Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ez pontosan az, aminek látszik. Bár való igaz, szorul némi magyarázatra a dolog. Az egész úgy kezdődött, hogy Shayleen idejött tanulni és Gwent megkérték, hogy felügyeljen rá. Ezek után unokahúga kierőszakolta valakiből a jelszót és rájár a navinésre, amit enyhén szólva nehezen tolerál a szentünk. Érthető. Az ünnepekre szeretett volna elutazni, de mivel állandó kémkedés áldozata, így nem maradt más út, szöknie kellett. Ezért lehetséges, hogy Gergővel épp a vonaton ül és immáron talán harmadjára kezd bele a mesébe, miért is mennek valamerre. Talán értelmesebb lenne elmondani az alapokot, miszerint anorexiás, de tudjuk, hogy ő tudja, hogy nem az. Szóval jah, a probléma gyökere valahol itt van elültetve.
- Mert az unokahúgom szülői kérésre megfigyel. Szerintem levegőt sem kéne vennem, ha nincs a közelemben... - fújtat egyet és keresztbe fonja karjait. Idegesítő kis mócsinggal van dolga, nem véletlen, hogy borzasztóan durcás emiatt. A szilvesztert szerette volna egy jó helyen tölteni, olyanokkal, akiket szeret. Vagy legalább ismer. Az új iskola pont így ünnepekkor elég szívás, hiába végtelenül aranyosak a háztársai. Igazából, ha nincs Gergő, még mindig bent agonizálna a Navine körletében. Hála istennek a fiú nem olyan, aki ne lenne benne egy szökésben, akár aggályai ellenére is. Oh, yeah.
- Igazából passz. Ez a vonat Rákosborzasztó felé megy, ott pedig elég jó szilveszteri buli szokott lenni - rántja meg vállát. Hallott már róla korábban, meg igazából jól utána is nézett - végül is, szökéséhez bombabiztos tervre volt szüksége -, így a város térképével felszerelkezve teljesen nyugodtan ül a vonaton. És teljesen átérzi Gergő morcos hangulatát. Idegesítő utasok. Idegesítő utasok mindenhol. Shayleen-t most mégsem zavarja egyáltalán a dolog, örül, hogy távolodik az utált rokontól, ez neki éppen elég megnyugvás. Talán túlontúl nagy is.
- Egyébként, köszönöm, hogy eljössz velem - hálásan rámosolyog a fiúra. Tartozna egy épkézláb magyarázattal a miérteket illetően, de még nagyon korainak tartja felfedni a problémáját. Nem Gergővel van ám baj, hát nézzetek már rá milyen cuki, nem? Csak izé... Nem úgy szoktak kezdeni egy hosszabb távú barátságot, hogy "hello, Shayleen vagyok, anorexiás és utálom a pszichológusokat, egyébként igazán szép napunk van ma!"... Ő is igyekszik elkerülni, hogy sajnálat tárgyává váljon.
- Na és mi legyen a program? - előrehajol kissé izgatottan és csillogó szemekkel néz Gergőre. Beleélés trillagos-brillagos ötös.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A kérdésre egy pillanatra megmerevedik Shay. Tekintetét elfordítja és a tájat kémleli. Szája vonallá préselődik, ahogy igyekszik elnyomni a feltörekvő gombóckát a torkában. Hosszú történet ez.
- Azt hiszik beteg vagyok - mondja halkan, de tekintetét továbbra is a tájon tartja. Nehéz lenne elmagyarázni, mi is a baja. Hiszen semmi. Annyira tagadja magának is, ami szinte ijesztő. Hogy valójában mi és mennyit jelent az életében, számára természetes, nem érzi abnormálisnak, hogy figyelmet fordít a táplálkozásra. Azt hiszi, mindenki ellene van, rosszat akarnak. Senki sem látja azt, hogy ő mit akar, hogy valóban mi a helyzet, miért menekül olyasmibe, amit jobb lenne eldobni, mert neki is csak nyűg. Bizonyos szempontból megnyugvás a pszichológus, mert így a terhet leveszi a válláról.
- Szerintem pár percen belül odaérünk. Direkt nem messzi helyet választottam - körbepillant és konstatálja, hogy iszonyat dühítő a vircsaft, ami megy körülöttük. Ha nem zúzna benne az adrenalin, a szökés miatti felszabadultság, talán már kimászott volna a vonatból, hiába van kint hideg. Inkább megfagy, minthogy elviselje őket. Gergő láthatóan nem viseli ilyen jól a dolgot, de ez érthető, Shayleen-nek egyetlen rossz szava sincsen. Inkább igyekszik elterelni a figyelmet.
Kissé érzi, hogy a másik navisnak annyira nem buli ez az utazás, de majd megtetszik neki! Milliónyi jó programot kitalálhatnak, aminek a feléhez nem kötődik evés. Így mindketten boldogok lehetnek. Az első bedobott ötlet kifejezetten tetszik a lánynak, olyannyira, hogy széles mosoly jelenik meg az arcán.
- Ez jó ötlet! Legyen színes és csodálatos! - csillogó szemekkel pislog a fiúra, aki tán kissé különösnek tarthatja a lelkesedést. Pedig Shayleen életében először szilveszterezik úgy, ahogy ő szeretne. Számára ez iszonyat nagy szó. Ennek örömére kiéhezteti és felrobbantja magát. Más hülye is így csinálja, nem arról van szó... De ez végre az ő döntése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A kérdés nyílt és egyenes, de Shayleen mégsem tudja egyszerűen csak rávágni, hogy nem. Az ablakon néz ki makacsul és szeme könnybe lábad. Tudja a választ mélyen belül, annyira tudja és mégsem bírja beismerni és elfogadni. Az. Annyi éve küzd, annyi mindenen túl van már, de azt mondani, hogy beteg... Mintha kijelentené, hogy tudott róla, csak nem érdekelte. Mégis, a fiú most őszinte kérdést tett fel, a lány pedig kötelességének érzi, hogy igazat mondjon.
- Igen - suttogja alig hallhatóan, de nem pillant Gergőre. A könnyeket már kipislogta a szeméből, nem akart sírni. - De nem érzem magam annak - muszáj még hozzátennie, hogy bármit is mondjanak az orvosok, ő jól van. Nem érzi úgy, hogy olyan komoly lenne a baj, ahogyan azt mondják. Túléli, tehát a betegsége nem súlyos. Ennyi a lényeg.
Leányunk iszonyatosan hálás Gergőnek, hogy nem fejtegeti és nem faggatja, vagy akarja jó útra téríteni. Nincs rá szüksége. Amire van, az egy olyan ember, akit nem az érdekel, hogy mennyit és miből eszik, valamint mikor edz. Csak úgy vannak és mennek, minden kikötés és rossz érzés nélkül. Ezzel együtt pedig az úti célba is beleegyezik, vagy inkább beletörődik Gergő. Éljen éljen! Már csak a programot kell kitalálniuk, de a tűzijáték, ahogy a fiú kiejti a száján, rögtön elnyeri Shayleen tetszését. Szinte már fóka módjára, tapsikolva örül neki. Nos, igen, van, aminek tud így örülni.
- De jó - végül hangot is ad örömének és izgatottan ül tovább, várva, hogy folytassák a tervezgetést. Mert az bizony folytatódik, már érkezik is a pezsgő ötlete, ami, mivel már nagykorúak, teljesen legálisan kivitelezhető.
- Persze, természetesen, azzal majd koccintunk és éjfél előtt visszaszámolunk - a hihetetlen lelkesedés akár ijesztő is lehetne, de a lányra nézve inkább mókásnak neveznénk. Mikor újabb gondolatot fogalmazna meg a tervekkel kapcsolatban, megáll a vonat és megérkeznek. Rögtön felkapja a táskáját, majd megragadja Gergő kezét és szinte felrántja az ülésből - annyi időt azért hagy, hogy a cuccait hozza magával - és már ugranak is le a vonatról.
- El se hiszem! - csillogó szemekkel néz körbe, megannyi ember jött velük együtt ide. - Na jó, szerintem nézzünk el először a vásárba, mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Újabb szökés. Kit lep meg? Ha egy kis friss levegőre vágyik, semmiképp sem a rétet, vagy az ablakpárkányt választja, inkább tűzzel játszva elutazik Londonba, hátha összefut a szüleivel, ráadásul hagy egy pofátlan üzenetet is Gwennek, hogy ne keresse, majd jön. Elégedettségi faktor? Level Shayleen. Na de hogy is jött az ötlet? Na tudjátok az úgy kezdődött, hogy a kastélyban összefutott egy új rellonos egyeddel, aki - mit ad isten - pont egy régi ismerőse. Pár koncerten már buliztak együtt a kaotikusabb időkből, abszolút egyező ízlés, tombolás hajnalig. Nem voltak világraszóló barátok, nem küldözgettek egymásnak levelet, de egy egészen jó haveri viszony kialakult. Aztán ahogy Shayleen végleges szobafogságra ítéltetett, úgy maradozott el a koncertekről és Doriannel való amúgy is vékony húron pendülő kapcsolata megszűnt. Ha nem futnak össze, talán lehet el is felejti, de félreértés ne essen, nem a fiú miatt. Van leányunknak elég baja nevek és emberek megjegyzésén kívül is.
Szóval mit ad isten összefutottak és, ha már arra jártak, szóba kellett kerülnie a zenének. A fiú tudta, hogy navinésünk képtelen lenne ellenállni egy ilyen koncert kettősnek, így bedobta a lehetőséget, hogy menjenek. Hogy a fenébe ne? Shay rábólintott, szépen megtervezte az utazást és jelenleg épp London utcáit koptatják, nagyjából két óra múlva lesz kapunyitás. Jegyek a zsebben, unikornis leányzónk pedig csillogó szemmel közlekedik. Annyira feldobta a mai nap terve, hogy még enni is hajlandó volt. Na nem egy elefánt havi adagját, de tőle már ez is haladás,hogy normálisan kajált.
- Uh, remélem jó lesz, nagyon régen voltam már koncerten - figyelmét megosztva Dorianre pillant, de közben figyeli az utca forgatagát is és lemezbolt után kutat. Még körülbelül egy órájuk van, míg oda kell nyomulniuk, hogy jó helyet kaphassanak. Abba belefér a nézelődés.
- Van itt nem messze egy jó kis CD-bolt, bekukkantunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem óhajt több szót ejteni a betegségéről. Immáron Gergő is tisztában azzal, hogy valami nem egész, de felesleges olyan témát boncolgatni, amiről Shayleen még nem kész, hogy beszéljen. Talán legközelebb kiönti a szívét a fiúnak, talán sosem fogja. A benne lappangó gondolatok, félelmek, vágyak és mindenek felett álló önfejűsége hajtják előre, a pszichológusok pedig rendre kudarcot vallanak vele. Shiemi volt az első, aki megtörte a jég felszínét és, ha a lány maradt volna, le is jut a mélybe. Talán. De erre semmi garancia nem volt és nem is lesz.
Szerencsére, ha akarnának se tudnának többet beszélni erről, mert megérkeznek. Navinésünk szervezetében az adrenalin felszabadul, s könnyedén ragadja meg a fiú kezét, hogy lerántsa a vonatról. Végre megjöttek, buli vaaaan! Azonnal körbe-körbe forgolódik, hátha talál rögtön valami érdekeset. Az első ötlete a vásár felé tóduló tömeg követése. Kaphatnak mindenféle jóságot-bőséget, vicces cuccokat, nem utolsósorban pedig tűzijátékot.
- Íjj, ezt nem tudom megígérni, de igyekszem. Téged úgyis kiszúrlak bárhonnan - felpillant a magas Gergőre, mert hát lássuk be, nem csekélyke magassága a tömeg fölé emeli. Biztos, ami biztos, kézen ragadja a fiút, így fix, hogy nem szakadnak el egymástól. Mielőtt bárki kombinációkba kezdene, nem kell többre gondolni annál, mint ami van: barátság. Amúgy sem volna nyerő ötlet egymás hajkurászásával tölteni az év utolsó napját, arról az idegességről nem is beszélve, ami vele járna. Ha egyszer megoldhatják rövid úton, akkor meg is oldják.
- Nem rossz ötlet. Csapjunk valami zajt, ez tetszik - elismerően bólint az ötletre és szemével már keresi is a megfelelő céleszközt. Ma éjjel meg akar őrülni ugyanúgy, ahogyan mindenki más is. Mindenfelé különböző sapkák vannak, viccesebbek is, átlagosabban is, konfettiszórót is lehet találni, lényegében minden partieszközt. A keresett dudát végül könnyedén kiszúrja az egyik bódéban. - Egyébként, ihatnánk is valamit, ha már erre járunk, oltárian szomjas lettem - mosolyog fel a fiúra, miközben kiválasztják a saját darabjukat. Az idős hölgy, aki árulja, borzasztóan kedvesen pislog, hagyja, hadd nézelődjenek. Már ha akarnak. Fizetés után viszont Shayleen az orrára bízza magukat, hátha kiszagol valami fogyaszthatót, ami lehetőleg oltja szomját.
- Te magasabb vagy, látsz valahol valami folyadékot? Egy folyó is jó lesz, csak ihassak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hihetetlen, hogy egy rellonos és egy navinés között lehet barátság, mármint olyan, ami ilyen. Illetve milyen? Amolyan meglátlakésmegpörgetlekmertannyirahiányoztál? Nos, igen. Ezzel együtt pedig egy romantikus koncertlátogatás is befigyelt a beszélgetés közben - romantikus még a nénéjének a kutyája is, az romantikus maximum -, amire Shayleen nem tudott nemet mondani. Közel három éve nem volt tisztességesen bulizni, ahol pogó közben kiverhette volna húsz ember fogát. Ez milyen dolog már? Felháborító, hogy ilyesmit kell elviselnie valakinek, így kapva-kap az alkalmon, hogy koncertpajtija a Bagolykőbe jár, instant örömkitöréssel egybekötve bólogat, mint a kocsik hátulján lévő kis kutya, ahogy rázkódik. Na jó, a navinés cukibban és elmebetegebben csinálta.
- Dorian, évek óta nem voltam koncerten... - rápillant, mintegy jelezve, hogy az elvonási tünetek fokozott fennállása durvább, mint a két hónap kihagyás esetében. Mert most képzeljük el a fiút, mit tett volna? Valószínűleg inkább öngyilkos lesz, minthogy kibírja. De ezek csak elképzelések. Lánykánk hősiesen tűrte a büntetését, azonban a lehetőséget megpillantva ráharapott. Ennyi.
- Nem is tudom miért... Talán mert ugyanolyan fanatikus vagy, mint én...? - szinte töprengőn teszi fel a kérdést, majd felnevet. Hagyja, hogy csuklón ragadják és igazából úgy fogalmazok, hogy vonszolják, de valójábn a nem létező szárnyain repül arrafelé. Annyira vágyott már egy ilyen kis szórakozásra és most, hogy megint találkoztak, rá kell jönnie, hogy Dorian is hiányzott neki. Azóta mondjuk címet cseréltek, hogy ha megint elveszne valamelyikük, ahogy korábban Shay, most biztosan tudják tartani a kapcsolatot. Úgyis megoldja mindkettő, hogy kilógjon... Belépve mélyet szippant a levegőből. Ugyanolyan feelinges, mint egy könyvesbolt. Bár viccnek hangzik, de a jellegzetességek itt is megvannak, és igen, létezik új CD illat. Nem, nincs annál jobb.
- Csak körbenéznék, valami újdonságra vágyom! - felcsillan a szeme, ahogy ott állnak a polcok előtt. Imádja. Azonnal ő is a srác mellé lép és egy másik kupacot kezd el átböngészni, hátha talál valamit, ami megfogja.
- Ha mindenképpen konkrétumot kéne mondanom, akkor Daughtry, vagy Theory Of A Deadman lemezt keresnék - egy pillanatra a fiúra sandít, hogy lássa a reakcióiját az említett bandákkal kapcsolatban, hiszen nem tudja, ő ismeri-e őket vagy rajongója-e bármelyiknek. Navinésünk például véletlenül hallott meg egy TOAD számot és megtetszett neki, de nem volt ideje lemezt vásárolni. Költözés és zsarnok szülők, rémlik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kikapcsolódás, ez kell neki, semmi másra sincs szüksége. Egy menő koncertre, egy jó barátra és hatalmas nagy pogóra. Direkt az acélbetétesét kapta fel, hát már nehogy forduljon a kocka és őt nyomják/üssék agyon... Arról nem beszélve, hogy a kezdés előtt jó két órás érkezés sem véletlen. Naná, hogy CD-bolt, naná, hogy Dorian imádni fogja és naná, hogy nem csak fogja, hanem imádja is. Mondanánk, hogy Shayleen-t ez meglepi, de nem, valójában nem. Csak úgy lehet teljes egy ilyen nap, ha full felszereltséggel és all inclusive ellátással van megszervezve, ez pedig pipa.
- Ugyan, az utóbbi időben eléggé lemaradtam, szóval az is lehet, hogy megelőzöl tudásban - csintalan mosoly jelenik meg arcán, mert hát... A rock fanatikusok között is van legfanatikusabb fanatikus és azt hiszem kijelenthetjük, hogy a navinés abszolút az. Senki sem nézné ki belőle, hogy neki még a metál is lazán fekszik, pedig nem is olyan kis mimóza, mint azt hinnék páran. Dorian már csak tudja, volt alkalma megismerni, ha nem is teljesen, de igen jól a lányt. Most is mosolyogva figyeli, ahogy a fiú válogat, addig kezei megállnak az egyik CD-kupac felett. Továbbra is jó kedvűen csóválja meg fejét és keresgél tovább.
- Nekem a Blow és a By The Way viszi a pálmát, bár, ha kicsit lassabbat akarok, akkor mindenképp a Hurricane - úgy beszél, mintha egészen nyilvánvaló lenne, hogy ezek alapműveltséghez hozzátartozó számok, mint mondjuk Beethoven, vagy Britney Spears. Igen, szerencsétlen Britney még akkor is, ha a falra mászunk tőle. Aki nem ismeri, az nem is igazi ember. Bár, manapság a facebook-ra szokták azt mondani, hogy aki nincs fenn rajta, az nem is létezik. Na várjunk csak. Akkor Cath nem is létezik? Ajjaj, bajok vannak, kérem szépen... Utoljára akkor volt technológia a kezében, mikor a szobájában kuksolt. Azóta mobiltelefon, wifi, vagy bármi egyéb kinullázva. Természetesen mindent elkoboztak tőle, nehogy eszébe jusson képet közölni magáról a közösségi oldalakon. Kész vicc.
- Hűha, de sok kérdésed van, lassíts egy kicsit, mert elfelejtem őket - elneveti magát és leteszi a kezében tartott lemezeket a helyükre. - Őszintén szólva nem vagyok valami jól, mármint a családom és mások szerint - vállat von, nem itt és nem most tervezte kifejteni, hogy elmebeteg módjára pszichológushoz küldik, mert anorexiás. Illetve azt állítják róla. Annyira elege van ebből az egész rohadt mizériából, hogy azt el sem tudná mondani. - Utólagos engedelmeddel bejelentettem magunkat egy régi ismerőshöz, aki jelenlegi nyaral, szóval ha bármit szeretnél tudni, azt a koncert után megbeszéljük. És ezzel válaszoltam is a kérdésedre. Viszont holnap délután vissza kell repülnünk, mielőtt annál is nagyobb trutymóban fogok csücsülni, mint amekkorában most vagyok - elhúzza a száját, ha Gwenre gondol. Talán nem kellett volna csak úgy lelépnie. Vagy pont így lelépnie. Teljesen mindegy, hogyan nézzük, ő most éppen lázad, megengedheti magának azt a luxust, hogy koncertre járjon, szórakozzon és igen, kicsit titkolózzon. Dorian amúgy sem a sátán, aki mellett baja esne.
- Na de mesélj te is valamit, én sem hallottam rólad már vagy... Ezer éve? - felnevet ismét, ahogy kimondja a költői túlzás jegyében megszült számot. Bár élhetne ezer évig...!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akar enni. Olyannyira nem akar enni, hogy fogalma sincs, miért egyezett bele abba, hogy Aidennel kajálni menjenek. Villáját néha beletúrja az előtte lévő ételbe, kicsit osztogatja, de egyetlen falatot se nagyon emel a szájához. Végre közeledik a cél, hamarosan szép vékony lesz, nem hagyhatja mindezt veszni. Elküzdötte magát 32,57 kilóig, nem teheti tönkre a munkáját. Zójának hazudott mindenről, Gergőnek mit sem említett, ahogyan a rellonos sem tud semmit. A szobatársai sem látják a változást, nem mutatja meg. Felesleges lenne vitatkozniuk olyasmiről, amit nem értenek. Ami egyéb állapotát illeti, nincs jól. Az utóbbi időben borzalmasan fáradt, a haja még fénytelenebb, mint volt, arca beesettebb, de ami a legaggasztóbb, a szervezete egyre nehezebben látja el alapfunkcióit. Az, hogy vérzése nincs, az általános jelenség, azonban az állandó szédülés nem jelent semmi jót. Folyton csak aludna, képtelen koncentrálni és néha rájön a kényszer, hogy ennie kell. Ekkor érkezik el a pillanat, hogy elborult agyát vízzel csillapítja. Megiszik négy-öt pohárral és egy időre megnyugszik mindene, nem követeli a bejuttatandó táplálékot. Hogy mit fogyaszt nap, mint nap? Tulajdonképpen semmit. Ha úgy ítéli meg, egy kefír és egy alma, esetleg pár salátalevél, de ez csak a legjobb napokra igaz. Máskülönben maximum az alma gurul le, de húsra gondolni sem bír. Furcsa, hogy onnan, ahol járt, idáig jutott, hiszen megindult a gyógyulás felé: mindennek a fordulópontja a végzős bál volt. Kövérnek találta magát és rájött, hibát követett el. Bár a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, a bűntudat, amit azért érzett, mert olyan sokat evett, nem akart csillapodni, így most bünteti magát. Ha minden sikerül, télre olyan könnyűvé válik, hogy a hóban nem hagy majd lábnyomot. De ezt senkinek sem mondja, titok.
- Szerintem mehetnénk valamerre – lerakja evőeszközét és tulajdonképpen érintetlen tányérját eltolja magától. Képtelen ránézni, hasa tiltakozásképp megmoccan, de nem hangosan. Nem engedheti, hogy egy állatias ösztönnek engedve teletömje magát. Istenem, menjenek már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Evőeszközei megcsörrennek a tányérján, ahogy tüntetőlegesen meg akar szabadulni a vágytól. Az evés vágyától. Senki se higgye, hogy egy anorexiás nem éhes, épp ellenkezőleg. Borzalmasan az, csak megtanulja mindezt kordában tartani olyan formán, hogy megtagadja magától az ételt. Rendkívül sok önuralom szükséges ehhez, amit, ha adott esetben másra fordítana, bizony igen szépen tudna kamatoztatni. A betegsége romlása mellesleg az utóbbi időben egyre erősödött. A lefelé ívelő görbe akkor lett csak igazán meredek, mikor megtudta, hogy Aiden halál lazán más lányokkal kezd ki és nem úgy, mint ő és Gergő, hogy pár csók elcsattan ugyan, de a kapcsolatuk egészen más alapokon nyugszik. A rellonos bitang mód belehúzott a csajozásba, aminek mi lehet az oka…? Biztos mind kitaláltátok. Az, hogy Shayleen kövér. Legalábbis ez a levitás gondolatmenete, semmiképp sem az, hogy szó szerint belezöldül a féltékenységbe. Mert mi más lehetne a háttérben, ha nem ez? Ez a nőhullám akkor indult, mikor kiderült kapcsolata Gerivel (ez egyébként abszolút baráti), a napnál is világosabb, hogy akkor Aiden is a maga útját járja. Vagy legalábbis mindenáron ezt akarja bizonyítani, mert én nem hiszek neki.
- Légy szíves, ne kezdd te is ezt a szöveget. Elégszer hallottam már a pszichológusomtól, a szüleimtől, mindenkitől – bosszúsan fújtat egyet és ő is keresztbe fonja kezeit maga előtt, ami teljesen tökéletes arra, hogy vékonyka testére simuljon egyébként bő pólója. Tisztán kivehetőek kulcscsontjai, ahogyan a felső bordák is, az éles vállak, a túlzottan sovány csuklók. De nem érdekli, a fiú rájött, szóval kár is tagadni. De mégis mi baja van? Eddig kövér volt és még mindig nem vékony, hogy lehet ilyen ocsmány valaki, mint ő? Nem csoda, ha a rellonos szívesebben múlatja az időt más lányokkal, mint Shay-jel. És egyébként biztosan Geri is tudja, hogy valami nem oké, de legalább nem kéri számon a lányt. Neki őszintén elmondhatja, hogy mi aggasztja és miért. Kivéve akkor, mikor elpattan a húr.
- Semmi bajom, oké? Szállj le a témáról és foglalkozz a magad dolgával, ne engem próbálj megtömni, mint valami utolsó állatot – mondandójának nyomatékosításaként még arrébb löki a tányért és dacosan mered a vele szemben ülő szemeibe. Ezt a harcot bizony nehéz lesz megvívni. Betegség kontra Aiden: mehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felhorkan Aiden válaszára, mégis mit tehetne? Nem az apja, ahogyan a pszichológusa sem, de mintha az akarna lenni, mintha ugyanazt akarná, amit azok mind. Beleszólni az életébe, átvenni az irányítást, megmondani, hogy mit kell tennie. Ami a legszörnyűbb, hogy a betegség már olyannyira átvette a lány felett az irányítást, hogy az képtelen kilátni mögüle. Rég nem ő ül a vezetőülésen, hanem az anorexia, de ezt nem képes elfogadni, egyre csak húzza fel a falat, ami elzárja másoktól, a benne bujkáló szörnyet pedig megvédi. Elkeseredetten küzd valamiért, ami nem létezik.
- Gergőt hagyd ki ebből – villámló szemekkel mered a rellonosra és szép lassan előrehajol, két tenyerével megtámaszkodik az asztalon és lassan, jól érthetően formálja a szavait. – Fogalmad sincs arról, hogy ő mi nekem, hogy mit lát és mit nem, úgyhogy először talán tájékozódj, azután fikázz másokat – hangja halk, ezzel egyidejűleg pedig dermesztően jeges. Ismét hátradől és keresztbe fonja karjait maga előtt, majd egyszerűen kitör belőle a nevetés, ez azonban irdatlanul hangosan, szinte hisztérikusan. Alig bírja abbahagyni, de az lassan csillapodni kezd, Shayleen pedig tekintetét Aidenébe fúrja. Nem fogja vissza a hangját, normálisan beszél, véletlenül sem kiabál, vagy próbál emberkedni.
- Mit tudsz te arról, ami velem történik? Egyáltalán tudod, hogy mi miért van? Azt hiszed, hogy te vagy itt a védőangyal, aki megment magamtól? Ugyan, ebben az álomban te sem ringathatod magad. Jól vagyok, soha jobban, kösz kérdésed – gúnyos szavai szinte karmokként próbálnak a másikba vájni, hogy eltaszítsák és végleg elnémítsák őt. A levitás nem dühös, egyszerűen csak nincs szüksége egy megmondó emberre a környezetében, aki jobban tudja, mire van szüksége. Amióta csak ez a hajcihő megy, mást sem hall, csak hogy egyen már, ezt zabálja, azt tömje… De ne így, hanem úgy. És különben is. Elege van és nem hagyja, hogy még egyszer beleszóljanak az életébe.
- Ne próbálj az utamba állni, semmi szükség rá. Úgysem mész vele semmire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még a lélegzete is elakad egy pillanatra, ahogy Aiden kiejti a szavakat. Arcát elönti a pír, azonban nem feltétlenül a kimondottak zavarba ejtő mivolta miatt, sokkal inkább a dühnek köszönhetően. Egyetlen egy botlás volt és rögtön lefokozták r*banccá. Döbbenten mered a másikra és köpni-nyelni sem tud, csak hallgat, szemei teljesen kikerekednek. Összeszorítja ajkait, szemei sötéten villannak a rellonosra. Ez egy rossz irányba menő vita lesz.
- Nem is tudom, ki itatott le – csattan fel hangosan, nem érdekli, hogy ki hallja meg őket, ahogyan a feléjük forduló kíváncsi tekintetek sem zavarják. Most fontosabb dolga van annál, minthogy ezekkel foglalkozzon. – Akkora egy s*ggfej vagy, hogy az nem igaz! – szűri fogai között. – Ha szerinted az segít, hogy egy utolsó kis r*bancként kezelsz, akkor nagyon tévedsz. Ha volt esélyed még, most bőven eljátszottad – gyilkos hangja annyira őszintén cseng, hogy maga is elhiszi. Igen, elkövetett egy hibát, és senki sem tudja a fiúnál jobban, hogy mennyire sajnálja, ami azon az éjszakán történt. Talán épp ezért veszi elő kését, hogy azt beledöfje a fiú szívébe, pusztán a szavaival. – Jobb is, hogy elfelejtettem, mert pocsék volna bármire is emlékezni abból az éjszakából – vékonyka ujjai elfehérednek, ahogy belekapaszkodik az asztalba. Talán vissza akarná vonni a szavait, de nem most, jelenleg minden kimondott gondolatot teljes lendülettel vág hozzá a másikhoz. Nem törődik azzal, hogy mekkora károkat is okozhat.
Az evőeszközök csörrenése kissé megrázza, ahogyan az indulatos Aiden látványa is. Utálja, hogy küzd, hogy megpróbál vele jót tenni.
- NINCS SZÜKSÉGEM A SEGÍTSÉGEDRE! – teli torokból üvölti, majd elrúgja magát az asztaltól úgy, hogy széke fel is borul. Megtámaszkodik a falapon és közel hajol partneréhez, habár mindez teljesen felesleges. Úgyis emelkedett hangon folytatja. – Az egyetlen, aki itt problémát jelent, az te vagy, úgyhogy örülnék, ha végre valahára valóban kilépnél az életemből és hagynád, hogy megpróbáljam úgy élni, ahogy nekem tetszik! Ha pedig belehalok, legalább nem kell többet egy ilyen tramplival foglalkoznod! - azzal ismét ellöki magát az asztaltól, de most a kijárat felé indul. A francba, szörnyen szédül. Megkapaszkodva pár székben kibotorkál az estébe és nekiveti hátát az étterem falának. Szörnyen szédül, minden erejét össze kell szednie, hogy talpon tudjon maradni, de nem könnyű. Mi történik…?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Döbbenten mered a másikra, ahogy az könnye csordultáig nevet. Szóval ez Wardék felé abszolút normális, jó ezzel tisztában lenni. Nincs ereje átlátni a sértéseken, most nevezték - nem is olyan - burkoltan könnyű nőcskének, ráadásul pont Aiden, akinek odaadta a végzős bál keringőjét, akiben bízott, akinek kiadta a titkát, hogy beteg. Ő egyszerűen fogta az egész mindenséget és ripityára törte az elmúlt percekben. A hűvös szavakra szemeit csípni kezdi valami, így pislog párat, hogy megkeményítse magát és legyűrje a felgyülemlő epét. Nem hagyhatja, hogy a rellonos akárcsak egyetlen repedést is ejtsen rajta, így a továbbiakban elzárja minden érzését, amit valaha is táplált a fiú iránt. Soha többé nem akarja látni.
- Nekem ne mondd - összeszűkült szemmel mered a másikra, míg az ki nem tör végre. Alig bír bármit tenni, számára kezelhetetlenséget sugall az agresszió, ami most csak úgy áramlik Aidenből, talán meg is ijed egy percre. Képes lenne bántani őt? Ezt már sosem tudjuk meg, hiszen Shayleen elemi erővel csattan fel, ilyen hangnemet utoljára szüleivel szemben engedett meg magának, mikor azok erőszakosan akarták rábírni az evésre. Dühe egyetlen pillanat alatt törik ki belőle, ez pedig úgy tűnik még a sárkányivadékot is meglepi. Nem különben a levitást, aki legbelül döbbenten figyel az elhangzó szavakra, melyek kegyetlenül hasítanak kettejük közé. Vége. Ennyi volt.
Nagy nehezen sikerül kijutnia az étteremből, de képtelen elindulni. Próbál a falnak támaszkodni, hátha ez segít megtalálni az egyensúlyt, de a föld továbbra sem szándékszik megállni, ráadásul végtagjai is remegni kezdenek. Szemeit erősen lehunyja, minden tőle telhetőt megtesz, hogy összpontosítson, mikor meghallja Aiden hangját. Mintha kissé távolról szólna, de hallja még mindig. Mit keres még itt?
- Miért nem tűnsz már el? Ez is a te hibád! - a düh ugyan rossz tanácsadó, de rendkívül sok erőt ad, így van ez most a lánnyal is. Egyre nehezebben veszi a levegőt és történjék bármi, mondjon vagy tegyen a rellonos akármit, Shay hangja hátborzongatóan hasít bele a levegőbe. - Ne gyere a közelembe, gyűlöllek. MINDENNÉL JOBBAN GYŰLÖLLEK! - a végét még sikerül üvöltenie, de aztán valami megszakad. A hirtelen jött erőt kihasználva úgy dönt, hogy elmegy, bármerre. Nincs cél, csak messzire. Egyetlen dologról feledkezik meg csupán: érzelmei eddig voltak képesek hajtani összetört testét, így az első lépés megtételekor lábai összecsuklanak és apró teste élettelenül zuhan a földre. A sötétség mindent elborít körülötte, szíve pedig irdatlanul lassan ver.
Isteni ez a csend. Nem hallok semmit és nem bánthat senki. Mintha minden, ami körülöttem zajt okozott volna, hirtelen megszűnt volna létezni. Csak egy ütemes, lassú dobogást hallok, ami megnyugtatóan ringat álomba. A szívemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden kimondott szó égeti és marja belülről, de nem hajlandó tudomást venni róla semmiképp. Csak fröcsög folyamatosan, próbálva végleg és teljesen elvadítani magától Aident, mintha mindennek a megoldása ez lenne. Gyenge kis testét most erősnek érzi, a düh felfűti és hajtja, egészen a kijáratig kitart. Ott aztán minden hirtelen tett mozdulatot megbán. Vércukorszintje vészesen alacsonyra bukik, amúgy is felborult elektrolit háztartása pedig nemhogy javítana, csak ront a helyzeten. Koncentrál, hogy talpon maradhasson, most nem eshet össze, csak ez lebeg szemei előtt és talán sikerült is volna neki, ha nem jelenik meg ismét a rellonos.
Hangja lecsap a fiúra, élesen és kegyetlenül és, bár hallja a választ, az első lépés végzetesnek bizonyul az önállóságra jelenleg képtelen Shayleen számára. Szeretne még valamit a másikhoz vágni, de nincs ereje, ahogy lábai megadják magukat a lépés súlya alatt, majd valaki mintha sötét függönyt eresztene rá. Halálosan ijesztő látvány az amúgy is megtört testet így kitekeredve, a földön heverve látni. De neki fogalma sincs semmiről, eszméletét vesztve hever a földön, míg egy erős kéz fel nem emeli. Már mindegy.

***
Sok mindenen mentem már keresztül. Mindenhol hatalmas ricsaj volt. Elveszettnek érzem magam, mert soha nem volt és nem lesz senkim, aki úgy fogadna el, ahogy vagyok. Egyszerűen és esendően. Két dolog áll hozzám közel: a csend és a szívem. Ahogy próbálja életben tartani azt a testet, amit valójában mindig is gyűlöltem. Talán azt gondolnák könnyű egy betegség mögé bújni, de sokkal nehezebb, mint azt elképzelni lehetne. Amikor rá kell jönnöd, hogy már efölött sincs irányításod, hogy ez is elveszett, nem akarsz mást, csak összekuporodni mindentől távol, a sötétben elbújni, hallgatni a lassuló szívdobogásod és eltűnni. Örökre. Többé nem kiabálnak velem. Többé nem kell megfelelnem. Többé nem bántanak. Felhúzom a saját burkomat. Sokan túl nagy árnak tartanák az életüket, de ha választhatok a szenvedés és a nyugalom között, az utóbbi mellett döntök. Csendet akarok. Végtelen, üres csendet. És egy meleg kezet, amivel összekulcsolhatom az enyémet. Az tartana akkor is a felszínen, mikor minden más eltűnik. Magányos vagyok. De nincs szükségem senkire. Sem a szánakozásra, sem a sajnálatra. Én már soha nem leszek ugyanaz az ember. Csend. Szeretem a csendet. A végtelen csendet.
A levitást azonnal az orvosok vették kezelésbe, válságos állapota miatt csövet vezettek le az orrán keresztül a gyomráig, hogy mesterségesen táplálják. Hosszú órák telnek el, míg állapota stabilizálódik, a körülötte lévők pedig tanácstalanul állnak. Aident persze nem engedik be, ahogy egyelőre információt sem mondhatnak neki, ez a szabály nemcsak az ispotályokra, de a mugli kórházakra is igaz. Végeláthatatlanul hosszúnak tűnik az eltelő idő, mikor végre egy kedves ápolónő lép oda a fiúhoz.
- Ha gondolja, bemehet hozzá, már jobban van, de még alszik - finoman rámosolyog, arcvonásai megnyugtatóak, ahogy maga után hívja a rellonost. - Tudnia kell, ha most nem hozza be, akár meg is halhatott volna. Egy hétig mindenképpen itt lesz, míg el nem éri a harminchat kilót. Önnek erről hivatalosan nem beszélhetnék, de látom, hogy aggódik a kislány miatt - még egyszer elmosolyodik, majd kinyitja a kis szobácska ajtaját, mely teljesen steril és fehér. Shayleenből már kihúzták a levezetett csöveket, most azonban, hogy nem a bő ruhák vannak rajta, minden porcikája ijesztően kirajzolódik. Légzése egyenletes, egész teste nyugodt és élettelen. De rendbe fog jönni. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amíg Shayleen eszméletlenül fekszik és tulajdonképpen tűri a rajta elvégzett beavatkozásokat, addig fogalma sincs, hogy a folyosón Aiden min megy keresztül. Fogalma sincs arról, hogy amint ezt megtudják a szülei és Gwen, tőlük mit kap majd. Ha most erre gondolna, tudná, hogy üvöltés, szigor és kegyetlenség várna rá. Valamikor a tortúra közben, mintha valóban csak erről álmodna és ezen járna az agya, kicsordul egy könnycseppje, de nem több. Az orvosok hihetetlen sebességgel próbálnak megtenni mindent, ami tőlük telik. A rideg szobában csak az orvosi szakszavak hallatszódnak egészen addig, míg meg nem szólal egy nővér: az állapota stabil.

Kórházban vagyok.
Megint.
Hogy jutottam idáig? Ezt kérdezem magamtól állandóan, de válasz sohasem érkezik rá. Érzem a géz szagát, az egész helyiség légköre átjár, hiszen ismerős. Sohasem voltam még ilyen közel a halálhoz, ilyen meghitt közelségben, ilyen elérhető, kicsiny távolságra. Kinyújtotta a kezét, hogy belé kapaszkodjak, de amikor utánanyúltam, valamiért nem értem el.
Most csend van és melegség.
Valaki fogja a kezem.

Fájdalom. Érzi, hogy az egész nyelőcsöve iszonyatosan fáj, ahogyan az orra is. Nehezére esik levegőt venni, szemei nagyon lassan nyílnak ki, többszöri próbálkozásra. Ujjai megrándulnak Aiden kezeiben, ahogy igyekszik magához térni, aztán végül megszorítják azt, mintha tényleg kapaszkodna. Tüdejébe hirtelen sok levegő tolul és ismét képes lélegezni. Túlélte. Nem néz a rellonosra, csak a fehér plafont bámulja. Hogyan is nézhetne annak szemébe? Elmentek vacsorázni és itt kötöttek ki, de mi történhetett? Úristen, ha az ispotályba került, akkor a szülei is hamarosan megtudnak mindent. Szája megrándul, de nem tudja visszatartani néma könnyeit.
Kopp kopp.
Az első két csepp landol párnáján. Fáj minden porcikája, fájnak a halvány emlékek, ahogy bevillannak szépen lassan. Borzalmas dolgokat vágott a fiú fejéhez, hiszen soha nem akarta! Olyan önző és bárdolatlan volt. Könnyek patakzanak arcán, de légzését nyugalomban tartja, nem emelkedik vagy süllyed gyorsabban mellkasa, olyan néma sírás ez, amit csak ő hall legbelül. Igen, odabent sikít és dühöng és menekülni akar, de tudja, mi következik. Azt is tudja, min ment keresztül. Csövek, ahogy legutóbb. Infúzió, ahogy legutóbb. Hirtelen nem tudja, mitől fél jobban: amit tett magával, vagy ami ezek után következik? Nagy nehezen oldalra fordítja fejét és szótlanul nézi Aident, aki az ágya mellett ül egy roskadozó széken. Mit keres még itt? Hát nem bántotta meg eléggé a lány ahhoz, hogy elmenjen? Shayleen nem hitte volna, hogy a másik kitart majd mellette.
- Szia... - alig hallhatóan suttogja, még egy vérszegény mosolyt is megpróbál kifacsarni magából, de helyette kétségbeesésbe torkollik ábrázata és most szipogni kezd, majd végre valahára kitör belőle a zokogás. Egész testében rázza őt, ahogy oldalra fordul és magzatpózba kucorodik a másik felé fordulva, nem engedve el annak kezét. Borzasztóan fél attól, ami ezután jön és nem várhatja el a rellonostól, hogy vele legyen. Ezt egyedül kell végigszenvednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akarom, félek. Hiába küzd az ébredés ellen, az megérkezik, szemét elvakítja a világosság, ami hirtelen körbeöleli. Vissza akar menni oda, ahol volt, a sötétbe, a csendbe. Abba a fülsüketítő, üvöltő csendbe, ami lefeküdt mellé és betakarta, vigyázott rá és nem engedte, hogy bántsák. Vissza akar kerülni, de már késő, ébren van. Egyedül csak Aiden keze tartja még ebben a lélektelen, szörnyű állapotban, ami se nem élet, se nem halál. Ez csak egy köztes állapot, amiben vergődik, de nem kell sok, hogy eldőljön, melyik irányba billen a mérleg nyelve.
Ujjai rákulcsolódnak a fiúéra és, bár azt hitte, megnyugvást hoz majd ez a mozdulat, elmélete megdőlni látszik. A kimondott szavai visszhangoznak fülében: Ne próbálj az utamba állni, semmi szükség rá. Mintha valaki ki akarná ütni mellkasát, akkorát dobban szíve. Lehunyja szemét és próbál mélyet lélegezni, de csak egyre jobban eluralkodik felette a pánik. Az egyetlen, aki itt problémát jelent, az te vagy, úgyhogy örülnék, ha végre valahára valóban kilépnél az életemből. A könnyek hihetetlen sebességgel száguldanak le arcán, ahogy felidézi Aiden tekintetét, de az ő szavait is. Ahogyan arról a madagaszkári éjszakáról beszél. Mekkora hiba volt az egész! Tudhatta volna, hogy a rellonosnak megvan a véleménye, de reménykedett abban, hogy ez nincs így. Még mindig kísérti az a hisztérikus nevetés, amit hallatott.
Aztán a másikra néz és beleszakad a szíve veszekedésükbe. A látványába. A tehetetlenségbe. Összekuporodik és zokogni kezd, de nem meri elengedni a fiú kezét. Ha megtenné, talán teljesen eltűnne. Most ébred csak rá, hogy hová jutott és, hogy rajtaveszthet ezen a játékon. Most az a kérdés: nem késő? Bárhogy is legyen, az elkeseredés most felülmúl minden mást, az elemi erejű érzelmek rázzák vékonyka testét. Ekkor olyasmi történik, amire nem számított, de a meglepettséget elnyomja a vágy. Ahogy Aiden felfekszik mellé az ágyra, szorosan hozzábújik és szégyen vagy sem, telesírja annak ingét. Picinyke kezeivel szorítja az anyagot, ezzel együtt a rellonost is.
- Annyira sajnálom - két roham között nagy nehezen kinyögi, de szinte rögtön folytatódik is ott minden, ahol abbamaradt. Neki fájnak azok a szavak, amiket a másik fejéhez vágott és legyen bárhogy, utálja őt a zöld, vagy nézze le és titulálja egy utolsó r*bancnak, nem tudja ellökni magától. Az anorexiások szélsőségességével próbálja távol és közel tartani magához egyszerre. A szíve szép lassan apró darabokra hull és hangos csörrenéssel érnek földet a szilánkok, amik megmaradtak belőle. De már ez sem számít, már semmi sem számít.
Azt hittem, nehéz mások közelében lenni és hallgatni a folytonos intelmeiket, mit tegyek és mit ne. De akkor, mikor végre elértem a célom és teljesen egyedül maradtam rá kellett jönnöm, hogy minden sokkal nehezebb. Mindenkit elmartam magamtól, aki segíteni próbált, ezért most nem marad más hátra, mint nekem helyrehoznom azt, ami tönkrement. Egyedül és magányosan. Erre vágytam. Hát megkaptam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt pár év, akárcsak a hurut, felszakadni látszik. Úgy szorítja Aiden minden elérhető porcikáját, mint aki soha nem akarja elengedni. Kell a közelsége, a szívdobogása, a lélegzetvétele és úgy egyáltalán a jelenléte. Ez ugyan nem gyógyítja meg sem fizikailag, sem lelkileg, de talán sikerül megtartania a szakadék szélén és ideiglenesen visszahúznia onnan. Ez nem garancia semmire, most egy jó kezelőorvosra és hihetetlen kitartásra lesz szüksége, mert sohasem járt még ennyire mélyen. Ez a majdnem harminckét kiló kellett ahhoz, hogy megtörténjen a baleset, ami észhez téríti a levitást. Hegyes, kiálló csontok, elkopott porcok, sőt csontritkulás. De ezek csak azok a következmények, amik hatását most érzékeli, arról pedig szó sem esett, hogy később hogyan vállalhat majd gyereket mindezek után.
De hol van az még? Jelenleg itt fekszik Aidenhez bújva az ispotályi ágyon és végeláthatatlanul ömlenek könnyei. A bocsánatkérés sem lendít a helyzetén, a bűntudat gusztustalan módon mardossa jó mélyen, a viselkedése elfogadhatatlan volt. A csitító szavakra hangos sírása halk pityergéssé szelídül, légzése továbbra is rendszertelen, de legalább kezd normalizálódni. Mozdulatlanul fekszenek egymás karjaiban, Shayleennek pedig fogalma sincs, hogyan mondhatná el, amit már régóta kellett volna. Beharapja alsó ajkát és összeszedi minden bátorságát, mielőtt a fiú megpróbálhatna elmenni. Bús, mélybarna szemeit a másikra emeli - szörnyen festhet ilyen állapotban, de már úgyis mindegy. Nem oszt, nem szoroz.
- Akkora egy tuskó voltam. Én... Nem akarom, hogy kilépj az életemből - arra ugyan nem emlékszik, hogy a másik fejéhez vágta volna, hogy gyűlöli, így ezt meg sem említi. Ha tudná, leharapná a nyelvét. Továbbra is szipog, de sírása teljesen elhalni látszik, miközben közelebb bújik a fiúhoz. Fázik és ezt csak most kezdi érezni. Talán látszik is rajta, hogy kissé didereg, de nem feltűnő a jelenség, inkább csak szokatlan, vagy furcsa. Persze úgy, hogy az embert nem védi más, csak a bőre, úgy nehéz is.
- Azért randizol azzal a sok lánnyal, mert szép vékonyak igaz? - már nem a szemébe néz, fejét Aiden mellkasához simítja, a szavak halkan csúsznak ki ajkain. - De az is lehet, hogy azért, mert ők nem olyanok, mint én. Aki beteg és csak bánt téged. Nem értem miért tartasz ki mellettem még ezek után is. Nem érdemlem meg - könnyek közt suttogja az utolsó mondatot, de nem zokog hangosan, nem is szipog. Ismét néma. Amíg teheti, kisajátítja a rellonost, ez az állapot úgysem tart már sokáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A torkát egy gombóc kezdi eltorlaszolni, ahogy egyre mélyebbre süllyed a semmibe. Abba a magányba és sötétségbe, amitől annyira rettegett kiskorában és amit annyira vár már évek óta. Mennyi időt is vesztett el? És meddig jutott mindezzel? Érzi a csontjait, mindet, egyesével, érzi még mindig a borzalmas csövet, mintha még mindig benne lenne. Tudja, hogy most nincs lehetősége arra, hogy megszökjön, hogy valahogy kibújjon ez alól, akár ígéretekkel, akár mással. Nem mondhatja azt, enni fog: egyszerűen táplálni fogják. Hiába dönt el bármit, innentől végleg kivész kezéből az irányítás, ami sohasem volt nála. A könnyek folyamatosan záporoznak arcán lefelé, sötét foltokat hagynak az ágyneműn és Aiden ingén is. Nem akar ragaszkodni és magához láncolni senkit, de ha most egyedül marad, nem biztos, hogy a küzdést választja. Azt mondják az embert a sokkok és mélypontok magukhoz térítik. Nos, Shayleen most akkora pofont kapott, hogy egyhamar biztosan nem heveri ki.
- Csak segíteni akartál, de nem tudtál. Senki nem tud. Már annyira kilátástalan az egész - szinte élettelenül, színtelenül suttogja a szavakat. Mert igen, a levitás feladta. Eddig vitte egy cél, a vékonyság és szépség ideája, de amikor ez összetört az étteremben, amikor összeesett, egyben célt is vesztett. Nem tudja, hogyan építkezzen újra. Próbál maga körül olyan szilánkokat találni, amik visszaviszik a betegsége elé, vagy legalább vissza a szerettei közé. És közben keres. Keresi a bűnbakot, aki miatt idáig jutott, a válasz pedig túl fájdalmas: ő az oka mindennek. A teljes semmisség és üresség állapotában lebegve hallgatja a rellonos szavait.
- Aiden - egyenesen a szemébe néz, azonban addigi mély fájdalmat sugárzó, de meleg barnái most szinte szürkések. Már nem lát benne semmit. Már nincs mögötte semmi. - Köszönöm. De most menj el. Nem akarom, hogy ezt lásd. Felejtsd el ezt is és engem is. Eleget kaptál belőlem. Elfogytam - azok a halk, gyönge szavak határozottan hallatszanak, a fiú is jól értheti őket. Mindennek nyomatékot adva, Shayleen egyszerűen a másik oldalára fordul, el Aidentől. Összekuporodik, a takaró alól csak fénytelen haja és sápadt arcbőre látszik ki valamennyire, míg az ágynemű szinte rátapad a csontos testre - akár egy halott. Nem néz vissza. Erősen lehunyja szemét és kizárja a külvilágot. Akárki érkezzen vagy távozzon, a lány már nem hallja. Csak a megnyugtató szívdobogásra koncentrál, hogy ne tudja elfelejteni: életben van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már lassan másfél hete idebent fekszik, egyetlen állandó látogatója Aiden, de vele sem kommunikál túl sokat. Illetve pontosabban szólva semennyit. A szülei arra sem vették a fáradtságot, hogy idáig eljöjjenek, amit különösképpen nem is bán. Nincs mondandója ezzel kapcsolatban. Makacs hallgatásba burkolózva tölti napjait, esetleg egy bólintásra hajlandó. A kiszabott ételadagokat hajlandó megenni, de azt sem mindig. Jobb pillanataiban habzsolni tudná és az utolsó morzsáig mindent eltűntet, másszor egyszerűen eltolja magától és nem hajlandó hozzányúlni. Ez mindaddig működött, míg meg nem fenyegették az infúziós csővel. Merthogy az első két napban azon kapta az ételt, utána váltottak a normális verzióra. A fenyegetés persze megtette a hatását és, ha nehezen is, de az adagok felét mindig letolta a torkán. Tegyük hozzá: nem mosolygott közben.
A mai délután még a szokottnál is csendesebb, Shayleen az ablak felé fordulva, lehunyt szemmel pihen, azonban nem alszik. Mintha csak tudná, hogy ma valami rendhagyó fog történni, nem tud álomba merülni. Nem is téved sokat, amikor is nyílik az ajtó. Nem fordítja oda fejét, azonban szemei az ablakra szegeződnek, mintha a tájat csodálná. A léptek zaja erősödik, mintha minden érzékszerve kiélesedne a hang hallatán. Még négy lépés, még három, még kettő, már csak egy... És akkor Adrian ül le a székre. A levitás egyetlen szóval sem reagál, még csak rá sem néz. Ajkait összepréseli, fél attól, ami a fiúban van. Azonban bármennyire is reméli, hogy öccse csupán csak egy délibáb, csalódnia kell, vagy inkább ráeszmélnie a tényre, hogy nem maradhat örökké szótlan. Hangja rekedtesen és elnyűtten cseng, hiszen jó ideje nem gyakorolja a beszédet, mint olyat. Bátortalan is kissé.
- Szia - még a torkát sem meri megköszörülni, ellenben íriszeit végre a fiúra emeli. Azonnal látja azt, amiről másnak fogalma sem lehet: a dühöt. Jól ismeri, túl jól, s éppen ezért nem tudja, mit mondhatna. Beharapja alsó ajkát, szinte már vére serken a nagy erőkifejtéstől, s egy örökkévalóságig tart a szünet két aprócska megszólalása között. - Sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Várja, hogy Adrian felcsattanjon, hogy jól a fejére olvassa, mekkora baromságot csinált. Szinte érzi zsigereben, hallja az indulatot és a szidó szavakat. Pedig ez nem az ő hibája, nem ő választotta az anorexiát, ez csak úgy lett... Bűntudat kezdi mardosni, érzi, ahogyan belülről falja fel lassanként, megízlelve minden egyes fennmaradt érzelmét.
A robbanás ellenben elmarad, Shayleenre pedig szinte kiül a döbbenet. Az első kérdésre azt se tudja, mit mondjon, ahogyan a második mondat is annyira furcsán éri, hogy reagálni sem tud. Az más kérdés, hogy részéről a beszélgetés fogalma is ismeretlen, mióta itt dekkol ebben a túl fehér és túl steril szobában. Ha minden jól megy, két héten belül ki fogják engedni. Addig viszont csak hagyja, hogy öccse ujjaival játszadozzon, és mikor abbahagyja, egyszerűen saját kezét összekulcsolja a fiúéval.
Igaza van. Betegség szag van. Mert beteg vagyok. Legszívesebben sírva fakadna és mindent kimondana, de egyetlen hang sem jön ki a torkán. Nagyon rég nem örült ennyire senkinek, de Adrian elkésett. Valahol mélyen a fiú is tudja, hogy megkésve érkezett el a kórházig és egy visszafordíthatatlan folyamat kellős közepébe csöppent. A levitásnak fogalma sincs, mikor lesz hajlandó ismét beszélni. A pszichiáterrel sem kommunikál, a nővérekkel sem, akik minduntalan és fáradhatatlanul igyekeznek feldobni kedvét és szóra bírni. Feleslegesen.
- Sajnálom - könnyek szöknek szemébe, ahogyan Adriant nézi. Képtelen mást kinyögni. Ez az egyetlen szó, amit mondani képes neki, az orvosoknak. Bármit kérdeznek, ha egyszer megszólal, csak ez az egyetlen szó szakad fel belőle. Annyiszor mondta már ki, hogy feszíti a mellkasát és automatikusan gombócot ereszt a torkába. - Hiányoztál - hangja rekedtes, ahogyan kipréseli magából újra azt az egyetlen szót, de ekkor a sós folyadék már végigfolyik arcán. Aztán a következő és az azután következő... Megállíthatatlanul. Menthetetlenül. Fájdalmasan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egész helyzet borzalmasan megviseli. Látja a szenvedést Adrian arcán még akkor is, ha ezt rejtegetni próbálja. Shayleen pont azt az embert bántja, akit soha nem szeretett volna. A bűntudat gennygombóca szorongatja torkát, s hiába próbálja azt enyhíteni, visszatartott zokogása csak tovább ront helyzetén. Szeretné óvó karjaiba vonni öccsét, de tudja, ezek a karok most oly soványak és oly gyengék, hogy egy csontváz hatását keltve halálszerűen tekerednének rá a másik élő, létező testére. Azok a szerencsétlen ujjak igyekeznek megszorítani Adrian kezét, átadni a szeretetet és kétségbeesést, de nincs bennük elég erő. Pusztán lanyha, ernyedt ízületek felesleges próbálkozása mindez.
- Én választottam ezt. Mindenkit kizártam, aztán már hiába akartam volna... Egyedül maradtam. Sajnálom, hogy ezt kell átélned miattam - mélybarna íriszei szomorúan vetülnek a fiúra. Szánakozón tekint önnön gazdájára, mely egy normál test porhüvelye csupán, s nem lát sok esélyt, hogy valaha lesz több. Kétségbeejtő helyzete, bármily hihetetlen is, nem végleges, Shayleen azonban még nem látja a kiutat.
Összepréseli vékony ajkait, ujjait összekulcsolja a fiúéval és most újra könnyekben tör ki. Annyira szeretné megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, de ezt a hazugságot még ő maga sem hiszi el. Csendben nézi öccsét és igyekszik parancsolni érzelmeinek, nem túl sok sikerrel.
- Nagyon jók itt az orvosok. Jobban leszek, megígérem - hamis ígéretek folynak ki hazug ajkain, ahogy újra ugyanazok a szavak szivárognak ki közülük, mint már megannyiszor. Szeretné, ha igaz lenne, de még nem látja a végét, abban pedig nem biztos, hogy tudni akarja. Nemcsak egy forgatókönyv létezhet, erről viszont nem beszél. Nem gondolhat most rá, ráér holnap is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ugyan eddig mugli kórházban figyelték meg, itt az ideje, hogy végre ispotályba menjen. Egy hét még, míg visszaengedik a kastélyba, ezzel pedig ki is kerekedik az egy hónapos intervallum, melyet orvosi felügyelet alatt kell töltenie. Rezignáltan lép be a fővárosi ispotályba, körülötte minden túl nagynak és élettelinek hat. Még a vakítóan fehér falak is, hiszen olyan sápadt a levitás, hogy már szinte hullaszámba megy. Az eddigi három hetes folyamatos fekvésnek köszönhetően szervezete és izomzata jelentősen gyengült, ez a kis táv is kimerültté és álmataggá teszi, ami látszik rajta. Szemei az átlagosnál hosszabb időre csukódnak le, néha lassít amúgy sem gyors léptein, légzése lassú, ráadásul fázik. Hogy eddig ezt miért nem vette észre?
Befordulva az egyik folyosón szinte szó szerint ütközik bele újdonsült házvezető-helyettesébe. Merthogy a hírek bizony terjednek, így neki is a fülébe jutott ez az apró változás. Kissé kétkedve pislog a nőre, hiszen személyesen ebben a felállásban még nem találkoztak. No meg azért is a meglepettség, mert bár hallott Aileen betegségéről, fogalma sem volt róla, hogy annyira súlyos a helyzet, hogy most itt van.
- Jó napot tanárnő - halkan köszön, de nem igazán tudja, merre mozduljon. És őszintén szólva jó lenne szólni egy levitás vezetőséginek, hogy nem megszökött a tanulnivalók elől, hanem vannak bizonyos... Problémái. - Hogy van? - érdeklődve teszi fel a kérdést. Az ember persze a tanárait szívesen látná kórházban fekve - bárhol, csak tanórán ne -, de az ex-levitás hölgy nem tartozik ezek közé. Azon kevés oktatók egyike, akiknek az órájára mindig örömmel ült be... Míg megtehette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nyilvánvalóan sokan bírálnák nem épp tökéletes technikáját, mellyel sztrájkol a körülötte lévő felhajtás miatt. Megnémult. A depresszió sötét árnyéka egyszerűen ráült, ő pedig nem hajlandó megszólalni, hiába kérdeznek az orvosok, hiába kérdez a pszichológus, hiába kérdez Aiden. A neki adott ételeket hol megeszi, hol elutasítja, mivel azonban rendszeresen rajtaveszt ezen a játékon és azonnal jönnek a csövek, így inkább legyűr pár falatot, mintsem ismételten mesterségesen táplálják.
Kata, a mellé kirendelt nővérke egész nap csicsereg, próbál mosolyt csalni az arcára, vagy bármilyen reakcióra bírni, de minden áldott nap ugyanolyan csalódottan távozik, mint előtte. Belátta, hogy életmódja veszélyes méreteket öltött és szeretné, ha segíthetnének neki, de nem bírja. Látja a szánakozó, lesajnáló tekinteteket, hogy "szegény kislány". Nem az. Nem tudja kezelni ezt a fajta bánásmódot, úgy érzi képtelen többé elviselni akárkitől. Minden alkalommal, mikor Aiden bejön, csak és kizárólag fájdalmat lát a szemében, a mérhetetlen sajnálatot, ettől pedig az epe rögtön megindul felfelé. Inkább rá sem néz a rellonosra, inkább nem is foglalkozik vele. Pedig szereti, veszettül szüksége van rá, mégsem erre. Nem ezekre a szomorú szemekre, amik szenvednek: szenved ő eleget nélkülük is.
A mai délután sem különbözik a többitől, kitartóan bámulja a plafont, miközben Kata újfent be nem álló szájjal sürög-forog körülötte. Kizárja a zavaró nőt és már csak arra lesz figyelmes, hogy csend telepszik köré. Kiengedi az oly sokáig benn tartott levegőt, de akkor egy ismerős hang üti meg fülét. Milyen kérdés ez? Hogy lenne? Csövek állnak ki belőle, ezeket vezetik le a torkán, életveszélyes állapotból hozták vissza, szinte a halálból, itt fekszik egy steril kórteremben, ahova meghalni járnak az emberek, vajon hogy van? Elég időt töltött már itt ahhoz, hogy tudja: az ilyen felesleges kérdésekre megspórolhatja a választ.
A következő mondatra végre valahára elfordítja a fejét, de csak azért, hogy ránézzen a könyvekre. Egyetlen pillantást sem szentel a fiúnak, csak visszafordul a plafon felé és némán zárja ki őt. Ez bitang nehéz mindkettejüknek, de főleg Aidennek, aki már isten se tudja, hanyadik napja tűri a teljes elutasítást. Viszont nem adta még fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Shayleen megbékélt. Továbbra is távolságtartó ugyan szüleivel, de már szóba áll velük és nem tagadja meg őket. A kapcsolatuk már sohasem lesz normális, nem fognak ragaszkodni egymáshoz, mint az anyja és a karjában csimpaszkodó gyermek. De megbocsájtott. Sok évébe, a végén pedig még keményebb hónapokba telt, hogy végre higgadtan le tudjon ülni velük beszélni. Igazán őszintén. Az első mondatok nehezen, pár szóban szakadtak fel belőle, az utolsó mondatok viszont már barokkosan záporoztak ajkai közül. A gyógyulás legnagyobb lépése az volt, mikor az egész találkozó végén anyja beismerte: hibázott. Kétség sem férhetett hozzá, mennyire igazak is szavai, elvégre azt a tekintetet, Shayleen míg él, nem felejti el. Már egy hónapja egészséges. Néha meginog, néha elfelejt enni, néha túlságosan odafigyel arra, mit fogyaszt. Mégis sokkal kiegyensúlyozottabb. Kapcsolatai nem nagyon vannak még. A régiek elsorvadtak, újak pedig nem köttettek, bár tulajdonképpen nem is volt rá lehetőség, hogy kialakuljanak. Egyedül öccse maradt meg örökös tényezőként életében.
Most, hogy itt a karácsony, beleegyezett, hogy hazautazzanak és otthon töltsék az ünnepeket, márpedig ha Anglia, akkor London és karácsonyi vásár. Nincs is jobb, mint a forralt bor illatában fürödve megízlelni az ételkülönlegességeket és apró, ámde figyelmes ajándékokat vásárolni a zsúfolt standoknál. A csoda itt is ugyanúgy jelen van, mint az otthonokban, vagy akár az iskolákban és munkahelyeken.
Felhőtlen kedve meglátszik rajta, mosolygósan köszön oda azoknak, akiknek portékáját szemügyre veszi és néha meg-megáll, hogy a szakadó hóesésben gyönyörködjön. Rövid, barna haján csillognak a fehér pelyhek, lehelete pedig párafelhőt von köré. Ez a pillanat nem is lehetne tökéletesebb, ekkor viszont megcselekszi azt a szörnyű dolgot, amit vélhetően egész életében bánni fog. Ahogy ismét a tömeget kezdi kémlelni, balra fordítva fejét megpillantja Őt. Nem látta már jó ideje, tulajdonképpen az öltözős incidens óta igyekezett kerülni a férfit. Mégis, most, ahogy megpillantja a szikár alakot, a markáns arccsontot és a mindig tökéletesen álló hajat, a régóta pihenő szíve furcsán erősen, szinte szédítően dobban meg. Újra és újra. Észre sem veszi, hogy már jó pár pillanat eltelt, mióta figyeli, így mikor a férfi felé fordul, gyorsan elkapja fejét. Talán túl gyorsan. Természetesen azonnal elvörösödik és elindul az ellenkező irányba, hiszen tudva levő, hogy Aiden gyűlöli őt. Attól tart, az ex-rellonosra talán nem érvényes a "karácsonyi megbékélés" sztereotípia, neki pedig most nincs szüksége arra, hogy ismét ripityára törjék a szívét. Szóval ideje kereket oldani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A meghitt családi idill... Vagy valami olyasmi. De semmiképp sem nevezné az ember feszültnek, netán kínosnak. Az a bizonyos családi karácsony, ami már évek óta puszta vágyálom csupán, ebben az évben megvalósulni látszik. Mind együtt vannak, a karácsonyfa már a nappali sarkában világít, s az égősoron vidáman futkároznak a színek körbe-körbe. Az egész ház ünnepi díszbe öltözött, mint egy normális család normális karácsonyán, ahol nincs harag, csakis szeretet és békesség.
Apropó szeretet, Adrian pont ezt a roppant eszményi pillanatot választja ki arra, hogy a gyorsétteremből hozott undorító kajájával lehuppanjon... Shayleen ölébe. Nos, tény ami való, lánykánknak betonkemény vádlijai és olyan combizmai vannak, hogy az ember sírva fakad, ha kitapogathatja, na de azért már mégis, azért olyan nagy az a kanapé, hogy elférjenek rajta ketten. Egy könnyed mozdulattal tolja le magáról, egyenesen a kényelmes ülésre öccse kimondottan szexinek tartott valagát, miközben megforgatja szemeit.
- Eszem ágában sincs ezt nézni, csak elmerengtem és mire jöttél, már ez ment - elhúzza a száját a film láttán. Testvére már csak tudja, mennyire gyűlöli ezt az egész filmes cécót és azt kell mondanom, hogy a nyálas, pont karácsonykor egymásra találó párokról szóló roppant bugyuta és sztereotíp egész estés csodákat is rühelli. Igen, ide tartozik a förmedvény Igazából szerelem. Az a címe egyáltalán? Mindegy is. - Ha gondolod válassz valamit és vidd innen az orrom elől azt a szemetet, ha kérhetem, mert menten bulimiás leszek a szagától - szúrós szemmel mered Adrianra, aki vélhetően pontosan érti, hogy Shayleen bármikor akarata ellenére, szíves örömest kidobja a taccsot, ha McDonald, netán a csirke vagy a király kerül a közelbe. Igen ez a gyorséttermi szentháromság az ő keresztje vámpírként.
- Anna és apa lefeküdtek viszonylag korán, hosszú napjuk volt. Tudod, hogy párterápiára járnak, nem könnyű ez nekünk - ezt nem is említettem. Anyja és apja, miután rájöttek, hogy egész életük csak a külsőségekről szólt és házasságuk tulajdonképpen tönkrement az anorexiával folytatott küzdelemben, most, hogy már Shayleen jól van, megpróbálják rendbe hozni azt, ami tönkrement. A szeretet megvan, de sokat kell még tanulniuk. - Anna azt mondta, jól haladnak. De ez látszik is rajtuk. Meg hát rajtunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Válasz helyett csak elfintorodik. A világmindenség egyik legnagyobb tragédiája, hogy Trump elnök lett, s noha Shayleen soha nem politizál, ezen véleményét bármikor, bárkinek elmondja és nyíltan fenntartja. Az ok mélyére viszont most nem ásnék, mert mint mondtam, nem politizálok. Éppen ezért meg is böki öccsét, hogyha esetleg a fintor nem lett volna nyilvánvaló, akkor gyorsan kapcsoljon tova.
- Ez most nagyon gáz lesz, de nincs kedved megnézni a 101 kiskutyát? - kérdőn néz Adrianra, miközben megrohanják az emlékek. Annak idején, mikor a karácsony még valóban családias hangulatban telt, minden évben együtt nézték meg a 101 kiskutyát, összekucorodva a kanapén. Persze testvére az esetek többségében elaludt és csak a film végén ébredt fel, mikorra a happy end már meglett. Ahogy teltek az évek, már végigülte az egészet, az utolsó néhány alkalommal pedig csak a feszültség szögezte őket a kényelmes, süppedő ülésekbe. Most viszont, amikor a hangulat újabban idillinek mondható, talán visszahozhatnák ezt a szokást, megszépíthetnék az emlékeket. - Rég néztük már meg így ketten. Együtt - mosolya halvány, kissé félős, mintha attól tartana, Adrian nemet mond. És persze meg is tehetné, annyi film van a világon, amit nézhetnének helyette! De azért már csak karácsony van...
- Nem élem. Elég törékeny még az egész, de én már nem tervezek visszaesni, vagy legalábbis már nem félek segítséget kérni, ha megingok. Miattad viszont aggódom - egészen lehalkítja a hangját, hogy egy apró foszlány se juthasson ki a helyiségből. Ki tudja, mikor ébrednek fel szüleik, azt meg pláne ki tudja, végül tényleg elaludtak-e és nem hallgatóznak. Volt már rá példa. - Mivel már utána vagyunk, azt hiszem beszélhetünk is róla. Miért nem mondtad nekem korábban? - oldalra billenti fejét, ahogy öccse arcát fürkészi. Hogy miről is van szó? A tényről, hogy Adriannek barátja van, s minderről Shayleen nem úgy értesült ám, hogy testvére mondta el, neeeeem. Colton volt az a kedves, áldott jó lélek, aki szó szerint sokkolta a lányt. Félreértés ne essék, neki aztán tök mindegy, hogy a fiú a fiúkat vagy a lányokat szereti, esetleg mindkét kapura játszik. Ugyanúgy fogja szeretni. Na de azért betyárbecsület is van a világon.
- Van most valakid egyébként?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő tényleg, de tényleg mindent megtesz, hogy elkerülje Aident. Olyannyira igyekszik, hogy természetesen egyből le is bukik, mégis bízik a tömeg jótékony hatásában és elslisszol az emberek között. Néha hátrasandít és, mikor már nem pillantja meg a férfit, kiereszti a benn tartott levegőt. Ezen is túl van. Mégis hogy történhetett ez meg pont vele, mikor nem szolgált rá, jó kislány volt, tulajdonképpen rendbe tette az életét. No igen, egy dolgot leszámítva: Aiden Wardot. Apropó, ha már itt tartunk...
Összerezzen, ahogy ismét meghallja a mély hangot, amely szinte simogatná lelkét, ha értelme nem egy ízes, ám semmiképp sem frappáns beszólás lenne. Shayleen összepréseli ajkait és némán figyeli, ahogy az ex-rellonos - nem titkolva, mennyire jól szórakozik - felemeli az önismereti könyvet és Kevinen kezdi köszörülni a nyelvét. Jellemző.
- Nem értem, miért hiszed azt, hogy egy fikarcnyit is vicces vagy - unottan pillant fel Aidenre, majd mintha csak most venné észre, kiemel egy könyvet a sok közül. Talán ez az egy példány van az egész standon, de nem is baj, épp kapóra jön neki. - Hogyan változtassunk meg egy nárcisztikus embert? - eltöprengve olvassa fel hangosan, majd oldalra fordítja fejét, Ward irányába. - Bármily nagy tudásúak is legyenek e könyv írói, biztos vagyok benne, hogy még életükben nem találkoztak veled. Ha a könyvre nézek, majd rád gondolok, egyértelművé válik számomra, hogy ez az iromány egy bullshit. Javíthatatlan vagy - visszahajítja a könyvet, majd rögvest a tőle jobbra lévő bodega felé lép, ahol különböző karácsonyi portékákat árulnak. Egyik sem tetszik neki, de még ezek is jobbak, mintha Aiden feleslegesen kötözködne vele. Mivel gyanítja, hogy ennyivel nem fogja tudni lerázni, mert hát a férfi egyik kedvenc időtöltése Shayleen idegösszeomlásba hajszolása, eme hobbijának pedig igen rég hódolt utoljára, így ismét megszólal. Csak azt tudnám, minek...
- Semmi közöm Kevinhez, úgyhogy leugorhatsz a témáról egyszer s mindenkorra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Félreértés ne essék, rengeteg kritika érte Kevint, míg Shayleen úgymond együtt volt vele. Az már más kérdés, hogy "szerelemről szó sem volt", legalábbis részéről, meg hát csóknál tovább nem is nagyon jutottak. Ebben közrejátszott persze Shayleen betegsége, hiszen egy kecske hamarabb vetette volna magát bármilyen férfi nyakába, minthogy a lány bármit is megkívánjon. A hormonjai takarék üzemmódba kapcsoltak, mindennek a tetejében a szervezete bármi áron hajlandó volt megakadályozni, hogy egyáltalán az esély felcsillanjon arra, hogy Shayleen képes legyen szexuális életre. Lásd az anorexia során fennálló kóros soványság következtében a havi vérzések elmaradnak, ezzel óvva az amúgy haldokló szerveket attól, hogy egy gyermek is megfoganjon és "gondoskodni" kelljen róla, hiszen nemcsak a baba, de az anya halálát is okozhatja. Így tehát bensőséges idilli kapcsolatuk sohasem bontakozhatott ki, végül pedig Shayleen képtelen volt tovább próbálkozni, hogy szerelembe essen: szerette a fiút, de közel sem érezte azt, amit Aiden iránt. Úgy tűnik ez a keresztje. Megkönnyebbült, mikor megbeszélték, hogy vége az egésznek és jóba vannak, ám egyre kevesebbszer találkoznak. A barátságuk akkor ment tönkre végleg, mikor összejöttek, már nem lehetett visszacsinálni.
Viszont Aiden... Ő más tészta. Ők ketten sosem voltak normálisak. Voltak már együtt, külön, se veled, se nélküled. Minden létező formációt kipróbáltak, tulajdonképpen az elmúlt pár évben (szerintem közelítünk a 3-4 év felé) kapcsolati státuszuk egyszerűen csak bonyolult. És ne röhögj, kedves olvasó, ha valaki, hát Shayleen nem szórakozott jól ezen.
- Tudom, hogy a te világodban mindenki odavan érted, istenít téged és minden nő ledobja a bugyiját csak attól, ha rád gondol, a látványod instant orgazmus. Csakhogy abba a peches helyzetbe kerültél, hogy én már nem tartozom ezek közé a nők közé - óóóóó dehogynem! Shayleen a no.1. rajongód Aiden, ezt te is tudod. Viszont imádod, mikor letagadja, ugye? Szegény kicsi leányzó, még mindig azt hiszi, hogy hihetően képes előadni a "többé már nem szeretlek" előadást és a "találok nálad ezerszer jobbat" lemezt is akadozva igyekszik pörgetni. Mindhiába. Még a vakok is tisztán láthatják, hogy ez a kettő fülig szerelmes egymásba, csak hát... Nyomorékok. Aiden mondjuk egy érzéketlen paraszt, de soroljuk most Őt is a korábban említett kategóriába.
Ahogy kinyögi a tényt, hogy Kevin nincs többé, nem mulasztja el figyelni Ward reakcióját és mi tagadás, némi nemű elégedettséggel tölti el. Most már több hónapja erős, független nő, meggyógyult - igaz segítséggel - és éli a normális emberek életét. Szocializálódik, befejezi a tanulmányait és küzd a céljaiért. Aiden most egy egészen más Shayleennel áll szemben. - Részéről működött, részemről nem. Egyébként sem jött jókor az egész, de most, hogy már egy ideje egészséges vagyok, máshogy látom a dolgokat. Jó egy kicsit egyedül, kapcsolatok nélkül - nem néz Aidenre, miközben beszél, csak a különösen ronda árut vizsgálgatja. Nem kéne őszintének lennie, csakhogy megtanulta, a legegyszerűbb kimondani az igazat. Kivéve, ha arról kérdezik, szereti-e Aiden Wardot. Akkor a válasz egyértelmű nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azonnal elmosolyodik, mikor Adrian beleegyezik, hogy a 101 kiskutyát nézzék meg. A kérdésre viszont megszeppen. - Igazából nézzük meg mindkettőt. Egymás után - úgyis végig fogják dumálni legalább az egyiket, úgyhogy háttérzajnak simán mehet duplán. Megvárja, hogy öccse elindítsa azt, amelyiket előbbre valónak találja, majd felvont szemöldökkel nézi, ahogy kényelmesen elhelyezkedik az ölébe hajtott fejjel.
Arckifejezése szinte azonnal ellágyul és ösztönösen simogatja meg Adrian fejét. Sok minden elveszett, sok minden változott, talán a szeretetük az egyetlen, ami megmaradt mindig, mindenkor. Most életükben először esélyük van arra, hogy tényleg egy családdá váljanak. Nyilván az a sok-sok szenvedés, amin Shayleen keresztül ment, többek között a szülei miatt, az nem válik semmissé és sohasem lesz képes egy egészséges kapcsolat kialakítására velük. De őszintén? Ha normalizálódik a helyzet, már azzal megelégszik, meg hát, most már jól érzi magát, még ha ideiglenesen is, úgyhogy elengedte ezt a kérdést. Csak Adrian miatt aggódik.
- Tesznek valamit. Hogy lesz-e eredménye és ez az állapot tartós lesz-e, azt nem tudom. Hosszú út áll előttük, jellemfejlődésre, belátásra lesz szükségük, hónapokba, sőt akár évekbe is telhet, mire a végére érnek. De elindultak - ha valaki, hát a levitás már csak tudja, milyen nehéz is belevágni a terápia bizniszbe. Most, hogy már a huszonkettedik életévét tapossa, közel nyolc évnyi orvosról orvosra járás után egészen más szemmel nézi az ember ezeket a dolgokat. Mondjuk Shay beteg volt, a szülei nem azok, bár ki tudja. Ennyi kudarcba, veszteségbe és nehézségbe bele lehet betegedni.
- Értem - erre nem tud mit mondani. Furcsa, hogy az egész családjuk defektes. Mármint, ne értsetek félre, nem gondolom, hogy Adrian beteg lenne, szörnyszülött vagy elmebeteg, kiirtandó fajzat. Egyszerűen csak neki is van egy kattanása. Shayleen-é az anorexia, Adrian-é ez. Nem csoda a gyermekkorukat elnézve. - Hogy jöttél rá? - némi szünet után teszi csak fel a kérdést, mert hát minden érdekli, ami összefügg az öccsével. Amúgy nagyon cuki, mert igyekezett utánaolvasni a témának, csak egészen más leírva valami, meg az életben. Különben is, kit érdekel a nagy átlag, neki csak a testvére számít.
- Coltonnal mi lett? Na nem mintha kedveltem volna, igazi bunkó volt - elhúzza száját és úgy pillant le Adrianra. Tényleg ki nem állhatta azt a csávót. Tenyérbemászó képe volt és élvezte, ha másoknak rosszat tehet. Noha öccse stílusa sem egy matyóhímzés, azért nem gondolná, hogy egy kapcsolatban normális lealázni a párunkat a családja előtt. Vagy akár csak hasonló módon viszonyulni akár az illetőhöz, akár a hozzátartozóihoz. Az a gyerek egy kis köcsög. Jó' fej...be kéne rúgni.
- Kevinre vagy Aidenre gondolsz? - nyilvánvaló, melyikükre utalt előbb, de húzni akarja az időt. Semmi sincs velük. Nem találkoztak már időtlen idők óta, Wardot valószínűleg teljesen hidegen hagyja, hogy Shayleen éle-e vagy hal. Biztosan lubickol az oly nagyra tartott függetlenségében, meg persze saját fényében sütkérezik. Ó igen, ennyire van róla jó véleménnyel jelenleg, lehet van egy kis tüske itt-ott benne a férfival kapcsolatban. - Egyébként nem, mi javult volna? Lassan fél éve nem is láttam távolról se, nemhogy közelről... Pont nem érdekli, hogy mi van velem, minek törjem magam? Tuti van legalább tíz nő, aki elszórakoztatja... - láthatóan bevágja a durcit a téma kapcsán. Minek örüljön? Pici szívecskéje még mindig repedten próbál egy darabban maradni és újra meg újra belesajdul a gondolatba, hogy Aiden sohasem fogja szeretni őt. Vagy ha szereti is, képtelen lenne egy pillanatra is komolyságot erőltetni magára, hogy erről őszintén beszéljenek. Argh, pasik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vállat von és enged neki. Végül is tök mindegy, mivel kezdenek, míg mindkettőt megnézik, mert ugye csak és kizárólag ez a lényeg. Ja nem.
- Az a baj, hogy nem tudom része-e a terápiának, hogy foglalkozzanak velünk. Fogós kérdés - vállat von, de a világért sem akarja megrémíteni az öccsét. Már ami azt illeti, hogy kiderül-e a titka vagy sem. Mert ugye tudjuk, hogyha egy biznisz beindul, onnantól kezdve nincs megállás, jöhet a nyomozás, majd a lebukás. Shayleen már csak tudja, hiszen nem ugyanebben az iparban, de egy másikban rittig ugyanez történt vele. Igen, jól gondoljátok, az anorexiájára gondolok. Istenem, meddig, de meddig titkolta mindenki elől a dolgot!
Testvérét hallgatva elgondolkodik. Vajon van arra valamiféle szabály, hogy az ember mikor jön rá arra, hogy a saját neméhez vonzódik? Vagy van olyan, aki egy életet leél tudatlanságban és nyolcvan évesen világosodik meg, hogy hoppá, egészen eddig rossz kapura lőttem? Mert ezek szerint simán lehetne Shayleen is ugyanolyan, mint Adrian, csak hát mennyi erre az esély? Nos, sok. - És hányan tudják rólad? - ha minden igaz, akkor Colton és a levitás az a két személy, aki önnön magán kívül még tisztában van a tényállással, aztán ki tudja. Lehet, hogy ez már mindenki számára nyílt titok volt, csak őt kerülte el a hír mélységes nyomorában.
- Mondj, amit akarsz, az a srác egy tahó - fakad ki egy pillanat alatt. - Nagyképű, beképzelt, öntelt, flegma kis gyökér. Mondom ezt úgy, hogy egyszer találkoztunk és ez bőven elég is volt belőle. Tudod, a vendég keveset ül és sokat lát - szinte már látni lehet, ahogy puffog folyamatosan. Egyenesen erőt kell vennie magán, hogy ne borítsa rá Adrianra azt, ami aznap történt, mikor Colton úgy gondolta, nagyon mulatságos, ha rátöri az ajtót Shayleenre, pofátlanul elhelyezkedik a lakásukban és szétfolyva, terpeszkedve közli a tényt, tudva, hogy a lánynak amúgy fogalma sincs semmiről. Az ilyen ember igazán kedves, mit ne mondjak. Totál kihúzta a gyufát a levitásnál, csak az említésére képes dühbe gurulni. Apropó, ha már erre járunk: nehezen bírja megszokni, hogy heves érzelmi reakciói vannak. Mintha a gyógyulása azzal is járna, hogy újra meg kell ismernie magát.
- Tudom, hogy nem kedveled, de semmi baj nincsen Kevinnel, nem illettünk össze, mindössze ennyi történt - mondhatni fáradtan nyögi ki a már ezerszer elismételt mondatokat. Mit nem lehet azon érteni, hogy Aiden egy seggfej volt, összetörte a szívét, Kevin meg nagyon szerelmes volt belé, arra gondolt, hogy majd ő is az lesz, de nem lett és the end. Hihetetlen, mennyit képesek lovagolni a témán, ráadásul még gúnyolódnak és leszólják Kevint. Voltak hibái, de imádta és szerette Shayleent, tűzbe ment volna érte és ez a lényeg, nem? Na akkor szerintem is. - Nem vagyok kíváncsi arra, hogy hány nővel kavar. Sokkal. Hogy egyszerre vagy külön, az meg már végképp nem az én dolgom - kimérten beszél, de belül mardossa a kérdés: vajon tényleg agyba-főbe csajozik? Néha eszébe jut ő is, vagy soha? És ha gondol is rá, mi jut eszébe? Az az idegesítő csaj, aki a világ legnagyobb szerencsétlensége? Egy hányatott sorsú préda, akit zseniálisan lehet szívatni? Vagy netán a lány, aki sohase engedte, hogy igazán szeressék? Netán egy elszalasztott lehetőség? A kérdésére hamarosan részleges válasz érkezik. - Az nem mentség, hogy nyomorék, eddig is tudtam róla. Mellesleg szerintem pont nem velem van elfoglalva. Nézd, egész eddig csak kolonc voltam a nyakán, megbántottam, idegesítettem, csak azért tartott, mert legalább jól ki tudott röhögni. Ti pasik állandóan ezt csináljátok, de ne is zavartassa magát, te pedig ne mondj neki semmit - szúrós szemmel néz Adrianra, jelezve, hogy eszébe se jusson bármit is elkettyinteni Shayleenről. Mert akkor testvérség ide vagy oda, borzalmas kínok közt fog meghalni.
Mikor az ember elhiszi, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, akkor szólal meg öccse. Hát ez is egy díszpinty, de komolyan. Egy egytől Shayleenig terjedő skálán két Shayleen mértékben pirul el a lány és sajnos a szobában uralkodó sötétség sem rejtheti el ezt az élénk vöröset. Ahogy megrohamozzák az emlékek, ez csak egy bíborosabbá, mélyebb pirossá válik. Az ember szinte már aggódik, hogy menten meggyullad.
- Nem tudom, miért érzed úgy, hogy nekem erre a kérdésre válaszolnom kéne... - megköszörüli torkát és igyekszik hajával eltakarni arcát, így pont kapóra jön neki, hogy Adrian összeborzolta rakoncátlan tincseit. Bárcsak megnyílhatna alatta a kanapé! Mielőtt azonban gondolkodhatna, sajnos kinyílik a szája és alig hallhatóan kicsúszik rajta az egyetlen válasz, amit a szíve enged kimondani.
- Nem szúrt. Tökéletes volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Aiden elejtett megjegyzésére elkerekedett szemekkel fordítja felé a fejét. Ugye nem azt akarja mondani, hogy Adrian is odavan érte? Érti ő, hogy családban marad, de mielőtt még jobban sokkolná magát, lehűti kedélyeit azzal, hogy biztos Colton volt az a nagyon értelmes, aki kifejezte plátói érzéseit a férfi felé. Barokkos túlzás lenne, ha más személy tette volna ugyanezt. Bár a rellonosokból kiindulva már ezen sem lepődne meg.
- Nem értem, miért vagy ilyen cinikus - vöröslő arccal villantja rá a szemét Wardra, aki láthatóan jól szórakozik, kvázi minden mondaton, ami Shayleen száján kibukik. Lehetetlen alak, de éppen ezért sz... Szemtelen. Nem jutott eszembe hirtelen jobb improvizáció, de ugye tudjátok, hogy mire gondoltam?
- Néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire rosszindulatú vagy, vagy egyszerűen csak élvezed, hogy cukkolhatsz - hitetlenül mered a fölé magasodó férfira, még meg is csóválja a fejét. Ahogy Aiden ismét megszólal, már fel van készülve valami roppant kedves mondatra, egy egészen frappáns megszólalásra azzal kapcsolatban, hogy ő mennyire élvezi és kihasználja a szingliséget. Hiszen a legyeskedő nők, a túlfűtött szexualitás, a függetlenség... Ez az ő világa. Már szinte hallja lelki füleivel, csak hogy nincs a mondatnak folytatása. Kérdőn pillant oldalra és, mikor meglátja a férfi arckifejezését, azt hiszem meglepődik. Nem tudja nem látni azt az arckifejezést, amit vág. Mivel szóhoz nem tud jutni és nem érti, hogy mi történik, így csak Ward arcát fürkészi egészen addig, míg meg nem szólal.
Ez az a pont, ahol Shayleen szíve óriásit dobban. Esélyes, hogy Skóciában is hallották, ott is az ország északabbik területén. Igyekszik sulykolni magába, hogy ez nem jelent semmit, de Aiden most komoly és őszinte. Most nem akarja őt bántani. Lehet, hogy most kéne végre rendezniük a kapcsolatukat vagy így, vagy úgy?
- Én... - ahogy belekezd, megakad. Nem, ezt a mondatot most nem kezdheti úgy, hogy én. Nyolc évig élt az énben, eljött az ideje az ő-nek. - Köszönöm. Elég sokáig mellettem voltál, nagyon sajnálom, hogy... Mindent - arcán szomorúság suhan át, mert képtelen kimondani, hogy sajnálja, hogy Aiden rá vesztegette az idejét. Életének egyik legrosszabb mondata lenne, mert nem sajnálja, ő segített neki levegőt venni, mikor fuldoklott. Nélküle halott lenne. Ettől a gondolattól kirázza a hideg és láthatóan összerezzen. Soha többé nem akar olyan állapotba kerülni, bármit, de azt többé soha. - Az a baj, hogy annyi mindent kéne mondanom, de azt sem tudom hol kezdjem vagy hogy érdekel-e - felnevet, de hallatszik hangján, hogy borzasztóan ideges és zavarban van. Annyi mindent akar mondani, annyi mindent akar kérdezni, ami lehetetlenségnek tűnik. Akárhogy is legyen, ezúttal megéli a pillanatot, hogy végre egy olyan Aidennel beszélget, akivel már rég nem találkozott.