Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Szólhatott volna. Úristen mennyi mindent mondhatott volna a lánynak erre a heves reakcióra, de tudta, hogy mivel Csibe az egyetlen lehetősége arra, hogy ténylegesen megízlelhesse azt az isteni sört, így bármennyire is kínozta belülről a gondolatok áradata, visszafogta magát. Meg a második kérdés elvette a rivaldafényt. Hatalmas őrült mosolyt villantott tettes társára.
- Nem is vagy te olyan rossz fej. Örülök, hogy Loki összeszedett a könyvtárban. Háhh... - nevetett fel a lány örömittasan. - Ez volt életem első szóvicce magyarul. Mert hogy szó szerint is, érted - magyarázta meg a totálisan egyértelműt. De jelenleg túlságosan örült magának ahhoz, hogy ez érdekelni tudja. - Hahh, egyre jobb leszek - képedt el saját képességein a lány, hogy nagy nárcisztikus kitörésében az is csak félig tűnt fel neki, hogy a szőke otthagyta a konyhában.
A manók segítségével gyorsabban megvolt a dolgokkal, mint ahogy eleinte képzelte. Azon a kis mütyűrök meg jöttek vissza hozzá, hogy újabb utasításokat kapjanak. Hihetetlen.
Hatalmas mosollyal kezdett el énekelni a lány anyanyelvén, kicsit sem félve, hogy esetleg valaki a volumen miatt megtalálja őket. Mert hát azt a dalt nem lehet csak úúúgy énekelni. Ezt szinte üvölteni kell. Pláne, ha spicces az ember, ami még igaz egyenlőre hiányzott, de csak idő kérdése volt. Legalábbis reményei szerint.
- Guurl - nézett Marina a szőkére, egy kis lenyűgözöttséggel a szemeiben. - It was a good burning. Nem is tudtam, hogy tudsz olyat - képedt el teljesen, és huncut mosolyra húzódott a szája. Eddig nem adtak elég kreditet ennek a lánynak Lokival. Vagyis hát... eddig is felfigyeltek rá, nem azért köröznek körülötte mint a varjak. Csak nem ennyire. Sok rejtett tehetsége lehet.
- Na jó, akkor ha ez nem tetszik, akkor taníts nekem valami magyar dalt. Ismerem a Supernemet, a Honeybeastet meg hallgattam pár Wellhello számot, de nem tetszettek. Valami olyat mondj, amit minden magyar ismer. Mint nálunk a Tuborg Christmas Brew - magyarázott a lány, és közben letette a narancsokat is, hogy koncentrálni tudjon Kiscsibére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Angelica

(befejezés)

Persze! Nagyon örülnék. Néhány termet már ismerek. De még nem sokat láttam.
Kérdezzek vagy ne? Nem, nem fogok kérdezni mert tuti már nagyon idegesíti, hogy folyton csak kérdezek, nem, most nem fogok feltenni egyet sem. Hát amikor el… Aztán félbehagytam a mondatot, mert próbáltam visszagondolni az első gondolatomra. Végül úgy döntöttem, hogy nem mondom el. Hát hogy is mondjam…..  Amúgy meg nagyon szeretek a kastélyban lakni. Bár kicsit amikor beléptem a kastélyba, akkor kicsit elkedztem hiányolni az otthonomat meg a cirkuszt. Még elsőnek egy kicsit fura volt itt lenni az órákon, új közösségben lenni, meg hogy itt sok minden más, és hogy itt minden étel más mint a mugliknál, a szokások, meg hogy itt csomó minden lebeg meg… Közben ránézek az órára, és eszembe jut, hogy már el is kezdődött a gyógynövénytanórám. Lehet nem kellett volna elbeszélgetni az időt mert biztos neki is van jobb dolga.
ööö figyi, viszont most órám lesz, mennem kell. Akkor majd talizzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mire feldolgozom a megjegyzését, folytatja, amit egy visszafogott mosollyal hallgatok. Tényleg baromi vicces, ezért volt értelme egy hétig elviselni a karomban sajgó izomlázat… – Értem, persze. - aprót bólintok és egy pillanattal később már magára is hagyom örömködni. Azt bezzeg nem gondoltam, amikor gyanútlanul visszajöttem, hogy átköltött karácsonyi dalba kezd természetesen az anyanyelvén, ami nem tudom javít vagy ront a helyzeten, de sehogy sem fényes. Várom a visszavágást. Nem ez történik. Szuszogva nevetem el magam a… dicséreten? – Ritkán sziporkáztatom nehogy elkopjon – értetlenül azon töprengek, hogy nem vette magára vagy nevetett ki, ahogy a legtöbben?
- Majd azért egyszer meghallgatom az eredetit – biccentek, habár biztos nem az lesz a kedvencem. – Azt nem csodálom – ráncolom a homlokomat.
– Nekünk Pálinka dalunk van – mosolyodok el szélesen. - Kvázi egy himnusz a kupica pálinkához, ami minden megoldása a búskomor, szedett-vedett sorsú magyaroknak. De, ha az egyenletből kivesszük az alkoholt, akkor bármelyik Republic dal is sokak által ismert és még jók is – fogom a tollat, és kerekded betűimmel az elhangzottakat követően skiccelem:
Bagossy – Van egy ház
Illegál - Örökké
Fish – Ne is figyelj rám
Tankcsapda – válassz régebbi dalokból
- Szerintem ezeknek adhatnál egy esélyt – tépem ki és felé nyújtom. – Így nem felejted el. - én annyit hallottam a libresszió rádiójában őket, hogy a könyökömön jönnek ki. Onnan ismerem a Margaretet is, na de kedvenc magyar bandám annyira nem stimmelt a lányhoz. Ahogy a kastélyhoz sem, hogy legyen itt komló a semmiből, pedig nélküle az egész terv dugába dől. Amíg az nem kerül az orrom elé a víz melegítésén kívül mást nem teszünk. Leg- és annál is nagyobb meglepetésemre a manók egy fonott kosárral térnek vissza, valamilyen raktár szerűségről motyogva, a kosárban ránézésre a megfelelő mennyiségű kenderfélével, meg némi árpával. Bólintok egy kis időt hagyva az államnak az eséshez, miközben csípőre vágom a kezeimet és a füzethez lépek. – Tizenöt és tizenhat évesen cefrézünk – karikázom be az adott lépést, majd Marinara nézek. Sok sikert hogy leolvassa mi van az arcomra írva, mert én magam sem tudom elképzelni. Ami biztos, az egyszerű együttműködésünk közben elkezdtem jól érezni magam. – Lassan meg kell mosni a ribizlit és az édesgyökeret is – mutogatok a hátam mögött, amíg a gázra is vetek egy pillantást és az elcsent péksüteménybe harapok. Utóbbi növényt különben ez idáig sosem láttam élőben, de ezt jobbnak látom elhallgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szeretem a kialakult helyzetet. Azt pedig végképp, hogy látom a nemértést Bence arcán. Ilyenek tényleg a lányok? Ilyenné váltam én is? Picit játszanak, picit komolyak és még arra is hajlandóak, hogy ilyen szavak elhagyják pimaszul vöröslő ajkaikat, amikor tisztában sincsenek a szavaknak a következményeivel? Meglehet. Sőt, egyre biztosabb, mert most én magam is ezt csinálom Bence társaságában. A régen introvertáltként azonosított énem krokodilkönnyeket hullat a Levita toronyban, miközben én magam mögött hagyom a csigaházamat, és mérföldekkel távolabb vagyok attól a zárkózott tinédzsertől, aki eddig voltam. Eleinte csak elfogadtam ezt a furcsa érzést. Volt, amikor tiltakoztam is ellene, de az már messze van. Egy távoli galaxisban, ahová már soha nem szeretnék visszalátogatni. Szeretem a felszabadult énemet, amit – ki kell mondanom – Bence hozott ki belőlem, már amikor az első, kissé részeges csókunk elcsattant azon a bizonyos stégen. A mai napig szeretek visszaemlékezni rá, és kellemes bizsergést hagy maga után. Sokkal harmonikusabb érzést, mint amit valaha kiváltott belőlem Ilián. Édes Merlin! Arra az időszakra visszagondolni is égő. Skip.
Figyelem őt. Ugyan már ajkaimat nem harapdálom, de a csintalan tekintet megmaradt. Ő sem fűz többet hozzá a betűzési technikámhoz – ami némi egyenletmegoldással párosul –, ezért maradunk a jelen, igencsak sziklaszilárd talaján, miközben telefonomhoz nyúlok, hogy zsebembe rejthessem, mielőtt még itt felejtem az asztalon indulás előtt. Nem sokat ettünk eddig, pedig ebédre voltunk hivatalosak fejben. Ám amikor ilyen közel vagyunk egymáshoz, akkor minden éhségem elszáll. Ami legalábbis a kaját illeti. Ezért maradok ebben a fülledt tinédzserrománcban, és hagyom törékeny testemet, hogy elvigye magával a szellőszerű érzet. Ám nem sokáig maradunk ebben a kábulatban, hiszen ismét porondon van Masa és Ambrózy tanár úr, ezért fogaimat izgatottan csikorgatva hajolok még közelebb Bencéhez. Furcsa az egész helyzet. Masa, a Levita legérdekesebb jelensége, és a tanári kar egyik legmeghatározóbb alakja. Na, jó. Annyira nem is furcsa, de az én fejemben máshogyan zajlik le a helyzet, hiszen az a fiú, akit ez mélyen érintett, nem más, mint az én szerelmem.
– Ó, baszki – fogok homlokomhoz összehúzott szemöldökkel. Érdekes, hogy mégsem érzek féltékenységet, amikor erről beszélgetünk. Felnőttem volna? Kétlem. Mégis Bence olyan mértékű biztonságot sugároz felém a puszta jelenlétével, hogy nem tudok az lenni. Mint már említettem, láttam őt mással csókolózni, mégis magam mögött tudom – jelenleg – hagyni, mert annyira elvakítanak az iránta táplált érzelmeim. Az „én jártam jobban” mondatfoszlányra csak halványan pirosodik ki arcom, hogy újfent összeérinthessem ajkaimat az övével, és egy mély sóhajt is kipréseljek magamból. – Nekem ezért végképp hálásnak kellene lennem – mondom egy komisz mosollyal, majd felfedezve a helyzet komolyságát, inkább eltávolodok Bencustól. – Vagyis… – kezdem újra, mielőtt megbántva érezné magát. – Tudod – csapok a vállába a megmaradt, kislányos jellegből adódóan, majd elnézek az ajtó irányába. Ekkor jön a következő érdekes téma, miszerint Lóránt Bence legilimentor. Szemeim varangyszerű dülledésre váltanak, de leginkább már csak arra szeretnék választ kapni, hogy mégis hogyan indult nála ez a folyamat. Imádom, hogy mindig meg tud lepni. Ez pedig aztán tényleg egy olyan váratlan fordulat volt, amire egyáltalán nem számítottam.
– Van szakkör? – már a kérdés megfogalmazódásánál érzem a szégyenérzetet, hogy pont én nem tudtam róla, de megpróbálom elhessegetni, és újonnan megtisztult tekintettel fordulok vissza Bence felé. – Brightmore-t valszeg kihagyom – nevetek fel kislányosan már csak a puszta gondolatra. – De… – itt széjjel nézek a teremben, majd karon fogom szerelmemet. – Játszhatunk valami érdekeset a Levitában – csillan fel szemem játékosan, miközben megfogom Bence karját, felpattanok a padról, és elkezdem kihúzni a teremből. Érdekes lesz ez a játék, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Talán rendben van, hogy akkor Masa szakított velem. Igaz, nem volt egyszerű túltennem rajtam, de formált engem végül is. Megköszönni mondjuk sohasem fogom ezt neki, mert eléggé összetörte az én akkor még azt hittem valódi világom. Az ő részéről mindenképpen indokolt volt, és most így visszagondolva, talán már én sem éreztem úgy magam a kapcsolatban, ahogy kellett volna. De az is lehet, hogy csak elhittem, hogy ez a legjobb kapcsolat, ami lehetséges, pedig Babettel szerintem sokkal jobb. Ez köszönhető annak is, hogy idősebbek vagyunk, meg valahogy ő jobban szeret engem, mint Masa szeretett. De lehet, hogy ez a kép csalóka, hiszen ami most van közöttünk, az nagyon intenzív és az emlékek pedig megfakulnak. Az viszont gáz, hogy hasonlítgatom őket egymáshoz, úgyhogy, ha hallotok, akkor bocs mindkettőtöktől. Csak valahogy el kell terelnem a gondolatimat az éppen megcsókolt ajkakról, és jó lenne, ha nem bámulgatnék lejjebb sem. Pedig akárki akármit mond, van mit nézni az én drágámon. És akkor ez még csak a teste, pedig ami odabenn van, az még inkább szeretnivaló. Az, hogy ő mit szeret bennem, még nem tudom, de nekem minden okom meg van rá.
- Hát, már régen volt – vonok vállat könnyedén, mert tényleg igaz, hogy akkor megszenvedtem az egészet, de azóta már a fájdalom emléke is elhalványult, nem beszélve arról, hogy inkább nem akarok visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket fájdalmamban csináltam. Viszont nagyon sokat tanultam belőle, amit egyelőre nem tudok hova tenni, mert ugyanúgy fejest ugrottam a következő szerelembe, ahogy biztosan sokan óva intettek volna. De ha valamit csinálsz, akkor tedd szívvel-lélekkel és most a szívem, lelkem kiteszem ennek az édes lánynak, ha már ő is ezt adja cserébe.
- Persze, hogy tudom, drága – vigyorgok, és nem veszem zokon, nem is értem félre, ahogy ő azt hitte, hogy igen. Azért tudom én, hogy pontosan mit gondol, és esze ágában sincs beszólogatni, vagy ilyesmi. Ha pedig van, akkor azt csak kedvességből, szúrkálódásból tenné, de a jóféle módon. A legilimenciára pedig nagyon aranyosan reagál, imádom, ahogy eltakarja a kezével a homlokát. Nincs nálam kés, hogy felvágjam és turkálni kelljen benne, de ezért már megérte elmondani neki.
- Van ám. Flóribá tartja és igen tehetséges. Azt mondják a többiek – hát igen, mivel még mindig nem toltam be a képem oda, így csak a hallomás maradt. – Nem is baj, jobb azt a srácot minél jobban elkerülni, nem éppen egy jófej. Bár egyszer megszállhatta valami, mert tanított és rendes volt – mosolygok, miközben Babunak újabb ötlete támad.
- Induljunk is. Köszi a figyelmet – hajolok meg sután, hiszem az egyik karomban, már édes égetőn ott van a barátnőm karja, így a mozdulat picit béna lett, de biztosan nagy örömet okoz majd a többiek. Mármint az, hogy végre nyugodtan ehetnek. Aztán hirtelen odafordulok és hosszan, szenvedélyesen megcsókolom Babut.
- Hagyni kell itt nekik valamit desszertre. De… miféle érdekességről beszéltél? – kérdezem, ahogy elindulunk kifelé. Remélem csók lesz benne, az sem baj, ha kicsit több is. Fene, már megint ezen jár az agyam…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nagyon sok mindenre fel volt készülve, hogy meg fog történni az iskolában. Magány, egyedüllét. Csúfolódás. Talán a kirekesztettség érzésétől nem is félt olyan nagyon, hiszen elég jól elvan magában is, bár tudja jól, hogy elég társas lény, noha nem mindig a megfelelő módon közelít az emberek felé. Szeretné érteni őket, szeretne mindent úgy csinálni, hogy az jó legyen, azonban ez nem mindig sikerül. Ahogy mondták, mindig egy lépéssel a probléma előtt próbáljon járni.
De hogy előzze meg azt a gondot, amikor a két kedvenc házvezetőjét egyszerre veszíti el és kap helyette két teljesen ismeretlen férfit? Bezzeg a többieknek ugyanaz maradt.
Nehezen ismeri be magának - és ennek nem a korgó gyomor az oka - de Bájitaltanon, így az első óra után egyáltalán nem bánja a változást. Figyelte a fiatal férfi minden mozdulatát, s egyáltalán nem bánta, hogy finomabb,  halkabb, mint a morcos elődje. De ez még nem jelenti azt, hogy kedveli és azt, hogy örül neki. Maximum a Bájitaltan idejére.
A manócskákkal sosincs problémája, ők mindig nagyon kedvesek vele. Talán túlzottan is, még jobban elkényeztetik, mint otthon, amikor egészen kislány volt. De egy kis pirítóst igazán meg tud csinálni magának, nem szükséges a segítsége, ezért csevegve, lehet a normális hangerőnél kicsit hangosabban utasítja el őket. A konyhai hangokat és a manók, sípoló kis beszédét egy mélyebb, rémisztőbb hang hasítja ketté, amire a lány nem is számított. Ösztönösen összerándul, majd a csörömpölésre ugrik és sikolt egyet. Ő maga sokszor hangosabb a kelleténél és észre sem veszi, azonban a hirtelen éles hangokra, a feszültségre nagyon rosszul reagál. Nagyokat pihegve, lassan a hang irányába emeli a fejét, s egy fiút talál ott. Nem meri megbámulni, szinte attól fél, hogy fel fog robbani. A manók bátran tüsténkednek körülötte, bizonyára jól ismerik már. - Megijesztettél. - Préseli ki halkan a fogai közül. Hangja magasabb, mint máskor, a szíve egészen hevesen ver. Finoman távolodni kezd a fiú irányából. - Hangos voltam... nagyon? - Tekintetét a manók és a fiú térde között ingatja, azonban senkinek nem néz a szemébe, nem tudni egészen pontosan, hogy kitől kérdezi. Kezeivel köldök magasságban idegesen kalimpál. A szíve már a torkában dobog. Nem szokta meg, hogy lekiabálják, az éles hangoktól pedig mindig szorongós lesz, ezért szokta a fülvédőjét felvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szusszanok egyet, hogy oké, ez még a jobbik eset, legalább nem kell sűrűn szembenéznie ezzel a kínnal. Nem is faggatom tovább, mert lehet a gondolkodás is kellemetlen, nemhogy még beszélni is. Örülök, hogy még nincsenek itt sokan és nem hangosak, bár úgy olvastam vagy láttam valahol, hogy ilyenkor a sötét szoba is segít, meg az alvás.
- És addig, ameddig nem tör felszínre, addig nem is lehet tudni róla? Mármint, mi kell, hogy felbukkanjon? Korhoz kötött? – mert jó kérdés, mi hoz ki egy ilyen erőt, ha egészen addig „csendben” van. A mágia is random jön, mesélte valaki, hogy egész gyerekkorában tudták, mert látszott, jött, másnak alig akart, épphogy az iskolaérettsége előtt mutatkozott meg, nekem meg nem tudni pontosan, mert nem tudtuk mi az, furcsaságok meg néha történnek. De nem volt durva, hogy megijedjünk. – Megvéd? Akkor nagyon is hasznos, amellett, hogy nagy dolog. De azért az életveszély igen ritka dolog szerencsére – és itt nem arról van szó, hogy leesne a lépcsőn valaki, vagy elvágja valamely tagját, hanem az a tipikus veszély, ahol el tudom képzelni, hogy ez az elem az, ami jön és megvédi. Érdekes, de semmi jele annak, hogy nekem lenne, és mégsem vagyok irigy. Örülök annak, ami van.
- Háááát igen, az nagyon nagy mumus. De sokaknak – bólogatok, hogy ahogy órán sem mindig megy, főleg, ha valami rém száraz és unalmas, amikor már a fele banda inkább kiterül a padon és alszik, vagy bármi mást csinál. Vannak jegyzeteim, vagy kerítek, de soknak szélén van akasztófa, firkálmányok, akármi. – Kifáraszt? És mennyire messze lehet elmenni? Azt tudom, hogy ismerni kell – azt hiszem – azt, ahova menni akarok. Tehát ha a világ másik felére akarok, akkor oké az is? – persze, belekalkulálom azt is, amit mond, hogy elfárad az ember és kidől, de ezek szerint lehetséges. Mégis lehet, hogy rá kellene gyúrnom. – Az, amikor más visz, igen. Gyors, persze, annál gyorsabb nemigen van – vagyis ott a zsupszkulcs, de azt nem lehet csak úgy, meg a kandalló, de ott meg fontos, hogy kandalló legyen a másik végen és hát, eleve nincs mind egybekötve, meg egy virágos réten nagyon hülyén is nézne ki. Felírom magamnak, hátha bejön.
- Náááh, ez csak hobbi. Itt jó, oké, megy is, de aztán lesérülnék, ismerem a szerencsém és annyi is lenne. Meg kicsit eleve veszélyes is, szóval tuti benne lenne a pakliban. Így marad hobbi, vannak hobbi csapatok, szóval ha hiányzik később, majd beállok oda – mert ezeknek már utána is tudtam nézni, nem kell a profi liga, ez is olyan, mint a foci, vannak kisebb csapatok, nem olyan komoly tétekkel, de mégis, a játék az játék.
- Hát amennyi fogás van, órákig lehet enni, kipukkadásig. Szerintem a desszertnél vannak, aztán még egy-két szó, gondolom és tipli. Még van egy kis csend-idő – nevetek halkan, nem akarok harsány lenni, hogy az is zavarja a fejfájást. – Nem hát, van a szobámban mindig valami nasi, amit be tudok kapni, ha éhes vagyok. Nem gond – nyugtatom meg, hogy emiatt ne aggódjon, se harag, se károm nem lesz belőle. – Úúú, nagyon szívesen megkóstolom. Nem is kell olyan sok fogás, ez itt más, az meg ott lesz más. Köszönöm! Elfogadom a meghívást. Maaajd… viszek desszertnek valót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

egy laza délután

---

- Oké, ide most kevesebben jönnek – pillantok felé, amint ide terelgettem szerencsétlen lányt, mert bár még olyannyira nincs közel sem a vizsgaidőszak, sem más, mégis, úgy tűnik, hogy minden olyan helyen, ahova legalább két könyvet kitettek, valaki betelepszik és szipog a pergamenje felett. Vagy csak én botlok ezekbe. Vegyek példát róluk, mondaná a lelkiismeretem, de nem teszem, most az év pihenős időszaka jön, majd aztán aggódom olyasmin, mint a jegyeim.
Belépkedve keresek egy kényelmes pontot, bár, akadnak erre is páran, a sarokban, de ők elvannak egymással, úgy látom, valami magazint olvasnak, a másik pedig gyöngyöt fűz. Néha elgondolkodom, hogy már csak a bátyám miatt jobb lenne belógni a kékek körletébe, hátha elkapom Babettet is, hogy trécseljek vele, vagy csak kifaggassam, mert miért ne lennék kíváncsi arra, ami vele történik. Velük. Kotnyeles lennék? Talán. De amint leülve dőlök hátra, nem érzem én ezt olyan rossznak sem. Ezt majd később hozom fel.
- Hallottál valamit mostanság? Kezd lapos lenni a kastély, senki sem forgatja fel igazán – tavaly év elején igencsak nagy durranás volt a tömeges költözés, azt hittem, idén is hasonló lesz, valamelyik részről, de aztán, végül teljesen átlagos volt minden, senki és semmi nem mozdult el a helyéről és kopogott be az ajtón, hogy egy ideig itt szeretnének lakni. Hogy csalódtam? Nemigen, de azt se mondhatom, hogy nem bírom nézni azt, amikor valami történik. Én nem mentem el a maszkabálba, nem éreztem a legjobban magam és nem is szólt senki, majd legközelebb. De hátha ő volt és látott eleget.
- Amúgy, lesz év végén egy buli a faluban. Mész? – fordulok felé, mert én is csak azért olvastam, mert a Bárkába mentem épp és elkaptam a plakátot menet közben. Ezt talán nem hagyom ki, még ha hímnemű nem is akar nagyon velem menni, talán ő igen, viszont ha ő sem, akkor majd egyedül feltalálom magam.
- De ha gondolod, beszélgetés helyett befonhatom a hajad és lakkozhatunk körmöt is – apró vigyorral nézek felé, felhozva a csajos pizsiparti elengedhetetlen kellékeit, bár, nemigen voltam én még ilyenben, viszont mindent el kell kezdeni valahol. Nem, szerencsére nem, ő sem az a fajta. Nem borulunk egymás nyakába, mégis, sok mindenben megértjük egymást, így, több sem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tulajdonképpen Lilla egész jól ellett volna egymaga is a szobájában, vagy akár a klubhelyiségben, ha nem lett volna ott az rengeteg ember, és a rengeteg kaja, amit az ünnepekre halmoztak fel a népek. Egyszerűen nem bírta elviselni, és nem tudta, melyik volt kibírhatatlanabb a képlet két eleme közül.
Kapva kapott az alkalmon, hogy találkozzon Emmával, aki bár nem egészen képviselte az ő világnézetét, néhány dologban nagyon is egy húron pendült a levitással, sőt, a Vizsnyiczky lány megkockáztatta volna, hogy nem is idegesítette őt. Többnyire.
- Már amikor - motyogta maga elé, de ő is bekémlelt, és mivel nem látta bent Farkas Zétényt, már sokkal szimpatikusabb volt számára a hely, mint egyébként.
Kényelembe helyezkedtek, távol minenki mástól, és bár volt Lillánál tankönyv, nem nyitotta azt föl, sőt, félre is tette egy üres székre. Kezét a gyomrán pihentette pár pillanatig, aztán realizálva, hogy a rellonos beszél hozzá, odafordult.
- Ehm, nem igazán. Csak a szokásos drámák mennek mindenfelé - vont vállat. Nem is érdekelhette volna kevésbé, de kikerülni nem tudta őket, pláne mivel valahányszor madárrá változott és itt-ott letelepedve figyelte azokat, akikre viszont nagyon is nagy érdeklődést mutatott, elcsípett mindenféle mondatfoszlányt. Még a riporternőről, akivel pár hete beszélt, is olyanokat hallott, hogy égnek állt a toll a hátán. De az ilyen pletykák őt rémesen untatták, olyannyira, hogy továbbadni sem kívánta őket.
Ami pedig a bulikat illeti:
- Nagyon kétlem - nézett Emmára kissé beesett szemeivel. - Tömeg lesz, hangzavar, és egy csomó részeg balfasz. Nem igazán hiányzik, hogy valamelyik lehányjon. - Most, hogy ezt így előadta, kicsit összeráncolta a szemöldökét, és rájött, hogy talán egy finom utalást hallott az imént, hogy társaságot keres a másik. De nem, csak nem. Vagy mégis? - Te tervezel menni?
Úgy tűnt, Emma érzékeli, hogy még a szokásosnál is kicsit szófukarabb, és vicceskedve felajánlott más programot. Erre már Lillának is mosolyra görbült a szája néhány pillanatra.
- Mindenképp! És közben dumáljuk ki, melyik professzor a legszexibb - mondta gunyoros hangnemben. Persze tudta, hogy Emmától is távol áll az efféle lányos tevékenység, vagy legalábbis pont annyira nem vallotta volna a világért se, mint Lilla, hogy esetleg hajlandó lenne rá. Ha például Sári szeretne ilyesmit csinálni, arra képtelen lenne nemet mondani. De azok az idők már réges-régen elmúltak, és nagyon nem hitt benne, hogy valaha visszatérhetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Érdeklődve hallgatta a magyarázatot. Tehát a magyarok is minimum annyira oda vannak az ivásért, mint az északi országok. Csak ők nem valószínű, hogy versenyt rendeznek belőle, mint ahogy ők teszik. És vajon náluk a sör az számít? Mert akkor biztosan a dánok nyernének.
- Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, akkor azt hinném kezdesz kiismerni - mosolygott a lányra Marina, miközben átvette a cetlit. No nem azért mondta, mert nem hiszi, hogy Amélia elég okos lenne hozzá, hanem mert szimplán még ő maga sem tudta bizonyos időközönként, hogy mit csinál. Csak vitte a lába, a keze, a mindene. - Köszönöm - gyűrte a lapot a zsebébe.
- Cefrézünk - ismételte meg a szót. Azt tudta, hogy a végén az -ünk az arra utal, hogy ők kettén végzik azt a cselekvést de... - Mi az a cefréz? - mondta ki hangosan a kérdést, és közben leugrott az asztalról, hogy elmenjen megmosni a gyümölcsöket, ahogy Amélia kérte. Végre hasznos lesz valamiben.

Alig pár óra elmúltával már egészen jól ment neki. Mármint véletlenül sem a dallam, sokkal inkább a szöveg. Mert hát ez elég sok memorizálandó szó magyarul, aminek ha őszinte akart lenni nem minden részét értette.
- Pálinka szerelemem légy az enyém - próbálta újra a barna. - Gyümölcsfáim tetején - illesztett hozzá egy sort, ami legalább rímelt, és tudta, hogy valahol benne van a dalban, csak azt nem tudta, hogy jó helyre rakta-e. Vagyis. - Várj! Ne segíts. Fordítva igaz? - kérdezte egy sóhaj közepette. Az ideg miatt már fel-alá járkált az üst mellett. Olyan meleget csináltak a konyhában, hogy barna pulcsija már az egyik pult tetején terült szét, és haját már laza kontyba kötötte.
- Megint elfelejtettem... - vallotta be őszintén, és leroskadt egy székre. Sose lesz Loki büszke rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nehezen veszi rá magát, hogy emberek közé menjen, de tudja, hogy néha muszáj rászánnia magát. Végül is, nem olyan nehéz ez. Csak leül oda. Nem kell szóba állnia senkivel. Olyan, mintha csak órán lenne.
Mindenesetre magával viszi a telefonját és a fülhallgatóját, az előző nap készített sütit, és egy kellemes szakkönyvet, a jégkorong technikai részéről. Nem kifejezetten szeret olvasni, de az ilyen irányú olvasmányokat szívesen fogadja. Mindig aláhúzza benne a legérdekesebb részeket, megszamárfülezi azokat az oldalakat, amikhez később vissza szeretne térni. Egy vérbeli könyvmoly ezért biztosan átharapná a torkát, de ő nem foglalkozik ilyenekkel.
Az egyik kedvenc szürke pulcsijában és egyenesfazonú nadrágjában érkezik meg. A pulóver elején ott díszeleg a kedvenc hokicsapatának címere és neve. Elhordott már néhányat ezekből, ahogy nő úgy veszi sorra az egyre nagyobb és nagyobb darabokat. De úgy tűnik ez a férfirészlegről darab már kitart, amíg a minta olvashatatlanná nem kopik rajta.
Vöröslő arccal foglal helyet, hajzuhataga szabadon omlik a vállára. Legalább ez eltakarja, ahogy a könyv fölé görnyed. Jobbjával az egyik arcába hulló tincset csavargatja, míg baljával szorgosan jegyzetel a lap szélére. Mármint jegyzetelne, ha valaki nem kezdene már el az ajtóban üvöltözni, és utána nem bukna fel, egy... vödörben? Hogy kerül oda az a vödör? Összevont szemöldökkel bámul a fiúra, majd halkan felkuncog, ahogy a felsőbb évesek egyszerűen átlépnek rajta. Jobbját azonnal ajkai elé kapja, nem, ezt nem szabadna. Hiszen szegény most esett keresztül ezen a vödrön, ki tudja, nem esett-e valami bántódása. Azonban nincs ideje és lehetősége azon gondolkozni, hogy odamenjen-e segíteni, mert a - már épp ülésbe helyezkedő - fiatalember tekintete egyenesen rá és az előtte álló sütisdobozra szegeződik. Paradicsomszínűre pirul és ajkát beharapva aprót bólint. Igen, itt határozottan van kaja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Na majd legközelebb – engedtem el jó levitás haverom, aki hamar összepakolta a varázsló-sakk készletét, amellyel tavaly ősz óta ismerkedem. Nem hiszem, hogy akkora mestere leszek, mint az a híres tag, akiről néha beszél, de nem jegyzem meg a nevét akkor sem, ha ütnek. Állítólag egyszerre három embert is megvert benne, ahogy mondta, ő is erre készül és ezért, engem rendszerint megver. Bár őszintén, nekem mindvégig az tetszett és tetszik, hogy nem én tologatom a bábukat, hanem, csak dirigálok nekik és azok megteszik, odamennek, lecsapják és kész is. Szóval, teljes mértékben csak a szórakozás, pedig próbál nekem trükköket, taktikákat tanítani, csak épp az agyam nem mindig fogja fel. Intek neki, távozik, én pedig elnyújtózom a kanapén, elférünk így is azokkal, akik erre vannak. Van, aki tanul, van, aki beszélget, én meg a magam mellett őrzött képregényért nyúlok és eldöntöm, hogy a bájitalok és mágiatöri helyett ma ezt lapozgatom. Egész friss, csak pár oldalig jutottam belőle, mire ideért a sakk-mérkőzés.
Épp lapozok, nagy szemekkel követem a sorokat, amikor az elolvasott „BUMM” a valóságban is csattan. Olyan erővel csapódik az ajtó kifelé, hogy a közelében elhelyezett portré is csúnyát mond, én meg megugorva, ültömben, kvázi kissé lesápadva meredek az ajtó felé, hogy melyik futóbolond csapkod épp erre.
- Mi a… - sziszegem felé, halkan, amikor a füst terjeng, elsőre, bevallom, azt hiszem, kigyulladt az iskola és fejben már készülök arra, hogy ablakon fogok kimenekülni, amikor egy, színpadias belépő keretében jelenik meg egy sziluett, majd a hozzá tartozó alak és hang. Majdnem tapsolnék, esküszöm, arra áll a kezem, de a komikus jelenet láttán, csak szám elé kapom, hogy akaratlan rötyögjek bele halkan.
- Azért egyben vagy? – kérdem, miután át is lépték és mozogni is látom, feljebb ülök én is, visszadobom az asztalra a képregényt és a másikat vizslatom. Egyben van, de ja, hát ez… - Simán bejöhettél volna a vödröd nélkül is amúgy – világosítom fel, hogy ja, lehet ezt anélkül is, hogy kitöri valamijét. De én beszélek? Én a saját lábamban esek el. Az említésre a kajára siklik a tekintetem nekem is, majd, mint a vöröshajú lány, aki talán jobban megijedt, mint illene, bólintok. – Akad. Eszel a nagy izgalomra? Te is? - fordulok a lány felé. - Vagy igyál, nagyon kivörösödtél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A barna mosolyog, az agyam egy hátsó zugában beindul egy kósza gondolat. Azt hiszem soha, senkit nem sikerült még kiismernem. Nem a megfigyeléssel volt a gond, csak a magam módján értelmezve a jeleket a legtöbbször talajt fogok, így aztán már mindketten tudjuk, hogy kiismerni valakit, a részemről valóban lehetetlen próbálkozás.
 Hiába nyitom szóra a számat, visszacsukom. Meglep, hogy elhagyja felmelegített helyét és a csaphoz lép, na meg az is, hogy van még remény, ha nincs tisztában a kifejezéssel. Ezek szerint a barátja ilyesmire nem tért még ki, ami nyilván azért lehet, mert normális tizenhat évesek, de ezt a magyarázatot élből visszautasítom. Így is szürreális a napom. Felteszem az ujjam és a könyvbe kukkantok. -  Amikor szeszes italt főznek, általában az alapanyag melegítése közben a hő – az erjedés sem lehet Marina szótára része – cukrossá teszi. – fejezem be magamtól. – A magyarok emiatt szokták mondani, hogy "cefreszag" van – ujjaimmal a levegőt karmolom - amikor erős alkoholt isznak. Szerintem mindjárt érezzük mi is. Bár, még nem volt ilyenben részem.

Néhány óra múlva a falak közti teret fel is tölti ez a bizonyos technokol szag, ami okkal nem illatnak lett keresztelve. Mellé párosul Marina melódia szegény éneklése, de legalább már magyarul. Ő adja a talpalávalót, én pedig a szűréshez készítem elő a terepet. Csapatmunka a köbön. De nem bánom, így legalább minden az én kéz és észjárásom szerinti rendben zajlik. Épp a csuklómmal igyekszem egy arcomhoz tapadt hajtincset arrébb simítani, amikor Marina a vállát nyomó hatalmas problémákkal huppan a székre. Világos, szinte szürke szemem árnyalata a vacillálásommal változik. – Amikor kicsi voltam, azt énekeltem: „Álmaim kék vőlegény”, ahhoz képest neked jól megy a szöveg – nyomom meg a mondandóm végét. Apró sóhaj szökik ki ajkaim közt a felmelegedett levegőbe. – Álmaim kéklő egén, gyümölcsfáim tetején… - kezdek bele, a dallamot követve az első két sor végéig. – Most te jössz – biccentek és visszafordulok a fazékhoz. Megvárom Marina mit reagál, majd folytatom újabb két sorral. A Pálinka dalt tanítva főzök sört, egy jámbor, ámbár kerge dánnak. Valaki felkelthetne, ha pedig ezek után nem járok sikerrel, lőjön is le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Igazából nem nagyon értette meg a barna a másik magyarázatát. Legalábbis nem először. De pár óra múltán már mind a ketten az erős szagok között dalolásztak, mintha csak attól a bizonyos cefrézéstől is be tudtak volna rúgni. Marina minimum olyan hamis is volt.
- Kék vőlegény? - kuncogott a lány. - Szóval űrlények az eseteid. Nem is kell többet mondani - nevetett a barna, ahogy elképzelte a szöszkét egy kék csúnya lény karjai - vagy még inkább csápjai - között. - Majd karácsonyra csinálok neked ilyen... papír...alakot... - keresgélte a szavakat, mert hirtelen csak dánul jutott eszmébe a helyes kifejezés. - ..amit majd kirakhatsz a szobádba - vigyorgott rá, mint a tejbe tök. Ha Lokival beszélt volna valószínűleg valami plusz viccet is hozzátett volna, de hát nem akarta rögtön zavarba hozni a szőkét.
- Pálinka szerelmem, légy az enyééém - énekelte tovább szinte már teljes átéléssel. Neki jutott a könnyebb szöveg, azt meg kell vallani. Aztán hagyta, hogy Amélia átvegye a szót, és utána újra elénekelte ugyanazt a sort. Csupa haszon ez a lány, elénekli helyette azokat a részeket, amik nem mennek neki, és közben még sört is csinál neki. Ha igazak a számításai, és tényleg van valami közte meg Loki között, akkor be kell fenyítenie barátját, nehogy elrontsa neki ezt.
- Hogy állunk? - lépett közelebb a lány. Alig várta, hogy megkóstolhassa már az édes nedűt. Nem tetszett neki, hogy ebben az országban ennyire szabályozva vannak a fiatalok. Hát mikor fogják kipróbálni ezeket a dolgokat, ha nem most?
- Arra gondoltam, hogy ha jól sikerül, küldök egy üveggel a gyárnak. Hogy lássák milyen kreatív elmék bújnak meg manapság az átlag emberek között. Lehet még fel is vesznek minket oda. Fuck... képzeld el milyen lenne egy sörgyárban dolgozni - csillantak fel a lány szemei már csak a gondolatra. - Dream come true.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A ládikó már most elnyerte tetszését, és örült is neki, hogy ebben a suliban ilyen lehetőség is van. Ő maga viszonylag jó anyagi helyzetben volt, de az nem jelenti azt ,hogy más is, és így, ami jó állapotú, de neki már nem kellő holmi nem a szeméttelepen landol, hanem valaki más örömet találhat benne.
Ezt több helyen is bevezethetnék – gondolta.
- Ú, akkor azt gyakrabban fogom nézegetni, nem akarok a legjobb programokról lemaradni – lelkesedése egyre jobban megnyilvánul, szemében kis csillogás jelenik meg.
- Á, értem. Akkor itt van gyakrabban élet a kastélyban – bólogatott, jelezve, hogy figyel. Annyi minden látnivaló van, hogy nem győzi a nyakát nyújtogatni, merre is nézzen.
- Az újságírás annyira nem vonz, inkább olvasom. De jó tudni, hogy van suliújság. Nagyjából milyen gyakran jelenik meg új szám? – már el is döntötte, hogy előfizet rá, hogy innen is értesüljön a legfrissebb hírekről, eseményekről.
- A kviddicsről hallottam, hogy az is van, az még érdekelne. De én mugli sportot űzök, díjlovaglást – jegyezte meg, imádott erről a sportágról csacsogni.
- És tényleg igaz, hogy lehet állatot tartani a kastélyban? – elég hihetetlen dolognak tartotta, elvégre órákra kell járni, és van, akinek bizonyára szakköri elfoglaltságai is vannak, talán az idősebbek még melóznak is… - Milyenek engedélyezettek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nézem az előttem elterülő termet, majd hátra fordulok, és egy igen kedves fiúval találom szembe magam. A stílusát nem tudom hova tenni először majd észreveszem az elborult böröndjeimet és egyből rájövök, hogy miért nincs jó kedvében a diáktársam.
 - Szia! Bocsánat nem szoktam túl sokszor elhagyni a dolgaimat. Főleg nem az út közepén csak nem tudom merre kéne menni. Tudod ma érkeztem és még nem láttam a kastélyt. Alaprajzát meg sehol sem találtam meg. -gondolok bele abba, hogy  rengeteg könyvet olvastam a témában, de alap rajzot nem találtam meg sehol-
 -A hajam, nahát igen... -hagyok egy kis határ szünetett,hogy feldolgozza a kék színben rikító fejem okozta sokkot. - azért ilyen színű mert most ezt a színt szerettem volna kipróbálni, volt már piros, fehér fekete zöld na az nagyon nem állt jól. Meg volt már rózsaszínű is. Igaz eddig szerintem a vörös állt a legjobban. -mosolygok a fiúra, majd a börödökhöz sétálok és fel állítom őket

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A karjára gondolva a hasam egy hatalmasat kordul.
 - Hmm kaja, szerintem induljunk el -vonom meg a vállam, felveszem az összes dolgomat majd ügyetlen kedve elindulok az általam vélt helyes irányba. Ám a csomagok nagyon nehéznek bizonyulnak, leesik az egyik bőröndöm amiben minden féle rajzolós/sminkes cuccok vannak. A bőrönd kinyílva hever a padlón így féktárcsa mindenki számára a rajzaimat amit olyannyira féltették eddig megmutatni bárkinek is. Idegesen hajolok le és szedem fel, rakom vissza a bőröndbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szedegetem össze a kiborult dolgaimat. Majd mikor hallom a fiú nevét fellpillantok.
 -Maja Dex-mutatkozok be én is. Majd a folyósó másik végénél észreveszem az egyik tollamat így gyorsan odaszaladok érte nehogy ott feleljtsem.Közben gondolatban levetittem magamnak, hogy kivülről milyen bénának is nézek ki. Ami számomra már megszokott csak szegény fiú ezzel még nincsen tisztában. Mindezt végiggondolva a saját lábamban elseve terülök el a tökéletesen tiszta padlón. Hátranézek a fiú irányába. remélve, hogy nem vette észre a felmosóroncs mutatványomat. Nem is értem anyám miért iratott be balettra.
 -De béna vagyok! - nevetem el magam hangosan majd a tollal a kezembe vissza megyek a bőröndömhöz és bedobálom a megtalált dolgaimat.
 -Remélem nem hagyok itt semmit - nevetek saját magamon

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A plafonról vezetem vissza a tekintetem Marinara, arcomon helyet engedve véleményemnek. Egyértelműen látszik rajta, hogy szórakoztatja, amit kicsi kori énemről meséltem. Horkantás szerű hang hagyja el az ajkaim, mielőtt halkan elnevetném magam az asszociáción, ami automatikusan végbement a fejemben. Nem is tudja, milyen jól fején találta a szöget. Vagyis… - Ha nem lennél, nem is tudnám, hogy van esetem – a kezem a csípőmről a homlokomhoz szalad, hogy megdörzsöljem, amíg ő kigondolja a karácsonyi ajándékomat. Mondanám, hogy inkább védjük a környezetet és ne pazaroljuk a papírt, de a vigyora miatt meggondolom magam – Neked milyen az eseted Marina? – kérdezek rá, éppen csak oldalra biccentve a fejemet.
 Marina sok minden, de konyhatündér semmiképp. Miközben azt kívántam bár bot fülem lenne, a dalolászását hallgattam és egy újabb pipát kanyarodik részletes folyamatábrámra. - Nyújtsd hát a karod felém, - és a Magna Cum Laude éppen telibe is találta. Kellenek a kezek a sör szűréséhez, amit azonnal Marina-val is megosztok.
- Még két óra a terv szerint. – ujjamat pörgetve számolok. – De gyorsíthatok a folyamaton – sandítok rá, ahogy közelebb lép. – Ardai órája nem véletlenül az egyik kedvencem – mosolyodok el, hiszen a tanárnő csupa hasznos anyagot ad le. Az átváltoztatástan hallatán mindig aprót csillan a tekintetem. – De még most kell eldöntenünk, mert az élesztőnek meg kell hagyni azt az egy órátvarázslát nélkül – attól tönkre mehet, és én biztos nem kockáztatom meg.
- Elképzeltem – nevetek jóízűen, képzeletemben a csomagoló részlegen vagyunk – Te inkább felülnél a szalagra és bepalackoztatnád magad ahelyett, hogy mellette állj és pakolj. - erről eszembe is jut. Üvegeket kell keresnünk.
Abszurd ötletnek találtam eleinte ezt az egészet, aztán túl nagy falatnak éreztem, most viszont rájöttem, hogy feleslegesen kattogtam rajta, mert… igazából jól szórakozok. - Azt hiszem örülök, hogy hozzám fordultál – mondom a lánynak tétován.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója