28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 80 81 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. július 4. 04:34 | Link

I. forduló és ami utána van.
Amira, anyuka, aztán Noel


Nem akarja látni, hogy mi történik, és mégis kíváncsi arra, hogy rögtönzött menekülési tervének első felvonása vajon hogy sikerül. A tervei szerint a troll elengedi, ő pedig a macskanő ügyességével és kecsességével ér földet, hogy aztán Gergő karját megragadva elrohanjanak. A kettő közötti időben meg csókokat dobál a nézőknek, integet és nem mellesleg autogrammot is osztogat. Na persze. Ha minden ilyen könnyen menne, már egy cirkusszal járná a világot, Noellel az oldalán, aki mondjuk késdobálóként leszedi azokat a labdákat, melyekkel a kötélen egyensúlyozik. Ám amíg nem ő a macskanő, addig ez a terv is csúszik.
A szúrás viszont sikeres a troll elengedi, de nincs semmilyen hátra szaltó esés közben, csak egy puffanás. Amíg a troll kezében forgolódott elszakította a felsőjét, és kicsi zúzódásokat is összeszedett, melyekre sikerült ráesnie. Hát nem zseniális? De. Gergő karját megragadva vonszolja arrébb, lehet, hogy a troll a szembántalmazása után a második átkot már inzultálásnak élné meg, és a srácra támadna.
- Ha látsz egy trollt, fuss. Ne átkozd, elég vastag a bőre hozzá. Olyan, mintha böködnéd, nem véletlenül kapott négy x-et.
Személyes véleménye szerint az ötöt is megérdemelte volna. Amíg elhadarja a mondatot, szétszakadt felsőjét igyekszik úgy megkötni, hogy ne fedjen fel semmit, amit nem szeretne, majd lépésein kicsit gyorsítva elhagyja a fiút. Nem akar csapatban menni. Nem akar sem hátráltatni, sem azt, hogy mások hátráltassák. Ki akar menni és kész. A kívánsága nem sokkal később valóság lesz, hiszen a fehéres derengés után megjelenik a kulcs is.
Vége. Komolyan vége az első fordulónak, ő pedig él. Miközben a kulcsot az ujjai között tudja pulzusa is kezd kicsit helyreállni. Kint van, mehet a nagyterembe, mehet, hogy egy kicsit leüljön, mert lábai kezdenek remegni. Belépve a terembe a többiekkel, ő nem isteníti magát, valahogy nincs kedve, csak odasétál Amirához, hogy letegye elé a kulcsot, majd egy halvány mosollyal konstatálja, hogy hátulról kap egy ölelést és sok szidást, amiért ilyen "butaságra" vállalkozott. De hát mit tegyen egy anya? Aki amúgy rémesen büszke a lányára? Naná,hogy ezt. Ad egy puszit a szőke nőnek, aki elengedi, és egy biccentéssel hagyja, hogy a lánya odalépjen a fiúhoz, akit tekintetével egyből megtalált és akihez odaszaladva szorosan hozzábújik. Most nem érdekli, hogy remeg a lába, vagy, hogy tiszta roncs lett a ruhája, és már csak egy kis zene, meg egy turbán kell a fiú fejére, ő pedig kezdhet is táncolni neki, hátha lila kendőt dob elé. Nem akar elválni tőle, még csak az kellene, hogy bárki - Noel - meglássa, hogy sírásra áll a szája.
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. július 4. 04:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 4. 10:35 | Link

1. próba, a versenyzők

Teltek a percek, mire befutott az első versenyző. Várffy jutott ki elsőnek, és szokásához híven elvárta, hogy úgy ünnepeljék, mintha valami isten lenne. Pedig senki nem pisilte össze magát tőle, maximum az elsős kislány, ott jobb szélen, aki sikítórohamot kapott amint befutott. Valami beütése biztos volt. Mira az egész "ó de király vagyok" jelenetre egy lenéző fintorral reagált, eszébe sem jutott gratulálni ennek az embernek.
El is terelődött róla a figyelme amikor egy percen belül újra nyílt az ajtó, és Benjamin érkezett. Széles mosoly ült ki az arcára, végig nézte, ahogy odasétált hozzá, és mindeközben felállt, hogy a lehető leggyorsabban megölelhesse, persze nagyon vigyázva a sérülésére.
-Nagyon fáj? -elhúzta a száját ahogy az ölelésből engedve ránézett az égés nyomára. -Csodálom, hogy bírtál magaddal -tette hozzá már vigyorogva. Egy jelentőségteljes pillantást küldött a tanári asztal felé, ahol a vendégigazgatók éppenséggel az ebédjüket fogyasztották. Portington, a roxfortos volt az, aki igaz, hogy nem hivatalosan, de gyógyító volt, és egy korty jeges tea után odabicegett hozzájuk, hogy ellássa összvissz két perc alatt a fiú sebét, amiből már nem is látszódott semmi, és a fájdalom is elmúlt.
Közben Mira már újra a közvetítést figyelte, és a bajnokok fogadtatása is újra duruzsolásba váltott. A feketeség oldalra döntött fejjel nézte, ahogy az idő közben összegyűlt bajnokkupac beszélgetést kezdeményezett a kentaurokkal. Egyébként a terveben semmi nem volt, azon kívül, hogy a kulcsok a bátraknak és ügyeseknek járnak, tehát minden az erdőre volt bízva.
Visszaült a helyére, és lassacskán még két versenyző befutott. Domi és Bia közül csak a szőke volt az, aki odament a lányhoz, és odaadta neki a kulcsot. Egy "gratulálok szobatárs" mosolyt küldött felé, és nézte, ahogy Alexa megölelte. Aranyosak.
Ginnie még nem érkezett meg, de Amira két pálcaintéssel magához hívta Robi és Domi megszerzett kulcsát. Benjitől egyszerűen megszerezte, így mind a négy a ruhájának rejtett zsebében landolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. július 5. 00:12 | Link

Bia <3

Mentor vagy sem, elég gyéren tájékoztatják a fejleményekről; ennek ellenére időben megjelenik a nagyteremben, mert valami olyasmit hallott rebesgetni, hogy itt lehet majd nézni a tusa eseményeit, ezt pedig egyértelműen meg kívánja tenni, úgyhogy hoz egy pokrócot és letelepszik az asztaloktól kicsit távolabb, mert esze ágában sincs egy széken ülve kivárni az órákat, amíg Bia megérkezik. Példáját egyébként sokan követik, miután eltelik egy adag idő, és rájönnek, hogy veszettül kényelmetlenek a nagytermi ülőalkalmatosságok, így a földön csövezve figyeli a kivetítőn zajló eseményeket.
Van itt minden, de érthető okokból ő főként Biára koncentrál, meg járulékos veszteségként Gergőre, csak tudná, miért rakják folyton ezt a bájgúnárt a lány mellé, de úgy dönt, ésszerű magyarázattal sem most fog előállni.
Bia sikeresen szemen böki a trollt, de hála a jó égnek ez nem végzetes a lény látószervére nézve, mert ez sok diáknak okozna heveny gyomorbántalmakat, és rohangálnának a mosdó felé ebédköszöntőre. Azt is el kell ismernie, hogy Gergő következő lépése is ügyes volt, így el tudtak szelelni, és Bia még egy kulcshoz is jutott hamarosan.
Valami definiálatlan mértékű idő elteltével kezdenek a tusások megérkezni, Noel pedig már a napi ötödik étkezésénél jár - nem tehet róla, szervezete alapállapotban is igényli a temérdek mennyiségű ennivalót, még szerencse, hogy egy kajáldában dolgozik, különben félő lenne, hogy éhen halna - így is komoly erőfeszítésébe kerül, hogy egyáltalán háromdimenzióban létezzen. Tekintetével követi a lányt, ahogy megérkezik és lerakja a kulcsot, majd Alexához fordulva átölelik egymást. Bia végül felé indul - mit indul, repül.
Szorosan karjaiba zárja a remegő lányt, jóleső megkönnyebbüléssel simítva végig a hátán. Eddig észre sem vette, hogy milyen feszülten, ugrásra készen figyelte az eseményeket - simán berontott volna az erdőbe, fenébe Maurice-szal meg a tusával is, ha Biát meg akarja kóstolni egy troll vagy valami egyéb csúfság, akkor itt megtorlás lesz, de még milyen. Most tudatosult benne igazából ez a kavalkád, hogy meglátta Alexát és Biát, és hirtelen elmúlt a gombóc a torkából, melynek létezésére eddig nem is figyelt fel.
Nyomott egy puszit a lány homlokára és hátára terítette a pulóverét, mert kellemetlenül sokan bámészkodtak, az esőzések miatt pedig kifejezetten hűvös volt az idő.
 - Te voltál a legjobb - vigyorog a lányra, pedig nem sűrűn szokott dicséreteket osztogatni, és ez se épp ékesszólásával fogja megdobogtatni a másik szívét, de őszintén gondolta, hogy Bia páratlanul oldotta meg a feladatot, bár van némi kavar a fejében mindenféle nyolc órákról meg kentaurokról, de ettől inkább eltekint, biztos ő nem figyelt eléggé.
 - Megsérültél valahol? - teszi fel a kérdést, mert a kivetítőn az ilyesmit annyira nem lehetett megállapítani, hacsak nem volt látványos és kifejezetten véres, de egy ilyen közeli találkozás egy ilyen randa trollal biztosan hagy nyomot.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. július 5. 00:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. július 6. 03:49 | Link

Várakozás, Keresztfiú, kicsit: Robi, Benji

* Amikor kiderült, hogy a keresztfia bekerült a legjobbak közé, akik indulhatnak a Bagolykő bajnoka címért, igazában véve nem örült túlzottan. Ez köztudottan nagyon veszélyes, és ott van az a sok negyedik-ötödikes diák, akik mind életkorban mind varázserőben fejlettebbek Dominál. Mégis mit fog mondani a fiú szüleinek, ha ne adj Isten történik vele valami, hiszen féltve engedték el ide a gyereket. Persze büszke is volt rá, hiszen az egyik legfiatalabb versenyző a csapatban, és ez nagy szó.
Most zajlik épp az első forduló, ami miatt nagyon izgatott, hiszen az erdő tiltott terület pontosan azért, mert ki tudja, hogy milyen lények lakják. Egész pontosan, tisztában van vele, hogy miféle veszedelmek élnek ott, pontosan emiatt aggódik annyira. Már jóval hamarabb leérkezett ide a nagyterembe, ahol már páran várták az eseményeket. Hozott magával néhány javítani valót, remélve, hogy akkor nem fogják zavarni. Nem volt kedve a többi aggódó mentorral beszélgetni, ráadásul talán így az idő is jobban megy, mintha csak úgy ücsörögne. Az ajtótól nem túlzottan messze foglalt helyet, hogy egyből meglássa az érkezőket. Feszülten fog neki az első dolgozat javításának, ami legalább szépen sikerült, úgyhogy ezzel nem mélyíti tovább az amúgy sem túl jó kedvét. Pipa, pipa, helyesírási hiba kijavítás, ez még belefér. Nyikorog az ajtó, fej felkap. Áh, csak egy kölyök, aki jött vacsorázni. Fejcsóválva süpped vissza a hatodik évfolyam alkotásába, ahol ezúttal is egy szépnek mondható eredmény születik. Néha Amirára sandít, hátha a lány többet tud nála, elvégre mégis szervező, ám igazán semmit nem tud kideríteni az arckifejezéséről. Néhány perc múltán ismét nyílik a hatalmas bejárati ajtó, ezúttal az egyik diákja, az iskolaelső Várffy fiú lép be diadalittasan. Biccentve gratulál neki, majd újra elmélyed a gondolataiba. Még jó, hogy Letti nem akart indulni ilyenen, mert akkor duplán aggódhatna a gyerekekért. Viszont Vivien talán haza fog költözni, úgyhogy igyekezni kell azzal a lakásvásárlással. Nem megy olyan könnyedén, de talán pár héten belül végre nyélbe tudnak ütni egy jó üzletet, és tudnak venni egy olcsó, mégis viszonylag nagy házat, ahol mindannyian együtt élhetnek. Ekkor egy újabb tanítványa érkezik be, aki szemmel láthatóan megégett a küzdelem során. Ő pontosan tudja, hogy milyen fájdalommal jár egy ilyen jellegű sérülés, bár sajnos ennél jóval súlyosabb sebet kapott. Benji felé is bök egyet a fejével, mialatt a szíve egyre hevesebben kezdett verni.  Mi van, ha Domit már csak Chaskehez fogja vinni Maurice? Nem bír tovább ülni, aggodalmaskodva feláll és az ég felé emeli a tekintetét. Újabb ajtónyikorgás töri meg a csendet, ám harmadszorra végre leesett a nagy kő a szívéről: megérkezett Đominic! Nem értette pontosan, hogy mit motyog, de egyből odasiet hozzá és megöleli!* - Gratulálok! Jól vagy? Nem esett bajod? *Támadja le, miközben szemével azonnal az esetleges sérüléseket kutatja a fiún. Harmadikként ért be a keresztfia. Nagyon büszke rá, már csak a maradék 13 érjen ki épségben. *
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. július 6. 03:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 6. 11:40 | Link

Sheilah


Nagyjából akkor hoppanált be a csoport az előcsarnokba, amikor a diákok is elkezdtek szívárogni befele a nagyterembe. Az ebéd közös volt, sok bajnok számára ez volt a legjobb része a napnak, hisz találkozhattak barátaikkal, akiktől az utóbbi időben elvoltak zárva. Tiffanynek nem számított semmit, sőt, ő szívesebben kajált volna a lakrészben, hisz ott csak 17 zsibongó ember van, de több száz. Ahogy beléptek a hatalmas helyiségbe, azonnal megcsapta a fülét a jól ismert zsibongó alapzaj, és gyorsan elvállt a kis csoporttól, ami lassanként mállot szét, ahogy mindenki megindult a baráti társasága felé. A vöröske arra ébredt, hogy már nem igazán van hely, így megindult az egyik asztal felé, ahol csupán egy másik lány üldögélt. Nem állt szándékában beszélgetni az illetővel, de nem volt több szabad hely, így kénytelen volt oda helyezkedni. Egyetlen pillantással sem méltatta a társát, nem is akarta tudni, hogy kivel ül egy asztalnál, inkább csak pásztázta oda-vissza a tanárokat, majd a zajongó diákokat, hátha felfedez valakit, akivel érdemes pár szót váltani. Nem kellett sokat várni, mire megjelent a rengeteg étel, és a beszélgetések zajaihoz hamarosan társult az evőeszközök zörgése is. Tiff, mint mindig, most sem volt igazán éhes, de azért a tányérjába pakolt pár szál sültkrumplit, és néha néha bekapott egyet, ahogy előre bámult, és azon gondolkodott, hogy vajon milyen megpróbáltatásokon fognak keresztül menni a Tusások. Végül is mindegy, csak ne haljon meg. Gyorsan befejezte gyér ebédjét, és az édességre vetette magát, azt sosem tagadta meg a gyomra. Aznap csoki és vanília puding volt desszertre, a lány pedig mindkettőből egy igen terjedelmes adagot rakott magának. Lassan kezdte kanalazni, közben pedig újra a diákokat kezdte nézni, ahogy nagyban nevetgélnek és beszélgetnek. Az első gondolata az volt, hogy milyen gondtalanok. Mint a rossz mugli reklámokba, amikor minden rózsaszín és hibátlan. Rosszalóan csóválta meg a fejét, és inkább a nyalánkságára koncentrált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 6. 11:51 | Link

Amira


Attól a pillanattól, hogy a tenyerén érezte a kulcs hűvösségét, szinte megállás nélkül rohant az iskoláig. Nem figyelt a másik három lányra, akik ugyancsak megkaparintották a zárnyitókat, csak sietett, hogy kijusson az erdőből, vissza az iskola hűvös falai közé, be, a zsibongó nagyteremnek. Még sosem örült ennyire a nagy zajnak, és a sok embernek. Szinte berobbant a terembe, úgy rohant Mira felé, és azonnal a nyakába ugrott.
-Sikerült! -mondta remegő hangon, és széles vigyorral engedte el a feketeséget. -Látod? - mutatta felé a kulcsot- Sikerült!
Nagyon rég nem volt ilyen boldog, és most előszőr tapasztalt olyat, hogy nem tudta abbahagyni a széles mosolygást. Csak most tudatosult benne igazán, hogy megcsinálta. Sikerült, megkaparintotta a kulcsot. Még él, és átjutott az első fordulón. Azt is csak most kezdte felfogni, hogy mindene csíp, és fáj, ugyanis tele volt kisebb-nagyobb karcolásokkal, vágásokkal, amik beborították csupasz karjait, lábait és még az arcát és nyakát is. De most ez is, és szakadt ruhái is kevésbé érdekelték. Mámorosan állt mentora mellett, hülye, letörölhetetlen vigyorral az arcán, hamarosan viszont inkább ledobta magát az egyik székre, hogy kicsit kipihenje magát. Örült, persze, hogy örült, de a fáratság is csak most kezdte utolérni. Amíg az erdőben volt, az adrenalin elűzött mindent, most viszont alig bírt lábon állni, azért is döntött úgy, hogy inkább magától leül, mint hogy pár perc múlva összeroggyon mindenki szeme láttára.
Elkezdett körba nézni a nagyterembe, és hamarosan felfedezte többi kilenc kijutott társát. Mindegyikükön látszott a hatalmas megkönnyebbülés és öröm, hogy átmentek az első próbán. Lassan a vöröske is a képernyőre emelte e tekintetét, hogy úgy figyelje a verseny további részét, habár onnantól kezdve, hogy neki megjelent a kulcs, nem igazán érdekelték a további események.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. július 6. 11:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. július 6. 12:34 | Link

Noel <3

Most, hogy végre el van rejtve az arca, már nyugodtan elsírhatja magát. Persze nem nagyon, hiszen ő egy laza. vagány kiscsaj, aki naponta kétszer is szívesen összefut egy trollal, hiszen meg se kottyan neki.
- Tökre szerettem ezt a pulcsit.
Jegyzi meg csendesen, szipogva, de érződve, hogy elmosolyodik, jól esik neki a pulcsi, eddig nem is jött rá, mennyire fázik. Kellene egy nagy takaró, ami alá jól elbújhatnak és onnan néznék végig a többieket. Az a takaró megvédené az ilyen gonosz dolgoktól. Oké, lehet, hogy lelkileg egy kicsit megviselte a dolog, és már érthető, hogy miért kell egy mentor nekik. Ha Noel most nem lenne itt, akkor biztos, hogy a sarokban összekuporodva sírna, és azért a kezei között mégiscsak jobb lenni.
- Bántottam egy ártatlan trollt.
Szegény Noel, jobb lett volna neki, ha nem néz fel rá, ahogy könnyáztatta arccal, lebiggyesztett ajkakkal realizálja magában, hogy megbökte egy troll szemét. Biztos, hogy fájt neki, de hát ő is jól megszívta, mert az oldalán lett egy csúnya seb, amit még fel sem fogott.
- A többieket elnézve Várffy volt a legjobb, ahogy elnézem, mármint ő eléggé büszke, de nem is baj, nekem ez nem kell.  Nekem elég, hogy te hittél bennem.
Elmosolyodva kicsit kiegyenesedik, hogy fel tudja húzni Noel pulóverét, majd a nyakát átkarolva nyom egy puszit az arcára. A kérdésre, hogy megsérült-e valahol csak megvonja a vállát, mintha annyira nagy hős lenne, de azért érzi, hogy a lehorzsolt térdein túl – aucs, de nőiesek vagyunk már megint – az oldala fáj a legjobban, amivel eddig igyekezett nem foglalkozni.
- Nem hiszem, de ha a pucsid véres lesz, akkor van egy szuper folteltávolító bűbájom. Nem teljesen legális, de istenien kiszedi a vért a szövetből.
Ugye, hogy Rafael képes zseniális dolgokra is megtanítani az embereket. Közben kicsit Noelnek dőlve körbenéz a teremben, nézi az érkezőket, finoman megfogva a fiú kezét. Ösztönösen kell némi bőrfelület, ami összeköti őket, hogy Bia szívverése viszonylag normális maradjon.
- Csak tizenegy kulcs van, öten ma kiesnek ezek szerint. De nem én vagyok az első, ez már megnyugtat, és remélem, hogy Mary sem esik ki, sem Gergő, kicsit kioktattam, de csak mert… még a félelem dolgozott.
Gondolatban megveregeti a vállát, hogy annyira azért nem játssza az amazont, mint amennyire nem az éppen.
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. július 6. 12:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheilah Frewen
INAKTÍV


Sheli
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2013. július 6. 22:52 | Link

  Tiffany



  Korgó gyomorral vártam az ebédet a nagyterem egy elszigeteltebb asztalánál. Ahogy az ételek feltűntek az asztalon, mohón láttam neki. Nagyon jól nézett ki az első fogásként feltűnő sült krumpli, hússal, így azt választottam. Amint elkezdtem enni, egy másik vörös lány botorkált oda az asztalomhoz, és helyet foglalt nem messze tőlem. Azt hiszem tusás -gondolkodtam  el a lányon, miközben szememmel követtem egy-két mozdulatát. Ahogy nézem, nem vágyik társaságra...vagy csak az enyémre nem?  áá, ez butaság, mindenki szeret barátkozni...odamegyek hozzá...s különben is, ha nem is mindenki, én biztos...-azzal lendületesen felálltam a székemről, és barátságosan átültem a természetes vörös csajhoz. Az ilyen dolgokban mindig van egy kis ürügy is, szóval venni készültem egy repeta-adagot az előtte levő sült krumpliból, a baj csak az, hogy a túl nagy igyekezetemben lendületesen nyúltam a sült krumpli után, ami a túl nagy lendülettől leborult az asztalról...pont a lány ölébe...úúú, basszus, neee...ez nem igaz, ilyen is csak velem történik, ne máár Gyorsan összeszedtem magam:
- Ó, ne...bocsánat...én...tényleg nem akartam..kérlek ne haragudj, segítek, várj..-azzal kicsit idétlenül kezdtem kiszedni a lány öléből az ételt.
hát, ilyen nincs, na, ennyit a bemutatkozásomról...most lőttem el mindent...a fenébe is...ekkora balféket, mint én...
Utoljára módosította:Gál Botond, 2013. július 19. 12:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alig  várom a napfelkeltét. Milyen jó lenne, ha holnapra kiderülne az ég!:)
|elsős|színjátszós|Gyík|életművész
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 7. 11:54 | Link

Mágustusa
Az aggódó Keresztanyu ^^ (meg akik, még befutottak)


Olyan messzire nem kellett mennem a Nagyteremben, mert Keresztanyu szinte a bejáratnál ült. Elgondolkodtató, hogy miért, de már nem tud érdekelni. Épségben kijutottam, és épp ez a lényeg. Az öleléséből kiszakadva, észrevettem, hogy sérüléseket keres rajtam, amit egy mosollyal háláltam meg.
– Jól vagyok, kutya bajom. Meggyűjt a bajom egy pogrebinnel, de alaposan helyben hagytam. –vigyorogva válaszoltam a kérdéseire, aztán figyeltem, hogy ki jön még ki épségben. Bia is megérkezik, Tiff is kijutott, így nem sok kulcs maradt gazdátlanul. Leülök oda, ahol Keresztanyu is ült, és belelesek a papírokba. Csak nem fogja már bánni, de ha igen, akkor elfordítom a tekintetemet. – Látom, te sem unatkoztál. –utalok itt a dolgozatokra. Eléggé érdekesek, talán tanulhatok belőle néhány fontos információt, hogy legközelebb ne kezdjem a nulláról. Mondjuk az is igaz, hogy csak meg kellene kérnem Védát, hogy tanítson egy kicsit, és akkor meg is van oldva.
Elnyúlok az asztalon, mivel eléggé elfáradtam, meg éhes is vagyok. Egy valaki miatt aggódok csak, és az Gergő. Remélem, hogy ő is ki fog jutni egy kulccsal a zsebében. Ha ő kiesik, akkor nem lesz senki sem, akiben úgymond meg tudnék bízni. De hiszem, hogy neki menni fog, és sikeresen ki fog jutni.
– Keresztanyu, szerinted Gergő is ki fog jutni? –érződik a hangomban az aggodalom, és nem is próbálom meg elrejteni. Elvileg Gergőnek erősebb a varázsereje, meg kellene csinálni, de még nem látom sehol sem. Közben eszek egy-két falat pirítóst, mert sajna több nem megy le a torkomon, hiába vagyok éhes. Próbálom magam nyugtatni, de nem sikerül. Aggódom azokért, akik még az erdőben vannak.
– Este elmegyünk vacsizni? –biztosan kapok kimenőt erre az estére. Meg kell ünnepelni, hogy túléltem az első próbát, és a faluban ott az a gyorsétterem. Jó, lehet nem a legmegfelelőbb hely, de úgy tudom, hogy finomak az ételeik. Egy próbát megér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 7. 12:10 | Link

1. próba utáni várakozás - Tif

Miután a csapat egyre nagyobb lett a Nagyteremben, a hangzavar is kezdett emelkedni. Persze nem csoda, rengeteg külsősnek esett le hatalmas kő a szívéről, amikor befutott a sérült barátja, barátnője, gyereke, vagy bármilyen más hozzátartozója, és ezzel Amira sem volt másképp. Örült, hogy Domi meg Ben már elsőkként kijutottak, és már csak Tif volt az, akire különösen várt.
A maradék csapatot a kentaurok tartották fogságban, és Mira a fejét fogta azon, hogy Yar már megint hősködni akart. Nem tudta, mi lesz ebből, de ahogy Vaníliát elhurcolták, nem sok jót jelenthetett.
Mialatt a várakozás következő rész is elkezdődött, a feketeség ismét a kivetítőre szegezte tekintetét. Egy pohár narancslét kortyolgatott, egész nap nem evett semmit, és nem is kívánta. Pedig az asztalon sokfajta étel kínálta magát a jelenlevőknek, hogy bárki bármikor megtömhesse a hasát.
Közbe-közbe a pergamenre pillantott, meg a bejárat felé, hogy hátha Mau is visszatér. Egyelőre sehol semmi.
Egy újabb fél óra elteltével újabb történés volt. Pár lányt elengedtek a kentaurok, a többieket meg elvitték, de ott már nem volt semmi, amivel megfigyelhették volna, egyáltalán mit csinálnak a versenyzőkkel. Mondjuk a maradék már különösebben nem izgatta a lányt, inkább azt figyelte, hogy a lányok előtt megjelent a várva várt fény, és a kulcsot fogva mentoráltja is kifelé kezdett rohanni.
Ahogy nyílt az ajtó, és megjelent a kifáradt, tele sebekkel leányzó, Mira mosolyogva felállt, és átölelte a nyakába boruló Tiffanyt. Ritkán nyilvánítja ki így az érzelmeit, főleg lányok irányába, de ezt nem hagyhatta ki.
-Büszke vagyok rád -mondta neki mosolyogva, és ahogy ő leült, visszaült Mira is.
A pálcáját előhúzva néhányszor elmondta a Valetudo varázsigét, így nem sokkal később a bajnok már karcolások nélkül, mindössze piszkosan és kifáradva ült mellette.
A közben és utána érkezők kulcsait szintén a zsebébe mélyesztette, és folytatta a várakozást, már teljesen nyugodtan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. július 10. 15:36 | Link

Keresztfiú

* Egy örökkévalóságnak tűnt a fiú érkezése. Nem is tudja, hogy mennyit várhatott ott, talán 1 óra lehetett. Nem az volt az elsődleges számára, hogy Đominc kulcsot szerezzen, hanem az, hogy épségben kijöjjön arról a veszélyes helyről, ahová külön a tusázók tiszteletére helyeztek el még több veszedelmes feladatot. Érdekes szituáció ez, mert a saját gyerekeit nem engedné indulni ezen a versenyen (hála Istennek Letti nem akart, Vivinek meg nem volt rá lehetősége), ám az ő korukban egész biztosan meg akarta volna mérettetni magát egy ilyenen. Eléggé meggyűlt a baja a szüleinek vele, kislánynak nem volt olyan rossz, inkább kamaszként kezdett egyre merészebb vállalkozásokba, kezdve azzal, hogy ő köszöni, a sárkányokkal szeretne foglalkozni, így 18 évesen lelép Nagy-Britanniába. Valószínűleg ekkor bánták a meg a Szendrei szülők, hogy annyi energiát fektettek a lányuk angol nyelvoktatásába.
- Egy Pogrebinnel? Hmm, és mennyit gyalogoltál körülbelül? A depresszív állapot mennyi idő után állt helyre? * Faggatja a fiúcskát, hirtelen el is felejtve megdicsérni, hogy sértetlenül kijutott.* - Nagyon ügyesen csináltad! A többiek tudod, hogy milyen feladatokat kaptak? * Tudakolózik tovább csillogó szemekkel. Remélhetőleg, a többi nebuló sem kapott ennél veszélyesebb feladatot, hiszen a Pogrebin- bár meg akarja enni az embert, egy sallerrel is könnyedén elintézhető. Csak a hosszú séta és a lelkiállapot-változás az, ami miatt igazán kiérdemelhette az M.M besorolását. Hajdanán a Legendás Lények Gondozása volt a kedvenc tantárgya, abból nőtt ki a sárkányok iránti vonzódása, ami már lényegében gyerekkorában is megvolt már, úgyhogy elég sokat olvasott ilyenekről.
A közben érkezőknek szintén kifejezi gratulációját, de most főleg Domival szeretne foglalkozni, akinek hagyja, hogy a dolgozatokba lessen. Úgysem ismeri ezeket a diákokat, de ha megtudja, hogy hogyan teljesítettek sem történik semmi. Ahogy a keresztfia elnyúlik az asztalon mellékönyököl és a sérült kezével megsimítja a hátát. Most nagyon büszke rá, szegény igazán megérdemli a pihenést a hosszú küzdelem után. * - Remélem igen, ügyes gyerek. * A 4 Navinés „gyerekének” is szorít, szinte csak őket ismeri közelebbről a csapatból, már így is a házuk dicsőségei.* - Persze, ha van még erőd! Hová szeretnél? Kettesben menjünk, vagy a lányok is jöjjenek? * Megértené, ha most egy kis nyugira vágyna, és bizony azt Riri mellett nem könnyű megkapni, főleg akkor nem, ha cukros dologhoz jut a drága. Reméli, hogy ki fogják engedi a fiút, elvégre most mindenkinek jár egy nagy fellélegzés a próba után, sokan meg is sérültek. Két főszervező is Navinés, hátha le tudja zsírozni velük valahogy a dolgot.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 11. 20:54 | Link

Keresztanyu


Keresztanyu kérdésére nem is tudok hirtelen mit válaszolni. Nem számoltam, és nem is figyeltem, hogy mennyi idő alatt tértem magamhoz, abból a depressziós állapotból.
– Egy jó pár órát biztosan gyalogolhattam, mire ott tartottam, hogy feladom az egész versenyt… Épp, hogy csak leguggoltam, mire rám vetette magát. Sikerült leráznom, és egy sóbálványátokkal tettem ártalmatlanná. Aztán sétáltam tovább, mire megjelent a kulcs. Megragadtam, és rohantam kifelé. A depresszió pedig már elmúlt, szerintem akkor, amikor jöttem kifele az erdőből. –válaszoltam kicsit hosszabban, és ezzel a válasszal össze is foglaltam az egész feladatomat, meg az erdőben töltött óráim számát. Bőven elég volt a bent lét, többet a közelébe sem megyek annak a helynek. – Nem, fogalmam sincs, hogy a többiek mit kaptak… Senkivel nem találkoztam, de lehet hogy jobb is volt. –mosolyogva válaszoltam, bár belül nem mosolyogtam. Ha nekem ilyen feladatom volt, remélem a többiek sem kaptak nehezebb feladatot. Gergőre vagyok nagyon kíváncsi, hogy neki mit vagy kit kellett legyőznie.
Még érkeznek páran, de egyik sem az, akit én várok. Elfog a félelem, és az aggodalom, hogy talán nem fog kijutni, csak Maurice segítségével. Keresztanyu simítása nagyon jól esett mikor kinyúltam az asztalon. Eléggé kifáradtam, de még van annyi energiám, hogy este elmenjünk a faluba vacsorázni. – Igen, nagyon ügyes. –bármennyire is fiatal, meg néha lökött, az esze a helyén van. Tudja, hogy mikor mi a megfelelő lépés, legalábbis én így láttam. Innen kintről már nem tudok mit tenni, csak drukkolni, hogy épségben kijöjjön.
– Van még annyi, hogy eljussak a faluba, meg vissza. Mindegy, majd keresünk valamit. Jöhetnek ők is, ha van kedvük. Úgy is rég láttam Ririt. –mosolyogva válaszoltam a kérdésekre. Utoljára a bálon láttam, de az már nagyon régen volt. Biztosan én is hiányzom neki, mert ő nekem nagyon is. – Jut eszembe, hogy áll a házvásárlás? Találtál már megfelelőt? –kíváncsi voltam rá, mert ha nem, akkor szívesen elmegyek vele házat nézni. A múltkor is jó volt az a kis séta, most is jól fog jönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. július 13. 22:57 | Link

Szerelmem >:-)
Dalmim

Holnap lesz a nagy nap: Dalmi a második próbán. Semmit sem tudunk róla, csak hogy sárkányok lesznek. Nem fogják hagyni, hogy a versenyzők megsérüljenek, de azért én nagyon aggódom. Simán történhetnek emberi mulasztások, mi lesz, ha valaki elszúr valamit? Nem mutathatom ki Dalminak, hogy nem szeretném elengedni erre a versenyre. Fasírt lenne, amiért nem hiszek őbenne és abban, hogy meg tudja csinálni ezt a feladatot. Pedig nem erről van szó, tudom, hogy ő egy kis zseni, viszont amellett olyan törékeny, és szerintem senki sem lehet biztos, hogy kiállhat egy sárkány ellen, és sértetlenül megússza. Vannak, akikért nem akkora kár, de Dalmiért igenis. Most, hogy tudom, mi lesz a második próbán, örülök, hogy már az elsőben kiestem, és hogy Aileen is elesett a folytatástól. Mármint persze, nem örülök, hogy beteg, de talán mégis jobb így, mintha bent maradt volna. Vagyis...na, jobb, hogy ezt nem neki adom elő, mert mindenhogy bénán jönnék ki belőle.
Mire leérek a Nagyterembe, már látom Dalmit, ahogy ott ül, nekem háttal a Levita asztalánál. Előbb akartam érkezni, de talán még így is jó lesz. Odakerekezek hozzá, és elfoglalván a helyemet egy puszit nyomok az arcára. Amíg felém fordul, van időm még üres tányérjára tenni a sütit, amit a faluból szereztem be neki. Egy kör alakú rózsaszín minyon az színes cukrokkal a tetején. Igazából nem a holnapi próba miatt hoztam neki, valami egész más miatt.
- Szia - köszönök neki először is. - Hogy érzed magad?
Hát gondolom, pocsékul. Átfogom a vállát biztatásul, hiába ettől nem lehetek ott vele a megmérettetésen.
- Ügyes leszel - mosolygok rá, pedig valójában csak szimplán féltem. Nem hiszem el, hogy a bajnokoknak nincs halálfélelmük ettől.
- Figyu - vetem fel aztán, amit igazából szerettem volna. Eddig nem akartam előhozakodni vele, mert először nem volt biztos a dolog, aztán meg nem volt idő, hiszen Dalmi készült a tusára, én bepótoltam a tusa miatti lemaradásom a tananyaggal, és a negyedikesektől szedtem össze Dalmi anyagait is, hogy fel tudjon készülni a holt időkben a vizsgáira. Legalább ennyit meg tudok tenni, hogy lefaragjak az időből, amit a magolásra kell töltenie, így sincs szinte semmi időnk együtt lenni, alig találkozunk.
- Jól elszúrtuk, mi? Nem gondolkodtunk azon, hogy ha csak egyikünk esik ki, nem járhat be a másikhoz, mert annak már más lesz a mentora - jelentem ki csüggedten, pedig nem is ezt akartam, csak hirtelen elfogott a kétely, mit fog szólni a felvetésemre.
- Az van, hogy Tolland most egy hónapra elment külföldre... - csapok azért bele. - Szóval mivel Domi még a tusán van - és remélem, hogy nem is fog kiesni -, enyém az egész Azeroth. Nem akarsz elkéredzkedni éjszakára Maurice-tól?
Az asztallapot birizgálom az ujjammal. Nahát, ezt a D betűt éppen én véstem ide bele. Egy kicsit azért felnézek rá, már szinte várom a visszautasítást és a leszúrást, de közben azért remélem, hogy a cuki Dalmi ül most mellettem mégis. Olyan ökör vagyok, tuti a legrosszabb pillanatot választottam előhozakodni ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 14. 18:54 | Link

Alex

Holnap nagy nap lesz, így ma elég korán be akarom fejezni a vacsit, ami jelenleg egyenlő a nagy nullával, mert nem szedek magamnak kaját. Inkább elcsevegem az itteni időt, egyedül, a többiekkel, így a sikítófrász kerülget, mikor valaki a magánszférámba jön. De csak addig ám, amíg meg nem látom, hogy ki az. Kicsit fellélegzem, és visszatér a művi mosoly is, ami inkább csak udvarias, és megkönnyebbült. Előbb én is adok egy hatalmas, aztán több hatalmas puszit, meg egy naagy ölelést, aztán még mielőtt teljesen elereszteném Alex hátát, belekezdek.
- Megijesztettél. De örülök, hogy látlak. Mi újság? Hiányzol ám a lakrészből.
Én is engedem köszönni Őt, és végre meg is teszi, és még utánam is érdeklődik, meg tanácsot, és biztatást is kapok. Tök édi...
- Kedves vagy. Köszönöm, megvagyok, bár az, hogy hogy érzem magam, az egy kicsit más dolog. Őszintén megmondom, hogy félek tőle, mert hát azért mégiscsak tüskés nagy gyíkok lesznek, és én a hüllőket alapból nem komálom.
Borzongok meg a gondolattól is, és egy kicsit el is szontyolodok. Csak ülök a helyemen, és figyelek, mert valamit szeretne mondani, viszont egyelőre még nem tudom mit. A sütit a tányéromon felveszem, egy köszönöm után beleharapok, bár inkább csak gépies a cselekedetem, sem mint azért, mert éhes vagyok, mert nem, inkább olyan apró a gyomrom, mint egy dió, de hát ez most természetes. Nem is szólok közbe, inkább csak egy olyanfajta "a lényeget mondd, ne habozz" tekintetet küldök felé, és nem térek el a témától, bár beszélgetnék szívesen arról, hogy mi is van a tusásokkal most, és tényleg nem jó ez most így, hogy jó darabig nincs szünet, csak a kaja, amikor találkozunk.
Aztán végre nagy nehezen kiböki, bár látom rajta, hogy tartózkodik tőle egy kicsit. Aztán, miután befejezte, csak odahajolok a füléhez, suttogva válaszolok, és aztán egy puszit is kap, még pluszban, mert most pusziéhes vagyok én is, meg valószínűleg ő is.
- Mindjárt elkéretőzöm, rendben?
Azzal felugrok a helyemről, elmegyek a nagy asztalhoz, és Maurice bácsihoz intézem az elkéretőző beszédemet, és reménykedem a legjobbakban. Kis idő múlva visszatérek az asztalhoz, olyan semmilyen kifejezéssel.
- Hát megkérdeztem, és van egy jó, és egyben rossz hírem is. Kimehetek, szóval feljövök én is egy picit a toronyba.
Ami viszont a rossz dolog, az még hátra van, és jobb előbb beadagolni, mint később, így egy apró szünet után hadarva fejezem be a mondatot, úgy, hogy a ruhám szélét gyűrögetem.
- De csak este tízig van kimenőm.
Hajtom le a fejem, és inkább nem nézek sehova sem, csak a ruhámmal törődök, mert hirtelen túl egyenesnek tűnik az egész, kell bele néhány hajtás, gyűrődés...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. július 15. 09:01 | Link

Keresztfiú

*Szakmájából adódóan neki is gyűlt már meg a baja elég sok bestiával, bár pogrebinnel még nem sokszor találkozott, mivel elég ritka állat, ráadásul ettől veszélyesebb fajokon edzették őket a sárkányokhoz. Azért örül neki, hogy nem kellett olyan veszedelmes lényekkel megküzdenie, hogy vérezzen, vagy össze legyen égve, mint az a másik szerencsétlen tusázó társa. Majd mindenképpen szeretné kinyomozni, hogy milyen jellegű feladatokon kellett átesniük a nebulóknak, hogy mégis be tudja lőni a követelményt. De addig is figyelmesen hallgatja keresztfiát, a bestia legyőzésének módszerén pedig finoman mosolyogva bólint egyet- egy rúgással is el lehetett volna intézni, de ez elegánsabb megoldás. * - Örülök, hogy már ennyire ösztönösen bánsz a pálcával és egyből azt használtad. *Dicséri meg elégedett hangon, mialatt a fiú egy tincsét rendezgeti egy kicsit. Tanárként hallja, hogy sok, addig muglik között élt diákok nehezen szokja meg az itteni életet és szokásokat. Ezt nehezítendő körülményként sok diák külföldi, valakinek még az országra és a nyelvre is rá kell álljon, valamint arra is, hogy kevert nemzetiségű közösségbe érkezik. Persze a varázslás sokkal kényelmesebb módja a dolgok elvégzésének, úgyhogy ez a legtöbbjükre elég ösztönzően hat. Ez kevert nemzetiség egyébként eleinte neki is furcsa volt, hiszen a lengyel mágusképzőben, ahová ő járt valaha szinte csak lengyel diáktársai voltak, elvétve pár szlovák, cseh és orosz is koptatta az öreg intézmény falait, de ők is szláv népek, így nem volt olyan fura az egész.
Arra a dologra, hogy nem találkozott a többiekkel csak eltűnődve bólint. Végül, tényleg lehet, hogy csak zavarták volna egymást, vagy elvonták volna a másik figyelmét a feladatról. Nem hiányzott nekik, hogy lássák a barátaikat megsebesülni, segítségért kiáltozni.* - Már nincs sok kulcs, remélem, hamarosan megérkezik. * Feleli Đomcsinak az bejárati ajtóra pillantva, hátha épp akkor lép be rajta Gergő, vagy valamelyik sárga. A tusázók közül nagyon kevés olyan induló van, akit nem ismer valamilyen módon, legalább a folyosóról. * - Nagyszerű, akkor lenézünk, amint szusszantál egyet. Nem akarom, hogy fejmosást kapj, mert túl sokat tartózkodsz kinn. Igyekszem intézkedni, amíg pihengetsz. *Válaszolja a fiú kezére téve egészséges kezét. Szíve szerint megölelgetné, de minden bizonnyal kínosnak érezné ennyi ember előtt, hogy egy tanár babusgatja, még akkor is, ha az a tanár a keresztanyja. Régebben az ikreket is zavarta az anyukájuk itteni munkahelye, úgyhogy már tudja mi a dörgés. * - Már nézegettünk egyet, amihez van nagy kert és mindenkinek lenne elég hely, de még az utolsó ajánlatra nem adtak választ. Picit drága, hátha engednek belőle. Szerintem tetszeni fog, ha oda is kiengednek elmehetünk valamelyik nap ránézni. Meg majd megbeszéljük a falak színét, bútorokat… tudod, amit ilyenkor szokás. *Mondja csevegő hangon, amikor hirtelen még érkezik pár versenyző-, akiknek szintén gratulál. A ház legjobb része egyébként a kert és a konyha, de a hálók is szép nagyok. Ha Vivien épp nincs itthon, mind a két fiúnak lesz külön szobája.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. július 18. 00:24 | Link

Dalmi

Én már annak is lelkes kiskutyaként örülök, ha mosolyog, amikor meglát. A nyakába fúrva az orrom kiszimatolok egy adagnyit a Dalmiillatból, és próbálok megértő lenni, hogy ilyen furán viselkedik. Meg van az oka rá: holnap olyan félelmetes élményben lesz része, amibe egy diákot sem kéne belelökni szerintem.
- Csak gyere vissza épségben - mondom neki, és ezt még valószínűleg többször el fogom ismételni a próbáig. Elvileg az első felvonást látni lehetett valami kivetítőszerűségen itt a nagyteremben, remélem a mostanin is ez lesz, és legalább innen láthatom, hogy biztonságban van-e.
Ő ugyan nemigen eszik, én azért jó szokásomhoz híven készítek egy mindentbele szendvicset így estére. Pár harapással eltüntetem a felét, de amikor végre elérkezettnek látom kibökni a tervem, azért félreteszem. Néha a lány meglepetésszerűen nem úgy reagál, ahogy azt az ember hinné az addigi tapasztalatok alapján. Az ilyeneken aggódom: amikor rosszat mondok de úgy, hogy fel sem tűnik. A veszély azonban elhárul, Dalmi egy tünemény. Ahogy a fülembe suttog, megborzongok, és csak bámulok utána, ahogy a tusavezetőhöz siet. A szendvicsem maradéka eltűnik, mire visszaér. Barátnőm arca nem árul el semmit, úgyhogy felteszem, nem jött be az elkéretőzés. Pedig úgy volt, hogy szabad eljönni, és Dalmi tényleg nem sokat van távol. Mások néha egész éjjelre kimaradnak!
Morcos gondolataimnak gyorsan véget vet a hírrel: végül is eljöhet, aminek örülök, még ha csak tízig is. Talán odafent arra is rábeszélhetem, hogy lógjon egy kicsit, holnap reggelig. Az még csak nem jár kicsapással a versenyből... Bár úgy legalább megúszná a holnapi sárkányos mizériát. Senki sem tagadhatja, hogy jobb velem lenni, mint harmadfokú égési sérüléseket szerezni! Még ha a poénjaim néha kicsit fárasztóak is.
Lehetek őszinte? Ilyenkor azért mindig nagyobbat dobban a szívem, ha látom, hogy szomorú, amiért nem tölthetünk együtt több időt. De májhízlalás ide vagy oda, egy görény lennék, ha hagynám sokáig búslakodni.
- Akkor gyere! - mondom neki az orrommal simítva az arcán, újabb puszival fejezve be a mozdulatot. Elhessegetem a gondolatot, hogy a körülöttünk ülők valószínűleg nem kíváncsiak az enyelgésünkre, bár mi még visszafogottak is vagyunk. Ugyan még belém férne egy szendó, ellököm magam az asztaltól. Nyújtom felé a kezem, és le is lépünk a vacsorázók közül, fel egyenesen a Levita toronyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maurice Mclaughlin
INAKTÍV


A mágustusa főszervezője
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 36
Írta: 2013. július 28. 17:41 | Link

Labirintus - a 4., egyben utolsó próba - BAJNOKOK

A Nagyteremben mindenki izgatott volt. A szervezők, a másik iskolák bajnokai, és mindenki feszült figyelemmel várta azt, hogy mikor hallatszik ajtónyikorgás ami a bajnokok megérkezését jelenti. Ez volt az utolsó, a mindent eldöntő próba.

A két bajnok, Domi és Benji két külön utat jártak be, de ugyanazok voltak a próbatételeik. A Nagyteremben egymás kellett két mágikus ajtó jelent meg, amiről mindenki tudta, bizony valamelyik kilincse előbb fog lenyomódni, és a srácok közül egy már bajnokként sétálhat oda a szeretteihez.
Ők ezt nem tudhatták, csak csinálták a feladatokat. Bátran, és logikusan gondolkoztak, ezzel sikeresen teljesítve a próbát.

Az eredmény viszont meglepő. Míg a teremben halk sutyorgás folyt, a bajnokok eljutottak a végső feladathoz, hogy megszerezzék a kulcsot, amivel utána kinyithatták az ajtót. Mindenki felkapta a fejét a kattanásokra, amik az ajtók felől jöttek. Egyszerre két kilincs nyomódott le. A két ajtó mögül egyszerre bújt elő a mágustusa két bajnoka, Nagy B. Đominic és Benjamin Lawrence Krise. Eltelt legalább fél perc, míg mindenki feldolgozta - többek között a fiúk is -, hogy két bajnok született, de hatalmas ujjongás, és kiabálás tört ki, és még mielőtt sorba álltak volna a lelkes rajongóik az aláírásukért, Maurice elterelte onnan a fiúkat a szervezői asztalhoz, hogy ő, és persze a szervezők gratulálhassanak nekik elsőként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 28. 18:20 | Link

Mágustusa
Győzeleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem! ^^


A szívem a torkomban dübörgött, annyira izgultam, hogy hanyadik leszek. Szeretnék nyerni, mert ki ne szeretne, de ha második leszek, az is tökéletesen elég. Már nyertem vele, és csak ez számít nekem. Vettem egy mély levegőt, és kinyitottam az ajtót. A hangok arra adtak következtetést, hogy Ben már régen kint van, de teljesen ledöbbentem, amikor megpillantottam őt magam mellett. Ő is most ért ki, én pedig hatalmas kikerekedett szemekkel néztem, hogy mi is van. Ilyen lehetséges? Vagy most jön egy mindent eldöntő párbaj? Akkor tuti alulmaradnék, és második lennék. Csak néztem Benre, és a következő pillanatban már azon kapom magam, hogy megöleltem. A könnyeim is kicsordultak, de a boldogságtól, az örömtől, de legfőképpen attól, hogy nyertünk.
– Gratulálok. –vigyorogva engedtem el, és nyújtottam kezet neki, hogy nyomatékosítsam a gratulációmat. A szemeimet még mindig törölgettem, hogy lássak valamit a könnyektől. A rajongói támadásoktól Maurice mentett meg minket, és a szervezők felé terelt minket. Boldogan, de még mindig döbbenten fogadtam a gratulációkat, és amint sikerült, leültem egy szabad helyre. Eléggé sokat kellett sétálni a labirintusban, meg a feladatok sem voltak könnyűek, így mielőtt szétszednének mindenféle kérdéssel, vagy rajongással, szeretnék egy pillanatig kényelmesen ülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. július 28. 19:29 | Link

Utolsó próba
Végállomás


 Pár centire volt csak a végétől, de még mindig nem fogta fel, hogy mennyire közel jár a dolgokhoz. És azt sem tudta, hogy mi lesz, ha kilép, ő lesz-e az, aki elsőként teszi, vagy lassúbbnak minősül. Ez az egy piszkálja csak teljes mértékben belülről, nem tudja megjósolni a végkimenetelt, mert olyanokon múlik a dolog, amiket ellenfele is tökéletesen, vagy majdnem úgy tud teljesíteni. Ahogyan sietősen lépkedett a kilincs felé, úgy kerítette hatalmába az izgalom, kezei remegtek, ajkába harapott, ahogyan ujjai a kilincsre simultak. Lenyomta. Nem volt visszaút, ez volt a vége, nem léphet vissza, nem is akar, ezzel nem fog időt vesztegetni. Nincs értelme, lesz, ami lesz alapon dől el.
Az ajtó nyikordulva engedett utat neki a Nagyterembe, a hangok pedig szinte azonnal megütötték a fülét. Ujjonganak, és hallhatóan nem most kezdték. Lecsúszott volna, második lenne? Kilépve teljesen, körbetekint, majd végül a másik ajtó felé, a mellette álló fiúra. Döbbenet ül ki arcára, és kérdések hada, hogy most vagy itt ácsorog már egy jó ideje, vagy pedig együtt érkeztek.Pislog csak a fiúra, majd a szervezők felé, és egyhamar megvilágosodik, hogy mi is történt. Együtt, egy időben léptek ki, mintha csak megbeszélték volna, hogy itt és ebben a percben találkoznak. Nem tudja a szabályzat ezen részét, hogy lehet-e két győztes, avagy vár még rájuk egy utolsó, nem tervezett próba. De a többiek viselkedéséből nem ezt szűrte le, főképp nem ellenfelééből, vagyis.. most már győztestársa reakciójából nem. Meglepődve fogadta, hogy a fiú átölelte őt, de mivel még mindig azon volt, hogy feldolgozza az eredményt, nem kezdett bele az undok stílusába, sőt, talán nem is akart. Ölelés helyett, megveregette a fiú hátát, hiszen az nem az ő művészete, hogy agyonölelget másokat, de ez is több volt, mint a semmi. Amint ellépett tőle Domi, kinyújtott jobbját elfogadva rázott vele kezet, elfogadva a tényt, hogy mind a ketten győztek. Talán tényleg ez a legjobb lehetőség mind közül.
- Neked is, bajnok. - vigyorgott a másikra, majd az ujjongó tömeg felé fordult, köszöntött egy intéssel az ismerős arcokra, majd hagyta, hogy eltereljék őt az asztal felé. Fáradt volt, ez tény és való, és nagyon is jól esett neki, hogy leülhet végre, kifújhatja magát, és gondolkozhat, hogy mikor kezdődjön az ünnepség hatalmas része.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 774
Írta: 2013. július 28. 19:31 | Link

Amira Loveguard - 2013.07.28. 11:34
Reneszánsz napi bál, a Mágustusa bajnokainak ünneplése

Ahogyan már minden diák szembesült a varázzsal, amely szekrényét és a kastély kinézetét alakította át, úgy tűnik fel a plakát, amelyben a diákokat tájékoztatja a közelgő, nagy eseményről. Az egész napos varázs estére sem tűnik el, a kastély csak következő hajnalra változik csak vissza az eredeti állapotára. A díszes plakát viszont nem csak ezt mondja el neked, meginvitál a nagy fényére, A Bálra, ahol önfeledt szórakozás mellett, ünneplés, és egy történelmi álomba csöppenhetsz bele. Ki nem hagyhatod!  
Ahogy a reneszánsz korban divat volt, most úgy tűnik fel egy igazi, korhű bál eseménye a falak közt. Az ünnep, amelyet ezzel tisztelnek meg, a már hónapok óta tartó Mágustusa záróakkordjaként kerül megrendezésre. A fő ünnepeltek maguk a győztesek, az ünneplők pedig a kor jegyében és szellemében ünnepelhetik őket. A bál kezdete előtt, már a hajnali órákban megváltozott a kastély, és annak lakói, estére pedig mindenkit elfog a láz, amely a táncos eseményre invitálja őket. Az eddigiektől, a modern világtól eltérően a hangulata teljesen az adott korra jellemző, a ruhák színpompásak, melyek mindenki számára egyediek, biztos, hogy nem lesz olyan lány, fiú, aki egyforma öltözetet viselne. A megszokott zenétől eltérően a hangulatot a korra jellemző muzsika adja, melyet egy, történelmi korokat felidéző mugli, de a varázsvilágban érvényesülő, nagy fős zenekar biztosít, megidézve a reneszánsz évek pillanatait. A zenekar különlegessége nem csak nagy létszámuk, de hangszereik és latin nyelvű dalaikban is megmutatkozik.  A zene egyedisége mellett, a Nagyterem díszítése is ezt a stílust öleli fel, az utolsó apró díszletig egy időutazás, a kastély bármely pontjával egyetemben. Az ünnepeltek ugyan a tusa győztesei, de nem kell csüggednie senkinek sem, nem lesz elnyomva egyetlen ember sem, mindenkinek garantált a szórakozás. Hiszen ki ne akarna egy napra herceg, hercegnő, gróf, nemesi vérrel rendelkező polgár lenni, vagy a mesekönyvek más, gyönyörű szereplője. Itt a lelked mélyén lévő, gyermeki álmok a fő célpontok, a nap első részében ezekbe a szerepekbe bújhatsz, és így tündökölhetsz a bálon is, amikor az ünnepelt megérkezik.

A bál kezdetekor aki a Nagyterembe tér, maszkot kap egy titokzatos jelmezbe bújt egyéntől, amelyet feltéve egy álarcos bálba csöppen. Igen ám, de nem minden maszk egyszerű, átlagos darab. Valamelyiket felhúzva lehet, hogy belőled királylány válik, vagy épp egy lovászfiú, de meglehet, hogy te leszel a humor biztosítója, egy udvari bolond. Nem lehet tudni, melyik álarc mit rejt, vagy épp, hogy melyik az, amelyik ezt a varázst biztosítja. A hatóideje kiterjed a bálra, amíg le nem húzod a maszkot, azonban másnap hajnalig még a történelem pillanatait éli meg, a varázs pedig ahogy jött, úgy tűnik majd el.

//A bál álmodói időpontja: július 28-tól augusztus 11-ig. Egy szálba menjenek a hszek!
Tudnivalók: eltelt egy hét azóta, hogy a tusának vége, a karakterek már tudják, hogy Đominic és Benjamin a nyertesek.
A Szervezői Mesélő által kijátszott bajnokokkal is lehet játszani a bálon!//
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. július 31. 13:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 28. 19:31 | Link

Ünnepi bál - köszöntő

Már eltelt egy hét, és ezen a héten még mindig nem volt nyugalom. Domi és Benji bekerültek a történelembe, és máris elhíresült, hogy két bajnoka lett az iskolának. Ez azt jelentette, hogy többszörösen rohamozták meg a fiúkat, és a szervezőket, na meg persze az igazgatót az újságírók. Fotózásokra meg interjúkra kellett járniuk minden nap, Mira nem is csodálta, hogy a végén már elegük lett az egészből. Ő is alig várta, hogy nyugalmuk legyen, de mindenhova a fiúkkal és Mauval tartott, hogy legalább a másik három lánynak nyugta legyen, és tudják szervezni a bált.
A bál napján mosolyogva bújt bele reneszánsz kori ruháinak egyikébe, és már tudta, mit fog viselni este. Amikor eljött az idő, szépen összekészülődött, a haja hullámos volt, és félig hátracsatolta, a ruhája pedig háza színét viselte.
Korábban érkezett a Nagyteremhez, kint az ajtó előtt találkozott a szervezőkkel, Mauval, a vendégbajnokokkal, és persze a két bajnokkal. Domi megkérte, hogy legyen a partnere a bálon, és persze igent mondott rá. Kristófnak már szólt róla, hogy vele megy, és Merlinnek köszönhetően a vőlegényének nem is volt ellene kifogása, csak kicsit húzta a száját. Mindenki kapott álarcot, hát ők is. Egy szép zöld-aranyat választott, ami passzolt a ruhájához.
Megvárták, míg szépen mindenki bevonult a szépen kialakított terembe, és a két király után lassacskán bevonultak az asztalaikhoz. Mira Maurice oldalán sétált, mosolyogva nézte Domit, ahogy előtte ment, és a magasságbeli különbséget, hiszen Benji pár fejjel a fiú fölé emelkedett.
A zene elhalkulása után elsőként Wickler igazgató úr mondott egy rövid beszédet arról, hogy milyen elégedett a bajnokokkal, meg a szokásos. Utána Mira az álarcát hátrahagyva lépett a pódiumra kezében a poharával, hogy a szervezői gárda nevében beszéljen.
-Emeljük poharunkat a két bajnokra, Nagy Bátor Đominicra és Benjamin Lawrence Krise-ra - poharát megemelte egy kicsit, és egy mosolyt küldött a két fiú felé. -A fiúk bátran teljesítettek minden akadályt, még ha nehéz is volt. Az egész iskola nevében mondom, hogy nagyon büszkék vagyunk rátok, hogy véghezvittétek mindezt. A tusa megszervezése nem csak azért volt kemény, mert sok gondolkodást és kreativitást igényelt, hanem mert benne voltunk, és úgy izgultunk fordulóról fordulóra a versenyzőkért, de megérte. Szerencsére iskolánkban minden teljesen rendben ment, a sérüléseken kívül mindenki ép, és jól van. Gratulálok a srácoknak, és most pedig Maurice jön, aki fáradhatatlanul ott volt a versenyzőkkel, és ügyelt, hogy minden rendben menjen -őszinte mosollyal tapsolta meg a teremben ülőkkel együtt a két bajnokot, akik egyébként balra ültek tőle a kétszemélyes asztalnál, persze koronával a fejükön, a trónjukon.
Rákacsintott Domira, és visszasétált a szervezői-vendégasztalhoz, hogy végighallgassa Maut, aztán vacsorázzon, hiszen a nap folyamán semmit nem sikerült ennie.


Ruha, Maszk
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 30. 16:57 | Link

A bál - Yvonne

Az álmatlanság, ami mostanában gyakran rám köszönt, az éjjel se nagyon hagyott aludni, így meglehetősen korán fent voltam már és inkább a klubhelyiségben olvasgattam, azzal az idegesítő, levakarhatatlan szőrgombóccal a hasamon, amit macskának neveznek. Én nem aggattam rá egyéb jelzőket, mondván nem az enyém, de úgy tűnik a dög másképp gondolkodik, mert lehetetlen megszabadulni tőle, így hát kénytelen vagyok megtűrni. Azt mondanom se kell, mennyire meglepett mindkettőnket, mikor a rajtam lévő ruha hirtelen átalakult, csak úgy, minden előrejelzés nélkül. A nyávogógép rögtön le is vetődött rólam, aztán csak bambán bámult, míg az én figyelmemet a plakát vonta magára, mely mindenre magyarázatul szolgált. Csak egy fejrázással és sóhajtással díjaztam az ötletet, majd egy fintorral végig mértem az öltözetemet és visszamentem a szobámba, hogy megtekintsem milyen más lehetőségem van, mert ez határozottan túl csicsás volt az ízlésemhez.
Később a nap folyamán mindenhol az esti bál volt a téma, és a hihetetlen színkavalkád összes női képviselője a másik nemet leste, párt remélve. Persze nem egy fiú volt, aki élt a lehetőséggel. Némelyek a szerelmüket választották, mások lány barátaikkal mentek, a harmadik csoport pedig csajozási céllal új partnert választott. Én valahogy egyik kategóriába se tudtam sorolni magam, hisz barátaim nem nagyon vannak, egy barátnő pedig túl sok energiát igényelne, amit fordíthatok hasznosabb dolgokra is. Szóval úgy voltam vele, hogy minek nekem bál, inkább kihagyom, ám ahogy az este közeledett a véleményem lassan megváltozott. Mert bármennyire is próbáltam tagadni, azért viccesnek és hangulatosnak találtam az egész ötletet, ráadásul azon fiúk sorát bővítem, akik táncolni is képesek, mivel apám gondoskodott az ilyen nemű oktatásomról is. Nála ez volt a "szórakozás a gyereknek" kategória, amit néha be lehetett szúrni a szellemi oktatások közé, hogy ne meneküljek ki a világból. Eleinte utáltam, de később rájöttem, hogy azért egész jó mulatság tud lenni és a lányok is nagyon értékelik. Legalább tudok valamit, ami nem elriasztja, hanem lenyűgözi őket.
Amint az esti eseményen morfondíroztam, pár lány ment el mellettem, akik ugyanarról a témáról csevegtek. Az egyik lánynak - Yvonne-nak - nem volt még párja, de ahogy az elcsípett mondatokból levettem, akart volna menni, vagy legalábbis a többiek akarták, hogy ő is menjen, akár fiú nélkül is. Ehhez hasonlót már sokat hallottam ma, mert gyakorlatilag minden harmadik ember annyira lázban égett, hogy az összes környezetében fellelhető élőlényre át akarta ragasztani lelkesedését. Éppen tovább léptem volna a dolog felett, mikor rájöttem, hogy akár én is lehetnék Yvonne párja. Elvégre már csak pár óra maradt, szóval nagy a valószínűséggel belemegy, már csak azért is, hogy békén hagyják és talán azon se akad fenn, hogy egy alsóbb éves lesz a kísérője. Ekképp gondolkozva úgy döntöttem teszek egy próbát és egy virágot szakítva a Fénylő Lelkek Udvarából, a csoport után mentem, majd mikor megálltak - talán búcsúzkodni, talán más okból - odaléptem hozzájuk és Yvonne előtt meghajolva, odanyújtottam a lánynak az imént szerzett virágot.
- Lennél a hölgyem ma este?
Kérdeztem egy elbűvölő mosollyal. Ő beleegyezett és megbeszéltük, hogy a nagyterem előtt találkozunk kicsivel nyolc előtt.
Szóval valahogy így kerültem ide. Jó pár másik személlyel együtt ácsorgok a nagy ajtók előtt, várva, hogy a párom is megérkezzen. Kicsivel korábban jöttem, biztos ami biztos, mert nem akartam én lenni a második. A nap közbeni szimplább ruhámat egy elegánsan díszes példányra váltottam, melyben a sötétkék dominál. Véleményem szerint kicsit öregít is rajtam az öltözet, amit határozottan díjazok, mert eszem ágában sincs a zöldfülű kis gólya látszatát kelteni, még ha valójában az is vagyok. Most inkább mondhatnának egy nemes fiának, vagy akár hercegnek, aki olyan 17 év körül van. Tetszik ez a jelmezbálosdi.
Mikor Yvonne megérkezik, néhány lépéssel elé megyek és egy elegáns meghajlással párosított kézcsókkal üdvözlöm, az est szellemiségéhez illően, majd az udvarias stílust tartva biztosítom róla, hogy gyönyörűen néz ki. Ha nincs ellenvetése, akkor csatlakozunk a Nagyterembe özönlőkhöz. A maszkot fölvéve immár tényleg senki se mondhatná meg, hogy csupán pár hónappal ezelőtt láttam meg ezt a kastélyt életemben először, ahogy abban is biztos vagyok, hogy hercegi mivoltomat is fenntartások nélkül elfogadnák, - persze csak ma estére - ha abba a szerepbe bújnék. Azt hiszem remekül fogok mulatni...
Utoljára módosította:Jeremy Hunter, 2013. július 30. 16:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 30. 18:36 | Link

Isabelle de Roux ~ Bál

Sosem rajongtam túlságosan a bálokért és ha Đominic nem is indult volna a tusán, akkor biztos, hogy ki nem mozdultam volna ma a lakásomból. Ámde a kis barátom végig csinálta az összes feladatot és a mai nap róla is szól, ezért vagyok olyan kedves és besétálok a kastélyba. Bizony, mióta van saját lakásom egy lépést sem teszek a kastély felé, csak akkor, ha óráim vannak. Jobban tetszik nekem az itteni élet, nincsen hangzavar, új elsős diákok, akik felettébb idegesítőek. Rajtam kívül még négyen laknak itt, de egész jól megvagyunk, eddig egyikünk sem panaszkodott a másikra. Mondjuk én néha több vendéget fogadok, mint kellene, ám nincs ezzel baj, szerintem. Elég csendesek vagyunk. A falut is kezdem megszeretni, alig pár lépésnyire van innen a pub, hát nem csodálatos?! Ami pedig még jobb, az az, hogy a kocsma is itt van egy köpésnyire. Igen, még mindig dolgozok, nem mondtam fel, pedig néha már eléggé idegesítő kiszolgálni az embereket. Sajnos a csárdában alig van jó nő, inkább a pubban töltik az idejüket, amit meg is értek. Ha tehetném én is ott dolgoznék, ám ha jól tudom, akkor nem lehet már jelentkezni az állásra. Mondjuk annak örülök, hogy a főnökömmel egész jóban vagyok, az ottani tulajt nem is ismerem. Maradok én szépen a seggemen és nem kutatok más munka után. Visszatérve a bálhoz: mivel egyedül nem olyan jó megjelenni egy ilyen ünnepségen, megkértem Isabelle-t, hogy legyen a partnerem. Csípem a lányt, vele kerültem először közelebbi a viszonyba és Mira barátja, nem rossz arc. Tényleg, Amira... mióta felavattuk a házat kicsit máshogyan tekintek rá, de még mindig barátként gondolok a lányra. Amúgy sincs szükségem kapcsolatra. Egy-két éjszaka még belefér, de több nem. Megbeszéltem Isabelle-el, hogy nyolcra ott leszek a Nagyterem bejáratánál és ott fogom várni. Mondjuk ezt az időpontot is az egyik háztársamtól tudtam meg, mikor találkoztunk lenn a faluban. Nem olvastam el a plakátot, amit kitettek az eseményről, úgyhogy nem tudom mi vár rám. Mindenesetre egy fekete hosszúnadrágot és egy kék inget vettem fel. Már ki is nyitom az ajtót és indulok el a kastély felé. Kissé meleg van, úgyhogy lehet nem volt tökéletes választás ez a fekete gatya, de már nem fordulok vissza. Sietős lépetekkel haladok végig az utcán, nem akarok elkésni, akarom látni, ahogyan Đominic belép az ajtón. Rendes kisgyerek, az elsősök közül csak őt bírom, értelmes, okos fiú.
Mikor átlépek az iskola kapuján furcsa dolog történik velem, csak lesek. A ruhám teljesen átváltozik, az előző szerelésemhez képest egy zöld színű nadrág kerül rám fehér inggel, ami túl nagy rám. Az izmaim nem látszódnak annyira mint az ingben, amit felvettem. Egész viccesen nézhetek ki, ugyanis ilyen zokniszerű cucc is rám terem, ami a térdemig fel van húzva. Ez iszonyú ciki! Viszont a cipőm igazán kényelmes, az nem olyan gáz. És csak most kerül fel egy mellény szerű cucc is az ingemre. Apropó, ing. Az nem is olyan rossz, a mellkasomig ki van gombolva, így jön be egy kis levegő. Mindegy... megrázom magam, majd szépen besétálok a kastélyba és a Nagyterem felé veszem az irányt. Mikor az ajtóhoz érek kicsit megkönnyebbülök, még nincs itt Isabelle.

Öltözet
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. július 30. 18:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Abonyi Szelina Bogárka
INAKTÍV


Metamorfmágus
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 433
Írta: 2013. július 30. 20:17 | Link

Yannick - bál
Ruha

Annyi minden megváltozott! Végzős vagyok, és azt hittem, amíg ide járok a Bagolykőbe, a szobatársaimmal kell osztoznom egy szobán a pincében. Nem sok időt töltöttem igazából velük, sőt. Szerintem még egymás nevét sem tudjuk igazán... Több időt töltöttem Dmitri szobájában. Igazából nem tudom, mi ez ami köztünk van. Jól elvagyunk, ő tökéletesen megelégszik Isabelle-énemmel, szóval...talán sosem fogja megtudni az igazat, hogy az a lány csak egy kitaláció. Mint ahogy más sem. Még a család sem tudja, hogy mit művelek én a képességemmel, és valószínűleg az új lakótársaim sem tudják, hol vagyok éjszakánként ha nem az ágyamban. Ja igen! Hát leköltöztem a faluba. Jamie, az unokatesóm pár hónapja vett itt egy kis házat, és a csárda is az ő kezei alatt működik. Részmunkaidőben ott dolgozok én is, suli után, Yanickkal szoktuk általában ellátni a kiszolgálóskodást. Nem egy álommunka, de legalább van, és segíthetek vele Jamie-nek.
A napokban csatlakozott hozzánk az öcsém is. Szegény kölyöknek nem volt hova mennie az anyja halálát követően, és szerintem ez így tök jó, legalább többet látjuk egymást. Mióta kiraktak a Roxfortból, csak egyszer találkoztam vele, amikor Csengével is.
Az idilli családi kis hangulatot megöli, hogy mint már mondtam, keveset vagyok otthon. Azt hiszem kezdek kinőni az aranyos kislány szerepéből. Kedvelem azt a titokzatos életet, amit Isaként élhetek, így nem véletlen, hogy nem a saját énemben indultam a bálra. Mivel a kapcsolat nem szakadt meg Yannal a mestertanoncbuli után -semmit nem tud, szerintem munkatársaként egyáltalán nem érdeklem-, elhívott erre a reneszánsz bálra. Eléggé elhíresült a mágustusa, még a Roxfortoson is ott voltam. Durva volt, szóval ezt is követtem próbáról próbára, a bált meg főleg nem akartam kihagyni. Amikor mondták, hogy milyen lesz a témája, anyukámra bíztam a ruhakészíttetést. Az Abszol úton vannak a legjobb szabászatok, és apu befolyásával könnyen ment a dolog. Egy nagyon szép, fehér ruhával leptek meg, így hát a bál napján még Bogisan ebbe bújtam bele, és így köszöntem el a fiúktól otthon. Kicsit késében voltam, de a köszöntőről még nem késtünk le. A kastélyba érve mosolyogva nézelődtem a jelmezek között, mígnem kiszúrtam a páromat is, a bejárat előtt.
-Szép estét, elnézést a késésért. Oh, nagyon jól néz ki a ruhád -inkább vicces, de nem lett volna poén körberöhögni, nem tehet róla, hogy ez nem az ő stílusa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 31. 11:46 | Link

A bál - Jeremy
Ruha

Mindenki valamiféle bálról beszélgetett, én meg persze semmiről sem tudtam. Kihallgattam másokat, így raktam össze a fejemben, hogy reneszánsz témájú bál készülődik a Nagyteremben. Mindig szerettem bálozgatni, bulizni, úgyhogy ezt sem hagyhattam ki, még akkor sem ha nem volt kivel mennem. Nem szégyen egyedül menni. Amint erre gondoltam, mintha csoda történt volna, egy alacsony, szőke srác felém sétált, és elhívott a bálba, nem is akárhogy. Nagyon aranyosnak tartottam, még szép, hogy igent mondtam. Benne legalább volt bátorság tisztességesen elhívni, értékelem az ilyet. Rögtön el is vonultam a szobámba, kicsit készülődni. Hosszú hullámokban lévő hajamat kontyba felkötöttem, arcomat tisztára varázsoltam, majd felvettem az estélyi ruhámat, természetesen reneszánsz stílusban. Hosszú volt, középen fűzős, hatalmas szoknya résszel. Kezdtem amiatt aggódni, hogy alig fogok majd beférni a Nagyterem ajtaján. A csukló részt, egy-egy kis masni díszítette, csakúgy mint a fűző résznél is. Piszkosfehér és rózsaszín színekben pompázott, nagyon elnyerte a tetszésemet, pedig nem is az én stílusom. Mikor megláttam a ruhán az arany szegélyeket, és a kis fodrokat végképp beleszerettem. Felvettem egy átlagos magassarkút, majd belenéztem a tükörbe. Kissé ideges lettem, kezdett visszatérni a régi énem. Leültem az ágyamra, majd a földet kezdtem el bámulni. Megígértem. Otthon mindenki tudja, hogy itt már jól kell teljesítenem, és ők is boldogok lennének, ha minden rendben lenne velem. Hiszen ismernek. Tudják, hogy kitartó vagyok, és nem adom fel könnyen a dolgokat, csak akkor, ha már nincs más választásom. Most viszont még bőven van, úgyhogy vettem egy mély levegőt, majd kinéztem az ablakon. Igen sokáig tarthatott a készülődésem, ugyanis a nap időközben már lement, odakint sötét volt. Felvettem egy apró mosolyt, ismét a tükörbe pillantottam, majd elhagytam a szobát. Mikor Jeremy megkért rá, hogy menjek el vele a bálba, szinte gondolkodás nélkül igent mondtam, nem tudom miért. Félek, még az arcára sem emlékszem. Mi lesz ha csak simán elmegyek mellette? Bár biztosan nem így lesz, ennyire idióta csak nem vagyok. Mikor az ajtóhoz értem, Jeremy már ott várt rám, majd ahogyan egyre jobban közelítettem feléje, úgy hajlott meg előttem, én pedig elmosolyodtam. Még mindig aranyos. Fiatalabb mint én, ebben biztos voltam, de nem nagyon fordítottam rá figyelmet. Ki érdekel a kora? A lényeg, hogy ha valakinek élvezzük a társaságát, akkor...akkor az rendben van. Besétáltunk, és amikor körülnéztem, szinte már elámultam. A termet gyönyörűen kicicomázták, az asztalok tele voltak finomabbnál finomabb ételekkel, halk zene szólt. Volt akik csak sétálgattak, voltak akik táncoltak, mindenki mást csinált. Sokan voltunk. Biztosan remek estének nézünk elébe. Rápillantottam a partneremre, majd szóra bírtam magamat.
- Mihez lenne kedved?
Utoljára módosította:Yvonne L. West, 2013. július 31. 11:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. augusztus 1. 04:06 | Link

Reneszánsz báli csavargás

Ruha, Maszk

Mizéria vége, ujjé, Kivus is fel van szabadulva teljesen, a délutáni kelésem is ezt bizonyítja.  Na de ácsi, mik ezek a göncök? Mi van? Hol vannak a saját ruháim? Leonie szórakozik vajon vagy csak szimplán az élet bosszant éppen? A pizsamám szerencsére még a régi, ezért abban kibotorkálok a klubhelyiségbe és körbenézek, hátha ott van valami, ami megmutatja, hogy mi történhetett. A hirdetőtáblán nagy felirat, ma reneszánsz napot tartunk, ezért a ruháinkat ne is keressük, a régimódi cuccokban kell ma flangálnunk. Kis híján beájultam a tábla alá, hogy most csak szívatnak minket, bizony, de nem, a szobába visszatérve rá kellett ébredjek, hogy ez a kőkemény valóság, itt ma nincs esélyem a saját ruháimat felvenni. 10 perces ágyszélén ülés közben fejfogás után végül összeszedtem magamat és a szekrényként funkcionáló ládámat ismét felnyitottam. Kerestem egy szimpatikus göncöt - nevezetesen egy szép, Eridon színű szatén ruhát találtam magamnak - és felügyeskedtem valahogy magamra. Ez a nap sem úgy indul, mint az ember várná.
Miután egyetlen csillagvirágszál Robikám kiesett a tusából, nem igazán követtem nyomon az eseményeket, de hallottam valami olyat, hogy ketten nyertek. Pff, szánalmas, legalább annyira, mint megosztozni a kviddicskupán a Sárkánylovasokkal. Mindegy, este csak tiszteletemet teszem a bálon, ha már kaptunk ilyen göncöket, legalább nem kell válogatni, mindegyik olyan elegánsnak hat.
A nap bálig hátra lévő részét a klubhelyiségben ücsörögve töltöttem el, egy kellemes regény társaságában, amit estig kis híján ki is olvastam. Totálisan sikerült elveszni a könyvben, idő és tér megszűnt számomra, egyre csak lapoztam az oldalakat, minél előrébb akartam jutni, hogy megtudjam a végét. Mikor végre sikerült visszarángatnom magamat a valóságba, feltűnt, hogy mindjárt indulnom kellene, így természetesen rohantam vissza a szobába, hogy valami cipőt húzzak és rendbe tegyem a hajamat. Az akció végeztével pedig megindultam sietve a nagyterem felé, már amennyire a fekete magassarkú engedte.
Életemben először sikerült időben érkeznem, hogy halljam az igazgató beszédét. Ez nálam igencsak komoly előrelépés a kis életemben. A bejáratban kaptam egy maszkot egy ott álló embertől, nem figyeltem hogy ki lehet az, inkább csak gyorsan elkaptam egy piros darabot és mentem is tovább. Helyet foglaltam az Eridon asztalánál és csendben, majd tapsolva hallgattam mind az öreg, mind Mira szónoklatát. Ezek után forgolódni kezdtem, szétnéztem, hátha megtalálom szívem egyetlen Róbertjét, de csak nem akart felbukkanni. Mondjuk ahogy ismerem most tuti valamerre egyedül tekereg és szidja magát, vagy éppen valamelyik Levitást, hogy nem tudott nyerni. A gondolatra az egyik kezembe temettem az arcomat és hangosan, vigyorogva a bajszom alatt felsóhajtottam. Szörnyű gyerek.
Pár falatot letoltam a torkomon, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy merre lehet ez a majom gyerek, szóval felálltam az asztaltól és a terem egy olyan pontjára igyekeztem állni, ahonnan az egész teret belátom, hátha megpillantom valahol. Nem, tényleg nem találom sehol. Felsóhajtottam, majd még egyszer körbejárva az egész termet végül szó nélkül távoztam, hogy keressek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 774
Írta: 2013. augusztus 1. 17:12 | Link

Kiva bűvös álarca

Csodás ez a maszk, de még mennyire! Ám azt nem kötötte az orrodra az álarcos idegen, hogy bizony kivételes, meglepetést tartogat a számodra. Tudod, mi volt az udvarokban a szórakoztatás? Az udvari bolondok. Valószínűleg összekeveredtek a bűbájok, és egy férfi maszk helyett a tiédre került a humor Herold. Minden azzal kezdődik, hogy az asztalnál véletlenszerűen borogatni kezdesz, persze mindezen jót nevetve. Ez azzal folytatódik, hogy a tánc kezdetekor zsonglőrködésbe kezdesz az étkészlettel, néhányat ripityára törve. A kedved azonban nem lankad, partnert választva a táncparketten alakítasz tovább, viccesebbnél viccesebb mozdulatokkal vidítod a népet. Mindezt úgy, mintha tudatosan csinálnád, és még jól is érzed magad közben. A másnap viszont ciki lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maurice Mclaughlin
INAKTÍV


A mágustusa főszervezője
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 36
Írta: 2013. augusztus 1. 23:04 | Link

Reneszánsz - Tusazáró bál

Hosszú és megerőltető volt ez a Tusa is, mint az eddigiek, minden szervező és versenyző sokat dolgozott. Hatalmas hálával tartozik a DÖK-ös szervezői gárdának, amiért annyi mindenben segítettek, és az elnöknek, aki a lebonyolításban is rengeteget segédkezett. Elérkeztünk ehhez a naphoz, a két bajnok - igen, ugyanis egál lett az eredmény, eléggé kétkedve fogadta a versenyzőket az utolsó próba végén- ünnepeltetheti magát. Eltelt egy hét, és a fiúk körüli felhajtás nem akart alábbhagyni, számos interjú és fotó készült, végig a bajnokokkal tartott, na meg Loveguard kisasszonnyal.
A bállal nincs semmi probléma, azzal már nagyobb gondjai akadtak Maurcie-nak, hogy valami buggyos, reneszánsz ruha került rá. Amúgy sem kedvencei ezek az események, hát még a jelmezesek. Kissé morcosan tekint magára, de úgy sem szándékozik nagy bulizást csinálni, a kötelező körök erejéig meg csak sikerül tökéletesen lepleznie nemtetszését. A Nagyterem bejáratához megérkezve üdvözölte a többi iskola követeit, akiket már ismert, majd Mira oldalán bevonult.
Wickler beszédét követően, a DÖK elnöke kezdte meg az összegzést pár szóban, majd megtapsoltatta, megérdemelten, a bajnokokat. Ezután Mau következett, nem az a nagyon beszédes, de most itt az ideje a szavaknak. A taps elülése után, ő is kiállt a diákból, tanárból, követekből, egyéb iskolai munkásokból és a két bajnokból álló tömeg elé, hogy a szót magához ragadva kifejezze gondolatait.
- Először is gratulálni szeretnék a két bajnokunknak, Đominicnak és Benjaminnak, fantasztikus munkát végeztek. Amit sikerült elérniük, azt rajtuk kívül eddig nagyon kevesek tették eddig. Illetve, ami eddig elmaradt, itt, a nagy közönség előtt szeretném elmondani, mi is illeti meg őket. – Pici szünetet tart, a fiúkra pillant, majd folytatja.  
- Természetesen a mélységes tiszteleten kívül, a nyertes bajnokok mentesülnek egy választott vizsga megírása alól, kapni fognak egy minisztériumi oklevelet és nyilván egy fantasztikus díjat, és persze a Trófeateremben is helyet kapnak. A jövő évben megrendezett külföldi tusán a Roxfort, a Durmstrang, és a Beauxbatons bajnokaival együtt utaznak, és képviselik iskolánkat. – Az ismételt tapsvihar csendesedésével folytatja, eddig sem volt az a szószátyár, most azonban a lényeget is csak hosszan tudja kifejezni.
- Illetve, az összes résztvevő megtarthatja a kitűzőjét, ami bizonyítja a leleményt és a bátorságot, amit mutattak, ki 1, ki több fordulón át. Most pedig, tényleg röviden, szeretném elmondani mennyire fair és hálás szurkolótábor volt az iskoláé, illetve a mentoroknak is szeretném megköszönni a munkájukat, nekik is hatalmas taps jár. – Kivár megint, majd rátér az élményekre.  
– Sok új tapasztalattal gazdagodtam, rengeteg jó élménnyel, mindezt a versenyzőknek köszönhetem. A felmerülő különleges eseteknek hála még újat is tanultam. Elmondhatom, hogy komoly sérülések és problémák nélkül lezajlott, az Erdő mélyén történtektől egészen a labirintusig, beleértve a Rezervátumot és a Szerkesztőséget is, a kiesők élve, egyben kerültek vissza az iskolába. Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, mindenkinek további sikereket kívánok, most pedig ünnepeljük a bajnokokat! – Ezzel ellép a szónoklástól, visszatér enni, majd a vendég iskolák követeitől elbúcsúzik és távozik is az első vagy második szám után.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2013. augusztus 2. 19:48 | Link

Eric - Reneszánsz bál
Ruha

    Nagy meglepetés ért a napokban, ám ezúttal kellemes. Épp órára tartottam, mikor egy Levitás fiú megállt előttem és megkérdezte, elmennék-e vele a bálba. Mivel kissé meglepődtem, először nem nagyon tudtam semmit sem mondani, de végül kiböktem egy igent. Nem nagyon ismertem a srácot, viszont az a két nap, amennyi még volt a bálig, elegendőnek bizonyult, hogy megtudjak róla egyet s mást – a nevén kívül, amit elárult. Többek között olyan pletykákból értesültem, amelyek nem túl hízelgőek, kezdve azzal, hogy épp most szakított a barátnőjével. Vagy fordítva? A történetek különbözőek, ám a lényegen mit sem változtatnak. A barátunk bizony megszingült. Vagy szingli lett… Mindegy, nyelvújítás, ráadásul nem izgat a pasi kérdés. Ezen kívül tudomást szereztem arról is, hogy másodikos, ami szintén nem zavart nagy vizet, mert másokkal ellentétben nem vagyok rászállva a kor témára. Szóval mindent összevetve, érdekes estének néztünk elébe, pláne hogy már napközben elkezdődött.
    Az egész ruhatáramat lecseréltek. Ha azt mondom, VIII. Henrik mellé elmehettem volna háremhölgynek, az úgy nem fedi a valóságot. Szebbnél szebb darabok sorakoztak a fogason és bár nagyon új és kihívó volt ez hirtelen, tetszett az ötlet. Na nem mondom, bújtam már ilyen göncökbe és ha a fiúknak nem is, nekünk lányoknak nem volt egyszerű ezeket hordani. Először is ott a fűző, amit jó szorosan kell meghúzni, nagyjából annyira, hogy megfulladj, ebben a szobatársnőm volt a segítségemre, puszta baráti szeretetből. Aztán pedig az a sok alsószoknya, magának a ruhának a súlya pedig egyenesen eltörpült már a többi tényező mellett. Mikor elkészültem, a tükör előtt megállva elmosolyodtam, mert egy álomszép lány köszönt vissza. Egy királykék, fekete fodrokkal díszített ruhában álltam, természetesen magas sarkúban, ami alig kandikált ki a szoknyarész alól. Kissé nehézkes volt a járás elsőre, de hamar megszoktam.
    Így, teljes harci díszben indultam el a Nagyterem felé, egyenes háttal, emelt fővel. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, ami megmosolyogtatott. Megfontolt, óvatos lépteim voltak, nem szerettem volna hasra esni már az elején, azzal még várnom kellett egy kicsit. Mikor megérkeztem nem láttam senkit, az órára pillantva pedig konstatáltam, én jöttem előbb. Kezeimet összekulcsolva ruhám elején pihentettem és vártam, hogy megérkezzen a „lovag”.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 2. 20:55 | Link

Yvonne - A bál

A partnerem érkezésével a napnak egy új fejezete nyílik meg, most elkezdődik a bál, ahol egy hölgyet kell szórakoztatnom, ha nem akarom felvállalni a kockázatot, hogy szégyenszemre faképnél hagy. Az elmúlt pár órában, ami az elhívás és a nagyterem előtti találka között volt, már átgondoltam minden lehetséges taktikát és megpróbáltam a lehető legjobb stratégiát kidolgozni, bár ez nem a legegyszerűbb, ha egy lány is benne van a képletben. Sajnos a másik nem a világ legkiszámíthatatlanabb változójának tekinthető, így elég nehéz megjósolni az este menetét, főleg mivel Yvonne-t igazából nem is ismerem. Az is csak később ugrott be, hogy talán kideríthettem volna legalább a házát, bár az se garantál semmiféle jellemzést, de legalább egy kis iránymutatóul szolgálhatott volna. Késő bánat. Bár igazából az a tény jobban zavar, hogy valamit elfelejtettem megkérdezni, mikor teljesen evidens lett volna legalább ennyit hozzátenni a bemutatkozáshoz. Azt hiszem a nők tényleg csak megbonyolítják az életemet és hibákat generálnak az agyi működésemben, arról nem is beszélve, hogy bár úgy érzem mindent végig gondoltam és semmi se sülhet majd el rosszul, mégis az izgalom és némiképp a félelem jeleit mutatom. Zavarba ejtő, mennyire logikátlan és hétköznapi módon reagálok erre az egészre. Ennél én jobb vagyok.
Udvarias, a kor szelleméhez illő köszöntésemmel mosolyt csalok a lány arcára, amitől kicsit egyszerűbb megszilárdítanom a szám magabiztos és remélhetőleg némiképp sármos görbületét. Nincs mitől félni, menni fog ez!
Yvonne-nal az oldalamon besétálok a nagyterembe, majd még teszünk pár lépést odabent, így félrehúzódva, hogy helyet adhassunk a többi érkezőnek. Körbenézve elakad a szavam, mert a terem határozottan nem a megszokott képét mutatja. Ma este a középkorba pottyantunk és ehhez mérten olyan látvány tárul elénk, amit sose hittem volna, hogy látni fogok. Az a pár hónap ide vagy oda, még mindig meglepő, mennyi mindenre képesek a varázslatok. Teljesen olyan érzésem van, mintha egy mesében lennék, ahol lovagok, hercegek meg hercegnők vannak mindenütt. Anyámtól hallottam leginkább ilyen történeteket, mikor még élt. Az emlékeimben haloványan ott van a kép, amint én az ágyamban fekszem, ő mellettem ül és egy könyvből olvas, de amit kiejt a száján az megelevenedik előttem, valóban látom a szemeim előtt a nagy csatákat az udvari bálokat, a sárkányok legyőzését. Akkoriban azt hittem anyám tud ilyen tehetségesen mesélni, később pedig azt, hogy túl élénk volt a képzeletem és az egészet csak bemeséltem magamnak. Amióta tudok a varázsvilágról, már nincsenek kétségeim miként vált lehetségessé mindez, főleg mivel emlékszem is anyám "fadarabjára", amit mindig nagy becsben tartott, de apámnak nem volt róla szabad beszélnem.
Az emlékek annyira elsodornak, hogy igazából meg se hallom Yvonne szavait, csak bámulok tovább egy messzi-messzi pontba. A szerencsém az, hogy egy nagyon minimális fáziskéséssel sikerül visszazökkennem a valóságba, és amint a lányra nézek, aki nyilván engem fixíroz, valami választ várva, összerakom a képet. Kérdezett tőlem valamit, én pedig elmulasztottam... Nos reméljük a lehető legáltalánosabb témát vetette fel, azaz azt, hogy miként kezdjünk neki az estének, máskülönben nagyon hülyének fog nézni, az pedig nem lenne jó indítás most.
- Öhm... Mit szólnál, ha innánk egyet? Most még úgy is sokan érkeznek és valószínűleg lesz valami nyitóbeszéd is, szóval addig nem nagyon érdemes táncolni menni... Éhes meg gondolom nem vagy még. Azaz hogy... Szóval megértem ha az vagy, és ehetünk is akár... Csak... Feltételeztem, hogy nem farkaséhesen jöttél ide, de semmi baj ha mégis.
A maszk miatt szerencsére nem látszik annyira, de határozottan érzem, hogy egyre vörösebb leszek. Ezt... Nem így terveztem. Csak egyszerűen annyira zavarba ejtett a lehetőség, hogy talán nem is a megfelelő kérdésre válaszolok és elkezdtem a logikai gondolatmenetemet hangosan kimondani - amit megfogadtam, hogy ma este nem fogok - és aztán rájöttem, hogy talán téves következtetésekre jutottam egy ponton, ettől pedig még kínosabb lett az egész. De talán még nem rontottam el mindent, esetleg cukinak találja az esetlenségemet... Szóval még van esély, hogy boldogulok ezzel a kihívással, amit a bál jelent.
- Hozok inni. Mit szeretnél?
Némi nyugalom magamra erőltetésével egész határozottan tudok ismét megszólalni, tovább siklani az iménti habogásom felett. Ha megmondja mit kér, már megyek is, így némi időt adva mindkettőnknek. Neki, hogy meglépjen - valószínűleg utolsó esélye anélkül, hogy teljesen megalázna, ez még viszonylag kíméletes módszer volna - nekem pedig némi erő és higgadtság gyűjtésére. Pár nevetséges mantrát ismételgetve magamban, visszatérek a páromhoz - ha még ott van - az italokkal, és egy sármosnak szánt mosollyal felé nyújtom az övét.
Ekkor veszi kezdetét a megnyitó, pár ismeretlen ember beszédével, bár legalább az igazgatót sikerül beazonosítanom. Egyébként hallottam én a tusáról, talán indultam is volna, ha rendesen, tanév elején kezdtem volna a suliban, de így lemaradtam. Talán nem is baj, egy mugli világból jött elsős amúgy se nyerhetett volna, az teljesen irreális lenne. Mindenesetre mint egy diák, akit teljesen nem érint a verseny, viszont rengeteg egyéb más dolga akad - például a mágia rejtelmeinek feltárása, na meg a sok-sok pótlás - nem igazán követtem az eseményeket, de azért a nyertesek nevét már hallottam itt-ott pár társam szájából. Most láthatom is őket, sőt - mint ahogy az az ünnepelteknek jár - tapsot is kapnak tőlem. Persze csak szolidan, hisz innivaló van nálam.
Mikor végre letudjuk a szükséges köröket, mindenki elmondta a magáét és az emberek figyelme ismét visszatér a társaságukra, én is Yvonne-hoz fordulok.
- Te követted a tusa fejleményeit? Esetleg szurkoltál valakinek?
Igyekszek valami beszélgetési témát feldobni, amíg itt ácsorgunk és iszogatunk. Közben a táncparkettre egyre többen lépnek és érdeklődve tanulmányozom, ki miként vezeti - vagy épp nem vezeti - partnerét. Úgy tűnik nincsen semmiféle külön varázslókra szabott báli tánc, szóval nem lesz ezzel probléma. Persze amíg mások mozdulatait analizálom, azért Yvonne-ra is figyelek és próbálom észrevétlenül űzni megfigyeléseimet. Mikor nyugtázom a tánctudásom elégségességét, ismét csak a lányé vagyok. Most az ő mozdulatait analizálom, és ha arra utaló jelet látok, hogy esetleg szívesen csatlakozna a táncosokhoz, akkor immár nyugodt szívvel felvetem az ötletet. Persze ha megelőz engem, vagy semmi érdeklődést nem mutat a dolog iránt, akkor csöndben maradok és szavaim nem hangoznak el.
- Volna kedved táncolni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 80 81 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet