Karácsonyi bál - Leo

Nem nagyon szeretem a bálokat. Az a sok tánc, meg sürgés-forgás olyan sok egyben szerintem... Minek? Mindig megszédülök amikor bemegyek egy ilyen helyre. Tuti, hogy pont belefutok egy száguldozó sminkhadjáraton levő lánycsordába, de ha enni akarok, muszáj lemennem.
Ilyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem miközben a fürdőszobában a tükör előtt mélybarna szemeimet festegettem. Kaptam egy nagyon szép ruhát, és ahhoz illő, enyhén csillámos szemfestéket is küldtek. Halkan dúdoltam, és már tervezgettem, hogy mit fogok csinálni annak érdekében, hogy jól érezzem magam...
A hajam könnyen meg lett csinálva, szép kis hullámokban omlott a vállamra, majd belehelyeztem a tiarát, amit semmi pénzért nem hagytam volna a szobámban. A ruhába bújás eléggé furcsán jött össze, sehogy sem tudtam felhúzni a cipzárt...de aztán megoldottam! Igen.
Még indulás előtt járkáltam picit a cipőben, ami először volt a lábamon. Kényelmes volt, de azért nem mondtam volna rá, hogy az életemet is rábízom. Buksi terráriumához sétáltam, és amikor már a kezemen volt akkor esett le, hogy nincs zsebem, nem tudom hova rakni. Lőttek a tervemnek... Szomorúan raktam vissza a helyére, majd Répának megvakargattam a füle tövét, és elindultam a Nagyterem felé.
Még csak éppen kezdett gyűlni a tömeg, szóval még várhattam volna. Még sok beszéd van így akkor hátra... Felnyögtem, de csak halkan, és leültem a Rellon asztalához. Unottan hallgattam végig az összes beszédet, és már csak azt vártam, hogy elkezdhessek enni. Egész nap egy falatot sem ettem, erre tartogattam a pocim.
Répás előételt, répás főételt, és répás desszertet ettem, és pukkadásig teletömtem magam. Semmi kedvem nem volt táncolni, ezért a vacsora után is csak egy pohárral a kezemben ücsörögtem az asztalnál, és bambultam a táncparketten andalgókat.

Kinézet

Leo

A zene kellemes volt, de ettől függetlenül még nem éreztem úgy, hogy itt a helyem. És hogy miért nem mentem akkor el? Mert ha már felvettem ezt a gyönyörű ruhát, és kiöltöztem, kihasználom az estét egy kis ideig.
Iszogatásomat egy hirtelen jött ismeretlen szakította félbe. Két poharat tartott a kezében, és az egyiket felém nyújtotta. Visszafojtottam a nevetést, és inkább egy ilyen "ez most komoly?" arckifejezéssel, de közben széles mosollyal néztem rá pár másodpercig, majd jelentőségteljesen a hátam mögött az asztalon hagyott rengetegféle italra pislantottam. Fejemet megcsóválva néztem vissza rá, és mosolyogva bólintottam. Szerintem eléggé hülyének nézhetett, ahogy ott legalább fél percig egy hang nélkül ültem. Ő már be is mutatkozott közben...
-Köszönöm, elfogadom -bólintottam egyet, majd elvettem tőle a puncsot. -Szelina vagy Bogárka, ahogy szeretnéd -szabad jobbomat nyújtottam a srác felé.
Ismerős volt nekem ez a Leo, de meg nem mondtam volna, hogy honnan. Biztos valamelyik órán láttam. Annyian járnak ebbe a suliba, hogy tényleg iszonyú nehéz megjegyezni az arcokat. A neveket meg még annyira sem tudom megjegyezni. Persze nem is akarom minden esetben, mert aki nem fog meg, és nem érdekel, azt inkább elkerülöm.
-Totál unalmas ez a bál, mi értelme? -kérdeztem egy sóhajtás közepette. Nem konkrétan Leotól kérdeztem, leginkább csak hangosan gondolkodtam. Eléggé bántam, hogy nem rakattam zsebet a ruhámba, különben legalább Buksi feldobta volna a hangulatot. Én tutira jól szórakoztam volna, a régi iskolámban is eljátszottam egyszer-kétszer a ruhában, és kajában véletlenül megjelenő pókos incidenst. Visszagondolva, nem is értem miért vágtak ki.
-Lecsapták a kezedről a barátnődet? -ezt viszont már tényleg neki szántam, kissé felvont szemöldökkel vizslattam a szemeit.

Yannick - bál
Ruha

Annyi minden megváltozott! Végzős vagyok, és azt hittem, amíg ide járok a Bagolykőbe, a szobatársaimmal kell osztoznom egy szobán a pincében. Nem sok időt töltöttem igazából velük, sőt. Szerintem még egymás nevét sem tudjuk igazán... Több időt töltöttem Dmitri szobájában. Igazából nem tudom, mi ez ami köztünk van. Jól elvagyunk, ő tökéletesen megelégszik Isabelle-énemmel, szóval...talán sosem fogja megtudni az igazat, hogy az a lány csak egy kitaláció. Mint ahogy más sem. Még a család sem tudja, hogy mit művelek én a képességemmel, és valószínűleg az új lakótársaim sem tudják, hol vagyok éjszakánként ha nem az ágyamban. Ja igen! Hát leköltöztem a faluba. Jamie, az unokatesóm pár hónapja vett itt egy kis házat, és a csárda is az ő kezei alatt működik. Részmunkaidőben ott dolgozok én is, suli után, Yanickkal szoktuk általában ellátni a kiszolgálóskodást. Nem egy álommunka, de legalább van, és segíthetek vele Jamie-nek.
A napokban csatlakozott hozzánk az öcsém is. Szegény kölyöknek nem volt hova mennie az anyja halálát követően, és szerintem ez így tök jó, legalább többet látjuk egymást. Mióta kiraktak a Roxfortból, csak egyszer találkoztam vele, amikor Csengével is.
Az idilli családi kis hangulatot megöli, hogy mint már mondtam, keveset vagyok otthon. Azt hiszem kezdek kinőni az aranyos kislány szerepéből. Kedvelem azt a titokzatos életet, amit Isaként élhetek, így nem véletlen, hogy nem a saját énemben indultam a bálra. Mivel a kapcsolat nem szakadt meg Yannal a mestertanoncbuli után -semmit nem tud, szerintem munkatársaként egyáltalán nem érdeklem-, elhívott erre a reneszánsz bálra. Eléggé elhíresült a mágustusa, még a Roxfortoson is ott voltam. Durva volt, szóval ezt is követtem próbáról próbára, a bált meg főleg nem akartam kihagyni. Amikor mondták, hogy milyen lesz a témája, anyukámra bíztam a ruhakészíttetést. Az Abszol úton vannak a legjobb szabászatok, és apu befolyásával könnyen ment a dolog. Egy nagyon szép, fehér ruhával leptek meg, így hát a bál napján még Bogisan ebbe bújtam bele, és így köszöntem el a fiúktól otthon. Kicsit késében voltam, de a köszöntőről még nem késtünk le. A kastélyba érve mosolyogva nézelődtem a jelmezek között, mígnem kiszúrtam a páromat is, a bejárat előtt.
-Szép estét, elnézést a késésért. Oh, nagyon jól néz ki a ruhád -inkább vicces, de nem lett volna poén körberöhögni, nem tehet róla, hogy ez nem az ő stílusa.