A bál - Jeremy
Ruha

Mindenki valamiféle bálról beszélgetett, én meg persze semmiről sem tudtam. Kihallgattam másokat, így raktam össze a fejemben, hogy reneszánsz témájú bál készülődik a Nagyteremben. Mindig szerettem bálozgatni, bulizni, úgyhogy ezt sem hagyhattam ki, még akkor sem ha nem volt kivel mennem. Nem szégyen egyedül menni. Amint erre gondoltam, mintha csoda történt volna, egy alacsony, szőke srác felém sétált, és elhívott a bálba, nem is akárhogy. Nagyon aranyosnak tartottam, még szép, hogy igent mondtam. Benne legalább volt bátorság tisztességesen elhívni, értékelem az ilyet. Rögtön el is vonultam a szobámba, kicsit készülődni. Hosszú hullámokban lévő hajamat kontyba felkötöttem, arcomat tisztára varázsoltam, majd felvettem az estélyi ruhámat, természetesen reneszánsz stílusban. Hosszú volt, középen fűzős, hatalmas szoknya résszel. Kezdtem amiatt aggódni, hogy alig fogok majd beférni a Nagyterem ajtaján. A csukló részt, egy-egy kis masni díszítette, csakúgy mint a fűző résznél is. Piszkosfehér és rózsaszín színekben pompázott, nagyon elnyerte a tetszésemet, pedig nem is az én stílusom. Mikor megláttam a ruhán az arany szegélyeket, és a kis fodrokat végképp beleszerettem. Felvettem egy átlagos magassarkút, majd belenéztem a tükörbe. Kissé ideges lettem, kezdett visszatérni a régi énem. Leültem az ágyamra, majd a földet kezdtem el bámulni. Megígértem. Otthon mindenki tudja, hogy itt már jól kell teljesítenem, és ők is boldogok lennének, ha minden rendben lenne velem. Hiszen ismernek. Tudják, hogy kitartó vagyok, és nem adom fel könnyen a dolgokat, csak akkor, ha már nincs más választásom. Most viszont még bőven van, úgyhogy vettem egy mély levegőt, majd kinéztem az ablakon. Igen sokáig tarthatott a készülődésem, ugyanis a nap időközben már lement, odakint sötét volt. Felvettem egy apró mosolyt, ismét a tükörbe pillantottam, majd elhagytam a szobát. Mikor Jeremy megkért rá, hogy menjek el vele a bálba, szinte gondolkodás nélkül igent mondtam, nem tudom miért. Félek, még az arcára sem emlékszem. Mi lesz ha csak simán elmegyek mellette? Bár biztosan nem így lesz, ennyire idióta csak nem vagyok. Mikor az ajtóhoz értem, Jeremy már ott várt rám, majd ahogyan egyre jobban közelítettem feléje, úgy hajlott meg előttem, én pedig elmosolyodtam. Még mindig aranyos. Fiatalabb mint én, ebben biztos voltam, de nem nagyon fordítottam rá figyelmet. Ki érdekel a kora? A lényeg, hogy ha valakinek élvezzük a társaságát, akkor...akkor az rendben van. Besétáltunk, és amikor körülnéztem, szinte már elámultam. A termet gyönyörűen kicicomázták, az asztalok tele voltak finomabbnál finomabb ételekkel, halk zene szólt. Volt akik csak sétálgattak, voltak akik táncoltak, mindenki mást csinált. Sokan voltunk. Biztosan remek estének nézünk elébe. Rápillantottam a partneremre, majd szóra bírtam magamat.
- Mihez lenne kedved?