A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719183#post719183][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 04:28[/b][/url]

Max alig úszta meg a pécsi találkát anélkül, hogy Lewybe fusson, ami ugyebár a teljes tervét tökéletesen tönkretette volna. Nem igazán élte a helyzetet, csak szeretett volna ezen az egészen túl lenni, anélkül, hogy agyérgörcsöt kapna még egyszer, mint ahogyan Maja mellett tette. Ott is nagyon sok energiájába került, hogy megőrizze a poker arcot, amit annyiszor látott újabban a csapat Boscoján. Leginkább akárhányszor szóba kerültek a nő ügyei, vagy hogy hova megy, mikor nem dolgozik.
De most itt volt, nagy nehezen megtalálta a házat, még egy utolsó csekkolást tolt a telefonján, mielőtt még megnyalta volna kissé az ajkát és betolta a kaput. Hallotta a tengert, a sirályokat, a ház kellemes, pisztáciazöld színe egészen megnyugtatta. Könnyebb volt megérteni neki, hogy a nő miért lakik itt, mint azt, hogy a haverja miért a tulajjal lógott ennyit. De most úgy érezte, hogy pontot tehet az ügy végére, mindenkinek egy kicsit segíthet azzal, ha mindenkit szélnek ereszt. Mert ahogy végigvágott a tengerparti kis utcán, ait bódék tarkítottak és elment egy kisbolt mellett is, az eladó még rá is köszönt, konkrétan a nevén szólítva, ő meg csak visszaintett kis vigyorral, azt gondolva "A rohadt életbe, ember, mennyi időt töltesz itt?!". Rendesen nem is akarta már tudni a dolgot. Inkább elengedte és benyitott a kapun, majd végigvágott a fél kerten. Nem érezte, hogy a dolgok nem úgy fognak menni, ahogyan ő azt elképzelte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719442#post719442][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 21:53[/b][/url]

Minekutána nagyon neccesen úszta meg a majás találkozót is, Max nem kockáztatta meg, hogy még több ismerősbe akadjon, az első eldugottabb sikátorból hoppanált a központhoz, ahol meg egy kandallón át jutott ide. Nem szerette a nemzetközi hoppot sem, mániája volt, hogy előbb vagy utóbb igazoltatják, megtalálják nála a mérgeit és fuccs az életének, mehet a sittre normáltalankodni. Nem mintha alaptalan lett volna az elképzelés, berögződésként élt Maxban a nem szabad ezt.
Most viszont itt volt a város szélén, a tengerparton, ahol minden nyugodt és mindenki barátságos is volt. Többnyire.
Már a kert felénél járt, mire realizálta, hogy Keve lépett ki a házból és szó szerint lepergett előtte élete filmje, egyetlen másodperc alatt. Mind a ketten kissé ledermedtek, Keve kezében a szemét, Maxiéban a szintén annak minősített zacsi, ami a nő cuccait tartalmazta.
Mérlegelte, hogy mi is lenne a legjobb megoldás, de abban a pillanatban csak addig jutott, hogy ha Keve megmozdult, akkor leutánozta a mozdulatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719469#post719469][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.03. 03:37[/b][/url]

Keve épp az öngyújtó után nyúlt volna, hogy egy kicsit levezesse a túl sok stresszt, amit hirtelen a szervezetének sikerült generálnia. Ezzel egy időben Max teste is úgy döntött, hogy ez a nap sok minden, de nem jó, semmi nem úgy alakult, ahogy ő azt eltervezte és az élet egy szar. Vagy, valami olyasmi.
Ahogy a srác vonásai egyre inkább ráncokba terelődtek, Max is utánozta az arcot, próbálva a lehető legkevesebb figyelmet szentelni a ténynek, hogy Keve a kezében tartott táskát bámulta, méghozzá nem éppen elégedett arccal.
- Örülnék, ha az lenne, de neked pont ma kellett szarul időzíteni - meredt rá Max rezzenéstelen arccal, de a hangja nem a sajátja volt és kissé viccesnek érezte a helyzetet. Talán máskor még be is tudta volna adni a srácnak, hogy csak sokk volt a friss levegő és képzelődik, de most meglepően ébernek látszott. - A lelkiismereted.
Szar szöveg volt, de annyiszor lőtték már el filmekben, hogy egyszerűen kötelezőnek érezte a dolgot. Ahogy tett felé egy lépést, a német úgy tett egyet hátra, mert látta, hogy bizony, a lengyel vér nem éppen nyugodt felhangja fog kiütközni most.
- Ne húzd fel magad, nem lenyúlni akarom tőled! - tartotta fel a szabad kezét megadóan Max.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719637#post719637][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.05. 19:48[/b][/url]

Maxi nem így tervezte ezt, szerette volna, ha csak belibben, szakít a nővel, akivel sosem járt, odaadja a cuccait, aztán utána többet hallania sem kell felőle. Helyette Kevébe futott a kert közepén, aki amúgy sem látszott túlzottan nyugodtnak. Ezen pedig az sem segített, hogy egyformán néztek ki, már ha nem veszik azt, hogy az eredetinek zöld volt a haja, Napnak hála.
- Nekünk. Itt vagy. Nem kéne itt lenned - húzta össze a szemöldökeit egy pillanatra Max. Kicsit olyan volt, mint valami pszicho főgonosz egy szar filmben, de nem akart olyan lenni. Ő csak segíteni akart a lengyelszármazékon, annak ellenére is, hogy az nem kérte az ő segítségét.
- MENNYIT?! 22?! - hangosabb volt, mint eredetileg tervezte, szinte már kiabált, amire egy barna fürtös fej fel is bukkant az ablakban, hogy mi történik, de rövid úton el is tűnt.
Keve tett két lépést előre, Maxi ugyanebben az ütemben kettőt hátra, mert látta a másik homlokán lüktető eret és nem volt semmi kedve hozzá, hogy péppé verje valaki az arcát.
- Mi, mi, vajon mi lenne? Nem akarom, hogy elb.szd az életed és jöttem lezárni! Gyors, fájdalommentes! - Valószínűleg azzal ellentétben, amit Max mindjárt kapni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721289#post721289][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.23. 18:59[/b][/url]

Bár Max nem ismerte olyan régen Kevét, mint a másik kettőt a csapatból, de már látott eleget ahhoz, hogy tudja, mikor kell visszavonulót fújni. Most is úgy látta, hogy ha nem takarodik sürgősen hátrébb, lehet, hogy Keve betöri a - saját - arcát. Ami viszont neki fog fájni és nem a görénynek, ehhez pedig jelen tényállás szerint nem sok humora volt.
- Mert most akárhol máshol kéne lenned és nem elszúrni a tökéletesen megszerkesztett akcióm - fújt nagyot, kissé bosszúsan, olyan tipikusan Kevésen. Lógott együtt eleget a csapat, hogy szinte bármelyikük mimikáját és szokásait tudja utánozni, jobb megfigyelő volt, mint sokan hitték.
A jegygyűrűje valóban mintha ott felejtődött volna, de nem ez buktatta volna le, hiszen az ember lánya ritkán nézegeti a másik gyűrűsujját, mikor éppen szakítanak vele.
- Sok dolog, logikus is, csak te nem akarod feldolgozni, mert makacs vagy, mint egy öszvér! - Talán most először hagyta Max, hogy a német akcentus kiütközzön a szavaiból, egész eddig nagyon is figyelt rá, hogy semmivel ne buktassa le magát. De kezdte elengedni, mert úgy tűnt, ha tovább próbálkozik, az ikre meg találja fojtani. Még meg is szeppent, hogy rá lett ordibálva. - Sőt mi?!
Keve várt, próbált lehiggadni, valahogy így érzett Max is, mert forrt a feje a dühtől és nem értette, mégis mit van ennyire kiakadva a másik rá. Nem csinált semmit, ő szívességet tett.
- Mi a f.szt kéne értenem, Keve? - szinte már elkeseredett a hangja, nem tudja feldolgozni, mi történik a helyszínen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724393#post724393][b]Maximillian Liebhart - 2018.05.30. 19:00[/b][/url]

Max hátrált lassan, mert felülírta benne a reflex és a józan ész a Maxit. Mert ugye magától épp hogy maradt volna és kiabál Kevével, hogy tűnjön el az útból és hagyja már a dolgát végezni, mert ugye neki ez a dolga. Egyben tartani a csapatot, fizikailag és mentálisan is, azt meg nem tudja, ha ribizli az egyikük "párja". Legalábbis, Max így gondolta.
- Nem csak szerintem van ez így! - dühöngött, de a fiúkat nem hozhatta fel példának, mert Lewy és Sebby egyáltalán nem értettek vele egyet. Azt mondták, ha van rá esély, hogy Keve így boldog, akkor nagyon is megéri a rizikót és hagyja már békén a lengyelszármazékot. - Hogy mit nem csinálok?!
Egyszerre érezte úgy, hogy Keve legyőzte, kész, atomjaira fog most szétesni, vagy hányni fog, vagy csak szimplán elájul, ugyanakkor dühös volt, hogy erről vajon ő miért nem lett időben értesítve? Meg mert volna esküdni rá, hogy Lewy tudta, és igaza is lett volna. Közölte, hogy neki ez kell, Max meg még fáziskéséssel émelygett, kissé előre hajolva, így észre sem vette a támadást, míg az orra hatalmas reccsenéssel nem deformálódott el. Azonnal előre hajolt, a már vakító fájdalomtól a füle is becsengett, szinte vízesésként ömlött a vér az orrából, ahogy egy mozdulattal visszaigazította azt a helyére. Hatásszünet következett, ami során hagyta csorogni a vért az orrából, le az állán, a földre, meg Keve ruháira.
- Hogy mit csináltál? - kérdezte elgyötörten, felpillantva rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=731067#post731067][b]Maximillian Liebhart - 2018.08.03. 01:57[/b][/url]

Igazából nem nagyon tudott volna olyan embert mondani, aki Mülleren kívül egyetértett vele, de róla azt illik tudni, hogy nem normális, sosem találkozott a nővel és Max rokona, nem tartható különösebben független és megbízható forrásnak.
- Nem lényeges, de ha a helyemben lennél, értenéd, hogy miért csinálom azt, amit, Keve - csattant fel Max, mert ő minden egyes lépését logikusnak és ésszerűnek látta a mai napon, talán azon kívül, hogy elbeszélgetett Majával, amit biztosan nem kellett volna megtennie Keve bőrébe bújva.
A gyűrűs kijelentés teljesen kivette az észből Maxot, a gyomra egy egészen apró, tömör gombócba ugrott össze, volt egy olyan nagyon rossz érzése tőle, hogy neki ehhez az egészhez köze van. Volt is, de jobb volt, míg ezt nem tudta biztosra.
- Mit műveltél?! - fakadt ki, még pár másodperccel azelőtt, hogy a fiatalabb férfi elkattant volna teljesen. Annyi biztos, hogy egy nagyon szépen kivitelezett ütéssel, csípőből lendült Keve és törte be, gyakorlatilag a saját orrát. Egy pillanatra a látása is elinalt, egy fehér villanással, aztán a füle is zúgott, ahogy lassan, homályosan pillogva igazította vissza a helyére az orrát. Az egész keze úszott a vérben, sőt, a ruhái nagy része is, az udvar hirtelen kezdett olyan lenni, mintha valakit megpróbáltak volna megölni ott. Max önbecsülését.
- Bert szerinted attól jobb lesz? Deve, deb lesz jobb, csak egy papírt kapsz róla, hogy gyuhu, a feleséged. Átgondoltad te ezt? A válás fos dolog. Drága és macerás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=733864#post733864][b]Maximillian Liebhart - 2018.09.11. 12:14[/b][/url]

Nem egyformán látták a helyzetet, Keve szerint ő gyerekes volt, saját belátása szerint pedig csak próbálta menteni a menthetőt a lengyel életéből, ami még maradt. Talán jobb is, hogy nem tudott róla, hogy az a gyűrű, amit amúgy a barátja vett, már valahogy a nő ujjára csusszant, nagyon is megterhelte volna ez Maxot ideigileg.
- Ettől? - mutatott a Keve-kopi a ház felé a kezével, kicsit fura volt neki ez az egész helyzet, ahogy hadonászott, meg minden. Az ő keze nem volt szétvarrva és a perifériás látásából látta, hogy bizony, mégis, szóval szoktalan volt, nem akart a lengyel bőrében élni.
- Keve, te bolond vagy - állapította meg a német kiábrándultan, pislogás nélkül meredve a haverjára, a hozzátett kis kiegészítésre még össze is rezzent, olyan volt neki, mint egy arculcsapás.
Aztán a morbid reccsenés és vakító fájdalom közepette görnyedt össze, az orrához kapva, de nem ért hozzá, nem ért meg annyit a dolog. A vére ijesztő mennyiségben zubogott ki, szinte már rosszul is lett az érzéstől.
- Ett begyem úgy, hogy ő fontosabb, mint mi? - mutatott Max magukra, mielőtt e kezét a gatyájába törölte volna. Nem nagyon értette Kevét, kissé elkeseredve is meredt rá, már nem fogdozva a törött nóziját. - Nagyon remélem Keve, hogy tudod, mit csinálsz...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=747179#post747179][b]Maximillian Liebhart - 2019.01.22. 22:01[/b][/url]

Akkor és ott egy pillanatra Max elgondolkozott. A tényen, hogy talán a majdnem német szavainak lehet egy egészen csepp igazságtartalma. Mert tudta, milyen az, mikor szerelmes vagy és mindent képes lennél feláldozni azért, hogy a párod boldog legyen. De egyetlen kósza pillanat volt ez, nem több, amit ha az ember nem figyelt eléggé, el is szalaszthatott Maxi - Keve - arcán.
- Nem is tudom, mondjuk lehet, hogy vannak sejtéseim, az egymás iránt tanúsított hozzáállás alapján, hogy mire is számítsak?! - Nem volt. Maxnak sejtelme sem volt róla, hogy mennyire félreismerte az angol nőt, mert míg ő utálkozott rajta, az csak értetlenül állt a helyzet előtt és szerette volna megérteni, mit vétett. Sikertelenül.
Keve teljesen taccson volt, nem értette és nem is akarta érteni, hogy Max miért nem képes az életével megbékélni. Valahol a német sem teljesen értette, csak helyére reccsentette az orrát, majd szipogva nézett az órájára. Lejárt az ideje, már csak percek kérdése volt, hogy elkezdjen visszaváltozni, ő pedig azt nem itt akarta megvárni.
- Akkor kelljen ez. A teamben találkozunk - szusszant még fel rosszallóan a kevekopi, mielőtt egy rosszalló pillantással kifelé indult volna innen. Nem volt mit mondania, úgysem tudott mit kezdeni a helyzettel. Háborút vesztett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=777307#post777307][b]Maximillian Liebhart - 2019.10.07. 01:06[/b][/url]

Ha bárki megkérdezné Maxit róla, hogy mi az értelme, egész biztosan azt mondaná, hogy 42. De ezzel hazudna, mert még ő sem gondolta ezt komolyan, egész egyszerűen csak szerette mindig önfeledten magát adni és nem gondolni arra, mi lesz holnap. Így kötöttek ki a nem tervezett mini nyaraláson is, ahol ledöbbentette a biciklikölcsönző tulaját, mikor öt különböző férfias biciklire rázott fejet, majd egy glitteres-rojtos lilát választott ki. Nem csalta volna meg Helent, ő otthon várta, de nem is cserélte volna le egy Ildára, aki csupa szürke és komolyság. Így a komoly bringa a törpe nőre maradt a babacipelős kiegészítővel, komoly képet festettek a családról.
- Világgá, Rea, világgá! Én nem megyek haza a nővéremmel ebédelni! - tekert is kicsit gyorsabban a német, csak hogy látsszon az igyekezet, mennyire szeretne megmenekülni még a gondolattól is, hogy a testvéréékkel kelljen enni. Ő megmondta a nőnek, hogy nem lesz az országban aznap, mikor családi ebéd lesz, erre az idősebb közölte vele, hogy akkor ő megy hozzájuk. Max is ettől tartott.
Aztán vettek egy kanyart, Maxi biztos volt benne, hogy az a fánk automata valahol itt volt. Márpedig a német tájékozódó képessége az évek alatt mesterire fejlődött, különben biztos, hogy sosem talált volna haza részegen annyiszor, annyi különböző helyre. És mégis megtörtént, nagyon ritkán aludt el köztereken.
Le is parkolt végül, csengetve egy nagyot, hatalmas mosollyal az arcán.
- Helyben vagyunk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=779219#post779219][b]Maximillian Liebhart - 2019.10.28. 00:48[/b][/url]

- La La La La La, nem hallom, miről beszélsz! - kezdett a német hangosan óbégatni, azzal a logikával élve, hogy ha nem hallod, nem is létezik, nem kell elfogadnod. Ezzel szemben egyedül annyit sikerült elérnie, hogy Julian hangos nevetésben tört ki a Luca tolta taligában, sőt még tapsolt is hozzá nagy lelkesen. A jövő nemzedékei majd retteghetnek DJ JL-től, az ördögi lemezlovastól. Ilyen muzikális ízléssel...
- Olyasmi, a napokban szóltak, hogy hát, a nővérem terhes és hintelgettek, hogy tudják, kiket szeretnének keresztszülőnek. Ugye nem kell folytassam? - kérdezte  a német nagy tekerések közepette. Ő nem akart ebbe az egészbe belemenni, szerette a saját fiát, de ennyire volt ideje és affinitása, nem többre. Senkinek nem akart a tartalékszülője lenni, hülye zsúrokra járni és mindig ajándékon stresszelni. Nincs neki erre lelke.
Max végül filmbe illően lefékezett és megnyálazva a hüvelykujját felemelte azt, mint aki a széljárást figyeli. Nem mintha annak lett volna befolyása arra, hogy pontosan hol is voltak Franciaországon belül, de sokkal professzionálisabbnak hatott így véleménye szerint. A biciklit magával tolva haladt tovább, majd kiláncolta azt a falhoz, neki ne ma lopják el a cangáját.
- A Helyen. Ahová jöttünk - hangsúlyozta a német, hogy nem csak akármilyen hely ez, hanem A hely. Meg is várta, míg a nő kioperálja a gyermeküket a hintó fogságából, majd elindult a kis utcákon és egy jobbra kanyar után ott is volt. A fánkautomata. Maxi Will Smithesen széttárt karokkal mutatott rá a nagy gépre.
- Tá-dá! Már csak azt kell megtudni, ehető-e a tartalma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=782105#post782105][b]Maximillian Liebhart - 2019.11.30. 10:12[/b][/url]

Maxi érezte a hangsúlyból, hogy Luca nem veszi komolyan, poénra veszi a helyzetet, hogy ne legyen égés ebből az egészből. Komoly dolgokról kellett volna beszélniük, de Max ezt nem akarta, utálta, mikor valami túl komolyan van véve, az esetek nagy többségében ez így is volt, ő pedig ezt oldani akarta.
- Az egésztől, ahogy van, nekem elég a saját gyerekem, alkalmanként Bojarskiék, meg Mikoláék, nekem nem kell még egy rakás gyerek. Persze, örülök a nőnek, de miért kell ezt rámtestálni? - engedte el a kormányt Maximus, hogy mutogasson nagyon látványosan, ahogy egy láthatatlan kéz a levegőben pakolnak dolgokat. Esetünkben rá, terhet.
- Remélem nem próbálod meg Julesra fogni, neki kettő, ami nekem egy - jegyezte meg Max, talán kicsit túl bátran is, de a német soha sem az életösztönéről volt híres. Ettől még akadtak barátai, csak nem kifejezetten sok. De azok cserébe nagyon hűségesek voltak hozzá, mintha nem lenne más választásuk. Nem is igazán volt.
Max nem volt ostoba, nem véletlen hozta ide Lucát, még ha az alap indoka önző is volt a kis kiruccanásra. Ő nem akart hazamenni, akkor inkább szívesen volt a közeli családjával és nem gondolt minden borzalomra, ami közben jöhetett.
- Bizony! - helyeselt a német, majd elmosolyodott halványan, a feleségét figyelve. Maxinál volt tárca, ő emiatt nem aggódott, csak a sajátját a nő felé nyújtotta. - Odaadjuk egy hajléktalannak, vagy kidobjuk, bánom is én, ez legyen a legkisebb probléma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=786426#post786426][b]Maximillian Liebhart - 2019.12.28. 21:04[/b][/url]

- Mert Keve azzal működik. Nem tudom, mióta ennyire gyerekcentrikus, de neki az összes kell egyszerre, nem elég egy-kettő-három, ha vinni akarja, akkor mindet! - fakadt ki a német, még széles mozdulatokkal kalimpált is, érzékeltetve a probléma súlyosságát. Ő nem vette észre ezt a változást fokozatosan, csak hogy Mikola egyszer csak úgy érezte, az élet értelme a család, a család meg csak négy plusz gyereknél kezdődik.
- Ja, én is őt, de ez nem kifogás! - ismételt tiltskozásba fogott a férfi, mert szerinte a szeretet nem mindenre indok, vagy kifogás, neki rendben volt az, hogy néha csak történnek dolgok, amire nem mondhatod azt, hogy azé teszem, me szeretlek. Le is parkolt a bringával az adott helyen, rátéve azért a biciklizárat, mert a modern társadalomban már soha nem lehetsz benne biztos, hogy nem köti el valaki a cangádat. Lucáék eközben nagy lelkesen próbálták meg utolérni az óriás termetű méregkeverőt, aki pár ugrással már a fánkosban is termett.
- Lehet, hogy tényleg csak kivetülés és tök Föld íze van - állapította meg, mire Julian csak értetlenül annyit kérdezett vissza "tökföld?". A német meg is ingatta a fejét, viszonylag kevés alkalommal evett tökföldet.
- Tehát akkor így is, úgy is megeszed, maximum vágsz hozzá egy grimaszt - jutott Liebhart konklúzióra, miközben elkezdte szórni az aprót a gépbe, felváltva Juliannal, majd ki is kérte a két fánkot a családjának, majd egy fehér mázas, eper töltelékeset saját magának is. És mivel a puding próbája az evés, nem sokkal később bele is harapott. Nem olyan volt, mint amit ő otthon, frissen süt, de nem is esett le egy sparos, állott péktermék szintjére. Viszonylag elégedett volt.
- Vélemény?