39. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek
Oldalak: « 1 2 ... 68 ... 76 77 [78] 79 80 ... 88 ... 142 143 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 814
Összes hsz: 1292
Írta: 2019. március 26. 23:35 | Link
Epilógus


A megilletődés leginkább Scart és Northot tölti el, s ezt még Denis csengő hahotázása sem tudja elmulasztani. A nap ekkor lemegy, a sötétség előbb szürkeségével öleli körbe a kis csoportot majd szénszínű mivoltjával helyezkedik rájuk végleg, mint fekete holló szárnyai. A kard fele ott fekszik Scarlett mellett a földön, tompán és fénytelenül, mintha halott volna, pedig a józan ész azt diktálja, hogy az a tárgy soha sem élt.
Néhány pillanatig nem történik semmi, csend telepedik rájuk, ha Denist már nem rázza a kacagás. Ha igen, akkor csak azé a terep, körbetáncolja a fákat és bokrokat, sőt ki tudja, lehet a város első házainak is ha volna füle, hallanák azt a csuda jókedvet amit a kalandor produkál.
Aztán hirtelen mintha újra nappal volna, ám a fény nem az égről hanem magából a kőben maradt kardból jő. A fénycsóva felkúszik a fák lombjáig, majd olyan fényessé nőtte ki magát, hogy ha nem hunyja be a szemét az ember, a szeme világát menten elveszítheti. Majd semmi. A fény kihalt, az éjszaka ismét birtokába vette az erdőt. Ám a kard ott nyugszik a kőben, egyben, mint mi soha nem törött ketté, egyedül csak a Scar mellett heverő félkard a tanú.
Nincs közöttük a valódi kiválasztott, a kard mint évszázadok óta, tovább alussza álmát a kőben. Még próbálkozhatnak ameddig akarnak, North valószínűleg többször is idegesen nekifut, azonban hiába, se nem törik, se nem mozdul, semmi se történik.

Másnap kora reggel Glastonbury utcáit már csak egy kalandor koptatja. Léptei kimértek, tekintete hideg és álmos. Épp csak, hogy a hajnal elmúlt már, a harmat még ott ücsörög a növények szárain, a város lakói még alusszák álmukat. A kerthez érve tétovázás nélkül belép a kapun, közömbösen szeli át a szobrokkal tarkított sétányt, az alakokra nem is nézve.
A kert közepén aztán egy másik férfi várja, mellette a padon MJ ül, eszméleténél ugyan nincs, de lélegzete egyenletes, néhány óra múlva úgy kel majd fel, mintha csak egy éjszakát aludt volna át, két eseménytelen nappal között.
Az idegen egy papírt nyújt át, amit North elvesz, majd egy rövid átolvasás után zsebbe nyúl és tollával aláfirkálja az arra kijelölt helyet. Ez a dokumentum megvédi a kard helyét, s a csapat többi tagja sem tudja többé feleleveníteni emlékezetében, hogy hol is a pontos helye a becses ereklyének. A férfi tehát emlékekkel fizetett barátjukért cserébe, ami ugyan a többiekkel szemben nem feltétlen fer, ám mint vezető ezt a döntést ő hozta meg. Amaz kezet nyújt Northnak, a férfi fogadja, s aztán sietősen távozik kedvenc ázsiai barátjával, kinek zsebében titkon ott ül a patkány, s az utolsó hang , ami a kertkapuban utol éri őket egy kedélyes üdvözlet, ami Cathnak szól a polgármestertől.

uo4_r1_1280.png


Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. március 27. 00:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. március 26. 23:43 | Link
Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

Hallottam a halk kommentet, de nem voltam hajlandó rá reagálni. Nekem nem mondanak emberek csak úgy nemet, ez nem így működik. Így hát odébb és toltam a zsokét, aki amúgy elég jó játékos volt. De nem eléggé, az arcáról ne is beszéljünk. Jó, mikor a kifinomult közönséget célzod, akik pontosan tudják, ki ő. De mi most átlag Jánosról beszélünk, aki a összes  pénzét idióta oddokra rakja fel, amit aztán én a zsebembe csúsztathatok.
- Ebben kivételesen van valami - közöltem, a vállam fölött hátranézve, de még az én arcomon is látszott a megrökönyödés. Az esetek nagy részében nem adok igazat másoknak. De ugye, egy szivárványsörényű, fiatal, sikeres sportoló igenis jót tenne a sportágnak is, meg a cégemnek is.
- Szép. De nem túl sok meglepő, a szorzók nem azoknak dolgoztak, akik rátok fogadtak - vontam meg a vállamat nemtörődöm módon, miközben az öngyújtóm után kajtattam a zsebemben. Nem sok sikerrel, így le is mondtam a dohányzásról legalább a következő tíz percre, míg megint eszembe nem jut majd.
A kezem nyújtottam a kantárért, miután levette róla, hogy azt fel is akasszam a kis kampóra az ajtó mellett, ha hagyta, mielőtt még végigmértem volna az állatot alaposabban. Nem volt rajta semmilyen vészes sérülésnek nyoma, a lábai is jól álltak.
- Látszik, hogy apád nem fektetett eleget a térdére. Pimasz vagy - vontam fel az egyik szemöldököm elég magasra, de a hangomban nem volt nyoma a sértettségnek, sokkal inkább csak értetlenség. A szám sarka talán kicsit meg is rándult felfelé, de csak egy pillanatra. - Boksznak hívják és nem, nem emiatt jöttem. Rád férne egy nevelés. De, nem, üzleti ügyben jöttem, ha úgy vesszük. Plusz pénz. Érdekelne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. március 27. 00:00 | Link
Bremzay Úr
#


Bár fogalmam sem volt a döntés tényleges okáról, voltak mérföldes különbségeim más emberektől. Nem csak sportszakmailag, de azért ma is volt a pályán, aki mellett veteránnak tudnám magam mondani, ez meg jó érzés. Mit jó? Ez kifejezetten lelket simogató. Kedélyesen és büszkén, ha már más nem jutott.
- Magunk közt szólva egy fogász, egy plasztikai sebész, egy varázsló és maga a jó Isten még pluszban nem ártana, majd aztán - billentettem oldalra a fejem. Nem volt az esetem, de nem ezért gondoltam mindezt. Inkább tény volt, hogy szerencsétlen nagyot eshetett pofára, vagy a lova a ludas, de olyan kis eldeformált egy ürge, mikor meg vigyorog, minden tollpihe égnek mered a lovamon is. Szerencsétlenem. Nincs baj, nagyfiú.
- Tény, viszont olyan amatőr hibákra, amit ma műveltek fizettek. Az ott evett, itt ment el a harmadik játékrész eleje, lehetett volna szorosabb - vontam vállat, és még mutogathattam volna a-ról b-re, mégsem tettem. Szerintem ő is látott eleget fentről, mi is hibázgattunk, ez levezető meccs volt, házkülönbséggel. Nem ebben van a pénz, ez ma tényleg a magamutogatásról szólt, valljuk be. A nyújtott kéz egy pillanatra meglepet, de aztán a kezébe nyomva leguggoltam és a bal, hátsó lábikón finoman végighúztam a kezem. Jó munkát végzett a gyógyító, de azt hiszem ennek kijár most egy nagyobb pihenés, én azért szeretném, ha következmények se lennének. De nem húzza ez elég jó jel.
- Pedig mindig ki akartam próbálni egy fenekelést - vigyorogtam rá még ringatva is a csípőm, hogy aztán a padhoz sétálva a saját cuccaim is összedobáljam egy táskába idő közben. - Tisztában vagyok a nevével, de az olyan, mintha dobozba tenném az Életem, az az ő lakhelye. Az albérlete - ha úgy vesszük.
- Üzlet? Mi az, amiben ez üzlet lett neked velem? - fontam össze a karjaim. Nyilvánvalóan nem mondva nemet. Érdekelt is, és mint ismeretes: nem élek túl low-cost életet. Kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. március 27. 00:33 | Link
Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

Éppen elég ronda arcot láttam, a lovassportok nem igazán voltak jó hatással az esztétikára. Az én arcom is durván elrendezte anno egyszer Jeri, de nekem rendbe kellett rakatni, mert nem élhetek a sajtó előtt olyan arccal, amit szétfejelt egy ló. Az orrom rendesen darabjaiban volt.
- Van, amihez a jóisten is kevés. Legyen szó bármelyikről is - néztem rá, kissé kétkedve, majd ismét a férfi után. Nem voltam nagy vallási fanatikus, sőt, mondhatjuk, hogy inkább a természetben hittem, mint bármi más hasonló, egyház alkotta szarságban.
- Mint például az ütős baleset a második set végén? Tudom - a kezem a kabátom zsebébe süllyesztettem, majd kiemeltem onnan a rollniba feltekert galleonokat. Flancos kis kutyák ezek, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem aranyban, hanem rendes valutában fizetnek... de ugye az nem elég arisztokratikus. Undorító.
Inkább visszasüllyesztettem a zsebembe a kisebb vagyont, majd átvettem tőle a kantárat, hogy felakasszam a helyére. Nekem közelebb volt és nem is kellett utána attól tartani, hogy a ló beleakad, vagy neki kerülgetni engem. Előzékeny is tudok ám lenni, csak nem szeretek, az már egy teljesen más kérdéskör.
- Ezen még lehet segíteni - feleltem rezzenéstelen hangon, miközben figyeltem, ahogyan összerakja a dolgait gyorsan. Ő sem szerette ezt a közeget különösebben, ha az észrevételeim helytállóak. - És fizet is érte? Vagy ilyen dúsgazdag, eltartó szülő vagy?
Elég meglepettnek tűnt, mint aki nem számított rá, hogy én valaha munka ügyben fogok vele beszélni, pedig ebben nem volt semmilyen meglepő  fordulat.
- Csinos nő vagy és sikeres sportoló. Nekem fogadóirodám van, aminek nem árt a szponzorált reklámarc. Egy meg egy? - néztem rá értetlenül, hogy ez nem agysebészet, rakja már össze!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. március 27. 00:53 | Link
Bremzay Úr
#


- Egyiket sem ismerem, de elhiszem - zártam rövidre én már nem is pazarolva több szemrebbenést a csúnyácska emberkére. Egyébként is volt más dolgom, pont elég, hogy a legutolsó legyen valaki sorsa, akit jó esetben utoljára láttam. Utáltam a szélső helyet kapni, általában az irányítónk melletti szélen vagyok és szabad a kijárásom. Fene se érti ezt a szervezést.
- BalEsEt - artikuláltam még hápogást is mutatva a jobb kezemmel és a fejem billegtetve. Tök egyértelmű volt, hogy a játékvezetőnek ítélnie kellett, és mivel nem volt hogy befújjon egy szándékost, lett belőle versenybaleset. Nem az első és nem is utolsó a történelemben. Ellenem is csináltak már hasonlót. Két bordám és a kulcscsontom is bántak akkor azt, de rossz mozdulásnak fújták be és persze ennyiben ki is merült. Kellemetlen. Nyilván ha lett volna bennem szusz, visítok, de örültem, hogyha a levegő úgy jutott a tüdőmig, hogy nem éreztem azt, kettészúrja egy csontom közben.
A szemem egy pillanatra megakadt a pénzen, majd kérdőn tekintettem a kék szemeibe. Ez volt a munkája részben, ha jól tudom, tényleg nincs semmi meglepő benne, mondjuk az igencsak annak tűnik, hogy nem láttam kitörő örömet rajta. Pedig aki itt nyer, az olyan szokott lenni, mint friss kislány a körhintán.
- Uh, menten elpirulok - kaptam a szám elé a kezem gondolkodóan, de ha erre várunk, azt hiszem ő itt öregszik meg, én természetesen örök fiatal vagyok. - Én vagyok a sugarmommyja, probléma van ezzel esetleg? Nagyon hálás és kielégítő feladatteljesítő egy pasi - mosolyogtam a pacit végigsimítva párszor, aztán a fejem a pofijához toltam, mire a hajam borzolta és nyálazta. Neki elnézem.
- Félre ne érts, egyrészt az három - pillantottam a lovamra, mert én instant duplában tolom. Megtehetem. - Másrészt hol kell aláírni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. március 27. 01:15 | Link
Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Így is mondhatjuk. De ha a bíró ugye elfogult... - vontam meg a vállamat ártatlanul, mint akinek semmi köze nincsen ehhez az egészhez, természetesen nem csináltam semmit. Nem jártam ott és beszéltem a bíróval, mégis miről beszéltek?
A pillantása a galleon-kötegre futott, majd vissza rám, azt hiszem, nem tudta értelmezni a szituációt. Nem ugrottam ki a bőrömből, pedig azt hiszem, hogy ez legalább egy heti fizetés volt Grünwaldnak. Legyen inkább kettő. Legalább nem kell a bankba mennem miatta, csak átváltani hazafelé.
- Az erőszak kifizetődő, ne hidd el, ha azt állítják, nem - közöltem elmélyítve egy kicsit a hangomat, mielőtt még visszacsúsztattam a galleonokat a zsebembe. Rendesen súlya volt, én értettem, hogy a gazdag varázslók miért nem mászkálnak vagyonokkal a zsebükben. Ez nem praktikus.
- Csak nem...? - kérdeztem vissza kapásból, de nem hiszem, hogy én voltam az embere, akit erre a célra keresett. Természetesen nem vántam a kapcsolatát a lóval, nekünk is hasonló volt Jerichoval, ha nem számítjuk, hogy ő egy herélt volt. - Nem, nekem ez normális, én is voltam már adakozó szülő pár lónál.  
Attól tartok, a nő matematikai és számmisztikai készségei hagynak maguk után kívánnivalót, de ugye ki vagyok én, hogy ebbe belekössek? Inkább csak összepréseltem az ajkaimat pár pillanatra.
- A lap alján. Semmi feltételszabás vagy egyéb kérdés? Ez könnyebben ment, mint hittem volna. - Meglepődtem. Nem is kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. március 27. 12:24 | Link
Bremzay Úr
#


- Üüüühüm - húztam el a szót meg is forgatva a szemem. Mert ugye én sosem kételkedtem a pártatlanságban, természetesen. Nem küldtem vissza egy játékvezetőt, vagy oldalvonali megfigyelőt se ősanyukájába, ahogy nem tértem ki a szexuális orientáltságának bősz emlegetésére, vagy hasonló. Mert illedelmes lánynak neveltek és tudom hol a határ. Valahol két település között, maybe. - Főleg, ha a fizikai fölényt vagy a pillanatnyi hátrányt kiváltja. Tudom - jegyeztem meg egykedvűen, mert így volt. Nem azért voltam jó játékos mert szabálykövető, tisztán játszó egyed voltam. Hanem mert ment, hogy újat gondoljak egy mozdulat kellős közepébe, ott tudtam lenni, hála ennek a csodaférfinak, ahol kellett  apályán és képes voltam nem csak védekezni, mikor más hárult rám. Bár elég jól megvoltak a szerepeink, ami nem szokványos ebben a sportban azért.
- Nem te vagy az első, se ma, se amúgy - forgattam is a szemeim. Nem a kérdés, inkább az erőltetettnek érződő reakció volt, ami mindezt kiváltotta belőlem. Szarok a vicceim, majd egyszer jön a match ebben is valakivel, mint a tinderen. Ott legalább elhiszed, hogy vicces vagy, nem mintha lenne ilyenem. Nincs időm a problémákra. - Ezt örömmel hallom, akkor te tudod a legjobban, hogy ahhoz, hogy ez az egész működjön, ez nem nagy áldozat - tártam el a kezeim mutatva a körülményekre és utalva a sportra. Ha nem tartanám jól, itt sem lehetnénk. Ketten. Mert minden, amiben engem vagy a lovam akarták, járt hozzá a másikunk. Nekem ez a matek volt az életem vezető képletébe illeszthető ismeretlen tényezője.
- Jobb vagy bal oldal? - kérdeztem kedvesen, mintha valóban ennyin múlna, és nekem igazából ennyin is. Pénz múlt rajta, nem kellett érte olyat adnom, amit nem akarnék, ebben egész biztos voltam, mikor a szemem a lovamra kúszott, majd vissza a lovarda tulajára. - Mi volt az elképzelésed? Nem vagyok egy kukacoskodó alkat, nyilván az egyetlen kikötésem, hogy figyelembe kell venni az életem... a verseny nem vár meg, ezen kívül az időm, a testem.... mondanám a lelkem is, de azt már eladtam - vontam párat a vállamon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. április 1. 10:40 | Link
Vakrandi a végzettel prt. IV.
Andretzky Korinna | Olaszország

Úgy tűnik, Nico a Hősök terén aludt és sportújsággal takarózott, hogy ilyen bátran oda mer menni egy egyébként egyedül (mennyi egy van ebben a mondatban követetten vagy közvetlenül...?) ücsörgő leányzóhoz. Fene se tudja hány éves lehet, azonban vidám kuncogása annyira elüt a megszokott komoran kávézók hangulatától, hogy egyből felkelthetné bármelyik férfi érdeklődését. És fel is kelti.
A nyitó mondat kissé erősre sikerül. Niconak amúgy is fura népség még a magyar, na de ilyesmit beböffenteni első mondat gyanánt még Merlin szerint sem helyénvaló. És erre meg is esküszik. Mégis, miközben hitetlenkedve elmosolyodik és döbbenetében szinte leroskad a székre - amúgy csak leül, viszont kell ebbe a jelenetbe némi dráma, értitek -, egyszerűen csak egyetlen gondolat tud kiszaladni száján. - Azért én szívesen megismerném, mielőtt Önnel hálnék - és bár ebbe a beszélgetésbe roppant mód beleillik ez a mondat, Nico meglepődik saját merészségén. Most ugye nem azt mondta ki burkoltan, hogy lefeküdne ezzel az ismeretlennel? De még ha így is lenne, sohasem mondaná ezt, főleg nem a beszélgetés első pár percében. Te jó ég!
- Ha ez egy vicc volt, úgy szerintem kimaxoltuk a benne rejlő lehetőségeket. Viszont érdekelne, honnan ered ez a megállapítás - és itt egyértelműen nem a nő szexuális előélete izgatja - de jó megfogalmazás, gratulálok magamnak -, inkább csak az, hogy ki az, aki ilyesmit kitalál és aztán még bevezető gyanánt el is kettyinti egy férfinak. Bár hozzáteszem, egy ilyen holttal minden bizonnyal sokan hálnának, na de értitek... - Egyébként, mivel már ennyire előrehaladott a beszélgetésünk, akkor Nico vagyok. Ha gondolod, hagyjuk is a magázódást. Egyrészt a jelek szerint holt is vagy, másrészt a téma megengedi, hogy lazítsunk kicsit a szabályokon - belekortyol italába és nem akarja elhinni, mik csúsznak ki a száján. Na, ha este találkozik a srácokkal, bizony lesz mit mesélnie. Tuti azt mondják majd, "Hazudsz Bianchi!", de hát mindegy is, ő tudni fogja az igazságot...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. április 2. 21:07 | Link
Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Magam is tudtam, hogy mik a leggyakrabban elkövetett szabálytalanságok, mit érdemes megkockáztatni és mi az, ami abszolút tabu, pedig sosem űztem a sportot magam, aktív résztvevőként. Vicces is lett volna, nem szerettem csapattal dolgozni, talán ezért is választottam a eventinget. Ott csak én voltam és a ló, mindenféle más, külső tényező nélkül.
- Hát ez elég szomorú. Pedig szeretek első lenni - jegyeztem meg rezzenéstelen arccal és hát, így is volt. Mert valamiben az elsőnek lenni mindenképpen nagy élmény, emlékezetes, akár szarul teljesítesz, akár nem. - Persze, hogy tudom. Lovam is van, versenyzem is, mégis hová gondolsz?
Nem mintha ezt az új környezetemben hangoztatnám, de voltak jó eredményeim, nem is kevés, ki is volt rakva a trófeaszobába egy külön polcon pár szalag, meg serleg, Elég sok kék is.
- Jobb, isten mentsen, hogy bármit is a bal oldalon írj alá! - még keresztet is vetettem, mert ugye a bal oldallal csak a gond van, mondjon aki és amit akar. - Tudom milyen, mikor versenyre kell menni, én is ebben élek, van, ami nem vár.
A kezem a lova felé nyújtottam, hagytam, hogy a puha orr a tenyeremhez érhessen, megszaglászhassa azt.
- Igen? Hol adtad el?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. április 3. 16:48 | Link
Bremzay Úr
#


Kevés az az eset, mikor valaki odajön egy verseny után, és nem célja van. Ajánlatok, többségében lóért, egyes csapattagért vagy éppen egyéb alkuk kötése, amiknek nem lenne itt a helye. Egyszerre volt megszokott, de mégis kicsit új és üdítő az ittléte. Általában addig udvarolnak, még rájuk nem figyelsz. Túl sok a rizsa, öregeim.
- B.szki, erről lecsúsztunk - csúszott fájdalmas grimaszba az arcom, de végül csak nevettem. A körülöttem lévők megszokták hogy nagy a hangom, nem beszélek valami nőiesen és a legkedvesebb formám előjövetele is a lovam felé jellemző. Éppen ezért most sem finomkodtam, visszavehetnék, de minek? Semmi móka. - Sajnos ez ma már nem sok dologra garancia - léptem mellé, aztán a felkarjába kapaszkodva fordítottam kicsit srégen, az egyik paciszállító irányába. - Látod, aki azt az abraxant vezeti éppen. Legalább négy éve itt van minden versenyen, ennek ellenére egy percet nem tölt a saját állatával, mások gondozzák, edzik és ülnek rajta versenyen kívül. Ez nem ember - szörnyülködtem fújtatva is egyet, amit mögöttem Kearney is hasonlóan megtett, amire el is vigyorodtam és megpaskolva az oldalát körülnéztem mindenünk megvan-e.
- Az ördögtől ilyet sosem hallottam - tettem csípőre az egyik kezem ahogy néztem rá, de persze nem volt ebben semmi ellenvetés azt illetően, amit ajánlott. Már kivéve az időm, amiből nem lehetne folyót rekeszteni. Még egy tócsát sem. - Sosem vár, illetve de, azonban akkor már el sem érdemes indulni - Mert ezt bizony már megtanultam. Akinek ez nem első, minden előtt, az kiszóródik és sosem ér el semmit, amit szeretne. Nekem pedig még voltak terveim, mielőtt esetleg másnak fognék. Just kiddin'. Egyszer tuti egy ilyen pályán kaparnak el.
- Ó, egy istállóban, évekkel ezelőtt. Meg odaígértem a leendő férjemét és az elsőszülött fiam - bólogattam nagyokat, ahogy pár pálcaintéssel összerendeztem az utazósholmikat, hogy a segítők azokat elintézzék, majd visszasétáltam a pároshoz. - Te még sosem kötöttél vele alkut bármiért, amit nagyon akartál?
Utoljára módosította:Harriet O. Wallace, 2019. április 3. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. április 18. 00:28 | Link

Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Mert hülyeségeket kérdezel. Azért válaszolok f.szságokat - közlöm vele fáradtan, mert így van, nem vagyok az a fajta, aki csak úgy ráveszi magát, hogy elmenjen egy egész napra olyan helyre, ahová nem akar. Ezt a keretemet ellőttem egy házasságra, majd háborús övezetre, ha választani kéne, melyiket akarom újra átélni, azt hiszem, hogy inkább az utóbbit.
- Dehogy baj, jól esett és nem fájt tőle a hasad, nem? Akkor olyan mindegy - horkanok fel, megrázva a fejemet, de aztán csak lehunyom kicsit a szemem, mert nincs kedvem ebbe különösebben belemenni. Túlságosan is megterhelő, nem szeretem a veszélyes terepeket, akkor sem, ha csak szóban kerülök oda. Egy rossz elszólás és bam, hónapokig hallgathatod.
- Azt mondtad, több, mint négyezer féle van, négyezerszer tíz másodperc pedig így jön ki, olyan 11 órára. Gondolom, ez olyan többnapos program, ugye? Hogy is néz ki egy ilyen? - kérdezem, mert sosem jártam ilyen helyen, legalább elképelésem lehetne, hogy hová visz, de nincsen. A brossúrán is csak egy rakás közeli fotó volt a kövekről, szóval nem voltam vele kisegítve, hogy milyen formában, elrendezésben, szisztémában vannak ezek. - Aha... az nem rossz.
Mindig hasznos az extra infó, aki mást állít, az hazudik. Inkább a termoszra figyelek fel, amit felemel, egyből meg is csap a kávé illata, olyan finom, nem fos, Márti-féle kávéillat.
- Tuuudom, ezért kell reggelente korán kelni, meg kastélyba menni. - Azaz, téged ébreszgetni, majd a kapuig kísérni, hogy ne vessz el út közben. De nem vetem a szemedre, tudom, hogy rühellsz oda járni. Megértelek. Az egy szarfészek. - Milyen messze is van ez az állomástól? Legutóbb nem jutottunk el eddig az infóig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. április 19. 00:38 | Link

január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- Bocs - mondtam kicsit indulatosabban és azt hiszem sértetten is, de aztán csak hátat fordítva inkább tettem a dolgom. De mire a saját gondolatom végére értem már csak néztem lefelé és rosszul éreztem magam attól, hogy így válaszoltam, tudom, hogy jogos a felháborodása. Sokat beszélek, még a saját családom szerint is feleslegesen és értelmetlenül a legtöbbször, meg kellene tanulnom okosabban csipogni, vagy valami. Sajnáltam. De végül nem mondtam semmit, csak megfogtam a kezét, hogy menjünk a dolgunkra.
- Igen, szerintem is. Márhogy nem baj, előfordult máskor is, senki nem halt bele - vontam egyet a vállamon. Olyan is megesett, hogy Dávidét ettem meg, na abba azért neki majdnem sikerült. Állítása szerint az éhhaláltól a szomszéd süteménye mentette meg akkor. Szerintem ez egy kicsit erős. Egy negyed sajtburit, meg öt szem krumplit hagyott ELŐL AZ ASZTALON. Egyrészt, sosem hagyunk maradékot; másrészt nem tesszük ezt egy közös helyen, ahol mi elől van, az saját. Már azé, aki éppen meglátja. De azóta hoztunk a lakásában szabályokat.
- Igen, vannak országok, ahol egy egész hetet tölt ez az egész pucc, itt most azt hiszem csak négy nap, ez a második. Ühm, olyasmi kicsit mint egy szebb, csillogóbb és érdekesebb kisárus túra keverve a múzeumival. Csak itt nincs "ne tapizz", meg "elkerítés" és alapvetően nem kell furi emberek műveit nézni - szörnyülködtem, ami kiült az arcomra. Nincs nekem baj a művészekkel, ott van Dustin is, csak nem vagyok oda az uncsi kiállításokért. Amik engem ugye nem kötnek le. Gabe-et meg szerintem az ásványok, de itt van én meg hálás vagyok, akkor is, ha folyton mással foglalkozom ahelyett, amire vágyna. Mert feltűnt, hogy csendben elpihenne. Csak ugye én nem a csenddel vagyok rokonértelmű. De hoztam kávét.
- Brr, elő se hozd - forgattam meg a szemeim látványosan. Csak nem. Undi az egész, az is, hogy elvileg fent kéne laknom, olyan lányokkal akik vagy öltözni nem tudnak, vagy undin néznek ki, lehet szagosak is, folyton furákat beszélnek meg még esetleg akarnak is barátkozni, mikor nekem nem kellenek, vannak saját barátaim, köszi. - Azt írták 10 perc séta az állomástól az épület, ott meg csak ki van írva - vonogattam a vállam. Sosem voltam egy mindent jól átgondolós. Csak csináltam, velem gyakran csak megtörtént minden és élveztem így. Most sem ülnék itt mellette, ha nem így zajlanának a dolgaim.
A vonatból meg kinézve már egyre több volt az épület és nem is mentünk olyan gyorsan, el is vigyorodtam, aztán csak visszanéztem Gabere, mikor éppen nem ivott kicsit az arcába is hajoltam egy rövid csókra. - Ha majd már uncsi vagy ki akarsz menni, úgyis szólsz, és megnézzük a térképen merre lehet elmenni levegőzni. Vagy amit szeretnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. április 21. 15:22 | Link
Mr. B!

Nem tudok nem mosolyogni, és már nem csak anyám miatt, hanem azért is, ahogy ez a különös idegen megjelenik a színen, mint valami filmben. Nézem őt, a drámát, ahogy helyet foglal, és első mondata miatt muszáj, jobbommal illedelmesen eltakarnom az ajkaimat. Kuncogásom legyőzve, hölgyikésen köhintek egyet, és szemöldökeimet kissé megemelve keresem meg a tekintetét a sajátommal.
- Kár, pedig azt néztem volna ki önből, hogy bevállalja a kockázatot, amit én rejtek.
Ajkaimhoz emelem a csészét, kortyolok egy aprót, majd ajkaimról lopva lenyalva a habot nézem őt. Igen hosszan és bosszantóan tudok embereket csak nézni. Ők azt hiszik, csak bosszantom őket, én azonban azon dolgozom, hogy megtudjam, kik is ők valójában. Figyelem a mozdulatukat, mimikájukat, tekintetük rezdülését. Ahogy a tekintetem miatt zavartan megérintik a hajukat, orrukat. Élvezem kihozni az akaratlan zavart az emberekből.
- Anyám élénk fantáziájából. Hosszú távon szórakoztató, rövid távon hangulatromboló, mint Dosztojevszkij. Ha csak a Bűn és bűnhődést olvassa az ember, mert "kötelező olvasmány", sosem fogja megérteni az írásai csodáját. Sosem fogja szórakoztatni, márpedig egy nehéz téma is lehet szórakoztató, ha lelki kielégülést okoz.
Tudom mit mondtam, és igen, teljesen szándékosan, észrevétlen tűzdelem tele ilyen szavakkal a mondataimat. Mindig utalgatok, nekem ilyen mocsok formám van, hogy a szórakozásaimnak állandóan csak utalgatást teszek. Mint ennek a férfinak.  
- Korinna.
Biccentek egy aprót arra, hogy tekintsünk el a magázódástól, mert valóban úgy sokkal könnyebb minden. Bár szívesen szólítom uramnak, ha neki éppen ez jön be, de ha nem, hát nem erőltetem.
- Szóval halott vagyok, de izgalmas.
Nem, nem kérdezem, tényt állapítok meg. Izgalmas vagyok, tudom ezt, hiszen, ha nem így lenne, nem ült volna le velem szembe, sőt, még csak rám se fordította volna a tekintetét.
- Mi a helyzet veled? Élő vagy, de unalmas, vagy élő, de izgalmas?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2019. április 26. 18:38 | Link
A.N.W.
London


Még most sem volt számára teljesen egyértelmű, hogy vajon ez a valóság-e, vagy még mindig a pszichiátrián kezelik. Nem lepődött meg volna meg, ha az utóbbi a befutó, mert akkor voltak ilyen és ehhez hasonló képzelgései, mikor agyonra begyógyszerezték.
- Hiszen nem is alszol.
Az ujjai egy pillanatra megállnak a férfi felkarján, nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el ő is, majd folytatja a megkezdett mozdulatot. Az ujjai felszöknek Asher nyakán, beletúrnak a sötét hajába, már-már szórakozottan. Egy pillanatra el is felejti, hogy az utóbbi napokban igyekezett kitérni a felesleges testi kontaktusok elől, mert a férfi még mindig haragudott magára azért, mert magával hozta, Zoét pedig (bár magának sem meri bevallani), a ridegség kissé megijesztette és a kitéréssel azt akarta elérni, hogy a félvámpír kezdeményezzen, ezzel bizonyítva magának, hogy szüksége van rá. A baj csak az volt, hogy Asher túl makacs volt, ez semmit sem változott. Zoé pedig éhezte a szeretetét és a figyelmét, azt akarta, hogy a férfi belássa, hogy jobb vele, mint nélküle.
- Egyszer régen beszéltünk róla, hogy eljövünk együtt Angliába és megmutatod, hol éltél, hol voltál gyerek. Hogy mesélsz...
Jó nem pont így, hogy vámpírok vannak a sarkukban, akik holtan akarják látni, de talán nyertek maguknak egy kis időt. Itt, ahol a közelben semmi nincs, csak egy szeméttelep, meg egy régi temető talán kevesebb a látó szem, talán egy kicsivel több idejük marad.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2019. április 26. 18:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2019. május 12. 18:59 | Link
Lala

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

 
Tovább a hsz-hez
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 12. 20:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. május 13. 21:41 | Link
Alíz és egy ferde éjszaka következményei


Tovább a hsz-hez
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. május 14. 00:36 | Link
Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

- Talán legközelebb.
Nem hiszek a talánban vagy a legközelebben, amit ma megtehetsz, ha holnapra halasztod, lecsúszol a feledés gödrébe és onnét bizony kínkeserves visszamászni. Nekem nincs időm efféle elfoglaltságokra, egy birodalmat kell egyben tartanom, az pedig nem csettintésre történik, pláne nem, ha a királya félkegyelmű, vak és jóhiszemű.
A karomba kapaszkodott, majd irányba fordított, az arcomon egy pillanatra meg is tört az érzéketlenség, kisanyám, engem nem tapogatnak úton-útfélen.
- Egy dolog egy lovat birtokolni és más a magadénak mondani. Pökhendi f.sz. - Az én lovamra nem tette senki a kezét, mióta megvan és aktívan versenyzünk, legfeljebb Olivér, meg a lányok a lovardában. Számomra az, hogy más gondozza nem volt opció, őt én ganajoztam, etettem, csutakoltam és idomítottam. Ha nyitva maradt a bokszajtó sem kellett tőle tartanom, hogy elszökik, legutóbb is csak az ajtómig jutott. Nem is akarom tudni.
- Nem tudom, inzultálni vagy bókolni próbáltál-e - fürkésztem az arcát pár pillanatig, de aztán csak összefontam a karjaim a mellkasomon, úgy figyeltem, akkor ténylegesen aláír-e.
Aztán a figyelmem valahogy a bestiára terelődött, aki lassan a tenyeremhez nyomta az orrát, én pedig végigsimítottam a pofáján párszor, a szemébe nézve végig.
- Kellemetlen. Nem lennék a férjed helyében - közöltem, elszakítva a tekintetem a ló hatalmas barnáitól, az ujjaimmal elsöpörve pár kósza tincset az üstökéből. - Az ördöggel? Azt mondják, magaddal beszélgetni nem szerencsés. De tettem olyan ígéreteket és elhamarkodott döntéseket, amikre nem vagyok büszke. Ha ez érdekelt.
Figyeltem őt még pár pillanatig, vártam, mi ül ki a vonásaira, iszony, kíváncsiság, félelem... mindet ismertem már.
- Jó a dinamikátok. Ne pazarold el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. május 14. 17:23 | Link
Bremzay Úr
#


Bármennyire próbálom magam szét meg össze is szégyellni, nem volt sosem a terepem. Nyilván kellene, milyen jól mutatna ez a szó is, hogy képes vagyok az önszánásra a dicséretes jellem és a odaadás meg kedvesség mellé. Kár hogy amiket használnak, nem rokonértelmű ezekkel, még csak meg sem erőltetem magam. De azért tényleg nem akarom én kihúzni ennél a jóembernél a gyufát. Ha már vette a nyuggerprogramot és beült a lelátóra mint a nyálcsöpögős 50esek szoktak meg a nénik, akik gazdag pasasokat keresnek, muszáj értékelnem. Nem hinném hogy feltétlen ebbe illene.
- Leginkább. Kislányok a sporthoz, csak csesznek ezt belátni - vontam a vállamon. Én is voltam az, jaj de mennyire. Mikor egy találat után azt hittem enyém a világ, a következőben meg nyílt vádlitöréssel bőgtem a pálya mellett és meg akartam halni. Emlékszem ahogy az orvosba haraptam, hogy ha megint hozzámér, neki is szüksége lesz segítségre. Aztán nem voltam valami nagy korban meg súlyban. Nem mintha ez sokat változott volna, de a hozzáállásom mindenképpen. Bármi, aminek helyrehozható következménye van belefér sérülés címen. Bele kell férjen, vagy nem érdemes újra és újra nekifutni.
- Melyiket akarod? - billentettem oldalra a fejem, de végül csak azért volt ez, mert jobban szeretek beszélni, mint olvasni. Az emberek beszéltetése meg jó dolog, ha vannak rejtett dolgok, előbb elszólják magukat, mint meglátom a sorok között. Hittem ebben. De nem volt mi megakadályozzon. Természetes könnyedséggel mentem bele az egészbe.
- Ja, én sem, de nem hiszem hogy fenyeget ez bárkit - nevettem el magam, nem vagyok olyan, aki már 5 éves kora óta gyűjti a dolgokat az esküvőjéhez, kimaradt nekem a barbieház meg Ken. - Érdekes, rám azt mondják maga vagyok a pokol, akkor az ördög bennem kéne.... lakozzon - kis szünettel fejeztem be a dolgot, majd összepréseltem az ajkaim, ahogy próbáltam nem nevetni, pedig nagyon magasan volt, rávertem a labdára, és úgy éreztem még pattog is. De mindenképpen elengedtem, mielőtt it lelkekbe taposok. Volt már olyan, na. Főleg nőkébe, de sosem volt szándékom ténylegesen bántani se őket, se a pasijaikat.
- Senki sem büszke mindenre, de az ígéretek jobban hangzanak - pillogtam felé nagy szemekkel, már majdnem fel is tettem, hogy még befejezem a dolgokat sorolhatja, ha van ideje. De aztán nem.
- Működik a kémia, nélküle nem menne így, sokszor gondolkodik helyettem is egy-egy mozdulatnál. Bárki, bármit is mondd, nem sok nála okosabb játékossal hozott össze az élet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2019. május 14. 18:38 | Link

#majanyu | május 18. szombat | Bécs


Szülihét, szülihétvége. Mindkettő nagyon jól hangzik, de az egy kicsit még sokkal jobban, hogy senki nem ment sehova egész héten. Mindenki itthon volt és néztünk rengeteg mesét, játszottunk, ehettünk együtt, nem csak vacsorát, ha úgy sikerült, de reggelit meg ebédet is, nem beszélve a tízóraikról és az uzsikról. Bár egy ideje ez utóbbi nekem átment alvásba minimum egy brekivel együtt, pedig mindnek illene, mégis van aki helyett én szoktam, mikor van apuci vagy valamelyik mama velem itthon. De ma, azon kívül is, hogy ünnepi, a legünnepibb minden, mert Klara bizony három éves!
Reggel korán már együtt ébresztettük, de csak picike gyertyás sütivel, mert a meglepi még vissza volt. Korán öltöztünk, még sötét volt odakint, hogy aztán a kocsiba csüccsenjünk a kutyusoknak integetve és elinduljunk. Én kicsit furcsán éreztem magam, a kórházon kívül az elmúlt két hónapban sehova nem mozdultam ki, se erőm, se kedvem nem volt. Csak itthon lenni, meg féltem is kicsit. Egy hónaposak a napokban a fiúk,és nem indult minden velük se zökkenőmentesen. Mi van, ha nem szeretnek majd autózni? Vagy sokszor kell megállni?
- Nem lesz baj, hogy ennyire picikkel megyünk?
Meg nem tudok mellettük is ülni, meg Lewy mellett is. Csak éreztem, hogy kicsit feszengek, ahogy elől az övem piszkáltam, de aztán csak a szívecskére néztem és vártam, hogy ébredezzenek az alvásból, már fényben a törpök. Csak óvatosan elfordultam, amennyire ment, hogy tudjak hátrafelé bámészkodni, meg még nem figyeltek - meg szerintem mióta elindultunk - vagy négy fotót is csináltam. Fejenként, minden fél órában. Csodaszépek, a fiúk a hatalmas, szürke szemeikkel, amivel merednek előre, a lánybrekusok meg a csodaboldog mosolyukkal. Megigazgattam a felsőm, ami még elég feszes volt, de legalább nem olyan feltűnően. Mondjuk a két alsó gomb megadta magát, de nem feltűnő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2019. május 16. 13:37 | Link
Lala

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

 
Tovább a hsz-hez
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2019. május 20. 13:47 | Link

#Tatus | május 18. szombat | Bécs

ÚgYsEm FoG eMlÉkeZni MiLyEn SzÜlInApJa VoLt, KiCsI méG. Az ilyen megszólalásokra legszívesebben arcon rúgtam volna Müllert, de nem tettem, mert nagyon rendes, családos és kiegyensúlyozott ember vagyok, aki nem követ el hirtelen felindulásból erőszakot. Vagy legalábbis, igyekszik, de  múltkor megpróbálta elspoilerezni a Pikát is, szóval kénytelen voltam őt elhallgattatni. Idióta.
Igazából mehetett volna minden sokkal döcögősebben is, de nem ment. Minden jónak látszott, as far as I can see, senki nem sírt, Pawelék kis édesen szundiztak hátul, Klara néha előredőlve nézegetett rájuk. Szerettem, milyen kis összetartóak, mindenki imádott itthon mindenkit és ez megnyugtató volt. Nem hiányoztak a féltékenységi jelenetek.
- Nem szívem, tudod, olyan, mint egy nagy park, körbe lehet sétálni, ha nem is akarjuk őket sehova bevinni, akkor sincs semmi, mert legfeljebb hintázol a törpikkel, mi meg megvárunk odakint.
De bőven tudtam volna olyan dolgokat sorolni, amit simán lehet a törpikkel is, még ha nem is igazán vannak képben azzal, mire kell figyelni.
- De ott van mondjuk a Kisvasút, meg annak a mesés verziója, ott vannak fények meg asszem zene is... Az óriáskereket is meg lehet oldani, szóval bőőőven van, amire együtt is fel tudunk ülni - néztem a forgolászó nejemre, majd elmosolyodtam halványan, a visszapillantó tükörben azért lecsekkolva a törpiket.
- Tényleg emiatt aggódsz? Vagy van más is?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. május 20. 13:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2019. május 20. 14:46 | Link

#majanyu | május 18. szombat | Bécs


Volt idő, mikor nem szerettem, és tudom, hogy a férjecskének néha még most sem egyszerű, ettől még a szülinapok igenis szépek és fontosak. Mióta együtt tarthatunk én is máshogy gondolok rá. Már egy ideje nem féltem tőle, hogy valami baj velem lenne vagy az enyémmel, hogy az ront el mindent, pedig nem tudtam az okát sok dolognak a múltból. De jó volt és könnyebb Lewy mellett, szeretem, és éreztem, hogy ő is, mikor nehéz is velem. Ami azért sokszor van. Vagy volt az utóbbi időben szerintem.
- Mert ti nem hintáztok? - tettem fel az egyértelmű és nagyon bután hangzó kijelentésre szánt kérdésem, még ráncoltam is a homlokom, ahogy számolgattam. Nem értettem ki nem akarna. Én sem, ha ők nem. Mármint semmi nem annyira fontos, hogy mosta aztán egyedül belevágjak, amúgy sem szeretem. Főleg a nagy és ismeretlen helyeket egyedül mászkálva. - A vonatozás jól hangzik, az olyan aranyos - meg tudom én is milyen, nem kell nagy dologra gondolnom, ami azért sokat segít a helyzeten. Nem vagyok okos az ismeretlen dolgok előre kitalálásában.
- Akkor jó, én elhiszem - tettem hozzá, bár a végét már hátrafelé mondva, ahogy visszatoltam a cumit a breki szájába, mielőtt eltörik a mécses, mert elrepült és senki nem találja. Nem nézett ki rosszul semmi, nem voltak nyűgösek, de sosem lehet tudni én meg nem akartam rossz kedvet se nekik, se másnak.
- Más? Mire gondolsz? - húzkodtam meg a felsőm visszafordulva, ahogy felé néztem. Voltak kételyeim, meg furcsa volt megint kimozdulni, de erről senki nem tehetett, ez csak úgy benne van az emberben, főleg ha olyan butább fajta, mint én. - Éhesnek éhes vagyok én is, mint Klara, de az nem olyan aggasztó azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. május 24. 01:36 | Link

Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


Nem mondom hogy bonyolult Stellával az élet... de nem egyszerű, ember, nagyon nem egyszerű. Néha csak szeretnék egy kicsit leülni és élvezni a csendet, aztán rá kell jönnöm, hogy az egyetlen zaj, ami zavar a saját légzésem. Fáradt vagyok, asszem.
- És miért egy napra jöttünk, ha annyira érdekel? Ha gondolod, és nem sikerül végignézni, maradhatunk még egy napot - javaslom, ha már egyszer eddig nem volt képes kinyitni a kis száját és csak most csiripel ilyenekről. Ha rajtam múlna, nem hagynám neki, hogy legközelebb eljöjjünk teljes tájékoztatás nélkül. Nem éri ez meg. Legközelebb én is jobban körülnézek és akkor nem érnek majd ilyen meglepetések. - Fura műveket? Elég bemennem Dustinék nappalijában, mindenhol majdnemaktok, összefetrengett vásznak és rókák. Kaotikus az a ház.
Nem is megyek oda, ha nem muszáj, nekem Westwood egy idő után sok tud lenni a tanácsaival, az energiájával, a főzőcskézésével, meg a ténnyel, hogy álomférj és még csak nem is házas. Undorító.
- Tudom, hogy te is annyira utálod, mint én. A különbség kettőnk között, hogy én megszoktam. - Már, hogy a felkelést, a seregben nincs olyan, hogy még öt perc szundi, meg akkor sem, ha Bencére rájön a beszélgethetnék, te akkor akarhatsz még aludni, akkor sem fogsz. Mióta Ward nincs a sitten és van barátnője is, legalább kevesebbszer jut rám a sor.
Lassít a vonat is, meg én is csak hörpölgetem a kávét, szerintem én harminc év múlva is ugyanilyen leszek. Inkább csak nyomok egy csókot Stella orra hegyére.
- Mindenképpen. De most vedd fel a kabátodat, nehogy nekem megfázz. Nem fogok levest főzni - közlöm, miközben feltápászkodok, kicsit meg is rugdalva a bakancsom, hogy a helyére csússzon benne a lábam, majd a táskájával a kezemben kifelé indulok. - Gyere, mert egyedül mész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2019. május 24. 23:57 | Link

#Tatus | május 18. szombat | Bécs


A gyerekek szülinapja más kérdés. Asszem mindenkiét jól kezelem, most már a sajátommal is kezdek egyről a kettőre jutni, még ha egy időben nagyon mumus is volt. Mármint komolyan, nagyon utáltam, ha nem volt muszáj, inkább arra sem néztem, mert csak nem, nem szeretem tartani, öregszem. De egy ideje asszem be kell, hogy lássam, nem csak elmennek mellettem az évek, hanem ténylegesen megélem őket, van egy csodaszép családom.
- Hát, nem mindenre ülhetnek fel a babók szerintem - ráztam meg a fejemet kicsit, Majára pillantva, de aztán vissza is az útra, mert nem hiszem, hogy annyira kéne nekem nézegetni jobbra-balra. Inkább az utat figyeltem, még ha az autópályán nem is annyi a zavaró tényező.
- Igen, meg azt mindenkinek szabad - bólintottam, mert ugye eleve ezért hoztam fel a dolgot. Nem lehet mindig, mindenkinek mindent. De azért igyekszem majd a helyből kihozni a maximumot, még ha nem is mindent lehet élni.
- Nem voltál még te sem ott, ugye? - kérdeztem, a nejemre pillantva, ahogy hátrafelé nyuládozik, már majdnem kint volt az is, hogy remélem tudja, hogy ez nem valami biztonságos, de inkább vissza is nyeltem a dolgot, miközben már a külvárosban furikáztunk.
- Nem tudom, néha nagyon fura dolgokon tudsz kattogni - vontam meg a vállamat, ahogy ismét rá pillantottam. - Na, nem mintha ez gond lenne, de attól még aggódhatok. Én is szoktam. Majd ott eszünk valamit, ha gondolod. Meg raktam el dobozba almaszeleteket mandulavajjal. Ha sürgős.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. május 25. 02:01 | Link

január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


Nem tudom? De igen, de ez más kérdés. Vannak határok, olyanok, amiket nem akarok átlépni, akkor is, ha ebből lenne világbajnokság, az örökranglistát toronymagasan vezetném. Értek hozzá, néha még csak szándék sem kell, hogy átgyalogoljak valamin, nem kell nekem útlevél. De nála nem, azt hiszem néha érzem azt a bizonyos határt, amit be kéne tartani. Próbálok jobb lenni, kicsit olyan ez, mikor nagyon kell koncentrálni, hogy a végén megkapd, amit szeretnél. Én szeretném, ha ez a ding dolog működne, és nem csak kényszerek lennének.
- Gondoltam megoldható így is, nem olyan menő ez a messze utazás, te is mondtad már, hogy nem annyira kellemes - meg én is, bár én mire nem? Igazából bármit tudok kritizálni, ha akarok. - De biztos jó lenne akár a két nap is. Beleférne elég sok. Amúgy. Azok nem csak majdnem, főleg a fetrengett. Azok mondjuk elég menők, bár... mindegy. Csak vannak érdekes dolgaik, szerintem mindenkinek - vonogattam a vállam, mert tudtam, és értettem is mit szeret Cel annyira ezekben és miért van lépten-nyomon egy-egy mű. Persze nem nekünk kell tetszen, ez is igaz. A rókás dolgok mondjuk aranyosak voltak, nekem Orion új takarója is tetszett, édes.
- Nekem is meg kellett volna - nyújtottam el a szavakat, de elég távoli, már majdnem UFÓ szintű elképzelés volt, hogy én képes legyek magamtól kelni. Vagy csak rendesen, elsőre az ébresztőmre. Igazából már az, hogy bármire hajlandó legyek, amit nem szeretnék. Persze muszáj legyen kivétel, eddig is túléltem valahogy.
Az utazásban a legjobb, mikor megérkezel, nekem senki ne dicsérje a bármilyen eszközt, az időt meg a lehetőségeket. Tökre elpazarolt tud lenni, persze én most elvoltam, mert bámulhattam meg itt volt Gabe - ha akart, ha nem hallgathatott is engem. A puszinak azért örültem, addig se éreztem úgy, hogy nem volt valami jó ötlet megint csipogni.
- Huurrdurr... nehogymegfázz - motyogtam magam elé, ahogy felvettem vissza a kabátom meg elkezdtem be is gombolni. - Pedig az a leves jól hangzik, az verhetetlen, Pappy - vigyorodtam el, ahogy miután már nem rángatott a vonat a nagy megállásban odatipegtem hozzá és az egyik kezemmel az arca után nyúlva húztam közelebb, hogy megcsókolhassam. De aztán csak leporolgattam a kabimat és elindultam kifelé, még a táskám megnézve a kezében. Mert ugye, nehéz ám, és nekem kéne cipelni.
- Nem akarok egyedül menni - nyújtottam a kezem is felé, hogy aztán le is cammogjak a vonatról és elinduljak - leginkább a tömeg után -, majd táblákat keressek. A kijáratig biztosan voltak na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2019. május 25. 14:02 | Link

#majanyu | május 18. szombat | Bécs


Azért nem vagyok túl okos, de sejtettem, hogy vannak dolgok, amit nem pár hónapos - éppen kettő - babákra terveztek. Nem is tudom van-e olyan hely, park, játszóház vagy bármi, ami ezt figyelembe veszi. Mármint nekik még az a szép, színes játszós szőnyeg is csak bámulással jó. Általában egymás kezét nyálazzák össze, mint akik éhesek, de más nem történik. Kapálóznak, Jacek a hangját is próbálgatja, meg lehet Lewy idegeit, mert mindig akkor csinálja, mikor ő nincs ott. Így nem hallotta. Csak én.
- Igen, ezt gondoltam - bólintottam párat, bár azért nyilván ha van kis, játszótéri hinta, ha az ölemben vannak, vagy olyan kenguruban, legalább egy, ő azért csak tud, értitek. DE egyelőre ezt nem vezettem elő, inkább csak majd kiestem magamból is, még turkáltam hátra, hogy minden rendben legyen. Megfogtam a repülő cumit, meg levettem az isziskulacs tetejét a minibrekilánynak, csak utána fordultam vissza.
- Van ott valamilyen állat is? Mármint, jó, nem egy állatkert. De tudod például ott a park, mikor szoktunk menni a papiékhoz a Balatonra, sok mókus is van, amiket meg lehet simizni - nem mintha szeretnék mókust kergetni, de arra, ha valamit megnézünk, ami mozog meg hangos, biztos élmény a fiúknak is. Azt már tudom, hogy ahogy telnek a hetek, ezekre már egyre jobban figyelnek. Mondjuk sokat alszanak, főleg nappal, nem hiszem, hogy baj lesz velük. Majd este, de az már nem a hely dolga.
- Üh-üh, nem, igazából itt is csak mikor átutazunk rajta veled, meg mikor régebben versenyen. Szóval úgy nagyon sosem kirándultam sehol, tudod - vonogattam a vállam. Nem voltam ettől rosszabb kedvű vagy vágyakozó, szerettem úgy, ahogy volt az életem akkor, pár apróságot nem véve. De az is mindig olyan jó volt, mikor végül eljutottam valahova, hogy a férjecskével először.
- Csak furcsa, nem voltam sehol egy ideje, tudod, hogy sokszor nem érzem magam jól, mikor népszerű helyre kell menni, most meg egy ideje nem volt...senki, semmi. Tudom, de nem tudom miért - és tényleg így is van. Nehéz, csak jönnek dolgok, sokszor fáradt vagyok és azért, vagy fáj valami és akkor. Nehéz megmondani, lehet tényleg csak hiszti, ahogy mondogatják sokan. - Te is aggódsz? De most min? A hamin kívül - az egyértelmű lett, hogy sarkalatos pont. Éhes voltam, de azért ennyire még nem vagyok türelmetlen, csak megsimiztem a kezét lehetőleg nem belenyúlva semmibe, nem mindig jó macerálni, ha vezet ezt tudom, aztán kicsit a vállának dőltem majd csak visszahelyezkedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. május 26. 15:36 | Link
Alíz és egy ferde éjszaka következményei


Tovább a hsz-hez
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2019. május 26. 17:02 | Link

#Tatus | május 18. szombat | Bécs

- Nem tudom, néha vannak pónik, amiken lehet lovagolni, gondolom az tetszene a lányoknak. A fiúk meg elvannak a látvánnyal. - Már amennyit látnak belőle, de ezt nem teszem hozzá pluszba. Nem fontos infó, nem is lényeges, inkább csak csendben maradtam, az ujjaimmal kicsit dobolva a sebváltón a háttérben halkan ciripelő rádió zajára. Nem igen lehetett túlzásokba esni a hangerőt illetően, nem akartam, hogy végigunják a gyerekek az utat, de legalább ment valami.
- Jó, egy kérdést megért. Tudod, nekem Pécs is külföld,ha úgy vesszük. Olyan élettel, mint az enyém, kicsit minden ország az - ismertem el, vonva egyet a vállamon. Mert a sok utazás miatt egyetlen földrajzi helyhez sem kötődtem annyira, hogy honvágyam legyen. Persze, voltak városok, amiket jobban szerettem, mint a többit. Varsó, München, Pécs. De ezeket sem azért, mert adott országban vagy területen feküdtek, sokkal inkább azért, mert számomra jelentős eseményeknek adtak otthont.
- Babygirl, attól hogy néha jön egy-két bukkanó, az élet nem áll meg. Szerintem tetszeni fog. Tudod, hogy nem maradhatsz örökké a négy fal között.
Nem hiszem, hogy ez alkalmas időpont belemenni abba, hogy pontosan min is aggódok, millió és egy dolog van, mindig más és más, néha csak egy zsebkendő kérdése, máskor meg rendesen emberéletek. Végletes vagyok, de ez is a részem, semmi meglepő.
- Nem tudom, sokszor, sokmindenen. Múltkor azon gondolkoztam hol járjanak a lányok előkészítőbe. Mármint... Érted, lassan érik azt is elkezdeni.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. június 3. 06:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2019. május 27. 02:25 | Link
Lala

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

 
Tovább a hsz-hez
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2019. május 27. 17:43 | Link

#majanyu | május 18. szombat | Bécs


- Szerintem is élveznék. - A pónik édesek, a pacikra is mindig fel szoktak figyelni, mikor olyan helyen sétálunk akár a faluban, akár Pécsen. Anyáékkal voltunk a közeli nagy terápiás lovardánál és meg is szabadott egyet-egyet simizni, szóval biztosan nagyon tetszene nekik. A fiúk nyilván kicsik, ezt én is tudom, de örülök nagyon, hogy itt vannak. Velünk. És minden a legnagyobb rendben van. Talán kicsit jobban féltem attól, most mi lesz, mint a lányoknál bármikor, és itt nem is a szülésre gondolok, csak arra, hogy fogok én vagy Lewy vagy együtt boldogulni a dologgal. Nehéz volt neki már az elején az, amit a doktornéni mondott a babamozin, utána meg gondolom ő is átgondolta, hogy egy-egy breki is sok mindent igényel, hát kettő egyszerre. Főleg ők. Az egyiküket még nem láttam éjjel aludni, pedig már két hónaposak. Meg még majdnem meg is ette a rongyikáját egyik éjjel, mintha muszáj lenne.
- Igen, sosem egyszerű, tudom, hogy régen is majdnem nevettél rajtam, csak azért még sem, mikor olyanokat mondtam - vontam egyet a vállamon. Nem volt ez rossz érzés így utólag vagy kellemetlen, igazából én is mosolyogtam már rajta. De azért emlékszem a tekintetére, mikor megkérdezte hová mennék szívesen én meg mondtam, hogy a Balatonra. Szóval nem pont ugyan azt ismerjük és láttuk eddig a világból. Azaz mi még keveset a brekikkel, de ezen szeret változtatni mi meg boldogok vagyunk.
- Nem akarok bukni semerre, és remélem azt ők se fognak hami után... azt hiszem elfelejtettem a másik felsőm - gondolkodtam el magamra nézve. Éreztem, hogy túl könnyű volt a hátizsákom, de mindegy is. - Tudom, szeretek is kimozdulni veled, veletek. Jó érzés, csak kicsit megint furcsa, most sok volt, mikor úgy nem ment vagy nem volt jó érzés - vallottam be, mert ha nem is mondtuk ki így volt. Egy időszakban nem voltam semmivel túl jóban, persze a brekik más tészták. Velük igyekeztem így is a legboldogabb lenni, mert ők nagy öröm. De most már nem féltem sok dologtól, amitől akkor még igen.
- Lassan? Miért oda mennyitől kell? - néztem kicsit értetlenül. Mert még picik, tényleg azok, nekem nem mondják hogy nem. Most születtek, meg még tökre nem tudnak sok-sok mindent. Persze járunk, mikor Münchenben vagyunk a foglalkozásokra az ottani oviszerű helyre, Klara szereti is, de az más. Csak pár óra és mehetünk haza. - És ezt muszáj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Oldalak: « 1 2 ... 68 ... 76 77 [78] 79 80 ... 88 ... 142 143 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek