28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 58 ... 66 67 [68] 69 70 ... 78 ... 84 85 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2018. augusztus 21. 13:42 | Link


#apuci | május 22 | Hotel Perla

- Nem? Miben más egy puszi? - kérdeztem összefonva a karjaim egy pár pillanatra a mellkasomon, de nem akartam én semmiféle vitába bonyolódni a nőmmel, pláne nem puszi ügyben. Klarcia közben négykézláb elkezdett felém mászni, én meg halk nevetéssel tartottam a kezem, hogy az ölembe vegyem, aminek úgy tűnt, hogy sikere van. Ki is köpte a kezébe vissza a csörgős rágókát.
- Nem is szoktam gyakorolni... nem veled - helyesbítettem, hogy őszinte legyen a kijelentés, majd villantottam egy kis vigyort, hogy biztos hihető legyek. Szerettem a nejem, ez nem ezen múlott, de voltak helyzetek, amikben nem lehettem feltétlenül őszinte. - Hogy lenne, ha nincs szerelem?
Mert ugye valamiből az Ohanának is ki kell indulnia, én sem alapítottam mindenkivel családot, akivel valaha csókolóztam, akkor nagyon durva egy múltam lenne asszem.
- Nem, csak... ahhoz a szóhoz foggyos vagyok, nem tudom rendesen kimondani - húztam el a számat kicsit, mert voltak, amiket sosem tudtam rendesen kiejteni és asszem ez így is marad. Családi ökörség volt, ami azért is lett az enyém, mert apám lengyel volt, anyám is, igazából, de csak félig. Szóval az Sz és S kapcsolata sosem volt a legzökkenőmentesebb. - Szeretem a mosolyodat.
Már, hogy ez állt a kis kockán, ami összeborította a komplett tornyot, de én felolvastam neki, míg Klara lelkesen tapsikolt, én meg az ölembe ültettem, hogy ott örömködjön tovább.
- Nézünk egy mesét?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2018. augusztus 21. 22:55 | Link


Breki és één Új breki és új anyu| május 22. | Hotel Perla

- A puszi nem játék - mondtam, még magam is meglepve, mennyire olyan lendülettel, mint nem sok mást. Ebben az egyben nagyon is biztos voltam, persze, van, hogy minden egy nagy játéknak tűnik és vicces, meg mesés, de azért ez más. Nem hasonlítjuk csak úgy mindenhez, nem játszunk vele, mintha tét lenne, amit el is lehet veszíteni. Ez olyan, mint mikor magyarázta nekem, hogy vannak rossz puszik is. Én csak tudomást sem akarok ezekről venni. Szusszantam is egy nagyot, ahogy rá néztem, még a karjait összefonva lesett rám, én meg csak ilyen most mit tettem arccal lestem fel a pocakom simogatva.
- Tudod a boojibooság, az nem csak egy szerelem - vontam picit a vállamon, ahogy összeszedtem az elhagyatott kis nyuszikat, egy darabig nézve rájuk a kezemben, aztán csak az asztalra fektettem mindet nézve a brekim után, aki már apu ölében volt boldog. Olyan szép, és annyira édes. Nevetett, tapsikolt, gondtalan babának tűnt, olyannak, aki anélkül is tudja, hogy ez ohana, hogy ismerné a szót vagy a mese minden körülményét. Volt mindene, ami számít. Szerették, nagyszülők, az apukája és a mindenki is. Kicsit el is bambultam őt nézve.
- Ne mondj ilyeneket, nem könnyű, mert máshogy tanultál beszélni, én se tudok egy csomó szót tőletek. Szerintem nem is fogom soha úgy, mint te, de ezért senki nem hibáztat senkit. - Nem is hittem soha, hogy rossz, ha az embereknek vannak hibáik, az, hogy ezt tudomásul sem veszik vagy éppen nem ismerik be, már tényleg lehet rossz dolog. De itt ez nem állt fent. Még megkérdeztem, mi is volt a sors és oszlopdöntő kis fán, de aztán a térdeimre fordulva én is közelebb másztam hozzájuk, aztán a sarkamra ülve piszkálgattam az ujjaim.
- Én szeretnék...de pisilni kell - és nem tudok felállni, amit azzal jeleztem, hogy igyekeztem kevésbé kellemetlenül pislogni rá felfelé és nyújtogatni a kezeim ficeregve.
Végül Klara apuval leült a kanapéra kiválasztani egy mesét, engem felsegítettek és miután visszajöttem mentünk is a hatalmas ágyikóba, hogy onnan menjünk majd a Hihetetlen család után álomországba.


//Köffönöm//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2018. augusztus 22. 22:09 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


- Shhhhhhhhhhhhhhhhhh - sziszegtem elég sokáig, még már biztos nem volt hallható a kijelentése, utána meg tele is lett a szám csokival. Az is jó, meg az édesség is. Ilyenkor nem beszélek annyit, meg butaságokat se, maik azért néha kicsúsznak a számon. Most erről szó sem volt, de tény, hogy annyira nem éreztem mesecsodásnak a kórházazást. Ezer meg egy más dolgot csináltam volna nagyon szívesen. Csak az apucimmal is meg úgy egyébként. De nem, Ania kicsit lustább ezért engem máris itt nézegetni kell. Csak tudnám minek. Néztem is nagy szemekkel a férjecskére még megrágtam a falatokat, de túl sok türelmem nem volt, így leginkább nekiálltam kifeszegetni az ujjait, mert miért szorítja, elszökni biztos nem fog. Azt hiszem egyre türelmetlenebb voltam és nem is csak a tojás tartalma okozta. A falat lenyelése közben már a nálam lévő darabokat akartam átlesni, mert jobb program, mint csak feküdni és még puszit se kapni. Nem, nem a hajasat vagy homlokosat. A rendeset, a nem jött, de inkább nem szóltam, nem szeretem, mikor kimarad, rossz érzésem van tőle. Tudja mindenki milyen ez. Előbb csak a puszi, aztán az ölelés, a simogatás, a szeretlekek, a becézés...és a végén nem marad semmi.
- Mi baj a türelmemmel? - kérdeztem rá pillantva, de már meg is fejtettem idő közben, mit rejtett a tojás. Addig viszont nem jutottam, hogy nagyon fejtegessem, mert jött az a fájás. Tudom, hogy az, csak nem akartam, hogy ott legyen. Próbáltam is felülni inkább meg lelógatni az ágyról a lábaim, de nem annyira segített meg el se jutottam addig. Ültem törökülésbe húzva a mancsaim és billegtem kicsit. - Ania. Mármint...úgy fáj, olyan fájó...
Ahogy vettem egy nagyobb levegőt csak a figurára bámultam a kezemben, aztán csak kint volt a könnyem is, azt le is töröltem gyorsan és inkább elmeséltem a pindurokat, még éppen jó volt így ülni.
- A rózsaszín Sziporka, a zöld Csuporka, és kék Puszedli. Ő ilyen gyűrű a kindertojásban - meséltem picit elhalkulva, hogy aztán összerakjam a festőállványos figurát és az asztalra toljam a fagyi mellé. - Nem szeretném, hogy fájjon...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2018. augusztus 23. 01:51 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


- Apu vagyok, nem kígyó, nem beszélem ezt a nyelvet - öltöttem ki rá a sajátomat kis vigyorral, de aztán csak figyeltem csendesen, ahogyan a csokit tömi az arcába. Szerettem nézni, ilyenkor olyan elégedettnek tűnt, még  ha csk az extra adag cukor teszi is. Nekem is szükségem lenne rá a helyében, mert nem egyszerű napokon megy keresztül.
Aztán lefeszegette az ujjaim a tojás tartalmáról, ami kifejezetten szórakoztató volt, ha úgy vesszük. Nem akartam én megtartani a tenyerembe mélyedő, kis, szökdösős műanyagokat, így nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges volt így erősködnie.
- Leginkább az, hogy nincs - nevettem el magamat, mielőtt még elsimítottam volna egy tincset az arcából, ami útban volt és zavarta az OCD-met. De én csak őszinte voltam, a nejem sok minden volt, de türelmes az csak nagyon ritkán és ez sem az a nap volt. Ő közben felült, én pedig aggódva pillantottam rá, összevonva kissé a szemöldökeimet. - Babygirl... hívjak egy orvost?
Azzal már fel is ültem, az ágy szélére csúszva, ha már ő helyben maradt, hogy ha kell, csak felkeljek és már siessek is a dolgomra. Azaz, most speckó az orvosért, hogy nézzen már rá szegény nőmre, minden rendben van-e. Nem szerettem, mikor nem tudok semmit tenni azért, hogy jobb legyen. Láttam azt a könnyet, ami kint volt, így közelebb hajolva csókot nyomtam az arcára, megcirógatva kicsit az arcát.
- Nyuszkó, megvagy? Szerintem lehet jobb lenne, ha szólnék az orvosnak... - feszengtem egy kicsit, ott az ágy szélén ülve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2018. augusztus 23. 14:09 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


Azt hitte vicces, pedig nem, még próbáltam úgy is nézni rá, mintha most nagyon haragos lennék, csak nem sikerült. A csoki is lehetett az oka, az is, hogy végül tele volt a szám, de nem kerestem kifogásokat, én szeretem őt, ennyi az egész. Nehéz olyan embernek rosszat mondani, ártan vagy sokkal tragikusabb dolgot tenni vele, akit igazán szerelmetesen imádsz. Nem is egyszerű ez a helyzet lássuk be, pedig igyekszem.
- Ez nem... nem teljesen... duh - fújtattam egy nagyobbat, aztán ki is vettem mindent a kezéből, hogy a pocim tetején lesegessem meg jobban, vagy szereljem össze. Előbb a papírt kellett volna átnézni. Mikor kihajtogattam jól kipotyizott a két kis matricás lap, szóval még ragasztani is kell. Miért nem készen van a tojásban? Kicsit nagyobb lenne a sárgája, de akkor a tojás is. Nekem nagyon tetszene, meg lehetne ízes tojás. Mondjuk belülről még epres bevonattal. Uh, az de finom lenne.
Reméltem, hogy csak az étel gondolatától furcsáskodik a pocakom, de amikor két ponton is olyan volt, mintha valaki taposgálná az egész gerincem és a csípőmtől a nyakamig szaladt a fájdalom, tudtam, hogy nem. Muszáj volt felülnöm rendesen és kicsit homorítani a hátam, mintha működne. De nem, semmi, az a labdán ülős se volt jó már legutóbb se, butaság az egész.
- Nem tudom - mondtam leginkább őszintén, fogalmam se volt mi legyen. Reggel sem szóltam, akkor ő sem volt éppen itt, mert Klaraval kimentek telefonálni valamit, elmúlt és ebédig vissza se jött. Órák teltek el, azt mondták az a fontos, mikor nem sok percek vannak ilyenek között. Régen volt az előző már, vagy két-három órája. De jött még egy hullám, én meg csak a számat összepréselve akartam, hogy ez ne történjen többször, a könnyem is csepegett, de aztán letöröltem és kicsit a férjecske felé dőltem, mikor megcsókolta az arcom. - Nem tudom, lehet. De a morgós van, és megint kiküld téged, én nem akarok egyedül maradni - motyogtam össze meg vissza, ahogy tényleg eltört a mécses is és szipogtam egy kört. Most pillanatok alatt összetörték a szép felhőim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2018. augusztus 25. 01:51 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


Azt hiszem, neki kimaradt a tréfarépa a reggeli salátából, mert nem igazán értette a dolgok vicc részét. De mentségemre legyen mondva, hogy én megpróbáltam kicsit oldani a feszkót, még ha nem is igazán sikerült. Le is biggyesztettem az ajkamat, mintha nagyon megviselt volna a gondolat, hogy Maja megpróbált csúnyán nézni rám.
- Megmondtam. - Mert még cáfolni sem tudja, hogy türelmetlen lenne, leginkább tudja, hogy ha megpróbálja, bizonyítom, hogy nincs igaza, így elengedi és nem is próbált meg tovább cáfolni. Nem mintha ettől boldogabb lettem volna, szerettem, mikor ő vidám és ez most nem volt igaz. Persze, érthető okokból.
Nem sokkal később fel is ült, mint aki rugóra jár és látszott, hogy nincs minden rendben vele, szóval engem egy pillanat alatt vert le a jeges víz és hajoltam kicsit közelebb, szintén felülve.
- Pedig nem lenne rossz, ha tudnád... - sóhajtottam fel, mert éppen ki akartam ugrani az ablakon az ideggörcstől. Ezek a pillanatok a legrosszabbak, ha lesz még belőlük egy pár, lehet, hogy estére teljesen megőszülök. Láttam a legördülő könnycseppeket is, ami csak még inkább aggasztott.
- Nem maradsz egyedül, semmi baj nem lesz, de nyuszi, nem akarom, hogy baj legyen, mert nem szóltunk időben... - néztem rá aggódón, nem tudtam, mi is lenne a helyes cselekedet és nagyon nagy stressz volt ez így hirtelen. Fel is vettem egy zsepit, hogy megtörölgessem óvatosan az arcát. - Ne sírj, szívem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2018. augusztus 25. 18:45 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


Ha van olyan, hogy az izgalom rossz, most nekem is ilyenem volt, ráadásul furán is viselkedtem tőle. Szoktam érteni, vagyis igyekszem, mikor vicceskedik, arról nem is beszélve, hogy nem vagyok olyan keserű lány se, mint akik még mosolyogni se tudnak, de nem tett örömtelivé a türelmem hiányának feszegetése.
- Nyöh - adtam hangot, tudta hogy igaza van, így nem volt mit mondjak rá. Inkább nézegettem egy darabig a papírost, hogy a matricákat felmérjem. Volt mit és hova rakni a műanyag darabokon, de nem annyira ment a koncentrálás, pedig próbáltam. Legutóbb is jobb volt kicsit, mikor másra figyeltem. Meg azok a fura csípőtekergések, meg mikor a guggolósat játszottam a nénivel, aki ilyen nővér volt. De most ő sincs, a doktornénim sincs, csak morgós emberek, akik nem hagynak a szívecskével lenni meg békében. Ezért se voltam hangos vagy bármi az első apróbb szúrásoknál. Nem volt erős, csak a hely, ahol ért érzékenyebb volt, mint hittem. Inkább a pici polcra csúsztattam a pindurt a fagyi mellé, aztán kicsit nyomogattam az oldalam, mintha attól jobb lenne.
- Én próbálom, nem tudom. Nem pisiltem be, az biztos - nézegettem le magam elé, nem mintha a hasamtól annyira sokat látnék, de ha bármi folyna, arról tudnék, érezném. - Igazából már reggel is fájt egyszer. De nem jött új, azt hittem megint csak olyat ettem - mondtam kicsit lehajtva a fejem, nem akartam feleslegesen szólogatni, meg hozta a brekiket és anyáék is jöttek be, nem lehettem volna velük lehet, ha vizsgálódnak. Sóhajtottam egyet, mert tudtam, hogy ez így rossz és nem szabad hallgatni. A doktornénim Klaranál tavaly azt mondta ezek jóslók és ilyenkor már csak 1-2 nap, nem mintha ezt Ania érdeklődve várná.
- Én se akarok bajt, nem akarom, hogy rossz legyen neki - ingattam is meg a fejem, ahogy csak újabb cseppek törtek elő. Mikor törölgette felé is fordultam és csak kicsit görcsösen összehúzva magam bújtam hozzá. - Ne haragudj rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2018. augusztus 31. 12:00 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Kicsit óvatosan közelítettük meg Dimitrit, de inkább azért, mert nem akartam, hogy valaki lökdössön minket és azt se, hogy még többen nézzenek csúnyán. Pont elég volt már. Most, hogy eljött a világverseny amúgy is megszaporodtak a dolgok körülöttünk, de ilyenre én se számítottam. Mármint nem a könyvesbolti tömegre, vagy arra, ahogy egy lány, aki biztos vagyok benne, hogy boszorkány vagy valami, mert egyből tudta a brekim nevét, mikor oda akart jönni vele beszélgetni. De azzal sem számoltam, hogy majd pont itt futok bele Dimitribe.
Ameddig ő írogatta a fura könyvet az idegen névvel én kicsit beljebb iszkoltam mellé és mögé, de igyekeztem nem zavarni, csak azért babakocsival azt hiszem így mégis jobb. Az egyik idős néni, Olga, ő az egyik szomszédunk, meg is látva egyből széles mosollyal köszönt nekünk is és érdeklődött persze lengyelül. Én kicsit idegen módon válaszolgattam neki egy-két szavakat, aztán a könyvével boldogan távozott is.
- Iiigen, iigen - bólogattam magam elé, de azért még nem volt egyszerű felfogni, akkor miért járkál valaki a világ másik felére, ha nincs célja. Vagy nekem volt csak különös? Én akkor utaztam, ha szükséges volt. Lewy játszott, munka, valami családi dolog vagy támogatás, korábban meg versenyek. Nem csak úgy felülök és hopp, becsüccsenek és ismeretlen könyvekbe rajzolok, hogy boldogok legyenek az emberek. Bár ha ezt lehet, talán én is kipróbáltam volna. Anya szerint elég szépen rajzolok és festek, mások is mondták már.
- Áh, olyan, amit kicsiknek nem szabad - tettem rendbe a dolgot, nyilván én sem olvasgatom ezeket, mert még rosszat fogok álmodni. Jó, most hazudnék, ha azt mondanám, sosem néztem bele. Volt valami nagy kés borítójú, mikor egyszer Alízzal mentünk könyveket venni. Csak két lapot olvastam el, de utána egy hétig kergetett valaki álmomban. Bizarr. - Az emberek furák, szeretnek félni, megijedni vagy csak mások dolgaiba belelátni - mert arról, hogy valami nagyon fogy, mindig az újságok jutnak eszembe, amikbe beleteszik a Nyuszit is, vagy kérés nélkül a brekiim. Apu nem szokott ennek örülni. Sose marad, mire én lemegyek a délutáni sétára, hogy megnézzem. Pedig szoktam, meg gyűjtöm is a képeket, amik nekem nincsenek meg.
- Ne mentsünk inkább mi ki téged? - kérdeztem tőle végignézve a soron, aminek a végére még a nagydarab bácsi mögé is beálltak, pedig ő valami biztonságis. Érdekes. Inkább kikapcsoltam Klarat, aki kivégezte a kis eprét, megtörölgettem és az ölembe vettem. Óvatosan persze, mert kalimpál a lábaival mindenfelé ilyenkor és azt mondta a doktornéni az a pocimnak és benne a kisebb brekinek most sok jót nem fog tenni. - Mióta csinálod te ezt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 2668
Írta: 2018. szeptember 6. 19:19 | Link

Árminka | a Butirszkaja börtön bejárata előtt, Moszkva, Oroszország



Hol van már? Azt ígérte, értem jön. Tudja jól, hogy nem tudok hoppanálni, s egyébként is, nem pont itt kéne egy rakás mugli előtt. Szar ez így, még abban a cuccban vagyok, amiben lekapcsoltak. Pávatollas tütüke, magassarkú, amit jelenleg a kezemben fogok, neccharisnya, amit a másik kezemben fogok, mert a fene fogja egy rakás őr előtt felrángatni magára, és egy nem túl diszkrét felső. Minden csillámporos. Épp csak a smink és a paróka hiányzik, utóbbit nem kaptam vissza és igazából nem is akarom tudni, hogy mi lett vele.
A gond az, hogy pont a megjelenésem miatt kerültem ide - na jó, lehet, hogy a “Putyin, leszel a sugar daddy-m?”-tábla sem segített a dolgon, meg a smink, meg a szivárvány-zászló. De a ruhám még mindig megvan, s ha elindulok a város fele valami közlekedési eszközt összeszedni, akkor lehet, hogy rövid úton visszataxiznak engem ide. A pálcámat nem voltam hülye hozni - eléggé sejtettem, hogy hogyan fog véget érni a kis akcióm, nem akartam fölöslegesen megnehezíteni az életemet. De azért arra nem számítottam, hogy az orosz aurorok tojnak majd a fejemre, s még a drága barátom is csak röhögni fog rajtam. Persze megígérte, hogy majd kihoz, meg elmegy a kapitányságra a papírok után, s ki is hozott - két szaros hét után. Két hét!!! A Butirszkajában!!! Hála a jóságos istennek, hogy pálca nélkül is képes vagyok nagyon alapvető varázslatokra, mint például fényt teremteni a semmiből, tüzet csiholni a puszta pillantásommal és halk motyogásommal, meg ilyenek, úgyhogy elég hamar elterjedt a híre, hogy a kis pillangót jobb elkerülni, ha ragaszkodsz minden testrészedhez meg nem óhajtasz jó kis égési sérüléseket összeszedni. Azt hittem, majd ettől felbukkannak az aurorok, de francokat. Két hét. Kééét héééét.
A kapuban ácsorgó katona füttyent egyet utánam a kis bódéjából, s érzem a tarkómon a tekintetét. Ja nem, az a fenekem, nem a tarkóm.
Ármin, megöllek.
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2018. szeptember 9. 07:32 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


Az a nyöh afféle "igazad van, de nem fogom belátni és nem akarom, hogy azt hidd, ez változni fog" jelzés volt. Nem készültem beleveszni ennek kapcsán, éppen elég baja volt a szerencsétlennek és nehéz napok előtt állt, akkor miért kéne még nekem is piszkálnom? Undorító lépés lenne a részemről, inkább nem, köszi.
A figurát a polcra száműzte, itt már vili volt, hogy valami nem oké, kicsit beljebb is toltam, hogy tutira ne essen le, mert nem mászok be itt az ágy alá, hogy előkerítsek egy pindúrpandúrt. Ez is halálbiztos, legalább annyira, mint hogy Maxi megint be fogja taggelni azt a Lionel gyereket Kevéék új képe alatt. Szóval csak néztem felülve és meglehetősen aggódva, hogy Majus éppen mit is csinál és legfőképpen, miért csinálja azt.
- Végül is, ezt már könyvelhetjük el sikernek. - Kikadhattam volna, hogy még jó, hogy nem pisilt be, hát felnőtt nő, de ez is csak hozzátartozott ehhez a breki-terhesség-szülés triumvirátushoz. - Nem hiszem, mert hát... mit is ettél? Nem is emlékszem már, éppen az automatára voltam mérges, mert nem adta ki a kitkatemet.
És most még egy terromágus sem volt kéznél, hogy kirázza belőle egy földrengéssel, pedig lássuk be, az határozottan menő tud lenni. Még ha az amberek szeretnének is mást elhitetni veled, főleg a minisztériumban. "Fokozott óvatossággal kezelje az elemi mágust, labilis, Ön-, és Közveszélyes lehet." F.szság.
- Tudom, hogy nem akarod, nyuszi, éppen ezért szólni kéne az orvosnak - állapítottam meg a számat elhúzva kissé. Még akkor is, ha ez az orvos egy g.ci. És idegesít. És el tudnám ásni. Attól még orvos. Eltört a mécses, én meg aggódva kezdtem törölgetni az arcát, csitítgatva kicsit, hogy semmi baj nincsen. Mert hát, összességében nem is volt. - Sose tudnék haragudni, Dziewczynka. Szeretlek. Csak nem akarom, hogy baj legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2018. szeptember 9. 19:49 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


Bár azt, hogy türelmes vagyok-e avagy sem nem firtatta tovább, éreztem, hog ha újra fel is merül ez lesz a vége. Azért nem volt teljesen mindig nagyon igaz, hogy nem tudtam várni. Voltak dolgok, amikre igen, amiknél szépen kivártam mondjuk a sorom, mert tudtam, hogy ezt kell tenni, de nyilván nehéz volt. De gondolom, ha nem lett volna egy pici-mini se soha bennem, ott sem tartanánk ahol. Vagy nem csak itt tartanánk. Most nehéz eligazodnom a ki, hol mennyi lenne között, főleg, mert még a kinderrel se nagyon sikerült foglalkoznom, hála annak, hogy olyan volt, mintha beszakadna a hátam, a hasam pedig le. Csípett, szúrt, fájt egyszerre. Nem is nagyon tudtam értékelni a támogatását...
- Hé, ez nem is igaz. Csak egyetlen egyszer fordult elő, akkor is baleset volt - motyogtam a végét nyomogatva a derekam - már ami megvolt belőle - oldalról. Nem estem szét, csak jóval szélesebb voltam, mint szerettem volna. gondolom senki se szereti magát elefántnak érezni. Bepisilős elefántnak meg pláne. Mikor az első brekit vártam egyszer elmentünk kiállításra és nagyon sokat kellett várni. Véletlen volt, én nem akartam. De nem is erre gondoltam éppen. - Nem olyan pisi.... az a babás. Olyan nincs, nem is fájhatna ennyire - nyöszörögtem ki leginkább, mert éppen ennyire tellett. Már az bőven rossz volt, hogy tudtam, ha ilyen nagyon érzem, az nem csak olyan szellőcske. De lassan kicsit jobb lett. Még éreztem, de mintha már csak lüktetett volna.
- Jó, szóljunk. De ha kiküld úgyis sírni fogok, akkor mindegy hogy fáj - mondtam végül a kezeimmel valamennyire körülfogva a pocim ahogy kicsit összehúztam magam az ágy szélén. Már most is potyogtak azok a sós cseppek, de nem akartam, nem szeretek ilyen lenni. Az egész brekivárásban az a legrosszabb, mikor csak úgy hirtelen rám jön ez. Vagy a mérgesség, nem is szoktam az lenni máskor. - Biztos? De tudsz, hát mindenki csinál rossz dolgokat. Én nem akarok, most se rosszból nem szóltam, de kellene valakinek... mióta fáj nem is érzem, hogy mocorogna - billent le a fejem és csak vártam a csodát, nem volt jó és nem akartam, hogy bármi rosszabb legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 2668
Írta: 2018. szeptember 10. 18:33 | Link


me, myself and I

Még nem jöttem rá, hogy ez tényleg egy lengyel szokás, vagy épp csak folyton mágusokba botlok véletlenül mugli környéken, ha erre járok. Most is gyanúsan boszorkány az a néni, aki úgy lerohanta a lányokat. Kéne valami titkos jel, dupla kacsintás, vulkán köszönés vagy valami, amivel üzenhetnénk diszkréten, hogy jé te is? én is, anélkül, hogy gyanússá válnánk a mugliknak. Bár ha valaki felismeri Lewy családját, akkor az elég határozott jel. Csak akkor meg én leszek gyanús az ilyen néniknek. Nem mintha zavarna vagy ebből bajom lehetne. Csak a csodálatos rejtély-buborékomat kifogják pukkantani.
- Pontosan ilyenek az emberek. - Jól megragadta a lényeget. - Szeretem, hogy furák.
Mindenki egy kicsit fura, csak sokan buták, mert próbálják magukat betuszakolni szűk kis norma-dobozokba, s ha nem sikerül, akkor itt-ott lenyesik a kiálló antennáikat és egyéb, oda nem illő részeiket. Nem úgy, mint Maja. Ő még masnit is kötne az antennájára, hogy szebb legyen.
- Hát az jó volna. Tíz perc múlva hirtelen nem tudna sírni a kisbéka? Vagy csak tegyünk úgy, mintha nagyon sietnénk valahova. - Alja dolog ez tőlem, mert értem vannak itt ezek az emberek, egy könyvet az én becses kezem nyoma nélkül is tökéletesen jól el lehet olvasni, s ők mégis képesek órákat itt tölteni, egy sorban ácsorogni, pedig köztudott, hogy a sorbanállás se nem kényelmes, se nem valami kellemes tevékenység. Én persze úgy ülök itt, mint valami kiskirály. Szégyelld magad, Dimi, szégyelld magad. Pfuj.
- Úgy… két órája? Az elején volt egy kis beszélgetés is, kérdeztek mindenfélét, én meg felelgettem, az jó volt, azóta viszont kezdek bezöldülni a sok írástól. A vizsgalapokat is öníró penna szokta javítani, már amikor nem szóbeliztetek inkább - teszem hozzá félig motyogva az orrom alatt. Nem, nem vagyok lusta, kifejezetten szeretem mellőzni a mágiát, amikor csak lehet. De kényelmes, na az vagyok. Ettől függetlenül kitartóan veszem át a könyveket, s mindenkit igyekszek őszinte mosollyal köszönteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2018. szeptember 11. 00:25 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Dimitri is el volt foglalva, a brekim se ért rá éppen - meg az epre amúgy is érdekesebb - így kénytelen voltam én társalogni a szomszédunkkal. Nagyon aranyos, kedvelem amúgy. Mikor még pocisan voltam itt, márhogy nem most, hanem az első brekipocisan, akkor elkísért egyszer a piacra, meg segített bevásárolni. Beszél nagyon minit németül és megértette, hogy nem boldogulok jól. Meg neki is kényszere volt a hasam taperolni, egyszer mondjuk megengedtem ő meg hálás volt. Ennyi talán belefért. Mindegy is. Azóta, hogy így egészen összebarátkoztunk, ha meglát csak úgy, mindig érdeklődik. Most is a hasamra lesegetett, meg mutogatott a kezeivel én meg csak bólogattam a jól van-e az új pici meg hasonló kérdésekre. Klara integetett neki mikor megkértem, majd a könyvével együtt távozott. Szerencsére a breki jobban lekötötte, mint a kérdések arról, mi miért állhatunk itt. Én sem tudom a választ.
- Persze én sem rosszból mondom - néztem is rá egyből bűnbánóan, ha rosszul hangzott volna, tudja meg, hogy nem úgy szántam. Én örülök, mikor ne ilyen katonás, titkárnénis és nagyon felnőttek körülöttem. Biztos annak is megvan a varázsa, de nekem sosem menne. - Sírni nem, de ha azt akarják, hogy a pelusát itt szaglásszák... - néztem a törpimre, majd a sorra, hogy aztán visszanézzek Dimitrire. - Ez egy elég nagy vészhelyzet - bólogattam is mellé, mert komoly is volt a helyzet. Közben ki is vettem a pindurt rendesen a kocsiból, az ölemben kicsit jobban érezte magát ő is. Nézelődött, néha ki akarta operálni a számból a fogaim, meg hangokat kiadva mutogatott és fújta ki a nyálát. Sok volt, mióta ilyen nagyon fogzunk.
- Nem erre gondoltam. Tudod, ezt a könyvezést... érted - utaltam arra, hogy ott a képe is rajta meg minden. Nem kettő perc ilyen sok betűt megírni, pláne értelmesen és ilyen... kedveltem. Azt hiszem erre ez a jó szó, mert amennyi néni meg bácsi, és lány meg fiú eljött, bizonyosan nem lehet rossz. - Zofia... - szólítottam meg az eladónőt, aztán kicsit sután elmagyaráztam a breki problémát, meg azt is, hogy én segítséggel orvosolnám, valahol a tömegtől távol. Mondjuk pont a rajzolós bácsival ott. Aki Dimitri. Nem volt túl boldog, de Klara elég meghatós tud lenni, meg az is, mikor meglátják, hogy megint pocim van. Nem szeretem ezt kihasználni, de ilyen világ. - Menjünk, mielőtt a másik brekimről is el kell vele beszélgetni - hajoltam oda a férfihez, aztán fél kézzel a babakocsit irányítottam, a másikban meg Klarat fogtam, ahogy a tömeggel ellentétesen a hátsó bejárat és mosdó felé haladtam. abba idáig bele se gondoltam, ő már tud-e másik babumról. Mármint látszik, de az más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maximillian Liebhart
KARANTÉN


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 380
Írta: 2018. szeptember 11. 12:14 | Link


Keve 2.0 | Az izé háza előtt | Majd-nem Grace


Nem egyformán látták a helyzetet, Keve szerint ő gyerekes volt, saját belátása szerint pedig csak próbálta menteni a menthetőt a lengyel életéből, ami még maradt. Talán jobb is, hogy nem tudott róla, hogy az a gyűrű, amit amúgy a barátja vett, már valahogy a nő ujjára csusszant, nagyon is megterhelte volna ez Maxot ideigileg.
- Ettől? - mutatott a Keve-kopi a ház felé a kezével, kicsit fura volt neki ez az egész helyzet, ahogy hadonászott, meg minden. Az ő keze nem volt szétvarrva és a perifériás látásából látta, hogy bizony, mégis, szóval szoktalan volt, nem akart a lengyel bőrében élni.
- Keve, te bolond vagy - állapította meg a német kiábrándultan, pislogás nélkül meredve a haverjára, a hozzátett kis kiegészítésre még össze is rezzent, olyan volt neki, mint egy arculcsapás.
Aztán a morbid reccsenés és vakító fájdalom közepette görnyedt össze, az orrához kapva, de nem ért hozzá, nem ért meg annyit a dolog. A vére ijesztő mennyiségben zubogott ki, szinte már rosszul is lett az érzéstől.
- Ett begyem úgy, hogy ő fontosabb, mint mi? - mutatott Max magukra, mielőtt e kezét a gatyájába törölte volna. Nem nagyon értette Kevét, kissé elkeseredve is meredt rá, már nem fogdozva a törött nóziját. - Nagyon remélem Keve, hogy tudod, mit csinálsz...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2018. szeptember 18. 23:19 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


- Tudom nyuszi, nem is volt egy rossz szavam sem, nem a te hibád volt. Az állapotodban ez bárkivel megeshet - vontam meg a vállamat, rápillantva, mert attól még, hogy egyszer bepisilt, nem adom be a válókeresetet. Terhes, nem tehet róla, van, akinek a tüsszentéskor is becsurran, mégis mit csinálhatnának bele? - Igen, tudom, hogy nem, csak vegyél mély levegőket nyuszi és talán jobb lesz...
Ennél biztatóbb nem igen tudtam volna lenni, még akkor sem, ha akarok. Pedig én szerettem volna, mert imádtam ezt a nőt, és erre? Hát ennyi, tessék, ez van.
- Majd beszélek vele, ne sírj nyuszóka, minden rendben lesz - sóhajtottam fel, miközben eligazítottam a cuccaim, meg a hajamat is, hogy ne úgy nézzek ki, mint aki most mászott ki az ágyból. Azért tuti nem lennék megdícsérve, mondjon aki, amit akar. Talán a saját dokinőnk, de ez a pasi nem egy kedves alkat, szívesen megmutatnám neki is a wc kagyló belsejét.
- Higgadj le és vegyél mély levegőket! Nem haragszom, csak aggódok értetek, te butus! Sietek vissza - nyomtam nagy csókot a homlokára, a két kezem közé fogva az arcát, majd el is siettem a dokiért, aki nem volt túl messze, éppen az orvosi pihenőben Chillelt nagyban, valami filmet nézett. Nem mondhatnám, hogy örült nekem, de aztán mint Lassie elvezettem a szobáig és ott az ajtó mellett a falnak dőltem belül, úgy figyelve, hogy mi is történik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2018. szeptember 19. 17:17 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


Nem egy megnyugtató mondta az, hogy bárkivel megeshet, hiszen ettől még nem történik. Velem meg már igen, és nem lettem tőle kevésbé rosszul. Mármint nem a helyzettől, inkább ilyenkor magamtól, furán érzem magam és nem is szeretem ezt a részét a korlátaimnak, mert ugye nekem is vannak. A breki se akart rosszat, amikor annyira mocorgott, én tudom.
- Levegő, tudom, a számon - sóhajtottam is egy nagyot, ahogy kicsit remegő szájjal sikerült ezt is elmondni. Én nem akartam így válaszolni neki, mintha baj lenne, hogy szólna, csak... rossz volt. Most éppen nagyon és nem tudtam vele mit kezdeni, tudom, hogy ő sem, és a buta levegők se. Eddig se segítettek. Pont olyan volt, mintha nagyon nagylány lennék, csak fel volt sok jó nagy számmal szorozva. Úgyse tudnám kiszámolni, de biztos hogy valami óriási lesz a vége, különben nem gyűlt volna újra meg újra a könny a szemembe. Nem akartam sírni, vártam már, túl akartam lenni és örültem volna, ha már a kezemben van a piciminibreki, de az olyan messzinek tűnt.
- Minden jól, igen - bólogattam kicsit magam elé tovább nyomingázva a derekam meg simogatva a hasam, ahogy picit összehúztam magam. Igazából nem is ott fájt, de a hátamnál nem tudok mit kezdeni, lejjebb meg csak szúrt és nagyon nem volt kellemes. Azt hiszem az se segített megnyugodni meg nem erre gondolni, hogy eszemben volt a bácsi, aki most az orvos. És nem kedves, meg morgós, meg hangosan beszél és gorombán, meg mindig csúnyán is néz - szerintem.
- De tényleg siess - szusszantam nagyot, a többire nem is reagálva, csak visszatornáztam magam az ágyba el is fekve, úgyis azt kell, ennyit tudtam, de nem szeretek várni, nem vagyok jó a türelemben, ő is megmondta.
Nem tudom mennyi ideig csepegett a könnyem és törölgettem a nem szuris kézfejemmel, de visszajöttek, én meg csak csendben csináltam a mit kértek, meg leginkább néztem a férjecskére, mert messze volt és nem tudtam én sem mi van vagy lesz. Elmondtam mi fájt meg hol, aztán megnézték ők is a babavíz dolgot, kaptam valamit a kezembe meg bejött a kedvesebb néni az ultrahanggal. - De visszajöhet? - Már persze a szívecske mellém, mert nem akarok egyedül lenni itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 2668
Írta: 2018. szeptember 27. 12:56 | Link


me, myself and I

Juj a pelusbomba bizony elég kellemetlen, biztosan senki nem akarná, hogy a kiscsaj úgy üljön, meg ők sem akarnák szagolgatni a bukéját. Vagy már most is? Jól megnézem magamnak az épp ölbe vett tökmagot, de elég jól érzi magát, valószínűleg csak közeleg a veszély, de még nincs itt. A bolti segédemnek intek, hogy jöjjön közelebb s elmagyarázom fojtott hangon, hogy izé, hamarosan bezár a bazár, de ha lehetséges, a lemaradt embereknek adjanak diszkréten kedvezményeket, de csak diszkréten, mert aztán mindenki aláiratlan könyvvel állít oda, hogy hát nekik sem írtam alá. Mondhatom, roppant boldoggá tettem a bejelentésemmel, de aztán csak belemegy. Jó dolog híresnek lenni. Szemi-híresnek. Kicsit híresnek nah. Oké, lehetséges, hogy az olvasótáborom teljes létszámban itt van - és nem valami tágas a hely -, de azért csak itt vannak.
- Ja hát ezt... tíz éve? Körülbelül akkor jelent meg az első, de már a Roxfortban írni kezdtem. Körbejártak a történeteim, főleg a... nem mugli származásúak imádták, mert nekik nagyon exotikus volt az egész. - Hirtelen nem tudtam, hogy ne mondjam ki a varázsló szót anélkül, hogy sértő legyek. A barátkozós néni persze nagyon figyel, bár szerencsére Klara jobban elvonja a figyelmét, mint a beszélgetésünk. - De... remélem, egyszer másfajta, komolyabb írásom is meg fog jelenni - vallom meg neki még halkabban, mint ahogy addig motyorásztam az orrom alatt.
Közben bejelentik, hogy zárunk, én még gyorsan aláírok néhány könyvet, de a következő egy egész halommal áll elém, úgyhogy onnan csak lekapom a legfelsőt, az legyen most elég, aztán mosolygok, a szemébe nézek nagyon esdeklő tekintettel, mire persze rögtön megenyhül. Rákacsintok és azzal gyorsan a lányok után sietek, kacsázva a tömegben. Finoman odafurakodok a babakocsihoz, hogy toljam én, hadd legyek hasznos. Biztos félreérti mindenki ezt az egészet, sőt, lehet már most elterjedt az interneten, hogy gyerekem van és a feleségem milyen fiatal, de valahogy nem tud érdekelni a twitterpletyka. Egészségükre.
- Merre tovább, lányok? - kérdezem, mikor végre kiérünk a levegőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2018. szeptember 29. 18:53 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


Nem is kellett volna mondanom, tudta már magától ő is, ha másra nem is volt jó a terhestorna, erre nagyon is. Meg arra, hogy csúnyán nézzen ránk a többi pár két veszekedés közben, amiért jól éreztük magunkat. Ez baj? Miért baj, hogy szeretem a nejem, aki a szíve alatt hordja a gyermekemet?
- Tudod, hogy a meséknek nincsen rossz vége - ráztam meg kicsit a fejemet, mielőtt még megcirógattam volna az arcát a hüvelykujjammal. Szerettem és a kicsilányt is, aki nem igen méltóztatott kimászni onnan. Pedig tényleg nagyon várva volt már, nem is értettem, miért nem akart kijönni. Mondjuk azt hiszem, az sem sokat segített a helyzeten, hogy a mi orvosunk még nem ért ide, és csak ez a vén Grincs volt bent, aki nem volt valami túl barátságos.
- Kettőt pislogsz és már itt is leszek - ígértem, holott tudtam, hogy ez nem így lesz, de szerettem volna megnyugtatni. Mert én nem voltam az, utáltam az egészet, itt lenni is, meg az idegességet, hogy mikor lesz baja a brekimnek vagy a szerelmemnek, ez nem így működik.  
A vizsgálatok már olyan rutinszerűek voltak, az orvos elég hamar le is lépett, mintha jobb dolga is lenne, pedig tudtam, hogy csak az érdekli,  mi lesz Luciával és Fernandezzel. Köcsög. Fel kéne csak nyomnom az illetékeseknél, hogy nem készséges és nem jó végzi a munkáját.
- Visszajöhetek? - néztem a nénire, aki az ultrahangot szerelgette még, a hangom leginkább olyan volt, mint egy két hónapos, árva kölyökkutya, ahogy reménykedve pillantottam rá. Az ajtó felé pillantott, majd aprót, szinte észrevehetetlent bólintott, én meg kát másodperc múlva már fogtam is Maja kezét, az ágy szélén ülve. - Ha hazamegyünk, majd tartunk disney maratont, jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2018. szeptember 29. 23:52 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


A mesékben mindig győz a jó, nem csak szó szerint, képletesen is mindig jutnak valami olyanra, amiért jön a boldogság. Majdnem mindben, van, ahol nem annyira sikerül, de annak még biztos nem ez a vége. Reméltem legalábbis. Ami az én mesém illeti, valahol ott jártunk ha ez a Némó, mikor a Cápával kergetőznek, és itt még hírben sincsenek a vegán uszonyosok. Félelem, rettegés és kétségbeesés. Meg most éppen fájdalom volt. De csak csináltam szépen, amiket már tudtam jól levegővételeket. Kicsitugyan kénytelen voltam csak úgy dülöngélni, mintha attól jobb enne, de sokra nem mentem. Még felé billentettem a fejem, aztán csak néztem utána kicsit leszegve a fejem. Tudtam, hogy ezt kell tenni, hogy ő majd gyors lesz és utána segítenek, mégis minden perc olyan kellemetlen volt egyedül ezen a helyen. Sosem szerettem a kórházakat és még mindig nem lett jobb a viszonyom vele.
Nem mondom, hogy nagy türelemmel vártam ki azt, még visszaér, vagy hogy örültem a bácsinak, de legalább arról biztosított, hogy a babával látszólag minden rendben. Majd a TV-s néni legalább biztatóbb lesz, mert ott meg is lehet nézni, mi a helyzet. Ez a bácsi továbbra is olyan, mint aki itt se szeretne lenni. Ha megnyugtatja, én se. Szeretnék már a brekimmel a kezemben hazamenni a nagyobb babumhoz és az apucim mellé bújva végre aludni, meg pihenni és boldog ohana lenni.
- Szabad? - kérdeztem még egész halkan a nénire nézve, még a hasamra rakta a furi és hideg tappancsokat én meg csak szorongattam a mellkasomra felgyűrt pizsifelsőm egyik kézzel, a másikkal már vártam. Azt a bizonyos pont oda illő darabot, a férjecskéjét. Üres volt nélküle a kezem és féltem is úgy. Nem is tagadtam, bár nem ismételgettem sehol. Szerettem volna, ha nem jön rossz hír sem, meg azt is, ha most kicsit lenyugszik minden. Részben így is lett.
Oldalra dőltem a karjnak döntve a buksim, ahogy a monitort lestem, amin békésen, mint akinek semmi dolga szuszogott a kislányunk leginkább. Nem úgy nézett ki, mint aki készül valahova, fel is szusszantam, a néni is. A szívecskéje is nagyokat dobbant meg jó ütemben, szóval végül kaptam infúziót, aztán magunkra hagyott minket, hogy ha nem történik holnap délig semmi, akkor ők fogják elindítani, most meg pihenjünk. Én még felnéztem a szívecskére, hogy akkor ugye itt marad, ha már a nővérnéni többesszámban beszélt, és úgy nézett ki igen, szóval kicsit nehézkesebben, mint eddig arrébb is mentem, hogy odaférjen és nagyon szorongatva a kezét bújtam oda. Rossz érzésem volt, hogy nem jön ki a pici breki és féltem is, hogy akkor minden olyan gyorsan fog-e menni mint elsőre, vagy rossz lesz. De ő itt van velem és mindig lesz is.
Tudom.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 1. 00:00 | Link

Az excalibur nyomában



A rengeteg kutatás, a hosszú előkészületek, szervezések, a csapat összeállítása, mind annyi munkámba került, hogy alig hittem el, mikor megérkeztem Glastonburybe. Hűvös, őszi nap volt, odkinn duzzadtak a pocsolyák és verte le az eső a megsárgult lombkoronát, kopaszra nyírva a fákat.
Előbb érkeztünk mint a többiek, nem sokkal, csak, hogy biztos mi legyünk a fogadóbizotság, s valóban, senki nem volt még itt. Fél hétre kellett mindenkinek megérkeznie, az már csak percek kérdése volt. Fel s alá járkáltam a kandalló előtt, a hoppor ide kell, hogy vezesse őket.
- Tíz perc van még hátra, miért nincsenek még itt? - kezdtem nyugtalan lenni, kezem összefűztem hátam mögött és pillanatonként néztem a faliórára.
Az egész fogadó gyönyörű volt, ám ez puszta szerencse, ugyanis sok választásunk nem volt, ez az egyetlen varázslókat ismerő helye a városnak. Kis közösség, egyre csak fogy.
- El fognak késni! - mordultam fel, általában érzékeny voltam a késésre, de akkor, az első igazi expedíciómon ez a milliójára nőtt, itt nem lehetett hibázni, nem volt helye semmi bakinak, mert én vezettem.
Hangomra a recepciós feltekintett, aztán unottan vissza a régi magazinjába.
De nem csak a lap volt régi. A falak mind ősöregek voltak, a berendezés úgyszintén. Nem mocskos, inkább antik, minden tárgy, bútor, dekoráció, akár ha egy kastélyba lépett volna be az ember, de nem olyanba mint a Bagolykő, hanem inkább amit a könyvekben lát, ha fellapoz egy történelmi példányt.
- Öt perc, ezek szórakoznak velem? - megálltam és Scarlett felé fordultam. Kerestem tekinetét, azonban már puszta látványa is lejjebb csitította a bennem tomboló dühöt. Az ismerős szőke fürtök, a testtartás, ami soha nem árulkodott idegességről. A lányban volt valami lazaság, természetéből eredendő közönyös nemtörődömség, ami miatt nem tudott rágörcsölni a legtöbb dologra. Ez volt az egyik kedvenc tulajdonságom benne, mert én hiába próbálokztam vele, képtelen voltam megtenni. Nem tudtam elengedni dolgokat. A munka az munka, nem játék! Itt eredményeket fogunk elérni. Méghozzá nem kisebbet mint a híres, legendák százaiban szereplő Excaluburt.

Utoljára módosította:North West, 2018. október 1. 00:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2259
Írta: 2018. október 1. 10:08 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Most épp nyugodt volt. Bár látni kellett volna a vizsgaidőszakban. Az a rengeteg tanulnivaló mind előtte állt halmokban, erre North felhozta ezt az egész utazásos dolgot, meg hogy segítsen már neki. A hócipője kivolt már a folytonos alváshiánytól és kutatástól. De sikerült.
  Ott állt, nekidöntve a hátát a közösségi hely falának, és unottan nézte, ahogy North fel-alá járkál előtte. Megértette, hogy ez nagyon fontos a férfinak, de akkor sem tudta komolyan venni ilyen szituációban. Csak sóhajtott egyet válaszképpen.
  - North, nem késésben vannak, hanem csak pontosak. Örülj neki, hogy én veled jöttem, mert ha nem rángattál volna ki az ágyból korán reggel, akkor biztos, hogy elkéstem volna - jegyezte meg, utalva arra, hogy általában mindenhonnan elkésik, még akkor is, amikor a fiú vár rá - ezért általában egy röpke fejmosást is szokott kapni, csak az északi srác nem ér el vele valami sokat.
  Ellökte magát a csíkokban színezett faltól, és közelebb sétált a fiúhoz. Megfogta a kezét, és összefűzte az ujjaikat. - Hidd el, hogy itt lesznek. Pontosan időben. Ne legyél olyan ideges. Ráncos lesz tőle a homlokod - mosolyodott el féloldalasan a lány, és egy gyors puszit nyomott a fiú szájára. Remélte, hogy a viccelődés majd elvonja a figyelmét az órájáról, és ha a csapat tagjai el is késnek pár perccel, azt sem veszi észre.
  Mindazonáltal azt sem szerette volna, ha a társaik így ismerik meg őket. Még csak az kellett volna, hogy azonnal visszaforduljanak a sarkon egy "menjetek szobára" felkiáltással. Ők nem olyan páros, akik mások orra alá dörgölik a kapcsolatukat, így a lány csakhamar el is engedte North kezét, és inkább helyet foglalt az egyik kanapén, a lábát az asztalra pakolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. október 1. 16:54 | Link

Kard Kutató Kaland

 
Egy nappal korábban érkeztem az országba, hogy saját ügyemben is eljárhassak, ha már ide szervezték meg a csapat összeállító találkozóját. Felhasználtam lehetőséget arra, hogy utánanézzek megtalálásom részleteinek. Tatán a Sárkányölőben csak a jövő héten kezdek majd, így mikor jött ez a különleges lehetőség én megragadtam az alkalmat. Kivettem pár szabadságot és Krisznek azt mondtam van néhány elintézni valóm. Év eleje lévén nagyon elfoglalt, így nem rökönyödött meg egy pillanatra sem. - Remélem nem késtem le semmiről! - lépek be biztos tudatában annak, hogy három perccel tizennyolc harminc előtt érkeztem meg az előzetesen tudtomra adott helyre. Az órám mindig előbb jár, mint a valós idő, így sosem kések. Megbűvölt hátizsákomban minden szükségessel, amit csak össze tudtam szedni, állok meg nem messze a két már benn tartózkodótól. Vannak nálam mugli gyógyszerek, mágikus segítő főzetek, kötszerek, bűvös kövek, nővényi kencék és mi egyebek. A hűvös sötétségből a meleg helyre olyan jól esik, hogy hirtelen csak ez az érzés jár át, ám hamar visszazökkenek a jelenbe. Leengedem kapucnimat, mely igézettől időjáráshoz illeszkedő kabátom igen praktikus tartozéka. Alatta rétegesen öltözködve pólót, pulóvert, strapabíró farmert viselek és bakancsot mely jól ki van taposva, hiszen ki tudja mennyit kell majd gyalogolnunk. Természetesen olyan ruha és cipő is van nálam, mely megfelelő, ha esetleg protokolláris vagy ehhez hasonló eseményekbe keverednénk. Múzeumok kurátoraival, antikvitások gyűjtőivel és szakértőivel mégsem találkozhatunk túrafelszerelésben.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. október 1. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 983
Írta: 2018. október 1. 17:15 | Link

Csapassuk!
Kinézetem

Annyi a Payne a suliban, hogy fel sem tűnik, ha én egy kicsit nem vagyok ott. Oké, Willnek azért hízelegtem egy sort, hogy nézzen rá Chrisre, és ha rosszalkodna, akkor kösse ki. Komolyan. Kösse ki. Úgy, hogy kitisztuljon az agya, mert amikor visszamegyek, akkor beverem a csinos kis pofikáját, ha butus, és mert hát imádom, ha szív. A szervezet tisztulása pedig nem kicsit szívás.
Ezek tudatában pakoltam hát be, mert az nem mondtam el, hogy mégis hova lesz a móka, de főleg a praktikus dolgokkal kezdtem, mint például a zsebeimbe és a táskámba vándorolt gyógyító fiolákkal, amiket olyan szinten körbecsomagoltam, hogy egy robbanást is túlélnének. Aztán jöttek a kötelek, egy bilincs, amiről nem szeretnék beszélni, de valamiért úgy érzem, hogy még jó hasznát veszem, és hát mágikusan meg van bűvölve a hátizsákom, szóval elfér. Meleg holmik, a csodafésűm, ami nélkül nincs élet, egy százas csomag hajgumi, mert azok mindig elvesznek, kötszer, extra zoknik. Olyan, mintha tényleg a világ megváltására készülnék, és nem is könnyű. Amúgy eléggé rákészültem erre az egészre, rendesebben futottam mint eddig, és odafigyeltem a megfelelő táplálkozásra is, persze csak azóta, hogy tudtam, jövök, szóval leginkább halottnak a csók, de a tudat csodákra képes.
Mivel hamus utazás volt, ezért nem engedhettem meg magamnak, hogy úgy nézzek ki, mint ha hajléktalan lennék, így a mosdó felé vettem az irányt, letisztogattam magam, megigazítottam a pilláimat, és újrakentem a számat, mert aranyszabály, hogy egy jó rúzzsal csodára képes az ember. Imádom ezt a nude árnyalatot, van egy enyhe arany csillanás benne, de tényleg csak nagyon minimális. Egyszerre természetes és észvesztő. Nekem ez fontos na. Szóval amikor úgy egyben éreztem magam, akkor léptem csak ki, és ahogy befordultam a találkozási pontra, el is ütötte a felet az óra. Drámai belépés dadadadaaaaam.
- Sziasztok! Csókolom!
Az utóbbit Ms. Stone felé intézem, akivel felületesen ugyan, de ismerjük egymást, mivel a bátyámhoz elég sokszor bejárok, amikor éppen ő is dolgozik. Mindig viszek egy nagy adag kávét, meg némi aprósüteményt, szóval szívtunk már egy levegőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 3121
Írta: 2018. október 1. 17:48 | Link

Kenőkés

Senkitől nem kellett elbúcsúznom, elköszönnöm. Nem volt puszika meg agyonölelgetés, semmi. Amiért igen hálás voltam. Egyszerűen összepakoltam a csomagomat, elrepültem Olaszországba a családhoz, hogy legalább lássam őket - hátha - mielőtt meghalok, beszélgettem velük pár órát és elindultam a helyszínre.
Mondhatnám, hogy minden, ami kell van nálam, de ez nem igaz. Két doboz cigi, két váltópóló, a pálcám - talán használni fogom -, pár könyv, hátha unnám magam, egy váltás zokni és ennyi van a hátizsákomban. A ruha, ami rajtam van szerintem nem számít csomagnak, de a cigi tuti az. Mondom tuti.
Mindig is késős voltam, de most szóljon mellettem, hogy a találkozóhelyre menet véletlenül ültem be egy kocsmába, meginni egy whisky-t, ha ez nem történik meg VÉLETLENÜL, akkor simán odaérek időben, de hát... na mindegy. A szállás előtt elpöckölve a csikket, nyomom le a kilincset, és lépek be a helyszínre. Lassan körbepillantva, fokozatosan víve le a testhőmet, hogy megfeleljen a benti hőmérsékletnek és ne kapjanak a körülöttem lévők hőgutát. Klassz lenne úgy kezdeni a közös kiruccanást, hogy mindenki kidől körülöttem. Nagy élmény lenne!
- Üdv - intek mindenkinek, majd elindulok North felé, hogy kezet foghassunk. A falon lógó órára pillantva, egy elégedett mosoly terül szét az arcomon. Nem is késtem sokat, mindössze 2 percet. Az nálam rekord, főleg, hogy néha az előadásokról is annyira elkésem, már nem is érdemes bemenni rájuk.
A szállás nem volt lerúgott, inkább antiknak jellemezném. Egy ilyen antik székre vetettem le magam, lábam mellé dobva a hátizsákom.
- Lemaradtam valamiről? - intézem a kérdést Northnak, tekintetemmel lassan pásztázva a helyet, hogy minden apró repedést megjegyezzek. Itt indul életem első igazi kalandja.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. október 2. 18:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 4847
Írta: 2018. október 1. 19:30 | Link

Excalidíció
ilyen


Későn láttam meg a lehetőséget, de egy percig sem gondolkodtam, azonnal jeleztem Northnak, hogy ez a kutatás érdekel. Még ha amúgy történelmileg kicsi is rá az esély, ki nem hagynám. Mármint a legtöbb professzor szerint csak legenda a kard, de bizonyára azért mondják, mert nekik nem sikerült megszerezni. Én is azt mondanám. Ez viszont minden szempontból életre szóló élménynek tűnik.
Az egyetlen problémám a helyszín és az odajutás. Bagolykőről csak úgy Glastonburybe vagy hova jutni nem egyszerű mágia nélkül. Hopp-por ide vagy oda. Vagyis na... pont az a probléma, hogy ahogy veszítek a varázserőmből úgy tűnik egyre nehezebbnek ez a sok kandallós világutazás. De mugli repülővel még tovább tartana, nekem meg nincs annyi időm. Szóval épp csak összedobok pár cuccot a hátizsákomba, rúnázott telefonnal, extra aksikkal meg fülhallgatóval, aztán elbaktatok a legközelebbi működő kandallóig és szépen elhoppolok egyik helyről a másikra. Mert persze hogy elrontom és lépten-nyomon rossz helyen mászok ki a kandallóból. Már kezd hányingerem lenni, pedig becsuktam a szemem és eskü nem is ettem semmit, de mégis.
- A rohadt retekbe, hogy dögölne meg! - panaszkodom amikor már vagy tizedszerre esek ki valahol, csakhogy aztán leporolva magam ráeszméljek, hogy végre, talán... jó helyen vagyok.
- Heh? - nézek vissza a kandallóra meglepetten, mert már kezdtem elhinni, hogy vagyok annyira béna, hogy sosem jutok ide, de ahogy végig nézek a többi emberkén szinte biztos, hogy jó helyen vagyok. Több ismerős arc is van, igaz nem beszéltem hosszabban soha senkivel, de legalább láttam már őket. - Hali! - mondom végül nagyon értelmesen, aztán tovább porolgatom magam, próbálva elnyomni a még mindig bennem levő hányingert. Azt meg hogy mennyi az idő ne kérdezze senki. Van órám. De csak kiegészítő, mert jól néz ki.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2018. október 1. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 1. 22:30 | Link

Az excalibur nyomában


- Tudom, így is majdnem elkéstün - mélyet sóhajtottam előbb lelassítva, majd meg is állva - mi lett volna ha háromnegyedre esünk be? Várj csak! Semmi, mert ezek még ötvenötkor sincsenek itt - tártam szét karjaim. Saját magamat ingereltem, minden gondolatommal egyre messzebb űztem megnyugvásom, vörösödött a kép, ahogy dühtől arcom is, majd mintha elvágták volna, a szelíd érintésre egészen magamhoz tértem. Megszorítottam a kezembe kulcsolt kezeket és hosszan beszívtam a levegőt teljesen eltelítve tüdőmet.
- Ne haragudj, igazad van - súgtam a csók után, s figyeltem, ahogy az eddig egymásba fonódó ujjak szétválnak és a lány leül. Én nem tudtam, nem voltam rá képes, nekem állnom kellett, mert ha helyet foglalam volna még ennél is tehetetlenebbnek éreztem volna magam.
Már épp újra elkezdtem volna a járkálást, mikor Esmerald belépett a társalgóba. Felemeltem fejem és biccentettem felé.
- Nem, örülök, hogy ideértél gyere -intettem, hogy ő is csatlakozzon hozzánk, nyugodtan tegye le hátsóját valamelyik kényelmesnek tűnő székre, kanapéra, fotelre, puffra, szőnyegre vagy izgat is engem, akár a parkettára is.
A következő csapattag Cath volt, aki szerencséjére épp akkor lépett be a szobába, mikor az óra elütötte a felet. Odafordulva felé elmosolyodtam.
- Micsoda pontosság - dicsértem meg, mert azért ez mégis csak szót érdemlő cselekedet volt. Aztán sokatmondóan Scar felé pillantottam jelezve, hogy van mit tanulnia ettől a fiatal hölgytől.
Mondanom sem kell, ezután már a 18:31 következett, tehát a két úriember úgy késik, ahogy csak kell.
Nem szóltam semmit csak álltam, nekidöntve hátam a kandallónak. Elhatároztam magamban, hogy tíz percet várok, s ha nem jönnek, majd megkeresnek a szobámba, amit könnyedén meg lehet tudakolni a recepción. Ettől a gondolattól el is mosolyodtam magamban. Önként jelentkezni a fejmosásra, igeen, pontosan ezt kell tenniük majd, ha tíz percet merészelnek késni.
Mindkettejük piszok nagy mázlijára azonban ez nem következik be. Előbb Denis érkezett meg, lazán, mint aki azt se tudja hány az óra, vagy épp mennyi a nyelvtani miheztartás végett, odalépett hozzám és kezet nyújtott. Elfogadtam, nem voltam udvariatlan, bár érzékeny orromat rögtön megcsapta az alkohol és füst szaga. Remek, akkor ezt Scar se fogja megúszni.
- Késtél! - néztem a szemébe - remélem ezt meg tudod magyarázni valami el is fogadhatóval. Adok tíz perc gondolkodási időt hogy kitalálj valami frappáns hazugságot. Minimum halljon meg benne valami rokon vagy kiskutya - Tettem még hozzá szárazon, s már indultam is volna a kulcsokért, mikor végre valaki használta a kandallót is. Ennek egyrészt roppant mód örültem, mert marhára azért szobroztunk itt, mert azt hittem mindenki azzal fog jönni, másrészt viszont az, hogy késett bő négy percet felháborító volt.
- Tíz perc! - mutattam rá köszönés helyett, majd Denis felé pillantottam - avasd be miért, mindjárt jövök - aztán otthagyva a már teljes csapatot elindultam a recepció felé.

Öt perc alatt felvettem a kulcsokat és visszatértem a társalgóba, ahol remélhetőleg mindenki már a fenekét belenyomta valamelyik ülőalkalmatosságba.
- Szóval hölgyeim és uraim, köszöntelek titeket itt, Glastonburyben. Mind azért vagytok itt, mert a jelentkezésetek alapján különlegesnek és a küldetésre alkalmasnak gondoltalak titeket. Mint vezető, hadd mutassalak be egymásnak titeket. Scarlett Conroy, a bestiakutató - mutattam a szőke lányra - Emerald Stone és Catherine Hope Payne a csapat két gyógyítója, Denis Albert Brightmore, aki a latin szövegek tudója és Choi Min Jong, történész. Illetve jómagam, North West, aki szintén történész.
Miután mindenki tudja a másik nevét, jönnek a szobák. Eredetileg öten lettünk volna, így csupán négy szobát foglaltam le. Több nem is volt, tehát nem tudtam ötödiket szerezni, ergo ketten együtt alszanak. Hope és Emerald, mivel a titulusotok is megegyezik rátok gondoltam. Tiétek a hármas szoba a földszinten
  - adom Cath kezébe a kulcsot - Min Jong, tiéd szintén ugyanitt az ötös - dobom felé arra számítva, hogy elkapja. - Denis, tiéd az emeleten a tízes - hajítom felé kicsit erősebben - Scar és én pedig a kilencesben leszünk, ha bármi baj van, oda gyertek. Van kérdés? Ha nincs uraim lejárt a tíz perc.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2259
Írta: 2018. október 1. 23:11 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Sorban intett mindenkinek, aki megjelent, bár felállni nem volt érte hajlandó. Annyira kényelmes volt az a fotel, hogy csak az Amerikai Egyesült Államok elnökének megjelenése lett volna számára elegendő, hogy felemelje a hátsó fertályát - persze, csak ha Obama elnökről beszélünk, mert ugyebár Scar még abban az USA-ban nőtt fel.
  - Nem is tudom ki hisztizett még tíz perce, hogy nincs itt senki... - jegyezte meg a szőke az orra alatt a Cates megjegyzést követően. Persze úgy, hogy azért mindenki hallja, hiszen annak nem lett volna értelme, ha senki nem tud róla milyen hóbortos az öreg North.
  Hagyta, hadd élvezze ki a kegyetlen, kemény főnök szerepét a férfi a két másikkal szemben. Mintha bármi jelentősége lett volna a dolognak. - Csak mondjátok azt, hogy vissza szaladtatok még egy pár zokniért, és megbékél - tanácsolta a lány, amikor North elcaplatott a kulcsokért.
  A bemutatkozás során újra intett egyet a többiek felé a neve hallatán. Kicsit olyan volt, mintha megint visszacsöppent volna az általánosba. Csak akkor még nem volt ilyen jól hangzó titulusa mellé.
  Figyelt rá, hogy az eddig ismeretlenek neve is meglegyen, illetve azért a gyógyítókat is fontosnak tartotta megjegyezni. Aztán felállt, mint aki jól végezte dolgát, hogy el is induljon a szobájukba. A két táskát amit hozott, azt felkapta és elindult a lépcső felé. Hogy ő mennyire megutálta a félkúszást a Bagolykőben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. október 2. 10:57 | Link

K.K.K.

 
Mind megérkeztünk, jórészt időben, aki nem az majd felel bűneiért, de mint vádlott nem számíthat West bíró joviális hozzáállására. Bár hellyel kínáltak betoppanásom után a magam részéről nem ülök le, helyette inkább a szoba egyik jó belátást nyújtó sarkába helyezkedem, mely az ajtótól sincsen messze, s akár egy macska, csendben figyelem meg a történéseket. Bemutatásomkor röviden biccentek, közben pedig igyekszem mindenkit úgy megjegyezni, hogy magamban egy becenevet kötök hozzá. Akivel már volt bármiféle kontaktusom természetesen ez sokkal könnyebb. Így lesz innentől nekem, de csakis nekem North West, a Fővezír, Scarlet Conroy, a Békeharcos, Catherine Hope Payne, a Csinoska, Denis A. Brightmore, a Buktató, s végül Choi Min Jong, a Késő. Ez a díszes kompánia kiegészül velem, aki elnézve a többieket a Vénasszony jelzőt érdemelném. Hűvös tekintettel, rezzenéstelen arccal szemlélem az eseményeket, s akkor is megőrzöm tökéletes hidegvérem, amikor kiderül, hogy a létszámban beállt változás okán egy hálótárssal leszek gazdagabb az éjszaka folyamán. A szobánk kulcsát gyógyításban szintén jártas kolleginám kapja meg, ennek fényében a mi birodalmunk lesz az egészségügyi részleg. Miután mindenki megkapta a kulcsait és Scarlett el is indult, hogy visszavonuljon én is felveszem hátizsákom egyik vállamra - Nyugodalmas éjszakát! - köszönök el mindenek felett udvariasan, de igen visszafogott hangon, s lépteimet a számomra kijelölt hármas szoba felé veszem, bízva abban, hogy hamarosan már egy kellemes zuhannyal lazíthatom el tagjaimat, mielőtt átadnám magam az álmok birodalmának. Holnap úgy vélem már érdemben is cselekedni fogunk, ezért fontos, hogy kipihenhessük fáradalmainkat és felkészülhessünk a ránk váró feladatok tökéletes teljesítésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 983
Írta: 2018. október 2. 16:20 | Link

Csapatépítősben

- Szeretem a drámai hatást.
Az még jobb lett volna, ha a konyakszőke tincseket, amiket a kalandra kreáltam még a szél is fújja, de nem baj, jó lesz így is. Megvolt az, amit akartam, elismerés és a nagy pillanat. Ráadásul nem a kandallón berobbanós, kormos orrú változatban. Pontosan tudom, hogy mit jelent egy ilyen kandallós utazás, nem véletlenül jöttem előbb, nekem kell az a tíz perc - háromnegyed óra -, amíg elfogadható leszek saját magam szerint is.
- Hellóka.
A füstös szagú fiút azért úgy megnézem magamnak, van egy olyan érzésem, hogy vele fogok a legjobb ellenni, mert olyannak néz ki, mint én, és kéremszépen én vagyok a verhetetlen kiakasztós liba a családban, szóval vannak dolgaim. Ha rám néz, még integetek is neki egy aprót cicás mosoly kíséretében. Várunk, és eszembe is jut valami nagyon frappáns vicc, hogy minek is nézünk mi így ki, de mire kinyitom a számat, berobban hatoskánk is, így aztán ennyi is volt a móka mára, apa szidás, és kulcsok.
Amíg várakozunk egy közeli fotel karfáján foglalok helyet, és nézem a többieket. Eléggé szimpatikusak vagyunk mi így együtt, szerintem ez egy jó buli lesz, már most élvezem. Egészen addig, amíg a kiosztás után el nem kezdenek elszivárogni az emberek. A kulcsot, ami nálam landol, Emerald felé nyújtom, mert én még nem biztos, hogy aludni szeretnék, elvégre még csak hét óra lesz. Otthon ilyenkor megyünk vacsorázni.
- Öhm... ennyi?
Kérdezem meg egy kicsit csodálkozva, hiszen ketten is elszállingóztak kapásból. Hát ez így lélekrombolás.
- Inni valaki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 3121
Írta: 2018. október 2. 18:38 | Link

Kenőkés

Tehát kell egy frappáns sztori, amiért késtem kemény két percet. Rendben! Akkor kitalálok valamit, vállalom a kihívást. Ami igazából sokkal egyszerűbb lenne, ha komolyan venném, de így elég necces a dolog. Körbe pillantva a többieken, valószínűleg, csak én késtem. A szemem megakad egy lányon, aki felém mosolyog kedélyesen, csak biccentek felé egyet. Hatalmas eszmefuttatásom kellős közepére csöppen be hatodik tagunk, ami kicsit megnyugtatja a lelkem, hogy nem csak én késtem. North ugyanúgy kiosztja, majd elmegy.
- Szóval 10 perced van kitalálni egy nagyon pöpec sztorit a késésedre - bólintok egy aprót nyomatékosításképpen. - Ha jót akarsz rakj bele valami halált - dőlök hátra a széken, majd folytatom tovább a gondolkodást. Nincs nekem ehhez erőm, inkább elmondom az igazat és haladjunk, tököm sem akar már gondolkodni a mai napon, csak egy whisky-re vágyom az előző kocsmából. És még a pultos lány is aranyos volt. North pár perc múlva toppan be kezében a kulcsokkal, amik közül az enyém éppen felém repül. Most tudatosan használtam a szélelemem, amivel lassan kinyitott tenyerembe raktam a kulcsot.
- Kösz - biccentettem egyet. - Naná, hogy meg! Véletlenül beültem egy kocsmába, amit idefelé jövet találtam. De vigasztaljon a tudat, hogy a pultos lány cuki volt - vállat vonva tápászkodom fel a székemről, majd hajolok le a táskámért. Vállamra kapva indulok el a szobám felé, amikor meghallom Payne hangját. Szóval valaki másnak is van kedve itókázni egy kicsit, nem csak nekem. Hátrafordulva nézek a lányra, majd elgondolkodom. Mennyi az esélye, hogy csak 2-3 whisky-t iszom ezen az estén? Igazából - nem röhög - elég sok, mert akármennyire hihetetlen van annyi felelősségtudatom, hogy bizony holnap nagy nap van, így jó kondiban kell lennem. Egye fene! Payne-re emelve tekintetemet keresem a szemkontaktust, ami egy velem való beszélgetéshez elengedhetetlen.
- Dobd le a cuccod és 10 perc múlva a szálló előtt találkozunk - intek egyet még az ajtó felé is, hogy tuti legyen a dolog. - Más esetleg? Conroy? - emelem fel egyik szemöldököm, egy féloldalas mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 58 ... 66 67 [68] 69 70 ... 78 ... 84 85 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek