Jared

Odabent tett-vett, nem azért mert az eső zavarta volna, hanem mert a kis ház kitakarítása után akadt még dolga azért, mielőtt teljesen átalakítja az általa megálmodott módon. Végképp nem találta szűkösnek - az utóbbi években lakott már gardróbban is, úgyhogy a vityilló kész palotának tűnt a szemében, ezért elhatározta, hogy amennyire csak lehet, elbújtatja a bútorokat, csak hogy kiélvezhesse ezt a sok teret. Ez természetesen szembesítette azzal, hogy maréknyi magával hozott holmija, ami jobbára csak a legszükségesebb dolgokból állt, jóformán elveszik a tágas szekrényben, dekoráció terén pedig súlyos deficitekkel küzd a ház. Itt most nem szobrocskákról, porcelánról és egyéb porfogókról beszélünk, hanem valódi, hangulatteremtő, szemet gyönyörködtető díszítésről, ami életre keltené a most még nagyon puritán belső teret. Épp ezért, elugrott anyagmaradékokat venni egy régi ismerős helyére, hogy egy egész hátizsáknyi textilhulladékkal térjen vissza. Egy ilyen álmatag napra tökéletes elfoglaltságnak ígérkezett, hogy ezekből kreáljon valamit, így az egészet kiszórta a padlóra, hogy a kör közepére telepedve válogatni kezdjen. Első lépésben csak a színeket nézte, aztán nekilátott, hogy nagyjából egyforma darabokra vagdalja a kiválasztott csíkokat, apránként egymás mellé illesztgetve őket. Hosszadalmas, de vidám munka ez, közben szüntelen dúdolgat - egy kis Beatles, egy kis Don't Worry, pár taktus ismeretlen, rock-beütésű valami... Mikor végez az összeállítással, előkeresi a tűt és a cérnáit, de mielőtt hozzáfogna magához a varráshoz, kisétál a konyhába főzni egy kanna teát és amíg arra vár, hogy felforrjon a víz, eszébe jut, hogy talán nem ártana ránézni a csókáira, hátha be akarnak jönni szárítkozni kicsit. A bejárathoz slattyogva gyanútlanul tárja ki ajtaját, csak hogy meglepett kiáltással valaki bedőljön szerény hajlékába.*
- Isten hozott.-*Pislog le rá, kezét nyújtva a földön elterült idegenhez, felsegítés előtt udvariasan meg is rázva jobbját.*- Radúz. Nagyon ragaszkodsz a lábtörlőmhöz és hagyjalak magatokra titeket, vagy esetleg be akarsz jönni?-*Érdeklődik, csak pro form, ha már látogatója akadt.

Jared

Az ifjonc némileg zavart rosszallással néz felfelé rá, míg ő türelmesen várja, hogy megszólaljon, egyáltalán nem érzékelve a helyzet némileg abszurd mivoltát. Könnyen lehet, hogy ő az a fajta ember, aki a rajtakapott betörőt is meghívná egy sörre, ha már úgyis erre járt.*
- Örvendek a találkozásnak, Jared!-*Azt persze elfelejtette közölni újsütetű ismerősével, hogy valószínűleg még vagy két tucat alkalommal fognak bemutatkozni egymásnak, mert bár az arcokra kiválóan emlékezett, a neveket úgy elfelejtette, mint a huzat.*
- Már hogy zavarhatnál? Te vagy a legelső látogatóm!-*Rázta meg fejét, széles vigyorral, kíváncsian nézegetve a rajzokat, amíg a szőke összekapkodja a holmiját.*
- Gyere! Kérsz teát? Van fekete, zöld, maté, gyümölcsös, gyömbéres meg gyógynövényes is.-*Miközben sorolja a kínálatot, kijjebb sétál keskeny gangján, hogy az eresz alól kandikálva körüllessen, de csókáknak semmi nyoma. Nem bízik benne, hogy maguktól be akarnának jönni az ismeretlen épületbe, még nem szokták meg a környéket, úgyhogy jobb, ha egy kicsit rajtuk tartja a szemét.*
- Akkor épp ideje ezen változtatni. Bár még kicsit kopár itt.-*Vendégét előreengedve becsukja maguk mögött az ajtót, elcsattogva a konyhába, hogy elkészítse a kívánt italt, kis tálcára rakva a kannát, cukrot és csészéket, hgoy visszatérve lepakolja az egészet az egyetlen, most asztalként funkcionáló dobozra. Ezt majd később pótolni fogja, de székek valószínűleg sosem fognak állni a házban, legfeljebb a konyhában.*
- Így van. De esengve könyörgöm, ne magázz. Esküszöm, érzem, hogy őszülni kezdek.-*Az ágyáról egy jókora ülőpárnát "hozzávág" Jaredhez, hogy üljön csak, ahova jólesik, míg ő kusza gombócba fogja a haját és pálcáját elővéve kezdi bűvölni az apró tűket - egy kicsit csalni fog, mert csak kézzel napokba telne összeöltögetni a darabokat.
- Van még kedved rajzolni?-*Érdeklődik, miközben figyeli, ahogy a cérna befűzi magát és aztán takaros kis csomót is köt a saját végére. Innentől ő irányítja a feladatot, mindig két-két anyagcsíkot illesztve össze, hogy aztán könnyed érintéssel végighúzza pálcája hegyét egy képzeletbeli egyenes mentén, a tűk pedig szaporán ki is varrják ezeket a vonalakat.

Boldog éjfélt!

Jared

- Akkor málnás-szedres-ribizlis-áfonyás tea lesz! Nem vagy ezekre allergiás, ugye?-*Kandikált ki a konyhából, kezében a jókora befőttesüveggel, amiben nehezen meghatározható összetételű, lekvárszerű massza pihent. Ebből tett a vízhez kellő mennyiségű kanálnyit a kanna aljába, hogy az egészet leöntse - Jared valószínűleg csak akkor fog nagyot nézni amikor tölt magának és a csészéjében mindenfelé valódi gyümölcsök fognak úszni, na meg egy kis fahéj, csillagánizs meg vanília. Radúz készletében egyébként nem volt két egyforma színű darab, bár a koik mellett ez a furcsaság jóformán eltörpült.*
- Nyugodtan jöhetsz amúgy máskor is, nem irigylem én tőled a küszöböm, de ha bekopogsz, akkor adok kényelmesebb ülőkét és nem kell ajtóstól dőlnöd a házba többet.-*A saját italát biztonságos távolságba letéve dolgozott a csíkokkal, amikből már előzőleg nagyjából összerakta azt a hét szivárványtarka sávot, amit majd a végén egymáshoz ölt és leszeg körös-körbe. Nagyrészt erre összpontosít, de beszélgetni bőven marad ideje, amíg a tűk szaporán járják ugrabugra táncukat pálcája nyomán.*
- Távol?-*Radúz meglepett-értetlenül visszhangozta a kérdést.*- Itt minden csak kőhajításnyira van. Már a pusztákhoz mérten.-*Igazította ki magát, mert a vadőrlakból felsétálni a kastélyba vagy le a faluba igazán meg sem közelítette azt, amikor egy óriási síkság kellős közepén sátorozik az ember, ahol a szomszédja legjobb esetben negyed napi járóföldre lakik.*
- Amúgy sem vagyok egyedül, csak a srácok elmentek valamerre, úgyhogy majd legközelebb fogtok szerintem összeismerkedni.-*A csókáira utal, nem tudatosítva, hogy Jared nem tudhat még róluk, elvégre Radúz a madarai nélkül olyan furcsa lenne, mint egy kék belű görögdinnye. Nem mintha lenne kifogása ezek ellen, amíg tisztességes dinnyéhez illő ízük van, de na, furcsa lenne.*
- Remek! Nem akarsz a falamra festeni valamit?-*Mutatott körbe, a szoba tiszta, sápatagfehér falaira, amik egyértelműen nem maradhattak így.*- A dobozban a tálca alatt van mindenféle festék meg ecset.-*Teszi még hozzá, miközben odébb helyezkedik egy kicsivel, hogy folytassa kedélyes varrogatását.

Jared

- Akkor jó. Másmilyenem most nincs.-*Kicsit sajnálkozva mondta ezt, mert voltak ennél sokkal extrásabb keverékei is, de nem hozta őket rögtön magával. Pedig csak annyit tett el, hogy kitartson nyárig, a többit eladta, elajándékozta vagy elcserélte, ahogy szokta. Kész szerencse, hogy volt annyi esze, hogy a rummentes verziót rakja be, nem kellene már rögtön az elején bajba kerülnie.*
- Hogy ízlik?-*Kíváncsiskodott, miután Jared már percek óta szórakozott a teával és a csészével, érdekesebbnél érdekesebb arcokat vágva. Tudta, hogy a sült tea errefelé jobbára ismeretlen, bár nem értette, hogy létezhet bárki, aki nem szereti, mert annyi változatban lehetett készíteni, amennyit csak valaki meg bírt álmodni.*
- Két évig egy sámán tanonca voltam, a nagy kerek semmi kellős közepén. Meg utána is sokat jártam mindenféle elhagyatott helyeken, rezervátumokban, sűrűségekben. Itt a szomszéd szobában van zuhany. Meleg vízzel.-*Érezhetően luxusnak tartotta ezt, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy megszokásból valúszínűleg így is hideget fog használni. Idővel az ember a civilizáció legtöbb vívmányáról egyre könnyebben mond le, bár azért nem vetette meg a földi élvezeteket, csak épp elkényelmesedni nem látta jónak. Lehet, hogy voltaképp a matrac helyett is csak néhány pokrócot kellett volna hagynia, de azzal nyugtatta magát, hogy nem kötelező folyton azon aludni.  
Jared arcának láttán és a félreértés hallatán felkacagott, egyaránt derülve és borzadva azon, hogy neki ilyesfajta kötelezettségei legyenek.*
- Neheheeem. A madaraimról beszéltem, bár nekem jóformán családtagok.-*Oszlatta el a másik rémképeit, kisebb szünetet tartva, hogy a saját teáját megihassa, friss adagot töltve. Vendége pedig kapott az ajánlatán, amivel valahol mindketten jól járnak - Jared kedvére mázolhat, Radúznak pedig lesz mit nézegetnie.*
- Sok szín. Még több minta.-*Egyszóval halovány lila elképzelése sincs, csak sok legyen meg tarka, egyébként minden a fiúra van bízva. Közben nem túl hangosan dúdolni kezdett, egy Hush Sound számot, mert épp az jutott eszébe és valahogy illett a hangulathoz, egy kis ritmus és derűt adva hozzá.

Szöszkeség
Wow, wow you just can't stop it,
Like a wild train rollin' right down your track.
Wow, wow watch it watch it!


Ha bárki látta Radúzt útban a faház felé, minden bizonnyal szakított egy percet arra, hogy értékelje az elé táruló látványt, ahogy a friss vadőr, hátizsákkal a vállán, szwinglépésben üget kedélyesen az erdő szélén, olyan halkan dúdolva, hogy a szemlélőig már nem hallatszik el, egyfajta őrült pantomimdarabként haladva el előtte. Remekül szórakozik, főleg miután Sárával találkát beszélt meg - már vagy egy évszázada, hogy utoljára látta a lányt és valószínűleg ígért is neki valamit, amit már háromszor elfelejtett, szörnyűség, tragédia! De ha kell, akkor három nap és három éjjel fog neki megbocsátásért könyörögni, hogy meglágyítsa a szívét!
Minden, amit szükségesnek ítél, táskájában lapul, dehogy is merne üres kézzel érkezni. Ahogy a célhoz ér, mielőtt felmászna, még körbetáncolja kétszer a fát, hogy elérjen a fejében pörgő szám végére - létrán mégse lehet táncolni, felháborító! - utána viszont egy mókus fürgeségével kapaszkodik fel, hogy körülnézzen. Még nem járt erre, a levélhez mellékelt kis térképet követve jutott el ide, úgyhogy kíváncsian tanulmányozza a szedett-vedett berendezést, ami egyértelműen több ember itthagyott tulajdonát képezi. Szépen félre is teszi a többséget, csak két ülőalkalmatosságot hagy elől, aztán leguggol, hogy egyenként előbányássza hátizsákja tartalmát - a megbűvölt gramofont, amit a vadőrlakban talált, egy doboz süteményt, egy titokzatos itallal teli palackot és persze utánozhatatlan csészéiből kettőt. Elrendezgeti ezeket, míg várakozik, előbb csak a taktust ütve és dúdolva a dallal, aztán, ha a lány nem ér oda időben, hát egymaga táncra is perdül, mert nem bírja megzabolázni a jókedvét.

Szöszkeség
And now, friends, let me tell you about this cat that I once met...

Ó, megjött, megérkezett az est díszvendége, ide a reflektorokat és elő a harsonákkal! Radúz akkora mosolyt növeszt, hogy egy szendvicsbagett gond nélkül beférne keresztben a szájába, majd különösebb felvezetés nélkül elkapja Sárit és táncra penderíti, egy kicsit ellehetetlenítve a megölelésére tett első kísérletet.*
- Gyeregyeregyere!-*Nemnemnemlehet megállni, amíg véget nem ér a szám, kell még ez a pár taktus, mint teához a rum és nyárhoz a dinnye. Hoppazasztal majdnem, jó, hogy nem töltötte még ki az italt, sebaj, dobban a ritmus, visszaszámlálás, kettőt jobbra, egyet balra éééééés kiforgat!
Ezek után jóformán ő kapja fel a lánykát, aki jobban is teszi, ha egy pillanatra megkapaszkodik, bár az nem fenyegeti, hogy lepottyantanák.*
- Téged elfelejteni? Ugyanmár, pitypangbogár.-*Nevet rá, mert mint mindenkinél, Sáránál is eltartott, mire nagy nehezen és nyögve megtanulta a nevét (mondjuk nem esküdne meg, hogy nem szólította pár ízben Somának). Addig pedig leginkább a maga kreálta becenévvel illette, mert a Héte mégsem szép lánynév.
Miután óvatosan visszahelyezi a padlóra a királykisasszonyt, színpadiasan féltérdre ereszkedik, tenyere közé fogva a kis kezeket.*
- Ugye, ugye meg tudsz nekem bocsátani?-*Kérdezi esengő szemekkel, majd sokkal halkabban hozzáteszi,*- Amúgy hoztam a kedvenc sütidből...

Jared
He's a maniac

- Errefelé annyira nem ismerik, pedig nagyon egyszerű. Nincs benne más, csak gyümölcsök, fűszer meg cukor. Körülbelül bármiből készíthető.-*Magyarázta, mert tényleg nem művészet ez és sokkal jobban szerette, mint a bolti vacakokat, amiknek többnyire műanyagízük volt.*
- Sült tea. -*Odahaza, Csehországban ez egy teljesen hagyományos dolog, egyszerűen elkészíthető és borzasztóságosan finom, úgyhogy vétek lett volna örökségéből kihagyni. Főleg, hogy eddig még mindenkinek ízlett, akit csak rávett a megkóstolására, csak meg kellett találni a megfelelő kombinációt.*
- A dédim bosszúja, szerintem. Kegyetlen rossz kölyök voltam és amikor tanár kellett nekem, akkor ő választotta ki. Részemről kezdetben szentül hittem, hogy ez a világvége, az apokalipszis és az armageddon egyben.-*Nevetett az egészen, mert visszatekintve rémes volt az egész helyzet, ő, akinek ki se lehetett venni a kezéből a tetriszt, hirtelen belecsöppent egy olyan világba, ahol nemhogy áram, de még meleg víz se volt. Valószínűleg azért került pont a pusztára, hogy eszébe se jusson megpróbálni megszökni.*- Mondjuk ő volt a legjobban meglepve, amikor aztán tényleg megfogott az egész és teljesen elmentem ebbe az irányba. Haláláig mondogatta, "mindig tudtam, hogy hibbant, de hogy ennyire..."-*Derűsen emlékezett, mert a dédi majdnem száz volt, amikor békésen elment és végeérhetetlen, szeretetteljes zsörtölődése elhallgatott. Egyes tockosait viszont a mai napig érzi, nemkülönben azt a fakanalas fenekelést, amit azután kapott, hogy kiszedték a gödörből - tegyük hozzá, hogy az öreg néni boszorka volt, úgyhogy hajlott kora ellenére egy pöccentésnyi bűbájjal elintézte, hogy legifjabb dédunokája még nyugdíjas korában is emlegesse majd.*
- Helyes kis csókák, nagy kópék. Mindegyik egy kicsit más személyiség, de majd meglátod. Három testvér és két ara, aztán lehet, hogy ha idén fészkelnek, akkor majd lesz még pár.-*Amíg Jared a festékek közt válogatott, Radúz hirtelen felpattanva átügetett a szobán, hogy lekapja a polcról a gramofont és némi piszkálás és böködés után beindítsa, találomra választva egy fejében felbukkanó dallamfoszlányt, amiről elsőre nem is tudta biztosan, melyik szám is lehet. Kicsivel később azonban, ahogy némi recsegés után a szerkezet ontani kezdte a hangokat, már vele együtt dúdolta a dallamot és az ütemet topogva folytatta a függönyvarrást.*
- A következőt te választod! Felváltva igazságos.-*Vetette még oda Jarednek a szólórész alatt, amit most nem léggitározhatott el, csak hogy némileg megnyugtassa, ha megrémítené elég különös ízlésével.

Szöszkeség
Sing, sing, sing!

Ha valaki kintről lenne tanúja ennek, valószínűleg megesküdne, hogy megvadult rinocéroszok járnak vad szteppet odafent a faházban - nem épp ilyen elfoglaltsághoz tervezték az alkalmatosságot, sem hely, sem stabilitás szempontjából, bár szerencsére azért nem sikerül semmit összetörni, még magukat sem. Sára nevet és táncol vele, úgyhogy a világ kerekebb nem is lehetne ebben a pillanatban, még ha csak pár percre is ilyen tökéletesen gömbörű. Önfeledt az egész tánc, összehangoltan mozognak és így merő élvezet minden taktus, minden tovasuhanó arckifejezés. Kicsit ő is sajnálja, hogy vége, de még számtalan számot választhatnak, ha akarnak, na meg ha ki nem tessékelik innen őket, köztulajdon rongálásáért.*
- Hát mernék én egy királykisasszonynak rossz választ adni? Megetetne a három- meg hét- és tizenkétfejű sárkányaival.-*Hüledezik, miközben azért biztosan tartja a lányt, mert tudja, hogy fél a magasban - bár Radúz alapból nem egy égimeszelő, úgyhogy azért nem került olyan messze hőn szeretett padlójától.
A java azonban még csak most következik, alaposan sikerül is meglepnie a leányzót, azonban csak pillanatok kérdése, hogy gurgulázó kacajjal felvegye játékgombolyaguk kusza fonalát és folytassák, ahol abbahagyták.*
- Szörnyűségesborzasztóságosrémesztőnagyon.-*Szívére szorítja egyik mancsát, hogy igazán súlyt adjon bernáthegyi mélabújú, barna bociszemeinek, amik nem egyszer és nem kétszer húzták már ki szorult helyzetekből. Persze, pusztán ennyi kevés lenne és tele a farzsebe trükökkel, mielőtt azonban akár egyet is előránthatna, a hölgy már választ is.*
- Kérésed számomra narancs!-*Pattan fel, hogy újabb számot indítson el egyetlen intéssel, arcáról mintha elfújtak volna minden komolyságot, nem lehet ezt bírni, kérem, ezt a túláradó boldogságot és ezt a zenét és ezt a szőkeséget. Így hát még egy szám eltelik, mielőtt újra megszólalhatna.*
- Amúgy epres-málnás-mentás teával terveztem, ha még esetleg szereted.-*Talán nem is ártana egy kis szünet, mielőtt kirúgják a faház oldalát, meg beszélgetni is elég nehéz közben.

Jared
Egy kis jazz

Radúzhoz nem kellett pszichológia diploma - illetve lehet, hogy egyesek más véleménnyel lettek volna erről, elvégre akár esettanulmánynak is elment jobb pillanataiban, de persze, többnyire ártalmatlan bolondnak bélyegezték, úgyhogy még egyik beszélgetőtársa sem ajánlott fel neki puha, kényelmes, hátulgombolós ölelőskabátkát.
Kisebb nyelvi problémába ütköztek, ami Radúzt kicsit meglepte - nem vett észre sem akcentust, sem hibákat eddig, ha Jared nem mondja, valószínűleg inkább ornitológiai ismeretek hiányára következtet.*
- Hmmm... Corvus monedula? Jackdaw? Dohle? Ilyen kis méretű varjúféle, kék szeme van és szürkés tarkója-*Igazából azt se tudta, milyen nyelvvel próbálkozzon, úgyhogy találomra választott párat, mielőtt megpróbálta volna leírni a madarakat, de ha valaki nem ismeri annyira a hollók rokonságát, akkor nem biztos, hogy felfigyelt ezek a nem túl nagy és nem túl hangos tollasokra.*
- Egyébként semmi gond, szerintem én is csak azért tudom ennyi nyelven, mert folyton magyaráznom kell róluk. Nem vettem volna észre, hogy nem magyar az anyanyelved, szépen beszélsz.-*Nyugtatja meg Jaredet, mert ő kifejezetten előnyként élte meg, hogy Közép-Európa egyik leglehetetlenebb nyelvét beszéli, ami mellett a cseh lehetőséget adott a környező szláv nyelvek tanulására, ehhez még hozzácsapta az angolt és utazásai soránt megtanult ezt-azt.
Ami pedig a zenét illeti, talán hiba volt szabadkezet adni neki...
- Ohohhó, akkor pótoljuk a hiányosságokat!-*Csillant fel a szeme a lehetőségre - Jared tudtán kívül most írta alá azt az ítéletet, ami olyan számok hallgatására kötelezte, amik még születése előtt íródtak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lettek volna jók, csak épp a fiatalok többsége nem épp erre ugrik.
Sebaj. Művelődésbe elméletben még senki sem halt bele.*
- Szólj, ha valami megtetszik!-*Tette hozzá, míg eltáncolt a gramofonig számot váltani és vissza az anyagokhoz. Most kicsit rendszertelenül dolgozott, hogy közben mozoghasson, de ettől még meglepően jól haladt, időnként megcsodálva, hogyan alakul a másik keze alatt a minta a falon.

...meg egy kis Beatles
 

Jared
Don't stop me now

- Great!-*Vigyorodik el ő is, ha már sikerült áthidalni ezt a kis nyelvi bökkenőt - hasonlókra valószínűleg még számíthat a jövőben, amennyire hallotta, a kastély mindenhonnan fogad diákokat.*
- Jó alapokat adott.-*Ha hajlamos is volt bolondozás közben a túlzásokra, most nem ferdített, tényleg jól beszélt a másik. Az állatok és növények neveinek ismeretét egyébként sem várta el senkitől, semmilyen nyelven, mert nem kell mindent tudni latinul ahhoz, hogy valaki csodálhassa őket és élvezetét lelje bennük. Persze, ha mondjuk nézelődésen túl virágot is akar szedni az ember vagy netán megkóstolni ezt-azt, akkor az ember kénytelen megszerezni a kellő ismereteket, amennyiben nem szeretne korán távozni az élők sorából.*
- Ahogy vesszük. Vegyes a család meg sokat utazgattam, úgyhogy szükségem is volt rá, meg ragadt is rám ez-az. Magyarul és csehül beszélek a legjobban, meg angolul.-*Ezeket használja 100%-os magabiztossággal, minden másból sokkal több gondolkodásba telik megszólalni, bár a kiejtéssel, hallásának hála, sosem voltak gondjai.
Ha az elején kérdéses lett volna, a Beatles-szám közepe táján már nyilvánvalóvá vált, hogy Radúz rettenetesen élvezi, ahogy a maga minimalista módján jóformán guggolva táncol, míg szorgalmasan öltögeti össze a textilcsíkokat. Nagyon nem ugrálhat, mert akkor girbegurba lenne a varrás, de azért lehetőségeihez mérten denszel,  mintaállat.
Meg persze véletlenül se áll be a szája - ha épp nem beszél, dúdol, de a társalgás nem akadhat meg.*
- Nem igazán értek hozzá. De ha szeretnéd, szerzek hozzá kottát, lehozhatod a hegedűdet és próbálkozhatsz. Majd nyitva hagyom az ajtót.-*Ez őrültségnek tűnhetett, de valaki számára, aki mostanra jóformán életének negyedét jurtában, sátrakban és ezekhez hasonló, végképp nem zárható helyeken töltötte, teljesen normális. Amúgy sem nagyon tudnának mit elvinni, nincsenek értékei, illetve nem olyanok, amikre egy mezei betörő áhítozna. Se pénz, se ketyere, se ékszer nem hever nála.*
- Sőt, akár együtt is zenélhetünk majd.-*Veti fel, mert bár a hang és a hegedű kombinációja elég különös, nagyon jó kis dolgokat ki lehet belőle hozni, ha tudnak egymáshoz alkalmazkodni.*
- Miket szoktál játszani?-*Kíváncsiskodik, mert ha van téma, amit bármikor és mindig, az a zene. Közben fél kézzel a padlón dobol, míg a pálcájával újabb varrnivaló szakaszt jelöl ki, kis szünet, amíg egymáshoz igazítja a következő néhány csíkot és újra koppkoppkopp, mint egy muzikális fakopáncs.*
- Vááááárj...-*Felpattanva némi nekifutással odacsusszant mellé, hogy közelebbről is megnézhesse a fát, mert volt rajta mit. Persze közben sem bír veszteg maradni, apró tánclépésekkel ropja tovább.*
- Imádom a kacskaringókat.-*Legszívesebben meg is tapogatta volna őket, csak a festék és a fal rücskeinek kedvéért, de visszafogta magát, nehogy elkenje a képet.*
- Tökéletes lesz.-*Jelenti ki magabiztosan - egyébként sem kotyogna bele, mit fest a másik, mert ez az ő rajza és amíg neki tetszik, addig ő maradéktalanul elégedett lesz az eredménnyel. Aztán visszalejt a munkájához, amivel szertelensége ellenére is jól halad - már a harmada kész, egyre inkább látszik, hogyan fest majd a kész függöny.

Jared

- Ahogy anyámék mondják, már nem adnak el.-*Vigyorgott Jaredre, mert gyerekkorában rengetegszer fenyegették ilyesmivel, sajnos, különösebb hatás nélkül. Valamiért mindig is olyan keményfejű, csakazértis kölyök volt, akire sem rendes, sem fordított pszichológia nem hatott, úgyhogy kész pedagógiai csődöt jelentett. Na persze, Matuláig, aki sajnos remekül ráérzett, hogyan is kapja el a frakkját és változtassa kezesbáránnyá...*
- Rendben, amint meglesz, megkereslek.-*Hogy ez ígéret avagy fenyegetés, azt már Jarednek kell eldöntenie, aki egyelőre leginkább Radúz visszafogottabb énjével találkozott - szerencséjére perpillanat eléggé lefoglalja a saját fejlövése ahhoz, hogy ne halmozzon őrültséget őrültség hátára. Úgyhogy jelenleg csak guggolva táncol körbe egy halom tarka rongyot, ami lassan egyre függönyebb formát ölt, miközben megszakításokkal, de megállás nélkül dúdol.
Persze csak addig, amíg fel nem hangzik a következő kérdés.*
- Várj, inkább megmutatom.-*A szekrényéhez lejt, hogy a felba szinte észrevétlen belesimuló rekeszből előhúzza a leginkább teknőspáncélra emlékeztető tokot, benne a különös fém UFOval, ami kisvártatva előkerült. Valószínűleg ez a legértékesebb tulajdona, ami nagyjából annyit érhet, mint minden más általa birtokolt holmi együttvéve kétszer, de alapból féltett kincse.*
- Ő Zoria, a hangem.-*Mutatja be a kivételes becsben tartott darabot, ami néven túl mágiával is rendelkezik, ráadásul gyönyörű - már Radúz szemében, mert egyébként messze nem annyira dekoratív, mint egyes rokonai. Ha Jared illő mértékben megcsodálta és nincs további kérdése, akkor elteszi, de alapból "harminchárom dolgot csinálok egyszerre" mentalitása arra sarkallná, hogy ezzel játsszon kicsit.*
- Rögtönzöl! Az jó, az kell a leginkább!-*Lelkesedik, mert egyre ígéretesebbnek tűnik ez az együtt zenélés és az ilyesmi mindig felpörgeti.
Aminek természetesen következményei és mellékhatásai is vannak...
- Maszaaat!-*Jared rajtaütésszerű medveölelésben találja magát, amíg Radúz túláradó boldogságában fittyet hányva a személyes tér mindenféle értelmezésére, megszorongatja. Az egész nem tart sokáig, de valószínűleg így is sok időbe fog telni, amíg az Eridonos kiheveri a sokkot - nem mintha a vadőr ebből bármit is érzékelne, gyanútlan vidámsággal engedi szabadon áldozatát.*
- A fürdőben, arra van.-*Int az említett helyiség ajtaja felé, majd Jared arcát tanulmányozva nevetve teszi hozzá.*- De tényleg csupa maszat vagy...-*Mutatja a saját arcán azokat a helyeket, ahol a szőke kikente magát lelkes pingálása közben.

Szöszkeség

- Noel?-*Kérdezi, némi bizonytalansággal a hangjában - mivel a neveket mindig elfelejti, most sem tudja, hogy Sárika aktuális hercegéről, öccséről-bátyjáról, esetleg valamelyik nagybácsijáról van-e szó. Egy biztos, nem szívesen viaskodna vele, mert az ilyen történetek többnyire valaki halálával végződnek, ő pedig megrögzött pacifista, úgyhogy semmi ilyen tragikus dolgot nem akar. Ő inkább táncolni akar, ha már kegyesen felajánlották, kiélvezni csöppke kis bogara derűjét és kacagását, miközben mindent elkövetnek, hogy gyújtóst aprítsanak a berendezésből, vagy legalábbis kemény próbának vessék alá a faház állóképességét. Sára szerencsére előbb fárad el, mint a deszkák és a szám is véget ér, így egyelőre megmenekedtek.*
- Pompás!-*Mégsem hiába cepelte hát magával ezt a becses nedűt, amit tulajdonképpen külön a lánynak kreált - ó, ha tudná, mennyi csiborászásba telt összecsipegetni azt a sok-sok szamócát, ami ehhez a teához kellett! De bolti eperből nem lehet ilyen finomat, úgyhogy addig-addig gyűjtögetett, amíg összeszedett egy tállal. A másik felét málna tette ki, azt a kertjükből szerzett, ahogy mentát is, plusz hozzácsapott még pár málnalevelet. Ebből tölt most a fura, halacskás csészébe és az apró szamócát és málnaszemek ott úsznak a tetején - a levélkéket majd útközben kivadásszák.*
- A neveken és az aktuális dátumon kívül szinte mindenre.-*Vall színt egy sóhajjal, amíg letelepszik - ez a két hiányosság már sokszor megkeserítette az életét és valahogy egyikkel sem tud semmit kezdeni. Saját italával kezében törökülésbe helyezkedik, míg a gramofon valami halkabb játszásába kezd, bár most nem figyel rá annyira.*
- Vannak!-*Vágja rá, mert a tavasz elején járnak, úgyhogy a legtöbb virág még csak készülődik a teljes pompára.*- Olyasmi, bár még nem volt időm mindent alaposan bejárni. Nekem nincs szárnyam.-*Minden nap az erdő más-más részét deríti fel, míg csókái folyamatosan hozzák neki a híreket, úgyhogy azért tudja, mi zajlik többnyire, bár talán nem ártana összebártkoznia néhány éjjeli lénnyel is, hogy mindig legyenek őrszemei. A kérdésre hörpint teájából, míg kicsit összefogdossa csapongó gondolatait.*
- Szemmel tartom az erdőt, a vadakat és a bestiákat, hogy ne történjen baleset és gyógyítóként ügyelek rá, hogy az állatok rendben legyenek. Figyelnem kell minden furcsaságra, állítólag megtörtént már, hogy valaki szabadon eresztett itt occamyt és néha más veszélyes bestiák is megjelennek.-*Dióhéjban leginkább ez a munkaköri leírása, de az országos bestiafelügyelettel is együtt fog dolgozni, hogy figyeljék a helyi állományokat és előfordulásokat.*
- Hogy álltok te és a tanulmányaid?-*Kérdez vissza, elorozva egy szelet süteményt.

Jared
zárás

- Az-az. Nem, ütőshangszer, de a készítői szerint nem dob, nincs membránja, se ütője. Sokkal finomabban kell megszólaltatni, vagy elhangolódik, esetleg megsérül.-*Egészen finoman kocogtatta csak meg ujjával a térdén tartott hanget, zengő hangot csalva elő belőle, ami egyszerre emlékeztetett kicsit gongra, kicsit harangra és egy picit az indiai dobokra is. Valóban ritkaságnak számított, elvégre nem olyan rég állt elő vele néhány svájci zenész és némi időbe telt, mire a melodisok is felfigyeltek rá és átvették a fejlesztését.*
- Amit szeretek, annak nevet adok, mert különleges számomra. Egyébként is mágikus hangszer - akármennyi hang is van a világon, Zoria csak egy.-*Akár a pálcáknak, bizonyos mértékig ennek is lelke volt és nagyon is reagált arra, ki és hogyan ért hozzá. A fém megolvastásától a megmunkáláson, hangoláson át minden lépésnél mágiával itatták át és látszólagos ridegsége ellenére gyönyörű, meleg hangon szólt.*
- Próbáld csak ki! Egészen más hozzáérni.-*Unszolta Jaredet, mert bár nem lesz annyira érzékeny rá, mint egy melodimágus, a különbség tisztán észlelhető.*
- Nem kell profinak lenni, csak lazának.-*Vélekedett, míg elrakta Zoriát és becsukta a szekrényt, ami ismét kaméleonként olvadt vissza helyére. A támadást követően Jared eltűnt a fürdőben, Radúz pedig egy újabb számot elindítva visszatért a csíkjaihoz, állhatatosan folytatva a megkezdett munkát. Vendége nélkül jobban belemerült, arra sem figyelt fel, hogy közben a fiú visszajött és pakolászott, csak a hangjára ocsúdott föl.*
- Máris?-*Nézett ki az ablakon, mert még világosnak tűnt az ég - igaz is, közben elállt az eső és kiderült. A függönyre sandított - még több mint a fele várt rá, de végül is, tarthat egy szünetet és körülnézhet egy kicsit odafent, legfeljebb vacsora helyett pótolja megfogyatkozott készleteit a konyháról és kotyvaszt magának, ha semmi ehetőt nem talál.*
- Menjünk!-*Egyezett végül bele, Finitét intve a tűk felé, amik lustán beleszúrták magukat egy anyagcsík szélébe. Gyorsan magára kapta a kabátját és a bakancsát, aztán Jared kíséretében elindult a kastély felé.

Cs.

A mai egyfajta ünnepnap - végre elmondhatja magáról, hogy berendezkedett, feltérképezte az erdőt és ha mást nem is, eligazodik benne, tehát elérkezettnek látta az időt, hogy kötelességei hanyagolása nélkül nekivághasson egy újabb nagy kalandnak. Igazából már napok óta ette a penész, amiért nem foghatott neki a keresésnek, de ennyi kellett, hogy ne munkája rovására menjen az egész, márpedig ő többet akart szánni egy hevenyészett félóránál jóbarátjára - akit egyébként még sosem látott. Furcsa dolog, mi? Évek óta levelezik valakivel, akinek csak a könyökét látta fényképen (meg rejtélyes okból színesre pingált lábkörmeit, bár gyanította, hogy ez kizárólag az ő tiszteletére történt) és minden fogózója egy vezetéknév, plusz egy hevenyészett leírás.

"Legdrágább pudlicsókom!

Nem. Ma sem küldök neked fotót magamról. Amikor negyedjére mondtad le a találkozónkat, akkor elmondtam neked, hogy nem, nem, nem és nem. Na jó, legyen. Legyen. Ennyi év után megérdemled, hogy elmondjam. Hogy el tudj képzelni. Orgazmafantacukisztikus lesz!
Barna a hajam. Meg a szemem is. Magas vagyok, pont annyira, hogy elérem a 180 centit. Az magas egyáltalán? Bizonytalanná tettél, mindig bizonytalanná teszel. Céda! Szóval... vékony is vagyok, az tényleg. Le sem írom a kilóimat, ilyet egy igazi úr nem árul el. Mintha úr lennék! Meggyőztél, az vagyok.
Mindig pólót hordok. Vagy pulcsit. Meg farmert. Van egy csomó. Kettő. Egy kék és egy fekete, meg van egy csomó tornacipőm is. Három. Azokat hordom. Meg néha mellényt vagy zakót. Van ennek valami neve a dresscode izék között, de nem tudom, mi. Mindegy – sokat írom, hogy mindegy?
Látod, imáid meghallgattak. Most már tudod, hogyan festek. Biztos felismersz ennyiből az utcán, nem?"

Egyáltalán nem volt ebben biztos. Főleg, hogy a kezében tartott levél kerek öt éve íródott és akármennyire is akart hinni a köztük létező, titokzatos telepatikus kapcsolatban, sajna ő egy gyarló ember. Most először könnyen lehet, hogy előáll az az igen különös helyzet, amikor valakinek a nevét tudja, de az arcát nem ismeri.
Mindenesetre már járt a helyi postahivatalban és némi győzködés árán kiderítette, merre lakik a Tompos család - jelenleg épp a Fő utcán ballag lefelé, hogy az útmutatásnak megfelelően keresve a leírt házat. Kisvártatva meg is találta - vagy háromszor elsétált előtte, csak hogy biztos legyen benne, ez az és mégse álljon előtte, aztán toporgott még egy kicsit, mielőtt bekopogott.

Szöszkeség
We already know

- Talán legközelebb...-*Motyogja, mert jól tudja, mennyire reménytelen eset, ha nevekre kerül a sor - valahol lehet, hogy az is szerepet játszik, hogy túl sok emberrel ismerkedik meg és találkozik nap mint nap, így lehetetlen megjegyezni, de valószínűbb, hogy egyszerűen alapból képtelen eszébe vésni, kit hogy hívnak. Pedig az arcokat felismeri, egytől egyig, tudja, mikor és hol találkoztak, mit csináltak, csak épp arról nincs fogalma, hogy is kellene szólítania. Most is tudja már, hogy Sári sötét hajú, hosszú loboncú öccse az emlegetett sárkány, akit nem kever a másik két testvérével, csak épp azok nevét se bírta soha megtanulni, kevésszer találkoztak.
- Igen. Csak ugye valószínűleg nem aznap fog eszembe jutni.-*Vakarja meg a tarkóját, mert néha egyáltalán nem könnyű az élet, ha az ember sose tudja, kedd van-e épp vagy más csütörtök. Az ilyesmi persze csak civilizált helyeken nagy gond, ahol olyan úri huncutságokhoz kell az embernek alkalmazkodnia, mint nyitvatartás. A kiskertből a káposzta nem szokott elmenni hétvégente lazítani egyet és a szederszakszervezet se tüntet, ha esetleg túlórázva érnek a bogyók. Hiába, az ő időszámítása kicsit más, nem lehet pontos naptárhoz kötni.
- De akkor meg kellene borotválkoznom, mert az angyaloknak nincs szakálla. Az pedig ki van csukva!-*Tiltakozik, mert bár nem különösebben hiú ember, szakáll nélkül még a személyijét is elkérnék, ahányszor sörhöz szeretne ülni és egyébként is, folyton hason kellene aludnia, hogy a szárnyak ne nyomják. Nem jó bolt.*
- Majd keresünk neked valami megfelelően nagyot és tollasat az erdőben és ráveszem a pózolásra. Mindenki jobban jár.-*Nem felejtette ő el az ígéreteit és tőle telhetően igyekezett is mindet teljesíteni, bár némely téren csapnivaló eredményeket produkált. Sára mindenesetre még  mindig jobban állt, mint néhány másik ismerőse - és különösen mint az egyik barátja - akik tulajdonképpen lepkehálóval vadászták le maguknak, ha látni akarták, mert egyébként sose találkoztak volna.*
- Mindenki ezt mondja. Meg hogy végre nem röpdösök fel-alá, mint a kerge hurú.-*Saját szeletét majszolva lesöpör pár morzsát a bajszáról, mielőtt kortyolna még egy kicsit a teából. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Sári kicsit mintha szontyolibb lenne a szokottnál, úgyhogy közelebb araszol, vállával finoman meglökve a lányét, rámosolyogva.*
- Ki vele.-*Nézett a szemébe. Vannak dolgok, amiket levélben nem mond el az ember, de ettől még nem biztos, hogy nem is akar róla egyáltalán beszélni. Nem fogja sokáig unszolni, de szívesen meghallgatja, ha a lány méltónak találja bizalmára.*

- Pompás! Addig is jöhetsz majd a házamba, egy csomó gyászosan fehér, sürgősen összemázolandó falam van.-*Panaszolta nevetségesen gyerekes hangsúllyal, csak hogy mulattassa a másikat. Aztán jött a szurkapiszka, bár ő ilyen tekintetben nem túl hálás alany, még egy fél homlokráncot se produkál, nemhogy összevont szemöldököt, csak beismeri.*
- Vedd úgy, hogy megtörtént. Amúgy meg mostantól itt vagyok, szóval oda rángatsz, ahova akarsz, feltéve, hogy megtalálsz.-*Radúz tisztában van a saját gyengéivel, de még reménykedik, hogy ha nem folytat annyira nomád életmódot, talán idővel javulnak a dolgok és képes lesz legalább a megfelelő napon a megfelelő helyen leledzeni, ha ilyen meghívásokról van szó. Persze, az ő munkájához nem tartozik fixen kötött óraszám, így még mindig millió és egy valami jöhet közbe, de ha legalább nem azért bukná el rendre az ilyeneket, mert a memóriája megtagadja az együttműködést, már boldogabb lenne.

Csegusz

Kopogott. Semmi válasz. Aztán kopogott még egyszer, hátha csak praclijai túl finoman dörömböltek és nem lehetett odabenn hallani. Megint semmi. Mindenki munkában lenne? Vagy rokonlátogatáson? Esetleg valami szörnyű tragédia történt, csak még senki sem tud róla? Elrabolták őket a koboldfelkelők és már félúton vannak a földalatti bányákba? Lethifoldtámadás érte a házat? Vagy ami még rosszabb, eltévesztette a címet? Lehet, hogy nem is Tompos, hanem Pontyos a nevük? Szabadon tomboló fantáziája ellenére nyugodtan álldogál, azon filozofálva, vajon mennyi ideig ildomos egy küszöbön szobrozni, ha addig nem történik semmi, mikor jöjjön vissza és miért nem hozott magával valamit, amin üzenetet hagyhatna - bár éppenséggel még a levelet odatűzheti, de nem örülne neki, ha elveszne.
Miközben ő elmélyület elmélkedik, észre sem veszi, hogy becserkészik. Egyébként se készült fel ilyesmire, elvégre most nem az erdőben van, a falusiak meg nem sűrűn akarnak hozzá hasonlókat enni. Mindenesetre, az egyik vállán megjelenő másik fej és a másik válla fölött előrekúszó kéz csak annyira lepik meg, amennyire az imént cipője orra előtt elcsoszogó katicabogáron csodálkozott el.
Ha a megfigyelő eddig úgy vélte, Csege túlontúl közvetlen, netalán fura, úgy lehet, hogy most újraértékeli a helyzetet, amíg Radúz első reakciója az, hogy felocsúdva feltűri a titokzatos nindzsa pulóverét, hogy alaposan szemügyre vehesse könyökét, rejtélyesen felragyogó arccal.
- Rád!-*Jelenti ki magabiztosan, mert csak úgy nekiszegezni a férfinak a kérdést, hogy "Te vagy Csege?" teljesen szabálytalan és nevetséges lett volna. Mondjuk a kezében tartott papírra pillantva azért meg kell állapítania, hogy a leírás egyes pontjai nem ülnek teljesen, de ennyi még belefér, úgyhogy elégedetten zsebregyűri a levelet.*
- Akkor mehetünk is!-*Jelenti ki derűsen, a következő pillanatban pedig, mintha mi sem lenne természetesebb, felkapja a cingár figurát, vállára dobva és elindul vele vissza a városba, kedélyesen trappolva végig az utcán, barátságosan mosolyogva azokra, akik útközben megnézik. Természetesen a cipőmadzagra kötött zsákot is magukkal vitte, mert mégsem hagyhatja Csege hőn szeretett képzelt ebét az utca közepén heverni...

Csege

- Rád-rád.-*Nyugtatgatja, miközben egy egészen enyhe zajszűrőt hoz üzembe, mert a fülei sajnos erőteljesen tiltakoznek Csege denevéráriája ellen, neki pedig szüksége lesz a hallására, ha továbbra is úgy szeretné keresni a kenyerét, ahogy eddig. Egyébként meg visongasson csak magának, legfeljebb bereked a végére, egyéb kárt nem okoz - a halkításra is csak azért van szükség, mert a srác most jóformán a hallójáratát használja szócsőnek.
- Elrablás? Csak elviszlek sörözni, ahogy megígértem.-*Jelen helyzetben legfeljebb Csé szebbik felére vethet csodálkozó pillantást, de mivel az aligha teremt vele szemkontaktust, inkább a krumpliszsákot nézegeti hangyányit összevont szemöldökkel. A környezet reakcióját erre a mondatra inkább ne taglaljuk, legyen elég annyi, hogy miután a falusiak beazonosították Csegét és meggyőződtek róla, hogy valószínűleg csak egy zártosztálytársa jött el meglátogatni, visszatértek napi teendőik intézéséhez.
- Aye aye, sir!-*Felelte elsőre, majd a váratlan pluszra jóformán reflexből húzott elő egy sótlan kekszet a zsebéből, Csege lepénylesőjébe illesztve - egyfajta megszokás volt, hogy kajával foglalja le az állatokat, amik túlságosan rá akartak mászni valamilyen okból. A megtorpanástól eltekintve teljes gőzzel pöfögött tovább a pub felé, kezében lóbálva a krumplit. Az ajtó előtt huppantja vissza a földre barátját, mégis könnyebb lesz úgy bemenni, hogy közben nem vele egyensúlyozik, nem szeretné lepottyantani. Mivel az odabent ülők nem lehettek tanúi megható találkozásuknak, mindössze a tíz kiló krumplit méltatják néhány meglepett pislogás erejéig figyelemre, ami elsőként foglal helyet egy kicsi, háromszemélyes asztal egyik székében, mielőtt a másik kettőre Radúzék telepednének. Amennyiben a pincér odamerészkedik majd hozzájuk, rendelni is sikerül talán, márpedig kifejezetten jólesne most némi hideg sör, azon túl, hogy megígérte. Addig is várakozóan fürkészte Csegét, aki élőben is pont olyan volt, mint papíron, csak talán fél árnyalattal nehezebb, meg egy kicsit vastagabb is.

Szöszkeség
Little wonder <3

A feladat nem lehetetlen, pusztán hosszadalmas, főleg úgy, hogy nem találkozik Noellel élőben elég gyakran, hogy rögzülhessen a neve. Nem mintha ez akkora baj lenne, addig is kiváló humorforrásként szolgál, valahányszor némán meredve tanulmányoz valakit, akiről tudja, hogy már találkoztak, megpróbálva feltűnésmentesen (és általában pont ellenkező hatást érve el) kideríteni a nevét, ami többnyire rövid úton leleplezi.*
- A probléma az, hogy elszoktam ettől a világtól. Nekem az idő már aszerint telik, mi nyílik, mi érik, mi bont levelet.-*Kicsit kiszakadt a modern villág rohanásából, ha nem is vesztette el teljesen a kapcsolatot vele, de nagyon nehezen tudott csak ilyesmihez alkalmazkodni. Nem azért feledkezett meg annyiszor valamiről, mert ennyire felületes lett volna, hanem mert valahogy a lényegesebb dolgok ragadtak meg benne előbb. Az emberek hangja, a mozdulatai, az, amit szerettek vagy épp utáltak - inkább a lényük, semmint az a pár betű.*
- Annnnyira tudom, mi jár most a fejedben. Ez valami perverziója a nőknek?-*Érdeklődik, némiképp összehúzott szemmel, mert a nagyanyja és gyakran az anyja is szekálja, hogy miért nem borotválkozik már, ahogy az férfiemberhez illő. Persze nem haragszik ő, csak ez olyasmi, amit nem ért és nem szeret, feleslegesen belekotyognak abba, hogy kellene jól éreznie magát.*
- Elválik.-*Nem biztos benne, hogy jobb lesz, inkább csak más. amit környezete furcsa, néha aszketikus életmódnak érez, elektronika és civilizációs csecsebecsék nélkül, az számára megunhatatlan szabadság, valami, aminek nagyon könnyű függőjévé válni. Egyelőre lefoglalja, hogy alkalmazkodjon új életéhez, szóval ítéletet csak később tud majd mondani.*
- Na, gyere ide.-*Kanalazza az ölébe a lányt, kissé esetlen, túlméretezett ölelésbe zárva. Amit hallott, az végképp nem lehet a teljes történet, de ahhoz épp elég, hogy tudja, amilyen könnyed dolognak tüntette fel az egészet, annyira nyomja valahol a másik lelkét.*
- Kinevezlek a húgomnak. Idősebb is vagyok, szörnyen erős is és mindig is akartam egy kistesót.-*Közli vele, pont olyan fontoskodva, ahogy azt a legfiatalabb bátyja csinálta annakidején, mégis, belőle valahogy hiányzik az őszinte pökhendiség.*- Nem kell mindig a legnagyobb meg a legokosabb meg a legügyesebb lenned, tudod? Nem vagy egyedül.-*Megcirógatja azt a hirtelenszőke, gondosan fésült kis fejet, ami néha annyira tele van, nem is butaságokkal, de túltúltúl rakják mindenfélével. Mindig mindenki helyett mindent meg akar oldani és ezt nem lehet a végtelenségig bírni.

- Nem hiba. Lehetőség!-*Vitatkozik, mert ő csak élvezi, hogy nem előre gondosan letapétázott felületeket kapott, azt valószínűleg nem firkálhatta volna csak úgy össze. Más valószínűleg nem érte volna be a szerény kis hajlékkal, amit kapott, ő viszont kész várnak, sőt, néha királyságnak érezte, ahol szabadon garázdálkodhatott és senkit sem zavart. Sári közben kineveti, ma már sokadszor - most talán fel kellene háborodnia, de na, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, tényleg röhejes, amit művel.*
- Terepen nem lehet. De majd kitalálok valamit.-*Ígéri, bár a leghaloványabb segédlila fogalma sincs róla, hogyan is lehetne megoldani ezt a régi problémát, miszerint ő bárhol képes elveszejteni magát, ahol csak kicsi vadon is van, akár napokra is.

A háta mögött kibontakozó köpködésre és méltatlankodásra éppenséggel megpróbálná kárpótolni valami mással poggyászát, de épp semmi olyan nincs nála, amivel ezt megtehetné - leszámítva pár szem töretlen mogyorót, ám ezeket nemcsak Tompos úr fogazata, de allergiája is igencsak megszenvedné, úgyhogy tehetetlen.
Csege roppant barátságos (és minden szemet reá terelő) belépője és szívélyes üdvözlései mellett Radúz tulajdonképpen már csak aranyos kis kiegészítése az egésznek a krumplival. Akár díszlet is lehetne, mert benne leginkább az a furcsa, hogy neki semmi sem furcsa és reakciói sokszor teljesen elégtelennek, esetleg a helyzettel összeegyeztethetetlennek tűnhetnek. Egészen szokatlan mentalitást képvisel, ahogy legfeljebb elmosolyodik vagy elneveti magát Csege bohóckodásán és ő is készségesen megsimogatja a képzelt eb feje búbját.*
- A próféta beszél belőled!-*helyesel, lekanyarítva magáról kabátját, ami alatt egy talán túlontúl tavaszias rövidujjú van csak, méltán hirdetve, hogy Radúz és a mintás pólók jóban vannak, valamint hogy cseppet sem fázós alkat, kiegészítésképp pedig semmit sem érzékel környezete esetleges megborzongó pillantásaiból.*
- Nem vagy nehéz, úgyhogy persze.-*Az persze valószínűleg elsikkad valahol, hogy "haza" alatt Csege a saját lakát, míg ő a vadőrházat érti, úgyhogy nem biztos, hogy a srác ott fog kikötni, ahol eredetileg akart. A dolog jobbik oldalát nézve viszont Radúznak nem egy illuminált Cs-vel a vállán kell esetleg kezetráznia barátja szüleivel, hogy töretlen derűvel szolgáltassa vissza fiukat, tíz kila grujával egyetemben, valamikor a későesti vagy korahajnali órákban.
Az asztalcsapdosásra megjelent a kissé ijedt pincér is, akinek leadták a rendelésüket - Radúz kérdésére, miszerint van-e meggysörük, lehangoló "nincs" válasz érkezett, így kissé szomorkásan választott valami mást - majd folytatták, ahol félbehagyták a körülöttük ülők megbotránkoztatását.*
- Murrr...-*Közli a legékesebb macskakiejtéssel, hamisítatlan dialektusban dorombolva.

__@_//

Radúz nem ápol különösebb kapcsolatot az imént megtestesített macsfajzatokkal - elvégre minden szőrös, tollas és/vagy pikkelyes állat és bestia egyaránt elbűvölő egy megszállott szemében - de igazán örül, hogy sikerült visszahízelegnie magát barátja kegyeibe, sorozatos mulasztásai és ballépései után. Hiába, csak a macskák képesek egyetlen nagy, fényes szemű pillantással és némi dorombolással tárgytalanná tenni bármilyen okozott kárt és elérni, hogy szolgájuk - mert macskának gazdája nincs, csak személyzete van - ismét leborulva imádja őket. Ismerjük el, egy diricawl esedezése jóval kevesebb szívet hatna meg.
Cs közben székét borzasztóan nyekeregtetve odaaraszol mellé, hozzábújva és bár a vendégek szeme lassan kocsányon lóg (főleg a csillagos rész hallatán), Radúz még mindig nem talál az egészben semmi kivetnivalót. Persze, nem mindenkinek hagyná, hogy a fülébe kajabáljon, azt azért annyira nem szereti, de Csegéknek szabad.
- Mia-purrrr?-*Radúz humora itt bekapcsolt, ugyanis a másik bozontos kóctengerébe dorombolva macskanyelven megérdeklődte, vajon hogyan fognak beszélgetni, ha Csege nem érti a macskaszót, még akkor sem, ha épp' égi szózatnak minősítette. Azonban megérkeznek söreik és mivel állatokkal nem szabad alkoholt itatni, visszatér szépen az emberhez, vagy pontosabban a magyarhoz, mert jelenleg a cseh sem lenne túl célravezető.
- Tulajdonképpen bestiáriumod és állatkerted van,-* pusmogja vissza, icipicit pontosítva, mert csak egyet választani a temérdek lényből csaknem lehetetlen lenne számára; de az arcokat elnézve lehet, hogy csak kezdő mumus. Ezzel ugyanis igazán könnyen magyarázható lenne az egyre terjedő rémülettel vegyes fojtott nevetés, ami itt is, ott is felüti a fejét az ivóban. Nem mintha ez neki feltűnne (pedig már nagyon nem először történik ilyesmi), mert túlságosan is lefoglalja egyetlen bolondgombaszeplője, na meg sörük is vár. Szabad kezével megragadja a poharat és szinkronban visszhangozza Csege lakonikus pohárköszöntőjét.*
- Ránk!

(1 sörrel, 1 rumkólával és sok vodkadzsússzal később)

Radúz újra és újra jóhiszeműen ad esélyt a magyar sörnek, pedig már tudja, hogy rémes; és mindig újra nekifut az ismerkedésnek a kólával, holott a kofolához mérten émelyítően édes és vacak, aztán végül visszatér a lónyálhoz, mert leginkább az fogyasztható errefelé, már annak, aki a töményet nem szereti magában. Ő pedig tipikus cseh volt - imádott néhány pohár sör mellett órákat beszélgetni, mindenről, ami csak eszükbe jutott (kerülve a politikát, mert az elrontaná a hangulatot), de vitázni is vagy rögtönzött szabadegyetemi előadást hozni ki esti szórakozásából. Társaságban ivott, vagy néha munka után, ha jólesett, de sosem annyira, hogy terhére legyen másoknak és az évek alatt jelentős állóképességet fejlesztett - ugyanez pénztárcájáról már nem volt elmondható, de nem bánta. Az ilyen alkalmaknak meg kellett adni a módját, hát még ennek, mert Csege csak egy van! Lehet, hogy kicsit ázott, meg kicsit gyűrött a széle mentén, de ettől még imádnivaló és a beszédén és a témaválasztásain végképp nem érezni, hogy részeg lenne - vagy csak az nem szokott érződni, hogy józan?
Épp a repülő teknősök vándorlási útvonalainak és a kakaóstej örvénylésének összefüggését vitatják, amikor barátja egyszerre elszomorodva megáll és egész letörten felelősségre vonja. Az ám, neki haza kell vinnie, de nem tudta, hogy Csege-haza, amit ebben a sötétben már aligha talál meg, nem úgy, hogy Csegusz kettőt lát és esetleg majd a rossz ház ablakán át rossz szobába tuszkolja be. Ilyen szörnyűséget nem kockáztathat, pedig nem akart csalódást okozni.*
- Akkor ma este nálam laksz!-*Hoz salamoni döntést, elvégre ha valaki holnap keresni kezdi őket, valószínűleg nagyon gyorsan a nyomukra akad, lévén nem sok hozzájuk hasonlatos, barátságos elmebeteg szaladgál a környéken tíz kiló krumplival, ami jelen esetben fontos ismertetőjelük. Megakadályozza, hogy összekeverjék őket más, hasonlóan szeretetreméltó hibbant helyiekkel.*
- Ha idáig nem kerestek, talán jobb, ha reggelig nem is találnak meg.-*Morfondírozott, a bocicaszemeket meresztgető Csege fejét simogatva meg, reflexből megvakargatva a füle tövét is.

Rys

Ezt a találkát nemrég egyeztették le, mert mostanában megszaporodott teendői miatt kicsit kiszámíthatatlan volt, mikor is tartózkodik otthon, de végül csak sikerült találni egy alkalmas délutánt. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem sikerült majdnem megfeledkeznie a dologról, utolsó pillanatban kapva észbe, de még pont időben jutott eszébe, hogy zenélést ígért, nem fogócskát az erdőben. A függönyt félrehajtva az ajtóhoz sietett, szélesre tárva vendége előtt.*
- Gyere-gyere!-*Terelgette befelé Jaredet (ami kicsit úgy festett, mint amikor a rajzfilmekben kinyúl egy kéz és berántja az illetőt), a szendvicsek láttán felragyogva.*- Kaját bármikor hozhatsz, nagyjából bármekkora mennyiségben.-*Biztosította lelkesen, kikapva a kenyérkupacot a másik kezéből, hogy a konyha felé elcsattogva kerítsen hozzájuk két tányért és szervírozza őket, meg sem várva, hogy a srác egyáltalán befejezhesse a kérdését. Amíg ő odakint csörgött, Jared körülnézhetett - kunyhóban viszonylagos rend uralkodott; ahhoz képest, mennyi holmija volt, óriási kupleráj, az elfoglalt területhez mérten azonban csekély mértékű entrópia csupán. Mint minden férfi, aki nem tudja vagy akarja elfogadni, hogy képtelen a multitaskingra, ő is hajlamos volt szabadidejében megpróbálni több dolgot csinálni egyszerre, ami félbehagyott tevékenységek egész sorának romjaiba fulladt rendszerint, bár előbb-utóbb befejezett mindent. Még jó, hogy a rendrakás általában csak pöccintésnyi erőfeszítésbe került, most azonban kissé tanácstalanul nézett körbe, megvakarva feltűzött hajgubancát.*
- Nem láttad a pálcámat?-*Érdeklődött, kissé szórakozottan pislogva körbe – kínos, amikor az ember invitózna, de pont az hiányzik, amivel végrehajthatná a varázslatot. Jared közben kottákról magyarázott, meg régi mugli zenéről és kastélyról, amire a szendvicsek terelése miatt kissé késve reagált csak.*
- Felküldhetek érte a srácok közül valakit, ha gondolod.-*Ajánlotta fel, mert a csókák a látogató hírére a nyitott ablakba gyűltek, ott tolongtak izgatottan, mivel nem kaptak engedélyt a “belépésre”, egyébként már a bútorok tetejét szállták volna meg.

Rys

Nem is annyira emésztés, mint életmód kérdése az egész - Radúz meglehetősen átlagos volt jóformán minden tekintetben, viszont az a napi X óra, amit az erdő járásával és a ház körüli teendőkkel töltött, bőven elég, hogy formában tartsa, amire nagy szüksége van. Mugliként nőtt fel, így soha meg se fordult a fejében, hogy teljesen mágiájára támaszkodjon csak, bár tagadhatatlanul kapóra jött és rengeteg helyzetet egyszerűbbé, gyorsabbá, biztonságosabbá tett.*
- Füzetek a polcon, valamelyikben lesz ceruza is.-*Intett a kérdéses irányba,  mert asztala továbbra is csak a konyhában volt, ahol legfeljebb főzött, de jó időben még azt is inkább kint, nyitott tűzön intézte el. Jared megjegyzésére a hevenyészett kontyhoz kapott, megkönnyebbült derűvel húzva ki belőle pálcáját.*
- A nagy kérdés, hol van most vajon az ecset, amivel eredetileg fel akartam tűzni...-*Vigyorgott vissza, szemlátomást szemernyit sem aggódva saját testi épségéért, majd egy elegáns mozdulattal elintézte, hogy a tárgyai, ha lomhán is, a helyükre vándoroljanak, egészen más küllemet kölcsönözve a parányi laknak.*
- Tökéletesek. Ha mégis szeretnél bele valami húsfélét, van némi szárított sonkám. De van paradicsom, paprika, salát, sóska...-*sorolta, mert jókor érkezett és mindent érkezett kiültetni, elődje remek terepet hagyott neki. A szendvicseket az ágy melletti, szekrényként funkcionáló dobozon helyezte el, majd mielőtt még lázadás törhetett volna ki, valamelyik zsebéből csókacsemegét szórt az ablakpárkányra.
- Ó, a dallammal nem volt baj, csak kicsit görcsölsz. Ez nem szimfonikus mű, csak egy kis jamming.-*Időközben valahonnan kerített egy hajgumit és ismét rögzítette hajkoronájának legalább egy részét, bár nem áltatta magát, hacsak nem bűbájjal fixálta, Houdini módjára észrevétlen kiszabadította magát az egész, nem került sok időbe. Aztán előhalászta teknőctokot, de egyelőre csak kikészítette az ágyra, míg leült és falatozni kezdett, megpaskolva maga mellett a tiritarka takarót, hogy Jared is nyugodtan telepedjen csak le.*
- Whoa, mutimuti!-*Kapott a felé lengetett mancs után, hogy maga elé húzva alaposan szemügyre vehesse.*- Hiúz! Egész jól eltalálta Sári. De a név abszolút illik hozzá.-*Helyeselt képmutatás nélkül -  lány közös ismerősük volt, bár amikor az Eridonos elmesélte a történetet, akkor Radúz sajnos különösebb együttérzés helyett csak nevetni bírt, mert egyszerűen zseniálisnak találta, ahogy Jaredet szinte szó szerint idomításra fogták, plusz a szőke Rellonost elképzelni sem kis móka volt.
- És, fogtok még találkozni?-*Heccelte egy kicsit a srácot, miközben úgy döntött, hogy ehhez a finom szendvicshez igazán jöhet egy kis sör, úgyhogy elügetett a spájz felé, hogy megbontson egy üveggel és saját kriglijébe töltse.

Rys

Miután Jared megírta az üzenetet, ő felkötötte Shedir lábára - valamennyi madara közül ő élvezte a legjobban az ilyen utakat, úgyhogy miután kellő mennyiségű csemegét kapkodott össze, vidáman reppent fel, egyenest a kastélyt célozva. A többiek, ahogy elfogyott az élelem, kicsit nyugodtabban üldögéltek, de azért még mindig reménykedve nézegették a szendvicseket, úgyhogy Radúz időről időre odadobott nekik néhány kukoricaszemet.*
- Parancsára!-*Pattant fel, újabb kört ügetve le, visszatérve kicsit többet is hozott az eredetileg felajánlottnál - akadt nála egy tálban fejes saláta, néhány mézédes piros és sárga paradicsom, paprikakarikák, de zsenge csalánlevél is, meg némi spenót. Ezt mind Jared elé tette, válogasson csak kedvére, ő leginkább azt ette, ami a keze alá került, jóízűen ropogtatva sorra a zöldeket.*
- Gondolom, inkább azt tanítják. Biztos könnyebb elviselni, mint tűrni, hogy nem-túl-király skillekkel addig impovizálj, amíg megtalálod a saját stílusod.-*Vélekedett, bár neki teljes szabadságot biztosított ilyen téren, hogy egy napkeltétől napnyugtáig nyúló, kibeszabott síkság kellős közepén képezték ki, ahol ha kicsit is elvonult, senkit sem zavart.
Mint általában, most sem érzékelte, hogy a másik kicsit kellemetlenül érzi magát, túl közvetlen volt, hogy ezt a minimális berzenkedést észrevegye - ha nem teszik szóvá, sokszor teljesen elsikkadt neki minden ilyen. Alapjáraton egyébként is teljesen ártalmatlan, csupán kissé szertelen lény, úgyhogy a legtöbben elnézték neki, vagy előbb-utóbb hozzászoktak.
- Ő egy szőke ciklon. De igazán bűbájos fergeteg.-*Többéves barátság fűzte a lányhoz, így teljesen tudatában volt annak, milyen személyiség is, bár ő élvezte, ha sodortathatta magát, vagy épp kart karbaöltve tombolhattak együtt; a másik oldalon pedig látta, milyen, amikor komoly, szomorú, csendes-méla és egy picit talán elveszett. Jarednek ehhez még egy kicsit érnie kellett és lazulni - sokszor késztetést érzett, hogy megböködje, nem nyelt-e karót, aminek azonban a szőke csiklandóssága miatt nem lett jó vége, így nem kockáztatta meg ismét a manővert.
- Ugyanmár...-*Nevetett a pulykakasként dudrogó srácra.*- Te se vagy különb a deákné vásznánál!-*Intette le, mert akármennyire is ágált a leány ellen, mindenkinek megvoltak a maga kis "szépséghibái", bár Radúz vajmi keveset érzett meg ezekből. Túlságosan csapongó és szabad lénye legfeljebb nevetett, képtelen lett volna mérgelődni és méltatlankodni ilyeneken.*
- Sör! Igazi, cseh sör, bár sajna, nem csapolt. Kérsz?-*Tartotta Jared elé a poharat, miközben derűsen elsiklott afelett, hogy vendége még egy jó évnyire van a nagykorúságtól - odahaza már egészen fiatalon belekóstolt ilyesmibe, bár sosem kapott többet egy egészen kis pohárnál és nem is lett belőle alkoholista, úgyhogy nem talált ebben semmi furcsát. Azt mondjuk már meggondolta volna, pálinkával is megkínálná-e, de az egyébként is sokkal inkább riasztó, semmint csábító ennyire tapasztalatlan ivóknak.

Rys

- Nem az enyém az érdem, én csak behoztam.-*Mosolyodik el, mert ezeket még csak főzni sem kellett, mindössze megmosta és egy kicsit összekaszabolta a nagyját, a könnyebb fogyaszthatóság érdekében.
- Ismerem az érzést.-*Nevetett fel, meglobogtatva az egyik csalánlevelet a kezében.*- Azóta szeretek főzni, mióta senki sem áll mögöttem és dirigál, hogy nem jól csinálom ezt vagy azt.-*Persze, legkisebbként már kevésbé fűztek hozzá hiú reményeket, mint a bátyjaihoz, de ettől még nem kevésszer kellett kuktaként segédkezve hallgatnia a zsörtölést, amit kissé unortodox módszerei kiváltottak.*
- Nem mondanám. Ahhoz képest, hogy fém, nagyon érzékeny és finoman szabad csak megütni, nagy pontosságot igényel. Mondjuk amennyit toltam a számítógépes játékokat, elég könnyen megtanultam, melyik hang hol van és hogyan is üssem meg, de maga a stílus és a mágia nem jöttek ilyen könnyen.-*Zorja egyfajta szerelem első látásra volt számára, így sosem esett nehezére órákat tölteni kísérletezéssel. Előtte már barátkozott különféle más hangszerekkel, de egyik sem jött be, nem volt az igazi sem a hangjuk, sem az összhangjuk (többek közt ezért sem sámándobja van, az azzal való próbálkozások katasztrofálisan végződtek).
Közben Jared lenyelte az arcán egyébként egyértelműen olvasható gondolatokat és Radúz bölcsen mosolyogva nem piszkálta tovább, mert egy sündisznó mókás, de nehéz vele társalogni, ha csak töffög. Amúgy is akadt jobb témájuk, amint a srác lecsillapodott kissé.*
- A vajsör alkoholmentes és sokkal édesebb, úgyhogy nem sokban hasonlítanak.-*Világosította fel, majd mikor az Eridonos a figyelmeztetés dacára is kért, odanyújtotta neki a korsót, kíváncsian várva a reakciót. Jaredhez méltó, komoly megfontolást látott és tömör kis véleményt kapott.*
- Ó, rengeteg fajtája van, édesebbek és sokkal keserűbbek is, gyümölcsösek, ízesítettek, ami csak szem-szájnak ingere. Van Brünnben egy söröző, ahol többszáz féle sört lehet végigkóstolni, egészen pici főzdékből is.-*Lelkesen mesél, mert mint minden igazi cseh, rajongója ennek a nedűnek és életének jelentős részét annak szentelte, hogy ahogy feléjük mondják, kocsmákat söpört filozofikus és folyton változó baráti társaságával, éjbe nyúló beszélgetéseket folytatva.*
- Persze. Van még raktáron.-*Biccentett.*- Sőt, ha gondolod, felhigíthatom olyanra, ahogy nagy melegben iszom, az kicsit limonádésabb.-*Ajánlotta  fel, mert egész évben váltogatta a teák, jeges teák, grogok és sörök végtelen kombinációit és variációit. Semmibe se kerülne kikeverni egy citromosabb, limonádésabb verziót.

Rys

- Megszokod a gyors, finom, precíz mozdulatokat, már a jobb játékoknál, ahol nem csak össze-vissza nyomogatsz mindent, ami kezed ügyébe kerül. Ráadásul a legtöbbnek van egyfajta ritmusa, amibe szintén beletanul az ember.-*Magyarázta, mert ugyan egyre kevésbé élt ilyesmivel, a kezdetekben sokat segített neki ez az amúgy többnyire abszolúte haszontalan tudás. Egyébként is világszinten űzte a legfeleslegesebb apróságok megjegyzésének művészetét, ami remekül párosult a fontos dolgok játszi könnyedséggel való felejtésével. De ki akar emlékezni arra, hogy hívják egyes ismerőseit, amíg tudja, hogy a pillecukros csokoládé a kedvenc édességük, duh.
A konyhában aztán megmutatta, ő hogy keveri némi cukor-citrom-víz kombóval ki a kedvenc nyári hűsítőjét – ritkán, ha ráfanyalodott, akkor Sprite is megtette, de most volt minden kéznél. Kész szerencse, hogy Jareddel nagyjából egyformán szerették az édeset, úgyhogy nyugodt szívvel lőhette be kedvenc arányait, két pohárba osztva végül a kapott italt.*
- Egészségedre!-*Nyújtotta oda az ifjoncnak a maga adagját, koccintás helyett csak kicsit megemelve a saját itókáját, jóízűen le is gurítva a nagyobbik részét. A szendvicsének maradékát már jóformán úgy nyelte le, mint kacsa a nokedlit, mert időközben megjelent az ablakban a kottákért küldött csóka, élénk és izgatott diskurzust indítva el madarai körében, úgyhogy jobbnak látta gyorsan elkobozni tőlük a lapokat, mielőtt tüzetesebben nekiállnak a vizsgálatuknak. Sajnos, a kíváncsiság nagy úr és minél okosabb valami, annál erősebb benne ez a sok bajt okozó tulajdonság.*
- Ezekre gondoltál?-*Lobogtatta meg Jared előtt a küldeményt, kíváncsian – jómaga nem értett igazán az ilyenhez, inkább hallás után tanult, mert azt szokta meg és világéletében túl lusta volt papírokat hurcolászni magával, inkább megjegyezte és a fejében vitte csak. Ha igenlő választ kapott, a srác kezébe is nyomta, visszahuppanva mellé a földre.
- Pici?-*Fejét értetlenségében oldalra döntötte, túlméretezett kölyökkutya benyomását keltve, míg körülnézett a házikóban.*- Hát, én sátorhoz szoktam, ahhoz mérten ez egy kisebb palota. Ha nem esik, egyébként is kint szoktam aludni, sokkal kellemesebb meg hangulatosabb.-*Számára a ház leginkább tárolóhelyként lehetett fontos, de csekély mennyiségű valóban elengedhetetlen felszereléssel bírt, amit bármikor össze tudott csomagolni és hátára kapni, mert nomád életmódot folytatott. Egyébként is, az ő “otthona” nem ért véget a küszöbnél, hanem folytatódott, ameddig az erdők, rétek, tisztások nyúltak, fel egészen a hegyek gerincéig és talán még tovább is.*
- Vegyek elő csörgőt vagy kattogót?-*Érdeklődött, ahogy a vacsora romjait félretolva helyet csinált, hogy nekikezdhessenek a zenélésnek.

Rys

- Látom-látom, csak nem sokra megyek vele. El tudod dúdolni? Vagy hegedülni? Úgy nagyjából?-*A lelkesedés ugyan átragadt rá – félre is tette a sörét - azonban ez sajnos nem pótolhatta hiányzó készségét, úgyhogy hiába is nyomta Jared az orra alá a kottát, nem lett tőle okosabb. Bohém lelke amúgy is előszeretettel tért el az ilyen kötött formáktól, amikor épp az érzései úgy diktálták, mert szabadságszomja jóformán csillapíthatatlan volt, a zenében pedig igazán legfeljebb Zorja hangfekvése szabott határokat, de még az sem okvetlen.
- Mit sajnálsz?-*Radúz pislogott kettőt-hármat, elvégre ha kicsi is egy ház, miért lenne az sértés? Sok jó ember kis helyen is elfér, meg aztán, minden háznak akad végül gazdája, akivel egymásra találnak és onnantól ásó, kapa s nagyharang választhatja csak el őket. A magyarázat egy picit segített, de érzékelte, hogy Jared alighanem több időt töltött bezárva, ez lehet az eltérő látásmód forrása.*
- Ó, én csak arra használom, hogy biztonságban tartsak mindent, ami nem szeret odakint lenni. Nekem itt sok a fölös hely-*ismerte be, mert a saját fürdő, konyha és spájz, na meg a karámok és a veteményes kész luxusnak tűnt a szemében.*- Tudod, három bátyám van és már nagyon rég szinte folyton úton vagyok, vagy odakint. Nem is érzem jól magam, ha sokáig kell falak közt lennem.-*A kunyhó kedves a szívének, mert olyan jó kis kuckó, díszítgetheti is és barátokat is hívhat ide, ami sátorban azért nem ennyire kényelmes, ott festegetni se nagyon lehet a falakra, pedig oda volt és vissza a lassan színesedő, telepingált részekért. Már azon is tűnődött, vajon a tető alatti részeket is ki lehetne-e valahogy dekorálni, vagy valamilyen varázslattal megbuherálni.
- Igenis!-*Pattant fel, félbehagyva a gondolatmenetet, hogy előkapja meglehetősen furcsa kis hangszerét, ami két közönséges fa golyóból állt, amit zsinór kötött össze – kicsit egy bizonyos, divatjamúlt mugli játékra hasonlított, ritmust lehetett adni vele és elég volt hozzá az egyik keze, így a másikkal a hanget szólaltathatta meg. Elhelyezkedett, aztán már csak Jared kezdésére várt.

Rys

- Örökké sehol se maradhat az ember, nem fa, hogy egész életében egy helyben álljon-*vélekedett, bár ő a maga ördögszekérszerű vándorlási kényszerével a másik szélsőséget képviselte, még ha most igyekezett kicsit gyökeret is verni, mert mint Sári sokszor emlékeztette, néha illik leszállni a földre, mert nem mindenki bír vele repkedni, mint a pitypangmagvak. Azért, hogy gyomokhoz hasonlítják többnyire, sosem orrolt meg, bár sejtette, hogy nem teljesen hízelgő rá nézve a dolog, valahogy nem tartotta elég fontosnak.
- Hmm...végül is. Sokkal idősebbek nálam, úgyhogy mire én serdültem, ők már mind felnőttek voltak. Egy katona, egy mérnök, egy meg valamiféle kutató, szóval én vagyok a fekete bárány meg a tékozló fiú meg a többi. Amúgy jó fejek, csak sose tudtam versenyezni velük, max hülyeségben.-*Teljes természetességgel beszél erről, mostanra mindenki megszokta – vagy beletörődött – hogy belőle már nem lesz a többieket túlszárnyaló család büszkesége, de jobb is volt így, mert könnyebben elfogadták önmagának.*- Nagyon hasonlítotok amúgy a bátyáddal, bár szerintem nagyjából akkora fogom megjegyezni a nevét, mire leteszi a záróvizsgáit.-*Nemrégiben volt futólag szerencséje az idősebbik Nightingalehez, akiről Jared már mesélt, de természetesen folyamatosan elfelejtette, hogy is hívják. Valamiféle gyógynövényt keresett az erdőben, ahhoz kért segítséget és futólag elbeszélgettek kicsit, de sokkal könnyebben el tudta volna felejteni, mint az öccsét.
Persze, ott volt az is, hogy vele többet találkozott, jobban ismerte és együtt is zenéltek egy-két alkalommal. Kedvelte a srácot, olyan kis őszinte volt, még ha időnként úgy prüszkölt is, mint egy hátát púpozó macska – ami természetesen Radúzt, néhány griffel a háta mögött, a legkevésbé sem rettentette el. Kicsit nehezen engedte el magát a skac, hát istenem, megesik.  A lényeg ez volt, ez a zene és lelkesedés, ami a felszín alatt lapult.
- Naná!-*Kapta ölbe Zorját, mert míg agya egyik fele gondolatokkal szöszölt, fantáziája már elkapta a dallamot és játszani kezdett vele, de az első taktusoknál még tartotta magát a hallottakhoz, hogy biztos legyen a ritmusban és teljesen átvegye a hangulatot. Csak utána kötötte rá a kattogót és minden pár taktussal könnyebben, szabadabban mozgott, variálva és kísérletezve az alapmotívummal. Egy idő után mintha Jared is el merte volna engedni a kottát és egyre élőbbnek, lüktetőbbnek érezte a zenét, lelkesen ingatva fejét, fura kis kontyával együtt galambra emlékeztetve. Minél tovább nyúlt a szám, annál inkább belefeledkezett, hol rendes dobot utánozva, hol egy kis dúdolást téve hozzá és egészében véve rettenetesen élvezte, akármeddig tudta volna folytatni. Jaredet figyelve néha egy-egy mosollyal biztatta, de nem szólalt meg.

Rys
Girls just wanna have fun <3

- Többszörös kisöcs. Na meg főállású család szégyene és etcetera.-*Vigyorgott vissza, mert mindenkinek megvan a maga egyedien őrült családja, bár rengeteg kategóriában akadnak indulók - az ő famíliájában ő volt az a tényező, akinek létezését többnyire letagadták volna magasabb körökben, valahogy mégis belefért a bátyjai által kreált sikertörténetek keretébe, nem az árnyékukban lapulva, hanem előtte parádézva és virággal hintve fel azt.
- Ja! Gareth! Világos!-*Sajnálatos tény, hogy ha tíz perccel később rá találnak kérdezni, megint nem fogja tudni, hogyan is hívják, de jelenleg eme pöpp problémáról eltereli a figyelmet a közös zene.
- Siiimán! Toljad!-*Szükség esetén még mindig ki tudja kapcsolni valamelyest a hallását (végső esetben meg autohangolhatja kicsit Jaredet, de az kicsit talán sok lett volna így egyszerre), úgyhogy a fiú nyomhatja, ahogy a torkán kifér. Ő nem fogja korlátozni, lazuljon csak maximálisan, úgy a jó! Tök jól belejöttek így is, hát mekkora királyság lenne, ha még ennél is lazábban zenélnének. A csókák az ablakban így is ritmusra billegetik magukat és szörnyen élvezik az egészet, bekapcsolódva itt-ott sajátos hangjukon és lelkesen figyelve Jared mozdulatait, meg is feledkezve a bejárásitilalomról - mikor a srác hirtelen abbahagyta a játékot és leült, egymás után reppentek be, hogy köré gyűljenek és vizsgálgassák.*
- Szusszanj csak! Ittál ma eleget?-*Radúz aggodalmaskodik, mit sem sejtve a szédülés valódi okáról, tele csupa jóindulattal és segíteni akarással, ahogy Jared felé nyújtja a poharat. Mindenesetre, kérdésére felragyog és szélesen bólogatva pattan fel, mint egy rúdugró nikkelbolha.A gramofonhoz lejtve életre kelti azt, mert eszébe jut valami, amihez okvetlen szükségesnek érzi, hogy az eredeti is megszólaljon az általa hozzáköltött kísérethez, ráadásul az Eridonos zenei ízlése úgyis csiszolgatásra szorul még mugli, meg általában véve könnyűzene terén, úgyhogy épp ideje, hogy összeismerkedjen ezzel a remekművel. Amint beállította a kütyüt, mint aki jól végezte dolgát, visszatottyan a helyére, ölbe véve hangszerét és (továbbra is röhejes) fejingatással követi a kezdő taktusokat, érdekes egyveleggé gyúrva a hang és a többi hangszer hatását. Meglepetésszerűen fakad aztán dalra, egy Jared által valószínűleg hírből sem ismert számot kezdve énekelni, ami körülbelül mindkettejük születése előtt volt sláger - ami viszont valószínűleg felül fogja írni ezt a tényt, hogy a dalt Cindy Lauper jegyzi és Radúz tökéletes női szopránban tolja vele a hangokat, tévesztés és megingás nélkül, az utolsó szótagig betéve tudva, sőt, ha ugrabugrálhatna, tanúsítaná, hogy a videoklippet is többször látta a kelleténél. Így viszont ülve marad és Zorjával kórusban kíséri a tölcsérből áradó dallamot, cseppet sem zavartatva magát, amíg véget nem ér a zene.

Boldog Éjfelet! *.*

Aki még nem látta, lesse meg! Kafka Radúz Arvid - 2015.08.17. 23:33
Érkezni lehet egyesével és csoportosan is, aki nem akar rám várni, vihet magával vagy kijátszhatja, hogy épp nem vagyok otthon, de a dinnyék csak Rátok várnak.
A késekkel azért óvatosan! <3