Borbély A. Leila
INAKTÍV
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
|
Roland
Not Another Teen Movie (2001)
Elégedetten vártam meg, hogy Roland végigmérje a hátsó felemet, hiszen nem volt vele semmi gond. Sőt, az volt az egyik szexepilem. De hát legyen is szép feszes, ha már ilyen kurva sokat edzem. Én meg amúgy is közelről élvezhettem már az övét, szóval egy szavam nem lehetett. Egészen addig, míg el nem kezdett a terem felé húzni, amelyet ajánlgatott. Csak remélni mertem, hogy azt is tudja, hogy lesz-e odabent óra. Bár az se nagyon zavart volna, ha valaki ránk nyit. Legalább Ádám fülébe is eljutott volna, hogy nem ő egyedül képes élvezni az életet.
A csók amiben összeforrtunk heves volt, mégse gyors. Mondhatni kellemes. Miközben ajkai elindultak nyakam felé, engedékenyen hajoltam az ellenkező irányba, hogy minél jobban elérje a kellemes pontokat. Közben kéjesen felsóhajtottam, s kezem csak akkor állt meg a másik kényeztetésében, mikor finoman megéreztem ujjait a pólóm alatt. felemeltem karjaimat, hogy minél gyorsabban lent tudhassuk a ruhadarabot, és felmérhesse fekete csipkemelltartóm.
- Ne siess annyira előre - suttogtam ajkaink közé mosolyogva. Gyorsan felültem az asztal szélére, és lábaimmal közrefogtam Roland csípőjét. Kezeim az inge gombjaival bíbelődtek, miközben ajkait még mindig sajátjaim tartották mozgásban. Mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt az oxigénhiánytól, de semmi nem akadályozta, hogy Roland most megkapjon engem.
Mikor az ing végre teljesen szétnyílt, karommal a vállánál próbáltam minél gyorsabban lejjebb húzni az anyagot, majd ujjaim azonnal pattantak vissza a nadrág gombjára, ha már ennyire benne voltam.
|
|
|
|
|
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák
RPG hsz: 253
Összes hsz: 351
|
Leila
kinézet
 |
A játék ezen része felnőtt besorolású tartalmat, azaz nyílt szexuálitást, vulgaritást, naturális emberábrázolást, a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz(hat), így ez a hozzászólás 18-as karikás besorolást kap. Ha még nem érted el álmodóilag a 18. életéved, akkor ez számodra tiltott terület. De úgyis, tudom, hogy tovább olvasol. Ha így tennél, akkor katt a jelre... |
Azért nem mondhatni, hogy nem találkozott még könnyűvérű csajjal, de ez a példány eddig túltesz mindegyiken, és ezt bóknak szánja. Nem lesz itt udvarlási kör, csak egy szemtelen, vad szex, legalábbis az ő gondolataiban ez van, nem pedig az órán át tartó romantikus szörcsögés. Azért próbál figyelni arra, hogy ne dobja el az agyát túl gyorsan és csak arra koncentráljon, hogy minél hamarabb bevezethesse a testét a másikéba, ad is, hogy sokat kaphasson. Szinte érezte, ahogy felpeszdül a másik vére, ahogy a nyakába csókolt, még egy kicsit meg is karcolta a fogaival, hogy megkezdje a tavaszi hűvösben a nyár melegének előkészítését. A barna felsője pedig hamar lekerül Rpoldand segítségével, és a szexi fehérnemű is csak ösztönzi őt arra, hogy ez nem csak egy vicc, mert ha az, akkor nagyon megbánja. Nem sok ideje marad nézelődni, mert Leila nem marad tétlen és már újra a puha ajkakat érzi Roland a sajátjain, ő pedig nem rest csókolni, és megvizsgálni a melleket sem, miközben az ingjét gombolja a másik. Az arcát kicsit csiklandozza a másik haja, de mivel éppen kezd a nadrágja feszülni, kényelmetlenné, mégis izgalmassá válni a dolog, így nem igazán törődik ezzel a "problémával". Hogy egyenlőek legyenek, segít kibújni az ingből, így most már mindketten felül alulöltözöttek. A lány hajába túr két csók közben, és hagyja a másiknak, hogy kigombolja a nadrágját, miközben ő a melltartó pántját húzza végig az ujját, egész a csat részig, ahol rövid idő alatt kibontja az oldható kötést. A csókból kiszabadulva a fogai közé veszi melltartó pántját és végigkarcolva Leila felkarját húzza le az alkarjáig, hogy hamarosan megszabadulhasson a túl sokat takaró anagból. Eközben nem tétlenkedik azzal, hogy majd a másik oldalon is ezt tegye, azt simán szinkronban a kezével teszi. Végül félrehúzza a kellemes anyagot és "kiszabadítja" az egyik mellét a barnának, majd hevesen megcsókolja. Érzi, hogy nem sok kell már hozzá, hogy a nyerssége kibukjon, de próbál kitratni még egy kicsit, amíg a másik mellet a csipkemelltartón keresztül kényezteti.
|
|
|
|
|
Borbély A. Leila
INAKTÍV
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
|
Roland
Not Another Teen Movie (2001)
A játék ezen része felnőtt besorolású tartalmat, azaz nyílt szexuálitást, vulgaritást, naturális emberábrázolást, a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz, így ez a hozzászólás 18-as karikás besorolást kap. Ha még nem érted el álmodóilag a 18. életéved, akkor ez számodra tiltott terület. Még mindig szeretnéd látni?
Lábaimmal közel húztam Rolandot, hogy ha egyikünk nadrágja se lett volna útban, könnyedén belém csusszanhatott volna. Így persze csak a kellemes érzés maradt, ahogy férfiassága egyre inkább kikívánkozott a nadrágból. Imádtam az érzést, amikor kellettem, hogy szüksége volt rám, mert valljuk be, most már nagyon is az volt.
Fogaival gyengéden szántotta fel a karomon a bőrt, míg én a nadrág gombját oldottam fel, kicsit kényelmesebb legyen neki a lenti helyzet. Azonban mielőtt beférkőzhettem volna, Roland már rá is cuppant a mellemre. Karjaimmal megtámaszkodtam magam mögött az asztalon, és még inkább kidomborítottam mellkasomat. Jól eső bizsergés futott át rajtam, fejemet egy pillanatra hátra vetettem és sóhajtottam egyet. Lábaim az övéin szánkáztak fel-alá, igyekezve kicsit lejjebb mozdítani a rajta lévő anyagot. Kezeim végigcsúsztak az oldalaimon, át az arcára, hogy felhúzzam magamhoz egy csókra. Közben újra felegyenesedtem, majd lecsúszva a padról smárolás közben megcseréltem kettőnk állását. Lassan csúsztam le a testén, végig csókolva és nyalva izmait, míg kezemmel lesegítettem a nadrágot a bokájához. Egy pillanatra felnéztem a szemébe, látni akartam a vágyakozást az után, ami következik, mert biztos voltam benne, hogy tudja. Majd egy rántással lekerült a boxer.
- Tényleg nem hazudtál a méreteidről - jegyeztem meg egy félmosoly kíséretében. Csókot leheltem a combra belső oldalára, a golyók közé, majd hosszában végignyaltam merevedését, s mikor a csúcshoz értem tövig bekaptam.
|
|
|
|
|
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV
Mr. Maximalizmusné
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
|
Bogyóka Mindig fel tud dobni ez a lány, csak amellett, hogy feldob, egy ideje furcsa aggodalmam is van iránta. Hivatalos, Kazanova teljesen tönkretett. Hol van az én nemtörődömségem? Hol a nem meghatódásom? Sehol. Vége. Helyette van ez, a tény, hogy én Daryát szeretem, és Borókáért aggódom. Micsoda perverz őrület ez?
- Vissza kell, de vissza is akarsz?
Teszem fel a kérdést, de látom rajta, hogy szenved, ezért természetesen nem csak álldogálok ott, nézve, hogy akkor vajon a hely atmoszférájától helyre jön-e, mint azok a gyerekek, akik nagydolgozatok előtt esnek be, majd hirtelen javulás áll be a kis szervezetükbe, ahogy közeledik a kicsengetés. A ravaszabbak legalább két órát lógnak.
Miközben a választ várom, és nagyon remélem, hogy a válasza során nem ábrándít ki, összenézek pár bájitalt, amik segíthetnek javulni. Továbbra is tartom, hogy meg kéne ölni a fickót, nem szándékosan, csak véletlenül, de semmiképpen sem úgy, hogy akárcsak a gyanú is felmerüljön, hogy Boróka volt. Továbbra is gusztustalannak tartom a tényt, hogy emberek kiárusítják a gyerekeiket, és bár mind a két fél ki van, láthatóan a női nem képviselői szívják meg jobban. Ritka eset az, amikor arról cikkeznek, hogy férjét bántalmazta az asszony. Nem mondom, hogy nincs ilyen, csak, hogy ritka.
- A mandragóra elég nagy szívás, de megoldjuk, viszont bent kell maradnod éjszakára, mert nagyon sok nem kellemes mellékhatás lesz, és jobb, ha figyelő és hozzáértő szemek figyelnek. Gondolom a sebeid inkább maradjanak, mert, ha eltüntetem őket, akkor oka lenne feltételezni, hogy eldicsekedtél valakinek arról, hogy mit csinál.
Én tartom a szám, még Daryának se mondtam egy szót se. Boróka az, akin gyakorolhatom az orvosi titoktartást, és szerintem jól csinálom, mivel az átlagos pillanatokban semlegesen tekintek rá, sőt, néha levegőnek is nézem. De itt csak ketten vagyunk, és valamiért az a furcsa látvány jelenik meg előttem, hogy ha egyszer összeházasodunk, akkor Ombozi meg Angyal minimum koszorúslányok lesznek, és ahhoz célszerű lenne a jó viszony is, meg az életben maradás is.
- Gondolkoztál azon, amit a múltkor mondtam?
Teszem fel a kérdést már-már zavarban, csendesen, hiszen, ahogy megfogja a kezem átjár az elgyengülés. Ez amúgy ezer százalékban Darya hibája, mert teljesen átmentem érzékeny puhakukiba miatta. Mégsem húzom el a kezem, sőt lépek egyet felé, hogy kényelmesebb legyen neki, és finom mozdulatokkal, óvón simítok párat a kézfején. Perverz gondolat, hogy mondjuk baja lesz, Darya meg róla nevezi el majd a lányunkat. Az ilyen esetek nem kellemesek, még ha gesztus értékűek is.
- Ne nevess ki, de furcsa vágyat érzek arra, hogy óvjalak.
|
|
|
|
|
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák
RPG hsz: 253
Összes hsz: 351
|
Leila
kinézet
|
A játék ezen része felnőtt besorolású tartalmat, azaz nyílt szexuálitást, vulgaritást, naturális emberábrázolást, a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz(hat), így ez a hozzászólás 18-as karikás besorolást kap. Ha még nem érted el álmodóilag a 18. életéved, akkor ez számodra tiltott terület. De úgyis, tudom, hogy tovább olvasol. Ha így tennél, akkor katt a jelre... |
Habár a lány nem a típusa, ő a nagyobb melleket kedveli, de nem bánja, hogy vele vetette össze a sors, sőt. Végül jobb egy kisebbet fogni, vagy ízlelni, mint egy nagyobbon álmodozni, szokták mondani a bölcsek, így teljesen elégedett Leila testével jelen pillanatban. Egy gyors helycsere, mire jobban belemelegedhetne a keblekkel aló játszadozásba, már ő dől a padnak, a másik már előtte guggol, és neki is már csak egy boxer válassza el farkát a lány ajkaitól. Meglehetősen beindul erre a képre, ahogy látja ezt maga előtt, és kívánja a lányt, látszik rajta. Ez az érzés csak fokozódik, amikor előkerül az általa még jobban kezelt pálcája, és még dicséretet is kap.
- Ritkán hazudok - és mire a mondat végére ér, már nincs közöttük távolság, a lány eltünteti a szájában a farkát. Hangosan felnyög, kéjesen élvezkedik és beletúr Leila hajába, majd mozgatni kezdi a csípőjét. Élvezi, ahogy egyre merevebb lesz a másiktól és várja, hogy mikor lendülhet ő is akcióba. Nem fogja félbeszakítani ezt a műveletet, ebben már biztos.
|
|
|
|
|
Ombozi Boróka
INAKTÍV
#Alcedo atthis
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
|
Somogyi
Az éjszaka folyamán Ahogy lehunyom a szemem, az utolsó alkalom lebben fel kékjeim előtt, mikor itt jártam. Már több éve volt, pontosat nem is tudnék mondani. Emlékszem, ahogy berontottam, vérző kézzel és ordítozva követeltem az ellátásom. Az aranyos hiánya agresszívvá tett, Payne mégis képes volt kezelni engem - attól függetlenül, hogy majdnem megölt. Őszintén, szeretnék visszamenni azokba az időkbe, mikor a legnagyobb gondom az volt, hogy széttört egy üvegcse az ujjaim között. Mikor még a szerencse rabja voltam, de mégis, én alakítottam azt. Most, mikor már a hátam mögött tudhatom a függőségem, elvették a szabadságom, holott hatalmas küzdelmmel vívtam ki azt saját magammal szemben. Mára szinte semmim se maradt. Az életem Fenyvessy kezében van, a pyromágiám, az, amivel teljesen önmagammá válhattam, kialudt és csak Merlin tudja, hogy valaha visszatér-e még. A régi életemet akarom...
- Hát persze... alig várom, hogy egy rossz szó miatt ismét belém verje, hogy hogyan kéne viselkednem... - nehézkesen, ám szarkazmustól csöpögő hangon ejtem ki a szavakat. Ennyi ésszel fogalmam sincs, hogy hogyan lehet belőle gyógyító. - Legyen mazochista az, akinek házimanó az apja - fejezem be végül a morgást. Hiába érzem magam nagyon rosszul, a tüdőm ég minden egyes lélegzetvételnél, mégse vagyok képes ellenállni annak, hogy kifejtsem a véleményem.
Lassan nyitom ki a szemem, kissé erőlködve követem Somogyi mozdulatait. Még mindig szkeptikus vagyok, hogy jó kezekben vagyok-e, de nincs más választásom, mint bízni benne. Nézem őt és lassan beúszik Kazanova képe mellé. Komolyan a pofám leszakad, hogy visszament hozzá. Mondjuk tény, hogy egy fokkal kellemesebb társaságnak bizonyul így Somogyi, hogy ismét ebben a gusztustalan rózsaszín felhőben úszik, mint mikor én magam terveztem már kihajítani az ablakon, de... de. Hiába nem rólam van szó, a szerelem gondolatától még így is viszolygok. De Kazanova boldognak tűnik...
- Szóval néha használod az eszed is... - krákogom magam elé, majd szusszanok egyet. - Csak azzal foglalkozz, amiért jöttem... És maradok, de szólj, mielőtt megjelenne Strakhova vagy Rentai. Nincs szükségem felesleges pletykákra - mondat közben meg-megakadok, de még így is ellentmondást nem tűrő a hangom. Tekintetemmel nem engedem el Somogyit még pár pillanatig, majd egy reszketeg sóhajjal hunyom le szemeim, hogy legalább gondolatban felkészülhessek egy csodás álmatlan éjszakára, egy csodás társaságban...
- Nem leszek gyilkos - vágom rá azonnal. Viszont, mivel tudtam, hogy pontosan miről beszél, talán túlontúl egyértelmű lehet, hogy párszor eszembe jutott az őrült ötlete. Sosem tennék ilyet, lehetek bármennyire is rossz ember mások szemében. Az ilyesmi mindig utolérik az embert. Legyen bármennyire is kilátástalan a helyzetem, addig nem fogok süllyedni, hogy bemocskoljam a kezem.
- Ha nem lennék ennyire szarul, most tuti megint pofán vágnálak - mondom halkan, de meglepő módon ajkaim mintha mosolyra húzódnának. Kékjeim a kezeinkre fókuszálnak és próbálom eldönteni, hogy miért is nem húzom vissza magam mellé. - De ma este megteheted... - suttogom csupán, miközben lehunyom szemeim, mert egy kicsit elhiszem, hogy biztonságban vagyok.
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 141
Összes hsz: 759
|
Sára
Olvasgatás – beszélgetés
Ránézek Flynnre, majd a kis állatot ábrázoló rajzra, és egy mosolyt húzok a számra.
– Nagyon hasonlít vagy is nagyon egyforma. – Javítom ki. – De főleg nagyon szép. – És csak úgy felemelem Flynn-t.
– Hát nekem is a tankönyveket kell bújnom. De én élvezem. De az is igaz hogy néha kissé unalmas. De megéri a jó jegyekért.
Én mondom ezt, aki eddig nem szeretett tanulni?
És egy hirtelen mozdulattal balra fordulok. És lehajolok a földig, hogy a táskámat felemeljem. És belekotrok. És kiveszem azt amit találok benne. Egy makkot, meg egy könyvet stb… És aztán végül megtalálom azt, amit keresek.
– Hát megvagy! – Kihúzom a táskám mélyéből a könyvjelzöt. S kérdezek valamit Sárától, amire már jó ideje kíváncsi voltam. Már első óta. Mosolygok.
– Sára, te hogyan lettél Eridonos patrónus? – Mondom ki ezeket a szavakat. És egy utolsó kérdést felteszek.
– Neked hogy teltek eddig az éveid a Bagolykőben? Mesélsz egy kicsit?
|
|
|
|
|
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV
Mr. Maximalizmusné
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
|
BogyókaIlletlen, tudom, és szörnyen morbid is, mégis, egy halvány mosoly kúszik az ajkaimra, ahogy megszólal, és egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy egy ilyen pillanatban is ellenkeznie kell velem. Szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogy évtizedek múltán egy asztalnál ülünk a kertben, és ő a hozzá illő csípősséggel jegyzi meg a dolgokat, úgy, hogy a komoly pillanatokban is tesz egy-egy olyan megjegyzést, amitől oda nem illő reakciót vált ki belőlem. Ezt teszi a szerelem? Hirtelen elkezdünk szentimentálisak lenni, és vágyni a jövőt, sok évtized múltán megtörténő eseményeket. Mármint, nem biztos, hogy megtörténnek, csak én reménykedem bennük, ami furcsa, hiszen korábban nem tettem ilyet. Régebben szerettem a mának élni. Egy biztos csak, ahogy régen is, most is hiszem, hogy egy nap a nők okozzák majd a vesztem. Csak már másképp.
- Az enyém kalauz, kár, pedig egy jó kis mazochizmus sosem rossz.
Pofátlan vigyort villantok, mert rendben, szarul néz ki, és aggódom is, de ő Boróka, aki tudom, hogy nem tűri jól a gyengeséget, meg a gyengédséget, és valahol mélyen, azt hiszem, meg akarok felelni neki. Darya barátnője, és jó lenne, ha nem gondolna annyira gáznak, ha mondjuk, nem is az, hogy elismerné, hogy jól járt velem, csak nem tenne megjegyzéseket. Arra ott van Odett, aki akkor is beszél, amikor baromira nem kéri senki, és ha mégis csendbe tud maradni, akkor az arcára van írva minden, ami extrán bosszantóvá tudja tenni az egészet.
- Szoktam, bár ritkán, mert félek, hogy megfájdul. Kényelmesebb a farkammal gondolkozni.
Kényelmesebb volt, tényleg, és ezt nem fogom tagadni, vagy úgy csinálni, mint, akinek nem jött be az az élet. Még a végén nekiállok egyfelvonásos drámákat írni, amikben a testemre, vagy éppen a nőkre fogom majd a dolgot. Nem. Azt az életmódot én választottam, és jó kis élet volt, szerettem, de megtaláltam a társam, akiért hajlandó vagyok a vért fent és nem lett tartani, és aki miatt furcsa, de szeretnék számos társadalmi elvárásnak megfelelni.
- Én nem mondtam, hogy gyilkosnak kéne lenned. Ha jól emlékszem, egyszer se mondtam azt, csináld.
Ennyit arról, hogby szeretnék a társadalmi elvárásoknak megfelelni. Én simán tudok embert ölni, mert megtanították, hogyan kell, és azt is, hogy hogyan akadályozzuk meg, mert hát egyértelmű, hogy mi nem csinálunk olyat, amit megtanítottak nekünk, mert mi, akik a gyógyításra esküdtünk fel...igazából nem. Az emberéletekre esküdtünk fel.
- Örülnék neki, ha ott tartanánk, hogy pofon vágsz, de ezt most egy picit el kell halasztanunk. Hozok neked még pár bájitalt, hogy kipihenhesd magad, aztán, ha van kedved, elszívhatunk egy cigit.
Még kacsintok is egyet, és furcsamód olyan nehéz elengedni a kezét, de meg kell tennem, el kell indulnom, ha azt akarom, hogy jobban legyen. Nem szeretném ahhoz a férfihoz visszaengedni, de tudom, hogy muszáj.
- Mesélhetnél nekem erről az aranyvérű kiházasításról. Nagyjából tudom a menetét, de még egy aranyvérűt sem kérdeztem meg, hogy ez hogyan megy.
|
|
|
|
|
Borbély A. Leila
INAKTÍV
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
|
Roland
Not Another Teen Movie (2001)
A játék ezen része felnőtt besorolású tartalmat, azaz nyílt szexuálitást, vulgaritást, naturális emberábrázolást, a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz, így ez a hozzászólás 18-as karikás besorolást kap. Ha még nem érted el álmodóilag a 18. életéved, akkor ez számodra tiltott terület. Még mindig szeretnéd látni?
A férfiak a szexnél már csak a saját farkukat szeretik jobban. Legtöbbször az hajtja őket, mennek a női seggek után mint a pincsikutyák, és egojukat csak növeli, hogy egy-egy ajakról kéjes sóhajt hallanak, mely bizonyítja számukra milyen jók. Sok esetben ezért teszek megjegyzést a férfiak szerszámára. Láttam már mindenfélét, és habár az elmémben sokszor összehasonlítom őket, ezt a csávóknak sose jegyzem meg. Minél nagyobb az önbizalmuk, annál jobb lesz velük a szex is. Számító vagyok? Lehet. De a legjobbat kell nyújtanom.
Ahogy férfiassága elveszett a számban, úgy morajlott fel ő is. Arca élvezetről árulkodott, én pedig nem voltam rest ezt tovább feszíteni. Balom golyóival játszott, míg jobbom többször végigsimított lábán, mielőtt a fenekére siklott volna, hogy tudjam követni a ritmust. A torkomban semmi ellenkezés nem alakult ki a hosszúsága miatt, már rég legyőztem az ilyen reflexeket. Szám már teljesen elzsibbadt az élvezettől amit neki okoztam, mire éreztem, hogy lassan megfeszült a teste. Hirtelen hagyta abba a mozgást, de én nem engedtem, és még párszor végigmozogtam rajta, mielőtt lenyeltem volna, amit kell. Édeskés váladéka kiült a szám szélére, így nyelvemmel eltüntettem a nyomokat, mielőtt felálltam volna. Újra Roland ajkait csókoltam, bele-beleharapva a puha részbe, miközben kezeim nadrágom gombján időztek. Hiába kényeztettem eddig én őt, a látvány is elég volt, hogy én magam is nedves legyek már odalent, és alig vártam, hogy végre belém hatoljon.
|
|
|
|
|
Ombozi Boróka
INAKTÍV
#Alcedo atthis
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
|
Somogyi
Az éjszaka folyamán Fáradt vagyok. Mind testileg, mind lelkileg belefáradtam az utóbbi hónapokba. Egyre nagyobb gyomorgörccsel lépem át Fenyvessy küszöbét, egyre nagyobb undort kell legyűrnöm és mosolyt erőltetnem az arcomra vele szemben. Nem akarom azt. Legszívesebben menekülnék, sosem néznék vissza, hiszen már nincs itt senki, aki maradásra késztetne. Se a szüleim, akik eladtak, ki tudja miért. Se a testvéreim, akik nem veszik észre a mosoly mögötti valóságot vagy egyszerűen csak nem érdekli őket, mert miért is avatkoznának bele más dolgába? Se barátok, mert az a néhány is, akikkel rendelkezem, tökéletesen megvan nélkülem is. Egyedül talán Darik miatt fontolnám meg, az egyetlen személy miatt, aki végett még egyáltalán élőnek érzem magam. Menekülnék... ha tudnám, hogy Fenyvessy nem akadna a nyomomra. Vajon van még kiút?
Fáradt vagyok. Fáj mindenem, ráz a hideg, alig kapok levegőt. Egy részem könyörögne Somogyinak, hogy segítsen, bárhogy, bármilyen eszközzel, hogy elmúljon mindez. Kérlelném, hogy bújtasson el vagy csináljon bármit, amivel szabaddá válhatok ismét. Mégsem teszem. Magam elé tartom még most is az álarcom és ahelyett, hogy megköszönném, még most is oda-odacsípek. Bár tudnám miért vagyok még mindig ennyire makacs.
- Egy állat vagy, Somogyi... és a legfelháborítóbb, hogy erre büszke is vagy - mondom halkan, reszelős hangon. Lehunyt szemmel, reszketegen fújom ki a levegőt. Suta mozdulatokkal rángatom ki magam alól a takarót, hogy magamra teríthessem, hátha alább hagy tőle a testem remegése.
Nem akarok, mégis minden szavára figyelek, mintha csak abba kapaszkodnék. Mintha szükségem lenne valamire, ami itt tart, a jelenben, ott, ahol elméletileg biztonságban vagyok. Megjegyzését hallva akaratlan kezdek nevetni, de ahogy levegőt vennék, nevetésem szűnni nem akaró köhögésbe csap át. Feltornázom magam ülőhelyzetbe, görnyedt háttal próbálok erőt venni magamon és abbahagyni a már-már fuldoklásszerű állapotot, de mintha már a testem is ellenem dolgozna. Nem tudom mennyi idő telik el, nem érzékelem annak múlását, mire végre csillapodik az inger és szuszogva hanyatlok vissza az ágyra. Még, hogy biztonságban... már le se tagadhatja, hogy ki akar nyírni.
- Másból se... csinálok azt - suttogom erőtlenül, majd ráemelem a tekintetem. Egy darabig csak csendben nézem a ténykedését, próbálom értelmezni a mondatait, cselekedeteit, de hiába. - Ugyan miért akarnál pont te... pont nekem segíteni? - hangom karcos, de élesen hasítja a levegőt. Tényleg tudni akarom. Sosem voltunk jóban, ha képes leszek elviselni, az csakis Kazi miatt lesz, ahogy valószínűleg fordítva is. Akkor miért vetemedne erre? Nincsenek hősök, akkor Somogyi miért akarná magára aggatni ezt a hazug címkét?
- Úgy, hogy kurvára nincs beelszólásod... a szülők megegyeznek a fejed felett. Többnyire a pénz miatt. Az üzlet miatt. A házasság mindenkinek előnyös, csak azoknak nem, akiket az oltár elé állítanak - a szavak szaggatottan, de indulatosan hagyják el ajkaimat. A sors iróniája, hogy én kértem. Én kértem az apám, hogyha majd készen állok, ő találjon nekem férjet és ő biztosított, hogy az én döntésem lesz a végső... végül csak döntést nem kaptam.
|
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
|
Nonó- Nagyon köszönöm! - Minden pozitív visszajelzés jól esett neki, mert sosem volt kimondottan megelégedve magával. Ezért ha valaki megdícsérte mindig szívesen vett minden kedves szót. Mondjuk úgy gondolta, hogy ez mindenkinek jól estek az ilyen apró figyelmességek.
- Én sosem törekedtem arra, hogy kimondottan jó tanuló legyek. - Ami érdekelte azt úgyis megtanulta, ami meg nem érdekelte, annak meg nem látta értelmét, hogy erőszakkal megpróbálja magába tuszkolni. Használt úgysem vette későbbiekben, arra meg mindig elég volt a tudása, hogy ne bukjon meg, és mégis mi más számított volna? A boldogság, ami így tökéletes volt. Persze nem buzdított ő senkit arra, hogy hagyjon fel a tanulással, vagy legyen kevésbé szorgalmas. Sőt mi több, kimondottan bátorított mindenkit arra, hogy vegyen példát a levitásokról, és ne róla, ha lehet, és ha kellett, akkor leült a barátaival a könyvtárban, vagy az udvaron, hogy biztosítsa a csendes, de motiváló társaságot.
- Elég jól ismerem az Eridont és az iskolát, illetve szeretek segíteni. Meg hát megkeresett a házvezető, hogy örülne, ha elvállalnám a pozíciót - foglalta össze röviden a történetét. Bár sosem kérdezték még tőle, nem gondolta, hogy bárkit is érdekelhet igazából ez a sztori. Mert valahogy neki természetessé vált, és úgy érezte, hogy így vannak ezzel mások is. Ami pedig természetes, annak az eredetéről nem szoktunk faggatózni.
A második kérdés megválaszolása előtt azért el kellett gondolkodnia. Először is kényelembe helyezte magát, aztán elkezdett mesélni. Az elejétől, bár csak a lényeget, azt kiemelve, amit fontosnak tartott átadni a jövő generációjának. Addig mesélt és válaszolt a kérdésekre, míg Nonó meg nem unta a társaságát. Utána összepakolt, és visszabattyogott a klubhelyiségbe, hogy aztán boldogan menjen el vacsorázni.
|
|
|
|
|
Mórocz A. Móric
INAKTÍV
Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
|
F U R C S A J
05.20. | csak ne szólj hozzám, pls | kukkantásHa nem lettem volna bánat, akkor nem kellene most úton lennem, mint egy… hát, mint egy bánatnak. Órák után nagyon ügyesen indultam a Rellon felé, hogy a leghangosabban szenvedve - ami köhögésbe fullad - vágódjak be a szobába, abban reménykedve, hogy Móric is ott van, megsajnál és kicsit szeretni fog, de nem volt bent. Szóval fújtatva és mérgesen csaptam le a táskámat a székre, azzal a feltett szándékkal, hogy másnap reggelig ott rohadjon meg. Átöltöztem, kapucnimat húztam a fejemre, amikor az asztal fölötti post itre siklottak kékjeim. Hát akkor kabbe, de csak így diszkréten. Mert látod? Ha nem lettem volna bánat, akkor nem a Rellonból kellett volna megint elindulnom a gyengélkedő felé, hanem csak simán elmegyek oda órák után, lerendezem egy körben, és mindenki boldog. De ehelyett teljesen kihagyott az agyam, hogy nekem jelenésem van ott, mert kell tarcsi bájital a köhögésre.
Kezeimet hoodie-m zsebébe süllyesztem, kapucnimat a fejemre húzva cammogok a helyszín felé. Útközben pacsizok le annyi emberrel, amennyivel nem szégyellem, mert ez az első napom, mióta otthon voltam dögrováson. A férfi megfázás nagyon komoly dolog. Bárki mondhat bármit, de ez komolyan nagyon durva volt. Lázas is voltam meg minden, szóval Malvin közölte, hogy akkor szépen otthon maradási a terv, amíg iskola kompatibilis nem leszek. Nem mintha bántam volna, teljesen jól feltaláltam magam, dudi is meglátizott meg minden, úgyhogy egész hamar kikúrálódtam egyébként, csak a köhögés maradt meg. Az a száraz, tudod, amivel semmit nem tudsz kezdeni, mert ha jön, akkor jön, és addig köhögsz, amíg levegőt tudsz venni nagyjából.
Jobb lábamat lendítem előre és fordulok be a folyosóra, lehajtott fejemet emelem fel a hangokra, majd azzal a lendülettel fordulok a fal felé, hogy feleszkábálódjak rá, mint valami gekkó. Mivel beleolvadni nem tudok, így maradt ez, hátha nem vesz észre. Se Améliával, se Bettivel nem találkoztam azóta - még jó, nem voltam itt, nem figyelsz? -, és őszintén szólva nem is akartam volna talázni velük. Talán sikerül kiküszöbölnöm, hogy meglásson, ha nagyon mozdulatlanul préselődök a falnak.
|
|
|
|
|
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Harmatcsepp
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
|
Móric
Megint rosszban
RuhaBeültünk a társalgóba tanulni Tamival. Ő ott maradt beszélgetni egy évfolyamtársával, én viszont visszaindultam a levitába Csak egyedül akarok lenni, egy könyvvel és egy bögre kakaóval. Nem volt túl jó hangulatom az elmúlt napokban, a buli óta. Többször megbántam, hogy elmentem. Többször lejátszódtak fejemben az este pillanatai, bár néhány kiesik. Alig ittam eddig alkoholt, most most hirtelen ittam túl sokat, másnap reggel pedig nem tudtam bemenni az óráimra, mert szörnyen fájt a fejem. Többször visszaidéztem az Améliával történteket is, pedig nem akartam. Nem akartam ismét érezni azt a félelmet, ami akkor tört rám, mikor a vízben láttam. Akkor egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy most meghalhat, és elveszíthetem őt is. Nem állok pedig készen arra, hogy elveszítsek még valakit, aki fontos számomra.
Móric ugyan kihúzta Liát a vízből, de ő volt az is, aki gondolkodás nélkül beleugrott vele. Ő volt az, aki miatt majdnem megfulladt. Egy, két napig nem jöttem rá, de már tudom, hogy dühös vagyok rá. Azért, ahogy barátnőmet cibálta magával, és azért is, mert nem figyelt rá, a lány mennyire rettegett. Az ő hibája volt az is, hogy annyit ittam, amennyit, hiszen... Hiszen ő öntötte a poharamba a vodkát, de én voltam az, aki megitta. Mégis dühös vagyok rá a fejfájás miatt is, hogy nem figyelt rá, nekem nem megy olyan könnyen az alkohollal, mint neki. Nem akarok vele megint összeveszni, örülök, hogy azon a bájitaltanon végül békében váltunk el, mégsem tudom enyhíteni az érzelmeimet. Megijedtem, nem kicsit, ahogy Améliát láttam, és attól sem nyugodtam meg, ahogy aztán a fiúval beszélt. No meg attól sem, amit a kastély fele mondott nekem. Ő is dühös Móricra, én pedig így végképp kötelességemnek érzem, hogy én is az legyek.
Gondolataimba merülve csak arra nem számítok, hogy éppen Móric lesz az, akibe belefutok. Fekete kapucnija elrejtené, ha kikandikáló vörös tincsei nem éppen őt juttatnák eszembe. Nem láttam egész héten, még órákon sem, és a gyengélkedőn sem volt. Tudom, mert a buli utáni napot ott töltöttem. Lassan kerülöm meg, hogy szembe kerüljek vele. Nem is tudom mit akarok neki mondani, hogy egyáltalán akarok-e vele beszélni. Mégis megállok vele szemben, és csak belebámulok kékjeibe. Tekintetemből talán kiolvassa vegyes érzelmeimet, bár amit igazán át akarok neki adni, az a dühöm.
|
|
|
|
|
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV
Mr. Maximalizmusné
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
|
Bogyóka #mocskos_a_szám
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Kurvára.
És ezt olyan büszkén mondom, de tényleg olyan nagyon büszkén, hogy az már szinte igazolt elmebaj is lehetne. A gondolataim, a mondataim mind ütnivalóvá tesznek, és imádom megbotránkoztatni a környezetem. Vannak ezek a látens gyerekkori sérelmek, minthogy az anyám túl hamar esett teherbe, és még szoptatnia kellett volna, amikor Domcát szülte, meg hogy az öcséim furcsák - bár tudom, pont én mondom-, meg hát mindig volt egy kisebb, én meg frusztrált kölyökként életveszélyes sportban értem el eredményeket, meg, hogy már akkor dohányoztam, amikor még be se osztott. Ja és orvos leszek, tudjátok, fő az egészség és az, hogy ne váltogassátok gyakran a szexuális partnereiteket. Önmaga vagyok a paradoxon, és ettől a ténytől csak még szélesebben vigyorgok. Olyan nagyon, hogy már arcpirító, a fogaim is kivillannak, meg a cuki kis gödröcskéim is előjönnek. Hát most mondja meg a világ, hogy nem vagyok imádnivaló. Jaj dehogynem. Csak a Kazanov családnak ne kelljen véleményt formálnia.
- Azt hiszem, amikor elkezdtem Daryával "járni"...
Itt indokolt a macskaköröm, mivel nálunk az úgy volt, hogy évekig tartó masszív gyűlölet és megvetés, szex, szex, beszélgetés, titkos cuki időszak, távlávcsi, nagy szakítás, egy év bazdmegolás, önmarcangolás, ő kínozta magát, és drogoztam, néha szerelmes pillanatok, sokszor utálkozások, baleset, szerelmi vallomás, éééééés olyan jó másfél év után elkezdtünk járni. Szóval a macskaköröm a beszélgetés a második szex után, tehát fél nappal az után, hogy először levezettük az hosszú ideje húzódó szexuális feszültséget. Mondjuk ez kellemesebb, mintha ténylegesen megvertem volna. Nőt nem verünk, és hát Darya is oda sorolódik.
- ... akkor levágtam a farkam...
Közben mindent előkészítek a kezem nem áll meg, folyamatosan jár. Komolyan, ez a női nem nagy előnye, azt mondják, hogy egyszerre több mindenre oda tud figyelni, és íme, itt vagyok én, aki aztán igazán csodálatos ebben. Hat bájital, nem mondom, hogy a legkellemesebbek, de hatnak, és ez nagyon sokat számít.
- ...átadtam neki, és elkezdtek termelődni bennem ezek az emocionális női szarok. Komolyan, azon se csodálkoznék, ha pozitív terhességi tesztet produkálnék. Egy kibaszott csikóhal lettem.
Tárom szét a karjaimat, mint akit most ért el az isteni megvilágosodás. Hát ezt tette velem Darya, nővé változtatott, és ha akarjátok tudni, ha nem, a helyzet az, hogy én élvezem. Mármint, hosszútávon látom magunkat, ha gyerekünk születik, mert hát ugye ott van az öt éves terv, akkor én leszek az anya, ő meg az apa. Nálunk aztán totálisan nyitottan nevelés lesz. ő vodkázik, meg tolja ez a balkán lájfot, nekem meg ott lesz a kötényem, és csinálom a vacsorát, meg babusgatom őket. Azt hiszem, a férfiasságom tényleg akkor lett oda, amikor rájöttem, hogy nem ütnivaló. A fene egye meg ezt a nőt.
- Nyisd ki a szád, és emeled a szájpadlásodhoz a nyelved. Fontos, hogy ott tartsd, mert ezeket alá kell csöppentenem.
Közelebb hajolok, és amint a megfelelő pózban van minden, elkezdem beadagolni. Az első olyan, mint a calcimusc, második és a harmadik édes, de a harmadik állata kicsit tömör. Arra kerül egy adag keserű meg két adag menta. Mindegyiket oda kellett, aminek eredménye, hogy elzsibbad a nyelve, maximum hat percre, szóval nem vészes, de ha kifolyna a nyála, felitatom. A folyadék a maga tempójában szétterül, és elindul le a torkán, nyomában kellemes, hűs érzést hagyva.
- És ha már házas vagy, mire odakerülsz? Ha elvesz valaki más? Mondjuk olyan, aki ugyanúgy jó üzlet, de ti megállapodtok, hogy az üzlet nektek jó, mert igazából jófej, meg nem ver szét. Szóval éltek nyugiban pár évet, építitek a jövőt, aztán, ha nem gerjedtek össze, akkor gyermektelenség indokával elváltok, és összeházasodtok olyannal, akivel klappol minden. Ez vagyonvédelem, testi épség megőrzés, a válásba meg belemennek, mert kell a vérfonal folytonossága, nem?
|
|
|
|
|
Mórocz A. Móric
INAKTÍV
Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
|
F U R C S A J
05.20. | csak ne szólj hozzám, pls | kukkantásMondanám, hogy megviselt ez az egy hét kimaradás, de akkor hatalmasat hazudnék, és ekkorát még nekem sem kellene. Valami csaj küldte a tananyagot, mert természetesen dudira nem számíthatok ebben, viszont a kisokosa meg nagyon kis okos, úgyhogy hasznát vettem a csajnak, amíg elhaláloztam. Persze annyit foglalkoztam a tananyaggal, hogy senki nem tudja elképzelni. Ez annyit jelent, hogy: a mindenes füzetem megfelelő részéhez bedobáltam a jegyzeteket és szenvedtem tovább annyira hangosan, amennyire tudtam, hogyha testvéremet haza ette a fene, akkor jöjjön és szeressen. Mindig jött, és mindig szeretett. Gihi. De komolyra fordítva a szót, amikor visszaértem a kastélyba, a buli még mindig téma volt, úgyhogy legalább az biztos, hogy maradandó élményt nyújtottunk a diákoknak. Így is van! - császár, 2021.07.04. - mert az biztos, hogy ezt sosem felejtik el, bakkerka.
Én mondjuk a másnapot elfelejteném, sőt a buli közepén történteket is, csak ahhoz több tequilát kellett volna innom, de igazából mindegy, ha el is felejtem, mert az egyik fele éppen felém közeledik. Mármint nagyon, de nagyon felém. Jó, akkor legalább már tudjuk, hogy ez a gekkózás nem jött be. Következő életemben kaméleonnak születek. Minimum. Mert az sokkal egyszerűbb ebben a világban, mint egy metamorfmágus. Vágom, tesó. Szusszanva fordítom fejemet abba az irányba, amerről Betti támad, majd sóhajtok egy hatalmasat. Tényleg erre jön. Ellököm magam a faltól, majd hátat fordítva annak támaszkodom neki, és várok a csodára. Ami jön, csak közben mégsem, mert a csaj megáll előttem, de egy szót sem szól. Fejem félrebiccen, ahogy tetőtől-talpig végig mérem, majd szemtelen vigyort eresztek meg. Ha ő nem, akkor én.
- Jól nézel ki - krehácsolok bele laza ökölbe szorított kezemet szám elé kapva. - Majdnem, mint egy hete. A vodka kivirágoztat, tudtad? - nevetek fel halkan, miközben folytatom a halk köhögést, mert nem kellene megfulladni. Vagy legalábbis nem itt szeretném megtenni, hanem mondjuk Megan Fox karjaiban, érted. Az lenne az igazán szép halál!
|
|
|
|
|
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák
RPG hsz: 253
Összes hsz: 351
|
Leila
kinézet
|
A játék ezen része felnőtt besorolású tartalmat, azaz nyílt szexuálitást, vulgaritást, naturális emberábrázolást, a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz(hat), így ez a hozzászólás 18-as karikás besorolást kap. Ha még nem érted el álmodóilag a 18. életéved, akkor ez számodra tiltott terület. De úgyis, tudom, hogy tovább olvasol. Ha így tennél, akkor katt a jelre... |
Ahogy elmerül az élvezetekben, egyre jobban belelovallja magát, és most - amióta itt van - érzi azt, hogy végre egy olyan csajjal hozta össze a sors, akire máskor is számíthat dugás ügyben. Élvezettel nézte, ahogy az előtte lévő torokra akad az ő horgán, figyeli, ahogy el- és feltűnik a másik szájában a farka. Ahogy a lány bánik vele, mindent megér, ezért a másik biztos lehet benne, hogy nem fogja faképnél hagyni bármi is történjen. Azonban a csaj nem hagyja, hogy elélvezzen, és milyen helyesen is teszi. Mire észbe kap, már újra összeforr az ajkuk, ő pedig nem rest, hogy bemelegítés végeztével a farkát bedobja a meccsre is. Felkapja a lányt és felteszi az asztalra, lábait a vállaira dobva. Közben folyamatosan kényezteti a puha ajkakat, majd a melleket is, amíg a farkával utat nem talál a lány lábai között. Először úgy gondolta, hogy hátulról csinálja meg, de most már látni akarta a szenvedélyt és élvezetet, amit eddig látott a lány szemeiben. Lassan tövig nyomja magát, amíg össze nem érnek és vad élvezettel mozogni kezd. Teljesen elfelejtette, hogy hol van már, csak arra figyel, hogy adjon is valamit abból, amit kapott, figyelembe véve azt is, hogy neki több jusson.
|
|
|
|
|
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Harmatcsepp
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
|
Móric
Megint rosszban
RuhaNem számítottam rá, hogy pont ma fogok összefutni a rellonos fiúval. Nem is szándékoztam, mert hiába telt el több mint egy hét a buli óta, még nem raktam helyre magamban az estét. Akármennyire is utálni akarom az egészet, voltak pozitív pillanatai, amiknek örülök, hogy megtörténtek. Persze a másnap reggeli borzalmas fejfájás majdnem ellensúlyozza az alkohol okozta vidámságomat. Aztán Amélia a vízbe pottyant, méghozzá Móric hátán, és onnantól az este egyértelműen negatív hangvételűvé változott. Olyan pánik fogott el akkor, amilyen már rég. Másnap azt ugyanúgy próbáltam kiheverni a gyengélkedőn, mint a másnaposságot. Közben pedig a haragom csak nő Móric iránt, ahelyett, hogy apadna. Tényleg nem akarok vele ismét rosszban lenni, nem akarok visszakerülni oda, ahonnan indultunk. Mégsem tudom, hogyan bocsájthatnék meg neki.
Aztán teljesen váratlanul kerül szemem elé a fiú. Gondolkodás nélkül indulok meg felé. Nem rohanok, mert látom rajta, hogy nem akar elmenekülni. Bár, talán az jobb volna, akkor nem borítanám a fejére mindazt, ami bennem van. Ahogy megállok előtte azonban, fogalmam sincs róla, mit akarok mondani neki. Egy részem legszívesebben csak felpofozná, amiért egy esztelen barom volt. De nem teszem meg. Csak végig nézem magamon, ahogy megdicsér, a vodkás megjegyzésére pedig egy szemforgatást kap csak. Nem segít azonban a helyzeten, hogy még most is viccelődni próbál, hogy nem kér mondjuk bocsánatot. Aztán egyszer csak megérik bennem a dolog, és kibuknak belőlem a szavak.
- Ezért is itattál le? Vagy mi volt a terv? Hogy a szende ki levitás milyen vicces lesz részegen? - Hangom egy pillanat alatt emelkedik fel, visszapattanva a falakról. Általában utálom a drámát, nem szeretek kiabálni senkivel. Most mégis hihetetlenül jól esik Móricra borítani az egészet. Még ha nem is az ő hibája volt minden. - Na és Amélia mit kapott tőled? Mármint azon kívül, hogy majdnem vízbe fulladt miattad! El tudod képzelni, mennyire megijedtem?! - Hangom megremeg, ahogy visszatér a pánik egy foszlánya, végigsöpörve rajtam. - Miért nem tudtál gondolkodni? Miért nem tudtad arra használni a fejed, amire való? Hm? Majdnem elvesztettem miattad Amiéliát! - Kissé kifulladva állok előtte, szikrázó szemekkel meredve rá. - Mellesleg hol voltál az elmúlt egy hétben? Inkább elmenekültél? - Kérdezek rá, már kissé halkabban. Talán jó is volt, hogy nem kellett látnom még közös óráinkon sem, mert akkor ez a szóáradat megeshetett volna egyik tanóra közepén. Az pedig nem lett volna szép eset.
|
|
|
|
|
Ombozi Boróka
INAKTÍV
#Alcedo atthis
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
|
Somogyi
Az éjszaka folyamán Semmi kedvem a hülyeségeihez és bánatomra minden, ami elhagyja a száját, bődületesen nagy ostobaság. Se türelmem, se lélekjelenlétem nincs ahhoz, hogy kibogozzam a zagyvaságok közötti értelmet. Értem, hogy mire megy ki a játék, valahol még talán értékelném is, ha mondjuk egy fokkal kevésbé irritálóan tenné - legalábbis nagyon remélem, hogy direkt csinálja és nem tényleg teljesen sültbolond. Eddig megadtam neki a lehetőséget, igaz, egyikkel se tudott élni igazán. Ha végül kiderül az utóbbi, akkor biztosan józan észt fogok Kaziba verni és nem fogom visszafogni magam. De még megadom az esélyt Somogyinak. Beismerem vagy sem, tartozom neki legalább ennyivel. Frusztráló.
Kékjeimet lehunyom vigyora láttán. Bőven elég volt ennyi kézzel tapintható önteltség egy estére. Míg belőle árad, az egójának bűze marja az ember orrát, addig bennem épp csak pislákol az önbizalmam régi fénye. Már nagyon rég nem vagyok önmagam és amíg Fenyvessy markában vagyok, nem is lehetek az. Hiába próbálkozom, egy laza mozdulattal söpör el minden számára zavaró tényezőt, amit elé állítok. Merlinre, tudni akarom, hogy van-e bármi, ami gátat szabhat ámokfutásának. Tudni akarom és azonnal megcselekedni.
- Csikóhal - kékjeim emelem rá ismét, ahogy hangot adok hitetlenségemnek. Zagyválása kizökkent a gondolataim mocsarából és jótékonyan a jelenben tart. Egyre nehezebbé teszi, hogy elhiggyem, hogy szorult némi ész is a fene nagy koponyájába és az önteltsége nem szorított ki minden mást belőle. Lehetséges, hogy már csak a légüres térrel nézek farkasszemet? - Ha az elméletedet bármikor gyakorlatba akarnád fektetni, tudod hol találsz… A legtompább és legrozsdásabb fűrészt fogom használni - akadozva, gyenge hangon biztosítom segítőkészségemről, hogy a végére halvány mosoly költözzön sápadt arcomra. Azért biztató, hogy a csípősségemet még a fizikai gyengeség sem képes enyhíteni.
- Komolyan kérdeztem - mondom immár ismét komolyan, kékjeim az övéibe fúrva, bár képtelen vagyok sokáig rá koncentrálni. Az utasításra reszketegen sóhajtok, majd zokszó nélkül teszek neki eleget. Lehunyt szemmel ízlelem a bájitalokat, némelyik után megrándul az orrom, ahogy ellenállok a fintorgásnak. Ahogy eltávolodik, szinte azonnal nyelek egyet és érzem is nyelvem zsibbadását. Nehézkes mozdulatokkal emelem kézfejem a számhoz, hogy letöröljem, majd csak csukott szemmel hallgatom Somogyit és a válaszom érlelgetem, míg alábbhagy a kellemetlen érzés. Az kéne még ma estére, hogy elharapjam a nyelvem is.
- Álomvilágban élsz - vezetem fel fújtatva a tényeket. - Ez nem csak a pénzről szól. A befolyás, a hatalom az, ami mérvadóbb. Ha meg is tenném és számomra előnyösebb házasságot kötnék, de nem értene az iparághoz, amit a családom képvisel, csak a haragot szítanám - lassan, megfontoltan beszélek, olykor szüneteket hagyva, hogy levegőhöz is jussak. Nyelek egyet, majd sokkal halkabban folytatom, miközben kékjeim őt kutatják. - De már amúgy se tehetném. Zsarol mindennel, ami fontos számomra. És nála megvan mind a befolyás, mind a hatalom hozzá - keserű mosolyra húzódnak ajkaim. Be kell lássam, hogy elvesztem.
|
|
|
|
|
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV
Mr. Maximalizmusné
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
|
Bogyóka - Ha a gyakorlat szóba jönne, biztos vagyok benne, hogy téged keresnélek meg, mert fontosnak tartom, hogy élvezetet nyújtsak másoknak.
Jó, már nem. Vagyis, nem úgy, ahogy ő gondolja. Azok az idők elmúltak, éa a fene egye meg, egyszerűen képtelen vagyok Daryán kívül gondolkozni. Nekem csak ő van, csak ő kell, csak vele látom az élet értelmét, de ha elhagy, ha újra véget ér, akkor nem tudom, hogy mit kezdek majd az életemmel. Annyira egész most, így, vele. Annyira, hogy mindegy, hogy merre is sodor minket az élet, szépen bele tudunk simulni egymás életébe. Megvolt a mélypont, most a magaslatokba törünk, de tudom, hogy a boldog békeidők csak ideig-óráig igazi békeidők, viszont erősebbek vagyunk, sokkal, és ez tudom, hogy nekünk kedvez majd.
- Nem tudom, Boróka, hogy miért. Egyszerűen, van benned valami. Egy kismadár. Amikor gyerek voltam, és fészekből kiesett kismadarat mentettem meg először. Napokig etettem, itattam, gondoztam. Végül teljesen felépült, és elrepült, de minden évben, ugyanakkor, egy kismadár jelent meg a faágon, ott, ahol utoljára láttam őt. Később több is jött. Mintha elhozta volna a családját bemutatni. Akkor döntöttem el, hogy orvos leszek, amikor őt megtaláltam. Azt mondtam, ha sikerül, ez az utam. A madárra emlékeztetsz. Egy fészekből kiesett, de küzdő szellemre.
Ellőhetem volna azt, hogy Darya barátnője, hát mi mást tehetnék, mégsem tettem, mert tudom, hogy ha ezt most nem mondom el, akkor többet nem lesz rá lehetőségem. Meg aztán, most kénytelen csendben maradni, így nem tud azonnal éles riposzttal megjutalmazni.
- És nincs a nagy aranyvérű banzájokon egy olyan férfiember sem, aki megvenne? Aki odaállna ez elé a barom elé, és azt mondaná, hogy fizetek neked is, ha nekem adod a lányt. Valaki, aki éppen csak annyira ért ehhez az egészhez, hogy azt mondja a családod, hogy legyen? Kár, hogy nem vagyok aranyvérű, mert elvettelek volna, legalább az irányvonal jó.
Nekem nem lenne gond, és szerintem Darya-nak sem. Nyilván nem érnénk egymáshoz, mert azért na, ő mégiscsak Boróka, de ha nem vernék szét, az mondjuk lehet, hogy nagy előny lenne.
- Még mindig nem beszéltél a bátyáddal?
|
|
|
|
|
Mórocz A. Móric
INAKTÍV
Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
|
F U R C S A J
05.20. | csak ne szólj hozzám, pls | kukkantásTudod mi a ciki? Ha olyanokkal találkozol, akikről nem tudod, hogy nem akarsz velük találkozni. Na, valahogy így vagyok most én. Egészen addig nem tudtam, hogy nem akarok Bettivel találkozni, amíg meg nem történt, és nem áll előttem olyan tekintettel, mintha elloptam volna a háziját és beadtam volna én helyette. Eszembe ötlik, hogy mi lenne akkor, ha gekkózás helyett kapnék egy forintot és vennék rajta egy éles kanyart, de késő, mert begekkózok, Betti meg már ott is van mellettem, szóval nyakig benne vagyok a helyzetben, amiben nem akarok. Ezt hívják úgy, hogy instant szo- szoprán. Igen. Úgy fogok visítani a végén, ha Betti is meg kíván csapkodni. Ami nem lenne baj, felőlem csapkodjon, kezdek hozzászokni, de jelenleg mindenem is fáj. Még kérek szépen pár napot. Amit nem kapok meg, mert a kis pici kezei helyett a hangjával csapkod. Fejemhez kapok automatikusan, megdörzsölöm szemeimet, miközben másik kezem szám előtt pattog, ahogy köhögök. Nem úszom meg. Vettem. Görcsbe rándul a gyomrom attól, ahogy meghallom: majdnem megfulladt. A francokat fulladt meg, hát ott voltam mellette! Agyamban fokozatosan megy fel a pumpa, ahogy hallgatom Betti szavait. Felciccenek néhány szavánál, de egyébként csendben hallgatom végig - viszonylag csendben, mert néha meg kívánok fulladni, de belefér.
- Befejezted? - emelkedik meg szemöldököm. Bólintok, mert úgy tűnik, hogy igen. Akkor az én köröm jön. - Nem mintha pálcát tartottam volna a fejedhez azért, hogy igent mondj a piára, vagy megidd a kibaszott a vodkás lőrét, amit a kezedbe nyomtam. Rohadtul nem kenheted rám, amiért berúgtál, és még esetleg jól is érezted magad - mert akkor nem úgy tűnt, mint aki annyira bánja, hogy kicsit többet ivott a kelleténél. - Szarom le, hogy levitás vagy és részeg voltál - mi a fasz ez az érv? Hát tényleg rohadtul nem érdekelt, hogy a szende levitás részeg lesz, mert rajta kívül a legtöbben azok voltak, és nem csak a rohadt jó arc rellonosok, vagy az egyetlen jó arc navinés, aki a dudim. - Kiscs- Amélia nem fulladt meg majdnem, mellette voltam! Nem számít már, mert valószínűleg soha többet nem beszélünk, szóval megnyugodhatsz, a biri-barid biztonságban van tőlem - vigyorodom el gonoszan, majd rebben meg szemöldököm. Aprót lépek közelebb Bettihez, majd még egyet és még egyet, és pontosan úgy, hogy Betti háta a falnak ütközzön pillanatok múltán. Jobb kezemet támasztom meg a feje fölött kicsivel, ahogy közelebb és lejjebb hajolok arcához.
- Nem mintha bármi közöd is lenne hozzá, Furcsaj, de beteg voltam - a gonosz vigyor csak még inkább felvillan arcomon. - Ja, képzeld el. Az ilyen halandó lények, mint mi, akik élvezik kicsit az életet és nem kenik másra, ha berúgnak, azok tudnak ilyet is - nem bántam meg, hogy magam helyett Améliára került a pulóverem, és így valószínűleg ő megúszta. Ha ő beteg lett volna, teljesen kikészül, neki fontos, hogy megjelenjen az órákon, nekem meg olyan mindegy. Volt egy hét pihim, teljesen jó helyzet. Volt jó a helyzet, mert most egyáltalán nem jó. Még elfogadhatónak sem mondanám.
|
|
|
|
|
Borbély A. Leila
INAKTÍV
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
|
Roland
Not Another Teen Movie (2001)
A játék ezen része felnőtt besorolású tartalmat, azaz nyílt szexuálitást, vulgaritást, naturális emberábrázolást, a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz, így ez a hozzászólás 18-as karikás besorolást kap. Ha még nem érted el álmodóilag a 18. életéved, akkor ez számodra tiltott terület. Még mindig szeretnéd látni?
Testem teljesen nekifeszült az övének, ajkait faltam, és csak egy-egy pillanat erejéig szakadtam el tőle levegőért kapva. Nadrágomból gyakorlott mozdulatokkal bújtam ki, csak hogy egy pillanattal később máris Létai karjaiban találjam magam. Lábaimat felhúztam, karjaimat pedig átvetettem a nyaka körül. Teljesen odaadtam neki magam. Ő pedig nem volt gyengéd, és nem is arra volt szükségem.
Lábaimat egy gyors mozdulattal dobta fel vállára. Jobb markom férfiasságáért nyúlt. Rámarkoltam, és segítettem neki betalálni a lyukba. Aztán a pad két oldalára szorítottam, ahogy elkezdett bennem mozogni. Kéjes nyögéseket engedtem meg, melyet csak a pad nyekergése és dübögésének hangja tört csak meg. Az arcát néztem, aztán a farkát, ahogy eltűnik bennem. Ritmusára mozogtam, szívem hevesen dobogott a mellkasomban, hogy szinte ki akart onnan szakadni. Huncut mosolyt vetettem rá, de már egészen máshol járt. Élvezte, hogy bennem lehet, én pedig csak hogy még növeljem az élvezetét szélesebbre tártam térdeim, így még mélyebbre férkőzhetett.
- Oh Roland... - sóhajtottam torokból, ahogy éreztem, hogy a férfi egyre közelebb ér a végéhez. Nyögtem, sikkantottam, mert tudtam, hogy az növeli az élményt a számára. - Oh... istenem... - nyögtem, és ívben meghajlítottam hátamat. A pad alattunk újabbat nyikordult a helyzetváltoztatásra, de nem zavartattam magam. Azt akartam, hogy elélvezzen bennem. Hogy elhiggye, hogy én is annyira magamon kívül vagyok, amennyire ő.
|
|
|
|
|
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Harmatcsepp
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
|
Móric
Megint rosszban
RuhaTeljesen kivetkőzöm magamból, nem is figyelek arra, Móric milyen rondán köhög. Csak az érdekel, hogy megmondjam neki a magamét, hogy kiadjam magamból azt, ami egész héten nyomasztott. Gondolkodás nélkül borítom rá a dühömet, mindent, ami eszembe jut, mindent, ami fáj. Bele se gondolok, mekkora ereje van néhány szavamnak, hogy mennyire nem kéne kimondanom őket. Legalábbis nem itt és nem így kéne kimondanom őket. Mégis mondom, ráadásul igen nagy hangerővel, egyenesen a rellonos arcába. Ő pedig hallgat. Csak hallgatja a kifakadásomat, egy szó nélkül. Egészen addig, míg én ki nem fogyok a levegőből, mert aztán ő jön.
Tiszta düh ül az arcomon, és még karjaimat is összefonom mellkasom előtt durcásan. Nem szólok közbe, ahhoz túlságosan meglep. Meglep, hogy végül belőle is kitörnek a szavak, és meglep, hogy igaza van. Valóban nem kényszerített rá, hogy megigyam az italt, mégis megtettem, saját akaratomból. De azért igazán figyelhetett volna rám jobban, mikor tudta, hogy fogalmam sincs, mi az, amit a kezembe nyom!
Az ijedtség még mindig bennem van, dühömmé formálódva, másokra borítani pedig mindig könnyebb a dolgot. Móricra kenem az egészet, mert könnyebb így, mint magamban elrendezni. Mert nem tudom elrendezni, nem tudom hova tenni azt az egészet. Sosem voltam még részeg, és sosem gondoltam, hogy leszek valaha is. Aztán jött a sokk, ahogy megláttam a pánikba esett Améliát, és elszakadt bennem valami. Hordoztam az egész estét magamban, mert nem tudtam, hogyan és mit kezdjek vele. A legkönnyebb, de egyben legrosszabb megoldás mellett maradtam, hogy Móricra fogok mindent.
Ösztönösen hátrálok, ahogy felém lép, ahogy pedig karja lendül a fejem fölé, összébb húzom magam. Mindenképp magasabb nálam egy jó 20 centivel, most viszont sokkal nagyobbnak tűnik. Mosolya sem könnyít a helyzeten, megijeszt, bár nem tudom pontosan miért. Talán mert legbelül tudom, hogy igaza van. Kettőnk közül megint én vagyok az, aki pusztán indulatból szól, aki előítéletes, és nem a valóságról beszél. Megint ő az, akinek észhez kell térítenie. Most azonban dühösebb, vagy talán csalódottam vagyok, mint azon a bájitaltanon, nem tudom elengedni, hiába tudom, hogy igaza van.
- Talán ha gondolkodtál volna, akkor most nem haragudna rád - vágok közbe, és kihúzom magam, bár így is fölöttem van a fiú arca. Tudom, hogy Améliának is nehéz, látom rajta, de nem tudom, hogyan segítsek neki.
- Mire célzol azzal, hogy "hogy halandó lények"? - kérdezek végül sértetten, nem is törődve azzal, hogy meggyanusítottam, ellógott, mikor világosan látom rajta, hogy beteg. Arrébb lépek egyet, úgy állok mellé, ellépve a faltól. Így legalább már nem bámul az arcomba, nem szorít a falhoz.
|
|
|
|
|
Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató
Mini Mulan|Zsezsi
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
|
Strakhova ProfesszorA baleset megtörtént, ezen nincs mit szépíteni, szerencsére hamar kapott segítséget, és a diáktársa még biztosította is arról, hogy nem lesz gond az órával és a leckékkel, segít neki pótolni a lemaradást erre a napra.
- Elnézést, más, aki látja a balesetet, néha jobban megrémül, mint aki átéli – mosolygott a tanárnőre. Tényleg nem szép látvány, amit produkált az eséssel, még ő is fintorogva nézett oda. Aucs.
A felé nyújtott löttyöt kissé bizalmatlanul szemlélte, tekintve, hogy eddig nem igen volt szüksége mágikus gyógyászati módszerek igénybevételére, de egy sanszot adhat neki. Egyszer élünk, a tanárnő csak nem akarna kinyírni, nem szoktam rendetlenkedni az óráján. –
gondolta Zselyke, félig-meddig humorizálva. Az ital valami elképesztően gusztustalan volt, véleménye szerint, de valamit valamiért.
- Milyen dózisban fogyasszam? – kérdezte, félrefordított fejjel, csak ne kelljen néznie a csont-igazítási műveletet.
Szinte zene füleinek, hogy bejárhat órára, akár két nap után is, mankóval nem lesz nagy gond, elvégre a mágia világában élt lassan egy-két éve, kezdett hozzászokni a furcsaságokhoz.
- Wow. Semmit nem éreztem ebből, ez sokkal hatékonyabb a mugli verziónál – adott hangot meglepettségének. A gipsz is kényelmesen igazodott hozzá, aztán következett a csontforrasztó. Jujj. Első körben majdnem kiköpte, de a tanárnő bátorítására legyűrte az undorát. – Nem akarom megbántani, de ennek a főzetnek kegyetlenül pocsék íze van.
Szeretett volna legalább fogat mosni, vagy valamit, hogy elvigye a csontforrasztó aromáját.
- Tanárnő, jut eszembe... ez le lesz valahogy igazolva? Vagy ez hogy működik itt? Bocsánat, mugli születésű vagyok, és egyetlen boszorkány a családban, szinte minden pillanat a mágiával kapcsolatban egy kész újabb meglepetéstár – érdeklődött, kissé azért bágyadtan, látszott rajta, hogy hamarosan elnyomja az álom a fáradtságtól.
|
|
|
|
|
Mórocz A. Móric
INAKTÍV
Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
|
F U R C S A J
05.20. | csak ne szólj hozzám, pls | kukkantásKi nem állhatom, ha valaki másra akarja kenni azt, amit önszántából csinált. Bevállalom, hogy igenis én kevertem ki a piát Bettinek, de nem erőltettem rá, hogy elvegye a poharat, megkóstolja, majd úgy nyelje, mint kacsa a nokedlit. Egyszer sem szólt, hogy nem kér többet, szóval spóroljam meg az energiát, és csináljak magamnak piát, vagy valami, hanem csak itta. És mindezek után ki a hibás? Én. Hogyne, tesó, meg ahogy megálmodtad, mert bevallom és vállalom, ha egy helyzetben fogyatékos vagyok, és még esetleg valami abból adandó következmény az én saram, de azt nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy valami hasonlót rám kenjenek. És mindezt tökéletesen öntöm szavakba Furcsajnak is, miközben érzem, hogy száraz a torkom, kapar, és hamarosan olyan roham fog rám törni, mint annak a rendje. De ha megfulladok is elmondom neki. És nem is akárhogy.
Szemtelen vigyorral ajkaimon préselem a falnak, amennyire tőlem telik, ezek után még egy kibaszott Edictum pletyka is belefér, szarom le, amikor ismét ott tartunk, hogy a rellonosok mekkora faszok. A levitások meg önzőek és képmutatóak. Körbeértünk.
- Aha - rebben meg szemöldököm, miközben ismét aprót lépek előre, töretlen vigyorogva. - Talán, ha nem ütnéd bele az orrod mások dolgába, akkor nem kellene ezen aggódnod - biccen félre a fejem, hangom csöpög a megvetéstől. A kérdésre nevetek fel halkan, hagyom, hogy ellépjen előlem, ennyi elég is volt a mókából, rohadtul nincs ehhez erőm. Hátat fordítok a falnak, neki is vetem azt, kezeimet süllyesztem a hoodie zsebébe, ahogy kicsit lejjebb ereszkedem, csak Bettire sandítok.
- Ti levitások tökéletesek vagytok, nem? Mindent másra kentek, így nem is hibáztok. Remek taktika egyébként, csak kár, hogy vannak olyanok, akik ezt nem viselik el - egyenesedem fel lassan, szám elé kapva kezemet köhögök párat. - Önzőek vagytok, képmutatóak és álszentek. Az első találkozásunkkor kiakadtam, amiért sztereotipikus voltál velem a házam miatt, amit nem szeretek - kapom el tekintetét, gonoszkás mosoly villan fel arcomon. - De tudod mit? Ráerősítettél a levitások sztereotípiára. Gratulálok, Furcsaj! - csapom össze tenyereimet lassan és szarkasztikusan. - És köszönöm, amiért megtiszteltél, hogy láthassam, sőt, hogy átéljem - elszakítom róla kékjeimet, előre fordulok, lazán ökölbe összeszorított kezemet emelem fel, hogy utat engedjek a köhögésnek, ami egy ideje kaparja a torkom. Remek, itt fogok elhalálozni.
|
|
|
|
|
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Harmatcsepp
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
|
Móric
Megint rosszban
RuhaMindig is utáltam a sztereotípiákat, ha valaki előítéletes. Én most mégis az vagyok, és a leggonoszabb sztereotípiákkal alátámasztott vádakat vágom Móric fejéhez. Egyszerűen csak ideges vagyok, dühös, és talán nem is igazán rá, csak az egész helyzetre. Mégis, ő a legjobb bűnbak, így rajta csattan az egész. Rádobom, mert ő volt ott akkor, ő volt az, aki meghívott. De igaza van, mert én mentem el, a saját lábamon, és a saját kezemben volt a pohár is, amikor kiittam belőle az italt.
A helyzet hevessége azonban nem enged eljutni odáig, hogy meg is bánjam szavaimat, hogy esetleg ott helyben bocsánatot kérjek a rellonostól. Nem. Csak megyünk egyre mélyebbre a vitában. Ő is én is mondom a magamén, elkapva a lehető összes dolgot, amivel megforgathatjuk a másikba szúrt tőrt. Számomra barátnőm az, akivel valamilyen módon támadok, pedig tudom, hogy nem fegyverként kéne használnom az ő vitájukat. Tudom, hogy az a kettőjük dolga. Mégis megteszem, és ugyan utólag elszégyellem magam miatta, visszaszívni nem tudom a kimondott szavakat.
- Igenis rám tartozik, hogy mi van a barátaimmal! - Karjaimat összefonom magam előtt, durcásan. Nem tetszik, hogy kotnyelesnek nevez, mert igen, rám tartozik, hogy mi van Améliával. Ha nem is akarja elmondani, az mindenképpen rám tartozik, hogy szomorú, én pedig tudom, hogy a velem szemben álló, arrogáns srác miatt szomorú.
A nevetése most ki tudna kergetni a világból! Ezt vörösödő arcom is igazolja, ami kivételesen nem zavaromban pirosodott ki, hanem a dühtől. Ritkán tud valaki ennyire felhúzni. Kevesen tudnak ennyire felhúzni. Móric mondatai azonban minden szóval túllőnek a célon, és már nem vagyok olyan állapotban, hogy józan fejjel átgondoljam a szavait, és érett módon kezeljem a helyzetet. Még sajnálni sem tudom most, pedig máskor talán még a Gyengélkedőre is felkísérném, hogy szerezzünk valamit, ami segít a köhögésén.
- Hát, nagyon szívesen! - legyintek rá. Hangom csattan a falakon, onnan pedig az arcába.
Kedvem lenne a képébe vágni egy átkot. Ujjaim már rá is feszülnek a berkenyefára, de sikerül visszafognom magam. Dühös tekintettel emelem fel aztán a fejem. Csak szemem rebben aztán a fal felé, ahol a vakolat szépen lassan lehullott egy folton. Remek! Évek után megint előkerült volna a vadmágiám? Nagyot fújtatok, akárcsak egy dühös bika, és sarkon fordulva elviharzom onnan. Szó nélkül. Mit mondjak még neki?
|
|
|
|
|
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák
RPG hsz: 253
Összes hsz: 351
|
Leila
kinézet
|
A játék ezen része felnőtt besorolású tartalmat, azaz nyílt szexuálitást, vulgaritást, naturális emberábrázolást, a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz(hat), így ez a hozzászólás 18-as karikás besorolást kap. Ha még nem érted el álmodóilag a 18. életéved, akkor ez számodra tiltott terület. De úgyis, tudom, hogy tovább olvasol. Ha így tennél, akkor katt a jelre... |
Végre egy belevaló csaj, aki nem kérdez. Persze, hagytam, hogy ő dolgozzon, hogy ő higgye azt, hogy irányítson, vagy higgye azt, hogy segít az egészben. De végül benne voltam, benne vagyok. Nem igazán érdekel most a romantika, hiszen nem úgy állt hozzá az egészhez, hogy szépen hosszan kiélvezzük, vagy játékossá tegyük. Nem mintha nekem bármikor is lett volna eddig erre igényem, ehehe. Lehet, hogy én egy újabb skalp vagyok neki, nekem is egy újabb strigula, de ha neki is jó, nagyszerű. Nekem mindenképpen jó lesz, így aztán nem is hagyom, hogy bármi lankadjon, főleg nem a farkam. Ettől függetlenül nem vagyok paraszt, hogy csak én járjak jól, a szám és a kezem igyekszik a melleit keményen tartani, vadul markolászom és csókolgatom, harapdálom őket. Közben a csípőmmel egyre erősebben dolgozok, amennyire csak lehet behatolok. A szavai feltüzelnek és tudom, hogy nem bírom ki, hogy ne élvezzek bele. Pedig elnézném az arcán is a meg nem születendő gyermekeimet, de nem igazán akarja hagyni ezt. Szóval csak tolom, ami a csövön kifér, majd amikor egyre hangosabban elérek a csúcshoz, a fenekébe markolva húzom tövig őt. Érzem, ahogy kitöltöm és belespriccelek, hangosan nyögdécselve élvezek el benne. Nagyot sóhajtok és vigyorgok rá, miközben lassan kijövök belőle.
- Egynek azért jó voltam, remélem - köhhentek viccesen, és próbálom felfogni a világot, miközben azért reménykedek, hogy ha látták is, nem tanárok vagy prefik voltak. Én elégedett vagyok, mindenesetre
|
|
|
|
|
Borbély A. Leila
INAKTÍV
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
|
Roland
Not Another Teen Movie (2001)
A játék ezen része felnőtt besorolású tartalmat, azaz nyílt szexuálitást, vulgaritást, naturális emberábrázolást, a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz, így ez a hozzászólás 18-as karikás besorolást kap. Ha még nem érted el álmodóilag a 18. életéved, akkor ez számodra tiltott terület. Még mindig szeretnéd látni?
Minél erősebbeket lökött rajtam a srác, annál jobban éreztem, hogy elvesztem a világom. Kiment már belőlem az összes ideg, a feszültség. Csak az a hirtelen vágy maradt, amit egymás iránt éreztünk a pillanat erejéig. Kellettem neki, azt akartam, hogy kihasználjon. És ő kérdés nélkül megtette.
Ahogy megragadott kezem tarkójára siklott, és vártam, hogy végre megérezzem megfeszülő testét, duzzadó farkát magamban és ahogy belém élvez. Megtehettem volna, hogy ideges picsa módjára kikérem magamnak a kérdés nélküli tettet, de már rég megtanultam befogni a számat. Különben sem zavart különösebben a tény. És ha ő boldog volt tőle, akkor én is kielégültem. Közel hajoltam, és nyelvem hegyével megnyaltam a bőr a füle mögött, és közelebb hajoltam.
- Jobb voltál, mint először gondoltam, Létai - suttogtam a titkot a fülébe. Nem volt ellenemre az izmos teste, ahogy az sem, hogy csak szexre kellettem. Nekem is arra kellett.
Kicsusszant. Szinte azonnal megéreztem a hiányát. Ahogy a testem még mindig várta volna, hogy kiteljesedjen az érzés, hogy elöntsön a teljes boldogság, ám kezem már nyúlt is fehérneműm után. Ennyi volt a móka a sráccal. Ideig óráig tartó, mint az összessel, de legalább egy kicsit elterelte a gondolataim. Majd a szobában a négy fal között befejezem, amit elkezdett.
- Tudod Létai hol találsz meg, ha keresnél. Legközelebb kipróbálhatunk valami extrémebbet - léptem közel a csávóhoz, és még egyszer szenvedélyesen megcsókoltam, hogy biztos legyek benne, hogy nem fog egy óra múlva már elfelejteni. Aztán feloldottam a varázslatot, és ringó csípővel kisétáltam.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
Molnár ZselykeMindenről tájékoztattam. Minden kérdésére válaszoltam. Magamban ugyan együtt éreztem vele, mégis jót derültem a cserfes megjegyzésein. Igen a csontnövesztőnek nincs jó íze, ezzel még egyet is értettem és meg is mondtam neki, hogy igaza van, teljes mértékben. Nem tudom, hogy az alap természete ilyen-e vagy csak a fájdalomcsillapító főzet és a sérülés adta adrenalin löket tette-e ilyen beszédessé, minden esetre nagyon jól eltársalogtam vele. Az óráimról ismerem is őt, most, hogy jobban megnézem. Ott is mindig rendesen viselkedik és nincs vele baj sosem. A fiatal korban elkezdett sport ad egy bizonyos plusz fegyelmezettséget a gyerekeknek, az már biztos. Könnyebben lehet őket kezelni és mentalitásukon is meglátszik. - Ha bármi kérdésed lenne a gyógyulás ideje alatt, vagy fájdalmad lenne, kérlek azonnal gyere majd vissza! Rendben? - mondom a lánynak miközben egy pár mankót hívok magamhoz és átadom neki. Megmutatom és el is magyarázom hogyan használja. Kímélnie kell a lábát és ez a jól bevált mugli eszköz ebben remek segítője lesz. Ezután még beszélgetünk egy kicsit, hogy lássam nincsenek-e fájdalmai. Az érzéstelenítő hatása lassan elmúlik, de Zselyke nem adja jelét erős fájdalmaknak, így megnyugodok, hogy rendben helyre sikerült tennem minden porcikáját és a gyógyulás simán fog zajlani. Azért még majd ellenőrizni fogom egyszer vagy kétszer, de ahhoz már elég lesz annyi is, hogy óra végén rápillantok. Nincs akadálya, hogy tanuljon. Nem veszi zokon. Szorgalmas és már most nagyon kötelességtudó. Megnyugtatom afelől is, hogy ezt a napját egy az egyben én magam fogom igazolni. Nyugodtan pihenhet ma még itt a gyengélkedőn, de holnap már mehet is órára. Közben befut hozzánk Lex, így az ő gondjaira bízom. Macskám nem rest és teszi is a dolgát. Felugrik az Eridonoshoz és körbe udvarolja, hogy simogatást kapjon tőle. Nézem őket egy darabig, majd amikor egy bagoly reppen be az ablakon, lábán levéllel, gyorsan elköszönök és a madárral a nyomomban visszavonulok a gyógyítói szobába.
|
|
|
|
|
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
|
 nem jó napok, nem jó hely Ez nem lehet igaz. Csak egy rémálom. És mégis valóság, hogy extra beadandót kaptam, Bájtaltanból és Mágusjogból is, mert nem figyelek. Valóban nem, valahogy a koncentrációm mostanság teljességgel odalett. Mióta az az incidens megesett a portrénál és bent, sikerült magamra haragítanom olyasvalakit, aki nem felejt és nem rest emlékeztetni sem engem, minden változott. Én nem akartam sosem nagy port kavarni, vagy éppen balhét, viszont Augustine igen. Noha nem ver el egy sarkon befordulva vagy éppen máshol, épp elég az, ami: kezd nagyon átfordulni a világ. Reggelente nincs kedvem kimászni az ágyból és elindulni, nemhogy órára, hanem úgy a folyosóra sem. Már a körlet sem az a hely, ahova szívesen megyek ki, jobbára szobámba zárkózom be, remélve, hogy azt nem találja meg, főleg nem a kilincset. Hunornak sem mondtam el, hogy mi a helyzet, egyszerűen hivatkozom arra, hogy ez az új évfolyam annyira nehéz, hogy muszáj sokat tanulnom. De ez nem igaz, mert nem tudok arra figyelni. Azon vagyok, hogy írok haza, vegyenek ki, vigyenek más helyre, azonban nem merek ilyesmit papírra vetni. Még arra sem volt merszem, hogy a testvéreim közül bárkinek szóljak. Egy Somogyi, aki nem tudja magát megvédeni? Szánalmas.
Ahogy ma, órák után, mérgesen, csalódottan indulok vissza a szobába, megakadok a klubhelyiségben. Ott trónol és már hangját hallva liftezik egyet a gyomrom. Talán ha közel mennék, kigáncsolná a lábam, azonban egy vicsornak is elmenő mosollyal hirtelen nekem más dolgom akad, máshol, messze innen. Szinte a kastély másik felééig menekülök, remélve, hogy túl lusta felemelni a valagát, hogy utánam jöjjön. Vagy csak nem találta meg Zalánt? Gyomrom szorul egyet, hogy mint prefektusa, nekem kellene kiállnom érte, meg ilyenek, de… de, erre sem vagyok képes. Most, hogy nincs itt, válogatott szitkokat gyárt az agyam, átkokat ismer és akár még ütne is, de ha ott van, akkor semmire sem vagyok képes. Francba.
Ledobom magam a társalgóban, bár nem idilli hely a tanulásra, sokan járnak erre, lehetséges, hogy a sok szemtanú nem lenne neki sem jó ötlet. Tessék, megint ezen agyalok. Inkább kipakolok, kicsit szipogva, majd a jegyzetekre nézek: hiányos, így kellenek a könyvek is. Elfoglalok egy asztalt, oda sem neki, csak ekkor döbbenek rá: fogalmam sincs, hogy mi van előttem. Teljesen kiment a fejemből. Mormogva túrok hajamba, fektetem a fejem az asztallapra és fogadom el a sorsom: nekem itt végem.
|
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta
Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke
RPG hsz: 308
Összes hsz: 557
|
Zente... minden rendben, ugye? … aktuális Vannak olyan napok, amikor a könyvtár sem adja meg azt a kellő nyugalmat, amire szükségem lenne a tanuláshoz. Egy hangosabb társaság hatalmas hangzavarral robbant be, idősebbek voltak, ráadásul Kazanovval elegyedtek szóba, így nem szólhattam, hogy legyenek szívesek halkabban. Házvezetőm valószínűleg nem örült volna neki, ráadásul biztosan okuk volt elkapni a HV-t. Halkan szusszanva igyekeztem megtartani a koncentrációmat az LLG szorgalmira, és bár halkultak, de így sem volt megfelelő. Halkan szedtem össze a cuccaimat, a könyvekbe csúsztattam az eddigi jegyzeteimet, néhány könyvet a táskámba csúsztattam, míg a maradékot a kezembe fogtam, mert már nem fért bele. Veszélyes ez rám nézve, de talán nem járok úgy, mint pár éve, amikor Kende mentett meg.
Boldogan, halvány mosollyal intek Kazanov felé, majd hagyom el a könyvtárat. Előtte totyorgok párat, mert fogalmam sincs merre kellene mennem. A klubhelyiségbe nem mehetek, mert vége az óráknak, biztosan tele van, a szoba kizárva, hátha zavarnám Rókát, szóval… hát persze! A társalgó! Biztos nem lógnak ott sokan órák után, mindenki megy kiélvezni az órák utáni szabadságot. Szökkenve indulok is el, halkan köszönök mindenkinek, akinek kell, pár szót is váltok pár háztársammal, akiktől nevetve válok el, míg végül halkan lépek be a társalgóba. Majdnem üres.
Kékjeim zizzennek oldalra, fejem is mozdul, hogy meglássam Zentét, aki éppen akkor fekszik el az asztalon, amit teljesen elfoglalnak a jegyzetei és könyvei. Laza ökölbe fogott kezemet emelem szám elé, ahogy visszafogom a nevetést, így csak kuncogok egy halkat, ahogy mellé sétálok. Könyveimet csúsztatom az asztal egy üresebb szegletébe, majd simítom kezemet hátára, lejjebb is hajolok, néhány tincsem simul a papírjaira.
- A tanulás miatt szenvedsz ennyire, vagy mert fáj valamid? - mosolyom széle megremeg a kérdés végével, mert remélem nem az utóbbi. - Ha rosszul vagy, elkísérlek a gyengélkedőre - hangom sokkal aggodalmasabb lesz, mint eddig volt, kékjeimben is az villan meg, ahogy fürkészem Zente arcát.
|
|
|
|
|
