Phoenix Owens-Graves
Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos
Fini | Nix
RPG hsz: 97
Összes hsz: 118
|
Domi || megjelenésA visszakérdezés miatt először is felhorkan és a szemét forgatja. Nem is a válasz, a hangsúly az, ami bosszantja és szarul esik neki. Nem ehhez szokott Dominikkal kapcsolatban és most kicsit csalódásként éli meg.
- Annyira nézegetsz kifelé, gondolom nem a napsütésre vágysz annyira - Nix válasza is megüti azt a hangot, amin a fiú beszélt hozzá. A vállát is megrándítja.
Miközben megkapja a bővebb magyarázatot a viselkedésére, meghozzák a rendelt limonádét is. A pincérnőre kedvesen mosolyog, de Domira már nem.
- Egyelőre semmit, köszönöm - ingatja a fejét. Egyébként sem eszik tésztát, de nem volt kifogása a helyszín ellen. Ha Dominak pizza kell a nagy nap előtt, akkor pizzázni fognak.
- Örülnék ha az idegességedet nem rajtam vezetnéd le, legalábbis nem így, mert nem hiszem, hogy ezt érdemlem - nyugodtan beszél miután a pincérnő elment. Esze ágában sincs jelenetet rendezni, sem ennél jobban is felhúzni a másik agyát, de nem fogja szó nélkül hagyni a viselkedését.
- Én anyu szülinapjára sütöttem ma, aztán apuval ajándékot keresgéltünk neki a városban. Este pedig zumbára megyek - összegzi a napját, visszatérve a válaszadáshoz, mert ha már meg tudnak ütni egy normális hangnemet, talán el tudnak tölteni együtt egy kis időt.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 414
Összes hsz: 489
|
NixMegüti a fülét a válasz mögött rejlő hangszín, ebből érzi is azt, hogy talán túllőtt egy határon és valószínűleg ez is hozzájárul ahhoz, hogy észhez térjen Nixel kapcsolatban. Persze így sem könnyű, mert gondolataiban újra lepörög a jelenet, amint a lány egy idősebb fickót ölelget odakint. Ez pedig azért is furcsa neki, hisz már egész jól összebarátkoztak, a vörös még sem említette neki azt, hogy bárkivel is randizna. Nem, mintha annak tudatában jobban érezte volna magát, de mégis. Közben a pincérlány is kiért, Domi rendelt is tőle egy szalámis pizzát, majd magának is töltött a limonádéból és abból kortyolt, mikor megkapta a lány dorgáló szavait. Lenyelve a kortyot rápillantott, valamilyen szinten ezt megérdemelte, és igazán jó mentséget tényleg nem tudott volna felhozni.
- Tudom - feleli ismét röviden, mert valóban tisztában van azzal, hogy a lány nem ezt érdemli, de azért mégis bántja ez a dolog, amit egyelőre nem is tudja, hogyan fogalmazzon meg a másiknak. Talán megkönnyebbülne, ha beszélhetne róla, ez egész biztos, egyelőre azonban csak a kviddicsről szól, majd inkább hallgat.
- Aha… és akkor ma nem randiztál egy fickóval? Csak mert láttalak egy idősebb fószerral ölelkezni. Ne érts félre, nem rám tartozik, de azért mondhattad volna, hogy barátod van - hát csak benyögi, igaz próbál rajta finomítani, de azért lerí róla, hogy ez a téma pöcköli a csőrét.
|
|
|
|
|
Phoenix Owens-Graves
Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos
Fini | Nix
RPG hsz: 97
Összes hsz: 118
|
Domi || megjelenésKorábban még nem érezte ezt a feszült hangulatot és továbbra sem tudja hova tenni. Amikor rossz hangulata volt és esetleg összekaptak, még nem ismerték egymást, vagy sikerült gyenge pontra tapintani a lányok felhozásával. Most viszont ilyesmi nem történt.
A limonádét issza a szívószállal, közben elmondja azt is, neki mivel telt a napja, de köhintenie kell, Dominik olyan érdekes kérdést tesz fel. Néhány hosszú másodpercig értetlenül néz rá, lepörgeti magában az eseményeket és...felnevet.
- Ezért vagy ilyen morcos? - kérdez rá kíváncsian az egyértelműség kedvéért. Valahol hízelgő, hogy féltékenykedik annak ellenére, hogy sosem beszéltek arról, mi van kettejük között. - Apukámra gondolsz? Mielőtt bejöttem, tényleg ölelkeztünk. Végeztünk a vásárlással és hazament, elbúcsúztunk - magyarázza még mindig jót mulatva ezen a félreértésen. A telefonja után nyúl, a galériából kikeres egy családi fotót és Domi felé fordítja. - Az ott apa, anya, Csinszka, mellette az ő apukája.
Mindenre számított, de erre mondjuk nem. Így egy kicsit butaságnak érzi, hogy felhozta Bogit, holott a srác épp csak féltékeny volt. Talán itt lenne az ideje megbeszélniük, hogy hányadán is állnak egymással?
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 414
Összes hsz: 489
|
Nix- Nem vagyok, csak - megvonja a vállát, aztán már a fejét is vakarja, miközben úgy érzi, hogy lebukott. Pedig ő nem akart semmi ilyenről beszélni, pláne nem érezni semmi hasonlót, de mégis kibökte és innen már nincs visszaút.
- Jó, kicsit igen, jó nagyon - sóhajt, kimondta ezt is. Azt mondjuk nem tudja, hogy ezután mire számítson, fel van készülve mindenre, így arra is, hogy Nix közli az esküvő dátumát. Végül is, egyre több lány megy már férjhez ennyi idősen. - Az apukád? - erre a válaszra nem számított, meglepődik és ettől most egy kicsit zavarba is jön, mert sikerült totál hülyét csinálnia magából a vörös előtt. Ezt már nem moshatja le magáról. Figyeli a telefon kijelzőjét, s valóban ott a fotó, rajta pedig az a férfi, akivel látta ölelkezni a lányt. Közben úgy érzi, mintha egy nagy kő gördülne le a mellkasáról, egyúttal totál hülyének is gondolja magát. - Nem tudtam, hogy az apukád, és most tök hülyén érzem magam - vallja be, ahogy felsandít a vörösre, kicsit tart is a véleményétől.
- Azt hiszem, zavarna, ha randiznál mással - vallja be végül, és kicsit most félve pillant fel, mert nem tudja, hogy ehhez az egészhez Nix hogy áll hozzá.
|
|
|
|
|
Phoenix Owens-Graves
Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos
Fini | Nix
RPG hsz: 97
Összes hsz: 118
|
Domi || megjelenésCsak barátok elméletileg, akik találkozgatnak, együtt kajálnak és sétálnak, alapvetően nem lenne indok arra, hogy bármelyikük is morcos legyen azért, mert esetleg a másik találkozgat valakivel. Esetleg többet is érez iránta. Mégis a sok együtt töltött idő elég ahhoz, hogy féltékenyek legyenek, ha bekerül egy harmadik fél a "barátságukba".
- Igen, ő - bólint még mindig vidáman mosolyogva, hisz ennél nagyobb félreértés nem is történhetett volna. Meg is mutatja a fotót, hogy beazonosítsa, valóban vele látta-e - nem mintha lenne más lehetőség. - Semmi baj, nem tudhattad - megvonja a vállát, ebből azért nem fog nagy ügyet csinálni.
Aztán amit Domi mond, eléggé meglepi és lefagy miatta. A limonádéban úszó citromkarikát kezdi bökdösni, egy-két percig csendben gondolkodik. Négy év után kezd valakit közel engedni magához, de nem gondolt eddig úgy erre, mint valódi randizás, alakuló kapcsolat. Ennek a legfőbb oka az önvédelem.
- Domi... - sóhajt fel végül. - Nagyon kedvellek és szeretek veled időt tölteni. Azt hiszem engem is zavarna, ha mással randiznál, de... Nem akarom, hogy újra összetörjék a szívem. Félek, hogy Bogi egyetlen szavára én már semmit nem jelentenék, vagy ha az exed észhez térne... - továbbra is leginkább a limonádét nézi. Más esetben nem beszélne erről, a félelmei a sajátjai, nem másé.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 414
Összes hsz: 489
|
NixAmikor elindult erre a találkára, akkor még nem gondolta volna, hogy majd efféle témákat fognak boncolgatni és ilyen vallomásokat fog tenni a vörösnek. Az egész lavinát az idős pasas indította, akiről kiderült közben, hogy nem ártó veszedelem, hanem szimplán csak Nix édesapja. Ez valahol nagy megkönnyebbülést hozott, ellenben ráébresztette Dominikot arra is, hogy van valami, amit meg kell beszélniük. Bele is kezdett és fel is tűnt neki az, hogy a másik lefagy. Ezután hosszú néma percek következtek, Dominik nyelt egyet és kezdte kellemetlenül érezni magát, megfordult a fejében az is, hogy talán nem szabadott volna ennyire őszintének lennie, de ekkor a vörös megszólalt, Dominik pedig érdeklődve fürkészte a tekintetét.
- De ez nincs így! - vágja rá azonnal határozottan, s meg is érinti Nix kezét az asztalon, ha nem húzza el, akkor még meg is fogja. Lehet, hogy Bogi a legjobbja már gyerekkora óta, de ha a szőke ilyet kérne Dominiktól, akkor nem is lenne igazi barát. - Zsolna? Ugyan már! Engem ő már nem érdekel, tévedés volt, és nem olyan lány, mint akinek megismertem - bizony nagyot csalódott a levitásban, az elején elvitte őt a hév, a szépsége és az, amit a másik mutatott magából, de a legutóbbi találkozásukkor bebizonyosodott számára, hogy milyen is a kékség valójában. - Tudom, hogy félsz ettől, ahogyan én is…de..- és itt most megáll egy pillanatra, miközben Nixre néz. - Úgy érzem, hogy nekem ez így nem megy tovább, én nem akarok csak a barátod lenni, vagyis nem tudok csak az lenni - vallja be, mert érzi már egy ideje, hogy ez a jelenlegi fura viszony kezdi őt felőrölni. Sokszor gondol a másikra, sokszor lenne vele, de egy gátat érez kettejük közt, amit eddig nem mert átlépni, nehogy elrontson valamit. Tart attól, hogy elveszítené Nixet, viszont egyre nehezebben birkózik meg már a gondolataival. - Mondasz valamit? - pillant a másikra, aztán nyúl a pohár után, hogy igyon, mert teljesen kiszáradt a szája.
|
|
|
|
|
Phoenix Owens-Graves
Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos
Fini | Nix
RPG hsz: 97
Összes hsz: 118
|
Domi || megjelenésNem mondhatni, hogy túl régóta ismerik egymást, de ebben a pár hónapban tényleg közel kerültek egymáshoz. Olyan dolgokat is megosztottak egymással, amiket mással talán nem. Na de arra nem tértek eddig ki, miért lógnak ennyit együtt, hát most kibújt a szög a zsákból mindkét részről. Nix most Dominikra figyel, arcát kémleli és igyekszik nem a saját kétségeibe kapaszkodni, hanem a jó pillanatokba, amiket eddig együtt megéltek.
Miközben a csend beáll, a pincérnő megérkezik a pizzával, némi időt adva a lánynak arra, hogy átgondolja a helyzetet. Végül felsóhajt és Domi kézfejére simítja ujjait.
- Legyen. Hiába tettetném barátként, hogy nincs bajom vele, ha más után hajtasz - félmosollyal néz fel a fiú szemébe. - Próbáljuk meg, megnézzük, mi lesz belőle - Nehezen ugyan, de beadja a derekát saját vágyainak. Mert a félelmek ellenére szeretne ennél is közelebb kerülni hozzá. Aztán ha Bogi bekerül a képbe, majd jó nagyot koppan, megigazítja a koronáját és többször nem lesz hülye.
- Most akkor ne is küldjem ki a nevedben a gyertyákat minden crushodnak? - ajkai vigyorra húzódnak, tisztán látszik, hogy csak viccel, oldva ezzel a hangulatot. Megcirógatja Domi kézfejét és a tenyerébe csúsztatja kezét.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 414
Összes hsz: 489
|
NixTúl van rajta, határozott volt és elmondta őszintén, hogy mit is akar valójában, nem akar úgy járni, mint annak idején, elege volt már a kudarcokból. Igaz fél is, hisz nem tudja, hogy ebből vajon mi lesz, hogy megbízhat-e majd a lányban, vagy netán Nix is pofára ejti, ahogyan azt az előző évben tette a levitás. Mindenesetre biztató az, amikor megérzi kézfején a vörös ujjait, ahogyan az a mosoly is. Ennek hatására Domi is mosolyt varázsol az arcára, ami aztán ki is szélesedik, ahogy Nix rábólint arra, hogy próbálják meg ők ketten. Hát, sok mindenre számított , amikor pizzázni indult, csak épp erre nem.
- Benne vagyok - mosolyogva mélyen néz a másik szemeibe, annyira fontos ez neki most, hogy még a gőzölgő, finom pizzáról is képes megfeledkezni, amit időközben letettek eléjük. Pedig aztán ő imádja a hasát, szeret enni és nem kérdés, hogy ezt a szalámisat is be fogja tolni, csak most épp Nix van fókuszának a középpontjában.
- De, mindenképp - teszi hozzá nevetve, persze hogy érti a viccet , ő is hasonlóképp reagálja le, nem is gondolja komolyan. Azt viszont nagyon is, amiről az előbb beszéltek, mosolyogva pillant kezük játékára, majd vissza a vörösre, aztán nem is bírja ki, hogy ne hajoljon át az asztal fölött és csókolja meg végre úgy igazán, most, hogy végre a barátnője.
- Most már hivatalosan is alhatok nálad? - kérdi egy szemtelen mosollyal, miközben elvesz egy szelet pizzát és bár tudja, hogy a lány nem kedveli a tésztát, azért mégis csak felkínálja neki, hátha győz a vágyakozás és talán egy falatot megkóstol.
|
|
|
|
|
Phoenix Owens-Graves
Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos
Fini | Nix
RPG hsz: 97
Összes hsz: 118
|
Domi || megjelenésMáris sokkal oldottabb a hangulat, mosolyognak egymásra és azzal a kis simogatással Nix is tudtára adja a fiúnak, hogy nincs szándékában elfutni. Túlságosan megkedvelte Domit ahhoz, hogy a lehetőségét is elvesse annak, hogy egy párrá váljanak. Fél, mindketten félnek a korábbi rossz tapasztalatok miatt, de ha hagynák, hogy ez befolyásolja a döntésüket, valószínűleg egy jó dolgot dobnának el.
- Rendben, akkor intézem is - bólint párat, a fiúval együtt nevet. Kellemes bizsergés fut végig testén, mikor az újdonsült párja ajkait az övére tapasztja. Nem ez az első, de majdnem olyan érdekes, ha nem egy étteremben ülnének, valószínűleg elnyújtaná és kiélvezné a pillanatot. Így viszont csak mosolyog, kicsit talán még bele is pirul.
Mintha ünnepelnének, leharapja a szelet végét és közben a szemét forgatja.
- Mit szólnál ahhoz, hogy holnap, ha jól sikerül a felvételid a csapathoz, nálam töltenéd az estét? Ha meg rosszul, akkor is... Rendelünk valami vacsit, megmutatom a könyvgyűjteményem... - ajkába harapva néz Domi szemébe. Igazából korábban sem lett volna ellene kifogása, hogy nála töltse az éjszakát, most meg aztán végképp. Teszt nélkül amúgy sem szoktak seprűt venni.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 414
Összes hsz: 489
|
Nix- Ezt már szeretem, dolgos asszony vagy - jegyzi meg nevetve, teljesen megkönnyebbült és örül annak, hogy erre a beszélgetésre sort kerítettek. Talán, ha annak idején Bogival is hasonlóan leült volna elbeszélgetni és nem riad vissza Levente megjegyzéseitől, akkor most talán a szőkével lenne, vagy ki tudja. Ám ez kellett ahhoz, hogy most Nixel lehessen és őszintén, nem bánja.
A csók jó érzéssel tölti el, ha nem itt lennének nyilvánosan, akkor talán még többet is szeretne, viszont most kénytelen ennyivel beérni. Az arcán ott a letörölhetetlen vigyor és Nix arcán is látja a pírt.
- A könyvgyűjteményed? Azt hittem, hogy bélyeggyűjteményed van - neveti el magát, ez a srácok közt is tipikus csajfelszedős duma, így ezen most nagyon mosolyog. Mondjuk attól még lehet, hogy Nix tényleg csak a könyveit szeretné megmutatni a srácnak, és Dominik persze ezt sem bánná, neki csak az a lényeg, hogy együtt legyenek.
- Benne vagyok - biccent, aztán végre neki esik annak a pizzának, mert már tényleg nagyon éhes. A végén marad még egy szelet, azt elcsomagoltatja, majd kézen fogva hagyja el az éttermet a lánnyal és magához is öleli kicsit séta közben. Jól érzi így magát, most eszébe sem jut semmi és senki más. Bárcsak jóval előbb ismerte volna Nixet.
|
|
|
|
|
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos
osztályvezető úr
RPG hsz: 232
Összes hsz: 633
|
ÁlmosEttől nem lettem okosabb, de ezt tudtára is adtam azzal, hogy megemeltem a szemöldökömet. Perpillanat nem tudom már követni, hogy melyik helynek éppen ki a tulajdonosa, kivéve a régi üzleteket, amiknek most már lassan én is a törzsvásárlójának számítok. Régen szerettem ezt a falut. Amikor még nem volt város, mert én Merlin szakállára se nevezném városnak a helyet. Hol van ez Pestseholsétől, vagy Nekeresdtől... Még mindig. És azok se valami népesek. Külföldi példát számtalant tudnék mondani. De régen legalább jobb hangulata volt a falu utcáinak, az itt élő emberektől. Néha olyan érzésem támad, mintha néhány elvont, gazdag aranyvérű család kénye-kedve szerint alakította volna a hely arculatát. Lefizették gondolom a polgármestert, az meg bábként végrehajtotta az utasításokat. Lett itt kaszinó, meg minden kutyafüle, a lakóutcákon tájidegen villák épültek, sorra versenyeznek a szomszédok, hogy melyikük tudja jobban rázni a rongyot, nekem pedig pont azok a klasszikus házak tetszettek itt anno, mint amilyenhez hasonlót én is megvettem annak idején. És most, ha elsétálnak előtte a jónépek, megvető szemmel néznek a lakomra, mintha elment volna az eszem, hogy még a tradíciókat követem. Ők, sokszor, az aranyvérűek maguk, akik ennyire elfordultak az ízléses eleganciától, és valami amerikai sorozatok mázvilágának ponyváját öltötték magukra. Fúj.
- Ja, ilyenekre. Kviddics? Játszottál is, igaz? Vagy még mindig? - nem követtem ezeket, ezért csak tippelgetni tudtam, igen bizonytalanul. Aztán az arcomba temettem a kezem, amiért véletlenül sikerült a munkára terelnem a beszélgetést.
- Az nem rajtam múlik, hogy téged előléptessenek. A véleményemet persze lehet, hogy meghallgatnák róla. Neked volt idő, hogy úgy érezted, a munkád összefolyik az életeddel? - itt nyilván a magánéletre gondoltam, meg minden olyanra, ami a munkaidőn kívülre esik, és az nem is feltétlenül a szenvedélytől fűtött elhivatottság. - Értelek, igazad van. Szar dolog másokért felelni. Nem szerettem, amikor összevontak másokkal. De sokat tanultam abból is - árultam el, aztán elgondolkodtam a kérdésein,. Nem válaszoltam egyből, csak kisebb gondolkodás után.
- Szólj, ha úgy tűnik, felfelé törtetek... Valójában mindig is a nyugalomra vágytam. Hogy a magam ura legyek. Függetlenként. De azzal, hogy a minisztériumban dolgozom, több lehetőségem van szakmai projektekben részt venni. Kipróbáltam a másik oldalt is. Voltam szabadúszó. Kiszámíthatatlanabb. A kapcsolatomban félnék folytatni a kalandor életmódot. Pedig valahol csodálatos világot látni. Szerencsére nem kell teljesen felhagynom. Gondolom te is szeretsz utazni? - kérdeztem vissza. Kíváncsi voltam a véleményére, figyeltem is a reakcióit. Azzal, hogy neki meséltem ezeket, egy kicsit mintha egy tükörnek beszéltem volna.
|
|
|
|
|
Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos
Bárd
RPG hsz: 105
Összes hsz: 108
|
Breagha- Nem feltétlen, néha hibázunk és rossz döntéseket hozunk, velem is ez történt- ő nem akarta kimenteni magát a bűnei alól, tisztában volt azzal, hogy régen nagyon rossz felfogással élte az életét és hogy sokat hibázott. Lehetett volna felhozni a rossz gyerekkort, a rossz nevelést, de felnőttként már maga hozta meg a döntéseit, amikért vállalnia kellett a felelősséget is. Balázs a börtönben egy pszichológus segítségével térképezte fel a múltját és azokat a pontokat, melyeken elbotlott, ezek segítettek neki abban, hogy valamelyest változzon és elkezdje jobb irányba terelni az életét. S bár tényleg nem akarta kimenteni magát most ebben a beszélgetésben, azért annak örült, hogy a nő nem ítélkezett felette.
- Ezt fogjuk kideríteni hamarosan, csak ne idegeskedj rajta, mert a stressz az árt. Légy óvatos és körültekintő - javasolta a nőnek, ahogyan azt is, hogy nem ártana, ha valakit felvenne maga mellé védelmezőként.
- Ne nézz így - egyből kiszúrta, hogy a másik rágondol, vagyis ezt érezte a mondandójából, ő azonban nem igazán foglalkozott személyi őrködéssel, és amúgy is sok dolga volt, na meg, ez meg sem fordult eddig a fejében. Igaz, ha megfizetnék jól, akkor végülis…de egyelőre nem bonyolódott bele ebbe a témába.
- Milyen úri neve van a madárnak, szimpatikus - jegyezte meg egy mosollyal, ahogy végig pillantott a madáron, aki elégedetten hunyta le szemeit, miközben a gazdája végig simított rajta.
- Ha az leszel, ügyelj rá, hogy ne kapj el - nevetve tréfálkozott ezzel, bűnözői múltjára tekintettel. - Én nem végeztem, csak elkezdtem a kviddicsedzői képzést, egy évem maradt hátra belőle. Ha elvégezném, akkor sem hiszem, hogy lehetnék edző, a múltamnak sajnos nyoma van - sóhajtott, fogalma sem volt arról, hogy van-e elévülési ideje a tetteinek, erről egy jogászt kellett volna megkérdeznie. Mivel azonban egyelőre tervei közt nem szerepelt, hogy folytassa az iskolát, így arra se gondolt, hogy egyeztessen valakivel.
- Rendben van, várni fogom. És köszönöm a kávét, remek volt - biccentve felállt, aztán elköszönt, majd elindult a kijárat felé. Félúton még azért visszafordult. - A srácokkal a rakott krumplit szeretjük - tűzött mellé még egy mosolyt is, ezzel jelezte, hogy ha mennek felszerelni a védelmi eszközöket és megfigyelő berendezéseket, igazán hálásak lennének egy jó meleg ételért. S ahogy ezt kimondta, távozott is a helyiségből.
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 230
Összes hsz: 249
|
Dávid- Jól van, legyen így, de én azért nem szeretném ám, hogy bajod essék, szóval vigyázz magadra! - azért felhívtam erre a figyelmét, mert viccelődhetünk, de tényleg nem szeretném, hogy lebetegedjen vagy bármi is történjék vele. Addig jó, míg nem kerül gyógyító keze alá, mert az azt jelenti, hogy egészséges.
- Hát nem is tudom, az majd az áraktól függ és a kínálattól - nagy komolysággal adtam elő magam, mint egy olyan kuncsaft, aki fennhordja az orrát, de aztán elnevettem magam. - Ne hülyéskedj, nálatok legjobb a hamburger, kizárt hogy innen átpártolnék - még vállon is paskoltam, hogy ezt veheti ígéretnek.
- Erről is csak Te tehetsz, megbolondítasz itt, ki tudja, hogy mit tettél a kólámba - nevettem el magam, ismételten csak viccnek szántam, de abban nagyon is igaza van, hogy kicsit mindketten úgy viselkedünk, mintha becsiccsentettünk volna. Ez talán az időjárás miatt lehet, vagy talán azért, mert mindketten nagyon elfáradtunk már így a nap végére, és ilyenkor valahogy minden viccesebb. - Igenis, értettem séf úr! - szalutálok előtte, és elkezdem vágni a gyümölcsöket, de a kötény még ott fityeg rajtam, mert Dávid csak most jön, hogy megkösse. Emiatt leállok a szeleteléssel, hagyom, hogy megkösse, majd szembe fordulok vele. - Nem, tökéletesen megkötötted - mosolygom vissza rá, s amikor azt mondja, hogy alkalmazna, elnevetem magam.
- Ugye tudod, hogy felgyújtanám a konyhát? - amennyire ismerem magam, főzni azt annyira nem tudok. Vagyis tudok, csak még gyakorolnom kéne, mert ha most kellene beállnom segíteni, akkor nem biztos, hogy jól járnának velem.
Közben Dávidot fürkészem, nem tudom, hogy miért, de most először felmerült bennem a gondolat, hogy vajon milyen lehet a csókja. Lehet, hogy hasonló, mint az öccsével? Vagy egész más? A gondolatot aztán kénytelen vagyok elhessegetni, mert úgy tűnik, hogy nagyon gyorsan felforr az a bor.
- Dávid, siess, mintha forrna már- mutatok a lábas irányába, ha ügyes, akkor még épp időben ér oda. Közben gyorsan összevágom neki a maradék gyümölcsöt, hogy azokat is hozzá tudja adni a főzethez.
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 230
Összes hsz: 249
|
RoliEgész kellemes felüdülést hozott Roland felbukkanása, nem beszélve a shake-ről, amire meghívott. Pedig nem lett volna köteles, végül is, nem ugrott ki a szívem a helyéről, de ha már ilyen rendes volt, hogy felajánlotta, hülye lettem volna nem elfogadni.
Túl sokat nem változott egyébként az elmúlt fél évben, még mindig szórakozott volt és vicces, de mintha egy egészen picit komolyabb lett volna, mint egy évvel ezelőtt.
- Jaj, ne morogj drága, tudod, azt szokás a nevén szólítani, akit kedvelünk - mosolygok rá, meg amúgy is, így hívják, ez a neve, szóval szokja szépen meg, hogy van, aki így hívja. A shake közben fogyogat a poharamból - legnagyobb bánatomra - de éppen ezért inkább csak aprókat kortyolok, s nem esek neki a szívószálnak. Az, hogy kiderül, valaki dobta őt, nagyon meglep, sőt, már azon is meglepődtem, hogy barátnője volt.
- Ó, szóval egy modellel kezdtél, gondolhattam volna - meg sem lepett, végül is, egy jóképű srác mellé modell dukál. A lány neve ismerősen hangzott, de őszintén nem volt előttem az arca, így nem tudtam, hogy pontosan kire is gondol. Először azt gondoltam, csak viccelődik, de aztán olyan komolyan mesélte el, hogy egészen megesett rajta a szívem, el is komolyodtam.
- Ez rosszul hangzik Roland - sóhajtottam, és közben eszembe jutott, hogy nekem is elég pocsék ilyen szinten a hátterem. - Tudom, hogy nem lehet ilyenkor vigasztalni, de idővel majd túl leszel rajta. Néha van olyan, hogy szeretnénk valakit, de az mást akar - meséltem neki, burkoltan saját példámból kiindulva, de ennyi elég is volt erről, nem akartam beavatni a saját kis dolgaimba.
Hogy jobb kedvre derítsem, még a shakemből is adtam neki, de épp csak egy kortyra valót, aztán már húztam is vissza a poharam, nehogy megigya előlem a finomságot. - Sebaj, megiszom helyetted én - mosolyogtam rá, aztán jót nevettünk és egész jól eldiskuráltunk. Tényleg helyes volt ez a srác, nem értettem, hogy miért is dobhatta őt az a levitás csaj.
- Na tessék, máris visszatért a régi éned. Kíváncsi voltam, hogy ez mikor jön el - nevettem el magam a kommentjén, amit Rosalesről mondott. - Szerintem most egyébként nincs jó formában, elég ramatyul nézett ki - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, de tényleg nem akartam a tanárokról pletykálni.
- Jól van, várj, itt van - kihalásztam a telefonomat, aztán át is nyújtottam neki, hogy beírhassa a számát. - Benne vagyok, jól jönne egy részletes körbevezetés, mert egyedül tuti, hogy elkallódnék. Amúgy sem szeretek ilyen helyekre egyedül menni. A koli milyen, vagy nem ott laksz? Lakást bérelsz? - kíváncsiskodtam, aztán ha végzett a telefonommal, visszahúztam magamhoz.
- Nincsenek képeid a telódon a suliról? Mutathatnál párat.
|
|
|
|
|
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák
RPG hsz: 259
Összes hsz: 357
|
Gréti#hátte? - kinézetHiába mondja, én nem fogom Salamonnak hívni őt, ha hozzá beszélek, maximum Salinak. De az azért más, a Létaizás olyan hivatalos, tartózkodó, általában pedig vádló.
- Jó, de... várj, te kedvelsz? - esik le a félmondat, nem gondoltam volna, hiszen annyiszor nem ütköztünk, hogy ezt a tényt így megállapíthassam róla. Mármint, hogy kedvel engem. - De a lényeg, hogy ha én kedvellek sem hívlak Salamonnak, az olyan... meh - fintorgó arccal vágom el a beszélgetés ezen fonalát, hiszen jól tudja ő, hogy mire gondolok most. Gyere ide babám, Salamon, azért hülyén hangzana, nem? Persze az evésbe meg bezavar a Karolával esett eset, hozzátenném, hogy őt sosem Bossányiztam. Ejj, pedig lehet, hogy kellett volna!
- Akkor még nem volt modell, amikor kezdtünk. Ráadásul ő kezdte az egészet, az akkori udvarlási formulám nem jött be neki, így pár héttel később ő kezdeményezett inkább - ez történetesen így volt, az más kérdés, hogy a valóságot felém hajlítva színeztem ki az esetet. Bocsánatkérés gyanánt, meghívtam filmezni, de inkább ráhajtottam, amit ő akko még nem akart, hiszen volt barátja. Aztán meg hozzám menekült tőle... de már nem emlékszem a részletekre. Az éjszaka viszont jó volt, arra emlékszem. Még a Rellonba is be kellett csempésznem. A rövid összefoglalóját elmondom a szakításnak azért, és ő megsajnál. Két harapás között meg annyi jut eszembe: de cuki!
- Hát tényleg rosszul hangzik - bólintok rá, de aztán a klisészerű indoklása megakaszt kissé, viszont inkább elmosolyodom rajta, minthogy valami támadót mondjak. Tényleg változom!
- Tudom, de azért ez sem ilyen egyszerű. Azért remélem megtalálja a boldogságát abban, amiért elment... az a szemét! - vigyorgok, miközben befejezem a kajálást is. Igaz, már nem haragszom rá annyira, mint eleinte, de azért remélem baja nem esik. Ó, hogy tudnám elfelejteni! A shake nem jön be, de legalább neki ízlik, ha már ő kapta. Egy próbát azért megért. A muglitanárnőt viszont sajnálom, mert túl jó bőr ahhoz, hogy "ramatyul nézzen ki".
- Most miért? Csinos nő volt, és nem csak az én álmaimban jelent meg, elhiheted - ingatom a fejem vigyorogva. Azért a többi sráci is mondott rá dolgokat, hogy kivel mikor és hányszor kapná el, szóval nehogy már megint én legyek a rossz és egyetlen. - Remélem meggyógyul, vagy bármi legyen is az - vágyakozva pillantok ki, hátha meglátom őt, mert adhatnék pár tanácsot neki a regenerálódásra.
- Köszi - elveszem a telefonját és beleírom a számomat, a teljes nevemmel. Állítólag akkortól tudod, hogy öregszel, amikor például Pityu helyett Gulyás István, a Toti helyett meg Tóth Tibor van már a telefonkönyvedben. De nem baj, így egyből tudni fogja ha hív, hogy kivel beszél.
- Dehogy, simán lakom a koliban. Hát... jó, mondjuk. Nem tudom neked mi a jó, van olyan jó, mint itt, csak már nem kell tartani attól, hogy elkapnak, ha iszol - nevetgélek. - De oké, körbevezetlek, majd csörögj rám, azt összehozok valamit neked - bólogatok, végül is legalább én is többet látok a suliból. Olyan nagyon mostanában nem járok el Karola miatt, de azért van pár hely, amit érdemes lehet ott meglátogatni.
- Hát nem készülök fotózni, de nézzük - felállok és megfogom a székem és mellépenderítem. Majd leülök mellé és nézegetni kezdem a képeket. Találok ott pár fotót végül is, mert kellett valamilyen gyakorlatra az épületet fotózni, én meg már azzal kész vagyok. Vannak belső és külső felvételek, meg pár szelfi Karolával. Na, már nem csókolgatja az arcomat, szóval ezen gyorsan átlépek, hátha találok még valamit. Miközben azon gondolkodom, hogy miért hagyott el a szemétláda! Nem vagyok kész sírni más lányok előtt miatta, szóval próbálom a letörtségemet koleszképek keresésére felhasználni. Nem sok van, de azokat megmutatom.
- Hát asszem ennyi van csak - sóhajtok.
|
|
|
|
|
Breagha Beth Gillins
Mestertanonc Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
Vélaszép királykisasszony
RPG hsz: 86
Összes hsz: 88
|
BalázsHagyja kiteljesedni a másikat. A legkisebb dolog amit érte tehet, hogy nem ítélkezik felette. Hibákat mindig követ el az ember, ez alól maga Bréagha sem kivétel, tudja jól. Viszont ha változtathat a dolgok folyásán azzal, hogy most itt beszélgetnek, terveket szőnek, talán végre revansot is vehetne az elkövetőn mindazért, amit tőle kapott. - Igyekszem - hagyja ennyiben egy bólintás kíséretében. Első lépését megteszi a biztonság felé: beleegyezik a kamerák felszereltetésébe, állni fogja annak teljes költségeit, illetve nem rest megmutatni, kire is gondol, mint az új szerkezetek fölött gubbasztó őre. Balázs láthatóan nincs elragadtatva ötletétől. Megérti. Imént említette az alkalmi munkákat, amelyből nem kizárt, hogy párat őszintén szeret csinálni, illetve fordított esetben hölgyünk se menne bele csakúgy látatlanul mindenbe. - Azért csak szólj, amennyiben érdekelne egy új állás, akár rész-, akár főállásban. Természetesen megfizetném.Megvannak az előnyei azzal, ha jó kapcsolatot ápolunk egy arisztokratával. Persze nem fogja ezeket taglalni, nem marketingesnek született! Vagy papnőnek! Ezeket a gondolatokat is elmorzsolja házikedvencének selymes tollaiban, aki lassan lefordul a székről. Bréagha elhúzza a kezét, a bagoly túlfordul annyira, hogy majdnem tényleg leesik, majd ijedelmében heves szárnycsapkodásokkal visszapozicionálja magát, nagy szemeket meresztve gazdájára, majd a férfira. - Köszönöm szépen. Olyat szerettem volna választani, ami hozzáad a jelleméhez.Az állatnak most már semmi kedve visszaaludni. Panaszos, halk huhogással adja ezt tudtára mindenki számára. - Éppenséggel már megvagy! - kuncogja, hiszen mégis csak itt beszélgetnek. Mióta is? Nem nézte az időt, viszont Elaine reakcióiból ítélve közeleg az-az etetési idő - Szóval kviddicsedző. Nem rossz pálya, bár mostanában már nem annyira népszerű, így nem biztos, hogy sokat vesztettél.Lehet a bűn elmoshatatlan, a papírok nem megmásíthatóak a megfelelő befolyás megléte nélkül, de nem is illendő messzire jutni azért, hogy megpróbáljuk megváltoztatnia múltunkat. A történelem attól szép, hogy magában őriz jót és rosszat is. Titkon reméli, hogy az előtte levő helyzetétől függetlenül megtalálja azt a békét amire áhítozik - ha áhítozik egyáltalán. - Máskor is szívesen - biccent. Csak természetes, hisz fordítva szokott éppen menni, de neki tett szívességet Balázs, hogy eljött. Kabátja már rajta van, táskája finoman lóg bal oldalán, Elaine pedig már lelkesen csapdos szárnyaival, a nő jobb karját követelve. Felemeli szemöldökét a másik kijelentésére, hozzá cinkos vigyort ölt. - Ha nem vigyázol, szavadon foglak - jelenti ki magabiztosan, majd mindent is rendezve büszke léptekkel elhagyja a Pillangó-varázst. [...] Otthon pihenés helyett szobájába zárkózik, feltépi fésülködőasztala fiókját, majd klónozó bűbájjal csinál egy másolatot a terület tervrajzából. Összehajtja, majd egy borítékba helyezi amit címerpecsétjével zár le. Baglya gazdájának nyughatatlan lelkét reprezentálja éppen. Aludnia kellene, ehelyett viszont ülőfájával élesíti csőrét és karmait. - Elaine, feuch an toir thu seo gu Balázs. Tha e cudromach agus chan urrainn dhomh feitheamh mionaid sam bith - lép oda madarának ülőfájához. A madár hezitálás nélkül kikapja a levelet hölgyünk kezéből, aki aztán nyitja is teraszának ajtaját. Hogyha ő azt mondja, hogy Balázshoz SOS el kell vinni valamit és egy percet sem várhat, mert tulajdonképp erre fordítható a fenti skót gael mondat, akkor bizony az prioritást élvez.
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 230
Összes hsz: 249
|
Roland - Miért ne kedvelnélek? Jófej vagy - elnevetem magam, mert úgy kérdez rá, mintha ez olyan furcsa lenne. Már a suliban is bírtam a hülyeségeit, mindig megnevettetett, így ezért nem is értem a meglepettségét. - Jól van Roland, akkor ígérem, többé nem hívlak majd Létainak. Úgy hívlak majd, hogy Mókuspofi - ez csak azért ugrik be, mert épp tömi magába a hamburgert és arra emlékeztet, ahogy a mókusok is betárazzák a mogyorót. - Jó lesz? - kérdem nevetve, hátha engedélyezi, hogy így szólítsam a továbbiakban.
A téma kicsit komolyabb lesz, végig is hallgatom, mert érdekel, hogy mi volt vele és kivel is járt. Érződik rajta, hogy megbántották, elég haragosan nyilatkozik arról a lányról. Persze nem tudhatom, hogy mi volt az indoka, nem szokásom ítélkezni mások felett, de tény az, hogy egy szakítás mindig fájdalmas, bármelyik fél is legyen a kezdeményező.
- Figyelj, lehet hogy már meg is bánta, ki tudja? De szerintem ennek biztos így kellett lennie, egy másodpercig se bánkódj miatta - bíztatom kedves mosollyal, ahogy megpaskolom a kézfejét. Rosales kapcsán nem tudok hozzá fűzni semmit, csak bólintok egyet, jöjjön helyre, bármi is van vele, ezzel egyetértek.
- Na muti, hogy írtad be magad a telefonomba? - görgetem a listát, mert kíváncsi vagyok, hogy végül is melyik nevet választotta. - Mindenképp rád fogok csörögni, aztán el is vihetsz kajálni - nevetem el magam, ha már olyan messzire elutazom, tényleg mutathatna egy jó éttermet, mondjuk egy ehhez hasonló burgerezőt.
- Nézzük - a székemmel egy kicsit most közelebb húzódok hozzá, hogy jobban rálássak a telefonjának kijelzőjére és nézegetem a képeket , amiket a helyszínről mutat. Tényleg jó hely, ide mindenképp jó lesz egyszer ellátogatni. Néhány kép között bevillan ő is egy lánnyal. - Várj csak! Ő volt a barátnőd? - kérdezek rá, tényleg nagyon csinos, mint egy modell.
- Jajj Roli, ne legyél már ilyen szomi - sóhajtok egyet, aztán átölelem őt. - Lehet, hogy ki kéne törölnöd a képeit, és így akkor nem jutna az eszedbe - javaslom közben, mert ez megoldás lehet arra, hogy új lapot nyisson az életében.
|
|
|
|
|
Valuska Mihály
KARANTÉN
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
|
Agárdi Miután látja, hogy egy pincérlányka int, hogy hamarosan jön a lányra pillant.
- Oh hát tudja, ha mindenkinek megfelel a Kornélia nem akarok én sem különcködni - legyint, igazából neki nem is számít. Persze hosszas diskurzust tudna folytatni a nevek fontosságáról, mégis, számára annyira mindegy, hogy eszik-e vagy isszák, az a lényeg akit a névvel jellemeznek. Most pedig ez a kis kapkodós, édes gyermek a fontos, akinek fiatal szájacskájából valami olyan izgalmas keringő felhívásra számít a bácsi, amire már régóta fáj a foga.
Amíg amaz mesél Mihály óhatatlan csak hallgatja és hallgatja, érdeklődő szemeit le sem véve a másikról. Olykor-olykor még egy bólintással is jelez a másiknak, semmi gond, itt van, figyel, csak mondja. Ezt üzeni az apró gesztus.
Szomorú a kis csemete életútja, mint oly sok boszorkányé és varázslóé. Bár különösebben nem hatja meg Misát, mert a múlton rágódni sohasem szeretett és ezt sem tartja többnek mint egy régen elmúlt előzménytörténetet, azért elkönyveli magába, hogy sok mindent fizessen ennek a szegény lánynak, hogy legalább tele hassal legyen árva.
A pincér kislány ekkor lép oda melléjük, bájos copfba kötött hajacskája még ingaórát utánozva ring mögötte.
- Kedvesem, kérek egy americanot meg hozzá valami nagyon édes, habos süteménykét. Magának? Amit akar, ne szerénykedjen - legyint.
Ha Kornélia leadja a rendelését és a pincér tovább siet, a férfi átveszi a szót.
- No, hát a szülein nem tudok segíteni, viszont a kis árnyékán talán igen. Ne gondolja, hogy fogalmam van az átokról, túl régóta vesznek el ilyesmi információk ahhoz, hogy könnyű legyen felkutatni egyet is, de készséggel segítek magának, ha évekig tart is. Mit szól? Társul velem? - már akkor eldöntötte, hogy a lányt választja maga mellé, mikor elhívta a teaházba, így nem is látja értelmét tovább csűrni-csavarni a dolgokat. Minél előbb túlvannak a hivatalos kellemetlenségeken, annál gyorsabban jutnak el a valódi motyókhoz.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 92
Összes hsz: 94
|
Sadie- Pálinka? - kérdezek vissza anélkül, hogy látványosan megmosolyognám a kiejtését. Aranyos, ahogy próbálkozik, és meglepő, hogy még nem tanulta meg helyesen kimondani, mert hát tuti, hogy minden buliban agyba-főbe kínálgatják a magyar berkekben. - Még nem kóstoltad? Hogyhogy? - döbbenek meg, legalábbis a bizonytalanságából erre következtetek. Megvakarom a tarkómat, és gondolkodni kezdek, mennyire is lenne jó ötlet rögtön azzal indítani. De hát végül is, hiába menne éhgyomorra, olyan sokáig nem maradna egymagában, pontosabban a forró pizza érkezéséig.
- Hát, az ugye elég erős, ugye tudod? Bírod az ilyet, biztos vagy benne? - nem akarom megijeszteni, sokkal inkább megóvni a csalódástól, még ha tudom is, hogy őt kemény fából faragták, talpraesett csajszi. Ha pedig úgy dönt, hogy igen, akkor ez egy tökéletes alkalom arra, hogy túlessen a tűzkeresztségen. A sörre csak bólogatok, mert az nekem is fekszik.
- Ja, igen... - sütöm le a szemem kissé bűnbánóan, amiért ezek szerint én is tehetek egy kicsit arról, hogy sűrűek a napjai. Vagyis várjunk, hát mindenki pénzből él, rá volt szorulva gondolom, ha elvállalta, szóval lehet, nem is kéne rosszul éreznem magam emiatt? - Régi szép idők. Egyébként hogy mennek eddig a tárgyak? Melyiket szereted, nem szereted? Vagy a tanárokról mi a véleményed? Most már talán eltelt annyi idő, hogy össze tudd hasonlítani a Roxforttal - alig várom, hogy ezt jobban kifejtse, ha szeretné, mert ilyenekre mindig kíváncsi vagyok. Emlékszem amúgy a VAV előtti időszakra. Mintha csak tegnap lett volna. Sokkal többfelé kellett koncentrálnom, nem is volt egyszerű. Közben megmozdul valami odalent, akarom mondani a lába mintha az enyémhez érne, de először azt hiszem, hogy csak a szék az. Egy ujjnyival hátrébb húzom a lábaim, hogy ne legyen ciki. Biztosan véletlen.
- A hölgynek pedig szintén pásztorpite pizza, egy korsó vajsör, ééés kérnénk még két pohár szilvapálinkát is - kacsintok, mert hát ha más nem, pult alól ide tudnak teremteni. Innentől fogva várjuk, hogy elkészüljön, ki is kezdik pakolászni az evőeszközöket. Szerintem nem tart sokáig, pláne ha mágiát is használnak, de a konyhájukba sajnos tilos a belépés. Addig is Sadie-n pihentetem a szemem, és azon gondolkodom, mit kérdezzek még.
|
|
|
|
|
Bánki Anna
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár
Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 435
Összes hsz: 860
|
 Valentin napon a szerelemre vágyó szívek közül páran elfogadták a kihívást, hogy egy vakrandi keretében ismerkedjenek, hátha sikerül meglelniük a párjukat, vagy, legalább egy jó barátra szert tenni. A zárt körű eseményre érkező személyek közül a hölgyek egy-egy asztalhoz ülnek, míg a férfiak tizenöt perces váltásokban látogatják meg őket, ahol beszélgethetnek egymással. A csengő jelzi a búcsút, amikor tovább kell sétálniuk a következő asztalhoz. Minden résztvevő előtt egy tábla van, ahova felírhatják a tapasztalataikat, a végén pedig megnevezhetik, hogy egyezés esetén kivel ismerkednének tovább. Ha van találat, a párost bagolyban értesítik.
A ház ajándékaként minden asztalon egy-egy üveg pezsgő van, amit a hölgyek választottak, valamint gyümölcsök és csokoládé, amit falatozhatnak. Az asztalok kör alakúak, melyeket mágikus gyertyák vesznek körül. Ez valójában egy disaudio határt jelölő szakasz, a beszélgetéseket nem hallhatja más, csak a körben tartózkodók. A díszítés arany, a terítésben pedig a vörös is megjelenik.
|
|
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
RPG hsz: 329
Összes hsz: 373
|
 nemtudommirevállalkoztam | ruhácska | 2-es asztalMég most sem hiszem el, hogy erre rá tudott venni, pedig a Félszemű felé sétálok. Kínosan érzem magam, kellemetlenül, mintha... mintha nekem ez amúgy egyedül nem menne. De mit tehet az ember, ha a legjobb barátja nem kéri, hanem rendesen elküldi ide? Még csak csalni se tudtam, mert mindent nyomon követett, sőt... ahogy hátranézek, még látom is, hogy vigyorogva áll. Biztos akar lenni abban, hogy bemegyek.
Megrázom a fejem. Én erre nem vagyok rászorulva, Merlin rá a tanúm, és nem is indulok pozitív reményekkel. Azért belépve kedvesen mosolygok, és hallgatom meg az instrukciókat, meg választok egy édes pezsgőt. Arra felcsillan a szemem, pedig nem vagyok nagy ivó, csak... ma lehet, jól fog az jönni. Szóval 2-es asztal. Értem. Nyelek egyet azért, mert bár nem hat újdonságként rám - hallottam már az ilyen rapid randikról - mégis teljesen más részt venni benne. Nem akartam nagyon ki se öltözni, de azt se akartam láttatni, hogy mennyire nem érdekel, és legalább a ruhámban komfortosan érzem magam. A hajamat is csak szépen beszárítottam, jobban szeretem így, mikor a természetes hullámaival éri el a hátam közepét. Smink is csak egy nagyon alap van rajtam, épp csak annyi, hogy látszódjon foglalkozom magam, de ne legyen túl hivalkodó, mert.... hát mert én sem vagyok. Sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy jól tettem, hogy pirosítót fel se kentem, mert megvan a magam természetes árnyalata, amit a zavar kölcsönöz nekem. Leülök és várok. Közben elveszem az étlapot, mert őszintén szólva még itt sem jártam. Kíváncsi vagyok, mit tartogat ez a hely.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 110
Összes hsz: 302
|
VakrandiÖltözék
3-as asztalNem számítottam sok mindenre, de mostanában eléggé ramaty a csajozós életem. Már ha lehet annak nevezni a semmit és egyáltalán ez a fogalom létezik az én szótáramban, vagy éppen rám nézve. Bár sok lányt ismerek, de nem igazán kerültem senkivel túl közeli kapcsolatba, akivel meg igen, Zsanna, vele pedig nem rontanám el a szuper kapcsolatomat azzal, hogy többek lennénk, mint barátok. Persze igazán egyikünk sem próbálkozott a másik irányába ilyen szinten, így aztán továbbra is csak jóbarátok vagyunk, és én ennek szívből örülök. Nem tudom, hogy egyébként hiányzik-e valaki az életemből, mert időm az nem sok van. Jól megtalált a karma, legutóbb még Julcsinak azt bizonygattam, hogy mennyi unatkozós időm van... na, azóta nincs. Ezek ellenére ez jó mókának tűnt, hogy eljöjjek ide, meg miért ne találhatnék valakit, akivel bármi is lehet. Ezt jól megfogalmaztad Gergelyfi, gratulálok! Amúgy tök jól megcsinálták az egészet, egészen Valentinos lett, én kábé ilyennek képzeltem. Szóval már csak meg kell jönnie az első valakinek, akivel tíz percem lesz. Fogalmam sincs, hogy az mire elég, elsőre inkább kevésnek érzem. De egy jó első benyomást még tehetünk a másikra, ebben bízom.
|
|
|
|
|
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 190
Összes hsz: 237
|
Vakrandi
1-es asztal | kinézetAzt hiszem, kimondhatjuk, hogy nincs szerencsém a pasikkal. Valahogy csak eltünedeznek egy idő után, csak éppen nem értem, miért. Valamit rosszul csinálnék? Kicsit el is bizonytalanodtam az utóbbi időben, és úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a munka meg a munka, és hát... a munka. Időnként megbolondítom néhány egyetemi látogatással és vizsgával, amíg meg nem szerzem a tanári diplomát, hogy végre békében oktathassak leendő aurortanoncoknak túlélési alapismereteket. Szóval lefoglalom magam. Ebből Kristóf rángatott ki. Közölte velem, hogy be fogok penészedni a szobámba, ha nem mozdulok ki, aztán meg miután összeszedtem magam és eljöttem vele idáig, itt hagyott az egyik asztalnál. Azt hittem, együtt fogunk pizzát enni, de mégsem úgy tűnik. El se hiszem, hogy vakrandira cipelt el, mintha szükségem lenne ilyesmire. Vagy lehet, hogy mégis? Ő se hinné el, hogy ez nekem ez egyedül is menne? Bálint ugyan megpróbált randira hívni még tavaly, de hamar megegyeztünk abban, hogy mivel a közvetlen kollégám, inkább ne kísértsük a sorsot. Szóval most itt ülök, és őszintén szólva hülyén érzem magam. Nem is öltöztem igazán randihoz, csak felkaptam ez első ruhát, ami a szemem elé került, és még a sminket is mellőztem. Most aztán közelről láthatja mindenki az összes szeplőmet, meg a vörös szempilláimat, de gyorsan eszembe jut, hogy legalább egy rúzsnak lennie kell a táskámban, úgyhogy fél szemmel az étlapot vizsgálva már el is merülök könyékig a magammal hozott táskában, hogy a papírzsebkendő, a félig kiolvasott krimi és a pénztárcám alatt csak találjak legalább egy csillogó ajakfényt, amit aztán a következő pillanatban már felvinni igyekszem, mielőtt még bárki helyet foglal velem szemben az üres széken.
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 142
Összes hsz: 762
|
Vakrandi
3- számú asztal - OutfiteEgyik nap sétáltam bogolyfalván és meglelt a szerencse, hogy szerepelhetek egy érdekes randevún. És a vacsora is jól hangzott. Még sohasem volt pasim szóval elfogadtam. Hiszen ki mondana nemet egy ilyen ajánlatra. Most érkeztem meg nemrég a pizzériába. Soha sem jártam itt szóval ezért is nagyon izgalmas. Belépek és elámulok. Nagyon szép hely. Oda sétálok a pincérhez és elmondom, hogy a Valentin napi vacsorára jöttem. Elmondja, hogyan is fog zajlani az esemény. Aztán meg is mutatja az asztalomat. A hármas számú. Leülők és leteszem a kis táskámat. És várakozom, hogy kivel hoz össze először a sors. Aztán meglátjuk, hogyan is lesz. Izgatottan forgolódom. Végül lenyugszom, mert még a végén rossz benyomást keltek a másik félnél és azt nem szeretném. Mikor magam elé nézek már elém került valaki. Szóval kicsit meglepetten, de várok, hogy elkezdjük és közben észrevétlenül körbe pillantok. Durva mennyi ember szingli a nagyvilágban. Erre mindig rá csodálkozom. Mindegy is. Most magamra kellene fókuszálnom és a beszélgetésekre. Összekulcsolom a kezemet és várom, hogy az előttem lévő kezdeményezzen. Aztán remélem, hogy lesz valami ha nem akkor legalább megpróbáltam és egy élménnyel gazdagodom. Talán nekem kellene nyitnom. Nem hagynom kell, hogy a másik fél kezdeményezzen. Az a normál. Nem? Na majd kiderül érdeklődve figyeltem az előttem lévőt.
|
|
|
|
|
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák
RPG hsz: 259
Összes hsz: 357
|
Gréti#hátte? - kinézet- Ó, hát nem mindenkinek ez jut eszébe rólam elsőre - vonok vállat, de azért nem vágok szomorú fejet. Inkább csak elhúzom a számat, az új becenéven.
- A Roland neked nem jó? Mókuspofinak ne hívj, hacsak nem akarod, hogy a fejedre öntsem a shaket - tárom szét a kezeimet némi fancsali pofával. A visszakérdésre nemet intek, ámbár mosolygok, mert tudom, hogy csak szórakozik velem. De nem sokáig szórakozhatunk, mert persze azonnal érzékeny pletykatéma ugrik fel, az én szerelmi életem, ha azt lehetett annak nevezni. Valójában az a baj, hogy lehetett, de most megint ott vagyok, ahol a part szakad.
- Nem hinném, hogy megbánta, nagyon határozott volt. Könnyű azt mondani, hogy ne bánkódjak, de azért köszi az együttérzést - sóhajtok, de legalább lekoccolunk a témáról. Kicsit fészkelődök is, igazi érzelmi hullámvasút az este, mert a hamburger meg nagyon finom. De végül is Gréti társasága is jó, csak kár volt felhozni Karolát. Anélkül persze túl jó lett volna az este. Visszaadom a telefonját, miután beírom magam. Biztosan csalódni fog, mert Létai Roli néven írtam bele magam, de úgy gondolom, hogy a mostani viszonyunkhoz, ez pont passzol. bár abban is majdnem biztos vagyok, hogy később majd átírja valami hülyeségre, mondjuk Mókuspofira, kinézem belőle.
- Oké, ez nem probléma. De akkor majd te fizetsz - közben elrendezgetem magam előtt maradékot. Pontosan összehajtom a szalvétát, párhuzam-derékszögbe igazítom az evőeszközöket, amiket kaptam. Fogalmam sincs, miért csinálom, de végül már ott tartunk, hogy a telefonomban nézegetjük a régi képeimet, hátha tudok mutatni Grétának valamit. Sajnos befut pár közös kép is Karolával, ő pedig lecsap rá. - Jaja, ő volt. Ő is prefi volt, lehet, hogy ismerted, legalább látásból - pillantok rá, hogy felismeri-e Karolát, vagy sem. Annyira mondjuk mindegy is, nagyjából semmit sem számít már. Se neki, se nekünk. Persze a kedvem nem lesz jobb, de legalább Gréta jó fej és vigasztalni próbál.
- Hát lehet, de egyelőre nem akarom. Talán van bennem ez a dac, hogy nehogy már egy kép ennyire befolyásoljon. Meg amúgy is a része volt az életemnek... vagy ez hülyeség? - pillantok rá, miközben hozzák a számlát. - Köszi - mondom a pincérnőnek, majd előveszek pár galleont és sarlót, kifizetem borravalóval együtt a rendelésünket.
- Most már megyek, de feltétlenül hívj fel, okés? Be kell hajtanom a kajálást - tök mindegy, hogy mit mondott korábban, szívesen találkozom vele legközelebb. Még odalépek hozzá egy ölelésre, kap két puszit, majd elindulok kifelé. - Szia Gréti - fordulok vissza és intek, majd elhagyom a burgerezőt. Ez egy jó nap volt, de készülnöm kell a vizsgákra, szóval jobb ha megyek. Remélem tényleg megkeres majd. << Köszi a játékot  >>
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 278
Összes hsz: 346
|
Vakrandi1-es asztal OutlookValentin-nap, a szingliség hivatalos ünnepnapja, amit az amerikaiaktól vettünk át. Én nekem személy szerint nincs vele problémám, csak értelmet nem látok a szeretet és szerelem lelimitálásának egy napra. Mellesleg a hülyeség mellett ekkortájt kap szárnyra rengeteg brilliáns ötlet is. Páros kiállítások, akciók bizonyos ajándéktárgyakra. Donovan ma viszi a boltot helyettem, így úgy döntök, bevetem magam a pizzériában meghirdetett eseményen. Nem feltétlen szeretem azt, ami vagyok, de talán egy út az elfogadáshoz az, ha befordulás helyett kifelé próbálok nyitni, illetve azért bevallom őszintén, hogy szeretnék az önsajnáltatáson túllépni végre! Hajamat lazán lófarokba kefélem és fogom egy fekete hajgumival, aztán göncön tünedezem. Hamar eldől mit vegyek fel, hiszen a ruhatáram főleg a már említett színű darabokból áll, de ha lehet, nem néznék úgy ki, mint aki gyászmenetre készül. Végül felkapom két kedvenc darabom is, a jó kis sötét alapon fehér ág- és levélmintás ingemet, valami farmert, meg fekete alkalmi lábbelit. Ha már bevetjük magukat, tegyük stílussal! Végül pálca a zsebbe, indulhat a nap. Lágy, pézsma illatú parfüm felhője kíséri lépteimet. Nem fullasztó. Kellően frissítő épp csak annyi, ami dob össz megjelenésemen. Kellemes sétával elmegyek valahová még, aztán elérek a Félszemű kukoricáig, amihez kellemes emlék társul Somi képében. Bárcsak tudnám mostanság, hogy mi van veled.Megsajdul a mellkasomban valami és "összegyűrődik". Mielőtt túlságosan átengedném magam ennek az érzésnek és a vele járó nosztalgiavonatnak, belépe meghallgatom az instrukciókat és oda is megyek az 1-es asztalhoz, ahol nem más ül, mint a… Túlélési Alapismeretek tanárom?!Hirtelen rám tör némi elveszettség a ledarált útmutatást szinte teljesen elnyomva, mert hát ilyenkor hogy és mint illik köszönni, meg hát mégis csak a tanárom, vagy mi. Még bőven, hogy odalépnék, megpróbálom egy kifújással levetkőzni zavaromat, hogy aztán a sokak által "Legcukibbnak" bélyegzett mosolyommal odalépjek a hölgyhöz: - Szia! - köszönök neki. Végignézve arcán legalább olyan elveszettnek tűnik, mint én, az talán jó kiindulópont. A közvetlenség se feltétlenül rossz, az iskolán kívül vagyunk elviekben. Kihúzom a széket, leülök, aztán mindenki meredhet erre a látszólag üde és fresh égimeszelőre - Mi a helyzet?
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 110
Összes hsz: 302
|
VakrandiÖltözék
3-as asztalNem volt elvárásom, inkább csak a kíváncsiság hajtott. Jó férfiként - mondja ezt egy 17 éves - korábban érkeztem, mint a partnerem, szóval egy kicsit várnom kellett. Legalábbis nem jött még senki, hogy lecsapjon rám, hehe! Azért azt is remélem, hogy lesz olyan, akiben reménykedhetek valamiben. Fú, már a hátamon is kezd felállni a szőr, hogy most mégis mit is mondjak majd neki? Tíz perces etapok vannak, hát, szerintem csak valami első benyomásos dolgot lehetne kitalálni. Nem mondom, hogy nem jó a beszélőkém, de nem igazán randiztam még. Az igazánt le is ehet húzni. Na, ekkor jön meg egy nálam tutira idősebb lány, de ő sem az a típus, aki túlöltözi ezt a randit. Na, máris egy közös pont, nem?
- Szia, randizni jöttél? - ú, baszki, micsoda kezdés! Nem, nem azért van itt, csak fél kiló sertéstarjáért ugrott be, meg egy lókolbászért. Gratulálok László, milyen humoros vagy ma. Ja, nem. Amúgy meg Nonó az, nem tudom, hogy mit hülyülök, egy házba járunk. Hát, nem tudom ki sorsolt össze, de nem hinném, hogy egy idősebb csajnak most épp én kellenék.
- Nonó, hogyhogy itt? Érted rajonganak a pasik - érdeklődöm, mert semmi más nem jut eszembe. Amúgy az infóm kitalált, mit tudom én, hogy éppen érte rajonganak-e a pasik. Csinos nő - mert már tuti több, mint 18 -, szóval miért ne rajonganának.
- Mondd el Gandalfnak, hogy mi a hobbitok - vigyorgok, majd kijavítom magam. - Mármint neked mi a hobbid - kíváncsian várom a választ, miközben a hajam megnövesztem és őszre színezem. Ha már Gandalf.
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 142
Összes hsz: 762
|
Vakrandi
- Ez érdekes lesz - 3-as asztalOutfiteKicsit furán nézek a nálam jóval fiatalabb srácra. Hiszen szerintem ez evidens, hogy randizni jöttem. Hacsak nem tévesztettem el a helyszínt. Kicsit elmosolyodom. Végül megpróbálok erőt venni magamon, hogy ne csináljak magamból hülyét.
– Igen. – mondtam leplezett meglepettséggel. Végignézek rajta és elmosolyodom.
– Érdekes. Nem tűnt fel. – viccelődöm.
– Hát… Valahogy nem jött össze eddig. De talán most szerencsésebb leszek. – kihúzom magamat, hogy bátrabbnak és nyugodtnak látsszak. De amúgy nagyon izgulok. A fiúra összpontosítok, hogy most ne kalandozzon el a figyelmem.
– Fú… Olvasás, meg a természetben nagyon szeretek sétálni. Meg nagyon szeretek a kastélyban sétálgatni. Még az első években a felfedezés miatt mostanra csak a móka kedvéért. – válaszolom.
– Neked? – kérdezek vissza, mert nem jut eszembe jobb. Majd az asztalról elveszek egy epret és elkezdem enni. Közben pedig várakozom a válaszára. Miután megettem újra összekulcsolom a kezemet és mélyen belenézek a szemébe.
Kicsit nézem majd elkapom a tekintetemet a fiúról és csak úgy nézek a semmibe és elkezdek gondolkodni azon vajon “miért nem sikerült eddig párt találnom”. Talán azért, mert utoljára egy nálam jóval kisebb diák volt a kiszemeltem, de miután ő visszautasított nem próbálkoztam. És a levitás fiú meg hát… azzal megint csak nem lehetne semmi ezért is nincsen senkim.
– Még régebben bejött valaki, de miután az a személy visszautasított nem próbálkoztam. – sóhajtottam egyet
– És valahogy után se jött össze. És nem is próbálkoztam. Meg hát senkinek nem tetszettem eddig vagy legalábbis senki nem mondta. Szóval így. – Mondom ki a gondolataimat. Mert nincs veszteni valóm.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 110
Összes hsz: 302
|
VakrandiÖltözék
3-as asztalTök rendes tőle, hogy mosolyog és nem néz hülyének direkt. Az, hogy magában mit gondolhat, nagyjából tudom, mert én is kábé azt gondolom, hogy egy idióta vagyok, mert ilyet kérdezek. Hagyjuk is. Cukin mosolyog.
- Lehet azért nincs, mert nem tűnt fel - húzom fel a szemöldököm, mert ilyen bölcsességeket is tudok. - Gondolod? Én nem tudom, hogy egy tíz percből tényleg összejöhet-e valami, de nem biztos, hogy ilyen szemmel kéne ezt nézni. Már az is valami, hogy olyanokkal beszélgetsz, akikkel eddig nem, vagy keveset - vonok vállat és fészkelődöm egy kicsit. Ez mondjuk tényleg igaz, hogy ha valaki bejön, vagy éppen nem, de lehet, hogy megismered annyira, hogy máskor is beszélgessetek. Lehet, hogy ő lesz a nagy Ő, vagy bemutat olyannak, aki lesz a nagy Ő. Csak pozitívan, Laca, csak pozitívan.
- Én szeretek utánozni mindenkit. Meg szeretek sétálni, csak a móka kedvéért - az utóbbi mondatot Nonó hangján mondom. Ha nem is tökéletes, hallottam már hasonlókat, így nagyjából jóra össze tudom rakni. Azért vigyorgok, remélem nem veszi bántásnak, vagy ilyesmi. - Amúgy érdekes, de csak a kviddics jut még eszembe, mint komolyabb hobbi. Azt is inkább nézni szeretem, oké, játszani is, de abban nem vagyok annyira szuper - újabb vállvonás tőlem. A lényeg, hogy mindig megyek ide-oda, sajnos még nem vettük át a mugli sportközvetítést, pedig milyen menő lenne már?! Tuti minden meccset megnéznék. Közben kiderül, hogy Nonó már egyszer próbálkozott. Miért csak egyszer? Vetődik fel bennem a kérdés, de mire felvetődik, már meg is válaszolódik.
- Jó, de hát nem mindegyik személy ugyanolyan, lehet, hogy második már nem utasított volna vissza. Gondolom - ebben azért nem vagyok annyira biztos, ráadásul sok tapasztalatom nekem erről nincs. De hátha ez a sok vakrandi majd elindítja a folyamatot. Közben visszaváltozik a hajam "Lacássá" és még az ősz szín is visszabarnul.
- Arra azért ne várj, hogy valaki odalép, hogy "teccő nekem". Vagy legalábbis én biztosan nem így udvarolnék - fancsali képet vágok, miközben elgondolom, hogy amúgy hogyan udvarolnék. Gőzöm sincs, de nem így, ahogy mondtam. - Mire számítottál, amikor ide jöttél? - ez egy olyan kérdés, amire még én is keresem a választ. De egyelőre minden oké.
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 142
Összes hsz: 762
|
- Vakrandi - - Ez érdekes lesz – Lehet. – Válaszoltam. – Kitudja. Igazából próba szerencse alapon jöttem ide. – Mondom a srácnak.
– Igen, ez is igaz. Nyilván az is volt, hogy ismerkedjek másokkal, de azért kicsit reménykedtem… Tudod, hogy van ez. – Közben a következő kérdésre válaszolt.
– Az szuper. A kviddics nagyszerű sport. Bár nem szoktam játszani csak néha nézni ahogyan a pályán gyakorolnak.
– Igen ez is igaz. De valahogy magamnak is meg akartam magyarázni, hogy pontosan mit érzek. Mert… A megismerkedésünkkor… Hogy is mondjam. Nem voltunk túl jobban. Aztán valamikor kibékültünk és nem sokkal később elkezdtem iránta többet érezni. Eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni. De, valahogy nem ment. – körbenézek. Mert mintha az előbb láttam volna Stephen-t. Végül inkább nem keresgélem. úgy is összeakadunk majd ha itt van.
– Igen, tudom. De valahogy nem is akartam erre gondolni. Hiszen lekötött a tanulás. Szóval ezért is tettem félre addig az érzéseimet. Aztán meg valahogy elfelejtettem. Ennyi. – Mondom ki végül. Majd kis ideig csend támad.
– Talán… – félbe szakítom a mondatomat és végig gondolom. Nem is tudom mire számítottam. Igazából semmire.
– Próba szerencse alapon jöttem. Hátha megismerkedem valakivel aki szimpi és akkor majd elindul valami. De aztán lehet, hogy nem. – Vonom meg a vállamat.
– Ennyi igazából. Te? – Kérdezem ha már ő rákérdezett. Biztos neki is megvan az “oka”. Közben még egyszer körbe nézek hátha meglátom a levitást, de egyelőre nem. Pedig mintha láttam volna.
|
|
|
|
|
