28. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 28 29 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 23. 14:09 | Link

- Hát jó - vonta meg a vállát, de egy utolsó, fürkész pillantást még vetett a szembeülőre; úgy tűnt, valóban csak elgondolkodott, ahhoz meg Serennek igen kevés köze volt. Ja, és hogy hidegen hagyta, mint drogdílert a bankkártya? Lehet.
Bólintással jelezte, hogy ért és figyel - nem úgy, mint a diákjai általában, akik üres tekintettel merednek a semmibe, épphogy nem nyáladzva agyi kapacitásuk hiányában, bár ez lehet, csak az ő tanítási módszereinek hatástalanságát jellemzi. Ki tudja.
 - Éppenséggel vannak rá ketyerék, amikkel megoldható az ilyesmi, bár általában kvibliknek van kitalálva. Ennyi idősen lehet, nehéz lenne már elkezdeni tanulni - vetette fel, elvégre még a tizenöt évesekkel is nehéz elkezdeni, és ők vannak a legideálisabb korban. - A műszerekkel könnyebb boldogulni, de ezen majd ráér gondolkodni, ha megkapta az állást - tette még hozzá. Mindkét esetben reális esély volt rá,  hogy a felkészítést - ketyerekidolgozást Seren fogja végezni; ötven százalék, a másik esélyes Révay volt még, elvégre ő volt a BBT prof, a többiek meg inkább művészszakkört indítottak, mint rendes tárgyat.
Viccesen jött ki, hogy ő ragaszkodott a magázódáshoz, ellenben a lány nem - úgy tűnik, az ilyesmiről mindenképpen van mit tanulnia.
 - SVK-t, sötét varázslatok kivédését. Lényegében ötödik éve - válaszolt, bár igazából csak négy éve tanított rendesen, az ötödiket saját tanulmányaival párhuzamosan csinálta, de ennek részleteivel nem akarta fárasztani és untatni Vandát, meg nem is tartotta fontosnak. Magában jót somolygott azon, hogy a lány eddig bírta az egyoldalú kérdezősködést - tényleg elég feszélyező lehet, ezt Seren is elismerte, de ő élvezte. Valahogy mindig érzéke volt az abnormalitáshoz.
 - Tudja, mik azok az irtószerek? - nézett a lányra, belekérdezve a bájitaltan anyag közepébe. Ha tanítani akar, varázstalan avagy sem, valamennyi alapműveltséggel muszáj rendelkeznie. Nem a lehető legátlagosabb kérdés, de nem is annyira nehéz; alapvető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 23. 15:40 | Link

Eric
Előzmény: Bogoly lakósor 29...

Több okból kifolyólag is sietősen akart távozni otthonról. Leginkább azonban bátyja miatt érezte úgy, hogy elég lesz a bemutatkozás és mehetnek is. Nem akart semmi olyat, mint előző esete. Az merőben más volt, mint az akkori, így nem is lett volna a testvérének oka arra, hogy megverje a fiút, de azonnal megnyilatkozó ellenszenve távozásra késztette. Várta, amíg Eric felveszi a gitárját, majd kezét továbbra is fogva léptek ki az ajtón. Előbb ő, majd a fiú is. Ugyanígy sétáltak tovább, bár még nem tudták, hogy hova is mennek, csak mentek. Pár lépés után a levitás kijelentésével egyetértve sóhajtott egyet.
- Nem igazán... tudod, ez hosszú történet. A lényeg, hogy nem igazán szeret fiúkkal látni, főleg nem otthon - fordult felé. Tekintete ismét cikázni kezdett a másik íriszei között. Olyan érzése volt, hogy megint nem tudja majd levenni róla szemét, és ez bizonyos ideig így is lett. Sétáltak így pár percig, semmivel sem foglalkozva, csak agya kattogott. Mindig is jeleskedett a lehetetlen helyzetekben, hetente összehozott egyet-egyet, ez pedig azokhoz képest is sok volt. Egyáltalán nem érdekelték a körülmények, az sem, hogy alig ismerte. Tulajdonképpen a nevét tudta, bár azt is hiányosan, hogy honnan származik és hogy mit szeret tenni szabadidejében, de neki ez is bőven elég volt, sőt. Ennél kevesebb is elég lett volna, csupán igéző tekintete és maximum egy név. Tervezett ugyan ennél többet megtudni róla a nap folyamán, de nem sétálgatás közben. Egyre inkább lejjebb vett a tempón, így lassan, de biztosan értek el a fő utcára. Ott mát nehezen, de levette szemét a fiúról, és körbenézett, hogyan tovább. Valamit csinálni kellene, nem járkálhatnak egész nap fel-alá. Tekintete megakadt egy megfelelőnek bizonyuló helyen, majd ismét a másikéval találkozott, azután a Pillangó-varázs ajtaja felé mutatott vele.
- Na? Bemegyünk? - tette fel a kérdést szóban is, hátha így egyértelműbb. Nem gondolta, hogy nemleges választ kap, meg éhes is volt a reggeli kihagyása miatt, így kissé bizonytalanul ugyan, de elindult abba az irányba. Lassan szedte egymás után lábait, kérdőn, de kedvesen pillantott a mellette haladóra. Kicsit fel is kellett rá néznie, amin elgondolkodva kicsit furcsállta is a dolgot. Ritka, ha bárkire is fel kell néznie magasságából adódóan, de ő még ezt is megelőzte.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 24. 14:27
Hozzászólásai ebben a témában


Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. január 23. 18:21 | Link

[Seren]


Megnyugtató volt, hogy vannak olyan ketyerék, melyekkel szintén ki lehet például nyitni egy ajtót. Tehát így nem kell megtanulnom varázsolni, ami szerintem nem is menne. Szemem kicsit kikerekedik, amikor Seren közli, hogy "ennyi idősen". Szíven ütött a dolog. Alapból a 22 életév cseppet sem sok, pláne nem úgy, hogy ki sem nézek annyinak. Sokak szerint simán letagadhatnék minimum 2 évet. Ha még rá is teszek egy lapáttal, és mondjuk két copfot csinálok, akkor... áh, mindegy. Ezen nem idegesítem fel magam, mert teljesen felesleges, de azért "nem esett jól". A nagy "megdöbbenéstől" értelmes szó nem csúszott ki a számon, csak bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy értem.
A kérdésemre szerencsére érkezett válasz, annyira mégsem magának való. Kiderül, hogy egy igen komoly tantárgyat tanít, így már érthető, hogy miért őt küldte az igazgató. Csak a válasz után esik le, hogy ő eddig magázott, én pedig lazán letegeztem. Lehet nem kellett volna, de már mindegy. Bocsánatkérés helyett inkább próbáltam menteni a menthetőt.
- Remélem nem gond, hogy letegeztelek. Nagy korkülönbség nem lehet köztünk, így örülnék ha hagynánk a magázó formulát. -
Reményeim szerint belemegy, de ha mégsem, akkor igyekszem tartani magam a magázáshoz.
Miután ezt letudtuk egy újabb kérdést intéz felém Seren, amin kicsit megrökönyödök. Majdnem kibukott belőlem, hogy "Mivan?!", de helyette inkább csak ittam egy jó nagy korty kávét. Össze kellett szednem a gondolataimat.
- Irtószerek... Hmmm... -
Több ötlet is az eszembe jutott, de mind-mind a mugli világhoz kapcsolódik. Nem vagyok tisztába a varázsvilághoz kapcsolódó irtószerekkel. Éreztem, hogy egyre jobban kezdek pirulni, de végül nem küszködtem tovább.
- Esetleg egy kis segítséget kaphatnék? Nem igazán tudom, mire is gondol. Nem vagyok tisztába a... bájitaltannal(?)! -
Idegesen túrok bele hajamba, és söpröm hátra a szemem elé lógó szőke tincset.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 23. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 23. 22:19 | Link

Vanda

Látta a másik arcán, hogy valamivel sikerült igencsak megdöbbentenie, de gőze sem volt róla, hogy mit modnott, ami ilyen nyilvánvaló meglepettségre - és talán sértettségre - adott okot.
Nem mintha különösebben zavartatta volna magát miatta.
 - Igen, most gond. Nem professzionális - jegyezte meg hidegen, ha már Vanda megkérdezte. Nem, egyébként alapvetően cseppet sem érdekelte, hogy ki tegezte és ki nem - többnyire a diákok se magázták, őt pedig nem zavarta -,  de interjúhelyzetben az interjú alanya ne janiskodjon, amíg nem ajánlják fel neki a tegeződés lehetőségét. És képzelje el: nem fogják.
 - Valahol a káros bájitalok táján keresgéljen az emlékezetében - adta meg a kért segítséget, bár elvileg nem adhatott támpontokat, de ennyi idő után tökéletesen tisztában volt vele, ha valakinek gőze nincs a válaszról, úgyhogy mindegy volt, segít-e, avagy sem. Hallhatóan egyébként tartotta a magázódást a kis közjáték ellenére is
Miután megtárgyalták a kérdéssor ezen részét, Seren lapozott, így rátérhettek a következő szekcióra.
 - Mit is fog tanítani? És miért pont azt? - tette fel a kérdést. - És miből gondolja, hogy jobban fogja tanítani, mint mondjuk a varázsló jelentkezők, akik esetleg szintén pályáznak a posztra? Elvégere ők helyzeti előnyből indulnak - toldotta még hozzá. Nekik semmit nem kellett tanulniuk a varázsvilágról, elvégre átlagban tizenöt éves koruktól fogva már ebben éltek minden nap, ergó tudták, mik az irtószerek, és nem kellett külön eszközöket gyártani nekik azért, hogy ki tudják nyitni a termet reggelente. A lánynak nagyon jól kellett teljesítenie ahhoz, hogy még így is lepipáljon másokat, és kételkedett benne, hogy az igazgató még abban a korban volt, ahol hatásosan be lehetett vetni a vélaságot eszközként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. január 23. 23:03 | Link

[Seren]


Kicsit megrökönyödöm, hogy a fiatal srác ennyire tartja magát a magázódáshoz. Ez a meglepődöttség amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan megy is. Azonban ezzel sikerült elérnie egy váltást nálam. Általában könnyen felveszem a beszélgetőpartner stílusát, így most kicsit Seren leszek, de természetesen megtartom a nőies oldalamat is.
- Ahogy gondolja! - vágom rá, majd többet nem törődöm vele.
Egy kis segítséget kérek, amit meg is kapok, azonban úgy fest Seren már elkönyvelte, hogy nem fogom tudni a választ. Reménykedem benne, hogy ezt nem a szőke hajnak tudja be. Igaz, a szőkék között több a kevésbé okos, de én a kivételek közé tartoztam, bár ő ezt még nem tudhatja. Kissé erélyesebben teszem le a bögrét, akaratom ellenére. Előre hajolok, és mindkét alkarommal megtámaszkodom az asztalon, majd Seren szemébe nézek. Igyekszem fenntartani a szemkontaktust ha a férfi is képes rá, majd belekezdek a mondandómba.
- Káros bájital... Megkülönböztetünk negyedfokú és elsőfokú mérgeket, ugyan is azokhoz tartoznak. Leginkább kártevő állatokra hatnak, de emberi szervezetre is károsak lehetnek. - itt egy hatásszünetet tartok, majd folytatom - Esetleg szeretne még tudni róluk valamit?! -
Remélem sikerült bebizonyítanom neki, hogy az alapokkal tisztában vagyok, és csak az izgalom miatt nem ugrott be először. De az az izgalom elszállt, már csak egy bizonyos bizonyítási vágy marad bennem. Nagyon minimális önelégültséggel fogom meg ismét az italt és iszok egy újabb kortyot a kávéból, majd a bögrét visszateszem az asztalra. Megragadom a kiskanalat és kavarni kezdem a barna folyadékot. És megérkezett a várva várt kérdés. Azt hittem ezzel fogja kezdeni, de nem. Egy mosoly jelenik meg arcomon, és nem tudom melyik csoportba is soroljam.
- Szellemtant. Azért mert mióta tudom, hogy negyed részt varázslény vagyok, azóta foglalkoztatnak a lények, szellemek. Egy jó időt kutatómunkával töltöttem, és sikerült összeállítanom egy tantárgynyi anyagot, ami remélem elég lesz a vezetőségnek is. -
Ezt egy levegővel mondtam el, de nem hadartam. Nyugodtan, végig gondolva mondtam el, majd befejeztem a kávé kavarását, és ismét előre dőltem.
- Úgy gondolom, hogy ha az igazgató azt nézi, kivel könnyebb dolgozni, akkor jobb is, ha nem kerülök be. Azért mert nem vagyok boszorkány, és mert nő vagyok, attól még tudok ugyan olyan jól tanítani, mint egy férfi... ha nem jobban. Nem hiszem, hogy ilyen külsőségeken múlna, hogy ki lesz jó tanár, és ki nem. Értek a meggyőzéshez és tudok hatni az emberekre, ami fontos lehet a tanításban. A jó tanár magán tartja a figyelmet és meg is követeli azt, és én teljes mértékben megkövetelem a figyelmet és az aktívságot a közönségemtől. Szóval netán, ha kérdez, akkor örülnék ha kicsit több érdeklődést mutatna irányomban, és nem látszana magán, hogy unja az egészet. Köszönöm. -
Kiegyensúlyozottan, nyugodtan, rezzenéstelen arccal közlöm mindezt. De mégis érzem, hogy Serennek sikerült felidegesítenie, azonban nem mutatom ki. Azt már nem akartam hozzátenni, hogy a vélaságom is sokat nyom. Így is kicsit elvesztettem a fejem, és elvetettem a sulykot. De ha jobban belegondolok akkor magának köszönheti.
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2013. február 7. 18:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2013. január 24. 13:01 | Link

Lucy és Gábor

Egy újabb kemény munkanap. Cupido csipás szemmel ébredt, és ahogy kitekintett az ablakon szomorúan nyugtázta, hogy kinn esik az eső. Egy mély sóhaj hagyja el csöpp kis száját, majd nyújtózkodik egy hatalmasat, megrebegteti apró szárnyait, és már munkára készen ácsorog. Az eső miatt a délelőttöt az iskola falai között töltötte, de semmi érdekes esemény nem történt. Nem is volt kedve dolgozni. Ma inkább egy pihenős, nyugodt, munka mentes napot szeretett volna. Úgy döntött, hogy szabadnapot vesz ki. Ilyen a sok-sok éve alatt nem fordult elő, így úgy érezte, ő is megérdemel egy kis pihenést.
Az ablakában ücsörgés közben apró lábait lóbálta, és egy nyíllal játszadozott közben. Unatkozott. Semmi érdekes nem történik így, ha az ember Cupidoja szabadnapot tart. Ekkor azonban egy fantasztikus ötlet támadt a fejében. Ha ez lehetséges lenne, akkor most egy hatalmas felkiáltójel villódzna a feje felett. Az eső is elállt, így minden tökéletes volt arra, hogy lenézzen a faluba. Kiröppent az iskolából és a faluig meg sem állt. Egy kis időt eltöltött azzal, hogy hol is kezdje a napját, de végül a teaházra esett a választása. Ahogy valaki kinyitotta az ajtót megragadta a lehetőséget, és besurrant. Felrepült egy eldugott sarokba, és onnan nézelődött körbe. Itt legalább van némi élet, és izgalom.
Nem telik el sok idő, amikor észrevesz egy párt az egyik asztalnál. Ennyit arról, hogy ma nem dolgozik. Elővette a nyilát, becélozta a férfit, majd lőtt. A nyíl a férfi combjába szúródott. Egy újabb nyíl került elő, ami hamarosan a nő teáscsészéje felé száguldott. Cupido egy jót nevetett saját viccelődésén, majd tovább állt, hogy véletlen se bukjon le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 24. 13:35 | Link

Vanda

A rátarti hangot észrevételezve sóhajtott egyet - érezte, hogy nehéz dolga lesz Vandával. Nem hiába mondják, hogy az ember vagy szép, vagy okos...
 - Csak negyedfokú. Hogy lehetne valami első- és negyedfokú is? De lényegében igen - bólintott. Érdekes logikai gikszer, de elnézhető, ha belegondolunk, egy pillanattal ezelőtt a teljes tudatlanság tükröződött Vanda arcáról. Pipa, válasz elfogadva.
A tantárgyát hallva bólintott, bár nem volt benne biztos, hogyan lehet a szellemekről tanéveken keresztül órát tartani, de megkötötte a fikciós egyezményt. Ha vámpirológia van, miért ne lehetne szellemtan, nem tűnik rosszabbnak.
Kissé összeráncolt homlokkal hallgatta Vandát - amit mondott, elég inkoherens és valótlan volt első hallásra, bár irodalmi elemzést nem végzett rajta, mert akkor biztos meg  tudta volna mondani, hogy mik voltak a szavak mögötti valódi gondolatok.
 - Melyik munkáltató nem azt nézi, hogy kivel könnyebb dolgozni? - vonta fel a szemöldökét kissé furcsállva. Majd direkt keresik az olyan embereket, akik külön problémákat okoznak a puszta létükkel? Valósnak tűnik.
Na várjunk. Ki beszélt itt arról, hogy baj, hogy nő? Seren vetett rá egy őszintén értetlen pillantást, ami tartalom tekintetében valahol félúton lehetett a "gondolkodni képtelen gyökér vagy" és a "nem mondod komolyan, hogy ezzel próbálsz bármit is elérni" között lehetett.
Sok rossz tulajdonsággal vádolták már Serent, de hímsovinisztának azért még nem nézték. Lehet, elkiabálta az okosabb a kezében tartott bögrénél gondolatot a beszélgetés elején? Vagy inkább csemperagasztóval kellett volna összemérnie?
 - Remélem, befejezte a hisztit és folytathatjuk - jegyezte meg, unottan fonva össze karjait maga előtt. Ha Vanda azt hitte, hogy ez a kis kifakadás majd lenyűgözi vagy "helyére rakja" Serent, rosszabb elgondolásai nem is lehettek volna. Az egyetlen indok, amiért a férfi nem átkozta darabjaira az volt, hogy túl sok lett volna a szemtanú. Ja, és mert épp azon dolgozott, hogy bebizonyítsa magának, nem egy agresszív vadállat, úgyhogy nem tett volna túl jót az önértékelésének.
Ajkai gunyoros mosolyra húzódtak.
 - Nem gondolja, hogy ha ilyen módon kell megkövetelnie magának a kellő figyelmet, az hátráltatni fogja a tanításban? Egy rellonos diák valószínűleg pofánröhögné és megátkozná, ami ellen mint tudjuk, még egy kezdő kiskölyök szintjén se tud védekezni. És higgye el, a diákok próbálkoznak. Ilyen esetre mik a tervei? - érdeklődött felvont szemöldökkel.
Alapvetően nem volt baj a varázstalanokkal - nem több, mint bármelyik másik emberrel -, ilyen tekintetben nem volt benne semmiféle rellonos gőg, de azt hülyeségnek tartotta, hogy valaki, aki még egy fáklyát se tud meggyújtani az épületben, tanítani próbáljon. A harmadikosoktól kezdve darabjaira fogják szedni az óráját; ha nincs meg a kellő tisztelet, esélytelen bármit is elérni, és a legtöbbekben nem lesz.
Nem próbált azzal mentegetőzni, hogy ezeket a kérdéseket fel kell tennie, mert valószínűleg akkor is feltette volna, ha nem szerepel a papírokon - reálisak voltak, még akkor is, ha a lánynak nem tetszettek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 570
Írta: 2013. január 24. 14:13 | Link

Lucy Dijjas

Hiába is, jó hogy jött a pincér és felvette a rendelést, hiszen Gábor már tényleg teát akart inni. Igazi teát, nem azt, amit a gyerekek kapnak a tízórai mellé! Minőségit! Szívesen babrálgatott volna maga körül a csészével és a hozzá járókkal, s kortyolgatta volna a gőzölgő csodát. Elvégre ezért jött ide, átmelegedni és felfrissülni. A legjobb helyre jött.
-Nahát! Az nagyszerű dolog... Jól döntött, hogy itt maradt, van itt bőven izgalom és akció -jegyezte meg derülten- És az iskolaévek után mihez kezdett? Mármint, azóta elhelyezkedett valahol? -érdeklődött tapintatosan, igyekezve nem magára haragítani a hölgyeményt. A mai világ helyzetében nehéz munkát találni, Gábor is örült, hogy neki sikerült megszereznie a tanári állást a jelentkezők közül. Így ő most megnyugodhat, van egy stabil állása, amiért igyekezett és tanult. Nem ártott neki a kinti levegő... Most, miután megszilárdult körülötte a föld, visszatért a hazájába. Családot alapítani, gyereket nevelni, apukásat játszani.
-Tudja, engem is az ország iránti kötődés hozott vissza. Úgy érzem itt kell élnem, itt kell családot alapítanom és öregednem tovább boldogan. Egy ideje ugyanis külföldön tanultam és dolgoztam is, egy éve sincs, hogy idejöttem. -árulta el, miközben elgondolkodott  kijelentésén és jó közös pontnak vélte az előbbieket. Utána figyelmesen hallgatott, de szemével el-el pillantott a lány mögé, hogy a felszolgáló után kutathasson. Az pedig csak sürgött és forgott, tette a dolgát, csak éppen valahogy az ő rendelését nem akarta kihozni. Kezdett tehát egyre türelmetlenebbé válni.
-Írni, mint könyvet vagy verset? Vagy csak a levelezést és naplóvezetést takarja az írás fogalma? -kérdezett vissza ismét- Nem tudom, nekem a múltkor került elő a fiókból az egyik régi naplóm, mulatságos olvasmány volt. Legszívesebben kidobtam volna, hiszen badarságokkal van tele, de mégis közel állt a szívemhez. Megtartottam és visszatettem a polcra. Egyébként nem volt túl sok naplóm, én utáltam olyat írni. Igazából csomószor megjött hozzá a kedvem, de egyszerűen meguntam, mert nem történt velem sok érdekes. Utólag már lehet bánom... -fejezte be meséjét egy széles mosoly kíséretében, összekulcsolva kezeit.
Éppen ekkor hozták ki az ő teáját is, gőzölgött. Gábor kavargatni kezdte, hiszen túl forrónak ítélte meg. Egy köszönöm után a felszolgáló elsietett, hogy a többi vendéget is kiszolgálhassa.
-Milyen jól áll ez a fekete garbó! -állapította meg udvariasan, dicséretnek szánva - Illik az arcához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. január 24. 14:17 | Link

[Seren]


Egyre jobban sikerült felidegesítenie Serennek, ami ha átlép egy határt akkor érdekes következményei vannak. Nem tartom magam gyenge nőnek, de van egy rossz szokásom, ami akkor jön elő, ha nagyon felhúznak. Amikor még hisztisnek is nevez akkor szakad el a cérna. Megiszom a maradék kávét, leteszem a bögrét az asztalra, és a következő pillanatban szék nyikorgása hallatszik.
- Azonnal jövök, de ki kell mennem a mosdóba! -
A választ meg sem várva felállok, megfogom a táskám, és a mosdó felé veszem az irányt. Amint kiérek nem túl nőiesen vágom be az ajtót. Egy hatalmasat fújtatok, majd a mosdókagylóhoz sétálok. Leteszem a táskám a kagyló melletti szabad részre, majd megtámaszkodom. Magam elé meredek és hatalmas sóhajok hagyják el ajkaimat. Felnézek és a tükörbe saját magamat kezdem fürkészni. Egyszerűen nem értem mi baja van velem a srácnak. Vagyis tudom, hogy nincs baja, csak a munkáját végzi, de azért egy kicsit kedvesebb is lehetne. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki így beszéljen és viselkedjen velem. Ami pedig a legjobban zavar az az, hogy egy buta szőkének hisz. Legalábbis a negatív kisugárzása, és az a néhány mimikai megmozdulása erre enged következtetni.
Megengedem a csapot, kicsit bevizezem a kezem, majd megmosom hideg vízzel a tarkómat. Egy újabb mély sóhaj, elzárom a csapot, felkapom a táskám és kisétálok. Az ajtó immár rendesen csukódik be mögöttem. A pulthoz sétálok és rendelek egy pohár tonicot. Kifizetem azt is és a kávét is, majd újra az asztalunk felé veszem az irányt.
Helyt foglalok és ezután folytatjuk a beszélgetést.
- Szóval visszatérve az előző kérdéshez. Rellonos kölyök, mint amilyen maga volt? Remélem nem sok dolgom lesz ilyen antiszociális, "a világ szörnyű" arckifejezésű diákokkal. Valamint abban is reménykedem, hogy a mestertanoncoknak kicsit több esze van, mint, hogy minden butaság miatt megátkozzanak. De ha ilyen gyermeteg varázslók és boszorkányok járnak oda, akkor.... -
Nem fejezem be a mondatot, ide képzeljen amit csak akar.
- Na meg gondolom, hogy az alapokra meg leszek tanítva, ha tényleg tudok varázsolni. Talán akkor majd meg tudom védeni magam a vérengző, áldozatra váró rellonosoktól. -
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 24. 14:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 24. 15:45 | Link

Vanda

Látszott, hogy a türelem nem volt a nő erénye, és belegondolva Seren elképzelhetőnek tartotta, hogy a sajátos humor mellett az igazgató azért küldhette őt, hogy természetes bájánál fogva addig idegesítse a jelöltet, amíg ki nem borul - így legalább látják, hol vannak a határai.
Nem tartott sokáig megtalálni őket.
Ahogy a lány rendkívül nőiesen kitrappolt a mosdó felé, Seren néhány hümmögés közepette felkönyökölt az asztalra, tekintetével a többi jelenlévőt pásztázva. Nem voltak túl sokan, de épp elegen ahhoz, hogy ha esetleg Vanda egy kicsit felemelné a hangját, az sem lenne túl feltűnő, tehát lehet tovább feszegetni.
Már ha nem marad a mosdóban addig, amíg Seren nem távozik - az újabb ajtócsukódás azonban biztosította a férfit arról hogy nem, ilyen szerencséje közel sincs. Sőt, egy készre fogalmazott választ is kaphatott.
Vanda vele kapcsolatos elmélkedését hallva muszáj volt röhögnie, ezt már nem bírta fapofával - klasszikus megmozdulás: ha megkérdőjeleznek és nincs rá épkézláb válaszod, keress hibát a másikban, mert az biztos eléggé lefoglalja ahhoz, hogy ne vegye észre az inkompetenciádat.
 - Igen, olyanok, mint én. Ezért is tudom pontosan, miről is beszélek, magával ellentétben: a rellonosoknak nem a világ fáj, csak az emberi idiotizmus, és ezt nem hajlandóak rózsaszínbe csomagolni.  De egyébként ha az ilyen jellegű problémát tanárként nem megoldani akarja, hanem elkerülni, az már régen rossz. -
De legalább ismerte a házneveket és a diákok tulajdonságait, ez jó pont. Ellenőrizve, még ha némileg bújtatott módon is.
 - Hát. Nem tudom, mennyire van tisztában a dolgokkal, de ez egy iskola. Ide definíció szerint gyerekek járnak, akiktől nem lehet felelősségteljes viselkedést elvárni. Az, hogy a megjelenni hajlandóak fele azzal kezdi, hogy megpróbálja szétverni az órát, mert kóstolgatja a tanárt, szinte természetes. Gimnáziumba se járt? - kérdezte, őszinte meggyőződéssel, hogy nemleges választ fog kapni. Lehet, korai volt ez a tanítási vágy, ugyanis a lány maga is gyereknek tűnt, Seren szemében legalábbis, még ha a korkülönbség nem is volt több két évnél. Igaz, Seren tapasztalatból beszélt, amivel a lány nem rendelkezhetett, bár ezt józan paraszti ésszel is ki lehetett találni, amit azért díjaznak errefelé.
A gunyoros jelzőt elengedte a füle mellett, nem kívánt rá válaszolni; nem lett volna értelme.
 - Azt remélem, tudja, hogy a mestertanoncokat egy gyorstalpalóval nem fogja meghaladni tudásban. Az meg errefelé nem túl lenyűgöző, hogy egy idő után maga is tud ablakot nyitni, mert itt ez a természetes. Mindezt azért mondom, hogy ne tápláljon még több illúziót: ha felveszik, az első éve veszettül nehéz lesz, és gondolja meg, hogy itt akar-e kezdeni - közölte nemes egyszerűséggel. Nem feltétlenül akarta eltántorítani Vandát - bár meggyőződése volt, hogy nagyobb szükség lenne ÁVT tanárra, vagy javasasszonyra -, de nem készült tovább táplálni azon elképzeléseit, hogy majd elkezdi a mesedélutánt, a diákok pedig tátott szájjal hallgatják.
Ha valami hasonló történne, akkor a fele alszik, a másik fele pedig retardált.
Miután ezt megtárgyalták, több értelme nem volt, hogy a kávéházban maradjanak; előbb Vanda, majd Seren hagyta el a helyiséget.
 
Utoljára módosította:Eric S. Weaver, 2013. január 24. 21:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. január 24. 17:36 | Link

Odett


Tiszta hülyének érzem magam, vagyis nem egészen, csak idegesít ez a folyton felmerülő hezitálás bennem. És, hogy ezzel Odettet is bizonytalanná teszem. Na tessék, az iménti kérdése is ezt támasztja alá!
- Nem, nem! - Vágtam közbe amint lehetett, hogy egy percig se gondolja tovább azt, hogy ő tett valami rosszat. Jobb kezemet felemelve, és végigsimítva ujjaimmal arcán, próbáltam nyomatékot adni szavaimnak. Álla alá tettem kezemet, felemelve fejét, hogy a szemembe nézzen, és én is az övébe.
- Te nem csináltál semmi rosszat! Ezt verd is ki a fejedből, rendben? - Határozott voltam, és őszintén beszéltem. S amint valami beleegyező jelet mutatott felém, hogy nem emészti magát a történtek miatt, leeresztettem a kezem, és egy puszit nyomtam az orrára.
Biztosra veszem, hogy a magyarázatom nem volt túl kielégítő a lány számára. Nekem sem lett volna az. Lényegében meg sem indokoltam azt, miért húzódtam el hirtelen, úgyhogy nem lehettem biztos benne, hogy Odettet megnyugtatta az iménti kijelentésem, miszerint ő nem tett semmi rosszat.
Mindenesetre ahelyett, hogy tovább magyarázkodtam volna, kezembe kaptam egy villát az asztalról, beleböktem egy szép piros eperbe, majd jól megforgattam a csokiban. bal tenyeremet a villás kezem alá tartottam, nehogy a csoki Odett ruhájára csöppenjen, a lány felé irányítottam az édességet, és reméltem, el is fogadja ezt tőlem. Ha nem teszi, akkor majd az én számban fog landolni az édesség.
Nem várakoztatom ám sokáig Odettet, főleg nem hagyom kételyek között, úgyhogy az újabb csokis gyümölcs adag elkészítése közben ismét megszólalok.
- Tudod, csak azt akarom, hogy minden jó legyen, neked... - Ez alkalommal egy banán darab kerül a villára.
- Hogy ne csak arra emlékezz, hogy letámadtalak... nem mintha nem szeretném legszívesebben kihagyni a többi eltervezett programot, és rögtön rátérni a lényegre. - Fél szemmel Odettre pillantok, incselkedő mosollyal számon. A banán immáron a csokiban úszkált vidáman.
- Ámde én olyan ember vagyok, aki azt az elvet vallja, hogy egy jó randinak meg kell adni a módját. És különben sem kell sietni, miénk az egész épület, egész éjjel. - Kezemet ismét felemeltem, és az előbbi módon, a lány felé irányítottam a banánt.
Reméltem, hogy most már tényleg látja ő is, miért húzódtam el valójában, és eltűnik az arcáról az a pici csalódott szomorúság, ami még ott bujkált a mosolya mögött.
- Hogy áll a kisasszony a tánccal? - Tettem fel aztán nemsokára a kérdést.

Utoljára módosította:Pethő Csongor, 2013. január 24. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 25. 15:17 | Link

A kérdésemre, hogy rosszat csináltam e, nemleges választ kapok. Ennek ellenére nem sikerült megnyugodnom. Nem tudom mi baja van, nem tudom mi történt az imént, és ez a tudatlanság cseppet sem édes. Szomorú tekintettel meredek magam elé egészen addig, amíg Csongi fel nem emeli a fejem és nem néz a szemembe. Pillantását viszonozom, egy ideig "farkasszemet nézünk", majd egy nem túl meggyőző mosolyt küldök felé. Vagyis én igyekeztem meggyőzően mosolyogni, de nem tudtam "hazudni".
- Rendben! -
Még ezt is hozzáteszem, majd egy puszi cuppan az orromon.Egy nagyot sóhajtok, és közben figyelem, hogy mit ügyködik mellettem ez az Adonisz. A villával éppen kinyír egy epret, ami után csokis halotti lepelbe öltöztet. A hulla hamarosan az én szám felé közelít, majd benne is landol.
- Már csak az hiányzik, hogy brümmögj, mint a repülők. Anya mindig ilyet játszott velem kiskoromban. -
Egy széles vigyor jelenik meg arcomon, miközben Csongi egy banánt nyír ki. Lefoglal az ügyködése, de ekkor a hangja is megüti a fülem. Szemeibe nézek és komolyan figyelem mit is mond. Miután elhallgatott egy mély sóhaj szakad fel belőlem, mely mellé egy szemforgatást társítok.
- Nekem tök jó minden, emiatt ne aggódj! -
Egy sokat sejtető mosolyt küldök felé, majd a kezében lévő villáért nyúlok. Reményeim szerint elengedi. Ha ez így történik, akkor leteszem a villát a többi gyümölcs tetejére, majd közelebb hajolok Csongihoz.
- Ne agyalj már annyit! - suttogom, mivel ilyen közelségben már ezt is simán meghallja, majd egy puszit adok előbb a nyakára, majd a szájára. A puszi lassan átvált csókba ha ő is benne van a dologban.
Ezután egy olyan kérdés érkezik felém, amin elkezdek kacagni.
- Nem tudok táncolni! Nem szeretek táncolni! Szóval ha nem gond akkor azt mellőzzük! -
Kérlelő tekintettel nézek rá, és imádkozom, hogy ne kelljen ma táncolnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. január 27. 17:41 | Link

Odettke.

Felnevetek.
- Ajj, pedig épp azt terveztem, hogy a következő falatnál brümmögök meg zümmögök... - Jelentem ki, de rögtön hozzácsapom a "ne vedd ám komolyan ezt a kijelentést"-nézést a mondandómhoz. Isten ments, hogy az anyukája jusson eszembe rólam! Főleg most.
A sóhajtástól és a szemforgatástól komolyan megijedek, várom, hogy kitörjön az Odett-hurrikán és leüvöltse a fejem, amiért ilyen szerencsétlenkedős vagyok. Na jó, ez csak költői túlzás volt, nem ennyire vészes a helyzet. Ám azért engedelmesen elengedem a kezemből a villát a lány jelzésére.
- Értettem, főnök! - Jegyzem meg viccesen, mosolyogva. Hiába én vagyok az idősebb, azért most rá kell jönnöm, hogy Odett valamiben felnőttebben viselkedik, mint én. Bár lehet csak amiatt, mert nem ő a pasi, az idősebb pasi, és nem ő van ebben a helyzetben, amiben én. Mindenesetre az tény, hogy néha túlságosan maximalista vagyok dolgokban, és manapság már nem csak a munka terén törekszem arra, hogy minden tökéletes legyen és ne ejtsek hibát. Néha ebből vissza kell venni. Hagyom, hogy puszit adjon a nyakamra, hogy megcsókoljon. Visszacsókolok. Majd még egyszer. Aztán hagyom beszélni.
- A kisasszony ezzel egy világot tört össze bennem. - Szipogok színpadiasan, megbántott fejet vágva. Ám ez az ál-durcázás nem tart sokáig. Felpattanok a helyemről, megfogom Odett kezét, és ha kell, de erőszakkal is talpra állítom.
- Nyugi! Nem kell táncolnod! - Jelentem ki, még mielőtt kinyithatná a száját.
- Csak egy pörgés, na! Nem fog fájni! Egy kicsit... - Emelem fel egyik kezét, hogy tudjon egyet fordulni. A kedvemért ezt igazán megtehetné, aztán tényleg hagyom! Igaz, ha nagyon ellenkezik, egy kicsit csalódva, de leengedem majd a kezem, és a jelenet ugyanúgy folytatódik tovább, mintha mosolyogva pördülne egyet a kedvemért.
A folytatásban pedig: magamhoz húzom, és megcsókolom. Jobb kezemmel közben végigsimítok a hátán, lefelé, egészen addig, míg a kezem elér. Majd óvatosan félretűrőm a haját, hogy hozzáférhessek a nyakához. Apró puszi. Majd még egy. Ám még mielőtt tovább mennék, ott hagyom egy pillanatra Odettet, hogy a teaház bejáratát jelentő függönyhöz lépjek. Azt sokat sejtető mosollyal elhúzom - és ezután már csak találgatni lehet, mi is történt odabent a gyertyafényben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 30. 11:16 | Link

Egy szabad hétvégén
Katniss

Nagyon hideg van ma, legalábbis számomra. Amint kilépek a kastélyból, az orromon ott van a zúzmarához hasonlító csapadék, amit vigyorogva törlök le onnan, amint elindulok.
Az utam a faluba hasonlóképpen vidám, és mókás, hiszen a hóban nem lehet úgy menni, hogy ne legyek tiszta havas, mire lépek kettőt. Ekkor persze mindig lerázom magamról, és megyek tovább, aztán ha a főutcára érek, akkor toporgom le az utolsó pihéket is.
Nagyon hideg van, hidegebb, mint a kastélynál, így valami meleg helyet kéne keresni. Kezemben, magamhoz ölelve könyv, mint ahogy tőlem már megszokhatta mindenki, a sálam eltakarja a számat, a sapka a fejemen jól ráhúzva, a csizmám pedig, mintha mi sem történt volna lefele, tiszta, és száraz. Hiába, egy kis Leperex bűbáj ilyenkor tökéletesen jön.
Az első dolog, amit meglátok, egy teaház, aminek ajtaja vidáman nyílik, és szólal meg felette a csilingelő csengő, hogy jelezze új ember érkezett.
A pultnál egy kedves, fiatal nő fogad, akinek elújságolva, hogy csak egy finom meleg italt szeretnék inni, na meg talán egy finom süteményt elfogyasztani, máris egy olyan helyre kísér, ami az igényeimnek megfelel.
Leülök a puffra, székre, nem is tudom, mire, aztán minden gondolkodás nélkül leteszem magam mellé a könyvet, levetem a kabátom, sapkám, sálam, kesztyűm, miközben máris mondom, hogy mit szeretnék.
- Kérek szépen egy barackos zöld teát, jó melegen, citromlé nélkül, és kevés cukorral, valamint egy bogyós felfújtat.
Mosolygok, aztán ha elment, akkor előveszem a könyvem, szinte feltámasztom az asztalra, és olvasni kezdek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 30. 11:52 | Link

Dalma

Gyönyörű napra virradtunk. Bár az időjárás lehetne melegebb, de nem panaszkodom. Miután felöltöztem nagyon halkan elhagytam a szobámat. Ugyanis nem akartam felverni a szobatársamat, aki még az igazak álmát aludta, mikor én fölkeltem. Varázslatos táj fogadott, mikor kiléptem a kastélyból. Szeretem az ilyen kiruccanásokat. Ilyenkor lehet a legjobban gondolkodni. Az úti célom egyelőre még számomra sem volt teljesen világos. Valami új helyet szerettem volna meglátogatni, ahol haraphatok valamit. Ahogy felnézek egy táblán ez állt: Pillangó-varázs Étterem és Teaház. Na ez az a hely, amit keresek. Nem jártam még itt és harapni is lehet valamit. Giling-Galang szólt a csengő, mikor beléptem. Egy kedves hölgy fogadott, aki beinvitált. A teaház részét választottam, mert igazából csak nassolni való kell, nem komplett ebéd. Majd miután levettem a kabátomat, egy puffot szemeltem ki magamnak, amibe bele is huppantam. A szomszédos puffon egy lány ült. Olyan ismerős. Szerintem már láttam a Levitában, de nem vagyok biztos benne... De! A Vízkeresztes bulin láttam. Miután rendeltem a hölgytől egy kis csokis sütit és a hely specialitását, szóba elegyedek a lánnyal. Jó, hogy ezt a puffot választottam, hiszen a lányhoz közel helyezkedik el.
-Szia! Katniss vagyok. Téged, hogy hívnak? -Kérdezem meg. Többet egyelőre nem kérdezek. Ezzel választási lehetőséget adok neki, hogy akar-e velem beszélgetni, vagy csak egyedül akar lenni. Mindenesetre amíg várom, hogy befusson a rendelésem, meggyőződőm róla, hogy nálam van-e a pénztárcám. Szerencsére semmit sem felejtettem otthon. Amilyen feledékeny vagyok néha, ez a lehetőség sajna mindig fennáll. Aztán a tekintetem lesiklik a ruhámra. Egy kényelmes farmer van rajtam, egy lila fölsővel és egy szintén lila fülbevalót is viselek. A nyakamban a nyaklánc a lila különböző árnyalataiban játszik. Majd keresztbe rakom a lábam és várom, hogy a lány válaszoljon, de nem akarom kényszeríteni. Szívesen megismerném…
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 6. 21:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 30. 12:39 | Link

Katniss

Most kivételesen a tananyagban vagyok elmerülve, méghozzá a gemmológia rejtélyeiben. Furcsa egy könyv, és tudományág. Mintha a mugli iskolákban is tanítanának ilyet. Bár nem tudom, hogy igaz-e, hiszen nem jártam oda. Anya tanított, és hát, nekem az tökéletesen megfelelt. A könyv, ami hatalmas, előttem hever, így észre sem veszem, amikor valaki (hozzám) szól.
Kinézek a kötet mögül, vagyis feljebb emelkedem, és a szememet kidugom a tetejénél, majd körbenézek, hogy ül-e valaki még ott, akinek szólhatott a kérdés, és amikor nem, leteszem a könyvet, és magamra mutatok, közben pedig magamban megkérdezem, hogy: "Én?" Ezt viszont csak az arcom fejezi ki, inkább addig nem szólok semmit, amíg nem tudom tutira, hogy igen, én.
Közben megérkezik a sütim, és a teám, aminek a szélén ott repked egy pillangó. Valami elvarázsolt cucc lehet, mint itt minden, mert csak egy bizonyos távolságig megy el a bögrémtől. Meg is kérdezem a nőt, hogy ez micsoda, és miért így van, amikor elmeséli nekem, hogy azért van ott a pillangó, mert amit kértem, barackos zöld teát, abból a barack tavaszi, nyári gyümölcs, amikor teli van minden lepkékkel. És hát most, télen, kicsit jól esik, ha ezt fel is idézik.
Mikor elmegy, Katniss felé fordulok, mert még mindig engem néz.
- Ez aranyos. Remélem, te is kapsz ám olyat.
Mutatok a pillangóra, bár most elárultam magam, hogy hallgatóztam, amikor a ház specialitását kérte.
Erre kénytelen vagyok lehajtani a fejem, és csak egy helyben ülni, mintha mi sem történt volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 30. 14:23 | Link

Dalma

Bólogatok, mikor a lány felém fordul, és magára mutat.
-Igen, hogy hívnak téged? Mert már láttalak a Levitában, csak még sohase beszélgettünk.-De, most itt a nagyszerű alkalom, teszem hozzá gondolatban.  Közben kihozzák az ő megrendelését. Remélem hamarosan az enyém is megérkezik. Egy gyönyörű pillangó van a teája mellett, természetesen sütiből.  A pillangó szárnyait suhogtatva repül. Lenyűgöz a szépsége és művészi a kidolgozása. Egy igazi remekmű. Tiszteletem annak, aki sütötte. Ilyenkor kicsit szomorú vagyok, hogy nem itt élnek a szüleim. Nálunk otthon ugyanis nem kapni ilyen finomságokat. Pedig milyen jó lenne.
-Én is remélem. Nagyon ötletesek és szépek! Gondolom finomak is.-Bár ezt még nem tudom. Csak akkor mondhatok róla véleményt, ha már megkóstoltam. Egy pillanatra belenézek az egyik gyertya lángjába és megpillantom magam benne. Eszembe jut a családi szokásunk. Az egyik ősöm, annyira szerette a gyertyákat, hogy megcsinálta a világ legnagyobb gyertyáját. Akkora volt, mint a bábeli torony lett volna, ha elkészült volna. A gyertya lángja táncot jár és fényét a falak visszaverik. A gyertyák olyan meghitt és kellemes hangulatot tudnak árasztani. Megnyugszik tőle az ember.  Merengésemet a pincér szakítja félbe, aki felszolgálja nekem a sütit. Megköszönöm a pincérnek, aki hamarosan odébb áll, hogy más vendégeket is ki tudjon szolgálni. Az enyémen is van pillangó. Bele kortyolok a teába. Jaj de finom és ráadásul fel is melegít. Az én pillangóm lila színű és kecsesen szálldos a teám körül.
-Nincs szívem megenni!-Panaszolom. Annyira szép. De, ha arra gondolok, hogy amikor először ettem csoki békát és az első az kiugrott a kezemből. Lehet, hogy ez is ugyanolyan. Így hát győz az éhség és bekapom a röpködő pillangót. Azonnal édes csoki íz árad szét a számban. Mesés!
-Mit olvasol?-Kérdezem tőle a könyvre mutatva, azzal nagyot kortyolok a teámból...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 30. 15:37 | Link

Katniss

Úgy látszik, a magamra mutatok nem volt teljesen süket mozdulat, sőt, még meg is értette a lány. Azaz Katniss. Aki csak Niss. Egyszerűbb, és gyorsabb.
- Hát engem Dalmának hívnak.
Sütöm le a szemem, és bólogatok hevesen, hogy igen, már találkoztam vele, és arcról eddig is ismertem. Csak nézek magam elé, mint a jó gyerekek, aztán végre, nagy feszültség közepette megérkezik a sütim, és a teám. Szinte félek beleharapni, és belekóstolni, így előbb a bogyós felfújtnak fogok nekiesni.
- Igen, fenségesek.
Helyeslek, és közben a repdeső lepkét szemlélem. Aztán eszembe jut, hogy ez így irtó pofátlanság, hogy addig eszem, amíg a lány várakozik. Gyorsan lerakom a villát, megtörlöm a számat, és meg is magyarázom tettemet.
- Ne haragudj illetlenségemért. Nem szokásom, de nem tudtam ellenállni.
Kezem leteszem a lábamra, úgy, hogy megtámaszkodjak rajta, aztán lóbálni kezdem azokat, miközben a mennyezetet kémlelem, mert valami biztos van ott olyan dolog, ami izgalmas, hiszen Katniss is azt nézi. Aztán sóhajtok, mert én nem találok rajta semmit olyat.
Nekiállunk sütizni, és teázni, hopp, most jut eszembe, a teába még bele sem kóstoltam. Itt a remek alkalom. A lánnyal együtt nyúlok a bögréért, és kortyolok bele, és el kell ismernem, ez is kifogástalan. Itt semmit nem tudnak elrontani?
Mindegy is, hiszen amíg teázunk, és sütizünk, nem esik szó semmiről, na de aztán utána...
- Hát gemmológia tankönyv, de nem a sulis, hanem könyvtárból kivett. Ebben benne van mindenkinek a tudása, mugliké, és varázslóké egyaránt. Be kell valljam, nem igazán érdekes, mert mindenki ugyanazt írja le, de ettől függetlenül kijelenthetem, hogy pont ezek miatt tűnik számomra hitelesnek.
Nem rövid vélemény, tőlem szokatlan, de ha könyvekről van szó...
- Hogy érezted magad a buliban? Mármint szerinted milyen volt?
Én nem szívesen beszélek ugye ilyenekről, de valamiről azért kell diskurálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 30. 15:44 | Link

Joanne^^
2013.01.22. Este 7 óra táján

Ismételten - mint akkoriban oly sokszor - kedve támadt Marynek egy jó, kiadós sétához. Lassan több időt tölt Bogolyfalván, mint a kastélyban, de ez nem zavarja. Nem akadályozza ez őt semmiben, sőt! Aznap is sok felé járt-kelt, tüzetesen megvizsgálta többedszerre is a falu egyes részeit. Ma volt kint a legtovább, és ma múlt el leggyorsabban is az idő. Már este hét óra felé közeledett az idő, vagy már el is érte? Ezt nem tudja Mary, nincs rajta az órája. Viszont abban biztos, hogy éhes. Kimondhatatlanul, mit gyomorkorgása is jelez. Ennek okán pedig úgy döntött, bemegy a néhány háztömbnyire lévő étterembe. Így is tett. Amikor belépett azonban, minden dugig volt. Egy szabad asztalt sem látott, de még ismerős arcokat sem vélt felfedezni. Már épp azon volt, hogy inkább visszamegy a kastélyba, mikor megpillantott egy fiatal nőt egy szép, és aranyos kislánnyal, amint épp leadja rendelését a pincérnek. Kis hezitálás után Mary erőt vett magán, és odalépett a hölgy, és kislánya asztalához.
- Jó estét kívánok! - köszönt mosolyogva. - Elnézést, szabad ez a hely? - mutatott a fiatalasszonnyal szemben lévő ülőhelyre. Mikor az édesanya jelezte, hogy nyugodtan leülhet, Mary helyet foglalt.
- Köszönöm. - mosolygott még mindig, majd észbe kapott. - Ó, elnézést, be sem mutatkoztam! Mary Glotter vagyok! - nyújtott kezet. - Nagyon aranyos kislánya van. - Mikor a pincér kihozta a vele szemben ülők rendelését, és megkérdezte Marytől, mit kér, úgy döntött, ő is azt eszik, amit a nő a kislányával. Megkívánta, egyik kedvenc étele volt ugyan is. Amíg várta, hogy kihozzák vacsoráját, úgy döntött, beszélgetést kezdeményez, elvégre udvariatlanság lenne, hogy idepofátlankodik mások asztalához, aztán egy szót sem szól...
- Jó étvágyat! - mondta, még mindig levakarhatatlan mosollyal arcán. - Elnézést, ön itt él Bogolyfalván? - fogott bele az érdeklődésbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 30. 16:40 | Link

Dalma

-Szép neved van!- Mostmár őt is ismerem. Dalma, nagyon szép neve van és ráadásul nagyon jól néz ki. Szép szőke haja lágyan omlik a vállára. A szeme pedig világoskék. Elmerengtem már megint. Katniss légy szíves fegyelmezd magad.  Borzasztó, hogy ennyire hamar bármin el tudok gondolkodni. Még a kis apróságokon is. Hihetetlen mennyi csodája van a világnak. Sokan csak a nagy monstrumokat veszik észre és nem figyelnek a kis dolgokra, mint például a réten a kis virágra, vagy a méh döngicsélésére.
-Gemmológia? Nem tanulom a tantárgyat. Tanulsz vámpírológiát?-Kérdezem, hiszen ha jól becsülöm, van vagy harmadikos. Harmadiktól lehet azt a tárgyat tanulni. Kíváncsi vagyok, arra a tantárgyra csak sajnos még sokat kell várnom mire, tanulhatom. Nem igazság. Nagyon érdekelnek a vámpírok. Egy csomókérdést fel tudnék tenni a témával kapcsolatban. Annyira érdekes.
-Jól éreztem magam. Aleen remekül főz. A játékok is szuperek voltak. Szeretem a Levitás bulikat és te?-Kérdezem meg. Alexék és Aleenék bulija egyaránt csúcs volt. Ráadásul Alexék buliján találtam meg a legjobb barátomat, akivel az óta közös szobánk van. Rengeteg dolgot csinálunk mi együtt. Korcsolyázunk, vásárolunk meg ilyeneket.
-Melyik szobában vagy?-Lehet, hogy meglátogatom. Meglepem egy sütivel vagy valami kis aprósággal.
-Mi a hobbid?-Kérdezem. Ezen a szálon elindíthatom a beszélgetést. Hiszen, az ember szeret beszélni a saját hobbijáról. Közben az arra járó pincértől kérek még egy sütit és egy csésze fahéjas teát. Az egyik vendégnek most hozták ki a teáját. A pillangó kecsesen csapkod a szárnyaival. A vendég elmerül a látványban. Majd megrökönyödve veszi észre, ahogy a pillangó kirepül az ablakon. Mosolygok a dolgon. Tehát igazam volt, azzal kapcsolatban, hogy olyan, mint a csoki béka. De jó, hogy mégis megettem. Szegény vendég, bár rendelhet újat és a hibájából tanulva szerintem nem fogja hagyni, hogy a következővel is pórul járjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 30. 17:06 | Link

Lotte Cheesy

Miután távoztunk a lány házából elindultunk valamerre. A lányra bíztam az utat, mert még nem ismerem ezt a helyet, így igazából rajta múlott, hogy hova fogunk menni. Kicsit reménykedtem benne, hogy valami étteremszerűségbe tévedünk, mert a reggeli kimaradt. Bár olyan korán nem is tudtam volna enni. Világ életemben délben reggeliztem, valahogy sose jött össze, ez a keljünk fel nyolckor, hogy mindent a megfelelő időben tudjunk enni dolog. Viszont ha felkelek, akkor az első utam a konyhába vezet, hogy a tizenkét órás alvás fáradalmait egy szendviccsel ki tudjam pihenni.
A sétálás közben az utat figyeltem, közbe párszor a lányra pillantottam. Többnyire azon járt az agyam, hogy nem ártana megismerni kicsit jobban is. Alig tudok róla valamit, ami mondjuk fogható arra, hogy két napja ismerem. Kicsit talán elsiettem a dolgot. Nem tudnám megmondani, hogy miért, mert amikor az előző találkozáskor elváltak útjaink, megjegyeztem magamnak, hogy előbb ismerjem meg, és csak utána próbálkozzak. Most már mindegy. Nekem így is jó, de azért a nap folyamán meg akarok tudni dolgokat.
A Fő utcán a lány egy étteremmel szemben állt meg. Pillangó-varázs Étterem és Teaház. Olvastam le gyorsan a hely nevét, amikor megkérdezte, hogy bemegyünk e. Pont tökéletesnek tűnt egy reggeli elfogyasztásához.
- Menjünk. –Bólintottam, aztán elindultunk az ajtó felé. Csilingelés jelezte érkezésünket. Megvártam amíg bemegy a lány, aztán én is beléptem.
A hely pont olyan volt, mint kívülről elképzeltem. A korai időpontnak köszönhetően még nem voltak olyan sokan. Ez érthető, ilyenkor még minden normális ember alszik. Kicsit úgy tűnt, hogy az egész helyet mi keltettük.
Hamar rájöttem, hogy ahhoz, hogy valami kiadósabbat is ehessünk, az emeletet kell választanunk. A lépcsőn felérve egy idősebb férfi várt, és miután kértem egy asztalt, az egyik fal melletti asztalhoz vezetett. Velünk szembe egy kép volt a falon, ami biccentett egyet köszönés képen. A szokatlan helyzetnek köszönhetően inkább leültem, és így néztem a lányra.
- Mit szeretnél enni? -Kérdeztem egy mosoly kíséretében, és csak reméltem, hogy nem salátára fog esni a választása. Én is kinyitottam egy étlapot. Egy enyhébb sokk után, miután rájöttem, hogy minden magyarul van írva, és le kell fordítanom az ételeket, ahhoz, hogy ehetőt ehessek, nekiláttam az étel kiválasztásának. Kicsit sokáig tartott, mert nem minden nap látok ilyen szavakat.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. január 30. 17:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 30. 19:56 | Link

Bianca <3

Nem gondoltam volna, hogy most fog eljönni ez a nap. Az első randevúm napja, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Én azt hittem, hogy csak évekkel később fogok elhívni egy lányt sütizni. Most meg… Nem tudom mi ütött belé? Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Woodarn szerint ezt a szerelem jele, de én nem vagyok benne biztos, hogy 13 évesen érezhetek ilyet. De még nincs olyan szabály, hogy egy fiatal fiúra ne találjon rá élete szerelme. Jó, lehet, hogy nem is sokáig fog nekem tetszeni Bianca. Na, mindegy, ráérek később is gondolkodni ezeken a dolgokon, mert a végén még elkések a randiról. Miután kilépek a házból, szinte futni kezdek. Az macskaköves úton egy ismerősömmel sem találkozok, ezért nem állok le beszélgetni. Amúgy sem tenném, hiszen tényleg elkésnék a teaházból. Pár perc alatt a Pillangó-varázs ajtaja elé érek. Mielőtt még belépnék, próbálom leszedni a havat a cipőmről. Miután végzek, belépek, és a leülök az egyik székre, ami épp az ablak mellett van. Innen legalább jól látom, hogy mikor fog megjönni Bianca. Tehát helyet foglalok és leveszem a kabátomat. Ujjaimmal megigazítom a hajamat, ahogy Vincent szokta. Ezt tőle lestem el. Eztán a kezeimet leteszem az asztalra és a szívem egyre hevesebben kezd dobogni. Már nagyon izgulok, hogy hogyan fog alakulni a randi. Nem szeretném elrontani. Az arcomon lévő mosolyt pedig alig tudom eltüntetni. Annyira, de annyira boldog vagyok, hogy újra láthatom Bianca két szép szemét és édes mosolyát.
Kifelé bámulok az ablakon, és várom, hogy mikor fog befutni. Lábaimmal közben kicsit dobolok az izgatottság miatt. Olyan mintha órák teltek volna már el. Miért nem jön? Lehet elfelejtette… Vagy nem is akar jönni? Ah, még várok egy kicsit, de ha… Ez az! Itt van! Gyorsan elkapom a tekintetem az ablakról és előre nézek. A dobolást befejezem és várom, hogy mikor fog idejönni. Nos, ekkor ki is nyitja az ajtót. Amint ránézek, elmosolyodom és mikor mellém ér, összeborzolja a hajam.
 - Szerintem is jobb így. – újabb mosoly. Óh, de jó, hogy végre így is állhat a hajam. Örülök, hogy jobban teszik neki az a fajta hajviseletem, nem pedig a „lenyalt.”
 - Igen, nagyon jól összeöltöztünk. – nevetek. Felállok és odalépek a lány székéhez, majd kihúzom.
 - Foglalj helyet. – mondom kedvesen. Azt mondta Vincent, hogy a lányok szeretik, ha kihúzzuk nekik a széket, mert azt úgy illik. Amúgy is. A legtöbb filmben a fiúk mindig hellyel kínálják a lányokat. Tehát ha Bianca leül, akkor én is.
 - Amíg nem jön ide az egyik pincér, mesélj magadról. Tudod, a titkodról, aztán én is mesélek magamról. – vigyorgok. Ekkor egy kicsit megrázkódom. Olyan, mintha valami beleszállt volna a nyakamba. Na mindegy…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 30. 20:39 | Link

Eric

Az utcán sétálva elég sokat gondolkodott alapvető dolgokon, és azokat természetesen túlbonyolította, ezért ki is tartott egy gondolatmenet az út végéig. Közben még a fiút figyelte, tekintete az útra is tévedt párszor. Nem tudta leszűrni arckifejezéséből, hogy vajon min gondolkodhat, de nem is nagyon érdekelte akkor a dolog. Végig azon járt az agya, hogy a nap folyamán szeretné jobban megismerni majd Ericet, hiszen az addig összegyűjtött információk nem bizonyultak túl soknak. Ez természetesen semmit sem befolyásolt, de azt a pici szépséghibát mégis ki akarta küszöbölni. Hamar elérték a fő utczát, a lakósortól való távolságot figyelembe véve, még akkor is, ha lassan haladtak. Felvetette, hogy nézzenek be az étterembe,  amire helyeslő válasz érkezett. Ekkor újra a fiúra nézett és elmosolyodott.
Elindultak a bejárat felé, ahol ő előre ment, elsőként lépett be a helyiségbe. Utána a fiú is, akit abban a pár másodpercben kedves pillantásával jutalmazott meg. Szeme azonban nem állt meg ott, tovább vándorolt a teaház összképét keresve. Nem látott sok embert, hiszen korán volt még. Általában nem kel ilyenkor fel, addig alszik, ameddig csak teheti. De vannak a kivételes esetek, amikor is talpon van, olyankor aztán nem lehet megállítani, és az őt körülvevő lustaság sem zavarja. Akkor a tömeg hiányát is figyelmen kívül hagyta, és mivel nem éppen egy kellemes reggeli teázás céljából választotta ezt a helyet, így útjuk az emeletre vezetett tovább.
Felértek a lépcsőn, majd a pincér segítségnyújtása után egy kicsit távolabbi, fal melletti asztalhoz sétáltak. Levetette kabátját, majd a szék támlájára helyezte és le is ült. A levitás tekinteté kereste, mert hosszú kihagyott percek után ismét el akart bennük mélyülni, akár csak egy kis időre is. Ehhez társult a jellegzetes mosolya. A kérdésre vette csak magát észre, vetett egy pillantást az étlapra, majd kicsit komolyabban elmélyedve benne próbált találni valami fogára valót.
- Szerintem baconos-sajtos rántottát – nézett fel, és válaszolta végül. - Te? - kérdezett vissza egy ismételt mosoly kíséretében. Imád mosolyogni, sokszor is csinálja, meg valószínűleg nem is olyan rossz látvány. Azokról a sajátos okokról, amik miatt csak kifejezetten neki is jó, nem is beszélve. Elgondolkodott magában, a sötét íriszekbe meredve, és a külvilágot teljesen hátrahagyva, de nem úgy festett, mint egy idióta, vagyis ezt csak remélte.
Idő közben megérkezett a pincér is, aki készen állt, hogy felvegye a rendelésüket. Még egyszer a fiúra nézett, majd úgy döntött, hogy mondja ő előbb, mit kér, aztán pedig majd Eric.
- Akkor kérnék egy sajtos-baconos rántottát és egy pohár narancslét – nézett a férfire, majd ismét a vele szemben ülőre. Amint ő is rendelt, a pincér eltűnt. Tekintete nem vándorolt tovább, megállt ott. Beszélgetéskezdeményezésben nem volt jó, várt még, hogy eszébe jusson valami. Vagy éppen, hogy a fiú közbeszól. A lényeg, hogy várt, akkor éppen mindenre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 1. 15:51 | Link

Katniss

Nekem szép nevem van? Jajj, ezt még senki sem mondta nekem. Lehajtom a vörösödés miatt a fejem is, mert nem szeretném, hogy lássa az arcomon a dolgot. A sütimen nyammogok, mikor szóba hozza a könyvemet, hogy mit is olvasok tulajdonképpen. Órákat el tudnék róla mesélni, és emiatt fellelkesedve állok neki róla fecsegni. Észre sem veszem magam.
- Hát a gemmológia az a drágakövekkel, azok jellemzőivel, kialakulásukkal foglalkozik. Én szeretem. Van benne egy kis mugli földrajz, meg ásványtan, és, óóó...
Kapok észbe mert nem is ezt kérdezte. Inkább a vámpirológia érdekli, amin viszont egy picit összeborzolom magam. Rémes dolog, és egyelőre még hallgatható, de húú, elég khm... furcsa.
Összehúzom a szemem, és a szám is, és olyan kelletlenül állok neki róla mesélni.
- Hát hol is kezdjem. Nos. Egyelőre még nem vészes. Csak arról tanultunk, hogy kik ők, miről ismerhetők meg, és ki lehet vámpír, meg ilyen tök általános dolgokat. Meg azt, hogy hogy öljünk meg egyet, ha látunk. Ami azért elég fura, mert nem hiszem, hogy pont egy tizenkét éves tini, na jó, legyen mondjuk 17, mert harmadiktól van ugye, na szóval nem hiszem, hogy egy e korú tini le tudna győzni egyet is. Előbb csavarja ki a nyakát a vámpírunk, mintsem megmozdulni tudna.
Ez egyre rémisztőbb,de igaz. Gondoljunk csak bele. Magam is belegondolok, és megint beleborzongok, mire inkább valami kellemesebb dolgot hozok fel, mint a múltkori levitás buli.
Katniss mesél, mint a gép, és néhány torokköszörülés után magam is elmondom, mit gondolok.
- Hát Aileen aranyos lány, és a programok tényleg jók voltak, viszont, khm. Az ízvilága az nem az enyém.
Mondom lehajtott fejjel, kicsit szégyellve magam, mert ennyi erővel csinálhattam volna magam is. De na. Ez az igazság. Nekem nem ízlett annyira, mint mondjuk anyué. De hát ez van, ízlések, és pofonok. De én meg nem szeretek hazudni, ezért az őszinteség.
A szobák hallatán felkapom a fejem, mert most jut eszembe, hogy nem, nekem jelenleg még saját, kis társaságos szobám nincs.
- Háát, tudod, még nem vagyok itt annyira régóta, így nincs is még olyan szobám, ahova be tudtam volna költözni. Viszont beszéltem Aileen-nel, és lehet, hogy vele megyek majd egy kecóba. Mármint szobába.
Javítom ki magam, és használok inkább szalonképes szavakat, mert a kecó, nem kicsit, hanem nagyon, nálunk használatod kifejezés a saját szobihoz. Aztán kb szóhoz sem jutok, mert máris jön a következő kérdés, hogy mit csinálok szabadidőmben.
Ezen annyit sem kell gondolkodnom, mintha azt kérdezte volna, hogy hogy hívnak, szóval máris rávágom.
- Olvasok.
És semmi mást kb. Nem szeretek annyira társaságban lenni, inkább egyedül vagyok, és olvasok. Mindent. Bármit, csak könyv legyen. Mugli, mágikus, máguskönyv, regény, vers, tananyag, bármi, csak olvasni lehessen.
Erre felcsillannak a szemeim is, aztán, hogy oldjam a dolgot, felemelem a bögrém, és nagyot kortyolok belőle. A sütim valahogy kereket oldott, így jelzem a pincérnőnek, hogy szeretnék egy újabb adagot kérni. Ő csak bólint, és már el is tűnik.
- És te, te hol laksz, és mit csinálsz szívesen? És júúúúj, mi a kedvenc tantárgyad?
Kérdezem meg tőle, amit már eddig is meg kellett volna, amikor a gemmológiáról, és vámpirológiáról beszéltünk. De csak most esett le. Szinte tapsikolok, bár visszafogom magam, szóval csak ülök a helyemen.
De a lelkecském tapsikol ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 1. 16:57 | Link

Dalma

-Nagyon izgalmasnak hangzik. Jövőre úgy is leadok egy-két tantárgyat, akkor ezt felveszem a helyükre.-Mondom belelkesülve. Bár, a földrajz nem az erősségem, de az ásványokat nagyon szeretem. Olyan szépek, és amikor megcsillan rajtuk a napfény, az egyszerűen lélegzetelállító.
-Melyik a kedvenc ásványod?-Mindenkinek vannak kedvencei. Nekem a zafír és a smaragd a kedvencem. Meg az ametiszt. Egytől egyig káprázatosak.
-Ebben teljes mértékben egyet értek. Engem igazából azért érdekel a téma, mert rengeteg könyv főszereplői a vámpírok és tudni szeretném, hogy mi valós ezekből a könyvekből és mi az, ami írói fantázia.-Megborzongok, soha nem akarok egy vámpír támadás résztvevője lenni. De mielőtt elkezdenék ezen filozofálni, már megy is tovább a téma az én legnagyobb megkönnyebbülésemre.
-Megértelek, ízlések és pofonok. –Mosolygok jó kedvűen. Megérkezik az újabb adag süti és tea, amit korábban rendeltem. A pillangót egy pillanat alatt bekapom. A csészét pedig a számhoz emelem és jól eső érzés árad szét bennem, mikor a forró folyadék lefolyik a nyelőcsövemen, a fahéj mámorító ízét hagyva maga után.
-Az jó. Jól fogod magadat érezni. Én a Rainbowban lakom Rosyval, a legjobb barátnőmmel. Ha, van, kedved egyszer nyugodtan ugorj be hozzánk.-Emlékszem, mennyire vártam, hogy Rosyval legyen egy saját szobánk. Aztán, Fédra néni átadta nekünk a kulcsot és Rosyval beszabadultunk. Kipakoltuk a cuccokat. Egy szoba, arra is nagyon jó, hogy jobban megismerd a másikat. A szokásait, a félelmeit és a vágyait is sokkal könyebben megismerheted, hiszen naponta látod, és rengeteg időt töltötök együtt.
-Tényleg. Imádok olvasni. Melyik a kedvenc könyved?-Ez az! Imádok a könyvekről beszélgetni. Könyvek, könyvek. Amikor kinyitod őket és elrepülsz egy másik világba. Az lehetsz, aki csak lenni akarsz. Lehetsz a hős lovag, egy szerelmes lány, egy vérszomjas vámpír vagy akár egy ártatlan szemlélő. Lehetsz fő vagy épp mellékszereplő. Az utazásodnak csak a képzeleted szabhat határt.
-Milyen témájú könyveket szeretsz?-Amikor belépek a könyvtárba, általában a fantasy polc felé veszem az irányt, de szeretem az igaz történeteket is. Meg a romantikusakat is. A horrort viszont utálom. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szeretem az izgalmat. Nagyon szeretek végigizgulni egy könyvet. Szeretek benne félni is, ha éppen az van benne, de valahogy nem szeretem a horrort. Nem tudnám megfogalmazni, hogy miért. Humorosat is szívesen olvasok. Képregényeket is, bár azok nem igazán számítanak könyvnek. Legyen fantasy, sc-fi vagy éppen igaz történet, a legjobb mindegyikben az, hogy egy másik világ kapuját nyitja ki. Egy új kalandot tartogat, amelyet még sosem éltél át. De, ilyenkor megteheted, csak nyisd ki a könyvet és várd a csodát. Mert rád talál, akkor, mikor nem is számítasz rá. Egy torokszorító harc, esetleg egy szomorú jelenet vagy talán egy boldog ölelésnél? Ki tudja. Senki, csak te tudhatod meg. Minden embernek más és más az, ami felemeli, félelmet kelt a szívében vagy épp a sírás felé sodorja.A könyveknek varázserejük van, amit más nem tudd, csak ezek a különös tárgyak, melyek teli vannak történetekkel, melyek pont akkor és pont azt adják, amire szükséged van.
-Budapesten lakom, egy festői környezetben. Egy nagy telken, távol a város zajától. Rengeteg állatunk van. 3 kutyánk, 3 macskánk és egy lovunk, Ezüst Hold. Szabadidőmben, vele szoktam lovagolni, táncolok vagy korcsolyázok. Meg zenét hallgatok, vagy musicaleket nézek. Örök szerelem a számomra a zene. Minden féle zenét szeretek, de a pop és a musical áll hozzám a legközelebb.-Egy mugli előadó, Máté
Péternek van egy olyan száma, hogy Zene nélkül, mit érek én. Teljesen igaz rám is. Zene nélkül, szomorú hely lenne ez a Föld nevű bolygó…
 
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. február 4. 18:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Joanne Annie Kingston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 542
Írta: 2013. február 1. 20:42 | Link

Mary

* Igazán sajnálja, nem töltheti velük ezt az estét Vilmos, mégis csak a családi vacsorák a legjobbak, igaz, hogy a kis családjuk 2/3-a jelen van, de Joanne szeret beszélgetni az étkezések alatt, amit lássuk be, egy pár szót ismerő tipegővel még nem túlzottan lehet. Jóllehet a korához képest fejlett, értelmes kicsi lánya van, de a mély beszélgetésekre még pár évet várnia kell.
Mosolyogva figyeli Millát, aki a vendégeket pásztázza. Nagyon szeretik ezt a kislányt, alig várják, hogy újabb gyerekük szülessen, ám egyelőre nem fér bele egy kistesó. A bolttal rengeteg munka van, sokat kell dolgozni azon, hogy kényelmesen meg tudjanak belőle élni. Ráadásul ott a rendelő, amibe nem csak a falusiak, de a Bagolyköves diákok is szoktak járni, amiatt is éjjel-nappal készen kell állniuk. Talán, majd ha 2-3 éves lesz a pici lány, akkor jöhet az újabb Kőszegi-trónörökös, ám addig semmiképpen sem. 30 éves kora után már nem akar szülni, esetleg 30 évesen, úgyhogy még van pár éve.
A magány kérdése hamar megoldódott, mert néhány perc „kettőn lét” után egy diáklány toppant oda hozzájuk.*- Szia, jó estét! Persze, ülj csak le! *Mondja barátságosan, majd a kislányára sandít. Emília alapvetően barátságos gyerek, de eleinte nehezen oldódik fel mások társaságában. Körülbelül negyed óra kell neki, és ha látja, hogy kedves az illető, meg a szüleivel is jól kijön, utána már megismeri, és szívesen játszik velük. * - Semmi gond, Joanne Annie Kingston vagyok. *Feleli elfogadva a kézfogást, majd a gyermekét is bemutatja a lánynak.* - Ő pedig Emília. Köszönöm szépen. Most egy kicsit még zavarban van, de pár perc múlva már pörögni fog. Igaz, csibész kisasszony? * Kérdi a pici lánytól. Nem gügyög tovább, nem szereti az olyanokat, akik túlzottan a gyerekük bűvkörében élnek, és csak róla tudnak beszélni, meg állandóan menőznek vele, hogy miket csinál, hogy csinál- sokszor egyébként szépítve a dolgon.* - Jól beszéled a magyart! Te is félvér vagy? *Érdeklődik a lánynál. Neki volt egy kis akcentusa, amikor Nagy-Britanniából ideköltöztek 13 éves korában. Szerencséje volt, nem cikizték miatta, sokkal inkább aranyosnak találták az osztálytársai. De viszonylag hamar megtanulta a magyaros hanglejtést.* - Neked is jó étvágyat! * Feleli viszont Marynek, bár ő maga nem rögtön fog neki az ételnek, először Millát eteti meg. A kicsi még nem tudja szépen enni kanállal az ételt, és ezt bizony nem egy étteremben kéne gyakoroltatni vele.* - Igen, itt lakunk a férjemmel hármasban. Van egy boltunk, meg egy rendelőnk. Te Bagolyköves vagy? * Kérdi, miközben ő maga is elkezdi enni a főzeléket, mert a pici éppen rág.* - Én is idejártam, Navinés voltam. * Újságolja, miután lenyelte a falatot. Nagyon büszke arra, hogy sárga volt.* - Tegezz nyugodtan, nem vagyok még olyan öreg. * Mondja mosolyogva, majd utánaszámol, hogy mikor is végzett az iskolában, és rá kell jönnie, hogy bizony 7 éve történt meg a dolog. Bele sem gondolt eddig, hogy ennyire régen voltak már Felagund Bájitaltan, Gyógynövénytan, és MitVall órái.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bájitalbolt tulajdonos javasasszony

exprefektus, exNavinés
Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. február 4. 15:53 | Link


Kőszegi Gábor

A kérdésre, hogy távollétem alatt volt-e munkám felsóhajtok. Hogy mindent megértsen, talán olyan részletekbe is bele kell mennem, ami nem biztos, hogy Rá tartozik, nem biztos, hogy egyáltalán érdekli Őt.
-Nos, én Tenerifében születtem, egy kis falucska Spanyolországban. Madridban kaptam munkát, a Vogue nevű híres, spanyol divatlap modelljeként, illetve néhány divatház kifutó-modelljeként. Ennek köszönhetően sok helyen voltam már, többek között Írországban, Törökországban, Olasz-és Franciaországban.
Mosolyodok el. Általában ilyenkor végképp leírnak az emberek, és megkapom a "buta modell" nevet, de én egyáltalán nem kérkedtem a szakmámat illetően, egyszerűen szerettem csinálni és kész.
-Aztán voltam menyasszony is és most ismét visszatértem ide, ahol felnőttem gyakorlatilag.
Igen, és ez jelenleg nagyon is jó Nekem, kicsit elszakadni. Így lehet igazán lezárni és pontot tenni a múltra.
-Az írás. Hát novellákat is írogatok, meg bűnügyi regényeket is, de ez csak amolyan hobby, senkinek nem mutattam meg Őket. Emlékszem, nyolc évesen kezdtem az írást, és egy mackós toll ihletett meg. Sokáig kis meséket írtam, rengeteg van belőlük, némelyik igencsak abszurd és vicces.
Nevetek fel, majd meghúzom a lófarkamat, és a férfire mosolygok, mikor az megdicséri a felsőmet.
-Nagyon figyelmes, köszönöm.
Aztán váratlan dolog történt, egy aprócska nyíl landolt a csészémen. Rosszat sejtek, a kezembe fogom, és Gáborra nézek kérdőn.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 5. 01:46 | Link

Joanne! ^^

Gyomorkorgása kezdett egyre erősödni, éhségével az élen, mely rögvest be is hajtotta a Pillangó-varázsba. Nem vágyott másra, csak hogy egy jó, kiadósat ehessen. Igazság szerint, el is fáradt egy kicsit, reggel óta csak sétált, amit az elmúlt hetekben igen sokszor ismételgetett el, így mostanra már az enyhe izomláz is kezdte kerülgetni. Életében nem sétált még ennyit, viszonylag, ilyen rövid idő alatt. Alig várta, hogy végre kényelembe helyezhesse magát az étterem egyik kényelmes székén/padján. E felé a kényelmes cél felé, meg is tette az első szükséges lépést: Odaállt az étterem ajtaja elé. Majd jött a második lépés is: Kinyitni az ajtót. Apró lépésekben számolunk, így a harmadik a küszöb átlépése lesz, de hogy ne legyünk olyan rémesen szőrszálhasogatók, az ajtó becsukását is ide számoljuk. Tehát a negyedik lépés még, illetve már a terep felmérése, és a megállapítás: Nincsen szabad asztal. Az ötödik lépés ennél fogva egyértelmű: Megkérdezni a legszimpatikusabb jelenlévőtől, ki a legkisebb társasággal van, van-e szabad hely körében. Meg is volt. Ott lép érvénybe a hatodik lépés, ami a leülést, és a megkésett bemutatkozást takarja. A hetedik lépés, azaz rendelés után érkezik az eddigi utolsó, vagyis nyolcadik lépés: A jelen. A társalgás. Beszélgetés. Ismerkedés. Evés.
- Milyen szép neve van! - mosolyodott el. - És Emíliáé is nagyon tetszik. Megértem. Én is ilyen voltam. És sokszor vagyok is, csak nekem kicsit több idő kell. Mondjuk ez sok mindentől függ... - tekint a picire, és akaratlanul is elmosolyodik, olyan aranyos. A vele szemben ülő hölgy következő mondataira Mary kicsit megijed, de szerencsére ez nem mutatkozik meg arcán. Ellenben ha nem vigyáz, megmutatkozik valami másban. Pl. ha elhagyja a válaszadást, vagy késlekedik vele. Így gyorsan reagálnia kell valamit, viszont az igazat nem mondhatja. Mégsem ismeri, és lehet, nem is fogja megismerni, meg nem is diák, és felnőtt is, na meg sosem lehet tudni, és... Na igen, egy szóval nem lehet ezt így csinálni. De mit találjon ki két másodpercen belül? Vagy várjunk csak... Hiszen gyakorlatilag nevezhető félvérnek... Apukája magyar, anyukája székely... Ugyan a székelyek, s Erdélyiek is magyarok - illetve az Erdélyiek nem mind -, megnevezésben megkülönböztetjük őket, így nem számít akkora hazugságnak, ha igent mond. Csak Joanne ne kérdezzen többet, és nem lesz baj - legalábbis Mary ebben reménykedik, de nagyon.
- Tessék? - kérdez vissza, csupán másodpercnyi időnyerésképp. - Ja! Ja, igen, igen, félvér vagyok, mint te, illetve gondolom, hogy az vagy, mert azt mondtad én is. Vagy is ön, azaz az tetszik lenni? Mármint... Elnézést... - fel sem tűnt neki, hogy csípőből letegezte Joannet, csak megtörtént. Ám az első meglepettség, s kisebb ijedtség után rájött, hogy ez még kapóra jöhet, s elterelheti vele a figyelmet származásáról, feltéve, hogy óriási mákja van, amit mellesleg imád. Mármint a mákot.
- Elnézést, csak saccra egy idősnek tetszik lenni a nővéremmel, így, küllemre legalábbis úgy tűnik. - mentegetőzött tovább, de ennek már két oka volt.
- Köszönöm. - mondja ismét mosolyogva. - Hú, az tök jó! Legalább tudom, kihez kell mennem, ha beteg vagyok. Igen, Bagolyköves gólya vagyok. Köszönöm szépen! - mondja a pincér felé fordulva, ki épp most hozta ki vacsoráját. Éppen szájához emelné ételét, mikor kellemes csalódásnak is nevezhetően elképed.
- Komoly? Én is navinés vagyok! - lelkesül be. - Hát ez tök szuper! - nagyon örül, hogy Joanne is a Navinébe járt. Egyre szimpatikusabb neki a fiatal hölgy, és így, hogy van valami közös bennük, különösen. És amikor megengedi, hogy tegezze, öröme még két centivel feljebb szökik, az amúgy is tetején járó örömskálának.
- Jajj, nagyon szépen köszönöm!
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2013. február 7. 19:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 6. 04:50 | Link

Gergő <3

- Örülök, hogy egyetértünk.
Kicsit zavarban van, de azért figyel arra, amit a fiú mond és elmosolyodva foglal helyet, a kihúzott széken és engedi, hogy a fiú udvariasan egy kicsit visszatolja. Olyan furcsa és mégis nagyszerű érzés itt lenni, vele lenni, és bár ez neki kicsit hivatalos, mégis igyekszik fesztelen lenni.
- Köszönöm.
Felpillant rá és el is mosolyodik, majd megvárja, amíg a fiú is helyet foglal. Már el is felejtette, hogy megígérte neki, hogy elmeséli, hogy mi is az ő nagy titka, hogy mi az, ami annyira foglalkoztatja. Ez még mindig bonyolult ügy és nem tudja, hogyan is tálalja, fél, hogy furcsán fog a másik fél ránézni, amiért ilyen dolgok foglalkoztatják. Ha valaki megkérdezné, miért teszi ezt, nem tudna rá rendes magyarázatot adni, egyszerűen, csak tudnia kell, ennyi az egész.
- Magamról vagy a titkomról?
Végül is ezzel lehet egy kis időt nyerni, addig, amíg összeszedi a gondolatait. Mesélhet éppen magáról, és Gergőre is igen kíváncsi, szóval jobb lenne nem egyből belevágni a dolog problémásabb részébe. Mit is mondanak erre? Előbb az élvezet ugyebár.
- Azt már tudod, hogy kihez tartozok, mármint családilag, szeretem az állatokat, a lila színt, a fagyit, az egészségtelen ételeket. Szeretek mozogni, kicsit túlmozgónak tartanak. Nem szeretem, ha valaki sipákol és megjátssza magát, tudod, ilyen hajdobálósan.
Az utolsó mondatnál elkezdi úgy dobálni a haját, mint a lányok, akiket az előbb leírt és közben heherészik is, de mielőtt bárki bolondnak nézné, leáll és picit megrázza a fejét. Képtelen nyugodtan viselkedni, valahogy mindig produkálnia kell magát, de egy idő után mindig kapcsol, csak néha ez már túlkésőn van.
- A kedvenc gyümölcsöm az eper, és nagyon szeretem az áfonyalevet. Nem tudom mit mesélhetnék még, inkább kérdezz, úgy könnyebben megy, és mesélj is, nagyon kíváncsi vagyok rád és neked is van egy hosszú történeted azzal kapcsolatban, hogy mit is keresel itt, Bogolyfalván.
Az utolsó szó végén szisszen egyet, mintha megcsípte volna valami, de nem lát semmit, pedig egyből odakapott. Érdekes, bár lehetett valami nagyon kicsi állat is, hiszen azok lesből támadnak az emberre, mindenesetre, amikor felpillant Gergőre valahogy máshogy látja, olyan jóleső melegséget érez, Gergő olyan aranyos és kitűnik a tömegből.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Joanne Annie Kingston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 542
Írta: 2013. február 8. 17:47 | Link

Mary

- Köszönöm, a Te neved is nagyon szép.
* Feleli a lánynak, kicsit biccentve. Valamiért cudarul szeret bólogatni, afféle beidegződéssé vált nála. Mosolyogva hallgatja, ahogy beszél. Szereti az ilyen kis hebrencs, pörgő diákokat. Ő nem ilyen volt anno, sokkal inkább visszafogott, kimértebb, főleg a vége felé. Az elején azért nem zsongott annyira, mert még új diák volt, utána prefektusként sem akart pattogni, az után pedig jött a vesebetegsége, 1 tanév otthon, majd újra vissza a Bagolykő mindennapjaiba, szinte azonnal bele a mély vízbe, ismét jelvénnyel a mellkasán. A prefektusság nagyon sokat segített a személyiségfejlődésében, megtanult mindenért felelősséget vállalni, másokat valamilyen szinten irányítani, meg abban is sokat segített neki a jelvény viselése, hogy anélkül tudja kivívni mások tiszteletét, hogy különösebben katonásan kellene viselkednie. Ez gyógyítóként időnként alkalmaznia kell, sok a makacs páciens, pláne egy ilyen zsenge korú javasasszonnyal szemben. Olyankor általában szaknyelven kezd el beszélni, hadd lássák, hogy ő bizony tanult nő, nem afféle kuruzsló, aki csak a szülei támogatása miatt végezte el az iskolát.
A Navinés lány habogásán nevetni kezd, kifejezetten szórakoztatónak találja, hogy Mary nem tudja eldönteni a tegezés kérdését.* - Semmi gond, nyugodtan. * Feleli biztató mosollyal az arcán, majd folytatja.* - Te itt születtél, vagy ideköltöztetek? Én 13 éves koromig Oxfordban éltem. A szüleim azért költöztek ide, mert ki kellett vívniuk a saját maguk által kifejlesztett gyógyítási módszernek az elismerést. Ezt de megaszontam. Szóval… * Gondolkodik el egy pillanatra, miközben az ujjával csettint.* - Nagy-Britanniában van egy híres ispotály, ott dolgoztak, miközben fejlesztettek. Ott nem ismerték el a kutatásaik eredményét, így itt nyitották meg a saját ispotályukat. * Nyögi ki nagy nehezen, és végre érthetően, miközben egy újabb kanál ételt ad a kislánya szájába. Millának szemmel láthatóan ízlik a főzelék, szerencsés szülők, egyelőre nem válogat. Nem akarják elkapatni, de semmiképpen nem száműzik a cukrot meg a fehér lisztből készült dolgokat a pici étrendjéből. A mértéket kell megtalálni, meg ügyelni a rendszeres fogmosásra, nem megvonni a dolgokat.* - Szívesen látlak, de ne legyen rám szükség inkább. * Mondja válaszul arra, hogy Mary hozzá szeretne járni. Nem tudja, hogy elmondja-e neki, hogy általában kiket szokott fogadni, de végül úgy dönt, hogy igen. * - A kastélyban is van javasasszony. Tudod, hozzám általában azok járnak, akik verekedtek, illegális párbajokat vívtak, vagy kínos módon szedték össze a betegségüket. * Bizony, csupa olyan dolog, amit nem szeretnének, hogy az iskolában kiderüljön, vagy a házvezető fülébe jusson. Ő nem adhat ki információt, ezt ki is használják a lurkók.* - Egyébként hány éves a nővéred? Hányan vagytok testvérek? * Érdeklődik, miközben ő maga is megeszik egy kanál főzeléket, hozzá egy kis kenyeret. Ő már vagy 2 hete nem beszélt a testvéreivel, akkora a pörgés, mind a hárman megházasodtak, gyerekeik vannak, építik a karrierjüket, nehéz így mindenre figyelni, pláne, hogy több száz kilométer van közöttük.* - Te is Navinés vagy? Ez tényleg tök jó. Ismerek onnan még pár embert. Beát, és Katát. Bea akkor volt kicsi, amikor én mestertanonc, Kata pedig szokott hozzám járni. Mármint… * Hirtelen kapcsol, hogy így bizony elég furán jön ki, a pár perccel ezelőtti mondókája, mintha a prefektus illegális párbajokat, vagy cicaharcokat vívna, és emiatt rendszeresen kezelni kéne a sebeit.* - Mármint a boltba. Nincs vele gond, rendes lány. * Fejezi be csevegő hangon. Nem mondhatja el, hogy Kata miért jár oda, köti a titoktartás. Igaz, az allergiával –a meglétén kívül persze- semmi gond sincsen, de nem árulhat el semmit, pláne nem idegeneknek, még ha nagyon szimpatikus is neki a sárga leányzó.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bájitalbolt tulajdonos javasasszony

exprefektus, exNavinés

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 28 29 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed