31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emerald Stone összes RPG hozzászólása (61 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 20. 18:26 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr


 
Elég könnyen megtaláltam a hivatal épületét, a portán pedig tökéletes precízséggel igazítottak útba, s ennek köszönhetően most itt vagyok. Megállok az előtérben lévő asztalnál és megszólítom az ott ülő nőt, aki, mint azt megtudtam odalenn, a polgármester Dr. Wittner Erik Benjamin titkárnője és a neve Márta. Szimpatikus név, bízom benne, hogy viselője is az lesz. - Jó napot kívánok, a Polgármester úrral szeretnék beszélni. A nevem Emerald Stone - nyújtom a titkárnő felé kezem, hogy bemutatkozzam neki és közben a másikkal leteszek egy doboz kecsesen becsomagolt bom-bont az asztalára - Sajnos nem tudtam előre bejelentkezni hozzá, mert néhány órája érkeztem - folytatom és zöld szemeimmel ráutalóan az édesség felé pillantok. Hangom udvarias tónusú, s még egy halvány mosolyra is futja. A meggyőzés fegyvereként néha ilyesmire kényszerülök. A megvesztegetés ennyire enyhe formája az ember barátja, tehát nem szükséges, hogy megbánja, így én sem teszem, főleg ha elérem célom és bejutok a férfihez. Sötét hajamat elegáns kontyba fogtam. Öltözékként egyszerű fekete kosztümöt vettem fel, alá pedig egy lila, csipkés blúzt, melyek mind kiemelik termetemet, bőrömet és szemeim zöld színét. A külsőm és a viselkedésem egyaránt visszafogottak, sosem kedveltem a hivalkodást, vagy a harsányságot. Inkább elmém pallérozottságával igyekszem majd munkához jutni, mint női bájaimmal. Míg a hölgy döntésére és a reménybeli bebocsátásra várok végignézek a környezeten. Rendezett és puritán, mégsem kerülgeti tőle az embert semmiféle feszélyező érzés. Tetszik. Végigsimítok ruhámon és megigazítom, hogy a legkisebb ránc se maradjon rajta. Mindig ügyelek a külsőmre. Amikor ügyvédként dolgoztam is védjegyem volt a tökéletes megjelenés. Ez bizalmat ébreszt nem csak az ügyfelekben de az esküdtekben is, legalábbis én ezt tapasztaltam. Remélem ez a tézisem most sem fog meghazudtolni engem.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 21. 01:23 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr


 Nem kell soká várnom, hiszen a titkárnő szívéhez valóban a bon-bonon át vezetett az út, és én erre jól rá is éreztem. Elment, hogy bebocsátást kérjen számomra, melyre most már igen nagy esélyt látok magam is, ezért megállok nem messze az ajtótól, ami mögött eltűnt és várok. Kisvártatva visszatér a főnökével és egy éppen távozó másik hölggyel együtt, akinek nem tulajdonítok jelentőséget, mert kétlem, hogy pont ő is munka ügyben jött volna a polgármesterhez. Búcsúzásának viszonozását követően a hozzám lépő férfira fordítom minden figyelmemet. - Jó napot! Köszönöm - mondom, s követem őt az irodájába. Odabenn mutatkozom csupán be neki, miután bezárult mögöttünk az ajtó és mindketten elfoglaljuk a nekünk rendelt helyet egy asztal ellentétes oldalán. - Hálás vagyok, hogy bejelentés nélkül fogad. A nevem Emerald Stone és azért jöttem, hogy  megtudjam van-e a faluban jelenleg bármiféle betöltendő pozíció - míg felesleges kertelés nélkül közlöm vele jövetelem célját átnyújtom neki egy dossziéban az önéletrajzomat. Nem szoktam teketóriázni, a céltudatosság és határozottság sokkal hasznosabbnak bizonyult mindeddig számomra. - Mint azt ön is láthatja jogi diplomával és nővéri oklevéllel egyaránt rendelkezem. Bármelyik területen képes vagyok a felmerülő feladatok ellátására, s mindkettőben van elegendő tapasztalatom - folytatom miközben egyenes háttal ülök, tekintetem végig a férfin tartva. Zöld szemeim pillantása fürkésző, de nem tolakodó. Ujjaim összefűzöm és térdeimen nyugtatom kezeimet. Higgadtság sugárzik rólam és hűvös megfontoltság. Nem tartok a magas rangú emberektől, de tisztelem őket annyira, hogy a nekik kijáró udvariassággal kommunikáljak velük. Szerencsére a velem átellenben lévő még szimpatikus is nekem, így könnyedén tudom tartani magam elvemhez. Főképp, hogy a nemek közt sem teszek különbséget, hiszen az igazság sem férfié vagy nőé, hanem csak is, és kizárólag az emberé. Feltéve persze, hogy most csak rájuk szűkítjük a nézőpontot.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 21. 13:22 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr


Végtelen türelemmel hallgatom a férfit és nem zökkent ki nyugalmamból az sem, hogy megütközik megfogalmazásomon. Nem szeretnék rossz képet kialakítani benne magamról, ezért is pontosítok, még mielőtt teljesen félreértene. - Harminckét éves vagyok. - mondom nemes egyszerűséggel. Ebben a helyzetben felesleges azon nöszörögni, hogy egy nő korát nem illendő nyíltan megtudakolni. Ez nem az a hely és nem az az idő. Ezen a ponton kell csak igazán koncentrálnom minden energiámat és figyelmemet, hiszen jönnek azok a tények és lehetőségek, melyeket ajánl számomra. Belsőmbe feszültség szökken, ahogyan a jogi asszisztenciát említi, de ez arcomon természetesen egyáltalán nem látszik. Vonásaim lágyak, a maguk komolyságában. Bólintással jelzem, hogy világosan értettem, hogy mire céloz. Nem feltétlen a jó ajtón kopogtattam, de most már nem fordulok vissza. Ezután egy másik verziót is hallhatok tőle, mely jelen pillanatban kedvezőbbnek fest, így szóra nyitom ajkamat - Azt hiszem a döntés rendkívül egyszerű - egy lélegzetvételnyi szünetet tartok, hogy lekövesedjen bennem szavaim súlya - A gyógyító segédi pozíciót választom - ismét elcsendesedem, hiszen erre a velem szemben ülő úriembernek is rá kell mondania az áment. Az iskolát, melyet végeztem szerettem, ahogy a gyakorlatot is, majd miután felvettek az egyetemre is bejártam, önkéntesként, hogy ne felejtsem el a megtanultakat. Erre akkor is szakítottam időt, amikor már ügyvédi karrieremet építgettem. Nevelő szüleim büszkék voltak rám, "Sokra vittem, mégis ember maradtam", ahogy mondták. De vajon milyen ember az, aki minden erejével és tiszta szívvel védi, azt is, akiről tudja, hogy bűnös? A sors kegyetlensége vagy épp kegye folytán nekik már nem kellett felelnem erre a kérdésre, csupán magamnak. A bennem dúló, heves, belső érvcsatára adott végső válaszomnak köszönhetem, hogy most itt ülök és azt az utat választottam az imént, amit. Egy bőrönd, ennyit hoztam magammal Splitből. Több nem is kell. Mindent meg tudok teremteni magamnak. A semmiből a minden felé már elindultam, ez a fő.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 21. 14:24 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr


Megnyugvással tölt el, hogy a férfi engedélyezte munkavállalásomat, ráadásul minden különösebb faggatózás nélkül.  - Köszönöm - mondom kimért, de feltétlenül hálás hangon, s az első igazán könnyed mosoly fut ajkam szegletére. Azt mondják jól áll, de egy tárgyaláson nem volt hiteles, így szinte teljesen le is szoktam róla. A berögződések már csak ilyenek. Miközben beszél addig én elrakom az életrajzom tartalékban elhozott példányát, míg az elsőt, melyet eddig is nézett, szándékomban áll nála hagyni. - Természetesen - bólintok jövőbeni felettesem tájékoztatásával kapcsolatban - Egyáltalán nem zavar. Ha ön alkalmazta az azt bizonyítja, hogy méltó volt a feladatra, függetlenül éveinek számától - mondom kissé lágyabb tónusban, és biztos vagyok benne, hogy az általa említett értesítést ő maga vagy a titkárnője hamarosan meg is fogja tenni, ahogy abban is, hogy jól döntöttem. Ezalatt patrónusát, mely egy róka, idézi, majd útjára is bocsátja. Róka, elgondolkodtató, az enyém hattyú, ez is az, de nem most. - Egy pohár gyümölcslevet kérnék, köszönöm - közlöm választásomat, majd a beállt csendben megigazítom hajam. Fülem mögé simítok egy rakoncátlanul a kontyból kibújt tincset. A férfi töri meg a némaságot. - Itt tanultam, ismerem a falut még diák éveimből, ezért jöttem első körben ide - válaszolom, de nem fejtem ki egyelőre sem azt, hogy a Rellon ház tagja voltam, sem azt, hogy azért kötöttem ki pont Bogolyfalván, mert már semmi sem köt egykori otthonomhoz és, hogy olyan helyen szerettem volna új életet kezdeni, ami nem teljesen idegen számomra. Nem volt még időm bejárni a régi helyeket, de azt már a vonatról való leszálláskor és útban a szálloda felé is láttam, hogy nagyon sokat változott, fejlődött azóta, hogy legutoljára itt voltam, aminek sok éve már.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. szeptember 7. 03:56
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 22. 10:14 Ugrás a poszthoz

Maróti Fanni


El is felejtettem már milyen kis távolságok és zegzugos utcák vannak a faluban, melyek meglepő módon vezetnek el ide-oda. Tegnapelőtt érkeztem meg, és most eljöttem, hogy megnézzem hol fogok majd dolgozni, s, hogy felfedezzem mi is változott a településen, amióta utoljára itt jártam diákként. Élek a gyanuperrel, hogy olyan részén kötöttem ki, ahová most semmiképp sem állt szándékomban ellátogatni. A temető kapuja előtt szálegyenes termetem, sötét, hosszú, kibontott hajam, gyászfekete kosztümöm akár azt a látszatot is keltheti, hogy okkal érkeztem, pedig valójában erről tényleg egyáltalán szó sincs. De ha már a végzet hatalma erre vezetett engem, annak oka van, így betérek. Keresztet vetek, majd átlépek a sírkert bejáratán. Neveltetésem részét képezte a vallás és a mágia, előbbiből azonban mára már csak néhány gesztus és a lelkem mélyébe rejtett hit maradt, míg a mágia átszövi mindennapjaimat, így most is zsebemben pihen pálcám, ahogy szinte mindig. Az emlékművek közt sétálva régi szokásom szerint olvasgatom a kövekre vésett sorokat. A verseket, a búcsú, az Úr, vagy épp az örökkévalóság szavait. Lassan lépkedek, arcom érzelmektől mentes, bár bensőmben ébred némi komorság, ahogy értelmet nyernek a kőbe zárt sorok. Némelyik hant mellett hosszabb ideig megállok és elolvasom a neveket is, melyek mind idegenül csengenek, mégis valahol megérintenek.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 22. 14:07 Ugrás a poszthoz

Polgármester úr


A várakozás percei lassacskán telnek, miözben mindketten kortyolgatjuk innivalóinkat, melyeket a bon-bon kedvelő titkárnő szervírozott nekünk. Kellemes vegyes ízt érzek a folyadék hűvösén át, mely pont olyan hőmérsékletű, hogy frissítő legyen, s erre most szükségem is van. Jól esik, hiszen siettem ideáig és meg is szomjaztam, mégis elegáns tempóban fogyasztom, minden érzelemnyilvánítás nélkül az innivalót. Megjegyzésére csak egy egyetértő bólintással reflektálok. Felesleges eszmefuttatásokba véleményemről és helyzetemről továbbra sem bocsátkozom. Van fontosabb kérdés is ami foglalkoztat, s helyzet mely mielőbbi megoldásra vár. - Lakhatással kapcsolatban is tud esetleg ajánlani számomra valamit, ami lehetőség szerint a munkavégzés helyéhez közel esik? Legyen az szállás, vagy lakás. - érdeklődöm, közben leteszem magam elé a félig már kiürült poharat. A harmadik nevezett személy még mindig nem érkezett meg, ám úgy veszem észre a férfi itt velem szemben már nagyon várja. Úgy vélem ellenőriztetni szándékoztat vele, hiszen épp csak beestem ide, s bár az ártatlanság vélelme mellettem áll, mégis teljes mértékben megértem gyanakvását. A helyében én is így cselekednék. - Tekintettel hirtelen megjelenésemre nyugodtan alávethet bárminemű átvilágításnak - közlöm eltökéltséggel festett komoly hangon. Hozzá vagyok szokva az efféle meghallgatásokhoz, múltam pedig néhány kamaszkori lázadáson túl tisztának tekinthető. Egy iskolai bandában gitározni minden bizonnyal nem vehető eredendő bűnnek, sem más ilyen mérvű deviancia.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. május 22. 15:58
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 22. 20:24 Ugrás a poszthoz

Polgármester és Payne úr


 A felsorolás igen impozáns, ez tagadhatatlan, ám számomra sem a felújítás sem a másokkal való osztozás bizonyos helységeken jelen pillanatban egyáltalán nem vonzó opciók. Elég mizantróp lélek vagyok, így nehezen tűrök meg bárkit is a környezetemben hosszú távon, s most arra tervezek. A lakályos otthonosságot vallom, és azt, hogy az otthon ott van, ahol a szívem van, s az most itt dobogja nyugodt, hatvanas frekvenciájú ütemét a szegycsontom alatt. - Esetleg szolgálati célú lakás nem tartozik a rendelőhöz, mert gondolom abban praktizált orvos kollégám? - érdeklődöm, s hangomat enyhe reménykedés járja át. Nem ő fog tehát erkölcsöm és szándékaim tisztaságáról megyőződni. Ám legyen, bárkit is szán erre a feladatra nem fog csalatkozni bennem. Míg ezen a szálon futtatom elmém addig betoppan végre az, akire vártunk. Üdvözlik egymást mint barátokat, majd a most érkezett férfi felém is kezét nyújtja. - Emerald Stone, örvendek - köszöntöm rövid, de határozott mozdulattal viszonozva gesztusát. A formális kommunikációban otthonosan mozgok, így nem mondok mást nevemen kívül, mert az felesleges locsogásnak hatna. Hagyom, hogy a falu legfőbb hivatali embere tájékoztassa kollégáját, még mielőtt, ahogyan mondta az imént, a miénk volna a terep. A magam választásán én már túl vagyok, így erről több szót nekem ejtenem kár volna. Kivéve ha meg kell indokolnom miért a nővéri pozíció mellett döntöttem. A jog volt a szerelmem, de mint az sajnos néha megesik csalódnom kellett benne és főleg magamban, ám ha kérdik egy másik aspektust tárok majd eléjük, mely egyként igaz azzal, amit érzek, ám kevéssé negédes vagy bohém indok. Megint iszom egy kis kortyot a gyümölcsléből, míg a fejleményekre várakozom.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 23. 16:14 Ugrás a poszthoz

Maróti Fanni


 Alig hittem, hogy ez is eljöhet még. Egy temetőben sétálgatok, ahelyett, hogy ügyeimet intézném, hogy életemet próbálnám újra felépíteni. Ellustultam talán, pedig sosem volt rám jellemző a restség. Ez a fő bűn kimaradt, ahogy a maradék hatból is jó néhány. Falánk sosem voltam, mindig annyit eszem, hogy ne éhezzek. Buja, kapzsi és irígy csak annyira, ami még bőven az egészséges határértéken belül van. A haragot tudom kezelni, dühömet hűvös arcom mögé rejtem és mindig találok módot levezetésére. Talán egyedül a kevélység az melybe munkám miatt belesodródtam néha, de azzal is el fogok számolni, ahogyan minden más vétkemmel. Kezdetnek ahelyett, hogy önmagammal szemben, álszent módon folytattam volna ügyvédi karrierem, vagy röghözkötött módon átvettem volna a szálloda vezetését inkább felégettem magam mögött minden hidat és Bogolyfalvára jöttem. Néha jobb vissza sem nézve haladni előre. Az egyik sír mellett időzöm, s egy ideje már csak merengve szemlélem a hantot, amikor egy fiatal nő lép el mellettem és részvétet kíván, legalábbis azt hiszem. Szava halk, mintha bánat súlya nehezedne rá. - Önnek is - szólalok meg, ám az én reakciómból az érzelmek teljesen hiányoznak, csak zöld lélektükreimben venni észre némi nyomát a szomorúság hirtelen eloszló felhőjének. Nem látom értelmét elmagyarázni, hogy csak a véletlen hozott a temetőbe, vagy, hogy a fekete az egyik kedvenc színem és bár gyászjel, főleg itt, számomra inkább jelent szilárdságot és megközelíthetetlenséget. A tárgyalóteremben a szürkével a kékkel és a zölddel együtt bizalmat ébreszt, nyugtat vagy épp reményt ad. Ez is olyan trükk, melyre az élet megtanított. A nőt nézem, a hajában lévő kék sávozást. -Levita? - asszociálok az egyik iskolai házra azonnal. Rég volt, de nem olyan messzei időben amikor én is azokat a padokat koptattam, csak épp a Rellonban. Kis adag nosztalgia, csipetnyi emlékezéssel elkeverve ad furcsa ízt torkomnak. Nem kavar fel, arcom továbbra is holdhalovány és rezzenéstelen marad. Hűvös nyugalmam kevéssé szítja már diákéveim elém futó memoriterszalagja, mégis hallhatón ejtettem ki a szót.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 23. 23:25 Ugrás a poszthoz

Bodza Edina Gyöngyvér


 Vásároltam néhány ruhát ma, többek közt az egyenruhámat is beszereztem, melyet munkám során viselni fogok. Fehér, csípőben szabott rövid ujjú felső, térdig érő szoknya, mindkettőn a dísz szegés zöld színű, hozzá egy hajfogó, ami inkább kalap jellegű, s végül egy kényelmes lapos talpú fűzős félcipő. Ezekből két öltözetnyi, hogy míg az egyik mosásban van, a másikat viselhessem. Várom már az első napot, de ennek nyoma nem látszik rajtam, hiszen csak lelkem mélyén hagyok efféle passzióknak teret. - Jó napot! Egy étlapot kérnék. Köszönöm - mondom, amikor elhelyezkedtem az egyik asztalnál, s odalépett hozzám a pincér. Jókora papírtáskámat, melyben a vásárolt holmi van, letettem magam mellé és egyenes háttal ülve, arcomon a nyugalom vonásaival végigvezetem tekintetem a vendégeken. Főleg fiatalok, jórészt édességet falatoznak. Velem átellenben egy vörös hajú lány ül és ahogy elnézem ő is inkább a cukrászdai termékek miatt érkezett. Nem úgy mint én, aki vacsorázni szeretnék valami egyszerűt. A szállásomon nincs rendes étel, s főzni sem lehet, így maradnak az efféle helyek. Ez kellemes, hangulatos és az eddig látottak alapján biztosan színvonalas is, már ami az ennivalókat illeti. Elsimítok néhány ráncot szürke ruhámon és hajfonatomat, is megigazítom, melyet fejemen úgy vezettem körül, akár egy hajpántot és tűztem meg néhány helyen. Kisvártatva megérkezik a pincér, kezembe adja a menüt és azt mondja mindjárt jön, gondoljam át nyugodtan, de én rávetem pillantásom a lapra és megtorpanásra késztetem szavaimmal - Már döntöttem. Egy kemencében sült tejberizst kérek, szórás nélkül és egy pohár bodzás-áfonyás limonádét- közlöm, mire a férfi enyhén megrökönyödik, talán mert túl hamar határoztam, de én nem zavartatom magam. Még hangszínemen sem érezhető semmi más csak a kérés dallamossága - Ennyi lesz, köszönöm - fejezem be rendelésem, mire kisvártatva elveszi tőlem a füzetkét és mint vert had kullog vissza, hogy továbbítsa a szakácsnak választásomat. egyáltalán nem lep meg, hogy így reagál, hiszen az emberek többsége nem ilyen céltudatos, főleg nem egy olyan egyszerű dologban mint az aznapi vacsora megválasztása.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 24. 20:27 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos


A szállodában évről évre számtalan ember megfordult, muglik és mágusok egyaránt. Még gyermekként kezdtem segíteni a nevelőanyámnak, s persze először csak kisebb feladatokat kaptam, majd egyre komolyabb teendőket bízott rám. Végül már a recepción dolgoztam szinte egész nyáron. Nálam jelentkeztek be és ki a vendégek, én intéztem a kirándulások, hajós és szárazföldi túrák, a spliti városnézések minden szervezési és logisztikai részletét. Bevallom nagyon szerettem, annak ellenére, hogy nem vagyok egy könnyed és kommunikatív típus. Eleonore-t is egy ilyen program alkalmával ismertem meg, akivel azután egész szünetben szinte minden estét kinn töltöttünk a tengerparton. Végül ő lett a spanyol levelezőtársam, akinek hála tökéletesre sikerült a nyelvvizsgám. Sok éve nem találkoztunk, s furcsálltam, hogy itt Bogolyfalván pár nappal megérkezésem után rám talált, mert bár néha mostanság is váltottunk pár levelet, nem adtam hírt neki költözésemről a legutóbbiban, mivel az úgy egy éve lehetett. Mindent egybe vetve most mégis itt vagyok és őt is valahol errefelé találom. Nem egyeztettünk le sajnos konkrét helyet, csak annyit rögzítettünk, hogy a fő utczán, mely nem nagy, ám ilyen szép időben igen zsúfolt és zajos. Az eltelt idő alatt úgy hiszem mindketten sokat változtunk. Az én jellemem markánssá, öntudatossá és távolságtartóvá vált, s mindez külsőmön tisztán tükröződik. Ma is egy sötétkék blúzt viselek, hozzá szürke ceruzaszoknyát, mely térdemig ér, hozzá egy nagyjából öt centis sarkú kényelmes, de elegáns, a felsővel megegyező színű bőrcipőt vettem fel. Hajamból francia fonással készítettem betűrt kontyot, csak minimális sminkkel emeltem ki szemeimet és ajkamat. Nem tudok megválni jogi tanulmányaim alatt, majd később ügyvédként kialakított stílusomtól és nem is akarok. Így vagyok önmagam. Menet közben megigazítom hajam és gallérom, majd tekintetemet végigvezetem az emberek sokaságán, de egyelőre nem látok az általam keresett személyhez még csak hasonló külső jegyekkel rendelkezőt sem.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 28. 10:19 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos


 Pár pillanat alatt két ölelő kar közé kerülök, mindez olyan hirtelen történik, hogy őszintén megvallva felocsúdni is alig van érkezésem. Régen hallott becenevemen szólít a nő, aki vihargyors, sodró lendülettel iderohant hozzám, s akiben kisvártatva Eleonore-t ismerem fel. Sokat változott, az a pár fotó, amit küldött nem adta vissza azt a képet amivel most szembesülök, talán emiatt nem vetten észre rögtön a tömegben. Öltözéke és külleme tökéletes ellenpontozója az én megjelenésemnek. Ez mindig is így volt, s úgy fest az idő múlta sem változtat az alapvető dolgokon. Megvárom míg elenged, s kissé elhúzódom. - Örülök, hogy látlak - mondom nyugodt hangon, mely kedvesebben csendül az átlagosnál és bár nem vagyok híve a heves üdvözlésnek, halványan még el is mosolyodom. - Mehetünk, persze -  válaszolom felvetésére, s bár nem fogyasztok koffein tartalmú italokat bizonyára lesz olyasmi amit ihatok, míg ő kávé utáni sóvárgását csillapítja. Elindulok amikor ő és céltudatos léptekkel haladok mellette, tartva vele a lépést. Kapcsolatunk mondhatni bennsőséges mivoltának ellenére sem válok nyitottabbá mint szoktam, s nem kezdek azonnal mély beszélgetésbe. Sőt, felületesbe sem. Csendben sétálok egyelőre a szép, laza és vagány nő mellett. Furcsa érzés az emlékeimben élő lányt összevonni a jelenben itt lévővel, ahogy magamat sem tudom egykönnyen visszaidézni már. Az évek alatt átélt események sok nyomot hagytak bennem és rajtam, és azt gondolom ezzel ő is igy van, s biztosan érezi ennek súlyát.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 28. 15:14 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos


 
A viszontlátás öröme, még ha rajtam nem is látszik oly' kristálytisztán, mint rajta, kölcsönös. Lágy mosolyra húzódik szám szeglete lelkendezésére, s arra a javaslatára, hogy többször is tudunk majd találkozni. - Rendben - helyeslek is röviden, mielőtt azt hinné ellenemre van az ötlet. Ezután egy ideig csendben sétálunk, míg végül ő töri fel hallgatásunk pecsétjét. Kérdése hullámokat vet elmém tótükrén. Egy sort sem írtam neki a balesetről, amiben nevelőszüleim meghaltak, s mely után, mint az életbenmaradtak általában, átértékeltem eddigi létezésem minden spektrumát. Sem az ügyről, mely a végső döntésre késztetett. Talán meg kellene osztanom vele mindezt, de hogyan mondhatnám el? Még ha őszinteségnek híján nem is vagyok, a szavak ajkamról, mint gyöngyök csupán a tárgyalóterem falai közt tudnak igazán könnyedén, vagy épp bölcs lassúsággal peregni. Távolságtartó hűvösségem mélyen érző, sebezhető lelket  óv, mint sünt tüskéi, mégsem tagadhatom most meg hirtelen ennyire önmagam. Vagy mégis, hiszen minden most kezdődik el... - Úgy éreztem változásra van szükségem. A szállodát eladtam nevelőanyám egyik ott élő rokonának, felmondtam és idejöttem. Itt tanultam, ismerem a falut. Logikus lépés volt Bogolyfalvát választanom. - kezdem úgy akár egy védőbeszédet.  Magam állok most a vádlottak padján, bár ez bizarr visszfényt vet eddig kialakult önképemre. Nem bánom döntésemet, mégis úgy érzem mentséget, de legalábbis jó indokot kellene találnom rá mások számára, hogy miért jöttem ide és telepszem le hamarosan.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. május 28. 16:00
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 28. 17:18 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos


 A teaház nevére, oldalra pillantok keresgélve emlékeim közt, mindhiába. Nem ismerős innen Bogolyfalváról a hely, pedig biztosan megjegyeztem volna. - Nem a Czukorvarázsra gondolsz, mert az itt van és remek édességeik vannak. A kávékról nem tudok nyilatkozni, de úgy gondolom megér egy próbát - mondom, letisztult meggyőződéssel miközben tovább folytatjuk utunkat. Kevés dolog van, amihez igazán ragaszkodom, azok is inkább mementók, jelképek és szokások, melyeknek száma az idő múltával mind csak nőtt, s velem jöttek bármerre is vetett a sors. Ilyen szokás a jó cukrászdák felkutatása. Nem eszem sokat, de azt csak is jót. Így most ebben a melegben lehetséges, hogy megengedek magamnak némi bűnös élvezet gyanánt egy, vagy két gombóc fagylaltot. Erre is kiválóan alkalmas hely lehet a fent említett intézmény. Kicsit lassítok lépteimen, látom elgondolkodtatta válaszom. A logika és én jó barátok vagyunk, de éppoly kreatív is tudok lenni, mint amilyen ésszerű, csupán ezt az oldalamat megtartottam mindeddig magammak. Az ösztöneim vezetnek, de sikert az eszemmel arattam pályám során. Mindig ráláttam a megfelelő taktikára, szinte megjelent előttem az igazság és annak módja, ahogyan érvényt szerezhettem neki. Védenceim nem tudtak becsapni, s egy idő után már ki is szűrtem azokat, akik ártatlanok voltak, s így sikerrel állhattam ki értük. Legutolsó ügyemig. - Igen, nővér vagyok. Mindaddig helyettesítem a falu gyógyítónőjét míg ő távol van - mondom, s közben gyorsan összegzem mit is tudok róla. Korombeli nő, orvos és most bizonytalan ideig külföldön tartózkodik. Hamar megtanul az ember információkhoz jutni, ha olyan szakmát választ, mint az enyém. Miután megkaptam az állást utánajártam kitől és milyen körülményeket veszek át. Elégedetten konstatáltam, hogy jó híre van, neki és a rendelőjének egyaránt.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 29. 22:29 Ugrás a poszthoz

Payne és Polgármester úr


 Mintha kissé zavarban volna az újonnan érkezett férfi, s nem tudná mit is kezdjen kezeivel. Végül állva marad is marad, s így beszél hozzám. Ez furcsa, hiszen elviekben ő élvezi a Polgármester feltétlen bizalmát, így nincs oka feszültnek lenni, mégis ezt a benyomást kelti bennem. - Természetesen, ahogy gondolja. Igazodom önökhöz - mondom távolságtartó nyugalommal, s arcomon nincs jele annak az örömnek, melyet lelkem mélyén érzek, hiszen megoldódni látszik lakhatási gondom. Szívem ki-kihagyó ritmusát érzem bordáimon, mint kismadarat, mely a kalitkájában röpdös. Jogosan szeretnék átnézni a szolgálati lakást, hiszen ott maradhattak olyan magán vagyontárgyak, melyeket el kell juttatniuk eredeti tulajdonosukhoz, azaz a gyógyítóhoz, Noxen kisasszonyhoz. Fellebbent egy újabb fátyol, elődöm, ha nevezhetem így, egy nő volt. Orvos és nővér egymással szemben ugyan fölé és alárendelt, a laikusok számára mégis azonos tisztelettel kezelendő, mert kezeik közt az élet egyként szent és csak ők képesek szakszerűen menteni, ha mentendő. Sokan elfelejtik, hogy mennyi áldozattal jár ez a hivatás is, ugyanúgy, mint a gyógyítóké. Több atrocitás éri őket, s néha igen "piszkos munkák" jutnak osztályrészükül, annak ellenére, hogy számtalan esetben közel is kerülnek lelkiekben a betegekhez és megismerik őket. Erről nem szabad megfeledkeznie senkinek, még nekem sem. Tudom mit vállaltam és büszkén fogom tenni a dolgomat. - Értem. A magam részéről elsősorban a faluban tevékenykednék. Ellátnám a tartós segítségre szorulók, a várandós nők és a kismamák látogatását éppúgy, mint az akut eseteket. Viszont ha a tanodában van rám esetleg szükségük, akkor oda is elmegyek - közlöm a férfival, hogy mennyi és milyen természetű feladatokat szeretnék vállalni. Nem ismeretlen számomra sem Bogolyfalva sem a Bagolykő, rövid időn belül mindkét helyen tökéletes otthonossággal fogok mozogni ismét. Ebben tökéletesen biztos vagyok. - Számomra minden tökéletesen tiszta. Esetleg önnek felmerült bármi kérdése? - nézek a férfira és zöld szemeim hűvösével igyekszem bizalmat ébreszteni benne. Sosem árt, ha  jó az összhang egy orvos és a segítője között, vagy legalább a kölcsönös affinitás megvan. Úgy vélem ez nagyban hozzájárul a sikeres gyógyításhoz. Amikor a tárgyalóteremben álltam az esküdtek és a vádlott közt is igyekeztem védencemmel kialakítani egy törvényes keretek közt működő, de  bizalmas viszonyt, miként is tudtam volna ennek hiányában hitelesen képviselni az érdeküket, vagyis az igazságot.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 30. 23:11 Ugrás a poszthoz

Payne és Polgármester úr


 Tévedés volna azt hinnie a velem szemben álló férfinak, hogy örömtelen vagyok, sőt nagyon is boldoggá tesz ez a helyzet, csupán visszafogottan kezelem a jó dolgokat. Minden jó után rossz, s az után ismét jó jön, akár az évszakok körforgása. Egyszer fenn, másszor lenn, de minden elmúlik egyszer. - Tökéletesen tisztában vagyok vele mit jelent egy faluban egészségügyi ellátást biztosítani - mondom érzelemmentesen, hiszen egyáltalán nem lepett meg azzal amit mondott - Az emberek ilyenek, ha nincs baj is keresnek, de néha elég pár őszinte szó vagy rájuk szánt perc, hogy jobban legyenek - halványan elmosolyodom, majd végighallgatom a státuszával kapcsolatos mondandóját. Igen jogilag ez rendben van, hiszen minden faluban, még a legkisebben is biztosítani kell az orvosi jelenlétet. Az én szerepem kisebb, de sokat tudok segíteni nekik, még ha csak a korábban elmondott feladatokat végzem is majd el, vagy épp az általa ecsetelt dolgokkal foglalatoskodom, míg ők rendelnek. - Azt megköszönném, ha megmutatná, esetleg holnap délelőtt kilenckor, ha önnek is megfelel. Emlékeim szerint ugyanis nem volt akkoriban külön rendelő, amikor én még a Bagolykőben tanultam és néha lejutottam a faluba- fejtem ki, miközben felemelkedem ültömből, s elsimítom ruhám ráncait, hogy megjelenésem makulátlan legyen - Uraim, ha nincs más akkor én most magukra is hagynám önöket. Nagyon köszönöm a belém előzetesen vetett bizalmukat. Ígérem nem fogják megbánni, hogy engem alkalmaznak - intézem szavaimat mindkettőjükhöz, majd kisvártatva elbúcsúzom tőlük és távozom. Kilépve, s magam után becsukva az iroda ajtaját elmosolyodom és fellélegzem, mint kinek szívéről nehéz kő gördült volna le hirtelen. Megköszönöm a titkárnőnek kedves közbenjárását, hogy azután elinduljak vissza jelenlegi szálláshelyem felé. Belépve a szobába leülök az ágyra, kezeimet imára kulcsolom, s némán adok hálát azért, amiért így kegyeiben tart a gondviselés. Munkát és lakóhelyet találtam néhány óra alatt, mi ez ha nem csodás égi gondoskodás.
  

 
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 1. 09:12 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos



 Nem igazán kell féltenem, alig mondja ki amit gondol, már cselekszik is rögtön. Ahogy belépünk engem ugyanúgy magával ragad az illatár, ám én visszafogottan csupán egy mély lélegzetvételre redukálom örömöm kimutatását. A cukrászda termékei íncsiklandóak, sorra venném őket én is szívem szerint, de nem árt némi önfegyelmet gyakorolnom így majd csak fagylaltozni fogok, ahogy elterveztem. - Egy nővér feladata nem csak a betegek ellátása. Rendben tartjuk a rendelőt, kijárunk a kismamákhoz, védőnői tevékenységet folytatva. Emellett kapcsolatot tartunk azokkal akik tartós ellátásra szorulnak - vázolom fel, hogy azért nem csak üldögélni fogok a babérjaimon, hanem nyár ide vagy oda tele leszek munkával, aminek most nagyon örülök. Közben leülünk egy asztalhoz és a pincér szinte azonnal meg is érkezik hozzánk, majd miután kölcsönösen köszöntjük egymást leadom neki rendelésem. - Szeretnék kérni egy gombóc gesztenyecsodát - nézek a fagylalt lapra - Egyelőre ennyi, köszönöm -közlöm vele kérésem, majd ezután megvárom míg a velem szemben ülő is rendel, majd kigombolom blúzom nyakát, némiképp lazítva megjelenésemen. Kezeim ezután az asztalon pihentetem, szemeimet pedig előbb körbejáratom a helységen, majd Eleonore-ra függesztem átható, hűvös tekintetem. - Nálad a tanári hivatás új keletű igaz? Melyik egyetemen oktatsz? - érdeklődöm őszintén, mert való igaz, hogy kíváncsiság ébredt bennem. Nem azért mert nem érzem őt erre alkalmasnak, sőt, sokkal jobb, ha van élet abban, aki tudását adja át a felnövekvő nemzedékeknek. Gondolkoztam régebben én is az oktatói pályán, de túl szigorú és kimért, már-már kőszívű voltam akkoriban éppúgy, mint manapság. Ennek fényében másként döntöttem és megkíméltem a nebulókat magamtól.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 2. 00:14 Ugrás a poszthoz

Bodza Edina Gyöngyvér


Jóízűen falatozom épp a tejberizsemet. A tetején lévő karamelizálódott réteget hagyva utoljára, kanalazgatom, amikor meghallom, hogy csúnyán köhögnek tőlem nem messze. A hang forrása felé fordítom fejem. Az a vörös lány az, akin megakadt a szemem rendeléskor, s láthatóan szenved. Minden bizonnyal félrenyelhetett valamit. Jelezni próbál, hogy segítsek. Azonnal cselekszem. Innivalómmal kezemben odalépek hozzá, elé teszem a poharam, majd megütögetem a hátát, hogy ezzel hátha le sikerül küzdenie azt, ami tévútra ment és a légcsövében kötött ki a nyelőcsöve helyett. Ha ez nem használ, akkor be fogom vetni a speciális műfogást, a Heimlich manővert, de csak végszükség esetén.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 2. 05:02 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos


 Arcom rezzenéstelen, nem adom jelét semmilyen érzésnek, vagy gondolatnak. Annak ellenére, hogy tudom milyen érdeklődő is barátnőm, néha nem értem, hogyan képes ilyen nyitott lenni olyasmikre, amik valójában tökéletesen érdektelen információk számára. Ettől függetlenül készséggel beszélek neki a téli időszakról. - Többen vannak, kisebb nagyobb meghülésekkel, influlenzával, kiváltképp ha enyhe az idő. Ezen kívül zúzódással, töréssel járó eséseket kezel főleg a gyógyító, ezekben nyújtok neki asszisztenciát - hangom kissé lágyabb, már-már kedvesnek mondható. Nehezen oldom le hűvös álarcom, s engedek teret természetem érzelmes oldalának. Hiába szándék, ha a tapasztalat nem ámít, s megbéklyózza lelkemet. Akinek kitártam szívemet az majd' mind csalárd. Csoda hát, hogy féltve óvom bensőmet? - Egy invito elég lett volna - mutatok rá a történet problémájának pofon egyszerű megoldására. Boszorkányként használjuk ami adatott. Bár hazudnék, ha azt mondanám én soha nem gondolkodtam, vagy épp cselekedtem mugliként. Főleg anno, a hoteles időkben.  - Még mindig kutatod a sötét dolgokat? - kérdezem, majd megízlelem a közben kiérkezett fagylaltomat. Szemem egy pillanatra lehunyom finomságának adózva, de ezt leszámítva csak magamban ismerem el, hogy isteni, hiszen ha nem így volna akkor is megenném, de így meg fogok kóstolni egy másik ízt is ez után.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 4. 21:05 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos


 Fizetésemre vonatkozó kérdésére szemöldököm enyhén megemelkedik. Azt hiszem ez nem olyan fontos dolog, de ha érdekli, hét beszámolok neki róla. Furcsállom azonban, hogy felmerült benne, hogy engem érdekel a pénz. - Ahogy néha a nevelőapám mondta "Éhen halni sok, megélni kevés". Valójában sosem motivált a pénz, de ezt szerintem te is tudod. - mondom és folytatom fagylaltom fogyasztását. A varászigére tett megjegyzését egy halvány mosollyal nyugtázom, hiszen mi mást is mondhatnék. Nem kezdem el oktatni arról, hogy ha már boszorkány tartsa mindig magánál a pálcáját, főleg az ő érdeklődési területe miatt. Felnőtt nő, aki tudja mit csinál és nincs szüksége útmutatásra. - Volt egy időszak az életemben, amikor elragadott engem is a sötét oldal, de valahogy nekem a segítséggel ez nem összeegyeztethető. Paradox módon értelmezed a fogalmat, de az is lehet, hogy én gondolkozom csak feketében és fehérben a világról - fejtem ki véleményemet azon a hangszínen melyet már jól ismert. Minden ítélkezéstől mentes tónussal csengtek szavaim - Ártatlanokat megmenteni a dementor csóktól vagy épp a börtöntől sem feltétlen az az igazi segítség, de a nővérség valóban az, és ez vitathatatlan - folytatom , s közben eszembe jutnak legutolsó ügyem részletei, melytől megkeseredik az édes fagyos íz is a számban. Igazlátásom durván megcsalt, pedig sosem történt még ilyen velem. Vakká váltam és ez megbosszulta önmagát - Nem tartasz tőle, hogy ez a sok gonoszság, amit felkutattál egyszer visszahat majd rád? - kérdezem őszinte érdeklődéssel, fennhang vagy hátsó szándék nélkül, s elmém tovább sorjáz az elmúlt idők képei közt. A tárgyaló teremben látom magam ismét. Justicia is vak, de tévedhetetlen, mondják, ám akkor, ott, még ő is elhagyott engem. A bíró végszava után jöttem rá, hogy mit tettem, s akkor meghasonlottam önmagammal. Elvesztettem hitem, pedig másom már akkorra nem maradt. Most kezdem csupán lassanként visszanyerni, a bűnbocsánat reményével együtt.  
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 7. 23:15 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos


Szavain, ha természetem nem volna olyan higgadt, mint amilyen, talán még fel is háborodnék, de csupán magamban forgatom meg és gondolom át jelentéstartalmukat. Valójában azonban jobb ha kimondom, amire jutottam, mert biztosra veszem, hogy így elkerülhetjük a félreértést és a tüskéket.  - Úgy vélem az emberek gyógyítása, ápolása megfizethetetlen cselekedet. Nincs az a pénz, ami elég volna azért a sok áldozatért, amit a nővérek és orvosok tesznek a betegekért - fejtem ki kissé talán túl rideg éllel hangomban véleményemet. Nem szeretem, ha úgy nyilatkoznak egy ügyről, hogy nem látnak bele megfelelő mélységben vagy szemszögből. Amikor hajnaltól napestig, vagy épp egész éjszakán át ápolnak valakit, megtesznek érte mindent, ami tudásukból erejükből és képességeikből telik, azzal rengeteg dolgot áldoznak fel a saját életükből. Ezért is hivatás ez és nem szakma. Legalábbis én így gondolom, s emellett a nézetem mellett lelkem mélyén rejlő összes szenvedélyemmel kiállok, ha szükséges. - Engem a hitem hajt, tudván, hogy jót tehetek minden új napon, vagy így vagy úgy - reflektálok szavaira. Értem mit szeretne mondani, csak ahogyan kifejezi, az furcsa és félreérthető. Határozottan úgy érzem a sok év, ami csupán levelek váltásával telt el felettünk, eltávolított bennünket, a nézeteinket egymástól. Ellenpólusokként ülünk itt ennél az asztalnál és ez lehangoló, mi több reménytelennek tűnő helyzet, mely szakadékká is válhat, ami áthidalhatatlan. Nem ő az egyetlen, de ő a legrégebbi barátnőm. Ám az idő sodrása sajnos úgy tűnik megártott nekünk. -  Inkább ételtesztelőnek - közlöm egyszerűen egy halvány mosollyal, ahogyan én is a tányérjára pillantok - A sötétség bekúszik az emberbe, megmérgezi a lelkét, beleég a szívébe s végül megfojtja az elméjét. Erre én már sajnos rájöttem, de úgy hiszem, még van remény, hogy megtisztuljak. Azonban te semmit sem veszítettél elszántságodból, remélem lényed és a benned lévő fény elég erős lesz és végig ellenállsz majd mindennek, ami bajt hozhat rád - nézek megenyhülve a nőre. Bízom benne, hogy ő tényleg nem jár úgy soha, ahogyan én és nem kényszerül felégetni maga mögött mindent, hogy azután a semmiből kényszerüljön újjáépíteni mindazt, ami az életet jelenti.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 9. 23:26 Ugrás a poszthoz

Férfi az esőben


 Azt hiszem eheti pech sorozatom ma a tetőfokára fog hágni. Ezzel a megérzéssel ébredtem fel, s minden jel szerint be is igazolják majd a nap további eseményei gyanumat. A szabadidőmben szerettem volna kicsit bevásárolni, mert fogytán volt a tej és a sajt, no meg a liszt és egyebek. Ez volt betervezve. De nyolc óra után nem sokkal azzal indult minden, hogy beakadtam egy kiálló szögbe, ami felhasította a jelenlegi egyetlen épkézláb farmernadrágom, így kénytelen voltam egy hosszú, fekete maxiruhában útnak indulni a borús időben. Ezt követően kezdtem megnyugodni, hogy talán mégis megalapozatlanul vádoltam meg a napomat, hiszen maga a vásárlás eseménymentesen zajlott. Most azonban, hogy megvettem mindent és hazafelé tartok, mit ad isten leszakad az ég, és természetesen nem is kicsit. Remek! A hajam, amit botor módon persze most nem fontam be vagy kontyoltam fel mint szoktam és a ruhám is csuron víz, a szandálommal egyetemben. Épp az egyik bolt eresze alá próbálok befutni, amikor a papírtáskám megadja magát az elemeknek és kiszakad. A liszt puffanva terül szét a kövön valaki lába előtt, a tej szerencsére megússza, de az áfonya szörp üvege szilánkokra robban szét. - A fenébe! Ezt nem hiszem el! - szentségelek, miközben mint, ki imát mondani készül vetem magam térdre és kezdem menteni a menthetőt. Minden csupa víz és lisztes-szörpös üvegtörmelék. Ráadásul még a pálcámat is otthon felejtettem, így kézzel szedegetem fel a dolgaimat, már ami megmaradt belőlük. Arcom kivételesen nem mozdulatlan, hűs alabástrom, s zöld szemeim is szinte szikráznak a bennem dúló szokatlanul heves indulattól.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 12. 23:05 Ugrás a poszthoz

Férfi az esőben


A kellemes, de tartózkodó hang, melyet hallok, meglep, felpillantok forrása felé, s egy férfival találom szemben magam. - Mondhatni - felelem kérdésére, majd tovább szedegetem a holmijaimat, s egy halvány mosollyal megköszönöm, ha segít ebben bármilyen mértékben. Nem vagyok annyira feminista, sőt semennyire, hogy ne esne jól egy férfi segítsége, vagy bárkié, ha úgy hozza a szükség. - Mostanság nem csak az eső tesz keresztbe nekem, az a baj - mondom immár higgadtságom teljes birtokában, miután az utolsó zacskó, egy adag csavart tészta is visszakerül a szatyromba. Elsimítom hosszú, vizes hajam arcomból, majd felemelkedem és belépek az eresz alá, hogy ennél jobban már ne ázzak el, bár ez ahogy végignézek magamon, úgy vélem talán felesleges. - Remélem ön nem lett miattam lisztes vagy szörpös - nézek rá fürkészőn, mert ha esetleg mégis bepiszkoltam, akkor természetesen kitisztítom a ruháját. Sajátomat szükségtelen hiszen csurog a víz konkrétan mindenemből. Ráadásul még fázni is kezdek, bár a remegést palástolom egyenes tartásommal. A kezdeti látszat ellenére nem omlottam össze, ám az szerfelett bosszant, hogy utolsó filléreimet költöttem el fizetés előtt, ami még messze van. A vagyonom nagy részét, amim lett a szálloda eladása után, azt eladományoztam, s csak annyit tartottam meg, mely pár hónapig fedezte a kiadásaimat, s annak is a felét lekötöttem, így most tényleg el vagyok szegényedve. Vicces helyzet ez azért, de az Úr útjai kifürkészhetetlenek.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 13. 22:22 Ugrás a poszthoz

Férfi az esőben


 Felnézek rá, ahogy megint megszólal, de én magam néma maradok. Tényleg nincs most jó hetem és ezt ez a kis zivataros baleset még meg is koronázta, de ahogy eddig is számos bajon, ezen is túl leszek. Abból ami most csodával határos módon megmaradt kihúzom fizetésig, már ami az étkezést illeti. Van hol aludnom és az a szolgálati lakás egy igazi menedék. Nincs okom panaszra. A fizetés, amit a nővéri munkámért kapok is teljesen jó, a többit pedig a gondviselésre bízom, ahogy tettem mostanában minden kétségekkel vagy épp kísértésekkel teli időben. - Köszönöm - mondom ahogy segít még befejezni a visszapakolást és leteszi a szatyrot az üzlet párkányára, melynek eresze alatt mindketten állunk. Felsorolásán elgondolkozom. A sorrenden legalábbis, majd egy pillanatra jobban megnézem őt magamnak, s azt is ami nála van. Művész lehet. Erre a következtetésre jutok, de tovább már sem illendőségből nem figyelem, sem azért, mert válaszolnom illene, így gyorsan meg is teszem. - Az aurorokat kivéve, nagyjából ezek mind, de főleg az élet - mondom rezzenéstelen, alabástrom arccal és tekintettel. Mindenkinek vannak gondjai, senki sincs, akit ne ért volna már kisebb nagyobb sorscsapás, de a hit sokat segít, s bennem van, ám nem azért, mert így neveltek, hanem mert megtaláltam magamban. Ruhái állapotát firtató kérdésemre megnyugtató választ ad, ami levesz egy gondot lelkiismeretemről. - Örülök - közlöm halván mosolyra húzva ajkam szegletét. Nem volt célom őt önálló férfiúságában megcsorbítani, csupán udvarias szerettem volna lenni, de szerencsére nincs szükség rá, mivel elkerülte mind a liszt, mind a szörp. Közben egyre jobban fázni kezdek, ezért karjaimat mellkasom előtt összefonom, igyekezve ezzel melegíteni magam. - Az utolsó ebben a hónapban. Ennyi telt a pénzemből - minden pironkodás nélkül adok választ kérdésére, hiszen az igazság sosem szégyellendő. Hosszú ruhámból ezalatt kicsavarom a vizet, ahogy hajamból is, mely ezután jeges takaróként borul hátamra, hiszen egészen derekamig leér. Ha nem jutok hamarosan melegebb helyre, ennek tüdőgyulladás lesz a vége, s a baj az, hogy nem ez lenne az első.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 16. 15:45 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos


Valamiért az az érzésem, hogy mostanában jobban ad a szavaimra, bármily pőrén és tárgyilagosan is tolmácsolom általuk nézeteimet. Jelen pillanatban, ahogyan beszél mintha átértékelte volna előbbi nézetét, s szavaiból ez csendül ki felém. A szépséges szőke nő, akit alig húsz évesen, a szállodánkban végzett munkámnak köszönhetően ismertem meg, most olyan jelzőkkel illet, melyek furcsán sajgón érintik meg vastag, érzéketlenség-falak mögé zárt lelkemet. -  Ne mond ezt, hiszen te is jó vagy, én meg inkább Lucifer lehetnék - rázom meg finoman fejem ellenkezésem jelzése gyanánt, majd folytatom - Az utóbbi időben néha úgy éreztem, hogy egyenesen a pokolra szállok alá, hogy egy-egy ártatlant megmentsek - ezalatt felénk kószál a pincér és elviszi Ellie elől a már üres tányért - Az utolsó ügyemnél nagyot hibáztam. Talán túl korán mentem vissza a nevelő szüleim halála után és túlságosan felkavartak azok a dolgok, amik kiderültek rólam, róluk, mindenről...Nem láttam tisztán az igazságot... - kicsit elmerengek, hangom lágyabbá válik komorságomtól, balommal egy kósza hajtincset fonott kontyomba simítok, csak, hogy kezem lefoglaljam, mivel én már az első adag fagylaltommal végeztem. Néhány pillanatnyi nyomasztó csend után ismét ő kezd beszélni, s ekkor már figyelmem újra tökéletesen az övé. - Tévedsz, ha azt hiszed, hogy én nem ismerem a sötétséget és a gonoszságot - reagálok érvelésére - Akkor is, ha azt hiszed, nem veszek tudomást róla. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ott van szinte mindenütt és akkor is ott lesz, ha elfordítjuk a fejünket, vagy tagadjuk - iszom egy korty vizet mielőtt tovább beszélnék rám jellemzően érzelmektől mentes, de nyugodt tónusban - Rég nem vagyok már naiv. Megértelek téged. Te azon kevesek egyike vagy, akik magukra vállalják azt a nehéz terhet, hogy a jeleket keresik, amiket ha felismerhetővé tesznek mindenki számára, akkor talán elkerülhetők lesznek a tragédiák - nézek rá egyenesen, s zöld szemeim színét a szomorúság felhői árnyalják - Aggódom érted, mint a barátnőd, de ez a tény egyáltalán nem zárja ki, hogy egy részemmel ne helyeselném azt, amit és ahogyan teszel - remélem így már érti miként is vélekedem az egész sötét mágia tanulmányozásról és arról, ahogyan ezt ő végzi. Tudom, hogy képes helyesen ítélkezni és nem belevonódni az ármányokba, átállni a sötétség oldalára. Az elmém így értékeli és el is fogadta, de a szívembe néha beólálkodik az érzés, hogy elveszítem őt és ez arra késztet, hogy néha rákérdezzek olyasmikre mint az imént. Nem tudom kimutatni az érzéseimet, sem helyén kezelni az emocionális megnyilvánulásokat a magánéletemben. Önző módon attól tartok, hogy ha vele történik valami, akkor egyetlen nő nemű lény sem marad, aki olyan régóta ismer, mint ő és, aki képes így elviselni engem. Emiatt sem vagyok én angyal, csupán egy gyarló ember.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 16. 16:09 Ugrás a poszthoz

Férfi az esőben


Mindenem biztonságban van, leszámítva persze saját magamat, már ami a lehetséges tüdőgyulladást illeti. A hajam egyre hidegebb, ahogy immár nedvesség utánpótlás híján igyekszik száradni, s a kipárolgás attól a felülettől, jelen esetben a hátamtól, hőt von el, amin szétterül. Kérdésén nem csodálkozom el egy pillanatig sem, hiszen az emberek nagy része ilyen közvetlen és könnyen köt ismeretségeket ebben a faluban. Nehezen szoktam hozzá iskolás koromban, s ez azt hiszem most sincsen másképp, mégis úgy érzem ő megérdemli, hogy megpróbáljak nyitottabb lenni felé. Ha már a szatyrát is nekem adományozta. - Nem rég érkeztem és igen, itt dolgozom a  faluban. Nővér vagyok. Az első fizetésem azonban majd csak a jövő hónap elején kapom kézhez - magyarázom el a helyzetet, miközben azon gondolkozom, hogyan száríthatnám meg fürtjeimet úgy, hogy a pálcám nincs velem - A nevem Emerald - nyújtom kezem bemutatkozás közben, s ha elfogadja röviden de határozottan fogom meg az övét, hogy azután ismét beszélni kezdjek - Van önnél pálca esetleg? - teszem fel a hirtelen ötlettől vezérelt kérdést, s remélem valahogy meg tudom kérni, hogy tegye szárazzá ázott veréb lényemet. Az eső továbbra is úgy zuhog, mintha dézsából öntenék, s egy-egy jókora villám is átcikázik az égen, melyet hangos mennydörgés kísér. - És önről mit tudhatok? - érdeklődöm, ha már úgy hozta a sors, hogy egy ideig a zivatar miatt egymás társaságában leszünk. Alig észrevehetően, de megrázkódom, valahányszor audiovizuális jelet ad az odafenn dúló égi háború. Nem szeretem a viharokat, s ez a félelem már kicsi korom óta bennem él. Közelebb is húzódom a falhoz, s karjaimat összefonom mellkasom körül.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 22. 22:35 Ugrás a poszthoz

Eleonore Santos


 Az idő felettünk jócskán elszaladt, torkunkon lassan lecsúszik már az utolsó falat, s ajkaink is elhagyják a legvégső szavak. Nagyon sok dologról beszélgettünk és számos téma felmerült ma köztünk, hogy a jó sorsunk, s Isten akaratából itt összejöttünk. Barátságunk újra biztos révében kikötnöm jól esett, mondhatom, ilyen érzésem régen keletkezett. Az első percek kínjain hamar átbuktunk, mint hullámon az erősre épített hajó, mely dacol minden széllel, s a hatalmas erejű vizekkel. Fontos volt tisztáznunk kikké is váltunk és mihez miként állunk most, ennyi év után. Az ami volt még él, barátságunk alapja sértetlen, őszinteségünk záloga romolhatatlanságának. Nem vagyunk már fiatal csitrik, kikben a vér még izzik, de vének sem, kik remegnek az élet múltán. Élünk mindketten a magunk módján. Búcsúszavamban ígéretet tettem elhívom majd magamhoz, ha jól berendezkedtem, majd elváltunk szép csendeben. Ha visszafelé vezető úton még mindig szavai jártak fejemben. A Lucifer megnevezést, mint jelzőt használtam, ezt persze meg is magyaráztam. Egyszerre érzem a jót, s a rosszat magamban, mint a Bukott Fényhozó, a kettősség itt a kulcs nem maga a puszta szó. Amit pedig ő mondott, hogy nyomot hagyni vágyik, megértem. Valahol mindenki erre áhít, s ki így, ki úgy éri el a célját. Neki a kötetek, a felfedezett sötét területek jelentik az idő szövetébe tett lenyomatot, nekem pedig, hogy vétkeimért a megbocsátást, s végül a megváltást elnyerjem. Ez fontos nekem. Belépve a patika ajtaján felsietek és leülök ágyam sarkán. Magamba mélyedek, majd pennát, s pergament keresek, hogy velük levelet készítsek.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 24. 00:26 Ugrás a poszthoz

Lány, aki fest


 
A héten ez az első szabadnapom, így gondoltam kihasználom az időt, és erre egy olyan elfoglaltságot választottam, pénz híján, ami teljesen ingyenes: Az olvasást a kis tavacska partján. A kötet most nem szakmai, hanem egy mugli képregény, a Fényhozóról, aki az emberek közt keresi az útját. Nagyon kellemes idő van, így egy üveg vízzel, pár bundás kenyérrel és egy pléddel felszerelkezve most itt üldögélek az egyik terebélyes fa alatt és belemélyedek olvasmányomba, s a fülemben szóló Holdfény szonáta dallamába. Szakadt farmerem megfoltoztam, abban vagyok és egy fekete pólóban, melynek hátoldalán szárnyak vannak, elején pedig a képregényből készült sorozat logója díszeleg, amit ugyebár serényen lapozok, és szinte iszom zöld szemeimmel sorait. - Ezt nem hiszem el, hogy lehet ennyire...áh... - kommentálom magamban az eseményeket, melyek a lapokon lévő karakterekkel történnek, de mindebből a külső szemlélők számára csak pár apró mimikai rezdülés látszik. Remekül értek a belső monológokhoz és azok elrejtéséhez. Póker arc, így hívják azt, ha valaki egy érzéketlen tuskó, amilyen én is vagyok az esetek úgy nagyjából kilencven százalékában. Mindig jól lepleztem magam, mert az érzelmeimet gyengeségem jeleinek tartottam, legalábbis azt hittem, de aztán az is megfordult a fejemben, hogy talán köze lehet ennek az egésznek ahhoz, hogy vakon születtem és csak majd két évesen operálták meg a szemeimet és távolították el róluk a hályogot. Ez persze csak hipotézis, de ha lesz némi időm majd utána fogok nézni. Elhalad közben mellettem egy lány, aki festő állványt cipel. Pár pillanatig követem tekintetemmel, majd visszamerülök az olvasnivalóm világába.

Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 24. 13:37 Ugrás a poszthoz

Mindenki


A bagoly kézhez kapását követően sietve jöttem két feltöltött elsősegély ládával felszerelkezve egyenruhában, hiszen épp dolgoztam, amikor a tollas beszállt a nyári jó időre tekintettel nyitva tartott ablakon. Talán még nem érkeztem túl későn, mert nem látom nyomát komolyabb egészségügyi beavatkozásnak, de felbolydulásnak igen. Sok idegen arcot és pár ismerőst is felfedezek a zsibongó tömegben, ezért igyekszem megtalálni a felettesemet Dr. Payne-t, aki az értesítést küldte. Egy kisebb csoporttal áll, akik közt ott van a falu orvosa, aki helyett felvettek, de mire odaérek ő már elsiet, így nincs alkalmam jobban megfigyelni. - Doktor úr, jöttem ahogy tudtam! Hoztam felszerelést is, gondoltam jól jöhet. Hová tehetem? Van már felállított vészhelyzeti betegellátási központ?- kérdezem gyorsan, érzelmektől mentesen és mindenek felett lényegre törően, hiszen ahogy elnézem nincs sok idő a finomkodó csevegésre. Míg várom az utasításokat arról, hogy mit kell tennem, addig végigjáratom tekintetem a környezeten. Káosz mindenütt. Fejetlenség és kétségbeesettség. Pontosan az, amit egy ilyen helyzet szülni szokott egy nagy közösségben. Pár önjelölt hősködni próbál majd, míg néhányan vezető szerepükben irányítják azokat, akik bár tudnak, de saját fejük után menni nem mernek maguktól. Szerencsére így, hogy visszatért a Doktornő már remek az egy főre eső gyógyítani képes személyek száma. Vajon végleg visszajött vagy csak ideiglenesen? Erre a kérdésre még remélem lesz időm megtudni a választ. Nem szeretném ilyen hirtelen elveszteni a munkám, de talán nem is fogom és ő is alkalmaz majd ha marad. Minden esetre most sokkal fontosabb dolgokra kell, hogy koncentráljak és meg is teszem. Szemeim egyenesen felettesemre szegezem és figyelem mit mond nekem.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 25. 23:37 Ugrás a poszthoz

Dustin


 
A felszakadozóban lévő esőfelhőkkel tarkított eget nézem, és örömmel konstatálom, hogy a zivatar lassan csillapodni látszik. A dörgés és a villám közti idő mind nő, ez ad bizonyságot arról, hogy a vihar szeme messzebb van már tőlünk. Közben pár szót szól hozzám a férfi, melyekben kérdés is szerepel. - Csak a faluban végzek ellátást - válaszolom neki egyszerűen, miközben megrázkódom a hidegtől. Ezután bemutatkozik nekem, így már tudom a nevét, melyet igyekszem megjegyezni, mint jótevőmét. Sajnos nincs pálcája, ez egyszerre döbbent meg és szomorít el, s nem tudom melyik érzés bennem az erősebb. Reméltem, hogy mire kitisztul az idő meg tud szárítani, ha mást nem legalább a hajamat, de sajnos ez vakvágánynak bizonyul, legalábbis elsőre így tűnik. Ekkor azonban valami bizarr dolgot tesz. Felemeli a kezeit és a nedvesség lassan kifelé áramlik ruhámból és hajamból egyaránt. Összevont szemöldökkel nézek rá mindaddig, míg magyarázatot nem ad tettére. - Így már minden világos - bólintok jelezve ezzel felé, hogy értem miért nincs pálcája. A képessége indokolatlanná teszi mibenlétét. Számomra ezzel nincs semmi gond, sokat olvastam a hozzá hasonlókról diákkoromban és örülök, hogy élőben is megtapasztalhatom, ráadásul a saját bőrömön ezt a fajta alkalmazott mágiát - Köszönöm - mosolygok rá halványan, s ekkorra az ég kitisztul én pedig szinte teljesen vízmentes lettem. Már a didergésem is teljesen elmúlt, de vele együtt az idő is, melyből most igen kevéssel rendelkezem. - Sajnos most mennem kell, elég sok elvégzendő feladatom van a nap hátralévő részére. De remélem még látjuk egymást! - búcsúzom tőle annak valódi reményében, hogy találkozunk még, és akkor már remélhetőleg az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk. Karomba kapom a szatyrot, melyet eddig a párkányon pihentettem, s elindulok vissza a Patikába vezető út felé. Hazaérve egy meleg zuhany és egy mézes hársfatea lesz gyógyítóm, megelőzendő esetleges megbetegedésemet. Most nagyon nem hiányozna egy tüdőgyulladás, vagy nátha. Remélem megúszom mindkettőt.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 9. 12:56 Ugrás a poszthoz

Mitzinger Bence

 
Elegáns, sötétzöld kosztümben, alatta krém színű blúzban, kényelmes magassarkúban, decens kontyba fogott hajjal és könnyed sminkkel arcomon lépek be a hivatalba. Kezemben a kitöltött nyilatkozattal indulok el a rajta megjelölt minisztériumi összekötő keresésére. Meglepett a felkérés, hogy oktassak, de egyben megtisztelőnek is éreztem. A gondolkodási időre azonban szűkségem volt, hiszen mérlegelnem kellett, képes leszek-e ennyi téren helyt állni. A döntésem meghozatala   után immár szívem mélyén és arcomon teljes nyugalommal sétálok a folyosón, hogy megtaláljam a portás által megadott szobát. Kopogásom az egyszerű ajtó fáján rövid, de határozott, ahogyan a mozdulat is, mellyel benyitok. - Jó napot kívánok! - köszönök a bent tartózkodó férfinak ahogyan elé lépek - Ezt az iratot szeretném önnek leadni - közlöm itt létem célját a magam hűvös tónusú, de feltétlenül udvarias hangján. Gyors pillantást vetek a lapra, hogy minden pontját kitöltöttem és aláírtam-e, majd a férfi felé nyújtom. Valójában mindig is hitem abban, hogy van elég erőm koordinálni az életem és bele tudom venni mindazt, amit fontosnak tartok. Néha természetesen meginogtam, mint bárki más, ahogyan most is, de azt hiszem jól és helyesen választottam és töltöttem ki a megfelelő nyilatkozatot. Másoknak átadni a tudásunkat nagy felelősség és csak kevesek igazán alkalmasak erre a feladatra.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emerald Stone összes RPG hozzászólása (61 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel