Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=827833#post827833][b]Radetzky Médi - 2021.03.18. 23:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=827856#post827856][b]Damien Sebastian Felagund - 2021.03.19. 20:00[/b][/url]

Az állatok iránti rajongás jóformán minden kisgyerekre jellemző - a lány emlékei nem csalnak, arról azonban nem tud, hogy Damienben, sok más mellett, ez is kihúnyt. Maga sem emlékszik, mikor vagy hogyan, de a családi légkör megfojtott majdnem minden lelkesedést.
- T-tőlem. Legalább jó lesz v-valamire,-zongorázik egy rövidet ujjaival az asztalon, jobb híján. A ketyerét elővigyázatosságból több bűbájjal felszerelték, tekintve, hogy különösebb teketória nélkül vágja hozzá a plafonhoz, hogy a padlásszörnyet elhallgattassa. Az étlapból felpillantva figyeli, amint Médi pózol a kamerának, ránézésre remekül szórakozva. Huh.
- Nnnem a t-te szülinapod van?-*billen oldalra feje, mert ha valamit megutált az évek alatt, az a mások által előre eltervezett program. Viszonylag kevés alternatívát kínálhat fel, varázslat híján vonatozni túl macerás, hogy nagy világlátó körútra induljanak; szóval a kastély és a falu környéke a választék.*- Mmmármint, ha mmacskáznál, benézhetünk a mmenhelyre is,-*vakarja meg az állát.
Közben - végre valahára - feltűnik a kiszolgálás és lerakják eléjük a palacsintákat, a kávéval és Médi limonádéjával megtoldva. Míg a pincér tesz-vesz, Dami észrevétlen előpiszkál a mellényzsebéből egy vékonyka, olcsó kis gyertyát. Olyan cingár, hogy amikor a pasi távozik és ő beledöfi az összehajtott palacsintába, megáll. Nincs is más dolga, mint a megszokásból magával hurcolt zippoval meggyújtani.*
- Kívánhatsz!-*jelenti ki nevetve, majd az előző zsebet kifordítva a tenyerére szór még pár szem - de konkrétan pár darab - konfettit, amit aztán Médi hajába tapsol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=828085#post828085][b]Radetzky Médi - 2021.03.24. 18:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=828288#post828288][b]Ivanich R. Benett - 2021.03.31. 02:51[/b][/url]

- Igen? Melyiket ajánlod akkor? Vagy csak száműzni akarsz? - mosolyodom el halványan, de annál nagyobb felszabadultsággal az arcomon. Nem érzem túlzottan viccnek, de bántónak sem, amolyan karolai szurkálódásnak, amit nem szabad magamra vennem. Épp elég, hogy elismeri a mondandóm jogosságát, amivel viszont felerősíti bennem, hogy igazam van ezzel kapcsolatban. A zárkózottságom szempontjából biztosan nem kerültem közelebb a változáshoz. Ezúttal.
Felkönyökölök az asztalra, majd jobb tenyeremmel megtámasztom a fejem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Karola mit fog mondani a kérdésemre. Valamennyi külvilági visszajelzésre érzékeny vagyok, de a közeli barátaimtól úgy gondolom, hogy egész jól elviselem a kritikát. Ami persze nem igaz, mert az ő szavai mennek a legmélyebbre. Nagyon óvatosan kell felelniük, ha nem akarják, hogy seb legyen a lelkemen. A legjobb barátnőmet azonban a jó szándék vezérli, a bizalmat megelőlegezem, maximum fintorgok majd egyet a válaszán.
- Okoskák? - vágok vissza rögtön, amint befejezi. Már előtte is akartam, de inkább megvártam, amíg megmagyarázza a szó jelentését, ami nem teljesen sikerült. Mert olyan sértőnek gondolom ezt a jelzőt ebben a formában. Minimum félreérthetőnek. Elvárom, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, vagy mellre tudom szívni. - Ezek szerint maradjak a kékeknél, ha párkeresésről van szó... Hol máshol lehetnek elég intelligensek hozzám a lányok - nevetek fel halkan, ahogy kortyolok egy újabbat. - És mondd csak, ez az Eliza is a Levitába jár? - persze a hangsúlyomból érződik, hogy igencsak kétkedem, mert hát nem vagyok egy társasági forma, de a saját körletemben mozgó személyeket még többnyire fel szoktam ismerni. A szomorú igazság pedig az, hogy még nem találkoztam vele kimondottan, úgyhogy lassan készülhetek azt is kimondani, hogy Karola saját magának mond ellent. De korai még az öröm.
- Hát, figyelj, fontos az ész, nem csak a külső - zárom le eme bölcsességgel. - Miii? A vak is látja, hogy éhenkórász vagy, nem pedig én zsugori, ez már rég nem a lovagi kor, a kölcsönösség híve vagyok, azt hiszem. De oké, le tudom csekkolni az illetőt, ha erre célzol. És az még tényleg nem randi lesz - majdhogynem kilöttyintem az itókát, akkora lendülettel kapom ki a karomat magam alól, hogy duzzogóan jól összefonhassam őket magam előtt. Mégis micsoda kínos viselkedésről zagyvál ez itt össze? Azon kívül, hogy sokszor meg se mukkanok, igencsak illemtudó vagyok. Esetleg a dúsgazdag aranyvérű sarj nem veszi észre, hogy egy koldus félvérrel társalog. - Megpróbálhatok nyitott lenni, de senki nem fog meg túlságosan. Az egy dolog, hogy szépnek látok-e valakit. De te feldolgoztad már a történteket? És most kivel kavarsz? - kerülöm ki a kérdését, majd terelem rá a reflektorfényt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=829736#post829736][b]Bossányi Karola - 2021.04.17. 18:01[/b][/url]

- Persze, minden vágyam, hogy száműzzelek - megforgattam a szemeimet, de mosolyogtam is közben - Ne légy már gyagya - ekkor már nevetve ráztam meg a fejemet. Beninél sajnos nem lehetett tudni, hogy mi az a határ, ahol már személyes sértésnek veszi az ember szavait, néha igazán nehéz dió volt a srác, egy szerencséje volt velem, méghozzá az, hogy nagyon szerettem őt. - Nem, nem ezt mondtam, hogy levitásnak kell lennie, mert gondolom, hogy a többi ház tagjai közt is akadnak jó beszélgetőpartnerek - na már ebből sem mászok ki jól, így inkább csak mosolyogva legyintettem. - Mindegy, értsd jól, szerintem mivel egy okos srác vagy, okos lány illene hozzád, akivel tényleg sok mindenről tudsz beszélni. De fontos, hogy ne legyen okosabb! - erre azért fel akartam hívni a figyelmét, mert ismerve őt, abból csak vita lehet. - Nem, ő navinés, ha jól tudom, de Beni, tényleg nem a ház számít - mondtam komolyan, mert ezek szerint sikerült félreértenünk egymást. - Ez így van, de tudod mit? Nem adok inkább tanácsot, csak hallgass az ösztöneidre, meg a szívedre és akkor tuti, hogy rá fogsz találni egy lányra, ha nem ő talál előbb rád - mondtam mosolyogva, még mindig Elizára célozva, s a kis sütis akciója után finoman közöltem vele, hogy szerintem mi volt ebben ciki, mire hozzám vágta, hogy éhen kórász lennék. Ezen fel is háborodtam egy kicsit, nagy szemekkel pillantottam Benire. - Éhenkórász?? Na jól van, tudod hogy hova...- nem beszéltem csúnyán, így nem is mondtam semmit, csak úgy kaptam magam elé a karjaimat, ahogyan azt ő is tette, de azért csak mosolyogtam, hogy érezze, részemről nincs harag. - Mert túl válogatós vagy - jegyeztem meg, s szinte biztos voltam abban, hogy Beninek azért nagyon nem mindegy, hogy ki is lenne az a lány. A következő kérdését nem igazán értettem, picit értetlenül is pislogtam rá. - Mit dolgoztam fel? - nem tudtam, hogy most valamelyik vizsgára gondolt-e, netán történt-e valami, amit átaludtam. - Ééén? Nem is kavarok senkivel! - vágtam rá gyorsan, sikerült is zavarba hoznia, talán egy kicsit el is vörösödött az arcom.
- Na jó...- végül, mivel mégis csak az egyik legjobb barátom, úgy döntöttem, nem baj, ha beavatom néhány dologba. - A helyzet az, hogy Bence szakított a barátnőjével, de én még bizonytalan vagyok, hogy most tényleg velem szeretne-e lenni, vagy csak amiatt kavarog utánam, mert Babett dobta őt. Szóval...kicsit össze vagyok zavarodva - sóhajtottam. - Szerinted mit csináljak?-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=833776#post833776][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.05. 16:13[/b][/url]

Ez, gyerekek, évek kitartó munkája. Mióta a kastély padjait koptatom - mást aligha teszek velük -, és Nora néni átlépte az iskola kapuját, kitartóan küzdök azért, hogy végre egyszer igent mondjon nekem. Voltam olyan pofátlan, hogy minden egyes vizsgán is, és teljesen mindegy, hogy írásbeli volt vagy szóbeli, de megkérdeztem, hogy eljön-e velem valahova. Persze mindig nemet kaptam, ami nem is meglepő, de ez sosem tántorított el attól, hogy a folyosón bombázzam a “legyen szíves eljönni velem fagyizni” pillantásokkal, vagy a vezetőségi megbeszéléseken csak egyszerűen sóhajtozva nézőkézni, miközben nagyon, de nagyon fontos dolgokról beszélt egyébként. És akkor arról még nem is volt szó, hogy minden dolgozatnál vagy szóbeli feleletnél is bepróbálkoztam. Látod? Kitartás. Az eredménye? Hogy a cukrászda előtt állok és várom, hogy Nora néni is felbukkanjon.
Péntek van. Ez fontos, mert taktikus vagyok. Péntekre hívtam el, nehogy véletlen felelőtlen tinédzsernek legyek titulálva, akire semmit nem lehet bízni, hogy lettem prefektus, meg a minden ilyen szar, felnőttes szöveg, amit Nora néni sosem mondd, de Malvin hangját hallom a fülemben, szóval megelőzöm. Pénteken 10-ig van nyitva a cukrászda, ami annyit jelent, hogy egy este 7 órás tala időpont tökéletes. Három óra pontosan mindenre is elég - leginkább arra, hogy Nora néni belém szeressen -, de nem olyan sok, hogy a végén még kellemetlenül váljatok el. Látod? Taktikus megtervezés, és a dudi biztos, hogy brutálisan büszke lesz rám. Kivéve most, mert éppen valószínűleg Csipesszel szenved a Navinében, de nem baj, egyszer túléli, főleg, mert jó ügyért cselekszi: a boldogságomért. Ami ugye, hogy a legfontosabb egy bromantikus kapcsolatban? Na tessék! Akkor ekkora áldozatot simán hozhat értem, kösz-kösz!
Negyed órával előbb jöttem, véletlenül se késsek el, de hamarosan hét óra, és ahogy a másodpercek haladnak előre, úgy izgulok egyre jobban. Szabad kezemmel borzolom össze tincseimet, amik végre ismét normális hosszúságúak, utoljára nézek végig magamon, másik kezemben szorongatom a könyvet, ami a Régmúlt korok mérgei címet viseli. Első kiadás, öcsém, ilyet nem találsz ám minden polcon! Feltett szándékom, hogy odaadom Nora néninek, de ha így haladunk, mire ideér, lehet ájultan fogadom az ajtó előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=833855#post833855][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.07.06. 14:10[/b][/url]

Remek kérdés, hogy miért mondott végre valahára igent. Nem mintha álmatlan éjszakái lettek volna a rengeteg randimeghívás közepette - más miatt persze voltak, höhö -, mégis úgy érezte, lehet egyszer gyereknap. Ebben a hőségben amúgy is jó lenne nyalni valamit, máskülönben picit megleckéztetheti a fiút. Mindenki rögtön valami gonoszságra gondol, de Nora inkább nevezhető perverznek, mint rosszindulatúnak, így semmi negatívra nem kell ám gondolni. Hogy a randevú látszatát is elkerülhesse, abszolút nyáriasan öltözött, szakadt farmersortba, enyhén áttetsző fehér felsőbe és derekára kötött kockás ingbe bújt edzőcipővel és napszúrás ellen baseball sapkát húzott. Hosszú, fekete haja kibontva lebben meg abban a surdában, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet kellemes szellőnek titulálni. Mégis, mintha képtelen lenne az izzadásra és épp most lépett volna le egy címlapról, úgy lépeget a faluban.
Amikor megpillantja prefektusát, azonnal elmosolyodik és még integet is neki - ezzel mindenki számára egyértelműsítve, hogy kihez érkezett. Ráérősen közeledik, telefonját egy könnyed mozdulattal lezárja és hátsó zsebébe csúsztatja. Az eddig viselt napszemüveg egyik szárát a bő pólóba csúsztatja, hogy valóban szemtől szemben lehessen Móriccal.
- Remélem felkészültél, mert végigkóstolunk mindent - a tőle megszokott lazasággal szólítja meg, s ha nem tiltaná minden létező erkölcsi és társadalmi szabály, egyszerűen átkarolná a szőkeséget. De mint tudjuk, most érett felnőttként van jelen, nem tesz semmi félreérthetőt, pláne úgy nem, hogy az alany gondoljon sokkal többre. Volkovnak említette, hogy elfogadja a meghívást, a férfi pedig megígértette vele, hogy jól fog viselkedni. Nem tudom, melyik a kellemetlenebb: hogy Norát figyelmeztetni kell, ne nyomuljon a saját prefektusára vagy a tény, hogy e megvilágításban Móric tűnik érettebbnek. Hamarosan kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=833860#post833860][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.06. 16:01[/b][/url]

Nem rosszbú’! Komolyan távol álljon tőlem, hogy bárkit is megbántsak egy ilyen gyönyörű nyári napon, miközben pofáznak csiripelnek a madarak, a városban hatalmas élet van, mert mindenki kihasználja a jó időt, boldog fiatalok tengenek-lengenek, mint gólyafo- fodor a levegőben, párocskák smacceretózznak itt meg ott - az a kéz elvándorolt? Szemem, mint a sasé, csoro -, de, és ez egy nagyon fontos de: mindenki láma. Komolyba. Azt is elmondom, hogy miért, nehogy itt hisztike legyen, amiért nem mondtam el. Az a lényeg, haver, hogy amíg én a péntek estémet a kastély legbrutálisabb nőjével töltöm, addig te valahol balfaszkodsz, mert nincs jobb progid. Fokozzuk: annyira láma vagy, hogy nekem Nora néni integet már messziről, te meg a takaró alatt integetsz maximum éjszakánként.
Teljesen elveszve, megszeppenve és leesett állal emelem fel a kezemet, hogy valamit csináljak vele - integetésnek elég sértő lenne nevezni -, mert a nő még egy egyszerű, hétköznapi szerelésben is olyan, hogy hűha. Amolyan megbabonázott baromként nézem, miközben ő közelebb és közelebb jön hozzám, és a világomat nem tudom, pedig még nincs előttem, ami mondjuk két pislogás múlva már nem igaz. Mert előttem van, meg is szólal, én meg csak nézek, mint hal a darában, hogy aham. Ez most komolyan megtörténik.
- Igen. Persze. Naná - vigyorodom el szélesen, automatikus mozdulattal borzolom össze tincseimet, miután az igen szó majdnem összes szinonimáját elmondtam, és ezzel egy időben esik le a tantusz. Könyvemet tartó kezemet emelem fel és nyújtom ki Nora néni felé. - Szóval… Önnek hoztam. Izé… amolyan ajándék - elpillantva a nőről köhintek aprót, majd sandítok rá vissza kissé mintha zavarban. De csak kissé. Jó, baszki, maga a megtestesült nő áll velem szemben, ember legyen a talpán, aki nem jön tőle zavarba. Megemberelve magam lépek oldalvást, ha elveszi tőlem a könyvet, majd állok meg mellette. - Mehetünk? - mosolyodom el szélesen, igenleges választ követően sétálok az ajtóhoz, hogy kinyissam Nora néninek, majd magunk után csukjam be azt, miközben kékjeim már az asztalokat pásztázzák. - Hova szeretne ülni? - állapodik meg tekintetem az egyik asztalnál, ahol pár évfolyamtársam ül, féloldalas mosollyal intek nekik, majd bólogatok ezerrel, hogy igen, rohadt jól látják kivel vagyok itt. Ismétlem: lámák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=834746#post834746][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.07.23. 17:56[/b][/url]

Lehetne hivatalos, ahogy egy tisztességes, becsületes tanárhoz illik, de olyan régóta viselkedik már rendesen... Papi azt mondta, ne feküdjön le senkivel, de ha meg is teszi, legalább ne a diákság egy tagjával, és Mihailt leszámítva igazából eleget tett ennek a kérésnek. Most sem azért van ám itt, hogy bármi olyasmi történjen közte és prefektusa között, ami... Hogy is fogalmazzak. Némiképp illetlen, nem mellesleg törvénytelen. A fiú kiskorú és, bár az attitűdjéből arra következtet, volt már dolga nővel, valószínűleg a bíróságon ez nem nagyon fogja felmenteni. Annyi józan esze még neki is van, hogy csak játszadozzon. Ugye?
- Te ajándékot hoztál Nekem? - ettől most őszintén meglepődik és kíváncsian nyúl a könyvért, hogy ajka finom ívben felfelé görbüljön. Ez nem is akármilyen iromány, nem valami ócska lektűr, vagy valami tömeggyártott könyv olyan mérgekről, amiknek a receptjét elolvasni sem érdemes. Ez egy igazi, hamisítatlan első kiadású Régi korok mérgei, amiből másolatot is csak komoly nehézségek árán lehet szerezni. - Köszönöm - azzal (Móric számára) váratlanul odahajol, hogy egy finom puszit nyomjon az arcára és ezúttal sokkal szélesebben mosolyogjon. Oh my god. Mondom oh_my_god.
- Lássuk a kínálatot - biccent egyet az ajtónyitásra, amikor pedig belépve körbepillant, gyorsan észre is veszi az egyik hátsóbbi sarokban lévő asztalt. Ott aztán háborítatlanul nem randi randizhatnak. Az sem kerüli el figyelmét mindeközben, hogy a hely tele van a diákság többi tagjával, így különösképp elővigyázatosnak kell lennie. - Gyere - íriszei Móricra rebbennek, hogy jelezze, megtalálta a helyüket, majd el is indul felé. Lehuppanva baseball sapkáját könnyedén dobja le maga mellé, ezután ujjai fekete hajába mélyednek, hogy megborzolhassa és némi tartást adhasson neki. Nem mintha erre bármiféle szükség lenne, hiszen így is túlontúl szexi. - Mit szólnál hozzá, ha tegeződnénk? Szólíts nyugodtan Norának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=834747#post834747][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.23. 18:14[/b][/url]

Mint minden rendes kamasz fiú, rengetegszer elképzeltem a Nora nénivel való randit, majd az utána következendő eseményeket, de tudtam, hogy ezek csupán álomképek. Illúziókban ringattam magam, mer’ ki az a gyökér, aki elhiszi, hogy egy olyan kaliberű nőnél van esélye, mint amilyen Nora? Nos, csirák, nagyon úgy tűnik, hogy az első számú Móric igenis olyan gyökér, akinek van esélye, mert kettecskén állunk a cuki előtt, én meg parázva adom oda az ajándékot a nőnek, akinek kérdésére zavart mosollyal bólintok egyet. Fejem billen félre a meglepettségére, hogy a következő pillanatban csere történjen és én szeppenjek meg, ahogy ajkai érintik arcomat. Automatikusan húzom ki magam, akaratlan nyúlok a bőrhöz, majd észbe kapva kapom össze magam. Félig. - Igen, nincs mit - fordulok el totálisan zavarba, majd indulok el inkább a cuki felé.
Belépve pillantok körbe, halvány mosoly, de a legnagyobb elégedettséggel telítve, pihen ajkaimon. Kékjeim rebbennek Norára, szó nélkül követem és huppanok le vele szemben, hogy kissé elnyílt ajkakkal kövessem végig a hajával való mozdulatot. Semmit nem csinált a nő, én meg már a székre olvadok. Ha ezt így folytatjuk, a randi folyamán bármikor elájulhatok, és az nemhogy kellemetlen, de kurvára kellemetlen lenne. Gondolkodás nélkül könyökölök fel az asztalra, tenyerembe támasztom arcomat, ahogy a nő ajkainak mozgását figyelem.
- Remekül hangzik - szólalok meg kicsit bárgyún, amikor a szavai eljutnak a tudatomig. Szemöldökömet ráncolom. - Micsoda? Komolyan mondja? - rázom meg fejemet értetlen. - Gondolom ez csak az iskolán kívülre érvényes - vigyorodom el szemtelenül, ujjaimat tincseim közé fúrva borzolom össze azokat, ahogy lesütöm a tekintetem egy pillanatra. - Tényleg jól hangzik. Te is nyugodtan hívhatsz engem Móricnak - folytatom a szemtelenséget, csak immár egy féloldalas mosollyal, kékjeimet a nőre emelem, amikben a játékosság csillan meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=834748#post834748][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.07.23. 18:45[/b][/url]

Egy cseppnyi bűntudatot sem érez, amiért zavarba hozza diákját, talán még egy kicsit mulattatja is ez a tény. Nem mintha egy kósza, ártatlan arcra adott pusziban lenne bármi helytelen vagy túlfűtött, de ha az embernek ekkora... szíve és ilyen teste van, hát nem meglepő, ha a másik már attól elalél, ha hozzá szólnak. Az elmúlt évtizedek alatt - amikor egyébként lassabban és szexibben öregedett, mint a topmodell a Modern Boszorkány címlapján - hozzászokott már ehhez a reakcióhoz, ám megunni még napjainkban is képtelen. Noha korántsem nárcisztikus, szereti érezni, hogy kívánatos, hogy beindítja az ellenkező nemet, netán a sajátját. Sokat látott, sokat megélt nő, aki nem kevés izgalmat lát egy fiatalabb csődörben.
Az asztalhoz ülve ösztönösen teszi, amit tesz, egészen konkrétan a létezést. Látja, hogy Móric álla leesik, de úgy tesz, mint aki ezt nem veszi észre. - Miért is ne? Furcsa lenne ez a... - megáll, habozik, szinte ízlelgeti a jelenlegi összejövetel definícióját, míg a hallgatóság és olvasóközönség szinte visszafojtott lélegzettel várja, mi sül ki ebből. - ...találkozó, ha magázódnál. Ha az Elena jobban tetszik, úgy is szólíthatsz, azt is nagyon szeretem - hátraveti néhány fekete tincsét, miközben magában mosolyog a randevú szó kikerülésén. Biztos benne, hogy szerencsétlen Móric így is lassan kettőt lát mindenből, pedig bele sem merültek semmibe. Még.
- Na és mondd csak Móric - hangja mintha sokkal mélyebbnek, erotikusabbnak hangzana, ahogy a névhez ér és finoman formálja minden betűjét -, mit nyaljunk? - felvonja fél szemöldökét és hagy némi hatásszünetet, csak azután biccent az asztalon heverő étlap felé, amiben természetesen a fagylaltok is fel vannak sorolva. Kérhetnék tálban is, de most mindenki álljon meg és gondolkozzon el egy pillanatra: Nora kihagyná valaha is, hogy szexuális túlfűtöttséggel vegyen a szájába egy tölcsér fagyit és nyalja körbe? Főleg akkor, ha ezzel mélységesen zavarba hozhat másokat, akik pocsolyává olvadnak ezek láttán? Ugyan, akkor nem ismeritek eléggé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=834750#post834750][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.23. 19:04[/b][/url]

Folytassuk az előző gondolatmenetet, miszerint az első számú Móric a gyökér, aki Norával ül. Igen. Csak azt senki nem kalkulálta bele, hogy Nora olyan nő, amilyen, és minden pasi egy pillantásától elfolyik - nem úgy, te hunci -, és soha többet nem lesz olyan, mint amilyen volt. Főleg nem akkor, ha az a pasi én vagyok, aki éppenséggel minden mozdulatát úgy lesi a nőnek, mintha csak lemaradhatnék valamiről, pedig jól mondta: mindössze létezik. Merlinre, nagyon hosszú lesz ez a három óra.
Fél szemöldököm rebben meg, ahogy várom a mondat befejezését. Hívhatja bárminek egyébként, amikor az én fejemben igenis randinak van titulálva, és ha meghalok ma este, akkor sem fog ez változni, bár lábam akaratlan ráng meg az asztal alatt, ahogy várok. Szinte már a csodára, ami végre meg is érkezik. Féloldalas mosoly terül el arcomon, hátradőlök a széken, a plafon felé pillantva nyammogok kicsit, mert brutális gondolkodásokban vagyok. - És mit szólnál, ha Annának hívnálak? - biccentem előre fejemet, majd kicsit oldalra is. Lássuk be, abban semmi különleges nincs, ha úgy hívom, ahogy eddig mindenki megtette előttem. Ha máshogy nem is, legalább így hagyjak valami nyomot a nőben. Mosolyom nem lankad, kékjeimet fúrom Nora tekintetébe, és igyekszem palástolni, hogy nekem mégis mennyi dolog jutott eszembe, amit én szeretnék. Leginkább a nővel. Merlin a megmondója skacok, hogy igyekszem moderálni magam, de nem könnyíti meg. Ezzel a hangtónussal meg főleg nem, amitől akaratlan fut végig rajtam egy jóleső borzongás.
- Khm… erre nagyon sok minden eszembe jutott, mint esetleges válasz, de… - nyúlok az étlap felé, amit felcsapva csúsztatok elé. - Akkor gondolom maradunk a meg nem húzott határokon belül - veszem kezembe a másik étlapot is és kezdem el fürkészni a lehetőségeimet. Bár mi a bánatnak, azt senki nem tudja, amikor pontosan nem érdekel mi a felhozatal, mikor végre sikerült eldöntenem: ha ő lehet gátlástalan, akkor én is megengedhetem ezt magamnak, még ha meg is buktat mindenből a szemtelenségem miatt. Ember, figyelj már, simán megéri! - Pöpi, nekem megvan. Te mit nyalsz? - csúsztatom félre az étlapot, majd emelem rá kékjeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=834752#post834752][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.07.23. 19:22[/b][/url]

A felvetésre elgondolkodik, elvégre nem sok ember használja második nevét - mely nem más, mint Savannah -, ámbár imádja. Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy megkapja, ő azonban sohasem élt a használat lehetőségével. A tény, hogy Móric valami egyedire törekszik, megerősíti azon feltételezését, hogy ez prefektusa részéről bizony igenis randi, s ettől csak még szélesebbre ível mosolya. - Tetszik. Egyedi. És csak a Tiéd - fokozhatná, mondhatna olyan félreérthetetlen mondatokat, mint a "csak úgy, mint én", de ez igazán korai. Inkább megpróbálja másképp zavarba hozni, például a megfelelő hangsúllyal ejtett megszólítás, a sűrű, hosszú pillák alóli felnézés, minden olyan női praktika, amiknek híján is levehetné a lábáról Móricot, de mennyivel izgalmasabb ugyebár, ha él a lehetőségeivel?
- Meg nem húzott határok? Nem értem, mire gondolsz - ártatlanul kapja el a fiú tekintetét, azonban íriszei csillanása elárulja, mennyire ördögi nőszemély is. Azért mondott igent legfőképp, hogy valami tanulságossal gazdagodhasson a rellonos, ám azt valóban nem vésték kőbe, hogy egészen pontosan mi is legyen a tanulság. Így hát a határok is szép lassan délibábnak tűnnek, s ahogy a vele szemben ülő úgy dönt, riposztol, Nora sem hagyhatja annyiban.
Tekintete végigsiklik a kínálaton, ajkaival enyhén csücsörít, miközben tökéletesen manikűrözött, karamellszín körme a sorokat követi. A feldobott labdát persze lecsapja, mert az kell. - Nos, mivel Te nem vagy az étlapon... így kénytelen leszek valami mást választani. Szóval édestölcsér, vanília és citrom - felpillant, jobb kezével felkönyököl és fejét kecsesen támasztja meg kézfején. Az sem kizárt, hogy egy hangyányit előrébb hajolt ezzel, így a pólójának nyakában függő napszemüveg hangsúlyosabban nehezedik az anyagra, ezzel valamivel többet enged láttatni a dekoltázsából. Bajban vagy fiam, nagy bajban vagy, pedig a vélamágia még elő sem került. - Te mit választottál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=834755#post834755][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.23. 20:11[/b][/url]

Nem mondom, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről, de a szívem ki akar ugrani a helyéről. Külső szemlélőként valószínűleg úgy tűnik, hogy mennyire brutálisan - istenem, dehogyis - kézben tartom a dolgokat, de ez cseppet sincs így. A közelében nem vagyok, és ezen az előttem ülő viselkedése sem segít, főleg nem szavai. Huncut félmosolyra szaladnak ajkaim. - Szeretem, ha valami az enyém - nem lennék igazi rellonos, hogyha nem így lenne, ugye? Ez nem önzőség, egyszerűen, ha valami az enyémnek van titulálva, akkor kedvelem, ha ahhoz tartják magukat, és ez alól a nő neve sem kivétel innentől. Maradjunk annyiban, hogy territoriális vagyok inkább, mintsem önző. Tudod, hogyha megnyaltam, akkor az az enyém, így csak idő kérdése. Khm.
- Valószínűleg addig jó - bólintok egy aprót, és meglepő lehet, de tökéletesen tudom, hogy Anna egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek most mutatja magát, és pontosan tudja, hogy mégis mire célozgatok itt, mint egy rakás szerencsétlenség. A határok addig kellemetlenek, amíg át nem lépjük őket, de ha meg sincsenek húzva, akkor nincs is mit átlépni, és ezzel mindketten tisztában vagyunk. Olyannyira, hogy le sem veszem tekintetem a tökéletes arcról, amíg az étlapot fürkészi, kékjeim így automatikusan zizzennek csücsörített ajkaira. Aha. Most haltam meg. Torkomat köszörülöm meg enyhén, hogy a feltörni kívánó nevetést palástoljam valahogy, lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé.
- Én mondjuk jobban megnézném az utolsó oldalt - körözök kicsit mutatóujjammal a levegőben. Ha minden jól megy, és Anna hajlandó odalapozni, akkor szemben találhatja magát a kézírásommal, ami a nevemet firkantja fel átlósan, igencsak nagy betűkkel a lapra. Az illúzió csodája, hogy az ilyen apróságokat, amikhez nem kellenek hangok és érzetek, már tökéletesen űzzük testvéremmel. Az étlapról vezetem tekintetem a nőre szemtelen mosollyal, aki előrébb dőlt a cselekvésem közben. Fagyott mosollyal ádámcsutkám mozdul, ahogy aprót nyelek az elém táruló látványtól.
- Citrom és mentáscsoki. Bronszkikovszki szerint brutálisan jó, úgyhogy adok neki egy esélyt - mosolyodom el ártatlanul a nőre, mintha véletlen sem lenne utalás a mondatban. És mintha nekem kéne bárminek is esélyt adnom. Jó reggelt, fiam!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=835179#post835179][b]Ivanich R. Benett - 2021.08.02. 18:04[/b][/url]

Bevillan valamennyi lány képe a suliból, akit úgy ahogy szépnek találok. Nem mondanám, hogy megdobogtatnák a szívem. Talán egy kicsit. De azt hiszem túlzás, hogy odáig lennék értük. Lehet, hogy azért, mert annyira nem nagy szám, vagy csak hiányzik belőlük az a plusz, vagy csak simán túl sok csalódás ért és bezárkóztam magamba, nem tudom. Az biztos, hogy nem egyszerű. Ez sosem az. A többi ház jellemvonásai annyira erős sztereotípiát adnak, hogy biztat Karola a próbálkozásra, valamit elindít bennem, de átütő sikert nem ér el szavaival. Inkább csak tovább emésztem magam a dolgon. Lehet, hogy ha néhányat alszom rá, akkor másképp fogom látni a dolgokat. Addig még hagyom, hogy ülepedjen ez a dolog bennem. Ha nagyon akarom, akkor egy navinés lány ugyanúgy aranyos lehet, de a pirosak például túlságosan energikusak, pörgősek úgy általában, ami ijesztő. A rellonosoknál pedig maximum azért lennék szerencsés, mert le tudná állítani a srácokat, ha zaklatni akarnak. De az meg hogy nézne már ki? Egy zöld pajzs, a gyengébbik nemből. Magamnak kell megtanulnom megvédeni önmagam a zaklatóim ellen.
Aztán amiben végső soron hiszek, az a spontán kialakulása az érzelmeknek. Nem szabad erőltetnem, jönni fog magától, csak türelem kell hozzá. Abban sem vagyok biztos, hogy mire van szükségem, mit és hogyan akarok csinálni az életben. Túl sokat tépelődöm, ami lassan már az álmaim rovására megy.
- Igen. Okosat. Szépet. De ne legyen okosabb. Egyenlő, vagy olyasmi - mormogom el egymás után, lomha lassúsággal a tőmondataimat, mintha egy gép lennék, s közben minden egyes pont után aprót biccentek felé, hogy lássa, megértettem a leckét.
- Eddig nem volt baj. De kezdem úgy érezni, hogy ha nem sietek, elkések - tudom, hogy nagyon rossz gondolkodás, de azok után, hogy már többször voltam karnyújtásnyira a boldogságtól, csak még inkább felzaklat annak hiánya. Úgyhogy a tettek mezejére kell lépjek. Kihörpintem a maradék italomat, s ezzel mondhatni kivégeztem a rendelésem. Egy darabig még hülyéskedek Karolával, és természetesen a fiúügyeit is megpróbálom orvosolni, amennyire tőlem telik. De sajnos nem mindenbe avatott be eléggé, vagy csak nem akarok túlságosan erőszakos lenni, mert magamból kiindulva, engem zavarba hozna a túl direkt tanács, ugyanúgy megijedek, ha ő mond nekem valami erőset. Úgyhogy igencsak haszontalan pszichológus vagyok a találkozásunk alatt, de összességében jól sikerült a beszélgetés, témáink után pedig elégedetten indulok vele vissza a kastélyba. Hálás vagyok, amiért tanácsokkal látott el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=835609#post835609][b]Harmat Betti - 2021.08.11. 20:59[/b][/url]

A vizsgaidőszak közepén mindig nagyon nehezen kapcsolódom ki. Általában alig lehet kihúzni a könyvek közül. S bár már jócskán a vizsgaidőszak végén vagyunk, még mindig van három tárgyam, amiből vár rám az idei zárás. Persze a jövőév lesz csak kihívás, a VAV, ami miatt már előre is nagyon izgulok. Sokaktól megkaptam viszont mostanában, hogy ki kell kapcsolódnom, tartsak egy kis szünetet, és higgyek magamban, mert úgy is jól fogok teljesíteni, ha álmomban nem is magolok. Mikor pedig belealudtam a reggelimbe, el jutottam arra a pontra, hogy kénytelen voltam igazat adni az értem aggódóknak.
Améliát kértem meg, hogy jöjjön el velem valamerre, mert mindketten belefeledkeztünk a tankönyvekbe, így pedig alig beszélgettünk az elmúlt időszakban. A szülinapom hétvégéje tökéletesnek tűnt, és tűnik még mindig a kikapcsolódásra. Mert Eliana hazahívott a hétvégére, mondván, a 18. szülinapomat ünnepeljen velük. Én pedig hívom majd Elit, mert szeretnék vele ünnepelni. Az otthoniaknak sem volt kifogása, így ha a barátom elfogadja majd a meghívást, Dominikkel együtt holnap haza is megyünk.
Most azonban a beszélgetős délutánon van a hangsúly, Améliával. A cukrászdát választottuk helyszinül, mert egy finom süti fölött még jobban lehet csevegni. Nem konkrét témával indulok a délutánnak, nem történt mostanában semmi, amit mindenképpen meg akarnék osztani a lánnyal.
- Csak egyetlen kikötésem volna - szólok, miközben elhelyezkedünk az egyik asztalnál. - Nem beszélhetünk a tanulásról és a vizsgákról. Bármennyire is jó téma tud lenni - fejezem be fájdalmas arccal. Azt hiszem, most arra van szükségem, hogy teljesen kiverjem a fejemből a tankönyveket, bármilyen nehéz is legyen azt megtenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=836563#post836563][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.09.04. 15:15[/b][/url]

Ez az időszak számomra eddig a legnehezebb, és ez meglátszik a vizsgákon is. Készülök rájuk, az elutazásra, a szüleimmel lefolyó beszélgetésekre és nem beszélgetésekre. Meg arra, hogy barátokkal kellene közöli a távozást. Minden egybefolyik. Bettinek már meséltem Franciaországról, tudta miért tünedezek el méginkább, de a mai nap nem rólam fog szólni, hanem róla. Elhívott, én pedig már rég felírtam, hogy születésnapja lesz szeptemberben, ami kapóra jön mert legalább az elutazás előtt is tudunk tölteni egy kis időt együtt.
Belépdelek Betti mellett, azzal akaratlan jut eszembe, hogy utoljára Móriccal voltam itt fagyizni. Az ominózus alkalom, amikor megint sikerült összevesznünk. Ettől pedig nagy lendülettel igyekszem most elvonatkoztatni, leülök az asztalhoz.
és kíváncsian emelem Bettire a szemöldököm. - Mi lenne az? - visszafogottan mosolyodom el, majd meredek rá pislogás nélkül. - Atyavilág, rendben - könnyebbülök meg, ahogy átgondolom. Szétmegy tőle a fejem az utóbbi hetekben. - Most az egyszer ezt támogatom - teszem hozzá, mert azért ebből nem lesz rendszer. Szülinapja is van, ezt az egy kérést be tudom a kedvéért tartani - főleg, hogy én is így szeretném. Megforgatom a pergamenre írt menüt, Betti felé fordítom én pedig fejjel lefelé nézem ki magamnak a pisztáciás mousse-t. Rá is bökök pár aprót. - Én őt fogom kérni. Te? - dőlök hátra, a táskám pántját átemelem fejemen és magam mellé helyezem a székre.
Ha Betti is kiválasztotta és leadtuk a rendelést mosolyodom el szélesen. - Hoztam neked egy apróságot - veszem ki a táskából a papírcsomagolásba fordított kötetet. - Boldog születésnapot - két kézzel nyújtom át neki az asztal felett. Andersen meséit kapja, mivel emlékszem mit mondott a faházban az édesanyjáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=837157#post837157][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.09.21. 19:16[/b][/url]

Szíves örömest javítaná ki, hogy bizony mindig lesznek olyan dolgok, amiken osztoznia kell – s ebbe Eleanora is beletartozik -, ám nem szeretné már idejekorán lelombozni, elvégre épp csak kezdi feltüzelni. Korai.
- Ha mindenképp határokat szeretnél, megbeszélhetjük őket egy kevésbé nyilvános helyen – úgy is fogalmazhatna, hogy segítene neki meghúzni fizikai síkon. Mármint a határt. Remélem senki sem gondol bármi egyébre, hiszen a nő soha, még csak gondolatban sem rontaná meg egy diákját. Bár ki beszél itt rontásról? Biztosan nagyon élveznék mindketten az együtt töltött időt, amíg Nora megtanítja egyre-másra. Az efelé való sodródásban újabban merészebb vizekre evezik, s nem teszi hiába, hisz Móric zavara rögvest kiül arcára. Nem tehet mást, minthogy elmosolyodik, majd érdeklődve lapoz az utolsó oldalra, ahol…
- Ügyes. Egyre kíváncsibbá teszel, mi mindenre vagy képes – ajkával enyhén csücsörít, s eszébe jut, hogy illúziót tanul a fiú. Igaz, ami igaz, Nora is nagyon szívesen tanulna Alek-től, s abban is biztos, hogy tudna olyat mutatni, amit a férfi még nem látott. Egyszer beszéltek, de kollégája egy szempillantás alatt illant el a helyszínről – gondolom megérezte, amit egy préda szokott, ha ragadozó van a közelben. Nora sohasem érezte kellemetlennek, hogy szexuális kíváncsisága megannyi férfi karjai közé hajtja, úgy is mondhatnánk: nem szívbajos.
- Úgy tűnik, van bennünk valami közös – jelentőségteljesen pillant prefektusára, szemeiben különös csillanás jelenik meg, s hagyja, hogy a fiú mindent IS beleképzeljen ebbe az egyetlen ártatlannak tűnő mondatba. – Mindketten szeretjük a citromot – azzal lassan hátradől, megszabadítva Móricot az eddigi látványtól, s persze szemtelen, pimasz mosolyt villantva. Addig-meddig húzogatja a cica bajszát, mígnem a desszertet se várják meg, csak eltűnnek. Ha bárki kérdezné, miért ilyen rossz, akkor tájékoztatásul közlöm, hogy fogalmam sincs, de én is lennék ilyen, ha ez lenne a garancia arra, hogy mindig élvezem az életet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=837356#post837356][b]Kállay Bertalan - 2021.09.26. 19:23[/b][/url]

Ahogy múltkor véletlen sikerült megzavarni edzés közben, úgy sikerült most megint, de csak mellé lépdelni az utcán. Úgy tudom, hogy már igencsak vége a vizsgáknak, így aztán azt hiszem, nem rabolom úgy az időt, ahogy nem illene. Tudom milyen nehezek, főleg azon a szakon, amin a lány is van, én is végigjártam és hiába minden erőmmel csak arra koncentráltam, néha kevésnek éreztem azt is. Nem tudom, hogy Réka mennyire veszi nehéznek vagy épp könnyednek az akadályokat, erről nem volt értekezésünk beszélni. Megmutatta a tudományt, amit akkor nem értettem igazán, mostanra azonban már nagyjából igen, de nem is azért kerestem véletlen a társaságát. Igyekeztem eljárni az ügyében, miszerint gyakornoki pozíciót szerezhessek neki és bár az elején vagyok, úgy néz ki, lehetséges lesz valamely módon megoldani ezt. Nem akarom hitegetni, mégis szeretném biztosítani, hogy nem felejtettem el és tettem is érte valamelyest. Bár ezt nem tudja, de jobbára ezért is kérdeztem meg, van-e egy szabad órája rám. Nem akartam az utca kellős közepén beszélgetni, mint a kofák a piacon, így döntöttem a cukrászda mellett. Süti is, kávé is akad, nekem mind a kettő jól fog jönni, az ebéden már túl voltam bent, így jöhet a desszert. Nem követek szigorú étrendet, azonban túl sem akarom magam zabálni minduntalan. Nekem persze kicsit minden másabb, mivel a hús nem szerepel továbbra sem az étlapon, viszont szívesen kóstolom meg mostanság a vegánok húspótló készítményeit, attól bajom nem lehet. Ízre felderengenek bennem gyerekkorom ízei, amikor még megettem, bűntudatom nincs, hiszen semmi köze nem volt állathoz sem. Nem keresem az utam ebben a világban, csak ami jól esik. A süti pedig mindig.
- Csak utánad – nyitok neki ajtót, amint odaérünk. Kellemes társaság, lelkes lány és lelkiismeretes, így aztán szavam nem lehet arra, hogy van-e helye közöttünk a későbbiekben. Tény, ez után még nehezebb lesz minden, azonban nem fogom letörni a lelkesedését, nem lenne arcom hozzá. Így marad a támogatás, vagy az, hogy ha be szeretne jönni ismét, körbevezetem.
- Rendelj bármit, én állom. Úgyis rég sikerült beszélnünk, szóval belefér egy kis evészet – remélem. Én éhes vagyok, így teszem azt, hogy rendelek két szelet süteményt, egy puncsos, egy túrós, illetve egy kávét. Bevárva a rendelő másikat, végül egy ablak melletti, fényes, kényelmes helyre telepszem le, a rendelést ide könnyen ki tudják majd hozni.
- Hogy mentek a vizsgák, mesélj – mert egyelőre az volt a nagy dolog az életben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=837361#post837361][b]Homokföldi Réka - 2021.09.26. 20:45[/b][/url]

Minden vizsga terhétől mentesen, felszabadultan sétált visszafellé a Kastélyba, ahol úgy döntött a szünetet tölti. Nem ment vissza a nevelőihez, akikhez már igazából nem is kell, hiszen négy éve elmúlt tizennyolc. Megszokásból járt vissza és mert nem volt hol laknia. Viszont amióta az iskolában héderelhet, egyre másra marad inkább az Eridon körletben, minden születben. Hátizsákkal felszerelve, lezseren öltözve, mindenféle nőcis cicoma nélkül baktat, hogy spórolt pénzét valami jó és hasznos dologra költse. Ekkor szólítja meg Bertalan, az auror. Meglepetten néz először rá, azután széles ajka kedves mosolyra húzódik a találkozás örömétől. A férfi nem akar az utcán beszélgetni, úgyhogy javaslatára, csak így kettecskén betérnek a cukrászdába. - Köszi - lép be az édes illatok palotájában Réka és mosolyog folyamatosan, ami amúgy sem ritka nála, de az auror közelében valamiért még annál is sűrűbben görbül felfelé szája szeglete, mint általában szokott. Elámul a kínálattól. Nem volt még itt, ezt szégyelli bevallani. Valahogy úgy volt vele, hogy az iskolában is megkap annyi süteményt amennyit szeretne. - Komolyan? - néz hátra, szinte gyermekien nagyra nyíl szemekkel és joker vigyor terül szét bájosnak is mondható ábrázatán - Na jó, akkor most okosan kell választanom! - támaszkodik meg térdén kezeivel, hogy ebben a meggörnyedt pózban az összes édességet végig nézze, ami csak ki van téve a pultokban. Nem tud dönteni. Annyi különlegességet lát, hogy azt sem tudja hová nézzen. - Lehet két szelet? - kérdezi azért meg ártatlan tekintettel. Végül egy dobos tortát választ, ami elfogyasztás közben, random dobszólókkal szórakoztatja a villájával bele bökőt, meg egy láva szeletet, ami vörösbársony tésztából van, de a krém veszélytelen fényjátéka miatt olyan, mintha magmából lenne. Meg egy nagy pohár gránátalmás limonádét. Aztán letelepszenek egy nyugis és világos helyre. - Szerintem nagyon jól! Legalábbis úgy érzem, ebben az évben sokkal jobban sikerültek, mint eddig bármikor - kezd bele lelkendezve a mesélésbe - Biztos azért, mert jobban tudtam összpontosítani. Tudod a képességem miatt tanulok ilyesmit is, mármint fókuszálást, meg meditációt és hasonlókat - csacsogja miközben megérkeznek a rendeléseik - Az utolsó évem kezdem meg nem soká a Bagolykőben...Komolyan, el sem hiszem - szusszan nagyot, aztán kezébe veszi a villát és bök egyet a dobos tortán, ami viszonzásul tényleg dobszólót produkál. Réka elneveti magát, majd beleváj a villával és kiveszi az első falatot - Úgy örülök, hogy találkoztunk! Tényleg és nem a süti miatt. Esküszöm - falatozik kuncogva, majd belekortyol a limonádéba is közben. Minden olyan hihetetlenül finom, hogy inkább úgy dönt nagyon lassan fog enni, hogy tovább érezhesse az ízeket - Eszembe jutott valami. A múltkor, meg amikor a kirendeltségen is voltam, olyan lelkes voltál a barticu miatt, hogy...Hmm...Ez isteni - kóstol bele a láva tortába is egy falatka erejéig - Szóval mit szólnál hozzá, ha megtanítanék pár fogást neked. Lenne kedved hozzá? - néz várkozón és továbbra is vidáman, önfeledten mosolyogva az aurorra, aki be kell ismernie befurakodott mostanában elég sűrűn a gondolatai közé. Olyankor pedig mindig örömöt érzett és talán egy kis rajongás féleséget. Nem beszélt róla senkinek. A többiek már rég fiúztak a környezetében. Neki sokkal fontosabb volt a sport meg úgy minden más, így most kissé lemaradásban van, de az a sanda sejtése, hogy a csajok azt ami van vele Bertalan közelében úgy hívnák: Belehabarodás. Mindig elszégyelli magát, amikor ezt végig gondolja. Mondjuk nem a tanára, na de akkor is ő már egy auror, míg Réka csak egy diáklány. Még ha csak pár év van is köztük, a férfi biztos nem úgy gondol rá, mint egy nőre. Gyorsan ki is veri ezt a gondolatot a fejéből. Ajánlata ártatlan, nincs mögötte hátsó szándék. Szeretné meghálálni valahogy a kedvességet, amit kapott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838259#post838259][b]Kállay Bertalan - 2021.10.17. 19:27[/b][/url]

Nem szoktam kertelni, már amennyire bátorságomból néha telik. Van az úgy, hogy az ember munkában nem ismer lehetetlent, erre jön az élet, és akkor csőstül mondja azokat a nemeket a világnak. Szerencsére mostanság nem történt velem ilyen, bár azért néha a családban akadnak olyan dolgok, amik miatt fáj kicsit a fejem. Ott van apa és a húgom örök harca, vagy épp a húgom stiklijei. Legutóbb a duci, nagyon régen látott képeim mutogatta bent, mintha tökre a kollégáimra tartozna, hogy éppen hogyan néztem ki X-évvel ezelőtt. Mérges voltam, mégis próbáltam viccnek felfogni, igaz, utána párszor megkérdezték, hogy mikor veszem fel azt a macis együttest, de azóta úgy néz ki, jobbat találtak. Én pedig most teljesen nyugodtan állhatok a lány elé, meg úgy ma bárki elé, akivel még egy helyre terel a sors.
- Ugyan – rázom meg lágyan a fejem, úgy néz ki, az udvariasság kicsit kihalófélben van vagy csak ritka és meglepő. Nem kenyerem nekem ezen gondolkodni, csinálni szoktam, mint sokan mást. Az viszont, már nem rám tartozik. Besétálva utána, elengedem az ajtót és körbetekintek. Nos, ha a sütiken múlna, bizony hamar úgy néznék ki, mint azokon a régi képeken, szerencsére azóta sokat tanultam olyat, mint önmegtartóztatás, így tudom, mikor kell nemet mondani. Nem most, a kérdésre.
- Persze. Meghívtalak, így minimum az enyém a csekk – bólintok, hogy tényleg így is gondolom, nem fogok az evészet végén felállni, hogy oké, még sincs nálam tárca, semmi sem, szóval ezt majd máskor. Na, akkor bele sem kezdek, ellenben azért zsebemre tapogatok, tényleg nálam van-e. Szerencse igen.
- A választás mindig nehéz. Ismert ízek, újak? Ejj – el is időzök ezzel én majd nem is keveset. Tetszik a dobod torta, csak éppen nem szeretem a mázt a tetején, így marad a hagyományos ízek kavalkádja. Azzal nehéz melléfogni. - Persze, csak nyugodtan – utalok erre, hogy három is lehet, amennyi belé fér. Nem itt fogok csődbe menni, viszont sóhernek sem szeretek tűnni. Egy jó sütire meg sosem sajnálom azt, ami van. Leülve helyezkedünk el végül és érdeklődöm kicsit a tanulmányokról, amelyek aktuálisak. A vizsga után pihentető érzés, ami persze nem sokáig tart, mégis létezik, ameddig új órák, élmények nem jönnek a helyükbe.
- Na, ezt szuper hallani! Mindig lehet fejlődni, ez tény, bár én sokszor hittem a lap felett ülve, hogy megrekedtem – emlékszem vissza egy röpke pillanatig, majd arra is, hogy a rövid leakadás után általában tele is írtam a lapokat.
- Lehetséges. Az mondjuk mindig jól jön, szóval kellemes volt a hasznossal. Akkor így a következő is menni fog simán – emlékszem a képességére, mivel iszonyatosan egyedi, így nem is lehet összekeverni máséval. Azt is tudom, hogy csiszolásra szorul még, így nem lep meg, hogy extra gyakorlatokat kapott egyes elemekből. Azonban így, hogy csak segítségére vált, már nehezen lehet tehernek felfogni bármit is.
- Ugye? Hihetetlen, aztán belegondol az ember, nem olyan régen kezdte. És akkor ugye jön az akadémia – bólintok, hiszen ha csak azóta nem gondolta meg magát, amit kétlek, akkor megy tovább. Az már gyorsabb lesz, nekem hamar elment, mert annyi dolgom volt, hogy mire feleszméltem, végeztem. Tudom, ez nem így megy mindenkinek, sokan küzdenek vele, akiknek mások a képességeik, így sosem „nagyzoltam” sosem, egyikkel sem. Bekapok pár falatot én is, majd el is mosolyodom a szavain. Öröm az örömnek, így szokták mondani.
- Én is örülök, azért is használtam ki. Remélem tényleg nem ütközöm semmi programmal – ebbe nagyon bele sem gondoltam, viszont most már azt hiszem, hogy mindegy. Ha miattam késik el, azt nem venném annyira jó néven, azonban neki kell dönteni, mi a fontos.
- Igen? Még mindig érdekesnek tartom – ezen sem változtattam. Ugyan nem tudtam még annyira utána nézni, mint szerettem volna, nem felejtettem el, hogy létezik és azt sem, amit láttam. A felvetésére meglepve pislogok rá, aztán egyet nyelve a villával játszadozok ujjam között.
- Miért is ne? Benne vagyok. Bár… be kell valljam… kicsit be vagyok rozsdásodva – nem ártana többet mozognom, tudom. Talán majd most? Elvégre, ártani nem fog, közben pedig valami hasznos is megy a fejembe. Apám meg majd sápadozhat, minek tanulok én pálcás helyett kétkezi mozdulatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838462#post838462][b]Homokföldi Réka - 2021.10.23. 08:03[/b][/url]

Csillogó, nagy, kerek szemekkel néz az aurorra, miközben konkrétan tömi magába a süteményt és mosolyog is mert az nála alap beállítás. Ettől pedig úgy néz ki mint egy cuki quokka. Látványosan jó ízűen, beleéléssel falatozik. Nem ciki módon, inkább úgy, hogy bárki, aki látja, annak megjön az étvágya. Ha nem veszik fel az akadémiára a cukrászda reklámarca még simán lehet. Más kérdés az, hogy kellene-e egyáltalán, hiszen így is teltház van most is, meg volt mindig, mikor erre járt. Tele szájjal természetesen nem beszél, de bólogat lelkesen, aztán a dobos torta elüti az utolsót szólóját. - Nem, dehogy. Csavargós napot tartottam pont. Tudod, cél nélkül járod be a várost és nézelődsz. Láttad már az épületeket úgy, hogy megálltál előttük és felnéztél rájuk? - kérdezi egyelőre üres villájával gesztikulálva. A láva szeletre még rákészül lélekben. Az egy nagy élménynek ígérkezik. Pont úgy, ahogy a barticu oktatás, amibe beleegyezett Bertalan. Rékánk boldogan vigyorodott el, amikor felfogta, hogy az egyik példaképét, mert az aurorok neki mind azok, taníthatja majd kézi tusára. Aztán belegondol abba, hogy ez azzal fog járni, hogy bizony meg fogja majd a férfi néhány testrészét. A karját, a lábát, a hátát és még amit kell, hogy a helyes mozdulatot tanulja majd meg tőle. Fülig vörösödik a már a lehetőségtől. Ezért lehajtja fejét és beleveti magát a láva sütibe. Villája szúrása nyomán a vörösbársony tészta alól előbuggyan a láthatóan meleg és varázslatosan izzó csokikrém. - Majd hozok WD40-et és kilazítalak - sutyorogja bajsza alatt szégyenlősen mosolyogva. Tetszik neki a férfi, de abban szinte biztos, hogy ezt nem merné neki elmondani. Elvégre Bertalan egy auror ő meg csak egy diáklány. Meg azért neki ez is olyan új dolog lenne, mint a képessége. Inkább elkezdi enni az édességét, ami kellemesen meleg és lágy édességébe egy csipetnyi csilis csípés vegyül utóíz gyanánt. - Egy villából is lehet veszélyes eszközt csinálni. Igazából ez a lényege a barticunak, hogy egy úriember vagy úrinő a testéből meg a legegyszerűbb használati tárgyból is fegyvert alkosson - pillant fel és most kicsit komolyabbnak látszik. Persze a szemei mindig mosolyognak. A tekintete vidáman csillan. Viszont a szája szélére felcsüccsent néhány szem morzsa, ami bohóvá teszi a bölcs arckifejezését. Valahogy róla nehéz elképzelni, hogy bölcs volna. Inkább optimista, aki látta az élet sötét oldalát, de tudatosan a fényt választotta. A nevetést, a napsütést, a jó dolgokat. Ha esik, ő az első aki a pocsolyában tapicskol kacagva és meglátja a szökőkút vízcseppjei közt is a szivárványt. Bertalan kedvességében pedig a baráti jó szándékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838515#post838515][b]Kállay Bertalan - 2021.10.23. 22:43[/b][/url]

Jóizűen eszik, amivel semmi gond nincs. Tudom, hogy a lányok nagy része olyankor, amikor társaságban van, nemigen engedi el magát ezen a téren, hiszen jaj, akkor mit gondolnak róluk. Én mindig mondom, engedjék el magukat – persze nem kell túlzásba se esni – és ami csak jól esik, az menjen. Felesleges görcsölni, hiszen mindenki eszik, nyilván nem egy lovat kell egy helyben, de elengedhetetlen a jó időtöltés a könnyed, nem görcsös evészettel. Ezért is örülök, hogy nem fogja vissza magát, ahogy jól esik, meg amennyi. Magam is követem a példát, a sütemény fogy, de ez is a dolga.
- Ó, vagy úgy – bólintok, amint lenyeltem a falatot és gyors megtörlöm a szám szélét, ahol érzem a krém egy kis részét. - Tudom milyen, tudom – nevetek halkan, mert elég fura lenne, ha ebben szenvednék hiányt. Jártam már kiránduláson az iskolával, családdal elégszer, bár nem hazudok, családi dolgokon is volt, hogy a könyveimet bújtam inkább, mintsem a hetvenkettedik múzeumot nézzem meg. A kérdése előtt kicsit megingatom a fejem. Nos, rátapintott a lényegre, hogy én talán túlságosan lefoglalom az időmet a munkával és minden mással. - Hát… láttam már úgy épületet persze. De, ahogy azt a családom, főleg a bátyám támasztaná alá, én mindig is stréber voltam. Anno a tanulmányok, most a munka, mindig van valami amivel lefoglalom magam éééés… próbálom kimagyarázni, hogy ritkán csinálok ilyeneket – nem szégyen, tudom, csak az emberek szerint nem egészséges. Sok ügy van, ami nem mászik ki a fejemből munka után sem, ezt aláírom, sok más is kerül oda, akár a hobbinak szánt írás, vagy épp a családi dolgok. A legtöbb a munka, elismerem. Valahogy mindig sajnáltam magamtól azt az időt, amit azzal töltök el, hogy épületeket, kirakatokat nézegessek. Még bevásárolni sem tudok rendesen, ott is célirányos vagyok.
- Hmm? - nem értem teljesen, hogy mit mond. Lehet már vénülök és süket leszek, vagy csak valamit megjegyzett a sütivel kapcsolatban. Ha nekem szólt, viszont nem lenne a legjobb, ha úgy tűnik nem figyelek. Az én első sütim is eltűnik, a kávét veszem célba, afelett bólintok felé.
- Úriember nem is vagyok. Dee értem a lényegét – teszem le a poharat. - Egy villával a laikus is tudja, hogy lehet fájdalmat okozni. Elég szúrni vele – vagyis az én fejemben ennyi van. Lehet ott más is, fejre koppintás, ki tudja milyen széles a skála. Nem is baj, ha egy kicsit okulok én is, sosem lehet tudni.
- Ott egy kicsi maradt – nem érek hozzá, csak mutatom, hogy hol van arcán egy kis morzsa. Én úgyis több szalvétát fogtam meg, így egyet átnyújtok neki. - A hétvégéken több a szabadidőm, gondolom az iskola miatt neked is – eresztem le a kezem és térek vissza a témához, ha már tényleg komolyan gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838584#post838584][b]Mórocz A. Móric - 2021.10.25. 16:28[/b][/url]

Általában tudom tartani magam ahhoz, hogy semmi ne üljön ki az arcomra. Komolyan. Jó vagyok benne, hogy tökéletes faarccal üljek végig olyan helyzeteket, amik minimum hatvan fintort érdemelnének - ez a képességem szertefoszlik, ha Nora közelében vagyok. Jó, figyelj tesó, lehet itt verni a nyálad, de rád nézne és keresztbe hugyoznád magadat minimum kétszer, mert a nő brutális. Nem elég a létezése, de ha még mosolyog is, plusz olyanokat mondd, mint kevésbé nyilvános helyen beszélni, a szíved meglódul. Mint az enyém. Szívem szerint úgy bólogatnék minden szavára, ahogy a szívem ver, de visszafogva magam rebben meg szemöldököm csupán, és mosolyodom el.
- Ha mindenképpen beszélgetni szeretnél, akkor húzzuk meg őket - fejem is félrebiccen kissé. Kicsit olyan érzés az egész, mintha a saját síromat ásnám éppen, mégis a vesztesek nyugalmával ülök itt. Tisztában vagyok azzal, hogy azért, mert igent mondott az évek óta tartó nyüstölésemnek, még semmit nem jelent. Nem elég, hogy a diákja vagyok, de még a Házvezető-helyettesem is, ennél hátrányosabb helyzetben meg aligha lehetne bárki is. Éppen ezért használom ki az alkalmat, hogy az egyelőre igen gyér - mégis létező - illúzió tudásomat mutassam meg a nőnek.
- Félek, hogyha ilyen lassan halad a kiszolgálás, akkor elveszted az érdeklődésed - csillannak meg kékjeim játékosan, míg ő hátradől, és végre nem kell annyira koncentrálnom arra, hogy a szemébe nézzek mindenképpen. Ami lássuk be, elég sokat segít abban, hogy a zsigerből jövő “én lehetnék közös bennünk” - ha érted mire gondolok - mondat ne hangozzék el hangosan.
- Bárki bármit mondd, a citromot kevés másik fagyi übereli - bólintok komolyan. - Mintha azt mondanánk, hogy a Levita jobb a Rellonnál. Esélytelen - mintha azt mondanánk, hogy bárki jobb lehet nálam. Lássuk be, ahhoz képest, hogy totálisan be vagyok szarva az előttem ülő nőtől, egész jól viselem. Viszonylag. Természetesen lehet, hogy közben kívülről egy komplett idiótának tűnök - biztos, hogy nem tűnök annak -, de hát ebből tudok gazdálkodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838596#post838596][b]Harmat Betti - 2021.10.26. 15:34[/b][/url]

Az elmúlt heteket egyszerre vette körül a stressz és a boldogság. Mert most minden rendben van. Ott van Eli, a tanulás jól megy, és szeretem az embereket, akik körül vesznek. Szeretem a helyet, ahol vagyok. Bár folyamatosan ott ül a gondolataim alatt a félelem, a félelem attól, hogy valami elromlik. Mert amilyen hirtelen az enyém lett a világ, olyan hirtelen el is veszhet. Ezt a gondolatot próbálom kiűzni a fejemből most is, vigyázva, hogy nem mérgezzem meg vele a saját boldogságomat. Ezért is a különös kérésem, Amélia pedig beleegyezik, meglepve ezzel engem is.
- Nekem egy epres túrótorta lesz - jelentem ki kis gondolkodás után, és már forduolok is a mellettünk megálló varázslóhoz, hogy leadjam a rendelésünket.
Barátnőm hangjára fordulok felé aztán megint. Visszamosolygok rá, közben szemem követi a kezét a táskája felé, majd tapad a zacskóra. Kérdő tekintetem azonban hamar fordul át meghatottságba. Jobbomat nyújtom ki a csomagért, széles, köszönetteljes mosollyal. Kíváncsian kezdem kibontani, s hamar elém is kerül a könyv. Régen láttam már ezeket a meséket. Még anya mesélt egy-kettőt közülük, még talán Szofi születése környékén, és arról beszélt, mennyit taníthatnak nekünk az ilyen gyeremekeknek írt törtenetek, meg arról, hogyan ábrándoznak a muglik mindig a varázslatról.
- Köszönöm - simítok végig a könyv borítóján. Aztán állok csak fel, hogy asztalt megkerülve megölelhessem Améliát köszönet képpen. Nem számítottam tőle ajándékra, és még jobban meghatott a dolog. Visszaülök a helyemre, de nem tudom, mit mondjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838614#post838614][b]Homokföldi Réka - 2021.10.27. 07:33[/b][/url]

Bármi is hangzott el kettejük között, csak a világ legnagyobb égéséhez vezetett. Példaképe figyelmeztette, hogy morzsás fejjel beszélt mindvégig. Cikibb nem is lehetne a helyzet. Pont most és pont előtte kellett úgy falnia, mint egy éhezőnek. Rékánk átveszi a felé tartott szalvétát, majd rákvörösen söpri le mindenhonnan, még a nem létező morzsákat is, hogy aztán sokkal kisebb lendülettel egyen tovább. A fene vinné el ezeket a nagyon jó ízeket. Meg a fene esne bele, hogy pont Bertalan szólt rá, hogy csupa morzsa. Na de több is veszett Roxfortnál! - Igen, a hétvégék nekem is jobbak. Azt nem tudom, hogy hol kellene gyakorolnunk. Átváltoztatástanból nem vagyok akkora ász, hogy a kellékeket megcsináljam a szabadban. Neked van bejárásod a kastélyba? Mert ott van egy klassz terem pont erre a célra - lelkesedik fel és az előbbi kellemetlen érzése szinte azon nyomban el is párolog. A pincér ezalatt meghozza neki a kért forrócsokiját, de amilyen hebrencs, vele együtt, közös erőből felborítják és a tüzes itóka egyenesen az auror kezére ömlik és minden bizonnyal megégeti, ha csak nem húzza el a végtagját. Viszont Rékánk gondolkodás nélkül nyomja a férfi oldalára tenyerét és irányítja át életerejét. Közben meg be nem áll a szája. - Bocsánat! Olyan béna vagyok! Ne haragudj! Jobb? Ugye, jobb már? Nem fáj igaz? Jaj nekem ez olyan gáz...Nem vagyok mindig ilyen...Tényleg! Eskü, alapból nem szoktam helyes pasikat leforrázni csak azért, hogy szóba álljanak velem... - csipog levegőt alig véve mondandója közben és ugyan előbb kicsit megfájdul, majd elzsibbad a karja, addig nem veszi el Bertalan oldaláról, míg a kezét teljesen épnek nem látja, még akkor sem, ha megúszta a leforrázást gyors reflexei miatt. Réka gyógyító ösztöne már csak ilyen hiperaktív. Pont mint ő maga. A pincér közben egy bűbájjal tesz rendet és sajnálkozik, majd eltűnik, hogy hozzon egy másik innivalót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=838751#post838751][b]Kállay Bertalan - 2021.11.01. 17:58[/b][/url]

Apró mosolyt csal arcomra zavara, azonban ezt is elrejtem, mert nem akarom tovább tetézni. Engem mondjuk nem zavart, nem teli szájjal beszélt, csak pár kósza apró falatka pihen ajkai szegletében, ennél láttam már rosszabbat és látott már bizonyára Réka is. Mondjuk nyugalmam csúcsa a csámcsogás tűrése is, szóval nem panaszkodom, semmiért sem, élvezem a pillanatot és a sütemény ízét. Azért én is törlök egyet arcomon, nehogy a bagoly mondja a verébnek esete álljon fent.
- Ó, akkor szuper – a szabad hétvégék közös halmaza máris sokkal megkönnyítette az időpont keresését. Persze, neki és nekem is lehet dolog akkor, ez nem vitás, azonban egy-két ütköző időpontot áthidalni könnyebb, mint mondjuk a hétköznapok, amiket kitölt a munka neki pedig a tanulnivaló. - Nem is kell bajlódnod átalakításokkal. Lassan úgyis csípős lesz odakint a levegő, csak magunknak csinálnánk vele kellemetlent. Mármint, úgy értem, húsz rétegben mozogni jóval nehezebb, mint amúgy – javítom ki magam, hogy nem a hideggel van a gond, de külön még egy kis burkot alkotni a hely köré, macera. Ez mozgás alapú dolognál pedig nem a pulóver és kabát kombináció a megfelelő. - Nos, az az örömhírem akad, hogy van. Amolyan defenzorként működöm arra, szerencsére kevés munkával, így ha nem is sűrűn járok arra, de szoktam. Szóval meg tudjuk oldani, könnyen, hogy bemenjek. Miféle terem? - érdeklődöm, hogy lettek-e újítások azóta vagy éppencsak most látni, mekkora stréber voltam annak idején, mennyi helyet nem jártam be és nem fedeztem fel. Ez az én gondom, már nem rágom magam miatta, annak és akkor így kellett lennie. Most legalább majd egy helyet utólag megismerek. Talán épp mondaná, amikor is megérkezik a forró ital és az a kezemen köt ki. Akaratlanul kiáltok fel, és rántom el a kezem, hogy aztán rázzam lefelé. Ez a kis találkozás is igen kellemetlen, öntöttem én már magamra kávét, teát, így aztán nem újdonság. Bármit is tennék, megérzem, hogy Réka az oldalamra nyomja a kezét és bár meglep a mozdulat, azt hiszem, sejtem mit tesz. Tiltakoznék, hogy rám ne fecsérelje az erejét, de csak tátott szájjal hápogok némán és pislogva követem, ahogy az égő érzet szépen eltűnik. A kezemre pillantok, majd megtapogatom.
- Ne, ne ne, ne szabadkozz, semmi baj. Nem is lett volna, egy kis forró nem árt, volt már benne részem – sóhajtok egyet, majd leengedem a kezem. - Semmi gond, ez csak egy ital – próbálom nyugtatni, hiszen láthatóan eléggé felborult benne minden. Azon csak pislogok párat, hogy „helyes pasik” kategóriába sorol, de köhintve rejtem zavarom. - Nem kellett volna miattam fárasztani magad. Minden rendben? Nem tudom mennyire merített ki ez… - utalok arra, hogy nem felejtettem el a képességet meg azt sem, amit mondott róla. Na szép, de a pincér hamar eltünteti a nyomokat, ahogy az a kézfejemről is eltűnt. Nem hittem volna, hogy megtapasztalom, milyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=839015#post839015][b]Homokföldi Réka - 2021.11.11. 11:12[/b][/url]

Minden olyan mesébe illően alakult egész nap, de tényleg. Jót sétált a szép időben. Aztán találkoztak Bertalannal. Aztán bejöttek és ő finom süteményeket tömhetett magába. Beszélgethetett azzal az emberrel üldögélve, ebben a menő cukrászdában, akire felnéz. Ráadásul még picit bele is pistult menet közben. Erre most leforrázta. Nagyszerű. - Igen...igen, jól vagyok. Semmi bajom, csak kicsit zsibbad a kezem - pislog fülig vörösödve és visszahúzza kezét, amit lehet nem fog egy ideig megmosni, mert akkor lejönne róla az auror lenyomata. Olyan aranyos tőle, hogy még ő aggódik. Réka szélesen elvigyorodik erre a gondolatra. Aztán eszébe jut valami. - Elmondod mit éreztél közben? Mert magamon nem tudom kipróbálni, de nagyon érdekel, hogy milyen, amikor csinálom - csacsog, hogy valahogy elfedje a zavart, amit a bénázása meg Bertalan miatt érez, de a természete felülvezérli. Kezébe ragadja a férfiét, és amennyiben az nem húzza el, úgy nézegetni kezdi. Olyan közelről hogy kicsit kancsalít is és orrában érzi a másik fél illatát, vagy legalább az öblítőét, amit használ. Széles béka mosolya büszkén uralja el bájos hörcsögarcát. - Ügyes vagyok! Szebb lettél, mint új korodban. Mondjuk az voltál eddig is, de tényleg nem látszik semmi - vizsgálgatja a kezet, majd mikor rájön, hogy épp fogja a kezét egy komoly aurornak, vagyis annak pont, akit elvileg ő fog majd tanítani, gyorsan de puhán leteszi a kezét az asztallapra. Felmosolyog és eligazgatja ujjait, ha nem húzta el a kezét a férfi. Aztán inkább egy villányi süteménnyel fojtja magába a hülyeségeket, amiket mondana. Nehezére esik nem beszélni, de most talán jobb, ha megvárja Bertalan reakcióját és addig is magában nagyon gyorsam és vég nélkül kezd elmormolni minden általa ismert imát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=839059#post839059][b]Dévai Vince Áron - 2021.11.13. 17:04[/b][/url]

Hűvös késő délután a mai, kezdem úgy érezni nem ezt az időpontot kellett volna választani erre az alkalomra. A kastélyban is vannak finom sütik, meg minden de mivel még nem próbáltam ki a falusi cukrászdát, úgy gondoltam ez az alkalom megfelelő lesz rá. Tegnap a folyosón összefutottam egy nagyon régi barátnőmmel, akivel úgy negyedik év elején megszakadt a napi kapcsolat. Persze azóta is köszönünk egymásnak, de már nagyon régen csináltunk már valamit közösen. A szőkeséggel egymás mellé csapott minket a folyosó tömege, amelyből egy kellemes délután kerekedett ki. Rengeteget beszélgettünk, és a vacsoránál miután elváltunk megbeszéltünk egy találkozót, mármint elhívtam egy finom pillekönnyű krémesre a Czukorvarázsba. Sok haver ajánlgatta már, mindig oda vitték el a csajaikat, de nálunk annyi a különbség hogy még semmi nem alakult köztünk, barátok vagyunk. Nem látok a jövőbe, ezért nem tudom hogy mi lesz ebből az egészből, de én már eleve meg vagyok elégedve egy ilyen baráttal. Olyan jól megérti a heppjeimet, és nem is sértődős fajta, a tipikus hisztérika ellenkezője. A kigombolt szövetkabátom alatt szinte didergek, majd begombolom a gombokat és egy kicsit sokkal jobb lesz a helyzet. A cukihoz érve nem látom Médit, akkor biztos még van valami dolga a faluban. Az épület széléhez sétálok, és megállok a szélénél, majd nekidőlök a falnak. Nem igen szeretek várakozni, de nélküle nem akarok bemenni, rögtön felfalnám a sütemény készletet mint utoljára otthon a városban. Szegény cukis néni azt sem tudta hova kapja a fejét örömében, apámék meg sírhattak a fogyasztásom miatt, de örülhetnek hogy nem egy egész havi fizetésüket cukiztam el. Mi is tehetne boldogabbá, mint hogy idegesítsem őket? Valami jó kis témát kell felhoznom hogy megnevetessem a csajszit, imádok bohóckodni. Egy szerelmespár elsétál mellettem. A csaj és a pasi is elég jó bőr, de a csávó bevallom jobban tetszik külsőre. Rá is kacsintok, mellyel csak annyit eredményezek hogy elpirul majd szinte futva tér be a cukiba a lánnyal. Nyugodj meg gyerek, ott van a barátnőd az oldaladon, kapcsolatokat nem akarok tönkretenni, meg nem is gondolom komolyan szokás szerint. Mostanság úgy érzem hogy én is kétpályás vagyok, de van amikor nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=839440#post839440][b]Kállay Bertalan - 2021.11.27. 11:55[/b][/url]

Nem vagyok híve semmiféle elméleteknek, miszerint minden is elromolhat és el is romlik. Ez egyszerűen már csak ilyen. Ki nem öntötte le már magát kávéval, vagy bármi más forró, ragacsos akármivel? Mindenki. Elég egy fáradt pillanat, egy hétfő, vagy akármi más, aztán kész is. Ha másnak okozzuk, akkor pedig halmozódik minden és sokkalta kellemetlenebb az érzés. Megértem én azt, hogy zavarba jön ettől, hogy kissé kapkod és nem érzi biztosnak a mozdulatait, így a haragnak egy apró jele sincs bennem, rajtam. Ellenben azért az aggodalom annál inkább, mert míg más a nedves szalvétát nyomná a kezemre, ő egészen más módszerrel csitítja az égő felületet, igencsak hamar és véglegesen. Igen ám, de tudom, hogy ennek ára is van. Sóhajtok egyet.
- Akkor jó. Annyi még bőven bele is fér. Máskor meg nyugodtan hagyd, ne strapáld magad ilyen apróság miatt – bár mosolyom azért elárulja, hogy most sem haragszom és nem leteremteni akarom. Felnőtt nő, hiába tanul még, a döntései önállóak, ahogy az is, mit cselekszik és mit kockáztat. Bár tény és való, ha nagyobb gond lenne és ezen múlna minden, nyilván hálás lennék, de attól még ott lenne, hogy ő közben rosszul lehet. Nem tudom. Egyszerre ad és elvesz ez a képesség, nehéz így megítélni.
- Hú, hát nagyon időm nem volt felfogni – pislogok párat a kérdésére, hogy mégis mit éreztem. Meglepettséget és értetlenséget, leginkább, de tudom, hogy nem ezekre kíváncsi. Lepillantok a kezemre, átmozgatom az ujjaimat is kissé, mielőtt megfogja a kezem. Hagyom neki, immáron mozdulatlan pihen, ahogy felméri, hogy a bőrömön maradt-e valami vörös folt. Ha maradt is, az maximum attól, hogy odanyúltam és megdörzsöltem, hogy tényleg jól látom, érzem-e, hogy nincs már semmi baja. De érzésre is eltűnt az égés bármely formája. - Kellemes? Kissé meleg, úgy belülről kifelé, kellemes bizsergés. Valahol így tudok rá emlékezni, hogy milyen volt. De nagyon gyorsan történt, nem tudtam nagyon felfogni – szabadkozom, hogy jobb válasszal én sem tudok szolgálni, mint amit lehet, hogy eddig szimplán már tud és ismer. Mondhatnám, hogy máskor majd figyelek, de az kockázatos lenne, szerencsére nem is vagyok olyan, aki olyan sokszor lesérül és ellátásra szorul.
- Jaj, ugyan – nevetek fel arra, hogy eddig is szép voltam. Persze, bizonyára arra mondja, ami épp a kezem bőrét érinti, nem mást. Elvégre, ott történt a „varázslat”. - De azért köszönöm az ellátást. Máskor nyugodtan borogatás is elég lesz, egy-két kék és zöld folt meg elfér. Főleg, ha edzünk és kapok tőled párat – nevetek fel, majd magam is falatozok párat.