38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek!
E hét vasárnap éjfélig várjuk a mixelt multikat. Részletek a főoldalon!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maurice Mclaughlin
INAKTÍV


A mágustusa főszervezője
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 36
Írta: 2013. július 28. 17:41 | Link

Labirintus - a 4., egyben utolsó próba - BAJNOKOK

A Nagyteremben mindenki izgatott volt. A szervezők, a másik iskolák bajnokai, és mindenki feszült figyelemmel várta azt, hogy mikor hallatszik ajtónyikorgás ami a bajnokok megérkezését jelenti. Ez volt az utolsó, a mindent eldöntő próba.

A két bajnok, Domi és Benji két külön utat jártak be, de ugyanazok voltak a próbatételeik. A Nagyteremben egymás kellett két mágikus ajtó jelent meg, amiről mindenki tudta, bizony valamelyik kilincse előbb fog lenyomódni, és a srácok közül egy már bajnokként sétálhat oda a szeretteihez.
Ők ezt nem tudhatták, csak csinálták a feladatokat. Bátran, és logikusan gondolkoztak, ezzel sikeresen teljesítve a próbát.

Az eredmény viszont meglepő. Míg a teremben halk sutyorgás folyt, a bajnokok eljutottak a végső feladathoz, hogy megszerezzék a kulcsot, amivel utána kinyithatták az ajtót. Mindenki felkapta a fejét a kattanásokra, amik az ajtók felől jöttek. Egyszerre két kilincs nyomódott le. A két ajtó mögül egyszerre bújt elő a mágustusa két bajnoka, Nagy B. Đominic és Benjamin Lawrence Krise. Eltelt legalább fél perc, míg mindenki feldolgozta - többek között a fiúk is -, hogy két bajnok született, de hatalmas ujjongás, és kiabálás tört ki, és még mielőtt sorba álltak volna a lelkes rajongóik az aláírásukért, Maurice elterelte onnan a fiúkat a szervezői asztalhoz, hogy ő, és persze a szervezők gratulálhassanak nekik elsőként.
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 28. 18:20 | Link

Mágustusa
Győzeleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem! ^^


A szívem a torkomban dübörgött, annyira izgultam, hogy hanyadik leszek. Szeretnék nyerni, mert ki ne szeretne, de ha második leszek, az is tökéletesen elég. Már nyertem vele, és csak ez számít nekem. Vettem egy mély levegőt, és kinyitottam az ajtót. A hangok arra adtak következtetést, hogy Ben már régen kint van, de teljesen ledöbbentem, amikor megpillantottam őt magam mellett. Ő is most ért ki, én pedig hatalmas kikerekedett szemekkel néztem, hogy mi is van. Ilyen lehetséges? Vagy most jön egy mindent eldöntő párbaj? Akkor tuti alulmaradnék, és második lennék. Csak néztem Benre, és a következő pillanatban már azon kapom magam, hogy megöleltem. A könnyeim is kicsordultak, de a boldogságtól, az örömtől, de legfőképpen attól, hogy nyertünk.
– Gratulálok. –vigyorogva engedtem el, és nyújtottam kezet neki, hogy nyomatékosítsam a gratulációmat. A szemeimet még mindig törölgettem, hogy lássak valamit a könnyektől. A rajongói támadásoktól Maurice mentett meg minket, és a szervezők felé terelt minket. Boldogan, de még mindig döbbenten fogadtam a gratulációkat, és amint sikerült, leültem egy szabad helyre. Eléggé sokat kellett sétálni a labirintusban, meg a feladatok sem voltak könnyűek, így mielőtt szétszednének mindenféle kérdéssel, vagy rajongással, szeretnék egy pillanatig kényelmesen ülni.
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. július 28. 19:29 | Link

Utolsó próba
Végállomás


 Pár centire volt csak a végétől, de még mindig nem fogta fel, hogy mennyire közel jár a dolgokhoz. És azt sem tudta, hogy mi lesz, ha kilép, ő lesz-e az, aki elsőként teszi, vagy lassúbbnak minősül. Ez az egy piszkálja csak teljes mértékben belülről, nem tudja megjósolni a végkimenetelt, mert olyanokon múlik a dolog, amiket ellenfele is tökéletesen, vagy majdnem úgy tud teljesíteni. Ahogyan sietősen lépkedett a kilincs felé, úgy kerítette hatalmába az izgalom, kezei remegtek, ajkába harapott, ahogyan ujjai a kilincsre simultak. Lenyomta. Nem volt visszaút, ez volt a vége, nem léphet vissza, nem is akar, ezzel nem fog időt vesztegetni. Nincs értelme, lesz, ami lesz alapon dől el.
Az ajtó nyikordulva engedett utat neki a Nagyterembe, a hangok pedig szinte azonnal megütötték a fülét. Ujjonganak, és hallhatóan nem most kezdték. Lecsúszott volna, második lenne? Kilépve teljesen, körbetekint, majd végül a másik ajtó felé, a mellette álló fiúra. Döbbenet ül ki arcára, és kérdések hada, hogy most vagy itt ácsorog már egy jó ideje, vagy pedig együtt érkeztek.Pislog csak a fiúra, majd a szervezők felé, és egyhamar megvilágosodik, hogy mi is történt. Együtt, egy időben léptek ki, mintha csak megbeszélték volna, hogy itt és ebben a percben találkoznak. Nem tudja a szabályzat ezen részét, hogy lehet-e két győztes, avagy vár még rájuk egy utolsó, nem tervezett próba. De a többiek viselkedéséből nem ezt szűrte le, főképp nem ellenfelééből, vagyis.. most már győztestársa reakciójából nem. Meglepődve fogadta, hogy a fiú átölelte őt, de mivel még mindig azon volt, hogy feldolgozza az eredményt, nem kezdett bele az undok stílusába, sőt, talán nem is akart. Ölelés helyett, megveregette a fiú hátát, hiszen az nem az ő művészete, hogy agyonölelget másokat, de ez is több volt, mint a semmi. Amint ellépett tőle Domi, kinyújtott jobbját elfogadva rázott vele kezet, elfogadva a tényt, hogy mind a ketten győztek. Talán tényleg ez a legjobb lehetőség mind közül.
- Neked is, bajnok. - vigyorgott a másikra, majd az ujjongó tömeg felé fordult, köszöntött egy intéssel az ismerős arcokra, majd hagyta, hogy eltereljék őt az asztal felé. Fáradt volt, ez tény és való, és nagyon is jól esett neki, hogy leülhet végre, kifújhatja magát, és gondolkozhat, hogy mikor kezdődjön az ünnepség hatalmas része.
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet