Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

A szőke egy pillanatig nem volt teljesen biztos benne, hogy jó helyen jár és tett néhány tétova lépést az erdő felé, arra az esetre, ha valaki kirontana a házból és megpróbálná eltenni láb alól. Mert az erdő sokkal biztonságosabb, ott el lehet rejtőzni és nincsenek mindenhol hatalmas szörnyetegek, akik csak arra várnak, hogy őt szőröstül bőröstül felfalják.
Megcsóválta a fejét, csak úgy magának és megindult a ház felé. Az apja gyerekkorától arra nevelte, hogy nincsen mitől félnie és ő a legerősebb kislány a világon, akit ismer. Csakhogy már legalább nyolc éve nem látta és fogalma sem lehet róla, milyen esendővé is vált ez idő alatt. A terápián mindig azt mondogatták neki, hogy kitartó, meg céltudatos, meg erős. Szerette volna ezt elhinni az utolsó szóig, csakhogy aztán visszacsúszott és komoly erőfeszítésbe került, mire végre sikerült úgy, ahogy normalizálnia a helyzetet.
Ez volt az oka, hogy az anyja nem örült, amiért el akarja hagyni a családi fészket, hogy aztán egy, az otthonától távol eső kastélyban tengesse mindennapjait és ne legyen mellette senki, aki esetleg észreveszi, ha ismét baj van. De Szofi ragaszkodott hozzá, hogy a pszichológus zöld utat adott, az édesanyja meg elhitte. Nem mintha lett volna más választása, de végső esetben a lány eljátszott a gondolattal, hogy felkapja a nyúlcipőt és egyik éjszaka a hatodik emeleti lakásuk ablakából -mert az anyja nagyon muglibarát... Szofi már jóval kevésbé- kiveti magát, majd herot játszva megpattan a tett színhelyéről.
A gondolataiba merült lány elérte az épületet és úgy döntött, annak fala mellett lecsüccsenve lesz a legnagyobb biztonságban. Hozzá volt szokva az éjszakázáshoz, csakhogy ezt a terepet egyáltalán nem ismerte és tartotta magát a régi mondáshoz: jobb félni, mint megijedni. Ez volt az oka, hogy a következő percben, ahogy meghallotta a közeledő által keltett zajt a pálcájáért nyúlt.
Nem tervezte leátkozni az idegen fejét, amíg az nem ad rá okot, de ez nem jelentette azt, hogy ne készülhetne rá fel, ha esetleg rosszul végződik az esti séta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=551713#post551713][b]Szofia Elena Chenkova - 2015.12.10. 00:32[/b][/url]

A szőke egy pillanatig nem volt teljesen biztos benne, hogy jó helyen jár és tett néhány tétova lépést az erdő felé, arra az esetre, ha valaki kirontana a házból és megpróbálná eltenni láb alól. Mert az erdő sokkal biztonságosabb, ott el lehet rejtőzni és nincsenek mindenhol hatalmas szörnyetegek, akik csak arra várnak, hogy őt szőröstül bőröstül felfalják.
Megcsóválta a fejét, csak úgy magának és megindult a ház felé. Az apja gyerekkorától arra nevelte, hogy nincsen mitől félnie és ő a legerősebb kislány a világon, akit ismer. Csakhogy már legalább nyolc éve nem látta és fogalma sem lehet róla, milyen esendővé is vált ez idő alatt. A terápián mindig azt mondogatták neki, hogy kitartó, meg céltudatos, meg erős. Szerette volna ezt elhinni az utolsó szóig, csakhogy aztán visszacsúszott és komoly erőfeszítésbe került, mire végre sikerült úgy, ahogy normalizálnia a helyzetet.
Ez volt az oka, hogy az anyja nem örült, amiért el akarja hagyni a családi fészket, hogy aztán egy, az otthonától távol eső kastélyban tengesse mindennapjait és ne legyen mellette senki, aki esetleg észreveszi, ha ismét baj van. De Szofi ragaszkodott hozzá, hogy a pszichológus zöld utat adott, az édesanyja meg elhitte. Nem mintha lett volna más választása, de végső esetben a lány eljátszott a gondolattal, hogy felkapja a nyúlcipőt és egyik éjszaka a hatodik emeleti lakásuk ablakából -mert az anyja nagyon muglibarát... Szofi már jóval kevésbé- kiveti magát, majd herot játszva megpattan a tett színhelyéről.
A gondolataiba merült lány elérte az épületet és úgy döntött, annak fala mellett lecsüccsenve lesz a legnagyobb biztonságban. Hozzá volt szokva az éjszakázáshoz, csakhogy ezt a terepet egyáltalán nem ismerte és tartotta magát a régi mondáshoz: jobb félni, mint megijedni. Ez volt az oka, hogy a következő percben, ahogy meghallotta a közeledő által keltett zajt a pálcájáért nyúlt.
Nem tervezte leátkozni az idegen fejét, amíg az nem ad rá okot, de ez nem jelentette azt, hogy ne készülhetne rá fel, ha esetleg rosszul végződik az esti séta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=551719#post551719][b]Lillith Holloway - 2015.12.10. 01:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=551720#post551720][b]Szofia Elena Chenkova - 2015.12.10. 01:15[/b][/url]

Szofi, a vakmerő.
Így próbálta ebben a pillanatban jellemezni önmagát, de hamar rájött, hogy felesleges ez az erőlködés. Nincsen mitől tartania, hiszen ez egy iskola, nem pedig egy börtön, ahol mindenki csak a pillanatot lesi, hogy eltörhesse legalább az egyik karodat. Nem jelentett volna jó reklámot a helynek, ha az egyik diák már az érkezése estéjén darabokban kerül elő. És az apja sem örült volna, úgy mellesleg.
Eleresztette a pálcát és szemét arra felé meresztgette, amerről a jövevényt sejtette. A szintén szőke haj birtokosa előbukkant a sűrűből, Szofi pedig csak megforgatta a szemét a kijelentésre. Nem volt mindig ilyen harapós, de ma kifejezetten barátságtalan hangulatban fogta ki a lány. Elfáradt a vonatúton és a fenének sem volt kedve a kastély falai között ücsörögni. Mindössze annyi nyugalomra vágyott, hogy egyedül kiül a holdfénybe, erre tessék.
- Még nem döntöttem el, hogy csak a vérfarkasokat átkozom-e meg. -jegyezte meg, de azért előzékenyen eltette a pálcáját és kinyújtóztatta a lábait.
Nem igazán tervezett ma este senkivel sem cseverészni, örült, hogy egy kicsit nem nyaggatják és nem kell azon gondolkodnia, hogy hol rontotta el ezt az egész szépen felépített kis tervet, hogy márpedig ő önálló életet kezd. Nyilván ott, amikor jelentkeztek nála az első tünetek, minden esetre az anyja reggel addig szorította a kezét, amíg fel nem szállt a vonatra. Mintha legalábbis azt tervezte volna, hogy elé veti magát.
- Ülj csak le Lilith, ennél kényelmesebbel most nem tudok szolgálni. -erőltetett ki magából egy majdnempoént, majd a lány tekintetét kezdte keresni a sötétben. - Szofia vagyok. És mielőtt te is megkérdeznéd, mint az a tizenöt másik lány bent, igen, ma érkeztem.
Halvány mosoly jelent meg a lány szája szegletében, ahogy arra gondolt, hogy is sikerült elérni a szobáját. Hatan adtak neki útbaigazítást, mikor meghallották, hogy ma érkezett, anélkül, hogy kérnie kellett volna, másik kilenc lány pedig úgy nézett rá, mint valami csodabogárra, amiért elfelejtette a portré jelszavát. Istenem, megesik az ilyen!
- Szóval gyakran járnak erre vérfarkasok? -próbálta előre vinni a beszélgetés menetét, ha már így alakult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=551975#post551975][b]Lillith Holloway - 2015.12.10. 20:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=552076#post552076][b]Szofia Elena Chenkova - 2015.12.11. 08:47[/b][/url]

Szofia arra jutott, hogy elengedi a füle mellett a lány utolsó megjegyzését. Elkezdhetett volna vitatkozni arról, mekkora ostobaság lenne, ha a lány is pálcát rántana és elkezdenének őrült fúriák módjára hadakozni, csak mert egyiküknek sokkal rosszabb volt a napja, mint azt a másik el tudta volna képzelni, de úgy döntött felesleges lenne. Lillith is egészen biztosan tudta mindezt. Így tehá Szofi bölcsen hallgatott és csak megvonta a vállát.
Bár ő maga hívta a lányt, hogy üljön le mellé, egyáltalán nem állt szándékában még csak a társalgás gondolata sem. A vonaton alig volt hely, a többi elsős úgy taposta egymást, mintha legalábbis muszáj volna feljutniuk, mert ha nem az első tízben szállsz fel, akkor bizony elmegy nélküled a vonat. Mikor a szöszi végre talált magának egy fülkét, ahol viszonylagos nyugalom uralkodott már lejárta a lábát és legalább három emberen átráncigálta a csomagjait. Az a három ember már most nem kedvelte őt, pedig tényleg elnézést kért… miután fennhangon közölte, hogy talán nem az útban kellene szerencsétlenkedni.
- Az volt. –ismerte el végül pár másodperc gondolkodás után. - Ez mindig ilyen? Mármint az elsősök mindig ennyire lelkesek?
Szofi továbbra sem tervezett hatalmas eszmecserét futtatni, de ha már a szőke lány leült mellé, akkor muszáj volt valamilyen formában legalább úgy tennie, mintha nem lenne annyira neveletlen, amennyire ebben a pillanatban érezte magát. Írjuk ezt a fáradtság számlájára, de tény, hogy valamiért a rellonba került. Nyilván az apja tehet az egészről, aki már hét határon túl jár, nehogya minisztérium a nyomára bukkanjon. Csakhogy a lány ezt nem akarta elhinni. Ő szerette.
- Az nem jelenti azt, hogy nincsenek. –szúrta oda mellékesen.
Hiába ült le Lillith a szőke mellé, elég egyértelmű volt, hogy a nem túl barátságos indítás után egyiküknek sincsen sok kedve a cseverészéshez. Szofi egy röpke másodpercig a másikat méregette, majd visszafordult az erdőhöz, arra amerre Lillith is nézett és hagyta a felesleges beszédet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=552471#post552471][b]Lillith Holloway - 2015.12.12. 21:05[/b][/url]