34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Natália
KARANTÉN


minisárkány
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2022. november 10. 01:11 | Link

      to; E M M A
erdőjárás, bátorságpróba, hideg


Kicsit hűvös van, bár a kabátom meleg, a cipőből a vékonyabb talpút vettem fel és kicsit érzem. Nem lenne jó ilyen hamar a Gyengélkedőn kikötni felfázással, és Anya se örülne, hogy hidegben mászkálok kint tornacipőben. Sajnos még nem tudom azt a bűbájt, amivel melegebbé tudom tenni, így marad az, hogy elindulok. Az egyik háztársam mesélt az erdőről, meg arról, hogy mennyi szörnyeteg és vad lakik benne, illetve mennyire veszélyes. Én pedig prüszköltem egyet, hogy biztos nem, mert akkor nem lenne iskola mellette, hát nem hülyék itt az emberek. Kinevetett, majd azt mondta, akkor nézzem csak meg. El is jött velem, egy idő után azonban leszakadtam mellőle, a kis ösvényt követtem, ami egy picit tisztább részre vitt. Muszáj megjegyeznem, hogy korántsem mentünk nagyon mélyen be, ez még mindig a széle, azért is ritkásabbak a fák. Azonban a társam, a nagyszájú biztosan kifutott, amikor hallott valami hangot és már a kastélyban meséli, hogy majdnem széttépte egy fenevad. Beszari! Azonban két perc múlva már én is kifelé osonok, amikor meghallottam valamit kaparászni. A szívem hevesebben dobog, azonban nem futottam, nem képzeltem bele rémes dolgokat. Annyira. Abban biztos vagyok, hogy éjszaka a legrosszabb, meg teliholdkor, mert akkor lehetnek itt vérfarkasok is. Mondták, hogy tanulhatnak itt olyanok is, így, akkor biztos nem jövök ki. Egy nagyobb reccsenést hallok, amikor megugrok picit és végleg elhagyom az erdőt. Látom magam előtt a vadőrlakot, hogy lakják is és közelebb merészkedem. Belesnék én az ablakon is, amikor lépéseket hallok. Biztos a vadőr! Lehet nem kellene itt lennem? Olyan késő nincs, de hamarabb sötétedik és nem épp ez a legális helye az udvarnak. Osonok hát, épp oldalra nézek, amikor rám köszönnek. Annyira váratlanul ér, mivel az ellenkező irányból hallottam a lépéseket, hogy felsikkantok. A szám elé kapom a kezem és fordulok a lány irányába, majd elnevetem magam.
- Jajh, ne ijesztgess! Azt hittem a vadőr jön leszidni, hogy összetaposok valamit – sóhajtok egy nagyot, hogy a megint hevesebb szívverésem lecsillapodjon. - Eltévedtél, vagy te is megnézed, mennyire ijesztő az erdő? - Lépkedek közelebb hozzá, amikor kiveszem, hogy nem valami kesztyű vagy egyéb melegítő van a kezében, hanem egy cica. Lehet rossz a szemem? Mindegy, mert ott egy cica.
- De aranyos! Mi a neve? - most már bátrabb vagyok én is. Ha van itt egy macska, már rossz nem lehet. Nekem nagyon hiányzik Pompadour.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kobán Emma
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 62
Írta: 2022. november 10. 02:15 | Link

Natália
öltözet


Épp igyekeztem felidézni, milyen egyéb lények várhatnak a sarkon túl, és hogy miért vagyok pont ugyan idióta, mint az összes filmben az első áldozat. Ha nem rettegtem volna jobban egy -jogosan- számonkérő varázslótól, mint bármilyen bestiától, akkor sokkal könnyebb lenne az életem. Mindent megtettem annak érdekében, hogy nyugodtnak tűnjek, de őszintén reméltem hogy senki nem vár a sarkon túl. Így miután befordultam, és egy lány hátával találtam szembe magam az eddig sem lassú pulzusom szerintem kiakasztott valamit az agyam drótozásából, mert egy közepesen hangos -SZIA!- hagyta el a számat. A lány sikoltására én is összerezzenek, és automatikus mozdulattal szorítom magamhoz Zelmát, hogy ha megtámadnak legalább Őt meg tudjam védeni. Tágra nyílt pupillákkal bámulom a lány minden mozdulatát, és még akkor is riadt tekintettel nézek rá, amikor Ő már nevet. Csak azután lazulnak az arcvonásaim, hogy Ő elkezd beszélni, és közben mély levegővételek mellett igyekszem egy kedves mosolyt is összehozni. Valahol hátul az agyamban keresem az infókat arról, hogy ölthetnek-e erdei démonok valósághű emberi alakot, de valahol már láttam én ezt a leányzót, ezért meggyőzőbb opció, hogy tényleg csak egy diák.
-Nagyon sajnálom, nem akartalak megijeszteni.- szögezem le rögtön, amint tart egy légvételnyi szünetet. A hangom még mindig a normálisnál fél oktávval magasabb hangon cseng, ezért amíg közelebb ér a leányzó nyelek egy nagyot, hogy újra helyreálljon a rend.
-Csak a macskával voltam sétálni, aztán hallottam valami zajt és én is elkezdtem rettegni a vadőr szidalmazásától.- Fejtem ki egy levegővel, és így hangosan kimondva még banálisabbnak tűnik az egész. Inkább nem is kérdezem, hogy Ő miért akarta sötétedés előtt megnézni milyen az erdő. Még a házunk melletti gyümölcsösben is rettegnék ilyenkor.
A macska említése, mint egy hatalmas mentőöv érkezett, mert így rögtön átkapcsolt az agyam egy pozitív részlegbe.
-Jajj, köszöni szépen. Zelmának hívják, nagyon rendes macska.- Emelem meg színpadiasan a kis bolyhost, majd óvatosan leteszem a földre, hogy ha akar nyugodtan köszönjön az ismeretlen lánynak. Ha Ő minimális érdeklődést is mutat az irányába, akkor Zelmus tuti elindul simit kunyerálni. -Tud egy csomó trükköt és imádja az embereket, igazi kéjenc.- teszem még hozzá, majd ismét a lány arcára koncentrálok. Ekkor ugrik be, hogy miért tűnt ismerősnek. Ő az a Rellonos gólya, akit az Eridon asztalától elrángattak. Szegényt nagyon sajnáltam akkor, azóta pedig minden létező változatot hallottam a történtekről, így igazság híján inkább figyelmen kívül hagytam ezeket.
-Mit szólnál ahhoz, ha közösen visszamennénk a kastélyba?- Teszem fel bátortalanul a kérdést, mert ha Ő továbbra is fel szeretné fedezni az erdőt, az komoly dilemma elé állítana.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Orbán Gábriel
Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vadőr



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 12. 07:28 | Link

Norina

Van az úgy, hogy az ember gyerekének mind a két szülője dolgozik, és a férfi hősiesen azt mondja a nőnek, hogy menj csak, mi jól elleszünk. Eddig rendben is vagyunk, de aztán a férfi munkatársa közli, hogy megbetegedett, és nem tud szinte felkelni sem. Semmi baj, bé terv, mert mindig van egy bé terv. Gyerek egy, kettő felkötőződik az apukatestre, és együtt szelik át a messzeséget, ami a kastélyig, egészen pontosan a vadőrlakig terjed. Na hát, ez a jelenlegi helyzetem. Egészen pontosan az, hogy az asszony gyógyító húslevesét belebegtettem a fiúnak a küszöbről, mert bár azt vallom, hogy az ember immunrendszere attól erősödik, ha találkozik a bacikkal, mégsem akarok én parázsvitát ebből, és a huncut kis kölykeim úgyis elárulnának azzal a minimális szókészletükkel.
Szóval a leves leszállítva, aztán kölyök egy, nevezetesen András fiam leengedve, majd kölyök kettő, Armand is csatlakozik hozzá. Ennyi idősen már szépen sétálnak, de most sietni kellett fel, ugyanis három pici unikornisunk is van, akiket mielőbb meg kell etetni. Majd lefelé menet elfáradnak, azt úgyis sokkal jobban szeretik, mert lehet futni, meg persze pofára esni. Több állat gyógyítottam be az elmúlt évbe, mint ahányszor a saját testemen kellett valamit rendbe tenni. Jó, hogy ketten vannak, és ők a baba nyelvet is értik, mert azon a kéttucat szón kívül nem nagyon tudom, hogy mire vágynak.
- Hátul!
Kiabálok vissza annak, aki elől kiabál, csóró Benő gyerek meg így sosem heveri ki azt a betegséget, ami ennyire levitte az életről. A gyerekek a kutyáival játszanak, én meg éppen az eleséget pakolom össze a kis aranyszínű csikóknak, akik már megszokták a jelenlétem, sőt, mi több, egyikük olyan pofátlan, hogy simán még a répát is kilopja a farzsebemből, amire nevetésben török ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Natália
KARANTÉN


minisárkány
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2022. november 14. 14:50 | Link

      to; E M M A
erdőjárás, bátorságpróba, hideg


Nehezen tudom elképzelni, hogy itt fog érni a csúfos halál, hiszen Anya is megmondta, hogy az iskola biztonságos. Mégsem tudom teljesen elengedi és elfelejteni, hogy mégis lehet valami, ami majd felfal és amitől nekem végem lehet. Bizonyára az erdő az oka, hiszen nagyon régi, nagyon magas és sűrűn nőtt fákkal, illetve rettentő csendes. Ezt látva mindenkinek megfordul a fejében, hogy valami nincs itt rendben, hogy valaki figyeli és hasonlók. Máris olyan, mint egy ijesztő rémtörténet, horror mese. Azonban amikor rám köszönnek, hamar eljut a tudatomig, hogy bizony, nem itt fog érni a csúfos halál. Pontosan olyan ijedt és megilletődött a lány, mit én, aki végül szembekerül velem. Hála! A köszönése sem valami démoni nyelv, így hamar mantrázom magamnak, hogy nyugodjak meg. Megrázom lágyan a fejem, hogy mennyire bedőltem a nagyok rémes históriának! Én nem leszek ijedős! Ettől függetlenül, azért körbe is nézek, nem-e figyel tényleg valaki.
- Semmi gond, nem haragszom! Én sem figyeltem, azt hittem az vagy, akivel eljöttem ideáig – neki azonban nyoma sincs. Ezt majd kihagyom a mesélésből, amikor visszaérve találkozok vele, azonban arra pont jó lesz, hogy megmondjam neki, mennyire gyáva nyúl. Meg, hogy nem illik lányokat egyedül hagyni az erdőben! Még ha az csak a széle.
- Én kirándultam kicsit. Aztán éppen indultam vissza, de én is hallottam a zajt. Szerintem egymást hallottuk – nevetek megint egy picit, mert ez így már vicces inkább. Nem is gondolja az ember, hogy egy másik mennyire bele tudja képzelni magát valami rémes történetbe és akkor mindenfélére gondol. Ostobának érzem magam, szerencsére azonban bőven van mire figyelnem. - A vadőr állítólag kedves, hacsak nem a veteményest taposod le vagy rossz helyen sétálsz – abban azonban nem vagyok biztos, hogy nem vagyunk-e ott most, ahol nem kéne. Vagy mit ültettek a lábunk alá. Így inkább nem kockáztatom meg, hogy bekopogjak, sokkal jobban érdekel és tetszik nekem a cica. Most merek csak közelebb sétálni hozzá.
- Szia Zelma. Én Natália vagyok, te pediiiig…? - Sajnos nem tudom kitalálni a neveket, azonban kérdezni merek. A cica közben lekerül a földre, így megállva guggolok le és nyújtom felé a kezem. - Nekem is van cicám, otthon van a Nagyival jelenleg. Az ő neve Madame Pompadour. Trükköket nem tud, de nagyon hangosan dorombolni igen – meg hát, kunyerálni, azt melyik macska nem. Anya szerint el lett kényeztetve, szerintem pedig olyat nem lehet. Ahogy odaér hozzám a macska, már simogatom is vagy épp játszok vele, ha úgy szeretné. Tekintetem azonban a lányra emelem.
- Én még meg akartam nézni ott oldalt, hogy milyen az a nagy kidőlt fa. Állítólag sok a gomba és érdekesek. Meg akivel jöttem, azt mondta, lakik ott rókacsalád is, de neki már nem hiszek… Mindenesetre, ha van kedved, megnézzük együtt? Aztán vissza tudunk menni, igen – bólogatok. Nem egy nagy túra, tudom, de… ennyi még belefér, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kobán Emma
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 62
Írta: 2022. november 16. 15:24 | Link

Natália
öltözet


Mármint hogy valakit elhagytál az erdőben?! sikít egy hang szerencsére csak a fejemben a lány szavai hallatán. Úgy ítéltem meg, hogy az ijedtség és az ebből fakadó magas vérnyomás nem jó kombináció, ezért hangosan nem mondtam ki a szavakat, csak nagyokat pislogtam és gyorsan ki is ráztam ezt a gondolatot a fejemből.
-Igen, több mint valószínű. Rám vallana ez a fajta bénaság.- nevetek én is a kezdeti riadtság elmúltával a helyzet komikusságán. Már napi gyakorisággal fordul elő, hogy hülyét csinálok magamból, legalábbis így érzem.
A lány láthatóan jobban képben van az iskolával, mint én, pedig nem hinném, hogy idősebb nálam, de láthatóan magabiztos, ezért csak bólogatok a vadőrrel kapcsolatos infókra, és igyekszem ezt tudatosítani is.
-Jajj, bocsánat. Nyilván a macskát hamarabb bemutatom, mint magamat. Én Emma vagyok, másodikos navinés.- felelek apró mosollyal, és végre már a saját hangomat hallom, nem pedig valami sipákoló teáskannát. Ezek szerint elmúlt az ijedtség.
Zelma nyilván azonnal Natália kinyújtott kezébe dörgöli az arcát, majd szokásához hátra veti magát a földre egy kis pocaksimi reményében. Ezt biztos, hogy a kutyánktól tanulta, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek...tudom, hogy egy kis kurtizán.
-Ó, az nagyon elegáns név. Zelma csak kölyök korában dorombolt úgy, mint valami rossz traktor, amióta felnőtt csak ilyen kis szolídan tud, mint most.- mutatok színpadiasan a láthatóan élvezkedő macskámra. Tényleg mindenkit imád, szerintem ezért is szokott be a társalgóba, hogy mindig legyen társasága.
Megpróbálom megkeresni, hogy melyik fáról beszél Nati, és most, hogy már nem hiszi azt a szervezetem, hogy bármelyik pillanatban meghalhat, nem hangzik annyira rosszul az ötlet. Ha jó fát nézek, akkor nem egy hatalmas túra, úgyhogy még beleférhet sötétedés előtt.
-Hm, oké.- bólogatok megfontoltan, de most már nem hagy nyugodni a kíváncsiság, hogy mi lett azzal, akivel Natália eredetileg kött -De ugye akivel jöttél biztonságban van, nem pedig az erdő mélyén kóborol?- folytatom apró nevetéssel, mert magam sem tudom eldönteni, hogy mennyire is komoly ez a kérdés. Közben boldogan veszem tudomásul, hogy a bögrémben még maradt némi kávé, ami a hideg idő ellenére kellemesen meleg, úgyhogy kortyolok egy nagyot.
-Részemről mehetünk is, egy kicsit félnék ha a teljes sötétedésig maradnánk.- vallom be őszintén, és ha Natália is egyetért az indulással, akkor megyek is az általam helyesnek vélt irányba. -Zelma szorosan.- szólok még a macseknak, hogy a szabad kirándulásnak vége, és legyen szíves 2 méteren belül maradni.
-Te értesz a gombákhoz?- kérdezem hirtelen néhány lépés után, mert valószínűleg ennyi idő kellett, hogy felfogja az agyam miért is megyünk. -Mert én szerintem a gyilkos galócán és a szarvasgombán kívül mást nem ismerek fel...- teszem hozzá kicsit tétován, inkább csak figyelmeztetésnek szánva, hogy sok szakértelemre tőlem ne számítson.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Nádassy Norina Iza
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 98
Írta: 2022. december 28. 15:51 | Link



A kopogásra semmi reakció nem érkezik bentről, pedig az egyik ablakból kiszűrődik némi halvány fény. Ez arra enged következtetni, hogy van odabent valaki, csak nem hallotta, ami eljuttat a kiabáljunk mert az jó ötlet gondolatáig. Az ablakhoz lépek, pipiskedve bekukucskálok, de semmit nem látni. Már emelem kezemet, hogy az üvegen is kopogtatok, amikor maghallom, hogy valaki reagál a korábbi kiáltásomra. Hátul. Ennyi választ kapok, de ez pont elegendő ahhoz, hogy tudjam, itt felesleges tovább várakoznom. A hang irányába indulok, illetve arra felé, ami szerintem a hátul-t akarja jelenteni. Egyszer csak két pici fiúcska jelenik meg előttem, akik kutyákkal játszanak. Ahogy megpillantom őket, arcomon egy széles mosoly jelenik meg. A két piciről a tekintetem tovább vándorol, s pár lépésre tőlük megpillantok egy férfit is. Aztán azonnal a két kis csikóra fókuszálok, mivel a szemet szinte vonzzák a lények. Pont azt a jelenetet kapom el, amikor egyikük ellopja a férfi zsebéből a répát. Ezt látva felnevetek, majd hirtelen a szám elé kapom kezemet. Nem akarom megijeszteni sem a gyerekeket, sem a csikókat, de késő. Hirtelen minden szempár rám szegeződik. Intek egyet, majd a férfi felé indulok. Még távolabb vagyok tőle, de pont olyan távolságra, hogy halljon. - Jó napot! Orbán Gábrielt keresem. Jó helyen járok?- érdeklődök, s töretlenül lépkedek feléjük. A fiúk mellett elhaladva újra integetek nekik, majd elmotyogok egy sziasztokot. A két kissrác pár pillanatig még figyel, de a kutyák sokkal érdekesebbek és szórakoztatóbbak, mint én, így hamar érdeklődésüket vesztem. - A iskolában mondták, hogy itt találom meg. Elnézést a zavarásért.- folytatom, s ekkor már szinte ott állok előtte, néhány lépés távolságnyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Orbán Gábriel
Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vadőr



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 110
Írta: 2023. január 29. 08:10 | Link

Norina

- A legjobb helyen, én vagyok, viszont, ha megbocsátasz, nem fogok kezet, mert akkor egy hétig súrolhatnád magadról a koszt.
Kis túlzás persze, mert azért annyira nem vészes a helyzet, de hát ez nem is egy olyan munka, amit tisztán lehet csinálni. Amikor megkérdezték, hogy milyen elképzeléseim vannak az oktatni kívánt tárggyal kapcsolatban, akkor merült fel, hogy Benő mellett vadőrködjek, és a kissrác rendes kölyök, szóval szívesen csinálom ezt a mai napig is. Eredetileg persze az volt a cél, hogy ne találjanak meg, de most meg már annyira megszoktam itt, hogy egyedül a ritkán látott anyám arca emlékeztet arra, hogy ki is voltam korábban.
- Nem zavarsz, miben segíthetek?
Add, hogy ne egy olyan diáklány legyen, akinek elvileg órán kellett volna lennie, de azt se tudja, hogy ki vagyok, viszont bármit megtenne azért, hogy átmenjen a tárgyamból. Kettő ilyen volt a múlthéten is, és nem nagyon díjaztam, hiszen van asszonyom meg gyerekeim, akikre rápillantva látom, hogy már vastagon úsznak a nyáltengerben, de boldogok, szóval nem nagyon kellenek nekem tinilányok. Megöregedtem a fenébe is! Viszont mindig, amikor keresnek, elfog a kíváncsiság, hogy ugyan a következő ember milyen indokkal és milyen opciókkal keres meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék