Talán vissza kéne menni a Gólyalakba, hiszen mindjárt takarodó és nem akarom, hogy elkapjanak. Az, az nem én lennék. Még soha sem szegtem meg szabályt és nem is akarok. Vagyis... de, igen! Én nem akarok örökre ilyen kis nyomi maradni, aki mindent betart, mindig engedelmeskedik. Meg akarok változni! De félek, hogy akkor egyáltalán nem fognak elfogadni az emberek, ha olyan lennék, mint egy rellonos. Lehet még a saját házam is kiutálna. Istenem, még most is milyen szerencsétlen vagyok! Nem tudom eldönteni, hogy mit akarok. Ah, utálok itt lenni.
Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, míg a falut bámulom. Március vége van, de még mindent hó borít. Így egész szép a falu. Már régen jártam ott, pedig a Pillangó-varázsban nagyon finom zöld-teát árulnak. Mmmm... imádom. Ekkor lépteket hallok és mire megfordulok, már be is lép egy egész csinos lány. Jut eszembe. Még sosem volt barátnőm és ez is olyan gáz. Még szerelmes sem voltam. Mégis milyen életem van nekem?! Ha?! Mivel érdemeltem ki ezt?! Visszafordulok és továbbra is a falut kémlelem. Hallom, hogy a leányzó egyre csak közeledik, ám ekkor mellém ér és ő is a falut kezdi vizslatni. Talán meg kéne szólítanom, de nem tudom, mit is mondhatnék.
-
Szi...szi...szia. - köszönök kicsit félénken. Ah, légy már férfi! Teljesen dedósnak fog nézni! -
Yannicknak hívnak. Újvári. Te biztos Amira vagy. Már láttalak a folyosón. -
Ajaj, ő prefi, simán megbüntethet. De nem érdekel. Laza vagyok, nagyfiú vagyok, menő vagyok.
-
Rellonos vagy. Kérhetek tőled valamit? Őőő... - próbálom összeszedni a gondolataimat. -
Segítenél nekem megváltozni? Szerintem azt sem tudod, hogy ki vagyok, pedig már öt éve idejárok és kiszeretnék tűnni. Nem akarok többé a kis magányos nyomi gyerek lenni.
