Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A bárka, amire annak idején mindenki kívánkozott volna. Szerintem elég ironikus egy ilyen helyre ilyen névvel nyitni bármit, azonban mégsem. Hiszen ki tudja, kik lelnek épp ott és menedéket, ha nem is özönvíz elől, legyen az bármi más. Most ez a hely is kissé az, még ha nekem erről fogalmam sincs, vagy nem lehet.
- Ott is dolgozol, ha jól tudom – említem meg, hiszen akár lehetne csalás is azt nevezni annak, ami egyben pénzt is ad. Mégsem az, hiszen szeret ott dolgozni, kényszerből sehol sem kell lenni, dolgozni meg főleg. Vagyis, részben igaz ez, hiszen a létezés valahol sok mindentől függ. - Én ritkábban járok ilyen helyekre, mint illene, mégis néha úgy érzem, mindet ismerem – nézek körbe, bár itt valójában kevesebbet léteztem. Így talán az én helyem is a bárka, a menedék, ha jönne az áradat. Valami akad a szavak mögött, a mosoly és úgy a pillantása mögött, azonban nem lehet kirángatni azokat, nem éppen arra valók. A szavaknak maguktól kell jönniük, így hagyok nekik időt. Enni jöttem, kapóra jön az, amit kellemes étkezés közben teremtünk idő. A felkínált lehetőséggel pedig úgy és akkor él, amikor szeretne, szerencsémre pedig, ez hamarabb is érkezik, épp most és épp ma.
- Ugyan – rázom meg a fejem a köszönetére. Ez egyszerű gesztus, szinte már unalmasnak is mondható, azonban van, amikor mindennél többet jelent. Talán én leszek ma a bárka, nem is egy hely, nem is egy valódi hajó. Reméljük, hogy nem süllyedek el.
- Azzal kezd, ami legjobban feszít, ami a legrosszabb. Utána már csak könnyebb lesz, feltéve ha az én fülemnek való és ki is szeretnéd mondani – mert erre még mindig nem kötelezhető. Bólintok, amikor bort kíván tölteni és emelem fel a kezem, amikor jelzem, hogy elég. Elvéve kortyolok aprót, ízlelem és úgy vélem, ez kiváló lesz a tésztámhoz később is.
- Ó, már nem hangzik jól. Csak nem máshová kívánnak küldeni? - nevesebb iskola, szebb hely, költözés, bármi lehet. Közben megérkezik a pincér és hamar ki is kérem amit szeretnék, megvárom, míg Zsófi is így tesz, majd csak ez után fordítom vissza tekintetem felé.
- Én mindig úgy vélem, elég érett valaki saját döntéseket hozni. De a család ereje is nagy és fontosak ők is. Kérdés, megéri-e, hogy engedj nekik – csak bölcseletekben beszélek, mégis, talán ebben van a kulcs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy múltkor véletlen sikerült megzavarni edzés közben, úgy sikerült most megint, de csak mellé lépdelni az utcán. Úgy tudom, hogy már igencsak vége a vizsgáknak, így aztán azt hiszem, nem rabolom úgy az időt, ahogy nem illene. Tudom milyen nehezek, főleg azon a szakon, amin a lány is van, én is végigjártam és hiába minden erőmmel csak arra koncentráltam, néha kevésnek éreztem azt is. Nem tudom, hogy Réka mennyire veszi nehéznek vagy épp könnyednek az akadályokat, erről nem volt értekezésünk beszélni. Megmutatta a tudományt, amit akkor nem értettem igazán, mostanra azonban már nagyjából igen, de nem is azért kerestem véletlen a társaságát. Igyekeztem eljárni az ügyében, miszerint gyakornoki pozíciót szerezhessek neki és bár az elején vagyok, úgy néz ki, lehetséges lesz valamely módon megoldani ezt. Nem akarom hitegetni, mégis szeretném biztosítani, hogy nem felejtettem el és tettem is érte valamelyest. Bár ezt nem tudja, de jobbára ezért is kérdeztem meg, van-e egy szabad órája rám. Nem akartam az utca kellős közepén beszélgetni, mint a kofák a piacon, így döntöttem a cukrászda mellett. Süti is, kávé is akad, nekem mind a kettő jól fog jönni, az ebéden már túl voltam bent, így jöhet a desszert. Nem követek szigorú étrendet, azonban túl sem akarom magam zabálni minduntalan. Nekem persze kicsit minden másabb, mivel a hús nem szerepel továbbra sem az étlapon, viszont szívesen kóstolom meg mostanság a vegánok húspótló készítményeit, attól bajom nem lehet. Ízre felderengenek bennem gyerekkorom ízei, amikor még megettem, bűntudatom nincs, hiszen semmi köze nem volt állathoz sem. Nem keresem az utam ebben a világban, csak ami jól esik. A süti pedig mindig.
- Csak utánad – nyitok neki ajtót, amint odaérünk. Kellemes társaság, lelkes lány és lelkiismeretes, így aztán szavam nem lehet arra, hogy van-e helye közöttünk a későbbiekben. Tény, ez után még nehezebb lesz minden, azonban nem fogom letörni a lelkesedését, nem lenne arcom hozzá. Így marad a támogatás, vagy az, hogy ha be szeretne jönni ismét, körbevezetem.
- Rendelj bármit, én állom. Úgyis rég sikerült beszélnünk, szóval belefér egy kis evészet – remélem. Én éhes vagyok, így teszem azt, hogy rendelek két szelet süteményt, egy puncsos, egy túrós, illetve egy kávét. Bevárva a rendelő másikat, végül egy ablak melletti, fényes, kényelmes helyre telepszem le, a rendelést ide könnyen ki tudják majd hozni.
- Hogy mentek a vizsgák, mesélj – mert egyelőre az volt a nagy dolog az életben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minden vizsga terhétől mentesen, felszabadultan sétált visszafellé a Kastélyba, ahol úgy döntött a szünetet tölti. Nem ment vissza a nevelőihez, akikhez már igazából nem is kell, hiszen négy éve elmúlt tizennyolc. Megszokásból járt vissza és mert nem volt hol laknia. Viszont amióta az iskolában héderelhet, egyre másra marad inkább az Eridon körletben, minden születben. Hátizsákkal felszerelve, lezseren öltözve, mindenféle nőcis cicoma nélkül baktat, hogy spórolt pénzét valami jó és hasznos dologra költse. Ekkor szólítja meg Bertalan, az auror. Meglepetten néz először rá, azután széles ajka kedves mosolyra húzódik a találkozás örömétől. A férfi nem akar az utcán beszélgetni, úgyhogy javaslatára, csak így kettecskén betérnek a cukrászdába. - Köszi - lép be az édes illatok palotájában Réka és mosolyog folyamatosan, ami amúgy sem ritka nála, de az auror közelében valamiért még annál is sűrűbben görbül felfelé szája szeglete, mint általában szokott. Elámul a kínálattól. Nem volt még itt, ezt szégyelli bevallani. Valahogy úgy volt vele, hogy az iskolában is megkap annyi süteményt amennyit szeretne. - Komolyan? - néz hátra, szinte gyermekien nagyra nyíl szemekkel és joker vigyor terül szét bájosnak is mondható ábrázatán - Na jó, akkor most okosan kell választanom! - támaszkodik meg térdén kezeivel, hogy ebben a meggörnyedt pózban az összes édességet végig nézze, ami csak ki van téve a pultokban. Nem tud dönteni. Annyi különlegességet lát, hogy azt sem tudja hová nézzen. - Lehet két szelet? - kérdezi azért meg ártatlan tekintettel. Végül egy dobos tortát választ, ami elfogyasztás közben, random dobszólókkal szórakoztatja a villájával bele bökőt, meg egy láva szeletet, ami vörösbársony tésztából van, de a krém veszélytelen fényjátéka miatt olyan, mintha magmából lenne. Meg egy nagy pohár gránátalmás limonádét. Aztán letelepszenek egy nyugis és világos helyre. - Szerintem nagyon jól! Legalábbis úgy érzem, ebben az évben sokkal jobban sikerültek, mint eddig bármikor - kezd bele lelkendezve a mesélésbe - Biztos azért, mert jobban tudtam összpontosítani. Tudod a képességem miatt tanulok ilyesmit is, mármint fókuszálást, meg meditációt és hasonlókat - csacsogja miközben megérkeznek a rendeléseik - Az utolsó évem kezdem meg nem soká a Bagolykőben...Komolyan, el sem hiszem - szusszan nagyot, aztán kezébe veszi a villát és bök egyet a dobos tortán, ami viszonzásul tényleg dobszólót produkál. Réka elneveti magát, majd beleváj a villával és kiveszi az első falatot - Úgy örülök, hogy találkoztunk! Tényleg és nem a süti miatt. Esküszöm - falatozik kuncogva, majd belekortyol a limonádéba is közben. Minden olyan hihetetlenül finom, hogy inkább úgy dönt nagyon lassan fog enni, hogy tovább érezhesse az ízeket - Eszembe jutott valami. A múltkor, meg amikor a kirendeltségen is voltam, olyan lelkes voltál a barticu miatt, hogy...Hmm...Ez isteni - kóstol bele a láva tortába is egy falatka erejéig - Szóval mit szólnál hozzá, ha megtanítanék pár fogást neked. Lenne kedved hozzá? - néz várkozón és továbbra is vidáman, önfeledten mosolyogva az aurorra, aki be kell ismernie befurakodott mostanában elég sűrűn a gondolatai közé. Olyankor pedig mindig örömöt érzett és talán egy kis rajongás féleséget. Nem beszélt róla senkinek. A többiek már rég fiúztak a környezetében. Neki sokkal fontosabb volt a sport meg úgy minden más, így most kissé lemaradásban van, de az a sanda sejtése, hogy a csajok azt ami van vele Bertalan közelében úgy hívnák: Belehabarodás. Mindig elszégyelli magát, amikor ezt végig gondolja. Mondjuk nem a tanára, na de akkor is ő már egy auror, míg Réka csak egy diáklány. Még ha csak pár év van is köztük, a férfi biztos nem úgy gondol rá, mint egy nőre. Gyorsan ki is veri ezt a gondolatot a fejéből. Ajánlata ártatlan, nincs mögötte hátsó szándék. Szeretné meghálálni valahogy a kedvességet, amit kapott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 A sütemény sikerének örömére befejezem a sajátomat, és a kérdés után veszek még egyet. A többit meghagyom Júliának, hátha szeretne még.
 - Nem sejtettem, csak reménykedtem benne, hogy nem valamilyen hal vagy egyéb víziállat leszek. Amikor kiderült mi az alakom, nagyon örültem neki. Igazából ha jobban belegondolok, eléggé illik is hozzám. - Talán kicsit eltértem a kérdésről, de a másik lehetőségem az lett volna, hogy nem mondok semmit. Így legalább szolgálhattam információval, aminek a hasznosságát majd Júlia eldönti.
 - Lehet, hogy hamarabb rájövök, ha jobban odafigyelek önismereten, de sajnos ez nem sikerült. - Elgondolkozom egy kicsit, hogy vajon tényleg segített volna-e, de inkább felhagyok vele. Talán jobb így, hogy nem tudtam előre. Hozzáadott a feladatok végrehajtásához szükséges kitartáshoz az, hogy egy nagy meglepetés várt a végén.
 - Neked vannak már tippjeid? - Tudom, most ő kérdez főleg, de mivel nem igazán tudtam az előbb válaszolni, ezzel igyekszem előremozdítani a beszélgetést.
 Közben a második süteménnyel is végzek. Mikor otthon leszek, mindenképpen keresek egy receptet, és Lily-vel megpróbáljuk elkészíteni, és ha ez sikerül, nem kell mindig lejönnöm a faluba sütiért. Bár egy kis séta nem árt, és nem hiszem, hogy az enyém fele ilyen jó lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Annyira unom már a sulis kaját, muszáj lesz már valami mást ennem. Olyan mint amikor a gyereknek van egy kedvenc csokija, és addig eszi ameddig csak bírja. Egy idő után megunja, és változatosságra vágy. Ebben az állapotban vagyok én is, és mivel semmi dolgom nincsen és jelenleg a faluban sétálok a spanokkal, megkívánom a pizzát. Kis idő után elbúcsúzkodunk, mert néhányuknak kell valami házi dogát írnia a következő órára, így hát egyedül megyek be a kajáldába. Majdnem fellökök egy embert miután belépek, a sor szinte kígyózik. Az biztos hogy lesz egy tíz perc várakozás. Én cseppet sem bánom, mert ráérek és látok néhány ismerős arcot. Leállok beszélgetni egy töpörödött varázslóval, aki megdicsérte a Nike csukámat. Elég jó fej az öreg, de egy kicsit be van csiccsentve. Mikor rájön hogy nem jó helyen jár, int egyet és távozik. Szuper, már csak páran állnak előttem és pont én vagyok az utolsó. Kettő percen belül sorra kerülök, kérek egy csípős szalámis pizzát, meg egy kis dobozos kólát, és körbenézek. Sajnos nincs több hely, pedig én mindenképpen itt akarok kajálni. A túlsó sarokban egy srác ül egyedül, mellette három üres szék. Majd valahogy lebeszélem vele hogy engedjen oda, nem zavarom én csak tömöm a fejemet és nézelődök. Egyébként meg, most miért ne mennék oda? Meg miért zavarnám? Megfogom a tálcát, és nagy léptekkel hamar odaérek. Megállok előtte, és köhintek egy jó nagyot. Mikor úgy gondolom hogy már figyel rám, előadom a mondókámat. Remélem hogy nem ősbunkó, mert én könnyen tudok az lenni, és két bika nem fér meg egymás mellett.
- Hello, ne haragudj! Szabad lenne leülni? Nincs több hely ott – mondom és az ujjammal a megtelt helyek felé mutatok. A választ várva elkezdem vizsgálni a srácot. Mármint a szememmel, mert most az eszközöket a kastélyban hagytam. Bazi nagy szemek, jó nagy kezek. Biztos tudna kezeskedni értem, ha arra lenne szükségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szóval lehet mexikói bajszom?
A válaszát meg se várva indulok a pult mögé, és nyilván a világ egyik leghülyébb eljárását alkalmazom: fekete alkoholos filccel rajzolok magamnak tökéletes bajuszt. Kicsit vastagabb forma, a vége ívesen szűkül középen egy leheletnyi sáv, a szám alatt egy enyhe kis pamacska. Nem figyelek a válaszára, mert úgyis tudom, hogy nemet mondott volna, de hát nyilván tudja, hogy kit választott, szóval, akár még sejtheti is, hogy valahogy lesz bajszom.
- Szerintem nem rossz, egy vékonyabb verziót akár növeszthetek is, mit gondolsz?
Lépek teljesen természetesen hozzá, mintha ne lenne igazán drasztikus a változás. Csak gondolj bele, az.
- Szóval akkor ez megint egy olyan, hogy mind a ketten lemondunk valamiről, amit szeretünk. Korrekt.
Nem érzek szomorúságot. Mármint, tudom, hogy Oroszország neki tökéletes lenne, szeretné, élvezné, nekem viszont Bogolyfalva lenne ugyanaz. Ami nekünk jó, az a másiknak nem, de igaza van abban, hogy egy sok lehetőséget tartogató, új hely, mind a kettőnk számára elhozhatná azokat a dolgokat, amiket vágyunk. Szeretem a terveinket, a határozottságunkat, és szeretem a csípőset is, bár valljuk be, hirtelen nagyon meleg lesz itt, mivel ezt a pizzát valóban Daryanak találták ki. De küzdök, hogy kellőképp férfinak hassak, ami nem könnyű. Nem is tudom, hogy mit keres mellettem, bár, olyan lehengerlő humorral, stílussal, mint ami nekem van... legyünk őszinték: kurva nagy mázlim van. Nincs erre jobb magyarázat, mert bárkit megkaphatna, de ő velem akar lenni. A szerelem vak, és beteg a humora, de ki vagyok én, hogy ezt szóvá teszem.  
- Belefér az első öt évbe, hogy én legyek a családod?
Teszem fel a kérdést teljesen nyugodtan, mert valljuk be, egy rossz falat, és belehalok ebbe a pokol tüzébe, de azért érezze, hogy szerettem volna, ha hozzám jön feleségül. Én terveztem, csak aztán a paprika végzett velem.
- Természetesen az évi két Oroszországgal és azzal, hogy a gyermekeink orosz keresztnevet kapnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valószínűleg többen felénk fordulnak a megható jelenetre, és meg is értem őket, hiszen ez egyszerűen csodálatos pillanat. Itt van. ITT. Most és nagyon remélem, hogy mindörökké. A helyzet az, hogy a Radetzky-k ebben a faluban, illetve városban éltek és élnek, amióta csak léteznek. Szó volt arról régebben, hogy a Macskabagoly nyolc, tíz, tizennégy és tizenhat felvásárlásával az egész kanyar a miénk lenne, hogy külön házakba költözzünk a nagy házból, melybe jelenleg majdnem húsz ember lakik, de valahogy mégsem valósult meg, és senki se indult el, hogy akárcsak a szomszédba is, de átköltözzön. Hangosak és kapkodósak a reggelek, a vacsorák nyugodtak, csendesebbek. Egy asztalnál ülni a mágiaügyi miniszterrel, állítólag megtiszteltetés, nekem átlag kedd. Én, amióta csak az eszemet tudom, mint egyes nap, legalább egy étkezésen, ami a vacsora, így létezem. A lényeg viszont az, hogy most, ebben a csodálatos pillanatban, Barnabást ölelhetem.
- Most még visszafogom magam.
Felelem érzelgősen, mintha egy filmben lennénk, de elég egy pár pillanat, ahogy elválunk egymástól, máris kihúzom magam, hogy jobban szemügyre vehessen. Ilyen az, amikor a rokonok mustrálnak, és te állsz ott, a szemedbe persze kedvesek, majd elfordulnak, és attól függ, melyik oldalról jöttek, szidják anyádat vagy apádat. Mert hát, te, aki olyan tökéletes vagy, annak a gyenge baromnak köszönheted, hogy mégsem vagy olyan hű, de tökéletes. Bezzeg, ha anyád inkább a Lacikának mondott volna igen, ma belőled is lenne valami, vagy apád nem lett volna meggondolatlan, akkor egy tisztességes nőt vett volna el, mert az anyád, na az gyenge asszony, és olyan szótlan. De Barni más, Barni véleményt alkothat.
- Nincs, mert, ahogy elmentél, elmentem én is. Veled buli volt, de nélküled, áh. Valami furcsa nő jött, ilyen kis miszmádám, és próbált itt dirigálni. Több se kellett, léptem. Különben is, az iskola az első, és én bíró akarok lenni.
Húzom ki még jobban magam, ahogy italommal követem őt oda, ahova vezet, és leülve széles vigyorral nézek rá.
- Merre jártál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Angel|
Sütizés|1
______________________________________________________

- Igen, az elég kellemetlen lenne - húztam el a számat, aztán benyomtam egy fél sütit. Különben elég fasza volt, végre nem csak egy ízt éreztem ami ráadásul pocsék is volt, hanem valami finomra emlékeztetőt is. Nem kellett már sokáig kibírnom, a végénél jártam, de ilyenkor volt a legnehezebb, mert az ember kezdett besokallni.
Különben elég para lenne a vízi állat, hiszen első átalakulás egy villámokkal tarkított szárazföldi részen lesz. Tudom is én, hol, de semmiképpen sem bokáig pocsolyákban, ezért ha bálnává változnék elég kellemetlen volna a szituáció. Szinte hal áli.
Az önismeretire csak bólintottam. Én fel se vettem. Ismertem önmagamat, meg amúgy se akartam túlságosan töltelékórákra járni. Akkor már inkább elütöttem az időt mással. Egy elhagyatott folyosón. Illuminált állapotban. Mármint mi?
- Hm hát van pár - tettetem gondolkodást. Szinte biztos voltam benne, hogy ragadozó állat lesz. Akármi, de éles fogú, hosszú karmú vagy kemény csőrű.
- A legnagyobb tippem a nyuszi, vagy valami hasonló apró, békés állat. Esetleg valami vicces, mint egy kócos kutyus, pocok, vagy kerek fülű kisegér - a faszt, de ezt Angelnek nem kellett tudnia. Mindenkinek a nyulat mondtam. Mert az illett legjobban ahhoz a Júliához akit előadtam.
- És mond, mennyire fájdalmas az első alkalom? Eléggé ijesztőek a körülmények, a  sok villám meg minden - kicsit elvörösödtem, mint aki adja a nagyon bátor csajt, hiába retteg. Igazából a villámlás nem volt túl szimpatikus dolog. Nem féltem vagy ilyesmi, csak épeszű ember nem sétál ki vihar közepén a villámok közé, hogy heló jöttem állattá lenni. Vagy nem tudom, úgy tűnik de.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 Bólintok, és eszembe jut a levitában tett kirándulás. Akkor nagyon szépen kiveséztük Lilivel a hallét hátrányait. Most viszont nem untatom ezzel a lányt, inkább vetek egy pillantást az órámra. Még szeretnék elköszönni néhány háztársamtól, de elméletileg van időm még mielőtt elmennek.
 - Szuper, hogy ennyi elképzelésed van. - Megeresztek egy gyors mosolyt, és elfojtom magamban a kérdést, hogy miért gondolt a nyúlra. Nem tudom, milyen tulajdonságok és személyiség kell egy nyúlalakhoz, és talán nem is most kell ezt megtudnom. Ahhoz képest, hogy magam is animágus vagyok, a mágiának ennek a részéről sok mindent nem tudok. Gondolatban hozzáadom a bakancslistámhoz a részletesebb kutatást, és utána figyelmem újra teljesen a navinésé.
 - Nem nagyon fájdalmas, inkább furcsa érzés. Mintha egy örvény beszippantana. - Ezzel lehet, hogy rontottam a helyzeten, de már nem tudok mit csinálni. Nem emlékszem pontosan milyen volt, eltelt azóta pár tanév.
 Egy pillanatig elragad a pánik, hogy jövőre már az utolsó évemet fogom itt tölteni, de most hamar visszarázódom a jelenbe, és kiegészítők a válaszomat.
 - Az viszont lehet probléma, ha nem szórod ki a ruhára a szükséges varázslatot, mert akkor az átváltozás kor hátramarad. - Mostmár tényleg csendben maradok, mert még a végén kiköpi a levelet, és végleg feladja az animágia tanulását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bólint a bólintásra, egész széles vigyor ül ki ajkaira. Imádja azért, hogy ilyen jól megértik egymást, hiába, hogy valahogy ez a mélyebb ismerettség nem akar alakulni. Fura ez, mert Kende egy olyan személy, akihez valamiféle bizalmi szál köti – elvégre ha nem kötné, nem lennének most itt – anélkül, hogy ismerné. Olyan ez, mint Romhányinál. Vele kapcsolatban sem igazán tudja eldönteni, hogy miért szavazott neki bizalmat. Ez a két srác forgószélként robbant be az életébe, és még mindig nem igazán tudja pontosan hova tenni őket.
Lelkesen bólogat a gyümölcsös cuccli említésére, elvégre a gyümölcsöket szereti, ha meg nem jön be, hát már rögtön meg is van oldva a probléma, mert Kende az előtt ajánlkozik, hogy kideríthené, szereti-e. Így a legjobb, vesztenivalójuk nincs. Zöldjeiben olyan élénk csillogás támad, mint régen. Egyrészről, nagyra becsüli, hogy Kende emlékezett arra, hogy mit mondott egyszer régen, másrészről, hogy még bizonyos lépéseket is tett annak érdekében, hogy segítsen neki. Hát mennyire jó már! Tényleg meg kell tartania ezt a fiút.
- Még jó, hogy lenne hozzá kedvem! De persze nem egyedül, szóval pakold oda magad, hogy elengedjenek. – Tenni vagy pakolni, egyre megy. Lényegtelen apróság ez ahhoz képest, hogy mehet focizni! Ettől jobban már csak akkor örült, mikor születésnapjára hokibérletet kapott. – De még hogy el lehet tévedve. Bár szerintem itt nálatok tényleg nem valami érdeklődőek a lányok. – Eddig legalábbis csak olyanokkal találkozott, akik fele olyan kemények, mint a külhoniak. Persze, a muglikat nem ismeri, meg hát a varázslótársadalomnak is csak azt a szekcióját, aki megfordul a suliban vagy a városban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- A csótány nem a rondaságáról híres első sorban. Túléli az atomcsapást és két hétig elél a feje nélkül. Nos, a fejem még megvan, a többi sem kísért, de azért na, érted – vagy nem. Egy kicsit belekeveredett a végére, mégis a lényeg a túlélés. Vagy valami hasonló. Nem büszkélkedik, mert őszintén nincs mivel, annyira nincs és arra pedig nem fogja a mellkasát veregetni, hogy tessék szépen megdicsérni.
- Hát el is találtad. Messze van az még – vagy inkább el sem fogja sosem érni. A tökéletesség furcsa dolog, vagy elhiszi valaki, hogy az, vagy tényleg az. Nos, az ő történetében, ahol többen voltak, bőven nem ő volt a tökéletesség és továbbra sem az.
- És ha tényleg hiányoztál? Sosem tudhatod – mert tény és való, hogy nem írtak egymásnak kilométeres leveleket, azonban sokszor jutott eszébe, amikor éppen erre járt. És akkor még nem is ő állt hozzá közelebb, hanem akárki más, így aztán erre nem tud választ adni. Tény, amikor elment és ahogy, amiatt, bizonyára szerzett olyanokat, akik nem zárták, zárják a szívébe, azonban nem ezen múlik, hogy most itt marad vagy sem.
- Úgy, hogy te jól vitted és viszed. Az előző is biztosan, mégis, sok mindent pakoltál bele. A kezedre áll. Mi ez a negativitás? - bagoly mondja, ugyebár. De ebben most nem érti, hiszen ha nem kell lehúzni a rolót, akkor nyilván nem csinálja rosszul. Vannak vendégei, bevétele, mindene. Szóval mi akkor az, amit ennyire savaz? - Na, így máris szebben hangzik. Üdv újra itt, főnök – mert nem felejtette el azt sem, hogy meddig dolgozott itt, még ha nem is hosszú évek, évtizedek távlata az. Az is egy másik korszak, az egész kezdete. Talán azt jelenti, hogy vissza kellene néha járnia ide és akkor el tudná engedni a mindent, újra tudná kezdeni? Jó kérdés. Enni jön, ez biztos.
- Ó, egy falu. Már jól hangzik. Lehet tudni merre van? - sejti, hogy valami isten háta mögötti dologról van szó. Még a végén kedve támad megnézni magának. Amerikában is a világ egyik végén volt, az is egy menedék volt és szerette. - Menedékház? Mesélj erről – meglepi mégis, hogy belevágott, na de mibe az jó kérdés. Érdeklődve figyeli, majd csóválja meg ismét a fejét.
- Senki sem születik tudással, ezt az internet már megmondta. Az a lényeg, hogy most már megy – kortyol ő is, követve a mozdulatot, majd mikor leteszi a poharat, a vállán ránt egyet.
- Semmi jó és közben van mégis. Tanítok, most már egy jó ideje az Előkészítőben kaptam gyakorlati helyet. Aztán végeztem ugye és gyakorlótanárként a Mágustanodában. Igazából nekem most ez az, ami megy. A többi… örülök, hogy lefoglalja az időm a két iskola – nem is bontja ki, nem szükséges itt elrontani a hangulatot. Inkább iszik ismét, persze, ha közben kérdez, válaszol. Csak magától nem nyílik meg ilyen téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Angel|
Sütizés|
______________________________________________________

Tömtem a fejemet, ha már valaminek volt íze is, ki kellett használni. A kijelentésére megvontam a vállam.
- Igazából inkább csak spekuláció az egész - vallottam be, hiszen tényleg az egész lutri volt. Egyedül abban voltam szinte teljesen biztos, hogy nem leszek nyuszi. Sőt, valószínűleg nem leszek növényevő ellát. Azok mindig csak a préda szerepet töltötték be.
Az átváltozásra csak elgondolkodva biccentettem. Mint egy örvény. Elméláztam azon, az vajon milyen érzés lenne. Nem tűnt ijesztőnek, maximum gyomorforgatónak a körkörös mozgás miatt, de talán ez is meg fogja állni a helyét. Vasgyomrom volt, kitaccsolni pia után is csak ritkán tudtam, bíztam benne, hogy átalakulás előtt se fogok rókázni.
- Hm milyen igaz, majd odafigylek - ígértem meg, ugyan nekem ez teljesen felesleges volt. A metamorf mágiám miatt a legtöbb ruhám tud igazodni a testemhez, legyen az akármilyen kicsi vagy nagy, sőt még olyan is van, ami úgy vált alakot, hogy a fazon, szabás sőt, bármi meg tud változni rajta. Ilyen téren totál fel voltam készülve.
- Te felejtetted el a ruhát? Volt valami vicces sztori? - kérdeztem rá, csak, mert az tuti mókás lett volna ha véletlen visszaváltozik az ember a ruha meg ki tudja merre.
- Anno miért döntöttél úgy, hogy belevágsz? - ezek már nem voltak annyira fontos kérdések, de kicsit meg szerettem volna ismerni a gondolkodásmódot ami a többi animágus mögött rejlett, hogy aztán elő tudjam adni a kamu jókislány dumámnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 Iszok egy kis vizet, és figyelek arra amit a navinés mondd. Bár nem aggódtam nagyon, kicsit mégis megnyugszom, hogy nem vette el a kedvét az amit mondtam. Mondjuk igaz, ha már eljutott idáig a levélrágással, nem valószínű, hogy szívesen visszafordulna. Én legalábbis biztos nem szerettem volna, ha a rengeteg borzalmas perc amit a mandragóra leve adott kárba veszne.
 - Nem, szerencsére nem. A tanár mesélte, hogy egy vizsgán az egyik diák így járt. Részleteket nem mondott, de elérte vele, hogy erre odafigyeljünk. - Már nem emlékszem rá, kiről volt szó, talán nem is mondta el a professzor, de az biztos, hogy a visszaváltozás pillanatában elég kellemetlen lehetett. Utána viszont gondolom valóban nevetett rajta egyet.
 A következő kérdésre nem szerettem volna hirtelen válaszolni. Az oktatónak sem mondtam el a teljes igazságot, és nem tudom, Júliának mennyit mondjak el belőle. Egy kicsit talán feleslegesen is hosszúra nyúlt gondolkodás után végre döntök.
 - Az akkori példaképem is animágus volt és egyébként is szerettem mindig új dolgokat tanulni. - A kastély és az erdő könnyebb bejárását és néhány beszélgetés “véletlen” kihallgatását csak gondolatban teszem hozzá, bár ez utóbbit nem sokszor csináltam, ez is a tanulás indokai között szerepelt, a tanár úr viszont biztos, hogy visszautasított volna, ha ezt elmondom.
 - És te miért kezdted el? - Ha az előbb nem, legalább most utat engedek a kíváncsiságomnak, így legközelebb könnyebb lesz visszafogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az oktatók is csak emberek, és bizony időnként nekik is kijár nem kevés a szórakozásból. Ezra soha nem tekintett magára karót nyelt tanárként. Volt idő, amikor még csak meg sem született a gondolat a fejében, valamikor régen, amikor Bagolyfalva még valóban falu volt, sem mint város. Amikor még a Bagolykő falai közt volt kiscipő, egy gyönyörű, ukrán barátnővel és nem is olyan népszerűtlen társasággal. Akkoriban Ambrózy Henrik egy volt a felsőbb éves tanoncok között, hasonló tudásvággyal és sokkal több közös ponttal, mint ahogy az elsőre kirajzolódni látszott, a két igencsak jóképű gyerek között. Henrik jobban ismerte bárkinél. Okkal voltak barátok. Nem volt kifogás, nem volt ítélkezés még akkor sem, amikor néhány helyzet szinte megkövetelte azt. A férfi a mai napig emlékszik, az összes bajkeverésükre és az azoknál is okosabb megoldásokra. Úgy mint az üzenetre, ami évekkel később Nepálban egy szekrény zárt ajtaja mögött várta, benne mindazzal az információval amire Ezrának szüksége volt egy bizonyos háborút érintő kutatásához. Jobban kellett neki az a levél, mint egy falat kenyér. Cserébe pedig titkos írások fordításait küldte az okkultizmus kutatójának. Hol lábjegyzetben, hol a margóra kanyarintott mellé pár mondatot. Talán az utolsó ilyen az volt: “Még Szváziföldön is ismerik a nevedet, hogy a fene enne meg!”
A levelezés lassan megszakadt, két-három éve teljesen kikopott… amíg Ezra az intézmény tanárainak pergamenén fel nem ismerte régi cimborájának mágusok közt világszerte ismert nevét. Vacillálás nélkül küldte el a baglyot.
Meghívta egy pofa sörre a Bárkába, ahova zsebébe süllyesztett kezekkel lépett be. A pulthoz sétált, arcára ugyan nem ült ki mennyire nincs ínyére ez a mágikus dekoráció a tengerrel, már mindegy volt, az utolsó pillanatban nem változtathatott a helyszínen. Így hát baseballsapkáját fentebb tolva pillantott a pultosra. - Egy korsó világos sört kérek, abból amit tartotok - pulton támaszkodó jobbját emelte szájához és hüvelykujjára harapva figyelte az étterem részhez somfordáló párokat és családokat, amíg barátja érkezését várta. A sarokban ülő női szempillák rebegése gyanúsabb volt annál, hogy ne sandítson hátra válla felett, arcán hitetlenségében elterülő mosollyal.
- Bevallom olyan fazont kerestem, aki fél lábbal a sírban van - nevetett halkan, akaratlan húzta ki magát kicsit jobban. - Pocsék poén, és még nem is ittam - bólogatva koppintott a pultra, ahogy felkelt egy kézfogás erejére, közben szabad keze megveregette a barátja vállát. - Szevasz Henrik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem szoktam kertelni, már amennyire bátorságomból néha telik. Van az úgy, hogy az ember munkában nem ismer lehetetlent, erre jön az élet, és akkor csőstül mondja azokat a nemeket a világnak. Szerencsére mostanság nem történt velem ilyen, bár azért néha a családban akadnak olyan dolgok, amik miatt fáj kicsit a fejem. Ott van apa és a húgom örök harca, vagy épp a húgom stiklijei. Legutóbb a duci, nagyon régen látott képeim mutogatta bent, mintha tökre a kollégáimra tartozna, hogy éppen hogyan néztem ki X-évvel ezelőtt. Mérges voltam, mégis próbáltam viccnek felfogni, igaz, utána párszor megkérdezték, hogy mikor veszem fel azt a macis együttest, de azóta úgy néz ki, jobbat találtak. Én pedig most teljesen nyugodtan állhatok a lány elé, meg úgy ma bárki elé, akivel még egy helyre terel a sors.
- Ugyan – rázom meg lágyan a fejem, úgy néz ki, az udvariasság kicsit kihalófélben van vagy csak ritka és meglepő. Nem kenyerem nekem ezen gondolkodni, csinálni szoktam, mint sokan mást. Az viszont, már nem rám tartozik. Besétálva utána, elengedem az ajtót és körbetekintek. Nos, ha a sütiken múlna, bizony hamar úgy néznék ki, mint azokon a régi képeken, szerencsére azóta sokat tanultam olyat, mint önmegtartóztatás, így tudom, mikor kell nemet mondani. Nem most, a kérdésre.
- Persze. Meghívtalak, így minimum az enyém a csekk – bólintok, hogy tényleg így is gondolom, nem fogok az evészet végén felállni, hogy oké, még sincs nálam tárca, semmi sem, szóval ezt majd máskor. Na, akkor bele sem kezdek, ellenben azért zsebemre tapogatok, tényleg nálam van-e. Szerencse igen.
- A választás mindig nehéz. Ismert ízek, újak? Ejj – el is időzök ezzel én majd nem is keveset. Tetszik a dobod torta, csak éppen nem szeretem a mázt a tetején, így marad a hagyományos ízek kavalkádja. Azzal nehéz melléfogni. - Persze, csak nyugodtan – utalok erre, hogy három is lehet, amennyi belé fér. Nem itt fogok csődbe menni, viszont sóhernek sem szeretek tűnni. Egy jó sütire meg sosem sajnálom azt, ami van. Leülve helyezkedünk el végül és érdeklődöm kicsit a tanulmányokról, amelyek aktuálisak. A vizsga után pihentető érzés, ami persze nem sokáig tart, mégis létezik, ameddig új órák, élmények nem jönnek a helyükbe.
- Na, ezt szuper hallani! Mindig lehet fejlődni, ez tény, bár én sokszor hittem a lap felett ülve, hogy megrekedtem – emlékszem vissza egy röpke pillanatig, majd arra is, hogy a rövid leakadás után általában tele is írtam a lapokat.
- Lehetséges. Az mondjuk mindig jól jön, szóval kellemes volt a hasznossal. Akkor így a következő is menni fog simán – emlékszem a képességére, mivel iszonyatosan egyedi, így nem is lehet összekeverni máséval. Azt is tudom, hogy csiszolásra szorul még, így nem lep meg, hogy extra gyakorlatokat kapott egyes elemekből. Azonban így, hogy csak segítségére vált, már nehezen lehet tehernek felfogni bármit is.
- Ugye? Hihetetlen, aztán belegondol az ember, nem olyan régen kezdte. És akkor ugye jön az akadémia – bólintok, hiszen ha csak azóta nem gondolta meg magát, amit kétlek, akkor megy tovább. Az már gyorsabb lesz, nekem hamar elment, mert annyi dolgom volt, hogy mire feleszméltem, végeztem. Tudom, ez nem így megy mindenkinek, sokan küzdenek vele, akiknek mások a képességeik, így sosem „nagyzoltam” sosem, egyikkel sem. Bekapok pár falatot én is, majd el is mosolyodom a szavain. Öröm az örömnek, így szokták mondani.
- Én is örülök, azért is használtam ki. Remélem tényleg nem ütközöm semmi programmal – ebbe nagyon bele sem gondoltam, viszont most már azt hiszem, hogy mindegy. Ha miattam késik el, azt nem venném annyira jó néven, azonban neki kell dönteni, mi a fontos.
- Igen? Még mindig érdekesnek tartom – ezen sem változtattam. Ugyan nem tudtam még annyira utána nézni, mint szerettem volna, nem felejtettem el, hogy létezik és azt sem, amit láttam. A felvetésére meglepve pislogok rá, aztán egyet nyelve a villával játszadozok ujjam között.
- Miért is ne? Benne vagyok. Bár… be kell valljam… kicsit be vagyok rozsdásodva – nem ártana többet mozognom, tudom. Talán majd most? Elvégre, ártani nem fog, közben pedig valami hasznos is megy a fejembe. Apám meg majd sápadozhat, minek tanulok én pálcás helyett kétkezi mozdulatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szereti látni az embereket mosolyogni, és nevetni. Olyan kevésszer volt benne része a Bagolykő előtt, hogy most minden ilyen pillanat a csatjáig issza magát. Néha pár pillanatra, néha egészen emlékezetessé válva. Most palástolni sem tudná Róka széles vigyorától az ő arcára is automatikusan kiülő jókedvű vonásokat. Szürkéskék szeme és nevetős hangja is elárulja, ő pedig ezzel cseppet sem foglalkozik. Sőt, ideje lenne bedobni az infókat, amiket sikerült neki lezsírozni nem is olyan régen. Na igen, aki császár, az bizony császár. Észreveszi Róka tekintetét felcsillanni amiből tudja, nem nyúlt mellé a dolgokkal. Átfutja a szavakat, majd a mondat végén nevet fel jókedvűen. - A legtöbbször odapakolom magam, de ha már kéred, akkor most is erre fogok hajtani - bólint határozottan. Frankó, akkor nem is kérdés, hogy mennek. Elnézve Rókát már most vonatra pattanna és elrepesztene Békéscsabára. - Erőteljesen - bólogat, nevetős hangja kúszik közéjük, ahogy tekintete a füzetről Róka arcára kúszik. Alsó ajkát kibiggyesztve ráz a fején. - Nem nagyon. Veled még nem találkozott, szóval van rá esély, hogy megváltoztatod az elvakult búráját a pasinak - vigyorodik el. Kendének nincsenek ilyen előítéletei a lányokkal, főleg mivel ők is vannak az uszodákban. Mióta az eszét tudja megosztja velük a medencét. - Ki kell néznünk egy időpontot, aztán szólok a haveromnak róla - izgatottan dől előrébb ültében. Azt már korábban elmondta a lánynak, hogy szeret vele beszélgetni, edzeni meg smárolni is, és éppen ezért nem parázik attól, hogy egy ilyen közös szárnypróbálgatással más lesz majd a helyzet.
Megkapják az italokat, az üvegpoháron gurul le egy lecsapódott vízcsepp, ahogyan azt Kende arrébb tolja maga előtt az asztalon. Lassan jön a pizza is, ahogy ő csak beszél tovább. Közben Bob Marley csendül fel a rádióban, amire ritmusra mozogni is kezd a lábfeje az asztal alatt. - Fasza lenne megtanulni patrónust idézni még a VAV előtt, de baromira nem biztos, hogy sikerülne - mondja elgondolkodva. Ez még soha nem is jutott eszébe és… hát nem is halott sok olyan esetet, amikor Bözsi a közértbe menet pont a patrónus bűbájra szorult. - Milyen a gyümölcsös cuccos? - kérdez rá, majd lassan terelődik vissza a téma a sportra. Felkarján mutatja meg a csempe vágás okozta egy-két alig látható sérülést. Szerencsére az utóbbi időkben nem igen volt ilyen, meg… hát nagyon komoly sérülése sem. Szóóóval pislog a lányra, mert nála simán lehet más a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Csillogó, nagy, kerek szemekkel néz az aurorra, miközben konkrétan tömi magába a süteményt és mosolyog is mert az nála alap beállítás. Ettől pedig úgy néz ki mint egy cuki quokka. Látványosan jó ízűen, beleéléssel falatozik. Nem ciki módon, inkább úgy, hogy bárki, aki látja, annak megjön az étvágya. Ha nem veszik fel az akadémiára a cukrászda reklámarca még simán lehet. Más kérdés az, hogy kellene-e egyáltalán, hiszen így is teltház van most is, meg volt mindig, mikor erre járt. Tele szájjal természetesen nem beszél, de bólogat lelkesen, aztán a dobos torta elüti az utolsót szólóját. - Nem, dehogy. Csavargós napot tartottam pont. Tudod, cél nélkül járod be a várost és nézelődsz. Láttad már az épületeket úgy, hogy megálltál előttük és felnéztél rájuk? - kérdezi egyelőre üres villájával gesztikulálva. A láva szeletre még rákészül lélekben. Az egy nagy élménynek ígérkezik. Pont úgy, ahogy a barticu oktatás, amibe beleegyezett Bertalan. Rékánk boldogan vigyorodott el, amikor felfogta, hogy az egyik példaképét, mert az aurorok neki mind azok, taníthatja majd kézi tusára. Aztán belegondol abba, hogy ez azzal fog járni, hogy bizony meg fogja majd a férfi néhány testrészét. A karját, a lábát, a hátát és még amit kell, hogy a helyes mozdulatot tanulja majd meg tőle. Fülig vörösödik a már a lehetőségtől. Ezért lehajtja fejét és beleveti magát a láva sütibe. Villája szúrása nyomán a vörösbársony tészta alól előbuggyan a láthatóan meleg és varázslatosan izzó csokikrém. - Majd hozok WD40-et és kilazítalak - sutyorogja bajsza alatt szégyenlősen mosolyogva. Tetszik neki a férfi, de abban szinte biztos, hogy ezt nem merné neki elmondani. Elvégre Bertalan egy auror ő meg csak egy diáklány. Meg azért neki ez is olyan új dolog lenne, mint a képessége. Inkább elkezdi enni az édességét, ami kellemesen meleg és lágy édességébe egy csipetnyi csilis csípés vegyül utóíz gyanánt. - Egy villából is lehet veszélyes eszközt csinálni. Igazából ez a lényege a barticunak, hogy egy úriember vagy úrinő a testéből meg a legegyszerűbb használati tárgyból is fegyvert alkosson - pillant fel és most kicsit komolyabbnak látszik. Persze a szemei mindig mosolyognak. A tekintete vidáman csillan. Viszont a szája szélére felcsüccsent néhány szem morzsa, ami bohóvá teszi a bölcs arckifejezését. Valahogy róla nehéz elképzelni, hogy bölcs volna. Inkább optimista, aki látta az élet sötét oldalát, de tudatosan a fényt választotta. A nevetést, a napsütést, a jó dolgokat. Ha esik, ő az első aki a pocsolyában tapicskol kacagva és meglátja a szökőkút vízcseppjei közt is a szivárványt. Bertalan kedvességében pedig a baráti jó szándékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Jóizűen eszik, amivel semmi gond nincs. Tudom, hogy a lányok nagy része olyankor, amikor társaságban van, nemigen engedi el magát ezen a téren, hiszen jaj, akkor mit gondolnak róluk. Én mindig mondom, engedjék el magukat – persze nem kell túlzásba se esni – és ami csak jól esik, az menjen. Felesleges görcsölni, hiszen mindenki eszik, nyilván nem egy lovat kell egy helyben, de elengedhetetlen a jó időtöltés a könnyed, nem görcsös evészettel. Ezért is örülök, hogy nem fogja vissza magát, ahogy jól esik, meg amennyi. Magam is követem a példát, a sütemény fogy, de ez is a dolga.
- Ó, vagy úgy – bólintok, amint lenyeltem a falatot és gyors megtörlöm a szám szélét, ahol érzem a krém egy kis részét. - Tudom milyen, tudom – nevetek halkan, mert elég fura lenne, ha ebben szenvednék hiányt. Jártam már kiránduláson az iskolával, családdal elégszer, bár nem hazudok, családi dolgokon is volt, hogy a könyveimet bújtam inkább, mintsem a hetvenkettedik múzeumot nézzem meg. A kérdése előtt kicsit megingatom a fejem. Nos, rátapintott a lényegre, hogy én talán túlságosan lefoglalom az időmet a munkával és minden mással. - Hát… láttam már úgy épületet persze. De, ahogy azt a családom, főleg a bátyám támasztaná alá, én mindig is stréber voltam. Anno a tanulmányok, most a munka, mindig van valami amivel lefoglalom magam éééés… próbálom kimagyarázni, hogy ritkán csinálok ilyeneket – nem szégyen, tudom, csak az emberek szerint nem egészséges. Sok ügy van, ami nem mászik ki a fejemből munka után sem, ezt aláírom, sok más is kerül oda, akár a hobbinak szánt írás, vagy épp a családi dolgok. A legtöbb a munka, elismerem. Valahogy mindig sajnáltam magamtól azt az időt, amit azzal töltök el, hogy épületeket, kirakatokat nézegessek. Még bevásárolni sem tudok rendesen, ott is célirányos vagyok.
- Hmm? - nem értem teljesen, hogy mit mond. Lehet már vénülök és süket leszek, vagy csak valamit megjegyzett a sütivel kapcsolatban. Ha nekem szólt, viszont nem lenne a legjobb, ha úgy tűnik nem figyelek. Az én első sütim is eltűnik, a kávét veszem célba, afelett bólintok felé.
- Úriember nem is vagyok. Dee értem a lényegét – teszem le a poharat. - Egy villával a laikus is tudja, hogy lehet fájdalmat okozni. Elég szúrni vele – vagyis az én fejemben ennyi van. Lehet ott más is, fejre koppintás, ki tudja milyen széles a skála. Nem is baj, ha egy kicsit okulok én is, sosem lehet tudni.
- Ott egy kicsi maradt – nem érek hozzá, csak mutatom, hogy hol van arcán egy kis morzsa. Én úgyis több szalvétát fogtam meg, így egyet átnyújtok neki. - A hétvégéken több a szabadidőm, gondolom az iskola miatt neked is – eresztem le a kezem és térek vissza a témához, ha már tényleg komolyan gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A telefon kijelzőjét nézi és hatalmasat sóhajt. Tudna mit írni, csak azt nemigen szeretné senki sem olvasni. Értékeli, hogy a technika erre is elért legalább ezen a szinten, hiszen a bagolyhadból kinek nincs elege, sokkal praktikusabb is, csak éppen pont olyan személytelen, mint egy levél. Nem tud odanyúlni, hogy elkapja a torkát és addig szorítsa, ameddig bele nem lilul a feje. Végül mégis nem létező megbocsátásáról ír, majd rövid váltásokkal új időpontot találnak és helyet. Ez is csak azért kellett, mert elviekben erre járt volna és akkor kellemes a hasznossal, azonban éppen nem kellemes. Nem szereti az olcsó tömeghelyeket, talán látni is, ahogy kitűnik a tömegből, ide túlöltözve. De a félig üzleti megbeszélésnek már csak ad valami küllemet, úgy néz ki, mindhiába. Így kénytelen lesz megenni, amit rendelt, bár még nem ért ide. A telefont az asztalra dobva dörgöli meg arcát, majd kortyol az italba. Maximum amikor ideér az étel, be is csomagoltatja és elviszi Kim-hez, neki vélhetően a nap bármely szakaszában kedveskedésnek számít egy pizza, ámbár az sem árt, ha magába táplál valamit, mert az üres gyomorra ivás otthon, majd itt, nem épp egészséges étrend. Egy szeletet kibír.
A hely hamar megtelik, meglepi őt is, mennyien tódulnak be és kapkodnak a helyek után. Az ő asztalához azonban senkinek nem volt bátorsága, így örömmel dől hátra. A tömeg egyenlő azzal, hogy nemigen sietik el a kiszolgálást sem, az órájára pillant, mintha türelmetlen lenne, de leginkább csak szabadulna. A tömeggel nő a zsivaj, a hangerő és az olyan témák száma, amik sehol sem érdeklik. Türelmetlen sóhajt fel, amikor észleli, hogy közeledik valaki felé.
- Na végre – dörmögi, végül azonban csak egy srác áll ott, tálcával és nem neki szánt étellel. Helyet keres. Íme az első és egyetlen bátor versenyző. Csendben méri végig, ahogy ott ácsorog, majd végül vállat ránt. Nem marad sokáig úgysem.
- Nem haragszom. Tedd le magad – mutat az üres hely felé. Úgy néz ki, elfelejtették, hogy itt ül, vár, vagy túl nagyot kért? Korántsem. Mindegy most már, elteszi a telefont és újra kortyol egyet, miközben figyeli, ahogy újdonsült asztaltársasága helyet foglal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Általában tudom tartani magam ahhoz, hogy semmi ne üljön ki az arcomra. Komolyan. Jó vagyok benne, hogy tökéletes faarccal üljek végig olyan helyzeteket, amik minimum hatvan fintort érdemelnének - ez a képességem szertefoszlik, ha Nora közelében vagyok. Jó, figyelj tesó, lehet itt verni a nyálad, de rád nézne és keresztbe hugyoznád magadat minimum kétszer, mert a nő brutális. Nem elég a létezése, de ha még mosolyog is, plusz olyanokat mondd, mint kevésbé nyilvános helyen beszélni, a szíved meglódul. Mint az enyém. Szívem szerint úgy bólogatnék minden szavára, ahogy a szívem ver, de visszafogva magam rebben meg szemöldököm csupán, és mosolyodom el.
- Ha mindenképpen beszélgetni szeretnél, akkor húzzuk meg őket - fejem is félrebiccen kissé. Kicsit olyan érzés az egész, mintha a saját síromat ásnám éppen, mégis a vesztesek nyugalmával ülök itt. Tisztában vagyok azzal, hogy azért, mert igent mondott az évek óta tartó nyüstölésemnek, még semmit nem jelent. Nem elég, hogy a diákja vagyok, de még a Házvezető-helyettesem is, ennél hátrányosabb helyzetben meg aligha lehetne bárki is. Éppen ezért használom ki az alkalmat, hogy az egyelőre igen gyér - mégis létező - illúzió tudásomat mutassam meg a nőnek.
- Félek, hogyha ilyen lassan halad a kiszolgálás, akkor elveszted az érdeklődésed - csillannak meg kékjeim játékosan, míg ő hátradől, és végre nem kell annyira koncentrálnom arra, hogy a szemébe nézzek mindenképpen. Ami lássuk be, elég sokat segít abban, hogy a zsigerből jövő “én lehetnék közös bennünk” - ha érted mire gondolok - mondat ne hangozzék el hangosan.
- Bárki bármit mondd, a citromot kevés másik fagyi übereli - bólintok komolyan. - Mintha azt mondanánk, hogy a Levita jobb a Rellonnál. Esélytelen - mintha azt mondanánk, hogy bárki jobb lehet nálam. Lássuk be, ahhoz képest, hogy totálisan be vagyok szarva az előttem ülő nőtől, egész jól viselem. Viszonylag. Természetesen lehet, hogy közben kívülről egy komplett idiótának tűnök - biztos, hogy nem tűnök annak -, de hát ebből tudok gazdálkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az elmúlt heteket egyszerre vette körül a stressz és a boldogság. Mert most minden rendben van. Ott van Eli, a tanulás jól megy, és szeretem az embereket, akik körül vesznek. Szeretem a helyet, ahol vagyok. Bár folyamatosan ott ül a gondolataim alatt a félelem, a félelem attól, hogy valami elromlik. Mert amilyen hirtelen az enyém lett a világ, olyan hirtelen el is veszhet. Ezt a gondolatot próbálom kiűzni a fejemből most is, vigyázva, hogy nem mérgezzem meg vele a saját boldogságomat. Ezért is a különös kérésem, Amélia pedig beleegyezik, meglepve ezzel engem is.
- Nekem egy epres túrótorta lesz - jelentem ki kis gondolkodás után, és már forduolok is a mellettünk megálló varázslóhoz, hogy leadjam a rendelésünket.
Barátnőm hangjára fordulok felé aztán megint. Visszamosolygok rá, közben szemem követi a kezét a táskája felé, majd tapad a zacskóra. Kérdő tekintetem azonban hamar fordul át meghatottságba. Jobbomat nyújtom ki a csomagért, széles, köszönetteljes mosollyal. Kíváncsian kezdem kibontani, s hamar elém is kerül a könyv. Régen láttam már ezeket a meséket. Még anya mesélt egy-kettőt közülük, még talán Szofi születése környékén, és arról beszélt, mennyit taníthatnak nekünk az ilyen gyeremekeknek írt törtenetek, meg arról, hogyan ábrándoznak a muglik mindig a varázslatról.
- Köszönöm - simítok végig a könyv borítóján. Aztán állok csak fel, hogy asztalt megkerülve megölelhessem Améliát köszönet képpen. Nem számítottam tőle ajándékra, és még jobban meghatott a dolog. Visszaülök a helyemre, de nem tudom, mit mondjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bármi is hangzott el kettejük között, csak a világ legnagyobb égéséhez vezetett. Példaképe figyelmeztette, hogy morzsás fejjel beszélt mindvégig. Cikibb nem is lehetne a helyzet. Pont most és pont előtte kellett úgy falnia, mint egy éhezőnek. Rékánk átveszi a felé tartott szalvétát, majd rákvörösen söpri le mindenhonnan, még a nem létező morzsákat is, hogy aztán sokkal kisebb lendülettel egyen tovább. A fene vinné el ezeket a nagyon jó ízeket. Meg a fene esne bele, hogy pont Bertalan szólt rá, hogy csupa morzsa. Na de több is veszett Roxfortnál! - Igen, a hétvégék nekem is jobbak. Azt nem tudom, hogy hol kellene gyakorolnunk. Átváltoztatástanból nem vagyok akkora ász, hogy a kellékeket megcsináljam a szabadban. Neked van bejárásod a kastélyba? Mert ott van egy klassz terem pont erre a célra - lelkesedik fel és az előbbi kellemetlen érzése szinte azon nyomban el is párolog. A pincér ezalatt meghozza neki a kért forrócsokiját, de amilyen hebrencs, vele együtt, közös erőből felborítják és a tüzes itóka egyenesen az auror kezére ömlik és minden bizonnyal megégeti, ha csak nem húzza el a végtagját. Viszont Rékánk gondolkodás nélkül nyomja a férfi oldalára tenyerét és irányítja át életerejét. Közben meg be nem áll a szája. - Bocsánat! Olyan béna vagyok! Ne haragudj! Jobb? Ugye, jobb már? Nem fáj igaz? Jaj nekem ez olyan gáz...Nem vagyok mindig ilyen...Tényleg! Eskü, alapból nem szoktam helyes pasikat leforrázni csak azért, hogy szóba álljanak velem... - csipog levegőt alig véve mondandója közben és ugyan előbb kicsit megfájdul, majd elzsibbad a karja, addig nem veszi el Bertalan oldaláról, míg a kezét teljesen épnek nem látja, még akkor sem, ha megúszta a leforrázást gyors reflexei miatt. Réka gyógyító ösztöne már csak ilyen hiperaktív. Pont mint ő maga. A pincér közben egy bűbájjal tesz rendet és sajnálkozik, majd eltűnik, hogy hozzon egy másik innivalót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tetszik az előttem ülő gyerek stílusa, eléggé megfogja az embert a maga módján. Lefogadom hogy kaméleon alkat, minden és mindenki jól áll neki avagy rajta. Ha nem itt találkoznék vele akkor még jó hogy divatgurunak nézném, és szerintem némi kurázsija is meglenne hozzá. Meghozza a döntést, aminek bár örülök azért meglepett. A modora hűvös, de még is tekintélyt parancsoló. Én sok vagyok mindenkinek, de kettőnk között megvan a vezető szerepnek az elnyerője. Szívesen át is adom, főleg úgy hogy nem ismerem még az illetőt aki egy kis ideig kénytelen az asztaltársam lenni. Szerintem megengedhetünk a másiknak pár szót, arra fogadást mernék tenni hogy ebből az akaratlan találkozásból nem fog nagy beszélgetés kibontakozni, de reméljük a legjobbakat. Pittyen egyet a telefonom, ami azt jelzi hogy az egyik haverom végre visszaírt az üzenethadakra, figyelmen kívül hagyom egy kicsit forrjon a levében, hadd egye a fene. Mikor a kajával kezdek mókolni, felborítom még a sótartót is. Tudom hogy szól a mondás, ezért a bal vállam felett átdobok belőle egy keveset, és remélem hogy beledobom egy éppen arra eltipegő valakinek az itókájába. Dobj a tequilába egy kis sót, felpörgetjük a mai showt.
- Köszkösz – mondom csámcsogva, cseppet sem törődve azzal ha zavarja, gyorsan végzek a kajával és lépek. Nem szeretek mindenkit megzavarni, a legtöbb embert igen de lehet mindjárt elkezd mesélni hogy hogyan tekeri ki a nyakamat azért mert le mertem ülni mellé. Az ő szeméből nem tudom kitudakolni azt amire épp gondol, de mivel diák vagyok és fiatalabb nála lehet nem bánna egy kis szórakoztatást. Mielőtt megkezdem a szórakoztatását, visszadobom a táskámba a kilógó fülhallgatót, majd az egészet a földre rakom le.
- Ööö.. talán elkérhetem a kecsapot? Kicsit feldobnám a pizza hangulatát – kérem el a csípős szószt, mivel éppen a tányérja mellett helyezkedik el, ami csak azt jelenti vagy már tett rá magának, vagy arra készül. Remélem az utóbbi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Angel|
Sütizés|
______________________________________________________

Bizonyára maradandó látványt nyújtott a diák a tanárának. Edmund bá sem néz ki rosszul de olyan prűdnek néz ki aki. Biztos nagyon vicces fejet vágna egy meztelen Júlira. Lehet "véletlen " mégis kifelejtem majd azt a kis bűbájt.
- Jaj szegény kölyök - bólogattam csak, hogy kifelé is legyen reakcióm.
A következő kérdésem úgy tűnik kicsit elgondolkodtattam, így kihasználtam az időt, hogy az utolsó muffint is betömjem. Most egy darabig ide fogok járni és mire kivehetem a nyelvem alól a gazocskát már csak gurulok mint a hordó.
- Értem, a példaképek mindig nagy hatással vannak az emberre - bólogattam. Milyen unalmas indok volt. De kedvesen mosolyogtam a lányra és tettem a szépet. Ugyan mostanában már egyre kevésbé játszom meg magam, azért néhány ember még mindig jobb, ha elhiszi, hogy jó vagyok.
- Hm, azt hiszem mindig is bírtam mikor a boszorkányok állati alakot vettek fel. Régen is ismertem párat - a feketepiacról - és über menőnek találtam. Tökre bennem volt, hogy ha nagy leszek...most pedig az vagyok, ennél nagyobbra se igazán fogok nőni szóval - megvontam a vállamat és kihúztam magam, aztán még kicsit beszélgettünk az animágiáról, mielőtt elbúcsúztunk volna. Sok hasznos infót zsebeltem be, illetve néhány sütit is kértem elvitelre, így fülig érő vigyorral cammogtam vissza  a kastélyba, nem is volt olyan szar este ez a mai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nyilvánvalóan diák, hiszen fiatal fizimiskája abba illik bele, hogy a kastély egy lakója. Érdekes arcok jönnek onnan, még ha nem is beszél velük, csak látja őket egy nyitott napon sétálni, létezni a faluban és néha igencsak felcsúszik a szemöldöke. Vannak arcok, amiket élből beverne, a másik fajtának mást verne be és akkor még a nővé cseperedő lánykákról nem is beszélt senki sem. Néha, egészen öt percig úgy érzi, szívesen szétnézne tüzetesebben, valami koravén diáknak vagy fiatal oktatónak kiadva magát, hogy aztán rájöjjön, csúnya vége lenne annak a napnak. Mert az érdekesek mellett sok a sallang, a senki, akiktől bizonyára hamar elszállna az agya és abból semmi jó nem származna. Így, végül hamar elveti, hogy neki ott bármit kéne tennie, akár a közelébe mennie és ezt azok is tudják, akik a feladatokat szórják ki. Mindig emlékezteti magát, hogy ott vannak gyerek gyerekek is, mint az Előkészítőben, amely a másik tabu hely, így könnyű távol maradni. Hiába van itt már régóta, ha egyszer nem szerette meg a kölköket, nem lett hozzá türelme, akkor már nem is fog. Közben szemöldöke szalad feljebb, ahogy a srác, miután bénázik egy sort, sót dobál maga mögé. Valahol rémlik neki a babonás dolog, ahol létra alatt átmenni meg hasonlók miatt rettegnek az emberek, hogy ebből baj lesz. Pedig tükröt tört már, nem is egyet és nincs balszerencsére, se hét év, se semmi. Totál felesleges.
- Ennyi erővel köpködhetnél is – jegyzi meg szárazon, hogy a másik kedvence az. Egy öregasszony látott eddig, aki az egyik vásárról hazatérve macskát látott, aztán köpködni kezdett. Mivel épp mellette haladt el, kerül a cipőjére is, így egy jót veszekedett a vénséggel, mire feladta, mert már nem volt ép az elméje. Ha a srác ezen felbuzdulva leköpködi az asztalt, lehet átrendezi a fogsorát.
- Ahhoz ez kevés. De tessék – tolja oda hozzá. Persze, az ő ízlésével van a gond, hiszen neki a pizza elég snassz étel, oda sem neki, nem ehhez van hozzászokva. Kortyol párat, mielőtt újra falatot tenne a szájába. Persze, késsel és villával, mert kézzel nem eszik, mint az itteniek nagy része, ehhez szokott hozzá. Hosszú lábait nyújtaná ki, mikor ütközik a srácéval, így kénytelen visszahúzni azt, száját elhúzva.
- Ne haragudj – megszokta egyedül, most jó lesz így is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Apró mosolyt csal arcomra zavara, azonban ezt is elrejtem, mert nem akarom tovább tetézni. Engem mondjuk nem zavart, nem teli szájjal beszélt, csak pár kósza apró falatka pihen ajkai szegletében, ennél láttam már rosszabbat és látott már bizonyára Réka is. Mondjuk nyugalmam csúcsa a csámcsogás tűrése is, szóval nem panaszkodom, semmiért sem, élvezem a pillanatot és a sütemény ízét. Azért én is törlök egyet arcomon, nehogy a bagoly mondja a verébnek esete álljon fent.
- Ó, akkor szuper – a szabad hétvégék közös halmaza máris sokkal megkönnyítette az időpont keresését. Persze, neki és nekem is lehet dolog akkor, ez nem vitás, azonban egy-két ütköző időpontot áthidalni könnyebb, mint mondjuk a hétköznapok, amiket kitölt a munka neki pedig a tanulnivaló. - Nem is kell bajlódnod átalakításokkal. Lassan úgyis csípős lesz odakint a levegő, csak magunknak csinálnánk vele kellemetlent. Mármint, úgy értem, húsz rétegben mozogni jóval nehezebb, mint amúgy – javítom ki magam, hogy nem a hideggel van a gond, de külön még egy kis burkot alkotni a hely köré, macera. Ez mozgás alapú dolognál pedig nem a pulóver és kabát kombináció a megfelelő. - Nos, az az örömhírem akad, hogy van. Amolyan defenzorként működöm arra, szerencsére kevés munkával, így ha nem is sűrűn járok arra, de szoktam. Szóval meg tudjuk oldani, könnyen, hogy bemenjek. Miféle terem? - érdeklődöm, hogy lettek-e újítások azóta vagy éppencsak most látni, mekkora stréber voltam annak idején, mennyi helyet nem jártam be és nem fedeztem fel. Ez az én gondom, már nem rágom magam miatta, annak és akkor így kellett lennie. Most legalább majd egy helyet utólag megismerek. Talán épp mondaná, amikor is megérkezik a forró ital és az a kezemen köt ki. Akaratlanul kiáltok fel, és rántom el a kezem, hogy aztán rázzam lefelé. Ez a kis találkozás is igen kellemetlen, öntöttem én már magamra kávét, teát, így aztán nem újdonság. Bármit is tennék, megérzem, hogy Réka az oldalamra nyomja a kezét és bár meglep a mozdulat, azt hiszem, sejtem mit tesz. Tiltakoznék, hogy rám ne fecsérelje az erejét, de csak tátott szájjal hápogok némán és pislogva követem, ahogy az égő érzet szépen eltűnik. A kezemre pillantok, majd megtapogatom.
- Ne, ne ne, ne szabadkozz, semmi baj. Nem is lett volna, egy kis forró nem árt, volt már benne részem – sóhajtok egyet, majd leengedem a kezem. - Semmi gond, ez csak egy ital – próbálom nyugtatni, hiszen láthatóan eléggé felborult benne minden. Azon csak pislogok párat, hogy „helyes pasik” kategóriába sorol, de köhintve rejtem zavarom. - Nem kellett volna miattam fárasztani magad. Minden rendben? Nem tudom mennyire merített ki ez… - utalok arra, hogy nem felejtettem el a képességet meg azt sem, amit mondott róla. Na szép, de a pincér hamar eltünteti a nyomokat, ahogy az a kézfejemről is eltűnt. Nem hittem volna, hogy megtapasztalom, milyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Igencsak meglepődött, mikor az évnyitó előtt szembe találta magát az új tanári névsorral, melynek legvégén ott virított rég nem látott barátjának, Zámbori Ezrának a neve. Hihette volna, hogy ez bizonyosan egy másik ember, de mégis, ki az, aki ilyen nevet adna a gyerekének a férfi szülein kívül? Felkészült ugyan, hogy elküldjön egy szemrehányó baglyot azt illetően, merre járt cimborája, azonban megelőzték. Ahogy a sorokat olvasta, felrémlettek előtte korábbi levélváltásaik, régi közös balhéik, amiket általában megúsztak. Emlékszik, hogy ő segített költözni Ezrának, mikor Natasa bejelentette: terhes. Akkoriban még Lillával alkotott egy párt, akire egyébként a mai napig meleg szívvel gondol, még annak ellenére is, hogy mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, elhagyta és megcsalta. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Persze ezekről már nem valószínű, hogy tud az elemi mágus, hiszen utazásai igencsak messzi tájakra szólították, s hacsak annak idején össze nem futottak, vagy találtak kutatásaikban egybevágó információkat, vajmi keveset tudtak arról, melyiküket épp hová eszi a fene. Henrik ugyan egy ideje megvetette lábát Bogolyfalván, továbbra is járt konferenciákra, mentett meg sárkányrezervátumot és kobzott el igen veszélyes okkult tárgyat. Járt ő mindenfelé, ám útja egyetlen egyszer sem keresztezte barátjáét – egészen mostanáig.
A Noéhoz érve természetesen nem kellett sokáig keresgélnie, hisz szakáll ide vagy oda, Ezra továbbra is ugyanaz az ember maradt. Egyszerre végtelenül esetlen és talpraesett, egyszerre ügyetlen flótás és női szívek darabokra törője. – Úgy látom azokat az éveket, amiket öregedtem, te szedted magadra – arcán azonnal elterül az a mosoly, amit egy férfi csak és kizárólag a legjobb barátjának tartogat. Nem igazán leírható ez, olyan, mint amikor valakik azután is ott folytatják, ahol abbahagyták, miután évekig nem találkoztak.
- Jó látni Ezra – nem fukarkodik ő sem, a kézfogás kíséretében hasonló gesztussal, vállveregetéssel üdvözli rég nem látott ismerősét. A pultos szerencsére nem most tölti itt első napját, így rögtön meg is kérdezi, adhatja-e ugyanazt Henriknek, mint társának, ő pedig biccent és megköszöni. – Amikor megláttam a neved a tanárlistán, nem is hittem el. Az iskola rémei újra együtt – arckifejezése enyhén nosztalgikussá válik, ahogy felrémlenek előtte a korábbi Edictum interjúk. Egyik alkalommal úgy gondolták, a két csintalan srácot egyszerre kérdezik barátságukról, jövőbeni terveikről, ők pedig csak hetykén megállapodtak abban, hogy külön-külön bár mindketten roppant intelligensen és érett felnőttként képesek viselkedni, ha egymás mellé verődnek, még a tizenkét éveseket is megszégyenítik magatartásukkal. – Merre jártál, mióta nem hallottam felőled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eszter épp most ment el, miután felhozta a reggelimet. Igazán kitettek ma magukért odalent a szakácsok, egy nagyobb angol reggeli illata szál az apartmanban, keveredik a sült bacon és a rántotta illata, némi kávéval. Ez a nő pedig állandóan incselkedik velem, pedig megmondtam már neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot... legalábbis vele, de ezt nem kell tudnia. Épp túl vagyok a reggeli zuhanyzáson és rutinon, szóval eszem egy egy jót, és új meló után nézek ma. Ma nem fogok menni az előkészítőbe sem a kis ördögfajzatért, írt egy üzenetet Nadia, hogy a mama ragaszkodott a jelenlétéhez Sarah néninél. Hmm, ott dolgozik még a fura akcentusos csajszi vajon? Mindegy is végül, habár még egy randival azt hiszem tartozik. Rég beszéltem vele is, de talán most jobb is egy kis nyugalom ahhoz, hogy komolyabban tudjak a fényképezésre koncentrálni. Leülök a reggelim mellé és falatozni kezdek. Az illatok és az ízek kavalkádja dobja fel a reggelem és indítja be a testem, főleg a kávé, ami ma különösen finom. Talán cseréltek volna? Jó irányba mennek, majd lefelé menet megdicsérem őket. Annak úgyis örülni szoktak, mert nem igazán van ilyen hosszan itt lakó vendégük. Lehet, hogy lassan felajánlják, hogy vegyem meg, de nincs kedvem. Sokkal jobb az, hogy ki vagyok szolgálva egy kis pluszért, mint, hogy magamnak kelljen fenntartanom az egészet. Legalábbis nincs miért elköltöznöm innen, ha már a Rosales ház nem szeretné, hogy náluk lakjak. Mondjuk a mama miatt én sem szeretnék ott lakni, de tökre örülnék, ha a két nő a közelembe lenne. A kiscsaj már csak azért is, mert létezik, Nadiaval meg jól elvagyunk, és neki lehet szívni a vérét, ha már felvitte az Isten a dolgát és igazgatóhelyettes lett. Kíváncsi lennék a motivációkra, de majd egyszer megkérdezem. A lényeg, hogy mindjárt elfogy a kaja és akkor nekiláthatok a következő anyagomnak, ami a helyi madarakat fogja feldolgozni. Egyelőre kisebb projekteket csinálok és később majd bejelentkezek velük nagyobb helyekre. Az elmélkedésem egy kis kopogás zavarja meg, még szerencse, hogy éppen az utolsó falatot nyelem le. Megtörlöm a számat az odakészített szalvétába, és gyorsan átszelem a teret, hogy ajtót nyithassak. Amint kinyitom, meglepődők. Nadia az.
- Helló, mi járatban? - kérdezek rá, miközben az arcomon fürkésző tekintet jelenik meg. Gőzöm sincs, hogy éppen most mit szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eltelt néhány nap, amiben volt időm jól kibosszankodni magam, s minden este megfogadni, hogy soha többé ne kezdjek férfiakkal. Kedvem lett volna Izához is átmenni, s elújságolni neki, hogy mekkora vadbarom a drága kebelbarátja, ám erre sajnos már nem futotta az időmből, mert ha épp nem a lányomat vittem iskolába, vagy anyámat kísértem el az orvoshoz, akkor újdonsült igazgatóhelyettesi feladataimat láttam el, melyek nem kevés időt raboltak el tőlem mostanában. Panaszra mondjuk nem volt okom, hisz én adtam be a pályázatomat, volt is bőven motivációm, csak épp arra nem gondoltam, hogy majd lelkileg facsarodok ki, s életerőm sem lesz ahhoz, hogy tegyem a dolgomat. Arról már nem is beszélve, hogy a lányom szerintem megharagudott rám, Zéténnyel is elmaradtak a találkozói, ez pedig sehogy sem volt jó. Nati folyton róla beszélt, még azt is pedzegette, hogy apa vajon miért nem készít neki reggelit, hogy ugye biztos én nem engedem? Szóval gonosz boszorkává avanzsált a saját lányom, miközben anyám meg azzal traktált, hogy nagyon helyes, ne is engedjem be többé a házba ezt az alakot. Két oldalról kaptam hideget is meleget is, s kezdtem úgy érezni, hogy bele fogok bolondulni ebbe az egészbe. Néha nagyon szívesen lettem volna független, gyermektelen, szabad nő, akinek ha nem tetszik valami, csak fogja magát és tovább áll. Még egy mélyzuhanást vett éjszakán az is megfordult a fejemben, hogy összepakoljam Nataliet, s lerakjam Zéténynél, én meg továbbálljak. Akkor legalább lett volna ideje bepótolni az elmulasztott éveket, s én is bepótolhattam volna a fiatal éveimet. Ám ahogy ez a gondolat végig suhant a fejemben, úgy el is hessegettem azon az éjszakán, mert rájöttem, hogy a szívem szakadna meg, ha Natit elveszíteném.
Szóval, ilyen és ehhez hasonló gondolatok dübörögtek az elmémben, ráadásul Tánya sem ért rá, Ákost meg a föld nyelte el, s még csak egy üzenetet sem hagyott, hogy tudjam, hol keressem. Ennyit a barátokról.
Sóhajtva csuktam be magam mögött az üres ház ajtaját, mire végre elindultam, mert nagy elhatározásomban úgy döntöttem, hogy órák előtt meglátogatom Zétényt. Nem kellett messzire mennem, pontosan tudtam, hogy még mindig a Csárdában töltötte az estéit. Nem igazán értettem, hogy miért nem bérel ki magának egy rendes házat, ide azért nem szívesen engedtem volna el Nataliet.
Felfelé menet összefutottam egy fiatal nővel, aki parfümfelhőben úszva csörtetett lefelé, s bár nem volt a homlokára írva, de a női megérzésem valahogy azt súgta, hogy talán Zéténytől jött. Ez sem lepett volna meg, meg persze közöm sem lett volna hozzá, ha tőle jön, csak hát…na. De megint hülyeséget gondoltam, miért is jött volna tőle.
Elhessegetve a kószaságot, megálltam ajtaja előtt, s határozottan kopogtattam, közben próbáltam összekaparni a gondolatokat, amik éjszaka még sikerültek is, csak mikor komoly dolgokról kellett beszélni, olyankor már mindig inába szállt az ember bátorsága. Én még sem futamodtam meg, vártam, hátha ébren van már, s kinyitja nekem az ajtót. - Jó reggelt, bejöhetek? - miután végig néztem rajta, válla felett is elpillantottam, nem-e tűnik fel egy szőke, barna vagy vörös, ki tudja. Ha beengedett, át is léptem a küszöbét, s egyúttal körbevezettem a pillantásom a szobában. - Ja igen, szóval tudom hogy írtam, nem kell Natiért elmenned, viszont nagyon hiányzol neki, és szeretném, ha holnap mondjuk vele tudnád tölteni a délutánt…már ha, ráérsz holnap és nincs más dolgod - kezdtem bele, kicsit még barátkoztam a helyszínnel, meg gyűjtöttem a gondolataimat a legutóbbi - nem túl kellemes - beszélgetésünkkel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem nagyon számítottam - mit nem nagyon, egyáltalán nem - senkire ma reggel a reggelimen kívül. Mégis úgy alakult, hogy vendégem lesz. Amikor megláttam Nadiat, sok minden végigfutott a gondolataim között. A múltkor jól kidobott tulajdonképpen, bár tény, hogy mintha mondani szeretett volna valamit. Ha bárki azt hinné, hogy nem vettem észre a szavak mögött megbújó jelentést, tájékoztatnom kell, hogy de. De ennél én sokkal büszkébb és egyenesebb ember vagyok, aki szereti, ha megmondják neki a frankót. A végén, amikor Nadi bevágta az ajtót, a "menj a fenébe" már sokkal konkrétabb volt. tulajdonképpen szeretem, ha dühös, még akkor is, ha rám. Van benne valami elemi erő, amit, ha kiengedhet, kiteljesedik. Szerintem többször lenne rá szüksége, inkább ezzel adja ki a feszültségét, mint sírással. Bár a nőknél állítólag fontos ez is, ahh, még mindig nem értem őket úgy, ahogy kéne, öcsém! Szóval itt áll előttem a nő, aki hétköznap reggel idejön hozzám, miután elküldött a fenébe. Igazán kíváncsi vagyok, komolyan!
- Fáradj be, persze - ellépek az útból, és utat mutatok neki. Ez az apartman már kicsit át van alakítva, egy kisebb amerikai konyhás szobává. Van még egy fürdő - sajnos egyben van a wc-vel, és kábé ennyi. Sosem értettem, ha van tértágító bűbáj, miért nem alkalmazzák jobban. Szóval van egy dohányzóasztalom, egy mugli tévém és egy mobilom (az utóbbi kizárólag iza és a kiscsaj miatt!), meg szekrényem és egy nagyon kényelmes kihúzható kanapém. Kábé többet ér, mint az összes többi együtt. Na jó, a fotóscuccomnál azért nem.
- Foglalj helyet, ha nem sietsz. Kérsz valamit inni? - kérdezem, miközben kifejti, hogy a kiscsajjal lesz randim holnap, egy egész délután! Most mondjuk a régi énem kitessékelné csúnya szavakkal a helyiségből, de Natalival találkozni mindig egy élmény és felcsillanó szemeim ezt közlik is vele. Még akkor is, ha kicsit bánt, hogy megint erre vagyok jó.
- Ráérek. Hova vihetem? És mikor vigyem haza, vagy oda, ahol fel szeretnéd venni - kérdezem kissé ironikusan, sajnos vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni.  Tudom, hogy nem volt könnyű ide feljönnie, de ha már feljött, fájjon neki is.