37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. január 22. 20:38 | Link
[Seren]


Izgulnom kellene? Az mennyire baj, ha nem izgulok? Pedig mégis csak egy elő állásinterjúra megyek. Igaz még nem a rendes tanári poszt miatt, hanem csak gyakorló tanárság miatt, de akkor is. Állásinterjú! Ilyenen sem sűrűn jártam még életem során, szóval nem vagyok túl rutinos benne. Azt azonban megjegyeztem ,hogy elegánsan ki kell öltözni, kedvesnek, bájosnak kell lenni, de mégis lássák rajtad, hogy érted a dolgod és ha kell kemény is tudsz lenni. Gimnáziumi osztályfőnököm mindig ezzel tömte a fejünket, szóval ha bizonyos matek tételek nem is, de ez rögzült.
Igyekeztem betartani a "légy csinos" dolgot, így az interjú előtt már 2 órával elkezdtem készülődni. Azonban túlzásba se akartam esni, így elég sokat szenvedtem. A hajamat lógva hagytam, egy natúr sminket kentem magamra, majd a ruhásszekrény előtt ácsorogtam minimum 30 percet, de volt az 45 is.
Első ötletem az volt, hogy fekete szoknya, fehér ing. De erről azonnal az iskolai ünnepségek jutottak az eszembe, így gyorsan elvetettem. Nem gimnazistának szeretnék kinézni, hanem egy felnőtt, érett, céltudatos, megbízható nőnek. Ezen cseppet sem segít a bájos, kislányos arcom, és a törékeny testalkat sem.
Egy nagy sóhaj hagyja el ajkaimat amikor kilépek a házból és bezárom az ajtót. Lassan indulok el a teaház felé, de nem izgulok. Tudom mit szeretnék és majd meggyőzöm a másik felet arról, hogy tökéletes leszek gyakorló tanárnak. Magas sarkúban tipegek a cél felé, amiben sajna nem lehet gyorsan közlekedni. Idegesen pillantok az órára... elkéstem. Sietősebbre fogom a lépteimet, és eléggé kifulladok mire a teaházhoz érek.
Benyitok és tekintetemmel nem keresek senkit, mivel nem tudom, hogy néz ki egy bizonyos Eric S. Weaver. A pulthoz sétálok és egy kis segítséget kérek. Megrökönyödve állok a pultnál, amikor egy nálam nem sokkal idősebb férfire mutat a felszolgáló. Igyekszem legyűrni meglepődöttségemet, és egy bájos mosolyt varázsolok arcomra. Így lépkedek oda, az idegesnek látszó férfihez.
- Eric Weaver?! - kérdem, majd ha igennek válaszol akkor folytatom - Elnézést a késésért! Dobrai Vanda vagyok! -
Jobbomat nyújtom a férfi felé, majd miután megtörtént a bemutatkozás levetem a kabátomat, sálamat, és elülök Serennel szemben.  
Szál megtekintése
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. január 22. 23:43 | Link
[Seren]


Kabátomat a szék háttámlájára akasztom, táskám pedig a hátam mögött landol. Úgy fest rosszul éreztem, hogy Seren ideges, ugyanis teljesen nyugodtan közölte, hogy semmi gond. Végül is tényleg nem késtem annyira eget rengetően sokat, csak néhány percet. Kényelembe helyezkedem, megigazítom a szoknyámat és a fekete garbót is, eközben Seren egy kérdést intéz felém.
- Igen köszönöm, egy bögre caffe latte-t szeretnék. -
Egy mosolyt küldök Eric felé, de ahogy elnézem esélytelen, hogy viszonozza. Az arca komoly és rezzenéstelen, gondolom semmi érzelem nem tükröződik rajta. Kicsit feszültnek érzem magam az ilyen emberek társaságában, de mindig próbálom feloldani őket. Általában ez a próbálkozás nem szokott összejönni.
Figyelmesen hallgatom, amit Seren mond, szinte iszom a szavait. Nem akarok semmit sem elrontani, ugyanis nagyon szeretném ezt a gyakornoki állást. Alapból a fizetés sem jönne rosszul, mivel lassan kezdem felélni a tartalékaimat. Valamint kezdek begyöpösödni otthon, vágyom az emberek társaságára. Egy kisebb sóhaj hagyja el ajkaim, amikor közli, hogy nem rajta fog múlni, megkapom e a munkát. Talán ez volt az a pillanat amikor megnyugodtam. Legbelül még mindig motoszkált egy kis izgalom, de ez már nem ült ki arcomra.
- Rendben! - vágom rá és bólintok egyet, hogy még jobban nyomatékosítsam. Pár perc múlva a pincér jelenik meg mellettünk és leteszi a bögre kávét az asztalra. Egy bájos mosoly kíséretében megköszönöm, majd magam elé húzom. Teszek bele nem kevés cukrot, majd kavargatni kezdem. Eközben Seren kipakolja a holmijait az asztalra, amit én csendben figyelek. Kicsit türtőztetnem kellett magam a beállt csendben, ugyan is nagyon kikívánkozott belőlem egy kérdés. Azonban úgy vagyok vele, hogy nem lenne jó ezzel indítani az ismeretségünket.
Minden a helyén van és érkezik is az első kérés.
- Hmm... Gondolom nem mondok újat azzal, hogy negyed részben véla vagyok. Értelemszerűen édesanyám félvéla. 12 év körüli lehettem amikor anya beavatott a dolgokba. Ekkor mesélt nekem egy különleges világról ahol varázslatos lények, boszorkányok, varázslók élnek. Persze először kiröhögtem, de végül csak sikerül meggyőznie. Szóval 12 éves korom óta tudok a varázsvilágról, és arról, hogy egy részem varázslatos lény. -
Válasz után a két kezembe fogom a bögrét, számhoz emelem és iszok egy apró kortyot, majd még egyet, és még egyet, végül a bögrét leteszem az asztala. Egyik kezemmel elengedem a kerámiát és szőke hajamat az egyik vállamra húzom, így csak egy oldalon lóg le. Miután "gatyába ráztam" magam, és megérkezett az újabb kérdés válaszolni kezdek rá.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 22. 23:49 Szál megtekintése
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. január 23. 12:31 | Link
[Seren]


Úgy tűnik túlzottan is meglátszott rajtam, hogy valami igen csak szúrja az oldalamat, ugyan is egy kérdést intézett felém Seren, amire nem számítottam. Meglepetten pislogok rá, majd meg is mukkanok.
- Semmi! Csak elgondolkodtam. Nem ide tartozik! -
Válaszomból nem jöhet rá, hogy füllentettem mivel igen hatásosan adtam elő magam. Még intettem is egyet az egyik kezemmel, ezzel is nyomatékosítva a dolgot.
Ezután rátérünk a kérdés-felelet dologra. Én készségesen fejtem ki a kérdésekre a választ. Azonban eléggé zavaró, hogy egy idegen férfi ennyi mindent fog tudni rólam, én pedig róla semmit. Ez így nem fer! Én is követem a férfi példáját és hátradőlök a székemben, úgy szürcsölgetem a kávét, és felelek az újabb kérdésre.
- Sosem volt rá szükségem, és sosem éreztem késztetést az iránt, hogy én varázsolni tudjak. Se édesanyám, se nagymamám nem varázsolt élete során, így én sem láttam értelmét belefogni. Na meg ha tényleg menne is, akkor sem aratnék nagy sikereket, mivel alig van bennem véla vér. -
Valóban sosem gondoltam még arra, hogy varázsoljak. Bár mióta idekerültem azóta egyre jobban vonz ez a része is a dolgoknak. Látom magam körül, hogy mennyivel könnyebben boldogulnak az emberek. Amikor beleléptem a sárba, és bokáig elsüllyedtem, akkor Adorján egy pálcasuhintással eltüntette rólam a koszt. Kissé elgondolom ezen, de Seren hangja visszaránt a valóságba. Komoly arckifejezés ül ki rám, ugyan is érdekes kérdést kapok.
- Ezen még sosem gondolkodtam el. De nem szándékozom beköltözni az iskolába. Csupán csak órát tartani járnék be. De ha ennyire bonyolultak a dolgok, akkor lehet meg kellene tanulnom legalább egy zárat kinyitni. -
Azt már nem akartam hozzátenni, hogy egy zseblámpát is be kell szereznem akkor. Úgy vettem észre Eric nem díjazza annyira a humort. Túl komoly személyiségnek tűnik, és amiket hallottam róla. Nem szeretném kihúzni nála a gyufát.
- Te mióta tanítasz az iskolában, na és milyen tárgyat? -
Voltak erről is információim, de jobb biztos embertől hallani a dolgokat. Na és ez volt az a rész, amikor én is eldöntöttem, hogy többet szeretnék megtudni a velem szemben ülőről.
Szál megtekintése
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. január 23. 18:21 | Link
[Seren]


Megnyugtató volt, hogy vannak olyan ketyerék, melyekkel szintén ki lehet például nyitni egy ajtót. Tehát így nem kell megtanulnom varázsolni, ami szerintem nem is menne. Szemem kicsit kikerekedik, amikor Seren közli, hogy "ennyi idősen". Szíven ütött a dolog. Alapból a 22 életév cseppet sem sok, pláne nem úgy, hogy ki sem nézek annyinak. Sokak szerint simán letagadhatnék minimum 2 évet. Ha még rá is teszek egy lapáttal, és mondjuk két copfot csinálok, akkor... áh, mindegy. Ezen nem idegesítem fel magam, mert teljesen felesleges, de azért "nem esett jól". A nagy "megdöbbenéstől" értelmes szó nem csúszott ki a számon, csak bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy értem.
A kérdésemre szerencsére érkezett válasz, annyira mégsem magának való. Kiderül, hogy egy igen komoly tantárgyat tanít, így már érthető, hogy miért őt küldte az igazgató. Csak a válasz után esik le, hogy ő eddig magázott, én pedig lazán letegeztem. Lehet nem kellett volna, de már mindegy. Bocsánatkérés helyett inkább próbáltam menteni a menthetőt.
- Remélem nem gond, hogy letegeztelek. Nagy korkülönbség nem lehet köztünk, így örülnék ha hagynánk a magázó formulát. -
Reményeim szerint belemegy, de ha mégsem, akkor igyekszem tartani magam a magázáshoz.
Miután ezt letudtuk egy újabb kérdést intéz felém Seren, amin kicsit megrökönyödök. Majdnem kibukott belőlem, hogy "Mivan?!", de helyette inkább csak ittam egy jó nagy korty kávét. Össze kellett szednem a gondolataimat.
- Irtószerek... Hmmm... -
Több ötlet is az eszembe jutott, de mind-mind a mugli világhoz kapcsolódik. Nem vagyok tisztába a varázsvilághoz kapcsolódó irtószerekkel. Éreztem, hogy egyre jobban kezdek pirulni, de végül nem küszködtem tovább.
- Esetleg egy kis segítséget kaphatnék? Nem igazán tudom, mire is gondol. Nem vagyok tisztába a... bájitaltannal(?)! -
Idegesen túrok bele hajamba, és söpröm hátra a szemem elé lógó szőke tincset.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 23. 22:22 Szál megtekintése
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. január 23. 23:03 | Link
[Seren]


Kicsit megrökönyödöm, hogy a fiatal srác ennyire tartja magát a magázódáshoz. Ez a meglepődöttség amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan megy is. Azonban ezzel sikerült elérnie egy váltást nálam. Általában könnyen felveszem a beszélgetőpartner stílusát, így most kicsit Seren leszek, de természetesen megtartom a nőies oldalamat is.
- Ahogy gondolja! - vágom rá, majd többet nem törődöm vele.
Egy kis segítséget kérek, amit meg is kapok, azonban úgy fest Seren már elkönyvelte, hogy nem fogom tudni a választ. Reménykedem benne, hogy ezt nem a szőke hajnak tudja be. Igaz, a szőkék között több a kevésbé okos, de én a kivételek közé tartoztam, bár ő ezt még nem tudhatja. Kissé erélyesebben teszem le a bögrét, akaratom ellenére. Előre hajolok, és mindkét alkarommal megtámaszkodom az asztalon, majd Seren szemébe nézek. Igyekszem fenntartani a szemkontaktust ha a férfi is képes rá, majd belekezdek a mondandómba.
- Káros bájital... Megkülönböztetünk negyedfokú és elsőfokú mérgeket, ugyan is azokhoz tartoznak. Leginkább kártevő állatokra hatnak, de emberi szervezetre is károsak lehetnek. - itt egy hatásszünetet tartok, majd folytatom - Esetleg szeretne még tudni róluk valamit?! -
Remélem sikerült bebizonyítanom neki, hogy az alapokkal tisztában vagyok, és csak az izgalom miatt nem ugrott be először. De az az izgalom elszállt, már csak egy bizonyos bizonyítási vágy marad bennem. Nagyon minimális önelégültséggel fogom meg ismét az italt és iszok egy újabb kortyot a kávéból, majd a bögrét visszateszem az asztalra. Megragadom a kiskanalat és kavarni kezdem a barna folyadékot. És megérkezett a várva várt kérdés. Azt hittem ezzel fogja kezdeni, de nem. Egy mosoly jelenik meg arcomon, és nem tudom melyik csoportba is soroljam.
- Szellemtant. Azért mert mióta tudom, hogy negyed részt varázslény vagyok, azóta foglalkoztatnak a lények, szellemek. Egy jó időt kutatómunkával töltöttem, és sikerült összeállítanom egy tantárgynyi anyagot, ami remélem elég lesz a vezetőségnek is. -
Ezt egy levegővel mondtam el, de nem hadartam. Nyugodtan, végig gondolva mondtam el, majd befejeztem a kávé kavarását, és ismét előre dőltem.
- Úgy gondolom, hogy ha az igazgató azt nézi, kivel könnyebb dolgozni, akkor jobb is, ha nem kerülök be. Azért mert nem vagyok boszorkány, és mert nő vagyok, attól még tudok ugyan olyan jól tanítani, mint egy férfi... ha nem jobban. Nem hiszem, hogy ilyen külsőségeken múlna, hogy ki lesz jó tanár, és ki nem. Értek a meggyőzéshez és tudok hatni az emberekre, ami fontos lehet a tanításban. A jó tanár magán tartja a figyelmet és meg is követeli azt, és én teljes mértékben megkövetelem a figyelmet és az aktívságot a közönségemtől. Szóval netán, ha kérdez, akkor örülnék ha kicsit több érdeklődést mutatna irányomban, és nem látszana magán, hogy unja az egészet. Köszönöm. -
Kiegyensúlyozottan, nyugodtan, rezzenéstelen arccal közlöm mindezt. De mégis érzem, hogy Serennek sikerült felidegesítenie, azonban nem mutatom ki. Azt már nem akartam hozzátenni, hogy a vélaságom is sokat nyom. Így is kicsit elvesztettem a fejem, és elvetettem a sulykot. De ha jobban belegondolok akkor magának köszönheti.
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2013. február 7. 18:56 Szál megtekintése
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. január 24. 14:17 | Link
[Seren]


Egyre jobban sikerült felidegesítenie Serennek, ami ha átlép egy határt akkor érdekes következményei vannak. Nem tartom magam gyenge nőnek, de van egy rossz szokásom, ami akkor jön elő, ha nagyon felhúznak. Amikor még hisztisnek is nevez akkor szakad el a cérna. Megiszom a maradék kávét, leteszem a bögrét az asztalra, és a következő pillanatban szék nyikorgása hallatszik.
- Azonnal jövök, de ki kell mennem a mosdóba! -
A választ meg sem várva felállok, megfogom a táskám, és a mosdó felé veszem az irányt. Amint kiérek nem túl nőiesen vágom be az ajtót. Egy hatalmasat fújtatok, majd a mosdókagylóhoz sétálok. Leteszem a táskám a kagyló melletti szabad részre, majd megtámaszkodom. Magam elé meredek és hatalmas sóhajok hagyják el ajkaimat. Felnézek és a tükörbe saját magamat kezdem fürkészni. Egyszerűen nem értem mi baja van velem a srácnak. Vagyis tudom, hogy nincs baja, csak a munkáját végzi, de azért egy kicsit kedvesebb is lehetne. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki így beszéljen és viselkedjen velem. Ami pedig a legjobban zavar az az, hogy egy buta szőkének hisz. Legalábbis a negatív kisugárzása, és az a néhány mimikai megmozdulása erre enged következtetni.
Megengedem a csapot, kicsit bevizezem a kezem, majd megmosom hideg vízzel a tarkómat. Egy újabb mély sóhaj, elzárom a csapot, felkapom a táskám és kisétálok. Az ajtó immár rendesen csukódik be mögöttem. A pulthoz sétálok és rendelek egy pohár tonicot. Kifizetem azt is és a kávét is, majd újra az asztalunk felé veszem az irányt.
Helyt foglalok és ezután folytatjuk a beszélgetést.
- Szóval visszatérve az előző kérdéshez. Rellonos kölyök, mint amilyen maga volt? Remélem nem sok dolgom lesz ilyen antiszociális, "a világ szörnyű" arckifejezésű diákokkal. Valamint abban is reménykedem, hogy a mestertanoncoknak kicsit több esze van, mint, hogy minden butaság miatt megátkozzanak. De ha ilyen gyermeteg varázslók és boszorkányok járnak oda, akkor.... -
Nem fejezem be a mondatot, ide képzeljen amit csak akar.
- Na meg gondolom, hogy az alapokra meg leszek tanítva, ha tényleg tudok varázsolni. Talán akkor majd meg tudom védeni magam a vérengző, áldozatra váró rellonosoktól. -
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 24. 14:23 Szál megtekintése
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. június 10. 14:35 | Link
[Lexine]


Afrikai tartózkodásom alatt egyik reggel egy levelem érkezett, amit csak órákkal később kaparintottam meg. A portás az én ajtómon kopogtatott, én pedig előző este akarva-akaratlanul egy másik szobában kötöttem ki, és ott is ért a reggel. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz abból a napból, és estéből, de végül így alakult, és eszem ágába sincs megbánni. Miután megkaptam a levelet, szinte leesett az állam. Lexine Westbrook írt nekem. Igen, az a Lexine, aki Viktor barátnője. Nem utálom őt, vagy bármi ilyesmi, de nem nagyon terveztem, egy mélyre ható eszmecserét vele, se a közel, se a távoli jövőben. Elfogadtam, hogy övé Viktor, de reméltem, hogy ezt nem kell kitárgyalnom vele. Igen, teljesen abban voltam, hogy emiatt szeretne találkozni velem, és elsőre nem értettem, de végül belementem. Mivel pár nap múlva indultam haza Magyarországra, hogy megnézzem, mi a helyzet az Edictummal, így semmi akadálya nem volt a találkozónak. Megírtam neki, hogy melyik nap, és hol találkozzunk, majd elküldtem a levelet.
Egy hét múlva már otthon is voltam, bronzosra barnulva, ennek köszönhetően pedig szinte már tejfölszőke hajjal. A terepmunka, a hőség, és a kevés evés hatására pár kilóval kevesebbel. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, és ezt sugároztam is a környezetem felé. Legalábbis az első napon, amíg meg nem tudtam, hogy mi történt itthon. Lexine gyereket vár Viktortól. Ez az információ teljesen letaglózott. Kissé talán még fájt is. Persze, tisztában voltam vele, hogy Viktor soha többé nem lesz az enyém, bár soha nem is volt. De azért mélyen legbelül még éreztem valamit iránta, és ez a hír nem sokat segített a felejtésen. Többen megtaláltak bugyuta kérdésekkel. Voltak, akik megpróbáltak lelkesíteni, de voltak, akik direkt az orrom alá dörgölték, hogy ezt bizony csúnyán elrontottam. Én pedig minderre csak nagyokat pislogtam, és sokszor nem értettem mások kirohanásait. Ez csak Lexire és Viktorra tartozik, nekem pedig semmi közöm hozzá. Lehet Lexi azért akar találkozni velem, hogy megossza velem ezt az információt, hogy ne mástól tudjam meg. Nos ezzel már elkésett. De ha ez a terv, akkor miért nem Viktor áll elém. Teljes a zűrzavar a fejemben, és jó lenne végre pontot tenni a dolog végére.
Egy fekete szoknyában és egy fehér pánt nélküli felsőben igyekszem az étterem felé. Szerencsére nincs annyira messze a házamtól, így hamar meg is érkezem. Remélem nem késtem sokat! Az ajtón belépve fejem tetejére csúsztatom a napszemüveget, majd Lexit keresem a tekintetemmel. Hamar meg is találom, majd felé veszem az irányt.
- Szia! - köszönök neki és egy kisebb mosolyt is mellékelek hozzá, majd kihúzom a szemben lévő széket, és leülök - Nos, miért hívtál ide? -
Hangom teljesen közömbös, nem gúnyos, nem bunkó, semmi érzelmet nem lehet belőle kiszűrni. Igyekszem a legkedvesebb lenni az adott szituációhoz mérten.  
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2014. június 10. 15:13 Szál megtekintése
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed