31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Dolánszky Alex hozzászólásai (18 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. december 4. 22:23 | Link

Mikulásnapi kívánságdoboz
Ágo

A Kishölgy ma délután agyát eldobva rohant suhant be a klubhelyiségbe a hírrel, hogy a Mikulás előre szólt, hogy idén jön (nagy meglepi). És valaki a Nagyteremben (valószínűleg a Mikulás, ja) kitett egy hatalmas dobozt, amibe bárki bedobhatja a kívánságát, a Télapó pedig igyekszik teljesíteni a kéréseket az ajándékozás napján.
Összenéztünk Ágoval, és leolvastuk egymás arcáról saját gondolatunkat. Szavak nélkül működött a terv: a következő pillanatban már tepertünk, ki-ki a maga szobájába, pennáért, tollért, és a klubhelyiségben fél perc múlva ismét találkoztunk.
Ezután fél órát tököltünk egymás mellett azzal, hogy kitaláljuk, mit is írunk a papírunkra. Elég extrém ötletek is eszünkbe jutottak, és az ezeken való éktelen röhögés eléggé belassította a valódi kívánságszülési folyamatot.
Érdekes, hogy egy ilyen marhaság, mint a mikulásnapi kívánságláda hogy össze tud hozni két embert. Nem sokat beszélgettem eddig Ágoval, maximum sulis ügyekben, vagy pár szót egyebekről, ha a klubhelyiségben összefutottunk. Most viszont összehangolódtunk, és cirka harminc perc alatt mindkettőnk ráteremtette a papírjára a teljesítendő óhajt. Nem írtam a papíromra nevet. A Mikulás úgyis tudja, kinek kell hozni a szajrét. Höhö.
Szóval komótosan lebattyogtunk - hisz' nem osztanak semmit, hanem gyűjtenek -, és kíváncsian dugtuk be a fejünket a Nagyterem ajtaján. Rögtön a bejáratnál ott figyelt egy tényleg nagy piros doboz feldíszítve. Ez várta a fecniket. Már elég papírdarab összegyűlhetett odabent, pedig még csak most jutott el a hír a diáksághoz. Hacsak Hanna reakcióideje nem túl lassú, de hát már meghalt, megengedheti magának... jó, ez paraszt volt. Hanna rendes és lelkes.
Szóval úgy tűnik volt, akinek nem okozott ekkora gondot kitalálni, mit kérjen Mikulásra. Nekem speciel elég sok minden jönne jól; még szerencse, hogy a Jézuskának listát szoktak írni.
Udvarias gyerek vagyok, ezért előre engedem a hölgyet, hogy belehullajthassa szíve vágyát a doboz nyílásába. Nem tudom, mit kívánhatott Ágo, a végeredményt nem közöltük egymással. Én próbálom nem nagyon összegyűrni a "barátnő" feliratú papíromat.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. december 4. 22:27

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 2. 21:49 | Link

Emma

Mindjárt leszakad az agyam. Hullafáradt vagyok, mert egész éjszaka a régi telefonomat bütyköltem. Egyszerűen nem értem, mi hiányzik. Egy könyvet is találtam erről a könyvtárban, és azt hittem, működni fog, de nem... Nem értem meg. Szóval megint hajnalig fent maradtam feleslegesen, mert nem tudtam életre kelteni azt a ketyerét. Cserébe viszont felzavartam Tollandot, amikor hajnali kettőkor elkezdett visítani a telefonom. Nem annyira örült. Szerencsére egy Silentio bűbáj elhallgattatta. Mármint a telót, nem Tollandot. Sajnálom a srácot, mert tudom, hogy ma vizsgázik tíztől. Azaz fél óra múlva. Remélem átmegy, mert magamat fogom okolni, ha elszúrja a vizsgáját.
Nekem már megvan minden tárgyam, úgyhogy könnyen vagyok. Ráérek fél tízkor lebattyogni reggelizni a Nagyterembe. Lapátolok egy adag rántottát egy üres tányérba, és elhelyezkedem a Levita asztalánál. Egyik kezemmel sózom a kaját, másikkal a kenyeres kosárhoz nyúlok. Még melegek a szeletek, nyamm.
Végig a telefonon jár az agyam. Ha rá tudnám bírni, hogy működjön a Bagolykőn, onnantól már simán menne a gameboy feltámasztása. Ilyenkor vizsgaidőszakban még nagyobb szükségem lenne valamelyik játékomra, mert a többiek nemigen kaphatók semmilyen játékra vagy csak egy beszélgetésre, mert mind őrülten készülnek az írásbelijeikre.
ÚÚőőaah! Ez piszkosul sós! Morcosan félresöpröm a tányéromat. Nem igaz, hogy semmi sem jön össze ma.
Egyből beugrik az intelem: ha rossz történik veled, azt saját magadnak okozod, és a gondolataid erejével jobbá fordíthatod a sorsod. Olykor próbálok azonosulni az efféle nézetekkel, de jobbára az agymosás kategóriába sorolom. Például most is: ebben a nyomott hangulatban nem lehet rám hatni ezekkel az 'elme ereje'-dolgokkal.
Az asztalon könyökölve, egyik tenyerembe támasztva az állam, villámmal az asztallap barázdáit vakargatom. Attól minden jobb lesz.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 3. 19:57 | Link

Emma, aki nem Smiley


Már egy kis részen sikerült felkarcolnom az asztal fafelületét, mikor valaki kiránt a másik világból, ahol épp jártam.
- Hogy mi? - nézek rá értetlenül. Feltolom az orrom hegyére csúszott szemüveget, így már látom, hogy még sosem láttam az illető lányt. Mosolygó energiabomba, és ez üdítő változatosság számomra, ezért visszamosolygok rá. A Levitás lányok, Ágo, Dalmi, Aileen sokkal nyugodtabbak, bár utóbbi kettő olykor-olykor megkattan, mint annak már lehettem részese is. Mindkét alkalom meglepően végződött.
- Hja, azt már én is tapasztaltam - bökök érintetlen rántottás tányéromra. - Nem az a fajta kaland, amiben szívesen részt vettem. Ne próbáld ki.
- Persze, nyugodtan - ki is húzok egy széket neki, mert én ilyen udvarias gyerek vagyok. Nem is figyelek arra, mit reagálok, csak jönnek belőlem a válasz-szavak: - Ne higgy a szemednek. Ártalmatlannak tűnök, de ki tudja? Lehet, hogy a következő pillanatban igába hajtom az akaratodat!
Érzékelem, milyen sablonos a válaszom. Bármikor vissza tudok csatolni az X-Menre, és nem is szeretem ilyenkor magamat, amikor beszélgetek az emberrel, de tulajdonképpen nem is beszélgetek, csak dobálom egymás után a mondatokat, és az agyamnak csak egy kis darabja figyel arra, hogy kapcsolódjon is a téma fonalához.
Lenézek a faragványomra. Egy betű kezdete lehet. De vajon mit akartam írni? Nem emlékszem. Túl hirtelen jött...
- Ne haragudj! - leteszem a nem rendeltetésszerűen használt evőeszközt az asztalra, és megpróbálok koncentrálni a jövevényre. - Jó étvágyat. Úgy látom, a te reggelid jobban sült el, mint az enyém, szóval tőled bátran kérek tanácsot: mit egyek? A rántottától elment a kedvem.
Na, megy ez.
- Amúgy Alex vagyok. Hogyhogy még nem láttalak a klubhelyiségben?
Az nem fura, ha nem látom az órán. Még a legjobb levitás haverjaimmal is sikerült úgy órákat választanom, hogy évfolyamunk és tárgyaink teljesen elütnek egymástól. De hogy egész eddig elkerültük egymást a toronyban? Közel lehetetlen.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 9. 19:51 | Link

Emma: túl cuki, hogy igaz legyen Smiley


- Cuki kalandokat? - Őőő. Ez elég buggyantan hangzik. - Milyen egy cuki kaland?
Nem vagyok benne biztos, hogy meg szeretném tapasztalni. Elég rózsaszínnek és bolyhosnak tűnik.
És még én is aranyos vagyok! Na jó. Mondanám, hogy ez már annyira émelyítő, hogy szivárványt fogok hányni, de... na. Egész helyes ez a lány. A tény, hogy learanyosozott valaki, aki nem Noé, a torkomon is akasztja a szót, úgyhogy nem tudok semmi frappánsat reagálni.
Így csak beleharapok a szendvicsbe, amit ad nekem.
- Jót főztél! - dicsérem a művet. Csak sajnos már a második hatalmas harapásnál kiderül számomra, hogy ez kevés lesz.
- Remélem, vagyunk annyira jóban, hogy kérhetek majd még egyet.
Tudjátok, milyen mosolyt villant Simba Kiarára az Oroszlánkirály 2-ben? Na, most bepróbálkozom ezzel a szendvics reményében, és még hozzá is teszem az ultimate érvet: - Hiszen olyan aranyos vagyok!
Ahh! Minden világos! Navinés a csajszi. És egy kicsit bolond. Egyelőre még nem találkoztam annyival, ezért számon tudom tartani: ő a harmadik dilis lány, akivel találkozom itt. Lehet, hogy a varázsló gének gyakran állnak együtt a dinkagénekkel.
- Dehogy büntetnek, nem hinném, hogy összeülni reggelizni törvényellenes volna. De majd elbánunk velük! - vigyorgok. A szavai felkeltik az érdeklődésemet. Még sosem voltam más házában. Tudom, hogy egyesek átjárkálnak a párjaikhoz meg ilyesmi, de én még senkinek nem voltam a párja itt. És amúgy is, nekem ez kicsit elképzelhetetlen. Egyszerűen vacakul érezném magam, ha a Levita szfinxének szemébe kéne néznem, miután elárultam a jelszót valaki olyannak, akit hivatalosan épphogy nem kéne beengednie a Levitát őrző festménynek, de mégsem tehet mást, hiszen az illető tudja a jelszót. Miattam. Na, de visszatérve a Navinére.
- Mi izgalmas van nálatok? Nektek is van fürdőtök meg tér-idő szobátok?
Eztán a verdámra terelődik a szó, és felkuncogok, hogy bár még be sem mutattam neki, máris járgánynak nevezi. Tetszik.
- Nem rossz ötlet! Megfested? - közben megfordulok a kerekesszékkel, hogy a másik oldala mutasson Emma felé.
- De illenie kell a békámhoz - mutatok valóban egy kreténmód vigyorgó kis békafejre, ami a kerék küllőjére van csíptetve. Abigéltől kaptam Mikulás-napra egy csomót, és egyet fel is tettem, nehogy megbántódjon a lány. Azóta meg már összeszoktunk. A békával mármint.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 17. 21:20 | Link

Fédrabúcsúztató

Fédra néne - ahogy magamban szólítom általában, de neki konkrétan sosem merném ezt elejteni - úgy tűnik, elmegy a Bagolykőből. Ez eléggé meglepett és hirtelen jött. Iszonyú sokat köszönhetünk neki. Nem véletlen, hogy több, mint ezer ponttal járultam hozzá a házkupa elnyeréséhez! Elsős koromban, két évvel ezelőtt közel sem voltam ilyen szorgalmas gyerek! Mikor Saci néne (nem, őt sem szoktam szemtől szembe így nevezni, pedig neki legalább a kora indokolja - amit meg szintén nem emlegetek neki...) nem ért ránk, egyszer csak jött Kékessy, és úgy gatyába rázott mindenkit, hogy még! Szolgalmi író szakkörök alakultak, és szerintem neki köszönhetem azt is, hogy annyira lelkesen törtem a házkupáért, hogy magammal sodortam másokat is. Gyakran rávettem Ágot és Abit is a pályázatkészítésre, Keikoval és Katnisszal együtt dolgoztunk a meseíráson sárkánytanra... szóval jól összehozta a bagázst, és a maga felnőtt módján, de benne volt a játékokban is. Tényleg mindig számíthattunk rá.
Most kicsit aggódom, hogy leszünk meg nélküle. Persze mi diákok már összerázódtunk, úgyhogy a közösségi tevékenységek biztos nem fognak elhalni, de mi lesz a tanulmányi eredményeinkkel és a házversenyben való helyezésünkkel, ha nincs ott Kékessy prof., hogy fenékbe billentsen néha?
Így amikor meghallottam, hogy Zsolt ilyen különös módon akarja csodálatát kinyilvánítani, felszedelődzködtem én is. Nem visszacsábítani akartam Fédrát, elfogadtam, hogy el fog menni. Biztos jó oka van rá. Nem terveztem ordibálni sem a nagyterem közepén, csak ott lenni, hogy megtámogassam a kis srácot, aki eléggé megzuhantnak tűnt. Kicsit túlzásnak tartom, de még csak tizennégy éves. Nem emlékszem, milyen tizennégy évesnek lenni. Biztos vacak.
Ami Fédrát illeti, nem nagyon tudtam, mit mondhatnék egy tanerőnek, aki lelépni készül az iskolából. Így csak elkértem Aileentől egyet a tavaly vízkereszti activity kártyák közül, amelyet ő maga készített szfinxesre. Azt a lapot hoztam, amelyikre a "család" szó van írva. Jó, lehet, hogy kicsit nyálas, de a "holdfogyatkozás", a "feketeleves" meg a "boszorkányüst" még kevésbé tűnt helyénvalónak.
A nagyterembe érek, s odagurulok a kétségbeesett Zsolthoz hogy hátba veregessem, hátha az használ.
- Nyugi, tesó.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 21. 11:09 | Link

Roar:)

Míg a második szendvics megérkezik, én erőlködés nélkül eltüntetem az elsőt. Jól számítottam, még van hely a következőnek. Átveszem agasztronómiai remeket, és abba is beleharapok. Biztos ezzel is lehetne udvariaskodni, de az az öröm a szakácsnak, ha látja, hogy jóízűen falják az étkét, nem?
- Hát ha lehet, ez még jobb mint az előző! Mivel háláljam meg? Kóstold meg ezt - szakítok neki egy poharat, és töltök az italból, amiből már előttem is állt egy adaggal. - Valami gyümölcslékeverék, de még nem tudtam rájönni, mikből lehet pontosan. Nagyon finom. Bár nem én főztem, de talán kicsit törlesztek.
- Egy tanév? Elsős vagy? - kérdem, és beleiszok a sajátomba. Nem vagyok jó a kor megállapításában, de azért nem tűnik tizennégynek. Mondjuk szerintem nálam nem idősebb. Komolyan, nem tudom, mi lehet ez a gyümölcs, ami még benne van...
- A tér-idő szobába ha bemész, nem látsz mást, csak egy fénylő gömböt a közepén. De tényleg semmit, ha lenézel, még a lábadat sem látod. Ha a gömbre teszed a kezed, elrepülhetsz valahová, de nem csak helyváltoztatásra alkalmas, mert az időben is lehet vele utazni. Persze nem leszel ott fizikailag, inkább csak úgy, mint valami szellem. Vagyis. Nehéz ezt elmagyarázni. Ott leszel teljesen, de nem tudod megváltoztatni a múltat, vagy ilyesmi - magyarázom neki.
Pontosan nem értem a szerkezetét, de szerintem senki más sem. Amiket mondok, azok csak a kevés tapasztalatomból meg a mások által hallottakból erednek. Meg abból, hogy a múltat megváltoztatni szigorúan tilos, talán törvényellenes is.
Az én fantáziámat meg a játékterem izgatja.
- Milyen játékaitok vannak? - kérdem érdeklődve, hiszen nálunk nincs ilyesmi, pedig jó lenne. Bár tudom, hogy valamelyik szinten van a kastélyban egy külső játékterem is, de oda nem szoktam menni. Na, de azt mondta, a tetőtér a kedvence, ezért illik arra is rákérdezni. - És miért a tetőtér a legjobb?
A lány, Emma, nagyon belelkesedett a kerékfestés gondolatára, ami egy kis aggodalommal tölt el. A békát már megszoktam, de nem vagyok benne biztos, hogy nem néznének-e hülyének lángokkal a kerekeimen. Most már késő, "lapot ért" a gondolat. Talán megcsinálhatnánk leszedhetősre. Vagy elfelejti az egészet.
Vagy még az is lehet, hogy jó lesz - ismerem el magamnak, bár nem túl nagy meggyőződéssel.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 25. 10:38 | Link

Tanévzáró

Az utolsó este. Holnap megyünk haza. Egyrészt végre vége a sulinak, másrészt nem tudom, láthatom-e Dalmit a nyáron, mert Ausztriában lesz; emiatt egy kicsit lehangolt vagyok. Ezt a vizsgaidőszakot nyújtanám inkább tovább, hiszen csak lógattam a lábam (höhö) egész nap, mégis itt voltam a Bagolykőben. Otthon viszont várnak Nonóék, a Balatonozás, Camaro... na jó, döntöttem: jó lesz végre egy kis otthoni lét.
A sodrás vége felé vonulok én is a terembe, és büszkeséggel tölt el a hatalmas szfinxes zászló látványa a falon. Az év elején még nemigen érdekelt volna, de ahogy belelendültünk a pontszerzésbe, eléggé ráfeszültem a dologra, szóval megkönnyebbültem, hogy nyertünk, és nem ment kárba a meló.
Nincs már nagyon hely, Dalmit mégsem látom sehol. Ellenben Tolland mellett üres egy szék, biztos nekem foglalta. Szemben is van egy hely, ha mást nem, Dalm majd oda ül. Odaérek szobatársamhoz, elhajtom az útból a mellette álló széket és beparkolok a helyére.
- Üdv - köszönök neki, és van egy kis időm nézelődni, mielőtt az Öreg kezdi a beszédet. Mivel az előttem lévő hely továbbra is üres - én nem t'om, hol van Dalmi, lehet leült a harmadikasok kupacába? -, szekond plánban láthatom, ahogy az a bunkó Várffy meglöki a Palarn gyereket. Kárörvendőn felröhögök, de rögtön eztán az arcomra fagy a vigyor. Palarn vaktában átkot küldött Várffy-nak - ez a reflex amúgy elámítana -, de a varázslat az épp mellette járó Markovitsot találja el.
Hallom, ahogy páran felnevetneka reptan-profon, és helyettük is szégyellem magam. Még jó, hogy az indián fickó kéznél van. Markovits elismerése méltóan kezeli a helyzetet, én meg csak bámulok. Palarn meg se szólal, a tanárok meg nem rendeznek jelenetet, így az igazgató végül megkezdi a beszédet. Ez mi?
Keserű szájízzel hallgatom a bevezetőt, de amikor a Levita győzelmét hirdetik, persze én is beszállok a kollektív tapsba és üvöltésbe, ami az asztalunknál alakul, és ezzel félre is teszem a negatív gondolataimat. Az előttünk termett pakkból előveszek egy édességes csomagot, és benyomok a számba egy sav-a-júj cukrot, aztán amikor bejelentik, hogy Ágo az elsősök legjobbja, már teljes örömmel intek neki az asztal túlvégére. A másodikosok évfolyamelsőjének kihirdetésekor viszont félrenyelek egy adag cukrozott nyálat. Hogy mi?! Amint helyrerakom a torkomat pár másodperc masszív köhögéssel, bambán gurulok ki az Öreghez, mert közben próbálom számba venni, hogy a mennydergetős ménkűbe fordulhatott elő, hogy én lettem az évfolyamelső? Ez rém ciki. Ha én vagyok az első, milyen a többi? Még csak meg sem erőltettem magam! Nem a tanulásban vagyok én első, hanem a munka könnyebbik végének megfogásában - anyám is mindig ezt mondja. Minden, amit tettem az év során csak annyi, hogy a könnyű szorgalmikat megcsináltam, a nehezeket meg hagytam a fenébe. Az össz erőfeszítésem annyi volt, hogy folyamatosan piszteráltam Abiékat, hogy írjanak pályázatokat, és magam is bepályáztam mindenre, amire lehetett, de ez sem nagy szám, mert a Levitában folyton megy a tanulás, és amíg nem volt szobatársam sem, amúgy sem volt nagyon mást csinálnom.
Tompán lekezelek Wicklerrel, köszönömöt motyogok neki, majd Ágohoz indulok, és miután lecsapok az asztalon lévő Mugli tárgyak a varázsvilágban könyvre, vetek rá egy WTF-fejet. Ő persze megérdemelte az évfolyamelsőséget, tudom, hogy sokat gürizett. Szénné is vert a gemmológia pályázatban, amit azóta is felhánytorgatok neki alkalomadtán. Nahát, Wood is évfolyamelső lett! Ahogy kiér hozzánk, vele is válthatok egy "valószínűleg egy párhuzamos univerzumba kerültünk, mert ilyen nincs"-pillantást, hiszen ő sem tanulta szét magát az évben.
- A szakácsteljesítményedet díjazták gondolom - suttogok neki vigyorogva, ahogy beáll közénk.

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. június 2. 19:30 | Link

Bálság (úristenmennyiembeeeer)
Dalm, Vani, Eric, Niki, Runa, Keiko...

Előre megbeszéltük, hogy a tusa megnyitója előtt találkozunk a klubhelyiségben, hogy együtt mehessünk le. Horribilis, indokolatlan időre Dalmi bezárkózott készülődni, én ezt az időt olvasással, ágyon fekvéssel és azon való gondolkodással töltöttem, mit várjak a következő hetekben. Ha bekerülök persze. Úgy éreztem, semmivel sem írtam rosszabb indoklást, mint bárki más írhatott, már maga az is belépő volt, hogy egyáltalán megszereztem a jelentkezési lapot. Változtat-e valamin az, hogy kerekesszékben ülök bármilyen irányban is?
Talán bele is aludtam a gondolkodásba, mindenesetre kicsit későn tápászkodtam fel. Szerencsére részemről az öltözködés nem igényelt hosszabb időt, mint más napokon. Talán eggyel többször néztem tükörbe.
Most már a Levita asztalánál ülünk a teljesen puccba vágott Nagyteremben. Néha meg kell igazítanom a nyakkendőmet; nem hordom annyit, hogy hozzá tudjak szokni. Amúgy most kék ott, ahol eredetileg bordó volt. Dalmi szerint a nyakkendőmnek illenie kell a ruhájához, nekem meg aztán holt mindegy, így hagytam, hogy nyomjon rá egy trullust.
- Egész végig - mosolygok a lányra és összekulcsolom az ujjainkat. Aggódtam érte, amikor megtudtam, hogy elment a jelentkezési lapért, de már inkább örülök, hogy ott leszünk egymásnak.
- Helló-helló - köszönök az érkező Vaninak, Ericnek és Nikinek, majd próbálok a valósághoz hűen válaszolni a srácnak. - Izgatott vagyok.
Azzal, hogy a tusázókat elválasztják a diákoktól, és hogy mekkora felhajtást rendeznek, nagyon komolyra veszik a figurát, és mivel már az első megmérettetésen is szenvedhetett volna bármelyikünk sérülést, ki tudja, mi várhat még ránk. Én sem akarom otthagyni a fogam, de még jobban izgat, hogy bár Dalmi negyedikes és zseni, azért mégiscsak nyugodtabb lennék, ha végig szemmel tarthatnám a feladatok alatt is. Nem beszélve Linről. Meg itt van Vani - a másodikos kékre nézek -, tavaly még gólya volt. Nem is vették a testlebegtetést sem. Meg most volt a reparo. Mondjuk az nem kunszt. Nem ismerem annyira Vanit, hogy tudjam, mennyivel tudna többet megtanulni, mint az évfolyamtársai. És Domi? - keresem szobatársamat a tekintetemmel, de nem látom. A szobában sem volt, amikor én elindultam. Ő tényleg most elsős. Elég lesz a tudása? Azt mondják, lesz felkészítés.
- Hé, Keiko! - intek a - számomra legalábbis - legfeltűnőbb lánynak, kimonóban jött! Ráadásul a sok kék-zöld-szürke között királyul virít ez a rózsaszín. Nem tudom, engem vett-e észre, mindenesetre megtalálta az utat hozzánk. - Csüccs! Baromi jó ez a ruha!
- Hol hagytad Palarnt? - fordulok Nikihez egy alkalommal, és elsötétül a tekintetem, mikor ezt összekombinálom azzal, hogy Aileen sincs itt. Remélem nincs semmi baj. Tessék: Runa, holtra vált arccal.
- Lin? - kérdezem tőle fürkészőn.

Mindketten bent vagyunk. Most már jelvénnyel ülünk az asztalnál, és már biztos, hogy ki kell költöznünk a toronyból. A beszédek alatt elhangzott egy-két infó, de nem sokkal több, mint ami az Edictumban is szerepelt. Az Öreg legalább biztosított róla, hogy nem lesz semmi extra veszélyes. Sajnos nem látok el olyan messzire szemüvegben sem, hogy megnézhessem a külföldi bajnokokat. Ott máshogy zajlik a tusa. Vajon komolytalanabbnak találnak minket, amiért nincs korhatár, és többen is futhatnak egy házból a címért?
Közben már elkezdték az étkezést körülöttem.
- Nem eszel? - nézek Dalmira, miközben megpakolom jól a tányéromat sült krumplival, és valami ismeretlen húsfélét rakok mellé. Nincs sűrűn idegen kaja a Bagolykőn, gondoltam, miért ne próbálhatnék ki valami újat?
Az asztalnál zajló beszélgetésekből kiszűröm, hogy Niki lesz Vani mentora. Remek választás! Megsokszorozódott a lányka esélye. Tudom azt is még Lintől, hogy ő Runát választotta.
- Ki látogat majd téged? - kérdezem barátnőmet, mert mikor legutóbb beszéltünk ilyesmiről, még tanácstalan volt, de estig ki kell választania a személyt. Így, hogy mindketten mehetünk, már nem opció az, hogy egymást választjuk. Én piszok szerencsésnek érzem magam, mert nemcsak Dalmit, de Aileent is magam mellett tudhatom a tusán, így még elhívhatom Ágot is, hogy ő és a Sátán macskája benézhessenek a böribe, míg ott vagyok. Ágo higgadtságára biztosan szükségem lesz.
- Mit csináltok majd nélkülünk? - fordulok a csapat többi tagjához két falat között. - Semmi nagy bulit nem ér rendezni, míg elvagyunk!
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. június 11. 19:15 | Link

Dalmi
a többieket csak figyelem (sorry, de túl sok mindent kéne lereagálnom Angel)

Emberek jönnek-mennek, Lin érkezik, mégpedig Palarn nélkül, erre megkönnyebbülök. Kat-et is leette a fene, már rég láttam, pedig egy házba járunk! Csak kicsit figyelem őket, a fél fülemmel azt is hallom, ahogy Niki osztozkodik valakivel, de ezen már meg sem lepődöm. Csak tömöm magamba a meglepően finom húst a krumplival, később pedig Dalmival vagyok elfoglalva. Bár ő kicsit elbambultnak tűnik, nem tudom, mitől.
- Kékessy! - teszem le a villát, ami már egy félig elpusztított szelet csokitortában landol, és jót nevetek az ötleten. Ez epic!
- Nagyon dörzsölt vagy! - továbbra is szívből nevetve mondom ezt - A jóslástantanár mint mentor!
- Nekem Ágo - bököm ki kérdésére magától értetődően. Linen kívül ő a legjobb barátom itt a Bagolykőn, ki mást választanék?
Dalmi szerint Kékessy le van sújtva. Odanézek, amerre a lány is néz, de én semmi extrát nem vélek felfedezni a professzoron. Már mindenki táncol vagy itt-ott beszélgetnek, mindenesetre a vacsora alatti házak szerinti ülésrend rég felbomlott. Én amúgy sem szeretek táncolni, így pláne, úgyhogy még bekapom két harapással a maradék sütimet, és miután a szalvétámat visszadobom az asztalra, már tolatok is ki az asztaltól.
- Menjünk - mondom a lánynak. Mindig kedveltem a volt házvezető-helyettesünket, még ha néha kicsit kimértebb is volt, mint mondjuk Rédey prof. Szívesen megtudakolnám, mi van vele.
Ahogy odafelé tartok Dalmival az oldalamon, ránézek az órára. Mikor lesz vajon a zárás, mikor a költözés? Vajon odabent már több infót kapunk a tusáról? Dalmi is kicsit szótlan, a többiek szétszéledtek, a zene sem tetszik annyira, így kicsit unom magam már ezen a bálon.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. június 15. 21:57 | Link

Levitások, Dalmi
zárok én is

Közelebbről is teljesen rendben van Fédra, udvariasan megdicsérem a ruháját, de egyebet nem tudok mondani neki. Gondoltam, majd Dalmi elmondja, amit akar, de ő meg előveszi a zavarba jövős érthetetlen beszédet, amikor egyszerűen tényleg képtelen vagyok követni őt.
A "beszélgetés" így kurtára és idiótára sikeredik, de gondolom Kékessy hozzá van szokva a furcsa helyzetekhez bagolyköves tanár lévén. Például az erionos Leonie Rohr biztos okoz neki meglepő pillanatokat. Egy zavart 'további szép estét'-tel követem barátnőmet, és amint épp azt tudakolnám tőle, mi lelte, Amira, az egyik dökös szervező lép a pódiumra. Csöndben maradok.
Olyan nyomasztó ez, hogy el kell költöznünk. Csomót fogjuk látni a többieket, de a szeparálást nehéz megértenem. Elülteti bennem az érzést, hogy feltétlenül el kell búcsúznom a barátaimtól, mintha tényleg azért mennék tusázni, hogy feldobjam a talpam, ahogy a rellonos is viccelt vele. A körülöttünk álló maradókat megölelgetem búcsúzóul, és a kupacnyi tusázó levitás körében odamegyünk, ahová rendeltek minket.
A beszéd folytatódik, én pedig csöndben felhördülök a hallottakon. Megütközve nézek a többiekre. Komolyan csak a nyertes és csak egy vizsga alól fog mentesülni év végén? Míg mi két hónapnyi órát kihagyunk? Ki fog jegyzetelni helyettem? Aileen is tusázik. Nem lepne meg, ha Abigél nem írná, hanem rajzolná a jegyzeteit, úgyhogy azzal nem mennék sokra. Fakk. Kíváncsian nézem Dalmit, mi a reakciója a kis stréberemnek arra, hogy ki kell hagynia két hónapnyi tanulást, majd mindenből K vizsgát tennie év végén. Szerintem nem hallotta a lány szavait, és a továbbiakban én sem, mert Dalmi suttogását hallgatom.
Dehogynem, jó lesz - nyugtatnám meg, bár valószínűleg ez annyit érne, mint halottnak a csók. Mindegy is, mert közben már meg kellett markolnunk a zsupszkulcsot. A hírre görcsbe rándult a gyomrom a zsupszkulcsokkal való eddigi legutolsó találkozásom emlékére, de próbálom visszaszorítani a pánikot. Nagy fiú vagyok már, ez nem egy hibás zsupszkulcs, és hogy közel tíz embernek leszakítsa a kezét, az kevéssé valószínű. Azért csak félig fogom az esernyőt, félig Dalmi kezén van a kezem. A másikkal meg markolom a székemet, és remélem, hogy a Maurice nevű fickó utánanézett annak, hogy az ember kerekesszéke elrepül-e a büdös fenébe, ha zsupszkulccsal akar utazni.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2013. június 16. 21:27 Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. július 13. 22:57 | Link

Szerelmem >:-)
Dalmim

Holnap lesz a nagy nap: Dalmi a második próbán. Semmit sem tudunk róla, csak hogy sárkányok lesznek. Nem fogják hagyni, hogy a versenyzők megsérüljenek, de azért én nagyon aggódom. Simán történhetnek emberi mulasztások, mi lesz, ha valaki elszúr valamit? Nem mutathatom ki Dalminak, hogy nem szeretném elengedni erre a versenyre. Fasírt lenne, amiért nem hiszek őbenne és abban, hogy meg tudja csinálni ezt a feladatot. Pedig nem erről van szó, tudom, hogy ő egy kis zseni, viszont amellett olyan törékeny, és szerintem senki sem lehet biztos, hogy kiállhat egy sárkány ellen, és sértetlenül megússza. Vannak, akikért nem akkora kár, de Dalmiért igenis. Most, hogy tudom, mi lesz a második próbán, örülök, hogy már az elsőben kiestem, és hogy Aileen is elesett a folytatástól. Mármint persze, nem örülök, hogy beteg, de talán mégis jobb így, mintha bent maradt volna. Vagyis...na, jobb, hogy ezt nem neki adom elő, mert mindenhogy bénán jönnék ki belőle.
Mire leérek a Nagyterembe, már látom Dalmit, ahogy ott ül, nekem háttal a Levita asztalánál. Előbb akartam érkezni, de talán még így is jó lesz. Odakerekezek hozzá, és elfoglalván a helyemet egy puszit nyomok az arcára. Amíg felém fordul, van időm még üres tányérjára tenni a sütit, amit a faluból szereztem be neki. Egy kör alakú rózsaszín minyon az színes cukrokkal a tetején. Igazából nem a holnapi próba miatt hoztam neki, valami egész más miatt.
- Szia - köszönök neki először is. - Hogy érzed magad?
Hát gondolom, pocsékul. Átfogom a vállát biztatásul, hiába ettől nem lehetek ott vele a megmérettetésen.
- Ügyes leszel - mosolygok rá, pedig valójában csak szimplán féltem. Nem hiszem el, hogy a bajnokoknak nincs halálfélelmük ettől.
- Figyu - vetem fel aztán, amit igazából szerettem volna. Eddig nem akartam előhozakodni vele, mert először nem volt biztos a dolog, aztán meg nem volt idő, hiszen Dalmi készült a tusára, én bepótoltam a tusa miatti lemaradásom a tananyaggal, és a negyedikesektől szedtem össze Dalmi anyagait is, hogy fel tudjon készülni a holt időkben a vizsgáira. Legalább ennyit meg tudok tenni, hogy lefaragjak az időből, amit a magolásra kell töltenie, így sincs szinte semmi időnk együtt lenni, alig találkozunk.
- Jól elszúrtuk, mi? Nem gondolkodtunk azon, hogy ha csak egyikünk esik ki, nem járhat be a másikhoz, mert annak már más lesz a mentora - jelentem ki csüggedten, pedig nem is ezt akartam, csak hirtelen elfogott a kétely, mit fog szólni a felvetésemre.
- Az van, hogy Tolland most egy hónapra elment külföldre... - csapok azért bele. - Szóval mivel Domi még a tusán van - és remélem, hogy nem is fog kiesni -, enyém az egész Azeroth. Nem akarsz elkéredzkedni éjszakára Maurice-tól?
Az asztallapot birizgálom az ujjammal. Nahát, ezt a D betűt éppen én véstem ide bele. Egy kicsit azért felnézek rá, már szinte várom a visszautasítást és a leszúrást, de közben azért remélem, hogy a cuki Dalmi ül most mellettem mégis. Olyan ökör vagyok, tuti a legrosszabb pillanatot választottam előhozakodni ezzel.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. július 18. 00:24 | Link

Dalmi

Én már annak is lelkes kiskutyaként örülök, ha mosolyog, amikor meglát. A nyakába fúrva az orrom kiszimatolok egy adagnyit a Dalmiillatból, és próbálok megértő lenni, hogy ilyen furán viselkedik. Meg van az oka rá: holnap olyan félelmetes élményben lesz része, amibe egy diákot sem kéne belelökni szerintem.
- Csak gyere vissza épségben - mondom neki, és ezt még valószínűleg többször el fogom ismételni a próbáig. Elvileg az első felvonást látni lehetett valami kivetítőszerűségen itt a nagyteremben, remélem a mostanin is ez lesz, és legalább innen láthatom, hogy biztonságban van-e.
Ő ugyan nemigen eszik, én azért jó szokásomhoz híven készítek egy mindentbele szendvicset így estére. Pár harapással eltüntetem a felét, de amikor végre elérkezettnek látom kibökni a tervem, azért félreteszem. Néha a lány meglepetésszerűen nem úgy reagál, ahogy azt az ember hinné az addigi tapasztalatok alapján. Az ilyeneken aggódom: amikor rosszat mondok de úgy, hogy fel sem tűnik. A veszély azonban elhárul, Dalmi egy tünemény. Ahogy a fülembe suttog, megborzongok, és csak bámulok utána, ahogy a tusavezetőhöz siet. A szendvicsem maradéka eltűnik, mire visszaér. Barátnőm arca nem árul el semmit, úgyhogy felteszem, nem jött be az elkéretőzés. Pedig úgy volt, hogy szabad eljönni, és Dalmi tényleg nem sokat van távol. Mások néha egész éjjelre kimaradnak!
Morcos gondolataimnak gyorsan véget vet a hírrel: végül is eljöhet, aminek örülök, még ha csak tízig is. Talán odafent arra is rábeszélhetem, hogy lógjon egy kicsit, holnap reggelig. Az még csak nem jár kicsapással a versenyből... Bár úgy legalább megúszná a holnapi sárkányos mizériát. Senki sem tagadhatja, hogy jobb velem lenni, mint harmadfokú égési sérüléseket szerezni! Még ha a poénjaim néha kicsit fárasztóak is.
Lehetek őszinte? Ilyenkor azért mindig nagyobbat dobban a szívem, ha látom, hogy szomorú, amiért nem tölthetünk együtt több időt. De májhízlalás ide vagy oda, egy görény lennék, ha hagynám sokáig búslakodni.
- Akkor gyere! - mondom neki az orrommal simítva az arcán, újabb puszival fejezve be a mozdulatot. Elhessegetem a gondolatot, hogy a körülöttünk ülők valószínűleg nem kíváncsiak az enyelgésünkre, bár mi még visszafogottak is vagyunk. Ugyan még belém férne egy szendó, ellököm magam az asztaltól. Nyújtom felé a kezem, és le is lépünk a vacsorázók közül, fel egyenesen a Levita toronyba.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. december 20. 23:59 | Link

Az átváltoztatástan-tankönyvvel és további, a témába vágó könyvtári szakirodalommal elborított asztalom falatnyi kis helyén szorgalmi feladatot körmölök. Végre kint van a tanulmányi verseny, én pedig idén is tervezem vizsga nélkül megúszni a tanévet. Ráadásul amíg ezt írom, sem gondolok... a francba! Újult vehemenciával rovom tovább a sorokat, hogy kiutasítsam a fejemből a lányt. - Vagyis a hiányát.
h(1) => v(1) avagy h => v
- Mi a rák a 'h' meg a 'v'? A 'v' nem növény? - fellapozom a tankönyvet. Annyira utálatosak ezek a képletek. A legtöbb annyira egyszerű, hogy szükségtelen, a többi csak összezavar. Fontos felírnom hogy e1 => e2? Nem full nyilvánvaló, hogy az első élőlényt csinálom a második élőlénnyé az állati-növényi transzformáció során? Felesleges tollkoptatás. - morgok magamban, de azért csak folytatom, mert kell az a K, és az asztrológiához még hozzá sem nyúltam.
Az első oldalam végéhez érek, amikor kopogást hallok Tolland ágya felől. Odanézek: egy bagoly. Kiásom a pálcámat a jobb kezem ügyében lévő könyvhalom alól, és az ablak felé küldök egy nyitóbűbájt. Az feltárul, a bagoly pedig Az animágia alapjai tetejére röppen, lábával toporogva áll, hogy a rákötözött levelet kihessegesse maga alól.
- Üdv - motyogok neki, mert mégiscsak kell valamit mondani a madaraknak, amikor hozzák a postát. Két ujjal kibontom a masnit, és lefejtem a madzagot a bagolyról. Az nem marad válaszra várva, eleséget sem lejmol, rögtön szárnyra kap.
- Kösz - szólok fennhangon utána, és egy pálcasuhintással bevágom az ablaktáblát, mert már elegendő zima bejutott rajta ilyen rövid idő alatt is. Kihengergetem a pici papírt, hasonlóan rövid üzenetet találok rajta.
T. Először tanakodnom kell, kit takarhat, de csak egy ember ugrik be, akinek T-vel kezdődik a neve. Illetve Tami nyilván nem citálna el az előcsarnokig, hanem egyszerűen bekopogna a szobámba vagy lehívna a klubhelyiségbe, ha közlendője van. A felismeréstől, hogy Tiffany írt, kicsit görcsbe rándul a gyomrom. Mit akarhat? Az üzenet nem ejt el semmilyen hintet ezzel kapcsolatban, én pedig már a karácsonyi sütiknél is gyanakodtam. Mi az ördögért küldte? Hiszen alig ismer. Ha akar tőlem valamit... utálom a cikis helyzeteket.
Az órámra nézek, és megállapítom, hogy még csak öt óra, rengeteg időm van. Félreteszem a pergament, és visszatérek az átváltoztatástanhoz, de a gondolataimat csak megzavarta a levél. Meg kell mondanom neki, hogy amíg nem hevertem ki Dalmit, nem szeretnék másba bonyolódni...

Háromnegyed nyolckor indulok. A találkozó legalább arra ösztönzött, hogy levegyem két napja hordott ruhám és megfürödjek, így friss cuccban állhatok Tiff elé. Az estig eltelt idő alatt rendeződött annyira a gubanc a fejemben is, hogy úgy ítéljem, valszeg nem arról van szó, hogy belém zúgott vagy ilyesmi. Ma legalább meg tudom azt is, mi ez a hirtelen érdeklődés az irányomban, mivel legutóbb a kocsmában nem volt valami szívélyes. Bűntudat?
A csarnok lépcsősorának tövében már ott áll "T". Én oldalról közelítek, a szokásos, kevesebb lépcsővel megvert vonalon.
- nézek végig a lányon.
- Helló! Szép ruha. Bálba készülünk? - kérdezem vigyorogva.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. december 22. 20:28 | Link

Elrablóm, Tiff Smiley

- Most mi van? Pontosan hét ötven van - bámulok az órámra zsémbes társaságom megjegyzésére válaszolva. - Ennyit írtál az üzibe.
Az én órám tuti nem jár rosszul, az atomórához szoktam időzíteni otthon. Ezt viszont már nem oszthatom meg vele, ugyanis legnagyobb meglepetésemre helyesel a bálos viccemre. Ó, vázz. Ma van a bál! - dereng fel. Készülődtek is a lányok a napokban, emlékszem. De mivel tegnap ebéd óta ki sem dugtam a képem a szobámból, Tolland meg nem a lelkes, sipítós bálba készülős fajta, megfeledkeztem róla.
- Látom, nem lettél kedvesebb - jegyzem meg, és tényleg nem értem, minek is találkoztunk ezért. Jobb programot is el tudok képzelni, mint hogy egész este Ágo egyik évfolyamtársa szívasson, mert nem volt kivel bálba mennie. Na tessék.
- Szeretem ezt a mellényt - morgok, miközben a lány, mint valami kézikocsit, elkezd tolni a Nagyterem felé. Most, hogy kifelé is figyelek, tényleg zene szűrődik ki odabentről mint árulkodó jel, mert a fények és a zsivaj amúgy nem lenne fura. Szerencséje, hogy sokkolva vagyok, nem ellenkezem sem amiatt, hogy bevásárlószekérként tologasson egy idegen, sem amiatt, hogy a bálba tologat. Szép lassan emésztem a hallottakat, és úgy ítélem, mint lány - ilyen kiváló hacukában - tán csak jobban ért a divathoz, mint én. Kibújok a mellényemből, miközben átgurulunk a bálterem küszöbén. Magam mellé gyömöszölöm a megszólt ruhadarabot, és simítok egyet az eddig alatta lévő fehér ingen. Körbenézek, mennyire rívok ki a tömegből, de annyiféle ruha van itt, hogy úgy döntök, tulajdonképpen semennyire.
- Finomak voltak - mondom óvatosan, gyanakodva próbálok olvasni a lány tekintetéből. - Minek köszönhetem őket? Gondolom nem azért kaptam, mert piszkosul megkedveltél múltkor a pubban.
Most van érkezésem körbenézni. Körbeleng minket a varázslat a ki tudja honnani zene, a sűrűn hulló, le nem érő hópelyhek, a díszítés formájában. A Bagolykő sosem kispályázik, ha ünneplésről van szó. Az emberek nagy része a parketten dülöngél. Nos, itt vagyok. Nem érzem magam jobban.
- Nem táncolok - jelentem ki, mikor összepillantunk, attól tartva, hogy ezt tervezgeti éppen. "Úgyhogy más módon kell szórakoztatnod" - folytatnám egy vigyorral, de még viccesnek sincs kedvem lenni. A roskadásig terített asztalok láttán viszont megkordul a gyomrom.
- Vacsoráztál? - kérdem a lányt, és remélem, hogy nem, mert azt várni, hogy bámulja, amíg burkolok, udvariatlanság és elég kényelmetlen is.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. december 26. 18:15 | Link

most miről beszélsz?:D

Táncolós megjegyzésére szinte már majdnem elnevetem magam. Végre valaki, aki nem próbálja kínosan kerülgetni a témát. Nem gond, ha viccet csinálnak belőle - ha a megfelelő céllal teszik. A korábbi rendes - normális! - mosolya pedig nem kerülte el a figyelmem. Azt hiszem, tudom, mire megy ki a játék. Ha az óvatos és túl rendes levitásoknak nem megy a társasági élethez való visszaszoktatásom, a rellonosok alternatív megoldásai kellenek hozzá. Szóval próbálom nem fel venni a szenyó megjegyzéseket, a szándék a fontos. Asszem.
- Touché - a szavai megérnek egy ajak felfelé görbítést, és a grimaszára én is lebámulok az asztal alá.
- Minek jársz ekkora ketrecben? - kérdezem értetlenül. - Értem én, hogy magas vagy benne és jól néz ki a vádlid, de marha kényelmetlennek tűnik.
Most, hogy az asztaloknál vagyunk, és elém kerül ez a sok kaja, félreteszem az aggályokat azzal kapcsolatban, hogy egyedül faljak.
- Egyszer felpróbáltam egy magassarkút - mondom mosolyogva a göngyölt húsokkal teli tálcának, amiről épp lapátolok magamnak három-négy húscsomagot -, na nem volt ekkora.
- Majdnem kitörtem a bokám - a mosoly vigyorrá változik, ahogy visszaemlékszem a jelenetre, és Noémi élveteg fejére, hogy rá bírt venni a szoknyára és tűsarkúra. Régi történet.
- Miért nem eszel normálisan? - kérdezem, amikor a tányéromra már az arany és ropogós sült krumplik csobognak vízesésként, de a lány tényleg még egy szelet csirkemellet sem szedett magának. - Nem félsz, hogy megbetegedsz?
A lányt nézem, az ő várakozó pillantása eszméltet arra, hogy végre kezdjek is neki a nagy halomnak, amit kiszedtem. Szíves örömest!
Az első pár falat közben - egyrész tele a szám, másrészt épp nem jut eszembe semmi, miről beszélhetnénk - nem hangznak el szavak közöttünk. Ízlik? - kérdi.
- Mmmhhh - bólogatok nem kis adag sültkrumplit szúrva a villámra, és eltüntetve az arcomban.
- Szóval tudjuk, mi a program ma? - kérdem, hogy mégiscsak kérdezzek valamit. Mi lesz, ha nem tudunk miről beszélni? Utálom ezeket a helyzeteket. - Gondolom nem csak táncolni és enni lehet.
Látok az asztal végében fenyőfákat például, úgy sejtem, díszíteni kell, néhányan állnak is körülöttük. Ahogy hallottam, a halloweeni buli fergetegesebb volt párbajjal, szellemjátékokkal meg thesztrálokkal, úgyhogy biztosan karácsonyra is kitaláltak valami epic dolgot.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 7. 00:08 | Link

Zoé megint:)
Előzmény itt, utózmány itt.

Egy újabb évnyitó. Eddig úgy érzem, semmi nem változott a Bagolykőben az egy éves kihagyásom alatt sem. Talán csak annyi, hogy totálisan bele vagyok zúgva az egyik tanárnőbe. Muhaha.
Az említett sajnos a professzorok emelvényén foglal majd helyet, pedig mesterképzésben is részt vesz, miközben óraadó tanárként működik. Majd hagyunk neki egy széket a Levitánál, hátha az igazgatói beszéd után lejön.
Vakvezető barátosném, Abigél oldalán lépek be a nagyterembe. Jó, túlzás, hogy vakvezető kéne mellém. Látok én szemüveg nélkül is, csak szarul.^^
Jobban bosszant az, hogy ott hagytam a bizonyos Zoénál a szemüvegemet, mint amennyire mutatom. Most még elvagyok nélküle: nem ismerem fel az embereket, csak ha közelről látom az arcukat, na bumm. De ahogy elkezdődnek az órák, szívni fogok. Sem a tanárok szemléltetését, de pláne a táblát nem fogom látni.
Már csak a saját fülkénkben jöttem rá, hogy nincs meg a szemüvegem. Visszamentem volna érte, de lassan érkeztünk az állomásra, és kint tolongtak az emberek, esélyem sem volt időben odaérni a vonat túlfelébe. Nem is értem. Mire benyitottam a fülke ajtaján, amiben elvileg a lánynak kellett volna lennie, hűlt helye volt.
Zoé, mestertanonc. Ennyit tudok róla.
Abi már a holnapi hirdetésünk formáját tervezgeti. Kitalálta, hogy ki fogom plakátolni a kastélyban, hogy az elvesztett, szeretett szemüvegemet keresem. Fénykép is lesz mellé, meg jutalom a megtalálónak.
Hagyom, hadd pörögjön az agya, de én inkább azt tervezgetem, hogy körbekérdezősködöm a mestertanoncok tornyában Zoé felől. Senki sem látta rajtam kívül a lányt, én meg most nem látok, így nincs értelme a nagyteremben nézelődni utána.
A kékek asztalához érve letelepszünk Bálinttal szembe, aki épp egy elsősnek magyaráz. Jobbomon Abi, a bal oldalamon egy hely kihagyva a páromnak, hátha...
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2015. április 8. 15:57 Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 7. 20:31 | Link

Zoé

Portnipper éleslátásáról tanúbizonyságot téve előbb hagy minket táplálkozni, mielőtt belekezdene az általában kínosan hosszú beszédbe. Éhen halok!
Amint a ketem ügyébe kerül a kanál, lapátolok is mindenből a tányéromba, ami éppen megtetszik. Abigél mellettem nyuszit formáz a bébi répáiból és más zöldségekből. Én nem tökölök ilyenekkel. Amikor megkérdezi, én mit alkottam, azt felelem, kiborult ruhásszekrényt.
Aztán egyszer csak fölég magasodik valaki, és a mondottak alapján egyértelműen hozzám szól. Túl nagyot nyelek az igyekezetben, hogy gyorsan eltűnjék a számból a falat. Zoé az, nem kell holnap felkajtatnom!
- Ahh, kösz - fogadom el megkönnyebbültem a szemügém, mikor bemérem azt a tenyerében. Azután meglátom a kék szegélyt a talárján.
- Na, Levita? - mosolygok rá, és a szemüveget egyszerűen a tányérom mögé teszem az abroszra. - Ezt elhallgattad a vonaton.
Túl közel van. Nyelek egyet, pedig már lement a falat.
- Öhh... izé... megvan a helyed? - kérdem sután, és magam sem tudom, miben reménykedjek. - Itt van egy...
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2015. április 7. 22:12 Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 8. 00:50 | Link

Z
jól eljátszottam itt magamban meg az NJK-mmal, bocsi. XD

Bírom ennek a csajnak a humorát.
- Akkor szerencsém van - vigyorgom, koccan a szemüvegem a tányérhoz. A Levita-kérdésre adott válaszától azonban elkezdem hülyén érezni magam. Már, ha nem érzem még elég hülyén magam attól, hogy annak ellenére is, hogy barátnőm van, túlságosan érdekelni kezd ez a lány, amint felbukkan. Vérciki, hogy le kell vennem a szemüvegem ahhoz, hogy viszonylag normálisan tudjak vele kommunikálni, és ne döntsem asztalnak rögtön.
...Gondolj másra!!!
Önmagammal vívott csatám hatására elkések a felelettel. Ja, és hogy miért éreztem (a jelenlétében már "megszokottnak" tekinthetőnél is) hülyébben magam? Mert addig, amíg nem mondta, eszembe sem jutott, hogy mikor és hogyan kerülnek beosztásra azok, akik nem elsősként jönnek az iskolába. Most totál hülyének néz. Teljesen idiótának. - Mert az is vagyok!
Kényelmetlenül fészkelődöm ülésemen. Ő pedig visszautasítja, hogy hellyel kínáljam. Az egyik felem megkönnyebbül ettől.
Amíg nem mondja, nem figyelek fel rá, de most már érzékelem, hogy a fejek felénk (felé) fordulnak. Felmarkolom és az arcomra illesztem a szemüvegemet. _Mindenki _bámulja a távolodó lányt.
Ahogy tüzetesebben szemügyre veszem, igazából leginkább csak a fiúk... meg ott, az a csaj... Ez elképesztő!
- Te, mi van itt...? - böködöm meg kézfejemmel Abigél vállát, és fejemmel a többiek felé intek, akik továbbra is szemérmetlenül követik a titokzatos Zoét tekintetükkel.
Volt osztálytársam felém fordul, és olyan dolgokat mond el nekem, amikre magamtól szerintem nem jöttem volna rá. Mert gyökér vagyok, hej, de nagy gyökér!
Abigél szerint a csajnak véla felmenői lehetnek, azért reagál rá így mindenki. Gyorsan vázolja is, mit kell tudni ezekről a vélákról, és óva int attól, hogy esetleg bestiának tituláljam Zoé akárkicsodáját. Szomorú, hogy Abi ennyit néz ki belőlem... De nem teljesen alaptalan. Mindig vágytam egy "Tapintat mesterfokon: Hogyan ne sértsd vérig hölgyismerőseidet" könyvre, de sosem kaptam... szerintem nem létezik. Tildát kéne megkérdezni.
Ezen felül Abigél még azt a meglátását is megosztja velem, hogy a lány feltehetőleg épp most sírja ki a szemét a klotyóban, mert marha nehéz lehet így élni, pláne egy új közegben kezdeni új életet, miközben a srácok szeme kocsányon lóg, és lépten-nyomon rád másznak az emberek, vagy legalábbis ontják rád szexista megjegyzéseiket. Szerinte utána kéne mennem.
- De Abi, én fiú vagyok... - nyöszörgöm kibúvót keresve. - Én sem vagyok jobb, mint a többi.
Szeretettel pislogok a tányérom felé, amin ott az a finom ragu...
A mérsékelten flúgos barátosném persze pont akkor avanzsál élő lelkiismeretté, amikor szeretnék békében megvacsorázni, és nem depressziós vélalányokat üldözni "én megértelek téged" és "hadd segítsek" táblákkal.
Nyert.
Még sebtében két-három villányit eltüntetek a kajámból, és megadóan, valamint lehetőség szerint feltűnésmentesen kikászálódom a helyemről, hogy Zoé után siessek. Menet közben leveszem a szemüvegem. Aztán visszateszem, nehogy nekimenjek egy páncélszobornak.
Szál megtekintése

Nagyterem - Dolánszky Alex hozzászólásai (18 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet