondolatról, hogy szakzsargon lesz -, aztán egy elnyújtott "á" szalad ki száján. Így már érti, mit is jelent pontosan a kék. Sebastian magyarázata további részletekkel bővíti frissen szerzett ismereteit, legalább már nevet is tud társítani az egyedi öltözködési stílushoz.
- Nem rémlik, hogy aktája lenne, de egyébként is csak kevés falulakót figyelünk, akik bejárnak a kastélyba - intézi szavait a fiúhoz főként, azt igyekezve tudtára adni, hogy meglehetősen kevés az esélye, hogy bármelyikük is zargatni óhajtaná. - Éppen elég munkát adnak a diákok amúgy is - teszi még hozzá, amint sikerült egyességre jutni a nevét illetően, végtére is éppen neki keres jelentést a férfi egy egészen megdöbbentő esetről, amivel kapcsolatban még csak nem is intézkedett senki. Feljegyzi addig is a sárkányt is, ami szerinte nem iskolába illő házikedvenc, nem véletlenül nem lehetett Hagridnak sem sárkányt tartani, hiába volt nagy szívfájdalma, mint az kiderült a kapcsolódó tanórák egyikén, pedig abban biztos, hogy egykori, legendás lények gondozását oktató tanára szakavatottabb e téren valamivel egy diáknál. - Köszönöm - veszi át az elé tartott lapokat, hogy beléjük nézzen. A név alapján úgy tűnik, jól sejtette, hogy vezetőségi taghoz lehet köze a lánynak, de már csak apró csillagocskával jelzi ezt a jegyzetei között, a névhez mellékelten. Utána fog járni. Bizonyos esetekben a szabály csak annál inkább szabály, mert ha kivételez is, hát azt más érdemek alapján teszi, nem arra alapozva, hogy ki kinek a fia-borja. Egyelőre térdére fektetve a lapokat olvasgat még, a jegyzetfüzetet maga mellé téve, hogy teájába is bele tudjon kortyolni, majd a bögre fölött pislog Radúzra kérdőn. Kettő? Egyelőre csak egyről tud. Most vajon melyik nincs a listán, vagy van csak nem említették meg, hogy melodimágus? Kíváncsi tekintete aztán a fiúra vándorol, ha már tőle kér a férfi segítséget a nevet illetően. Közben csak hümmögve jelzi, hogy eddig minden világos egyébként, közbeszólni viszont nem akarna, mielőtt még nem hall nevet. Sebastian egyébként is megfogalmazta lehetséges további kérdését. Kvibli melodimágus? Tényleg különleges eset lehet. Várakozón dől kicsit hátra ültében, még mindig a bögrét szorongatva. Ez így egész érdekes. Már csak ezért is megérni látszik a vesződséget ez az alku.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 30. 10:44 | Link

Farkas és Sebby

- Ja, laza fazon, odavan a kígyókért, szóval dumáltunk egyet a párszaszó-tanulás kapcsán, tök jó tippeket adott,-*meséli lelkesen. Természetesen kifelejtette a történetből, hogy a kékség szintén melodimágus, na meg a környék valószínűleg legnagyobb mizantrópja. Nem mintha ez utóbbit Radúz túlságosan érzékelte volna... Hörpint egyet a teájából, majd megint, ujjával felcsipegetve néhány morzsát a tányérjáról, míg gondolkodik (meglepő, de néha szokott ezt is). Próbál releváns információkat adni, még ha sikerei nem is arányosak igyekvésével.*
- A diákok amúgy ilyen helyi bátorságpróbának tekintik, hogy a kertjébe másszanak, úgyhogy valszeg ő is tudna érdekeseket mesélni.-*Tudtán kívül a saját sírját ássa, de sokszor nem tudatosítja, hogy aki számára kellemes társaság, nem feltétlen érez így kölcsönösen, plusz minisztériumi embereket küldeni bárki nyakára eléggé necces húzás. Farkas pölö tök szimpi, ki ne látná szívesen vendégül egy teára?
A szöszi értetlenségére csak pislog, türelmetlenül magyarázva, mert még mindig nem jut eszébe a név és nem létezik, hogy Sebby ne tudja.*
- Az albínó! Vele laktok, direkt a prefis szobára raktam be!-*Radúz feje egy merő csodálkozással vegyes értetlenség, elvégre hova máshova tenne egy ilyen sebezhető kis csodabogarat, mint ahol igazán vigyázhatnak rá. A kezdettől fogva tartott tőle, hogy esetleg gúnyolni és bántani fogják - az emberek, főleg a serdülő emberpalánták, hajlamosak az ilyenre, mert megmagyarázhatatlan módon gyakran örömüket lelik benne - bár egyelőre nem történt atrocitás. Ezek szerint a srác ilyen jól titkolná?*
- Itt kergetőzöl vele hetek óta és nem jöttél rá?-*Na igen, ez meg a másik dolog, hogy a kicsi rendszeresen szökdös, hol a birtokon, hol még fent a kastélyban kapják el, de állandóan figyelni kell. Kész csoda, hogy még nem futott bele egyetlen felügyelő karjaiba sem - vagyis nem is annyira, a képességét tekintve, Sebbyék is csak azért csípik nyakon, mert nyomjelzőt tettek rá.*
- Most le kéne adnom valami tudományos maszlagot, de azért Rochardhoz kell menned. Annyi a lényeg, hogy a pálcás mágia lehet, hogy a melodimágiából ered és nála visszaütött, csak a régi forma van meg. Mint amikor a gyerekek farkincával születnek.-*Ilyeneket nem szeret magyarázni, mert bár ő vágja, elmondani nem tudja rendesen, főleg nem úgy, hogy a genetikai rész nincs igazán tisztázva. Egyszerűen nem elég választékos a szókincse, ő gyakorlatias ember és a melodimágia nem igazán esik bele a szakterületébe - használja, de mint a mágiát általában, nem érti maradéktalanul.*
- Mindegy, naszóval pici és fehér és főleg passzív cuccokat használt, echot tájékozódáshoz és mozgáshoz. Teljesen autodidakta és ösztönösen azokat a varázslatokat fejlesztette, amik neki segítenek, nem másokat manipulál vagy valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2016. május 30. 11:29 | Link

Radúz és Farkas

Radúz szavaira bólogatott még egy párat, mikor hozzátett még néhány dolgot az ő mondataihoz Kon kapcsán. Aztán meg szépen behúzta a nyakát, mert a kertbe mászás említésére egyenletes vörös színt kapott az arca. Ezt még ő is megcsinálta, mikor egy hangyányit alkoholos befolyásoltság alatt volt a végzős bálon. Az akkori szmokingja nem is díjazta nagyon a produkciót, úgyhogy könnyes búcsút kellett egymástól venniük az este után.
Aztán a téma tovább kanyarodott, ő pedig hamarosan egy olyan kérdéssel találta szemben magát, amire végképp nem tudott válaszolni. Nem tudott olyanról, aki melodimágus és kvibli, sőt, tulajdonképpen egészen eddig abban a hiszemben volt, hogy egyedül Radúzt ismeri ilyen mágiával.
- Na ne már - nézett hitetlenkedve a férfire, mikor az albínó szó hatására megvilágosodott, hogy kiről is van szó. Ezt nem gondolta volna, de legalább megmagyarázott bizonyos dolgokat, mint például, hogy miért csetteg a másik sokszor. Ez is biztosan valami mágikus technika.
- Nem beszélek vele azon túl, amikor összeszedem őt. Ruarc amúgy - mondta kissé dacosan, még a hangjával is elhatárolva magát a sráctól. Nem bírta a jelenlétét, azt, hogy egy szobában kell lakniuk, és a végtelenségig ellenszenvesnek találta attól a pillanattól fogva, hogy megpróbált neki parancsolgatni találkozásuk cirka első percében. - De egyébként se bánnám, ha csinálnál vele valamit, hogy ne szökjön, mert kezd az agyamra menni. - A hangjából sütött az irritáltság, mert mégis ki a fene akart éjnek évadján odakint kóborolni és keresni egy kölyök nyomát? Főleg úgy, hogy a prefektusok az új házirend értelmében nem is járőrözhetnének odakint. Ha egyszer elkapják őket, akkor Sebby is meg fogja ütni a bokáját.
Körülbelül ekkor esett le neki, hogy ki mellett ül és hogy ezt most egy felügyelő is végighallgatta. Nagyot szusszanva lesett fel Farkasra, reménykedve, hogy most nem az jön, hogy kikérdezik erről.
Aztán Radúz adott némi magyarázatot arra, amit kérdezett, Sebby viszont továbbra is homlokráncolva nézett rá. Azt már meg sem merte kérdezni, hogy ki az a Rochard, de ettől még mindig furcsának tűnt neki ez az egész. A "nem manipulál" rész egyébként egészen megfogta a dologban, és leginkább azt gondolta róla, hogy akár tehetné is, amilyen bunkó, csak Radúz meg elég jóhiszemű hozzá, hogy ne nézze ki belőle. Ennek ellenére nem szólt, nem a felügyelő előtt, mert volt egy olyan tippje, hogy ha valaki rászállna Ruarcra, akkor még többet szökne, neki meg még több dolga lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. május 30. 18:24 | Link

Radúz és Sebastian

Hümmögve húzza mosolyra a száját, nem annyira a tényen, hogy a párszaszó tanulhatónak tűnik legalább bizonyos mértékig a másik szavai alapján - noha erről eddig halvány elképzelése sem volt -, hanem inkább magán a vadőrön. Az a benyomása, hogy különös szerzet a szó előnyösebb értelmében. Mintha egy meséből szalajtották volna, hogy ő legyen aztán itt az erdő védelmezője, mint valami jóságos szelleme a helynek, aki egyaránt érti az emberek és az állatok nyelvét, talán még a növényekét is, mert miért ne lehetne értelme a levelek susogásának is? Figyelmesen hallgatja közben kellemes baritonját, ahogy egymás után hangzanak el szavai, érezhetően őszintén, talán kissé még naivan is, hiszen ezt javaslatnak is vehetné, némi túlzással. Valaki, aki érdekeseket mesélhetne diákokról, és biztos benne, hogy lenne, aki kapna az alkalmon a helyében, hogy akár még a lakcímét és megérdeklődje, a már említett okból. A maga részéről beéri a diákok adta munkával is bőven, hiszen akad. Csak a fejét rázza inkább a bátorságpróba hallatán, abbahagyva a jegyzetelést is, inkább a kapott jelentéseket igyekezve átböngészni teáját kortyolva, amíg szóba nem kerül a különös melodimáguspalánta. Sebastian kérdez helyette is, viszont annál inkább érdekli a válasz. Az olvasással felhagyva pislog hol egyikre, hol a másikra, hátha okosabb lesz a kérdést illetően.
- Ó, azt hiszem, róla is van aktánk, bár még biztosan nem olvastam - jegyzi meg, némileg visszafogva hangját, egész érdeklődve, elgondolkodva figyelve a vadőr csodálkozását, értetlenségét - mintha nehezére esne a neveket megjegyezni, bár ettől még úgy tűnik, határozottan törődik mindenkivel, akit csak gondjaira bíztak - és a fiú dacos magatartását, amit nem feltétlen tud mire vélni. Ennyire zavarná a rábízott feladat vagy inkább maga a fiú, akiről szó van? Úgy érzi, valamit nem lát a sorok között. Valami valahol kimaradhatott számára, mert éppen két ellentétesnek tűnő véleménnyel találta szembe magát. Lehet valaki ennyire furcsa? Különös? Esetleg különleges? Fogalma sincs, melyik árnyalat lehet igazabb a többinél, kíváncsiságát sikerült felébreszteni viszont. Nem is fűz semmit a magyarázathoz, csendben rágódik el éppen megfogalmazódó gondolatain.
- És hol lehet megtalálni Ruarcot? - teszi fel a kérdést, amint elhangzott az utolsó szó is. - Már amennyiben nem jelent gondot, hogy kíváncsi vagyok rá. Az alapján, amit mondasz, nem hiszem, hogy veszélyes lenne, bizonyára csak a képesség miatt kapott aktát, de... azt hiszem, érdekes lenne vele beszélgetni - igyekszik érthető magyarázatot adni, elsősorban Radúznak, mielőtt még azt hiszik, cirkuszi látványosságnak gondolná vagy bármi hasonlónak. Az az érzése, hogy nem találja éppen a legjobb szavakat, de kíváncsi, mi lehet a fiúban, amitől ennyire eltérőnek tetszik a hozzáállása már csak a két itt ülőnek is őt illetően, na meg az is érdekelné, hogy miért szökik. Vajon mit lát? Mit tud? Minden egyéb részlettől is hajlandó eltekinteni, mintha nem is hallotta volna, ami ott volt a szavakban, csak mert ez túlságosan is érdekli e percben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. június 3. 19:44 | Link

Ruarc L. Mornien


Lassan mozdul, nyugodtan. Bár fogalma sincs az emberi érzelmekről, főleg nem másokéról, valahol mélyen talán tudja, hogy a nyugalom lehet a legcélravezetőbb lelkiállapot - igaz, ő mindig nyugodt. Szinte halálos nyugalom, sokszor érdektelenség lengi körbe. Ennek a nyugalomnak, az érdeklődésnek és az érdektelenségnek, a szépségnek a furcsa elegye keveredik most benne, ahogy lehajol, s hallja, hogy a morgás lassan elül.
Kapucnija lecsúszik a fejéről, így nézi az ismeretlen alakot; földön fekvő, vérző alakja rikít a sötétben.
Nem mond semmit, Colton pedig nem kifejezetten beszédes fajta. Ahogy a fiú felnéz rá, látja, hogy tekintete a semmibe réved, szemei furcsák, már amennyire a sötétben látja. És mégis, talán elég közel van ahhoz, hogy lássa a sötét szempárt; fénytelen. Talán csak az este miatt.
Furcsa. Mintha az alak érinthetetlen lenne - Allan valahol nem hiszi, hogy ezt a furcsa jelenést érinteni lehet, hogy a bőre bőrrel fog találkozni. Kezét mégis kinyújtja, lassan, de biztosan mozdulva. Pont, mint amikor a húgát segítette fel régebben, amikor kicsi volt. Lassan. Biztonságosan.
És mégis megérzi a másikat a tenyere alatt. Nem riad vissza; hozzáér, de nem túl erősen. Megfordítja őt, hogy mellkasa az ég felé nézzen, hogy utána majd könnyebb legyen felülnie; aztán fölé lép, ezt is lassan teszi, és kezét nyújtja az idegen felé.
- Come on. - dörmögi halkan, valamiért úgy gondolja, jobb, ha az anyanyelvén szólal meg, bár ezen igazán nem csodálkozhatunk, hiszen gyakran beszél angolul. Tenyere felfelé fordul, mindkettő a fiú előtt van, rá bízva a döntést. Allan tudta, hogy ha egy kicsit is erősebben érne hozzá a fehér alakhoz, összeporladna a kezei közt, mint egy halott lepke váza - vigyázni kell rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. június 4. 23:07 | Link

- Iiiigen, Ruru!-*úgy helyesel, mintha egy aranyos kisállatról beszélgetnének, nem pedig Sebby rettegett szobatársáról, aki Huidinit megszégyenítő ügyessséggel csusszan át a megkettőzött őrségeken, pedig igencsak feltűnő jelenség egyébként. A morgásra - mint aki meg sem hallotta a paanaszos hangsúlyt - sóhajjaal válaszol, homlokát dörzsölve.*
- Ha tudnék, már csináltam volna. Rossz nézni szegény gyereket, de nem nagyon tehetek érte többet, mint hogy rendszeresen behangolom, mert még nem tudja magát.-*Ismét a neki evidens, a többieknek viszont tökéletesen érthetetlen szituációk egyike áll fenn, amiből keveset érzékel, legfeljebb a nagyon értetlen arcok láttán töpreng el, vajon beszéd közben csehre váltott-e anélkül, hogy észrevette volna. Hiába, amivel ő tizenakárhány éve él együtt, az a kívülállóknak még spanyol falu, de az ember ritkán gondolkodik el a számára magától értetődő dolgokon.*
- Az az akta valszeg sok dolgot megmagyaráz. Am nem, nem csak a képessége miatt, de nem veszélyes, csak... más.-*Kicsit vakarózik, mert ezt mégse Sebby előtt kellene, főleg nem úgy, hogy evidensen nem is érdekli az egész. Mármint, nem ő az állami alkalmazottak díszpintye (vagy hogy a fenébe szokták ezt mondani), ennek ellenére van némi fogalma a titoktartásról meg ilyenekről. Olyan nagyon halovány. Egyébként meg az ilyet élőben kell szerinte látni, hogy igazán értse az ember, még ha minden előzetes felkészítés ellenére is ugyanolyan tanácstalan lenne vele szemben. A kérdésre elgondolkodik, félrebillenő fejjel nézegetve a plafont.*
- Csendes helyeken? Minél kevesebb valahol az ember, annál valószínűbb, hogy ott lesz. Bejár az óráira, szóval azok után is elkapható. Elég gyakran van a gyengélkedőn.-*Meglepő pontossággal sorolja a dolgokat ahhoz képest, hogy a fiú nevére nem emlékszik - ez is fura memóriájának velejárója, hogy a számára fontos tényeket jegyzi meg. Közben zörren az ablak és a párkányon kaparászás hallatszik, ahogy sorban landol öt tollas jövevény. Radúz csókái toporognak kíváncsian, kissé bizonytalanul az ismeretlen férfi láttán, aztán a vadőr által odavetett pár halk hangra felbátorodva berepülnek, körülállva Farkast, hogy jóóóó alaposan szemügyre vegyék, kicsit meg is csipdesve ruháját itt-ott, főleg a fényes gombokat és egyéb apróságokat.*
- Nekem nem, amíg rendes vagy vele,-*vonja meg vállát. Nincs oka eltiltani tőle a felügyelőket, bár talán több figyelmeztetést illene adnia - már ha igazán érzékelné Ruarc furcsaságait, ami azonban nála sosem működött.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2016. június 5. 20:19 | Link

Radúz és Farkas

Az az arc, amit Sebby a Ruru megnevezésre vágott, valami leírhatatlan keveréke volt a "jézusom", "ezt nem hiszem el", és az "ez nem lehet komoly" villanásoknak. Mintha a másik valami becézni való lény lenne, pedig a prefektus szerint az új szobatársuk minden volt, csak az nem. Mindenesetre igyekezett Radúz elfogultságára fogni a dolgot, elvégre rá is mondta már, hogy aranyos.
Aztán a folytatást hallva némi értetlenség is vegyült a vonásai által közvetített képbe. Behangolni? Mint egy zongorát..? Majdnem ki is bukott belőle a kérdés, hogy "hangvillával?", de aztán inkább befogta a száját, mert olyan érzése volt, hogy messze járna az igazságtól, Radúzzal szemben meg nem szívesen használt szarkasztikus hangnemet.
- Lassan jobban járnék, ha inkább a torony aljában várnám éjjelenként, kár a lépcsőzésért - dünnyögte azért még magának, mielőtt úgy döntött volna, hogy őt ez ennyire nem érdekli, és inkább visszatért a rajzhoz. Lassan kész lett a vázlat, most már árnyékolt és itt-ott megerősítette még a vonalakat. Neki mindegy volt, hogy Farkas tényleg megkeresi-e végül a srácot, legalábbis amíg ettől nem kell több utat tennie meg neki is éjjelente. Éppen ezért csak akkor nézett fel újra, amikor megérkeztek Radúz csókái, akiket ő is örömmel fogadott.
- Sziasztok! - köszönt nekik, majd kinyújtotta a kezét, hátha ráül valamelyik, aztán mikor megtörtént, akkor rámosolygott a kedves kis állatra, míg az tovább nem reppent.
- Figyelj a gombjaidra! - vigyorgott Farkasra, mikor látta, hogy a madarak hogyan ismerkednek vele. Ő már tudta, hogy mik keltik fel az állatkák figyelmét, és szinte meg se szólalt, az egyik máris megcsípte a csillogó apróságot. - Radúz, adhatok nekik valami eleséget? - nézett aztán a házvezetőjére. Láthatóan sokkal jobban érdekelték a madarak, mint a melodimágus kvibli körülötti fejlemények.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. június 6. 04:24 | Link

Radúz és Sebastian

Egyre kevésbé van bármilyen elképzelése a szóban forgó fiúról. Mást mondanak Radúz szavai és gesztusai, és másról árulkodik Sebastian reakciója. Csak kapkodja a fejét értetlenül állva az egész előtt, mert most vagy valami elkerüli valamelyikük figyelmét, netán az övét, vagy... tényleg ennyire megosztó személyiség lehet valaki?
- Be... hangolni? Ez valami melodimágiára jellemző szakmai... valami? - pislog értetlenül, a megfelelő szavakat sem találva. - Bocsánat, de határozottan nem vagyok jártas a témában, csupán annyit tudok róla, hogy veleszületett képesség és van fizikai, gyógyító meg... van még valami, de meg nem mondom, milyen ága. Szóval meglehetősen fehér folt, nem foglalkoztam vele igazán sosem - magyarázkodik kicsit, végtére neki ez úgy általában érthetetlen, és nem éppen a vadőr magyarázatain múlik, sokkal inkább ismereti majdhogynem teljes hiányán a témát illetően. A veleszületett képességek közül mindössze az elemi mágiát ismeri közelebbről, végtére is egy elemi mágussal egy fedél alatt nőtt fel. Arról akkor is lenne tudomása, ha nem kapott volna listát az iskolában fellelhető különleges képességekről. Egyik-másiknak még mindig utána is kellene járnia alaposabban, mert éppen úgy, mint a melodimágia esetében, vajmi kevés tudása van róluk, ha van egyáltalán valamennyi, és csak pislog, hogy mi a szösz már az is. Mégsem ezekkel foglalkozott világéletében.
- Más? Mármint ez most... ez olyasmi, amihez látnom kellene? - pislog még az eddiginél is meglepetten, némileg zavartan vakargatva meg a tarkóját, mert fogalma sincs, hogy ezen most mégis mit értsen. A vadőr szóválasztása nem segít túl sokat, de ennél tovább nem firtatja inkább. A fiú dünnyögését figyelmen kívül hagyva eltöpreng, hogy vajon ez mi mindent is jelenthet, de gyorsan feladja, úgy vélve, hogy mégiscsak olyasmi lehet, ami egy személyes találkozó során kiderülhet, vagy ha szerencséje van, tán még az aktájából is megtudhatja. Egyébként is roppant érdekesnek ígérkezik, meg egy egész kicsit ijesztőnek, de milyen auror lenne, ha megijedne egy alapképzéses diáktól mégis? Futólag pislog a csókákra aztán, amikor az ablakpárkányra telepednek, és egészen ámulva nézi, hogy a vadőr kommunikál velük.
- Ez is melodimágia netán? Vagy valami egyéb? - szólal meg, talán kissé meggondolatlanul, kíváncsian pislogva hol a madarakra, hol a vadőrre. Hirtelen ez ugrik be lehetséges magyarázatként, bár korántsem biztos benne, hogy jó irányba tapogatózik éppen. A madarak mosolyt csalnak közben arcára. Kíváncsiak. Érdekesek. -Érdekes nekik, mégiscsak csillog. Majd kérek utánpótlást legfeljebb. Munkahelyi incidens. Azt hiszem, néznének, hogy mégis mi történt - vigyorodik el, még mindig a madarakat követve tekintetével. Megfordul a fejében az is, hogy talán megsimogathatná azokat a fekete tollakat, de kellőképpen ismeretlenek egymásnak és különben is a vadőr állatai, így végül lemond az elképzelésről, csak üres bögréjét teszi le, és figyeli őket. - Nem célom senkit sem bántani - pillant fel, miközben már térdére támaszkodva hajol előre, még mindig a madarakat figyelve. - Amennyiben nem kell arra számítani, hogy megpróbál megharapni vagy tudomisén, én csupán beszélgetek az emberekkel - teszi még hozzá. Még mindig ott motoszkál a fejében mindaz, amit eddig megtudott Ruarc-ról, fogalma sincs, mire számíthatna, hát bár nem jelenti ki, nem feltételezi, de azért mégiscsak megpróbálja kideríteni, hogy mire várjon, ha találkozna vele, kezdve a legrosszabb lehetőséggel, ami csak eszébe jut. Más kérdése már egyébként sem igazán akad.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. június 6. 04:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. június 6. 22:10 | Link

Radúz

Kevés dolog van, amit jobban gyűlöl Ethan annál, ha kérdés nélkül, tolakodóan próbálják megsérteni gondolatainak és szándékának a határvonalát, nem csoda, hogy amit meg lehetett tenni a befolyásolómágiák ellen, azt ő megtette iskolás évei alatt - az egyik legszorgalmassabb okklumentor diák volt. A legilienciára mindig úgy vélte, hogy nincs szüksége, az esetek többségében nem kíváncsi arra, hogy valójában mit gondolnak mások, csak megzavarná ez a tudás. Amikor pedig mégis elengedhetetlen ez az információ, akkor azokhoz a módszerekhez folyamodik, amikhez minden földi halandó és átlagos varázsló, aki nem tanul legilimenciát. Figyeli a jeleket, a mozdulatokat, a mimikát, a kitáguló vagy épp összeszűkülő pupillát. Tudhat is magának valamiféle természetes empátiát, hogy ráérezzen dolgokra, de ez közelében sincs a természetfelettinek vagy az átlagosnál erősebb érzékelésnek, ugyanabból az egyszerű üstből főz, mint a legtöbb ember, csak helyenként tudatosabban használja a komponenseket.
- Nem képezni kell engem, csak egy kis ízelítőt adni. Tudod, mint egy expón az érdeklődőknek. Én pedig egy érdeklődő vagyok, ahogy mondod. - Enyhén széttárja a kezeit, mint aki azt mondja, hogy "tessék, itt vagyok én, ennél műsorra vágyóbb közönség nem is lehetnék".
A felhangzó dorombolásra először ösztönösen, akaratlanul is körbenéz a szobában, honnan jöhet. Valljuk be, nem teljesen logikátlan a gondolat, minek után már több állatot is látott idebenn. A kecskét is behozták annak idején, most meg madarak is csücsültek a szekrény tetején. Végül ahogy a mágia enyhe kaparászását érzi a saját mágikus védelmén (nem az okklumencián, hanem azon, amely mindenki számára alapvetően adott, és önmagában semmit sem érne), súlypontját visszahelyezi az addigi pontra, visszanéz Radúzra. Kinyújtóztatja a nyakát egy lassú fél-fejkörzéssel, a vállai követik a mozdulatot, épp csak megmozdulva. Valóban megrezzen a keze egy pillanatra, de még annyira nem engedte el magát, van benne némi ösztönös ellenállás, ami miatt lehet, hogy kevésbé gyorsan szokja meg ezeket, mint más tenné. Nem reménytelen feloldani, de ez már csak így néz ki egy olyan embernél, mint amilyen ő - akinek vannak rejtegetnivalói. Habár ez lehet alkati kérdés is, az ilyesfajta reakció nem implikálja rögtön azt, hogy simlis alakkal van dolga Radúznak, legfeljebb annyit, hogy nehezebben engedi le a védelmét, az pedig eredhet egyszerű görcsösségből is.
- Érdekes élmény, még sosem tapasztaltam, teljesen különbözik a legilimenciától. - Lenéz arra a kezére, amivel már majdnem Radúz felé nyúlt, mielőtt észrevette volna magát. Megmozgatja az ujjait, de azok természetesen tökéletes módon engedelmeskednek az agy parancsainak. Megnyúlik az arca a számára teljesen értelmezhetetlen szavakat hallva, ezek a szörnyű mássalhangzótorlódások. Felnevetve legyint.
- Lehet, hogy inkább mégis passzolnám a lehetőséget. Viszont, ha gondolod, most mutathatok én valamit. Bár csak egyszerű bűbáj, de mindig is szerettem ebben a műfajban, hogy nagyon kötetlen, és rendkívül találó trükköket lehet velük alkotni. Hm. - Hümmentve méri fel a terepet, aztán ha valóban engedélyt kap Radúztól (csak akkor) előveszi a zsebéből az ébenfa pálcáját, majd egy nonverbális (az ő korában az egyszerűbb varázslatok elvégzése csupán mozdulattal nem nagy szó) varázslattal csinál, hát, valamit. Egyszerre sejtelmesen és bocsánatkérően pillant a másikra, hogy nem mondja el neki, de...
- Azt hiszem, úgy a leghatásosabb, ha meglepetés lesz. - Radúz egyébiránt sok változást sem magán, sem a környezeten nem tapasztal, minden pont ugyanolyan, mint az volt néhány másodperccel ezelőtt, Ethan szintúgy, sőt, nem is viselkedik másképp, mint eddig. Akkurátusan teszi vissza a varázspálcát a helyére, majd ismét a poharáért nyúl, ujjait a hűvös üveg köré fonva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. június 7. 11:34 | Link

Radúz úgy csap a homlokára, hogy egy kisebb ember hanyattesne tőle, aztán sietve megmagyarázza a varázslatot, elvégre nem direkt nehezíti mindannyiójuk dolgát. Ritkán szokott ilyesmiről beszélni, úgyhogy még bele kell tanulnia a tanár szerepébe. Hogy is van az a mondás a jó pappal?*
- A hangolás egy alap melodimágus varázslat, egyensúlyba billenti a lelket-elmét, amolyan kis semleges, nyugodt lesz tőle az ember. A legtöbben maguk végzik, olyasmi, mint a meditáció meg az önismeret. Rurut rengeteg dolog kiborítja.-*Nem mintha a fiú panaszkodna, de érzi rajta, milyen könnyen elveszti azt a csekély nyugalmat is, amit idelent nyer. Igyekszik, dolgozik, megyeget is neki a tanulás, de amint visszatér a kastélyba, kezdődik minden elölről. Sehogysejóezígy.
- Igézői, én is meg Ruru is igézők vagyunk, szóval leginkább a lélekre-elmére tudunk hatni. Részemről állatokra specializálódtam és nem számítok különösen erősnek, inkább nyelvész-gyógyító irányba mentem el.-*Sosem lesz igazán profi mágiahasználó, nem fog bonyolult bűbájokkal, átkokkal foglalkozni behatóbban, de a munkájához szükséges vagy hasznos varázslatokat ismeri és végre is tudja hajtani. Önállósághoz szokott, szóval nem hősködik - ki előtt akarna felvágni? a vaddisznók nem szoktak tapsolni - inkább az effektivitásra helyezi a hangsúlyt.
A kérdésen elmereng, mert nem, nem is annyira látja az ember (eltekintve  attól, hogy a srác fehér, mint a frissen hullott hó, de Radúznak semmi újdonságot sem jelentett maga az albínósága), inkább érzi. Furcsán ingatja fejét, mint aki félig bólogat, félig nemet csóvál, tenyerébe támasztva állát. Végül mágiához folyamodik, míg Sebby úgyis mással van elfoglalva, megpróbálva valahogy összefoglalni a dolgot úgy, hogy csak a felügyelő hallja a hangját.*
- Eddig elszigetelten nevelték, ami nagyobbrészt szükséges is volt szerintem, nagyon pici, érzékeny, sérülékeny. Az albinizmussal egy csomó vacak jár, gyenge vagy alig látás, gyakran túlpörgetett idegrendszer satöbbi, szóval ebből fakad az egész. A hallására támaszkodik, úgyhogy sokszor nem  túl érthető számunkra, akik főleg látunk. És a tetejébe még elvesztette a családját.-*Ru aktája tartalmazza a részleteket, ebben csaknem biztos, elvégre elég sok hercehurca volt a gyerkőc körül, míg hagyták levizsgázni, beiratkozni, gyámot kapott (de még milyet!), átköltöztették... Sok lenne ez egyszerre egy normál embernek is.
- Igen, bár nagyrészt megtanuható anélkül is. Ők nem használnak infra- meg ultrahangokat, szóval könnyű velük cseverészni. Ugye, skacok?-*A kérdésre egybehangzó, rekedtes "Igen!" a válasz, ami öt torokból kicsit kánonszerűen hangzik fel. Ez amolyan szórakoztató kis trükk, amiben megállapodott a madarakkal - ha ő felteszi a kérdést, azonnal támogatják, amivel igencsak meg lehet viccelni az új ismerősöket és látogatókat.*
- Etetheted  őket, de szerintem most tömték tele a begyüket cserebogárral.-*A csókák rendszeresen felkeresték, hogy némi nyalánkságért cserébe beszolgáltassák a legfrissebb híreket, bár szükség esetén azonnal megkeresték és semmit sem vártak érte.*- Ők segítenek amúgy szemmel tartani az erdőt nappal, meg még néhány helyi állatkát beszerveztem, kajáért cserébe. Így sokkal gyorsabban kapok hírt, ha valami furcsa, szokatlan történik.-*Az előbbi néhány szó, amit velük váltott, pont erről volt, de jelenleg sehol semmi érdekes.*
- Nem agresszív ő, csak nyakas, meg nagyon-nagyon őszinte.-*Vállat von, mert őt aztán nem zavarja, a különféle illem elleni vétségeit pedig észre sem veszi, elvégre ő sem sokat ad az etikettre. Nagyjábó itt ért itala végére és üres poharát mustrálva pislant a vendégekre.*
- Még teát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. június 9. 16:15 | Link

Radúz és Sebastian

Nem érzi szégyellnivaló ténynek, hogy van még új a nap alatt számára, nem is kevés, és a melodimágia is ezen dolgok halmazát gyarapítja. Hallani ugyan hallott róla, és vajmi minimális információja is van erről a veleszületett képességről, már csak azért is, mert az aktákban felbukkant, de ettől még kérdése ezer és egy lenne, és feltehetőleg akkor is még vagy ugyanennyi akadna, amikor már mindre választ kapott. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot és homlokán az értetlenség ráncai is kisimulnak közben, ahogy bólogat elmélyülten. Még hümmög is hozzá, hogy ezzel a hasonlattal ez így máris emberközelibb számára, akinek a legcsekélyebb köze sincs ehhez a képességhez.
- Á, igen, azaz. Bocsánat, tényleg nem vagyok jártas a témában - szabadkozik kicsit még, amikor a férfi kiegészíti hiányos adatait. Megfordul ugyan a fejében, hogy ez talán befolyásoló mágiaként nagyon is megfigyelendő lenne, de a mérleg másik oldalán azért ott van az is, hogy végignéz Radúzon és teljes mértékben kizártnak tartja, hogy ez az ember rosszra használná a képességét. Inkább nem is veti fel a témát. Majd nagyot csalódik az emberismeretében legfeljebb, ha kiderül, hogy rosszul ítélte meg, de addig azonban megelőlegez neki annyi bizalmat már csak a segítségért is cserébe, ami elég ahhoz, hogy ne kapjon csillagot a neve mellé és egy varjút a nyomába. Minek? Nem tartja veszélytelennek, mint ahogy egyetlen veleszületett képességet sem, de veszélyesnek sem, mert nem lát a sorok között rossz szándékot villanni fel. A fiúra vonatkozó információk aztán kissé telibe találják, még ha nem is ismeri. Abban határozottan biztos, hogy nem olvasta az aktáját, mert ennyi minden határozottan nem kerülte volna el a figyelmét, sőt, amilyen visszhangot ver benne ez a sok kis apróság összességében, inkább ez maradt volna meg jó eséllyel, semmint egy név, amihez nem igazán tudott mit társítani eddig. Nem is tudja egyébként, hogy milyen jelzőt találjon minderre, vagy kell-e olyan egyáltalán.
- Értem - mondja, egy leheletnyit fakó hangon, és nyel mellé egyet, amitől állkapcsa kissé látványosan mozdul. A fenébe is, úgy érzi, pályát tévesztett és nem aurornak kellett volna mennie, hanem tanárnak, vagy bármiféle segítő szakmát tanulni, vagy pontosan minek is nevezik ezeket, csak mert úgy nagyon motoszkál benne éppen a tenni akarás. Igaz, hogy aurorként is azon van - még ha sajátos módszerekkel is -, hogy valami módon kicsit jobbá tegye a világot, de ez így valahogy csak elkeserítő. Nagy levegőt vesz inkább, és még szerencse, hogy a csókák érdekesnek tartva körülállják. Az az "igen" egészen hatásos trükknek bizonyul aztán, annyira, hogy meglepetten pislog, kérdőn felvont szemöldökkel, hol a csókákra, hol Radúzra.
- Ez most... - megvakargatja kissé zavartan a tarkóját - Hát... azt hiszem, eddig alulbecsültem a csókákat - közli, még mindig nem ocsúdva fel a meglepetésből, ami aztán csak továbbfokozódik a férfi újabb kijelentésével. Mit is gondolt nem is olyan régen a párszaszó tanulását illetőn? Tényleg olyan, mint ha ő maga is az erdőhöz tartozna valami módon, nem azért, mert a szakmája ezt feltételezi, hanem inkább hivatás. - Ez igazán hasznos egyesség lehet mindenkinek - húzza mosolyra a száját. - És mostanság nem volt semmi szokatlan egyébként? Gyanítom, hogy azért a néha ide is kitévedő varjainkat már jelentették például - állapítja meg aztán kissé elgondolkodva.
- Az különösebben nem gond, azt hiszem - nem mer azért teljesen biztosat mondani, végtére is nem találkozott a fiúval, ki tudja, hogy reagál rá, mennyire borítja ki egy idegen, különösen, ha még kérdez is, szóval még ha bízik is saját képességeiben, némi bizonytalanság akad szavaiban. A kérdés kissé megakasztja, beletelik pár pillanatba, mire válaszol, mert nem is zavarna, de kellemes a társaság, a teáról nem is beszélve. - Köszönöm, nem kérek - dönt végül mégis úgy, hogy nem rabolja tovább a vadőr idejét, bizonyára akad még dolga és egyébként is ezekkel a jelentésekkel sokkal több segítséget kapott, mint várta. - Inkább nem zavarnék tovább. Köszönöm a segítséget. Ezeket magammal vinném, ha nem gond, majd visszaszolgáltatom, amint kézre kerítettem a delikvenseket - köszöni meg a meglehetősen hasznos információkat, aztán részéről távozhatnak is, hagyva őt dolgozni.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. június 14. 16:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 435
Írta: 2016. június 23. 22:24 | Link

Jóleső a csend, amiben lassan elülnek az előbb kavart hullámok, a pillanatnyi mozdulatlanság - a másik nyugalma esélyt ad, hogy én is visszanyerhessem sajátom, bár mint annyiszor, valahol belül tovább remegek. A torkom összeszorul, gyorsan, sekélyen lélegzem, dallam és visszhangok után kutatva. Nem tudok, nem szabad csak a felszínnek hinnem, hiába is diktálná a józan ész, hogy nincs választásom, nincs menekvésem.

A mozdulat óvatos, vagy még inkább, vigyázó - Ru feszültsége ugyan megmarad, de némán tűri, hogy segítenek neki, mert az ismeretlenben sem rosszindulatot, sem hátsó szándékot nem érez. Igaz, minden más is halványabb a szokásosnál, azonban messze nem az a kísértetszerű, foszlányokon átderengő valami, amivel egy fedél alatt kénytelen élni. Colenak nem kell erőlködnie, a fiú pehelykönnyű, szinte rendellenesen az - ki is látná a vastag ruhák rétegei alatt? Sosem öltözik mások előtt, zavarják az idegen tekintetek, amik szinte tapogatják, valahányszor fehérsége megakasztja valaki pillantását.
Lassan fogadja el a feléje nyújtott kezeket - nem tétovázás ez, a másik ujjain és tenyerén végigsikló ujjbegyei olvasnak, belelapoznak Cole életébe, megpróbálva morzsákat csipegetni fel történetéből. Apró egyenetlenségeket, érdes bütyköket és sima hajlatokat, ráncokat és alattuk meg-megfeszülő inakat... Az ismeretlen bőrét vékony, halovány hegek tarkítják, szemnek láthatatlan pókhálóként feszülve - ahogy megrántja a szálakat, emlékeket ébreszt fel szendergésükből. Az érzés leginkább olyan, mint az ökörnyál, mindketten megpróbálják az arcukról letörölni a ragacsos, kellemetlen, makacs utóérzését egy régi históriának, mint az ósdi könyvek lapjai közül felröppenő, torkot kaparó porfelhőt, kiköhögni. Eztán elkerüli a karcokat, a tenyerének vonalait követve tovább, mintha a fiú sorsában is olvasni akarna, végül a csuklójától visszafordul, hogy megkapaszkodjon. A koszos és véres kéz meglepő erővel tartja, várva a másik következő lépését.
- A pillangók szárnya, alighogy megszárad, már halott. Ha megsérted, nem vérzik, nem gyógyul.-*A hang halk, meglepően mély és ha kicsit rekedtes is az előbbiektől, karcai alatt bársonypuha. Furcsa, hogy üres, száraz vázhoz hasonlítsák, a gondolat ott percegett tovább az övéi közt, választ keresve miértjére.
Utoljára módosította:Ruarc L. Mornien, 2016. június 24. 01:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. június 25. 02:13 | Link

Ruarc L. Mornien


Különös érzés lengi körbe, mikor az előtte lévőre néz. Neki nem jók a megérzései azzal kapcsolatban, hogy mások mit érezhetnek - ő inkább hangulatokat sejt meg, színeket. A fiúról itt előtte a mélyzöld jut eszébe, a sötét erdő színe, ahová menekülni szokás; biztos csak azért, mert ezt tette ő is... s talán mind a ketten. Az érdektelenség feszítő burka miatt menekülhetett ide Colton, talán remélte is, hogy lesz itt valaki, pont úgy, mint a Roxfortos évei alatt az a bizonyos illető, aki olyan nagy hatással volt rá. És talált itt valakit.
Előrenyújtja mindkét kezét, de nem egy határozott érintéssel találkozik. A fiú fehér ujjai a bőrén játszanak, ettől talán kissé feszült lesz, de erősebb benne a meglepettség és a csodálkozás. Halványan eszébe is jut egy emlék egy másik illetőről - a Loottal való utolsó találkozásának emléke, mikor kezet fogtak. Annál érdekesebb kézfogása sosem volt azelőtt. Hisz a fiú is ugyanígy, lassan húzta el a kezét, közben a szemébe nézett, próbálván elfelejteni, honnan is ismerik egymást.
Enyhén megrázta a fejét, addigra a fiú végzett is a mozdulattal. A sötétzöld immár feketébe váltott, valamiért arany porfesték vegyült hozzá. Füstös, ködös és furcsa. Colton keze ebben a pillanatban talán kissé meg is remeg.
Már húzná fel, s egyidejűleg feltenné a kérdést hogy "miért morogtál?", amikor is a másik megszólal. Szemei nagyobbra nyílnak, úgy pillant előre a sötétbe. Mivel állna szemben? Mire képes ez a fiú? A szinte csontvázszerű lény előtte képes érzékelni a képzettársításait? Mintha a pillangó berepült volna a fülén keresztül a fejéig, s megállapodott volna az agyán, mintha lábait a szöveteken pihentetné, s tökéletesen elférne a koponyájában, annak ellenére, hogy nem egy kis méretű lepkéről beszélünk.
- Hogyan...? - kérdezi halkan, miközben segít felállni a másiknak, és felhúzza a földről. Vagy csak ráhibázott volna? Lehet, hogy... csak véletlenszerűen mondott valamit? Biztosan nem.
Mégis, miközben szinte gépiesen húzza fel a másikat, egy pillanatra egy vérző szárnyú pillangó képe úszik a lelki szemei elé.
- Te... - eléggé hülyének érzi magát. Aprót sóhajt, legszívesebben ismét rágyújtana, pedig az imént nyomta el a cigarettáját. - Te tudtad, mire gondolok? - kérdi meg végül, hiszen miért is jegyezne meg valaki csak így egy dolgot a pillangók szárnyáról? Igaz, Allan eddigre már ismét rájön arra, hogy amennyiben nem is igaz ez a feltételezés, akkor sem kell arra számítania, hogy idiótának nézik, hiszen ebben a világban gyakorlatilag bármi előfordulhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 435
Írta: 2016. július 9. 23:10 | Link


Különös, sosem találkozó világok metszéspontjává vált a pillanat. Nem mintha nem láttam volna színeket, de a sok fénytől minden kopottnak, haloványnak tetszett, napszemüveg mögött pedig szépiában úszott minden. Hiábavaló próbálkozásnak ítéltem, ahogy árnyalatot keresett számomra - tudtam, hogy nincs valódi színem, csak a fények és árnyak kölcsönöznek nekem - de nem tettem szóvá. Nem értené, én pedig nem tudom megmutatni, milyen vagyok valójában.
 
Hagyja, hogy felhúzzák, lehetőleg egyáltalán nem helyezve súlyt a sérült lábára, bár nem egyszerű megőriznie egyensúlyát - a kezek türelmesek, biztosan tartják még akkor is, amikor Allan lénye belül megremeg. Ruarc csak azért nem ismétli meg a mondandóját, mert pontosan érzékeli a másik meglepetését és még azelőtt tudja, milyen kérdés következik, mielőtt Colton szavakká formálhatná. Talán jó lenne habozni, számításba venni a helyzetet és a körülményeket, a Rellonos könnyen megjósolható reakcióját és annak következményeit, Ru mégis azonnal felel.*
- Hallom, ami a fejedben csapong, faltól-falig verődve.-*A hangsúly semleges, semmiféle ítéletet nem mond a másik felett, egyszerűen közli csak vele a tényt. Közben elengedi Colton kezét, hogy egy cseppet sem leplezett mozdulattal ruhájába törölje a tenyerét - túlságosan viszolyog a zsírtól és izzadtságtól, ami rátapadt, semhogy sokáig bírja az ilyen közvetlen kontaktust. Egyébként nem mozdul, csak támasz után tapogatózik, míg nem talál egy fatörzset, hogy nekidőlve legalább részben tehermentesítse ép lábát. Vár.

Gondolatok és emléktöredékek visszhangjai, kusza asszociációk és füstként kígyózó benyomások. Volt valami lenyűgöző abban, ahogy az embereken át találkozom csak tükörképemmel, azzal, amit és ahogy ők láttak belőlem. Ugyanakkor mindig volt benne valami hátborzongató is, valami iszonytatóan idegen és torz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. július 13. 18:48 | Link

Törött szárnyú pillangó


Amint felhúzta, meghallja a másik hangját. S ahogy az lenni szokott - ha úgy érzed, hogy valaki hallja a gondolataid, rögtön eszedbe jutnak a rejtegetett emlékeid, a titkaid, azok a dolgok, melyeket sosem adnál ki a külvilág számára. Így van ezzel Colton is; egy fekete férfi idéződik lelki szemei elé, amint közelít hozzá.
Automatikusan hátralép, mintha csak az emléktől védené magát. Eddig a távolba révedt, s most újra kell fókuszálnia, hogy bemérje a fehér jelenséget maga előtt, aki idő közben rátalált egy fára, s annak támaszkodik. Ereiben szétárad múltjának hangulata. Hideg, esős, szeles és hangos. Szinte érzi bőrén azokat az érintéseket, melyeket minden erővel el kéne felejtenie. Ijedtséget érez. Érezne? Meglepetten ismeri fel a görcsöt a hasában, mely' pulzálva löki tovább a vérét.
Hát érez. A lelke, ezen belül érzelmei valamiért mindig ugyanúgy manifesztálódott lelki szemei előtt - egy vastag, tömör, fémes falként, melyek mögött halvány érzetek húzódnak meg. Egy ajtó is van ezen a fémkockán, mely sosem tárul ki önszántából - s most a réseken mintha kifolyt volna valami, ezek a túláradó érzések. Nem csak érzések, nem is érzetek - érzelmek.
Ismét hátrébb lép. Joe alakja erősen körvonalazódik előtte.
Ajka elnyílik, majd megfordul, s elindul a kastély felé.
- Visszatalálsz - mondja még utoljára, majd gyorslépésben gyalogol fel a robosztus épülethez. Szenvtelen arccal néz előre, miközben szinte menetel, megannyi gondolat húzódik most meg a fejében. Szinte rögtön csillapodnak az érzelmei, ahogy egyre távolabb ér a furcsa jelenségtől. Hallja a fű neszét a talpa alatt, figyeli az egyre inkább növekvő iskolát, a tornyokat, melyek ablakai néhol világítanak. Mintha csak az angliai otthonát nézné. Sötét fátyol ereszkedik mindenre, ami körülveszi, mikor belép a bejárati csarnokba.
Egy ideig talán most semmi sem lesz szép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 435
Írta: 2016. augusztus 10. 23:49 | Link

Sosem hittem igazán a nevek köré szőtt babonás dolgokban, de néha elgondolkodtatott, milyen különösek is a világ átláthatatlan összefüggései. A szüleim - lehetőségeikhez mérten - jó nevet kerestek és valószínűleg nagy hangom miatt választották nekem a Ruarcot, mely egyébként sosem illett volna egy olyan parányi és gyenge lényhez, amilyen mindig is voltam. Azt nem sejthették, hogy bár az évekkel sem erősebb, sem nagyobb nem lettem, mégis a névhez hűen söprök keresztül mások lelkén. Az idegen is ezt érezte - mintha megnyílt volna felette az ég, hirtelen nyakába zúdult minden és ösztönösen menekült; előlem, pedig a vihar benne tombolt. Ami még különösebb, hogy a vihart egy pillangó szárnyának rezzenése kavarta.

Meg sem próbálta megállítani az idegent, s bár mozdulatlansága közönynek hathatott, csupán a megszokás telepedett rá, nem a nyugalom. Mindig ez történt, s ha nem verték vagy átkozták meg, tulajdonképpen örülhetett, még ha messze is állt ettől. Ahogy Allan léptei elhaltak és minden mozgás megszűnt, fejét a törzsnek támasztva gondolkodott, mérlegelve, vajon képes lenne-e fától fáig araszolva visszatérni a kastélyba, nemleges válaszig jutva, amint lába már az alig terheléstől is remegni kezdett. Nem maradt igazán választása - útba kellett ejtenie Radúz kunyhóját és segítséget kérni a vadőrtől, mert gyógyító nélkül hetekre ágynyugalomra kárhoztatná a sérülés, neki viszont semmiképp sem volt ennyi ideje. Colton azonban elég gondolkodnivalót szolgáltatott, hogy elterelhesse gondolatait a fájdalomról, amint nekivágott rövid, ám annál keservesebb útjának. Az erdő apránként újra álomba merült, neszei álmos szuszogássá halkultak és találkozásuk egyetlen bizonyítéka egy kihűlt cigarettacsikk maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. január 17. 20:25 | Link

Manipuri Hugella


Ha az ember beleássa magát egy kiadós olvasmányba, akkor előbb utóbb a benne szereplő kaland felcsigázza az olvasót. Ne döbbenjünk hát meg, hogy Zolit is magával ragadja a kalandozás vágya. Hogy ne tévedjen el, barátjától kapott iránytűjéből az egyiket párnája alá rejti, másikat zsebre vágja. Így biztos rá fog találni, bármennyire is eltévedtnek érzi magát. Hátizsákjába egy napi élelmet pakol, egy üres flaskát is belerak, valamint egy üveg vizet tesz még el. Már csak a pálca kell a zsebbe és indulásra kész is.
Ugrik a kép, fiúnk megrogyva a súlytól alig bír lépni. Kezét előre nyújtva próbálja elérni a kettő méter távolságba lévő fa ágát. Kínkeservvel és nagy nehézséggel el is éri. Ekkor kifújja magát, leveszi zsákját és a víz után matat. Iszik belőle két kortyot, majd felemeli fejét és az öt méterre lévő bejárati kapura néz.
~Embereld már meg magad, hisz még ki se értél a kastélyból, már ez a színjáték... ~ elneveti magát - kizárólag magában, majd folytatja az öndiskurálást. ~ Jó, de ezt nem hagyhattam ki, mint Garfield.
Azzal újult erővel nekivág hát az útnak. Úti célja nem más mint a Vadőrlak környéke. Főleg, a közeli erdős rész, de a mélyére azért mégse veti magát. Az épület közelében leül és majszolni kezdi egyik szendvicsét. Nem is foglalkozik a diákokkal, akik éppen mászkálnak a szabadban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Manipuri Hugella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 17
Írta: 2017. január 17. 21:16 | Link

Kilt Zoltán

Amikor ma reggel felkelt, és kipillantott a hálóterem ablakán, már tudta, mit fog aznap felfedezni. Eddig is tudta, hogy a kastélyon kívül van egy park, ami ráadásul igen nagy és ahogy azt mások mesélték, szép, de mostanáig valahogy nem jutott el odáig, hogy kiránduljon kint egyet. Elvégre már a kastélyban is rengeteg meghökkentő és izgalmas dolgot tapasztalt, amelyek között az idő csak úgy repült. De mindegy is, itt az ideje, hogy nekivágjon az ismeretlennek.
Gyorsan megreggelizik, majd a kijárat felé indul. Amint kilép a tölgyfaajtón, rögtön megcsapja egy hideg szélfuvallat. Diáktársai valószínűleg még kellemesnek tekintik az időjárást, ugyanis elég sokan kint sétálgatnak, de ahonnan ő jön, ott enyhén szólva nem ez a jellemző. De ha már elszánta magát erre a felfedezőútra, nem fog egy ilyen csekélység miatt meghátrálni! Úgyhogy bátran tesz egy lépést előre.
Így élőben, világosban, be kell vallania, a táj gyönyörű. A zöld fű szétterülve mindenhol, a derűs kék ég, háttérben az erdő... Apropó erdő, ez felkelti a érdeklődését, el is indul afelé. Mit sem törődve a haját minduntalan arcába csapdosni akaró széllel, elszántan tör előre, mígnem egy kis faházikót pillant meg. Illetve egy faházikót egy fiúval, aki a ház közelében letelepedve, szemlátomást kellemesen elvan egyedül. Először nem akarja zavarni, de aztán arra gondol, már ő is biztosan észrevette, így udvariatlanság lenne csak úgy sarkon fordulni. Meg aztán az új ismertségek kötésére Hugella mindig kapható. Így aztán odalép hozzá, és megszólítja:
 - Szia, leülhetek? Hugella vagyok, navinés. Nemrég lettem elsős, még nem sok embert ismerek itt. Téged hogy hívnak?
Utoljára módosította:Manipuri Hugella, 2017. január 17. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


It's okay if you fall. You can just get up again. Why don't you look up at the sky while you're down there? The blue sky spreads across above you. Can you see it smiling at you? You're alive.  
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. január 17. 21:58 | Link

Manipuri Hugella


Majszolgatás közbeni "kaland" tervezéséből egy eddig ismeretlen és új arc riasztja fel. Kábultan pillant a jövevényre, a lány hangját mintha messziről hozná a szél. Meglepett arccal pillog az új felé, keze tudatlanul mutatja, hogy tessék csak tessék helyet foglalni. Fiúnk megrázza fejét, hogy felébredjen.
-Szia, persze, csak nyugodtan! Örülök Hugella, Kilt Zoli vagyok, Levitás.
Táskája mélyéből előkotor egy becsomagolt szendvicset, majd a fura nevű - igen, furának tartja a nevet, nem hallott még ilyenről - felé tartja.
Hihetetlen, hogy így röpül az idő, persze nem most találkozik első alkalommal friss diákkal, de minden ilyen alkalom meglepi. No nem nagyon, csak kellemesen és jól eső érzés fogja el. Igen az iskola megint egy újabb tehetséges diákkal gazdagodott idén is. Mint minden évben. Ő viszont már kezdi kijárni, azután nem tudja, hogy pontosan mi is legyen vele. De most itt van Hugella - bármíly fura a neve is - és most vele hozta össze a sors.
- Remélem, hogy jól fogod magad érezni magad az iskola falai között! Akadt már valaki akivel összebarátkoztál?
Közben a maradék falatot leöblíti egy kortynyi vízzel. Az üres flaskába tölt egy kevéssel és a lány felé nyújtja azt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Manipuri Hugella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 17
Írta: 2017. január 18. 20:05 | Link

Kilt Zoltán

Bár a fiú, Zoli fogadtatása nem volt épp a leglelkesebb, azért lehuppan mellé a fűre. Úgy tűnik, éppen a legmélyebb gondolataiból riasztotta fel. De a feléje nyújtott szendvicstől elpárolog minden kételkedése, és hálásan elfogadja. Igaz, nemrég reggelizett, de ebben a sarkvidéki hidegben könnyen megéhezik az ember. Már érzi is, ahogy leült, egyre jobban kezd átfagyni. Ha már jobban tudna varázsolni, könnyen felmelegíthetné magát egy sugár forró levegővel, olvasott már róla, hogy létezik ilyen, de nem hiszi, hogy meg tudná csinálni. Úgyhogy csak a kabátját húzza össze még szorosabbra.
- Néhány emberrel már volt szerencsém megismerkedni a Navine házból, például Nyestével, ismered őt?
A szendvics után a vizet is elfogadja. Jó, hogy valaki ennyire előre tud gondolkodni. Őneki eszébe se jutott, hogy kéne hozni valami élelmet, arra az esetre, ha tovább maradna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


It's okay if you fall. You can just get up again. Why don't you look up at the sky while you're down there? The blue sky spreads across above you. Can you see it smiling at you? You're alive.  
Maegor
INAKTÍV


A Csillagszülött
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 22
Írta: 2017. január 31. 14:27 | Link


Úgy tűnik, most, hogy kezd egyre jobb idő lenni - már amennyire ezt a farkasordító hideget lehet így nevezni - egyre gyakrabban jár az emberek közelében.
Maegor egy időben sokat szemlélte őket távolról, de aztán a rossz tapasztalatok - miszerint megijedtek tőle, elfutottak - arra sarkallták, hogy inkább a saját ügyeivel foglalatoskodjon, és megfelelő menedéket találjon magának télre. Most viszont újra más a helyzet.
Kissé felbátorodott, és mivel eddig nem bántották, és nem volt semmilyen komoly konfliktusa egy emberrel sem... hát miért ne mehetne olyan helyre, ahol összefuthat eggyel? Nem mondták neki, hogy nem lehet itt, nem utaltak arra sem, hogy csak megtűrt volna. Látszólag elfogadták a jelenlétét, és békésen éltek egymás mellett.
Így hát a mai napon is úgy döntött, hosszú sétáját a kastély felé fogja tenni. Persze odáig még nem merészkedett el, hogy a kastélyig sétáljon, pedig megakarta érinteni a hatalmas kőfalakat már jó ideje. Ám a vadőrlak, vagy hogy is hívják az m'berek... úgy tűnik megfelelő helyszínnek bizonyulhat ahhoz, hogy valahonnan közelről, de még tisztes távolságból szemlélje az óriási emberi építményt.
Így hát végül ott bukkan ki az erdőből, és óvatosan körülnézve felfedezi a környéket. Nincs itt senki, legalábbis elsőre nem pillant meg mást. A házikó is csendesnek tűnik. Így nem messze a vadőrlaktól, nagyjából az építmény és az erdő között áll meg, ahonnan még jó kilátás nyílik a távoli kastélyra. Újra körülnéz... aztán nagy levegőt vesz... és úgy dönt, kicsit elengedi magát. Nem feszeng végre. Így hát letelepedik a fűbe, mivel úgyis magányosan van, elővesz táskájából néhány gallyat és sodort növényt, majd fonni kezd. Olykor felpillant a kastélyra, aztán vissza a keze ügyében lévő dolgokra. Így múlatja az időt. És meglehetősen nyugalmasan is telik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék