36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
jan. 24. ( vasárnap, 17 óra környéke )
Írta: 2016. január 20. 17:38
| Link

Rien


Néha tényleg érzem, hogy sok. Hogy ebben a világban két iskolában teljesíteni, így sem olyan könnyű, de… de vagyok annyira makacs, hogy szemet hunyjak pillanatnyi problémáim felett. Igaz, épp, hogy csak bicegni tudok a vasútállomástól a kastélyig, és most az egyszer hálát is adok azért, mert a peronon nem vár rám Ward, de kellett, és kell is.
Nem vagyok adrenalin függő, nem is szoktam lépten nyomon bajba keveredni, időm sincs nagyon rá, meg valahogy nem az én műfajom, marad hát a tánc, amiről sose tudnék lemondani. Így nem is siránkozok, vagy épp játszok tetszhalottat, elvégre, még csak sajnálni sem kell, bármikor mondhatnám azt, hogy most lett ebből elég.
Egyedül attól félek, hogy ez az alkalom rövidesen el is fog jönni, hogy az ottani tanárok fogják kimondani a végítéletet, és ismerem magam annyira, hogy tudjam, az felérne nekem egy döféssel. Na, de most vizsgák közelednek Bagolykőn, s noha annyira nincs szükségem arra, hogy a könyvekbe mélyedjek, ne adj Isten, megfenyegessek valakit – mintha én tudnék olyat -, hogy írja meg helyettem a vizsgákat, annyira félvállról mégse veszem. Rossz tulajdonságom, hogy ha belekezdek valamibe, azt próbálom erőmhöz mérten jól is befejezni. Maximalizmus? Talán… kicsit, de sajgó térddel és a méretes bőröndöm kerekeinek zenéjével kellően le tudom foglalni magam ahhoz, hogy még csak ne is gondoljak ilyesmikre.
Már a birtok határán járok, mikor eszembe jut, hogy én mára még programot is terveztem be, csak mert sose szeretem utoljára hagyni a leckéket, és nem kis szívességet tett nekem Adrian azzal, hogy bevállalta ezt az időpontot, szóval egy stílusos hátraarcot vágok, hogy a pince helyett a Vadőrlak felé vegyem az irányt, mert így már az is rémlik, oda beszéltük meg azt a „randit”.
Azért kicsit sóvárogva tekintek a kivilágított kastély felé, hisz így a kávém is késni fog, de egye fene, ennyi áldozatra még képes vagyok. Nem kedvenc elfoglaltságom az erdő mellett való sétálgatás, nekem ez túl félelmetes, most mégis próbálom másfelé orientálni a gondolataim, mintsem a félelem miatt vágjak egy stílusos hátraarcot.
Persze, sejthettem volna, hogy ilyenkor már sötétedni fog, de nem ez volt az elsődleges tényező, ami miatt ezt az időpontot választottam, amit a bőröndöm hűen demonstrál is. Akár hihetnék azt is, hogy naponta cipelem magammal, csak mert a női keceréim nem férnek bele egy kisebb táskába, de.. csak rám kell nézni. Most sincs rajtam festék, minek? És az itt lakókhoz képest még tök szolidan is öltözködök – konkrétan most is csak egy bélelt melegítő van rajtam -, mert valamiért nem érzem úgy, hogy a külsőmmel kéne kitűnnöm a többi közül, valahogy az a sugallat sem ér el hozzám, hogy ki kéne tűnnöm, de már kezdek megbarátkozni a gondolattal, itt a hiba velem van.
- Ne haragudj, késett a vonat – nézek a srácra bocsánatkérőn, de sejtem, a hangom előbb elér hozzá, mint én magam, így fogalmam sincs, mire fel már most ez a gesztikuláció.
Egyébként nem hazudok, tényleg álltam egy kicsit Tatán a muglik miatt, de amúgy sem tudok hazudni, egyszerűen nekem nem megy, túlságosan hamar le szoktak buktatni, így egy idő után már fel is hagytam a próbálkozással.
- És a pontosságot se rólam mintázták – sóhajtok fel, ahogy a ház elé érek végre – valamiért hosszabbnak tűnt most ez az út a megszokottnál -, és a lépcső mellé helyezem „útitársam”.

Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2016. január 20. 17:39
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 20. 22:51 | Link

Helena


 - Hhhhrrrrgh - fejezte ki magát egy rétor ékesszólásával, miközben levegő után kapkodva, kétrét görnyedve támaszkodott térdein a vadőrlak közelében. Szörnyen nem volt formában, és mivel az alapbeállítása szerint is úgy néz ki, mint egy téliesre öltöztetett madárijesztő, szinte csodálkozott, hogy nem zörögnek a csontjai mozgás közben. Szerencséjére viszont A Lány, Akinek Nem Jegyezzük Meg A Nevét (Mert Képtelenek Vagyunk Ilyen Rövid Idő Alatt Ennyi Nevet Memorizálni), még nála is többet késett, így nem kellett magyarázkodnia, hogy a., miért rohangászik a vaksötét birtokon, b., miért nem fizikai képtelenség ennyire puhánynak lenni. És hát...A Lány mégiscsak lány, mint ahogyan azt beszédes neve is jelzi, Rian pedig - minden androgüni látszat ellenére is - fiú, szóval örült neki, hogy talán életében először sikerült egy kínos helyzetet megúsznia. Sőt, még egy kicsit korán is érkezett - ilyen csoda is valószínűleg csak egy évben egyszer fordul elő, általában még ahhoz is túl szétszórt, hogy emlékezzen rá, hogy megbeszélt valakivel egy találkát. Ennek orvosolására elindulása előtt kapott egy határidőnaplót, amelyik ordibálni kezd, ha valamilyen jeles időpont közeledik - csak hát ahhoz bele is kellene írni ezeket, ami, mint tudjuk, szörnyen nagy meló.
Teltek a percek, s noha a sietős érkezésben rendesen átmelegedett, ez rohamsebességgel múlt el és adta át a helyét a vacogásnak. Hozott magával teát egy termoszban, de az volt az érzése, ha ennyi idő után már kezdenek jégcsap módjára töredezni a végtagjai, később valószínűleg még rosszabb lesz és még nagyobb szükség lesz a teázásra - már ha egyáltalán felbukkan A Lány.
Lassan kezdte fontolgatni, hogy meglép, de úgy alkudozott magával, hogy legalább egy fél órát illene várnia a másikra, mielőtt elszelel - az évfolyamtárs pedig csodával határos módon befutott, mielőtt ez még letelt volna, ami - ha teljesen őszinték akarunk lenni - némi csalódottságot is keltett Rianban, mert pillanatnyilag szívesen meglépett volna.
 - Én is most jöttem - hazudta, abba az irányba fordulva, amerről a hangot hallani vélte; sem a sötét, sem pedig saját látásélessége nem volt kifejezetten segítségére abban, hogy megpillanthassa a lányt, és hát világítani se nagyon tudott, mert még ezt a bűbájt nem tanulta.
Lassan azonban megérkezett fizikai valójában is a várva várt hölgy, aki valószínűleg egész szekrényekkel járkált, amekkora bőröndöt hurcolt magával.
 - Hova tervezed az expedíciónkat? - ráncolta a homlokát, miközben kikötötte magában, hogy ennél csak melegebb vidékre hajlandó menni, máskülönben a lánynak emberrablást kellene elkövetnie ahhoz, hogy magával hurcolja.
 - És, öm...mi a terv? - tette fel a kérdést. Fogalma sem volt, hogy az LLG tanár mit vár tőlük, vagy úgy egyáltalán, hogyan képzelik el a páros munkákat ebben az iskolában, tekintve, hogy még egy hete sincs itt. És amúgy is, nincs kedve tanulni - sokkal jobban is képes lenne eltölteni a szabadidejét, minthogy értelmetlen adatokat biflázzon.
És mindehhez még az is hozzátartozott, hogy a lánytól is tartott egy kicsit, elvégre ismeretlen volt - azon a két mondaton felül, amivel megbeszélték a találka időpontját, még nem váltottak egy szót se -, Rian pedig határozottan utált ismerkedni.
 - Hoztam könyvet meg teát, mással lehet nem fogok tudni hozzájárulni az előrehaladásunkhoz... - zavart mosollyal túrt a hajába pótcselekvés gyanánt, de legalább őszintén lefektette az alapokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2016. január 21. 19:28 | Link

Rien


Igazából megszokhattam volna már, hogy a terveimnek már akkor lőnek, mikor kieszelem őket. Terveztem én ugyanis, hogy ma még korábban visszaérek a megszokottnál, de mit ad Isten, valahogy csak sikerült keresztülhúzni a számításaim.
Legalább a vonaton tudtam tanulni, ez az út másra amúgy sem alkalmas, lévén nem szoktam ismerkedni – főleg mert nem túl bizalomgerjesztő emberek csüccsennek mellém -, mert valahogy senkiben nincs meg a késztetés, hogy velem vitassa meg a döcögős út okozta fáradalmakat, vagy épp bármit. Általában zenét hallgatok, vagy a jegyzeteimbe mélyedve – na jó, ez enyhe túlzás – vészelem át ezt az időt, sőt olyan is van, mikor vegyítem a kettőt, mint például most is.
Azt ugyan meg nem tudom mondani, páromnak megint mi dolga akadt, az utóbbi időben neki is feltornyosultak teendői, én meg nem vagyok az a fajta, hogy kérdőre vonjam, vagy számon kérjem, amiről tudnom kell, azt általában úgyis elmondja.
 Kicsit nyomott a kedvemen, hogy az út hosszabb lett a vártnál, de tudom, ez is egy olyan probléma, amin könnyedén túl tudok majd lendülni, mihelyst már az ismerős falak között tobzódok.  Csak később jut eszembe, hogy még ez a precedens is várat magára, mert én még mára le is beszéltem valamit. Sose voltam híve mások felültetésének, sőt, valójában elvetendő hozzáállásnak találtam, így a körülmények fényében próbálom megszaporázni lépteim, bármennyire is nehezemre esik jelenleg, mert nem szeretném, hogy Adrian azt higgye, elfelejtettem, vagy épp teszek a közös tanulás adta lehetőségre.
- Na, szuper, akkor nem vártál sokat… sültgesztenyét? – nyújtom mosolyogva felé a zacskót, s remélem, senki nem lepődik meg azon, hogy most is birtokomban van ezen finomság.  Sajnos egyre csak fogyóban van a készlet, szóval jó lenne még egyszer meglátogatni a falut, mielőtt a vásárosok sátrat bontanak és lelépnek. Mert igazából isteni egy édesség ez, egyszerűen lehetetlennek tartom betelni vele.
- Sehová, nyugi…. az emberrablás és hasonlók, nem szerepel a bakancslistámon – kuncogva állítom a bőröndöm olyan helyre, ahol kevésbé zavar majd minket.
- Hétvégente a Grosserliebben tanulok. Az egy művészeti suli – osztom meg vele annak okát, miért is jöttem egy tankkal mögöttem. Most, hogy magamnak kellett végigcipelnem, el kell ismernem, Wardnak nincs olyan könnyű dolga ezzel.
- Szerintem előbb meg kéne beszélnünk, melyik négy x-es állatról akarunk írni – vakarom meg a tarkóm, miután szép csendben átgondoltam, tulajdonképp, mi is a feladatunk. Igazából, nem nagyon értem, miért lett ez páros feladat, nem tűnik annyira bonyolultnak, hogy egy ember saját maga, ne tudná azt megoldani, de ebből a szempontból ez teljesen lényegtelen.
- Ennyi bőven elég lesz – nevetek fel, majd kezeim összekulcsolva roppantom ki őket, miközben az ajtót vizslatom, mert nem feltett szándékom itt téblábolni a fagyhalál küszöbén, bent meg melegnek tűnik az idő, vagyis… oda legalább nem fúj be a szél annyira.
- Nos, csak nem fognak kiakadni, ha mi most kölcsönvesszük ezt a helyet – indulok fel a lépcsőkön, s megrökönyödve konstatálom, ennek az ajtónak a kinyitásához, nem igazán szükséges egy kelta rituálé, de annál jobb.
- Egyébként a kávét jobban favorizálom – mosolygok a fiúra, aztán a bőröndömmel együtt lépek be a házba, amit le is rakok eztán a sarokba, majd némi nehézség árán, de csak sikerül kiszenvednem belőle az LLG-s cuccaim.
- Jééé, van egy sütis kuponom a Cukrászdába… kéred? – nyújtom felé, elvégre nekem nem igazán van erre szükségem, Ádinak hála annyit eszek ott, amennyit csak akarok.

Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2016. január 21. 19:32
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 21. 21:38 | Link

Helena

Kezdte érezni, hogy lábai a hidegnek köszönhetően permanens kapcsolatot alakítottak ki a talajjal, így elképzelhető, hogy kénytelen lesz a vadőrlaktól néhány méterre kissé aránytalan díszként befejezni varázslói pályafutását.
 - Nem vagyok túl édesszájú - rázta meg a fejét a felkínált gesztenyére, meg egyébként is...valamiért nagyon nehezére esett elfogadnia másoktól bármit is. Többnyire maga sem értette, miért érzett ilyen erős ellenállást ilyen egyszerű dolgokkal kapcsolatban, de úgy volt vele, már azzal is kilép a komfortzónájából, hogy mások társaságában van, nem kell a továbbiakat erőltetni.
Némiképp elmosolyodott a válaszon; lehet, nem utasította volna vissza az emberrablást egyébként, tekintve, hogy olyan nehéznek érezte az elmúlt fél hetet, amit itt töltött, hogy igen erős kétségei merültek fel a továbbiakkal kapcsolatban, de úgy döntött, legalább egy hónapot túl kellene élni az első ideg-összeroppanás előtt, úgyhogy az összeomlást vizsgaidőszakra tartogatta inkább.
 - Mit művészkedsz? - mérte végig a lányt. Nem mintha lelke mélyére látott volna röntgenpillantásával - bár azzal amúgy is legfeljebb a bordája mélyére látott volna -, de a melegítős megjelenésből valami sportra tippelt volna. És ami lényegesebb: miért nem elég egy iskola?!
 - Egyáltalán miért akarnánk bármelyikről is írni - morgott kicsit, de már belenyugodott a sorsba, hogy bizony, az oktatás végeredménye a házifeladat (vagy annak sorozatos elfelejtése és a tanári megrovás az ellenőrzőben). - Legyen aaaa...harmadik.  - Felütötte a hóna alatt tartott kötetet, hogy megnézze, mi is az valójában. - Erkling. Jóleszaz - csapta be a könyvet és vágta ismét a hóna alá. Nem igazán mozgatta meg a fantáziáját se a feladat, se a tantárgy, így nem is érdekelte túlzottan, hogy milyen eredménnyel fog mindez zárulni.
 - A kávét még nem próbáltam, szóval nem tudom, hogy állok vele - mosolyodott el halványan a haj- és sáltömeg mögül, várva a kijelentését általában követő őszinte felhördülést. De hát ha egyszer nem szeretett új dolgokat kipróbálni, és még sose volt igazából szüksége a koffeinlöketre...akárhogy is, ez az esetek többségében a földönkívüli kategóriába szokta sorolni.
A lány nagyon magabiztosan tartott az aprócska kalyiba felé, Rian viszont nem volt ennyire fesztelen azt illetően, hogy egy ismeretlen, szemmel láthatóan szépen rendben tartott házba besétáljanak minden további nélkül.
 - Biztos vagy benne, hogy be lehet ide jönni csak úgy? - aggályoskodott, miközben zsebébe dugott ujjai idegesen babráltak a kabát anyagával. Kizártnak tartotta, elvégre az előző iskolájában már abból is balhét csináltak, ha valaki az ablakpárkányra ült, és a termeket is többnyire kulcsra zárták, nehogy egy kósza lélek meglovasítsa a fonnyadozó cserepesvirágokat, vagy a felbecsülhetetlen értéket képviselő krétagyűjteményt.
 - Állj meg, szerintem itt lakik valaki - suttogta, majd hirtelen megragadta a lány kezét, mielőtt még benyithatott volna, majd szinte nyomban el is engedte - meglehetősen udvariatlan dolog engedély nélkül a másik intimszférájába mászni, ő sem kedvelte az ilyesmit.
 - Szerintem inkább...menjünk máshova, mielőtt rátörjük valakire az ajtót vacsi közben - javasolta, bár attól jobban tartott, hogy a tulaj az otthoni nudizmus, vagy egyéb kellemetlenség odaadó híve.




Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék