A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721065#post721065][b]Krushnic Dimitri - 2018.04.20. 09:55[/b][/url]

Nem szoktam sokat turnézni, de az ügynököm azt mondta, a lengyeleknél is nagyon jól mennek a könyveim, menjünk csak Varsóba. Szerettem volna megkérdezni, hogy van-e számomra egy időnyerője, de mugli a pasas, csak azt hitte volna, megint szivatom. Miután a briteknél megvolt a körút egy hét alatt, még bevállaltam ezt az egyet. Szerencsére az egyetemen szünet van, egyébként soha nem lettem volna képes összehozni. A legutóbbi könyv megjelenésekor még nem tanítottam s azt hittem, majd olyan zseniálisan fogok zsonglőrködni az időmmel, hogy minden összejön. Egy marha voltam.
Három espresson vagyok túl és most is sorra tolják elém a cold brewokat, hogy ne aludjak el. Nem tenne túl jót az eladásoknak. Egy órája nyitottunk, volt egy kis speech az elején, tapsikoltak, mosolyogtak, mindenki boldog, aztán felfejlődtek egyes sorokba és azóta is írom alá a könyveket. Nem panaszkodok, mert tényleg élvezem, jó az olvasókkal találkozni, a véleményüket, ötleteiket örömmel hallgatom meg, csak mindjárt lefejelem az asztalt.
- Parancsolj - nyújtom át egy huszonéves lánynak a legújabb könyv friss-ropogós példányát, aminek első oldalára egy kisregényt véstem fel. Remélem tetszeni fog. A háta mögé pillantok. Úristen, honnan lettek ennyien? Azt hittem, megfogyatkoztak. Biztos tök idegenek is bejöttek, mert látták a tömeget s azt hitték, valamit ingyen osztogatnak. Hát nem osztogatunk semmit ingyen, mert akkor nem lesz nyaralóm, de láthatóan ez a felismerés se rettent el sokakat. Egy ismerős fejtetőre leszek figyelmes és majdnem leborulok a székről, ahogy oldalt kihajolva próbálom meglesni. Aztán beáll valaki elém és nyújtogatja felém szégyenlősen a kötetét, úgyhogy visszaülök normálisan és mosolyogva elveszem a könyvet. Biztos csak hallucinálok a koffein-túladagolástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721586#post721586][b]Krushnic Dimitri - 2018.04.27. 19:24[/b][/url]

Istenkém, miért van ezeknek ilyen leírhatatlan nevük? Vagyis inkább az a baj, hogy általában ezek a magyarban, angolban, németben is megvannak, csak épp teljesen másképp kell írni, s ez teljesen összezavar. A legtöbben előzékenyen elkezdik lebetűzni, egyem a lelküket, de sokan csak néznek rám, hogy mi van, az én barlangomban még soha nem hallottam a Zsbignyievet? Kérlek, hallottam én, mert volt az Brzsezsinszki pofa, az a diplomata, tökjó könyvei voltak, de tőrt volna bele a tolla annak az anyakönyv-vezetőnek, aki ezt így képes volt leírni. Magyar fonetikával megteszi?
Persze ebből semmit se mondok ki hangosan. Nem mondhatok. Az ügynökség egy bérgyilkost küldene utánam - aztán még az én részesedésemből fizetnék ki a bérdíját, amilyen zsugorik. Mosolygok szépen, pillogtatok bájosan, s közben diszkréten jelzek a hátam mögött álló bolti segédemnek, hogy mentsen meg. Odahajol s a fülembe súgva lebetűzi. Hát ez így se sokkal értelmesebb. Mindegy, kicsit elfuseráltan írok, úgy nem lehet eldönteni, hogy elírtam vagy csak ronda a macskakaparásom.
A nevemre kapom fel a fejem. Mármint tényleg a nevemre. Nem az írói álnévre, amin minden második olvasó olyan jót derül, mintha ő vette volna először a magyar szóviccet benne, hanem ahogy csak egy ember szokott nevezni. Tudtam én, hogy nem hallucinálok. Na, ennyit a szupertitkos kettős életemről. Vagy… hármas? Kettő és fél? Nem csak a valódi nevemet nem tudják, hanem az sem épp nyilvános infó, hogy varázsló vagyok. Hú de tele lenne vele az internet. Velem meg valamelyik mágusbörtön.
Elpillantok a hang irányába s zavart vigyorral integetni kezdek. Nem mozdulhatok el innen - pedig már nagyon elkéne mozduljak, a kávék kikívánkoznak -, de ha nem sietnek, akkor megvárhatják, hogy végezzek. Hivatalosan fél óra múlva bezár a bazár. Nem hivatalosan hamarabb, ha elfogynak az emberek. Kétlem, de ha egy kicsit gyorsabban tudnék írni… mondjuk ha lehetne itt varázsolni, rögtön meglennénk. Amit nem lehet. Nagyon lehangoló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=728691#post728691][b]Krushnic Dimitri - 2018.07.12. 17:48[/b][/url]

Jé van egy képviselője a hímnemnek is. Eddig asszem csak lányok toppantak ide elém. Meg középkorú nők. Belőlük aztán jó sok. De nem csodálkozok. Ha nem krimiponyvát írnék, talán mást mutatnának a statisztikai indexek. Igazából én írnék mást is… meg írok is. Csak az nehezebb. Nem tudom, rossz lenne-e. Megpróbálnám a szerencsém. Aztán legfeljebb nem válik be. Jó is volna, ha beválna… izé, hol tartottunk. Igen, aláírás. Mosolyogni, aláírni, bólogatni, következő.
A csajok közelebb araszolnak babakocsistól, mire néhányan csúnya pillantásokat küldözgetnek feléjük. Intek a már induló segédemnek, hogy chill, ők barátok, nem mezei rajongók.
- Mert fizetnek érte? - felelem kérdezve. Látom lassan esik le a tantusz Majának. Közben félszemmel követem a sorban állókat is, rámosolygok a következőre, aki ad egy levelet, ami… lengyelül van, oké. Ezt majd eltesszük későbbre, de jó látványosan teszem be az ingem zsebébe, hogy ne gondolja, hogy majd kávéscsésze alátétként fogja végezni.
- Ti itt laktok. - Ez a kérdés meg kijelentés formában érkezik, mert mire kiejtem, én is rájövök, hogy hát persze. Ne menj másokhoz haza, ha nem akarsz velük találkozni. Mondjuk nem arról van szó, hogy nem akarok velük találkozni. Csak hogy volt ez a tökjó kettős életem és most puff, nincs többé. Mert ha tudja Maja, akkor tudja Lewy, meg a következő pillanatban az egész egyetem. Nem rosszindulatból tennék, csak a titkoknak van egy olyan rossz szokásuk, hogy járványként terjednek. Kibújt a dzsinn. Nah, hát ez van. Csak ne kezdjék el terjeszteni a mugli körökben mozgók, hogy varázsló vagyok. Féltem a szaros életem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731885#post731885][b]Krushnic Dimitri - 2018.08.14. 20:09[/b][/url]

A sorban ácsorgók közül sokan figyelni kezdik a beszélgetésünket. Nem hiszem, hogy bárki is értené, de azt lehet, hogy sokan felfogják, milyen nyelven is hablatyolunk. Egy páran talán mágusok is, ők pedig könnyedén felismerhetik Maját. Legalábbis a reakciókból erre következtetek. Meg persze a breki. A breki rögtön a sztár, mindenki látni akarja, meg kell simogassa, gügyögjön neki. Ez történik, ha egy rakás nő közé beviszel egy kisbabát. Kérdőn pillantok Majára, hogy mentsem meg? Van hely itt mellettem, az asztal innenső felén relatív biztonságban lennének a túl kíváncsi emberektől. Meg le is lehet ülni.
Közben látom, hogy próbálja összeegyeztetni a könyvön szereplő nevet az általa ismerttel. Kacsintok egyet, további magyarázatra majd később kerül sor.
Közben hangosan bejelentik, hogy tíz perc múlva véget ér a közönségtalálkozó, mire a hátul lévők hangosan lázongani kezdenek. Jó-jó, szaporábban írok. Elveszem a következő személytől a könyvet s miközben fél füllel Maját hallgatom s figyelem, hogy ne rohanják le őket túlságosan, gyorsan aláírom az első oldalt, s mosolyogva felnézek, várva a következőt.
- Én bizony nem itt lakom - felelem, de ezt ő is tudja. Bár szokásunk mindenfele összefutni, olykor szándékosan, olykor véletlenül, azért az ismert tény, hogy már szépen berendezkedtem Bogolyfalván.
A borítékos megjegyzésére csak vigyorgok. Mármint fogalmam sem volt, hogy mit írt rá, de nem az első eset, hogy ilyet kapok. Aztán fordítópennával otthon megbogarászom.
- Ez ilyen… nyomozós, rendőrös sorozat - nézek le az épp elém helyezett példányra. Ezt is szépen összefirkálom s adom is vissza. - Borzasztóan szórakoztató írni, az emberek meg veszik, mint a cukrot. - Mondandómat szépen illusztrálja az előttem ácsorgó nő, aki nem egy, hanem egyszerre legalább két tucat könyvet csap le az asztalra. Az asszisztensem hallhatóan felnyög, de leintem s húzom is magam elé az első darabot. Már fáj a csuklóm és nagyon-nagyon nehéz megállnom, hogy ne bűbájjal irányítsam a tollat, én meg csak fognám s tenném magam. Nehéz ez a mugli élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=733592#post733592][b]Krushnic Dimitri - 2018.09.06. 19:19[/b][/url]

Árminka | a Butirszkaja börtön bejárata előtt, Moszkva, Oroszország

☞

Hol van már? Azt ígérte, értem jön. Tudja jól, hogy nem tudok hoppanálni, s egyébként is, nem pont itt kéne egy rakás mugli előtt. Szar ez így, még abban a cuccban vagyok, amiben lekapcsoltak. Pávatollas tütüke, magassarkú, amit jelenleg a kezemben fogok, neccharisnya, amit a másik kezemben fogok, mert a fene fogja egy rakás őr előtt felrángatni magára, és egy nem túl diszkrét felső. Minden csillámporos. Épp csak a smink és a paróka hiányzik, utóbbit nem kaptam vissza és igazából nem is akarom tudni, hogy mi lett vele.
A gond az, hogy pont a megjelenésem miatt kerültem ide - na jó, lehet, hogy a “Putyin, leszel a sugar daddy-m?”-tábla sem segített a dolgon, meg a smink, meg a szivárvány-zászló. De a ruhám még mindig megvan, s ha elindulok a város fele valami közlekedési eszközt összeszedni, akkor lehet, hogy rövid úton visszataxiznak engem ide. A pálcámat nem voltam hülye hozni - eléggé sejtettem, hogy hogyan fog véget érni a kis akcióm, nem akartam fölöslegesen megnehezíteni az életemet. De azért arra nem számítottam, hogy az orosz aurorok tojnak majd a fejemre, s még a drága barátom is csak röhögni fog rajtam. Persze megígérte, hogy majd kihoz, meg elmegy a kapitányságra a papírok után, s ki is hozott - két szaros hét után. Két hét!!! A Butirszkajában!!! Hála a jóságos istennek, hogy pálca nélkül is képes vagyok nagyon alapvető varázslatokra, mint például fényt teremteni a semmiből, tüzet csiholni a puszta pillantásommal és halk motyogásommal, meg ilyenek, úgyhogy elég hamar elterjedt a híre, hogy a kis pillangót jobb elkerülni, ha ragaszkodsz minden testrészedhez meg nem óhajtasz jó kis égési sérüléseket összeszedni. Azt hittem, majd ettől felbukkannak az aurorok, de francokat. Két hét. Kééét héééét.
A kapuban ácsorgó katona füttyent egyet utánam a kis bódéjából, s érzem a tarkómon a tekintetét. Ja nem, az a fenekem, nem a tarkóm.
Ármin, megöllek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=733777#post733777][b]Krushnic Dimitri - 2018.09.10. 18:33[/b][/url]

Még nem jöttem rá, hogy ez tényleg egy lengyel szokás, vagy épp csak folyton mágusokba botlok véletlenül mugli környéken, ha erre járok. Most is gyanúsan boszorkány az a néni, aki úgy lerohanta a lányokat. Kéne valami titkos jel, dupla kacsintás, vulkán köszönés vagy valami, amivel üzenhetnénk diszkréten, hogy jé te is? én is, anélkül, hogy gyanússá válnánk a mugliknak. Bár ha valaki felismeri Lewy családját, akkor az elég határozott jel. Csak akkor meg én leszek gyanús az ilyen néniknek. Nem mintha zavarna vagy ebből bajom lehetne. Csak a csodálatos rejtély-buborékomat kifogják pukkantani.
- Pontosan ilyenek az emberek. - Jól megragadta a lényeget. - Szeretem, hogy furák.
Mindenki egy kicsit fura, csak sokan buták, mert próbálják magukat betuszakolni szűk kis norma-dobozokba, s ha nem sikerül, akkor itt-ott lenyesik a kiálló antennáikat és egyéb, oda nem illő részeiket. Nem úgy, mint Maja. Ő még masnit is kötne az antennájára, hogy szebb legyen.
- Hát az jó volna. Tíz perc múlva hirtelen nem tudna sírni a kisbéka? Vagy csak tegyünk úgy, mintha nagyon sietnénk valahova. - Alja dolog ez tőlem, mert értem vannak itt ezek az emberek, egy könyvet az én becses kezem nyoma nélkül is tökéletesen jól el lehet olvasni, s ők mégis képesek órákat itt tölteni, egy sorban ácsorogni, pedig köztudott, hogy a sorbanállás se nem kényelmes, se nem valami kellemes tevékenység. Én persze úgy ülök itt, mint valami kiskirály. Szégyelld magad, Dimi, szégyelld magad. Pfuj.
- Úgy… két órája? Az elején volt egy kis beszélgetés is, kérdeztek mindenfélét, én meg felelgettem, az jó volt, azóta viszont kezdek bezöldülni a sok írástól. A vizsgalapokat is öníró penna szokta javítani, már amikor nem szóbeliztetek inkább - teszem hozzá félig motyogva az orrom alatt. Nem, nem vagyok lusta, kifejezetten szeretem mellőzni a mágiát, amikor csak lehet. De kényelmes, na az vagyok. Ettől függetlenül kitartóan veszem át a könyveket, s mindenkit igyekszek őszinte mosollyal köszönteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=735172#post735172][b]Krushnic Dimitri - 2018.09.27. 12:56[/b][/url]

Juj a pelusbomba bizony elég kellemetlen, biztosan senki nem akarná, hogy a kiscsaj úgy üljön, meg ők sem akarnák szagolgatni a bukéját. Vagy már most is? Jól megnézem magamnak az épp ölbe vett tökmagot, de elég jól érzi magát, valószínűleg csak közeleg a veszély, de még nincs itt. A bolti segédemnek intek, hogy jöjjön közelebb s elmagyarázom fojtott hangon, hogy izé, hamarosan bezár a bazár, de ha lehetséges, a lemaradt embereknek adjanak diszkréten kedvezményeket, de csak diszkréten, mert aztán mindenki aláiratlan könyvvel állít oda, hogy hát nekik sem írtam alá. Mondhatom, roppant boldoggá tettem a bejelentésemmel, de aztán csak belemegy. Jó dolog híresnek lenni. Szemi-híresnek. Kicsit híresnek nah. Oké, lehetséges, hogy az olvasótáborom teljes létszámban itt van - és nem valami tágas a hely -, de azért csak itt vannak.
- Ja hát ezt... tíz éve? Körülbelül akkor jelent meg az első, de már a Roxfortban írni kezdtem. Körbejártak a történeteim, főleg a... nem mugli származásúak imádták, mert nekik nagyon exotikus volt az egész. - Hirtelen nem tudtam, hogy ne mondjam ki a varázsló szót anélkül, hogy sértő legyek. A barátkozós néni persze nagyon figyel, bár szerencsére Klara jobban elvonja a figyelmét, mint a beszélgetésünk. - De... remélem, egyszer másfajta, komolyabb írásom is meg fog jelenni - vallom meg neki még halkabban, mint ahogy addig motyorásztam az orrom alatt.
Közben bejelentik, hogy zárunk, én még gyorsan aláírok néhány könyvet, de a következő egy egész halommal áll elém, úgyhogy onnan csak lekapom a legfelsőt, az legyen most elég, aztán mosolygok, a szemébe nézek nagyon esdeklő tekintettel, mire persze rögtön megenyhül. Rákacsintok és azzal gyorsan a lányok után sietek, kacsázva a tömegben. Finoman odafurakodok a babakocsihoz, hogy toljam én, hadd legyek hasznos. Biztos félreérti mindenki ezt az egészet, sőt, lehet már most elterjedt az interneten, hogy gyerekem van és a feleségem milyen fiatal, de valahogy nem tud érdekelni a twitterpletyka. Egészségükre.
- Merre tovább, lányok? - kérdezem, mikor végre kiérünk a levegőre.