Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kávássy A. HenriettaBudapest, Váci utca. 2015. január 17. Szombat

Az irattartó átnyújtása után illedelmesen biccent egyet, majd egy halovány, délibábnak is betudható búcsúmosoly után csatlakozik a soha le nem lassító tömeghez, hogy folytassa céltalan útját a Váci utcában. Néhány lépés után azonban minden különösebb indok nélkül megtorpan, és ráncokba futó homlokkal visszafordul. Először nem mozdul, csak nézi az esetlennek tűnő fiatal nőt, akinek szája állásán bár látszik, hogy mondana valamit, torkát mégsem hagyja el egyetlen halk hangocska sem. Értetlenül figyeli a kővé dermedt alakot, végül saját figyelmességétől megilletődve tesz néhány óvatos lépést felé. A bevásárlás nyomait látja annak kezeiben lógni, és némi szomorúságot is felfedez arcán, így első pillanatban szerelmi csalódás okán elkövetett hatalmas pénzköltésre gondol.
- Gondterheltnek tűnik - jegyzi meg zavartan, s kísérletet tesz arra, hogy felvegye a másikkal a szemkontaktust. Egyáltalán nem tudja, hogy ilyenkor mit kell mondani, de azt sem érti, hogy miért nem hagyta azonnal magára a csüggedt fiatalt. Ezidáig nem jellemezte őt az idegenekkel való törődés, de még csak az érdeklődés legkisebb jelét sem mutatta soha. Most viszont - talán a családi ebéd miatt - megbocsáthatatlan véteknek érezné, ha magára hagyná a vele szemben álló, védtelennek tűnő leányt. - Esetleg eltévedt, vagy vár valakit?
Lelkiismereti kérdést csinálni egy véletlen ütközésből, na ez az, amire képtelenség reális választ találni. Konstantin szövetnadrágja zsebeibe csúsztatja fázós ujjait, és köhint is néhányat. Bár szépen süt a Nap, ahol árnyék van, ott a hideg gyorsan bebújik a férfi zakója és vékony inge alá. A hűvöstől egészen kipirult orcákkal figyeli a lányt, s magában eldönti, hogy ha nem kap rendes választ, gondolkodás nélkül elfordul tőle, és Budapestet maga mögött hagyván visszahoppanál a faluba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Gondolataimmal annyira el voltam foglalva, hogy nem vettem időben észre a mellettem lévő vendéglőből kilépő férfit. Még éppen időben félreugrottam, de így sem tudtam teljesen elkerülni. Mindezek következtében elejtettem az imént vett irattartómat. Számítottam rá, hogy valami udvariatlan megjegyzést fog tenni, de nem így lett, miután elnézést kértem, felvette az elejtett holmimat. Megköszöntem és beleraktam a táskámba a szökni kívánó tartót, hogy a következőkben biztosan ne történjen ilyen. Még egyszer meg akartam köszönni segítségét, de a férfi elindult. Bizonyára meglátta, hogy mondani készülök valamit, mert néhány lépés után visszafordult. Azt mondta, hogy gondterheltnek tűnök. Tényleg úgy néznék ki? Nem éreztem magam frusztráltnak, még csak rossz hangulatom sem volt, igaz az előbbi eset kicsit ijesztő volt. Egyetlen gondom volt csak, hogy vajon elérem-e a következő vonatot, vagy lekésem.
- Nem, jól vagyok. – Nagyon figyelmes férfival volt szerencsém találkozni, mások talán a szúrós megjegyzés után rögtön elhagyták volna a terepet.
– Minden rendben, köszönöm, kicsit sietek, hogy elérjem a vonatom. - A Keleti pályaudvar nem épp közel volt, de egy busszal meg tudtam oldani, csak el kellett jutnom a Váci út végéhez. Bogolyfalvára meg egyébként sem indul minden percben vonat.
Miután megigazítottam táskámat elindultam előre, amerre a férfi is akart menni, mielőtt még visszafordult volna felém. Lépteimet szaporáztam, de nem rohantam. Úgy terveztem, hogy az éjszakára érek haza, de mivel a barátnőmnek dolgoznia kellett menni, ezért kicsit hamarabb vége lett a találkozónak, mint azt vártam és talán így volt némi esélyem elérnem a négyórás vonatot is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Úgy nagyjából 3-4 napja sikerült baglyot váltanom a Fővárosi Ispotállyal a húgom ügyében. Ebbe a világért se akartam Ninát belerángatni, így a szobámból, vagyis a kastélyból üzentem nekik, hogy ha még nem dobták ki a cuccait, úgy odamennék átvenni azokat. Nem sok mindenről van szó tudomásom szerint, hacsak Ginny nem rejtegetett valami nagyon furcsa dolgot a bőre alatt. Péntek van, s alig múlik el dél, mire odaérek a korábban Szükségkórházként működő épületegyütteshez. A levélben értesítettek az eljárásról, hogy hogyan kell ide bejutni, kit kell megkérdezni, mit kell mondani, így hamarosan odaérek a recepcióhoz, vagy mi a csudához. Sötét színű, kényelmes farmer van rajtam, sötétkék inggel, mely precízen be van tűrve a nadrágba, egy fekete övvel átfogva, az egész tetején egy fekete, kissé szakadt bőrdzseki. Furcsa volt reggel belenézni a tükörbe s realizálni, hogy még mindig nem változott semmi, ugyanolyan megnyúlt a pofám, feketés a hajam és manó füleim vannak. Pompás. Pedig már jó ideje iszom azt a löttyöt, amit hetekkel ezelőtt felírtak a számomra azzal a biztos jeligével, hogy ez hamarosan helyre fogja hozni azt a bajos rontást, ami miatt a százfűléfőzet eredménye rám égett. De ez most lényegtelen, jelenleg itt állok a recepción, ahol egy rövid, szőke hajú mosolygós hölgy kérdezi jövetelem okát. Szépen elregélem neki, hogy egy halott rokonom tárgyait szeretném összeszedni. A névkártyája alapján Ivett a türelmemet kéri, feláll a kényelmesnek tűnő székből és egy hátulsó ajtón át eltűnik. Bizonyára megy szólni valakinek, esetleg megkér egy jártasabb kollégát, hogy kísérjen el abba az irányba, ahol megtalálom a motyóját. Ginny. Mélyet sóhajtok, majd eszembe jut, hogy ma még a cigarettát is elfelejtettem, holott ott nyugszik a zsebemben. Először csak legyünk ezen túl, aztán jöhet a füstölés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szerelmes volt, tényleg, úgy igazán. Nem úgy mint a romantikus filmekben, ahol a szereplőknek fáj és legszívesebben kivágnák a szívüket, ez boldog szerelem volt és reménykedett benne, hogy az is marad. Ilyenkor pedig, mikor Lucával volt merlin tudja miért, de mindent sokkal intenzívebben élt meg, ez pedig számára idegen volt, hiszen nem érzett még soha ilyet, de még hasonlót sem. Persze, tetszettek neki lányok, de az inkább a szemét gyönyörködtette, nem a szívét, Luca viszont ugyanúgy szólt a szeméhez, mint a szívéhez.
- Áhh, akkor folyton együtt lennénk.
Vallotta be halvány, de annál sokatmondóbb vigyorral a képén. Nem akart hazudni neki, miért tette volna? Jelen állás szerint neki mindig lett volna kedve ahhoz, hogy együtt legyen, folyton, sülve-főve, de ezt kézenfekvő dolgok miatt nem tehették meg, de legalább most együtt vannak. Senki nem zavarja őket és nincsenek szabályok, ez a gondolat pedig felpörgette, új erőre kapott tőle, habár hulla fáradt volt. A kezeit a lány hátára simította és szorosan ölelte magához, jól esett neki, hogy valaki ilyen módon kerül köze hozzá, hiszen mégiscsak tinédzser, a hormonok tombolnak és társai, ebből ők ketten sem maradhatnak ki. Vince pedig reménykedett benne, hogy ez az érzés örökre így marad, sőt, még tovább is. Eltudta képzelni, hogy hosszú évek múlva még mindig ugyanígy szeretik egymást, az intenzitás és a közelség a legjobban hozza ki az ember fantáziájából.
- Maradhatunk még ma. Sőt, minden hétvégén eljöhetünk, ha szeretnéd.
Most már csak azon kellett gondolkodni, hogy veszi rá a szüleit, hogy ne adják el a lakást. Talán beszélnie kellene a nagynénjével, bár, nem menne sokra vele, az sem biztos, hogy beengedik hozzá. Ráadásul nem is beszámítható az öreglány, miért hallgatnának rá? Ugyanakkor jó lett volna, ha van egy helyük, ahol így tudnak lenni, tényleg nagyon-nagyon zakatolt az agya. Tekintetét a moccanó lányra szegezte, figyelte minden mozdulatát, kicsit felemelte a fejét, az egyik kezével megtámasztotta. Amikor meghallotta, el sem akarta hinni. Eltátotta a száját, vett egy levegőt, majd becsukta a száját és megint kinyitotta. Sűrűn pislogott, kezdett benne kételkedni, hogy ez az egész igaz. Végül hangosan fújta ki a levegőt és óvatosan belecsípett a lány arcába.
- Én is téged törpe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Istenem, annyira szép itt minden, hogy azt nem tudom elhinni! Nem gondoltam volna, hogy Angliában fogunk kilyukadni, mert amikor felvetette valamelyikünk – valószínűleg nem én voltam az – az ötletet, még nem is sejtettem, hogy mennyire meg fog valósulni. Istenem, komolyan itt állok a ház előtt! És éppen bámulom!
Megráztam a fejem, csak hogy felébredjek egy kicsit, de nem nagyon használt. Talán ha tényleg elcsapna egy gurkó, akkor felfigyelnék rá, vagy nem tudom. Mindenesetre addig ott álldogáltam, amíg az utazótársam előre nem lépett, hogy megérintse a házszámot. Gyönyörű volt, az aranyozott táblácska csak úgy csillogott a nagyfényben és ahh! Nem lehet szavakkal leírni, nem lehet elmesélni, ezt látni kell, mert különben senki sem hiszi el.
- Ühüm. -
Igazából nem figyeltem annyira a lányra, mint kellett volna, így a magyarázatára is csak bólintottam egyet, aztán jól van. Tudom, hogy ez illetlenség, meg ha beszélnek hozzád, akkor nézz rá az illetőre, de engem most éppen lefoglalt az ajtó bámulása - haladunk, már az ajtót bámulom. Nyeltem egyet és közelebb nyomódtam a kilincshez, mert hogy közben már fellépdeltünk a lépcsőn, én meg lenyomtam a kilincset és benyitottam. Illetve csak nyitottam volna, ugyanis belülről meg húzták az ajtót, hogy kijöhessenek. Én meg estem volna be a házba, hogy ha Lavia vissza nem húz. Hálásan pislogtam rá, miközben a kilépő csoport zsibongva követte a vezetőjüket az utcára. Én is utánuk mentem volna, ha nem Laviával lettem volna itt, de így csak követtem a lányt, aki a kezembe nyomta a kis papírfecnit, én pedig az ajkamba harapva egy bólintással köszöntem meg.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyunk. -
Fújtattam egy aprót, aztán a pólókra és az ajándéktárgyakra bámultam, mintha azok segítenének abban, hogy túlessek a kezdeti sokkon és végre normálisan viselkedjek. Mert hát amit eddig produkáltam, az cseppet sem normális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már itt álltunk tíz perce - ha nem több - az ajtó előtt, de még mindig nem hittem el a dolgot. Jó, mondjuk egy ilyen helyzetben nem hiszem, hogy más is olyan gyorsan fel tudta volna fogni a dolgot, hiszen még is csak Angliában voltunk, a Baker Street-en! Hát ez több, mint csoda, olyan szép volt az ajtó, a ház, a házszám. Minden. Jézusom, úgy viselkedtem, mintha egy vattacukorvilágba mentünk volna, pedig nem is. Csak Angliába. Csak...
Az események közben zajlottak ám mellettem, én viszont totál le voltam fagyva. Talán még akkor sem viselkedtem így, amikor megkaptam az első zongorám, vagy a lovam. Vagy Vattát. Sokkal "érettebben" viselkedtem, biztos, hogy nem fagytam le ennyire és biztos, hogy a környezetemben lévők is érzékelték, hogy mennyire izgatott vagyok, holott nem érzékeltettem velük. Komolyan csapjon már el egy gurkó...
- Öhm.. persze, menjünk. -
Lehet, hogy még nem ocsúdtam fel a döbbenetből, azonban ezeket a szavakat még sikerült úgy kinyögnöm, hogy értelmes mondat legyen belőle. Úgy követtem Laviát, mintha egy zombi lennék, vagy egy kiskacsa, aki éppen tanulgat járni és megy a mamája után. Jajdecuki! Ott egy Sherlockos póló! Sokáig viszont nem volt időm bámulni a ruhadarabot, ugyanis amikor Lavia az integetés után lelépett és egyedül maradtam, nagyon nem tudtam mit csinálni. A lányt már a másik csoport végében találtam meg, bár nem úgy tűnt, mintha a sor annyira haladni akart volna. Sóhajtva befurakodtam mellé és próbáltam nem észrevenni a rosszalló pillantásokat.
- Egyébként... mi újság veled? Hogy megy a suli? -
Anyuka üzenmód bekapcs, holott nem is ez volt a célom, csak szimplán érdeklődöm, ugye. Amióta átkerült a másik házba, nagyon nem hallottam róla, csak DÖK-ön találkoztunk néha, aztán ennyi. Nem kviddicsezik, így a meccseken sem találkozhattam vele, szóval csak így tudnék róla bármit is megtudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Értem. - Mond ennyit, ezt is csendesen. Annyira azért nem analfabéta, hogy ne lássa a lány szemében gyülekező könnyeket. Bár zaklatottságát inkább megérzi. Nehéz lenne megmagyarázni, hogyan, de érzi, hogy a kérdés fájó pontot érintett. Mintha a vonat zajos, kellemetlen közege tiszta víz lenne, Shay érzései pedig belecsepegtetett vércseppek. Gergő pedig gyakorlott cápaként érzi meg furcsa képességével, hogy itt valami nincs rendben, ezért nem is faggatja tovább. Ha a lány beszélni akar róla, ő szívesen meghallgatja. Mármint, igazából másra talán nem is jó, mint hallgatni, de arra igen, igazán. Mármint, tényleg. Csak ajánlani tudom.
De Gergő inkább úgy dönt, gyerekeket is megtévesztő módszert alkalmaz: lekenyerezi a lányt, méghozzá tüzijáték, pezsgő és ehhez hasonló dolgok gondolatával. Shayleen pedig hirtelen nem vért csepegtet a vízbe, hanem egy adag csillámport kavar fel az aljáról, ami kissé megcsapja Gergőt. Nem tehet róla, így született, legszívesebben kikapcsolná az érzékelősdit, mert ilyenkor nem tud, mint a lányra pislogni, mint a hal abban a bizonyos szatyorban. Amúgy sem szószátyár, de ehhez hozzászólni végképp nem tud, de a visszaszámolás és koccintás gondolatára megenyhülnek vonásai, úgy pillant végig a lányon. Még mindig sokkal jobban meg van elégedve a csillámporos állapottal, mint az előzővel - könnyedén levont konklúziót hallhattunk.
Bár nincs ideje tovább morfondírozni ilyesmin, mert a lány lelkesen konstatálja, hogy megjöttek és már kapja is el Gergő kezét, hogy húzza magával. Ő fél kézzel felkapja a cuccát, de amúgy abszolút hagyja magát. Valljuk be, a lánynak vajmi kevés esélye lenne, ha nem hagyná magát, de ő most éppen megmentő, hős lovagként funkcionál és legalább olyan hősiesen hódol be a női akaratnak, mint ahogy szembe mer szállni vele. Így leugrik ő is a vonatról, hallgatja a lelkes ötletet, majd bólint egyet.
- Jó ötlet. - Ad végül is hangot a gondolatának. - Ha lehet, ne vessz el. - Kéri a lánytól még, mielőtt annyira lelkesen vetné magát a tömegbe, hogy eltűnne Gergő szemei elől. Mert oké, nem maga miatt fél, őt amúgy sem nehéz észrevenni a magasságával, szőke fejével, és egyedül is megvan. De Shayben már nem ilyen biztos, könnyen eltűnik a többiek között, olyan picike, főleg Gergőhöz képest. Na meg, ha ilyen hűvös időjárásban, szilveszter éjszakáján egyedül bolyong egy másik mágusfaluban... na az nem valami jó ötlet.
- Akarsz olyan... tudod, dudát? Vagy kereplőt? Ilyen vicces dolgokat? - Kérdi, mert ahogy már a vásárban sétálnak, mindenféle kelléket lát a szilveszteri mókához és meglepő, néha félelmetes arcok jönnek vele szembe. Persze, ő nem igazán fél tőlük, még csak meg se lepődik annyira, inkább csak csendesen elfogadja, hogy ma minden a feje tetejére áll. Igazából neki is kedve van tótágast állni, bár itt és most nem biztos, hogy a nagyérdemű értékelné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Újabb szökés. Kit lep meg? Ha egy kis friss levegőre vágyik, semmiképp sem a rétet, vagy az ablakpárkányt választja, inkább tűzzel játszva elutazik Londonba, hátha összefut a szüleivel, ráadásul hagy egy pofátlan üzenetet is Gwennek, hogy ne keresse, majd jön. Elégedettségi faktor? Level Shayleen. Na de hogy is jött az ötlet? Na tudjátok az úgy kezdődött, hogy a kastélyban összefutott egy új rellonos egyeddel, aki - mit ad isten - pont egy régi ismerőse. Pár koncerten már buliztak együtt a kaotikusabb időkből, abszolút egyező ízlés, tombolás hajnalig. Nem voltak világraszóló barátok, nem küldözgettek egymásnak levelet, de egy egészen jó haveri viszony kialakult. Aztán ahogy Shayleen végleges szobafogságra ítéltetett, úgy maradozott el a koncertekről és Doriannel való amúgy is vékony húron pendülő kapcsolata megszűnt. Ha nem futnak össze, talán lehet el is felejti, de félreértés ne essen, nem a fiú miatt. Van leányunknak elég baja nevek és emberek megjegyzésén kívül is.
Szóval mit ad isten összefutottak és, ha már arra jártak, szóba kellett kerülnie a zenének. A fiú tudta, hogy navinésünk képtelen lenne ellenállni egy ilyen koncert kettősnek, így bedobta a lehetőséget, hogy menjenek. Hogy a fenébe ne? Shay rábólintott, szépen megtervezte az utazást és jelenleg épp London utcáit koptatják, nagyjából két óra múlva lesz kapunyitás. Jegyek a zsebben, unikornis leányzónk pedig csillogó szemmel közlekedik. Annyira feldobta a mai nap terve, hogy még enni is hajlandó volt. Na nem egy elefánt havi adagját, de tőle már ez is haladás,hogy normálisan kajált.
- Uh, remélem jó lesz, nagyon régen voltam már koncerten - figyelmét megosztva Dorianre pillant, de közben figyeli az utca forgatagát is és lemezbolt után kutat. Még körülbelül egy órájuk van, míg oda kell nyomulniuk, hogy jó helyet kaphassanak. Abba belefér a nézelődés.
- Van itt nem messze egy jó kis CD-bolt, bekukkantunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem óhajt több szót ejteni a betegségéről. Immáron Gergő is tisztában azzal, hogy valami nem egész, de felesleges olyan témát boncolgatni, amiről Shayleen még nem kész, hogy beszéljen. Talán legközelebb kiönti a szívét a fiúnak, talán sosem fogja. A benne lappangó gondolatok, félelmek, vágyak és mindenek felett álló önfejűsége hajtják előre, a pszichológusok pedig rendre kudarcot vallanak vele. Shiemi volt az első, aki megtörte a jég felszínét és, ha a lány maradt volna, le is jut a mélybe. Talán. De erre semmi garancia nem volt és nem is lesz.
Szerencsére, ha akarnának se tudnának többet beszélni erről, mert megérkeznek. Navinésünk szervezetében az adrenalin felszabadul, s könnyedén ragadja meg a fiú kezét, hogy lerántsa a vonatról. Végre megjöttek, buli vaaaan! Azonnal körbe-körbe forgolódik, hátha talál rögtön valami érdekeset. Az első ötlete a vásár felé tóduló tömeg követése. Kaphatnak mindenféle jóságot-bőséget, vicces cuccokat, nem utolsósorban pedig tűzijátékot.
- Íjj, ezt nem tudom megígérni, de igyekszem. Téged úgyis kiszúrlak bárhonnan - felpillant a magas Gergőre, mert hát lássuk be, nem csekélyke magassága a tömeg fölé emeli. Biztos, ami biztos, kézen ragadja a fiút, így fix, hogy nem szakadnak el egymástól. Mielőtt bárki kombinációkba kezdene, nem kell többre gondolni annál, mint ami van: barátság. Amúgy sem volna nyerő ötlet egymás hajkurászásával tölteni az év utolsó napját, arról az idegességről nem is beszélve, ami vele járna. Ha egyszer megoldhatják rövid úton, akkor meg is oldják.
- Nem rossz ötlet. Csapjunk valami zajt, ez tetszik - elismerően bólint az ötletre és szemével már keresi is a megfelelő céleszközt. Ma éjjel meg akar őrülni ugyanúgy, ahogyan mindenki más is. Mindenfelé különböző sapkák vannak, viccesebbek is, átlagosabban is, konfettiszórót is lehet találni, lényegében minden partieszközt. A keresett dudát végül könnyedén kiszúrja az egyik bódéban. - Egyébként, ihatnánk is valamit, ha már erre járunk, oltárian szomjas lettem - mosolyog fel a fiúra, miközben kiválasztják a saját darabjukat. Az idős hölgy, aki árulja, borzasztóan kedvesen pislog, hagyja, hadd nézelődjenek. Már ha akarnak. Fizetés után viszont Shayleen az orrára bízza magukat, hátha kiszagol valami fogyaszthatót, ami lehetőleg oltja szomját.
- Te magasabb vagy, látsz valahol valami folyadékot? Egy folyó is jó lesz, csak ihassak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amúgy is jellemző volt, hogy nem tud dolgokat, de ma Ella vélhetően rekordot döntött a nem-tudással. Fogalma sem volt róla, hol van, merre megy, mi ez itt, mi az, és azt meg miért csinálja az az ember ott, amit.
Arról sem nagyon volt elképzelése, hogy vajon gyakori név-e az övé lengyelben, de valahogy úgy gondolta, nem valószínű. Tekintve, hogy nem lengyel nevet kapott. Lehet akkoriban még nem anyja volt a családban a főnök, hanem Ella magyar származású apja. De nem tudta, szóval csak a vállát rántotta meg, és Tormácska további érdeklődését hallva is csak vigyorgott rá. Nem volt abban a helyzetben, hogy ilyesmiket megítéljen, szeretik-e ott a magyart vagy sem. Ő mindenkivel elvolt, még azzal is, aki kikerülte az utca túlfelére sietve. A lelkes integetés-vigyorgás neki is kijárt.
Végül a földalatti robogás véget ért, és bármilyen újszerű és érdekes volt, a vörös sokkal jobban élvezte a szabad levegőn ücsörgést, mint az emberek közt heringekként összeverődve kapaszkodást egy sötét lyukban száguldva. Így visszagondolva szörnyűnek találta az utazást.
Kávéért nyavajgott, mire a srác elirányította és meghagyta, hogy neki is hozzon. Ella bólintott, majd felpattant, és félig szökellve, félig futva odatolakodott a bódéhoz. Egy pillanattal később aztán visszaóbégadott:
- VAN NÁLAD MUGLI PÉNZ??
De aztán megtalálta a Védától kölcsönlopottkért bankót, úgyhogy mielőtt Torma bármit szólhatott volna, integetett neki vele, hogy már nem kell, megoldotta. Néhányan azért még értetlenül bámultak rá néhány percig, de aztán lassan mindenki ment a dolgára, Ella pedig visszabattyogott a két kávéval a cókmókjukhoz.
Mire letette a fenekét, már kortyolta is, de aztán fintorba húzódott az arca.
- Eltévedtünk, és még a kávé is hideg! - csak egy pillanatnyi bosszúság ragadt meg arcán, aztán felderült, mert eszébe jutott, hogy ő boszorkány, és legalább az egyik problémán segíteni tud: felmelegítheti a kávét.
Előrántotta pálcáját, és azzal a lendülettel ki is billent alóla a táskája, amin ült, mire kezét-lábát lóbálva kiterült a betonon.
- Au - jegyezte meg, aztán meglepetten pislogott párat. Egy sárga járműszerűség materializálódott előttük.
Még forgott fémkereke, mely alá bizony sínt képzelt volna az átlag, de ez csak úgy állt ott, mintha a legtermészetesebb dolog volna a tér közepén megállni egy ilyennel.
A muglik nem vették észre, vagy elsiklott a tekintetük mellette, mert egyébként is sok hasonló jármű volt a környéken (igaz, azok síneken, és nem egy nagy placcon, ahol emberek mászkálnak).
Egy alul sárga, felül, ablakait keretezve fehér vonatszerelvény-szerűség volt, illetve, ahogy az lassan eszébe jutott Ellának, egy villamos, rajta egy hetes számmal. Kinyíló ajtaja mögött egy kellemes mosolyú férfi jelent meg, szépen vasalt egyenruhában, és büszkén emelkedett hangon a tudtukra adta, hogy ez bizony a szegedi 7-es varázslójárat, mely elviszi őket az országon belül ahova csak kívánják.
Ella arca megint felderült (illetve visszatért szokott állapotába), és még mindig a betonon csücsülve útitársa felé perdült.
- Na mit szólsz, milyen jó vagyok? Rendeltem magunknak fuvart!
Felszálltak, és kifizették a jegyet, és már préselődtek is bele az ülésbe, hogy aztán egy másodperc múlva előrezuhanjanak. Mint kiderült, Budanekeresd egy köpésre volt. Ella gyors búcsút vett: megölelgette Tormát, aztán már ugrott is le a villamosról, és elraktározta az elméjében, hogy legközelebb hamarabb kell majd átesnie a táskáján, ha el akar valahova jutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Újabb hosszú nap, az iskola gyengélkedőjéről egyből ide jöttem. Annak ellenére, hogy fáradt vagyok és hisztisnek kéne lennem, fel vagyok dobva. Mitől? Intenzív érzésektől, amik átjárnak, hiszen az egyik kedvenc betegem ma hazament. Részben örülök neki, hogy jól van, de az öreg, kissé flúgos mágus kicsit hiányozni is fog. Régóta volt már itt velünk, az egész személyzetet ismerte, a felét el is csábította. Ernő bácsitól való búcsú kellemes volt, útjára eresztettük az öreget és megfenyegettük, hogy ha a közeljövőben visszajön, nem csempészik majd neki senki töklevet, ő pedig roppant mód megijedt, mit ne mondjak.
Az unalmas papírmunka fölött merengek el az emlékekben, abban, mennyire keserédes ez az érzés. Hogy vajon az öregember, akinek elmondása szerint nincs már senkije, hogyan tudja így ujja köré csavarni az embereket? És ha egyszer már mindenki megkedvelte, hogy bír ilyen könnyen továbblépni? Érdekes dolog és jelenleg sokkal jobban leköt ezen morfondírozni, a pennáról a tinta csak csöpög a papírra, mert nem írok vele.
Aztán Ivett jön be, én pedig felkapom a fejem, figyelem, amit mond. Bólintok neki, hogy mindjárt megyek, elrakom a dolgokat a helyére, majd hazaviszem és megcsinálom éjjel. Egy rokon jött az elhunyt holmijaiért. Egy újabb lelki kaland az Ispotály falain belül, ezúttal kevésbé felemelő, kedves emlék.
- Jó napot. - Köszönök a férfinek, egy udvarias biccentés kíséretében, kimért vonalakkal pillantok végig rajta. Nem látok annyira sok gyászoló embert, inkább reménykedőt, de hiába nem néz ki úgy, mint aki készül telesírni a vállam, hiába nincs teljesen feketében. Szomorú.
- Lorelai Riviera vagyok, gyógyító, kérem kövessen. - Bemutatkozás, utasítás, könnyedén, mintha nekem olyan hihetetlenül könnyű lenne minden. Ez az egész. Pedig nem az, de annak a látszatát keltem, magabiztos vagyok, távolságtartó és így lesz a legjobb mindenkinek. Nem ismerem, őszinte, mély sajnálatra nem vagyok képes, a lesajnáló, szánakozó pillantásokból meg gondolom nem kicsit van elege.
- Megmondaná az elhunyt nevét? - Kérdezem, kell majd az övé is, de először az elhunyté. Jó, nem egyszerű. Nekem sem, de túl kell esni rajta, szóval megállok a kérdéses ajtó előtt és szembefordulok vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ajkába harap, lenéz az összekulcsolt ujjaira... majd vissza a nőre.
A parancsnokságon mindössze lézengetek már, ahogy a nyomozók hivatalos munkaideje letelt, az állomány nagy része már az otthona felé tart a jeges, latyakos úton. Néhány asztallal arrébb a kommandó további tagjai ügyködnek, többnyire magánügyeiket intézve a minisztérium pénzén és idején, a takarító személyzet egy tagja sorban végigjár az asztalok között, hogy egy pálcaintéssel kiürítse a szemeteseket, magában dúdolgatva egy hamis , nyolcvanas évekbeli dalt. Más már nincs itt. Csak ők. És ők ketten.
Az asztalán ül, ismét az ujjaira néz, amik hűvösen kapcsolódnak egymáshoz egy kifogyófélben lévő tollat szorítva. Az egyenruhájára már ráférne egy kiadós mosás, állapítja meg, ahogy a szeme a térdénél sötétlő, valószínűleg hamufoltra téved, ám ezt az információt azonnal el is felejti, amint megfogalmazta.
Léna személyes holmijai egymás után puffannak a dobozban. Kénytelen fölnézni rá. A háta és a haja - ennyi jut neki belőle.
   -  Te kérted vagy parancs?
Hosszú percek óta ez az első mondata hozzá, halkan és rekedten. Nem hülye. Ha pakol, akkor megy - ám azt nem tudja, hová, miért és mennyi időre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Újra és újra elismételte magának, mindenkinek így lesz a legjobb. Dwayne gyerekének lesz apja, senkinek sem kell senkitől sem rettegnie, nincs több sértődés, nincs több szemrehányás. Mindenki teszi a dolgát és lassan, de biztosan továbblép majd. Legalábbis ebben reménykedett, hogy egyszer majd talán rá tud úgy nézni a férfire, hogy ne fájjon neki. Ne fájjon egyikjüknek sem. Akarva-akaratlanul is Konstantin mosolya kúszott a gondolatai közé, az a meglepő mennyiségű törődés, amit tőle kapott az utóbbi időben.
Mindenkinek így lesz a legjobb, mégsem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz összeszednie a holmiját. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem Dwayne jelenlétében teszi ezt meg, csak gyorsan beledobál mindent egy papírdobozba és kiviharzik onnan, de hiába várta a megfelel alkalmat, nem jött el. Az utolsó munkanapját töltötte a Kommandó teljesjogú tagjaként és ez a tény kegyetlenül megviselte, de ez talán a szükséges rossz volt a megnyugvás érdekében.
A vaskos, cukiságokkal telerajzolt jegyzettömb is puffant a dobozban, pár könyv tetején. Magán érezte a férfi perzselő pillantásait, mégsem fordult felé teljesen, csak egy ártalmatlan pillantást vetett rá.
 - Én kértem. Holnaptól tartalék leszek.
Hangja határozottan csengett, mégis megtalálható volt benne egy hajszálnyi bánat. Kétes érzések kavarodtak benne az áthelyezéssel kapcsolatban, örült is meg nem is, mindenesetre abban nem kételkedett, hogy ezúttal jól döntött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A tollat tovább forgatja a kezében, végül egy szusszanással dobja le az asztalra. A karjaival ellöki magát, hogy talpra álljon, ám egyelőre nem lép közelebb. Nézi, ahogy a személyes tárgyak tovább hullanak a dobozba, ő pedig akaratlanul pillanatra  válla fölé, ahová korábban a megannyi fényképet, cikket és egyebeket tűzte fel, amire munka közben jól esett ránézni.
A képek napokkal korábban eltűntek már. Mert így helyes.
   -  Tartalék... karriert akartál csinálni, nem?
Élesen kérdez vissza, olyan hangon, amit az elfojtott rimánkodás tesz keménnyé. Léna képes volt Indonéziába utazni a kiképzés miatt, most pedig visszaülne Bogolyfalvára aktákat tologatni...? Tudja ő, mit jelent a tartalékos- jelző: elfeledett, félretett lúzer, egy istenverte falu életunt helytartója. Nem hiszi el, hogy komolyan ez az, amire vágyik, pláne azok után, amin már eddig keresztülment.
Hacsak.
   -  Ne csináld... kérlek - a hangja bizonytalanabb és halkabb lesz, ismét hátrapillant, mielőtt folytatja - Tudom, hogy dühös vagy rám és tökre igazad van. De helyrehozom. Ezért nem kell elmenned. Kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Belerakta a dobozba maradék három aktát is az asztal tetejéről, beleejtett még párat abból a csodálatos mugli találmányból is, amit golyóstollnak neveznek, majd ráhajtogatta a doboz tetejét annak tartalmára. Már csak a fiókok maradtak, aztán az érzékeny búcsú a helytől és ennek is vége.
 - Akartam.
Hogy mennyi mindent akart világ életében! Ezer meg ezer dolgot, hiszen ő is álmokat és vágyakat szövögetett, mint minden fiatal csitri, aztán pár elhasalás elég volt hozzá, hogy nagy részükről lemondjon. Képes volt elmenni Indonéziába kiképzésre, képes volt megcsinálni, bekerülni és mindig is szerette csinálni. Egyszerűen csak a körülmények változtak meg, egyikük sem tudott kellőképpen odafigyelni a saját feladatára úgy, hogy közben egymás auráját bomlasztották a jelenlétükkel. Éppen ezért valakinek muszáj volt lépni.
 - Dwayne.... - fáradtan ejtette ki a férfi nevét kicserepesedett ajkain, leereszkedett talán utoljára a székére - Azt hittem, ezt az egészet már megbeszéltük.
A lépcsházas eset után napokig nem szóltak egymáshoz, azóta is csak tőmondatokban, csak a legfontosabb dolgokról kommunikáltak még akkor is, ha éppen hátukat egymásnak vetve kellett megállniuk a helyüket terepen.
 - El kell mennem, ezt te is tudod. Ez így nem jó senkinek sem, nem akarom, hogy miattam elmarasztaljanak téged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Nem, nem beszéltük meg. Semmit se beszéltünk meg.
Köti az ebet a karóhoz, hiszen miért ne tenné: neki már nincs vesztenivalója ebben a helyzetben. A lépcsőházas eset semmi sem volt, ezt tudja ő is, talán tudja Léna is és különben bárki, aki cseppet is ismeri a helyzetüket. Akkor a folyosón ő sem látta értelmét annak, hogy érvelni, vagy netalán könyörögni kezdjen - mert hiszen azt is megtette volna, az önbecsülését pedig boldogan lehúzza a vécén, ha bármit is segít.
Összefonja a karjait maga előtt, ami pótcselekvés csupán. Az ujjaiból ismét kifut a vér, ő tanácstalanul lépdel előre- hátra, mintha nem tudná eldönteni, közelebb menjen vagy ne. De nem menni sokkal egyszerűbb.
   -  Akkor adj egy kis időt, jó? Ennyit kérek csak. Időt - vált nyomban alkudozásra, látva, hogy Léna talán most először nem fog asztalt borítani rá, ha megszólal. Eddig ő hagyott teret és időt neki, hadd gondolja át a történteket és hadd rendezze el magában, mi az, amit szeretne.
És őszintén kétli, hogy az ez lenne.
   -  Rendeződik a helyzet, pár hét vagy nem t'om és átmegyek és megdumáljuk rendesen. Mert ez így te is tudod, hogy nem oké.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Nem voltam elég egyértelmű?
Kérdőn pillantott a férfire. Lényének egy része meg akart maradni a szeretett fél mellett, a másik pedig levegőért és nyugalomért ordított. Végig és még akkor ott is úgy érezte, a nyugvást kereső lénye az erősebb. Belefáradt már a folyamatos veszekedésekbe, féltékenységi jelenetekbe és ami azt illeti, a bizalma egyáltalán nem a régi. Azt hitte, hogy majd működni fog ismét, de a zöld szemű szörny feléledt mogyoróbarna íriszei alatt és azt onnan sehogy máshogy nem tudja kiölni, csak ha elengedi a múltat. Teljesen.
 - Itt végeztem, Dwayne. Nem fogom visszacsinálni, még ha fejre állsz, akkor sem...
Az egész talán abból adódott, hogy egyáltalán nem passzoltak egymáshoz soha, még ha az a bizonyos kémia jól is működött közöttük. Egyetlen percét sem bánta meg a kapcsolatnak, még azt sem, amikor a rakparton ismét visszamászott a már amúgy is halálra ítélt kapcsoltba. Szeret és szeret szeretve lenni, de ez ilyen feltételek mellett nem működhet többé. Zója és a gyerek mindig ott lebegne közöttük, mint egy hatalmas, ledönthetetlen fal.
 - Látod, ez a baj. Hogy úgy gondolod, rendeződni fog minden. De nem fog.
Tekintetét elszakítva a férfiról a fiók foggantyújához nyúlt. Feltett szándéka volt még mindig, hogy összepakolja a cuccát és eltűnjön a sötét budapesti éjszakában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kezdtem komolyan úgy viselkedni, mint valami pszichopata, aki arra vár, hogy megtalálja a megfelelő célpontot és bumm, lecsaphasson rá. Jó, azért még is van némi különbség köztem és egy pszichopata között, sőt, nem is kicsi. Most komolyan úgy nézek ki, mint egy pszichopata? Nem. Na akkor meg. Lavia még is úgy tekintget rám, mintha az lennék, komolyan akkor ha nem a viselkedésem miatt gondolja ezt, akkor micsoda? Mert semmi olyasmit nem mondtam, nem is úgy néztem rá, akkor meg?
- Persze, persze, minden rendben. Csak tudod… ez London. -
Kicsit furán nézhettem a lányra, de csak megvontam a vállam, halványan elmosolyodtam és nem, nem olyan pszichopatásan. Szerettem volna viszont minél előrébb jutni, így amikor a mögöttem álló pár ember rám mordult, csak feléjük fordultam és mielőtt még bármit is gondolnának rólam, rájuk mosolyogtam. A két felnőtt csak morgolódva elkapták a tekintetüket, az újonnan előbukkant kislány viszont integetni kezdett. Nekem. Mosolyogva visszaintettem neki, azután visszafordultam a rellonoshoz.
- Hát velem egy csomó minden történt. Hol is kezdjem… büntetést kaptam az egyik tanártól, az egyik háztársad mondhatjuk úgy: zaklat, akár hányszor összefutunk, kviddicsezem és mily meglepő, eddig még nem csapott el gurkó, de hát ki tudja. Mondjuk a combommal már találkozott, sszz, az nem volt valami kellemes, de hát mikor az? Hm, ezen kívül… ja, Edictumozom, DÖK-re járok és végzem a prefektusi dolgokat, meg amiket a Levitában kell. Ja, és akkor még ott van a tanulás, a kutyám és néha még le szoktam ülni olvasni, meg zongorázni. Hajj, sok a dolgom. -
Sosem voltam az a panaszkodós fajta, de hát ő kérdezte, én meg válaszoltam neki. Mert hát ha kérdeznek, illik válaszolni. Vagy nem? Nem? De. Erről ennyit akkor. Közben sóhajtva vettem tudomásul, hogy az előttünk álló csoportból az egyik kisgyerek elesett és éppen hangosan kezdett el bőgni, úgyhogy még néhány percig biztos, hogy álldogálhattunk ott az utcán. Fantasztikus.
- Egyébként mi újság? Milyen a Rellon? Azért néha gondolsz a Levitára, ugye? -
Tűnődve néztem a kislányra, aki hangosan sírt előttünk a családja (?) pedig nem akart ám minket előreengedni, vagy esetleg bemenni. Nem, az anyja leguggolt mellé és valamit magyarázott neki angolul, de nem igazán figyeltem rá. Túlságosan is el voltam foglalva azzal, hogy elmerüljek a gondolataimban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szíve szerint visszaszólna, sőt, ráordítana, ha tehetné: nem voltál egyértelmű, te rohadt liba, csak sírtál elrohantál és meg se próbáltál meghallgatni és egyáltalán megérteni, mi az, amin én keresztülmegyek. Szerinted akartam ezt az egészet? Szerinted felüdülés nekem, hogy lesz egy gyerekem, akit nem akartam, akkor, amikor a legkevésbé alkalmas? És tényleg el tudod képzelni rólam, hogy akarattal bántottalak volna?
Igen, ezt kéne mondania. Meg kéne ragadnia a vállát és közvetlen közelről az arcába kiabálni, hogy Léna is érezze, ebben a helyzetben nem ő az egyetlen áldozat.
   -  És ha lemondok a gyerekről? Nem lesz közöm hozzá. Akkor?
Hosszabb töprengés után pillant föl rá, hogy végignézze, ahogy már a fiókokkal matat. Ötletszerű feltételezés, mindössze egy kósza gondolat, még ő sem biztos abban, mennyi a valóságtartalma és, hogy az elhatározásból valaha születhetnek-e konkrét tettek. Ám, ha racionálisak maradunk, ő pedig maradéktalanul az: választási helyzetben számára nem lenne kérdés, hová húz. A nőhöz, akivel másfél évet szinte együtt élt, vagy egy félig kifejlett magzathoz, akihez a vér köti, ám semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Körülbelül egy hete beszéltem Gwennel, amikor megemlítette, hogy lesz téli mondocon és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele. Gyorsan végigfuttattam az agyamat, hogy ráérek-e akkor, szerencsére nem jutott eszembe semmi előre eltervezett program, ami ütötte volna. Szóval belementem. Komoly fejfájást okozott a jelmez, elvégre, ha már elmegyek egy cosplay fesztiválra, akkor illendő beöltözni is nem? Régebben, még Dél-Koreában sok időt áldoztam a conokra és a jelmezekre. Rájöttem, hogy egy régi Erza nadrág még ott lappanghat a szekrényembe. Megnézem és tényleg ott volt. Még jó, hogy anno nagy volt rám, így ha minden igaz, akkor most pont jó. A maskara felsőrésze nem okozott problémát, egyszerűen csak be kellett tekernem a mellkasomat valami kötözővel. Lehet nem télen kéne ilyen cosplayeket kitalálni, de hát mire van a varázspálca, ha nem varázslásra? A hajamat is vele csináltam meg pirosra. Őrültnek is néztek a vonaton és a metrón, de nem különösebben érdekelt.
Nagyon örültem, hogy Gwen megvette előre a jegyeket, mert így legalább nem kellett beállnunk a sok végére. Egy hosszú kabáttal fedtem testem, de alatta árulkodó volt már a nagy megtéveszthetetlen nadrágom, a hajamról és a kardjaimról nem is beszélve. Nem kellett órákat várnunk, hogy elkezdődjön a buli, a tömeg gyorsan megindult befelé én meg kissé eltávolodtam barátnőmtől. A fanok hullámként sodortak befelé, legszívesebben használatba vettem volna kezeimben szorongatott két igazi kardomat, amit a taekwondonál szoktam használni, de visszafogtam magam és igyekeztem valahogy kikeveredni.
A Hungexpo nagy és tágas hely, ez most is jól jött, mert a tömeg egyre inkább eloszlott, így én is tudtam menni a fejem után. Gwent kezdtem el keresni. Hát persze hogy vattacukorral a kezében találom meg, nem is ő lenne, ha nem így kezdené a napot. Nevetve indulok el felé.
- Csak nem vattacukor? – Röhögve kérdeztem. – Először is kéne valami nem feltűnő hely, már ha van itt olyan, hogy magamra varázsolhassam a fagyásgátlót. – Én csak így hívom, pedig van normális neve is a bűbájnak. Ezt még a húgom tanította nekem és most nagyon jól jött. Ide nem csak varázslók járnak, ezért nem kéne feltűnősködni a pálcámmal.
Örültem, hogy alkalmam adódott eljönni egy újabb conra. Koreában én animéken nőttem fel, nem csoda, ott azok az általános sorozatok, amiket nézni lehet. Kíváncsi vagyok, hogy fogok-e találkozni koreaiakkal, vagy legalább ázsiaiakkal. Kár, hogy nem japánt tanultam az otthoni sulimban, hanem kínait, most hasznát venném a nyelvnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Senki sem mondta, legfőképpen ő nem, hogy Dwayne helyzete könnyű. Mindenki követ el hibákat, olyan hibákat, amik - mint például az esetükben - fatális következményeket okozhatnak, éppen ezért valahol fel volt készülve a lehető legrosszabbra is. Nagyon rosszul érintette maga a gyerek ténye, becsapottnak érezte magát és tényleg, először bele sem gondolt, hogy a férfi is ugyanúgy csapdában van, ahogy ő. Tulajdonképpen be lettek zárva egy helyzetbe, ahonnan ő, mint sértett nő így vonult ki. De meg kellett lépnie.
 - Ne kövesd el ugyanazt a hibát, mint Minánál. A fiad lesz, Dwayne, bármennyire is úgy érzed, ez most nem számít. Szüksége lesz rád.
Én meg majd megleszek. Maga ellen beszélt, de tudta, hogy így a helyes, valakinek engednie kellett a helyzetből és tekintve, hogy Zója visszafordíthatatlanul terhes lett, nem lehetett ő a feláldozó. Már csak a férfivel kellett megértetnie valahogy az álláspontját és nem láttott más kiutat ebből a kegyetlen ostromból, csak ha belerúg egyet. Fájt neki megtenni, mégis... ez is egy szükséges rossz.
 - Van valakim - bökte ki végül, szemeit lesütve. Nem teljesen volt igaz az állítás, hiszen Kolos elvileg csak a barátja és mégis, hiszen több történt köztük, mint egy ártatlan baráti beszélgetés. Mondhatjuk azt is, hogy minden egyes alkalommal belepirul a gondolatba, akárhányszor eszébe jut az az este és nem csak azért, mert szörnyen zavarban érzi magát miatta mindenki előtt, hanem azért is, mert furcsa mód azt sugallja, hogy túl van Dwayne-en. Pedig ez az egész helyzet nem iyen egyszerű.
Nagyot nyelve várta a férfi reakcióját. Kiborul majd, ordít vele? Remegő kézzel nyúlt a fiók tartalma után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bejutás kissé macerás volt, de azért sikerült, igaz, hogy elkeveredtem Gwentől. Nem koncertem vagyunk hékás! Minek kell így berontani? Itt az egész nap, mindenki be fog érni és senki sem marad le semmiről. Néha nagyon nem értem az embereket. Még szerencse, hogy szamurájkardjaim tokban voltak, mert ha nekiszaladt volna valaki az igazi fegyvereknek, akkor nemkívánatos dolgok történtek volna és én a börtönben végezném. Játékkardot meg fogalmam sem volt, hogy hol kell szerezni. A kezdeti mérgelődések után megtaláltam barátnőmet. Feltűnőbbek voltak a kezében lévő finomságok, mint maga a lány. Megkérdezte, hogy mit csináljunk először, mire én elmondtam neki, hogy jégoldót kéne innunk. Persze nem szó szerint, de tény, hogy néhány iszákos már megcsinálta, hiszen abban is alkohol van. A varázslat elvégzését nem a nagy tömeg orra előtt kéne megtenni, bár szerintem egy ilyen helyen, ahol sokan varázslónak és egyéb különleges lénynek öltöznek, már semmi csak furcsa. Én sem akartam órákat tölteni a mellékhelységre várva, inkább lazára fogtam a dolgot.
- Takarj, de azért ne túl feltűnően. Pókerarc fel! – Mondtam, miközben kardjaimat a földre tettem, majd a lány mögé léptem és elővettem a pálcámat. Én is takartam a kezeimmel ahogy tudtam, próbáltam az én hosszú hajamat is és Gwenét is úgy beállítani, hogy szinte fátyolként védje a pácát. Nem tétováztam, gyorsan és halkan kimondtam a varázsigét és mindkettőnket bevontam ezzel a bűbájjal. Kicsit csikizett is, de rögtön utána már nem éreztem a hideget. Eltüntettem a varázseszközt és levettem a kabátomat. Hogy a mugliknak se legyen feltűnő, megigazítottam a mellkasomon lévő kötéseket, amit ugyebár nem kéne mindenkinek látni, de valójában teljesen jól be voltam tekerve. Felvettem a kardjaimat.
- Nekem teljesen mindegy, hogy hova megyünk. Lerohanjuk a mangákat és az ajándékokat? Legutóbbi alkalomkor elvették minden kedvenc kulcstartómat mire odaértem. - Szomorú pillanatok az életemben, de most elhatároztam, hogy mindenáron megszerzem őket. - Hajime - Mondtam boldogan, mert végre elkészültem teljesen. Megindultunk a kiszemelt hely felé, mikor Gwen érdeklődött a jelmezválasztásommal kapcsolatban. Elmosolyodtam.
- Tudod, Erza nagyon hasonlít rám, nemcsak a harcos jellege, de a személyisége is. Legalábbis ha jól tudom. Régebben már beöltöztem, szóval a nadrág adott volt és egyébként sem lett volna időm és pénzem új jelmezt keríteni. – Vallottam be. Persze a többiek talán örültek volna, ha nem fagynának meg, amint ránk néznek. Lehet, hogy akatsukinak kellett volna öltözni, akkor legalább kabátban lettünk volna.
Az épületbe érve az első, amit megláttam egy nagy Bleach-es takaró volt. Nagyon jól nézett ki, de nekem másra fájt a fogam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem sokkal mögötte áll, maga előtt összefont karokkal, konokul, jelezvén, hogy egyelőre nem fog távozni. Ám ahogy Léna Minát említi, kénytelen lesütni a szemét. Ám a mozdulat inkább az elnyomott indulat leplezése, mint a bűntudaté.
Még mindig. Még mindig ugyanaz a szalag. Találkozott Zójával, terhes lett és igen, igen, elhagyta őket, aminek már másfél évtizede, mégis kísérti, akár egy nyughatatlan és feltűnően idegesítő kopogószellem. Léna pedig nem volt ott, sőt - életkorát tekintve még az iskolapadban ült, a történetet így mindössze Dwayne szűkszavú elmondásából ismeri.
Mégis nekiáll ítélkezni fölötte? Pont ő? Pont most?
Ám ezt a megrökönyödést felülírja az, amit Léna legközelebb mond.
Szólása nyitja a száját, a szeme összeszűkül, ő pislogni kezd. Valakije. Hiszen azt mondta, teljesen biztos benne. Van valakije, mindezt háttal állva, egy fiókban matatva, anélkül, hogy a szemébe merne nézni.
   -  Valakid.  
A hangja halk, ám hűvös és éles, mint az acél. A fejét oldalra billenti, majd az egyik kezét egész lassan az egyenruhája belső zsebébe csúsztatja. Hátrapillant a válla fölött, kissé megnyalja az alsó ajkát.