Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szávay Edmund
Animágia óra
_______________________________________________

Az animágiáról az iskolában hallottam még elsős koromban és már akkor megjegyeztem, hogy marha nagy hasznát vehetném ennek a tudásnak a munkám során. Igaz a metamorf mágiával is képes vagyok valamilyen mértékig állati jellemzőket felvenni, kacsacsőrt vagy nyuszifület növeszteni, de az nem túl hasznos skill hacsak nem kiríni akar az ember a tömegből.
A tanulása sok odafigyelést igényel, ami nálam jelenleg még talán plusz pont is, ugyanis Hunor elengedése óta néha el-elszomorodom. Nem egésze értem miért, csak úgy jön az egész. Viszont ahogy láttam ő boldog, a tudatlanság oltalmazó kezei alatt nem is ragyoghatna jobban. Néha magam is meglepődök milyen rohadt jó fej ember vagyok, hogy néhány kivételes emberrel kajakra törődöm. Sőt, áldozatokat hozok értük. Na mondjuk a közeljövőbe nem tervezek ilyesmit, nálam limitálva vannak az ilyen cselekedetek, lévén, hogy nem szeretetszolgálat vagyok.
Néhány napja azon morfondírozok vajon milyen állat leszek. Ez nem választható így az igazi tulajdonságaim alapján semmi aranyos, ártatlan lényre nem tippelnék. A nyuszik és társaik esélytelenek. A madarak közül is maximum a ragadozómadarak. Ha szerencsém lesz legalább Európában élőt kapok. Egy tigris irtó menő lenne, de ha olyan alakban flangálnék, mindenki levágná, hogy animágusról van szó. Tehát haszontalan lenne az egész. Kisebb, hétköznapibb állatban bízom. Mondjuk egy kígyó.
A teremhez érve megállok. Hangosan kopogtatok kétszer, utána nyitok csak be.
- Jó napot tanár úr, remélem nem késtem - mosolyodom a férfira ha benn van, ha nincs akkor bemegyek és egy padban csendesen megvárom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Látszik, hogy Hay szociális érzéke valahol a béka feneke alatt van. Ha az ilyen helyzeteket legalább olyan jól tudná kezelni, mint amennyire észreveszi ha hazudnak neki, vagy ha megpróbálják eltitkolni előle a bajt vagy a szomorúságot, akkor már régen észrevette volna, hogy Hunor nem érzi jól magát a társaságában, és mielőbb szabadulni szeretne. De sajnos erre természetéből fakadóan alkalmatlan volt. Bár a verbális kommunikáció hiánya felerősítette benne a nonverbális kommunikációra való érzékenységet, annyira küzdött azért, hogy szeretve legyen, hogy ilyenkor egész egyszerűen kikapcsolt a benne élő mérőműszer.
Készségesen kapcsolgat a számok között, hogy minél jobban bevésődjön a folyamat a fiúnak is. Csak jót akar és semmi mást. Aztán eljön az a pont, ahol végre a levitás egyedül is megpróbálkozik ezzel a komoly és izzasztó kihívással. Apró korrigálásra és segítségre szorul, de aztán úgy tűnik, megtalálja amit keresett. Összehúzott szemöldökkel mered a először a képernyőre, majd Hunorra. Nem igazán az ő stílusa ez a fajta feldolgozás, de végül is nem tűnik olyan rossznak. Egész addig elhiszi, hogy Hunor ezt kereste, míg meg nem látja a szőke arckifejezését. Tehát ő is meglepődött rajta, hogy mit sikerült előhoznia? Nem is ezt akarta igazából? Ezekre a következtetésekre jut, így egy érintéssel megállítja a dal és visszalép a kereső sávba, hogyha évfolyamtársa akarja, akkor újra megpróbálhassa. Nem lesz ő itt semmi jónak elrontója, még mindig kiderülhet, hogy igazából mit szeretett volna megmutatni neki a zenélős fiú. Most már igazán kezdett nagyon kíváncsi lenni, hogy vajon valami ennél is furcsább következik, vagy valami olyan amit ismer, esetleg utál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Körülbelül a feléig hallgatjuk a számomra szokatlan swinget, azután a rókalány egy koppintással elhallgattatja a zenekart. Azt hiszem, ez egyértelmű jele annak, hogy neki sem tetszik a dal.
A lány várakozva pislog rám. Én várakozva pislogok rá. Részemről ennyi volt a keresés, megvan, ami kellett. Így már van elképzelésem, mit fogunk játszani a következő próbán. Na de itt ülünk a telefon fölött, hallgatagon, és megint rámtör az utált érzés: a másik tőlem várja, hogy szórakoztassam, pedig én egyáltalán nem vagyok szórakoztató. Nem is tudom, mérges vagy szomorú vagyok emiatt. Mindenesetre kényelmetlen az érzés, az biztos. Próbálok kigondolni egy másik számot, amit szeretek és szívesen meghallgatnék, de most persze egy sem jut eszembe, amikor itt a lehetőség. Talán a legközelebbi szünetben összeírom a kedvenceimet.
Az elárvult gitárom felé vetek egy oldalpillantást a szomszédos padon. Bőven van mit tanulnom, ha szeretnék belehelyezkedni ebbe a dalba, úgyhogy ideje lenne ténylegesen gyakorolnom.
- Hát - töröm meg a hosszúra nyúlt csendet. - Össze kell barátkoznom ezzel a dallal egyszer, úgyhogy ideje lenne nekikezdenem.
Hogy mutassam is, mire gondolok, lehuppanok a padról, amit eddig megosztottunk, és a nyakánál megfogom a hangszerem.
- Nem baj? - kérdezem tőle összeráncolt szemöldökkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kezem és pálcám megáll a levegőben, ahogy rám szól, ne gyújtsak még tüzet. Így tehát csak a vizet öntöm az üstbe, gondosan kimérve. Az asztalhoz visszalépve mélyedek ismét a tankönyvebe, megpróbálva memorizálni a következő pár lépést. A munkafolyamat azonban kicsit sem bizonyul olyan egyszerűnek és csendesnek, mint azt jelen pillanatban szeretném. Egy darabig ugyan csak a holdkő és mozsár csattogása, meg többiek beszélgetése hallatszik. Foszlányokat kapok el a körülöttünk dolgozók csevegéséből, ám ez még mindig nyugalmasabb, mint a bájcsvej a rellonossal. Móric azonban nem élvezi úgy a csöndet mint és. Fejem azonnal felkapom a fiú hangjára, értetlenül bámulva rá. Fogalmam sincs, honnan jutott eszébe éppen a furcsa jelző, csak mert csendben vagyok. Összehúzott szemekkel hallgatom végig a véleményét a levitásokról meg a hősies szavait, és már nyitom is a számat válaszra, de becsukom, ahogy összemosolyog a haverjával. A becenév közel sem nyeri el a tetszésemet. Sőt, rátesz egy lapáttal a fancsali kedvemre. Ha nem órán lennénk, talán kapna tőlem egy Pofixet a képébe. Ám szerencsére erősebb vagyok annál, minthogy a dühöm felül kerekedjen rajtam, így megpróbálom inkább lenyugtatni magam, és nem tudomást venni a rellonosról és röhögő haverjáról.
- Tudod, nem minden levitás egyforma. - Nem tudom azonban szó nélkül hagyni a dolgot. Pálcámat elrakom, aztán fordulok felé, hogy rá tudjak nézni, ahogy beszélek. - De te nem cáfoltál rá a rellonosokról terjedő sztereotípiákra. - Nem fejtem ki neki jobban, mire gondolok. Nem akarom az arcába vágni, hogy "pont olyan bunkó vagy". Inkább visszafordulok a tankönyvhöz, hogy aztán a kövirózsa leveleket kezdjem keresni a hozzávalók között. - Ja, és értettem, hogy rám gondolsz. Attól, hogy nem kötöm az orrod alá minden gondolatomat, hülye még nem vagyok - fintorgok rá. Azt hiszem, amikor ilyen nyugodtan tudok visszaszólni egy rellonosnak, mondhatjuk, hogy fejlődtem. Még ha nem is durva szócsatát vívunk. - Mellesleg nem tetszik a becenév. - A legszigorúbb arckifejezésemet próbálom magamra ölteni. Ha nem is ijesztő, annyi biztosan látszik az arcomon, hogy nem szívesen hallanám még egyszer a szájából újonnan kreált szavát.
- Na mi lesz azzal a holdkővel? - bökök a mozsár felé. - Óra végére készen kell legyünk! - Nos, ha ez nem elég stréberes mondat és hangnem, nem tudom mit vár még tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az órára pillantok, de még bőven van idő arra, hogy bármi is történjen. Nem tudom, hogy én vagy a lányka lesz izgatottabb attól, hogy ma megtartjuk az első órát, valahol gyanítom, hogy én leszek az, akinek jobban izzadni fog a tenyere, mert hiába lestem én el egy-két taktikát másoktól, ha amúgy dunsztom nincs, hogy mi lenne a jó; a szigor vagy a lazaság. Vélhetően, utóbbit fogom előnybe tolni, a szigort csak azért, mert nem akarom, hogy bármi baja essen itt bárkinek, azért, mert én lazán tartom a gyeplőt és azt tesznek, amit akarnak. Részben igen, de minden másra figyelni kell majd, itt most az én fejem fog igencsak a porba hullani, ha nem lesz rendben minden.
Még egyszer és utolsónak átrendezem a jegyzeteket, amiket írtam vagy épp csak kikerestem és lemásoltam. Egy részét odaadom majd neki – és a többieknek is, mindenkinek készült, legalább körmölni nem kell annyit, csak ha akarnak jegyzeteket, arra is van hely -, a többi marad nálam, bár nem felolvasóestet fogok én itt tartani, jobb lesz a kapaszkodó, ha nagyon eltévednék a sorok között, vagy épp a témákban. Szusszanok egyet, felállok a székről, teszek egy kört az asztalon, most még nem kell sok hely, semmi, de azért mégis elrendezgetem azt, ahova majd ülni fog. Oké, most már tényleg túlizgulom az egészet, jó hogy nem takarítom fényesre az asztal lapját, mielőtt azonban tényleg megcselekszem, egyszerűen lépek vissza az asztalhoz és támaszkodom neki. Ebben a pillanatban kopognak, mivel senkit se várok és remélem, nagyon nem ide akar valaki betörni smárolni, így remélem, ő lesz az, akit várok. Barátságos – már ami tőlem kitelik – képpel fordulok felé, amint megpillantom.
- Hello -  biccentek felé. – Dehogy késtél, még korai is vagy – őszintén, amíg nem órákig kell várnom valakire, addig senki sem késik. De elég is, itt vagyunk, az a lényeg. – És, izgulsz már? – nem kezdek bele, azért kell egy-két mondat, lazításnak, meg úgy, nagyon az elején nem is lesz még izgalmas. A papírok felé nyúlok gyors, mielőtt elfelejtem. – Ez a tiéd, majd fusd át, de így nem kell tollsercegést hallgatnom, neked meg kímélve lesz a csuklód – nyújtom felé a jegyzeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ja, nincs mit - magam se tudom, miért, de kapásból ez volt a válaszom Holló úrnak, bár a gondolataimban még mindig ott jártam, hogy ez egy süllyedő hajó, s tűnjek el, mert ha elsüllyed, bele fogok fulladni a hatalmas óceánba. Még mindig vert a víz, valamiért rettegtem ettől a VAV-tól, mert mindenki ezzel riogatott, hogy ez mennyire nehéz, és amúgy sem voltam túl jó tanuló, nem azért, mert hülye volnék, hanem inkább lusta, és csak azt tanultam meg, ami érdekelt is. A nagynénémnek viszont nem akartam csalódást okozni, ezt a vizsgát valahogy teljesítenem kellett, csupán az volt a kérdés, hogy mégis hogyan. - A mosdóban - súgtam vissza Olíviának, aztán amikor megláttam magam előtt a kérdéseket, néhány másodpercig be is rezgett mindkét lábam, mert bizony kemény kérdések voltak ezek. A többiek hangját se hallottam igazán, nem is nagyon figyeltem, hogy miről diskurálnak, csak hullámzott előttem a papíron a kérdés, és sajnos leblokkoltam. Semmi nem jutott az eszembe, pedig a többiek már elkezdtek írni, így némi fáziskéséssel jöttem rá, hogy bizony nekem is el kellene kezdenem. De mivel nem tudtam a választ, Olcsi tudásában viszont biztos voltam, így őt zargattam meg, hátha lesz oly kedves, és segít nekem. Figyeltem, miket mutogat, és próbáltam gyorsan le is írni, de közben lopva a tanárra is sasoltam, nehogy nyakon csípjen minket.
Aztán míg Olcsi is írt, addig csak úgy tettem, mintha agyalnék a kérdéseken, vagy próbálnám azokat kidolgozni, lopva a többiek lapját is próbáltam lelesni, nem sok sikerrel, mert sasszemem azért még mindig nem volt. Ha Olcsi újra számokat mutogatott, vagy a lapját, akkor gyorsan és szorgosan megint neki kezdtem, s bár nem vagyok biztos abban, hogy mindent jól láttam, de ha minden igaz, nagy részét sikerült lemásolnom. Az utolsó kérdésre pedig szerencsére tudtam mit írni, már csak azért is, mert előttem ült Olívia, megihletett és így egyszerű volt írni arról, hogy mit is szeretnék valójában. Azt mondjuk reméltem, hogy majd nem olvassa el, mert az ciki lenne, így remélhetően csak Albert bá lesz az egyetlen, aki az utolsó kérdésre adott válaszomat látni fogja, amit nagy erőkkel körmöltem, míg a végére nem értem. - Khm, tanár úr, aki végzett, kimehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ülnek és nézik először a telefont, aztán egymást. Elég kínos a helyzet, bár Haynek annyira nem tűnik fel. Ha feltűnne véget vetne neki, ehelyett ül és várja a csodát, ami persze nem következik be. Egészen elszokott az emberektől, mert amikor megtudta, hogy el kell hagynia a régi iskoláját bezárkózott, ellökött magától mindenkit. Aztán volt az a másfél-két hónap, míg nem is találkozott senkivel, csak a családjával. Aztán mikor idekerült nehezen nyílt meg, tehát megint csak kerülte az érintkezést úgy mindenkivel akivel lehet. Most kezdene kinyílni, de nem tudja, hogy hogyan tegye meg. Amúgy is mindig bajban volt ezekkel a dolgokkal, de azóta különösen.
Bólint, hogy persze, érti. Kicsit szégyelli is magát, hogy feltartja, hogy feltartotta eddig. Elvégre persze, hogy van annál sokkal jobb dolga, minthogy ott üljön vele, és megpróbáljon segíteni neki egy kicsit. A zene amúgy is nagyon fontos dolog, nem lehet csak úgy elhanyagolni, olyan mint számár a sport. Néhány másodpercig még kínosan mered rá kérdően, hogy ő menjen, vagy lelép a fiú. Végül aztán úgy dönt, hogy részéről lenne illedelmesebb távozni, elvégre amúgy is ő zavarta meg itt és nem fordítva. Így aztán feláll és rámosolyog. Kivár, hogy viszonzásra talál-e a kis gesztusa, majd int egyet, mielőtt kilépne az ajtón.
Most már sokkal óvatosabb, mint mikor idefelé jött. Nem énekel, nem csap nagy zajt hanem igyekszik minél halkabban surranni, akár egy macska. Nem akarja, hogy bárki is megtudja, hogy arra jár. Fel akar szívódni csendben, hangtalanul, nyomtalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ettől a nem minden levitás egyforma szövegtől a falat tudnám kaparni. Komolyan. Nem vagyok előítéletes, Merlin a tanúm rá csira, de hát csak okkal került be a Levitába a csaj, nem? Vagy én vagyok hülye? Nem lenne meglepő, de azt tényleg nem szeretem, hogy csak azért előítéletes valaki valakivel, mert éppen melyik házban van. Folytatja, én pedig ingatom fejemet arra, hogy mit erősítettem meg és mit nem. Végül vigyorogva vállat vonok.
- Tudod, tényleg szaralaknak érzem magam, mert be akartam verni valaki képét, aki esetleg bánthatott és attól szomi vagy - bólintok egyet, majd újult erővel állok neki összetörni a köveket. Nem mondom, hogy felcseszte az agyamat, de éppen azt sem mondanám, hogy a nyugalom mintapéldánya vagyok. Magamban kell tartanom a véleményemet, mert óra közepén vagyunk, nem lehet olyan éles a nyelvem, mint általában megengedem magamnak, szóval felnőttesen tovább lépek az egészen, és további terveim szerint ignorálom a csajt. Ha ő nem erőlteti meg magát, hogy a közös munka könnyebb és egyszerűbb legyen, akkor én sem fogom.
- Ahogy érzed, nem mintha bizonygatnod kéne bárkinek is. Főleg nem nekem - vonom meg vállamat. Mit bánom én, hogy hülye-e vagy nem, de megszedhetné a lábát, hogy tényleg haladjunk, mert így két óra sem lesz elég, hogy befejezzük. - Mellesleg, nem kérdeztem - mosolyodom el ellenállhatatlanul felé. Ha már el lettem könyvelve bunkó rellonosnak, amivel teljesen megfelelek a sztereotípiáknak, amik kialakultak rólunk, akkor hülye leszek nem rátenni még egy lapáttal. A köveket folyamatosan tördelve veszem elő pálcámat, gyújtom meg a lángot az üst alatt, pontosan közepesre állítva, majd fogaim közé véve a fadarabot állok neki adagolni a holdkövet. A zöld szín elérésével állok meg és kezdem el kavarni egyetlen szó nélkül. Pálcámat teszem le az asztalra, amíg várom, hogy kék legyen pillantok Bettire. - Addig megtennéd, kérlek, hogy a kövirózsát előkészíted? - pillantok vissza az üstbe, majd kiveszem belőle a kanalat, adagolom még a port a lila színig, majd a maradékot, pontosan követve a könyv utasításait, a tálkába teszem. A mozsarat kimosva folytatom a tüskék összepréselésével.
- Amúgy meg… - esnek kékjeim Bettire. - Ha a te tempódban haladunk, akkor nem leszünk készen óra végéig - rebben meg szemöldököm. - Nem erősséged a bájitaltan? Tökre megérteném, az első két évet én is végig szenvedtem - nyammogok kicsit, majd észreveszem magam, hogy megint próbálkozom, így bekussolva tördelem azokat a fránya tüskéket tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Zayday a másik ifjú, aki végül itt lehet és elkezdheti a rögös utat valami új felé. Sokat gondolkodtam rajta, ahogy mindenkin, hiszen kellett, nem hozhattam átgondolatlan és felelőtlen döntést, amely végül mégis könnyedebben jött, mint hittem. Ez nem azt jelenti persze, hogy félvállról veszem az egészet, sőt. Jobban oda kell figyelnem, hiszen akiknek kevesebb még a gyakorlatuk, könnyebben tudnak hibázni, azt pedig nem szeretném. Ne az én nevem alá véssék be, hogy nem sikerült, kudarc és katasztrófa. Ennyi ambíciót örököltem anyámtól, ha többet nem is.
Neki is készültem jegyzetekkel, amelyek csinos kis halomban állnak az asztalon, a teremben, ahova invitáltam a délután. Lehet korai, hiszen még aligha lendül be az év, de annál gyorsabban haladhatunk, ha hamarabb visszatér a rutinjai közé. Tény és való, a vizsgaidőszakába nem másztam bele, elég nehéz az anélkül is, hogy valaki még plusz dolgokat is akasszon a nyakába. Nekem legalább is, sosem volt erőm még máshoz is, eléggé nehezen fókuszáltam a tanulásra amúgy is, örültem, ha nem szégyenkezve kellett kibontanom a levelet, amiben az eredményeim kaptam meg.
Nem nézem most az időt, a nosztalgikus emlékeim között kalandozva bontom ki a szendvicset, amelyet korábban vettem, hogy legyen mivel lefoglalni magam, míg el nem jutok valami nagy tál finom elé. Beleharapok, hátradőlve pakolom fel a lábaim az asztalra, kicsit hintázva a széken, úgy érzem magam, mint valami kiskirály. Nem tartok még mindig semmiféle valódi órát, láttam, hogy kerestek, azonban nem volt olyan ambícióm, mint amikor ezt az állást megláttam és jelentkeztem. Teljesen más volt. Most pedig főleg az. Itt ülök, lábam fent és a szendvicset majszolva veszem magam elé az egyik lapot és olvasgatom. Biztosan kopogni fog, így mikor egy megtörténik, csak odaszólok, hogy jöhet máris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Visszatérésem a kastélyba zökkenőmentes volt, minden rendben ment. Most éppen a szobában fekszem, még mindig ásítozok, és visszagondolok a tegnapra. Az évnyitó rendben lezajlott, szokás szerint degeszre ettem magam. Jó volt már visszatérni, bár az otthonlét jól feltöltött a negyedik tanévemre. Az idő úgy repked mint egy bagoly, hiszen tegnap még elsőéves megszeppent kis gólya voltam. Most meg tessék, itt állok három évvel később, mármint fekszem. Eszembe jut a tegnap esti szóváltásom Szávay professzorral, akivel a mai napra beszéltünk meg órát. Izgalommal gondolok bele, milyen érdekességeket tanulhatok az animágusi tanoncságom során. Itt az ideje hogy kikecmeregjek az ágyból. Meg is teszem, gyorsan felöltözöm, (egy türkíz felsőt, és egy kék farmert választok) majd kinyitom az éjjeliszekrényem fiókját is kiveszek belőle egy piros hajpántot melyet azonnal felteszek. Pennát és pergament veszek magamhoz, melyet belehelyezek a kistáskámba. Megnézem magamat a tükörben, és miután a látványt megfelelőnek tartom kilépek a szobából. Lesietek a többszáz lépcsőfokon és belépdelek a nagyterembe. Leülök egy évfolyamtársam mellé, és a reggeli trécs elkezdése közben megvajazok egy pirítóst. Miután úgy érzem hogy gyomrom megtelítődött búcsút intek a partnernek, és elindulok a professzorhoz. Meglepően sok diák ácsingózik a folyosókon, mindig bele-bele botlok egy ismerős arcba. Az utolsó fordulónál megigazgatom magam, majd megállok az ajtó előtt. Hármat kopogok, és várom a tanár úr válaszát. Vajon mit fogunk ma venni? Minden kezdet nehéz, de bízom benne hogy nem okozok csalódást az eddigi tudásommal, és a különóra végén elégedett mosollyal indulhatok vissza a körletbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Újabb tanév köszöntött be, aminek újult erővel vágok neki. Utóbbi éveim meghozták gyümölcsét, így most eredményeimmel, lelkesen vettem fel az újabb tárgyakat. Mágusjog. Viszonylag hosszas töprengés után, végül odaillesztettem az összes többi mellé. Nem árt tisztában lennem a jogaimmal, arról nem is beszélve, hogy a Bagolykőbe kerülésemkor minden szabályzatot átolvastam, ha esetleg bajba kerülnék megtaláljam a kiskapukat. Hasznos lett volna a Marina-val történt sörfőzéskor, de végül nem buktunk le, amit nem mondanám, hogy bánok. De a lényeg: Ki mint vet, úgy arat.
Az asztalhoz kényelmesen elhelyezkedve pillantok Hunorra, majd nevetek fel halkan szavaira. Aprót köhintve komolyodok el, hiszen az oktatónk bármelyik pillanatban beléphet és fontos az első benyomás. Emellett újra bennem van némi kétely, hogy jó döntés volt e. Mármint, még leadhatom, de a maga kihívásaival a jog már megmozgatta az agytekervényeimet és kíváncsiság éhségemet. Abban a pillanatban lép be dr. Laines, fejem kapom felé, majd csillan a szemem a kezében tartott Orwell kötet láttán. Úgy érzem nem fogom leadni ezt a tárgyat. Azonnal pennát ragadok és feljegyzem a pergamen tetejére a dátumot és a legfontosabb információkat a tárgyról mielőtt még egy egyenesnek nem mondható vízszintes vonal után belevágnék a mai óra pontba szedésébe. A táblán látottakat, hol szó szerint másolom, hol hozzátéve saját gondolataim dr.Laines szavai alapján. Szeretek Hunor mellett ülni, mert ő teljes mértékben hagy a dolgommal foglalkozni, így aztán bele is merülök a szankciók témájába, ahogy járó kezem írását követem szemeimmel. Az óra végéhez érve elégedetten rendezem a tartalmas jegyzeteket az asztalon, majd csúsztatom őket a vászontáskámba. Talárom alatt megigazítom pulóverem ujját, mielőtt felkelnék és könyveimmel kezembe megindulnék barátom után. Tegnap memorizáltam az órarendem, tehát tudom, hogy most egy másik szárnyba kell majd megjelennem. Ó, de melyikbe is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Remélem, nem tiszta mustár az arcom, mert akkor neki is nagyszerűen bemutatkozom, hogy az apja lehetnék, ha akkoriban ügyesebben bánok a kapcsolataimmal, mégis, mint valami öt éves gyerek, úgy eszem. Kézfejemmel törlöm meg végül már azért is arcom, a szendvics maradékát pedig hamar eltüntetem, a zsebembe tömködöm a szalvétát, kezeimet meg a nadrágba törlöm. Hozhattam volna inni is, azonban ez már nem jutott el az agyamig, így csak gondolok arra, hogy menten magam felé tartom a pálcám és megoldom, de végül, elvetem az ötletet. Még egy kicsit alakítok morzsás felsőm lesöprésével magamon, majd lábaimat emelem le, amikor kopogtatnak.
- Gyere! – pont jókor. Fel is állok, amint megpillantom a lánykát, barátságos arcom vetítem felé, tudom, hogy elsőre nem mindig vagyok valami bizalomgerjesztő figura. Ez van, így pakoltak össze, erről nem tehetek. De majd most.
- Szia! Üdv itt, meg minden – mutatok a teremben lévő pad felé, hogy nyugodtan üljön le, most nem rendeztem át semmit, az első pad bőven jó lesz, felőlem a tetejére is ülhet, nem szabok meg ilyeneket. Miközben mozdul, bármerre, a papírokhoz nyúlok, megfogom a neki szánt oldalakat és odalépkedem hozzá.
- Na az van, hogy a leglényegesebb dolgokat összeírtam neked ezekbe a jegyzetekbe. Könyvekből, fejből, ami száraz és unalmas, de rájuk tudsz nézni. Így nem kell még nálam is koptatnod a pennádat. Tessék, elviheted és amikor kell, less rá – nyújtom át neki a jegyzeteket, majd megvárom, míg elhelyezkedik, bármit is mond. Addig az asztalnak dőlve fordulok felé. Jó lesz ez, érzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A gondosan felépített tanóra menet, amivel elindultam a már üres tanáriból, egyszerre tűnt el a fejemből. Igyekeztem Reina szavaira koncentrálni, hogy minden rendben lesz, hiszen az elbűvölő személyiségemnek senki nem tudna ellenállni, így ne aggódjak, csak ez itt és most sokkal nehezebb már. Lépteim vernek a folyosón visszhangot, ahogy a terem felé közeledem, amit kis segítséggel sikerült megtalálnom. Ujjaim már elfehérednek a könyvön, amit magammal cipelek, mint valami mentsvárat, igyekszem egyenletesen lélegezni, valahogy le kell küzdenem a lámpalázat. Okkal nevetett ki a húgom, amikor közöltem, hogy komolyan lámpalázam van már most, a végére már vele kellett nevetnem: hogy lehet, hogy dugig tele emberekkel megtöltött tárgyalásokon, kamerákkal körbevéve tudok ügyvéd lenni, de pár diák belém rakja a parát? Jogos érvelés, nem tudsz vele vitatkozni, így én sem tettem.
A terem ajtaja előtt sóhajtok egy mélyet, majd mosolyogva lépek be és helyezkedem el az asztal előtt, amire könyvemet csúsztatom. Megszeppenve konstatálom, hogy sokkal többen vették fel a tárgyat, mint arra számítottam, szívemet mégis melegség tölti el. Akkor lássunk neki. Gördülékeny az óra menete, a felépítés folyamatosan ugrik be elmémbe, ahogy haladok előre az első tanóra anyagával. Ahogy a pennák sercegnek a papíron, éppen van időm körbejáratni már sokadjára a diákokon tekintetem, hogy a már elején is kiszúrt lányon állapodjanak meg barnáim végül hosszabb másodpercekig, mielőtt mosolyogva folytatnám. A vége felé közeledve lököm el magam az ablaktól és sétálok vissza az asztalhoz, hogy kérdés híján engedjem útjára a diákokat, kivéve egyet.
- Kőszegi kisasszony, kérem! - szólok a lány után, mielőtt kiléphetne a teremből. Amint felém fordul mosolyodom el szélesen. - Szánna rám pár percet? - fonom magam előtt keresztbe karjaim, amíg várom válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Összepréselt ajkaim a jelei annak, hogy próbálom felidézni az irányt amerre fordulnom kell. Az a baj, hogy még Hunort sem tudom megkérdezni, hiszen erre az órára csak egyedül jelentkeztem, így ő most szabad, mint a madár, míg én loholhatok át a ki tudja melyik szárnyba! Nem is hiszem el magam! Annyiszor átnéztem pedig mára a dolgokat, mégis most kénytelen vagyok a kezemben tartott könyvek legfelső fedőlapját felnyitni, hogy alá kukkantva, a gyorsan elrejtett pergamenre írt segítségemhez fussak. Az első héten mindennek rendben kell mennie, és akkor nem lesz az máshogy az év további részében sem, ebben biztos vagyok. Eddig is bejött, most is befog.
Ekkor hallom meg nevemet, toppanok meg és fordulok meg sarkamon. - Igen? - Kicsit gyorsabban kezd verni a szívem, azon gondolkodom, milyen bajba keveredhettem, amiért óra után még beszélni szeretne velem, hiszen ilyen még sose volt korábban. Kivéve persze, amikor én odamentem fontosabb információkat kérni. Abban is biztos vagyok, hogy nem a múlt évi eredményeimhez fog gratulálni, mivel ma látjuk egymást először. Ujjaim a kezeimben tartott könyveimre fognak rá erősebben, úgy húzom ki magamat. - Igen. Hogyne, Tanár úr! - bólint egy aprót, ahogy vissza lépkedek és felnézek a magas alakra. Rákérdeznék miben segíthetek, de elképzelésem sincs miért ácsorgok ott kíváncsi tekintetemmel fürkészve dr. Laines arcát. Fiatal lehet, mégis biztosan idősebbnek tűnik a valódi koránál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szávay Edmund
Animágia óra
_______________________________________________

Elmosolyodom a válaszára, úgy tűnik,  ő sem a Bagolykő legszigorúbb tanárainak elit tagja, bár kezdem úgy érezni, nincsen is igazából ilyen klub.
- Nagyon, el sem tudja képzelni a tanár úr, mennyire - kezdek áradozni neki bájos lelkesedéssel - ma éjjel még aludni sem igazán tudtam, azon pörgött az agyam vajon mi lehetek állati alakban - teszem hozzá nyomatékként, pedig ha tudná szegény, hogy mennyire jóízűen húztam a lóbőrt. Néha el is felejtem, hogy hivatalosan rossz alvó vagyok, azért kaptam engedélyt a külön szobára. Majd fel is kell írnom, hogy néha kóvályogjak álmatlanul, csakhogy mindenki lássa Vattai Júlia nem Csipkerózsika.
A jegyzetekre nem számítok, de csillogó szemekkel veszem el őket.
- Jaj de jó, köszönöm szépen - ennek tényleg örülök. Ugyan nem jelent gondot körmölni, a jegyzeteim mindig szépek és olvashatóak, azonban ki lenne az a hülye, aki visszautasítja a kész jegyzeteket?
Azt nem tudom várunk-e még valakit, vagy csak én vagyok jelenleg a legkezdőbb animágus ebben a kastélyban, mindenesetre beülök az első sorba ha más utasátást nem kapok és nagy szemekkel várom, hogy a tanár úr elkezdhesse átadni tudását, amivel aztán olyan csúnya dolgokat tehetek, hogy ha tudná valószínűleg két lábbal rúgna ki az ajtón szigorúan a jegyzetek nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Sokkal jobban ment az első óra, mint azt valaha képzeltem volna. Elnézve a diákok arcát, nem mindenki fog kitartani az év végéig, le fogják adni a tárgyat, de ameddig legalább egyetlen diák van, aki kitart mellette, nekem már elég, főleg, hogy a III. évfolyam tananyaga nem is olyan vészes, mint a magasabb évfolyamoké. Nem beetetésnek szántam, egyáltalán nem volt ilyen szándékom, amikor összeraktam a tantervet, mindössze egy kevésbé jogi vonatkozású kezdés talán elülteti a bogarat a diákok fülében, hogy nem is olyan rossz ez. Csak remélhetem, hogy az értetlen arcokból egyszer mosolygós lesz, ahogy összeáll a kép. Majd kiderül.
Széles mosollyal szólítom meg a szőke lányt, akit már az elején is kiszúrtam, és aki az óra elejétől fogva hallgatta szavaimat olyan figyelemmel, amire soha nem számítottam. Még én sem figyeltem így az egyetemen arra, amit az oktató mondott nekem. Ez az én szegénységem, és akarva sem tudnám tagadni, mégis mennyire jól esik, hogy ennyire felkeltettem a figyelmét. Türelemmel várom meg, amíg odaér elém, kedves mosollyal fürkészem arcát.
- Nem bánná, ha elkérném az órai jegyzeteit egy pillanatra? - biccentem félre fejemet lassan, miközben jobb kezem nyújtom ki lazán a lány felé, hogy a kezembe adhassa azt. Amint megtörténik futom át, ugyanolyan mosollyal ajkaimon, a gyöngybetűket, ahogy vártam arra, hogy elém érjen. Visszanyújtom neki a jegyzeteit, kezemet helyezem ismét magam előtt keresztbe, mielőtt megszólalnék. - Szép, logikus, összeszedett és érthető jegyzet. Érti is, ami le van írva? - emelem fel felkaromról mutatóujjamat és mutatok immár a lánynál lévő jegyzetekre. Hangom lágyan cseng kettőnk között, nem számonkérő és ellenséges, mosolyom is töretlen ékesíti ajkaimat, ahogy Amélia arcát fürkészem kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Izgatottan járok óráról órára. Dodi az összesen mellettem ül, ahogy eddig mindig, bár inkább csak csendben elfoglalja magát, mintsem az órára koncentrálna, ami nem baj, mert mellette vagyok, hogy segítsek neki. Kende ismét felvette a Sárkánytant, lehet a jövőben a legnagyobb sárkánykutató lesz, ha ennyire kitart a tantárgy mellett, pedig… na, igen. Az új oktató nem éppen a kedves külsejéről vagy stílusáról híres. Idősebb diákok sutyorogtak arról, hogy idejárt ő is, rellonos volt, elég sokan ismerik a nevét, ami ennyi év távlatából tényleg tök ijesztő. Szerintem mondjuk cuki a mosolya, de mindegy. Izgalmakkal és újdonságokkal van tele az új tanév, amiknek mintha sosem szakadna vége: ZayZay lett a Gyógynövénytan tanársegéd. Úgy örültem neki, azt hittem ledöntöm az örömömmel a lányt a lábáról, de végül stabilan kibírta a sok-sok gratulációt.
Mindennek tetejében ülök éppen a Gyógynövénytan tanteremben, vidáman integetek ZayZaynek Dodi mellől, majd pillantok vissza az elém letett virágos füzetre. Ha már növénytan, gondoltam vicces lenne ugyanolyan füzettel végig vinni az évet. Lábamat lógatom - ha rendesen felülök a székre, nem ér le a lábam -, Dodira sandítok oldalvást, aki egy fáradt mosolyt küldd felém. Óvatosan érintem meg kézfejét, aminek hatására hunyja le szemeit, így visszatérek a rajzhoz, amit elkezdtem a következő üres lapra. A levendula nem úgy szeretne kinézni, ahogy a fejemben megszületett, de nincs is időm vele ennél többet foglalkozni, mert egy férfi hang üti meg a fülemet. Megszeppenve kapom fel a fejemet. Helvey tanár úr? A mai órát ő tartja? Szélesen mosolyodom el, majd teszem pennámat a tartóba és érintem meg Dodi karját ismét, hogy figyeljen. Mégis csak az első órát tartja nekünk Helvey tanár úr, eddig mindig csak bejött Palmer tanárnővel és csendben figyelt, de most, ha jól látom, ő jött egyedül. Ugye megmondtam? Izgalmakkal teli az új tanév.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tudom, hogy minden diák egy beadandónak örül a legjobban még így az év elején. Ki is használtam az alkalmat a második és negyedik évfolyamon, nehogy még az elején ellustuljanak. Behalok mennyire jó fej vagyok. Kellemesen teljesíthető határidő mellé társítottam a témák kézenfekvőségét, így mindkét évfolyam megmutathatta a tudását, amit elődömnél szerzett. Maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem lettem lenyűgözve. Vagy én várok sokat, vagy a kölykök veszik semmibe a tárgyat. Csak a második opció állhat fenn, így szkeptikusan javítottam ki a legtöbb beadandót mindkét évfolyamon. Meglepő, de találtam egy-kettőt, amire még én is bólintottam egy aprót, hogy nem semmi, de egyebekben a legtöbbet ketté téptem volna, hogy ez brutálisan szar. Nem csinálhatok ilyet. Tudom. Sárközi megkért, hogy legalább az első hónapban legyek normális, utána nem érdekli mit csinálok. Egyelőre tartom magam. Az asztalnál ülve várom, hogy a negyedikesek kivonszolják magukat, majd a helyükre vágódjanak be a másodikosok. Fel sem pillantva olvasom az olaszul írt beadandót, itt-ott annyira ráncolom a szemöldököm, hogy attól félek elszakad basszameg. Fáradtan sóhajtva érek a végére, hátradőlök és meg sem lepődöm azon, hogy a szőke tincsek néznek velem farkasszemet az egyik padról. Vonásaim kisimulnak, mindössze arcomra kerülő gonoszkás vigyor miatt ráncolódik a bőr ajkaim körül. Remek szünetnek nézünk elébe. Az éppen belépő lányra pillantok.
- Küldd be a színes tincses fenegyereket, ti meg várjatok a terem előtt - pillanatnyi szünet. - Kösz - teszem még hozzá elgondolkodva. Megy ez, ha nagyon megerőltetem magam. Visszadőlök, ujjaim dobolnak halkan a fa asztal lapján, miközben lehunyom szemeimet, hogy megvárjam, amíg a vattacukor fejű srác betalál, és kezdődhet - megkockáztatom még ilyen hamar is - tanári karrierem legszebb napja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az csak április tréfa - de ezt nem mondhatja egész évben, még igazából egész hónapban sem. Nem? Erről ugyan nem szólt neki senki, a dátum mégis közel esett a neki szánt naphoz. Szóval, miután órákat kutatott és akkor sem talált semmit, amivel kitölthetné igencsak vérszegény beadandóját, a bevezetésnek elmenő, foguk rá, egynek elmenne szöveget cserélte le. Olasza ismét pörög, a szavak csak jöttek, nem mondhatja senki, írt bele ő jót is, csak éppen nem olyan környezetbe, ahogy illene. Valamiért úgy hitte, ha receptek sorait, nem épp tetszését fejezi ki, anyanyelvén, legfeljebb arra kérik, hogy magyarázza már el, mi a francot jelent, mert hát, nem az a nyelv ez, amit mindenki beszél erre. Bele se gondolt, hogy k azt könnyedén lehet azonosítani, ne adj isten, még érti is! Hát ki a francot érdekelt, rettentő jól szórakozott.
A mai napig, mert valaki random lép oda hozzá, hogy neki be kell mennie. Éppen megáll magyarázás közben, eltátott szájjal fordul és finom "he?" kifejezéssel érdeklődik, jól hall-e. Rajta van a kellék, amitől megért mindent, de attól még szereti eljátszani a hülyét vagy éppen azt, hogy alkalmi süket, akár csa annyit, hogy ez neki magas. Az üzenet mégis egyszerű, tiszta, még az olyanoknak is, mint jó. Felszedi földről a táskáját, amelyet már igencsak lecserélne egy, arra érzékeny egyén, de neki pont így jó: kicsit rongyos, annál jobban firkált, csörög, mint az oldalán a lánc, mert erre meg nyitófüleket fűzött. Kreatív a gyerek, ha akar, csak ezek szerint nem ahhoz, amihez kellene. A száját húzza el, ahogy ellépnek az ajtóból, neki meg szabad útja van befelé. Csoszog kicsit, körbenéz, ki és merre, majd végül az asztalig sétál és már-már angyali mosollyal pillant a katedrán ücsörgő alakra. Fájni fog? Nem biztos, most még bizakodó? Fenét, tudatlan. Azt vágja, hogy nem átlagos a fazon, sőt mi több, üde színfolt az ő világában, meg azt is, hogy nem épp kellemes jellem társul hozzá. Vagyis ezt lehetne összefoglalni abból, amiket hallani, csak éppen, nem épp ilyen kellemes szavakkal.
- Szép napot! - mert hát, mi ne lehetne ennél szebb? Nem feszeng, ujjával piszkál egy lelógó bizbaszt és rágón kérődzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tudom mit gondoltam, amikor fejemet adtam arra, hogy tanítani fogok. Szó, ami szó, nem önszántamból vagyok itt, mindössze közölte a rezervátum, hogyha a csapatot huzamosabb ideig kívánom vinni, akkor kell hozzá végzettség, én pedig úgy repültem rá a pedagógiára, mint annak a rendje. Igen ám, csak arról nem esett szó akkor még, hogy gyakorlat is kell a bánat seggemnek ahhoz, hogy megkaphassam azt a kibaszott diplomát. Alsó ajkamat húzom fel, halkan ciccenek, de érzem, hogy itt maradó vendégem nem kelt fel. Nincs is jobb, mint egy kellemes, délutáni szundikálás, remélem ki is élvezi, amíg tart.
Nem nyitom ki szememet, ahogy a vattacukor belép a terembe, az ajtó hangos csattanással csukódik be mögötte anélkül, hogy megmozdulnék vagy megszólalnék, hálásak lehetünk a levegőnek. Ha erre nem kelt fel a negyedikesek egyik kincse, akkor semmire, és ha felém néz, széles mosollyal biccentem félre fejemet. - Jó reggelt! Jót aludtál, Reiner? - ha már belemotyorgott az óra közepébe, miközben éppen tartottam azt, az a minimum, hogy ilyen kedvesen keltem fel. Kékjeimet vezetem a csörgőre, aki toporog az asztal mellett egy ideje, majd könyökölök az asztalomra, támasztom tenyerembe arcomat, míg szabad kezemmel tolom a beadandót elé.
- Kicsit beszélgessünk az esszédről - már-már kedvesen csendül fel hangom, ahogy a srác arcát fürkészem mosolyogva. - Értékelném, ha módomban állna, hogy valaki ennyire nemzetközi, de sajnos nem tehetem. Elmondanád, mit írtál le? - tolom az asztal szélére az egészet úgy, ahogy van, miközben türelmesen várom, hogy iskolánk vattacukra odalépjen és elmondja nekem szóról szóra mégis mit írt a beadandóba. Tekintetem csupán egyetlen pillanatra villannak Kendére. - Ha szépeket álmodtál, maradhatsz is velünk. Ha nem, akkor is - pillantok vissza vattacukorra azonnal, hogy kérdőn emelkedjen meg szemöldököm, miközben hátradőlök és várok. Még mindig várok. Vajon meddig kell várni, hogy valami történjen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Becsapódik az ajtó. Minden Zs és egyéb ábécé betűt rejtő horrorfilm így kezdődik. A feketék ilyenkor már menekülnek, míg a fehér ember abban a házban alapít családot, hogy jól lemészárolják. Esetünkben Teddy pontosan marad, nem sikít fel és rohan ki, ahogy lehetne egy normális reakció – már a tanár tekintetét elnézve, itt semmi jóra nem számíthat. Mégis, kénytelen a saját ajkába harapni, mintha zavarban lévő lányka lenne, de csak, hogy nevetését fojtsa vissza, de úgy nagyot. Még nyel is hozzá, elengedi ajkát és akkor vár. Hoh, hát itt van valaki! Kíváncsian fordul a másik delikvens felé, aki úgy tűnik, az igazak álmát aludta az órán. Na tessék, a két véglet; az egyiknek jó alvókája van, a másik képtelen nyugton maradni, a változatosság gyönyörködtet alapon egy mániákus ezt értékelné. Egyensúly, vagy mi a fene. Rávigyorog arra a tagra, aki nemsokára a csipát fogja kidörgölni a szemeiből, majd vissza előre, immáron komoly arccal. Már amennyire tud ilyesmit. Meddig kell még várnia? Ha megint elkésik óráról, akkor kénytelen lesz valami büntetőmunkát csinálni, vagyis erre emlékszik. De az tavaly volt, azóta elévült, bizonyára, idén újrakezdheti.
- Ó, az esszé – somfordál közelebb és tekint a lapra, pontosan jól tudja, hogy mit írt oda. A tizenhatodik sorba, például a tökéletes lágytojás főzési idejét, alatta párral pedig, hogy a sárkányok királylányokat rabolnak el. Valahol lentebb pedig, valami raviolirecept kér sora. De van benne lényeg is. Mégis, pislog nagyokat.
- Ez a vázlat, dio Mio – kezd bólogatni, kartávba lép – neki az, mert a pofonért nem megy közelebb – és mutogatni kezd. – Ide hogy milyen a szárnya, ide meg hogy mit eszik. Itt leettem – mutat egy sötét foltra, majd csusszan lejjebb az ujja. – De írtam a sárkányról, valahol van, amit érteni is – azzal túr bele a táskába, hát valamiért jobb, ha most előadja, hogy neki ez csak egy ballépés? Lehet. Nem bánja, még ha hülye ötlet is, hát most olvassa fel? Kihúz valami elkezdett esszét, tök másra, aztán visszapillant a lapra. „Ezt elszúrtam” vigyorral pillog felé.
- Újraírom, ha kell! – vagy engedjük el, az az egyszerűbb. Foglalkozhat többet addig is a frissen ébredővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egy ideje már iskolába járok. A Bagyolykőbe éppen csak belekóstoltam a harmadik évembe, de soha eddig nem akarták elkérni a jegyzeteimet. - Máris adom - könyveimet csúsztatom a legközelebbi padra, így a táskámból ki tudom venni a mappámat, és abból a kapoccsal összetűzött néhány oldalt. Határozottan nyújtom át a papírokat, mert magabiztosan tudom, hogy a tartalmával nem lehet gond… Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy esetleg dr. Laines rálátott, ahogy a magam módján rajzoltam fel a szankciók lényegi összesítését egy felhővel keretezve azt? Jó, felhőnek túlzás nevezni, de valami olyasmivel. Így könnyebben megragadja a figyelmem, ez olyasmi mint a kezemre rajzolt csillag, ami jelenleg is ott ékeskedik, hiszen pontosan tudom, hogy még utolsó simításokat kell végeznem az Edictum interjúmon, viszont, ha már az első órán marasztal az oktatóm, lehet át kell szerveznem mindent. Ezek és hasonló gondolatok futnak végig az agyamban, ahogy mosolygó arcát nézem, amiből különben semmit nem tudok leolvasni, tehát nem igen vagyok előrébb. Kellemetlen. Az persze nem, amit akkor mond, miután újra hozzám kerülnek a jegyzeteim. Meglepetten nyílnak el ajkaim. Ezek szerint még megfelelően működik az agyam. - Köszönöm - szólalok meg végül. - Igyekeztem megérteni, és a szerint kiegészíteni magamnak. Nem mondhatom, hogy teljes mértékben tisztában vagyok még a tananyaggal, de úgy vélem határozottan értem. Egy-két átolvasás és összeáll a kép - így szokott lenni. - Mindig van hova fejlődni, nem igaz? - kérdezek vissza, közben újra ráemelve tekintetemet arcára. Minden figyelmem az övé, mert nem tudom mit szeretne tőlem és nagyon kíváncsivá tett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Cipője túrja a sarat, ahogy megállás nélkül csúszik lefele a lejtő oldalán. A kezdeti ijedtség már sehol sincs, elvégre így is tiszta retek mindenhol akkor már nem totálisan mindegy? Röhögve pillant le a patakra, ami nem messze tőle húzódik, de hiába indul el felé, nem éri el. Pedig érzi a vizet. Szemöldöke szalad ráncba, arcára kiül az őszinte értetlenség, mégis, hogy a bánatba lehet a forrás egyre csak messzebb és messzebb tőle? Bőrszíjra futtatott köve sem lóg a nyakában. Hiába fordul hátra, a kúria ugyanolyan távolból sejlik fel a faágak között. Nem mozdul semerre, mintha a birtok határa nem engedné Kendét továbblépni. A következő pillanatban már otthon van és a könyvtárban olvas. Sosem tett ilyet. Ha átlépte a küszöbét, maximum azért tette, mert Kitti ott tuti nem kereste, amikor bújócskáztak. Mégis belép és nyúlna az egyik kötetért, amikor mögötte az ajtó csattan. Ó, a tetves életbe! A padra fektetett lap arcához tapad egy pillanatig, olyan gyorsan kapja fel a fejét. A nyaka is belerándul. A kő! Érzi, hogy a helyén van. Elnyílt ajkakkal, bambán néz fel a csávóra. Ki ez? Egy pillanat, kettő: Bakker. Sárkánytan. Fájdalmasan nyög fel a gondolatra, de éppúgy megfelel az válasznak is a kérdésre. Megköszörüli a torkát, tenyerével arcát dörzsöli, hatalmasat szusszan és pakolni kezd. Az esszéjéről? Felpillant és megkönnyebbülten sóhajt, hogy ez nem neki szólt, hanem a… az akárkinek. Tehát minden cuccát, amit meg sem érintett ahogy van söpri a hátizsákba. Elnyom egy utólagos ásítást, nem sieti el, hogy felkeljen. Ahogy megtörténik fékezhet is be. Tanár bá’ annyira megkedvelhette, hogy nem is akarja, hogy elskerázzon. Frankó. A padsorok közt ácsorog, maga mellé engedett karokkal, fél vállán lógó táskával és próbálja az agyát működésre bírni, ahogy hol egyikre, hol másikra pislog. Micsoda arcok. Nem mozdul el, csak megköszörüli a torkát, ami visszhangot ver a teremben. - Bocs - emeli meg egyik kezét. Amennyit ért a beszélgetésből nem is tudja, miért nem tol rá az esszére egy fordító rúnát a tanár. Vagy bűbájt. Kizárt, hogy most megszólaljon és azzal kicsesszen az alsóbb évessel, mert mérget venne rá, hogy a szavak olyan feleslegesek azon a lapon, mint a csokiüst. - Gondolom, nem korrepetálónak tart itt - halkan szólal meg. Segítene ő a srácnak, ha tudna, de spoiler: nem tud. Örül, hogy a tavalyi anyagot vágja. Tökmindegy, türelemmel vár a sorára, aztán majd lesz valami. Nyilván nem sütit fognak osztogatni ők hárman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Beszéltek valami szabályzatról, amit be kéne tartani, mint tanárnak, de szerinted mennyire emlékszem rá? Különben is, én ezzel úgy vagyok, hogy amíg ők túlélik, én pedig megtartom tőlük az ép elmémet - viszonylag - addig mindkét oldal teljesen jól járt. Nézőpont kérdése, azért ezt nem fogom előadni Payne-nek, de mondjuk Sárközinek lehet kicsapom majd, hogy pár pohárka whisky mellett beszélgessünk erről már. Öreg haverom, komolyan kezd hiányozni. Ezt persze soha a kurva életbe nem vallanám be neki, mert akkor halálomig - vagy az övéig - ezt hallgathatnám.
Lustán emelem kékjeimet Reinerről vattacukorra, mert közben leesett ám, hogy én itt éppen szigorú tanerőt játszok. Közelebb lép, én pedig töretlen mosollyal ajkaimon várom, hogy hova lyukadunk ki. Szemöldököm emelkedik meg meglepetten, amikor közli, hogy vázlat és még le is ette. Utóbbi mondjuk megkönnyebbülésre ad okot, mert nekem minden is eszembe jutott, kivéve az, hogy a srác reggelije van a lapon. Rendben, bevallom, ilyen szempontból valószínűleg én vagyok a nagyon elbaszott, de ezen már ne múljon. Szemem mozdul oldalasan, hogy Reinerre essenek: minden gondolatát hallom, és magamban olyan jól szórakozok, öröm lenne kiengedni a nevetést, de visszafogom magam, hogy amikor vattacukor közli az újraírás lehetőségét köhintsek egyet, miközben egyszerűen hagyom figyelmen kívül a táskájából kihúzott beadandót.
- Pedig… - pillantok Reinerre. - Gyere közelebb és magyarázd el Vattacukornak, hogy a ravioli receptet miért nem tudom értékelni - fordulok vissza teljesen az eridonos felé, majd vigyorodom el szélesen. - Amíg a navinés összeszedi a gondolatait, elmondom, hogyha a ravioli lenne csak a papíron, jobban tudnám értékelni, mint amit esszé címszó alatt leadtál nekem - dőlök hátra a széken. - Újraírod - pillantok a falon lógó órára. - Este 7-kor az asztalomra csúsztatod a kifogástalan esszét, részemről lehet olasz is, csak már úgy állj neki, hogy minden betűjét értem - mosolyodom el már-már kedvesen, majd dőlök előre, hogy az esszének csúfolt lapokat húzzam vissza magamhoz és firkantsam fel rá, hogy újbóli leadásra vár és a határidőt. - Mindenki rád figyel, Reiner. Sikerült rájönnöd? - teszem le pennámat, majd emelem kékjeimet a srácra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ó-ó-óóó. Szorul a hurok, ha már nem kötötte a nyakába a kedves tanerő régen. Lehet, hogy marha szarul tippelte be, hogy na, majd ő nem lesz annyira vasszigor, elvégre vagányabb, mint a kardigános barmok vastag kerettel. Na, hát naiv volt, hülye, ez se újdonság. Ez nem jött be, szokták mondani. Pedig próbál nagy és ártatlan szemekkel nézni, ahogy látta másoktól, csak lehet, ez annyira nem áll neki jól. Sőt, biztos, ha néha kivillannak a fogai, mert éppen vigyorog. Nem kell neki adni egy glóriát, mégis, amikor magyaráz, na az egész normális felelet tőle a kérdésre. Lehetne mondani, így kéne mindig, csak az baromi egyhangú lenne, ő meg olyat végképp nem szeretne. Mert nem is bírja. Ellép végül, kezeit maga mellé ejti, a papíros is csak lóg benne, mert közben az álomszuszék felkelt és megérkezett közéjük.
- Jó reggelt – mint valami illedelmes, úgy dünnyögi felé, majd homlokát ráncolva hol a tanárra, hol a srácra néz. Vattacukor? Na, azt tudni kell, hogy kapott ő már elég becenevet, van, amit hangosan ki sem illik mondani, de ez? EZ? Ráadásul tőle? Mindjárt zavarba jönne, ha nem remélné, hogy másról van szó. – Kiről beszélsz? Én lennék az?  - szegezi a srácnak a kérdést, mintha nem lenne esze és azt hinné, még valamelyik pad alatt alszik egy harmadik is vagy eleve halott, mert szívrohamot kapott vagy ki tudja mit. – Hah – jegyzi meg, lazán, majd ingatja magát álltában, hogy aztán a tanerő felé forduljon, mert az neki magyaráz. Egyik színes tincse hullik arcába, ahogy oldalra billenti a fejét és leesik neki valami nagyon egyszerű. Hát bassza meg, érti. Értette végig és akkor most vele járatták a hülyét. Ez nem ér! Ő akarta! Mindjárt menten dobbant is.
- El tudta olvasni? Jaj-jaj – vakarja meg orrát, a középső ujjával, köszönet, hogy itt szívatja. Aztán hátracsapja a kusza tincset és vállat von. – Megpróbáltam. De mondoooom. Vázlat – hangsúlyozza ki, mintha a tanár lenne az értelmi fogyatékos és nem ő. Aztán elkeni a száját az ítélet. Írni. Újra. És ráadásul még ma? Ez lehetetlen. Ennyi hülyeséget is két napba telt össszeírni, nem pár óra. Jelentőségteljesen pillant is a falon lógó ketyegőre, majd vissza a férfire. Komolyan.
- Az nehéz. Holnap este 7? – próbálja meg a lehetetlen, hát most már tényleg szépen is néz. Na jó, nem, csak ne ma. Mert akkor az megint nem lesz szép. Nem akarja az egész napot a könyvtárban tölteni. Közben fordul a másik srác felé, vigye el a reflektorfényt és akkor minden fasza.
- Pedig amúgy hasznos. Amiket itt csinálnak, mind szar. Szóval a kövi vacsorához kiváló információ. Szíveseeen – igen, minden tanárnak arra van szüksége, hogy recepteken osszon meg vele, amit nem tud megfőzni se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt hiszem, nekem kéne elszégyellnem magam. Be is fogom a számat, s inkább lehajtott fejjel bújom tovább a bájital receptjét. Sokszor előfordul velem, hogy rosszabb hangulatomban kimondok olyan dolgokat, amiket máskor nem tennék. Csak utólag realizálom, hogy míg a rellonos tényleg a segítségét ajánlotta, addig én a lehető legbunkóbb arcomat mutattam felé, mindössze azért, mert nem a legjobb hangulatomban fogott ki partnernek.
Némán tisztítom meg magam előtt az asztalt, hogy aztán elkezdhessem felvágni a kövirózsákat.
Csak akkor nézek fel, és fordulok ismét Móric felé, mikor meghallom a hangját. Arcán megpillantom a mosolyt, magamban pedig végig gondolom, mit is mondott. Ennyi pedig elég is jelenleg, hogy ismét felmenjek bennem a pumpa. Nem szólalok meg, egy szúrós pillantást küldök csak felé. Hamar észreveszem magam azonban. Megint én vagyok a bunkó. Kezelném inkább éretten a helyzetet...! El is kapom a fejem, visszanézve az asztalon sorakozó hozzávalókra. Motyogok valami "bocs" félét is, ám én sem tudom, pontosan melyik cselekedetemnek szólt.
Lassan magam elé húzom a kövirózsa leveleket meg a kést. Ezzel egy időben szól a fiú is, így bólintva egyet, el is kezdem a könyv utasításai szerint kipréselni a kövirózsa leveleinek belsőjét. Nem a legszebb látvány, de muszáj megcsinálni, ha be akarjuk fejezni a bájitalunkat. Így kis fintorral az arcomon folytatom a munkát. Gyorsnak ugyan nem mondható a tempóm, hiszen közben tekintetem néha a fortyogó üstre vándorol, néha mások asztalaira. Móric megjegyzését viszont figyelmen kívül hagyom. Csak kérdésére emelem fel a fejem.
- Nem igazán az erősségem - válaszolok, s közben el is kezdem az időközben rózsaszín színt öltött főzethez hozzáadni a kövirózsákból kipréselt zselét. - És most már jobban megy? - pillantok a rellonosra, miközben elkezdek bajlódni a lánggal. Hangomból eltűnt az él, bár mielőtt megszólaltam, várnom kellett kicsit, hogy biztosan kedvesebben tudjak hozzászólni, mint pár perce.
Közben kirakom az asztal szélére az egyszarvúszarv-örleményt, hogy mikor eljön az ideje, bele is tudjuk rakni az üstbe. Fogalmam sincs mit kezdjek magammal ezután, így csak zavarodottan toporgok, tovább olvasgatom a receptet, amit lassan talán már kívülről fogok tudni, ha még párszor elolvasom. Amíg viszont Móric nem készül el a tüskék összetördelésével, én igazán nem tudok mást csináli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Gondol rá, hogy neki dőljön e az egyik padnak, hogy az támassza, vagy felugorjon valamelyik tetejére, de akkor tuti soha nem indulna meg újra. Sportember a javából, mi? Na, kusti. Csak simán nem tervez sokkal tovább itt elidőzni, mint azt muszáj neki. A jó reggeltezésre biccent a másik jómadárnak, későbbi kérdésére pedig újra csak fejével moccant, mert még full kómás, de sebaj, azért elenged egy gyenge mosolyt. Mégis ki ez az arc? Amikor beadja a middle fingert a tanárnak, Kende köhintve nyel vissza egy nevetést. Az egyik diszkrét a másik udvarias, azt meg rád bízom, hogy melyik, melyik.
 Nevetgélni amúgy se tud tovább, mert az amúgy tanárnak elég fiatal pasi feladatot oszt ki Kendének, amire a homokbarna csak ráemeli szemöldökét. Nem titok: a navinés nem fog világmegváltó fejtörésekbe kezdeni. Igazából csak marad még mindig, unalmában áll kicsit szélesebb terpeszben, és kifejezetten jól szórakozik rajtuk, esztelen és fesztelen. Este hét? Elhúzza a száját. Két pont az ST-nek, aztán a srác alkudozni próbál és Kende jó szíve úgy dönt, 2-1 az STnek. Pislákol a srácra a gasztro percekért, mert haver, azért egy szint alá már csak ne menjünk. Aztán rájön, honnan ismerős neki! Abból a mugli filmből, amit a Balatonon még a haverjaival nézett az egyik úszótáborban. A francba... mi is volt a neve? Ssss... sámáá... Sátánka! A gyerek totál olyan. Ezen persze újra nem röhög fel olyan hangosan, csak magában hümmög kicsit.
 A srácról vezeti tekintetét a tanár olyan brutál barátságos arcára. - Ravioli - bólint, bebootolva szépen ügyesen és… ügyesen. - Gondolom jobban bírja a mexikói kaját. Tudja, az olyanokat, amiktől tüzet lehet okádni. - vigyorodik el. Pedig az olasz kaja sem rossz, mondjuk a pizzájuk nem volt egy nagy szám, amikor Károly kicipelte a félszigetre. - Ja, és rohadtul semmi köze a tanagyaghoz. De nada. - teszi hozzá vállat vonva. - De holnap estére biztos pöpec és tüzes lenne az a beadandó - próbálja meg a lehetetlent, hátha besegíthet a rászorulónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Most korántsem nincs olyan rosszul, mint ahogyan az évnyitón sikerült neki. Azt sem tervezte, csak éppen ezt nem ő irányítja, felőle aztán röhöghet ezen az egész iskola, mindenkinek megvan a maga gyengesége. Azonban most elég erőt érez ahhoz, hogy megtartsa az órát, egyedül, nem éppen elbújva a sarokba. Mert eddig csak kísérte a nőt, aki eddig is iszonyatosan sokat segített neki. Nem tudott már akkor sem elégszer hálálkodni, ez a lehetőség pedig aztán valami olyasmi, amire már talán szavai sincsenek, nem léteznek. Hatalmas bizalom ez és nem akarja elkotyavetyélni, így a rendes, hivatalos utat kívánta bejárni, amely nem azonnal a mély víz, hanem az, hogy először csak figyel. Csendben sétált be, ült le hátra, néha jegyzetelt is. Volt, hogy az üvegházban ő volt a bűvészsegéd, előkészített vagy megmutatott dolgokat, gyakorlatok alkalmával akár diák mellé állva. Aztán eljött a pillanat, a nagy nap, amikor azt mondta neki a mentora; az övé a negyedévesek órája.
Majd kiugrik izgalmában a szíve, ahogy lassan feltelik a terem, mindenki elfoglalja a helyét és előpakol. Most nincs egy cserép sem, egy kis föld se, az óra elméleti, tudja, ez a száraz és unalmas része, de mindent túl lehet élni. Vagyis, reménykedik benne. A táblán két növény rajta pihen, koppintás helyett az óra előtt rajzolta fel, bár nem egy picasso, ezek már rendben mennek neki. Még egy nagy, izgatott sóhaj, majd amint a csengő megszólal, belekezd.
Már egy ideje tart az óra, beszélve igyekszik a figyelmet fenntartani, több-kevesebb sikerrel. Ez nem az ő hibája, nem mindenki kedvence a növények ismerete, akinek igen, az bőven rá figyel. A tanársegéd lányra mosolyog, már beszélt vele, hogy lesz majd alkalom, amikor élesben is az lehet, mindenki előtt, jó kérdés, melyikük lesz jobban izgatott. Tekintete róla végül a vörös tincsekre vándorol, a mellette ülő álmatag srácra, kettősükre. Lehetne szigorú, hogy ezt nála nem, felháborodhatna, de látja a srácon, amit magán szokott a tükörben – fáradtság összetéveszthetetlen sötét karikáit, amikkel küzdeni sem lehet. A „jó zsaru” taktikát bevetve, figyelmen kívül hagyja, figyel, amennyire tud, a lányra pillant vissza.
- Kisasszony. Meg tudná nevezni a növény részeit és esetleg, hogy mire haszonlatos? – arra a levendulára mutat, amit elkezdett, de innen nem látja ugye. A tábla felé mutat, kezében a kréta, hogy ha kell, ő bizony azt oda is fogja jegyzetelni. Nem türelmetlen, így nyugodtan akad ideje gondolkodni. Persze, látja ő a potya jelentkező karját is, de finoman csendre inti, hogy adja meg a lehetőséget a vörös lánynak, mindenkinek lesz majd alkalma bizonyítani, aki szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha ez így folytatódik, az amúgy is ingatag türelmem, kurva hamar fog elfogyni, ha már nem tette meg. Nyammogok halkan a gondolaton, mert benne van a pakliban, hogy a vállamon lévő kisangyal - Payne - fog vissza simán azzal, hogy közli, nincs szex. Ki tudja meddig. Borzalmas fenyegetések ezek, nem kockáztathatok, így a középső ujjal történő orrvakarást egy még szélesebb vigyorral fogadom, amiből pillanatokon belül lesz röhögés, miközben hátradőlök. Ugyanúgy nevetgélve bólogatok arra, hogy vázlat. Hogyne. Kékjeim villannak Reinerre, aki közben szépen magyarázza el nekünk, mégis miért nem jó a ravioli, csak éppen nem úgy, ahogy elképzelem. Fejemet hátradöntve nyammogok hangosan.
- Most megkívántam a mexikói kaját - mondom inkább magamnak, mintsem a jelenlévőknek, fejemet is lustán biccentem előre, ahogy két felől kapom a próbálkozást a holnapi napra. Elmosolyodva állok neki bólogatni. - Nem - közlöm egyszerűen, majd a hátsó szekrénysorról éppen leeső, teljesen felesleges cucc áll meg a levegőben, hogy helyet cseréljen Cortezzel, aki meg szépen felém lebeg. Magammal szemben állítom meg, hogy elkaphassam a kék állat macska szemeit. - Ha kihajítalak az ablakon, nincs itt Niamey, hogy elkapjon. Viselkedj, amíg el nem takarodunk - lebegtetem nyakamba az állatot, aki onnan figyeli a jelenlévő két jómadarat lenéző tekintettel. Vállamhoz nyúlva vakargatom meg állát, miközben felállok.
- Bár remekül szórakoztam a középső ujjadon, nem mondhatom azt, hogy most használtad utoljára, mert tanár vagyok - lépkedek a két diák közé. - A legnagyobb szerencsédre - jelentőségteljesen mosolygok Vattacukorra, majd fordítok hátat Reinernek, hogy fenekemet támasszam egy padnak, karjaimat fonom össze magam előtt, miközben a levegőben, mindenféle megerőltetés nélkül kezd el kirajzolódni lángokból a sárkány, hogy végül azokat váltsák fel hideglángok. - Viszont tanárként úgy szívatlak, ahogy nem szégyellem. Sárkányfaj és minden, ami a tananyagban van, egy jeggyel rosszabbról indulsz az ujjacskád miatt, minden hiba mínusz egy jegy - mosolyodom el kedvesen, majd nyúlok fel ismét, hogy Cortezt cirógassam, miközben várom, hogy Vattacukor neki álljon, majd feleszmélve pillantok hátra vállam felett.
- A büntetésed az órán való hangos alvásért, hogy a tanársegédem leszel. Remélem nem bánod - ellenállhatatlan mosolyt villantok a navinésre, ami szélesebb lesz, ahogy Cortez látványosan borzolja fel szőrét és fújtat Reinerre. Kellemetlen dolog ellentétes elemmel találkozni, tudom, én is érzem, de hát… a szükség törvényt bont.