Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Atléta, garbó, pulcsi, kabát. Mások úgy vélték volna, hogy egy cseppet túlöltözött a kint uralkodó időjárási viszonyokhoz képest, de ismerte annyira magát, hogy halálra fagyott volna ennyi réteg ruha nélkül, hiába a még kellemesen cirógató napsütés. Minden nap igyekezett lefárasztani Flynnt, akinek úgy tűnt, hogy ahogy nő egyre több energiája lesz és egyre több törődést igényel. Nem bánta, egy cseppet sem, mert minden együtt töltött percet imádott. Ezért is igyekezett megragadni a lehetőségeket, hogyha az időjárás megengedte, akkor kint játszanak, amíg nem köszönt be a tél. A sárkányróka láthatóan sokkal jobban élvezett a levelek közt rohangálni és az erdő szélén kergetőzni, mint bent a hálókörletben bújócskázni. Nem beszélve arról, hogy Sári ilyenkor végre időt tudott tölteni Zsomborral vagy éppen a barátnőivel. A legtöbb ember vevő volt a kis energiabomba szórakoztatására.
Már lassan sötétedett, mikor úgy döntött, ideje lesz visszamenniük. Kipirult arccal, fáradtan vonszolta felfelé magát, ezzel szemben Flynn olyan energikusan lépkedett mellette, mintha nem most rohangálta volna végig a délután. Elgondolkozva kaptatott fel a lépcsőkön, tervezgette, hogy mi mindent fog még csinálni az este folyamán. Úgy döntött, a tanulást pihenteti aznapra, helyette inkább befejezi éppen aktuális regényét végre. Már vagy két hete nyúzta, de még mindig nem ért a végére, és ezen igazán változtatni akart. Aztán eldöntötte, hogy főz magának egy nagy bögre karamellás tejet, minden különösebb alkalom nélkül, csak mert úgy passzolt a kedvéhez. Legalábbis egészen addig így gondolta, míg a dámák folyosójára nem ért. Flynnt talán még sosem látta ilyen idegesnek, amint meglátta a szemebjövő sárkányleopárdot elkezdett morogni és fenyegetően vicsorogni potenciális ellenfelére.
- Flynn! Viselkedj! - szólt rá kedvencére az eridonos. Valahol érezte ő is, amit a sárkányróka érzett, azt a természetes feszültséget kettejük közt, de ezt egy kissé bátortalan mosollyal próbálta leplezni. - Ne haragudj, általában nem ilyen - szabadkozott. Mert egyébként még sosem fordult elő ilyen, hogy valakihez ellenségesen állt volna hozzá. Ferdeszemmel nézett ugyan a nővérére például, de ennyire azért az a helyzet nem volt komoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A hirtelen jött köztük lévő fezsültséget elkezdte magában érezni. Az érzékszervei mintha kiélesedtek volna, a szívdobogása felgyorsult, izmai akaratlanul megfeszültek. Erőszakosan nyugtatta magát, ugyanazt a légzés technikát használta, mint mikor elkapta a pánik. Küzdött a benne munkálkodó elemi ösztönnel, hogy megvédje magát egy be sem következett támadástól. Egyébként is negatív kitörésű volt a vadmágiája, általában akkor nyilvánult meg, hogyha hirtelen jött stresszhelyzet érte, mint az első alkalommal is. Flynnért viszont jobban aggódott. Hiába próbált megnyugodni ő maga, ha az állatot nem tudta lenyugtatni. Nem is tudta eldönteni, hogy ettől rettegett inkább, hogy rátámad a sárkányleopárdra, vagy őrá támadnak rá. Egyiknek sem lett volna kifejezetten boldog vége.
- Azt tudtam, hogy elemista vagy, de azt nem, hogy hydromágus – bólintott egy aprót, hogy ő is képben van. A kettejük közt vibráló levegőből mondjuk kitalálhatta volna már, ha lett volna annyi esze és lélekjelentléte. Túlzottan lefoglalták a pesszimista végkimenetelek, hogy mi minden sülhet el rosszul ebből a kis folyosói találkozásból.
- Én Sára, ő pedig Flynn – eresztett meg egy mosolyt a navinés felé. Egyelőre megbizonyosodott arról, hogy nem lesznek problémák, így már nem volt annyira feszült mint az előbb. Mintha Flynn is visszább vett volna magából. – Még sokat kell tanulnia. Tavaly év végén került csak hozzám – pislogott le sárkányrókájára. Benito sokkal nagyobbnak tűnt, ránézésre úgy sejtette, hogy már jóval régebben van Laura mellett, mint mellette Flynn. Mondjuk ezt a néhány hónapot nem lett volna nehéz überelni. – Mióta van nálad? – kérdezett rá végül, mert csak kíváncsibb volt annál, mintsem hogy visszafogja a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Lehet, hogyha a lánnyal egy kicsivel kiegyensúlyozatlanabb lelkiállapotban találkozik, vagy éppen még nem tudta volna annyira uralni az erejét, hogy képes legyen visszafogni ilyen esetekben az erejét akaratlanul a lányra támadt volna. Önvédelemből, és nem azért, mert ártani akart volna neki.
Bólintott, hogy persze, elhiszi neki. Hiszen első pillanattól kezdve érezte, hogy valami nincsen rendben. Csak azt nem, hogy mi nincsen. De bízott abban, hogy igaza lesz a vele szemben álló lánnyal, és ahogy fejlődik a képessége irányításában úgy fejlődnek majd vele együtt a megérzései is. Bár örült volna, ha ez a képességének megjelenésével együtt jelentkezik, de örült annak, hogy legalább az esély megvolt a fejlődésre.
- Nem sokkal előtte tudtam meg – válaszolt szűkszavúan. Mert valóban, alig néhány hónappal azután került hozzá Flynn, hogy elkezdte megtanulni irányítani a benne lakozó tüzet. És nagyon sokat segített az összpontosításban azzal, hogy ott volt mellette és támogatta, úgy, ahogy a barátai sosem lettek volna képesek. Mert hiába akarták megérteni, hogy milyen ez nem tudták, akármennyire is akarták. – Szóval igen, nagyjából azóta – tette hozzá kis késéssel. Az a néhány hónap már semminek tűnt.
Be kellett vallania magának, hogy megrettent kicsit. Mert ha öt éve volt nála az állat, akkor az azt jelentette, hogy legalább ennyi ideje tudott is a képességéről, vagyis sokkal képzettebb és ügyesebb volt nála. Így ha valóban összecsapásra került volna a sor, Sári tudta, hogy minden bizonnyal a padlóról kellett volna összekaparniuk a gyengélkedőre. Gondosan fenntartott nyugalma egy perc alatt tört össze ennyitől, és érezte, ahogy a meleg szétárad végtagjaiban. Nyugalom, Sára, nyugalom.
- Szerencsére Flynn nem nagyon támad, hacsak nem kap rá utasítást. Ez volt az első amivel elkezdtünk foglalkozni. – És milyen jól tette, hogy ezzel kezdte! Különben lehet, hogy nem merült volna ki ellenséges morgásban a nemtetszés kifejezése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- A sok mozgás és a kezdetektől való szigorú tanítás a titka. – Mert való igaz, az összhang egyszerűen mesebeli kettejük között, nem is kívánhatna ennél szebbet vagy éppen jobbat. És bár még tényleg elég kölyöknek számított, a viselkedése már határozottan fegyelmezettnek volt mondható. Legalább már azzal nem kellett számolnia, hogy sokat fog nőni, végleges méretét ugyanis már majdnem elérte. Kifejezetten nagy példánynak számított fajtáján belül, de végleges mérete így sem volt nagyobb mint egy átlagos kisnövésű mugli kutyáé.
Igyekezett nem tudomást venni arról, hogy a lány szépen lassan kieresztette mágiáját. A belőle kitörni készülő, de elfojtott erő vörös foltokat festett mindkét orcájára, ahogy a testhőmérséklete alig érzékelhetően megemelkedik. Ő csak így tudja levezetni anélkül, hogy valami katasztrofális következménye lenne az egésznek, de ha sokáig húzzák a bájcsevelyt. Semmi tudatos nincs abban, ahogy ez a folyamat véghez megy, hiszen ott még nem tart, hogy mindezt szabályozni tudja. De ki nem eresztett mágia ilyen romboló hatással van rá.
-Hát igen, annyira más természetek már így ránézésre is. – És nem csak azért, mert külsőre is nagyon különböztek, hanem a viselkedésük alapján is úgy tűnt, teljesen más természetűek. Benito sokkal makacsabbnak és önfejűbbnek látszott, míg Flynn jóval alázatosabban és fegyelmezettebben viselkedett. Persze, ez nem csak természetbeli különbség lehetett, hanem nevelésbeli is, hiszen a szőkeség épp akkor ecsetelte, hogy ő nem kifejezetten nevelte az állatkáját, inkább csak úgy megszokták egymást.
- Hmm, lássuk csak. Képes kisméretű lángokat fújni, meg tűzgömböket, amiknek variálja a színét. Ja, és a leghasznosabb hogy kártevőmentesíti a szobát, mert a bogarak a kedvenc nasijai – mosolyodik el. – Na és Benito mit tud? – kérdezett vissza, ha már így témánál voltak. Nem mintha nem tudta volna fejből majdnem az összes elemi lény képességeit. Mielőtt Flynn hozzákerült alaposan beleásta magát a témába, és ez a tudás hamar a fejében ragadt szerencsére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Akkor ez most fenyegetés akart lenni? Kezdte magát egyre rosszabbul érezni. Feszültté vált, és abszolút veszélyben érezte magát, főleg az ilyen mondatok után. Ő igyekezett barátságosan viselkedni, nem mondott semmi csúnyát – vagy legalábbis úgy gondolta, hogy nem volt abban semmi támadó. Persze, gondolatai és testbeszéde nem erről árulkodott, de jelen helyzetben ő inkább áldozatnak érezte magát, mintsem támadó félnek.
- Igen, igen. Nekem épp ezért volt szükségem arra, hogy kettőn közül legalább ő tudja zabolázni magát, és fogadjunk szót. Én sokkal önfejűbb vagyok, így ő visszafog egy kicsit, ha hülyeségeket akarnék csinálni és emlékeztet, hogy hol a helyem – ismeri be a lány vallomására. Persze, Flynn sem egy áldott angyalka, de való igaz, hogy kettejük közül az állat sokkal jobb természetű, mint gazdája.
Határozottan úgy hangzott kettejük beszélgetése, mintha be akarták volna bizonyítani a másiknak, hogy a saját állatuk a jobb. Igyekeztek kidomborítani a legjobb tulajdonságait, hogy mennyire okos ügyes szép a kiskedvencük. Azonban eközben mindkettejükben túltengett a mágia. Az egymás ellen érzett érzések gerjesztette mágia. Sári határozottan érezte, hogy nem lesz ennek jó vége, és a lehető leghamarabb véget kell vetniük mindennek.
- Persze. Csak azt hiszem, kicsit túlöltöztem, kint hideg van, idebent meg meleg – pórbálja meg kimagyarázni magát, de minek. Úgyis tudja Laura is, hogy hazudik. Szóval inkább úgy dönt, hogy ezután az igen kellemes baráti beszélgetés után ideje végre távozóra venni. – Örültem, hogy találkoztunk, de most mennem kell, még csomó tanulnivalóm van – ejtett meg egy kínos mosolyt, mielőtt a lány válaszát meg sem várva otthagyta a navinést. A szobája helyett azonban Flynnel a nyomában az elemi mágia terasza felé veszi az irányt, hogy a felgyülemlett feszültséget hasznos gyakorlással vezethesse le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A tűz vidáman ropogott a kandallóban. Sári az egyik hosszú kanapét választotta arra, hogy elnyúljon, mint egy macska. Igazából néha már-már kezdte elhinni, hogy a lélekállata valóban egy macska, és nem Flynn, mert simán képes volt a leglehetetlenebb pózokban aludni - méghozzá rendkívül sokat jobb napjain -, imádott enni és rendkívül értékelte ha foglalkoztak vele valamilyen módon. De mégis, Flynnt valahogy közelebb érezte magához, mint bármelyik közönséges házimacskát eddig életében, holott találkozott már jó néhánnyal. Persze, erre nyomós indok volt a köztük lévő szoros és mély lelki kapcsolat, amit a titkosnak éppen nem nevezhető közös képességük alakított ilyenre. Ha nem jártak volna hasonló cipőben talán nem értették volna meg ilyen jól egymást.
Erről a köztük lévő végtelen szeretetről árulkodott a Sári ölében fekvő vázlatfüzet legfelső lapját díszítő rajzocska, amely jól lázhatóan kiskedvencét örökítette meg egy kissé mesebelibbé téve őt – már ha nem nézett ki alapvetően is elég mesebeli teremtésnek. A múzsa összegömbölyödve aludt kisgazdája lábánál, míg az azzal foglalatoskodott, hogy befejezze és tökéletesítse a művet. Körülötte színesceruzák álltak ki különböző színű, mintájú és nagyságú tolltartókból, és ezek között turkálva igyekezett megtalálni azokat a színeket, amelyek igazán visszaadták a papíron is azokat a mélységeket és tónusokat, amelyek egyébként jellemezték a szőrpamacsot. Nagy fába vágta ezzel a fejszéjét, mert szóban hiába tudta leírni, hogy a melegbarna, a narancssárga, a zöld és a fehér jellemzik leginkább, így valahogy úgy érezte, mindegyik szín kevés ehhez a látványhoz.
Ennyi öröme volt a vizsgaidőszakban. Úgy döntött, hogy ő most már egy betűt sem hajlandó tanulni, amit nem tanult meg év közben, azt úgysem fogja tudni most bepótolni. Most is épp egy sikeres gyógynövénytan vizsga után heverészett a társalgóban, mert itt érezte leginkább azt, hogy nincs egyedül. És ez abban a helyzetben valahogy sokat számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Éteri nyugalom fogta el valahogy a rajzolgatástól. Régen, nagyon régen volt már ceruza a kezében, talán ez a viszontlátás édes öröme is okozta mindezt. Kicsit olyan volt, mintha egy rég nem látott közeli baráttal találkozna újra, és ez határozottan nagyon boldoggá tette, ha már amúgy nem sok oka volt a vidámságra. Akárhányszor eszébe jutott a Zsomborral eltöltött este az erkélyen valahogy mindig elfogta a félelem, hogy mi lesz, ha… persze tudta, hogy nem lesz ha, vagy legalábbis annyira remélte, hogy azt már tudni vélte, de mégis, mint egy sötét felhő ott lebegett felette, hogy beárnyékolja a mindennapjait.
Kell néhány másodperc, hogy agya visszaálljon a valóvilágra, és érzékelje hogy valaki csatlakozott hozzá. Ilyenkor képes nagyon messze járni fejben, ezért is a kissé késleltetett reakció. – Szia! Jaj nem zavarsz – pillant fel rá mosolyogva, majd gyorsan befejezi az utolsó színezésre váró területet és a földre dobja a füzetet. Halkan puffan a padlón a nem túl súlyos tárgyacska, ami után szépen óvatosan lepakolja a tolltartóit is, hogy azok se legyenek útban.
- Ő Flynn, sárkányróka, az elemi mágiám miatt van velem. – Az állat mintha csak megérezte volna, hogy róla van szó lustán nyújtózott egyet, majd végigmérte mindkettejüket, hogy vajon melyiküktől remélhet több simit. Választása Nonóra esett, orrával finoman böködni kezdte a lány kezét, miközben nagy szemei szinte könyörögtek a simogatásáért. Szeretetéhes egy dög volt világéletében az biztos, imádta ha kényeztetik.  – Simogasd meg nyugodtan, egyáltalán nem bánt – szólt Sára, hogyha esetleg Nonóban lenne valamiféle félelem vagy kétely akkor hamar eloszlassa azt. Elvégre Flynn valóban ártatlan, az meg látszott az, hogy szeretettel viszonyul az állatokhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mosolyogva figyelte a jelenetet, ahogy házikedvence újabb ember hódított meg magának. Nem csodálkozott volna, ha Flynn egyszer világuralomra tört volna, amennyi hűséges követőt már összeszedett Sára barátai, ismerősei vagy szimplán csak az iskolatársai közül. Mert többször megesett, hogy vadidegenek szólították le, hogy megsimogathatják-e, kérdezősködtek, hogy miféle szerzet ez, és miért van a lánnyal. Sosem gondolta volna, hogy ekkora feltűnést fognak kelteni, pláne hogy nem a sárkányróka volt az egyetlen elemi lény a kastélyban.
- Nem bántja a könyvedet, olvass csak nyugodtan. – Elképesztő volt, de nem rágott szét semmit. Legalábbis semmi jelentőset, mert persze néhány régi felsője amiket ilyen célból hagyott elől kárát látták. Tényleg azóta foglalkozott vele, hogy hozzákerült, napi több órán át, így esélyt sem adva annak, hogy esetleg ilyenek történjenek. Nagyon tudatos és felelős volt mindig, ami az állattartást illette.
- Sajnos mostanában nekem sem igazán van időm olvasni, legfeljebb a tankönyveket – nevette el magát halkan. Hagyta, hogy a kislány elmélyedjen a könyvben, ő maga pedig nekiállt, hogy szétválogassa a színesceruzáit. Mert bár nagyjából mindegyiket a helyére tette vissza, de azért akadt néhány, ami használat közben elkeveredett. Ideje volt hogy szépen átszortírozza elejétől a végéig mindegyiket.
- Nem, nem láttam. Biztosan a táskádban van – dobta fel, mint javaslatot. Elvégre ha a könyv a táskából került elő, akkor a könyvjelző sem bújhatott nagyon máshová. Legalábbis Sára mindig ott tartotta a könyvjelzőit, ahol a könyveit, így valójában csak magából indult ki. Szerencsésen előkerült a jelző, így a könyv visszakerülhetett a táskába, hogy aztán beszélgethessenek.
- Köszönöm! Igazából Flynn, csak kicsit más stílusban. – Meg sem kísérelte a realisztikus ábrázolást, mert tudta, hogy az úgy sem menne neki, így meg feleslegesnek érezte volna erőltetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Nagyon köszönöm! - Minden pozitív visszajelzés jól esett neki, mert sosem volt kimondottan megelégedve magával. Ezért ha valaki megdícsérte mindig szívesen vett minden kedves szót. Mondjuk úgy gondolta, hogy ez mindenkinek jól estek az ilyen apró figyelmességek.
- Én sosem törekedtem arra, hogy kimondottan jó tanuló legyek. - Ami érdekelte azt úgyis megtanulta, ami meg nem érdekelte, annak meg nem látta értelmét, hogy erőszakkal megpróbálja magába tuszkolni. Használt úgysem vette  későbbiekben, arra meg mindig elég volt a tudása, hogy ne bukjon meg, és mégis mi más számított volna? A boldogság, ami így tökéletes volt. Persze nem buzdított ő senkit arra, hogy hagyjon fel a tanulással, vagy legyen kevésbé szorgalmas. Sőt mi több, kimondottan bátorított mindenkit arra, hogy vegyen példát a levitásokról, és ne róla, ha lehet, és ha kellett, akkor leült a barátaival a könyvtárban, vagy az udvaron, hogy biztosítsa a csendes, de motiváló társaságot.
- Elég jól ismerem az Eridont és az iskolát, illetve szeretek segíteni. Meg hát megkeresett a házvezető, hogy örülne, ha elvállalnám a pozíciót - foglalta össze röviden a történetét. Bár sosem kérdezték még tőle, nem gondolta, hogy bárkit is érdekelhet igazából ez a sztori. Mert valahogy neki természetessé vált, és úgy érezte, hogy így vannak ezzel mások is. Ami pedig természetes, annak az eredetéről nem szoktunk faggatózni.
A második kérdés megválaszolása előtt azért el kellett gondolkodnia. Először is kényelembe helyezte magát, aztán elkezdett mesélni. Az elejétől, bár csak a lényeget, azt kiemelve, amit fontosnak tartott átadni a jövő generációjának. Addig mesélt és válaszolt a kérdésekre, míg Nonó meg nem unta a társaságát. Utána összepakolt, és visszabattyogott a klubhelyiségbe, hogy aztán boldogan menjen el vacsorázni.